Energy policy and price

controls in Europe and

Hungary

D I S C U S S I O N P A P E R

A U G U S T 2 0 1 4

Felsmann Balázs

1

Energy policy and price controls

in Europe and Hungary

New Direction discussion papers are designed to

encourage debate on public policy in a European

context. They do not reflect the views of New Direction

or its members. New Direction receives funding from the

European Parliament and is also required to raise a

proportion of its funds from additional sources. The

views expressed in this publication do not necessarily

reflect those of the European Parliament.

August 2014

Printed in Belgium

ISBN: 978-2-87555-032-3

Publisher and copyright holder: New Direction Foundation Rue d'Arlon 40, 1000 Brussels, Belgium Phone: +32 2 808 7847 Email: contact@newdirectionfoundation.org

www.newdirectionfoundation.org

2

Tartalom

1. Bevezető ............................................................................................................................... 3

2. Az árszabályozás elmélete és nemzetközi gyakorlata ............................................................. 3

1.1 Az energetikai értéklánc és az árszabályozás elméleti kerete ..............................................4

1.1.1 Az árszabályozás elméleti modelljei ...............................................................................5

1.1.2 Árszabályozás az energiatermelésben ............................................................................7

1.1.3 Árszabályozás az energiakereskedelemben ....................................................................9

1.2 A fogyasztói árak szabályozásának jelenlegi európai gyakorlata ........................................ 10

1.3 Hatósági árszabályozás és a fogyasztói energiaár ............................................................. 12

1.3.1 A nemzetközi kereskedelem és a tőzsdék hatása .......................................................... 12

1.3.2 Európai versenyképesség és az árszabályozás .............................................................. 14

1.4 Az árszabályozás hatása a fogyasztói árak alakulására ...................................................... 16

1.4.1 Lakossági áram- és gázárak .......................................................................................... 16

1.4.2 Az árszabályozás és a lakossági árszínvonal összefüggései ............................................ 18

2 Az árszabályozás hazai gyakorlata és hatásai az energiaszektor fejlődésére .......................... 22

2.1 A magyarországi energiapiac átalakulása a 2003-as részleges liberalizációtól napjainkig ... 22

2.1.1 A piacnyitás kiteljesedése ............................................................................................ 22

2.1.2 Újabb modellváltás – a központi állami szabályozás felerősödése ................................ 24

2.1.3 A 2013-as rezsicsökkentés hatásai a hálózathasználati díjakra és az egyetemes

szolgáltatókra ............................................................................................................................ 27

2.2 Vállalatok a változó környezetben .................................................................................... 29

2.2.1 Hatások a szektor beruházási teljesítményére .............................................................. 29

2.2.2 Hatások az elosztók jövedelmezőségére ....................................................................... 30

2.2.3 Hatások az energiakereskedők jövedelmezőségére ...................................................... 33

2.2.4 Vállalati alkalmazkodási stratégiák ............................................................................... 35

3 Felhasznált irodalom ........................................................................................................... 40

4 Ábrák jegyzéke .................................................................................................................... 42

5 Táblázatok jegyzéke ............................................................................................................ 42

3

1. Bevezető

Az energiaszektorban az elmúlt időszakban felerősödött a vita az árszabályozás lehetőségeiről és

indokoltságáról. Elemzésünkben arra a kérdésre keressük a választ, vajon jobb teljesítményt

érnek-e el azok az európai uniós tagállamok, amelyek központilag szabályozzák a villamos

energia és a gáz fogyasztói árait azokhoz képest, akik a piaci koordinációt és a versenyt

pártolják. Tanulmányunk első részében áttekintjük az árszabályozás elméleti kereteit,

módszertanát és a hatósági árak alkalmazásának aktuális jogi, gazdasági és funkcionális

vonatkozásait.

A tanulmány második részében az árszabályozás hazai helyzetével foglalkozunk. Az áram- és

gázpiaci liberalizáció folyamatának tartalmi összefoglalását követően megvizsgáljuk, hogy a

változó szabályozási, gazdasági és társadalmi környezet hogyan hatott az egyes kereskedő

vállalatok üzleti pozíciójára. Bemutatjuk, hogy a kormányzat azon törekvése, hogy a

szabályozott árak rendszerén keresztül direkt módon avatkozzon be a gazdasági

folyamatokba, bár rövidtávon kétségtelen sikereket is hozott, ám hosszabb távú

fennmaradásával kapcsolatban komoly kérdőjelek is megfogalmazhatók.

2. Az árszabályozás elmélete és nemzetközi gyakorlata

Az energiaszektor sosem volt mentes az árszabályozástól, hiszen a szektorra jellemző, hogy

keverednek benne a versenypiaci és a természetes monopol szolgáltatási elemek. Az

áramtermelés, illetve a gázkitermelés, valamint a villamosenergia- és gázkereskedelem

esetében a tárolást jellemzően az értéklánc versenypiaci elemeinek tekinthetjük, ahol –

legalábbis elméletben – megvalósul a szolgáltatók versenye a fogyasztókért. Ezzel szemben a

hálózati szolgáltatások (átvitel és elosztás) természetes monopol jellegüknél fogva megkövetelik

a szabályozó hatóságok folyamatos jelenlétét és az árak hatósági úton történő megállapítását.

Meg kell jegyezni, hogy még az első csoportba tartozó szolgáltatásokról sem mondható el, hogy

esetükben a piaci kontroll kizárólagos lenne. Egyes áramtermelési technológiák központilag

meghatározott, kötelező átvételi árakon (feed in tariff) keresztül történő támogatása ugyancsak

az árrendszerbe való direkt beavatkozást jelent. Ilyen megoldások gyakoriak a megújuló energia

támogatásában, de az utóbbi időben más termelési technológiáknál is hasonló tendenciákat

figyelhetünk meg, például hasonló garantált ármechanizmust terveznek bevezetni egyes új

nukleáris létesítmények kapcsán is.

Elemzésünkben rövid elméleti bevezetést követően áttekintjük az árszabályozás európai

gyakorlatát, majd részletesen elemezzük a magyarországi vonatkozásokat. Fő fókuszunk a végső

fogyasztói árak szabályozásának kérdésköre, így külön részletezzük a szabályozás hatásait a

kereskedelmi szektorra, így különösen a lakossági energiakereskedelemben döntő súlyt

képviselő egyetemes szolgáltatókra.

4

1.1 Az energetikai értéklánc és az árszabályozás elméleti kerete

Az energiarendszerek működése során elkülöníthetjük a fizikai és a kereskedelmi értéklánc

szereplőit. Előbbibe tartoznak a termelők (erőművek, illetve gázkitermelő vállalatok) a

nagytávolságú szállítást végző átviteli szolgáltatók (TSO), az elosztó vállalatok (DSO) és a teljes

integrált rendszer irányítását végző rendszerirányítók. További hálózatos szereplők még a

gázrendszernél a gáz biztonsági és kereskedelmi tárolását végző vállalkozások. A kereskedelmi

értéklánc kulcsszereplői a gáz- és árampiaci nagy- és kiskereskedők, amelyek üzletpolitikájuk

alapján szolgáltatnak bizonyos fogyasztói szegmensek részére. E körben az árszabályozás

szempontjából kiemelt jelentőségű szereplők az úgynevezett egyetemes szolgáltatók. E

vállalatok, összhangban az Európai Unió (EU) vonatkozó szabályozásával kötött feltételek

mellett értékesítenek energiát a lakosság és a mikrovállalkozások részére.

Szabályozott árakkal gyakorlatilag az értéklánc minden elemében találkozhatunk. Annak alapján,

hogy a szabályozás mire terjed ki, megkülönböztethetünk input-, folyamat- és

outputszabályozást. Az, hogy egy szabályozó hatóság milyen szabályozási módszertant választ,

függ az adott tevékenység kontrollálhatóságától, tervezhetőségétől és a szabályozó általi

nyomon követésének lehetőségétől. Amennyiben ezek a feltételek csak korlátozottan

teljesülnek, úgy a szabályozók jellemzően az inputokat szabályozzák, a hatékonyan működő

szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek elismerésén keresztül. Ha a szolgáltató által

végzett tevékenység jól tervezhető, úgy a szabályozó hatóság választhatja az árak részleges

vagy teljes szabályozását is. A részleges kontrollra példa az ársapka (price cap), vagy a bevételi

maximum (revenue cap) meghatározása, míg a hatósági ármeghatározás a szabályozó teljes

kontrollját biztosítja a szabályozott tevékenység tekintetében.

Az értéklánc egyes szereplőinek megkülönböztetése is egyértelművé teszi, hogy a fogyasztók

által fizetendő teljes ár egyes komponensei eltérő szabályozói megközelítést követelnek meg.

Ha a kérdést más oldalról, a fogyasztói ár tényezőkre bontása felől közelítjük meg, úgy szintén

fontos megállapításokat tehetünk az árak hatósági befolyásolásának lehetőségeiről.

Az 1. ábra 2007. és 2012. közötti időszakban mutatja be az európai átlagos áramárak változását.

A grafikon az Eurostat által nyomon követett statisztikai összetevőkre bontva mutatja be a

háztartások (az ábrán a _H megjelölésű első, erősebb színezésű oszlopok) és az ipari fogyasztók

(második oszlopok, _I megjelöléssel) által átlagosan fizetendő díjelemek nagyságát. A statisztika

külön gyűjti az energiadíj (az áram, mint termék ára), a hálózati díjak (rendszerirányítás, átvitel

és elosztás) valamint a különböző adók és illetékek (ideértve az energiaadókat és az általános

forgalmi adót) mértékét tagállamonként. Az ábrából számos tanulság vonható le a díjtételek

átlagos alakulásával kapcsolatban. Általánosságban igaz, hogy az energiaszektorban is

érvényesül a méretgazdaságosság, ami különösen a hálózathasználati díjaknál szembetűnő.

Ugyancsak észrevehető, hogy a háztartások jóval nagyobb adóterheléssel szembesülnek, ennek

oka, hogy a vállalkozásokat az általános forgalmi adó jellemzően nem terheli.

5

1. ábra - Háztartási és ipari áramár-összetevők átlagos változása az EU-ban (2007-2012)

1.1.1 Az árszabályozás elméleti modelljei

Valamennyi tagállamnál egységesen hatósági szabályozás körébe tartozik a hálózati díjak

meghatározása, ideértve a rendszerirányítónak, az átviteli szolgáltatóknak és az elosztóknak

fizetendő díjakat. A természetes monopol szolgáltatások hatósági ármeghatározásának két fő

iránya a megtérülési ráta alapú (Rate of Return & Costs Pass-through, röviden RoR) és a kezdeti

díjak arányában valamilyen hatékonyságjavításra irányuló ösztönzést tartalmazó (incentive

based) szabályozás.

A megtérülési ráta alapú (RoR) szabályozás alapegyenlete az alábbi:

RRn=OEn+Dn+Tn+(RAB*RoR)n ahol: RRn a szolgáltató „n” időszakban elvárt (elismert) bevétele; OE az elismert működési költség;

D az értékcsökkenés; T a fizetendő adók mértéke; RAB az indokolt (a szabályozott tevékenység

ellátásához szükséges) eszközérték és RoR az elismert hozamtényező.

A modell lényege, hogy a szabályozó hatóság időről időre megvizsgálja a felügyelt társaság

költségeit és befektetéseit. Szétválasztja a tevékenység ellátásához szükségesnek ítélt

eszközöket és költségeket azoktól, amelyek megítélése szerint nem szolgálják a szabályozott

tevékenység ellátását. Az ilyen módon meghatározott eszközértékre az előzetesen megállapított

hozamtényező alapján válik jogosulttá a szolgáltató bevételre, míg a költségeket (ideértve az

értékcsökkenést és az adókat) a modell átmenő tételként (pass-through) tekinti. A szabályozó

hatóságok jellemzően kétciklusú mechanizmust működtetnek a modell gyakorlati alkalmazása

0

0,05

0,1

0,15

0,2

0,25

2007. 2.félév

2008. 2.félév

2009. 2.félév

2010. 2.félév

2011. 2.félév

2012. 2.félév

euró

cen

t/ki

low

attó

ra

Háztartási (_H) és ipari (_I) villamos energia árkomponensek átlagos változása az EU-ban (2007-2012)

Adók_I

Hálózat_I

Energia_I

Adók_H

Hálózat_H

Energia_H

Forrás: Eurostat. A grafikon az Eurostat besorolása szerinti H2 és I2 adatsor értékeit tartalmazza.

(H2: 1000-2500 kWh éves fogysztás. I2: 500-2000 MWh éves fogyasztás.)

6

során. Egy hosszabb időszakra vonatkozóan (jellemzően 3-6 év) egységes módszertant

dolgoznak ki az egyes tételek elszámolhatósága tekintetében, amit a szabályozási időszakot

megelőzően közzétesznek. Az adott időszakon belül az időszakos költség felülvizsgálata a

módszertanban rögzítettek szerint történik. A magyarországi gyakorlatban a szabályozási ciklus

ideje a villamos energiánál négy év, a gáznál kettő és hat év között lehet, a jogi hátteret a 2007.

évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról (továbbiakban VET) és a 2008. évi XL. törvény a

földgázellátásról (továbbiakban GET) az alábbiak szerint rendezi:

VET 142/A. § A rendszerhasználati díjak szabályozása négyéves árszabályozási ciklusok keretében, az

árszabályozási cikluson belül időszakonkénti ármegállapítással történik. A Hivatal az árszabályozási ciklus

indulását megelőzően költség-felülvizsgálatot végez. Az árszabályozási ciklusra érvényes szabályokat az

árszabályozási ciklus indulását megelőzően a miniszter a 142. § (2) bekezdés szerinti rendeletben állapítja

meg.

GET 104/A. § (1) A rendszerhasználati díj, a 106. § szerinti külön díj, a csatlakozási díj és az egyetemes

szolgáltatás ára miniszteri rendeletben meghatározott elemeinek szabályozása legalább kétéves legfeljebb

hatéves árszabályozási ciklusokkal történik, amelynek kezdő időpontját és időtartamát a Hivatal elnöke

rendeletben állapítja meg. A Hivatal az árszabályozási ciklus indulását megelőzően, az árszabályozási ciklus

kezdő időpontját és időtartamát meghatározó rendelet kihirdetését követően költség-felülvizsgálatot végez.

Az Európai Unió országainak többsége – hasonlóan Magyarországhoz – az első módszertan

szerint szabályozza a természetes monopol szolgáltatásokat végző társaságokat. Néhány

tagállam ugyanakkor a megtérülési ráta alapú szabályozást a működési hatékonyság javítását

ösztönző szabályozási modellel váltotta fel. Az ösztönző (incentive) szabályozás alapképlete az

alábbi:

Rn=R(n-1)*(1+RPIn-Xn)± Zn

ahol: Rn az ‘n’ időszakra vonatkozó bevételi vagy ársapka ( revenue cap, price cap); RPI a

kiskereskedelmi árindex; X a hatékonysági tényező, ami jobb működési hatékonyságra hivatott

ösztönözni a szolgáltatót; Z a rendkívüli események hatása, amelyek befolyásolják a szolgáltató

költségét.

A 2. ábra illusztrálja az ösztönző szabályozás elvi hátterét. Látható, hogy a modell célja, hogy az

idő előrehaladtával javítsa a szolgáltató működési költségszerkezetét.

7

2. ábra - Az ösztönző (incentive) szabályozás elvi modellje

Forrás: Victor és Martins, 2009

Több tanulmány is vizsgálta, hogy a két lehetséges elméleti modell közül melyiknek milyen

előnyei és hátrányai vannak. A megtérülési ráta alapú modell támogatja a tevékenység

ellátásához szükséges beruházások megvalósulását, hiszen amennyiben a szabályozó hatóság

egy beruházást indokolt eszköznek ismer el, úgy arra vonatkozóan a megtérülési ráta alapú

szabályozás stabil bevételt jelent a szolgáltatónak. Ennek az előnynek az árnyoldala, hogy a

szabályozás „túlberuházásra” ösztönözheti a szolgáltatókat. Az ösztönző szabályozás előnye,

hogy folyamatos hatékonyságjavításra sarkallja a szolgáltatót, hátránya ugyanakkor, hogy

bizonytalan gazdasági előrejelezhetőség esetén rontja az új beruházások megvalósulásának

esélyét.

1.1.2 Árszabályozás az energiatermelésben

A fenti szabályozási modelleket főként a természetes monopol szolgáltatások ármeghatározása

során használják a szabályozó hatóságok, de a modell a kereskedelmi értéklánc szereplői (egyes

szabályozott áron értékesítő termelők és egyetemes szolgáltatók) tekintetében is érvényes. A

villamos energia és a földgáz termelése alapvetően mentes a központi árszabályozás alól, a

termelők piaci mechanizmus alapján értékesítik termékeiket. Egyes termelési technológiák

támogatásának szándékával ugyanakkor a szabályozó hatóságok mégis beavatkoznak a piac

működésébe. A megújuló energia kötelező átvételi árának meghatározása és a zöldenergia

garantált átvétele védett helyzetet biztosít a megújuló energia termelőinek.

Bevétel

Idő

Hatékony működési költség (OPEX)

Értékcsökkenés

A befektett tőke költsége (WACC*RAB)

Aktuális bevétel

Elismert hosszú távú

bevétel

Aktuális működési költség

Az „X tényező” csökkenti az éves

jóváhagyott bevétel mértékét

R0

8

Az 1. Táblázat a magyarországi aktuális kötelező átvételi árakat tartalmazza, amelyeket a Magyar

Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) által meghatározott időtartamra (jellemzően a

létesítéstől számított 10-15 évre) vonatkozóan jogosult igénybe venni a megújuló

energiatermelő kapacitást létesítő vállalkozás.

1. Táblázat - A megújuló villamosenergia-termelés 2014. január 1-től érvényes kötelező átvételi árai Magyarországon

Forrás: Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal www.mekh.hu

Hasonló védettséget fog élvezni a tervek szerint a nagy-britanniai Hinkley Pointba tervezett

atomerőmű is, amely az úgynevezett strike price (lehívási ár) modell alapján garantáltan

hozzájuthat a beruházás időszakában rögzített mintegy 110 euró/megawattórás bevételhez,

függetlenül a későbbi piaci fejleményektől. E 35 évre rögzített szabályozott ármechanizmus

lényege, hogy amennyiben a brit piaci árak elmaradnak az atomerőmű rentábilis

működtetéséhez szükséges 92,5 font/megawattóra árszinttől (jelenleg ennek kb. 50%-a a piaci

ár), úgy a brit energiafogyasztók kiegészítik az erőmű bevételeit erre a szintre, míg megfordítva,

ha a piaci árak esetleg meghaladnák ezt a szintet, úgy az erőmű fizetné vissza a különbözetet a

fogyasztóknak.

Leszámítva a fenti példákat, általánosságban elmondható, hogy az energiatermelés mentes a

közvetlen ároldali szabályozói beavatkozásoktól, sőt az Európai Unióban a 2000-es évtizedben

megindult liberalizációs törekvések erősen korlátozták a termelés területén az árszabályozás

lehetőségét. Az 1990-es évtizedben számos EU-tagállam árgaranciát nyújtott a területén

működő erőművek számára úgynevezett hosszú távú szerződések (power purchase agreement,

PPA) keretein belül, amelyek biztosították az erőművek garantált megtérülését. Magyarországi

vonatkozású példa, hogy 2008-ban az Európai Bizottság Lengyelországot és Magyarországot

A MEKH 2008. 01.01. után hozott határozata alapján

termelt megújuló energia átvételi árai (kivéve: 5

MW-nál nagyobb vízerőmű, 50 MW-nál nagyobb

egyéb erőmű) forint/kilowattóra

Csúcs Völgy Mélyvölgy

20 MW vagy annál kisebb naperőműben termelt 32,49 32,49 32,49

20 MW vagy annál kisebb erőműben (kivéve: naperőmű)

termelt36,30 32,49 13,26

20 MW-nál nagyobb, de legfeljebb 50 MW-os erőműben

termelt (kivéve: szélerőmű 2008. nov. 30-tól) 29,04 25,99 10,60

20 MW-nál nagyobb, de legfeljebb 50 MW-os

szélerőműben 2008. nov. 30-tól termelt36,30 32,49 13,26

Használt berendezést is tartalmazó erőműben termelt 22,58 14,45 14,45

9

egyaránt arra kötelezte, hogy szüntesse meg az erőművek ilyen garanciákon alapuló támogatási

rendszerét.

1.1.3 Árszabályozás az energiakereskedelemben

Az áram és a gáz kereskedelme talán legkevésbé kitett a közvetlen hatósági

ármegállapításnak, de ebben a szektorban is megfigyelhető – elsősorban a lakosság és a

mikrovállalkozások körében – hogy az állam beavatkozik a piaci folyamatokba. E

beavatkozások az úgynevezett egyetemes szolgáltatás területén jellemzőek, aminek hátterét az

Európai Unió harmadik energiacsomagjának részeként 2009-ben elfogadott irányelvek a

villamos energia (2009/72/EK irányelv) és a földgázpiacról (2009/73/EK irányelv) az alábbiak

szerint szabályozzák:

2009/72/EK irányelv 3. cikk (3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó, és

ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is (azaz azok a vállalkozások, amelyek 50 főnél

kevesebb személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk vagy mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió

eurót) egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a

meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, tisztességes, könnyen és egyértelműen

összehasonlítható, átlátható, valamint megkülönböztetéstől mentes árakon. Az egyetemes szolgáltatás

biztosítása érdekében a tagállamok a fogyasztók ellátására végső menedékes kereskedőt jelölhetnek ki.

2009/73/EK irányelv 3. cikk (2) A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával –

különös tekintettel 86. cikkére – a tagállamok a földgázágazatban működő vállalkozások számára általános

gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás

biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre –

beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrásokból származó energiákat és az éghajlat

védelmét – vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatóaknak,

megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, és garantálniuk kell a nemzeti

fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét a Közösség földgázipari vállalkozásai számára.

Az irányelvek nem kapcsolják össze az egyetemes szolgáltatás fogalmát a hatósági úton történő

ármeghatározással, de nem is zárják ki az érintett fogyasztói kör tekintetében annak

lehetőségét, hogy szükség esetén a tagállamok éljenek ennek lehetőségével.

A hazai jogszabályok az irányelv alapján ültették át az egyetemes szolgáltatás fogalmát a magyar

jogrendbe, meghatározva azt a kört, amely részesülhet a szolgáltatásból:

VET 3. § 7. Egyetemes szolgáltatás: a villamosenergia-kereskedelem körébe tartozó sajátos villamosenergia-

értékesítési mód, amely Magyarország területén bárhol, meghatározott minőségben a jogosult felhasználó

számára méltányos, összehasonlítható, átlátható ár ellenében igénybe vehető;

VET 50. § (3) A lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük

tekintetében együttesen 3*63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók jogosultak

egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni.

GET 32. § (1) Egyetemes szolgáltatást a működési engedélyben meghatározott szolgáltatási területen az

egyetemes szolgáltatói engedélyes végezhet. Az egyetemes szolgáltató olyan földgázkereskedő, amely az

egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat - igényük esetén - egyetemes szolgáltatással látja el.

10

Egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó a lakossági fogyasztó és a 20 m3/óra kapacitást meg nem

haladó vásárolt kapacitással rendelkező egyéb felhasználó, valamint az önkormányzati bérlakásban élők

felhasználási helyei ellátása biztosításának mértékéig a helyi önkormányzat.

A fentebb bemutatott árszabályozási lehetőségek közül a szabályozó hatóságok több módon is

beavatkozhatnak az egyetemes szolgáltatói ár kialakításába. Az első lehetőség a részleges

szabályozás, melyben benchmarking módszerrel meghatároznak egy elismert beszerzési árat,

amelyet az egyetemes szolgáltatók érvényesíthetnek fogyasztóik felé és egy hatóságilag

rögzített (vagy maximált) árrést, amely az egyetemes szolgáltató kereskedő működési költségeit

és nyereségét hivatott fedezni. Ez a modell elvben teret biztosít annak, hogy az egyes

egyetemes szolgáltatók akár egymással is versenyezhessenek, amennyiben beszerzési forrásaik

kedvezőbbek, mint az elfogadott benchmark beszerzési költség és/vagy működési

hatékonyságuk jobb, mint a versenytársaké. Magyarország ezt a típusú szabályozási modellt

követte a 2008-as teljes piacnyitástól 2011-ig.

A másik szabályozói lehetőség az output oldali szabályozás, az egyetemes szolgáltatói árak

hatósági ármegállapítás útján történő rögzítése. Ebben a modellben a szabályozó hatóság

jogszabályban rögzíti az adott időszakra (jellemzően negyedévre) vonatkozó árakat, amelyektől

nem térhetnek el a szolgáltatók. A 2010-es kormányváltást követően Magyarország ebbe az

irányba alakította szabályozói gyakorlatát, miután a 2010. évi LV. törvény központosította az

ármegállapításra vonatkozó kormányzati jogköröket. 2011-től kezdődően miniszteri rendelet

szabályozza a villamos energia és a földgáz egyetemes szolgáltatási árát.

1.2 A fogyasztói árak szabályozásának jelenlegi európai gyakorlata

Ahogyan a megelőző fejezetben is utaltunk rá, az a tény, hogy az Európai Unió nem

rendeletekben, hanem irányelvekben határozta meg a villamos energia és a földgázpiac

alapvető piacszervezési és közszolgáltatási szabályrendszerét, széles teret hagyott a

tagállamok számára abban a tekintetben, hogy milyen módon élnek a hatósági ármegállapítás

eszközével.

Több nemzetközi szakmai szervezet is részletes elemzéseket készített, hogy időről időre

bemutassa az árszabályozás aktuális tagállami gyakorlatát. Az Európai Villamosenergia és

Gázipari Szabályozók Csoportja (ERGEG) először 2010-ben készített helyzetjelentést (ERGEG,

2010) a villamos energia és gáz végfogyasztói árszabályozásáról. A harminc országra kiterjedő

jelentés szerint (a vizsgálati körbe az EU jelenlegi tagállamain felül Norvégia és Izland is bekerült)

csupán 11 országra volt igaz, hogy teljes mértékben szakított a háztartások szintjén a fogyasztói

árak szabályozásának korábbi gyakorlatával, míg 17 vizsgált állam továbbra is fenntartotta azt. A

kisvállalkozások körében 16, a közepes és nagyvállalatok tekintetében 9, az energia-intenzív

iparágak részére 6 állam tartott fenn államilag szabályozott árakat.

2012 novemberében az Európai Energia Szabályozók Tanácsa (Council of European Energy

Regulators - CEER) készített hasonló elemzést (CEER, 2012). A 26 uniós tagállamra kiterjedő

11

tanulmány (Ciprus és Málta sajátos földrajzi elhelyezkedésük miatt nem szerepeltek a

vizsgálatban) megállapítása szerint nem sokat változott a kép a 2010-es helyzethez képest. Bár a

két évvel korábbi állapothoz képest némileg több, összesen 12 ország szüntette meg a

fogyasztói árak szabályozását, 14 tagállam továbbra is fenntartja azt. Magyarország mellett

Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Lengyelország,

Litvánia, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország alkalmaz árszabályozást a háztartási

villamos energiánál.

Az Európai Bizottság 2014 márciusában megjelent műhelytanulmánya (EC, 2014a) részletesen

bemutatja az egyes tagállamok által alkalmazott árszabályozási módszertant. A szabályozott árat

alkalmazó országok többsége megtérülési ráta és indokolt költség alapon szabályoz. Elterjedt

megoldás még az ársapka-szabályozás (price cap), amelyet hat ország használ, míg a bevétel

szabályozását (revenue cap) csupán egy tagállam, Bulgária alkalmazza.

2. Táblázat - A fogyasztói áraknál alkalmazott árszabályozási módszertan az EU tagállamaiban 2012-ben

Szabályozás módszertana Országok

Nincs árszabályozás Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Hollandia, Luxemburg, Írország, Nagy-Britannia (kivéve Észak-Írország), Németország, Svédország, Szlovénia

Indokolt költség/megtérülési ráta (rate of return/cost-plus)

Ciprus, Észak-Írország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Románia, Spanyolország

Ársapka-szabályozás (price cap) Belgium, Dánia, Észtország, Litvánia, Portugália, Szlovákia

Bevétel-szabályozás (revenue cap)

Bulgária

Forrás: European Commission: Energy prices and costs report, 2014

Mind a CEER, mind a Bizottság tanulmánya utal arra, hogy a jelenleg még árszabályozást

alkalmazó tagállamok többsége tervezi annak megszüntetését. A CEER kérdőíves felmérésére az

érintett 14 tagállam közül 11 nyilatkozott úgy, hogy a közeljövőben felül kívánja vizsgálni az

árszabályozás jelenlegi rendszerét, megfontolva annak teljes megszüntetését. Magyarország

mellett csupán Belgium és Spanyolország kívánja hosszabb távon is fenntartani a fogyasztók

egy körének hatósági áron történő ellátását, de az utóbbi két ország gyakorlata már ma is eltér

a magyar árszabályozás modelljétől. Belgiumban 2012 januárjában csupán a háztartási

fogyasztók elhanyagolható hányada (1%-a) volt arra jogosult, hogy szabályozott áron jusson

villamos energiához. Spanyolországban ez az arány 74%, míg Magyarországon minden háztartás,

valamint a törvényi határ alatt fogyasztó kisvállalkozások és fogyasztási határ nélkül a

közintézmények egyaránt jogosultak arra, hogy hatósági áron jussanak áramhoz illetve

földgázhoz. Úgy tűnik, a jelenlegi magyar szabályozói törekvés, mely a központi ármeghatározás

kiterjesztése irányába mutat, egyedülállónak mondható a tagállamok jelenlegi, illetve tervezett

gyakorlata tekintetében.

12

1.3 Hatósági árszabályozás és a fogyasztói energiaár

Nem véletlen, hogy a tagállamok döntő többsége hajlik arra, hogy más utat válasszon az

energiaárak kordában tartására, mint az árszabályozás. Először is ebbe az irányba mutatnak a

harmadik energiacsomag törekvései, amelyek a piacnyitás fontosságát hangsúlyozzák:

2009/73/EK irányelv Preambulum (3) Az uniós polgárok számára a Szerződésben biztosított alapvető

szabadságok – többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások

nyújtásának szabadsága – csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára

lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja felhasználóik

szabad ellátásának lehetőségét.

Az EU-s törekvéseken túl ugyanakkor számos piaci körülmény is a piaci mechanizmusok

erősödése irányába mutat. Ilyenek a nemzetközi kereskedelem volumenének növekedése, a

szervezett piacok (tőzsdék) erősödése és a gazdaság válság illetve az energiahatékonysági

intézkedések miatti keresletcsökkenés, ami a kínálati oldal szereplői közötti verseny

erősödésével járt.

1.3.1 A nemzetközi kereskedelem és a tőzsdék hatása

A nemzetközi kereskedelem erősödését jól mutatják a hosszú távú statisztikák. Az Európai

Villamosenergia-rendszerirányítók Szövetsége (ENTSO-E) kimutatása szerint (ENTSO-E, 2013) az

elmúlt négy évtizedben nyolcszorosára nőtt a határkeresztező áramforgalom Európában. De az

1990-es évtized elejére jellemző 150 terawattórás mértékről is közel háromszorosára, 420

terawattórára nőtt az európai együttműködő villamosenergia-rendszer nemzetközi

kereskedelmi forgalma 2012-re. A kereskedelem magával hozta a kapcsolódó

intézményrendszer fejlődését is. Megerősödtek az európai áram- és gáztőzsdék, ami egyre

növekvő mértékben biztosította a transzparens árjelzéseket a piaci szereplők számára.

13

3. ábra – Az európai határkeresztező villamosenergia-kereskedelem fejlődése 1975-től 2011-ig

Forrás: ENTSO-E Statistical Yearbook 2011

A közép-kelet-európai régió különösen intenzíven vett részt a határokon átívelő

áramkereskedelem fejlődésében. A határkeresztező kapacitások bővítése és a piacok

összekapcsolása (market coupling) egyaránt segítette, hogy a régió az Európai Unió

legdinamikusabban fejlődő áramkereskedelmi régiójává vált 2013-ban, 15%-os éves szintű

növekedést mutatva a másnapi (day-ahead) forgalom tekintetében. Dinamikusan halad a

regionális piacok összekapcsolása, melynek eredményeként első lépésként 2012. szeptember

11-én sikeresen elindult a közös kereskedés az összekapcsolt cseh, magyar és szlovák másnapi

piacokon. A tervek szerint 2014-ben Románia és a későbbiekben Lengyelország is csatlakozik a

piaci kezdeményezéshez.

4. ábra - HUPX tagvállalatok megoszlása nemzetiség szerint

Forrás: www.hupx.hu

14

A kereskedelem nemzetközivé válását jól szemlélteti a Magyar Áramtőzsde, a HUPX

tagvállalatainak összetétele, amelynek 53 tagvállalata 14 különböző országot reprezentál.

1.3.2 Európai versenyképesség és az árszabályozás

Az erősödő versenyhelyzet, a piacok technikai, gazdasági és jogi összekapcsolódása egyaránt

abba az irányba tolták el az utóbbi években a tagállami szabályozók többségének és az Európai

Bizottság szakértőinek álláspontját, hogy az árak direkt szabályozása egyre veszíteni fog

népszerűségéből. Az árszabályozás mellett érvelők ugyanakkor gyakran hangoztatják a

versenyképesség fenntartásának fontosságát arra utalva, hogy az európai gazdaság

teljesítményének javulásához szükségesek a jelenleginél olcsóbban elérhető energiahordozók. E

kérdéskört részletesen elemezte az Európai Bizottság DG ECFIN munkacsoportjának 2014.

januári közgazdasági tanulmánya (EC, 2014b). A dokumentum az európai versenyképességet

veti össze más meghatározó régiók versenyhelyzetével az energiaköltségek szempontjából.

Magállapításai szerint az energiaár kulcs-versenyképességi tényező, de az egyes gazdasági

centrumok eltérő hozzáadott érték előállítási szerkezete jelentős mértékben képes csökkenteni

az energiaköltségek abszolút hatását.

5. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a gépgyártás szektorában

Forrás: DG ECFIN - Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/2014

15

6. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a reál energiaárak változása

Forrás: DG ECFIN - Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/2014

Az 5. ábra rövid illusztrációként a tanulmányból egy konkrét ágazat, a gépgyártás tekintetében

mutatja be az energiaköltségek arányát a megtermelt hozzáadott érték hányadában, illetve az

ugyanezen időszakban bekövetkezett árváltozásokat. A számok az európai gazdasági szereplők

jó alkalmazkodóképességére utalnak, mivel esetükben az energiatakarékos technológiák

alkalmazása kompenzálja a magasabb energiaköltségeket.

Az Európai Bizottság véleménye egyértelműen az, hogy a szabályozott energiaárak nem segítik

elő a versenyképességet. A nem piaci mechanizmusok alapján kialakuló árak rontják a

kiskereskedelmi piacok működőképességét és gyengítik az innovációs képességeket.

Amennyiben a hatósági árak alatta maradnak a szolgáltatók indokolt költségeinek, úgy ez a

hiány a szolgáltatók pénzügyi beszámolóiban jelenik meg és folyamatosan erodálja a vállalatok

képességét arra, hogy beruházásokat hajtsanak végre a minőség javítása vagy legalábbis

fenntartása érdekében. A hatósági ár a bizottsági szakértők szerint azonban akkor is káros, ha

mértéke túl magas. Így ugyanis a rosszul meghatározott ár válik a többi szereplő számára is

etalonná, ami szintén rontja a hatékonyságot.

A verseny feltételeinek betartásán őrködő Európai Versenyhatóság közelmúltbeli döntései (EC,

2008; 2012, 2013a) is abba az irányba mutatnak, hogy az európai szervezetek elkötelezettek a

piactorzító árszabályozás megszüntetése tekintetében. Ahogyan arra már a korábbiakban

utaltunk, a harmadik energiacsomag inkább kivételként, semmint főszabályként tekint az

árszabályozás fenntartására és igyekszik korlátozni alkalmazási területét. A Versenyhatóság

2012-ben Franciaország gyakorlatát minősítette részben ellentétesnek az uniós szabályozással

16

és az egyes nagyfogyasztók számára biztosított kedvezményes szabályozott tarifák alkalmazását

csak 2015 végéig hagyta jóvá, ezt követően Franciaország vállalta azok megszüntetését.

2010-ben egyes olaszországi gázpiaci szolgáltatókra vonatkozó központi árszabályozással

kapcsolatosan (Federutility Case C-26508) a Versenyhatóság úgy határozott, hogy az

árszabályozást el kell kerülni, kivéve, ha annak fenntartása általános gazdasági érdeket

szolgál, arányos, világosan definiált, transzparens és diszkrimináció-mentes. Az eset

kiemelkedő hatással van a tagállami szabályozói gyakorlatra, ugyanis a határozat egyértelművé

teszi, hogy a szabályozónak kell igazolnia, fennállnak-e azok a körülmények, amik ellehetetlenítik

a piaci viszonyok mellett a biztonságos, magas minőségű szolgáltatások nyújtását.

A versenyfelügyeleti hatóság nem kizárólag a végső fogyasztói árak, hanem az értéklánc egyéb

szereplőire vonatkozó árszabályozás tekintetében is aktív szerepet vállal. A Versenyhatóság

2013 decemberében részletes vizsgálatot kezdett a tervezett brit atomerőmű ártámogatási

modelljéről. A vizsgálat középpontjában az áll, vajon nem tartalmaz-e indokolatlan állami

szubvenciót a tervezett ármechanizmus, ami mentesíti az erőművet a piaci árak ingadozásának

hatásaitól.

1.4 Az árszabályozás hatása a fogyasztói árak alakulására

1.4.1 Lakossági áram- és gázárak

Az európai fogyasztói árak rendkívül nagy változatosságot mutatnak, ahogyan ezt az Eurostat

adatai alapján a 1. ábra is illusztrálta. Még részletesebb bontást tartalmaz az a közvetlen

adatgyűjtésen alapuló havi jelentés, amelyet több energetikai szabályozó hatóság hívott életre a

lakossági gáz- és villamosenergia-árak folyamatos nyomon követésére. Az osztrák Energie

Control és a VaasaETT 2009 januárja óta közli havonta az egyes európai fővárosokra jellemző

lakossági áram- és gázárakat. Kezdetben a vizsgálat az EU-15-ök fővárosaira terjedt ki. 2013

szeptembere óta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal bekapcsolódásával a

vizsgálat a közép-kelet európai fővárosokra is kiterjed. Jelenleg a Household Energy Price Index

(HEPI) 23 főváros adatait tartalmazza, 22 EU főváros mellett a belgrádi adatokat. (A számítás

részletes módszertana és az adatok a http://www.energypriceindex.com oldalon érhetők el.)

17

7. ábra - Európai nagyvárosok háztartási villamosenergia-árai és azok összetevői 2014 februárjában

A 7. ábra és 8. ábra a havi jelentés 2014. februári adatsorát mutatja be, külön kimutatva az első

adatgyűjtés (2013 szeptembere) óta eltelt időszak változásait. Az adatsorok rengeteg

következtetés levonására adnak alkalmat. Egyrészt látható, hogy az ár mindegyik komponense

jelentős szóródást mutat. Az energiadíjakat vizsgálva például a teljes villamosenergia-árat

tekintve legdrágább Koppenhága nagyjából azonos szinten van Budapesttel, de a régióban

például a csak a hatósági árak „védelmét” nem élvező prágai családok is nagyságrendileg azonos

árcsökkenést értek el az elmúlt fél évben, mint a budapestiek. Feltűnő, hogy Magyarország az

egyetlen a 23 főváros közül, ahol a lakossági fogyasztókat nem terheli energiaadó, ami fontos

költségvetési eszköze a megújuló energia elterjesztésének.

0

5

10

15

20

25

30

35

Euró

cen

t/ki

low

attó

ra

Háztartási villamosenergia-árak 2014 februárjában

ÁFA

Energiaadók

Hálózat

Energiaár

2013. szeptember

Forrás: Household Energy price index for Europe

18

8. ábra - Európai nagyvárosok háztartási gázárai és azok összetevői 2014 februárjában

A gázáraknál is elmondható, hogy rendkívül nagy az árak és egyes komponenseik szóródása:

Régiónk relatív alacsonyabb lakossági árai szoros összefüggést mutatnak azzal a

megfigyeléssel, hogy szemben a nyugat-európai lakossági gázfogyasztókkal, régiónk fogyasztói

jellemzően nem járulnak hozzá energiaadókon keresztül a megújuló energiák elterjesztéséhez.

1.4.2 Az árszabályozás és a lakossági árszínvonal összefüggései

A továbbiakban a közelmúltban megjelent elemzések adatait felhasználva tekintjük át, hogy

vajon megfigyelhető-e érdemi összefüggés a fogyasztói árak alakulása és az árszabályozás léte,

vagy annak hiánya között. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont 2012-ben a

magyarországi gázpiaci modellváltás vizsgálata során készített összehasonlításokat (REKK,2012)

a régiós ipari és lakossági gázárak tekintetében. A régióban Csehország, Ausztria és Szlovénia

nem alkalmazott árszabályozást a lakossági gázárak tekintetében. Láthatóan a lakossági

árszabályozás megszüntetése az ipari árak tekintetében Ausztriában inkább kedvező hatással

járt az iparvállalatok számára, míg Csehországban is képes volt biztosítani, hogy a cseh vállalatok

a régiós átlagáron jussanak gázhoz, miközben az árszabályozással mesterségesen alacsony

szinten tartott horvát lakossági árakat a szolgáltatók az ipari szektor drágább ellátásával

kompenzálták. A magyar adatok egyik részpiacon sem számítottak kedvezőnek, az lakossági

gázárak az árszabályozás ellenére magasak voltak 2011-ben a régió más országaival

összehasonlítva.

0,00

5,00

10,00

15,00

20,00

25,00

euró

cen

t/ki

low

attó

ra

Háztartási gázárak 2014 februárjában

ÁFA

Energiaadó

Hálózat

Energiaár

2013. szeptember

Forrás: Household Energy Price Index for Europe

19

9. ábra – Lakossági és ipari gázárak régiós összehasonlítása 2011-ben

Forrás: REKK 2012

Egy, a Verseny és Szabályozás 2013 című tanulmánykötetben (Felsmann, 2014a) a közeljövőben

megjelenő magyar tanulmány több szempontból is megvizsgálta az árszabályozás léte vagy

hiánya és a fogyasztói ár alakulása közötti összefüggéseket. Az elemzés lineáris korrelációt

20

számolt a 2012-es lakossági és ipari árösszetevők (energiadíj, hálózati díjak) és a lakossági

árszabályozás létére, vagy annak hiányára utaló változó között. A korrelációk alapján nem

sikerült kapcsolatot feltárni az átlagos háztartási energiadíjak és az árszabályozás léte között,

ami arra utal, hogy a liberalizált piacok versenypiaci kereskedői átlagosan ugyanolyan árszinten

voltak képesek ellátni a háztartásokat, mint azoknak az országoknak az egyetemes szolgáltatói,

amelyekben központilag szabályozták a lakossági energiaárakat.

3. Táblázat - Korrelációk az árszabályozás és egyes árösszetevők között 2012. második félévében

Átlagos háztartási energiadíj

Átlagos ipari energiadíj

Átlagos háztartási hálózati díj

Átlagos ipari hálózati díj

Árszabályozás van

(1=igen/0=nem) r= -,001 r=0,148 r=-0,353 r=0,061

Forrás: Felsmann (2014)

Bár a statisztikai összefüggések nem markánsak, de az adatok arra utalnak, hogy a szabályozott

ármodellt követő országokban nem is annyira az energiadíjakban, hanem sokkal inkább a

hálózati tarifákon keresztül igyekeznek kedvezni a hatóságok a háztartási fogyasztóknak. Ez a

megfigyelés talán nem meglepő annak fényében, hogy az energiadíjaknál a nemzetközi

kereskedelem erősödése és a termelők közötti verseny korlátozzák a szabályozó hatóság

lehetőségeit, míg az eleve központilag szabályozott hálózati díjak tekintetében kevésbé erős ez a

fék. Nem véletlen, hogy a hatóságok gyakran úgy engednek a politikai nyomásnak, ami a

lakossági energiaköltség csökkentését követeli tőlük, hogy keresztfinanszírozást hajtanak végre

az lakossági és ipari hálózati tarifák között, csökkentve az előbbieket az utóbbiak rovására. E

szabályozói gyakorlatra jó példa a későbbiekben bemutatandó magyar szabályozási gyakorlat a

lakossági és ipari hálózati díjak tekintetében.

A 10. ábra a hivatkozott tanulmány alapján az EUROSTAT által használt statisztikai bontást

követve öt fogyasztói szegmensbe sorolva mutatja be a háztartási fogyasztók által átlagosan

fizetett energiadíjat (az ábrán Ener), hálózati díjakat (Net) és adókat (Tax). (A fogyasztási

értékhatárok: H1<1000kWh, H2: 1000-2500 kWh, H3: 2500-5000 kWh, H4: 5000-15000 kWh,

H5>15000 kWh.)

21

10. ábra – Európai átlagos lakossági energiadíjak, hálózati díjak és adók alakulása 2012 második félévében az árszabályozást alkalmazó és nem alkalmazó tagállamokban

Az ábra rávilágít egy komplexebb összefüggésre, ami érveket adhat a lakossági árszabályozás

fenntartására. Látható, hogy az árszabályozást alkalmazó országokban jellemzően az

alacsonyabb éves átlagfogyasztású fogyasztók járnak relatív jobban (H1 és H2 szegmens), míg

a liberalizált piacokon erőteljesebben érvényesül a méretgazdaságosság. Érdemes külön is

kiemelni, hogy a különbségek nem csupán az energiadíjban figyelhetők meg, de talán még

markánsabban érvényesülnek a hálózati díjtételeknél. Meg kell jegyezni, hogy ez a megfigyelés

sem fordítható át egyszerűen szociálpolitikai üzenetekké. Egyfelől igaz, hogy az alacsonyabb

társadalmi státuszú csoportok kevesebb energiát fogyasztanak, ugyanakkor fogyasztásuk

jellemzően inkább a H2 és H3 szegmensekbe esik a háztartásméret függvényében. A hálózati

díjak jelentős „kedvezménye” az árszabályozást alkalmazó országokban (Net_H1) egyáltalán

nem biztos, hogy a valóban rászoruló fogyasztói csoportokat segíti, hiszen ebben a szegmensben

nagyon sok úgynevezett másodlagos fogyasztási hely (garázs, nyaraló) van. Azon tagállamok

szolgáltatói, amelyeknél a verseny a piacszervezés elsődleges eszköze, racionálisan áraznak,

amikor a jelentős fix költségeket jelentő hálózat-fenntartási díjakat nagyobb mértékben terhelik

erre a fogyasztói csoportra, hiszen a hálózat kiépítésének és fenntartásának költsége szinte

független attól, hogy azon mekkora forgalom bonyolódik.

A nemzetközi vonatkozásokat tárgyaló fejezetek összefoglalásaként elmondható, hogy bár az

árszabályozás európai gyakorlata széles skálán mozog, de a tendenciák egyértelműen a

közvetlen hatósági beavatkozások csökkenése és fokozatos leépülése irányába mutatnak. Úgy

tűnik, a harmadik energiacsomag hatására erősödő verseny, a nemzetközi kereskedelem

0,00 0,02 0,04 0,06 0,08 0,10 0,12

Ener_H1

Net_H1

Tax_H1

Ener_H2

Net_H2

Tax_H2

Ener_H3

Net_H3

Tax_H3

Ener_H4

Net_H4

Tax_H4

Ener_H5

Net_H5

Tax_H5

Van árszabályozás Nincs árszabályozásForrás: EUROSTAT 2012. 2. féléves adatsora

EUR/kWh

22

térnyerése és a lakossági piacaikat liberalizáló tagállamok sikeres gyakorlata elegendő

bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nem indokolt a hatósági árak rendszerének tartós fenntartása.

A magyar piaci modellváltás, ami 2012-től a „rezsicsökkentést” helyezte a politikai

kommunikáció középpontjába és ennek eszközeként a fokozódó állami szerepvállalást

fogalmazta meg, egyedülálló kísérlet, amelynek tartós fennmaradása számos gazdasági,

társadalmi és politikai tényező függvénye.

2 Az árszabályozás hazai gyakorlata és hatásai az energiaszektor fejlődésére

Tanulmányunk második részében a magyar vonatkozásokat járjuk körül, röviden bemutatva a

hazai áram- és gázszektor átalakulását a 2008-as teljes liberalizációtól napjainkig. Érintjük a

szektor fejlődésére leginkább hatást gyakorló politikai és jogszabályi változásokat és az

energetikai vállalatok alkalmazkodását a változó környezeti feltételekhez.

2.1 A magyarországi energiapiac átalakulása a 2003-as részleges liberalizációtól napjainkig

2.1.1 A piacnyitás kiteljesedése

Bár a magyarországi teljes piacnyitást gyakran összekötik a VET 2007. évi és a GET 2008. évi

elfogadásának dátumával, valójában a liberalizációs folyamat jóval korábban, már 2003-ban

megindult. Az uniós csatlakozási tárgyalások részeként Magyarország fokozatosan megnyitotta

áram- és gázpiacát az új belépők számára. A 2003-tól 2008-ig tartó időszakot gyakran a duális

piac időszakának is nevezik, mert míg az ipari fogyasztók egyre növekvő köre számára nyílt meg

a versenypiaci energiabeszerzés lehetősége, addig a lakosság ellátása továbbra is kötött

szabályok szerint, monopol szolgáltatók részvételével történt.

Röviden itt érdemes megemlíteni, hogy a kétszintű monopol szolgáltatási modell, amely egy

nagykereskedő és a területi monopóliumot élvező regionális áram- és gázszolgáltatók

együttműködésére épült, nem járt együtt a benne résztvevő szolgáltatók állami

tulajdonlásával. Az 1990-es évek közepén Magyarország privatizálta az áram- és gázszolgáltatás

többségét. A privatizációk és az ezt követő konszolidációk eredményeképpen a villamosenergia-

szektorban három nemzetközi társaságcsoport (az E.ON, az RWE és az EDF), míg a gázszektorban

az E.ON, a GDF és az ENI szerzett érdekeltségeket. Hazai irányítás csupán két szereplő esetében

maradt, a villamos energia nagykereskedelmét folytató MVM domináns állami tulajdonban

(99%), míg a fővárosi gázfogyasztókat ellátó FŐGÁZ többségi önkormányzati tulajdonban

(50%+1) maradt.

23

A részleges piacnyitás mind az áram, mind a gázszektorban sikeres volt. A 11. ábra illusztrálja,

hogy már egy évvel a korlátozott piaci modell bevezetését követően is 10%-os részarányt ért el a

szabadpiaci szegmens. Az úgynevezett feljogosított fogyasztók (nagy ipari fogyasztók) körének

szélesítése 2004-től újabb lendületet adott a szabadpiaci kereskedelemnek. A már itt lévő

multinacionális cégeken kívül olyan jelentős regionális energiaszolgáltatók alapítottak

magyarországi kereskedelmi leányvállalatot, mint a CEZ vagy az OMV. Az új belépők jelentősen

növelték a verseny intenzitását és az inkumbens szolgáltatókat is nagyobb aktivitásra sarkallták.

11. ábra - A szabadpiaci és szabályozott árampiac aránya Magyarországon 2003-tól 2012-ig

Forrás: www.mavir.hu

Az E.ON, a GDF és az RWE többségi tulajdonába tartozó ELMŰ és ÉMÁSZ jelentős szervezeti

változtatásokat hajtottak végre, hogy alkalmazkodjanak az erősödő szabadpiaci verseny által

támasztott kihívásokhoz. Az E.ON holdingstruktúrába szervezte magyarországi érdekeltségeit

önálló kereskedelmi leányvállalatot létrehozva (E.ON Energiaszolgáltató Kft.). Az ELMŰ és az

ÉMÁSZ közösen hoztak létre egy új kereskedelmi vállalkozást a MÁSZ Kft-t, amely szabadpiaci

partnereik kiszolgálására szakosodott, míg a két vállalat továbbra is maga végezte a lakosság

hatósági árakon történő kiszolgálását. A korábban csak a villamosenergia-nagykereskedelemben

érdekelt MVM is kedvezőnek látta a változó körülményeket, hogy belépjen az ipari fogyasztókat

kiszolgáló kiskereskedelmi szabadpiaci szegmensbe. 2002-ben létrehozta az MVM Partner Rt.-t

szabadpiaci ügyfeleinek kiszolgálásra, majd 2005-ben egy újabb kereskedő céget, az MVM Trade

Rt.-t, amely a korábban már említett hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel az MVM-hez

kötött erőművek termelési portfolióját értékesítette.

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

A szabadpiaci és a szabályozott árampiac aránya Magyarországon (2003-2012)

Szabadpiac Szabályozott/Egyetemes

24

A VET 2007-es majd a GET 2008-as elfogadásával véget ért a duális piac időszaka, az egyetemes

szolgáltatásokra nem jogosult fogyasztók nem élvezhették tovább a közüzemi szolgáltatás által

biztosított védettséget. Áram- és gázbeszerzéseiket a szabadpiacon kellett megszervezniük.

Elmondható, hogy a 2008-as liberalizációs folyamat a piac mintegy kétharmadát tartósan és

úgy tűnik visszavonhatatlanul eltávolította a központi árszabályozás intézményrendszerétől. E

piaci szegmensben a piaci viszonyok dominálnak és a piaci verseny 2008 óta továbbra is éles az

egyes kereskedők között. Az állami szabályozás az ipari fogyasztói szegmensben visszaszorult a

hálózati tarifák és az adók mértékének meghatározására, ám tekintettel arra, hogy e két

tényező a teljes ár több mint 50%-át jelentik, továbbra sem mondható el, hogy a liberalizált

áram- és gázpiacokon a fogyasztók mentesek lennének a versenyképességüket akár jelentős

mértékben is befolyásoló állami beavatkozásoktól.

A 2008-tól 2011-ig tartó időszakot a liberalizáció kiteljesedéseként jellemezhetjük az áram- és

gázkereskedelemben, amit még a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság sem tudott érdemben

visszavetni. Újabb jelentős kereskedő cégek léptek a piacra, mint például a MOL 50%-os

résztulajdonával alapított MOL Energiakereskedő Kft. E társaság 2009-es alapítását követően az

egyik legdinamikusabb fejlődést érte el a gázpiacon, bár tulajdonosi köre és egyes üzleti

tranzakcióinak megítélése is ellentmondásos. A társaság az alapítást követően nem sokkal 60%-

ban off-shore tulajdonosok irányítása alá került és nevét MET Zrt-.re változtatta1. Üzleti

sikereihez jelentős részben hozzájárult az a részben állami szabályozási eszközökkel, részben az

MVM által biztosított speciális importlehetőség, amelynek segítségével a társaság 2011-től

kedvező feltételekkel importálhatott földgázt az osztrák-magyar határkeresztező vezetéken. A

MET mellett a liberalizált energiapiac másik nagy új belépője a Magyar Telekom, ráadásul ez a

cég azzal a céllal jött létre 2011-ben, hogy a lakossági szegmensben is versenyt támasszon az

inkumbens egyetemes szolgáltatók számára. A társaság belépése az áram- és gázkereskedelem

területére azonban már időben egybeesett a szabályozási környezet jelentős átalakításával, ami

megkérdőjelezte a Telekom által kínált versenypiaci modell életképességét. Bár a Magyar

Telekom energia üzletága 2013-ban már 48 milliárd forintos árbevételt ért el áram- és

gázkereskedelemből, ám a mesterségesen leszorított egyetemes szolgáltatói árak miatti

nyomott versenyhelyzetben 4,2 milliárd forintos veszteséget szenvedett el a szolgáltatáson.

2.1.2 Újabb modellváltás – a központi állami szabályozás felerősödése

A 2010-es kormányváltás kezdetben nem alakította át radikálisan a formálódó szabadpiac és

az egyetemes szolgáltatások rendszerét, ám egyes jelek már a kezdetektől arra utaltak, hogy

az új kormány rendszerszintű változtatásokra készül. Az Energiahivatal élén végrehajtott gyors

vezetőváltások, majd ezt követően 2010-ben az egyetemes szolgáltatói árak miniszteri rendeleti

szintre emelése előkészítette a központosított döntéshozatalt. A kezdeti piacszervezési

intézkedések ugyanakkor, bár a szavak szintjén inkább a patriotizmust és a nemzeti érdekek

1 A tulajdonosi viszonyokról ld.: http://atlatszo.hu/2014/01/28/nagy-gyorgy-es-garancsi-istvan-is-reszesulnek-a-

gazbizniszbol/

25

képviseletét hangsúlyozták, valójában többnyire egy polgári kormányzás klasszikus irányába

mutattak. Jó példája ennek a gázpiaci egyetemes szolgáltatói árak szabályozása 2010 és 2012

között. A korábbi szocialista kormányt gyakran érte kritika, hogy keresztfinanszírozást hajt végre

és a kis- és középvállalatok magas gázárain keresztül biztosítja az alacsonyabb lakossági árakat.

A 12. ábra a MEKH adatsorát mutatja 2008-tól 2013 júliusáig. 2010-ig folyamatosan

megfigyelhető, hogy a 20m3/óra alatti mérővel rendelkező fogyasztók (kék vonal) rendre

olcsóbban jutottak a hatósági áras közüzemi, majd 2009-től már egyetemes szolgáltatói

földgázhoz, mint a 20-100 m3/óra közötti mérővel rendelkezők (piros vonal). 2010-től ez a

keresztfinanszírozás megszűnt és a közgazdasági racionalitást követve a nagyobb fogyasztók

alacsonyabb árakat érhettek el.

12. ábra - Közüzemi és egyetemes szolgáltatói gázárak 2008-2013

Forrás: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH)

A korábbi elmaradt áremelések miatti többszöri emelések a lakossági gázszektorban növelték a

fogyasztók terheit és arra ösztökélték a kormányt, hogy akár a szolgáltatók kárára is, de

mindenképpen változtasson a kialakult status quon.

26

A 2011-ben elfogadott „Nemzeti Energia Stratégia 2030”2 új prioritásokat határozott meg a

szektor irányításában. A korábbi, 2007-ben kidolgozott energiapolitikai dokumentum a piaci

koordináció elsődlegességét hangsúlyozta és kimondta, hogy az állami cselekvéseket azokra a

területekre kell visszaszorítani, ahol a piaci mechanizmusok nem képesek ellátni szerepüket. Az

új stratégia a közvetlen állami szerepvállalás erősítése mellett érvelt. A készítők szerint a jogi

és gazdasági feltételek koherenciájának biztosítása önmagában nem elégséges eszköz a közjó és

a nemzeti érdek hatékony érvényesítéséhez. Szükséges a markáns tulajdonosi jelenlét is ahhoz,

hogy az energiaszektor a kormány által elképzelt irányba fejlődjön. A villamosenergia-

szektorban az állami tulajdonú MVM Zrt.-n és a Paksi Atomerőmű Zrt.-n keresztül az államnak

jelentős közvetlen lehetősége maradt a piac befolyásolására, de a földgáz és kőolaj szektorban is

meg kell teremteni ennek lehetőségét, különös tekintettel a 2015-ben lejáró magyar-orosz

hosszú távú gázár megállapodásra. A MOL kisebbségi részesedésének megszerzése az első

lépés volt a kormányzat által deklarált akvizíciós stratégia mentén, amit később számos más

befektetés követett, ideértve az E.ON gázüzletágának megszerzését illetve a FŐGÁZ kisebbségi

részvénycsomagjának megvásárlását. A kormányzati akvizíciós stratégia megvalósításában

kulcsszerep hárult az állami tulajdonú MVM-re, amelynek azonban a gazdasági válság erősen

megtépázta korábbi rekord profitját. A társaság konszolidált adózott eredménye a 2009-es 61

milliárd forintról 22 milliárdra apadt. Nem csoda, hogy a 2011 elején elfogadott új egyetemes

áramszolgáltatói jogszabály 2011-re 17,17 Ft/kWh beszerzési költségszintet fogadott el a

korábbi 15,49 Ft-tal szemben. Tekintettel arra, hogy az egyetemes szolgáltatói piac legnagyobb

szállítói az MVM-hez köthetők, vagy vele hosszú távon szerződött erőművek voltak,

feltételezhető, hogy a közel 10%-os termékár-emelés hátterében az elsősorban az MVM csoport

jövedelmezősége javításának szándéka állhatott.

A kormány kétségkívül nem volt könnyű helyzetben, hiszen 2010-től a gázszektoron belül a

korábbi keresztfinanszírozás megszüntetése, a villamos energia területén az MVM

jövedelmezőségének helyreállítása egyaránt a lakossági áremelések irányába hatott. Ráadásul

a magyar hatósági árakon alapuló lakossági áram és gázpiac régiós összehasonlításban sem volt

olcsónak mondható és 2010-ben kifejezetten megdrágult nemzetközi összevetésben.

2http://2010-

2014.kormany.hu/download/4/f8/70000/Nemzeti%20Energiastrat%C3%A9gia%202030%20teljes%20v%C3%A1ltozat.pdf

27

4. táblázat - Lakossági áram- és gázárak európai összehasonlításban (2007-2012)

Az ÁFA 2011 végén eldöntött 2012-től érvényes 27%-ra emelése további árnyomást okozott a

lakossági energiaköltségek tekintetében.

Mivel a kormány az energiadíjak szempontjából kulcsbeszállító MVM jövedelmezőségi helyzetét

nem akarta rontani, az import gázárakat nem tudta befolyásolni és nem kívánta csökkenteni az

ÁFA mértékét sem, természetes, hogy egyre fokozódó figyelemmel fordult a hatósági

szabályozással befolyásolható árkomponensek, a rendszerhasználati díjak és az egyetemes

szolgáltatók elismert költségei irányába.

2.1.3 A 2013-as rezsicsökkentés hatásai a hálózathasználati díjakra és az egyetemes szolgáltatókra

A folyamatok szinte természetes módon vezettek el a 2012 decemberében meghirdetett, 2013

januárjától bevezetett 10%-os mértékű „első rezsicsökkentéshez” amelynek elszenvedői

elsődlegesen a lakossági szolgáltatásban aktív egyetemes szolgáltatók, másrészt áttételesen, a

hálózati díjak átrendeződése révén az ipari áramfogyasztók voltak.

2010 januárja óta markáns átrendeződés következett be a hálózathasználati tarifáknál az

egyes fogyasztói szegmensek között. Míg a lakossági körben átlagosan 8%-kal csökkentek a

díjak, addig ennek ellentételezéseként az ipari fogyasztók minden csoportjában emelkedtek. Ez

az átterhelés egyértelmű versenyképességi kérdőjeleket támaszt a modell hosszú távú

fenntarthatósága tekintetében.

5. Táblázat - Rendszerhasználati díjak változása a villamos energia szektorban 2010-2013

Változás 2010.

január-2013. november

Nettó díjváltozás (FT/kwh)

Átviteli hálózatra történő csatlakozás esetén 44,4% 0,68 Elosztó Nagyfeszültségű csatlakozás 29,3% 0,65

Lakossági áramárak 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Helyezés (27-ből) 15. 9. 15. 10. 13. 16.

Drágább országok a régióban

GER, SK, AT

GER GER, SK, AT

AT, GER AT, GER, SK

GER, AT, SK, CZ

Lakossági gázárak 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Helyezés (23-ból) 22. 18. 17. 9. 11. 16.

Drágább országok a régióban

GER, AT, SLO, SK, POL, CZ

GER, SLO, AT, CZ, SK, POL

SLO, GER, AT, CZ

SLO, AT SLO, AT, CZ

SLO, AT, CZ, GER

Forrás: saját csoportosítás az EUROSTAT adatbázisa alapján

28

hálózatra történő csatlakozás esetén

Nagy/középfeszültségű csatlakozás 26,7% 0,99 Középfeszültségű csatlakozás 29,9% 1,70 Közép/kisfeszültségű csatlakozás 30,5% 2,34 Kisfeszültségű csatlakozás I. (profilos) -8,0% -1,24 Kisfeszültségű csatlakozás II. (vezérelt) -3,7% -0,28 Kisfeszültségű csatlakozás III. (nem profilos) 9,7% 1,37 Átlag 1,7% 0,16

Forrás: saját számítások a MEKH honlapján közzétett adatok alapján (www.mekh.hu)

Míg a villamosenergia-elosztók a hatósági díjtételek fogyasztói csoportok közötti rendeleti

átterhelése révén részben mentesültek a rezsicsökkentés közvetlen hatásaitól, a gázelosztók

ennél is nehezebb szabályozói környezettel szembesültek. A társaságok közül több perre ment,

mert az Energiahivatal az elfogadott szabályozási módszertantól eltérően csökkentette 2011

végi határozataiban a tarifáikat. Bár az E.ON és a FŐGÁZ másodfokon is megnyerte a vonatkozó

pereket 2013 májusában, ez nem befolyásolta a csökkentett tarifákat, tekintettel arra, hogy

időközben a MEKH rendeletalkotási jogot kapott és a rendelet, mivel jogszabályi

kötelezettségeket ír elő, bírósági úton nem támadható meg.

A 2010-es kormányváltás után befagyasztott egyetemes szolgáltatói áramárak miatt 2011-re a

Nemzeti Fejlesztési Minisztérium saját dokumentuma szerint is összességében 20 milliárd forint

feletti veszteséget szenvedtek el az egyetemes szolgáltatásban érintett multinacionális

szolgáltatók, az E.ON, az EDF és az RWE.

29

6. táblázat - A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kimutatása az egyetemes villamosenergia-szolgáltatásban érintett szolgáltatók 2011. évi jövedelmezőségéről

A hivatalos kormányzati kommunikáció azzal érvelt, hogy a szolgáltatók egyetemes üzletágainak

veszteségét ellensúlyozza a szabadpiaci és az elosztói tevékenységeik nyeresége. Ez az érv

azonban csak korlátok között igaz. A cégek elosztói tevékenysége önmagában is szabályozott

tevékenység, így ennek jövedelmezősége az állam döntésétől függ, hogy milyen indokolt

költségszintet és hozamelvárást ismer el. A szabadpiaci tevékenység szintén csak korlátozottan

alkalmas arra, hogy az inkumbens szolgáltatók ezen keresztül finanszírozzák a veszteséges

lakossági üzletágat. Az éles szabadpiaci verseny hatására a hagyományos szolgáltatók nem

tehetik meg, hogy árat emeljenek üzleti fogyasztóik felé, mert ez jelentős elvándorláshoz

vezetne.

2.2 Vállalatok a változó környezetben

2.2.1 Hatások a szektor beruházási teljesítményére

A Központi Statisztikai Hivatal negyedéves jelentései alapján az energiaszektor egészére

jellemző beruházási hajlandóság évről évre csökkent 2010 óta. A 2013-as 138 milliárd forintos

éves mérték, bár már csak kis mértékben, de tovább csökkent a 2012-es mélyponthoz képest és

csupán részleges újratermelést biztosít.

30

13. ábra - Az energiaszektor beruházásai 2009-2013

Nem volt meglepő, hogy az elosztási tevékenység stabil, de korántsem kiugró jövedelmezősége

miatt a 2013. januári rezsicsökkentésnek azonnali negatív hatása lett a közművállalatok

beruházásaira. Ez a hatás az első féléves beruházási statisztikákban markánsan megfigyelhető,

és bár a negyedik negyedéves adatok jelentősen javítottak a képen, így is a 2013-as év mutatja

az elmúlt öt év legalacsonyabb értékét. Figyelembe véve a válság előtti évekre jellemző 200

milliárd fölötti éves átlagos beruházási arányt, a beruházások lassulása felveti az energetikai

hálózatok és létesítmények fokozatos leromlásának középtávú kockázatát.

2.2.2 Hatások az elosztók jövedelmezőségére

A villamosenergia-elosztók a szabályozási átalakításokat aránylag kis áldozatokkal vészelték át

2012 végéig. Ahogyan arra már korábban is utaltunk, ebben a szektorban inkább a terhek

áthárítása, a lakossági díjtételek csökkentése és az ipariak növelése volt a jellemző szabályozói

magatartás és nem a cégek gazdálkodásának ellehetetlenítése. A 14. ábra tanúsága szerint mind

az átlagos üzemi eredményhányad, mind az eszközarányos jövedelmezőség nőni tudott a

vizsgált években. Előbbi 7,0 %-os, utóbbi 5,2%-os mértéket ért el a három tulajdonosi csoport

hat vállalata tekintetében.

0

50

100

150

200

250

300

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

2009 2010 2011 2012 2013

Negyedéves beruházási aktivitás az energiaszektorban 2009-2013

I. né.

II. né.

III. né.

IV. né.

Teljes év

milliárd forint

Forrás: KSH

milliárd forint

31

14. ábra – Villamos energia elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012

Forrás: Felsmann, 2013

Forrás: Felsmann, 2013

0,0%

2,0%

4,0%

6,0%

8,0%

10,0%

12,0%

14,0%

2009 2010 2011 2012

Villamosenergia-elosztók üzemi eredményhányada (az átlagos saját tőkére vetítve)

E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt.

E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.

E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.

EDF Démász Hálózati Elosztó Kft.

ELMŰ Hálózati Kft.

ÉMÁSZ Hálózati Kft.

Összesen

0,0%

2,0%

4,0%

6,0%

8,0%

10,0%

12,0%

2009 2010 2011 2012

Villamosenergia-elosztók átlagos eszközarányos eredménye

E.ON Dél-dunántúli ÁramhálózatiZrt.

E.ON Észak-dunántúli ÁramhálózatiZrt.

E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.

EDF Démász Hálózati Elosztó Kft.

ELMŰ Hálózati Kft.

ÉMÁSZ Hálózati Kft.

Összesen

32

A gázelosztók számára a 2010-zel kezdődő fejlemények az üzletszerű tevékenységük folyamatos

ellehetetlenülésének irányába mutattak.

15. ábra - Gáz elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012

Forrás: Felsmann, 2013

Forrás: Felsmann, 2013

A 15. ábra bemutatja, hogy ebben a szektorban jóval nagyobb a visszaesés, amit nagyobb

részben a megváltozott jogszabályi környezet, kisebb részben a gáz iránti kereslet visszaesése

-50,0%

-40,0%

-30,0%

-20,0%

-10,0%

0,0%

10,0%

20,0%

30,0%

40,0%

2009 2010 2011 2012

Gáz-elosztók üzemi eredményhányada(átlagos befektetett eszközállományra vetítve)

E.ON Dél-dunántúli Gázhálózati Zrt.

E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.

FŐGÁZ Földgázelosztási Kft.

ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt.

TIGÁZ-DSO Földgázelosztó Zrt.

Összesen

-50,0%

-40,0%

-30,0%

-20,0%

-10,0%

0,0%

10,0%

20,0%

30,0%

2009 2010 2011 2012

Gáz-elosztók eszközarányos jövedelmezősége

E.ON Dél-dunántúli Gázhálózati Zrt.

E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.

FŐGÁZ Földgázelosztási Kft.

ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt.

TIGÁZ-DSO Földgázelosztó Zrt.

Összesen

33

magyaráz. A TIGÁZ-DSO hatalmas vesztesége a szektor átlagértékeire is jelentős hatást

gyakorolt. 2012-ben az öt jelentős gázelosztó -14,9%-os üzemi eredményhányadot ért el, míg

eszközarányos jövedelmezőségük is nagyon alacsony szintre, -16,1%-ra csökkent.

2.2.3 Hatások az energiakereskedők jövedelmezőségére

Egy tanulmány (Felsmann, 2014b) részletesen megvizsgálta a legnagyobb hazai

energiakereskedő cégek jövedelmezőségének alakulását az elmúlt években. Az elemzésbe 22

kereskedő céget vont be, amelyek közös jellemzője, hogy éves árbevételük villamos energia

és/vagy gáz értékesítéséből az elmúlt három év átlagában legalább 1 milliárd forintot ért el A

cégek adatainak összehasonlíthatósága érdekében megtisztította számaikat a befektetési

tevékenységükkel kapcsolatos eredmény- és mérleghatásoktól. Az ily módon korrigált

jövedelmezőségi és tőkeellátottsági mutatókat felhasználva megvizsgálta, vajon megfigyelhetők-

e egyértelmű tendenciák a társaságok teljesítménye és aközött, hogy végeznek-e egyetemes

szolgáltatást vagy kizárólag a szabadpiacon aktívak. A társaságok közül a többség vagy csak

áram, vagy (pl. EdF, a közelmúltig az MVM) csak gázkereskedelemmel foglalkozik (pl. FŐGÁZ,

MET), de többen integrált módon végzik a kereskedelmi tevékenységüket (pl. E.On).

A cégek számviteli beszámolóinak feldolgozása alapján a tanulmány megvizsgálta, vajon üzleti

kilátásaik szempontjából jobb helyzetben vannak-e azok a társaságok, amelyek nem folytatnak

egyetemes szolgáltatói tevékenységet.

34

16. ábra - Szabadpiaci és egyetemes szolgáltatást is végző energiakereskedők eredményességének összehasonlítása

A 16. ábra megerősíti, hogy a 2011-es változások a szabályozási környezetben igen jelentős

mértékben rontották az egyetemes szolgáltatást is végző csoportok (az áramnál E.On, EdF,

ELMŰ és ÉMÁSZ illetve a gáznál GdF, E.On, Főgáz és TIGÁZ) megtérülési számait. 2012-ben

ráadásul először fordult elő, hogy – döntő részben a MET 60 milliárd forintot meghaladó rekord

osztalékfizetése miatt – a csak szabadpiaci kereskedelemben működő szolgáltatók több

osztalékot fizettek ki, mint az egyetemes szolgáltatást is nyújtó szereplők.

Míg 2009-ben a vizsgált vállalatok összesen 2371 milliárd forintos forgalmából még 71% volt az

egyetemes szolgáltatást is végzők aránya, addig 2012-re a 2859 milliárdos összesített árbevétel

58%-ára olvadt részesedésük. A két üzleti szegmens eredményessége is jelentős különbséget

mutat a vizsgált időszakban. A lakossági szolgáltatást is végző vállalatok minden évben

veszteségesek, míg a szabadpiaci kereskedők jelentős és növekvő nyereséget értek el. Az

eredményesség változása megjelenik az osztalékok mértékében is. 2009-ben az összesen

kifizetett 58,3 milliárd forintnyi osztalék 42%-át még az egyetemes szolgáltatást is végző

vállalatok fizették ki tulajdonosaiknak. 2012-ben, az addigra 110 milliárd forintra emelkedő

osztalékfizetésből már csupán 26% köthető a lakossági szolgáltatást is végző vállalatokhoz.

Érdekes következtetések vonhatók le az egyes vállalkozások tulajdonosi háttere és

jövedelmezőségük, illetve az általuk kifizetett osztalék nagysága között. Az egyes társaságok

végső tulajdonosi körének vizsgálata alapján kiderül, hogy a 22 kereskedő cégből 11 hazai

35

irányításúnak tekinthető, míg ugyanennyi köthető külföldi szakmai tulajdonosokhoz. A hazai

cégek között egyaránt találhatunk állami (MVM), önkormányzati többségi tulajdonú (FŐGÁZ) és

magánvállalatokat. Három olyan cég van, amelyek bár cégjegyzékük alapján nem magyar a

végső tulajdonosuk, tartalmilag mégis ide sorolhatók. Ezek közül kettőt a szomszéd országokból

irányítanak egyet offshore területről, de mindháromnál egyértelműen azonosítható a tényleges

hazai irányítás.

17. ábra - Hazai és külföldi irányítású energiakereskedő vállalatok árbevételének és osztalékainak alakulása 2009-2012

A 17. ábra adataira tekintve látható, hogy a 2010 és 2012 közötti időszak egyértelmű nyertesei a

hazai irányítású vállalatok. Bár 2011-ig a külföldi hátterű cégek összességében magasabb

osztalékot fizettek ki, mint hazaiak, de átlagosan 2% alatti árbevételarányos osztalékrátájuk már

ekkor is alatta maradt a hazaiak 3% feletti kifizetéseinek. 2012-ben azonban már a kifizetett

osztalék nagyságában is helyet cserélt a két csoport. A hazai irányítású cégek 85,5 milliárd

forinthoz juttatták tulajdonosaikat, míg a külföldiek csupán 25 milliárdhoz.

2.2.4 Vállalati alkalmazkodási stratégiák

A kormányzati intézkedések egyértelműen a hazai vállalkozások helyzetbe hozását célozták a

külföldiek rovására, akiknek mind direkt beavatkozásokkal, mind a piaci lehetőségeik

36

szűkítésével igyekeztek korlátozni mozgásterét. Kormányzati képviselők számos alkalommal

éreztették, hogy az energetika területén nem tartják életbevágóan fontosnak a külföldi cégek

jelenlétét, készek rá és törekszenek is arra, hogy a gáz- és villamosenergia-értéklánc minél

nagyobb szeletét nemzeti kézbe vonják. A nemzeti jelző alkalmazása ugyanakkor kérdéseket is

felvet, amire például a 60%-ban offshore tulajdonú MET 2012-es kirobbanó sikere utal.

Az energiaszektor vállalatai eltérő módon alkalmazkodtak a radikálisan megváltozott

körülményekhez. A multinacionális hátterű szolgáltatók közül többen a kormányzat közvetlen

tulajdonosi szerepe erősítésének a Nemzeti Energiastratégiában kinyilvánított szándékát

igyekeztek meglovagolni és részesedéseik értékesítése révén igyekeztek csökkenteni

magyarországi kitettségüket. E stratégia jellemezte az E.On-t, amely előbb 2012-ben

megállapodott gázüzletágának eladásáról, amelynek eredményeképpen 2013 október 1-jétől

már MVM leányvállalatokként működnek a korábbi E.On Storage Kft. és E.On Földgáz Trade Kft.

2014. március 5-én újabb szándéknyilatkozatot írt alá a cég az MVM-mel gázelosztó társaságai

és egyetemes szolgáltató kereskedő cége esteleges értékesítéséről. Úgy tűnik, az E.On

stratégiája egyértelműen a magyarországi problémás megtérülésű befektetések értékesítése és

a tevékenység szűkebb fókuszú folytatása. A társaság üzleti stratégiájának végiggondolására

utal, hogy 2014 januárjától kettéválasztotta kereskedőcégét és külön társaságba szervezte az

egyetemes és a szabadpiaci értékesítést. Ezen átalakítás hátterében nem is titkolt módon az a

szándék van, hogy a cég szívesen szabadulna a veszteségtermelő és a szabályozási kockázatok

miatt nehezen tervezhető lakossági üzletágától.

A másik megfigyelhető alkalmazkodási stratégia az üzemi szintű hatékonyság javítása, a cash

flow maximalizálása és az osztalékok szintjének fenntartása vagy emelése akár a korábbi

eredménytartalékból. 2013-ban szinte mindegyik inkumbens szolgáltató javította vagy legalább

stabilizálta üzemi eredményét, miközben a 2012-es sikerek után a meghatározó hazai irányítású

szereplők (MVM, FŐGÁZ, MET) rontottak megtérülési számaikon.

A harmadik alkalmazkodási stratégia a vagyon felélése és a kivonulás előkészítése. Erre példa a

TIGÁZ, amely 2013-ra gyakorlatilag elvesztette saját tőkéjét így kérdés, hogyan fog tudni

hosszabb távon szolgáltatni a társaság.

37

18. ábra - Változások ez energiakereskedők saját tőkéje és üzemi eredménye alakulásában

2011 és 2013 között

Forrás: Felsmann, 2014b

Forrás: Felsmann, 2014b

E.On

EDF

ELMŰ

FŐGÁZ

GDF

MET

MVM

TIGÁZ

MÁSZ

-20 000

-10 000

0

10 000

20 000

30 000

40 000

-30 000 -20 000 -10 000 0 10 000 20 000 30 000 40 000 50 000 60 000 70 000 80 000

EBIT

(m

illió

Ft)

Korrigált saját tőke (millió Ft)

Változások az energiakereskedők saját tőke és üzemi eredmény (EBIT) alakulásában (2012 vs. 2011)

2012

2011

TELEKOM

MÁSZ

E.On

EDF

ELMŰ

FŐGÁZ

GDF

MET

MVM

TIGÁZ -20 000

-10 000

0

10 000

20 000

30 000

40 000

-30 000 -20 000 -10 000 0 10 000 20 000 30 000 40 000 50 000

EBIT

(m

illió

Ft)

Korrigált saját tőke (millió Ft)

Változások az energiakereskedők saját tőke és üzemi eredmény (EBIT) alakulásában (2013 vs. 2012)

2013

2012

38

A 18. ábra két részben szemlélteti, hogy milyen módon változott az egyes szolgáltatói csoportok

üzleti eredményessége és tőkehelyzete. Az ábrán megjelöltük a kiemelt szolgáltatókat és

nyilakkal jelöltük pozíciójuk éves változását. Az ábrákon jól látszik, hogy 2012 egyértelműen a

hazaiak sikeréve, hiszen mind az MVM, mind a Főgáz, de a hazaiak közé sorolt MET is javított

egy évvel korábbi számain, míg a multinacionális hátterű cégek közül az üzemi eredmény

tekintetében mindenki rontott a 2011-es értékekhez képest. 2013-ra a tendencia jelentősen

megváltozott. A Magyar Telekomot leszámítva minden külföldi irányítású cég javított üzemi

eredményén, ami a működési hatékonyság javulására utal. A szolgáltatók a beruházások

visszafogásával, elbocsájtásokkal és a partneri, alvállalkozói szerződések mértékének

visszafogásával reagáltak a romló gazdálkodási körülményekre. És bár a körülmények hasonlóan

sújtották a hazai hátterű vállalkozásokat is, úgy tűnik, rövid távú alkalmazkodóképességük alatta

maradt a nemzetközi cégeknek. E megfigyelés okainak részletes feltárása még további

elemzéseket igényel, de fontos magyarázó tényező lehet, hogy az MVM és a FŐGÁZ esetében is

politikai elvárás volt, hogy lehetőleg ne csökkentsék munkavállalóik számát.

A 2013-as fejlemények alapvető bizonytalanságokat jeleznek előre a centralizált, központi

politikai irányítású kereskedelmi modell hosszú távú alkalmazhatósága tekintetében. Látható,

hogy a kormányzati akvizíciós stratégia kulcsszereplőjének szánt MVM pénzügyi pozícióját

erősen lerontották a korábbi akvizíciók, miközben a társaság üzemi szinten sem volt képes

fenntartani a korábbi időszakokra jellemző jövedelmezőséget. Az MVM Partner csupán 524

millió forintos osztalékkal tudott hozzájárulni az MVM holding pénzügyi bevételeihez, miközben

2012-ben még 22,8 milliárd forintot fizetett ki osztalékként. Hasonlóan drasztikus volt a

korábban stabil jövedelmezőségű FŐGÁZ jövedelmezőségének romlása, amely a 2012. évi 9,8

milliárd forintos üzemi eredménnyel szemben 2013-ban -611 milliós üzemi szintű veszteséget

ért el. A cég által kifizetett osztalék 7 milliárd forintról 1,2 milliárd forintra apadt.

A nemzetközi irányítású vállalatok felmérték, hogy nem képesek tartósan szembeszegülni a

kormányzati nyomással, ugyanakkor azt is észlelik, hogy a kormány pénzügyi lehetőségei nem

biztosítják annak hátterét, hogy jelentősen növelhető legyen a kormányzati tulajdon aránya. A

Főgáz kisebbségi részvénycsomagjának megvásárlása és az MVM által aláírt szándéknyilatkozat

az E.On egyes egységeinek megvásárlására talán az utolsó akvizíciók lehetnek a kereskedelmi

piacon a következő időszakban. A szükségszerű piaci konszolidáció előbb utóbb a megmaradó

nemzetközi hátterű szolgáltatók üzleti lehetőségeit is javíthatja.

Várhatóan a közeljövőben is számos bizonytalanság övezi majd az egyetemes szolgáltatásban

aktív magánszereplők üzleti kilátásait. A gázszektor tragikus finanszírozási helyzete már akár

rövidtávon is jelentős átrendeződésekkel járhat. Amennyiben a lakossági és a hálózati

szolgáltatásokat biztosító társaságok tartósan nem kapják meg indokolt költségeik

ellentételezést, úgy vállalati csődök is előfordulhatnak, ami akár ellátási problémákat is okozhat

egyes területeken. Várhatóan folyatódik az állami hátterű szereplők szerepének növekedése

mind a gáz, mind a villamos energia területén, ám az akvizícióknak korlátot szabhat a romló

gazdálkodási számokat mutató MVM és FŐGÁZ pénzügyi mozgásterének korlátossága, illetve a

39

költségvetés lehetőségeinek behatároltsága. Az állam a szabályozórendszer folyamatos

átalakításával, a direkt és indirekt nyomásgyakorlással mostanra olyan stratégiai pozíciót

épített ki mind a lakossági gáz- mind a villamosenergia-ellátás területén, amely alkalmas

keretet adhat akár országos lefedettségű állami lakossági szolgáltató létrehozására is.

Amennyiben azonban nem sikerül jövedelmezővé tenni az újonnan megszerzett üzletágakat, úgy

azok vesztesége akár az MVM gazdálkodását is súlyosan befolyásolhatja. A 2013-as adatok

részben megerősítik, hogy a piac átrendezését követően a közeljövőben el kell indulnia egy

konszolidációs folyamatnak is.

40

3 Felhasznált irodalom

[1] CEER (2012): CEER Status Review of Customer and Retail Market Provisions from the 3rd

Package as of 1 January 2012. Council of European Energy Regulators. Ref: C12-CEM-55-

04. Bruxelles, 7 November.

[2] CEER (2013): Status Review of Renewable and Energy Efficiency Support Schemes in

Europe. Council of European Energy Regulators Ref: C12-SDE-33-03. Revised version: 25

June.

[3] Glachant et al. (2012): Implementing incentive regulation and regulatory alignment with

resource bounded regulators. EU Working Papers, RSCAS 2012/31. European Universitiy

Institute, June 2012.

[4] European Commission (2008): Commission requests Hungary to end long-term power

purchase agreements and recover state aid from power generators. Press Release,

IP/08/850. Brussels, 4 June.

[5] European Commission (2012): Commission gives conditional approval to aid component in

regulated tariffs in France. Press Release IP/12/595. Brussels, 12 June 2012.

[6] European Commission (2013a): Commission opens in-depth investigation into UK

measures supporting nuclear energy. Press release, IP/13/1277, Brussels, 18 December

2013.

[7] European Commision (2013b): Quarterly Report on European Electricity Markets. Volume

6, issue 2. Second quarter 2013.

[8] European Commission (2014a): Energy prices and costs report. Comission Staff Working

Document, SWD(2014) 20 final/2. Brussels, 17 March.

[9] European Commission (2014b): Energy Economic Developments in Europe. European

Economy 1/2014. Directorate-General for Economic and Financial Affairs, Brussels, 2014.

[10] European Network of Transmission System Operators for Electricity (ENTSO-E) (2012):

Yearly Statistics & Adequacy Retrospect 2012. ENTSO-E AISBL, Avenue de Cortenbergh

100,1000 Brussels, Belgium.

[11] European Network of Transmission System Operators for Electricity (ENTSO-E) (2013).

Statistical Yearbook 2011. Secretariat of ENTSO-E, Avenue de Cortenbergh 100, B-1000

Brussels

[12] Európai Parlament (2009a): Az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete az

Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról. Hivatalos Lap L 211.,

2009. augusztus 14.

[13] Európai Parlament (2009b): Az Európai Parlament és a Tanács 714/2009/EK rendelete a

villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati

41

hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

Hivatalos Lap L 211., 2009. augusztus 14.

[14] Európai Parlament (2009c): Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009.

július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK

irányelv hatályon kívül helyezéséről. Hivatalos Lap, augusztus 14.

[15] ERGEG (2010): Status Review of End-User Price Regulation as of 1 January 2010. European

Regulators Group for Electricity & Gas. Ref: E10-CEM-34-03. Bruxelles, 8 September 2010.

[16] Felsmann Balázs (2013) Versenypiac és hatósági árak – hogyan lehet fenntartható a

lakossági energia árazása? Napi Gazdaság, Hungarian Investors Forum konferenciaelőadás.

2013. május 16.

[17] Felsmann Balázs (2014a) Az európai villamosenergia-árak központi szabályozásának hatása

a fogyasztói árak szabályozására. In: Verseny és szabályozás 2013. Megjelenés alatt.

[18] Felsmann, Balázs (2014b): Winners and Losers on the Liberalized Energy Retail Sector in

Hungary: a Co-evolutionary Approach. Working paper in manuscript.

[19] International Energy Agency (IEA) (2013). World Energy Outlook 2013. OECD/IEA, 2013.

ISBN: 978-92-64-20130-9.

[20] Victor M., Martins, M. (2009) Sustainable Energy Systems, Theory of Regulation. MIT

Portugal. Semester 2 2008/2009.

[21] Müller, S:, Brown, A. and Ölz,S.: Renewable Energy – Policy Considerations for Deploying

Renewables. Information Paper.International Energy Agency, Paris, November 2011.

[22] Official Journal (2010): Judgment of the Court, Case C-265/08. Official Journal of the

European Union, 19 June 2010.

[23] Pápai Zoltán, Nagy Péter és Micski Judit (2013): Az összehasonlító költségvizsgálatok

módszertani kérdései és használata az energiaelosztók szabályozásában. In: Verseny és

szabályozás, 2012. Szerk.: Valentinyi Pál, Kiss Ferenc László, Nagy Csongor István. MTA

KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Budapest, 2013.pp. 222.-255.

[24] Pollit, M.G.(2012): Lessons from the history of independent system operators in the

energy sector. Energy Policy, 47 pp. 32-48.

[25] Ragwitz et al. (2012): Shaping an effective and efficient European renewable energy market. Intelligent Energy Europe, D23 Final Report. Karlsruhe, February 2012.

[26] REKK - Regional Centre for Energy Policy Research (2012): Regional Renewable Support Schemes for Electricity Produced from Renewable Energy Sources. Energy Regulators Regional Association (ERRA), May 2012.

[27] Vince Péter (2012): Árszabályozás és versenyhelyzet a magyarországi energiapiaci nyitás

után. In: Verseny és szabályozás, 2011. Szerk.: Valentinyi Pál, Kiss Ferenc László, Nagy

Csongor István. MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Budapest, 2012. pp. 303-326.

42

4 Ábrák jegyzéke

1. ábra - Háztartási és ipari áramár-összetevők átlagos változása az EU-ban (2007-2012) ....................5

2. ábra - Az ösztönző (incentive) szabályozás elvi modellje ..................................................................7

3. ábra – Az európai határkeresztező villamosenergia-kereskedelem fejlődése 1975-től 2011-ig ....... 13

4. ábra - HUPX tagvállalatok megoszlása nemzetiség szerint ............................................................. 13

5. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a gépgyártás szektorában ....... 14

6. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a reál energiaárak változása ... 15

7. ábra - Európai nagyvárosok háztartási villamosenergia-árai és azok összetevői 2014 februárjában 17

8. ábra - Európai nagyvárosok háztartási gázárai és azok összetevői 2014 februárjában .................... 18

9. ábra – Lakossági és ipari gázárak régiós összehasonlítása 2011-ben .............................................. 19

10. ábra – Európai átlagos lakossági energiadíjak, hálózati díjak és adók alakulása 2012 második

félévében az árszabályozást alkalmazó és nem alkalmazó tagállamokban ......................................... 21

11. ábra - A szabadpiaci és szabályozott árampiac aránya Magyarországon 2003-tól 2012-ig ............ 23

12. ábra - Közüzemi és egyetemes szolgáltatói gázárak 2008-2013 .................................................... 25

13. ábra - Az energiaszektor beruházásai 2009-2013 ......................................................................... 30

14. ábra – Villamos energia elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye

2009-2012 ........................................................................................................................................ 31

15. ábra - Gáz elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012 .. 32

16. ábra - Szabadpiaci és egyetemes szolgáltatást is végző energiakereskedők eredményességének

összehasonlítása ............................................................................................................................... 34

17. ábra - Hazai és külföldi irányítású energiakereskedő vállalatok árbevételének és osztalékainak

alakulása 2009-2012 ......................................................................................................................... 35

18. ábra - Változások ez energiakereskedők saját tőkéje és üzemi eredménye alakulásában ............. 37

5 Táblázatok jegyzéke

1. Táblázat - A megújuló villamosenergia-termelés 2014. január 1-től érvényes kötelező átvételi árai

Magyarországon .................................................................................................................................8

2. Táblázat - A fogyasztói áraknál alkalmazott árszabályozási módszertan az EU tagállamaiban 2012-ben

......................................................................................................................................................... 11

3. Táblázat - Korrelációk az árszabályozás és egyes árösszetevők között 2012. második félévében .... 20

4. táblázat - Lakossági áram- és gázárak európai összehasonlításban (2007-2012) ............................. 27

5. Táblázat - Rendszerhasználati díjak változása a villamos energia szektorban 2010-2013 ................ 27

6. táblázat - A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kimutatása az egyetemes villamosenergia-

szolgáltatásban érintett szolgáltatók 2011. évi jövedelmezőségéről .................................................. 29