311

GYERMEKKOR A GYÁRAK VÖLGYÉBEN1

VÁRKONYI-NICKEL RÉKA

MTA Néprajztudományi Intézet, Budapest

A tanulmány akár R. Várkonyi Ágnes gyermekkoráról is szólhatna. Szerencsém voltszemélyesen is ismerni õt. Salgótarjánról és gyermekkori emlékeirõl is gyakran beszél-gettünk, de interjút soha sem készítettem vele és ezt a mulasztást már nem tudom pótol-ni. A híres ókortudós, Jan Assmann szerint a múltat az emlékezés rekonstruálja, így tu-lajdonképpen azáltal keletkezik, hogy kapcsolatba lépünk vele.2 Azzal tehát, ha az emlé-keket nem dokumentáljuk, a történelmünk egy-egy szeletét veszítjük el örökre. Az em-beri társadalommal foglalkozó kutatók már régen felismerték, hogy a kultúra egésze,akárcsak részjelenségei, csak akkor vizsgálhatóak teljes körûen, ha a mindennapi életapróságait és a természeti környezetet is figyelembe vesszük.3 Adatközlõimmel 65-70 évtávlatából beszélgettem gyermekkoruk apró részleteirõl. A hosszú, többszöri alkalom-mal készített mélyinterjúk során egyre több részletében bontakozott ki elõttem az 1935és 1945 közötti idõszak salgótarjáni, leginkább pedig acélgyári gyermekvilága.

A gyermekkorral kapcsolatos kutatásaim során elsõsorban a munkába nevelõdés fo-lyamatára, a gyermekek mentális térképére, a gyermekek és a természeti környezet kap-csolatára, valamint a különbözõ gyermekjátékok összegyûjtésére és tipizálására össz-pontosítottam.4 Vizsgáltam a gyermek helyét a családban és a kolónia szélesebb társa-dalmán belül is.

Salgótarján csodálatos természeti környezetben fekszik, a nógrádi medence keleti részénemelkedõ 729 méter magas Karancs-hegy alatt, a Tarján-patak és a Salgó-patak egyesülésé-

A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET (2014-2015)NÉPRAJZ

1 Jelen tanulmány részét képezi az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájába A Rimaiak Sal-gótarjánban címmel 2014-ben benyújtott disszertációmnak. A disszertációm megírásakor nyújtottsegítséget köszönöm a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának. Jelen tanulmányírásakor a szerzõ a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének ifjúsági ösztön-díjas tudományos segédmunkatársa.

2 ASSMANN 1999: 32.3 Azonban nem mindegy, hogy ezeket a tudományágakat hogyan nevezzük. A legfontosabb annak a

figyelembevétele, hogy milyen tudományos módszereket, rendszerezést, terminológiát használunk.Ha tehát alapvetõen nem természettudományos megközelítésmódról van szó, a kutatást nem leheta történeti ökológia körébe sorolni, helyesebb környezettörténetnek, vagy környezeti antropológi-ának nevezni. A problémát remekül összefoglalta Borsos Balázs (BORSOS 2004).

4 A gyermekjátékok egy részérõl röviden már írtam egy korábbi tanulmányomban. NICKEL 2012.

312

nek Y alakú völgyében. A 19. század második felében bekövetkezõ rohamos fejlõdését aszénbányászat megindulásának és az ipari üzemek megtelepedésének köszönhette.1861–ben létrejött a Szent István Kõszénbánya Társulat,5 amely 1868–ban állami közremûkö-déssel Salgótarjáni Kõszénbánya Részvénytársasággá6 alakult. 1868–ban kezdetét vette a Sal-gótarjáni Vasfinomító építése, 1871-ben pedig megalakult a Rimamurány-Salgótarjáni VasmûRt. 1893-ban megindult a termelés a Salgó–Tarjáni Palackgyárban, és 1898-ban megkezdtemûködését a Hirsch és Frank Budapest–Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntõ Rt.7 Az addig csen-des, festõi völgy élettel és zajjal telt meg, és a kolóniákon felnövõ gyermekeknek egyszerrevált természetessé és otthonossá a gépek zaja, a gyárak ég felé törõ kéményeinek látványa ésa vadban gazdag erdõk ölelésébõl kitörõ sziklacsúcson álló salgói vár festõi romja.

A kolóniák lakossága a 19. században vegyes képet mutatott mind nyelvileg, mindhagyományaikban, hiszen túlnyomó többségében külföldrõl toborzott munkásokból áll-tak. A társadalmi környezet, amelyben adatközlõim gyermekkorukat megélték, márcsak részben volt többnyelvû. A kérdésre, hogy milyen nyelven beszéltek, elmondták,hogy „Mi gyerekek csak magyarul. De az épületben ahol lakom akkor még szlovákok islaktak, meg cipszerek, németek.”8 Egy cipszer9 gyökerekkel rendelkezõ családban az1930-as években a gyerekek magyarul beszéltek, a felnõttek a nagyszülõkkel németül,egymással vagy magyarul, vagy németül, illetve „volt a Salgó úton egy kis füstös kocsmaa gyári magazine jobb oldalán a régi Csarba-féle óvoda mellett, esténként ott találkoztak.Ott csak németül vagy szlávul ment a politizálás.”10

Ahogy egy falu társadalmához és mûveltségéhez a családon keresztül vezetett az út,éppúgy az ipari kolónia társadalmának elemzéséhez is nélkülözhetetlen a (munkás) csa-lád megismerése. A család legifjabb tagjai, a gyermekek világérzékelése mindig is jól tük-rözte a felnõttek hétköznapi életét, a mindennapok valóságát. A gyermekeknek a családnyújtott védelmet, ez sugárzott melegséget, így fejlõdhetett a gyermeki személyiség har-monikusan. „Itt tanulta meg eszmélkedése pillanatától, hogy az élet örökös, fáradhatat-lan küzdelem, mely ritmusával hol elfeledteti, hol meg hangsúlyozza a bajt, nehézséget,és hogy e küzdelemben ereje, tehetsége szerint minden családtagnak, tehát neki is résztkell vállalnia.”11 Otthon ismerte meg a hétköznapok és ünnepek tárgykészletét, a köze-lebbi, majd egyre távolabbi környezetét, életterét. A játékain keresztül beletanult az õtkörülvevõ világ szabályrendszerébe, normáiba és munkáiba.

A gyerekek számára a kolónia zárt világ volt, mintegy védõburokként fogta õket kör-be. A vállalat csecsemõkoruktól kezdve gondjukat viselte. Segített élelmezésükben, ru-házkodásukban, és taníttatta is õket, ezzel tulajdonképpen a szocializációs folyamat ré-

5 SZVIRCSEK 1997: 23.6 A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt-rõl részletesen lásd DZSIDA 1944.7 Budapest Fõváros Levéltára Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntõ Rt. iratai, Ügyvezetõségi

iratok XI.104.2.2.1. http://bfl.archivportal.hu/index.php?action=registrum&registrum_action=show_fond&fond_id=4358

8 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009).9 A cipszerekrõl lásd Barna 1985.

10 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2009).11 Gazda 1980: 158.12 A szociális és jóléti intézményekrõl bõvebben lásd Várkonyi-Nickel 2015c

313

szét képezte a gyárhoz tartozás tudata.12 A fiúk többnyire átvették apjuk szakmáját, ésmagától értetõdõ volt, hogy megmaradtak a Rima keretein belül. Beszélgetõtársaim úgyfogalmaztak, hogy: nem láttak túl a sorompón. „Becsületes legyé’, jól dolgozzá’, iparkod-

já’ bejutni a gyárba, mert ha oda bejutsz, a megélhetésed biztosítva van! – Ezt mondogat-ta nekem Édesapám gyerekként.”13

A kisgyermekek játékéletében könnyû fölfedezni a munka csíráit. A ház körüli mun-kákból a növekvõ nemzedék tagjai is kivették a részüket. A gyermekekre vonatkozó sza-bályok közül az egyik legfontosabb a kolónia határainak tiszteletben tartása volt. A kétjelentõs hangjelzés a gyári duda és a harangszó voltak. A harmincas években pontosandélután kettõkor, este hatkor és reggel fél hatkor szólalt meg a mûszakváltást jelzõ éleshang. A dudán kívül a gyerekeknek a játék végét jelentette az esti harangszó is. „Hát ha-za kellett menni mire harangoztak. Délben meg este hatkor vagy nyáron nyolckor.”14

Az óvodás korú gyerekek még többnyire otthon maradtak édesanyjukkal, vagy anagyszülõkkel, bár a harmincas években mûködött a Salgó úton egy óvoda. Tekintettelarra, hogy a város polgármestere, dr. Förster Kálmán visszaemlékezéseiben leírja,15 hogypolgármestersége alatt, tehát 1922 és 1943 között Salgótarjánban három óvoda volt, ésmind a három óvodát a város tartotta fenn, az acélgyári óvoda beszélgetõtársaim által

Acélgyári gyermekek 1911-ben. Dornyay Béla Múzeum fotótáraGábler Vilmos hagyatéka ltsz. 17303

13 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2009).14 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009).15 SZIRÁCSIK 2012: 121.16 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Z 371 61. csomó Adó, illeték, segély ügyek 171. tétel

314

magánóvodaként történõ aposztrofálása tévedés lehet. A polgármester az acélgyár igaz-gatójától udvarias levélben kért támogatást az óvoda felújítására.16

Ahogy cseperedtek a gyerekek, úgy fedezték fel a kolónia távolabbi részeit. „A fasoriházak mögött, egészen a Salgó útig mindenkinek volt egy olyan 5-6 méter széles kertje vé-gig és abban volt általában egy vagy két gyümölcsfa. Plusz a fölsõ részén disznóólak vol-tak. Kisgyerekként nekem azt mondták, hogy ott van a világvége. Az iskolánál meg a má-sik világvége. Néha elmentem addig és átnéztem a túloldalra.”17

A kisiskolás gyerekek már messzebbre mehettek játszani. Életüknek nagy részét, hacsak tehették, a szabadban töltötték. Játékaik és játékszereik számára egyaránt a természetbiztosította a legszélesebb keretet. Megismerték a kolónia határait, a közvetlen környeze-tének természeti adottságait s az azokhoz fûzõdõ hagyományokat, rendszabályokat.

Huizinga elmélete szerint a mítoszok és rítusok éppúgy a játékban gyökereznek,mint a belõlük származó tevékenységtípusok, így a jog, a mûvészet, a tudomány, vagyéppen az ipar.18 Véleménye szerint a kultúra mindenekelõtt a játék jegyében tanulmá-nyozható.

Gazda Klára hat típusra osztotta a gyermekjátékokat. Interjúimban a legtöbb adatot akötött játékokra találtam, ezen belül is az V. típusba sorolt mozgásos vagy testedzõ játé-kokat sikerült alaposabban felgyûjtenem. Elõfordultak elvétve az I. típusba sorolt mon-dókák is, a IV. típusba tartozó énekes-táncos, valamint a VI. típusba sorolt értelemfejlesz-tõ játékok is.19 A tipizálás sorrendjét követve elõször az I. típusba tartozó két mondókátmutatom be. Mind a kettõt ismerték acélgyári adatközlõim is, de pontosan visszaidéznicsak az egyetlen nõi, üveggyári adatközlõm tudta.

„Süss fel, süss fel Napocska,Ne menj Maconkára,Mert Maconkán csontot törnek,Tökkel harangoznak,uborkával csöngetnek.” 20

Ezen felül üveggyári interjúalanyom még egy csiklandozó mondókát is említett, ame-lyet acélgyári adatközlõim szintén ismertek.

„Bezsere bezsere dombocska,Ott lakott egy nyulacska.Fõzött kását.Ennek adott fazékba,ennek adott tálkába,ennek adott kanálba.

17 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2009).18 HUIZINGA 1990: 13.19 I. Dajkarímek, mondókák, dalocskák II. Egyszerû játékok III. Játékszerek IV—VI. Kötött népi

játékok, ebbõl: IV. Énekes-táncos V. Mozgásos v. testedzo? VI. Értelemfejlesztõ és szórakoztató.GAZDA 1980: 135.

20 Részlet a V. Józsefnével készített interjúból (2012). Jellegzetes Mátra környéki palóc naphívo-gató. Változatairól lásd: KRISTON VÍZI 1989: 503.

21 A mondóka közben a gyermek tenyerét körkörös mozdulatokkal csiklandozzák, majd az utolsósornál az ujjukat fölfuttatják a gyermek karján és a nyakát csiklandozzák meg.

315

A kicsinek nem maradt,oszt, ide szaladt, ide szaladt.”21

A IV. típusba tartozó Énekes-táncos játékok közül többen említették a Körben áll egykislánykát, és a Bujj-bujj zöld ágat.

Az V. típust alkotó mozgásos, testedzõ játékok egész tárházát mesélték el férfi adat-közlõim. A telep legnagyobb játszótere az elemi iskolával szemben volt.

Ezen felül a kolónia három részén alakultak ki fõbb játékterek. Az Acélgyári út köze-pén elhelyezkedõ jégpályán, illetve sportpályán, a Salgó út város felõli bevezetõ szaka-szának patakpartján, itt voltak a kemencék is, a Kis-hegyen vagy más néven Kucor-hegyen, amelyiken az evangélikus templom is állt, és a gyár mögötti Jónásch-telepi ré-szen, az úgynevezett Gyármögött sportpályáján. A két sportpályához leginkább futball-

Az acélgyári elemi iskola és a játszótér. Dornyay Béla Múzeum fotótára ltsz: 4278

Az acélgyári korcsolyapálya az 1920-as évek végén. Dornyay Béla Múzeum fotótáraGábler Vilmos hagyatéka ltsz. 17427 és 17409

316

mérkõzések kötõdtek, amelyeket az acélgyári teleprészek gyerekei vívtak egymással. Acsapatok a visszaemlékezések alapján az alábbiak voltak: Fasor, Amerika, Gyármögött,Cigány utca, Kis Tarjáni utca, Füleki utca. Adatközlõim elmondása, illetve a levéltárbanvizsgált helyszínrajzok alapján a korcsolyapálya pontos helye a mai Acélgyári út 7-9-11-es számú épületeinek helyén lehetett. „A jégpálya az olyan jó volt! Volt ott melegedõ is.Aztán egyszer, amikor sportpálya volt, ott fociztunk, a kapu ing, meg táska volt. Jött ar-ra a Karattur igazgató úr, látta, hogy focizunk. Másnap szólt az ácsmesternek, hogy ka-pufát akar látni a fiúknak. És másnap már volt kapunk.”22

A gyermekek nyári idõtöltésének kedvelt helyszíne a kolónián átfolyó patak volt,amely számos játéklehetõséget rejtett magában. A legtöbbször emlegetett játék a vízi csa-ta volt, amelyet mosóteknõbõl vívtak. A Salgó patak, a gyár kapujából a Fasor felé néz-ve, a baloldalon lépett be a Kolóniára, a vasút mentén és valamikor egyenesen folyt vé-gig, de az elemi iskolával szemben álló házak építésekor, az 1920-as években a gyári útközepe táján, az iskolánál átvezették az út túloldalára, így a jobb oldalon folytatta útját,és hagyta el az acélgyár területét a „Koldus palotának” becézett három emeletes munkás-házak mögött. A tiszta folyóvízben az asszonyok gyakran mostak, a gyerekek pedig nap-hosszat a partján, vagy benne játszottak. „Volt egy fahíd ami átment a Salgó útra és on-nan indult a teknõverseny, hogy ki ér elõbb célba.”23 Ketten ültek egy mosóteknõben, ál-talában az egyik evezett, a másik pedig próbálta kibillenteni az ellenfél teknõjébõl az uta-sokat, illetve kihúzni a dugót, hogy a teknõ elsüllyedjen.

Az acélgyár fenntartott egy medencét is a gyár területén. Ezt is szívesen látogatták agyerekek. Inkább fürdõmedence volt, mint úszómedence. Tervrajzot, vagy mûszaki le-

22 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012).23 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014).

Az úszómedence az 1920-as években. Dornyay Béla Múzeum fotótáraGábler Vilmos hagyatéka ltsz. 17574.

317

írást nem találtam róla, így kénytelen voltam az adatközlõk elmondására támaszkodni.Ez alapján a fölsõ gyári kapun lehetett bemenni, a jegyet a kapusnál kellett megváltania,aki nem volt acélgyári dolgozó. 10 fillér volt egy fõre. „Kellett menni délelõtt Halász bá-csihoz, õ volt a portás, adott jegyet, de csak acélgyári gyerekeknek ingyen.”24 Külön für-dõztek a hölgyek és külön az urak. „Aztán jött a Gáspárné, annak volt egy nagy botja,az mondta, hogy kifelé kifelé most már jönnek a fiúk.”25 Voltak kabinok és egy nagy me-dence, amelynek lekerítették egy részét, ez szolgált kis medencének, fából keretet ácsol-tak neki, kötél kapaszkodókkal és álpadozattal, így a vízmélység 100 cm alatt maradt. Azúszni nem tudó kisgyerekek itt játszhattak. A „nagymedence” vízmélysége kb. 150 cmvolt. „Voltak olyan bátrak, akik ott a mészraktárak lemeztetejérõl ugráltak be. Gáspár né-ni mindig rájuk szólt.”26 A belevezetett forró gõzzel fûteni is tudták, így tavasztól õszigszolgált szórakozási és sportolási lehetõségként az acélgyár alkalmazottainak és teljescsaládjuknak.

A teknõcsaták színhelyének közvetlen közelében volt a kemence sor, amelyet miu-tán a háziasszonyok már nem használták, a gyerekek játszóterükké tették, és gyakranbelebújtak, felmásztak rájuk. „A kemence lépcsõzetes volt. Az alsó részére is fel lehetettmászni és a fölsõre is, ami szabad volt, de mégis volt fölötte tetõ. Fészerszerû volt, oda isföl lehetett mászni. Volt olyan bátorságpróba, hogy a kemence háta mögül le kellett ugra-ni a patakhoz, a pataknak az a része cölöpözve volt, hogy ne mossa alá a víz a kemencemögötti falrészt. A következõ szint az volt, hogy a kemencérõl át kellett ugrani a patakot.Ha felálltunk a kemencepadkára, a tetején a csatornát el lehetett érni és a verseny az volt,hogy ki tudott végigmászni rajta. Egyszer elkaptak minket… így lettünk a polgáriban akét csatornás gyerek. A kemencékkel sokat játszottunk. Legalább hat volt egymás mellett.A hátoldalukra rajzoltunk faszénnel.”27

A kemencék mögött ment a Salgó út, és onnan ívelt föl meredeken a Kuczor-hegy,vagy más néven Kis-hegy oldala, amelyen az evangélikus templom is állt. Ez volt a kö-vetkezõ legfontosabb játszóterület a “fasori” (a mai Acélgyári út) és az “amerikai” gye-rekek számára. Tudniillik a Kuczor-hegy gerince határvonalon feküdt a két teleprész kö-zött. „Kimondottan Rimai gyerekjáték volt a Kuczorért folytatott háborúk.”28 A hegy olda-lában több adatközlõm említett barlangokat, vagy üregeket. Arra már nem emlékeztekegyértelmûen, hogy ezek természetes képzõdmények voltak-e, vagy õk ásták õket. Min-denesetre próbálták mélyíteni, esetenként berendezni az üregeket. Az amerikai és faso-ri gyerekek közötti konfliktus másik oka az lehetett, hogy – a visszaemlékezések szerint-az Amerikában lévõ gondozott kis gyümölcsöskertekrõl bátorságpróbaként néha a faso-ri gyerekek gyümölcsöt csentek. A felnõttek nem csináltak belõle problémát, de a gyere-keknél ez azt jelentette, hogy „kiásták a csatabárdot”. „Volt az indiános játék. Deszkábólkifaragtunk nyílvesszõ alakot, azt befestettük és botra ráfûzve fejdíszt készítettünk tollak-ból amit találtunk. A fõhadiszállás a Kuczor hegy tetején volt. Három barlangunk volt. Agyerkõcök ásták. Ratkóvszki gyerekek, Demény gyerekek, Tõzsér gyerekek, Endrejter gye-

24 Részlet a Sz. Mihállyal készített interjúból (2014).25 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014).26 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014).27 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014).28 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2010).

318

rekek. Õk Amerikához közelebb laktak. A fasorról volt Brunczel Tibi, Herbacsek Karcsi,a mi részünkrõl voltak. A háború Amerikával tulajdonképpen a barlangokért ment. Há-borúból megmaradt rohamsisakban, egymást csúzlival lövöldözve mentek a harcokAmerika és a Fasor között. Nagy szederbokrok is voltak a tetõn és gombák is voltak aFüleki utca felõli részen és azért is ment a harc, hogy kié legyen. De iskolában folytató-dott a barátság, nem haragudtunk egymásra. Amikor úgy éreztük, hogy többen va-gyunk, meg jobbak, akkor kimentünk és kiabáltunk: Gyertek ha mertek, ha van tisztagatyátok, majd kimossa anyátok. Aztán ha elõjöttek akkor ment a csúzliáradat rájuk. Õknem voltak indiánok, õk rohamsisakokat viseltek. Szalonnasütéssel egybekötött volt a bé-kepipa elszívása. Gesztenyét kifaragtunk, félbevágtuk és szárított akáclevelet összedör-zsöltünk és azt meggyújtottuk és azt szívtuk. De olyan erõs volt és úgy csípte a nyelvün-ket, hogy utána csak ment a köpködés. Ekkor 8-10 éves korú gyerekek voltunk. A felnõt-tek tudomásul vették és élvezték a fiúk harcát.”29

Egyéb mozgásos, testedzõ, botos játék30 volt a pigézés (vagy bigézés).31 Egy nagyjá-ból 2 centiméter átmérõjû botból levágtak körülbelül egy 10 centiméteres darabot, amitkihegyeztek, hogy úgy nézzen ki, mint egy hegyes kúp. Vágtak egy másik, körülbelül 70centiméter hosszú botot, amit a kezükbe fogtak. A játék lényege az volt, hogy a földretett, kihegyezett végû „pigefának” úgy kellett rácsapni az egyik végére, hogy az pörögvefölperdüljön derékmagasságig és a következõ ütéssel minél messzebbre kellett eljuttat-ni. Adatközlõim elmondása alapján komoly elismerésre számíthatott már csak az is, aki-nek egyáltalán sikerült elütnie. A játék nagy ügyességet igényelt.

Hasonló játék volt a „sungórozás”, vagy „suhingózás”. Vörösagyag réteg volt aKuczor-hegyen az evangélikus templom mögött, amit a gyerekek folyamatosan “bá-nyásztak”, megnedvesítették és apró gömböket gyúrtak belõle. Fûzfavesszõt, vagy mo-gyoró vesszõt vágtak, rászúrták és meglendítve egész messzire, a Füleki útra, de néhamég a „Kolduspalotákig” is ellõttek vele.

A fogócskához hasonló játék volt a „zsiványzsandár”. Két csapat játszotta, voltak azsiványok és a zsandárok. A játék akár több napig is tarthatott, amíg minden zsiványt elnem fogtak a zsandárok. Akinek ráütöttek háromszor a hátára, az kiesett. Az iskola te-rületén függesztették csak föl a játékot, de az iskolába menet és jövet újra futottak egy-más elõl.

Gyakran karikáztak is. Drótból hajtottak nekik a felnõttek karikát, vagy bicikliráfothasználtak (kiszedték a küllõket). „Drótból lett hajlítva egy olyan kutácsféle, az egyik vé-ge olyan volt, mint a kutács, a másik vége meg olyan volt, mint egy horog, hogy a ráfbabeleférjen és nem ütöttük a karikát hanem toltuk.”32

A testgyakorló, kidobós labdajátékok közé tartozott az „üssön a üssön a”.33 Rajzoltaka porba egy kört, a közepére ástak egy kis lyukat. A lukba beletettek egy teniszlabdát. A

29 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014).30 KRISTON VÍZI 1989: 580.31 Az egész magyar nyelvterületen elterjedt játék, a palócoknál bige és pige néven is ismeretes, a

játéknak több változata is van. KRISTON VÍZI 1989: 584-585.32 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). Kutács = piszkavas33 A szakirodalomban "Nemzetes" néven ismert játék onnan kapta hivatalos nevét, hogy a játékosok

egy-egy nemzet nevén játszanak. KRISTON VÍZI 1989: 586.

319

játékirányító beállt a kör közepére, a labda fölé, a többi gyerek felsorakozott a kör vona-lán, úgy, hogy a cipõjük orra a vonalon legyen. Volt a játékban egy „írnok”, is, aki tulaj-donképpen a második bíró szerepét töltötte be. Az írnok pár méterrel távolabb állt arésztvevõktõl. Minden játékos választott magának egy ország nevet. „Én általában Gö-rögország voltam. Akkor az írnok mondta, hogy »Üssön a… üssön a… üssön a Görögor-szág.« és akkor én beugrottam a labdáért és azzal céloztam és dobtam. Akit eltaláltam,annak az írnok fölírt egy fekete pontot. Nyáron volt, a maradék iskolafüzet lapjaiból vet-tünk ki egyet, arra írtuk.”34 Ha valakinek összegyûlt öt fekete pontja, annak ki kellett áll-nia a játékból. Az gyõzött, aki utolsónak a játékban maradt. A játék több órán keresztülis tarthatott.

A kisebb gyerekek rendszeresen játszottak „hajtósat”, aminek a lényege az volt, hogyegy darab kötelet a lovat játszó gyerek a tarkóján és a hóna alatt átvezetett, ez volt a hám,a hajtót játszó társa pedig megfogta és így szaladgáltak.

A nagyobbacska fiúk gombfocihoz hasonló játéka volt az úgynevezett „Smólozás”.Minden háztartásból igyekeztek elkérni a Schmoll cipõpasztás dobozt. Az volt a jó, haminél nagyobb volt, mert megtöltötték homokkal, és a nagyobb erõsebb játékosnak szá-mított. Egyik adatközlõm a játékot részletesen ismertette. „A pálya kb. 2x5 méteres volt,föllocsolva, fölsöpörve, jól ledöngölt udvaron. A kapuk kb. 30x10 cm-esek voltak fából,hálóval. A pályán pontosan tizenhatosok, a félkörök, minden vonal mészporral felszórvavékonyan. A pasztás dobozok a méret alapján 1-5-ig voltak számozva. A kisebb méretû-ek voltak a csatársor, a nagyobb a védelem és a legnagyobb a kapus. A Schmoll pasztadoboz teteje a kívánt csapat színére volt festve. A labda kb. 1 cm-es üveggolyó volt és úgyjátszottunk vele, mint a gombfocival. Volt esti villanyfényes meccs is, ekkor az egy-egy ka-pufán egy-egy kocsisgyertya égett. Mindez nagyszámú közönség elõtt! Az egyik legjobb já-tékos volt az a Szojka Ferenc, aki a Puskásék csapatában játszott késõbb. A pasztás do-bozba agyagos földet, vagy sûrû homokot tettünk, hogy legyen súlya, jól bele kellett suly-kolni, nem kotyoghatott, hogy nehogy a belsõ rész elõbb odaérjen, mint a külsõ rész. AGáti festékházban vettük a festéket. A mai Posta környékén volt. Kis gyógyszeres üvege-ket vittünk, abba tették bele a színeket. Meg egy másikba hígítót, hogy ki tudjuk mosniaz ecsetet. 2 Ft-ba került ez a teljes szolgáltatás. Már háború után emlékszem egyszermentünk hozzájuk festékért és miután fizettünk és odaadta a számlát, bele volt csoma-golva a két forint. Hú de örültünk neki! Ez egy zsidó kereskedõcsalád volt. Igazi úriembe-rek!”35

A kolóniai gyerekek között is általánosan elterjedt volt a golyózás. Agyag- és üveggo-lyókkal játszottak. A golyóknak kézzel ástak kis gödröt, és elsimították a játéktér többirészét. „Volt egy luk. Az üveg, vagy agyag golyókat, minden fûszerüzletben lehetett kap-ni, szóval marokkal kellett õket dobni, és ha több ’én golyó’ volt a lukban, mint másik,akkor elvihettem a többi golyót.”36

A nagyobb fiúk között, akiknek már volt pénzük, kedveltek voltak a különféle pénz-zel játszott ügyességi és szerencsejátékok, amelyeket a szülõk szigorúan tiltottak, ígycsak titokban játszhatták õket. Ilyen volt a „snúr” és „snóbli”. Utóbbit lehetett bárhol ját-

34 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014).35 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014).36 Részlet a B. Tiborral készült interjúból (2010).

320

szani. Az egyik játékos a kezében megrázta a pénzt, megkérdezte a másik játékostól,hogy „Sas vagy írás?”, aztán lecsapta az asztalra, és ha a másik eltalálta, megkapta az ér-mét, ha nem, akkor neki kellett egy ugyanolyan értékû pénzérmét adnia a másiknak. „Asnóblit csak hat évesnél nagyobbacska gyerekek játszották, mert a náluk kisebbeknekmég nem volt pénze. A zsebpénzt, azt úgy kaptuk, hogy elküldtek valamiért és a vissza-járót részben vagy egészben megtarthattuk.”37

A snúr összetettebb játék volt. Mindig tiszta udvaron játszották, lehetõleg kemény ta-lajon. Elõtte föllocsolták, fölsöpörték a játékteret. Húztak egy egyenes vonalat két-háromméter hosszan. Tõle nagyjából öt méterre húztak vele párhuzamosan egy ugyanolyanhosszú vonalat. Lehetõleg rézpénzzel játszották, hogy a dobáshoz megfelelõ súlya le-gyen. A játék úgy kezdõdött, hogy az egyik vonalhoz álltak és a másik vonal felé dobtak.Mindenki csak egy pénzt dobhatott. Akinek a legközelebb esett a pénze a szemben lévõvonalhoz, az lett az elsõ helyezett. Neki volt joga összeszedni az összes pénzt, majd elõ-ször feldobni. Mielõtt feldobta volna, meg kellett mondania, hogy milyen oldalukkal fel-felé lévõ pénzérméket akar majd összeszedni: sas vagy írás? Aztán feldobta, és amelyi-ket eltalálta, azt összeszedhette. Az el nem talált pénzérméket újból feldobták, most amásodik helyezett próbálkozhatott és ez így ment addig, amíg el nem fogytak a pénzek.Lehetett fogadni is a játékosokra, hogy ki nyeri a dobást, de arra is fogadtak, hogy a föl-dobott érmébõl a próbálkozó hányat talál el.

A VI. típusba sorolt értelemfejlesztõ játékok közül a leggyakrabban a szembekötõs já-tékokat említették, úgymint a „Koszorú, koszorú…” illetve az „Erre csörög a dió”. Bárnem kimondottan játékként tekintettek rá, de érdekes nagyobb gyerekekhez kötõdõ szó-rakozás volt a hangos felolvasás. „Aztán volt egy nagyobbacska társunk, aki rendszere-sen ponyvákat olvasott hangosan a kicsiknek, azok meg kísérték. Volt, hogy elmentek ve-le Jónásch-telepig meg vissza.”38

A gyermek akármivel képes játszani, így tulajdonképpen bármi játékszernek minõ-sülhet. A fogalmat a gyermekek tárgykészletének vizsgálatakor szûkítenem kellett. KáárKatalin fogalommeghatározását vettem alapul. „Játékszernek azokat a különbözõ anya-gokból (növényi, állati alapanyagok, fa, kõ, papír, fém, stb.) készült, kizárólag a játszáscéljait szolgáló tárgyakat nevezzük, amelyek formájukat, alakjukat tudatos emberi tevé-kenység nyomán nyerik el.”39 A játékszereket további két kategóriára bontottam: készenvásárolt játékszerekre és a saját készítésû játékokra. Adatközlõim elmondása alapján akettõ között az arány 1:1 volt.

Vásárban vehetõ közkedvelt játékok voltak a dugós, illetve a szalagos puskák, a cit-rompisztoly. A fûszerüzletekben lehetett venni a dugókat, a pisztolyt meg a vásárban,vagy a vaskereskedésben. Lányoknak kartonbabákat vettek, amelyekre különbözõ pa-pírruhákat lehetett illeszteni. Adatközlõim a karácsonyi ajándékaik között emlékeztekönjáró tankra, amely lõtt is, autó és vonat modellekre, morgó mackóra.

A saját maguk által készített játékok közül a legkreatívabb a “ballagó” volt. Ügyességés jó megfigyelõképesség kellett ahhoz, hogy valaki elõ tudja állítani a tulajdonképpeni“önjáró cérna spurnit”. A nagyobb gyerekek adták át tudásukat a kisebbeknek, és aki-

37 Részlet a B. Tiborral készült interjúból (2010).38 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012).39 KÁÁR 1990: 546.

321

nek sikerült, az komoly elismerésben részesült a többi telepi gyerek részérõl. Az elkészí-tésére még emlékezõ adatközlõ sajnos elhunyt, és a kezdeti beszélgetéseink alkalmávaladott rövid leírás alapján a többiek már nem tudták rekonstruálni az ügyes kis szerkeze-tet. „A nagy cérna spurni szélét ki kellett recézni, olyan lett, mint egy fogaskerék, befûz-tünk egy gatyagumit, az egyik végére kötöttünk egy fát, a másik végére egy szappant,majd megint egy darab fát, olyant, ami nagyobb mint a másik és aztán ezt fel kellett húz-ni és letenni az asztalra, és ez ballagott elõre. Olyan kis önjáró volt. Nem volt könnyûmegcsinálni.”40

A gyermekijesztõkön keresztül érdekes példáját találtam a más-más tájról származógyermeki hiedelemvilág találkozásának. „Nagyobb fiúk emlegettek valami kókót,41 hogya cimborája az ördögnek, vagy micsoda és a sötétben elkap, ne járjak éjszaka a patak-nál, de nem tudtam, hogy mi az. Meg volt valami morkoláb,42 de azt sem tudom, hogymi. Ezek a nagyobb fiúk nem acélgyáriak voltak.”43 A telepi gyerekeket szüleik a vissza-emlékezések szerint csak létezõ személyekkel ijesztgették, hogy elviszi õket, úgymint akoldusasszony vagy a kéményseprõ.

A serdülõk sajátos helyet foglaltak el a kolónia közösségében: gyermekkorukból las-san kilépve, igényeik és öntudatuk, erõsödõ büszkeségük egyre inkább a felnõttek vilá-ga felé vonzotta õket, ám a valóságban mégsem tartoztak sem ide, sem oda. Az átmene-ti jelleg testiekben és lelkiekben egyaránt megmutatkozott. 12-14 évesen nagyot változotta kiskamaszok élete. A fiúk és a lányok elváltak egymástól. A különbözõ nemû testvéreknem aludtak többet egy ágyban, az idegen lányokat a másodlagos nemi jelleg kifejlõdé-sével körülbelül egy idõben magázni kezdték a többiek. A fiúk legtöbben dolgozni kezd-tek, és hetente háromszor látogatták az iparostanonc iskolát, vagy polgári iskolába men-tek. Önálló munkavégzésük jutalmaként elsõként mosakodtak reggel, mert „mindigazok mosdottak elõször, akik munkába mentek.”44 Az iparostanonc iskola ugyan csak ahét bizonyos napjait szakította el a munkától, mégis a gyerekkor felé húzta még õket. Arendszeres gyári munka viszont a felnõttkor felé nyitott kaput.

A gyári munkába való felvételnél mindenkor tekintetbe vették a tanulók szellemi éstesti fejlettségét, és csak olyan gyermekeket alkalmaztak, akik iskolai kötelezettségüknekeleget tettek. Iparostanoncnak csak a 12. életévüket betöltött, s az elemi iskola 6 osztá-lyát elvégzett tanulókat vettek föl, illetve felvehetõk voltak az 5, és kivételes esetben a 4osztályt jó eredménnyel elvégzettek közül azok, akik betöltötték a 13. illetve a 14. évü-ket. „Az elemi iskola hat osztályát elvégzett növendékek rendesen és túlnyomó részben atársulat gyáraiban nyernek hajlamuk és képzettségöknek megfelelõ foglalkozást. Mintgyári inasok az iparosiskola köteles látogatói, ahol is fõleg a rajzolásban és egyéb hivatá-suk körében szükséges gyakorlati ismeretekben nyernek további kiképzést. Az iparo-

40 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014).41 A kókóról és a gyermekijesztõkrõl bõvebben lásd: HOPPÁL 1969.; BARNA 1989: 661 v.ö.

DÖMÖTÖR 1981.42 A morkoláb, vagy markoláb a kutyához vagy farkashoz hasonló, szõrös, fekete állat megeszi a

Napot napfogyatkozáskor és késõbb ki is hányja. A kókóval együtt markoláb is a palóc néphitrésze. Bõvebben lásd DIÓSZEGI 1968.; BARNA 1989: 601; 658-659 v.ö. DÖMÖTÖR 1981.

43 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014).44 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012).

322

siskolát végzett növendékek még azután is éveken át iskolai nyilvántartás és felügyeletalatt állnak s tanusított szorgalmuk és erkölcsi viselkedésüknek megfelelõen – 200 koro-náig terjedõ – jutalomban részesülnek.”45 Igazolatlan hiányzás esetén a büntetés külön-

bözõ fokozatait alkalmazta az iskolaszék: szóbeli figyelmeztetés, a szülõk beidézése, atanuló elzárása, pénzbírság.

Az acélgyári elemi iskola épülete már az elsõ világháború elõtt szûkösnek bizonyult.Egy 1905-ös újságcikkben megjelenik, hogy az acélgyári elemi iskolába több tanuló jár,mint a város többi iskolájába összesen. Ez alapján az acélgyári iskolába iratkozott 509tanuló, a polgáriba 253, az izraelita iskolába 123, az üveggyári iskolába 50-60 tanuló, azevangélikus iskolába 35-40 tanuló. Volt a településen egy római katolikus iskola is, de a

Acélgyári tanoncok a két világháború között. Dornyay Béla Múzeum Fotótára ltsz. 3153N

45 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Részvénytársaság és társvállalatai jóléti intézményeinekismertetése, „Élet” Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1913. [Szerzõ nélkül] 12.

46 Salgótarjáni Lapok 1905. szept. 10.

323

cikk nem közöl róla adatokat, mert lapzártakor még folytak a beiratkozások.46 Az aláb-bi diagram jól szemlélteti az arányokat.

Végül 1929. november 5-én avatták fel és adták át a tanulóközönségnek az új elemiiskolát. Beszélgetõpartnereim úgy emlékeztek vissza rá, hogy az iskola legfõbb céljai kö-zött szerepelt a munkaszeretõ, dolgos felnõtt emberek nevelése, ezt elõsegítendõ angoltankertet alakítottak ki faiskolával, a fiúknak barkácsolási ismereteket, a lányoknak fõzé-si és varrási gyakorlatokat oktattak. A modern, korszerûen felszerelt acélgyári iskolánakhamarosan országos híre lett. Éves rendszerességgel látogatta a tanfelügyelõ az iskolát.1937 tavaszán, miután a növendékek tárgyi tudását, számolási és írási készségét orszá-gos szinten kiemelkedõnek minõsítette, azt írta, hogy az acélgyári elemi iskola „igazi pe-dagógiai oázis”.47 Mikor befejezõdött a tanév, az acélgyári iskolából a tanítók felkísértéka gyerekeket a Munkás Kuglizóba. Az eseményt Juniálisnak hívták. „Libasorba vezettékki a tanító nénik a gyerekeket egy meredek úton a Kuglizóhoz, felsõ Amerikán keresztül.A Kuglizó kerthelyisége egy biztonságosan bekerített rész volt, két tekepályával, nagy log-giával. 60 tagú fúvószenekar játszotta a tánczenét. A gyerekeknek külön bábszínházi részvolt kialakítva, ami nekem nagyon tetszett. Kb. 3-400 gyerek szórakozott ott ilyenkor, aszülõkkel együtt. Kaptunk kakaót, kiflit, süteményt. Pavilonok voltak körbe, ott fõztekvirslit stb. A felnõtteknek volt sör, bor.”48

Az iparostanonc iskola oktatói azonosak voltak az elemi népiskola tanítóival, közösigazgatásban, közös épületben és közös költségvetéssel mûködött az elemi iskolával. Aserdülõ legények a szabadidejükben cserkészkedtek, vagy a leventeség keretein belülsportoltak. „Na most, akkoriban két egyesületbõl lehetett választani. A cserkészet és a le-

47 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár Z 371 63. csomó folio 140- 146. Jegyzõkönyv 1937.április 28.

48 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2010).49 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009).

324

vente. […] A cserkészetbe még bevettek lányokat is”49 Az elsõ világháborús vereséget kö-vetõen megalapított levente szervezetrõl elõször az 1921. évi LIII. testnevelésrõl szólótörvény rendelkezett.50 1925 januárjában alakult meg a Salgótarjáni Acélgyári Levente-egyesület, melynek elsõ elnöke Karattur Antal üzemmérnök, a gyár késõbbi igazgatójavolt. A leventeségrõl beszélgetõtársaim kellemes emlékeket õriztek, akár a cserkészetrõl,de megjegyezték, hogy a második világháborús front közeledtével a szülõkben érezhe-tõen nõtt az aggodalom levente fiaik miatt. Nem ok nélkül. Az 1939. évi II. honvédelem-rõl szóló törvény a korábbi egyszerû testnevelési kötelezettséget honvédelmi kötelezett-ségre változtatta, és a leventekötelesek nevelését és képzését a honvédelmi miniszter ha-táskörébe utalta. Egyszerûbben fogalmazva: a fiúk kezébe éles fegyvert adtak.

A gyári hierarchia legalsó lépcsõfokát a szegcsomagoló jelentette.51 „Több lépcsõfokavolt a szegcsomagolónak. Legalul volt az, amikor a friss nagyméretû szögekbõl ki kellettvenni egy marokkal és a fejével hozzá kellett ütni a hasadon lógó kartonlaphoz, hogy sor-ba álljanak a markodban és akkor beletenni a dobozba, ilyen kartondobozba, fülekkel le-hetett bezárni. És melletted meg a társad zárta le a dobozt, bélyegezte és egy szeggel a be-csomagoltak közül berekesztette a dobozt, úgy, hogy beleverte. […]Na, most, a második lép-csõfok az volt, amikor egy ilyen kis lapáttal kellett a kisebb szögeket beletenned a dobozba.[…] Na, a harmadik meg az volt, amikor ilyen kis kocsikkal kellett hordani a dobozokat,de hát az sokkal jobb volt, mert az ugye már nem volt olyan piszkos munka.”52

Nem mindenki dolgozott éveken keresztül a szegcsomagolóban. A tehetségesebb, jótanuló gyerekeket rendszeresen kiválogatták és az irodába kerültek, „irodakifutónak”.„Ott is ragadtak. Mert azoknak jó írása volt és elõször kifutó volt, aztán ott maradt. A ki-futók olyanok voltak, mint a telefon. Õk hozták vitték a híreket, meg ha valamit kellett.A folyosón álltak.”53 Egy serdülõ fiú a tanonc évek alatt érett felnõtté, de férfivá úgymondták, hogy a katonaság avatta. „Ugye az már a tanonc évek után volt, segéddé vál-tak. A segéd az 18 éves körül lett. Igazi férfivá meg a katonaság avatta. Akkor három évvolt. Katonaság után nõsültek. Katonának örömmel mentek, illetve aki nem ment azt le-nézték. Azt hitték valami baja van.”54

A gyermekek öltöztetését minden szülõ saját maga oldotta meg, részben konfekció,részben készíttetett ruhákkal.55

A gyerekek és szüleik gyakran töltötték közös szabadidejüket kirándulással, sporttal,vagy sportverseny megtekintésével. A Dolinka kialakítására az elsõ világháború után ke-rült sor. A fenyvessel és akácossal betelepített csodálatos pihenõ területet a gyár közvet-len szomszédságában lévõ domboldalban alakították ki. Gondozását a gyári kertészet lát-ta el. A jelenlegi sportpálya elõdjét 1924-ben avatták fel.56 A vállalati Rima-bajnokságok,a „Rima Olimpia” néven emlegetett sorozatok jelentõs állomásai voltak az atlétikának. A

50 A salgótarjáni leventék történetével részletesen Fodor Miklós foglalkozott. (FODOR 2012.)51 Az itt olvasható interjúrészlettel már foglalkoztam korábbi tanulmányomban is NICKEL 2012A: 10.52 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2010).53 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009).54 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009).55 Errõl részletesen írtam VÁRKONYI-NICKEL 2015B56 SZVIRCSEK 1993: 232.57 SZVIRCSEK 1993: 236.

325

második találkozónak 1942-ben Salgótarján adott otthont, ami együtt járt a 375 m kerü-letû futópálya elkészítésével is.57 „A Rima Olimpia volt a legszebb dolog, legszebb ese-mény, amire emlékszem. 1942-ben az utolsón még a papámmal voltam. Akkor Salgótar-jánban rendezték meg. A Rimai sportkörök, sportklubok vettek részt rajta. VoltakBorsodnádasdról, Rozsnyóról, Ózdról, Diósgyõrbõl, Gyõrbõl… Nagyon komoly, színvona-las és elegáns versenyek voltak. Több napig tartott, megadták a módját. A máshonnanérkezõ sportolók a Dolinkában voltak elszállásolva, nagy katonai sátrakban. Ott fõzteknekik, nagy rendezvény volt. Pénzjutalom nem volt, de szép tisztelettárgyakat, órákat,dísztárgyakat lehetett nyerni. Nagyon szép és felemelõ volt, örökké emlékszem rá.”58

Salgótarján ideális természeti környezetben helyezkedett el ahhoz, hogy nagyobberõfeszítések nélkül turisztikai központtá váljon. A városból is jól látszottak Salgó várá-nak romjai, amelyeket a legkönnyebben Salgóbánya teleprõl közelíthettek meg a kirán-dulók, ahová fogaskerekû iparvasút kapaszkodott föl. 1937. okt. 21-én kelt levelébenFörster Kálmán polgármester köszönetet mondott a Társulatnak, hogy a növekvõ idegen-forgalom dacára a turisták ingyenesen igénybe vehették az iparvasutat.59 „Akik éjjelakartak hazajönni, megfizették a fûtõházban valamelyik fékest és lehozták õket csak fé-kezõkocsival.” Salgótarján idegenforgalmának fellendülésében jelentõs lépcsõfok volt aSalgó Menedékház felavatása, amely közvetlenül a sípálya szomszédságában, melegedõés kis vendéglátó helyiségekkel épült fel 1935-ben.

Ahogy a játékokra fordított idõ csökkent, és a felnövekvõ gyermekeknek egyre többfeladatuk lett, úgy csökkent a játékok változatossága, gazdagsága és hossza. Mint láttuk,az életkor és a továbbtanulás vagy munkába állás függvényében a gyerekek közötti hie-rarchikus viszony is megváltozott. A helyük a rangsorban egyre inkább megnyilvánult akülsõségekben is, és mindenki számára tisztán látható és egyértelmû lett. A dolgozó ka-masz fiú lassan elindult a szamárlétrán felfelé, lépésrõl-lépésre az apjának megfelelõ jo-gokat kapott a családon belül, ha ez nem is volt olyan látványos, mint a hagyományosparaszti társadalomban. Mihelyst 12-14 évesen dolgozni kezdett a gyárban, elsõként mo-sakodott reggel, az apja után kapta az ételt az asztalnál. A továbbtanuló, gimnazista fiú-kat pedig a többiek hirtelen magázni kezdték, akárcsak az egyik napról a másikra nõvéváltozó lányokat, és a kamaszok fokozatosan átléptek a gyerekközösségbõl a felnõtt fér-fiak és nõk világába. Mindeközben a közösségi élet legfontosabb színhelye maradt agyár. A gyermekek és a feleségek is rendszeresen megfordultak a gyárban. Leginkább ak-kor, ha a családfõnek reggelit kellett vinni. De a gyár fürdõjében és uszodájában is alka-lom nyílt a találkozásra, a kapcsolatok megerõsítésére. Ezeket a találkozásokat pedignapról-napra a kolóniai közösség hierarchiájának megfelelõ belsõ normarendszer szabá-lyozta, és az elõreköszönõ gyermekekbõl elõbb-utóbb tiszteletreméltó szakmunkás éscsaládapa vált.

Bár a város másik részén lakott, az acélgyári kolóniát gyermekként jól ismerte, a gim-náziumban az acélgyári gyerekekkel együtt tanult Várkonyi Ágnes, aki még egy bõ em-beröltõvel késõbb, a történénelem tudomány tiszteletreméltó professzoraként is kelle-mes humorral, és õszinte szeretettel tudott mesélni salgótarjáni gyermekkoráról.

58 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2010).59 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár Z 371 61. csomó Adó, illeték, segély ügyek Förster

Kálmán levele 1937. okt. 21

326

IRODALOM

ASSMANN, Jan 1999 Kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultú-

rákban. Budapest.BALÁZS László

1978 Adatok és összefüggések a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmû salgótarjáni (acél-gyári) népiskolájának történetéhez (1870—1920), Nógrád Megyei Múzeu-mok Évkönyve IV., 143–156.

1979: Adatok és összefüggések a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmû salgótarjáni (acél-gyári) nép– (elemi) iskolájának történetéhez (1920—1948), Nógrád MegyeiMúzeumok Évkönyve V., 117–138.

1980: Adatok a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmû Részvénytársaság iprostanonc–isko-lájának történetéhez, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VI., 1980,161–176.

BARNA Gábor 1989 Fejezetek a palóc néphitbõl. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok IV., 595-678., Eger,

DIÓSZEGI Vilmos 1968 A palóc etnokulturális csoport határa és kirajzásai. (Az égitestet evõ mitikus lény,

a markoláb elterjedtségének tanulságai.), Népi kultúra-népi társadalom I.217-251.

DÖMÖTÖR Tekla 1981 Gyermekijesztõk. In: Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, 102-103.,

Corvina, BudapestDZSIDA József

1944 A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története, Salgótarján.FODOR Milkós

2012 Levente egyesületek Salgótarjánban (1924-1939), Nógrád Megyei Múzeumok Év-könyve XXXV. 105-126.

GAZDA Klára 1980 Gyermekvilág Esztelneken, Bukarest

HUIZINGA, Jan 1990 Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására, Szeged

KÁÁR Katalin 1990 Játék Típusok, a játékok rendje. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila (szerk.): Magyar Néprajz

VI. Népzene – Néptánc – Népi játékok, 544-648. Budapest. KRISTON Vízi József

1989 Gyermekjátékok. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok IV., 487-594., EgerNICKEL Réka

2012a Az acélgyári kolónia életmódja a kezdetektõl a második világháborúig In: SZI-RÁCSIK ÉVA (szerk.): A város elõtt – Salgótarján területe az 1922. évi várossányilvánítás elõtt, 157-166., Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótar-ján

2012b A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián,Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXV. 57–80.

PALÁDI–KOVÁCS Attila 2007 Ipari táj, Budapest.

327

SZIRÁCSIK Éva (szerk.) 2012 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város elsõ polgármesternek visszaemlékezé-

sei, Nógrádi Tudománytár 3, Salgótarján.SZVIRCSEK Ferenc

1993 A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 125 évének története 1868-1993, Salgótarján.1997 A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban, Nógrád Megyei

Múzeumok Évkönyve XXI.VÁRKONYI-NICKEL Réka

2015a A salgótarjáni acélgyár munkáslakóházai (1872-1945) Ethnographia, CXXVI. 4.79-97.

2015b Rimaiként élni, rimainak látszani. A salgótarjáni acélgyári kolónia önmegha-tározásának vizuális elemei az 1930-as, 1940-es években. Ethno-loreXXXII. /megjelenés alatt/

2015c Munkás és munkáltató kapcsolata a salgótarjáni acélgyárban a korai kapitaliz-mus idõszakában. In: BARTHA ESZTER-BEZSENYI TAMÁS (szerk.): Egymásik Kelet-Európa. Tanulmányok Mark Pittaway emlékére, Budapest,L'Harmattan Kiadó /megjelenés alatt/

RÉKA VÁRKONYI-NICKEL

BEING A CHILD IN THE VALLEY OF FACTORIES

The Rima Steel Corporation in Salgótarján started to run up from 1871. The colonialchildhood researches were made by the researching method of the etnography. Mainpoints were: the processe of upbringing into work, the mental maps, and differentetypes of children’s games. Várkonyi-Nickel collected and typed nursury rhymes (I.groop), singing-danceing games (IV. groop), moving - training games (V. groop), andintelligence developer games (VI. groop). The first school in the colony was opened inthe 19th century and the new school was built in 1929. The school-inspectors haddeclared that the new school is exemplary for any other elementary school in the coun-try. The boys started to work in the factory in the age of 14. Their first working place wasthe department of nail packaging. This time brought so many changes into the life ofyoung teenager boys. They left their childhood behind them and slowly enter the life ofthe grown-ups. The hierarchy between the children of the colony had changed and itcould be seen in the externalities too.