Multikulturális MűhelyTanulmányok 3.

Multikulturális MűhelyTanulmányok 3.

Hajdúböszörmény2014

5

Az Esélyteremtő és Tehetséggondozó Multikulturális Műhely 3. kötete

Szerkesztette:prof. h.c. dr. Láczay Magdolnadr. Bocsi Veronika

Lektorok:prof. dr. Pusztai Gabriellaprof. dr. Éva Kissprof. h.c. dr. Láczay Magdolnadr. Bocsi Veronikadr. Móré Marianndr. Szabó Gyula

Kiadja:A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

Felelős kiadó: dr. Kovácsné dr. Bakosi Éva

ISSN 2062 9834ISBN folyamatban

Nyomdai előkészítés: Kolonel D Kft.

A kiadvány az NTP-HHT-MPA-12-013 számú NTP pályázat támogatásával készült

Hajdúböszörmény2014

Tartalomjegyzék

Előszó .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. ..7

Írások a mentortanárok kutatásaibólA szakoktató a felsőoktatás mostoha gyereke? (Láczay Magdolna) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 10Generációs eltérések, generációs tanácsadás a munka világában (Móré Mariann). .. .. .. .. .. 20Az értékek kutatása a családszociológia nézőpontjából (Bocsi Veronika) . .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 28A családi állapot és a gyermekvállalás hatása a társadalmi jól-lét szintjére

(Szabó Gyula) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 36A munkahelyi beillesztés vizsgálatának szükségessége (Kozák Anita) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 43

Együttműködő külső kollégáink írásaiForeign Policy of Hungary in Central European Region Region (Illar Krisztina) .. .. .. .. .. .. 54A study of drug consumption and family factors among provincial young people

(Barabásné Kárpáti Dóra) . .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 58Kárpátalja fejlődésének stratégiai céljai (Kiss Éva) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 65Hungarian-Ukrainian European Experience’s in Cross-Border Cooperation

(Timea Kulchar) . .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 77Társadalmi-szociális mozgalmak a Felső-Tisza-vidéken a XVI. század elején

(Zubánics László) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 81

Az Esélyteremtő és Tehetséggondozó Multikulturális Műhely harmadik konferenciáján elhangzott hallgatói előadások

Felnőttképzés a Türr István Képző és Kutató Intézetben (Kaszás Dóra) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 92A munkahelykeresés és az internet kapcsolata (Lisztes Adrienn) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 96Óvópedagógiai szaklapok összehasonlító elemzése (Puporka Viktória). .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .102Középiskolások vizsgálata Hajdúböszörményben: a város megtartóereje

(Tóth Eszter Júlia) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .110Óvodapedagógusi attitűdvizsgálat (Vadai Viktória Judit) . .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .118A fiatalok szabadidő-eltöltési és művelődési szokásai (Wierl Tímea) .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .122

6 7

Előszó

A 20. század annyi változást hozott, annyi jelentős fordulatot produkált, hogy nem lehet egyetlen jelzővel illetni. Ha mégis, akkor épp a változások százada volt, amikor a háborúk és békék, az újítá-sok, a felfedezések egymást váltogatva döbbentették rá az emberiséget arra, hogy újra kell tanulni az együttélést, mert csak ez az egyre kisebbnek tűnő Föld adatott nekünk.

Ugyanakkor még a legfejlettebb államokban is azt tapasztalták a gazdasági és a politikai veze-tők, hogy nem működik a „népek olvasztótengelye”, az eredetileg is vegyes etnikumú, különböző kulturális identitással bíró lakosság között. Ma már világos, hogy az elmúlt század óta, a mobi-litás felerősödése közben még a törvényekkel sem sikerül a kulturális toleranciát garantálni. A kulturális összeolvadáshoz nem évek vagy évtizedek, hanem gyakran századok, közösen megélt élmények kellenek. Sajnálatos módon a világháborúk és a szinte mindig megújuló helyi hábo-rúk kudarcai, emberveszteségei sem voltak elégségesek, hogy egy békésebb együttélési életforma meghonosodjon a Földön. A valóságban inkább a hadsereggel, önkényuralommal próbálkozó soknemzetiségű, sokvallású birodalmak is sorra kudarcot vallottak. Így történhet meg az, hogy egy-egy társadalmat, gazdasági rendszert, politikai irányzatot egy váratlan esemény oly mérték-ben képes megrázni, hogy az okok felderítésére vállalkozók felismerik a kulturális különbségek jelentőségét a politikai, ideológiai, gazdasági változásokban, válságokban.

Nincs ez másként a menedzsment tudományban sem. Sőt, azt állíthatjuk, hogy a klasszikus me-nedzsment irányzatok helyett új menedzsment paradigmára vár a világ. A fogyasztói társadalom ideája gyorsan globalizálódott, de felszínre hozta az ezzel szorosan összefüggő egyéb társadalmi különbségeket is.

A 21. század nagy kihívásait már többen igyekeztek prognosztizálni, például, hogy korunkban nem az lesz a kérdés, hogy kié a hatalom, ki képes érvényesíteni az érdekeit, hanem hogy hogyan lehet a kapacitásokat egyesíteni a célok megvalósítása érdekében. Igaz, a célok megfogalmazása is nehézzé vált. Most mégis annak az amerikai városkutatónak (Clarence N. Stone) az észrevételei alapján szeretném ennek az új korszaknak a kihívásaira megtalálni a választ, amelyet ugyan az amerikai nagyvárosok kutatása közben, de mégis az emberiség egésze szempontjából egy „tár-sadalmi laboratóriumban” szerzett. A véleményének a lényege, hogy a figyelemnek elsősorban nem az egyes szereplőkre, hanem a koalícióképződés mechanizmusára, az eredményességre kell koncentrálódnia, még annak árán is, ha a nyilvánosságot nem könnyű a változáshoz megnyerni. A menedzsmentnek a célok kitűzése, a koalíció létrehozása lenne a fő célja, de emellett azt is szem előtt kell tartania, mi az, ami megvalósítható, és kik képesek ezt leginkább támogatni. Ennek a nézőpontnak a lényege, hogy a jövő kihívása nem a valami fölött gyakorolt hatalom, hanem a valamiért gyakorolt hatalom lehet. (power „over” – power „to”).

A közép-kelet európai országok esetében is vannak kulturális különbségek, de sokkal több azoknak a kulturális elemeknek a száma, amelyek összekötnek bennünket. A gazdasági és társadalmi problé-máink okai egészen más eredetűek, mint a világ más, fejlettebb tájain, legfeljebb csak a külső megnyil-vánulásaikban tűnnek azonosnak. Mi a világnak ebben a sokat szenvedett, de mégis önálló kulturális hagyatékokkal gazdagon megáldott térségében, igyekszünk magunkat megerősíteni. Ebben a hosszú-nak ígérkező folyamatban a lengyel, magyar stb. közös értékek nemcsak a múltban, hanem a jelenben is lehetőséget kínálnak arra, hogy megtaláljuk a legjobb, a legcélravezetőbb válaszokat, hogy erősítsük az együttműködéseket. A kötetben lévő tanulmányok ehhez kínálnak egy-egy jelképes építőkövet.

prof. hc dr. habil Láczay Magdolna

8 9

Írások a mentortanárok kutatásaiból

10 11

A szakoktató a felsőoktatás mostoha gyereke?aRE VoCaTIonal InSTRuCToRS STEPCHIlDREn oF HIGHER EDuCaTIon?

Láczay Magdolna tanszékvezető, főiskolai tanárDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési KarIntézményi Menedzsment és Vezetés Tanszék

AbstractWhen higher education is expected to support the growth of competitiveness and innovation, the reform of the entire scale of professional education is also required. These days have witnessed the launch of reform processes in all levels of Hungarian education, similar to the paradigm shift two centuries ago that lasted for as long as a hundred years. Today science, economics and the society also requires a paradigm shift, like that at the Age of Enlightenment. However, its realiza-tion is hindered by the slow evolution of harmony between economics, the levels and institutions of education and state directorate. The global challenges and the accordingly created common European training system and the Bologna-system of higher education outline the new perspec-tives of human capital development. The strengthening of the new system, however, is impeded by the differences between the single sub-systems, the continuous change of educational policies, but most of all by the conceptional anomalies of expert training and human capital development in homeland sectors and branches, by the different interpretations of HDI.

BevezetésHa a felsőoktatástól a versenyképesség növelésének támogatását, az innovációt várjuk, úgy a szak-képzésnek a teljes oktatási vertikumát meg kell újítani. Napjainkban a magyar oktatásügy minden szintjén elindultak reformfolyamatok, melyekhez hasonló méretű paradigmaváltás két évszázad-dal ezelőtt kezdődött, és közel száz évig formálódott. Ma a tudomány, a gazdaság és a társadalom éppúgy paradigmaváltást igényel, mint a felvilágosodás korában, azonban a megvalósulása még-sem látszik, mivel a gazdaság, az oktatás szintjei, intézményei és az állami irányítás összhangja nehezen alakul. A globális kihívások és az erre adandó válaszként létrehozott európai egységes képzési rendszer, a bolognai rendszerű felsőoktatással, az emberi tőke fejlesztésének új perspektí-váit vázolják. Az egységes normákhoz igazodó új oktatási rendszer megerősödését azonban nehe-zítik az egyes alrendszerek közötti különbségek, az oktatáspolitikai koncepció folytonos változása, de legfőképpen a szakemberképzésnek és az emberi erőforrás fejlesztésének a hazai ágazatokban, területeken tapasztalt koncepcionális anomáliái, a HDI különböző értelmezései.

1. A hazai felsőoktatás néhány jelenlegi problémájaA válságkezelés a tudomány eszközeivel célkitűzésünkhöz kapcsolódva, elfogadhatjuk, hogy az oktatás színvonala maga is feltétele a versenyképességnek, az eredményességnek, a lakosság élet-színvonalában történő emelkedésnek Napjainkban a gazdasági szakemberek az egyes országok

versenyképességének megítélésekor nem csak az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP/fő) mér-tékét használják mutatóként, hanem igen gyakran hangzik el a Human Development Index (HDI), azaz a humántőke fejlettségét mutató indexre való utalás. Ez a mutató nehezebben alakítható, hi-szen három figyelembe vett komponense, a születéskor várható élettartam, az iskolázottsági szint és a vásárlóerőt garantáló GDP határozza meg, amelyek csak folyamatokban érvényesülhetnek.

A hivatalos megnyilvánulások – különösen az Európai Felsőoktatási Térség nyilatkozataiban – ezt elismerik, támogatandónak tarják, azonban a napi híradások között szinte nem kerül le a napirendről az a kérdés, hogy szükség van-e ennyi diplomásra, miért azokat a szakokat és miért nem másokat támogatnak, kell-e szigorítani a bemenetet, vagy más módon korlátozni az oktatás-ra kiadott összegeket.

Nos, a tényeket érdemes lenne számításba venni, amiből kiderül, hogy az Európai Unió 27 tag-államának innovációs teljesítményét rangsorolták a 2010-es teljesítmények alapján, és hazánkat a 21. helyre tették, (Csath Magdolna, 2011), míg a 2013-as eredményeket közlő Regional Innovation Scoreboard 2014 a 19. helyen tartja számon. Azt mindenki érzi, hogy nem a diplomások száma miatt lassul az ország növekedése, hanem mert magas az alulképzettek, az átképzésre alkalmatlan funkcionális analfabéták száma, emelkedik a magasan kvalifikáltak migrációja, a munkaerő piac pangása miatt alacsonyabb végzettséget igénylő helyeken is diplomások vannak, ami természete-sen nem rontja az adott munkahely eredményeit, de a diploma elértéktelenedéséhez vezet. Más-részt a foglalkoztatási mutatók szerint a szolgáltatási ágazatban számosan el tudtak helyezkedni, sőt a vállalkozásokban sem hátrány, ha valamelyik szakterülethez hozzátanul a felnőttképzésben, a levelező oktatásban magát képezni kívánó, a költségtérítést befektetésként értékelő idősebb nemzedék tagja.

A kétkedők másik kedvenc témája, hogy nem megfelelő színvonalú a képzés, nem kell a költség-térítéses hallgató, a tandíjjal nehezített oktatás, mert az a tehetségeseket korlátozza, inkább a régi szép idők világhírű magyar tudósait kívánnák vissza. Az ehhez szükséges feltételek közül nem emlegetnek túl sokat, inkább az államot korholják, hogy ellenőrizzen, felügyeljen, korlátozzon, ne költsön annyit stb., és nem hiszik, nem tudják, hogy az elitképzést épp az emlegetett korlátokkal lehet korlátozni.

Egyben azonban mindenki megegyezik, hogy változásra szükség van. A kiszivárgott vagy vitára bocsátott koncepciók azonban egyelőre nem állnak össze olyan komplex oktatáspolitikai és szer-vezetfejlesztési egységgé, amelyik a többek által megfogalmazott kívánságot, a paradigmaváltást lehetővé tennék.

Maga a kifejezés mostanában kezd a köznyelvben elterjedni, és a legkevésbé sem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti alatta. A további mondandó érdekében idézzük hát Thomas Kuhn defi-níciójának (1984.24) lényegét, amelyet a különböző diszciplínákban és korokban folyamatosan megtapasztalt tudományos forradalmak által előidézett szerkezetváltás kapcsán fogalmazott meg. Szerinte az egy időszakban az adott tudomány művelői között kialakult és intézményesült köz-megegyezést tekinthetjük alapnak, azaz, hogy mi a tudomány tárgya, feladata, mik a kritériumai, az mindenki által elfogadottá válik, és ez alapján működnek az intézményei. Ez nem zárja ki, hogy időnként valami megváltozik, amire a tudósok az elsajátított módszerekkel megkeresik és megtalálják a válaszokat.

A baj, pontosabban a változás igénye akkor válik időszerűvé, ha valami olyan anomáliát kell megfejteni és megoldani, amire a bevett módszerekkel nem lehet jó választ találni. Ilyenkor két dolog szükséges, visszatekinteni, van-e valami előzmény, amit nem vettek korábban figyelembe, a másik pedig, hogy a megjelenő újat előítélet nélkül, kellő körültekintéssel vizsgálják meg. A dolgok logikája szerint ez a gondolkodásmód is egy paradigma, amelyik válságba juthat, sőt nem

12 13

biztos, hogy az élet minden területen érvényesíthető, de módosításokkal alkalmazzák a társada-lomtudományok területén is.

Úgy vélem, hogy a napjainkban, amikor a hazai oktatási rendszer szinte valamennyi területét új törvények, rendeletek alakítják át, a változtatás kényszerítő paradigmájának a kórképét nem könnyű megfogalmazni. Különösen azért, mert a rendszerváltás óta az összekapcsolódó oktatási területeken számos törvényi változás, módosítás történt, amikből egy véleményt idézek csupán.

„Miközben az ország évről évre hatalmas összegeket fordít felnőttképzésre, továbbképzésekre és egyéb aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre, az aktivitási rátánk nemzetközi viszonylatban ki-ugróan alacsony, ráadásul évek óta változatlan módon hatalmas területi különbségek jellemzik e mutató esetében is az országot. A hazai szabályozás nem volt képes a mindennapokba is átültetni és a gyakorlatban is érvényesíteni azokat a nemzetközi folyamatokat átható szemléletbeli változá-sokat, amelyek az „oktatást” immár „szervezett tanulásként” értelmezve a hangsúlyokat az egyéni aktivitásra, a tanulási képességek fejlesztésére, a használható tudásra, a változó igényekhez alkal-mazkodni tudó, rugalmas képzési és önképzési rendszerekre helyezi át.” (Velkey Gábor, 2011. 6.) A látható és egy újabb emigrációs hullámot elindító problémák okai az oktatási rendszerrel együtt is összetettebbek lehetnek, nem vizsgáljuk a belső megtakarítások és a vállalkozások összefüggését, a megfelelő kompetenciák és a foglalkoztathatóság kérdését stb.

Ezeknek és más anomáliáknak számbavétele helyett érdemes a dolgozat címében jelzett prob-lémát más megvilágításból elemezni, rá választ találni. A Kuhn féle koncepció szerint ajánlott megvizsgálni, van-e valami előzmény, amit nem vettek figyelembe a koncepciót alkotók? Az erre adható egyik válasz az, hogy tudományos korszakváltást élünk, gazdasági és a technikai és tech-nológiai fenntarthatóság válságát éljük Európában, tehát érdemes előbb visszatekintenünk.

2. Mit üzen a múlt?A felvilágosodás a 18. század végére számos tudományos felfedezést, új termelési módszert, keres-kedelmi lehetőséget hozott, amelyek megfogantak és sajátos, felülről irányított módon elterjedtek a hagyományokat védő nagy birodalmakban, így a Mária Terézia uralta Magyarországon is. A királynő és az őt követő két fia, II. József és a sajnálatosan rövid ideig uralkodó II. Lipót igyekez-tek a racionalizmus eredményeit a maguk eszközeivel felhasználni. 1777-ben a Ratio Educationis, majd a kalapos király, József polgárságot támogatandó rendeletei, és főleg Lipót ügyes politikája, amely az országgyűlés bizottságaira bízta, hogy dolgozzák ki javaslataikat, megalapoztak és el-indítottak egy olyan folyamatot, amelynek célja a változtatás volt. Indokként idézzük a korabeli véleményeket feldolgozó Kornis Gyula (1927. 4) által közölteket: „Az értékek régi táblája az ilyen újjászülető korban összetörik, de még nem lép helyébe jóideig az új értékek határozott formákban kivésett hierarchiája” Fél évszázad alatt formálódott ez a hierarchia, annak ellenére, hogy az első Ratio megjelenésével már megkezdődtek a változások. Előbb a hibák és a hiányosságok kerülnek felsorolásra, tervek születnek, előterjesztéseket vitatnak vagy vetnek el, de végül Széchenyi ki-mondja: „Ha valami fölemelheti még e hazát önboldogságára, Ura örök dicsőségére s hozzá illő magasságára, az semmi egyéb nem lehet, mint Nemzetiség és Közértelmesség” (Kornis, 1927, 5.). Az iskolaügyre koncentrálva, a magyar nyelv ügyét, törvényre emelésének történetét csupán érint-ve tekintjük át. Az 1791-ben életre hívott bizottság három évig működött, és törvényjavaslatot dolgozott ki a nemzeti nevelés általános elveiről, amelyben többek között kijelentik, hogy az egész magyar közoktatás egységét, az összes iskolák egyforma alapelvek szerint való koordináció ját (felekezeti különbség nélkül) tartalmazza az előterjesztés. Ugyanekkor megváltoztatják az isko-lák nevét, a népiskolákat elemi iskolára módosítják, jelezve, hogy az egységes oktatási rendszer mindenkire vonatkozik. A harmadik nagy jelentőségű változtatás, hogy az elemi iskolákban az

oktatás bárhol ingyenes, ugyanakkor iskola-fenntartási kötelezettségei vannak a földesuraknak, az egyháznak, a városoknak. A felsőbb iskolai tanulmányokat azonban már tandíjhoz kötik. Az 1828-ban a munkát folytató új bizottság már arról dönt, hogy a diákéletet életformának tekintő, tehetségtelen vagy felelőtlen diákoktól meg kell szabadulni, mondván, akik „...a főbb tárgyakban kiváló tehetséget és jártasságot nem tanúsítanak, a felsőbb tanulmányokra nem szabad bocsátani, de a gyakorlati pályákra alkalmas ifjaknak lehetőséget kell teremteni a maguk kiművelésére, és erre új törvénytervezetet kell kidolgozni. A terv szerint mehetnének részint mezőgazdasági isko-lákba, részint politechnikumokba vagy a városok által fenntartott ipariskolákba. A reformkor ma kevéssé ismert, de a magyar oktatásügynek az Eötvös József munkásságát előkészítő nagy alakja, báró Mednyánszky Alajos kapta a feladatot, hogy ezt a reformot kidolgozza. Az első tervezetét a törvényhatóságoknak (megyéknek) megküldték, és az előterjesztést – melynek az Opinio nevet adták – a nevéhez illően véleményezniük lehetett.

A magyar nyelven történő oktatás kiemelten szerepel benne, noha számos ellenvélemény is megfogalmazódik, mondván, a hivatalokban úgysem kell használni, hogy a tudomány nyelve to-vábbra is a latin marad, hogy a nemzetiségi vidékeken ez feszültséget szít. Ám sorra érkeznek az ésszerű magyarázatok, hogy az elemi iskolában éppúgy tanulni kell a latint, és ha erre képesnek tartják a diákokat, akkor a magyart még jobban elsajátíthatják, a nemzetiségi területeken az elemi iskolában saját anyanyelvükön folyik az oktatás, és mellette tanulnak magyarul. A latin továbbra is szükséges bizonyos szinteken, de az alsóbb osztályokban a németet bevezettetné, amit a keres-kedelem, a birodalmi gyakorlat igényel, és talán azért is, hogy az udvar támogassa koncepcióját. Az elemi iskola első három éve mindenkinek kötelező. Aki nem tanul tovább, annak negyedikben gondoskodni kell „reális és technikai tárgyak előadásáról”. Javaslatában a gyakorlati számtan, ke-reskedelmi földrajz, áruismeret, mechanika, a természetrajz technológiai alkalmazása szerepel. A testnevelés oktatása is megjelenik a lőcsei városbíró javaslatában, aki egyben országgyűlési követ, a tanügyi bizottság tagja, miszerint a testgyakorlatnak a modern nevelés rendszerében nagyobb teret kell biztosítani.

Az 1830-as Opinio egyik legértékesebb észrevétele az, hogy csakis a jó tanítóktól indulhat ki a magyar közoktatás valóságos reformja, ami miatt javasolják a tanítóképzők felállítását. Ez európai összehasonlításban inkább a francia modellnek felel meg, hiszen a Napóleon által alapított Ecole Normal Superieure-nek is ez volt az alapja, ami arra enged következtetni, hogy Mednyánszky jól ismerte a francia oktatási rendszert. Gazdag munkásságból szemelgetve eljuthatunk az 1842-ben benyújtott, minden iskolatípusra kiterjedő előterjesztéséhez (Kornis, 1927. 42–61.), amely napja-ink korszakváltását is könnyebben megismerhetőbbé teszi. Előbb le kell szögezni, hogy az ekkor szokásos elnevezések és egyes iskolatípusok oktatási időtartama csak orientálásra alkalmasak, ám a társadalmi szerepükre rávilágít a középiskoláról, az akkor ezen csak a gimnáziumot értő és azt bővíteni kívánó szándékra, a megállapítás, „mert ebben nevelkedik a nemzet életét irányító társadalmi réteg, az intelligencia. Minden egészséges társadalomban ez a középrend a vezérlő társadalmi osztály”. (Kornis, 1927.6.)

A koncepciójának alapelveiből válogatva kiemeljük azt a megállapítását, hogy a humanisztikus műveltség mellett saját kora inkább a realisztikusabb ismeretek felé halad, ezért a két irányzat-nak egyensúlyba kell kerülni. Javasolja, hogy gyakorlatiasabb legyen az elemi iskolák, a vasár-napi ismétlő iskolák, a tanítóképzők, a létesítendő ipari iskolák és a polytechnikumok, másként a műegyetemek tananyaga, de ők is tanulják meg a humán műveltség alapjait, viszont a gimná-ziumok, az akadémiák (a művészetiek is) és az egyetemek képzésében a humanisztikus irányzat érvényesüljön. Munkásságából azért emeljük ki külön az ipari iskolákra vonatkozó tervét, mert ez rokonítható a mai körülmények között a felsőfokú szakképesítést adó formákkal, a felsőfokú

14 15

szakképzési szakkal és a bachelor szinttel. Az általa ipari iskolának nevezett képzés három ágazat-ra oszlik, a kereskedelmire, a mezőgazdaságira és az iparira. Mindegyikben 2-2 évet töltenének el a tanulók, és az elméleti képzést gyakorlati ismeretekkel egészítenének ki az erre alkalmas „labo-rokban”, gyárakban vagy műhelyekben, a botanikus kertben.

Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása a tananyag könnyebb megértését és rögzítését ered-ményezi. Mivel a tanulók még nagyon fiatalon kerülnek a rendszerbe, és eltérő műveltséggel ér-kezhetnek, ezért egy előkészítő évfolyamot épített be a tervbe, amelyben az ágazatok szerinti ala-pokat megszerezhetik, így három éves a képzés teljes ideje. Az oktatást szaktanárokra bízná, így egy ilyen iskolában szerinte legalább nyolc tanárnak kell lennie. A tanított tárgyak nevei ugyan ma régiesek, de lényegüket tekintve jól mutatják, hogy Mednyánszky felismerte, az ipari fejlődés előfeltétele a reáltudományok, a szakműveltség iskolai elsajátítása. Aki ezt a szintet befejezve a tudományok differenciálódó rendszerében tovább akar lépni, elképzelése szerint annak meg kell nyitni a korszerű természettudományi képzésre létrehozandó felsőoktatási intézményt, amelyet Mednyánszky ipartanodának nevezett, de a József ipartanodát csak a halála után, 1846-ban nyi-tották meg. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utáni központosított uralkodás követ-keztében átszervezték birodalmi mintára Polytechnikummá, amit a 20. században Műegyetemmé, majd Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmé fejlesztettek. Ez a kor azonban már az Eötvös József és fia, veje által vezetett reformfolyamathoz tartozik. Összességében az a nagy értéke, hogy a magyar oktatási rendszer kialakításának első nagy korszaka az elméleti és a gyakorlati élethez igazította az egyes iskolatípusokat, és a sajátosságai mellett is összhangban, és színvonalában azo-nos szintű volt Európa más oktatási rendszereivel.

3. Új paradigma kell a szakemberképzésben!A válaszra váró kérdésem az új paradigma kialakításának megfogalmazása előtt, hogy a szakem-berképzésben nevelni és/vagy növelni kell-e vagy lehet-e a HDI-szintjét?

A majd két évszázaddal ezelőtt kezdődő folyamatok aktualitását, és a Mednyánszky koncepci-ójában kristályosodó korabeli paradigma helyességét nemcsak a történelem bizonyította, hanem további tanulságok is levonhatóak belőle. Az egységes európai képzési modellről, a bolognai rend-szerről Barakonyi Károly (2004. 25.) azt írta, „Meglepő, hogy a mai Bologna-folyamat mennyire ismétli a középkori egyetem alapgondolatait”. Néhány ilyen tény: nem volt korai specializáció, a diplomák általánosan elfogadottak, az oktatók és a hallgatók mobilitása magas fokú, ami ma is cél. Ugyanakkor a globalizált világ megatrendjeire még nem tudunk igazán jól válaszolni. Ezek a vi-lágméretű a szükségletek az új korszak jelzőoszlopai, amelyekre az információs és kommunikációs technológiák forradalma, a globalizáció és az individualizmus küzdelme, a tudás alapú társadalom van felírva, amihez csak az oktatás teljes vertikumának a következetes és megújuló eszközeivel lehet utat mutatni. Erre a következtetésre bíztat a fent idézett visszatekintés, hiszen a reformkori koncepció nem a régi megszüntetését, hanem az általános, a szak és a felsőfokú oktatás új formá-inak a megteremtését dolgozta ki. A mai helyzet, a mai trendek nagyon hasonló helyzetértékelést mutatnak, viszont az egykor realisztikusnak nevezett természettudományok újabb forradalmát él-jük át. Példaként nézzük, akik a kommunikáció oktatását kifogásolják, vajon hogyan képzelik az on-line ügyintézést, a nemzetközi együttműködést, az új eszközökkel történő információcserét? Másfelől az a kérdés, a tananyagokban megjelennek-e az információs forradalom kívánta új kom-munikációs technológiák?

Sajnos mindkét kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy nem készült fel az oktatás a feladatra. Mednyánszky az ipari iskoláknak és tanodáknak a megalapításával a realisztikus oktatást az ala-poktól a legmagasabb szintig kidolgozva, azt remélte, hogy egyenrangú társává válik a régi, egyete-

mes, humanisztikus műveltséget adó gimnáziumoknak, akadémiáknak, egyetemeknek. Manapság azonban a magyar sajtó és a témában bátran véleményt alkotók nyilatkozataikban a szakképzésen a betanított, legfeljebb OKJ-s bizonyítványt szerző szakmunkásokat értik és hiányolják, akikkel a régi szakikat vizionálják, és a jövő nemzedéket nevelő oktatásra kevesebbet szánnak. Ezzel megál-lítják azt a hagyományt, amely múltunkra jellemző volt, és értékeket teremtett. Nevezetesen, hogy elődeink jól ismerték az európai mintákat, azokhoz igazodva, de mégis sajátosan hazai oktatási módszert fejlesztettek ki. A korábban lekicsinylően emlegetett, de ma már hiányolt „Magyar Bo-lognát” kellene kidolgozni, amelyben a szakképzésnek a legmodernebb technológiák ismeretére és kreatív adaptálására is ki kellene terjednie, ahogy József Attila írta „nem középiskolás fokon”, hanem professzionális felsőfokú alap- és mesterképzéssel, továbbképzéssel, szabad művelődéssel, műveltséggel a felsőoktatás hagyományos értékeinek egyenrangú ágazataként.

Az árutermelés kialakulásával megváltozott a képzések iránti igény, ami elindította a középkor-tól elszakadó, és az újkorhoz igazodó oktatás új paradigmáját. A természettudományok térhódítá-sa, majd a gazdasági élet új struktúrái, végül a társadalomban lezajlott folyamatok során a legtöbb európai államban feltették a kérdést: Kinek mit kell tanítani? Sajnálatos, hogy majd egy évszázad kellett ahhoz, hogy az első terveket a törvényhozás gyakorlattá tegye. A 19–20. század fordulóján azonban „beérett a gyümölcs”, hiszen a magyar tudósok, feltalálók száma és találmányaik, újí-tásaik hasznosíthatósága révén méltán vált a magyar oktatásügy híressé. A 19. századi oktatási rendszer még követte a klasszikus hagyományokat, valójában illeszkedett a nyugati, tehát a ma Bolognai rendszerként ismert iskolatípusokhoz, és abba szervesen bekapcsolta, hozzáigazította a természettudományok oktatásának az új intézményeit is.

A két világháború között folytatódó oktatási reformoknak eredményeként a korszak végére az alapfokú képzésben voltak ugyan kimutatható eredmények, a szakképzés rendszerében is történ-tek változások, de a tanonciskolák minősége elmaradt a kor igényeitől. Összességében a gazdaság fejlesztéséhez szükséges szakképzett munkaerőt nem volt képes a magyar oktatási rendszer felne-velni. A modern gyáriparhoz, a korszerű technológiához értők hiánya a következő korszakokban is problémát okozott. Az oktatás demokratizálódása igen sok tehetséget indított el, a politikai szűrők azonban túl gyakran zárták ki a szakmai körökből az ideológiailag „problémás” embereket. Ennek ellenére elmondható, hogy a 20. század folyamatosan változó hatalmi küzdelmeiben tevékenykedő hazai értelmiségiek, pedagógusok munkássága igyekezett egyensúlyba hozni a kihívásokat és a le-hetőségeket.

Ma a tudomány, a gazdaság és a társadalom éppúgy paradigmaváltást igényel, mint a felvilágoso-dás korában, mivel a gazdaság, az oktatás szintjei, intézményei és az állami irányítás összhangja új megoldásokat igényel. A globális kihívások és az erre adandó válaszként létrehozott európai egy-séges képzési rendszer, a bolognai rendszerű felsőoktatással, az Európai Képesítési Keretrendszer-rel (az European Qualifications Framework) az emberi tőke fejlesztésének új perspektíváit vázolják, amelyben a nemzeti igények érvényesülésének és a nemzetközi illeszkedésnek is meg kell valósulnia. Ezt hivatott elősegíteni az 1970-es években az UNESCO által kezdeményezett ISCED (International Classification of Education), azaz az oktatás egységes osztályozási rendszere, amely lehetővé teszi a nemzeti és a nemzetközi oktatási statisztikák összehasonlítását, és magát a képzési szintek viszo-nyát is. A feladatot az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram pontosította, amely alapján az integ-rált szakpolitikai együttműködési formák új szemléletű kidolgozása a tagállamokban folytatódik. A nemzeti képesítési rendszer kialakítása hazánkban is megkezdődött, ami csak olyan komplexitásban képzelhető el, amelyben a tanulás elismerését, az oktatást és a képzést a munkaerőpiachoz és a tár-sadalom igényeihez igazodik. A megvalósulását azonban nehezítették az egyes alrendszerek közötti különbségek, az oktatáspolitikai koncepciók folytonos változása, de legfőképpen a szakemberkép-

16 17

zésnek és az emberi erőforrás fejlesztésének a hazai ágazatokban, területeken tapasztalt koncepcio-nális vitái, a HDI különböző értelmezései.

Ha a felsőoktatástól, az életen át tartó tanulástól a versenyképesség növelését, az innovációt várjuk, úgy a szakképzésnek a teljes oktatási vertikumát is meg kell újítani. A 2011–2013 között megje-lent oktatást érintő törvények – a 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről, a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról, a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, a 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről, és a 150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelet az Országos Képzési Jegyzékről – ezt az innovációt lehetővé teszik, és ezzel a szakképzés és a felsőoktatás egymáshoz való viszonyában is új formák, módszerek és kapcsolatok jöhetnek létre.

A változásokat a globalizálódó világ kényszeríti ki, amelyben Európa és ezen belül hazánk szem-besült azzal, hogy a vezető nagyhatalmak miként vehetik el piacait, szellemi tőkéjét. A gazdaság új, gyorsan fejleszthető tőkét keresett, és joggal vélte úgy, hogy az egyesült Európai Közösség a magas színvonalú emberi tőkével képes gyorsan, hatékonyan innovatívvá válni. A szabad munkavállalás, a mobilitás lehetősége és mára már veszélye, szorgalmazta a kölcsönösen az átjárható oktatási rendsze-reket. A külföldi tanulmányutakkal kiegészített képzések, a foglalkoztathatóság, végső soron a szak-mák és diplomák kölcsönös elismerése, minőségének elfogadhatósága tette szükségszerűvé azt a re-formot, amely napjaink közéleti narratívájában feltűnik, nevezetesen a szakképzés és a felnőttképzés értelmezése gyökeresen megváltozott, a napi gazdaságpolitikához, illetve azon belül is leginkább a munkanélküliség elleni küzdelemhez kötődik. Ebből adódóan érthető, hogy elsősorban a rövid kép-zési idővel betanítható foglalkozások kerültek a fókuszba, illetve azok a képzési formák, amelyek a gyakorlat világában formálhatók. Másrészt ismerjük azt a közgazdászok által egyre gyakrabban han-goztatott felismerést, hogy a globalizációt nemcsak a fejlett technológia jellemzi, amely a nemzetközi befektetések és kereskedelmi hálózatok kialakulásához vezetnek, hanem szakpolitikai változásokat feltételez, amelyek a társadalmon belüli kapcsolatrendszerek átalakulásához is vezetnek. Ezért van az, hogy a befektetők egyre gyakrabban használják a HDI-mutatót, amelynek a növelésében – láthattuk

–, hogy két tényező függ az oktatás szintjétől és színvonalától.

4. A szakképzés hazai struktúráiA rendszerváltás hatása a szakképzés rendszerében is új célkitűzéseket és reformokat hozott. Az európai 2020-ig megfogalmazott stratégia referencia értékeinek és a magyar érdekek érvényesí-tésének a megvalósítási idejét éljük. Szakképzésen tágabb értelemben mindazokat az iskolarend-szeren belüli és azon kívül létező képzési formákat értjük, amelyek olyan képesítést nyújtanak, amelyet a munkaerőpiac elismer. Ebből adódóan létezik az ifjúsági és a felnőtt korosztály részére szervezett vagy másként az iskolarendszeren belüli és kívüli szakképzési rendszer, amelyben a megszerzett képesítést az ISCED fokozataival illesztik a nemzetközi elismertségi szintekhez. A szakiskolai képzés az ISCED 3C (előfordul, hogy 2C) szintű, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) meghatározott kimenetet biztosít, míg a szakközépiskolák a 3A szinttől a 4C szintig ké-peznek és egyben érettségit is adnak. A szakképzés felső szintjén a korábban Felsőfokú Szak-képzésnek, jelenleg Felsőoktatási Szakképzésnek nevezett, és az iskolarendszerű besorolásában a felsőoktatáshoz csoportosított 5B szint áll. A felnőtt korosztály számára a formális képzés új rendszerét hozó 2013-as rendelkezések a képzési szintekben nem jelentenek változást, hiszen az új OKJ szerinti szintekkel a munkaerőpiacon azonos besorolást érnek el.

A magyar szakképzés megújításában kiemelkedő szerepet játszik a Magyar Kereskedelmi és Ipar-kamara. A felnőttképzési stratégiájában megfogalmazza, hogy kamara szükségesnek tartja az isko-larendszerű szakképzés és iskolarendszeren kívüli felnőttképzés egymásra épülő, harmonikus fej-lesztését. Fontosnak tartja a szakképzésre rendelkezésre álló technikai erőforrások közös, hatékony

használatát, az együttműködés áttekinthető, új módszereinek kidolgozását. A MKIK a maga belső képzési rendszerének az erőteljes fejlesztésével (pl. a mestervizsga) a felnőttképzésben jelentős vál-tozásokat el is indított. A szakképzés modernizációjának a kidolgozását, elérését segíti az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) 2011-ben publikált rövid áttekintése a magyarországi szakképzésről, amelyben vezető szakpolitikusok, dr. Köpeczi Bócz Tamás szakmai irányításával készített tanulmányaira hivatkozva megállapítják: „a jelenleg alkalmazásban álló szakképző gárda átlagéletkora egyre magasabb, az előrejelzések szerint a következő 10 évben jelentős mennyiségi munkaerőhiány várható a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók tekintetében.” Ezzel együtt rávilágítanak arra az anomáliára is, ami a pedagógushivatás és a megkívánt szakmai színvonal, va-lamint a munkájuk elismertsége között van. Az iskolarendszerű és a felnőttképzésben oktatókkal szembeni kritériumok különbözőségét az új törvények némiképp szabályozzák. Az iskolarendszer-ben történő szakképzésben dolgozó pedagógusok lehetnek közismereti szakos és szakmai tanárok, szakoktatók, akik az iskolai tanműhelyekben folyó szakmai gyakorlatot és gyakorlati oktatók, akik a vállalati tanműhelyben vagy munkahelyen folyó gyakorlati képzést irányítják. Az első két esetben a felsőoktatásban szerzett szakmai mester vagy mérnöktanári diploma szükséges, míg a szakok-tatók képzése a felsőoktatási alapképzésben történik. E szintnek azonban a megújítása időszerűvé vált. A 2005 évi CXXXIX törvény elfogadásával és a bolognai rendszerű képzés bevezetésével el-indult a felsőoktatási képzések gyökeres átszervezése. Az egységes képzési és kimeneti követelmé-nyek elkészítése, a szakterületek meghatározása valamint a szakakkreditációk zömének elfogadása után a szakképző intézmények igényeinek kielégítése érdekében három szakterületen fogadtak el szakoktató alapképzési szakot: műszaki, agár és üzleti szakoktató szakot. A 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról és 283/2012. (X. 4.) Korm. rendelet a tanárképzés rendszeréről, a sza-kosodás rendjéről és a tanárszakok jegyzékéről, lényegében nem érinti a szakoktató szak korábbi szabályozottságát. Lényegében a mérnöktanárok megjelennek az új képzési szisztémában, a szak-oktatók képzése azonban nem változott. A probléma azonban az, hogy az akkreditált szakoktató szakok nem felelnek meg a gazdasági igényeknek, megújításukra valós igény jelentkezik, amelyet csak megújuló módszerekkel lehet hatékonyan megoldani.

Az egymásra épülő, egymást kiegészítő oktatási reformok törvényeiben viszonylag nehezen található meg az a kategória, amelyik a leggyakrabban hangoztatott célkitűzésnek, a gyakorlati jelleg erősítésének feltételei közül a humánerőforrásra vonatkozik, azaz a szakoktató képzésre.

A 2011. évi CCIV. törvény, a nemzeti felsőoktatás legújabb szabályozása, csak a vegyes rendel-kezésekben tér ki arra, hogy a főiskolai végzettséggel rendelkezők, így a szakoktatók is, jogosultak a korábban szerzett végzettségük és képzettségük használatára. (106.§ 1. bek./ ac.). A bolognai rendszerű képzési szerkezetben azonban nem találjuk a szakoktatók képzési és kimeneti követel-ményeit, viszont az ugyanebben az évben megjelent CLXXXVII. törvény, amely a szakképzésre vonatkozik, több paragrafusában is rendelkezik a felsőfokú végzettséggel bíró, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó pedagógus végzettségű gyakorlati – vagy szakoktatóról.

30.§. (4) A szakképző iskolában közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban vagy óra-adóként elsősorban pedagógus végzettséggel vagy szakoktatói végzettséggel rendelkező gyakorla-ti oktatót kell alkalmazni. A munkakör betöltésének feltételei között nemcsak a büntetlen előélet, a szakmai ismeret szerepel, hanem a pedagógus végzettség megszerzése is. A 30. § 5. bekezdés lehetőséget ad ugyan a felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkezők ideiglenes alkalmazására, de

…ha a szakember nem vállalja a pedagógus végzettség megszerzését, határozott időre szóló foglal-koztatása legfeljebb öt évig tart.

6) Ha a (5) bekezdésben meghatározott szakember vállalja a pedagógus végzettség megszerzé-sét, bekapcsolódhat a pedagógus-életpálya előmeneteli és illetményrendszerébe.

18

Ugyanez a bekezdés arról is rendelkezik, hogy miképpen lehet a gyakorlatot konvertálni a köz-alkalmazotti besorolás, illetve átsorolás esetében, továbbá előírható számukra, hogy a pedagógus II. fokozat eléréséhez szükséges gyakorlati idő alatt megszerezzék a szükséges végzettséget. Mindezek alapján feltételezhető, hogy szükség van, és – a várható generációváltás következtében – szükség is lesz, a felsőfokú pedagógiai végzettségű szakoktatókra. Erre utal a 31.§ 2. bek., miszerint Gyakorla-ti oktatóként elsősorban a szakoktatói képesítéssel rendelkező személyt kell alkalmazni.

A probléma abból adódik, hogy jelenleg szakoktató képzés nincs, illetve az Országos Képzési Jegyzékben szerepel a 55 146 01 0000 00 00 számú, gyakorlati oktató képzés, amellyel a FEOR 3419 megjelölés szerint egyéb pedagógus munkakör tölthető be. Ez a kétéves, érettségi után in-dított képzés korábban mind a felsőoktatás, mint a középfokú intézmények részéről indítható volt, a két intézménytípus között kötelezően előírt együttműködési megállapodás szerint. (pl. kreditbeszámítási kötelezettséggel.) A képzés az új OKJ-ban is szerepel, de ennek bevezetése 2013 őszére tolódott, az együttműködés feltételei még változhatnak. Amennyiben ezt csak középfokú intézmények indíthatják, kérdéses, hogy a végzettek vajon hogyan viszonyulhatnak például a pe-dagógus besoroláshoz, az életpálya modellhez.

Meglátásunk szerint a szakoktató képzés – a betöltendő feladatok szerint – differenciáltabbá tehető. Vannak a szakképzés során, a gyakorló helyeken a tanulókat fogadó szakmai végzettségű, gyakorlati ismereteket átadó mesterek, akik a kamarai felkészítés során kapnak pedagógiai alapis-mereteket. Lehet az érettségi után, a középiskolában szervezett plusz egy évig tartó képzés, amelyen egyszerre adható szakmai és pedagógiai felkészítés. Ez esetben ugyan az OKJ szint felsőfokú, de a szakmai besorolása szerint nem az. Más a helyzet a szakközépiskolai érettségivel vagy már OKJ szakvizsgával rendelkezők esete, vagy a valamilyen más irányú felsőfokú oklevéllel rendelkezőké, akik a pedagógiai végzettséget kifejezetten a gyakorlati oktatáshoz igazítva szeretnék megszerezni.

Képzési terület kreditszám %-os arány % arány

Szakmai alapismeretek 30* 14–15Gazdasági és társadalomtudományi ismeretek

25–35 12–17

Szakmai törzsanyag – szakterületi 30* 14–1521–32

Szakmai törzsanyag – pedagógia A típusú 15–35 7–17Differenciált szakmai tananyag – pedagógiai B és C típusú (szakirányú és választható tárgyak)

15–30 7–14

Féléves szakmai gyakorlat 30* 14–15Pedagógiai gyakorlat (min. 12 hét) 10–15 5–7Szakdolgozat –

Összesen 210

* A megjelölt elemek a szakmai sokféleséget jelentik, amely ismereteket a bemenetkor már lehet hoz-ni, vagy a képzés során, párhuzamos képzésben is megszerezhetők.

5. Javaslat a Szakoktató szak BSc/BA alapképzési szak megalapításáraAz új törvények a felnőttképzési és a felsőoktatási reformokat a modul rendszerű képzési for-mával, a korábban szerzett tudás értékének az elismerésével (validálás) a rugalmas és sokszínű

képzést teszi lehetővé. Ennek a felhasználásával egy sajátos felsőoktatási alapszak valósítható meg, amelynek lényegét a következő vázlat érzékelteti:A képzés szerkezete modulok szerint változhat:

1. Szakközépiskolai érettségi + felsőfokú OKJ-s végzettség (12+1 évfolyam)

Bemenet: 2. Középiskolai érettségi + felsőfokú OKJ-s végzettség

3. Középiskolai érettségi

4. Felsőfokú szakmai végzettség (szakirányú oklevél, Felsőfokú Szakképzés, Felsőoktatási szak vagy korábban szerzett technikusi minősítés és gyakor-lat)

Képzési idő: a teljes képzési idő 7 félév, 210 kredit

A bementettől függően – a korábbi ismeretek és gyakorlatok validálásával – figyelembe vehető korábban megszerzett ismeretek kredit maximuma:

Szakmai alapozó és törzstárgyak modul 60 kreditSzakmai gyakorlat 30 kreditPedagógiai gyakorlat 10–15 kredit

6. A szak létesítésének piaci igénye:A nemzetközi szakmai előrejelzések szerint a szakoktatók iránti igény 20%-os emelkedése várha-tó 2018-ig. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Felnőttképzési stratégiája 2010–2020 néven megjelent koncepciójának megfelelően, az előterjesztés a gyakorlat beépítésének tesz eleget. Az új szakképzési törvény is szükségessé teszi a szakoktató képzés korszerűsítését, és annak szolgáltató szektorra való kiterjesztését. Várható továbbá a generációváltás, illetve új igények megjelenése ezen a területen.

Felhasznált irodalom

1. Csath Magdolna (2011): paradigma-váltás, http://internetfigyelo.wordpress.com/ 2011/02/27/csath-magdolna-a-matolcsy -vita-kapcsan-paradigma-valtasra- lenne-szukseg/

2. Kuhn, Thomas (1984): A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest, Gondolat Kiadó3. Velkey Gábor (2011): A (szak)képzés hazai rendszere működési zavarai és megújítása, PhD ér-

tekezés, Pécs 4. Kornis Gyula (1927): A magyar művelődés eszményei 1777–1848, Királyi Magyar Egyetemi

Nyomda, Bp. 5. Barakonyi Károly (2004): Rendszerváltás a felsőoktatásban, Akadémia, Bp.6. Regional Innovation Scoreboard 2014. http://ec.europa.eu/enterprise/ policies/innovation/files/

ris/ris-2014_en.pdf foreign policy of hungary in Central European region

20 21

Generációs eltérések, generációs tanácsadás a munka világábanGEnERaTIonal DIFFEREnCES, GEnERaTIonal CounSEllInG In THE WoRlD oF WoRk

Móré Mariann főiskolai docensDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési KarIntézményi Menedzsment és Vezetés Tanszék

AbstractCounselling became an independent profession by the end of the 20th century and this profession is permanently developing to the present day. It is perpetually looking for answers for the challenges of the social and economic environment. The preparation for the changes can be carried out most effectively by the young, career-starter generations but it is also a duty of the counselling professionals to aid those generations as well, which went through a different type of work socialization. This paper is looking for the answers for the question, how counselling is able to prepare the different generations for the compulsion of changing. We analyse the available printed and online methodological tools and search for those factors, where the generational differences become visible.

BevezetésA tanácsadói tevékenység a XX. század jelensége. Az Egyesült Államokban és Nyugat Európában a XIX. század végére befejeződő ipari forradalom eredményeként a már létező családgondozó hálózatokban tömegével jelentek meg azok az emberek, akiket hátrányosan érintett a változás, önállóan képtelen voltak helyzetük megoldására. A kihívásra a választ a társadalomtudományok és a pszichológia fejlődése adta meg azzal, hogy egy új szakterületet alkotott meg. A tanácsadás a XX. század második felére vált önállóan elismert foglalkozássá, amelynek elméleti fejlődése mind a mai napig tart, hiszen állandóan választ keres a szociálpolitikai és gazdasági környezet kihívásaira. A szakmai fejlődést segíti, hogy a munkaerőpiac a hatékonyan dolgozó, rugalmas munkavállalókra épít, akik számára a folyamatos alkalmazkodás, a rugalmasság válik kényszerré. A változásokra való felkészítést leghatékonyabban a fiatal, pályakezdő generációk esetében lehet végrehajtani, de a tanácsadó szakmának feladata azoknak a generációknak a segítése is, akiknek munkaszocializációja nem ebben a szellemben történt meg. Az életkor meghosszabbodásával, a nyugdíjkorhatárok emelésével egyre nő azoknak a száma, akik akár 50 évet is eltöltenek munka-vállalóként, s folyamatosan éri őket a munkahely- és szakmaváltás kényszere. Az érintettek jelen-tős része képtelen választ találni a felmerült problémákra, támogatásra, tanácsadásra szorul. A tanulmány azt mutatja be, hogy a különböző generációk megjelenése milyen speciális módszere-ket kíván meg a tanácsadói szakmától, és a különböző korcsoportoknak milyen lehetősége van az interneten arra, hogy hozzájussanak a nekik szóló a szolgáltatásokhoz.

A tanácsadás fogalmaA magyar köznyelvben a tanácsadás alatt a tanácsol ige főnévképzővel létrehozott alakját értjük, azaz olyan útmutatás, segítség megadását, amely a másik ember munkáját vagy életét segíti. A szakmai megfogalmazás azonban eltér ettől az értelmezéstől, ami egyúttal a tevékenység megérté-sének az egyik nehézségét is jelenti. A nemzetközi szakirodalomban két megnevezést találhatunk: guidance (irányítás) és a counselling (tanácsadás). A guidance azt fejezi ki, hogy az egyének a dön-tések meghozatalában támogatást kapnak, míg a counselling az egyéneket a döntések eredménye-ként születő változások végrehajtásában segíti. Ez a fogalmi lehatárolás részben abból ered, hogy a tanácsadás, mint szakma kezdetben a gyerekeknek, fiataloknak szóló pályaválasztási tanácsadást jelentette, tehát központi helyen az irányítás szerepelt. Ma már a pálya kiválasztása csak egy eleme a tevékenységnek, nem korlátozódik az élethelyzethez, vagy az életkorhoz. A fogalmi teljességhez tartozik, hogy a tanácsadó kifejezés helyett egyre gyakrabban találkozhatunk az angol „counsellor” kifejezéssel, jelezve az elhatárolódást a tanácsot adó személy feladatkörétől (Szilágyi 1193). Az Európai Tanácsadási Társaság (European Association for Counselling) 2002-ben a következőkép-pen határozta meg a tanácsadás fogalmát: „A tanácsadás: egy interaktív tanulási folyamat, amely az egymással szerződő tanácsadó és a kliens között jön létre, legyenek azok egyének, családok, csoportok vagy intézmények, amely a szociális, kulturális, gazdasági és/vagy érzelmi kérdésekben holisztikus megközelítést alkalmaz.” (EAC 2002). Szakmai körökben leginkább elfogadott Gibson és Mitchell (1990) összegző definíciója: a tanácsadás egy képzett tanácsadó és az ügyfél közötti kapcsolat, amely az ügyfél alkalmazkodási, döntéshozatali, fejlődési igényeinek néhány elemére koncentrál. A folyamat olyan kommunikációs kapcsolatot jelent, amelynek során az ügyfél fejlesz-ti önismeretét, megismeri lehetőségeit. Szilágyi (2012) hozzáfűzi, hogy a tanácsadás elsősorban normális, egészséges személyek támogatására szolgál és csak minimális mértékű a személyiség megváltoztatására irányuló törekvés. A tanácsadás humánszolgáltatás, amelynek középpontjában a személyes érdekekkel, egyéni látásmóddal rendelkező ember áll. Életpálya-szemlélet jellemzi a tevékenységet, melynek látókörébe a 14–65 év közötti korosztály tagjai kerülnek, akiknek aktuális élethelyzete, problémája megismétlődhet. Ez az életpálya szemlélet bizonyos elakadások, válságok megjelenésének elfogadását jelenti (Anundson 1992). A tanácsadás fogalmi meghatározásának lényeges eleme, hogy tisztázzuk a kapcsolódó fogalmak (pályaválasztás, pályaorientáció, életpá-lya-építés) jelentését is. A pályaválasztás döntést jelent két vagy több pálya, mint alternatíva között (Kenderfi 2012). A társadalom felnőtt tagjai munkavállalóként jelenítik meg önmagukat, amely-hez egy döntési folyamat eredményeként megszülető pálya kiválasztása a feltétel. A pályaválasztás fogalma a hazai szakirodalomban Nagy László (1924) munkájában jelenik meg először, s majd az 1980-es évektől válik meghatározóvá: Illyés-Ritoókné (1989), Ritoók (1986). A hazai és nem-zetközi szakirodalom a ’90-es évektől a 2000-es évek elejéig inkább a pályaorientáció fogalmát használja, ezzel a tervezésre, a tudatos döntés-előkészítésre helyezve a hangsúlyt: Szilágyi (2002), Zachár (2001), Galambos (1994), majd a pályatervezés, életpálya-építés fogalma jelenik meg a művekben: Margitics (2010), Szilágyi (2012). Életpálya-építés alatt azt a folyamatot értjük, amely a munka világában megvalósítható pályaív fed le, távlatokba mutató, felelősségvállalást kifejező tartalmat sejtet. Olyan tevékenység, amely azt a cél szolgálja, hogy az egyén a lehetőségeinek és ambícióinak megfelelően alakítson, változtasson életvitelén, célokat tűzzön ki, stratégiát készítsen. Az életpálya-építés egy életre szóló folyamat, amelyben a tanulásnak folyamatos szerepe van. A korszerű fogalom meghatározások alapján elmondható, hogy a tanácsadás nem egy adott korosz-tály munkavállalással összefüggő problémáinak megoldását szolgáló eszköz, egy életutat átívelő, döntéstámogató lehetőség, amely alkalmassá teszi az egyént a gyorsan változó gazdasági környe-zethez történő rugalmas alkalmazkodásra.

22 23

Generációk a munka világábanA generáció szociológiai értelemben vett meghatározásához Manneim (1952) megközelítéséhez nyúlhatunk, aki a generációt úgy határozta meg, mint a társadalmi szerkezet olyan elemét, amely az életkori rétegződéshez és az életkori különbségekhez kötődik. A látásmód mellett természete-sen élnek tovább azok a tipológiák, amelyek a születési idők alapján hoznak létre életkori csopor-tokat, s leginkább a két évtizedes távolságok a meghatározók. Az utóbbi időben figyelembe veszik, hogy a társadalom tagjai egyre gyorsabban változnak az új technológiák, az átalakuló karrier lehetőségek, a bővülő tanulási lehetőség, vagy az eltolódó társadalmi értékekre adott válaszként. Születési idő szerint ma a következő generáció-felosztás a legelfogadottabb: veteránok (1920–1930), babyboom (1946–1964), X generáció (1965–1975), Y generáció (1976–1995), Z generáció (1996–). Az utóbbi években a technológiai változásokhoz való alkalmazkodóképesség alapján szokás egy újabb generációs csoportot meghatározni, az un. digitális D generációt, amelybe a 2000 után születettek tartoznak. Munkaerőpiaci szempontból vizsgálva a generációs felosztást megállapíthatjuk, hogy a babyboom, X, Y, Z generáció tagjai kapcsolódnak a munka világához.

Az életpálya-tanácsadás folyamata a babyboom, X, Y, Z, D generáció tagjait érinti. A generációs felosztás nem tükrözi az idősödő társadalom létezését, amely a 2050-es évekre markáns válto-zásokat jelent majd a munka világában. A nyugdíjkorhatár folyamatos emelése megváltoztatja a munkaerőpiaci kínálatot, amelyre reagálnia kell a szervezeteknek és a tanácsadó szakmának is. Az 1. ábra azt mutatja be, hogyan változik az idősebb munkavállalók részaránya a munkaerő-piacon.

1. ábra Az idősebb korosztály (55–64 év) részarányának becsült változása a 2010–2060 időszakra (EU-27 és Norvégia, %-ban megadva)

40

36

32

28

24

20

16

12

8

4

0

–4

NO

RO SE FI LV BG PL EE LU NL LT BE

SK DK

UK

DE

CY IE PT AT

EU27 FR

EA17 HU

MT

CZ EL IT SI ES

férfiak nők

Forrás: The 2012 Ageing Report. In: European Economy 2/2012. p. 68.

A magyarországi adatot vizsgálva láthatjuk, hogy jelentős a különbség a nők és férfiak részará-nyának változása között, de összességben is elmondható, hogy közel 20%-os növekedés várha-tó. A témában fellelhető szakirodalom és kutatások az üzleti szféra, s ezen belül a HR feladatira koncentrálnak. A különböző korú generációk vezetési és menedzselési nehézsége az amerikai szakirodalom (Hamrnill 2005, Lancester-Stillman 2010) részletesen tárgyalt témája. A menedzs-menttudomány új ágaként jelent meg a generációmenedzsment, amely az egészségpolitika és a személyzeti politika különös összhangja. Azzal foglalkozik, milyen válaszlépések szükségesek az egyre idősebb generáció munkahelyi megjelenésre. Pape-Beisheim (2011) részletesen elemzi az új szemléletmód elméleti kérdéseit. A munkában eltöltött időszak növekedése egészségmegőrző programok bevezetését kívánja meg, a vállalatok kénytelenek ergonómiai átalakításokat végre-hajtani, a munkafolyamatokat optimalizálni. A teljesítmény-menedzsment is új kihívásokkal néz szembe, központinak tekintett teljesítménymérésében tekintettel kell lennie az idősebb generá-cióra, a mérési indikátorok kialakításakor ezt a szempontot is figyelembe kell venni. Az időskori tanulás elfogadatása hazánkban Durkó (1968) munkásságához köthető, aki 1968-ban alkotta meg a gerontoandragógia kifejezést. A szerző a nyugdíjas korúak tanulási lehetőségeire fókuszált, de érdemes figyelembe venni, hogy ebben az időszakban a nők már 55 éves korukban elhagyták a munka világát, míg mára ez 62–65 közötti életévekre tevődött át.

A tanácsadás szerepe és eszközei a generációs különbségek tükrébenA tanácsadás folyamatát módszertanilag vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a munkavállalási ta-nácsadásban alkalmazott önértékelő eljárások (Szilágyi 2008) nem tesznek árnyalt különbséget a generációk között, csupán két korcsoportot különböztetnek meg: fiatalok (általában 13-16 év kö-zött) és felnőttek (17 év felett). Szilágyi (2007) a tevékenység tartalmi részét elemezve három sza-kaszt különít el: prevenció, közvetlen együttműködés, utógondozás. A prevenció során a kiemelt szerep az információátadáson, a figyelemfelkeltésen van. Olyan aktív szakaszról van szó, amely lehetővé teszi, hogy az ügyfél megismerje a munkaerőpiaci folyamatokat, lehetőségeket, a gátló és támogató tényezőket, s ezeket felhasználva alakítsa ki egyéni stratégiáját. A közvetlen együttmű-ködési szakaszban derül fény az eligazodási képtelenség mértékére. A döntési nehézségek vagy az alacsony munkaerőpiaci érték olyan cselekvést gátló tényezők, amelyeket ekkor kell feltárni, s a tanácsadás módszereit alkalmazva módosítani. Ebben a szakaszban jelenhet meg a különböző generációkkal való foglalkozásban az alkalmasság kérdése. Csirszka (1966) az alkalmasság kér-dését kiterjeszti a foglalkozási-, munkaköri- és pályaalkalmasságra. A foglalkozási alkalmasság az egyén adottságai, fejlettségi foka, vagy elégtelensége alapján ítélhető meg. Ez az alkalmatlanság érintheti az idősebb generáció tagjait a megváltozott fizikai teljesítőképesség tükrében. Összessé-gében azt mondhatjuk, hogy egy ember alkalmas egy meghatározott pályára, munkára, aki testi ereje, ügyessége, érzékszerveinek funkcionális épsége, értelmi és egyéb képességei révén az adott szakmában tartósan egyenletes és legalább átlagszínvonalon megmaradó teljesítményt nyújt. A tanácsadás során alkalmazható alkalmasság-vizsgálatok azt a célt szolgálják, hogy az egyén vá-laszt kapjon arra a kérdésre, vajon megfelelő lesz-e neki az illető munkakör, pálya. Az alkalmassá-gi vizsgálatoknak az alábbi területekre kell kiterjednie: egészségi alkalmasság, képességvizsgálat, személyiségvizsgálat. A közvetlen együttműködési szakaszban nyújtott tanácsadási szolgáltatás támogató jellegű, amely segíti az egyént abban, hogy kiválassza önmaga számára a legjobb lehe-tőséget. A támogatás egyúttal azt is jelenti, hogy az egyén aktív együttműködőként vesz részt a folyamatban, s hozzájárul ahhoz, hogy a szolgáltatás és saját tevékenysége összehangolható legyen. A szolgáltatás végső célja a munkába helyezés. Dajnoki (2013) egy másik speciális munkavállaló

24 25

csoport, a megváltozott munkaképességűek kompetenciafejlesztési lehetőségeit, az alkalmazható kommunikációs technikákat elemzi. A tanácsadó és az ügyfél problémafeltáró beszélgetése a mo-tiváció, a tanulási képesség és mód, a támogató háttér feltérképezésére is ki kell, hogy terjedjen. Ezt a szakaszt a kommunikáció összefüggésében vizsgálva két területre is figyelni kell: a munkába segítés szempontjából fontos az ügyfél/egyén kommunikációs képessége és a tanácsadó kommu-nikációs felkészültsége. Az egyén kommunikációs képessége részben a tanácsadó szolgáltatást is meghatározza, hiszen számolni kell az általa használt nyelvi kultúrával, a nyelvi szocializációval, amely a generációs különbségekből is származhat. A már idézett módszertani szakirodalom arra tér ki, hogy az önértékelő eljárások alkalmazása során a kommunikációs nehézségekkel küsz-ködők több segítséget igényelnek, vagy a fiataloknak szóló tájoló jellegű kérdőívek alkalmazását teszik szükségessé. Az ügyfelek jelentő része alacsony iskolai végzettségű, önértékelési problé-mákkal küzdő, számos személyes kudarcot élt át, fokozottan érzékeny ember, ezért a megfelelő személyes kapcsolat kialakítása mindkét fél számára komoly kihívást jelent. Az emberek közötti személyes érintkezés fő formája a beszéd, a mindennapi élet általános kommunikációs eszköze, s amely eszközként használható és módszerként alkalmazható a tanácsadásban. Super (1968) elmé-lete szerint a beszélgetés meghatározott technikákkal alkalmazott eszköz, amelyből nyert adatok-kal az egyén értékelése elkészíthető. A beszélgetés alkalmat ad arra is, hogy a tanácskérő kommu-nikációs képességei fejlődjenek, önkifejezése biztosabb legyen, s az álláskeresés során előforduló szituációkhoz hasonló helyzeteket éljen meg. A tanácsadást kommunikációelméleti szempontból vizsgálva az mondható, hogy a folyamatban az interakciók során olyan erőviszonyok alakulnak ki, amelyben nagy szerepe van a tanácsadó magatartásának, kommunikáció-elméleti ismereteinek.

Generációs különbségek – eltérő kommunikációs technikákVisszatérve a generációs felosztásra, vizsgáljuk meg, milyen kommunikációs technikák és esz-közök alkalmazhatók a különböző generációk számára nyújtott tanácsadás során. A babyboom (1946–1964) generáció tagjai akár alacsony társadalmi státuszból indulva is elérhettek szellemi és tudományos irányítói státuszokat. Fiatalon gondolhattak külföldi tanulásra, ugyanakkor láza-dóként még érte őket atrocitás. Az elérhető előnyök mellett ennek a generációnak tagjai a munka világában megélhették a származási helyzetükből eredő hátrányos megkülönböztetést. A generáció tagjai közül a rendszerváltás idején alacsony végzettségűek az aktív életszakaszban élték meg a munkahely elvesztését, a reménytelenség státuszába kerültek. Ugyanakkor ez a generáció már folyamatos tanulásra kényszerült, ha meg akarta őrizni a munkahelyét. A demokrácia által bizto-sított lehetőségekkel a generáció egy része élni tudott, ha lassan is, de megtanulta értően használni a korszerű digitális eszközöket. A nagyvállalatok vezetői körében meghatározó számban van jelen ez a generáció, s ennek megfelelően a befolyása is jelentős. Az interperszonális kommunikáció nem nélkülözhető a generáció kezelésében, de a tanácsadás fontos befolyásoló tényezője, hogy ez a korosztály a rendszerváltás előtt szocializálódott, s megszokta a gondoskodó állam nyújtotta lehetőségeket. Az önálló döntésre vágyás helyett szívesebben veszik a gondoskodást, a konkrét útmutatást. Az X (1965–1975) generáció tagjai azok a 40–50 éves emberek, akik alkotó erejük teljében vannak. A hazánkban rendszerváltó generációnak is nevezett korcsoport tagjaira jellem-ző az idősebbek lebecsülése, a tudatos karrierépítés, a technikai újítások gyors felhasználása. A generáció tagjai a rendszerváltás után nagyon hamar jutottak vezető pozícióba, átvették az előttük járók helyét kihasználva a digitális technika által teremtett lehetőségeket. A hazai kis- és közepes vállalatok tulajdonosi körében jelentős számban található meg ez a korcsoport, akik a függet-lenséget nagyon sokra értékelik. Kommunikációs eszközök használatában hatékonyak, ezért az

interperszonális kommunikáció mellett a digitális technika nyújtotta lehetőségek is alkalmazha-tók a tanácsadásban. Az Y (1976–1995) generáció tagjai azok a 20–40 éves emberek, akiknek a munkaszocializációja a rendszerváltás utáni évekre tehető. Tudatosan élték meg a szülők munka-nélküli státuszba kerülését, a képzéshiány hátrányait. Digitálisan könnyen képezhetők. Az előző generációhoz képest lehetőségeik szűkebbek, nem tudnak az előttük járók hátrányára pozíciót foglalni, előrejutásuk lassabb. Az interperszonális és digitális technika egyformán alkalmazható a tanácsadásban. A Z (1996–) generáció tagjai természetesnek fogadják el a demokrácia nyújtotta lehetőségeket, amelyben már nem kell a hatalomtól félni. Az individuális megközelítés azt is je-lenti, hogy csak kevésbé fogadnak el irányított, szabályozott formákat. A technikai robbanás ide-jén születtek, s megtapasztalják annak előnyeit és hátrányait is. Ennek a generációnak tagjai már inkább a felsőoktatásba vágynak, a szakmaszerzés, a fizikai munka szeretet inkább távol áll tőlük. Szívesen mennek külföldre dolgozni vagy tanulni, a határok átjárhatósága, a szabad munkaerő-áramlás természetes a számukra. Kedvelt kommunikációs eszközük az email, az sms, a facebook használata az információközlés fő eszköze. Az interperszonalitás helyett a digitális kapcsolattartás az igényük, ezért a tanácsadásban is ez lehet a hatékony eszköz.

Tanácsadási szolgáltatás az internetenÁttekintve a tanácsadási eszközöket, láthatjuk, hogy a generációk többsége számára hatékony esz-közzé vált az internet nyújtotta lehetőség. A fejezetben a generációs különbségek tükrében átte-kintjük azokat a lehetőségeket, amelyek hazánkban az állampolgárok számára rendelkezésre áll. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézete 1999 hozta létre a Kontakt alapítványt, amely közhasznú szervezetként a képességfejlesztés, ismeretterjesztés révén kíván segíteni a Fő-városban és környékén a foglalkoztatásban. Pályázati támogatásokból (Európai Szociális Alap, országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Nemzeti Civil Program) tartja fenn magát. Internetes szolgáltatásuk a PALYANET (I1) nevet viseli, a fiataloknak nyújt segítséget az önismeretben, a pályaismeretben. Két online kérdőív segíti a megismerést, az öndefiníciót. A Pálya-kalauz kérdőív 20 kérdés megválaszolása után a tárgyias-személyes típus beazonosításában segít, a kiértékelés során konkrét szakmákat is javasol. Az Ismerd meg önmagad kérdőív 20 kérdése az érdeklődési irányokat méri. A foglalkozások világába vezet a Pályaismertető link, amely abc sorrendben ad rövid ismertetőt a szakmákról, s megadja egy-egy foglakozás korábban közismert és most hasz-nálatos megnevezését. Az Iskolarendszer link a képzési lehetőségeket mutatja be (általános iskola, középiskola, felsőoktatás, szakképzés) de csak egy általános leírás ad az oktatás szerkezetéről, s amelyben a szakképzés rovat jelenleg feltöltés alatt áll. A Munkavállalás, álláskeresés link az állás-pályázatokra, felvételi beszélgetésekre készít fel. Találhatunk önéletrajz mintákat, aranyszabályo-kat az elbeszélgetésekre, jogi tudnivalókat. Az Ahol segítséget kaphatsz link a hivatalok, tanácsadók, munkaerő közvetítők elérhetőségét tartalmazza, természetesen csak Budapesten. Az Európai Uni-ós Tanácsadó Hálózathoz tartozó Nemzeti Pályainformációs Központ 2000-ben kezdte meg mű-ködést. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal által működtetett szolgáltató NPK nevet viselő (I2) honlap ígérete szerint az egész életen át tartó tanulás jegyében szolgáltat információt a tagországokban elérhető képzési lehetőségekről, a mobilitás feltételeiről. Tematikája elsősorban a fiatalok számára nyújt információt. A Képzési információk menüpont azonban ennek ellenére részletesen csak a hazai oktatási rendszerről ad információt, a település beírása után megadja a helyi intézmények elérhetőségét. Ebben a menüpontban található egy Felnőttképzés link, amely a támogatott kép-zéseket, a nyilvántartásba vett intézményeket mutatja meg, s egy újabb link (Képzésinfó) kivezet a portálról (I3). A Tanulás Európában link Országismertetők alpontja lényegében egy papírlapú kiadvány szkennelt változat, amely egy-egy oldalban ad információt, de a forma miatt nincs lehe-

26 27

tőség az ott megadott online felületek azonnali elérhetőségére. A nemzetközi információk az Eu-rópai Bizottság képzési adatbázisának számító Ploteus linken találhatók meg. A keresési lehetőség minden képzési szintre kiterjed, régiónként és a képzés nyelveként is kereshetünk. Hasznos alpont a Pályázatok, ösztöndíjak, amely folyamatos frissítésnek köszönhetően ad naprakész informáci-ókat. A Felsőoktatási Tanácsadó Testület 1995-ban alakult meg azzal a céllal, hogy elfogadtassa, majd terjessze a tanácsadási tevékenységet az egyetemeken. A FETA néven elérhető (I4) szerve-zet honlapján a Tanácsadás menüpont online kapcsolattartásra ad lehetőséget és elsősorban a problémákra fókuszál. Adatbázis található városonként a diáktanácsadókról. A FETA erőssége a Kiadványok menüpont, amely inkább a kutatók, mint a hallgatók számára ad információkat. A Nemzeti Pályaorientációs Portál honlapja az ELETPALYA. MUNKA honlapon (I5) érhető el és az életpálya-tanácsadást tünteti fel fő célkitűzésként, de ilyen menüpont nem található. Kiemelt menüpont a TÁMOP 2.2.2 projekt bemutatója, amely korántsem a munkavállalók számára ad in-formációkat. A honlapon a Tanulás világa menü a középfokú tanulási lehetőségektől a felnőttko-ri tanulásig ad információkat, minden alpontban online kérdőívekkel találkozhatunk. A Munka világa menüpont az első munkahely megtalálásával összefüggő ismertekre fókuszál, motivációt és képességeket mérő kérdőívekkel kiegészítve. A Keresők rovat intézményeket, képzéseket, szak-képesítések, várható kereseteket tartalmaz. A Karrier rovat elsősorban fiataloknak ad információt, az első munkahely megkeresésével összefüggő témákat gyűjtötték össze ebben a rovatban. A hon-lap az életpálya-tanácsadást tűzte ki célul, de alapos keresés után sem található olyan rovat, amely célzottan az idősebb generáció tagjainak adna információt. Szintén a fiatalabb generáció tagjait célozza meg az 1993-ban létrehozott Életpálya Alapítvány, amely célzottan a vállalkozás iránt ér-deklődő 18-32 éves korosztály számára gyűjtött össze információkat. A Tanácsadás menüpont egy személyes ügyfélkapcsolat elérhetőségét adja meg, az online tanácsadás egyelőre nem érhető el. A honlap összegyűjtötte a vállalkozás indításával kapcsolatos legfontosabb információkat, a pályázati lehetőségeket. A Sikertörténet rovat célja, hogy a jó példák bemutatásával ösztönözze a fiatalokat a vállalkozói létre. A mentális és szellemi egészség megőrzését tűzte ki célul a Ge-nerációk Terápiás és Tanácsadó Központ, amely GENERACIOKOZPONT (I6) néven érhető el. Szolgáltatásainak többsége az egészségmegőrzést célozza, egyedül a Pszichoterápia és Tanácsadás menüpont alatt találunk életvezetéssel, karrier-tanácsadással összefüggő lehetőséget. A szolgálta-tás személyes tanácsadást jelent, amely térítésköteles, ingyenesen elérhető információ nem talál-ható a honlapon.

ÖsszegzésA tanulmány bemutatta a tanácsadás fogalmi fejlődését, eszközrendszerét és módszertanát, amely a különböző generációk problémáira adott válaszokban segítséget nyújt. Részletesen elemeztük a kommunikációs kihívásokat a generációk tükrében, bemutattuk, hogy az egyes korcsoportoknak milyen az infokommunikációs ismeretük. Kitértünk arra, hogyan reagál a munkahely a gene-rációs kihívásokra, milyen HR feladatok jelentek meg azáltal, hogy egyre nagyobb a generációs különbség a szervezetekben. Külön fejezetben elemeztük a tanácsadási szolgáltatások internetes elérhetőségét, azok tartalmi elemeit annak tükrében, hogy milyen korcsoportok számára ad hasz-nosítható információkat. Megállapításunk szerint a Magyarországon rendelkezésre álló elérhető internetes források elsősorban a pályakezdő fiatalok számára nyújtanak információs lehetősé-geket. Nyomokban fellelhetők azok a kérdőívek, tesztek, amelyek az idősebb korosztály számára nyújtanak információkat az öndefinícióhoz, de célzottan, a generációs különbségeket figyelembe vevő szolgáltatás magyar nyelven nem található a világhálón.

Felhasznált irodalom

Amundson N.–Borgen, W.–Westwod, W.: Csoportos álláskeresői tanácsadás Kanadában. In: A ta-nácsadás pszichológiája. (szerk. Ritoók P.-né) Tankönyvkiadó. Budapest, 1992 pp. 279–287.

Csirszka J. (1966): Pályalélektan. Gondolat BudapestDajnoki K. (2013): HR-fejlesztés sajátosságai az esélyegyenlőségi emberi erőforrás menedzsment

gyakorlatában. VIKEK Közleményei V. évf. 1. sz. pp. 103–108.Durkó M. (1968): Felnőttnevelés, népművelés. Tankönyvkiadó, BudapestGalambos K. (szerk. 1994): Pályaorientáció Közgazdasági és Jogi Kiadó BudapestGibson, R.–Mitchell, M. (1990): Introduction to counselling and guidance. Maximillan Co., New

YorkHamrnill, G. (2005): Mixing and Magaging Four Generations of Employees. FDU Magazine. 2005.

winter/spring, USA, 3. pp.Illyés S.–Ritoók P.-né (1990): A nevelési és pályaválasztási tanácsadás pszichológiája ELTE, Buda-

pestKenderfi M. (2012): A pályaorientáció folyamatának korszerű értelmezése. In: Szilágyi K. (szerk.):

A pályaorientáció szerepe társadalmi integrációban. SZIE GTK Gödöllő pp. 6–11.Lancaster C. L.–Stillmann, D. (2010): The M-factor – How the millennial generation is rocking the

workplace. Harper Collins Publishers, New York, 70. pp.Manheim K. (1952): The Problem of Generation. In Paul Kecskemeti (ed.): Essays on the Sociology

of Knowledge. New York: Oxford University Press.Margitics F. (2010): Pályatervezés. Élmény ’94 NyíregyházaNagy L. (1924): Pályaválasztás. Magyar Gyermektanulmányi Társaság BudapestPape K.–Beisheim M. (2010): Zeit zum Handeln. Studie untersucht Generationenmanagement in

Deutschland und Österreich. In: Personal Manager 2010/3 pp. 26–28.Ritoók P.-né (1986): Személyiségfejlesztés és pályaválasztás. Tankönyvkiadó BudapestSzilágyi K. (szerk.) (1993): Pszichológia és munkanélküliség. Tanulmányok a munkavállalási ta-

nácsadáshoz kapcsolódó kutatások köréből. GATE, Gödöllő.Super D. (1968): Career Develeopment. College Entrance Examinnation Board. New YorkSzilágyi K. (2007): Munka-pályatanácsadás, mint professzió Kollégium Kft., Budapest.Szilágyi K. (2008): Módszertani gyűjtemény. Kollégium Tanácsadó Kft., BudapestSzilágyi K. (2002): Pályaorientáció. Kollégium Tanácsadó Kft., BudapestSzilágyi K. (2012): Munka-pályatanácsadás, mint humánszolgáltatás. In: Szilágyi K. (szerk.): A

pályaorientáció szerepe társadalmi integrációban. SZIE GTK Gödöllő pp. 40–50.Szilágyi K. (2012): Karrier- és pályatervezés. Kollégium Tanácsadó Kft., Budapest.Zachár L. (2001): Pályaorientáció. Műszaki Kiadó, BudapestEAC – Training Standards, Accreditation and Ethical Character. European Association for Counsel-

ling, 2002 (ford.: Katona N.: Európai Tanácsadási Társaság – Képzési sztenderdek, akkreditáció és etikai kódex)

The 2012 Ageing Report. In: European Economy 2/2012. p. 68.Internetes hivatkozások:I1: http://www.palyanet.hu (letöltés: 2014. 01. 11.)I2: http://www.npk.hu/public/index.php (letöltés: 2014. 01. 20.)I3: http://www.kepzesinfo.hu/ (letöltés: 2014. 01. 20.)I4: http://www.feta.hu/ (letöltés: 2014. 01. 19.)I5: http://eletpalya.munka.hu/web/eletpalya-folyoirat/npt (letöltés: 2014. 01. 18.)I6: http://www.generaciokozpont.hu (letöltés: 2014. 01. 16.)

28 29

Az értékek kutatása a családszociológia nézőpontjábólTHE RESEaRCH oF ValuES FRom THE aSPECT oF FamIly SoCIoloGy

Bocsi Veronika főiskolai docensDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési KarIntézményi Menedzsment és Vezetés Tanszék

AbstractWe can analyse some aspects of the values from the viewpoint of family sociology. Family ties and the role of the family possess a special position in the value models (for example the model of Schwartz, Rokeach etc.) and we know the neighbouring (traditions, conformism) and opposite (hedonism, stimulation) fields. The different value theories deal with the origin of the values and the families play very significant role in this process. Because it is the elemental field of sociali-sation, the effects are momentous. According to the transmission theory of Kohn the children’s value preferences fit for the parents’ value preferences. A socio-cultural feature and the family’s position in the social system can form this system well. We know some methodological tech-niques which try to map this phenomenon and the results of these researches are available too.

BevezetésA tanulmány célja, hogy az értékkutatások elméleti és empirikus területeit összefoglalja. Első lé-pésként ismertetjük az értékek definíciós kísérleteit és legfontosabb modelljeit, és ezekben megke-ressük a családhoz kapcsolódó területeket és itemeket. Az értékek keletkezése és átadása kapcsán elemezzük a család szerepét, összefoglaljuk a Kohn-féle transzmissziós hipotézis főbb pontjait, illetve a gyermeknevelési értékek fogalmát. Végül az empirikus kutatás lehetőségeire, főbb csa-pásirányaira és annak eredményeire térünk ki. Munkánk nem tartalmaz saját empirikus eredmé-nyeket, hanem vállaltan teoretikus alapokról indul ki és már lefolytatott kutatások eredményeit ismerteti. Célunk az, hogy mind az elméletek, mind pedig a gyakorlatok szintjén összefoglaljuk az értékkutatás családszociológiai aspektusait.

1. Az elméleti alapokAz értékek olyan kulturális kódoknak tekinthetők, amelyek az adott közösség gondolkodásában az egyes viselkedési formákat, magatartáselemeket jó vagy rossz kategóriába sorolják, követendőnek vagy elítélendőnek minősítik. A társadalomtudományok területén ugyanakkor több definíció is is-meretes, és ezek nem minden esetben fedik le egymást. Megpróbáljuk tehát összegyűjteni az egyes meghatározások közös pontjait, majd ismertetjük a leggyakrabban hivatkozott definíciókat.

Az értékek megközelítésének lényegi elemét képezi a kollektív és az individuális szféra közöt-ti átmenet. Az előbb említett objektív aspektus makroközösségi beágyazottsággal bír, miközben

a konkrét hatások (például a választások, viselkedésre gyakorolt hatás) individuális szinten is megjelennek. Abban, hogy az értékek normatív hatással rendelkeznek, a normatív ál lás fog la lá-sok eredete pedig a közösség biológiai, túlélési és együttélési feltételein nyugszik, a legtöbb de-finíció egyetért (pl. Hankiss 1977, Schwartz 2003). A mára már klasszikussá vált Kluckhohn és Strodtbeck(1961)-féle megközelítésben a társadalmak limitált számú kihívásokkal néznek szem-be, amelyekre azonban variábilis és igen eltérő megoldások léteznek. A közösségekben kikristá-lyosodnak azok a célelérési, túlélési módok, amelyek a leginkább preferáltnak tekinthetők, mi-közben a társadalmakban a többi metódus is fellelhető, ugyanakkor ezek kívánatos volta eltérő elfogadottságot mutat (Hills 2002). Az értékfogalom központi magvát képezi még az értékelés mechanizmusa. A jó és rossz közötti választás a minőség fogalmához kapcsolódik, s egyfajta primer kategóriának tekinthető az értékek világában (Bugán 1994). Az értékelés mind a célokat, mind pedig a célelérési metódusokat szelektálni fogja, s ezáltal válnak az egyéni cselekedetek is megítélhetőkké. Az értékek definíciójának további közös jellegzetessége a társadalomba való be-illeszkedés, és az ahhoz való alkalmazkodás hangsúlyozása, amely mind a közösséget, mind pedig az egyént egy kívánatosnak tartott végállapot felé mozdítja el. Ennek alapjait közös tapasztalatok képezik, és egyfajta közmegegyezésként értelmezhetők.

Az értékek fogalmának pontosításához át kell tekintenünk azoknak a sajátosságoknak a sorát is, amelyeket a különböző koncepciók a fogalmi tisztázáskor megemlítenek. Koivula (2008) pszi-chológiai alapokból kiinduló munkájában olvasható, hogy az érték a szociális kogníció legmaga-sabb szintjeként értelmezhető, miközben az egyén kognitív és affektív hitrendszerében is fontos szerepet kap, s közvetlen kapcsolatban áll a selfről alkotott koncepcióval. Rokeach (1973) szerint az egyének identitásában kiemelkedő szerepet játszanak bizonyos, a többitől sokkal centráli-sabb helyzetben lévő értékek. Több közelítés a magatartás-komponens fontosságát hangsúlyozza (Feather 2003, Kluckhohn és Strodtbeck 1961, Rokeach 1973, Schwartz 2003), más elképzelések pedig erős érzelmi beágyazottságra utalnak (Koivula 2008, Váriné 1987), mintegy eltávolítva a ki-alakuló értékrendszereket a racionális építkezés jegyeitől. Több esetben is felmerül egy olyan olva-sat, amely bizonyos vallásszociológiai elméletekkel is egybecseng, miszerint az értékek az egyéni életünk értelemmel való megtöltésében is komoly szerepet játszanak (Váriné 1987).

Rokeach (1973) kapcsán nem csak az egyik leggyakrabban használt definíciót kell megemlíte-nünk, hanem a fogalom határainak a pontosítását is, hiszen először ő választotta el egymástól az attitűdöket és az értékeket. Az attitűdök változatosabbak, nehezebben megragadhatók, s a visel-kedést is kevésbé jelzik előre.1 Az értékek kevésbé számosak (a Rokeach-féle értékteszt például 36 itemet tartalmaz), s tartós hiteket, viszonyulásokat jelentenek, amelyek az életvitelre, illetve a létezés végállapotára vonatkoznak, ugyanakkor a konkrét szituációkon túllépnek. Item-sora két alapvető részből áll, az instrumentális, illetve a terminális értékekből.

Az utóbbi évtizedekben az értékek kutatásának komoly felfutása tapasztalható, s e mögött a hul-lám mögött komoly mértékben Schwartz elmélete, illetve az erre ráépülő empirikus kutatások állnak. Schwartz (2003) az értékek öt formai sajátosságát emeli ki. Eszerint fogalmakról vagy hi-edelmekről beszélünk, amelyek a lét kívánatos végállapotaira vagy kívánatos viselkedésekre vo-natkoznak, túlnőnek specifikus helyzeteken, a viselkedést, valamint az események szelekcióját és értékelését vezetik, valamint viszonylagos fontosságuk szerint rangsorolódnak. Schwartz hangsú-lyozza, hogy az értékek kapcsán nem tárgyak belső értelmezéseiről beszélünk, hanem inkább kri-tériumokról, amelyek alapján az emberi viselkedés kiválasztása megtörténik, s mások viselkedését

1 Rokeach (1968) a hitek, az attitűdök és az értékek összefonódását is tárgyalja, amelyek komplex, ámde ösz-szefüggő rendszert alkothatnak. Az értékek átalakulása – vélik a szerző – a hitek rendszerét is megváltoztat-hatja.

30 31

is ezek segítségével ítéljük meg. Elsődleges tartalmuk annak a céltípusnak vagy motivációs tarto-mánynak a segítségével ragadható meg, amely az adott értékhez kapcsolható. Az emberi léthez három univerzális feladat illeszthető. Elsőként azok a szükségletek, amelyek a biológiai szervezetet jellemzik, másodsorban azok, amelyek a szociális interakciók összehangolásából eredeztethetők, illetve beszélhetünk még a túléléshez kapcsolódó szükségletekről. Schwartz az így kiformálódó alapokon először nyolc, majd tíz motivációs típust különített el. Az motivációs típusok több ér-téket fognak össze, tehát az értékek egyfajta régióját jelentik. Ezeket 57 item segítségével képez-ték (Schwartz Value Survey), majd később egy asszociációkon alapuló módszert fejlesztettek ki (Portrait Value Questionnaire). A motivációs típusok fontossága azonos, tehát nem találkozhatunk a centrális és perifériális értékek elkülönítésével. A modell alkalmas a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokra is, bár Schwartz nem az egyes értéktartalmakat tekinti összevethetőknek, hanem a mögöttük meglévő motivációs típusokat.2 A modellben egymás mellé kerülő motivációs típusok a gondolkodási struktúrákban is közeli pozícióban találhatók, míg a távoli elhelyezkedés az értékek egyfajta ellentétére utal. Fontos megjegyezni, hogy az egyéni értékek (például hedonizmus, teljesít-mény, stimuláció) a közösségi spektrummal átellenben helyezkednek el. A szomszédos motivációs típusok konfliktus-generáló képessége gyengébb, s minél távolabb helyezkedik el egymástól két terület, az ellentétek kialakulása annál valószínűbb. Megnevezhetünk olyan értékpárokat, amelyek a legtöbb kultúra esetében együttjárnak, ilyen például a hatalom és a teljesítmény, a teljesítmény és a hedonizmus, vagy a tradíció és a biztonság motivációs területe. S léteznek olyan szférák is, amelyeknek szembenállása szintén átlépik a közösségek határait, ilyen az önirányultság viszonya a konformitáshoz,3 a tradícióhoz és a biztonsághoz, vagy az univerzalitás és a jóindulat pozíciója a teljesítményhez és a hatalomhoz képest. Az így kirajzolódó rendszerrel a vizsgált társadalmakat modellezni lehetett. (Bizonyos esetekben egy tizenegyedik típust is identifikáltak, amely azonban nem tekinthető egyetemesnek.) A Schwartz-féle motivációs típusokat az első ábra ismerteti.

1. ábra Schwartz értékmodellje. The value model of Schwartz

hedonizmus

stimuláció

NYITOTTSÁG A VÁLTOZÁSRA

ÖNMEGVALÓSÍTÁS

ÉN-ÁTALAKULÁS

KONZERVÁLÁS

önállóság

univerzalitás jóindulat

hatalomteljesítmény

tradíció

biztonság

konformitás

Forrás: Keller (2008) alapján saját szerkesztés

2 Mind a Rokeach-teszttel, mind a Schwartz-féle metódusokkal nyert kutatási eredményekről egy későbbi feje-zetben számolunk be.

3 Ez utóbbi értékpárnak a szembenállása a gyermeknevelési elvek esetében is vissza fog köszönni.

A Schwartz-féle modellben a család, illetve az azzal rokonítható mezők az ábra jobb oldalán helyezkednek el. Az ide kapcsolódó értékek közösségi és konzerváló jellegűek, s esetleges domi-nanciájuk olyan emberképet rajzol le számunkra, amely a mikroközösségekbe szorosan integrált, s döntési lehetőségeit is azokhoz igazítja. A modell ellentétes pólusán az önállóság, a stimuláció és a hedonizmus helyezkednek el.

2. Az átadás mechanizmusa a családszociológia nézőpontjábólA kiformálódó értékrendszereknek az egyének szintjén is rögzülnie kell. Boudon tipológiáját, amely az individualitás szintjére vonatkozik, Berta (2010) ismerteti. Eszerint az értékbefogadás egyik módja az abszolút értékekhez kötődik: ezeket nem szükséges bizonyítani vagy magyarázni, hiszen befogadásukat a hithez kapcsolódó motívumok segítik. Más elmélet-csoportok a környe-zet tagjaitól vagy a referenciacsoportoktól kiinduló visszajelzéseken alapulnak, s a pozitív vissza-csatolások során kialakuló interiorizálódást feltételeznek. Az értéktanulás racionális magyarázata a mérlegelő, leginkább a „homo oeconomicus” emberképhez illeszkedő választásokra vonatkozik, a funkcionalista modell pedig így véli, hogy az ésszerű, szükségszerű elemek preferenciákba való beépülése sokkal nagyobb valószínűséggel történik meg. Láthatjuk, hogy az itt ismertetett érték-magyarázatok az értékek más és más tulajdonságaira helyezik a hangsúlyt: a funkcionalista elkép-zelés például a környezeti beágyazottsággal mutat nagyobb rokonságot, míg a visszacsatoláson alapuló modell a közösségek belső koherenciáját erősítő elképzelésekhez kapcsolódik.

Az értékek tanulásának folyamatában hasonló mechanizmusok játszanak szerepet, mint a vi-selkedési, gondolkodási elemek elsajátításában. Kiemelkedő fontossággal bír az azonosulás és a mintakövetés, amely az első életévekben leginkább a családhoz kapcsolódik, valamint a kívülről érkező megerősítések is fontosak lesznek. Ettől aktívabb folyamat meglétét hangsúlyozza Berta (2010), amikor arról ír, hogy az értéktanulás során a kognitív erőfeszítések is fontosak. Az egyén tehát mérlegeli, szelektálja az őt ért hatásokat.

Ha a szocializáció során az egyén kulturális kódokat is elsajátít, akkor a kultúra elsajátításának a terepei egyben az értékek megismerésének a terepei is. A szocializációs színterek mindegyikén értékátadás és értéktanulás is zajlik, tehát a családban, a formális intézményekben, a munkahe-lyeken és a kortárs csoportokban. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a közvetítésre kerülő értékrendszerek össze is csengenek. Hogy az egyes értékrendszerek milyen mértékben konvergál-nak, az valószínűleg változott az elmúlt évszázadok során, ugyanakkor – mutat rá Weber (1982)

– már a középkori Európa különböző társadalmi csoportjai is eltérő etikai rendszerekkel, és ezáltal eltérő ethoszokkal rendelkeztek. Az értékek pluralizmusa a huszadik század második felétől min-den bizonnyal tovább erősödött.

Az értéktanulás egy olyan folyamat, amely a gyermek centrális kapcsolataiban létrejövő minő-sítések sorozataként értelmezhető. Ilyen centrális minősítéseket hordozó közösségnek számít a család, az iskola vagy más nevelési színterek is. A családon belüli értékvilágok nagymértékben konvergálnak, a szülők közötti eltérések csekélynek tekinthetők (Bugán 1994). A tanulási folya-mat nem mentes hullámvölgyektől sem: a minősítésekkel való megismerkedés, azok feldolgozása

„értékbizonytalanságokat” okoz,4 amelyek azonban az értéktanulás egy normális kísérőjelensége-ként értelmezhetők. A Piaget-féle formális műveletek szakaszának ebben a folyamatban kulcs-

4 Bugán (1994) nem csak az értékek területén feltételez értékbizonytalanságot, hanem úgy véli, hogy azok minden specifikus viselkedésformában ott rejtőznek. Ugyanakkor közös elemként tartalmaz-zák a minősítéseket, a belső adaptációt, valamint a belső környezet és a külső környezet interak-cióját.

32 33

fontosságú a szerepe (Bugán 1994), s az identitás kikristályosodásakor, kiforrottabb arculatának rögzülésekor bizonyos értékek centrális helyzete, előtérbe kerülése szintén elengedhetetlen. Az értékek családon belüli átadásának vizsgálata során szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy annak szociokulturális pozíciója befolyásolja a nevelési folyamat egészét, s annak szálai egy ösz-szefüggő rendszert alkotnak. Ebben a rendszerben a preferenciák csupán egyetlen vonalat képvi-selnek. A vizsgált elemek fontos tulajdonsága az összetartás: az értékek, a gyermeknevelési elvek és a gyakorlatok ugyanis összefüggő rendszert alkotnak (Tudge, Hogan, Snezhkova, Kulakova és Etz 2000). S a folyamatot, még ha annak nem is egyértelműen determinisztikus az eredménye, megragadható jelenségként kell kezelnünk. Az utóbbi évtizedek családkutatásainak egy szála ép-pen ezt a problémakört járja körül; s az ide kapcsolódó kutatások leginkább a Kohn által felállított transzmissziós hipotézishez kapcsolódnak. Ebben egyrészt a státus értékekre, nevelési értékekre és gyakorlatokra kifejtett hatása szerepel, másrészt pedig tartalmazza azt a feltevést, hogy a kiala-kuló rendszereket a következő generációk többé-kevésbé át fogják venni (Chin-Chun, Chin-Fen és Ying-Hwa 2002, Aavik, Aavik és Körgesaar 2006).

3. A mérés lehetőségei és a kutatások főbb eredményeiA család tehát, amely elsődleges szocializációs színtérként definiálható, az értékátadásban is kulcs-fontosságú szerepet játszik. A korai életkorokban rögzülő preferenciák a mintakövetés, az azono-sulás, majd az interiorizáció révén alakulnak ki, s képeznek egy nehezen megváltoztatható alapot vagy viszonyrendszert. Annak a magyarázata azonban, hogy a család által közvetített és képviselt értékterek milyen mintákat mutatnak, igen összetett. Jelen írásunkban nem tudjuk a magyarázó tényezők széles palettáját bemutatni, s csupán néhány elemre koncentrálunk majd. Az azonban biztos, hogy a családnak a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye, habituális jegyei, a szülők iskolai végzettsége és nevelési stílusa mind-mind befolyásoló erővel bírnak, de olyan sajátosságok is, mint például a családi szerepek, a döntéshozatal mechanizmusa vagy az autonómia kezelése is értéktelítettek. S bár a hatások minden bizonnyal erőteljesek, az empirikus kutatások között a csa-lád befolyásoló erejével kapcsolatban relatíve kevés elemzést találunk. Ennek minden bizonnyal az is oka, hogy a kutatások során egy igen nehezen megragadható jelenségről van szó.

Az értékkutatások egyik érdekes szeletét a gyermeknevelési elvek terepe képezik. Szabados (1995) kiemeli, hogy ezen rendszert három tényező befolyásolja: a hagyományok, az attitűdök valamint az aspirációk rendszere. Ha belegondolunk, ezen rendszerek mindegyike mélyen be-ágyazott a kultúra dimenziójába – hiszen még a látszólag attól legtávolabb álló szféra, az aspi-rációk világa is a kulturális kódok által kijelölt mozgástérben konstruálódik. A gyermeknevelési elvek feltérképezésére irányuló vizsgálatokban megragadhatóak az ideálisnak vélt közösségbeli viselkedések szabályai (pl. udvariasság, mások tisztelete), a létfenntartással összefüggő tényezők (kemény munka), a gyermekek számára kijelölt életutak, és ezek elérésével összefüggő elvek (ve-zetőkészség, határozottság) is (Füstös 1986).

Gecas és Seff (1990) három elsődleges metódust említ, amelyek során a szülők értékrendje hatni tud: egyrészt a foglalkozások és az osztály-hovatartozás ereje, másrészt a szülők egyetértése az értékek területén, illetve a szülői magatartás és a nevelési stílusok jegyei. S ha az átadás lefo-lyása nem is pontosan feltárt, az eredmények egy része dokumentált, s arra utal, hogy a szülők értékpreferenciái nagymértékben fogják előre jelezni a gyermekekét (Lesthaeghe és Moors 2002). Bugán (1994) úgy véli, hogy a családon belüli értékátadás folyamata viszonylag egységes jelen-ség, s a szülők közötti distanciák viszonylag kicsik. Az azonban országonként eltérő lehet, hogy a gyermekek értékrendje melyik szülő irányába mozdul el inkább (más kutatások ezt a gyermek nemétől teszik függővé). A nevelési- és a vezetési stílusok elemzése szintén kapcsolódik az érté-

kek jelenségköréhez, hiszen az ezek ismertetésekor felmerülő fogalmak (kontrolláló, engedékeny, autoriter, demokratikus) olyan jelenségeket foglalnak magukba, mint például a Hofstede-féle ha-talmi distancia jelensége, s olyan érték-itemekhez kapcsolódhatnak, mint a kreativitás, egyenlő-ség vagy a szabadság. S bár eddig a családon belüli értékátadás folyamatáról beszéltünk, látnunk kell, hogy bizonyos esetekben ezzel ellentétes jelenség is lejátszódhat: Hitlin és Piliavin (2004) Rohan és Zanna tanulmányát idézi, akik szerint az autoriter nevelési stílus vagy nagyon hasonló, vagy teljesen eltérő értékpreferenciák kialakulását segíti elő.

Az ide kapcsolódó vizsgálatok egy szála a gyermeknevelési értékekhez kapcsolódik, de felöleli a fegyelmezés, a büntetés, illetve a gyakorlatok területét is. A területet az ötvenes évek óta kutatják javarászt Kohn kutatási eredményeire építve. Kohn a gyermeknevelési értékek során két ellenétes pólust különített el, ezek az autonómia és a konformitás voltak. Az előbbi kategória az önirányí-tó, szabadabb döntési mezőben konstruálódó, belső kontroll által vezérelt viselkedésnek ad teret, míg az utóbbi a szabályok betartását, a jó magaviseletet és a tiszteletet részesíti előnyben. Mind Kohn, mind pedig a kutatásaira épülő vizsgálatok megerősítették, hogy ennek a két pólusnak rétegződésbeli beágyazottsága van, hiszen a középosztály az autonómia, míg a hierarchiában al-sóbb pozíciókat elfoglaló rétegek, a külső kontroll és a konformitás irányába igyekeznek terelni a gyermekeiket (Tudge, Hogan, Snezhkova, Kulakova és Etz 2000).5 A gyermeknevelési elvek felmé-résének alapját a szintén Kohn által kifejlesztett, 13 elemet tartalmazó item-sor képezi,6 amelyet azóta többen átvettek vagy átdolgoztak: egy esetben például a kijelentéseket a tajvani viszonyok-hoz adaptálták. Erre azért volt szükség, mert az egyes itemek eltérő módon értelmezhetők az egyes kultúrkörökben (hasonló jelenséget az általános értékpreferenciák esetében is tapasztal-hattunk – Chin-Chun, Chin-Fen és Ying-Hwa 2004). Az egyes kutatások megerősítették a maga-sabb szociokulturális státus eltérő gyermeknevelési értékeit és gyakorlatait. Tudge és munkatársai (2000) egyesült államokbeli és oroszországi minták összevetésével mutatott ki hasonló rajzolatot, míg a már említett tajvani vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a magasabb iskolai végzett-ségű anyák esetében az a faktor, amely a kíváncsisághoz kapcsolódó nevelési értékeket tömöríti, nagyobb, míg a konformitás és az önfegyelem alacsonyabb értékeket kapott. A vizsgálat elméleti része olyan kutatásokat is idéz, amelyek a keleti társadalmak eltérő gyermeknevelési értékeinek létezését bizonyítja: ez nem meglepő, hiszen az általános preferenciák és az értékpreferenciák szorosan összefüggenek (Chin-Chun, Chin-Fen és Ying-Hwa 2004). Aavik, Aavik és Körgesaar (2006) észtországi vizsgálatában a gyermeknevelési szokásokat az értékpreferenciákhoz illesztette, s a két szférát korrelációs elemzésnek vetették alá. A rajzolatok az eddigi elméleti keretekhez il-leszkedő mintázatokat mutattak: a hedonizmus magas elfogadottsága például negatívan korrelált a határok állításával, míg a konzerválás értékei annak irányába mutattak.

Az European Values Study7 adatsorait is több szempontból elemezték – ennek egyik aspek-tusát a családi értékek képezik. Scott és Braun (2006) kilenc európai országban két lehetséges

5 Korábban láthattuk, hogy az individuális értékpreferenciák a magasabb státusú rétegek esetében jellemzőbbek. Ehhez a jelenséghez tudjuk illeszteni a kollektív, konformista, valamint az autonó-miára épülő gyermeknevelési elvek társadalmi beágyazottságát is.

6 A Kohn-féle teszt itemsorában az egyes kijelentések közül kell kiválasztani azokat, amelyeket a leginkább követendőnek vagy a legkevésbé követendőnek tartanak a megkérdezettek a gyermek-nevelési gyakorlatuk során. A kijelentések között olyan kijelentések szerepelnek, mint például a jó magaviseletű legyen a gyermek, érdeklődő legyen, érdekelje, hogy miért és hogyan történnek a dolgok, jól tanuljon, dolgozzon keményen a sikerért (Chin-Chun, Chin-Fen és Ying-Hwa 2004)

7 Bővebben: http://www.europeanvaluesstudy.eu/

34 35

szcenáriót különböztetett meg a familiáris értékek kapcsán, amelyeket „konvergencia az individu-alizmusban”, illetve a „divergencia a tradicionalizmusban” névvel illetett. Az előző a tradicionális itemek fontosságának csökkenését egy egyre tarkábbá váló családszerkezeti környezetben kons-tatálta, míg a másik forgatókönyv az individuális értékek előrelépését, és a relatíve stabil családi minták együttjárását jelenti. Az országok rajzolatai azonban eltérőek, bár a generációk közötti distanciák esetében a családi értékek gyengülése valamelyest megragadható. A családi kötelékek erőssége erős intragenerációs transzfereket, és a költségek megosztását vonja maga után, s rela-tíve szigorúbban szabályozza a generációk egymás iránti kötelezettségeit és a segítségnyújtások irányait. A család ilyen értelemben véve gazdasági közösségként értelmezhető. Lucifora és Meurs (2012) Európán belül a mediterráneumot erős családi értékekkel, míg az északi és angolszász or-szágokat gyengébb rátákkal jellemzi. Egy általuk idézett kutatási eredmény, amely a WVS adataira támaszkodik, azt mutatja, hogy a szociális ellátó rendszer kiterjedtsége a gyenge családi értékek meglétével korrelál.

Az értékek családi összefüggéseinek szociológiai feltárására Magyarországon kevés kísérlet tör-tént, s ezen kutatási eredmények sem tekinthetők aktuálisnak, hiszen vagy a rendszerváltás előtti, vagy pedig a közvetlenül azutáni állapotokat mérték fel (Füstös 1986, Szabados 1995). Szabados (1995) vizsgálata szerint az alacsony iskolai végzettség a gyermeknevelési elvek esetében az enge-delmesség, a jó magaviselet, a vallásos hitre nevelés, a türelem és az udvariasság irányába hatnak, míg a diplomás szülők körében a fantázia, a vezetői készség, a határozottság, valamint az önmeg-valósítás értékei kapnak magasabb pozíciót. A családi háttérről összességében azt mondhatjuk, hogy egy nagy hatásfokkal működő értékátadási folyamatot eredményez, amelynek bizonyos ele-mei a kérdőíves kutatások során nehezen megragadhatók, miközben befolyásoló erejük minden bizonnyal alaposabb vizsgálatokat igényelne.

ÖsszegzésLáthattuk tehát, hogy a család fogalma az értékek kutatásának minden szintjén megjelenik. Ele-mei szerepelnek a funkciók területén, illetve a keletkezés és az átadás mechanizmusaiban, s az ide kapcsolódó momentumok az egyéni lét mikroközösségi beágyazottsága, kollektív jegyei felé gravitálnak. A családok kulturális kódjait (s ezáltal a vallott értékeket is) annak státusa erőteljesen befolyásolja, s ez kihat a gyermeknevelési elvekre, gyakorlatokra, illetve az inkriminált értékekre is. S ha Magyarországon ide kapcsolódó kutatási eredmények nem is érhetők el nagy számban, a nemzetközi kutatások a Kohn-hipotézisre ráépülve modellezik a családi értékátadás főbb mecha-nizmusait.

Felhasznált irodalom

Aavik, A., Aavik, T. & Körgesaar, J. (2006): Parenting Practices and Personal Values: Comparison between Parents of Institutionalized and Non-Institutionalized Adolescents. Trames, 2008/1. No. pp. 44–56.

Berta J. (2010): A 12–17 évesek érték- és modellpreferenciái a médiahasználat függvényében. Érte-kezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Doktori Iskola, Budapest

Bugán A. (1994): Érték és viselkedés. Budapest, Akadémiai Kiadó

Chin-Chun, Y., Chin-Fen, C. & Ying-Hwa, C. (2004): The Intergenerational Transmission of Family Values: A Comparison between Teenagers and Parents in Taiwan. Journal of Comparative Family Studies, 2004/4. No. pp. 523–545.Feather, N. (2003): Az értékek és a cselekvések közötti távolság áthidalásáról. A várhatóérték-elmélet jelenlegi alkalmazhatóságáról. In Váriné Sz. I. (szerk.): Ér-tékek az életben és a retorikában. Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 62–104.

Füstös L. (1986): Értéktérkép. 16 ország értéktérképe a gyermeknevelési elvek tükrében.Budapest, MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest

Gecas, V. & Seff, M. A. (1990): Families and Adolescents: a Review of the 1980s. Journal of the Marriage and the Family, 1990/11. No. pp. 941–958.

Hankiss E. (1977): Értékek és társadalom. Tanulmányok az értékszociológia témaköréből.Budapest, Magvető

Hills, M. D. (2002): Kluckhohn and Strodtbeck’s Values Orientation. Online Readings in Psychology and Culture, 2002/4. No. http://scholarworks.gvsu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1040&context=orpc 2014.01.13.

Hitlin, S. & Piliavin, J. A. (2004): Values: Reviving a Dormant Concept. Annual Review of Sociology. 30. 2004/March. pp. 359–393.

Keller T. (2008): Létezik-e európai értékrend? In Füstös L., Guba L. & Szalma I. (szerk.): Társadalmi regiszter, 1. pp. 39–46.

Kluckhohn, F., & Strodtbeck, F. (1961). Variations in value orientations. Westport, Greenwood Press

Koviula, N. (2008): Basic Human Values in the Workplace. Thesis, Department of Socialpsychology, University of Helsinki, Helsinki

Lesthaeghe, R. & Moors, G. (2002): Life Course Transitions and Value Orientations: Selection and Adaption. In Lesthaeghe, R. (eds.) Meaning and Choice: Value Orientation and Life Course Decisions, NIDI, CBGS Publications, The Hague – Brussels

Lucifora, C. & Meurs, D. (2012): Family Values, Social Needs and Preferences for Welfare. IZA Discussion Paper 6977. Institute of the Study of Labour. http://ssrn.com/abstract=2173667/2014.01.14.

Rokeach, M. (1968): Beliefs, Attitudes and Values: A Theory of Organization and Change. San Fransisco, Jossey-Bass Inc.

Rokeach, M. (1973). The Nature of Human Values. NewYork, Free PressSchwartz, S. H. (2003): Univerzáliák az értékek tartalmában és struktúrájában: Elméleti előrelé-

pések és empirikus próbák húsz országban. In Váriné Sz. I. (szerk): Az értékek az életben és a retorikában. Budapest, Akadémiai Kiadó. pp. 105–154.

Scott, J. & Braun, M. (2006): Individualization of Family Values? In Esther, P., Braun, M. & Mohler, P. (eds) Globalisation, Value Change and Generations. A Cross-National and Intergenerational Perspective. Brill, Leiden. pp. 61–87.

Szabados T. (1995): Gyermeknevelési elvek a magyar társadalomban. Budapest, MTA Szociológiai Intézete

Tudge, J. R. H., Hogan, D. M., Snezhkova, A., Kulakova, N. N. & Etz, K. E. (2000): Parents’ Child-Rearing Values and Beliefs in the United States and Russia: The Impact of Culture and Social Class. Infant and Child Development, 2000/9. No. pp. 105–121.

Váriné Sz. I. (1987): Az ember, a világ, és az értékek világa. Budapest, Gondolat KiadóWeber, M. (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások. Budapest,

Gondolat Kiadó

36 37

A családi állapot és a gyermekvállalás hatása a társadalmi jól-lét szintjéreTHE EFFECT oF FamIly STaTuS anD CHIlDREn on THE lEVEl oF SoCIal WEll-bEInG

Szabó Gyula adjunktusDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési KarIntézményi Menedzsment és Vezetés Tanszék

AbstractThe research related to the role of marriage in connection with the quality of life is a special area of well-being research. Various research results have proved that marriage plays a very special role in the life of humans, it has a significant effect on the health condition and the quality of life in general of both adults and children. A number proved the sizeable physical and psychological well-being advantages that married persons have over non-married people. This paper intends to present the most common interpretations of idea of social and family well-being as well as to highlight the most important aspects of the question based on the international literature: the role of the specific family types, the effect of the children, divorce and remarriage.

1. BevezetésMiközben valaha a gyermekes családok jelentették a tipikus családformát a nyugati társadalom-ban, mára ez a helyzet alaposan megváltozott. A családok többsége ugyan még ma is ebbe a kate-góriába tartozik, ugyanakkor jelentős számban találhatók más korábban nem jellemző családfor-mák, mint például a gyermeküket egyedül nevelő szülők, újraházasodott párok, házasságon kívül született gyermekek, vagy akár az egynemű párok által nevelt gyermekek. A nukleáris család tehát elvesztette egyértelmű domináns szerepét, ami a kutatók szerint elsősorban a társadalom egyre növekvő individualizációjával függ össze, melynek során az emberek egyre szabadabban, saját igényeiknek és vágyaiknak megfelelően választhatják meg az életstílusokat. Eltűnt az a legtöbb társadalomban meglévő érezhető kényszer, amely a családalapítás, a gyermekvállalás irányába terelte a legtöbb embert. A változások egyik érezhető következménye a házasságok számának csökkenése, ezzel együtt pedig a gyermekek számának fokozatos és látványos csökkenése. Utóbbi a házassági szokások mellett főként az időben egyre inkább kitolódott, vagy teljesen elmaradó gyermekvállalásnak a következménye, és ezek a következmények jól megfigyelhettük Európa leg-több országában a demográfiai adatokat vizsgálva. A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán nagy hagyományai vannak aszo-ciális politikához, ezen belül is a gyermekekhez, a családi élethez kapcsolódó kutatásoknak. Az utóbbi években a korábbi kutatási irányok kibővültek, több tanulmány is megjelent, amely első-sorban közgazdasági szempontból vizsgálják a családok helyzetét Európában és Magyarország

különböző régióiban. Jelen tanulmány is ezen publikációk számát gyarapítja, mikor a családi jól-lét kutatásának eddigi eredményeit foglalja össze. A jól-lét fogalmának és kutatási lehetőségeinek bemutatása mellett igyekszünk kiemelni néhány olyan kérdést, mint a családforma szerepét és a gyermekvállalás hatását, amelyek a modern társadalmakban alapvetően befolyásolják a család megítélését, a családalapítási kedvet.

2. A társadalmi jól-lét definíciójaA WHO évtizedek óta az egyéni egészség egyik legfontosabb összetevőjeként tekint a társadalmi jól-létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy láthatóan ez az idő sem volt elegendő, hogy kialakuljon egy egységes, mindenki által elfogadott definíció, illetve mérési módszer, ezért jelenleg is számtalan különböző módszerrel igyekeznek mérni a kutatók a társadalmi jól-lét szintjén. Az egyik tábor objektív adatok alapján igyekszik meghatározni a társadalmi jól-lét szintjét, az adatok közül a leggyakrabban felhasznált a bruttó hazai termék, vagyis a GDP, amely a mai napig is az egyik legelterjedtebb mérőszáma egy közösség gazdasági állapotának.

A jólét, a területi egyenlőtlenségek vagy az életszínvonal területi különbségeinek mérésével fog-lalkozó írások között szinte egyet sem találunk a nemzetközi szakirodalomban, amely ne emelné ki a bruttó hazai termék kapcsán, mennyire nem felel meg ez a mutató az említett témák kutatása során. Évtizedeken keresztül ugyanakkor ez volt szinte az egyetlen, könnyen hozzáférhető adat, amelyre Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy a GDP a közgazdászok és a politikai döntésho-zók körében ma is a jólét mérésének egyik legfontosabb eszközének számít, a mai napig elmond-ható, hogy a legfontosabb politikai célok között szerepel a GDP növekedésének elősegítése. Ezért kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a jólét, az életminőség kérdésével foglalkozó tudományos munkák alapvető mutatóként használják fel a bruttó nemzeti termék adatait, illetve a nemzetközi szervezetek, mint a Világbank vagy az OECD is erre alapozza számos elemzését. Ugyanakkor bár-melyik, az utóbbi években megjelent, a kérdéssel foglalkozó publikációt olvassuk, bizonyos, hogy a szerző külön kitér a GDP szerepére. A gyakorlatilag minden kutató által elfogadott vélemény szerint a GDP-t ma már nem fogadhatjuk el a jólét mutatójaként, és különösen nem elfogadha-tó, hogy kizárólagos mérőszámként alkalmazzuk a társadalmi jólét vizsgálatakor. A szakemberek körében egyértelműen megfogalmazódó vélemény ellenére a bruttó nemzeti termék továbbra is fontos szerepet játszik a társadalmi jólét kutatásában.

A szakirodalom alapján elmondható, hogy a társadalmi jólétet az egyén szintjén vizsgálva két jellemzőt emelhetünk ki, az egyik a társadalmi adaptáció, a másik pedig a társadalmi támogatás. Az első az egyénnek a kapcsolataival való elégedettségére, illetve a különböző társadalmi sze-repekben nyújtott teljesítményre vonatkozik. A társadalmi támogatás azon személyeket foglalja össze, akikben az egyén megbízhat, és szükség esetén számíthat rájuk, valamint azt, hogy az egyén mennyire számít a közösség, és mennyire van rá szüksége. Mindezek alapján a társadalmi jól-létet felfoghatjuk úgy is, mint az egyén társadalmi kapcsolatainak egyfajta összefoglaló mérőszámát: milyen gyakran lép kapcsolatba a környezetével, és milyen kapcsolatot tudott kiépíteni a külön-böző társadalmi intézményekkel és a közösséggel (Saphiro–Keyes 2008).

3. A családi jól-lét fogalmaA családi jól-lét a társadalmi jól-lét fogalmánál mindenképpen szűkebb, ám még mindig meg-lehetősen tágan értelmezhető megközelítés, amely az egyének és családok életminőségével kap-csolatos számos fizikai, gazdasági, lelki, szociális és mentális tényezőt foglal össze. Az elképzelés egyik fontos része az alapvető emberi igények kielégítésének lehetősége, mint például a megfelelő

38 39

lakóhely, minőségi iskoláztatás és egészségügyi ellátás, vagy a biztonságos környezet. Mindezek mellett a családtagok közötti kapcsolatok különböző formáit, mint a kommunikációt, a problé-mamegoldás képességét, a gyermeknevelési módszereket szintén rendszeresen beemelik az ilyen jellegű vizsgálatok szempontjai közé (Noraini et al. 2014).

A családi jól-lét vizsgálatának egyik lehetséges módja a kvantitatív módszer alkalmazása, olyan mutatók felhasználásával, mint az iskolázottság szintje, vagy a háztartás bevételei. A másik le-hetőség az egyéneknek a saját családi boldogságukkal és elégedettségükkel kapcsolatos szubjek-tív véleményének a megismerése és mérhetővé tétele. Habár a szubjektív indikátorok használata minden esetben számos tudományos és módszertani problémát is felvet, a nemzetközi szakiroda-lomban mégis azt figyelhetjük meg, hogy gyakran alkalmazzák ezeket az eszközöket az egyének és a családok életkörülményeinek bemutatására, illetve a tapasztalatok szerint a szubjektív mérő-számok jól kiegészítik az objektív mérőszámokat.

A szakirodalom eddig is igen széles körben vizsgálta az összefüggést a házasság és a jólét kü-lönböző fizikai és mentális összetevői között. Kiemelhetjük ezek közül például Waite és Lehrer (2003) munkáit ahol részletesen áttekintették azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül a házasság pozitív hatást gyakorol az egyén életére. A pozitív hatások közül a szerzők kiemelik a társadalmi integráció és a társadalmi segítségnyújtás példáit, amelyek között kutatók szerint különösen vonzóak lehetnek az emberek számára, ha a házasságról kell dönteniük. A társadalmi integráció és segítségnyújtás elképzelésében megnyilvánuló pozitív hatások a vizsgálatok szerint egyaránt érvényesek a házasságban és a házasságon kívüli kapcsolatban élőkre, bár a két együtt-élési forma sok szempontból lényegesen különböző hatással van az egyének életére. A két forma közötti legfontosabb különbségek közé tartozik az egész életre szóló elkötelezettség, illetve annak hiánya (Vanassche et al. 2013).

4. A családi állapot és a jól-lét kapcsolataA házasság és a jól-lét kutatói körében több elmélet is kialakult, amelyek a házasság pozitív hatá-sait hivatottak magyarázni, ezeket alapvetően két nagy csoportba oszthatjuk: egyikük a szociális ok-okozati összefüggésekre helyezi a hangsúlyt (ezen belül két általánosan elfogadott hipotézist mutatunk be: a forrás hipotézist és a feszültség/krízis hipotézis.), míg a másik a kiválasztódásban keresi a magyarázatot.

A forrás hipotézis abból indul ki, hogy a házasság olyan forrásokat hoz felszínre, amelyek lehe-tőséget adnak a jól-lét magasabb szintjének elérésre. A gazdasági téren megjelenő plusz források például jól mérhetők és jól dokumentáltak a szakirodalomban. A pénzügyi forrásokon túl a há-zasság mint társadalmi intézmény is ilyen forrásokat jelent. Egyfajta szerződésről van szó, ami a résztvevők számára a folytonosság, a valahová tartozás érzését adja, így a házas emberek sokkal inkább számíthatnak a támogató hálózatokra, mint az egyedülállók. A vizsgálatok is azt mutatják, hogy a házasok nagyobb szociális hálóval és kiterjedtebb társas támogatással rendelkeznek. Rá-adásul a családosok nagyobb eséllyel élnek kertvárosi, jobb minőségű otthonokban, és aktívabb vallási életet is élnek.

A feszültség/krízis hipotézis alapfelvetése az, hogy a társadalmi jól-létben megfigyelhető, a családi állapothoz köthető különbségek a házasság megszakadásával összefüggő feszültségekre, és a személyi kapcsolatok ezzel járó megszakadására vezethetők vissza. A házasság együtt jár a családi szociális kapcsolatok elvesztésével, ráadásul az egyedülállóvá válás (a megözvegyülést is ide értve) pénzügyi problémákat is okoz, elsősorban a nők esetében. A hipotézis másik fontos eleme a feszültség időtartamára vonatkozik.A mentális egészséggel kapcsolatos újabb kutatások

azt mutatják, hogy a házasság felbomlásával együtt járó feszültség intenzív ám viszonylag kevéssé tartós, az eltelt idő vagy az újraházasodás enyhítik a stressz faktorokat, és visszafordítják a negatív hatásokat.

A kiválasztódás fontosságát hangsúlyozók kezdetben elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a házasságot azok választják, akik eleve jobb egészségi állapotban vannak, ennek tudható be, hogy ők életük későbbi szakaszaiban is jobb egészségnek örvendenek. A másik elterjedt megköze-lítés a házasság védelmező funkcióit tartja igazán fontosnak. A kutatók ezen része szerint a házas-sági kötelék egyfajta védelmet nyújt különböző egészségkárosító hatásokkal szemben, például a családi csökkenti a stressz mértékét és elősegíti az egészséges életmódot. A kiválasztódási elmélet hagyományosnak tekinthető felfogása mellett ma már létezik egy másik elképzelés is, amely sze-rint a helyzet éppen a fordítottja annak, amit korábban feltételeztek, vagyis a házasságra lépők egészsége rosszabb, mint a többieké, és a házasságkötés célja a rossz egészségi állapot javítása a családi kapcsolatok nyújtotta előnyök révén. Ez az elképzelés egyrészt elfogadja azt az alapfelte-vést, hogy a házasságnak vannak pozitív hatásai az egyénre, ami alátámasztja a védelmező funk-ció meglétét. Másrészt arra a közgazdasági elképzelésre épül, hogy minden terméket főként azok fogyasztanak, akiknek arra a legégetőbb szükségük van. Ezek szerint ilyen „termék” lenne maga a házasság is, amit ennek megfelelően azok vesznek igénybe leginkább, akik számára a legtöbb hasznot hozhatja.

Több kutatás is arra utal, hogy a házasságon belül és kívül együtt élők között a különbség bizo-nyos esetekben egyáltalán nem nagy (Reinhold 2010), ám ennél jóval több bizonyíték szól amel-lett, hogy a házastársak több energiát fektetnek a kapcsolatukba, és ezzel együtt a saját élethelyez-tük megítélése is pozitívabb. Az előbbi csoportbatartozik például Mastekaasa (1994) Norvégiáról, illetve Shields és Wooden (2003) Ausztráliáról szóló írásai, amelyek eredményei szerint a szub-jektív jól-lét szintjében elhanyagolható a különbség a házasságban és az élettársi kapcsolatban együtt élők között. További elemezéseik azt valószínűsítik, hogy az eredmények főként annak köszönhetők, hogy Norvégiában és Ausztráliában a házasságon kívüli együttélés már az évtizedek óta általánosan elfogadott formája volt a párkapcsolatoknak. Mindez megerősíti, hogy az embe-rek együttéléssel kapcsolatos döntéseit jelentős mértékben befolyásolják annak a közösségnek a kulturális hagyományai és értékei, amelyben élnek. Vagyis ha egy társadalomban magasabbra értékelik a házasság intézményét, ott várhatóan a házas állapot nagyobb hatást gyakorol az egyén szubjektív boldogság érzésére. Figyelembe véve, hogy a házasság intézménye a legtöbb modern társadalomban fokozatosan veszít jelentőségéből, várható, hogy a jól-létre gyakorolt hatása a világ jelentős részén csökkenni fog az elkövetkező időszakban.

5. A gyermekvállalás hatása a családi jól-létreA családok jólétének vizsgálata során kiemelt kutatási kérdés, hogy ha a háztartásban van kis-korú gyermek, az mennyiben befolyásolja család életminőségét. Miközben a házasság kapcsán a kutatók nagy része hasonló véleményt alakított ki, a gyermekek szerepével kapcsolatban az ered-mények még vegyesebbek.Zimmermann és Easterlin (2006) például arról számolt be a cikkében, hogy a gyermekek nem gyakoroltak mérhető hatást az általános elégedettségre. Ugyanakkor ku-tatásaik szerint mégis kimutatható valamiféle hatás két esetben: pozitív hatásról beszélhetünk, ha a családi életről kérdezték a vizsgálatban résztvevőket, és negatív hatásról, ha az egyének anyagi helyzetéről van szó. A különböző előjelű hatások a az elemzések szerint kiegyenlítik egymást, va-lószínűleg ezért nem mutatható ki a gyermekek hatása az általános elégedettség kapcsán. Hasonló kutatásokat végzett Shields és Wooden (2003), ők a szülői szerep és az élettel való elégedettség

40 41

kapcsolatát vizsgálták Ausztráliában. Ők nem általában a gyermekes családok jól-létének szintjét próbálták megmérni, fontosnak tartották, hogy a családok sajátos helyzetének több aspektusát is vizsgálják. Az eredményeik közül kiemelhető, hogy a gyermek életkora meghatározó ebben a kérdésben: a 15 évesnél fiatalabb gyermekek jelenléte negatív hatással volt a nőknek és férfiaknak az élettel való általános elégedettségére, míg az ennél idősebb, még otthon élő gyermek esetében pozitív hatásokat mutattak ki.

A szakemberek által feltett legfontosabb kérdés azonban az, hogy milyen módon fejti ki a hatá-sát a gyermek a család jól-létére? A szülői szerep és a gyermekek közötti kapcsolat elemzése során a kutatók leggyakrabban a gyermekekhez kapcsolódó „költségeket” emelik ki. Ebből a szempont-ból vizsgálva a kapcsolat alapvetően negatív, hiszen ezek a költségek a jól-lét alacsonyabb szint-jét eredményezik a családokban, összehasonlítva a gyermektelen családokkal. Ebben az esetben nem pusztán pénzben meghatározható költségekről van szó, hanem a szülők rendelkezésére álló időről és lehetőségekről is. Az olyan közvetlen költségek mellett, mint az étkezés, ruházkodás és iskoláztatás, a gyermek jelenléte bizonyos idő „elvesztését” is jelenti, amit egyébként a szülők a munkájukra vagy valamilyen szabadidős tevékenységre fordíthatnának. Ezek a hatások minden valószínűség szerint a jövedelem csökkenéséhez, és az egyéni igények kielégítésének elhalasztá-sához vezetnek. A pszichológiai jellegű költségek közé sorolják azt az aggódást és nyugtalanságot, amit a szülők szinte kivétel nélkül átélnek a gyermekek felnevelése során. Mindezek a költségek kiegyenlíthetik az elégedettségnek azt a pozitív érzését, amit a szülők azért élnek át, mert gyer-meket vállalnak, és ezzel fontos társadalmi szerepet töltenek be.Mások azonban kétségbe vonják, hogy ez a kiegyenlítődés tényleg megtörténik-e, és a racionális választásra és a fejlett országok példájára hivatkoznak: mivel ezekben az országokban is az emberek többsége a párkapcsolatot és a gyermekvállalást választja, összességében mégis pozitív hatása lehet mindkettőnek az egyéni és családi jól-létre.

A demográfusok is régóta kutatják, hogy milyen a házasságkötések eltérő gyakorisága és a gyer-mekvállalás területén tapasztalható különbségek az egyes országokban. Az általánosan elfogadott vélemény szerint azokban az országokban, ahol a gyermekvállalás kulturális megítélése nem elég pozitív, és társadalmi elfogadottsága alacsonyabb, ott ezek nem jelentenek megfelelő „kompenzá-ciót” a fentebb bemutatott költségekért cserébe.

6. Rossz házasság vagy válás?A családi jól-lét vizsgálata elválaszthatatlan egy másik kérdéstől, mégpedig hogy mi történik, ha a házasság véget ér. A házasságból kilépők vizsgálata egyrészt lehetőséget biztosít arra, hogy viszo-nyítási pontként használjuk a házasok életminőségének kutatása során, másrészt az utóbbi idő-ben a válások száma olyan szintet ért el Európa legtöbb országában, így Magyarországon is, amely a kérdést jelentős tudományos témává tette. A kérdéssel foglalkozó kutatások nagyrészt azt az eredményt hozták, hogy az elváltak esetében a jól-lét szintje mérhetően alacsonyabb, mint a há-zasok esetében. Ezen belül kimutatható, hogy a boldogság és az önbecsülés szintje is alacsonyabb, miközben a szorongás szintje magasabb a válás után (Simon és Marcussen 1999). A kérdéskörben született elméletek egyetértenek abban, hogy az alacsonyabb boldogság-szint nagyrészt az olyan, a váláshoz kapcsolódó stressz faktorok következménye, mint az elidegenedés, az érzelmi támo-gatás megszűnése, jellemző módon az anyagi helyzet romlása, illetve a folyamatos konfliktusok a volt házastárssal.

Miközben a szakirodalom alapján világosan kiderül, hogy a válás jelentős terhet ró az érintet-tekre, azt még viszonylag kevesen kutatták, hogy ezek a terhek mennyire súlyosak, ha összevetjük

őket egy rossz kapcsolatban eltöltött évekkel. Az utóbbi évtizedekben született néhány tanulmány megállapítása szerint a megkérdezettek a boldogság, az élettel való elégedettség és az önértékelés területén pozitív változásokról számoltak be a válást követően (Riesmann 1990). Egy minden szempontból rossz házasságból való kilépés sok esetben egy lehetőség a boldogtalan kapcsolat-ban élők számára, ami a jól-lét szintjének emelkedését hozhatja – ezért is tartják sokan a válást egy második esélynek a boldogság elérésére.A kérdés vizsgálatát tovább bonyolítja, hogy az elvál-takat egyáltalán nem kezelhetjük homogén csoportként, hiszen fontos különbség az életminőség szempontjából is, hogy az érintettek egyedülállók maradnak, vagy újra megházasodnak. Az újabb házasság gyakran javítja az egyén pszichológiai állapotát, amiben szerepet játszhat, hogy az új társ megtalálása növeli az önbizalmat és az önértékelést (Elliot 1996). Tovább színesítik a képet az ok a vizsgálati eredmények, amelyek szerint sok esetben az újra megházasodók a második házasság-ban sem lesznek boldogabbak, mint az elsőben.

A konkrét kutatási eredmények (Hawkins–Booth 2005)megerősítik, hogy nagyon összetett kér-désről van szó, ezek ugyanis azt mutatják, hogy a válás negatív hatásai ellenére, amelyek mérhető-en csökkentik az érintettek jól-lét szintjét, a rossz házasságban élők pszichológiai állapotukat te-kintve valamivel rosszabb helyzetben vannak, mint az elváltak. Az elváltak közül azok, akik a válás után újra megházasodnak, általában elégedettebbek az életükkel, mint a boldogtalan házasságban maradók, feltehetően a házasság általános pozitív hatásának köszönhetően. Hasonlóképpen az elégedettség szintjének növekedését tapasztalták azok körében is, akik nem házasodtak újra, a tu-dományos magyarázat szerint itt a rossz házasságból való kiszabadulás pozitív hatásáról van szó.

Másrészt külön vizsgálatot igényel, hogy az elvált és azután ismét megházasodott emberek mi-ért nem mutatnak olyan mértékű növekedést a személyes elégedettség és boldogság terén, mint például az első házasságukban élők. A jelenleg elfogadott magyarázatok szerint az okokat az újra-házasodó emberek személyiségében kell keresnünk: a feltételezések szerint ezek az emberek olyan személyiségjegyeket hordoznak és visznek tovább a következő házasságokba is , amelyek egyrészt negatív hatással van minden házasságuk minőségére, másrészt az élet más területén is befolyásol-ja, hogyan érzik magukat, milyennek ítélik meg a saját és családjuk jól-létét. Arra is születtek már tudományos magyarázatok, hogy miért magasabb az önértékelése és a boldogság szintje azoknak, akik a válás után nem házasodnak újra. A rossz házasság elhagyása önmagában is hozzájárul az önértékelés növekedéséhez, mint arról fentebb már szó volt, de az egyéniség szerepét itt is külön ki kell emelni. Azok között ugyanis, akik egy rossz házasság után nem házasodnak újra, nagyobb arányban vannak, akik függetlenebb személyiségek, és az önértékelésük is jelentősen magasabb, ez magyarázhatja, hogy az általános elégedettségi szintjük magasabb, a saját életükről kialakított képük pozitívabb.

A kutatások szerint tehát a válás valóban lehet egy második esély egy boldogabb életre, mint azt a jól-léttel kapcsolatos mérések is mutatják. A rossz házasságban maradók között jóval nagyobb az esélye, hogy rossznak ítéljék meg a saját és családjuk jól-lété. Emellett az újraházasodás jelentő-sen növelheti ezeknek az embereknek a boldogság szintjét, miközben a rossz házasság elhagyása növelheti az élettel való elégedettségük és az önértékelésük szintjét, és akár az egészségi állapotu-kon is javíthat.

42 43

Felhasznált irodalom

Elliot, M. 1996: Impact of Work, Family, and Welfare Receipt on Women’s Self-Esteem in Young Adulthood. In: Social Psychology Quarterly 59, pp. 80–95.

Evans, M. D. R.–Kelley, J. (2004): Effects of family structure on life satisfaction: Australian evidence. Social Indicators Research, 69, pp. 303–349.

Hawkins, D. N.–Booth, A. (2006): Unhappily Ever After: Effects of Long-Term, Low-Quality Mar-riages on Well-Being. In: Social Forces, 84(1), pp. 451–471.

Kim, H. K.–McKenry, P. C. (2002): The relationship between marriage and psychological well-being. Journal of Family Issues, 23, pp. 885–991.

Mastekaasa, A. (1994): The subjective well-being of the previously married: The importance of un-married cohabitation and time since widowhood or divorce. In: Social Forces, 73, pp. 665–682.

Noraini M. N.–Gandhi, A. D.–Ishak, I.–Wok, S. (2014): Development of Indicators for Family Well-Being in Malaysia. In: Social Indicator Research, 115, pp. 279–318.

Reinhold, S. (2010). The link between premarital cohabitation and marital instability. Demography, 47, pp. 719–733.

Riessmann, C. K. 1990: Divorce Talk: Women and Men Make Sense of Personal Relationships. Rut-gers University Press

Shapiro, A.–Keyes, C. L. (2008): Marital Status and Social Well-Being: Are the Married Always Bet-ter Off? Social Indicators Research, Vol. 88, No. 2, pp. 329–346

Shields, M.–Wooden, M. (2003): Marriage, children and subjective well-being. Paper presented at the Eighth Australian Institute of Family Studies Conference. Melbourne, Australia.

Simon, R. W.–Marcussen, K. 1999: “Marital Transitions, Marital Beliefs, and Mental Health.” In: Journal of Health and Social Behavior 40, pp. 111–125.

Stack, S.–Eshleman, J. R. (1998): Marital status and happiness: A 17-nation study. Journal of Mar-riage and the Family, 60, pp. 527–536.

Vanassche, S.–Swicegood, G.–Matthijs, K. (2013): Marriage and Children as a Key to Happiness? Cross-National Differences in the Effects of MaritalStatus and Children on Well-Being. Journal of Happiness Studies, 14(2), pp. 501–524.

Waite, L. J.–Lehrer, E. L. (2003): The benefits from marriage and religion in the United States: A comparative analysis. Population and Development Review, 29, pp. 255–275.

Zimmermann, A.,–Easterlin, R. A. (2006): Happily ever after? Cohabitation, marriage, divorce and happiness in Germany. Population and Development Review, 32, pp. 511–528.

A munkahelyi beillesztés vizsgálatának szükségességeTHE ImPoRTanCE oF EXamInaTIon oF onboaRDInG PRoCESS aT HunGaRIan EnTERPRISES

Kozák Anita tanársegédDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési KarIntézményi Menedzsment és Vezetés Tanszék

AbstractThis article firstly set the workplace orientation in the international and Hungarian human resources literature, than some segments of the Hungarian workplace situation were introduced justifying scientific analysis of the process of workplace orientation. Statistics and reports of the Hungarian Central Statistical Office were mainly used for latter purpose. The analysis implies the unemployment rate, the number of long-term unemployed, the development of job changes and the lack of professional experiences principally affecting young people. The next chapter presents the partial results of a research in Hajdú-Bihar County. The research examined the workplace orientation process with questionnaire surveying employees of four large companies located in Hajdú-Bihar County. According to results of sixty-seven answers evaluated up to finishing this paper, most of the employees do not get proper orientation after recruitment.

1. BevezetésA munkahelyi beillesztés jelentősége vitathatatlan. Fontos az újoncnak, mert megfelelő informá-ciók és odafigyelés nélkül elveszettnek érezheti magát a szervezetben, akár szorongó érzés is ki-alakulhat benne. A vállalat szempontjából pedig azért lényeges, mert a beillesztési program segíti, hogy az új belépő hamarabb legyen produktív szervezeti tag, sőt a lojalitásához is hozzájárulhat. Az is tény viszont, hogy megfelelően kidolgozott és jól működő beillesztési programokkal jel-lemzően csak a nemzetközi nagyvállalatok magyarországi lányvállalatinál rendelkeznek, a kis-és középvállalkozások és a magyar tulajdonban lévő nagyvállalatok kevésbé fordítanak figyelmet a kérdésre. Sőt, kutatási eredményeink azt mutatják, hogy noha a nemzetközi nagyvállalatok ma-gyarországi leányvállalatainál működik beillesztési program, az nem minden esetben megfele-lően koordinált, illetve nem terjed ki minden, az új munkavalló szempontjából lényeges elemre. A munkahelyi beillesztés alapvetően HR funkció, egy komplex folyamat utolsó lépése: miután megtaláltuk és megszereztük, beillesztjük a megfelelő embert a megfelelő helyre.

A munkahelyi beillesztés különösen fontos olyan speciális csoportok esetén, mint például a tar-tós munkanélküliek és a szakmai tapasztalattal nem rendelkezők. A szocializmusban a legtöbben az első munkahelyükről mentek el nyugdíjba, a munkahely- és szakmaváltások nem voltak gya-koriak. Ez a kapitalizmussal megváltozott: egyre gyakoribbak a munkahelyváltások, s ez a jelenség

44 45

már a fiatalokat is erőteljesen érinti. A tanulmány először elhelyezi a munkahelyi beillesztést a nemzetközi és a magyar HR szakirodalomban, majd kitér a tartós munkanélküliek és a szakmai tapasztalattal nem rendelkezők számára, továbbá a fiatalok munkahelyváltásainak számára, azt követően egy Hajdú-Bihar megyei nagyvállalatoknál végzett kutatás részeredményeit mutatja be.

2. A munkahelyi beillesztés szakirodalmaA nemzetközi szakirodalomban számos munkahelyi beillesztéssel kapcsolatos tudományos kuta-tást találunk, emellett gyakorlati szakkönyvet is írtak a témában.

A teljesség igénye nélkül emelem ki Chen (2005), Jokisaari és Nurmi (2009) és Kammeyer-Mueller et al. (2012) vizsgálatát. Chen (2005) 65 projekt-teamben vizsgálta az új belépők beillesz-tését. Eredményei szerint a csoport tagjai nagymértékben befolyásolják az új belépő beilleszkedé-sét, emellett az újonc beilleszkedése is hatással van a csoportra és a szervezetre. Ugyanis azok az újoncok, akiknek megfelelően volt menedzselve a beilleszkedésük, jobban teljesítettek, eredmé-nyesebben tudtak együttdolgozni a teammel, és elkötelezettebbnek érezték magukat a szervezet iránt. A befogadó csoport mellett a szakirodalom különösen fontosnak tartja a vezető hozzáállást, az emberi és a szakmai támogatást. Jokisaari és Nurmi (2009) a vezetői támogatás és a munkahe-lyi szocializáció néhány eleme közötti kapcsolatot vizsgálta. Eredményeik szerint a vezetői támo-gatás folyamatos csökkenésével a szereptisztázottság és a munkával való elégedettség is csökken annak ellenére, hogy egy idő után a jövedelem nő. Kammeyer-Mueller et al. (2012) longitudinális, 264 szervezeti tagot érintő vizsgálatának eredménye szerint a munkatársi és vezető támogatás folyamatosan csökken az új munkavállaló első 90 napja során, és a periódus elején nyújtott támo-gatás befolyásolja leginkább az újonc későbbi teljesítményét.

A munkahelyi beillesztés témájával tudományos igényességgel foglalkozó kutatók elméleti megközelítésmódja mellett a gyakorlati megvalósítást segítő műveket is találunk az nemzetközi szakirodalomban. A googlebooks-on 19 olyan angol nyelvű szakkönyv van, amely kizárólag a beillesztési programok kialakításához és/vagy felülvizsgálatához nyújt segítséget, például Sims (2012): Creative Onboarding Programs: Tools for Energizing Your Orientation Program. McGraw Hill Professional, USA; Stein és Christiansen (2010): Successful Onboarding: Strategies to Unlock Hidden Value Within Your Organization. McGraw Hill Professional, USA; Hampel és Lamont (2011): Perfect Phrases for New Employee Orientation and Onboarding: Hundreds of ready-to-use phrases to train and retain your top talent. McGraw Hill Professional, USA.

A munkahelyi beillesztés Magyarországon alig kutatott a téma. Bár vannak hazai tanulmányok a kérdéssel kapcsolatban, kifejezetten munkahelyi beillesztéssel kapcsolatos kutatást nem talál-tam. MÓRÉ (2011) arra hívja fel a figyelmet, hogy a beillesztés minden esetben az információ körül forog, annak átadása/szükséglete formájában jelenik meg. Az új belépőnek információra van szüksége a munkakövetelményekről, az interperszonális hálózatról, a közvetlen munkacso-portról, a szervezeti kultúráról. A szervezet információt akar átadni, hogy az új belépőt a lehető leghamarabb integrálja, ehhez az átadáshoz használhatja fel azt a munkahelyi közösséget, ahová az új munkatárs került. BÁCSNÉ (2010) megjegyzi, hogy a sikeres beillesztés növeli a szervezet eredményességét, stabilitását, hozzájárul a kiegyensúlyozott társas kapcsolatokhoz, az erre for-dított idő megtérül a szervezet számára. A jól kidolgozott, gördülékenyen működő beillesztési program különösen fontos a megváltozott munkaképességű munkavállalók körében. Ezt a kér-déskört, a hozzá kapcsolódó kommunikációs kompetenciák elemzését, azok gyakorlati alkalma-zását DAJNOKI (2009) részletesen összegzi. Az is mondható ugyanokkor, hogy BÁCSNÉ (2010) és DAJNOKI (2009) tanulmánya nem kifejezetten a beillesztéssel kapcsolatos, csak érintőlegesen

foglalkoztak a témával. Sőt, a három talán legismertebb hazai szakmai folyóirat, a Humánpolitikai Szemle, a Munkaügyi Szemle és a Vezetéstudomány sem tartalmaz 20 évre visszamenőleg beil-lesztéssel kapcsolatos szakcikket.

A nemzetközi szakirodalommal ellentétben Magyarországon olyan szakkönyvet sem találunk, amely a beillesztési programok kialakításához és/vagy felülvizsgálatához nyújt segítséget. Ez azért meglepő, mert valószínűleg a hazai gyakorlati szakembereket foglalkoztatja a téma, hiszen a HRportal-on 8 évre visszamenőleg 17 szakcikket találunk a témában.

3. A munkanélküliség, a szakmai tapasztalat hiánya és a munkahelyváltások számaA tanulmány jelen fejezetében bemutatom a magyar munkaerőpiaci helyzet néhány olyan szeg-mensét, amely véleményem szerint összefügg a munkahelyi beillesztés vizsgálatának szükséges-ségével hazánkban: a tartós munkanélküliek és a szakmai tapasztalattal nem rendelkező fiatalok számát, illetve a 15 és 29 év közöttiek munkahelyváltásainak számát.

Az ábrákhoz és táblázatokhoz leginkább a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott anyagokat, jelentéseket használtam fel.

A magyarországi munkanélküliek számát a 2013-as évben az 1. számú táblázat mutatja be.

1. sz. táblázat: Munkanélküliek száma és munkanélküliségi ráta Magyarországon a 2013-as évben

Időszak

Munkanélküliek Munkanélküliségi ráta

15-74 éves

15-24 éves

25-54 éves

15-74 éves

15-24 éves

25-54 éves

ezer fő %

2013. január–már-cius 508,7 92,2 372,5 11,8 30,5 10,8

2013. február–április 476,2 81,9 349,5 11,0 27,5 10,1

2013. március–május 460,5 79,5 333,5 10,5 27,0 9,6

2013. április–június 449,3 80,7 322,2 10,3 27,0 9,3

2013. május–július 445,8 86,9 313,3 10,1 27,8 9,0

2013. június–augusztus 439,5 89,3 305,7 9,9 27,9 8,8

2013. július–szeptember 434,2 88,7 300,6 9,8 27,4 8,6

2013. augusztus–október 433,7 85,1 303,2 9,8 26,8 8,7

2013. szeptember–november 410,5 78,0 288,9 9,3 24,7 8,3

Forrás: Munkanélküliség, 2013. szeptember–november, KSH

A munkanélküliségi ráta tavaly az év előre haladtával folyamatosan csökkent, és év végére már csak 9,3% volt. Ez a 11,8%-os év elejéhez képest 2,5% javulást jelent, mely valószínűleg a közmun-ka programnak köszönhető. A közmunkaprogramban 2013-ban a körülbelül 250 000 résztve-vő (pontos adatok nincsenek) 5 hónapig, maximum napi 6 órában volt foglalkoztatva. Szomorú

46 47

azonban, hogy a 2013-as évben az álláskeresők több mint fele, 55,1%-a tartós munkanélküli volt, vagyis legalább egy éve keresett állást. A munkanélküliség átlagos időtartama pedig 19,4 hónap volt.

Nagymértékben akadályozza a munkához jutást a szakmai tapasztalat hiánya is. A szakmai tapasztalat hiánya leginkább a fiatal korosztályt érinti. A KSH a fiatalok munkaerőpiaci helyzeté-ről két kiadványt adott ki, egyet 2007-ben, amely a 2006-os év IV. negyedévi adatit tartalmazza, a másodikat pedig 2011-ben, amely a 2010-es év utolsó negyedévi adatgyűjtése alapján készült.

A 2006. IV. negyedévében megkérdezett 15–29 éves munkanélküliek 42,7%-ának még soha nem volt állandó munkája. Ez az arány romlott a 2011-es jelentés szerint, ugyanis a 15–29 éves fiatalok fele (891 ezer fő) rendelkezett valamiféle munkatapasztalattal 2010 IV. negyedévében. A valaha jövedelemszerző tevékenységet végzők közel háromnegyede (646 ezer fő) a felvétel idején is dolgozott, valamivel több mint egynegyed részük azonban nem tudott, vagy nem kívánt mun-kát vállalni. A munkatapasztalattal rendelkező, de a felvétel idején nem dolgozó 245 ezer fiatal közel egynegyede utolsó munkájában 3 hónapnál rövidebb ideig – főként alkalmi, eseti munka-vállalóként, illetve szünidei munkákban – helyezkedett el. További egynegyedük munkája / mun-kaviszonya ugyan ennél hosszabb ideig tartott, de az egyéves időtartamot nem érte el. Közel fele arányban (mintegy 120 ezren) viszonylag stabilabb foglalkoztatásban tudhatták magukat, utolsó munkájuk ugyanis legalább egy évig tartott. Mintegy 885 ezer 15–29 éves számolt be arról, hogy még soha nem végzett jövedelemszerző tevékenységet. (A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, KSH Kiadványtár, 2007, 2011).

A fiatalok csoportján belül a munkatapasztalat hiányának aránya a nappali tagozaton tanulók-nál igen magas. A 2007-ben kiadott jelentés alapján a 15–29 éves, nem nappali tagozaton tanulók körében minden 200 diákból 130 végzett jövedelemszerző tevékenységet (vagyis volt foglalkoz-tatottnak tekinthető), a nappali tagozaton tanulók esetében nagyon kevés, mindössze 1 fő. A 810 ezer 15–29 éves, nappali tagozaton tanuló 11,1%-a, 90 ezer fő nyilatkozott úgy 2006 IV. negyed-évében, hogy nappali tagozatos tanulmányai mellett az elmúlt egy évben valamikor dolgozott. A nappali tagozatos tanulmányok mellett munkát végző fiatalok több mint egyharmada az év egé-szében rendszeresen (10,8%) vagy alkalmanként (24,1%) vállalt munkát. Ezen belül egyharma-duknak a kötelező iskolai, szakmai gyakorlat miatt kellett dolgoznia, közel fele arányban azonban önszántukból, elsősorban jövedelemszerzés céljából dolgoztak. Tanév közben a nappali tagozatos tanulmányokat folytatók további 17,4%-a dolgozott rendszeresen vagy alkalmanként. Többségük (mintegy 60%-uk) kötelező szakmai gyakorlaton vett részt, közel 30%-uk pedig munkavégzésével önálló keresetre, jövedelemre kívánt szert tenni. A nappali tagozatos tanulók majdnem fele azon-ban kizárólag a tanítási szünet idején dolgozott. Ezen belül minden harmadiknak a nyári szakmai gyakorlat volt kötelező, kétharmad részük azonban jövedelemszerzés, illetve kiegészítés céljából vállalt munkát. Azok aránya pedig, akik az elmúlt egy évben nem kötelező iskolai, szakmai gya-korlaton, vagy az iskola által szervezett munkában vettek részt, összességében 13–14% körüli volt (A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, KSH Kiadványtár, 2007, 2011).

Ez az arány javult a 2011-ben kiadott jelentés alapján: a 907 ezer 15–29 éves, nappali tagozaton tanulók 20,9%-a, 189 ezer fő nyilatkozott úgy, hogy nappali tagozatos tanulmányai mellett az elmúlt egy évben valamikor dolgozott. A 189 ezer fő többsége (87,1%) a 15–24 éves korosztályból került ki. Ahogyan az ábrán is látszik, a megkérdezetteknek kevesebb, mint fele, 43,4%-a dolgo-zott tanév közben és szünidőben egyaránt, további 22,1%-uk csak tanítási szünetben, 12,2%-uk pedig csak tanév közben alkalmanként. Kötelező iskolai, szakmai gyakorlaton a nappali tagozatos tanulmányok mellett dolgozók 59,3%-a vett részt, ezen belül csak egyötödük (mintegy 25 ezer fő) kapott valamiféle javadalmazást is ezért. Nem kötelező iskolai, szakmai gyakorlaton a dolgozó di-

ákok jóval kisebb arányban vettek részt (7,1%), ugyanakkor közöttük jelentősen nagyobb arány-ban (59,4%) fordultak elő azok, akik fizetséget is kaptak munkájukért (A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, KSH Kiadványtár, 2011).

1. ábra A 15–29 éves nappali tagozaton tanuló fiatalok tanulmányaik melletti munkavállalása az elmúlt 12 hónapban, 2010. IV. negyedév

Tanév közben és szünidőbenegyaránt dolgozott44%

Csak tanév közben, rendszeresen13%

Csak tanítási szünetben, rendszeresen9%

Csak tanítási szünetben, alkalmanként22%

Csak tanév közben, alkalmanként12%

Forrás: A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, KSH Kiadványtár, 2011, 21. o.

A 20,9% még így is nagyon kevés. Valószínűleg ennek az az oka, hogy egyrészt az oktatási rend-szer nem szentel kellő figyelmet a szakmai gyakorlatra, másrészt az atipikus foglalkoztatási for-mák aránya bár javult, de még mindig nem igazán elterjedt hazánkban. Utóbbi miatt a fiatalok nem remélik, hogy rugalmas, esetleg részmunkaidős állás találnak. Emellett a felsőoktatásban is a nappali képzésnek sajátossága, hogy a szemináriumokon és gyakorlati jeggyel záródó órákon kötelező a megjelenés a tanulmányi- és vizsgaszabályzat alapján.

A munkahelyváltások számának alakulásának bemutatásánál szintén azt a 2 KSH kiadványt használom fel, amely a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét prezentálja. A kor előre haladtával ter-mészetes a munkahelyváltás, azonban ez a jelenség egyre inkább jellemzi a 15 és 29 év közöttieket is.

A foglalkoztatottak között a 15–19 éveseknek mintegy kétharmada (67,9%), a 20–24 évesek-nek már csak közel fele (48,9%), a 25–29 éveseknek pedig kevesebb, mint egyharmada (28,4%) dolgozott 2006-ban az első munkahelyén. Eközben nőtt a legalább harmadik munkahelyükön dolgozók aránya is. Szintén a 2006. IV. negyedévi felmérés adatai szerint az első munkahelyen a megkérdezett 15–29 évesek 49,1%-a, második munkahelyen a 25,9%-a, harmadik munkahelyen 14,9%-a és a háromnál több munkahelyen 9,4%-a dolgozott. Ehhez képest a 2010. IV. negyed-évi felmérés szerint a foglalkoztatott fiatalok 44,5%-ának egyetlen munkahelye volt a felvételig, 27,5%-uk második, 16,7%-uk pedig harmadik munkahelyén, 11,2%-uknak pedig háromnál több munkahelyváltása volt. Ezt azt jelenti, hogy 4 év alatt 2,5%-kal nőtt a második munkahelyesek, közel 2%-kal a harmadik, és szintén közel 2%-kal a háromnál többször munkahelyet váltók ará-

48 49

nya a 15–29 éves korosztályú foglalkoztatottak között (A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, KSH Kiadványtár, 2007, 2011).

2. ábra Foglalkoztatott fiatalok aszerint, hogy hányadik munkahelyükön dolgoznak, 2002, 2004 és 2006 IV. negyedév

0%

20%

40%

60%

80%

100%

első második harmadik legalább negyedik

2002 2004 2006 2002 2004 2006 2002 2004 200615–19 évesek 20–24 évesek 25–29 évesek

71,8%

21,4%

4,1%

2,6%

75,7%

18,9%

0,9%

4,5%

68,1%

17,7%

8,4%

5,8%

46%

33,9%

13,1%

7%

48%

30,7%

14,9%

6,4%

49,6%

28,2%

14,3%

7,9%

28,7%

34,1%

22,9%

14,4%

30,7%

32,6%

24%

12,8%

31,5%

31,9%

22,2%

14,4%

Forrás: A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, KSH Kiadványtár, 2017, 25. o.

A munkahelyi beillesztés különösen fontos a tartós munkanélküliek és a szakmai tapasztalattal nem rendelkezők számára. Sokkal nehezebb visszaszoknia a munkavégzéshez egy olyan egyénnek, aki több mint egy éve nem dolgozott. Nemcsak a szervezet és a munkakörét kell megismernie és elfogadnia, hanem magához a munkához, a munkavégzés napi rutinjához is újra alkalmazkodnia kell. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a 2013-as évben az álláskeresők több mint fele, 55,1%-a tartós munkanélküli volt.

A szakmai tapasztalattal nem rendelkezőknek szintén alkalmazkodniuk kell a munkavégzéshez, emellett ők korábbi munkatapasztalataikra sem hagyatkozhatnak. Ha az egyén kikerül az isko-lapadból, és előtte még sosem dolgozott, egy nagyon éles váltást jelent számára a munka világa. A KSH adatai szerint 2010-ben mintegy 885 ezer 15–29 éves számolt be arról, hogy még soha nem végzett jövedelemszerző tevékenységet. A nappali tagozaton tanuló fiatalok mindössze egy-ötödének van valamiféle munkatapasztalata, akik közel 60%-a csak a kötelező iskolai, szakmai gyakorlaton vett részt.

Különösen lényeges ezért a tartós munkanélküliek és a munkatapasztalattal nem rendelkezők számára, hogy felvételüket követően ne hagyják őket magukra, megfelelő instrukciókkal és in-formációkkal lássák el őket, illetve kellő odafigyelést és támogatást kapjanak. Ezek hiányában elbizonytalanodhatnak, akár szorongó érzés is kialakulhat bennük.

A bizonytalan gazdasági környezet és a versenypiac nemcsak a munkanélküliségi rátára, hanem a munkahelyváltások számára is hatással van. Az egyre gyakoribb munkahelyváltások nemcsak az középkorúakat és az idősebb korosztály tagjait érintik, hanem a fiatal korcsoportot is. A KSH 2010-es adatai alapján a foglalkoztatott csak fiatalok 44,5%-a dolgozott az első, 27,5%-a második,

16,7%-uk pedig harmadik munkahelyén, 11,2%-uknak pedig háromnál több munkahelyváltása volt. A munkahelyváltások miatt a szervezetek egyre több új belépővel találkoznak, ami új kihívá-sok elé állítja a humán erőforrás menedzsmentet.

4. A vizsgálat anyaga és módszereAz adatgyűjtéshez kérdőíves megkérdezést alkalmaztam a Hajdú-Bihar megyében lévő nagyvál-lalatoknál. A kérdőív tartalmaz egy általános adatlapot és egy munkahelyi beillesztésre vonatkozó részt. Az általános adatlap a szervezet és a válaszadó néhány – a kutatás szempontjából releváns

– adatára kérdez rá, amelyek az adatfeldolgozás során csoportképző ismérvek. A munkahelyi beil-lesztésre vonatkozó rész 13 kérdést tartalmaz, melyekhez további alkérdések kapcsolódnak. A kér-dőíves megkérdezés során a munkavállalókat szisztematikus mintavételi eljárással választottam ki, alapsokaságnak tekintettem azokat a dolgozókat, akik: kevesebb, mint 3 hónapja, több, mint 3 hónapja, de kevesebb, mint 1 éve, több, mint 1 éve, de kevesebb, mint 2 éve, több, mint 2 éve, de kevesebb, mint 3 éve munkavállalói a szervezetnek. A tanulmány megírásáig a 4 szervezettől 216 kérdőív érkezett, melyből 65 került rögzítésre SPSS 14.0 statisztikai programban. Jelen cikk megírásához a szakmai kérdőív második kérdéskörére adott válaszokat használtam fel, amely a munkahelyi orientáció általános részére tér ki. A feldolgozott mintába mind a négy szervezet dolgozói közül kerültek be, mindegyikük legalább középfokú, de 58%-uk (38 fő) felsőfokú vég-zettséggel rendelkezik. A 65 válaszadóból 35 nő és 40 férfi, ami 55–45%-os nemi megoszlást jelent. A mintába kerültek többsége, 92%-a (60 fő) alkalmazotti, 6% (4 fő) alsóvezetői, 2% (1 fő) középve-zetői munkakörben dolgozik. A kérdőívet kitöltők közül 40-en (61%) 20 és 29 év közöttiek, 16-an (24%) 30 és 39 év közöttiek, 9-en (15%) pedig 40 és 49 év közöttiek. A megkérdezettek 14% (9 fő) kevesebb, mint 3 hónapja, 23%-a (15 fő) több, mint 3 hónapja, de kevesebb, mint 6 hónapja, 26%-a (17 fő) több, mint 1 éve, de kevesebb, mint 2 éve, 37%-a (24 fő) több, mint 2 éve, de kevesebb, mint 3 éve dolgozója a szervezetnek.

5. A vizsgálat eredményei és értékelésükA tanulmány jelen fejezete bemutatja az eddig feldolgozott kérdőívek azon eredményét, amely az munkavállalók általános orientációjára kérdez rá. Az általános orientáció során 22 elemet sorol fel a kérdőív, a válaszadónak meg kell jelölnie, hogy az orientáció egyes részei megvalósultak-e munkába lépését követő első héten.

Ahogyan az ábrán is látszik, a munkaidőre és a munkaszünetekre vonatkozó előírásokat csak a megkérdezettek 63%-ának mondák el, hasonló eredményt mutat a béren kívüli juttatások részle-tezése is. A parkolási lehetőség és az öltözködésre vonatkozó előírások nem minden szervezetnél relevánsak, de a válaszadók több mint egyharmada emlékezett úgy, hogy kapott ezekkel kapcso-latos információt munkába lépését követő első héten. A szervezeti körbevezetés és az étkezési lehetőségek ismertetése csak a megkérdezettek kicsit több mint felénél valósult meg az orientáció során. A mellékhelyiséget és a menekülési útvonalat válaszadók közel felének, illetve 43%-ának mutatták meg. A szabadságra és a táppénzre vonatkozó előírásokat a megkérdezettek majdnem 70%-ának mondták el, míg a kijelölt dohányzóhelyet kevesebb, mint egyötödüknek mutatták meg. A legmeglepőbb a törvényi előírás szerint kötelező tűz-és munkavédelmi oktatás, melyen – annak ellenére, hogy a nagyvállalatoknál készült felmérés –, válaszadóknak csak 69%-a vett részt.

50 51

3. ábra Az általános orientáció elemeinek megvalósulása a megkérdezettek körében (1. rész)

Részletesen ismertetni a munkaidőreés a szünetekre vonatkozó előírásokat

Részletesen ismertetniaz öltözködésre vonatkozó elvárásokat

Ismertetni a szabadságra és a táppénzre vonatkozó előírásokat

Megmutatni, hol van a kijelölt dohányzóhely

Megmutatni, merre van a menekülési útvonal

Megmutatni, hol található a mellékhelyiség

Körbevezetni az épületben

Tájékoztatni a parkolási lehetőségekről

Tájékoztatni az étkezési lehetőségekről

Tűz- és munkavédelmi oktatásáról gondoskodni

Tájékoztatni a béren kívüli juttatások rendszeréről

Igen Nem Nem emlékszem Nincs válasz

41 24

23 42

36 29

45 20

41 24

25 40

44 21

11 53 1

28 37

32 33

37 28

Forrás: Saját vizsgálatok, 2013–2014

Nem minden munkakör esetén szükséges tudni, hogy hol vannak és hogyan működnek az olyan irodai gépek, mint a fénymásoló és fax, de tekintettel arra, hogy a megkérdezettek mind-egyike irodai alkalmazott volt, szükség volt rá. A megkérdezettek körülbelül harmadának mu-tatták meg ezeket a gépeket és ismertették azok használatát. Annak ellenére, hogy minden mun-kakörben indokolt lett volna munkavégzéshez szükséges eszközökkel ellátni az új dolgozókat, ez 86%-uknál valósult meg. Mind a négy vizsgálat vállalatnál kidolgozott teljesítményértékelési rendszer működött, de a teljesítményértékelés módjáról csak a megkérdezettek 40%-át tájékoztat-ták az orientáció során. A megkérdezett munkavállalók egyharmadának mondták el az előrelépé-si és karrierépítési lehetőségeket, ugyancsak körülbelül egyharmaduknak azt, hogy beszámolási kötelezettségeit milyen gyakorisággal kell végeznie. A betanulási időszakról és arról, hogy kinek/kiknek tartozik beszámolással az újonc, a válaszadók 60%-a lett tájékoztatva. Az interperszonális kapcsolatok kiépítését segítő munkatársaknak való bemutatás szintén csak 60%-uknál valósult meg.

A tűz-és munkavédelmi oktatás mellett a munkáltatónak kötelessége tájékoztatni az új mun-kavállalót a próbaidő hosszáról és a munkaköri feladatairól, ennek ellenére a megkérdezettek egyötöde úgy nyilatkozott, hogy sem a próbaidő hosszáról, sem a munkaköri feladatiról nem tájékoztatták.

4. ábra Az általános orientáció elemeinek megvalósulása a megkérdezettek körében (2. rész)

Megmutatni, hogyan működik a fénymásoló, fax stb.

Megmutatni, hol tud fénymásolni, faxolni stb.

Munkavégzéshez szükséges eszközökkel ellátni

Tájékoztatni a teljesítményértékelés módjáról

Tájékoztatni a próbaidő hosszáról

Tájékoztatni az előrelépési,karrierépítési lehetőségekről

Tájékoztatni, hogy beszámolási kötelezettségétmilyen gyakorisággal kell végeznie

Tájékoztatni, kinek tartozik közvetlen beszámolással

Bemutatni a közvetlen munkatársainak

Részletesen tájékoztatni a betanulási időszakról

Részletesen ismertetni munkaköri feladatait

18 47

24 41

56 9

26 35

52 13

21 44

39 26

51 14

22 43 1

39 26

38 27

Igen Nem Nem emlékszem Nincs válasz

Forrás: Saját vizsgálatok, 2013–2014

6. ÖsszefoglalásA cikk célja az volt, hogy számba vegye azokat a tényezőket, amelyek miatt indokolt figyelmet szentelni a munkahelyi beillesztés folyamatára.

Az szakirodalmi elemzés rávilágított arra, hogy míg a nemzetközi irodalom kiemelt jelentőség-gel kezeli a folyamatot, addig a magyar szerzők inkább csak érintőlegesen foglalkoznak a témá-val. Emellett a bemutatott magyarországi munkaerőpiac néhány olyan szegmense, mint a magas munkanélküliségi ráta, a tartós munkanélküliek száma, az egyre gyakoribb munkahelyváltások és a fiatalok szakmai tapasztalatának hiánya azt támasztják alá, hogy szükség van a jól kidolgozott és gördülékenyen működő beillesztési programokra. Továbbá a prezentált kutatási részeredmények szerint a vizsgált vállalatoknál a munkavállalók nem kapják meg a megfelelő orientációt. Az ered-mények arra világítottak rá, hogy még a törvényi előírás szerint kötelező tűz- és munkavédelmi oktatást, munkaköri leírás részletezését és próbaidő hosszáról való tájékoztatást sem biztosítják a megkérdezettek körülbelül egyharmadának, illetve egyötödének.

A vonatkozó hazai szakirodalom hiánya, a bemutatott munkaerőpiaci szegmensek és kutatási részeredmények azt támasztják alá, hogy szükséges a munkahelyi beillesztés vizsgálatával foglal-kozni hazánkban.

52 53

Felhasznált irodalom

Chen, G.: Newcomer Adaptation in Teams: Multilevel Antecedents and Outcomes. In: Academic Management Journal, 2005 48:1 101–116 o.

Jokisaari, M.–Nurmi, J. E.: Change in Newcomers’ Supervisor Support and Socialization Outcomes After Organizational Entry. In: Academic Management Journal. 2009 52:3 527–544 o.

Kammeyer-Mueller, J.–Wanberg, C.–Rubenstein, A.–Song, Z: Support, Undermining, and Newcomer Socialization: Fitting in During the First 90 Days. In: Academic Management Journal 2013 56:4 1104–1124 o.

Móré M. (2011): Te csak beszélj, én könnyen beilleszkedem. A beillesztés kommunikációs összefüg-gései VIKEK Közleményei III évf. 2. sz. 43–51. o.

Bácsné B. É. (2010): Az időtényező szerepe a tartalmi vezetési feladatokban. VIKEK Közleményei II. 2-3 (No. 3-4.) 126-133. o.

Dajnoki K. (2009): Esélyegyenlőségi kommunikációs ismeretek a gyakorlatban. In: Esélyegyenlőségi kommunikációs ismeretek a munka világában. FSZEK Budapest

A fiatalok munkaerőpiaci helyzete. Központi Statisztikai Hivatal, 2008A fiatalok munkaerőpiaci helyzete. Központi Statisztikai Hivatal, 2011

Együttműködő külső kollégáink írásai

54 55

Foreign Policy of Hungary in Central European Region

Illar Kristina, assistant professorCathedra of History of Hungary andEuropean Integration at HPF (Humanitarian and Natural Sciences Faculty)Uzhhorod National University

AbstractIn article the Author gives an overview of questions related to formation of radically new foreign policy of Hungary after political regime turnover in year 1989. Author defines the peculiarities of political priorities fundamentals formation. Author represents the analysis of theory and practice in the development of foreign policy priorities for the country in Central European region.

Keywords: Hungary, EU, priorities, foreign policy, government.

It is well-known that foreign policy planning is on of the most complicated actions for any gov-ernment, since it should be both priority of today and the signpost in strategic dimension. Thus, the character complexity of directions in foreign policy of the country makes practically impos-sible the appearance of any disagreements, misunderstandings and conflicts.

In pragmatic dimension, realization of its priorities in foreign policy by Hungary during 1989–2010 years gives background to speak about consistency, pragmatism and efficiency in realiza-tion of foreign policy by governments of Hungary during this historical period of time in Central European region. We mean, that during period of 1989–2010 years, we could observe the con-cordance of country’s national interests in Hungary, as well as principles and real directions in activities of country’s governments. Although there were both mistakes and misunderstandings, they were of temporary, non-fundamental nature.

One should admit such positive features of Hungarian foreign policy course as fundamentality and systematic character of national interests during such long period of time, from year 1990 to 2010, since neither any new government, nor president were trying to, so to say, “adjust” foreign policy within some ideological or political priorities, or his own “understanding of the world”.

According to instrumental logics, foreign policy is – from on side, “rational choice”, that is formed according to national interests of the states, that are trying to perform rationally in their activities, on the basis of objective-means calculation, minimizing expenses and increasing benefits; and from the other side, foreign policy – is also the politics for achieving “the balance of power”. However, cultural factor is also significant in foreign policy doctrine of the states, particularly in foreign policy of Hungary. Otherwise, how can we explain the desire of countries from Central European region “to come back home, in Europe”? The only answer is – definition of European identity, going back far to the Medieval age.

In this context it is important to provide foreign policy guarantees of internal social and eco-nomical reforms. Therefore, national interests in foreign policy of the country should be legal-

ized, in case of Hungary – it is availability of legally established priorities of foreign policy in 1990 that have real strategic value even nowadays, as far as they are based on structurised sys-tem of national interests. Concerning Hungary, it is important to admit the strategic decision of government related to foreign policy back in year 1990, in particular – the provision of national sovereignty, because since year 1945 Hungary was deprived of ability to take and realize the strategic decisions in sphere of foreign policy.

From theoretical and methodological point of view, and in conditions of transition period, at domination of transformational changes not only in Hungary, but in all Central European region, we consider as reasonable to mark Hungarian foreign policy as constant, aimed at acceleration of Euroatlantic dimension, democratization of social life and intensification in development of marketing mechanisms in country’s economy.

The complexity of foreign policy formation in 1989–1990 years was defined by availability of dichotomies and compromises – both from theoretical and practical point of view. In theoretical sphere, optimization of criteria production for actually acting foreign policy of Hungary was based on compromises – between national interests, national diplomacy, politics of the country and respectively their programs of action, from the other side – interests of the foreign countries, diplomacy of leading countries of the world, and international foreign political situation in gen-eral. Practically – nature of foreign political strategy of Hungarian Republic (HR) in year 1989, even in conditions of Hungary’s declaration of sovereignty, was as it were “restricted” by sig-nificant factors of foreign nature, in particular: presence of foreign state military forces – USSR within territory of the country, membership of Hungary in the Warsaw Pact and the Council of Mutual Economic Assistance , The Statutes, that still had acting powers.

Proclamation of The Third Hungarian Republic on 23rd of October year 1989, as well as adop-tion of democratic laws about referendum and the public initiative by National Assembly (Par-liament) of Hungary in 1989 year, new law about elections, about right of citizens to establish organizations and associations, holding rallies and meetings, about functioning and economic activity of political parties, and also the new version of Hungarian Constitution – determined in general the novel grounds in political and legal sphere for formation of qualitatively new internal and foreign policy of sovereign Hungarian Republic8.

Main directions of Hungarian Republic foreign policy were formulated just at this time. Even more, foreign policy strategically directions were consolidated in Constitution of the country. Thus, according to Constitution of 1949 year (with radical changes in 1989 and 1990-ty years). Hungary is republic (Article 1): «Hungarian Republic is independent democratic and legal state» (1.Article2.)9. Hungarian Republic is independent, sovereign state, that guarantees fulfilment of its liabilities with no exceptions. Its sovereignty means that the state protects the freedom of its own people, independence of the country, its territorial integrity, and also the borders of the state, established according to respective international agreements.

At very objective disintegration conditions of 1989–1990-ty years that didn’t contribute to sta-bility and transparency of the region, the formation of priorities for sovereign Hungary in foreign policy was taking place in some form of guidelines. From present point of view we can say that tree main priorities of Hungarian foreign policy which were: Euro-Atlantic integration, inter-regional cooperation and issue of minorities turned to be not only strategically important, but

8 Alkotmányjog. Jogszabálygyűjtemény. Bp.: Századvég, 1994. 19 133. o.9 A Magyar Köztársaság Alkotmánya. Az 1949 évi XX törvény. A lezárás dátuma 1995. március 31. // Alkot-

mányjog. Jogszabálygyűjtemény. Bp.: Századvég, 1994. 13. o.

56

completely real and pragmatic in their realization, which every Hungarian government develops and actively implements in system of international relations even nowadays.

In fact, Hungary in year 1990, after first free democratic elections could really form independ-ent foreign policy on her own. Lets define traditional as for today main foreign political strategic directions of Hungarian Republic:

– aspiration for Euro-Atlantic integration,– interregional friendly neighbourhood cooperation,– protection and support of Hungarian national minority, living abroad10.

Subregional dimension of Hungarian foreign policy has ancient traditions and historical Euro-pean experience. Here we can admit the 1st of November 1335 as historical event, when in, when in Vishegrad king castle of Karol Robert, Hungarian, Czech and Polish governors took the com-mon decision for political and commercial cooperation as opposed to Austria. In fact it became the signpost for cooperation of countries in the region, the conceptual completeness of which was formed on 15th of February 1991 in format of Vishegrad association – as subregional inter-national association of Central European countries – Poland, Hungary, the Czech Republic and Slovakia. Cooperation of Hungary with neighbours of “firs range” was always important foreign political priority. Such cooperation was taking place both between Hungarian region and other European regions within frames of transboundary and interregional cooperation, for example, in format of – euro-regions, regional association “Alpy-Adria”, and also Central European Free Trade Agreement (СEFTA) – economic cooperation of states within the region.

Surely, governments and coalition governments of Hungarian Republic for the period of 1990–2010 years, depending on political and party belonging, gave priority to the second or third direction, though, we should admit, that all three directions were gradually implemented in the country. Regarding third direction of Hungarian foreign policy – support of Hungarians, who live in neighbouring countries and elsewhere abroad with aim to preserve their national identity and further living on motherland of Hungarians, we should admit the transparency of neighbour-ing state in the issue. Even more, the support of foreign Hungarians, compatriots abroad, espe-cially the numerous representatives of the Hungarian minority in neighbouring countries, is a constitutional liability of Hungarian governments, that is always legitimately acting government of the country.

It is important to underline, that neighbouring countries were the first, who recognized the independence and sovereignty of each other. The example of constructive interstate relations in Central European region is relation of Ukraine and Hungary. After signing the Protocol about establishment of diplomatic relations between Ukraine and Hungarian Republic, on 6th of De-cember year 1991 the Agreement about Friendship and Cooperation between Ukraine and Hun-garian Republic was signed (further – Agreement about Friendship), that eventually – on 1st of July 1992 was ratified by Decree of Verkhovna Rada: Ukraine and Hungarian Republic, building their relations that go back to ancient history of the countries, are convinced that, good neigh-bourhood, mutual respect and cooperation between two countries correspond the interests of Ukraine and Hungary and serve the creation of new quality relations, based on equality, and strengthening of security system in Europe” 11.

10 A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei és do-kumentumai // Magyar Külpolitikai Évkönyv. A Külügyminisztérium Dokumentációs Főosztálya. Bp.: Vadas, 1990. – 337.o.

11 A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei és doku-

Thus, the foreign policy of Hungary has the principle of continuity that is focused on three major principles. We also must admit the principle of correspondence between programs and actions of governments and national interests of Hungary in order to strengthen national sover-eignty and territorial integrity, the welfare of the citizens of the country and form the generally positive image of the country as legal, democratic state that is recognized by international com-munity in the Central European region.

Bibliography

1. Alkotmányjog. jogszabálygyűjtemény. Bp. Századvég, 1994. 19 – 133.2. A Magyar Köztársaság Alkotmánya. Az 1949 évi XX. törvény. A lezárás dátuma 1995. március

31. In.: Alkotmányjog. Jogszabálygyűjtemény, Bp., Századvég, 1994. 13.3. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei és

dokumentumai In.: Magyar Külpolitikai Évkönyv. A Külügyminisztérium Dokumentációs Főosz-tálya, Bp,. Vadas, 1990. – 337.

4. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei és dokumentumai In.: Magyar Külpolitikai Évkönyv. A Külügyminisztérium Dokumentációs Főosz-tálya, Bp.: Vadas, 1991. – 391.

mentumai // Magyar Külpolitikai Évkönyv. A Külügyminisztérium Dokumentációs Főosztálya Bp.: Vadas, 1991. – 391.o.

58 59

A study of drug consumption and family factors among provincial young people

Dóra Kárpáti Barabásné assistant professorCollege of Nyíregyháza

AbstractThis study briefly overviews the family background and problems of provincial young people consuming drugs. I have studied 3 problems within this topic: family structure, relations with parents, and family members’ drug consumption behaviour. I suppose that family problems are connected with the interviewees’ alcohol and other drug consumption.

In my research I apply the Euroadad questionnaire. The sample covers 144 interviewees, 76.9% of whom have been “diverted” from jurisdiction. The other respondents have volunteered for the therapy. I have processed the data with the SPSS statistical program package. Having studied the respondents’ family structure, I have found no significant difference regarding the co-habitation data for the past 30 days or the past year. The family members’ alcohol and drug consumption bears a greater relation to the use of legal drugs than of prohibited ones. The family problems re-lated to parents are connected to the young people’s prohibited and legal drug consumption, and fathers play a particularly stressed role.

The groups of party drug and amphetamine consumers struggle with more family problems than the groups of marijuana users. My survey has also confirmed my hypothesis that diversion from jurisdiction has included not only young people who have tried drugs 1 or 2 times.

Keywords: provinces, alcohol, drug, family

1. The theoretical background of drug consumptionDrug abuse, the chemical and behavioural addiction is not an illness, as are different acute or chronicle diseases. It is a much more complex phenomenon. Getting used to drugs is an experi-ence and behavioural pattern, a peculiar human communication form. Drug abuse might have numerous reasons, meanings and functions. The over-simplification of the phenomena may lead to distortions that can mislead one.

Theories concerning drug abuse have a history of 30 years. The two most attention demanding ones are the theories of social control and that of social learning. Both of them are deeply rooted in sociology, but bear the marks of a strong psychological influx. These are made more complex with viewpoints directed towards medicalization by two other well known models: the theory of social development and the bio-psycho-socio theory.

Overall, all theories focus on attachment, which means that deviant behaviour evolves because the individual breaks away, gets isolated, so his or her relationship loosens with the surround-ing socialisation groups and institutions which follow the conventional, steady value and norm system regulating the behaviour. Information on the emergence of drug consumption among the Hungarian youth has been available since the late 1960s. (Elekes–Paksi, 1999) The first self-as-

sessment surveys, which apply direct indicators, were prepared among secondary school student in the 1970s. However, these researches were performed with various methods and on different samples, so the findings can be compared only with difficulty. Systematic data collection was started in the early 1990s. (Elekes–Paksi, 2000)

The personality development and socialisation of young people occurs within the frames of different institutions (e.g. family, school). If personality development bogs down for various reasons, peer groups take over the role of primary socialisation institutions.

The family as a primary, informal group is an important intermediating chain link between the individual and the society.

The international and domestic experience shows that when extended, obligate drug use causing several problems develops, the family nearly always becomes disfunctional, operating unhealthily and preventing famil members from development. (Brassai–Pikó, 2005, Bácskai–Gerevich, 2000, Elekes–Paksi, 2000)

The broken family in many cases a priori increases the risk, but at the same time family conflicts in whole families also have a risk-enhancing effect concerning the problem behaviour of the youth. (Formoso–Gonzales–Aiken, 2000)

One of the parents often suffers from alcoholism or other chronic diseases. Therefore, both in-family deviance and detrimental consumption habits increase the probability of drug use. Data suggest that a considerable part of secondary-school students live in a “family” relationship” with problematic behaviour forms (e.g. smoking, regular alcohol consumption, suicidal attempt, im-prisonment, taking lots of tranquilisers and soporific draughts, drugs, etc.) (ESPAD, 2003, Elekes, 2005). Researches demonstrate that intimate family community, parental care, love and authori-tarian discipline considerably decrease the chance of the evolvement of antisocial behaviour. On the other hand, authoritarian supervision, gross punishment and the lack of love underlie plenty of undesirable behaviour forms. (Jackson–Henriksen–Foshee, 1998)

Should a child feel bad in two fundamental communities – in the family and in school, (s)he will look for substitutive relationships and communities, where (s)he is accepted, can experience suc-cess easily, and gets space to let his/her uneasiness, aggression, embitterment out. (Kósáné, 1989)

2. HypothesisThe drug consumption behaviour of family members affects the alcohol and other drug con-sumption of provincial young people.

The disorders deriving from the families’ structure and functional dynamics influence the trial and regular use of certain drugs.

The in-family deviances also contribute to the trial and regular use of certain drugs.Furthermore, I suppose that diversion from jurisdiction covers not only young people who

have tried drugs 1 or 2 times.

3. MethodsThe Esteeming Interview of Puberty Problem (EuroADAD) was created by the cooperation of researchers and clinical staff. It is such a structured, clinical method for interviewing that might be used at least on three fields, that is in clinical / diagnostical work, program evaluation and research. It is recommended for subjects younger than 24.

EuroADAD contains seven main problem areas: health status, school, partnership, family, psy-

60 61

chological and legal status, alcohol and drug usage. All problem areas are valued according to a given system ans weight by the interviewer and the interviewd as well. The interview among normal conditions last for 45–60 minutes. The interview is anonym. (Bácskai–Gerevich–Rózsa, 2004)

In this study I have processed the problem of family and drug consumption. Method of re-search: regression analysis. I have considered the consumption of various drugs as dependent variable, and the questions about family status as independent variable.

I have processed the data with the SPSS (6.1.2.) statistical program package.

4. The Results of the survey4.1. General analysis of the SampleMy survey is based upon Euroadad interviews taken at the Drug Treatment Department of Nyír-egyháza. The sample covers 144 persons. The respondents consists of 15 women and 129 men, 73.6% of whom is over 18, while 26.4% is between 15 and 18.

Employment data: 42.4% of the interviewees go to school and 24.3% have a job. 27.1% have neither a student nor an employment relationship.

Qualification: 18.8% have completed 8 years of primary school, while 29.2% have a secondary-school or vocational degree. Currently 24.9% are secondary-school students, and 7.6% attend post-secondary training.

4.2. The respondents’ drug consumption habits 76.9% of those questioned are treated because of drug abuse to avoid criminal prosecution. Only 23.1% of the sample volunteered to be treated and regard themselves as drug addicts.

All of the questioned drink alcohol, 42.4% of them were under 15, 56.3% were between 15–18 and 1.4% were over 18 when they drank alcohol for the first time.

The second most popular drug is marijuana. The first time they started to take it is as follows: 9.7% were under 15, 58.3% were between 15–18, 17.4% were over 18. Another common illicit substance is ecstasy: 0.7% of them tried it under 15, 26.4% was between 15–18, 19.4% tried it over the age of 18. 21 in 144 people had never taken marijuana, 77 people had never tried the so called “party drug”. 113 in 144 people smoke. The number of other drugs is insignificant. (sedative, amphetamine, LSD). I’ am registered an intravenous user. (Table 1)

In the last 30 days 29.2% of the people taking marijuana, 11.1% of the people taking ecstasy did not stop using them. It is interesting because it would mean criminal prosecution as a conse-quence for 80% of the people choosing treatment instead of going to prison. Besides continuing to take illicit substances it is typical to change drugs, i.e. the number of people drinking alcohol increases at least at weekends. In the last 30 days the number of people drinking alcohol for 1-4 days was 81 (56.3%), for 5-8 days their number was 13 (9%).

70.1% of the questioned did not think they needed to increase the quantity of drugs to reach the expected effect. 13.1% had to increase the quantity of alcohol, 16.1% increased the quantity of illicit drugs, 0.7% the quantity of both alcohol and drugs. (probably they are dependent)

The habits of taking substances is characterized by the information on how many months they used drugs in their life 77.8% of my interviewees had been drinking alcohol for 0–12 months, 10.4% for 1–2 years, 11.9% for more time 61.1% had been taking marijuana for 0–12 months, 7.6% for 1–2 years, 16% for longer time. 42.4% had been taking party drugs for less than a year, 4.9% for 1–2 years, 3.5% for 2–4 years.

Table 1. Characteristics of drug consumption, % n=144

Max. consumption per month (%)

never 1–4 5–8 9–15 over 15 every day

Alcohol 2.1 55.6 20.8 11.1 3.5 6.9

Marijuana 14.6 41.7 10.4 11.1 2.8 19.4

Amphetamine 66.7 20.1 9.7 0.7 1.4 1.4

Tranquilisers 86.1 5.6 0.7 4.2 0.7 2.8

Party drugs 54.9 29.9 6.3 4.9 2.1 2.1

According to Table 1, I divided the young people into 3 groups: • triers, who have consumed drugs maximum 1-4 times in a month, • problematic drug consumers, who have consumed licit or illicit drugs 5-15 times in a month, • addicts, who have used drugs over 15 times in a month.

Table 2. The 3 groups of drug-consuming young people, n=144

AlcoholTranqui-

lisersMarijuana

Partydrugs

Amphe tamine

Occasionalconsumers

80 persons55.6%

8 persons5.6%

60 persons41.7%

43 persons29.9%

29 persons20.1%

Problematicconsumers

46 persons31.9%

7 persons4.9%

31 persons21.5%

16 persons11.1%

15 persons10.4%

Addicts 15 persons10.4%

5 persons3.5%

32 persons22.2%

6 persons4.2%

4 persons2.8%

Not used 3 persons2.1%

124 persons86%

21 persons14.6%

65 persons54.8%

95 persons33.3%

The above clearly shows that diversion from jurisdiction covers not only young people who have tried drugs 1 or 2 times in their lives. My data do not support this hypothesis. For instance, the group of problematic drug users is rather broad. (Table 2)

4.3. Some information on the respondents’ families Considering 95.8% of the sample, the respondents’ mother or father is alive. As for the parents’ relationship, the parents of 59% of the respondents live together, 31.3% of the interviewees have said their parents are separated or divorced, and only 2.1% have stated that their parents have never lived together. My sample has no data of special significance considering the age of the respondents at the time of the family’s breaking-up. The large majority of the young people in a broken family lives together with the mother. Having compared the past year and the last 30 days, I have found no significant difference. 12 of the 144 interviewees have never lived in a family.

48.6% of the respondents have 1 sibling. 27.1% of the interviewees live in a large family, having minimum 2 siblings. The 3–4-member households represent 65.2%, while the co-habitation of 5 or more family members totals 19.4%. As for the two parents, there are more communication problems with the father. The statement show that fathers exert a stronger negative impact on the interviewees than mothers: mothers are more sympathetic, so the respondents trust them more and talk to them more easily about their problems. To sum the data up, it can be stated that the majority of the problems can be observed in about 30–50% of the families.

62 63

4.4. The characteristics of drug consumption in the family Regarding the biological parents, a great risk factor is represented by the fathers’ alcohol and other drug consumption (38.9%), while the mothers’ alcohol and other drug consumption (4.9%) has a lower weight. The 4.9% occurrence of crimes even engraves the previous facts.

The severity of the problem is also reflected by the data on siblings. 12.6% of the siblings are affected by alcohol and other drug consumption, while 2.8% of them have committed some slight crime. (Table 3)

Table 3. The characteristics of drug consumption among family members

Mother FatherSibling

Biological Foster Biological Foster

Alcohol consumption 2.8% – 32.6% – 6.3%

Drug consumption 2.1% – 6.3% – 6.3%

Crimes 0.7% – 4.2% – 2.8%

Table 4. The correlation of in-family deviances and the youth’s drug consumption in the whole sample

In-family devian ces

(p)*

SmokingTranquilis-

ersAlcohol Marijuana

Party drugs

1 2 1 2 1 2 1 2 1 2

Father’s alcohol consumption .0120 .0495 .0986 .0061 .0074 .0815 .0707 .0771 –

Mother’s alcohol consumption .0006 –

Mother’s drug consumption .0191 .0548 –

Sibling’s drug consumption .0019 .0337 –

Father’s crime .0350 .0016 .0893 .0023 –

* significant if p<0.05 1 = the frequency of drug consumption in the past 30 days 2 = maximum drug consumption in one given month

The table shows that the fathers’ alcohol consumption is related to the respondents’ alcohol and other drug problems in the case of each drug. The siblings’ role is inconsiderable and shows significant correlation only at 2 points. The mothers’ alcohol and drug consumption is related to two drugs. (Table 4)

The family members’ alcohol and drug consumption is mainly related to the consumption of licit drugs. This is also demonstrated by earlier surveys, stating that the average number of fam-ily deviances is slightly higher among medicine abusers than among illicit drug users. (Elekes, 2005)

4.5. Family problems and the interviewees’ drug consumption 5 of the 20 family problems under survey was not significant with any of the drugs: distrust of mother, mother’s accusing, father’s job, the lack/weakness of readiness to cooperate with family members, inappropriate relationship with brother. (Table 5)

The family problems related to parents correlate with the youth’s consumption of licit and illicit drugs, and the father’s role is especially important.

The extent of dissatisfaction with the mother equals between the consumers of licit and illicit drugs, while the extent of dissatisfaction with the father is slightly lower in the case of consumers of illicit drugs. This result corresponds to the ESPAD research conducted in 2003. (Elekes, 2005)

Nevertheless, it is surprising that party drug consumers bear more complex, wide-ranging fam-ily problems than marijuana users. The Table also reflects that family problems shows larger cor-relation with the consumption of illicit drugs.

Table 5. The correlation of family problems and drug consumption in the whole sample

Family problems

(p)*

Tranquilis-ers

Ampheta-mine

Alcohol Marijuana Party drug

1 2 1 2 1 2 1 2 1 2

Conflict between parents .0185 .0124 .0414 .0031

Extent of family conflict – .0611 – .0028

Joyless co-habitation – .0084

Problems with getting along with the mother – .0807 .0048 –

Problems with getting along with the father .0709 – – .7060

Distrust of father

Problematic relation-ship with mother .0397 – – .0316

Problematic relation-ship with father .0239 .0080 .0587 .0063

Talking problems with mother .0126 – – .0664

Talking problems with father .0220 .0225 .0677 – – .0953

Father’s accusing .0275 – – .0078

Mother’s job .0588 –

Satisfaction with living conditions .0082 – .0236 – .0459 .0987

Escape from home .0564 –

Problems with getting along with the sister – .0424 – .0472

64 65

References

Akers, R. L., M. D. Krohn, L. Lanza-Kaduce, M. Radosevich (1979). Social Learning and Deviant Behavior: A Specific Test of a General Theory. American Sociological Review 44, 636–655.

Bácskai Erika–Gerevich József: (2000.) A kortárssegítés tanári kézikönyve Egészséges Ifjúságért Ala-pítvány, Vác,

Brassai László–Pikó Bettina: (2005.) Szerhasználat és családi tényezők vizsgálata kö zép is ko lá sok nál Addiktológia,

Gerevich József–Bácskai Erika–Rózsa Sándor: A serdülőkori problémák értékelő interjúja Euroadad kézikönyv. Addiktológiai Kutató Intézet. Budapest, 2004.

Elekes Zsuzsanna–Paksi Borbála: Középiskolások droghasználata és alkoholfogyasztása Magyaror-szágon. Viselkedéskutató Központ. Budapest, 1999.

Elekes Zsuzsanna–Paksi Borbála: (2000.) Drogok és fiatalok. Középiskolások droghasználata, alko-holfogyasztása és dohányzása az évezred végén, Magyarországon. ISMertető. 8. Budapest, Ifjúsá-gi és Sportminisztérium.

Elekes Zsuzsanna: (2005.) A drogfogyasztás elterjedtsége és a fogyasztásra ható társadalmi tényezők iskolában tanuló fiatalok körében. Demográfia 48 évf. 4. szám 345–374

Engel, G. L (1977): The need for a new medical model: A challange for biomedicine. Science, 196, 129–136.

Formoso, D.–Gonzales, N. A.–Aiken, L. S.: (2000.) Family conflict and children’s internalizing and externalizing behavior: Protective factors. American Journal of Community Psychology, 28: 175–199.

Friedman, A. S.: High School Drug Abuse Clients. In: Clinical Research Notes. Rockville, MD: Divi-sion of Clinical Research, National Institute on Drug Abuse, 1983

Hawkins, J. D.–Catalano, R. F.–Miller, J. Y. (1992): Risk and protective factors for alcohol and other drug problems in adolescense and early adulthood: Implications for substance abuse prevention. Psychological Bulletein, 112: 64–105

Hirschi, T. (1969): Causes of Deliquency. University of Calofornia Press. Berkeley.Jackson, C.–Henriksen, L.–Foshee, V. A.: (1998.) The authoritative parenting index: Predicting health

risk behaviors among children and adolescents. Health Education and Behavior, 25: 321–339Johnston, L. D., J. G. Bachman, P. M. O. Malley: Student Drug Use in America 1875–1981. DHHS

Publication No. ADM 82–1208.Washington, DC: U.S. Government Printing Office, 1981.Kim, S: An Evaluation of Ombudsman Primary Prevention Program on Student Drug Abuse. Char-

lotte, NC: Charlotte Drug Education Center, 1979.Kósáné Ormai Vera: (1989.) Beilleszkedési nehézségek és az iskola. Tankönyvkiadó, Budapest.Krohn, M. D., J. L. Massey: Social Control and Delinquent Behavior: An Examination of the Ele-

ments of the Social Bond. Sociological Quarterly, 21, 529–543, 1980.Schmercz István: Pedagógiai szociálpszichológia, Nyírségi Nyomda, Nyíregyháza 2002.Takács István Gábor: Ecstasy és agykárosodás – Van rá bizonyíték? Addiktológia, Budapest, 2006.

Kárpátalja fejlődésének stratégiai céljaiSTRaTEGIC aImS oF THE TRanSCaRPaTHIa DEVEloPmEnT

Kiss Évaa Történelemtudományok nagydoktora, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének a tanszékvezetője

AbstractThe article provides an analysis of the strategic aims of the Transcarpathia region. The main de-velopment of the Transcarpathia region the research and consequences of process of his develop-ment were analyzed in given scientific research. The researcher has demonstrated definitely new approaches to the analysis of the Transcarpathia region in comparative context. In the article complications of development of the Transcarpathia region in the conditions of transformation and in the context of European integration are analysed. Attention is focused on the factors of optimal development of the Transcarpathia region – tourism, recreation, logistics etc. The article is devoted to the investigation of the problems of the development of the border region. The methodological principles of the territorial structure of the regions are analyzed in the European dimension.

Keywords: Transcarpathia, region, aims, civil society, transformation, factors.

I. BevezetésKárpátalja Ukrajna egyik legkisebb és legfiatalabb nyugati megyéje, amely 1946. január 22-én alakult meg külön közigazgatási-területi egységként, Kárpátalja megye (terület) néven az Ukrán SZSZK kötelékében. Kárpátalja, amelynek területe 12,8 ezer négyzetkilométer és Ukrajna terüle-tének 2,1%-a, az ország nyugati részének 11,6%-át kitevő egyik legkisebb megyéje (1. ábra). Kár-pátalja jelenleg egyike a független Ukrajna 27 régiójának.

Ukrajna délnyugati részében helyezkedik el, kívülről négy Európai Uniós tagországgal határos. Közös határa Lengyelországgal 33,4 kilométer, Szlovákiával 98,5 km, Magyarországgal 130,0 km és Romániával 205,4 km, míg belülről Lemberg (Lviv) és Ivano-Frankivszk megyékkel határos. Az ukrajnai megye és az Európai Uniós tagországok határán átkelőhelyek működnek. Ebből adó-dóan a régió különleges geopolitikai lehetőségekkel és a külgazdasági tevékenységgel kapcsolatos számos előnnyel rendelkezik. A megyeszékhely, Ungvár a fővárostól, Kijevtől gépkocsiúton meg-közelítve 788 km-re, vasúton 898 km-re fekszik. A megye területének kiterjedtsége nyugat-keleti irányban 184 km, észak-déli metszetben 80 km.

A megye területét északról a Kárpátok vonulata, északnyugatról a Tátra, délről a nyugat-ro-mániai és a máramarosi hegyek védik. A megyét Ukrajna más régióitól a Tatár-, a Toronyai-, az Uzsoki-, a Vereckei- és a Volóci-hágók választják el, amelyek tenger szint fölötti magassága 931 métertől 1614 méterig terjed.A megye természeti és ásványi-nyersanyagerőforrásokban gazdag, területének közel 80%-át hegyek foglalják el, köztük az Ukrajna legmagasabb pontjának számító, 2061 méter magas Hoverla-hegy.

66 67

1. ábra Kárpátalja helyzete Ukrajna többi megyéjéhez viszonyítva

II. A természeti erőforrások kihasználásának a lehetőségeiA megye fő kincsét az erdők jelentik. A terület erdősültsége 56%, azaz erdők borítják a megye te-rületének több mint felét. A 200 millió köbméterre becsült faanyagkészletét tekintve Kárpátalja az első helyet foglalja el Ukrajnában. A fakészlet több mint felét értékes fajták teszik ki. A függőleges övezetességtől függően a tölgyesek-égeresek, tölgyesek-bükkösök, bükkösök és fenyvesek vannak túlsúlyban. Összességében a lomblevelű fajták 62,2%-ot, a tűlevelűek 29,9%-ot, a többi 7,9%-ot tesz ki. Az erdőkészlet területi nagyságát tekintve Kárpátalja Ukrajna első öt megyéje között talál-ható, a közel 200 millió köbméterre becsült fakészlete alapján pedig az első helyen van a megyék közt. A kitermelt faanyag éves mennyisége egymillió köbméter, ami alapjában véve lehetővé teszi a belső szükségletek kielégítését, beleértve a fafeldolgozó ipar, a favegyipar és a bútoripar nyers-anyagszükségletét.

Az ásványi-nyersanyagerőforrás bázisa több mint 30 ásványkincs 150 lelőhelyét foglalja magá-ban, közte kősó-, kaolin-, márvány-, polimetallikus érc-, alunit-, perlit-, ceolit, liparit-, bá rit kész-le te ket. Nagymuzsalyban müködik Ukrajna egyetlen arany-polimetallikus ércbányája. Folyik a porcelán- és fajansz-, valamint papír-előállításra alkalmas elsődleges kaolin beregszászi le lő he-lyé nek feltárása.

Az ásványi-nyersanyagerőforrás bázisa több mint 30 ásványkincs 217 felfedezett lelőhelyét fog-lalja magában, közte ukrajnai viszonylatban olyan, nem hagyományos ásványkincsekét, mint a polimetallikus érc, alunit, perlit, ceolitok, liparit. A megye bányaipara a kősó, perlit, bentonitos agyagok, burkolókő kitermelésére szakosodott.

Kárpátalja egyike a világ ceolitban leggazdagabb régióinak. A ceolit színtelen vagy fehér szí-nű, szilikát típusú, víztisztításra vagy színezékként használt ásvány. A megye Ukrajna egyetlen perlitnyersanyag-szállítója. A perlit az építőiparban szigetelőként alkalmazott vulkanikus eredetű, üvegszerű kőzet. Ukrajna egész perlitkészlete három kárpátaljai lelőhelyen található. Folyamtban van Sinoj-Varna-i és Fogoti perlitlelőhely feltárása. Nagy mennyiségű kitermelés esetén a perlittartalékok több mint 100 évre elegendőek. Az értékes ásvány mérlegen lévő tartalékainak csak az egyharmada van a kitermelésbe bevonva, ami jelzi a perlitbányászat fejlesztésében rejlő jelentős tartalékokat. A megye területén ismert 23 burkolókő-lelőhely közül csak hétnek a kiak-

názása van folyamatban, a kitermelés főként a fehér márványra terjed ki. Az állami mérlegben szereplő kárpátaljai burkoló-készletek az országos tartalékok 9%-át teszik ki, a kitermelése pedig mindössze 0,5%-ra rúg. Jelentősek az andezitből, andezit-dacitokból, liparitokból, bazaltokból és homokkőből álló építőkőkészletek. A barnaszénlelőhelyek a Csap-Munkács-i és Aknaszlatinai süllyedékben találhatók. A magas hamutartalmú szén négy lelőhelye található az állami mérlegen. Az egyik feltárt lelőhelyen, az ulnicki bányában évi kétezer tonnát termelnek a több mint 100 évre elegendő készlet mellett. A Kárpátalján ismert aknaszlatinai és oroszkomoróci földgázlelőhelyek kis készletűek. Folynak az előkészületek a királyházai lelőhely kitermelésére, ennek az éves kapa-citása 9 millió köbméter lesz. Aknaszlatina környékén kőolajnyomokra bukkantak. A településen a főként az élelmiszer- és a vegyiparban, valamint a mezőgazdaságban használatos, jó minőségű kősót bányásznak. A lelőhelyen két bánya működik, amelyek a tervezett kapacitásuknak mindösz-sze 14 százalékát hasznosítják. Össztermelésük országos viszonylatban 6%-ot tesz ki. Kárpátalján 290 millió tonnányi alunitkészletet derítettek fel a nagybégányi és 51 millió tonnányit a beregszá-szi lelőhelyen. Geológiailag és térbelileg a beregszászihoz tartozik a nagymuzsalyi polimetallikus érclelőhely, ahonnan aranyércet termelnek ki. Kárpátalján, Beregszász környékén található az el-sődleges kaolin egyetlen lelőhelye. A készlete 4,3 millió tonna, ami az országos tartalékok 1,3%-át teszi ki. Az elsődleges kaolin kitermelése nem jelentős, az országos szint 1%-át teszi ki.

Kárpátalja egyike a világ ceolitban leggazdagabb régióinak és az ország egyetlen perlitnyers-anyag-szállítója. Gyakorlati jelentőségük van a báritoknak és a bentonitos agyagoknak. A meglévő készletek az ország szükségleteit 25-30 évig képesek ellátni. A megye folyóinak hidroenergetikai potenciálja Ukrajna hidroenergetikai potenciáljának a negyedét teszi ki. A mezőgazdasági táj a terület egyharmadát teszi ki. A megyében egy főre számítva 0,36 ha mezőgazdasági terület jut, közte 0,16 ha szántó, ami rendre 2,4-szer és 4,3-szor kevesebb az országos átlagnál. A föld termé-kenysége 36 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál.

Kárpátalja leghosszabb folyója a Tisza. Hossza a megye határain belül 223 km, a folyó a szerb főváros, Belgrád közelében torkollik a Dunába. A régióban még három folyónak – Latorca, Ung, Borzsa – a hossza meghaladja a 100 km-t. A megye területén összesen 9429 folyó, patak és cser-mely, 137 tó, közte 32 víztároló (állandó tó) található. A legnagyobb tava, a Szinevéri-tó, 10 ezer évvel ezelőtt keletkezett 989 méter tengerszint fölötti magasságban. A területe 7 ha, mélysége 27 méter, vízhőmérséklete +12 °C és +18 °C között változik. Legnagyobb hegyi vízesés a Vojvodina, legmagasabb – a Trofanec. A hegyekben lehullott csapadék éves mennyisége 1400 mm, a sík-vidéki területeken 500–600 mm, ami elegendő nedvességet biztosít a régiónak. Vízellátottságát tekintve Kárpátalja megye az első helyen áll Ukrajnában. A megye folyóinak hidroenergetikai potenciálja Ukrajna hidroenergetikai potenciáljának az egynegyede. A megye rendkívül gazdag vízerőforrásban, a területén 9429 folyó, patak és csermely ered, és 137 természetes és mesterséges víztároló, víztározó található rajta. A megye vízmedence-felülete 15 ezer ha. Azonban az ivóvízel-látással a régió szinte minden településén gondok vannak.

Az említett tényezők, amelyek a régió éghajlatának mérsékelten kontinentális jelleget kölcsö-nöznek, értékes természetes rekreációs potenciált teremtenek. A nyári középhőmérséklet +21 °C, a téli mínusz 4 °C. A vegetációs időszak a régió alföldi részén 230 napig, az előhegyekben 210–230 napig, a hegyekben 90–210 napig tart.

A régió gazdaságában jelentős rész jut a fakitermelésnek és -feldolgozásnak, az élelmiszer- és könnyűiparnak, gépgyártásnak, szanatóriumi-gyógyüdülési szolgáltatások nyújtásának és a tu-rizmusnak, valamint a mezőgazdasági termelésnek. Kárpátalja termelői infrastruktúráját a vasúti, közúti, légi szállítási útvonalak és csővezetékek szerteágazó hálózata képviseli.

Területének nagyságát és lakosságának a számát tekintve Kárpátalja megye hasonló az ilyen

68 69

szintű, európai szabványú közigazgatási-területi képződményekhez (NUTS-rendszer). Ilyen szabványra törekszik szinte valamennyi, a területét és lakosságát tekintve Ukrajnához hasonló európai ország. Megjegyzendő, hogy Ukrajna megyéinek jelenlegi beosztása összességében meg-felel a korszerű európai paramétereknek.

III. Kárpátalja gazdasági helyzetének bemutatásaEgy sor történelmi, természeti-földrajzi és gazdasági tényező hatása következtében a megye az adottságainál alacsonyabb szintű termelőerőkkel és ipari fejlődéssel volt jellemezhető. Az ukrán függetlenség évei alatt végrehajtott reformok, amelyek érintették a szociális-gazdasági élet vala-mennyi szféráját, a gazdasági mechanizmus radikális átalakítása és az eközben elkövetett hibák kedvezőtlenül hatottak a régiók fejlődésére. Depressziós területi-társadalmi rendszerek kialaku-lását idézték elő, beleértve Kárpátalját is. A megye talaj-éghajlati viszonyai és a földhiány nem tet-ték lehetővé sokágazatú mezőgazdasági termelés kifejlődését és a lakosság élelmiszerigényeinek a kielégítését. A megyére a munkaerő-fölösleg és a vendégmunkás-migráció vált jellemzővé, a szociális mutatói és termelői infrastruktúrával való ellátottságai elmaradtak az országos átlagtól, különösen a hegyvidéki körzetekben. Az ukrajnai átlagszintnél alacsonyabbak voltak a lakosság jövedelmei, és itt magasabb a munkanélküliség.

Kárpátalja annak ellenére, hogy nehéz helyzetbe került a reformok végrehajtása idején, Ukraj-nában az egyik legelső megye lett, amely a hosszú hanyatlás után megindult a gazdasági fejlődés útján. Ez annak volt köszönhető, hogy a hangsúly a gazdasági tevékenység olyan hatékony mecha-nizmusának regionális fejlesztését hozta, amely a gazdaságba irányuló befektetések ösztönzésére, a saját természeti-erőforráspotenciál hatékony bevonására, a kis- és közepes vállalkozások fej-lesztésének a versenyképes környezet megteremtése céljából történő támogatására irányult. Ösz-szességében Kárpátalja gazdaságának szinte valamennyi szféráját sikerült stabilizálni. Szerkezeti és minőségi változások történtek, visszafordíthatatlanná vált a hatékony tulajdonformák megho-nosodásának folyamata. Fontos jelentőséggel bír a megyében szolgáltatási szféra kiszélesítése és a szolgáltatások több ezer munkahelyet teremtő volumennövekedéssé vált. Ugyanakkor a megye jelenlegi szociális-gazdasági helyzetére csupán egyes gazdasági tevékenységformák növekedése a jellemző.

A Kárpátalja stratégiájának az alapjául szolgáló stratégiai célokat (amelyek egy ukrán-kanadai partnerségi program keretében dolgoztak ki) a következőképpen lehet összegezni:

• A mérnöki és műszaki infrastruktúra rekonstrukciója és fejlesztése. • A turizmus és a gyógyüdülési-rekreációs szféra fejlesztése a természeti erőforrások racionális

felhasználása és megújítása, a környezet védelme és a történelmi-kulturális örökség megóvá-sa alapján.

• Fejlett piaci környezet megteremtése. A kis- és középvállalkozások támogatása, beleértve a faluhelyen működőket is.

• A humán tőke fejlesztése: az oktatási és tudományos infrastruktúra fejlesztése. Tudományos-termelői klaszterek létrehozása.

• A határokon átnyúló üzleti, természetvédelmi és humanitárius együttműködés fejlesztése. A határokon átnyúló régióközi integrációs folyamatok támogatása.

A felsorolt prioritásokból látszik, hogy nincsenek közöttük olyanok, amelyek fontosak lennének Ukrajna nemzetgazdasági komplexum fejlesztése szempontjából. Ezek Kárpátalja megye külde-tésének fontosak, a vázolt fejlesztési forgatókönyv és a régió stratégiai fejlesztési irányai, a szük-

ségszerűségből adódó egyéb célok megjelentek az Ukrajna Miniszteri Kabinetje által 2006. július 21-én kiadott, 2015-ig terjedő időszakra szóló régiófejlesztési állami stratégiában. (1001. számú rendelet 1. melléklet).

IV. A régiófejlesztés stratégiai irányaiA jövőbe tekintés a hosszú távú fejlesztés tervezésének eleme. A „stratégiai látásmód” a régió jö-vőbeni fejlesztésének sokoldalú, optimista megközelítését jelenti, és azoknak a feladatoknak az alapjául szolgál, amelyek a stratégiai tervben vannak meghatározva.

Kárpátalja Ukrajna gazdaságilag jelentős, tiszta környezetű, gyógyüdülési-rekreációs, közép-eu-rópai, határ menti régiója, amelyben óvják és gyarapítják az egyedülálló természetvilágot, eredeti kultúrát és történelmi-építészeti örökséget, a polgárok magasan képzettek, műveltek, újjászületett a hagyományos közösségi önkormányzatiság. A régióban biztosított és támogatást élvez a stabil fejlesztés a lakosság egészében, nemzetiségi béke uralkodik, harmonikus a falu és város közötti viszony, fejlődnek a vállalkozások, barátiak és kölcsönösen előnyösek a szomszédos megyékkel és országokkal fenntartott kapcsolatok. Ez a koncepció szolgált alapjául a régió küldetésének kidol-gozásához, a távlati fejlesztésének pályáját kijelölő stratégiai és operatív célok, valamint cselekvési tervek megfogalmazásához.

„A régió küldetése kifejezi a közösség jövőbeni létének magas szinten megfogalmazott értelmét, célját, beleértve a társadalom arra vonatkozó, hosszú távú elképzelését, hogy milyenné szeretne válni.”

A küldetés megalapozásának feltétele a helyzetéről alkotott világos elképzelés megléte. Vagyis, ha a régió jövőjéről alkotott elképzelés megfogalmazásában a közösséget illeti meg a prioritás, akkor a küldetés meghatározásában a szakembereknek kell elsőbbséget élvezniük.

A küldetésben tükröződnek a nemzeti prioritások, vagyis azok az elsőbbségek, amelyeknek Kárpátalján nem csupán a nemzetgazdasági egység megőrzésének és hatékony működésének a biztosítása, hanem a kiegyensúlyozott regionális politika megvalósításának is érvényesülniük kell. Kárpátalja megye gazdaságfejlesztésének azon stratégiai irányai, amelyek megvalósítása az ukrán gazdaság számára szükségesek a fentebb említett 1001. számú rendelet 1. számú melléklete sze-rint: „Ezen irányok között található a határokon átnyúló együttműködés fejlesztése, a határ menti infrastruktúra kiépítése, a turisztikai és gyógyüdülési-rekreációs ágazat fejlesztése, az árvízvéde-lem biztosítása, a szállítási hálózat és a logisztika fejlesztése. Ezek az irányok állami támogatásban részesülnek a megfelelő finanszírozás biztosítása révén, miután Kárpátalja megyével megkötik a regionális fejlesztési megállapodást.”

Ezen irányok fejlesztése nem csak a regionális szintű államérdekek támogatását és a hatékony regionális állami politika kialakítása felé tett valós lépéseket jelentik, hanem a régió közösségének, valamennyi lakosának az életfeltételei javításának a lehetőségét is jelentik.

Összegezve: Kárpátalja megye küldetése abban rejlik, hogy a sok évszázados tapasztalat, a kö-zösségek hagyományos önszerveződése és az odaadó munka alapján biztosítható legyen vala-mennyi lakos kényelmes életkörülménye.

Ebben a folyamatban az állam érdekeinek az olyan stratégiai irányok megvalósításában kell megjelenniük, mint a határokon átnyúló együttműködés, a határ menti infrastruktúra kiépítése, a turisztikai és gyógyüdülési-rekreációs ágazat fejlesztése, az árvízvédelem biztosítása, a szállítási hálózat, a logisztika fejlesztése, amelyek egyúttal nem állnak szemben az egyes ember vagy a helyi közösségek érdekeivel, mivel elősegítik új munkahelyek megteremtését és a régióban élők jöve-delmének a növekedését.

70 71

„Ily módon Kárpátalja megye küldetése a ma élő és a jövőbeni nemzedékek jólétének és magas életminőségének a biztosítását jelenti a régió versenyképességének a fokozása és gazdasági in-novációjának a fejlesztése mellett, az egyedülálló kulturális-etnikai hagyományainak és a régió természeti sajátosságainak a megőrzésére alapozva.”

A megvalósításhoz a stratégiai célok felvázolása és az operatív célok meghatározása szükséges. A feladat megoldása forgatókönyv alapú megközelítéssel történik, amelynek az alkalmazása révén lehetővé vált a Kárpátalja megye 2015-ig terjedő időszakra szóló gazdasági és szociális fejlesztését körvonalazó lehetséges fejlesztési koncepciójának a megalkotása. Ezek alapját a megye szociális irányultságú piacgazdaságának olyan mértékű stabil növekedését biztosító különböző utakat ja-vasoltak, amelyek képesek a lakosság életminőség- és életmódjavításának a biztosítására.

1. Kárpátalja megye szociális irányultságú piacgazdasága stabil növekedését a határokon át-nyúló együttműködés fejlesztésére és a határ menti infrastruktúra kiépítésére irányuló, prioritást élvező befektetések biztosítják. Ehhez a tudományos-kutatói ágazat, a tervezői-konstruktőri te-vékenység, az építőipari komplexum és a mérnöki, valamint szállítási infrastruktúra (logisztika) fejlesztésének a támogatására lesz szükség.

2. A rekreációs-turisztikai komplexum és a hozzá társuló szolgáltatási szférák prioritást élvező fejlesztését támogatják. Ehhez az árvízvédelem biztosítása, a szociális infrastruktúra, a szállítási hálózat, a logisztika fejlesztése szükséges.

3. A stabil növekedést az ipar, a tudomány és az oktatás, valamint a szolgáltatási szféra komp-romisszumos prioritást élvező fejlesztése biztosítja: a 2010-ig terjedő időszakban a piacgazdaság és a szolgáltatási szféra fejlesztésének lesz prioritáson alapuló jelentősége, míg a második sza-kaszban, azaz a 2010-2015 közötti időszakban a tudásigényes ipari ágazatok fejlesztése kap majd prioritást

4. Az elfogadott terv szerint a főbb stratégiai projektek szerint: • a határokon átnyúló együttműködés fejlesztésére és a határ menti infrastruktúra kiépítésére

irányuló befektetések • biztosítják a rekreációs-turisztikai potenciál növekedését, • az ipar, a tudomány és oktatás, a szolgáltatási szféra fejlesztésének aktivizálása, a tudományos-

kutatói szféra, a tervezői-konstruktőri tevékenység innovációja, • az építőipari komplexum és a mérnöki, valamint szállítási infrastruktúra fejlesztése, az árvíz-

védelem biztosítása, a szállítási hálózat és a logisztika kiépítésének támogatása mellett. Az utóbbi forgatókönyvnek az alapján történt a régiófejlesztés az operatív céljainak a kidolgo-

zása.E forgatókönyv tervezete szerint Kárpátalja megye 2015-ig háromszorosára növelné éves GDP-

jét a gazdaság stabil és magas szintű növekedésének elérése révén. Ezáltal lehetővé válik a lakosság életszínvonalának megfelelő növekedése, a szegénység leküzdése a megye távol eső városaiban, járásaiban, falvaiban, megfelelő szintű szociális és önkormányzati szolgáltatások nyújtása vala-mennyi lakos számára.

Ma azonban mind a saját kiinduló, mind az egy főre eső bevételek alacsonyabb szintje folytán Kárpátalja megye továbbra is lemarad az Európai Unió régióinak középszintjétől, annak ellenére, hogy jelentős mértékben növekszik a külföldi tőke befektetése a régióba, főként az Európai Unió tagországaiból. A stabil nemzeti, regionális és helyhatalmi normatív bázis, a speciális szolgálta-tások nyújtása kedvező vállalkozói légkört teremthet a régióban, amely révén országos viszony-latban is versenyképessé válik. A kedvező vállalkozói légkör lehetővé teszi a helyi vállalkozások fejlődését. A megye a vállalkozás és a vállalatok, a vállalkozásokat támogató szervezetek, tudomá-nyos-kutatóintézetek közötti kölcsönös kapcsolatok, érintkezési pontok fejlett hálózatának köz-

pontjává válik, miáltal a tervek szerint fokozódik a megye gazdaságának versenyképessége mind a külföldi, mind a belső piacokon. Az EU által finanszírozott, a közvetlen szomszédokat megcélzó programokban való tevékeny és széles körű részvétel lesz annak a vezető szerepnek a meghatá-rozó tényezője, amelyet Kárpátalja megye játszik majd a Kelet és a Nyugat közötti, sikeres (és nem csak gazdasági) együttműködésben. Kárpátalja megye vezető szerepre tesz szert az ukrajnai megyék között az EU-s programok kezelésében, alkalmazásában, monitoringózásában, s ezáltal megoszthatja majd a megfelelő tudását, készségeit Ukrajna más megyéivel az Európai Unióval való integráció folyamatában

V. Kárpátalja fejlesztésének célrendszere 2015-ig

1. stratégiai cél: Kárpátalja megye régiófejlesztése szociális irányultságú piacgazdaságon alapul A szociális irányultságú piacgazdaság fogalma a stratégiai terv szerint: „A gazdasági fejlődést a szociális irányultságú piacgazdaság feltételei közepette a gazdálkodási szubjektumok szabad ver-senyének és a gazdaság szociális működése erősítésének társadalmi javak létrehozását célzó öt-vözése eredményezi. A lakosság lakhatási feltételei javításának a szükségszerűsége, az integrációs folyamatok elmélyítésére irányuló stratégiai irány a korszerű szociális irányultságú piacgazdasági eszközök és technológiák bázisán alapuló új gazdaság felépítését követeli meg. A reálgazdasági szektor fejlődésének biztosítása, a vállalkozói tevékenység aktivizálása, a versenyképes termékek előállítása, a korszerű gazdaságszerkezet kialakítása az egyik előfeltétele a lakosság gazdasági és életszínvonal-növekedésének.” 1.1. operatív cél: A régió gazdaságának versenyképességi előnyeit erősítő feltételek megteremtése.

Operatív feladatok: 1.1.1. Regionális klaszterek létrehozása1.1.2. Hatékony iparitermelés-szerkezet kialakítása1.1.3. A vállalkozói tevékenység élénkítése1.1.4. A mezőgazdasági termelés versenyképesség fokozásának ösztönzése

1.2. operatív cél: A régió lakosságát szolgáló magas szintű szociális standardok és garanciák elérése

Operatív feladatok: 1.2.2. A lakosság kényelmes létfeltételeinek biztosítása1.2.3. A munkaerőpiac bővítése a meglévő munkahelyek megőrzése és új munkahelyek meg-

teremtése révén1.2.4. A régió lakossága szociális garanciáinak és védelmének biztosítása

1.3. operatív cél: A humán és szociális potenciál fejlesztéseOperatív feladatok: 1.3.1. A dolgozók szakmai képzési, átképzési és továbbképzési rendszerének a megye gazda-sági szükségleteinek megfelelő tökéletesítése1.3.2. A népesség egészségi állapotának megóvása és javítása

1.4. operatív cél: A társadalmi viszonyok harmonizálása és a szociális-gazdasági partnerség fejlesztése

Operatív feladatok: 1.4.1. A helyhatalmi szervek és a munkaadók új együttműködési formáinak kialakítása1.4.2. Az állami politikai intézkedések aktivizálása a nemzetiségek közötti viszonyban az etni-

72 73

kumközi béke, az együttélési tolerancia és a különböző nemzetiségi csoportok képviselőinek magas szintű egyetértése alapján1.4.3. A helyi önkormányzatok szerepének erősítése a szociális-gazdasági területfejlesztéssel kapcsolatos problémák megoldásában

1.5. operatív cél: A piaci és intézményi infrastruktúra fejlesztéseOperatív feladatok: 1.5.1. A vállalkozás-támogató infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtése1.5.2. A régiófejlesztési intézmények hatékony működésének biztosítása1.5.3. A szociális-gazdasági régiófejlesztés informatizálása

2. stratégiai cél: Kárpátalja megye – a kultúra, a rekreáció és a turizmus régiója Indoklás: „Kárpátalja az őserdőkkel és fiatal erdőségekkel borított hegyek régiója. A térségben 360 ásvány- és hévízforrást, valamint lelőhelyet derítettek fel és vizsgáltak meg. Ezek vegyi ösz-szetétele nem marad el az ismert kaukázusi, csehországi és franciaországi vizek mögött, a gyó-gyító tulajdonságaikról pedig már a XV. század koszepéről származó levéltári okmányokban is említés történik. A jelentős turisztikai-rekreációs potenciállal és infrastrukturális bázissal ren-delkező Kárpátalján lehetőség van a kulturális-ismeretszerző, ökológiai, eksztrém, sport-, etnikai és gyógyturizmus fejlesztésére, miáltal a régió évente jelentős számú turistát fogadhat. Azonban Kárpátalja turisztikai-rekreációs komplexumának számos lényeges hiányossága is van, amelyek akadályozzák a terület adott potenciáljának teljes mértékű kihasználását és turizmusnak a regio-nális gazdaság kiemelkedően nyereséges ágazatává történő alakítását.”2.1. operatív cél: A gyógyüdülési-rekreációs komplexum és a társult ágazatok nyújtott szolgáltatások versenyképességének biztosítása

Operatív feladatok: 2.1.1. A rekreációs-turisztikai potenciál fejlesztése és promotálása2.1.2. A rekreációs-gyógyüdülési és turisztikai szolgáltatások minőségének javítása

2.2. operatív cél: Kárpátalja kulturális potenciálja és történelmi öröksége kihasználásnak elősegítése a turizmus fejlesztése céljából

Operatív feladatok: 2.2.1. A régió imázsának, mint fontos kulturális közegnek a támogatása2.2.2. A történelmi-építészeti örökség megóvása

2.3. operatív cél: A környezet minőségének megóvása és az ökológiai biztonság biztosításaOperatív feladatok: 2.3.1. Az ökológiailag értékes területek és ökoszisztémák támogatása2.3.2. Az árvízvédelem biztosítása

3. stratégiai cél: Kárpátalja megye – az innovációs fejlesztés intenzitás nevelésének a régiója Indoklás: A régió gazdaságában jelenleg végbemenő átalakulások a fejlődés innovációs modelljé-nek a megvalósításához kapcsolódnak. Az új termelési formák megjelenése, a befektetési progra-mok megvalósulása a régióban kívülről érkező befektetéseket vonzott a térségbe. Eközben nincs teljes mértékben kihasználva a régióban meglévő tudományos-kutatói potenciál.

A megye gazdaságfejlesztési távlatai Kárpátalja megye innovációs fejlesztésének intenzitásnö-vekedését tették szükségessé az innovációs potenciálnak az innovációs termékek kidolgozása és a prioritást élvező gazdasági ágazatokban való meghonosítása révén történő megerősítése, vala-

mint az innovációs termékek és új technológiák belső és régióközi piacainak bővítését szolgáló feltételek megteremtése által.3.1. operatív cél: Az innovációs termékek és új technológiák belső és régióközi piacainak bővítése

Operatív feladatok: 3.1.1. Az innovációs tevékenységi formák és az információs infrastruktúra fejlesztése3.1.2. Innovációs termékek és technológiák kidolgozása és a régió prioritást élvező gazdasági

ágazataiban való meghonosítása3.2. operatív cél: Kedvező innovációs-befektetési légkör kialakítása és a szabadverseny feltételeinek megteremtése a régióban

Operatív feladatok: 3.2.1. A befektetések bevonásának ösztönzése3.2.2. A külső és belső befektetések minőségének javítása

3.3. operatív cél: Kárpátalja megye oktatási-tudományos potenciáljának megerősítése Ukrajna európai fejlődési irányával szemben támasztott követelményeknek és gazdasága innovációs modelljének megfelelően

Operatív feladatok: 3.3.1. Az oktatási-tudományos potenciál fejlesztése3.3.2. A régió oktatási rendszere innovációs irányának támogatása3.3.3. A régió tudományos-oktatási komplexuma és vállalatai közötti kapcsolatok megerősí-

tése

4. stratégiai cél: Kárpátalja megye – a határmenti együttműködés és a tranitpotenciál régiója Indoklás: Kárpátalja Ukrajnát Európával összekötő kapocs. A régiónak négy európai országgal

– Magyarországgal, Romániával, Szlovákiával és Lengyelországgal – van közös határa. Az össze-sen 460 km államhatárszakaszon 18 átkelőhely található, köztük vasúti, nemzetközi gépkocsi-, nemzetközi légi átkelőhelyek. Földrajzi fekvésének köszönhetően a régió mintegy tranzithidat képez Ukrajna és az európai országok között. Ez a stratégiai előny új lehetőségeket nyit meg a régió fejlesztése előtt, de egy sor a határokon átnyúló együttműködés fejlesztésével, az EU-hoz és a szomszédos államokhoz fűződő szociális, gazdasági és politikai kapcsolatok bővítésével kapcso-latos problémát is felvet.4.1. operatív cél: A határokon átívelő együttműködés fejlesztése

Operatív feladat: 4.1.1. A gazdasági és kulturális együttműködés bővítése Magyarország, Románia, Szlovákia és

Lengyelország határ menti régióival-4.1.2. Az Eurorégió keretében folytatott tevékenység aktivizálása

4.2. operatív cél: A tranzitpotenciál kihasználásának hatékonyság fokozásaOperatív feladat: 4.2.1. A határ menti és váminfrastruktúra, valamint a határátkelőhelyek kiépítése a határátlépés

feltételeinek javítása érdekében4.2.2. A szállítási-logisztikai központok kiépítése

74 75

VI. Kárpátalja megye szociális-gazdasági fejlesztési stratégiájának megvalósítási mechanizmusaA megvalósítás programcselekvések komplex, többszintű rendszere: Az első (legmagasabb) szint – az intézkedéskomplexum alapjául szolgáló bázis, amely magában foglalja:

• a megyei főosztályok és hivatalok stratégiai terveinek, a municipális egységek szociális-gaz-dasági fejlesztési stratégiai terveinek kidolgozását;

• a megye komplex szociális-gazdasági fejlesztési programjának, a megye komplex szociális-gazdasági fejlesztési célprogramrendszerének kidolgozását.

A második szint, amely magában foglalja: a normatív bázis, a tervdokumentációk kidolgozását és ezekre alapozva a hatalmi szervek, valamint az üzleti élet és a közvélemény képviselői közötti szerződés megkötését;

• a célprogramjában a megye és a municipális egységek közép- és rövidtávú megállapodások, a megyei hatalmi szervek, a municipális egységek adminisztrációi közép- és hosszú távú cse-lekvési terveinek kidolgozását a stratégiai tervek alapján, ezek megvalósítását, a szociális-gaz-dasági szubjektumokkal kötött megállapodások megvalósításának monitoringozását;

• a stratégia megvalósításához szüksége normatív-jogi bázis kialakítását és tökéletesítését. Vé-gül a megye szociális-gazdaságirányítási rendszerének a stratégián alapuló reformját.

A harmadik szint: a stratégia projektjének megvalósítását monitoringozó és tudományosan nyomon követő rendszer létrehozása, a stratégia projektjének és a rajta alapuló egyéb projektek és programok időről időre történő áttekintése és korrekciója.

A stratégia egyik legnagyobb fontosságú megvalósítási mechanizmusa a 2010-ig terjedő idő-szakban Kárpátalja szociális-gazdasági fejlesztésének 2010-ig szóló komplex programja volt. Ugyanakkor a stratégia megvalósításához a 2010-2015 közötti időszakra szóló kiegészítő célprog-ramokat megvalósítani.

A célprogramok hatékonysága jelentős mértékben növelhető az egységes programkomple-xumokba (blokkokba) történő integrálásukkal, a megye szociális-gazdasági fejlesztése kiemelt stratégiai irányainak figyelembevételével. A stratégia lehető leghatékonyabb megvalósítása és a megye szociális-gazdasági fejlesztését szolgáló kedvező külső viszonyok biztosítása érdekében szükség van a törvények tökéletesítésére. Ennek rendszerjellegűnek kell lennie, magában foglalva a megyei szinten előterjesztett törvényalkotási kezdeményezéseket.

A fejlesztés törvényi bázisát a következő főbb irányok szerint kell átalakítani: • A különböző szintű költségvetések adózásból származó bevételei közötti arányok – felsőbb

államhatalmi szervek szubjektív megközelítését kizáró – törvényi, de eléggé rugalmas rögzí-tése. Egyfelől ez figyelembe venné a területek objektív lehetőségeit, másfelől ösztönözné az ál-lamhatalmi szerveknek és az önkormányzatoknak az adófizetői bázis bővítésére, valamint az adóbehajtásra irányuló tevékenységét a területükön (ez az arány alakítható mind közvetlenül az adóbevételek alapján, mind a területnek a központ által nyújtott dotációk és szubvenciók figyelembevételével).

Analóg rend kialakítása: • a vegyes forrásokból finanszírozott komplex célprogramok központ általi finanszírozása szá-

mára; • a megyei költségvetés és a helyi költségvetések kölcsönös viszonya számára; • A stratégia által előirányzott intézkedések megvalósítása céljából ki kell dolgozni azok nor-

matív-jogi biztosítását.

A fejlesztési stratégiát vezérlő új rendszer a következő szervezési célstruktúra létrehozását irá-nyozza elő: a Kárpátalja Megye Fejlesztési Stratégiáját Megvalósító Hivatalközi Bizottságot, amely a stratégiai fejlesztés megvalósítására irányuló erőfeszítések konszolidálására és annak ellenőrzésére hivatott, valamint az államhatalmi szerveknek és az önkormányzatoknak az ágazatok és municipális egységek fejlesztési stratégiáját kidolgozó és korrigáló tevékenységének a koordinálását.

A stratégiai fejlesztés ajánlott irányító rendszere fő funkcióinak megvalósítása a következőket irányozza elő:

• az igazgatási funkció megvalósításának keretén belül elő kell készíteni Kárpátalja megye ága-zatai és komplexumai, valamint municipális egységei fejlesztési stratégiáinak tervezetét;

• a szervezési funkció megvalósításának keretén belül el kell fogadni a megfelelő normatív-jogi okmányokat, beleértve Kárpátalja megye adminisztrációjának rendeletét, Kárpátalja megye fejlesztési stratégiáiról, és a megye adminisztrációjának (igazgatási rendszerének) a rendele-tét. Továbbá Kárpátalja megye ágazatai és annak rendszerei fejlesztési stratégiáiról, valamint a municipális egységek fejlesztési stratégiáját és az adminisztrációinak a rendeleteit

• a koordinációs funkció megvalósításának keretén belül – ki kell adni a kormányzói rendel-kezést a hivatalközi bizottság létrehozásáról Kárpátalja megye ágazatai és területei fejlesztési stratégiáinak egyeztetése céljából;

• a tervezői funkció megvalósításának keretén belül ki kell dolgozni Kárpátalja megye szociá-lis-gazdasági fejlesztésének középtávú programját és a középtávú regionális költségvetést

• a monitoring és ellenőrző funkció megvalósításának keretén belül el kell fogadni a kormány-zói rendeletet a célindikátorok korrekciójáról.

ÖsszegzésKárpátalja lakosainak saját jövőjükre vonatkozó elképzelése és az erre kidolgozott stratégiai kon-cepciója megalapozott, a helyi és a nemzetközi adottságok, lehetőségek ismeretében elemző mó-don történt a kidolgozása. A fejlesztési terv tartalmában és formájában is segíti, megalapozza az uniós csatlakozást.

Ez a stratégiai fejlesztési elképzelés szolgált alapul a régió küldetésének kidolgozásához, a távlati fejlesztésének pályáját kijelölő stratégiai és operatív célok, valamint cselekvési tervek megfogal-mazásához. A kárpátaljai régió küldetése kifejezi a közösség jövőbeni létének magas szinten meg-fogalmazott értelmét, célját, beleértve a hosszú távú elképzelését, hogy milyenné szeretne válni.

Kárpátalja sajátos küldetése abban rejlik, hogy a sok évszázados történelmi tapasztalata alapján, az itt élő közösségek hagyományos önszerveződése révén híd lehet az itt élő és a szomszédos or-szágokban létező különböző kultúrák között.

Az interetnikus együttélésnek vannak olyan tapasztalatai, ami indokolja a régió egyedülálló kulturális-etnikai és természeti sajátosságainak megóvását.

Az itt élő lakosság számára az a legfőbb cél, hogy az odaadó munka alapján biztosítható le-gyen valamennyi lakos kényelmes életkörülménye. Ehhez korszerű és mindenki által elérhető stratégiai igazgatási mechanizmus, az oktatás, az egyenlő esélyek garanciája, a gazdaság regionális és nemzeti feladatainak a megvalósítása kell. A stabil gazdasági fejlődés érdekében a természeti erőforrások ésszerű átstrukturálását, hasznosítását a terület földrajzi fekvésére, a minden egyes ember, a helyi közösségek és Ukrajna érdekeit szolgáló határ menti együttműködés aktív fejlesz-tésére kell alapozni.

Kárpátalja küldetése a ma élő és a jövőbeni nemzedékek jólétének és magas szintű életminősé-gének a biztosítását jelenti, amennyiben sikeressé válik a régió versenyképességének a fokozása és

76 77

gazdasági innovációjának a fejlesztése, az itt létező egyedülálló kulturális-etnikai hagyományai-nak és a régió természeti sajátosságainak a megőrzése.

Kárpátalja megye szociális irányultságú piacgazdasága stabil növekedését a határokon átnyúló együttműködés fejlesztésére és a határ menti infrastruktúra kiépítésére irányuló befektetések biz-tosítják, a rekreációs-turisztikai potenciál, az ipar, a tudomány és oktatás és a szolgáltatási szféra fejlesztésének aktivizálása, a tudományos-kutatási szféra, a tervezői-konstruktőri tevékenység, az építőipari komplexum és a mérnöki, valamint szállítási infrastruktúra fejlesztése, az árvízvédelem biztosítása, a szállítási hálózat és a logisztika kiépítésének támogatása mellett. Ennek a forgató-könyvnek az alapján történt a régiófejlesztés stratégiai céljainak megválasztása és operatív célja-inak a kidolgozása. A hosszú és középtávú tervek mindig a jelenbe érkeznek a megvalósításra, és akkor ennek a különleges helyzetű térségnek egyszerre kell a nyugati és a keleti, az északi és a déli szomszédokkal együttműködnie, sikereinek az is feltétele, hogy mi történik az esetenként eltérő fejlődési modellek szerint élő partnerek életében.

Irodalom

Закарпатська обласна державна адміністрація. – Режим доступу: http://www.carpathia.uzhgorod.ua

Закон України “Про стимулювання розвитку регіонів” // Вісник Верховної Ради України. – 2005. – № 51. – Ст. 548.

Концепція сталого розвитку Закарпаття (схвалена рішенням обласної ради ІV скликання від 16 жовтня 2002 року № 71)., Ужгород: Закарпатська облрада – ЗОДА, 2002. – 69 с.

Про затвердження Державної стратегії регіонального розвитку на період до 2015 року: Постанова Кабінету Міністрів України від 21 лип. 2006 р. № 1001 // Офіц. вісн. України.

– 2006. – № 30. – Ст. 2132.Регіональна політика України: інституційно-правове забезпечення. Збірник офіційних до-

кументів. – Київ : НІСД, 2004. – 521 c.Стратегія економічного та соціального розвитку Закарпатської області до 2015 року. –

Ужгород, 2007.Kiss É.: Az Európai Unió „keleti bővítésének” hatása Ukrajna határon átívelő együttműködési rend-

szerének kialakítására in.: A határon átívelő együttműködés perspektívái. A Nyíregyházi Főisko-la. – Nyíregyháza, 2005. 151–159.

Kiss É.: Logisztikai klaszter létesítésének koncepciója Kárpátalján in.: Magyar–ukrán határrégió. Együttműködés az Európai Unió külső határán. Magyar Tudományos Akadémia. Debrecen, 2008. 173–165.

Kiss É.: Az Európai Unió regionális politikájának jelenlegi prioritásai in.: A határon átívelő együtt-működés perspektívái. A Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza, 2008. – 15–27.

Hungarian-Ukrainian European Experience’s in Cross-Border Cooperation

Timea Kulchar, assistant professorCathedra of History of Hungary andEuropean Integration at HPF (Humanitarian and Natural Sciences Faculty)in Uzhhorod National University

AbstractIn the article the evolution of the specific European theory of the Hungarian-Ukrainian cross-border co-operation, is considered. In the framework of scientific publication the main political mechanisms of implementing the Ukrainian-Hungarian policy of cross-border co-operation are investigated. Analysis of theory of European cross-border co-operation has a particular impor-tance in the context of EU enlargement to the East.

Keywords: Hungary, Ukraine, cross-border co-operation, regions, law.

Effective cross-border cooperation, implemented by European regions since second part of XX century until today, is one of the needed conditions for improvement of competitiveness of Euro-pean, including Ukrainian, regions on the continent.

As for today the priority on European continent belongs to idea and practice of Europe of regions rather than Europe of states. It is the reason why the development of Euroregions is ex-tremely important for effective cross-border cooperation of border regions of two neighbouring states – Ukraine and Hungary.12

Ukrainian-Hungarian cross-border cooperation is part of a broader process – European inte-gration and cooperation at the regional and local levels that began in the second half of the twen-tieth century. Experience, acquired by European regions in cross-border cooperation is impor-tant not only from the point of view of learning and gaining the best experience from European cooperation, but also from a purely pragmatic point of view – as a social-economic development of the border, mostly peripheral regions.

Since the late 50s of the twentieth century, local and regional authorities and other organiza-tions have been engaged in cross-border cooperation, especially along the Rhine River and in Scandinavia. This, rather slow in the beginning, process, has significantly increased in the late 80s under the influence of the following factors:

• internal changes within the EU during the European integration process, especially the crea-tion of the United Common Market in 1993, and later the Economic and Monetary Union;

• political changes in Central and Eastern Europe; • plenty of intergovernmental agreements that promote cross-border cooperation between

different countries;

12 Éva Kiss, Az ukrán–magyar határmenti együttműködés: lehetőségek és prioritások a XXI. Században, Ungvár 2003, – 17–19.

78 79

• financial support of cross-border cooperation by the EU according to INTERREG program for the EU members since 1990, programs of cross-border cooperation PHARE CBC and TACIS;

• active support of cross-border cooperation and strengthening of democracy at the local level by Council of Europe.13

Since democratic elections in Hungary in 1990 and according to the new foreign policy priori-ties, the adaptation of European experience at regional level was a key factor that accelerated the European integration of Hungary into the European Union. The same for the regions of Ukraine, period of approach to Copenhagen criteria and their adaptation indicates that one of the most optimal directions for cooperation between Ukraine and the European Union is the cross-border cooperation. It has been determined not only by declarations and statements of the first persons, but also with real financial programs of cross-border cooperation.

The basic principles of cross-border cooperation are: partnership, subsidiarity, availability of joint cross-border development plan or program, the availability of common regional structures on local level with their own forms of financing.

There are three types of cooperation classification in Europe at regional level: cross-border co-operation, interregional (cooperation between regions) and transnational cooperation.

Accordingly, since the second half of the twentieth century the basic institutional forms of cross-border cooperation have begun to form in Europe. Firstly, cross-border relations have de-veloped spontaneously in the form of co-operation of local authorities, regional border commu-nities and the public in development of economic, cultural and social relations, exchanges due to intensification of pop environmental protection, employment, sharing of medical equipment, etc.14

Classically, in many cases the cross-border cooperation took place in informal way and it is remaining the same until now, determined in coordination of participants, who are located on both sides of the border at implementation of common cross-border initiatives.

Namely, initiatives undertaken by local communities during the twentieth century have gradu-ally acquired organizational features and crystallized in stable organizational and legal forms of cross-border cooperation. The types and forms of cross-border cooperation are different, there is no universal form of cross-border cooperation. However, during these decades three main insti-tutional forms of cross-border cooperation have crystallized, which have a “framework nature.”

Firstly, it is the most common form of cross-border cooperation for today – Euroregions – in-stitutional forms of border regions association aiming at promotion of cross-border cooperation. The first Euroregion was established in 1958 on German-Dutch border (EUREHIO near Gronau), and the first recommendation of European Council about cross-border cooperation dates back to 1966 year – Recommendation #470 (1966).15 According to main guidelines of European Border Regions Association, Euroregions with specific peculiarities are formed with their own adminis-trative and financial resources and the right to take decisions needed.

Secondly, those are working associations, that firstly were formed along the Spanish-Portuguese,

13 Cross-border cooperation development. A practical manual, November 2001. Association of European Border Regions’ LACE. The TACIS CBC Regional Capacity Building Initiative project (RCBI) project, – P. 11.

14 Practical Guide to Cross-border Cooperation, Third Edition, European Commission 2000, – P. 13–16.15 Professor Charles RICq, University of Geneva, Council of Europe, Handbook of Transfrontier Co-

operation, 2006 edition, – P. 17–18.

Spanish–French borders and mostly support inter-organizational form of decision making, rarely having independence and resources of their own.

Thirdly, those are versatile associations that are regional councils, informal associations of local authorities and cross-border institutions, which take the form of non-governmental organiza-tions, both in private sector and volunteers.

According to normative and methodological documents of European Council, there are two existing approaches in definition of cross-border institutions – empirical and juridical. In empiri-cal approach the category “cross-border institution” means any organization of cross-border rela-tions, that is recognized at least publicly, if not officially. In particular, those may be links between association from both sides of the border, institutionalized by protocols, statutes, long-term and regular contacts. In the legal context, regional cross-border institution – is an international in-strument, recognized by international law for regulation of relations in border regions. Regional cross-border institution is lying within the competence of certain administrative units of states involved.16

Consequently, one of the most optimal form of cross-border cooperation of European regions and its higher institutional form is Euroregion. In terms of evolution of Euroregions and their location, they could be divided into two groups: Euroregions within the European Union and Euroregions, created between EU regions and ones, located outside the EU.

Two other forms of cross-border cooperation – work unions, diversified associations, and re-gional councils are defining in general the strengthening role of regions, cross-border regions of European Union, and even more, formation of European system of regions in conditions of Euro-pean integration has resulted in formation of “Europe of regions” on both theoretical, conceptual and practical level. At the present moment regions in Europe have received some political power, they directly form contacts with European Council and EU, open their offices in Strasbourg and Brussels.

Analysis of Ukrainian-Hungarian cross-border cooperation after year 2004, is foremost deter-mined by the key event – expansion of European Union to the East, that is firstly, joining of Hun-gary (as well as it regions) to the EU, and secondly, by formation of new Eastern border between EU and Ukraine. On opinion of famous Hungarian regionalist Т. Hardi, in result of Hungary’s entrance to the EU its Eastern borders “meet” with socially and economically depressed territo-ries, in fact, on opinion of the researcher, “periphery meets with periphery”.17

Low social and economical development of Eastern border territories of Central European countries, including Hungary, located at the frontier of European Union, form new geopolitical and geoeconomical situation, that on opinion of scientist Y. Rechnitser, allows to classify this case, as “double periphery”.18

Since the time of Madrid Convention signing, Hungary has formed Euroregions around the whole perimeter of borders. Wave of institutional registration of cross-border regions cooperation with European regions in form of Euroregions was further transformed in quality development of cooperation on cross-border level. It is obvious, that the aim of Hungarian Euroregions was to achieve high quality in cooperation. “Carpathian Euroregion” (established on 14th of February

16 Practical Guide to Cross-border Cooperation, Third Edition, European Commission 2000, – P. 18–21.17 Tamás HARDI, Államhatárok és regionális együttműködések, in: János Rechnitzer–Gyula Horváth (eds.),

Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, Pécs 2000, 595–615 old.18 János Rechnitzer, Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon, in: János Rechnitzer–

Márta Nárai (eds.), Elválaszt és összeköt – a határ, Pécs–Győr 1999, 9–72, 73–127 old.

80 81

1993 year in Debrecen, Hungary) – is one of the main and the highest (according to institutional status) forms of cross-border cooperation between Ukrainian and Hungarian border regions (which includes frontier regions of Poland, Slovakia and Romania) and the first Euroregion, that was established in Central European region.19

After Eastern expansion of the European Union, Ukraine as subject of international relations system in Central European region is trying to get used in efficient way to system of European norms and mechanisms in sphere of interregional ant cross-border cooperation. Surely, first of all the matter of great importance is conformity to principles of “aquis communitare” in regional policy of the European Union as far as we treat cross-border partnership as member part of regional policy. Even according to normative and legal documents of European Union, cross-border partnership makes a part of the most prioritized and significant policies of EU – regional policy.

One of prioritized directions in realization of Ukrainian foreign policy are regional, interre-gional and cross-border levels – development of effective cross-border partnership of Ukrainian regions with neighbours of first range, including neighbouring regions of Hungary.

Bibliography

1. КІШ Є. Б. Центральна Європа в сучасній системі єврорегіональної інтеграції. – Ужгород, 2008. – C. 15–27.

2. Cross-border cooperation development. A practical manual, November 2001. Association of Eu-ropean Border Regions’ LACE. The TACIS CBC Regional Capacity Building Initiative project (RCBI) project, – P. 11.

3. Kiss, Éva: Az ukrán–magyar határmenti együttműködés: lehetőségek és prioritások a XXI. szá-zadban, Ungvár 2003, – 17–19.

4. Kiss, Éva: Az Európai Unió regionális politikájának jelenlegi prioritásai, in: A határon átívelő együttműködés perspektívái, Nyíregyházi Főiskola 2008, 15–27. old.

5. Rechnitzer, János: Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon, in: Rechnitzer János–Nárai Márta (eds.): Elválaszt és összeköt – a határ, Pécs–Győr 1999, 9–72., 73–127.

6. Practical Guide to Cross-border Cooperation, Third Edition, European Commission 2000, – P. 13–16.

7. Ricq, Charles Professor: University of Geneva, Council of Europe, Handbook of Transfrontier Co-operation, 2006 edition, 17–18.

8. Hardi, Tamás: Államhatárok és regionális együttműködések, in: János Rechnitzer János–Hor-váth Gyula (eds.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, Pécs 2000, 595–615.

19 Éva KISS, Az Európai Unió regionális politikájának jelenlegi prioritásai, in: A határon átívelő együttmű-ködés perspektívái, Nyíregyházi Főiskola 2008, 15–27 old.; Є. Б Кіш, Центральна Європа в сучасній системі єврорегіональної інтеграції, Ужгород 2008, – C. 15–27.

Társadalmi-szociális mozgalmak a Felső-Tisza-vidéken a XVI. század elejénSoCIal moVEmEnTS THE uPPER TISza REGIon XVI. TuRn oF THE CEnTuRy

Zubánics László adjunktus,Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék

AbstractIn a study exploring the prerequisites, the course and the suppression of a peasant uprising led by György Dozsa, and the participation of the nobility of Upper Tisza Region (modern Transcarpathia – the counties of Ung, Bereg, Ugocha, Maromorosh) in these processes. Try to give a new interpretation of the historical process, which in turn become a prerequisite of loss of independence of the Hungarian kingdom after 1526.

The 16th century brought significant changes to different layers of the Hungarian society: it enforced not only the social differences between the nobility, the bourgeoise and the peasants, but also created huge differences in social, material and cultural conditions inside the noble class itself. At the same time the transition between the lower layers of the nobility and the upper layers of the peasants was also apparent. The Turkish danger, the impotency of the Jagello government, the stop of crusades against the Turkish raised significant social dissatisfaction – the social order was in crisis because the privileged for the homeland defence classes (noblemen, prelacy) did not comply with their tasks undertaken in the social contract. Surely that is why the relatively pure nobility of the Upper Tisza Region was involved in the Dozsa’s Peasant War in 1514.

The 500th anniversary of the Dozsa’ Peasant War by all means would be a worthy chance to re-evaluate the social role of the nobility. The nobility of the Upper Tisza Region concerning its material situation and way of life did not differ much from the peasants living together with them, that is why their goals were mutual in many cases. That fact is also emphasized by the struggles for independence which took their beginning from there, the periphery, and in which the representatives of the nobility and the peasants were fighting shoulder to shoulder.

Key words: Maramarosh, peasants, uprising, counties, nobility.

Az oszmánok európai előretörése a 14. század második felétől már a középkori magyar királyság számára is egyre fokozódó fenyegetéssé vált. Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) uralkodásának első évtizedére esik az a váratlan és döntő külpolitikai fordulat, amely a Magyar Királyság addigi helyzetét alapvetően és végérvényesen megváltoztatta. Egy idegen kultúrájú, hó-dító nagyhatalom rendkívül gyors terjeszkedése során elérte az ország déli határát, és a Magyar Királyságot – másfél évszázad után először – ismét védekező politikára kényszerítette. Magyar-ország lehetőségeit ettől fogva a török hódítás veszélyének állandósulása határolta be mindaddig, amíg ez a hódítás csakugyan be nem következett, és ez a helyzet nemcsak az ország gazdasági és

82 83

katonai erejét tette próbára, hanem traumatikus hatásánál fogva belső feszültség forrása is lett. A veszély éppen a déli határon jelentkezett, ott, ahol korábban a királyság külpolitikai helyzete a legszilárdabb volt.

A törökök elsősorban a déli végvárrendszer elemeit próbálták összezúzni. Bár Európa Timur Lenknek köszönhetően az ankarai csatának következtében (1402) egy rövid haladékot kapott, Luxemburgi Zsigmond királynak rá kellett döbbennie arra, hogy a nikápolyi kudarc után Ma-gyarország számára már nem a támadás, hanem a védekezés a fő kérdés.

A 16. század elejére a magyar királyság elvesztette vezető pozícióját Közép-Kelet Európa hatal-mai között: egyike lett a világhatalmi játszmák mellékszereplőinek, mi több, az ország déli hatá-rait állandósult a fenyegető török veszély. Bár 1456. július 21-én Hunyadi János Nándorfehérvár mellett győzelmet aratott II. Mehmed szultán seregei felett, csupán elodázni tudta a Konstanti-nápolyt is meghódító oszmánok balkáni előrenyomulását. A Luxemburgi Zsigmond által életre hívott, majd a Hunyadiak által kibővített déli végvárrendszer az 1410-es évek közepétől egy olyan akadályt állított az oszmán törökök útjába, amelyet csak másfél évszázaddal később sikerült csak áttörniük.

Az általunk vizsgált időszakban viszont a déli végeken állandósult a török veszély, s mindössze 7 esztendővel a Dózsa-féle parasztháborút követően elveszett Magyarország déli kapuja, Nándor-fehérvár is – előrevetítve a gyászos mohácsi csatavesztést.

A keresztény „szent háború” eszméjén alapuló keresztes háborúk egykoron a Szentföld vissza-hódítására indultak, később azonban a keresztény világon kívüli és belüli ellenfelek, például a po-gány balti szlávok vagy az eretnekek (valdensek, albigensek Franciaországban) ellen is indítottak ilyen hadjáratokat. Míg Magyarország az igazi keresztes háborúkban csak csekély szerepet játszott, a keresztes eszme XV. századi újjáéledésekor főszereplővé lépett elő. Keresztes háború volt az 1396-os nikápolyi csatával végződő háború és Nándorfehérvár 1456-os felmentése. A keresztes háború egyszerre volt bűnbocsánatot eredményező vezeklés és hadi vállalkozás, egyházjogilag a zarándoklattal mutatott hasonlóságot. A résztvevők fogadalmat tettek, ennek jeléül ruhájukon a kereszt jelét viselték, ezért hívták őket kereszteseknek20.

A XVI. századi magyar történelem egyik fontos eseménye az 1514. évi parasztháború, illet-ve annak leverése, amely közvetlenül hozzájárult a mohácsi csatavesztéshez, illetve a középkori magyar királyság bukásához. A magyar társadalom szociális-gazdasági fejlődésének megtorpa-nása, illetve a jelentős tömegeket megmozgató és hatalmas anyagi és emberi veszteségekkel járó parasztháború megítélése, illetve annak történelmi bemutatása az elmúlt közel fél évezredben számos alkalommal változott, részben ideológiai megfontolások mentén. A kortárs történetírók, mint az egyházi pályán tevékenykedő Szerémi György és Verancsics Antal (1504–1573) vissza-emlékezéseikben a parasztokkal rokonszenvező visszaemlékezéseket jelentettek meg, Taurinus István (1480–1591) gyulafehérvári kanonok, Bakócz Tamás titkára ezzel szemben elfogult – hu-manista poémájában elítéli a felkelőket. Heltai Gáspár (1520–1574) és Tubero Lajos (1455–1527) a parasztháború eseményeit csak felületesen említik, ugyanakkor igen élénken érzékeltetik az osztálykülönbségeket, illetve az ezekből következő problémákat. A korabeli források közül ki-emelkednek az 1514. évi országgyűlési határozatok, illetve a Werbőczy István „Hármaskönyve”. A XIX. században a Dózsa-féle parasztfelkelés ismét az érdeklődés homlokterébe került: közülük is kiemelkedik Fridrich Engels (1820–1895), aki a németországi parasztháborúval foglalkozó mun-

20 Bél Mátyás (1684–1749) író, történelem- és földrajztudós írja, hogy az 1514-es keresztes háborúra fölké-szült parasztságot nevezték kurucnak/keresztesnek. A kifejezés a latin miles cruciatus, crucifer, cruciger, crux (kereszt) szóból ered. A magyar történelemben ezt a fogalmat elsősorban a Thököly–Rákóczi-szabadságküzdelmek résztvevőire szokták alkalmazni.)

kájában elemzi a felkelés fontosabb eseményeit, illetve leverésének következményeit. Ez utóbbival kapcsolatban meg is jegyzi, hogy a Tripartitum elfogadása következtében a parasztság jogfosz-tottsága törvényes elismerést nyert. A 19–20. század fordulóján Márki Sándor és Fraknói Vilmos életrajzi munkái ismét aktuálissá tették a kérdés vizsgálatát. 1945 után mind a Szovjetunióban, mind pedig Magyarországon a történelemtudományban ismét az osztályharcos-elmélet lett az uralkodó, ezért a paraszttömegek felszabadításáért harcoló Dózsa György alakja ismét a köztu-datba került. A legújabb kori kutatások azonban cáfolják a felkelés osztályharcos jellegét, amit elsősorban az tesz leginkább kétségessé, hogy Felső-Tisza-vidéken a nemesség is nagy számban csatlakozott a felkeléshez. A szocialista történetírásban, de napjainkban is több munkában21 sze-repel, hogy a felkelők számos várat is elfoglaltak, azonban a korabeli krónikák és visszaemlékezé-sek ezt nem támasztják alá. Egyedül Nyaláb vára ostromáról22 vannak információink, azonban itt sem sikerült az erősséget elfoglalni. A 20. század végén ismét jelentős érdeklődés kíséri a Dózsa-féle parasztlázadás témakörét, elsősorban jog- és gazdaságtörténeti szempontból: több tanulmány is napvilágot látott T. Huszarova és K. Mariszjuk ukrán történészek tollából.

A marxista történetírás egyik alapvető tétele, hogy a történelem mozgatórugói a néptömegek (ami csak részben igaz), azonban a történelem formálásából jelentősen kiveszik részüket a ki-emelkedő személyiségek, a történelmi szükségszerűség és a véletlen is. Hosszú időn keresztül egy-értelműnek tűnt, hogy miért robbant ki 1514-ben parasztfelkelés Magyarországon, majd minden-ki a parasztok „elnyomott helyzetét” emlegette (legalább is tankönyveink szerint).

A történelemtudományban jelenleg egyre inkább elfogadott az a feltételezés, hogy felkelés okai elsősorban politikaiak és ideológiaiak voltak. A keresztesek nem azért lázadtak fel uraik ellen, mert szegények voltak, hanem mert igazságtalannak gondolták a keresztes hadjárat leállítását. A középkor világa számára a nemes feladata volt az ország védelme, mivel azonban ők ezt a felada-tot nem teljesítették, és békét kötöttek a törökkel, ezért nem méltók nemesi kiváltságaikra – gon-dolták a keresztesek. A középkori államfelfogás (társadalmi szerződés) megrendülésének tanúi lehetünk, ha az 1514-es parasztfelkelést vizsgáljuk. A parasztháború leverése az ország védelmi szempontjából is helyrehozhatatlan károkat okozott. Az ország vezetése patthelyzetbe került: a nyilvánvaló veszély ellenére sem mertek még egyszer keresztes hadjáratot hirdetni, és a törökök-kel szemben sem számíthattak már a paraszti népfelkelőkre.

Nem elhanyagolható Bakócz Tamás esztergomi érsek személyes szerepe a Dózsa-féle paraszt-háború kirobbanásában. Bakócz Tamás az európai politikai játszmákban főleg Velence érdeke-iben járt el („Lángoló buzgalommal szolgálja a kereszténység érdekeit, és tekintélyénél fogva a magyar királyra döntő befolyást gyakoroljon” – írta róla a Signoria budai követe), amit az meg is hálált – közbenjárására az 1550. szeptember 20-án tartott konzisztóriumi ülésen VI. (Borgia) Sándor pápától megkapta a bíbornoki kalapot. Egészségi állapotára hivatkozva kimentette magát a római megjelenés alól (bizonyára hallott híreket arról, hogy számos gazdag bíboros hirtelen hunyt el az Örök Városban és vagyonával a pápai kincstárat gyarapította). Hosszas huzavona után 1507-ben II. Gyula pápa a konstantinápolyi pátriárka méltóságát ruházta rá. 1513-ban a pápa megbetegedésének hírére Bakócz Rómába sietett, s komoly esélye volt a pápai trón elnyerésére, azonban a többség Giovanni Medicit támogatta, aki (217. pápaként) X. Leó néven lépett Szent Péter örökébe.

Az új pápa, hogy megszabaduljon egyre kellemetlenebbé váló ellenfelétől 1513. július 15-én

21 Поп Д., Поп і. Замки Подкарпатской Руси. – Ужгород: Карпато-русский єтнологический иссле-довательсий центр СшА, 2002. – C. 9.

22 Komáromy András. Nyalábvár és uradalma. Századok, 1894. – 492–519. pp.

84 85

bullát adott, amelyben a pápaválasztás miatt Rómában tartózkodó Bakóczot teljhatalmú követévé (legatus a latere) nevezte ki, s megbízta egy törökellenes keresztes hadjárat megszervezésével. A legátus 1514 tavaszán tért vissza Rómából Magyarországra, ahol a királyi tanáccsal ismertette megbízatását és terveit. A tanács hosszú vita után végül beleegyezését adta a toborzás megkez-déséhez. A keresztes seregek toborzását a legátus szerzetesekre, a ferences rend szigorúbb ágára, a Magyarországon igen kedvelt obszervánsokra, Erdélyben pedig az erdélyi püspökre bízta. A csapatok gyűjtése érdemben csak Magyarországon folyt, ami a keresztes hadjáratot igen korláto-zottá tette volna. A háborús készülődést a királyi udvar ugyan komolyan vette, de nem jelölt ki konkrét hadicélt és nem egyesítette a fegyverben álló végvidéki seregeket sem. A rosszul felfegy-verzett, kiképzetlen sereg jórészt jobbágyokból: parasztokból és mezővárosi polgárokból állt, akik főleg az Alföldről és az Alföld széli vidékekről érkeztek. Parancsnokságukat nem egy báróra, ha-nem egy székely származású nándorfehérvári lovastisztre bízták, akit a források általában Székely György23 néven emlegetnek.

A parasztháborúvá változott keresztes hadjárat a magyar történelem legnagyobb parasztfelke-lése volt. Korábban csak az 1437-es Budai Nagy Antal-féle felkelés volt ehhez hasonló. Az 1514-es parasztháború sem terjedt ki azonban az egész országra. A mozgalom súlypontja végig az Alföld-ön volt, csak később jutott el Erdély, a Dunántúl és a Felvidék egyes vidékeire. A keresztesek között nemcsak jobbágyok voltak, hanem nemesek is. Minden európai parasztfelkelésben találkozunk néhány nemesi származású parancsnokkal, itt azonban ez nem volt elszigetelt jelenség.

A Felső-Tisza-vidék nemessége – amely között jelentős számban volt egytelkes, bocskoros, vagy jobbágytelken élő is –, nem különült el annyira a parasztságtól, mint dunántúli, mi több, ők ma-guk is csak jelentős nehézségek árán tudtak megélni szűkös jövedelmeikből. Ugyancsak társadal-milag elkülönült rendet képeztek a betelepített rutének és a vlachok, akik saját kenézeik és vajdáik alatt külön kiváltságokat élveztek. Természetesen a ritkán belakott vidék földesurai nem csupán a Kárpátok túlsó oldaláról próbáltak meg új telepeseket birtokaikra csábítani, de a már itt élőket is saját jobbágyaikká szerették volna tenni. Valószínűleg gyakori jelenségről lehetett szó, mivel az országgyűlés 1498-ban külön (XLVII.) törvénycikkelyben tiltja ezt: „Ennélfogva, hogy az ebből eredő viszálykodás okát gyökerében megszüntessük, megállapítottuk, hogy, valamint a kunok, já-szok és ruthénok közül senkinek sem szabad a nemesek fekvő jószágaira eltávozni, úgy viszont a királyi felség tisztei vagy a mondott szolgaállapotú emberek se vezessék a nemesek jobbágyait azok körébe abból a czélból, hogy ott letelepedjenek. Ha pedig ama tisztek vagy az említett kunok, jászok, és ruthénok a jelen rendelkezés ellenére valamely jobbágyot maguk közibe vinnének, őket ez iránt az ország nádora előtt törvényesen kérdőre kell vonni.”24

23 Makfalvi Dózsa György (Dálnok, 1470 körül–1514. július 20.) az 1514-es parasztháborúba torkollott keresztes hadjárat katonai vezetője. Sokáig vita folyt származásáról, mivel tévesen több korabeli forrás Székely Györgynek tünteti fel. Hadjárata során a Maros-menti várakat vette be, egészen a temesvári csatáig (1514. július 15.) nem szenvedett vereséget. Itt Szapolyai János erdélyi vajda seregével csapott össze, amely során öccsével, Gergellyel együtt fogságba esett. A korabeli feljegyzések így írtak Dózsa György kivégzéséről: „először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak…, fogaikkal széttépték és felfalták. A szeme láttára három darabra vágták öccsét, majd ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették”. A hiedelemmel ellentétben a trón, amely-re ültették nem volt tüzes, csupán a korona, amelyet fejére raktak. A tüzes trónról szóló legenda csupán Petőfi Sándor: A nép nevében című költeménye után terjedt el széles körben. // Márki Sándor. Dósa György. Budapest: Athenaeum Kiadó, 1913 – 535 p.

24 1498. évi XLVII. Törvénycikk a kunok, jászok és ruthénok a nemesek jobbágyait el ne vigyék; különben a nádor elébe kell őket idézni. // Ezer év törvényei. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=1170

A korabeli leírások szerint a rutének jobbágyi helyzete is kedvezőbb volt, így például a mun-kácsi uradalomhoz tartozó Krajna 10 falujában a jobbágyokat kivették a vármegyei közigazgatás fennhatósága alól, mi több, bizonyos jobbágyi szolgáltatásokat is nem kellett végezniük.

Az okmányok szerint Ung vármegyében egy névtelen barát próbálta felkelésre bírni a jobbágy-ságot, azonban a nemesség Rozgonyi István és Tarcsay Miklós vezetésével elfogta és Kapos város-ában börtönbe záratta. A nemesség egy másik része Himi Borsvay Péter25 vezetésével azonban pártjára állt, s a börtönből kiszabadította.

Hasonlóképpen Bereg megyében is a köznemesség prominens képviselői csatlakoztak a felke-léshez, közülük is a legismertebb Halábory János26 (a régi okmányokban neve mellett a literátus, a deák melléknév is olvasható), aki a leírások szerint nemcsak részt vett a lázadásban, hanem meg is ölt nemesembereket s rabolt, égetett.

A szomszédos Ugocsa vármegyét a forradalom egészen hatalmába kerítette. Itt olyan ősi neme-sek álltak a mozgalom élén, mint a Vethésyek, Gyakfalvyak és talán a Sásvári Weresek. Eszerint a Tisza jobb partján Sásvár, a Tisza bal partján pedig a Batár-patak mellett Batár volt a fölkelés kö-zéppontja. A parasztháború leverését követően számos ugocsai nemest (Vethésy Gergely, Albert és Miklós, Gyakfalvy István, László, Balázs, János és Mihályt, Sásvári Weres Gergely, Almásy Czézár, almási Szél János (Fertősalmás egyik földesura), csatóházi Csathó András (Csatóháza, Szirma és Hetény birtokosa); péterfalvi Szökő (Zewkew) Sebestyén (Farkasfalva és Péterfalva egyik birtoko-sa), Bekényi Fábián (Péterfalva és Bökény egyik birtokosa), bekényi Beke Pál (Péterfalva és Oroszi egyik ura), bekényi Bán György) elmarasztaltak a felkelésben való részvételükért, birtokaikat el-kobozták27. A vád szerint „Székely (Dósa) György parasztlázadásában részt vettek, a kereszt jelé-ben mindenféle gazságot, emberölést, rablást és gyújtogatást követtek el, sőt sokáig ostromolták Nyaláb várát is”. A vádakat Ugocsa vármegyének 1515. január 23-án Sásváron tartott gyűlésén Sásváry János fogalmazta meg, aki szerint „nemes Sásvári Weres György a közelebb múlt időkben önként és szabad akaratból vett részt a parasztok zavargásaiban és azoknak hadvezérségét Kör-mös hadnagy néven ő vitte és őt tolvajnak, rablónak és gyujtogatónak vallom.”28

25 Számos vármegyében jelentős birtokokkal rendelkező famíliáról van szó, többek között Ugocsa várme-gyében Tivadarfalvát birtokolták, a család egyik tagja (Lukács) Nyaláb várának kapitánya, a másik (Benedek) a királyi ügyek igazgatója volt.

26 Vele kapcsolatban Márki Sándor Dósa György című munkájában megjegyzi, hogy a Magyarország ne-mesi családjainak történetét feldolgozó alapművek (Nagy Iván: Magyarország családjai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I–XII. Pest 1857–1868; Csánki Dezső. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I–V., Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1890–1913.) nem ismernek ilyen nevű nemesi családot.

27 Szabó István. Ugocsa megye. – Budapest–Ungvár: Hatodik Síp Alapítvány – Új Mandátum Könyvkiadó, 1994. – 41. old.

28 A téma szakértője, Komáromy András levéltáros így ír erről: „Az 1515. év folyamán Sásváry János, a vele egy nemzetségből származó sásvári Weres Gergely osztályos atyjafiát azzal vádolta, hogy ő volt az a Körmös hadnagy, a ki a pórokat Nyaláb vár ostromára vezette. De az Ugocsa vármegye törvényszéke előtt kihallgatott tanuk vallomásából csak az derült ki, hogy a vádlott, minekutána a parasztok elfogták és éle-tének megkegyelmeztek, egy ideig kényszerűségből a keresztes hadban forgolódott ugyan, de se nem rabolt, se nem gyújtogatott, ámbátor a pórok később azzal dicsekedtek, hogy az ő tanácsaival éltek s a legelső kedvező alkalmat fölhasználva Perényi Gáborhoz Huszt várába menekült. Ennek alapján a törvényszék felmentette, s az ítéletet, melyben Sásváry János a becsületsértés váltságában marasztalhatott, Ulászló király is helybenhagyta, sőt a hamis vádlóra szabott büntetést még fel is emelte.” //. Komáromy András. A Dósa-lázadás történetéhez. Történelmi Tár, 1897 – 487–495. pp, //„Verecke híres útján jöttem én…” Kár-pátaljai honismereti és irodalmi gyűjtemény. Budapest–Ungvár: Intermix Kiadó, 2010, 37. old.

86 87

Nyaláb vára ebben az időben fontos erődítménynek, uradalmi központnak számított, ellen-őrizte a Tisza mellett haladó utakat, s annak elfoglalásával a keresztesek szerették volna elvágni Perényi Gábor ugocsai és máramarosi főispánnak Huszt várásból való kimozdulását. A várme-gyei nemesség amúgy is rossz viszonyban volt elöljárójával, mivel az akaratuk ellenére péterfalvi Nagy Albertet tette meg alispánnak29.

A felkelők Sásvár irányából, Tekeházán át érkezett Nyaláb vára alá. Az időközben fogságba esett Weres Györgyöt30 halálos fenyegetéssel rávették a felkelőkhöz való csatlakozáshoz. Megkezdődött a vár ostroma. Az ostromlók szalmát halmoztak a vár kapuja elé, meggyújtották, aminek követ-keztében a vár külső kapuja is meggyulladt. Közben Weres megszökött a táborból és Huszt várába ment, ahol tájékoztatta Perényi Gábor főispánt a kialakult helyzetről.

A vármegye végül is becsületsértő és igazságtalan rágalomnak nyilvánította Sásváry János vád-jait, mivel állítását semmivel sem tudta bizonyítani, és 100 forint bírságot állapított meg, amelyet a fellebbezést követően a királyi kúria 300 forintra emelt.

Ahogy a királyi leirat is megjegyzi, Máramaros vármegye kis- és középnemessége (a témával foglalkozó szakírók megjegyzik, hogy többségük vlach/oláh volt) is csatlakozott a felkeléshez:

„egyes máramarosi nemesek mégis hozzájok csatlakoztak és lázadásukban, zavargásaikban, la-torságaikban (nemesi méltóságukról lemondva) részeseik, kísérőik és társaik lettek, minek kö-vetkeztében – mint mondják – nyiltan a hűtlenség bűnébe estek.” A megtorlás itt is lecsapott: a felkelésben részt vevők31 birtokait elkobozták, azokat Perényi Gábor főispán, Werbőczy István,

29 Péterfalvai Nagy Albert esete a szakirodalomban az agilis (nőnemes) fogalommal kapcsolatos, rendelke-zésre álló szakirodalomból kiemelkedő darab, akit nem sokkal a Dózsa-féle parasztlázadás előtt a vár-megye nemessége bepanaszolta a királyi kancellárián több rendbeli törvénysértés miatt, s többek között felvetették, hogy a nevezett személy nem is tölthetné be a vármegyei tisztséget, mivel nem nemes személy. A vizsgálatot végző Bellyén Albert személynöki ítélőmester és Pogány Zsigmond királyi zászlós megvizs-gálta a körülményeket, majd jelentést tett a királynak. Mint a jelentésből kiderült: „A mi a Nagy Albert nemessége, helyesebben ignobilitása tárgyában emelt kifogást illeti, az szintén alaptalan, mert Nagy Al-bert a felesége után, meg az anyja után nemes ember és azonfelül pénzen nemességet vásárolt magának.”. Az ügy hátterében a vármegyei nemesség és Perényi Gábor főispán konfliktusa állt, amely a Nagy Albert elleni feljelentésben csúcsosodott ki. Ugyanakkor Nagy Albert korábban is betöltötte az alispáni tisztet, azonban akkor senki sem emelt kifogást személye ellen. //Hóman Bálint. Péterfalvi Nagy Albert ugocsai alispán nemessége (1514). Turul, 1929: 3/4. sz.

30 Sásvári Weres (egyes forrásokban Veres) György esetében is koncepciós hátteret/rágalmazási pert sejthe-tünk, amelyet rokona és osztályos társa indított ellene, megszerzendő annak birtokait (a parasztfelkelés leverése után elkobzott birtokok elsősorban Werbőczy István, testvérei, rokonai, a Kerepecziek, illetve a csebi Pogány család vagyonát gyarapították). A forrásokból kitűnik, hogy Weres Görgy Ugocsa várme-gye nemessége körében elismert személyiség lehetett, mivel Perényi Gábor mellett alispáni feladatokat is ellátott. Bár később valamilyen nézeteltérések miatt ebből a tisztségből felmentették, a vármegye urával való kapcsolata töretlen maradt, mivel a jobbágyok fogságából való szabadulása után azonnal Husztra ment, ahol tisztázta magát a felmerült vádak alól. A rágalmazás valószínűleg nem egyedi eset lehetett, hogy egy nemesembert a parasztfelkelésben való részvételre, illetve annak vezetésére kényszerítettek. Az 1514. évi LX. Törvény erről is megfelelő módon rendelkezik: „Mindazonáltal a kapitányokra nézve ki kell fürkészni a tiszta valót: hogy vajjon önkényt vagy a maga szántából vállalt-e valaki közülök kapitánysá-got, vagy pedig kényszeritve és félelemből állott más parasztok élére? 1. § Mert ha kényszerüségből járt elül, akkor főben járó büntetést nem érdemel.”.

31 Petrovay János (Rozsállya, Szurdok, Sajó, Petrova, Leordina, Ratkava, Polyána, Batiza ura), Váncsfalvy György, Váncsfalvy Dán (Váncsfalva, Nánfalva és Disznópataka), Budfalvy Simon (Budfalva), Huszti (máskép Keselyőmezei) Benedek deák (Keselyőmező földesura), Bárdfalvy János (Bárdfalváról), Szarvaszói Bánk Tamás és. Szarvaszói Bánk Illés, Szarvaszói Görhes János, Szarvaszói Görhes Mi-

illetve a csebi Pogány família (akik 1495-ben az Úrmezeyek magvaszakadtával lettek máramarosi nagybirtokosok) kapták meg király adományba. A Máramaros vármegyei nemességgel külön törvénycikkely is foglalkozik: „És mivel azt mondják, hogy Marmaros vármegyének majdnem minden nemese a parasztok pártját fogta és ezeknek minden gonosz és veszedelmes tettében résztvett: 1. § Azért ezekre nézve Ugocsa és Beregh vármegyékben a valót az előbb említett mó-don ki kell puhatolni.”32. (1514. évi XXXIV. Törvénycikk). A máramarosi öt koronaváros polgárai nem (vagy csak alig) kapcsolódtak be a parasztlázadásba, ezért a király egy esztendőre felmentet-te őket az összes vámok és harmincadok befizetési kötelezettsége alól33.

A felkelés leverése után, 1514 őszén országgyűlésre került sor. Ezen az országgyűlésen mutatta be Werbőczy István a magyar szokásjogot összefoglaló művét, a Hármaskönyvet („Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae”). A parasztfelkelés hatása e művön is érezhető. Werbőczy a lehető legszigorúbban értelmezte a parasztok és földesuruk viszonyát. Az itt elfoga-dott törvények főleg a keresztesek felkelésének hatására keletkeztek. A nemességet elsősorban a felkelés során keletkezett káruk megtérítése foglalkoztatta (az 1514. évi törvények nagy része evvel foglalkozik). Az országgyűlés végzései többek között megtiltották, hogy a parasztok, illet-ve a marhapásztorkodással foglalkozó hajdúk a jövőben fegyverrel (puskával) rendelkezzenek. Szigorúan rendelkeztek a felkeléshez nagy számban csatlakozó alsó papság és a diákság sorsáról is – többek között kimondták, hogy a jövőben parasztból nem lehet valakit püspökké tenni (ez a törvény valószínűleg a parasztfelkelés felelősévé kikiáltott Bakócz Tamás származására próbál utalni).

Egyetlen középkori törvény sem foglalkozott olyan hosszan a jobbágyokkal, mint az 1514-es. Többek között országosan egységesítették a jobbágyterheket. Így például a földesúri adót (cen-zust) évi egy forintban állapították meg, emellett a jobbágy köteles volt heti egy napi robotot ledolgozni urának, illetve meghatározott mennyiségű ajándékot beszolgáltatni. A megtermett növényi termékek, illetve bor mennyisége után kilencedet kellett természetben benyújtaniuk. A törvényi szabályozás jóval több terhet rótt a parasztokra, mint a korábbi, szokásjog által megál-lapított illeték.

Eltörölték többek között a szabad költözési jogot, azt azonban továbbra is fenntartották, hogy a jobbágyok uruk beleegyezésével elköltözhettek egy másik birtokra. Azok a jobbágyok azonban, akik a felkelésben nem vettek részt, megtarthatták költözési szabadságukat. A szigorú intézkedé-sek azonban nem valósultak meg, a földesurak sokszor maguk gátolták meg, hogy parasztjaikat elítéljék, nem segítettek más nemeseknek sem a kártérítés behajtásában. A költözési tilalmat ké-sőbb feloldották: 1531-ben I. (Szapolyai) János, 1547-ben I. (Habsburg) Ferdinánd király újra engedélyezték a parasztok szabad költözését.

hály (Szlatina, Hótpataka, Kopácsfalva, Szarvaszó), Ebeczky Péter (Csomálfalva), Fejérfalvi Ficza (Fycha) András (Fejérfalva), Levordinay János (Leordina), Konyhay Bogdán (Konyha), Dragomérfalvi Diák (Dyak) Tivadar vagy Tódor, Dragomérfalvi Diák István, Farkasrévy Lázár (Farkasrév), Gorzó Simon (Jód), Középapsai Kosztha Simon, Alsóapsai Balázs (Alsóapsa) Jódi Lázár, Jódi Domokos (Jód), Barczánfalvi János (Barczánfalva), Barczánfalvi Petermann Péter (Sajó), Jurkafalvi Tódor vagy Tivadar, Alsóvizsói Pap István, Alsóvizsói Pap Illés.

32 1514. évi XXXIV. Törvénycikk. Marmaros vármegyének a nemesei, kikről azt hiszik, hogy a parasztokkal tartottak. // Ezer év törvényei. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=1331

33 Csatáry György. A máramarosi öt koronaváros levéltára 1326–1910. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola: Ungvár–Beregszász, 2011. – 12. p

88 89

Felhasznált irodalom:

1. Гусарова Т. П. Антикрестьянское законодательство 1514 г. в Венгрии (седьмой декрет Уласло II)/ Гусарова Т. П. // Средние века. Вып. 47. – М., 1984. – С. 309–339

2. Гусарова Т. П. Венгерское дворянство в XVI–XVII вв. // Европейское дворянство XVI–XVII вв.: границы сословия. Отв. ред. В.А. Ведюшкин. М., «Археографический Центр». 1997. С. 171–191.

3. Марисюк К. Б. Система майнових покарань на українських землях у складі Угорщини (ХІ. ст. – 1867 р.). Вісник Львівського університету. Серія юридична. 2012. Випуск 55. С. 79–87.

4. Пах Ж. П. Барщина и наемный труд в помещичьем домениальном хозяйстве Венгрии в XVI–XVII вв. // Вопросы истории. 1972. № 9.

5. Сопко Т.М. Венгерское законодательство XVI века о закрепощении крестьян // Вестн. Моск. ун-та. Сер. 9. История. 1963. № 6.

6. Трехкнижие Вербоци 1517 г. Извлечения. / Хрестоматия памятников феодального го-сударства и права стран Европы. – М.: Государственное издательство юридической литературы, 1961. – 950 с.

7. Уласло ІІ. Седьмой декрет [Електронний ресурс] // Режим доступу: www.vostlit.narod.ru/Texts/Dokumenty/Ungarn/XVI/1500-1520/UlasloII/7dekret/text.htm;

8. Энгельс Ф. Крестьянская война в Германии. Москва 1952 Государственное издательство политической литературы. С. 188–64

9. Acsády Ignác. A magyar jobbágyság története. Budapest, Szikra Kiadó, 1948., – 444 p.10. Adalékok az ungvári vár és tartománya, és Ungvár város történetéhez. Irta Dr. Hodinka Antal.

– Ungvár: Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, 1999. – 106 p.10. Czébely Lajos. Visk története. – Ungvár: Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, 2002. – 306

p.11. Csatáry György. A máramarosi öt koronaváros levéltára 1326–1910. II. Rákóczi Ferenc Kárpát-

aljai Magyar Főiskola: Ungvár–Beregszász, 2011. 155 p12. Csatáry György. Levéltári kalászatok. – Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó, 1993. – 215 p.13. Eckhardt Ferenc. A földesúri büntetőbíráskodás a XVI–XVII. században.– Budapest: Akadémiai

Nyomda, 1954. – 224. old.14. Féja Géza. Dózsa György. Budapest, Mefhosz Könyvkiadó, 1939 – 243 p.15. Fekete, Nagy Antonius, Victor Kenéz, Ladislaus Solymosi, Geisa Érszegi, eds. Monumenta

rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Akadémiai Kiadó: Budapest. 1979. – 727 p. 16. Fraknói Vilmos. Erdődi Bakócz Tamás élete. Budapest, 1889, 220 p.17. Hegedüs Géza. Így élt Dózsa György. Móra Kiadó, Budapest, 1972, 190 oldal.18. Heltai Gáspár. Krónika a magyaroknak dolgairól. Magyar Helikon, 1981 – 473 p. 204–205. pp.19. Horváth Mihály. Az 1514.-i pórlázadás, annak okai s következményei. Magvető Kiadó. Buda-

pest, 1986., 66 p.20. Igyártó Gyöngyi. A máramarosi koronavárosok. – Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó, 2005. –

79 old.21. Lehoczky Tivadar. Beregvármegye monographiája. – Ungvár, 1881. – I. kötet. – 325 old. 22. Márki Sándor. Dósa György és forradalma. Budapest, Ráth Mór, 1883 – 216 p.23. Márki Sándor. Dósa György. Budapest, Atheaneum Kiadó, 1913, 535 p.24. Mezey Barna: Jogalkotás a 16–19. századi Magyarországon In: Rubicon 1996/1–2)25. Pálffy Géza. A tizenhatodik század története. Pannonica Kiadó: Budapest, 2000.

26. Stephanus Taurinus Olomucensis. Stauromachia id est Cruciatorum Servile Bellum (szerk. Ju-hász László). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1944, 89 p.

27. Szabó István. Ugocsa megye. – Budapest–Ungvár: Hatodik Síp Alapítvány – Új Mandátum Könyvkiadó, 1994. – 271 old.

28. Szerémi György. Magyarország romlásáról. Magyar Helikon, Budapest, 1961, 318 p.29. Taurinus István. Stauromachia, id est cruciatorum servile bellum (Keresztesháború, avagy a

keresztesek rabszolgaháborúja). //Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő iro-dalmához (XV–XVIII. század) Geréb László. Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1949 27 p.

30. Tubero Lajos. Ommpntariorum de temporibus suis libri. Francofurti [Frankfurt]: 1603. 287–294. pp.

31. Ung megye. Honismereti írások Ung megyéről 1944-ig. (összeállította és szerkesztette S. Benedek András). – Beregszász-Budapest: Mandátum kiadó – Hatodik Síp Alapítvány, 1998. 50-56. old.

32. Veráncsics Antal összes munkái. Pest: Akadémiai Kiadó 1857. (Magy. tört. emlékek 3.) 2. k. 5–14. pp.

90

az Esélyteremtő és Tehetséggondozó multikulturális műhely

harmadik konferenciáján elhangzott hallgatói előadások

92 93

Felnőttképzés a Türr István Képző és Kutató IntézetbenaDulT EDuCaTIon In TRaInInG anD RESEaRCH InSTITuTE ISTVán TÜRR

Kaszás Dóra andragógia szakos hallgatóDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

AbstractThis paper is about the Adult Education Training and Research Institute IstvánTürr. I chose this topic because the history of adults’ care, education and training goes back to the beginnings of almost every sector of the society. These processes include everyone, who is a member of the population, a very large circle encompassing social needs, requirements for satisfactory progress. Adult learning has been traced back to the beginnings of history, learning is meant to be an everyday community integration process from the beginning. So the higher the value of the cultural circle the higher was the desire of the adults tojoin the domestic and international society. In other words, Hungary and other European countries have centuries-old traditions back to the education of adults.

BevezetésTanulmányom a felnőttképzésről szól a Türr István képző és Kutató Intézetben. Azért ezt a témát választottam, mert a felnőttek nevelése, oktatása, képzése a történelem kezdeteire visszanyúlik, és szinte minden társadalmi réteg részt vesz benne, aki a populáció tagja. Ez egy nagyon széles kört felölelő társadalmi igényeket, szükségleteket kielégítő folyamat. A felnőttek tanulása már a történelem kezdeteire visszavezethető. Kezdetben a nekünk mára mindennapivá vált közösségbe való beilleszkedés folyamata jelentette a tanulást. Tehát a felnőttek kulturális értékének nagyobb körbe való eljutása régóta foglalkoztatja a hazai és nemzetközi társadalmat. Ez alatt értve az em-berek tudását, nézetét, művészetet, szokásokat és olyan emberi adottságokat, amit az egyén elsajá-tít élete során. Magyarországon és más európai országokban évszázados tradíciókra tekint vissza a felnőttek oktatása.

Mivel a Türr István Képző és Kutató intézetet (továbbiakban TKKI) választottam, írok magáról Türr Istvánról, aki a felnőttképzés ügyével is foglalkozott.Valamint ismertetemaz intézmény ki-alakulását és a felnőttképzés fő funkcióit, valamintbemutatom a kutatásom további célkitűzéseit, amit törvények elemzésével, statisztikai adatokkal és szakirodalmak tanulmányozásával fogok feltárni.

1. A névadó életéről röviden – Türr IstvánThier István34 néven született Baján 1825. augusztus 11-én egy nagycsaládban, ahol heten voltak testvérek. Nem sokáig járt iskolába, de sok szakmát kipróbált, viszont egy sem nyerte el a tetszését, ezért katonának jelentkezett. Oda is második próbálkozásra sikerült felvételt nyernie, de ekkor már a Türr nevet használta. A felcseperedett fiúból hadnagy lett, valamint szívén viselte Magyar-ország csatornaépítésének a fejlesztését, és a magyar társadalomnak a közművelődését, mert tu-datában volt annak, hogy a magyarok le vannak maradva a nyugati társadalomhoz képest. Türr István azt hirdette, hogy a kultúra közkincs, kollektív, mindenre kiterjedő, a nép egészén nyugszik, nem szabad elszakadni tőle. Utalt gróf Batthyány Lajos mondására, hogy „A tudományt be kell vinni a cigány kunyhójába is.” Tisztán látta, hogy az akkori állami oktatás nem tud szembe száll-ni ezzel a feladattal, ugyanis a felnőttek között is rengeteg volt az írástudatlan. Ezért létrehozott egy Népoktatási Kört Budapesten, ami bürokratikus támogatással gondoskodott az analfabéták oktatásával.

Nehéz munka volt az írni-olvasni nem tudókat rábeszélni arra, hogy iskolapadba üljenek, vi-szont mindezek ellenére a Népoktatási Kör nagyszerű eredményeket ért el. Budapesten négy év alatt tízezren tanultak meg írni-olvasni, de ezekkel a fővárosi eredményekkel nem elégedet meg, és javasolta, hogy országosan állami támogatással és társadalmi összefogással alakuljanak Népok-tatási Körök. Valamint megalapította a Korvina Társulatot, aminek az volt a célja, hogy az alsóbb rétegekhez is eljussanak a hasznos ismeretek közérthető nyelven. Sok helyen járt és tevékenyke-det, mint például Palermoban, Rómában stb. 1908. május 3-án tüdőgyulladás miatt érte a halál Budapesten.

2. A TKKI bemutatásaA képzőközpontok elődjei voltak az átképzőközpontok, a munkaügyi központok, és a civil szerve-zetek is: ilyenek például a szociális szervezetek vagy oktatási szervezetek.35

Az átképzés és átszakosítás a szakirányú felnőtt nevelés egyik speciális része. Külön hangsúlyt fektet a munkanélküliség problémájának a megoldására. A részleges vagy tartós munkanélküliség megoldásának egyetlen útja az átképzés, illetve az átszakosítás. Valamint a 36munkaügyi közpon-tok nyilvántartásba veszik az álláskeresőket és ellátják az azok segélyével kapcsolatos feladato-kat. Munkaközvetítést, tanácsadást végeznek, információt nyújtanak, valamint közreműködnek a kollektív létszámleépítések hátrányos kihatásainak enyhítésében. A munkaközvetítés mellett álláskeresési technikák oktatásával és személyre szóló tanácsadással is támogatják a dolgozni aka-rókat valamint felzárkóztató képzéseket is szerveznek a hátrányos helyzetű álláskeresőknek. És a37 civil szervezetek minden kormánytól független, magánjog alapján működő állampolgárokból álló nonprofit szervezet, ami egyéni költségvetéssel rendelkezik. Legtöbbször önkéntelen módon, kezdeményezésre, egy törekvésből jön létre.

34 I135 I236 I337 I4

94 95

3. Miből alakult ki az intézmény?38A Regionális Képző Központok a kilencvenes évek elején megvalósított hálózatának alapján egyesített, országos jogosultságú szervezet. Rendelkezik mindazzal a csaknem két évtizedes fel-nőttképzési ténykedéssel, továbbá az ide tartozó munkaerőpiaci szolgáltatások ellátása révén ösz-szegyűjtött tapasztalati szakértelemmel, mely a közösségi felzárkózás produktív megvalósításához nélkülözhetetlen. Az intézmény régebben is számtalan készségfejlesztő szocializációs gyakorlaton, illetve alapkompetencia fejlesztés kidolgozásában vett részt. A képzések végrehajtása mellett a mindennapi problémák megoldásában is támogatást nyújt, és mentori szolgáltatást vállal.

4. Mi a TKKI feladata?A TKKI az Emberi Erőforrások Minisztériumának felnőttképzési és módszertani háttérintézete-ként elsősorban komplex közösségfejlesztéssel foglalkozik. A szociális felzárkózás, a mélyszegény-ség kiküszöbölése és az esélyegyenlőség terén európai uniós és hazai támogatású munkaprogram-jai elsősorban az álláskeresőket, az alacsony végzettségűeket és a megváltozott munkaképességű-eket segíti a felzárkózásban. Az intézmény küldetése egy hosszú távú társadalomfejlesztő szerep felvállalása annak érdekében, hogy a kevésbé fejlett térségek kedvezőtlen körülmények között élő munkavállalói fokról fokra aktív, tevékeny munkaerőpiaci szereplővé, értékteremtő és adófizető állampolgárrá váljanak, valamint ennek következtében javuljon a többségi társadalom részéről tanúsított megértés és kevesebb legyen az etnikai vagy szociális helyzet alapján történő negatív differenciálás mértéke.

39A felnőttképzés fő funkciója szakképzettség megszerzése – pótló funkció, a foglalkoztatott-ságot segítő képzés – át és továbbképzés, a folyamatos szakmai képzés – fejlesztő képzés és a kiegészítő képzések – LLL.

Ezek közül a TKKI a szakképzettség megszerzésével, tehát a pótló funkcióval és az át- és to-vábbképzéssel foglalkozik leginkább. A pótló funkciója felnőttképzés egyik alapfunkciója, és az első iskolai végzettség és/vagy szakképzettség megszerzésének a segítését jelenti. A fejlett társa-dalmakban ez a pótló funkció minimálisan az alapiskolai végzettség és az első szakképzettség megszerzését jelenti. Mivel ezt a célt a társadalom túlnyomó többsége a hagyományos iskoláztatás idején elérte, így a „pótlásban” is döntő módon a fiatal, 16–29 éves korosztályok vesznek részt. A foglalkoztatást segítő képzésnek a feladata, hogy támogatást nyújtson a munkanélküliség idő-tartama alatt vagy a munkanélkülivé válást megelőzően, de még a munkaviszony keretein belül, megelőző módon a munkavállaló felnőtt „piacképes” szakmai tudásának és/vagy szakképzettsé-gének a megszerzéséhez. Ez a funkció irányulhat át vagy továbbképzésre, illetve az első szakkép-zettség megszerzésére is és a képzés végeztével államilag elismert szakképesítés vagy munkaköri szakképzettség szerezhető.

A kutatás célkitűzéseiA tanulmányomból adódóan az egyik célkitűzésem is a felnőttképzésre irányul, még pedig arra, hogy a felnőttképzésben még milyen lehetőségek rejlenek, ezt azért tartom fontosnak,mert a gaz-daság és a munkaerőpiac változásával a felnőtteknek is változniuk, fejlődniük kell, hogy verseny-ben tudjanak maradni a munkaerőpiacon, illetve a haladás a folyamatos fejlődés egyre jobban

38 I539 I6

megjelenik, ami az informatikai eszközök megjelenésében is feltűnik, és a társadalom egészére ki-hat. Mivel a fejlődés gyors, és ezekhez alkalmazkodni kell,fontos, hogy hatékonyan tudják fejlesz-teni a felnőttek egy képzésben magukat. Célul tűztem még ki a munkahely keresési kompetenciák fejlesztésének a kutatását/elemzését illetve az önfoglalkoztatás lehetőségét, az önfoglalkoztatás alatt lehet érteni az önállóságot, ahol a maga ura lehet az ember, illetve magának alakít ki munkát. Ilyen lehet a mezőgazdaság vagy nagyobb dologban gondolkozva egy vállalkozás létrehozása. A kutatást a szakirodalom és a törvények áttekintése után konkrét felmérésekkel, a Türr István Kép-ző és Kutató Intézet (TKKI) felnőttképzésében résztvevőkkel tervezem kérdőívek segítségével.

Internetes források

I1 Dániel Anna: Így élt Türr István http://mek.oszk.hu/08400/08413/08413.htm#33 Letöltés ideje: 2014-01-21 13:43 h

I2 http://atif-andal.gportal.hu/gindex.php?pg=16871207 Letöltés ideje: 2014-01-21 15:27 hI3 http://www.kormanyhivatal.hu/hu/szakigazgatasi-szervek/munkaugyi-kozpont

Letöltés ideje: 2014-01-21 15: 40 hI4 http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rsadalmi_szervezetLetöltés ideje: 2014-01-21 15:54 hI5 http://www.tkki.hu/page.php?mid=24Letöltés ideje: 16:15 hI6 http://www.slideshare.net/rszk_Hungary/a-felnttkpzs-funkciiLetöltés ideje: 2014-03-03 9:21h

96 97

A munkahelykeresés és az internet kapcsolataTHE Job SEaRCH InTERnET ConnECTIon

Lisztes Adrienn andragógia szakos hallgatóDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

AbstractMy research aims are to discover the connection between unemployment and Internet usage. In this study I examine what competencies employers expect from the employee and I focus on the job search habits of young people, as well as new forms of recruitment. I also examine a variety of job-posting sites and the popularity of these surface manifestations. I will study what are the most popular job-posting sites and examine different aspects of the user layer. I intend to provide an authentic image of job-seeking habits and practices.

1. A témaválasztás és a kutatás céljaA kutatásom célja a munkanélküliség és az internet kapcsolatának feltárása. A téma érdekes, hi-szen többféle szempontból is megközelíthető. Én azt szeretném vizsgálni, hogy az egyes cégek, vállalkozások valamint a közszféra milyen kompetenciákat vár el a leendő munkavállalótól. Rész-letesen kitérek a fiatalok munkahely keresési szokásaira, valamint toborzás új formáira is. Felté-telezem, hogy az egyik ilyen közös bennük a digitális intelligencia alapjainak megléte, mivel az internet és számítógép használta napjainkban a mindennapi életünk része. Másik szempontom, amiért e témakör kutatását választottam, hogy dinamikusan, rendkívül változatosan, gyorsan ala-kítható ez a hirdetési felületet. A nap bármely szakában bárhonnan elérhető (ez a szoláltatótól és az egyén földrajzi helyzetétől is függ Magyarországon nem teljes a lefedettség) így feltehetően a hatékonysága és a sokszínűsége sok kreatív hirdetést, és más, a munkaerőpiacra vonatkoztatható módszert fejleszt. A fiatalok körében rendkívül népszerű, és az idősebb korosztály érdeklődését is felkelti, az ő igényeit is kielégíti. Sajnos vannak olyan hátrányos helyzetű emberek, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy az interneten keressenek munkát sem anyagi, sem társa-dalmi helyzetük nem engedheti meg ezt a munkahely-kereseti lehetőséget. Az ilyen helyzetben élők a digitális egyenlőtlenség miatt csak a helyi sajtóból az önkormányzattól vagy a munkaügyi kirendeltségtől remélhetnek csak segítséget. Az internet nyújtotta lehetőségek számukra kiak-názatlanul maradnak, pedig álláskeresés mellett számos lehetőséget teremthetne számukra ez a technika. Remek lehetőséget arra, hogy fejlesszék személyiségüket például egy ismeretterjesztő cikk elolvasásával vagy karrierportálok hasznos tanácsainak megfogadásával.

Az interneten sokféle hirdetési formátum megjelenik, többek között vannak hagyományos, ki-fejezetten erre specializálódott oldalak, honlapok, ezen kívül a cégek is hirdetnek saját honlapju-kon is, és a közösségi portálok, böngészők, blogok adnak lehetőségeket a hirdetések számára. A közvetlen információ-szerzés igényével keresők számára a céges honlapok azért jobbak, mert itt

az érdeklődő kap egy képet a vállalatról. A lehetséges munkahelyről megtudhatja, mi a küldetése, hogyan dolgoznak, milyen feltételek mellett valósul meg a munkavégzés, milyen egyéb előnyök várhatóak.

2. A kutatás tervezett módszereiKutatásomhoz a szakirodalmat a humán erőforrás, a marketing, a kommunikáció témaköréből gyűjtöm. A munkaerőpiac és a munkahelykeresés igen összetett, amelyben nem csupán a munka-adók elvárásával és a munkavállaló kompetenciáival, lehetőségeivel kell az elemzéseknél tisztában lenni. Annak a megítélése, hogy a megjelentetés módja, formája és tartalma műfajilag is megfele-lő-e, így elképzelhető, hogy a szakirodalmi kutatást a munkám során ki kell majd bővítenem. Az irodalomban megtalálható információkon kívül szeretném megvizsgálni az álláskereső oldalak felületét is, hogy azok tartalmi elemzésével, összehasonlításával feltárjam a jelenkori elvárt kom-petenciákat, a munkalehetőségek típusait és az alkalmazás feltételeinek a formáit. A tényleges eredmények, a megtörtént alkalmazások mérése érdekében igénybe veszem ezek statisztikáit, il-letve a KSH és a más – munkaközvetítéssel foglalkozó – cégek adatsorait.

A szekunder források mellett, hogy a kutatásom hiteles legyen, a saját tapasztalataim mellett kortársaim, hallgatótársaim körében szeretnék egy kérdőíves kutatást is végezni a karon.

3. HipotézisekAz internetes munkakeresés elsősorban a fiatalok körében népszerű.Az álláskeresők elsősorban az interneten keresnek munkát.A digitális kultúra fejlődésének köszönhetően a hagyományos álláskeresési csatornákat egyre gyakrabban, párhuzamosan az interneten is meg lehet találni.

4. Szakirodalom feldolgozásaA kutatásom elég újszerű, ezért igyekeztem olyan szakirodalmakat összeválogatni, amelyek való-di képet adnak az álláskeresés e szegmenséről. Mivel a téma aktuális és folyamatosan fejlődnek, újulnak az álláskeresési lehetőségek. Figyelnem kell, a technikai fejlődést gondolok itt például az okos telefonokra és egyéb technikai eszközökre, amelyek a nap szinte minden percében elérhe-tővé teszik a használójukat. Az a felhasználó, akinek van egy ilyen készüléke hozzá egy internet szolgáltatása, felhasználhatja ezt a lehetőséget munkahely-keresésre is. Egy év alatt is változik annyit az internetes álláskeresés, hogy az új lehetőségeket muszáj figyelembe venni, és beépíteni a kutatásba, legyen az egy új munkahely-keresési eljárás vagy egy eszköz, ami hatékonnyá teszi az állás „vadászatot”.

5. Változó kor, változó igényekA kilencvenes években még senki sem gondolt arra, hogy a személyes megjelenésen az önéletrajz-ok és a kapcsolatokon túl bármi más is segíthetné őket a munkahelykeresésben. Elég volt a helyi újságot megvenni vagy a kirakatokat figyelni, hogy hol keresnek munkaerőt. A kommunikációt általában csak az álláskereső kezdeményezett. Az állásinterjúk egyszerűen lezajlottak, majd a vár-ták a telefont vagy a levelet, és a legjobb esetben felvételt is nyertek, és munkába álltak és évtize-deket töltöttek el ugyan azon a munkahelyen.

A XXI. század ezzel szemben nagy változásokat hozott. A munkaerő mobilis, tájékozottabb lett, az internet pedig új kapukat nyitott meg számukra. Az információ gyorsan áramlik, egyszerűbb

98 99

a munkaerőpiac feltérképezése a munkavállalóknak és a munkáltatóknak is. A kommunikáció színtere egyre inkább az internet, itt folynak az interaktív beszélgetések, bárki véleményt nyilvá-níthat bármilyen témában.

„A munkaerőpiacon további változások is történtek: a toborzási menedzserek napjainkban az egyetemi diplomára, az interjún mutatott képességekre és kezdeményező készségekre koncent-rálnak, a döntéseink során Egyre inkább figyelik azt is, kinek milyen a kommunikációs készsége, például képes-e a jelölt email írni főnökének, vagy tud-e munkatársak előtt prezentálni, hiszen ezekre a készségekre egyre gyakrabban van szükség a napi munka során. A pozitív személyiségje-gyek, az emberekkel való bánásmód szintén előnynek számítanak, míg a tréningeken elsajátított technikai tudás háttérbe szorul.” (Dan Schawbel Én 2.0 Építsd online a személyes márkád 41.o HVG Kiadó Zrt. Budapest 2012)

Az Y generációMondhatom, én is tagja vagyok ennek a csoportnak, pedig nem regisztráltam sehol. A viccet félre téve az 1982 és 1996 között született fiatalok ± két év eltérés lehetséges. Ez a generáció most kerül előtérbe a munkaerőpiacon, hisz a 80-as években születettek már döntési, toborzási pozícióba is kerülhetnek. Az ő nézeteik, technikai tapasztalataik teljesen mások, mint az őket megelőző ge-nerációé. A y generáció már egy olyan világba született bele, ahol természetes volt a digitális esz-közök jelenléte, folyamatosan használták ezeket az eszközöket és tanulták meg használni ezeket (gondolok itt arra, hogy a walkman-től eljutottunk az mp3 és mp4-ig majd az okos telefonokig). Általában vágynak a kihívásokra, nem szeretik az állandóságot, nagyon innovatívak. Tele vannak energiával, ennek oka az, hogy fiatalok ezzel nem akarom azt mondani, hogy az idősebb korosz-tálynak nincs energiája, ez természetesen az életstílustól függ, lehet egy 18 éves is lusta.

6. Internetes oldalak osztályozásaA vizsgálat alapját adó internetes oldalak kiválasztása a hirdetések tipizálása szerint történik. Ezek lehetnek direkt és indirekt oldalalak.

Direkt oldalak:Álláshirdető oldalak: ezek olyan oldalak, amelyeket direkt az álláskeresők számára állítanak ösz-sze, ahol kifejezetten a munkakeresők kereshetnek az állások között, és nincs az oldalon egyéb típusú hirdetés.

Álláshirdető oldalak (pl.: profession.hu, jobline.hu) jellemzői:csak az interneten hirdetnek, az álláskeresőknek és az állást meghirdetőknek (cégeknek vagy magánszemélyeknek) szólnak. Állás-kereséssel kapcsolatos híreket, tanácsokat adnak az érdeklődőknek. A keresni különböző kritéri-umoknak megfelelően lehet például diákmunka, szakmunka, HR. Rá lehet keresni az adott állás helyére, megye vagy város szintjén, de lehet a keresés feltétele az iskolai végzettség is.

Céges oldalak: a vállalkozások saját honlapjukon kínálnak álláslehetőségeket az érdeklődők-nek. Ezen az oldalon viszont a saját dolgozók és a külső érdeklődők számára is nyitottak, a belső előbbre jutás lehetőségét is meghirdetik itt.

Céges oldalak jellemzői: Ismerteti, a cég profilját leírja a történetét küldetését. A cégnél betölt-hető állások háttérbe szorulnak, az első kép,amit látunk inkább szolgálja a reklámozást.

Igazgatási honlapok: a közszolgálat, az szakigazgatás hivatalos álláshirdetési oldalai ezek. A legismertebb, és egyben hivatalosként kezelt hirdetési oldal ezek közül a közigazgatási állasok oldala.

Igazgatási honlapok (kozigallas.gov.hu, önkormányzati honlapok munkaügyi központok) jel-lemzői: megjelenési forma az internet és Magyar Közlöny vagy helyi újság, média. Elsősorban közalkalmazotti állások tölthetők be. Különböző kritériumok szerinti keresés itt is felkínált lehe-tőség.

Közösségi oldalak: a kapcsolattartás bizonyos szintjét teszik lehetővé, de ezzel háttérbe szorít-ják a személyes találkozókat.

Közösségi oldalak (facebook, twitter) jellemzői: alkalmasak kapcsolat építésre, új embereket ismerhetünk meg, akiktől információkat szerezhetünk, ha egy új állást szeretnénk megpályázni, felmérhetjük a cég piaci helyzetét. Megnézhetjük kik és mit dolgoznak ott. A közösségi médiában egyre gyakrabban a cégek is megjelennek információt nyújtva saját magukról. Az információ szerzés azonban mindkét fél érdeke a munkavállaló a megismeri a munkaadót, a munkaadó pe-dig felméri a potenciális dolgozókat, így akár egy rossz fénykép vagy egy sokat mondó komment is rossz színben tüntetheti fel a feleket.

Egyéb oldalak: az ilyen oldalak nem kifejezetten az álláshirdetésekkel foglalkoznak, tartalmuk, formájuk változatos, de megjelenhetnek álláshirdetések is.

Egyéb oldalak jellemzői: Apróhirdetés (pl.: expressz.hu) ezek az oldalak is alkalmasak álláske-resésre, kulcsszó, iparág hely és szakma szerint is kereshetünk.

Indirekt oldalak:Önéletrajz: Jellemzően megtalálható benne: karriercél, egy rövid bemutatkozás ahol az egyén be-mutatja készségeit, előnyös tulajdonságait. Felvázolja előmenetelét és leírja képzettségének szint-jét. Szerepel még az önéletrajzban a technikai ismeret ez lehet vezetői engedély, ECL vizsga stb. Az adott munkakörben eltöltött tapasztalat is szerepel az irományban és szerepel benne az egyéb tevékenységek amit az egyén szabadidejében végez.

Online állásinterjú: Ez egy élő állásinterjú, ahol a felek egy időben, de külön térben vesznek részt. A kommunikáció folyamatos az interjúztatóval kérdez-felelek. Ahogyan egy normál állás-interjúnál, itt is fontos a környezet és az öltözködés. A technika megfelelő ismerete sem elhanya-golható, előny egy jól beállított kamera és az hogy belenézzünk, ne a képernyőre. Megfelelő kom-munikáció, felkészültség, határozottság amivel bizonyítjuk, hogy alkalmas jó munkaerő vagyunk. Gyakorlás az „éles” felvétel előtt, hogy a beszéd folyamatos, összeszedett legyen.

Video önéletrajz: Nem élő (más időben hallgatható, nézhető meg).Az önéletrajz tartalmát az egyén mondja el. A kommunikáció egyirányú csak a felvétel készítője hallható és nézhető rajta.

7. StatisztikákA fenti kutatás 2011–2013-ban az interneten álláskeresőket jellemzi nem, kor, iskolai végzett-ség és lakóhely szerint. A kutatásból kiderül, hogy a magyar lakosság egyötöd része használja az internetet álláskeresésre a 18–69 éves korosztályból. 54% nő és 46% férfi. A lakhely tekintetében is a városlakók keresnek inkább a neten 50%, a fővárosban élők 27% keres így munkát a falun élők 23%választja ezt a módszert. Az iskolai végzettség szempontjából a középfokú végzettségűek keresnek leginkább munkát az interneten 47% aztán az alapfokú vétettséggel rendelkezők 33%, a felsőfokú végzettségűek aránya a 20%. A megkérdezettek 37% 18–29 év közötti pályakezdő, a korral csökken az álláskeresők aránya is. 30–39 éves korosztály 28% , a középkorúk 20%-a és a 5–59 évesek 15% keres ilyen módon munkát.

100 101

1. ábra 2011 óta az interneten állást keresők demográfiai profilja 1 Figure demographic profile of job seekers on the Internet since 2011

Forrás: http://nrc.hu/hirek/2013/06/03/Ket_ev_alatt_2_millio_allaskereso_az_interneten (I1)

Az nrc (N.R.C Internet Marketing Tanácsadó és Piackutató Kft.)1500 fővel végzett kutatásából kiderül, hogy az álláskeresők szerint mi fontos egy állásinterjún. A megkérdezettek ötfokú skálán adott válaszaiból kiderül, hogy a magabiztos fellépés, munkatapasztalat rendezett önéletrajz és jó megjelenés fontos 4,4-4,5 értéket ér el. A következő kettő a nyelvismeret és a jövőkép, szintén magas átlagot kapott (4,2) az ötfokú skálán. Meglepő módon a diploma, a frappáns válaszok és a humor kevésbé fontos a munkakeresők számára. A mérésből az is kiderül, hogy az ismert álláske-reső portálok igen népszerűek. A legnépszerűbb a profession.hu és az expressz.hu. Aworkania.hu, jobline.hu, crovline.hu és a jobinfo.hu is 50-60%-os népszerűségnek örvendenek.

8. ÖsszegzésKutatásommal szeretnék képet adni arról, hogy egy olyan térségben, mint Hajdú-Bihar megyé-ben milyen mértékben jelennek meg az országos tendenciák, vannak-e speciális tapasztalatok. Az egyes munkakeresők milyen arányban keresnek és találnak a mi térségünkben az interneten munkát, hogy az internet háttérbe tudja-e szorítani az egyéb keresési technikákat. Az is fontos kérdés számomra, hogy az idősebb korosztály milyen mértékben használja az internet adta le-hetőségeket. Remélem, a kutatás befejezése után hiteles képet tudok adni a munkahelykeresés e szegmenséről.

2. ábra Néhány adat az interneten álláskeresőkről 2 Figure Some data on the Internet jobseekers

Forrás: http://nrc.hu/hirek/2013/06/03/Ket_ev_alatt_2_millio_allaskereso_az_interneten (I2)

Felhasznált irodalom

Dan Schawbel (2012): Én 2.0 Építsd online a személyes márkád HVG Kiadó Zrt. Budapest Hallgatói Önkormányzatok országos konferenciája (2008): Ember! Tervezz! (szerkesztők: Filep

Bálint, Kovács Zsolt, Puskás Krisztina, szabó Antal, Molnár Krisztina, Papp András, Visontai-Kovách Dalma)

Karoliny Mártonné–Lévai Zoltán–Poór József (2006): Emberi erőforrás menedzsment a közszolgá-latban Compress Print Könyvműhely Kft.

Internetes források:

I1: http://nrc.hu/hirek/2013/06/03/Ket_ev_alatt_2_millio_allaskereso_az_interneten 2014.01.03. I2: http://nrc.hu/hirek/2013/06/03/Ket_ev_alatt_2_millio_allaskereso_az_interneten 2014.01.03.

102 103

Óvópedagógiai szaklapok összehasonlító elemzéseComPaRaTIVE analySIS oF EaRly CHIlDHooD JouRnalS

Puporka Viktória óvodapedagógus szakos hallgatóDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

AbstractThe primary purpose of my study is a detailed description of three magazines and a comparative analysis of them. In the following pages I intend to present the journals based on the same criteria: how children, family, institutions, teacher and their relationship appear in them. I also analysed the newspaper masthead and everything else based on the appearance of the profession. I would like to explore and compare the forms and contents in which the similarities and the differences appear. My goal is to chart and introduce the possible ways kindergarten teachers appear in bu-siness media. I take them under a microscope and introduce my work by the students. I used qualitative analysis of the documents as test method in my media analysis.

BevezetésElőadásom elsődleges célja mindhárom magazin részletes bemutatása valamint egy összehason-lító elemzés. A következő lapokat kívánom prezentálni azonos szempontok alapján, mint a gyer-mek, a család, az intézmény és a pedagógus megjelenése s azok kapcsolata, az újság impresszuma, valamin a szakma megjelenése alapján. Tartalmi illetve formai összehasonlítás melyben az azo-nosságokat és a különbségeket kívánom feltárni. Feltételezéseim:1. Kutatási feladat lehet azt megvizsgálni, hogy találkoznak-e a lapok a szakmával, érintettekkel,

mennyire olvassák a lapot a szakmabeliek (óvodapedagógusok, tanárok, hallgatók), és maguk a szülők.

2. Feltételezem, hogy a Debreceni Egyetem Gyakorló Óvodájában dolgozó mentorpedagógusok rendszerességgel olvasnak szakmához kötődő cikkeket, lapokat.

3. Véleményem szerint egy kisebb lokális közösségben, kisközségekben az óvodapedagógusok rit-kábban találkoznak a szaklapokkal.

Célom, hogy feltérképezzem és bemutassam az óvodapedagógus szakmában elérhető sajtóorgá-numokat. Részletes górcső alá vegyem őket, és dolgozatom által megismertessük azokat a hallga-tókkal.

Kutatásom kvalitatív, azaz minőségi kutatás. A vizsgálati módszerem a dokumentumelemzés, azon belül a sajtóelemzés: A sajtóelemzés a már megkapott cikkeket próbálja rendezni, hasznosí-tani a kontextuális elemzések révén kapott információkat.

Kutatásomban a 2009-ben megjelent szaklapokat vizsgálom. Azért választottam ezt az évet, mert ez volt az utolsó év, ami a könyvtárunkban elérhető volt a Child Education Plus. Mintavétel címén

egy semleges évet szerettem volna kiemelni, mert a kutatás során a 2000-2010-es időszakon belül kívánom prezentálni a lapokat s a mintavétel címén ezen a perióduson belül választottam ki a 2009-es évet. Azért aktuális a téma mert egy pedagógusnak naprakésznek nyitottnak, reflektívnek kell lennie és ismernie kell a jogi változásokat, mindezekhez a szaklapok segítséget nyújtanak.

1. A lapok bemutatásaAz első lap az Óvodai Nevelés. Ez egy A/5-ös méretű, színes felhívó jellegű szaklap, amelyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támo-gatásával adnak ki.

Főszerkesztője Körmöci Katalin, pedagógiai oktató az ELTE Bölcsészet Tudományi Karán. Ro-vataiban az elmélet és a gyakorlat egyaránt megtalálható. A számonként eltérő tartalomban helyet kap még a krónika, a gyermeki jogok valamint az olvasóink írják rész. Van angol nyelvű tartalom-jegyzéke is.

Az Óvodai Nevelés című lap nem elméleti értekezések közlésére vállalkozik elsősorban, rovata-iban a gyakorló óvodapedagógusok tollából származó esettanulmányok, jó gyakorlatra intézmé-nyi példák.

Megjelenő írások szerzői a professzió egyazon területéről érkező, a hierarchia egyazon fokán álló pedagógusoknak.

Az összehasonlítást 4 szempont alapján végeztem, a Gyermek, a Család, az Intézmény és az óvodapedagógus megjelenését az egyes folyóiratokban.

GYEREK CSALÁD INTÉZMÉNY PEDAGÓGUS

• SNI• Tehetséggondozás• Együttnevelés,

differenciált, egyéni bánásmód

• Sportra nevelés

• Szülői levelek • Tapasztalatok• Vélemények• Olvasói levelek

• Intézmény bemutatás

• Jó gyakorlat megjelenése

• Innovatív ötletek• Komplex óvodai

nevelés• Stressz kezelés• Projektmódszer• Tudod-e?

Mint látható az alábbi táblázatban a gyermek szempontjából az együtt nevelésre, a differenciált, egyéni bánásmódra és a tehetséggondozásra helyezi a hangsúlyt. Megjelennek még az ünnepek, jeles napok az óvodában.

A család, mint a gyermek első szocializációs tere gyakran jelenik meg a lapban. Számos cik-kében megjelennek az óvodapedagógusok családfelfogásának jellemző elemei Néhány írás visz-szaköszön a véleményekről, tapasztalatokról. A jó gyakorlatra intézményi példa jelenik meg. Pl. a multikulturális nevelés megvalósulása óvodánkban. Ezen kívül számos intézménybemutatás található a lapban.

Rovataiban helyet kapnak az innovatív, kreatív ötletek, komplex óvodai nevelési tervek, a pro-jekt módszer megismertetésére irányuló újdonságok, illetve külön helyet kap az óvodapedagógu-sok szakmai kompetenciájának bővítése: Tudod-e rovat.

A Kisgyermek című lap kisméretű, A/5-ös szakmai tudományos folyóirat. A címlapon színes gyermekrajzok találhatóak.

A Magyar Pedagógiai Társaság és az OVOKEM Kft. szakmai folyóirata. Készült az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával.Főszerkesztője: Villányi Györgyné.

104 105

Szerkesztői bizottsága többek között: Csillag Ferenc, Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes, Kósáné dr. Ormai Vera.Tartalom jegyzéke: nevelés- mintaérték, zöld oldalak, levelező rovat, krónika, ajánlás, ötlet.Az összehasonlítást ugyanazon szempontok alapján végeztem, itt is ezt a négyes egységet vizsgál-tam.

GYEREK CSALÁD INTÉZMÉNY PEDAGÓGUS

• Játék• Egészségre nevelés• Környezettudatos

magatartás• Országos Egészség-

fejlesztési Intézet

• Levelező rovat: Mit tegyek ha…

• Szülői vélemé-nyek, benyomások, tapasztalatok

• Felmerülő problémák

• Zöld Óvoda cím• Intézmény

bemutatások• Pályázati felhívások• Cooperative School• Egységes óvoda-

bölcsőde

• Minőségfejlesztés• Tudásmegosztás• Pedagógusok eset-

tanulmányai• Szakmai kompeten-

cia fejlesztése és értékközvetítés

• Jogszabályi változások

A lap különösen nagy hangsúlyt fektet az egészséges életmód, a környezettudatos magatartásra való nevelésre, a sport megszerettetésére óvodáskorban, és a játék fontosságára. Előbbiek megerő-sítésére számos cikket közöl az Országos Egészségfejlesztési Intézet munkatársaitól.

Külön rovatot kapott a magazinban a levelező rovat melyben véleményeket és tapasztalato-kat közölhetnek a szülők, melyre szakmai visszajelzés is érkezik. Ebbe a rovatba szakmabeliek is írhatnak felmerülő problémákról, melyre értekezést, választ a professzió egyazon területén álló pedagógusok írnak. A folyóiratban külön kiemelt helyet foglal el a Zöld oldalak rész, mely a Zöld óvoda cím elnyeréséhez ad tanácsokat és számos pályázatot hirdet, s könyvajánlást tartalmaz. Cé-lul tűzték ki, hogy eredményes és hatékony nevelőmunka alakuljon ki a fenntarthatóság pedagógi-ájának tudatos vállalása és megvalósítása útján minden magyar óvodában. A szerkesztőbizottság célkitűzése, hogy szakmai kérdésekben segítse az óvodapedagógusok eligazodását/tájékozódását, ezért a szakmai kompetencia bővítésére és az értékközvetítésre irányuló írások vannak a lapban. Jelen van még a minőségfejlesztés és a tudásmegosztás. A szakmabeliek esettanulmányai és a jog-szabályok változása is napirendi ponton vannak.

A Child Education Plus című lap nagyméretű A/4-es, fényes borítójú, kifejezetten figyelemfel-hívó jellegű újság. Rengetek reklám található benne.

Angol nyelvű szakmai folyóirat, amely háttérbázissal rendelkezik, azaz van saját webside-ja. In-teraktív lap, sok visszajelzést vár a szakmabeliektől. Mivel Angliában nincs külön intézmény, mint óvoda, csak pre-school, a folyóirat ezért a 4-7 évesek korosztályára specializálódott.

Az újság minden hónapban leközöl egy kalendáriumot, amelyben az adott hónap jeles napjai vannak feltüntetve, ezekről néhány mondat erejéig ír. A lap készen kínál különböző előre elkészí-tett kártyákat, pl. Talk about és Tell me why kártyákat.

A Talk about kártya: egy bizonyos témáról kell beszélni, ami adva van.Tell me why kártya: Kérdéseket tesz fel, amelyre a gyerektől indoklás vár. Számos tudományos kísérlet és játékleírás található ezen újságok sorai között is. Az újság a gye-

rekeknek kész dolgokat kínál, pl. a kreatív ötletekhez szabásmintát, posztereket, játék alapokat.A családról az újságban nem sok szó esik, néhány étel receptjét kínálja a szülőknek, amely köny-

nyen elkészíthető és egészséges, de ezenkívül semmilyen szempontból nem vizsgálja, nem köti össze az újság életével.

A lapban helyet kap még az intézménybemutatás és itt is a jó gyakorlat megjelenése.

GYEREK CSALÁD INTÉZMÉNY PEDAGÓGUS

• Kalendáriumok• Talk about cards• Tell me why cards• Kísérletek• Félkész-kész sablonok

• Könnyedén elkészíthető egészséges ételek receptjei

• Intézmény bemutatás

• Jó gyakorlat megjelenése

• Kreatív ötletek• Könyvajánlás• Viselkedési

tanácsadó• Óratervek• Innovatív ötletek

Az pedagógusoknak a legújabb technikákat, ötleteket, termékeket prezentálja a lap. Számukra is használhatóak az előbb említett kész sablonok, minták.

Rengeteg könyvajánlás található benne. S ami még nagyon fontos, konkrét óravázlatok, óra-tervek vannak közölve. A legtöbb lapban nevelési tanácsadó cikkei szerepelnek, amely konkrét példákon keresztül próbál segítséget adni, egyfajta terepnaplót vezet.

2. Tartalmi és formai összehasonlításAz előbb ismertetett tartalmi és formai összehasonlítás alapján szeretném közölni az azonossá-gokat és a különbségeket. Azonos volt mindhárom lapban, hogy törekednek az innovációra, az új ötletekre, technikák elsajátítására, nyitottak az újra.

Kreatív ötleteket a lapon belül is megosztották egymással a szakmaibeliek. Ötlettár megtalál-ható volt mindegyik lapnál. Mivel környezettudatos magatartás megalapozása óvodáskorban egy globális probléma megoldását eredményezhetné, a lapok egyaránt felvállalták ezt a szerepet s ennek fontosságát próbálják tudatosítani.

Az új szakirodalmak, a szakmához kötődő könyvek ajánlását mindhárom újság felvállalta, ezzel is segítse a szakmabeliek tájékozottságát. A differenciált, egyéni bánásmód mind a magyar mind az angol lapnál előtérbe került. Számos cikk árulkodott arról, hogy fontos kérdésként kezelik ezt a problémát. Mint pedagógusok, minket is érintenek a jogszabályi változások, tehát erről is gondos-kodnak a lapok, hogy naprakészek lehessünk az oktatás-nevelés politikai oldaláról.

Az Óvodai nevelés című lapban, amit különbségnek véltem felfedezni az alábbiak voltak. A lap-ban komplex óvodai nevelési tervek s ehhez kapcsolódó számos ötlet van. Az újság a szakmai kompetencia bővítésére is teret ad, így Tudod-e? Rovatában a professzióhoz köthető játékos fel-adatokat közöl.

A kisgyermek című folyóiratban fontos megemlítenem, hogy –ugyan más folyóiratokban is helyet kap a környezetvédelem és az egészséges életmódra nevelés- de ebben a lapban külön fe-jezete, rovata van ennek a témakörnek. Ezek a Zöld oldalak, amelynek színe valóban zöld. Né-hány oldalon keresztül értekezik a kérdéskör fontosságáról. Pályázatot hirdet a Zöld óvoda cím elnyeréséhez,a amely ezt a szellemiességet követi.

Az újság különös figyelmet fordít a családra, a család-gyermek kapcsolatra, tehát elmondható róla, hogy a család középponti helyet foglal el a lapban.

Nagyon sok a szakmai professziót képviselő pedagógus publikál a lapban.A Child Education Plus különbségét a többi laptól elsősorban a küllemében látjuk. Ez a többi-

től eltérően nagyméretű, inkább figyelemfelhívó jellegű, rengeteg reklámmal. Másik eltérő faktor ebben a lapban, hogy online változata is van, rendelkezik saját webside-al tehát van egy háttérbá-zisa ahonnan merítkezik. Az újság, mint már említettem kész sablonokat, és konkrét óraterveket közöl. Érdekes azonban, hogy a család nem kap teret a lapban. Kutatásom során egy családdal kapcsolatos témát, vagy gyerek-család kapcsolatot elemző, vagy család-intézmény konfliktus nem találtam.

106 107

Szakdolgozatom célja az összehasonlítás és elemzés által a szaklapok megismertetése a hallga-tókkal. További kutatási feladat volt azt megvizsgálni, hogy találkoznak-e a lapok a szakmával/az érintettekkel, mennyire olvassák a lapot maguk az óvodapedagógusok, szakmabeliek, szülők. A szerzők alapján azt láthatjuk, hogy igen, de a szakmát mindig ostorozzák amiatt, hogy az óvoda-pedagógusok nem olvasnak szaklapokat.

Kutatásom célja mindhárom magazin összehasonlító és részletes elemzésén keresztül azokat az erősségeket és gyengeségeket bemutatni, amelyre a folyóiratok szerkesztőinek lehetősége nyílik a jövőben változtatni.

Összegyűjtöttem azokat az igényeket, amelyeket az olvasók illetve az egyes szakemberek tá-masztanak a magazinokkal szemben és a végén megvizsgálom, mennyire elégítik ki ezeket az igé-nyeket az egyes lapok, kielégítik-e a velük szemben felállított elvárásokat. Két kérdőívet állítottam össze, külön a pedagógusoknak, amelyeket a gyakorló óvodában dolgozó mentorpedagógusokkal és egy tiszafüredi óvodában dolgozó pedagógusokkal töltettem ki, a másikat a karunkon tanuló II. és III. éves óvodapedagógus hallgatókkal.

3. Kutatási eredményekA második kérdés a pedagógusok életkorára vonatkozott, óvónők átlag életkora 42,6 év. Tehát az átlagéletkor jól szemlélteti, hogy egy idősebb korosztályú pedagógusokról van szó. A pályán eltöltött évek átlaga: 20,375.

A negyedik kérdés az olvasási szokásokat felmérésére terelődött, hogy egyáltalán használják-e ezeket a szaklapokat a pedagógusok. Erre a kérdésre kivétel nélkül mindenki igennel felelt. Tehát elmondható, hogy a pedagógustársadalom elmondása szerint olvasnak szaklapokat, amiket aztán munkájuk során hasznosítanak.

1. ábra N = 15

0

1

2

3

4

5

6

Hetente többször

Hetente

2

4

6

3

Havonta Ritkán

[Készítette: Puporka Viktória]Mint látható a diagramon, a legtöbben havi rendszerességgel olvasnak. A megkérdezettek egy

része ritkán olvas ilyes fajta szaklapokat, míg kisebbik részük hetente többször is a szakperiodikák

után nyúl. A mentorpedagógus válaszadók közül többen jelölték meg, hogy nagyon leterheltek a hallgatókkal való foglalkozás és egyéb teendők miatt így nem jut idejük sem energiájuk heti rendszerességgel olvasni. Tehát leszűrhetjük, hogy általánosságban havonta a szakperiodikák ol-vasásra kerülnek ebben a körben.

2. ábra Hol találkoznak velük?

0 1 2 3 4 5

Kolléga 2

3

5

5

Óvoda

Vezető óvónő

Könyvtár

[Készítette: Puporka Viktória]

Ebben a kérdésben több válasz is megjelölhető volt. A diagramon Látható, hogy leginkább a könyvtárban találkoznak a szaklapokkal, illetve a vezető óvodapedagógus ajánlja. A kar könyv-tárjában 40 évre visszamenőleg megtalálhatóak a szakmához köthető sajtóanyagok s hasonló jel-legű kiadások, tehát a Gyakorló Óvodában dolgozó óvodapedagógusok bármikor elérhetik ezeket akadály nélkül. Az óvodában és kollegák ajánlásával körülbelül hasonló arányban találkoznak. Itt néhányan megjegyezték, hogy az interneten érik el ezeket a sajtóanyagokat.

A kérdőív hetedik kérdésében arra voltam kíváncsi, hogy a pedagógusok milyen elvárásokat támasztanak ezekkel a magazinokkal szemben. Természetesen több választ is megjelölhettek. El-várásokként jelölték meg több esetben is az újszerű kreatív ötleteket, a szakmai ismeretek gaz-dagítását, gyakorlati tanácsokat, új játékok és eszközök ismertetését, a pedagógus társadalom hí-reit, aktualitásokat. Említésre kerültek még a továbbképzési lehetőségek, pályázatok valamint új szakmai megközelítéseket tartalmazó cikkek. Magas volt a kreatív ötletek alternatíva is. Nevelési kérdésekben a kérdőív szerint kevésbé használják ezt az óvodapedagógusok. Az egyéb kategóriá-ba kettő olyan lehetőséget jelöltem meg amelyet a válaszadók adtak. Ezek voltak: „elgondolkodtat, megerősít vagy elbizonytalanít vitatott kérdésekben” „látókörtágulás”.

Arra is kiterjedt a vizsgálat, hogy a hallgatók és a pedagógusok szerint fontos-e hogy ezeket forgassák, ismerjék és használják?

Ebben a kérdésben egyöntetű volt a válasz. Mindenki szerint igenis fontos, hogy ismerjük és forgassuk ezeket a magazinokat. A miértekre itt is hasonló volt a válasz, mint a fent említettek között. Ilyen volt például: a szemlélettágítás, ötletek, szakmai kompetencia bővítése, szülőknek való segítségadás, a mentorpedagógusok megjelölték még a hallgatók fejlesztését, illetve említésre került az élethosszig való tanulás (LLL – Life Long Learning) is.

108 109

3. ábra

0

2

4

6

8

10

Szak

mai

kom

pet

enci

a

Tová

bb

kép

zési

leh

ető

ség

ek

Gya

korl

ati

tan

ácso

k

Akt

ual

itás

ok

[Készítette: Puporka Viktória]

A kérdés miszerint ismernek-e idegen nyelvű szaklapokat- eredménye szélsőséges volt, a válasz-adók egyike sem ismer idegen nyelvű szaklapokat. Legtöbben a nyelvtudás hiányát jelölték meg, mások viszont nem ismernek, sosem hallottak ilyenekről. Tehát egyrészről a nyelvtudás hiánya az ok, másrészt nem elterjedtek. Hat, a szakmához kötődő, országosan elismert szaklapot írtam le, melyeket aláhúzással jelöltek meg, ha ismerték. A vizsgálat végeredményéről:

4. ábra

Új Pedagógiai Szemle

Tanító

Child Education Plus

Óvodai Nevelés

Educatio

A Kisgyermek

0 3 6 9 12 15

[Készítette: Puporka Viktória]

Az Óvodai Nevelés és az Új Pedagógiai Szemle kimagaslóan jó eredményt értek el, nagy nép-szerűségük és ismertségük van. Másodika A Kisgyermek és az Educatio című folyóiratok lettek. Következtetésként levonható, hogy igenis ismernek, a szakmához kötődő szakperiodikákat s eze-ket használják is. Az angol nyelvű folyóiratot senki sem ismeri, tehát elmondható, hogy idegen nyelvű folyóiratokat senki sem olvas. Ez azért lehet, mert a megkérdezettek az idősebb korosztályt képviselik és nyelvtudás hiánya miatt nincs kompetenciájuk e szaklapok megismerésére.

Ugyanezt a vizsgálatot elvégeztem a hallgatók körében is, ennek eredményéről néhány mondat: a hallgatók 43%-a olvas, míg 65%-uk nem olvasnak ilyesfajta szaklapokat. Mivel a hallgatók több, mint 50%-a nem olvas ez rossz aránynak mondható. Ezek a hallgatók másod évesek illetve végző-sök, tehát a szakmai alapok elsajátításán már túl vannak, elvárható lenne tőlük, hogy nyitottabbak legyenek saját kompetenciájuk bővítése érdekében a szakirodalmak és szakperiodikák felé. Kizá-rólag csak a beadandó dolgozatok, zárthelyi dolgozatok, vizsga előtt illetve óvodai hospitálások-nál veszik kézbe őket. A megkérdezettek döntő többsége a könyvtárban találkozik velük valamint kiemelkedő volt még az oktató általi ajánlás.

Tehát elmondhatjuk, hogy mind az egyetemi Gyakorló Óvoda pedagógusai, mind a kisebb térségben élő pedagógusok ismerik és munkájuk során használják is ezeket a szakperiodikákat. Örömmel tapasztaltam vizsgálatom során, hogy hallgatóink felhasználják tanulmányaik és gya-korlatuk alatt a lapokat, viszont még mindig nagyon alacsony az a réteg aki szakmai kompetenci-ájának bővítése érdekében, illetve tanulmányaihoz a nemzetközi szakirodalomhoz fordul.

110 111

Középiskolások vizsgálata Hajdúböszörményben: a város megtartóerejeHIGH SCHool EXamInaTIon HaJDÚbÖSzÖRmÉny THE CITy RETaInInG PoWER

Tóth Eszter Júlia ifjúságsegítő felsőfokú szakképzésDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

Abstract My research topic is the “Survey among secondary pupils in Hajdúböszörmény: the retaining power of the city” I chose this topic because it is particularly interesting field of research in so-ciology. I was born in Hajdúböszörmény and I belong to the younger generation living in this. I used questionnaire survey as research method, the respondents were the 12th grade pupils in the language courses of the BocskaiIstván High School as well as the VeressFerenc Training School. Representativeness was ensured within each school class, the selection was based on the principle of randomness. The questionnaire has been prepared to deal with all the questions which con-cern the younger generation (e.g. further education, employment and labour market situation). The analysis of the results shows that the majority of secondary pupils in Hajdúböszörmény are satisfied with the town. I hope that this will remain so in the future or will change in a positive direction.

1. Bevezető„Az ifjúság a jövő záloga”Publikációmat ennek a gondolatnak a jegyében készítettem el. Azért választottam ezt a kutatási területet, mert saját magam is ehhez a korosztályhoz tartozó hajdúböszörményi lakos vagyok, illetve felsőfokú tanulmányaim során a szociológia keltette fel legjobban az érdeklődésemet. Véle-ményem szerint az adott társadalmi csoport-jelen esetben az ifjúság-megismerésének egyik leg-hitelesebb módja az, ha személyes felkeresés útján kerülünk velük kapcsolatba, ebben az esetben a kérdőív kitöltése közben valósult meg. Büszke vagyok szülővárosomra, szűkebb pátriámra, annak gazdasági és szellemi javaira. Ennek megtartásában és fejlesztésében jelentős szerepet tölthet be az ifjú generáció így nem csak Hajdúböszörmény, hanem az ország valamennyi települése a számára fontos, hogy olyan gazdasági és társadalmi feltételeket biztosítson, hogy a fiatalokat lakóhelyükön tudja tartani. Olyan céllal készítettem el a kérdőíves módszert alkalmazó dolgozatomat, hogy mi-nél sokrétűbben derüljön ki az adott válaszokból az ezen korosztályhoz tartozó emberek jelen és jövőképe. Viszonylag sok időt töltök kortársaimmal, a beszélgetések során gyakran felmerülnek a fiatalságot érintő helyzetek, problémák, például a továbbtanulás, a munkavállalás és az ezekhez kapcsolódó területek. Írásommal igyekszem átfogó képet adni a fiatalok Hajdúböszörményhez való viszonyulásáról, illetve a városhoz kötődő szálaikról.

2. Elméleti áttekintés2.1. Az ifjúságszociológia szerepe az ifjúsági munkábanA társadalmi létben lezajló folyamatos változások kihatással vannak az ember életvitelének vala-mennyi területére, ezen pozitív-negatív események a szélesebb össztársadalmi folyamatoktól az egyén legbelsőbb környezetével bezárólag jelen vannak. Az ifjúság fogalmát nem lehet egyértel-műen életkori határok közé besorolni, mivel több korcsoport is e gyűjtőfogalom része: serdülők és fiatalok összessége. Általánosan elfogadott a 14–30 éves kor közötti személyeket az ifjúság fogal-ma alá vonni. A felnőtté válás milyenségét nagymértékben a szocializációs színtereken lezajló fo-lyamatok határozzák meg. Az elsődleges helyszín a család, mely tagjait felkészíti a társadalmi létre, a másodlagos az iskola, ahol főként pedagógiai hatások érvényesülnek, valamint kiemelkedően fontos a zömében kortárscsoport tagjai között töltött szabadidő, a harmadik színtér: itt kerülhe-tünk kapcsolatba szervezett formában az ifjúsággal (például oktatási intézmények, szabadidő köz-pontok, közművelődési intézmények). Ezek a kapcsolatok az ifjúsági munka alappillérei:”Az ifjú-sági munka elsősorban közösségben értelmezhető tevékenység” (Nagy2008ap. 103.) Ahhoz,hogy ezen területeket megismerjük,elő kell készíteni a tanulmányozás folyamatát, értelmezni a kapott információkat,valamint megfelelő elemzést végezni a publikáció előtt.

2.2. A szociológiai értelemben vett korszakváltás, a kor jellemzőiAz 1989-es rendszerváltás, a demokratikus köztársaság kikiáltása alapjaiban változtatta meg a korábbi szocialista pártállam – Magyarország – politikai, társadalmi, gazdasági és tudományos-technikai helyzetét. A váltás erős hatást gyakorolt a fiatalok élethelyzetére, és az ebből fakadó életkori sajátosságaikra is, ezzel új kihívások elé állítva őket, valamint az egész magyar társadal-mat. A változások egyszerre jelenthettek előnyt és hátrányt az ifjúság generációjának, hisz a már meglévő származásbeli, területi különbségek mellett valósultak meg, s okoztak további lemara-dást a különböző csoportokban. A közoktatásban is szerkezetváltás következett be „növekedett a középfokon ezen belül az érettségit nyújtó iskolatípusokban tovább tanulók aránya”(Gábor et al.2004a p.54.). További következményként megháromszorozódott a felsőoktatásba felvett fiata-lok aránya, illetve az első munkahelyre való belépés ideje a 14-18. életévtől átlagosan öt-hat évvel kitolódott, ezzel egy időben megszűnt a korábbi teljes foglalkoztatottság, a privatizáció tömeges elbocsátásokat eredményezett, illetve a munkanélküliség össztársadalmi problémává fejlődött

„Az ifjúsági munkanélküliség megjelent, tömegessé vált és állandósult” (Vitányi 2006a p.257.). A piaci változások kihatottak a fiatalok további életére, akik a kialakult társadalmi dilemmák ellen vagy mellett alakítottak ki sajátos értékrendszert. Az individualizáció folyamatai mindig egy adott kulturális térben mennek végbe, megjelentek az alternatív csoportok a társadalmi élet valameny-nyi színterén.

2.3. Országos jelentőségű ifjúságszociológiai vizsgálatokMagyarországon 1971-ben bonyolítottak le először pedagógiai és politikai célzattal életmódku-tatást („Diákéletmód Budapesten”), amelynek eredményei nem voltak publikusak a Kádár-rend-szerben, s pontosabb részletei ma sem ismertek.

A 2001-ben létrejött Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (NIKI) melynek célja, hogy „tudományos alapot teremtsen a tárca ifjúsági területen ellátandó feladataihoz” (Nagy 2008a p. 621.). Az in-tézmény jogutódja 2011-től a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet Kutatási Igazgatóság Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztálya, amely irányította az „Ifjúság 2000, 2004, 2008, 2012” ma-

112 113

gyarországi, nagymintás kutatásokat. A kormányzati rendelésre készülő, 15–29 éves korosztályt vizsgáló, nyolcezer személyt bevonó országos mintavételek korra és nemre, valamint a régiókra és megyékre jellemző eredményeket mutatnak meg. Az „Ifjúság 2012” kutatást már a Kutatóközpont Kft. bonyolította le. A megismerő vizsgálatok kiterjedtek a határainkon túl lakó fiatalok körére is

„MOZAIK 2001 és 2011”. A kérdőív tartalma lényegében megegyezik az „Ifjúság” tárgyköreivel, emellett specifikumként kérdéseket intéz a fiatalok Magyarországhoz kötődő viszonyáról a turiz-mus, a munkavállalás és a nemzeti identitás területein.

2.4. Gyermekek és fiatalok demográfiai, társadalmi jellemzői a 2000-es évekbenHazánkban 1867 májusában alakult meg a jelenleg is működő Központi Statisztikai Hivatal, mely hivatalos és hiteles adatokat szolgáltat Magyarország népességének az alakulásáról, népmoz-galmáról, társadalmi-gazdasági helyzetéről. A szakszerűség, objektivitás alapelveit követve tájé-koztatja a teljes nyilvánosságot (az egyéni információk védelme mellett) különböző kiadványok, gyorstájékoztatók, kutatási jelentések publikálásával. Magyarországon az 1980-as évektől kezdve folyamatos csökkenő tendenciát mutat a népesség számának alakulása, miközben a hazai társada-lom elöregedőnek számít, a népesség egy ötöde betöltötte a hatvanadik életévét, a húsz év alattiak aránya is ugyanennyi. A modern kor jelenségeként a hagyományos családformák felbomlása gya-korivá válik, csökken a házasodási kedv, emelkedik az élettársi kapcsolatokban élők száma. Ma-gyarországon az 1990-es években bekövetkező iskolai korszakváltás, az oktatás expanziója jelen-tős mértékben meghatározza az ifjúság helyzetét. Lényegesen növekszik az iskolai tanulmányok-kal eltöltött időtartam, de ezzel párhuzamosan a társadalmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek, s emelkedik a hátrányos helyzetűek, illetve a munkanélküli fiatalok aránya. Az ifjúságszociológiai vizsgálatok kellő hangsúlyt helyeznek a fiatalok életmódjának és főbb jellemzőinek a kutatására, hiszen az ebben az életszakaszban meglévő szokások, értékek nagy valószínűséggel a felnőtté vá-lás után is erős hatást gyakorolnak az egyén életvitelére. A mentális egészség javulását a WHO-val együttműködve, a 2010-ben végzett felmérés eredményi is alátámasztják. Fontos problémaforrás a fiatal generációnál az élvezeti szerek, a dohány és az alkohol, illetve a drogfogyasztás jelensége. Az „Ifjúság 2008” adatai szerint a 15-29 éves korosztály 30%-a dohányzik naponta, 6%-uk kerül rendszeresen ittas állapotba, a fiatalok által használt legnépszerűbb drogfajta pedig a marihuána. A digitális technika fejlődésével a fiatalok szórakozási, kapcsolattartási szokásaiban is változás következett be a 2000-es években. Egyre lényegesebbé válik a mobiltelefon, a számítógép, illet-ve az Internet csatlakozás megléte. A modern világban élő fiatalok az úgynevezett „Y generáció” tagjainak a társas érintkezés fontos színtereivé váltak a különböző internetes felületek, közösségi oldalak.

3. A kutatás eredményeiA tanulmányomban megjelölt kutatás célja többszörös: felderítés, leírás és magyarázat. A legfon-tosabb szempont az volt, hogy minél szélesebb skálán ismerjem meg Hajdúböszörmény város ifjúságának általános helyzetét a jelenre, illetve a jövőre vonatkozóan. A kutatással kapcsolatos teendőket céltudatosan előre megterveztem, hogy az erre épülő leírásnak és magyarázatának le-hetőség szerinti legbiztosabb alapjául szolgáljon. Olyan kérdőívet állítottam össze, amelyből meg-közelítőleg reális képet kapok arról, hogy a vizsgált korosztály milyennek ítéli meg szűkebb és tágabb lakókörnyezetének gazdasági, illetve társadalmi helyzetét.

3.1. Az önállóan készített ifjúságszociológiai vizsgálat módszereA társadalomban lezajló jelenségek, folyamatok megismerésének egyik leghitelesebb módja a szo-ciológiai kutatások lebonyolítása az adott populáció körében. A témaválasztásom – az említett gondolat jegyében – Hajdúböszörmény városának az ifjúsággal való kapcsolatára, viszonyulására mutat rá. A vizsgálat logikájának felépítéseként a deduktív módszer került alkalmazásra, az ilyen jellegű kutatások „egy jól körülhatárolható elméleti tézisből, modellből levezetett hipotézis alap-ján állnak, ahol a vizsgálat célja ennek a hipotézisnek a tesztelése” (Fónai et al. 2006a p. 12.). Hi-potézisként úgy gondolom, hogy a XXI. században az ifjúság jelentős hányada él vagy kénytelen élni a területi mobilitás adta lehetőségekkel, főként a továbbtanulás, illetve a munkavállalás miatt, ezzel érintve a hajdúböszörményi fiatalokat is. A kutatási probléma ennek a jelenségnek a meg-ismerésére fogalmazódott meg: milyen mértékben valósul meg a város megtartóereje, valamint melyek azok a szálak, amelyek jelentősen befolyásolják a vizsgált populáció kötödését Hajdúbö-szörményhez.

Jelen esetben a megfigyelés módja a kérdőíves technika alkalmazása volt, melynek segítségé-vel az előfeltevés igazolható vagy elvethető. A vizsgálatba bevont személyek a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium 12. a nyelvi tagozatán, valamint a Veress Ferenc Szakképző Iskola 12.a vendéglátás-idegenforgalom, és informatika szakmacsoportban folytatják tanulmányaikat. Az eredmények reprezentativitását az osztályonkénti húsz-húsz fő bevonásával volt biztosítható, ki-választásuk véletlenszerűen történt meg, mivel „a minket érdeklő populáció összes tagját azonban szinte soha nincs lehetőségünk megfigyelni” (Babbie 1999a p. 130.). Az adatfelvétel az előre Mic-rosoft Word-ben megszerkesztett, majd nyomtatásra bocsátott két oldal terjedelmű, tizennégy pontot tartalmazó önkitöltős kérdőív a diákok általi megválaszolásával valósult meg a szakképző iskolában 2013. február 11-én, a gimnáziumban február 14-én. Egyéb technikai eszköz (például diktafon) igénybevétele nem volt szükséges. A kérdőív felépítésében három részre tagolható. Az első, demográfiai blokk a diákok nemére, életkorára, tagozatára vagy szakmacsoportjára, valamint a szülei legmagasabb befejezett iskolai végzettségére vonatkozó kérdéseket tartalmazta. A fiatalok általános társadalmi helyzetüket, illetve a Hajdúböszörményhez való viszonyulásukat a 5–11. il-letve a 13–14. kérdések megválaszolásával ítélték meg. A 12. kérdés és alkérdései a továbbtanulási szándékkal, a választott képzési formával és annak földrajzi helyével kapcsolatosan jelentek meg. A kérdőívben szereplő zárt végű kérdések megfogalmazásakor igyekeztem az erre vonatkozó sza-bályokat alkalmazni, „teljes legyen a megadott válaszlehetőségek listája… a válaszkategóriák egy-mást kölcsönösen kizáróak legyenek” (Fónai et al. 2006a p. 72.). Úgy gondolom, az ilyen jellegű válaszadás eredményei egyszerűbb értelmezést tesznek lehetővé. Az adott kérdéseknek megfele-lően vannak jelen a különféle mérési szintek: a nominális (pl. 1. kérdés) ordinális (pl. 4. kérdés), valamint az intervallum (pl. 8. kérdés). A vizsgálatban az érvényesség kérdése során arra keresünk választ, hogy ténylegesen azt kutatjuk-e, amit mérni szeretnénk, jelen esetben Hajdúböszörmény ifjúságmegtartó erejét. Reményeim szerint a kifejlesztett kérdések és skálák pontosan felmérik a kutatott területet, érdemes megjegyezni, hogy a magyarországi vizsgálódások is hasonló eszkö-zökkel jutnak információkhoz.

4. A kutatás eredményeinek az összefoglalásaAz önállóan végzett ifjúságszociológiai kutatás során a kérdőíves technika alkalmazásával azon-nal értelmezhető adatokhoz jutottam, mely így alkalmas a kvantitatív elemzéshez. A megválaszolt kérdések kiértékelésekor a számszerű adatok véleményem szerint reálisan jelzik Hajdúböször-mény város ifjúságának helyzetét.

114 115

A vizsgálatba bevont iskolánkénti húsz-húsz fiatal életkora 17 és 18 év között van. A szakközép-iskolában a nemek közti arány 50–50%-os, míg a gimnáziumban tizenhat lány és négy fiú töltötte ki a kérdőívet. A demográfiai blokkban kérdésként szerepelt a szülők legmagasabb iskolai végzett-sége. Véleményem szerint egy családban – habár nem törvényszerű – generációkon át gyakran ismétlődik az iskolatípus választás. A gimnáziumban a szülők többsége érettségivel, a szakközép-iskolában pedig zömében szakmunkásképző bizonyítvánnyal rendelkeznek, de minden típusú iskolai végzettségű ember megtalálható. A kutatási alanyok 80%-a hajdúböszörményi illetőségű, öt fő pedig távolabbi település lakosa, azonban válaszaik értékelése szempontjából nem képeznek külön csoportot. A megkérdezett negyven fiatal közül meglepő módon egyetlen egy fő tartozik ifjúsági szervezethez, a Hajdúböszörményi Extrém Sportegyesülethez.

A felnőtté válás folyamatának a megítélése meglepő módon számszerűen is megegyezik a két iskola tanulói körében. A diákok többsége úgy látja, mint egy átlagember: mindig is voltak, van-nak, lesznek akadályok és problémák. Nyilvánvalóan ezt a válaszadást több tényező is befolyásolja, minden esetben meghatározó az adott ember személyisége, gondolkodásmódja. A szűkebb és tágabb társadalmi környezet hatásai, a látott családi, iskolai modellek is nagyban érvényesülnek a véleményalkotásban. Úgy gondolom, a mai fiatalok sokkal ingergazdagabb környezetben élnek, mint elődeink, a gyors társadalmi változások miatt nyitottabbak és rugalmasabbak a területi mo-bilitás felé is. Jövőjüket nemcsak szűkebb földrajzi környezetükben (lakóhelyükön) képzelhetik el, hanem más európai uniós országban is, mivel pozitívan ítélik meg annak fejlődését tíz év múlva. A fejlődés szempontjából az Európai Unió helyzetét véleményezik a legjobbnak, de elfogadható-nak tartják Magyarország, Hajdú-Bihar megye, valamint Hajdúböszörmény jövőbeli pozitív fel-zárkózását is a megkérdezett tanulók, bízva ezzel a város megtartóerejében.

1. táblázat „Milyennek ítéled meg a fiatalok jelenlegi helyzetét?” (1 – nagyon kedvezőtlen, 5 – nagyon kedvező) Table 1. “How would you judge the current situation of young people?”

Skálaérték 1 2 3 4 5

Hajdúböszörményben 3 fő 16 fő 14 fő 6 fő 1 fő

Hajdú-Bihar megyében 0 fő 7 fő 24 fő 7 fő 2 fő

Magyarországon 1 fő 4 fő 20 fő 15 fő 0 fő

EU többi országában 0 fő 0 fő 8 fő 20 fő 12 fő

Forrás: saját ábra (2013)

Egy adott település lakosságának élethelyzetét számtalan tényező határozza meg, például a gaz-dasági és a kulturális élet, az oktatás, az infrastruktúra és szabadidős tevékenység. Ezen területek mennyiségi és minőségi jellemzői döntően befolyásolták a hajdúböszörményi fiatalok vélemény-nyilvánítását. A város gazdasági életét a minta 55%-a közepesnek ítélte meg, amely visszavezet-hető arra, hogy az észak-alföldi régió gazdasági helyzete közismerten hátrányos. A mesterséges ipartelepítés révén csak időszakosan sikerült stabilizálni azt, mivel sok üzem és vállalat jogutód nélkül megszűnt, tovább rontotta a helyzetet a világválság begyűrűzése is. Köztudott, hogy te-lepülésünk elsősorban mezőgazdasági jellegű, a termelőszövetkezetek privatizációjának követ-kezteképp jelentősen csökkent a területen dolgozók létszáma. Nem véletlen,hogy a megkérde-zett fiatalok 60%-a a gazdasági élet ezen két komponensének fejlesztését tartja fontosnak külön megemlítendő,hogy két olyan szakképző iskola is van Hajdúböszörményben, amely ilyen irányú oktatást is szervez.

A diákok általánosságban kedvezőnek, közepesnek vagy annál jobbnak minősítik az oktatás helyzetét, ez a minősítés pedig azt is alátámasztja, hogy a városnak ilyen szempontból is van megtartóereje. További fontos tényező, hogy az összlakosság létszámához viszonyítva elegendő a nevelő-oktató intézmények száma: óvodák, általános iskolák, három középiskola, kihelyezett egyetemi kar, valamint jelentős számú felnőttképzési lehetőségek. Ezen témához tartozóan kér-déseket tettem fel a továbbtanulással kapcsolatosan is. A válaszolók 100%-ának vannak tanulási szándékai, az iskolaválasztás típusa azonban lényegesen eltérő a két csoport között. A szakközép-iskolások jelentős többsége 14 fő (70%) OKJ képzésben, 6 fő (30%) a felsőoktatásban tervezi a továbbtanulást. Ezzel ellentétben a gimnáziumi tanulók csoportjában 19 fő (95 %) szándékozik a felsőoktatásba bekerülni, s mindössze egy fő jelölte meg az OKJ képzést.

2. táblázat „Milyen képzési formában tervezed a továbbtanulást?” Table 2. “What form of training planning to continue their studies?”

Típus VFSZKI BIG VFSZKI+BIG

Alapképzés (BA) 4 fő 10 fő 14 fő

Felsőoktatási szakképzés 2 fő 9 fő 11 fő

OKJ képzés 14 fő 1 fő 15 fő

Egyéb 0 fő 0 fő 0 fő

Forrás: saját ábra (2013)

A fiatalok életében kiemelkedően fontos a továbbtanulás lehetősége, ezért is döntő tényező a megtartóerő szempontjából, hogy rendelkezik-e a település felsőfokú oktatási intézménnyel. Egy-értelmű, hogy Magyarország azon városai vonzóbbak a fiatalok számára, ahol több felsőoktatási intézmény széles skálán mozgó képzési lehetőségeket kínál. A válaszadók zömében Debrecenben (68%), egyéb településen (22%), s mindössze a diákok 10%-a akar Hajdúböszörményben tovább-tanulni. A városban egyetlen felsőfokú oktatási intézmény, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelé-si és Felnőttképzési Kar működik. A középiskolai tanulmányok befejezését követően kevés alter-natíva kínálkozik a diákoknak a településen. Valószínűleg sokan nem szeretnének innen elkerülni, ezért választják Debrecent, vállalva az ezzel járó utazási nehézségeket is.

A fiatalok számára nemcsak a tanulás, hanem a munka világába való beilleszkedés is fontos, szinte valamennyiük annak megfelelően választ képzési szakot, amilyen munkaterületen szeret-ne dolgozni. A város munkaerő piaci helyzete a megkérdezett fiatalok többségének a vélemé-nye szerint közepes, melynek megítélését nemcsak objektív okok (például kedvezőtlen földrajzi fekvés, negatív gazdasági folyamatok), hanem egyéb szubjektív tényezők (például a családban előforduló munkanélküliség, más település helyzetéhez való viszonyítás) határozza meg. Mind a két vizsgálati csoport alanyainak számszerűen megegyezik a véleménye abban, hogy a tanulmá-nyaik befejezése után nyolc-nyolc fő (összesen 40%) Hajdúböszörményben szeretne letelepedni, míg tizenkettő-tizenkettő fiatal (összesen 60%) más települést választana. Úgy gondolom, hogy a szakmai képesítés megszerzését követően a településre visszatérni kívánókat érzelmi tényezők is nagyban motiválják.

Egy város megtartóerejét nemcsak gazdasági és társadalmi tényezők befolyásolják, hanem dönthet emocionális okok miatt is az egyén az adott település mellett. A statisztikai adatok értel-mében minimális különbséggel az első két helyen a barátokat (87%) és a családot (85%) vélték a

116 117

legfontosabb szálaknak, amelyek a lakóhelyhez kötik őket. A megállapításból is következik, hogy ebben az életszakaszban nagymértékű befolyással bír a kortárscsoportok megléte. További té-nyező lehet még a párkapcsolat (35%), iskola (30%), sport (0,75%), hagyomány, kultúra, habár utóbbiakat elenyésző számban jelölték be a diákok.

1. diagramm „Melyek azok a szálak, amelyek jelentősen befolyásolják Hajdúböszörményhez való kötődésed?” VFSZKI+BIG Diagram 1. What are some of the fibers, which may significantly affect the binding of the Hajdúböszörmény? VFSZKI+BIG

0

5

10

15

20

25

30

35cs

alád

bar

átok

pár

kap

csol

at

isko

la

spor

t

hagy

omán

y

kult

úra

egyé

b

34 35

14 12

3 0 1 0

szálak

Forrás: saját ábra (2013)

Véleményem szerint a társas kapcsolatok jelentős szerepet töltenek be az emberek életében. Ezek fenntartására, ápolására pozitív hatással lehetnek az erre hivatott intézmények is, elősegít-ve ezzel a városhoz való kötődés erősítését. Az ifjúság a helyzetének a megítéléskor számtalan tényezőt vesz figyelembe. A város társadalmi életében elfoglalt helyüket elégségesnek vagy kö-zepesnek minősítik a megkérdezett alanyok, ami abból is adódhat, hogy egy földrajzilag kisebb egységben kevesebb alternatíva kínálkozik az élet valamennyi területén. Példának említhetjük az infrastruktúrát, amit közepes színvonalúnak ítélték meg a megkérdezettek, ennek hátterében legtöbbször gazdasági tényezők állnak, habár a lemaradás behozható, hiszen az utóbbi években a vidékfejlesztés előtérbe került hazánkban, így Hajdúböszörményben is. Egy város kulturális életét a hagyományok, az új lehetőségek elérhetősége, az igények figyelembevétele, anyagi for-rások, illetve az erre kompetens szakemberek munkavégzése határozza meg. A fiatalok ebben a témában alkotott véleménye átlagos, 50%-uk ítéli meg közepesnek azt. Véleményem szerint ennek hátterében az is állhat, hogy a digitális technika fejlődésével a kulturális élet hagyományos elemei

kezdenek eltűnni, illetve átalakulni. A szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos lehetőségekről ezzel párhuzamosan elégedettek, az emberek ezeket saját igényeiknek és lehetőségeiknek megfe-lelően választják ki azokat.

A fentiekben ismertettem a kutatásom elméleti és gyakorlati részét. A feltett kérdésekre adott válaszok túlnyomó többségben megegyeztek az elképzeléseimmel. Az eredmények alapján a meg-kérdezett középiskolások zöme elégedett Hajdúböszörmény által biztosított lehetőségekkel, re-ményeim szerint hasonló véleménnyel van a település fiataljainak többsége is. Úgy érzem, hogy a mindenkori városvezetés a maga eszközeivel mindet megtesz azért, hogy a város élhetősége, fejlődése folyamatos legyen, ezzel is vonzóvá téve valamennyi korosztály számára a lakóhelyen való maradást, csökkentve ezzel az elvándorlások számát.

Felhasznált irodalom

Andorka Rudolf (1995a): Bevezetés a szociológiába, Aula, Budapest.Babbie, Earl(2000a): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.Demográfiai Portré 2012Gábor Kálmán–Janicsák Csaba: Ifjúságszociológia(2006a): Belvedere, Szeged.Gábor Kálmán (2004a): Ifjúsági korszakváltás, ifjúság az új évezredben – konferencia, Belvedere,

Szeged.Gazsó Ferenc-Laki László (2004a): Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest.Hajdúböszörmény Város Ifjúsági Koncepciója 2002.Magyarország számokban 2011.Nagy Ádám (2008a): Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Új Mandátum Könyvkiadó, Bu-

dapest.Pikó Bettina (2005a): Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L. Harmat-

tan Kiadó, Budapest.Vitányi Iván (2006a): A magyar kultúra esélyei. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest.

118 119

Óvodapedagógusi attitűdvizsgálatkInDERGaRTEn TEaCHER aTTITuDE STuDy

Vadai Viktória Judit óvodapedagógus szakos hallgatóDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

AbstractThe aim of my ongoing research is to define the most important characteristics of a good kindergarten teacher. I used a questionnaire survey to measure the subjective opinions in an objective way. I examine the importance of kindergarten teacher personality traits, relationship, co-operation, the children’s behaviour and performance. The results drawn accurate picture of the people who act in preschool environment (kindergarten teachers, students, parents) about their identical or different opinions, and if they consider the same things for important or not.

1. A témaválasztás és a vizsgálat indoklásaA vizsgálatom jelen pillanatban folyamatban van, ezért nem egy lezárt vizsgálatról, hanem csupán az odavezető út állomásairól, s a feldolgozott szakirodalom egy részének bemutatásáról tudok beszámolni. Az eredmény előre láthatólag márciusra lesz meg. Manapság az óvodapedagógusok rengeteget küzdenek az elismerésért és a megbecsülésért. A jogi hátteret képviselő személyek sincsenek tisztában hivatásunk komolyságával, és fontos, elengedhetetlen szerepével. Azzal a korosztállyal foglalkozunk, amely meghatározó a személyiségfejlődés szempontjából. Ebben az életkorban a beszéd, a tanulási folyamatok, és a gondolkodás intenzív fejlődésen megy keresztül, valamint az énkép megszilárdulása és az iskolakezdés előtti időszak is ez. Ez a szakasz a gyermek életének egyik legfontosabb szakasza, melynek mi, óvodapedagógusok is részesei vagyunk. Az óvodapedagógusok megbecsülése, elismerése változó, nincs kellő súllyal kezelve. Ezért tartom időszerűnek és aktuálisnak a témát. Célom rávilágítani arra, hogy az óvodapedagógusok nem csak „játszanak” a gyerekekkel, és nem elég a játékosság képessége ahhoz, hogy valaki jó óvoda-pedagógus legyen.

2. A vizsgálat tervezett módszereiA választott vizsgálati módszerem a kérdőív. A kérdőív mellett a témával kapcsolatban összegyűj-tött szakirodalmak valamint az Óvodai Nevelés című folyóirat idevonatkozó cikkeinek (tizen-három évre visszamenőleg) feldolgozása is helyet kap a tudományos munkába. Megterveztem a kérdőívet és a vizsgálati folyamatot, majd a próbakérdezés következik. A kérdőívet 60 óvoda-pedagógussal, 60 szülővel és 60 hallgatóval töltetem ki. A hallgatók száz százaléka a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karának hallgatója, a szülők és óvodapedagógusok fele, azaz 30 fő a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Gyakorló Óvodába járó gyermekek szülei és az ott dolgozó óvodapedagógusok, másik fele pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Karcag városban lévő kilenc óvodábajáró gyermekek szülei, illetve

az óvodapedagógusok. Ezzel az a célom, hogy fényt derítsek arra, hogy mennyiben és miben térnek el a vélemények egy olyan óvodában, ahol folyamatos gyakorlati képzés van, és ott, ahol csak ritkán van képzés.

3. Előfeltevéseim, hipotéziseim a témával kapcsolatban• Azt feltételezem, hogy az óvodapedagógus attitűdje nagyban befolyásolja a gyermekek visel-

kedését. Feltevésem szerint az óvodapedagógus személyisége nagy hatással van a gyermekek személyiségfejlődésére.

• A férfi óvodapedagógusok kevés száma miatt a női pedagógusokat gondolják az ideálisabbnak az emberek, éppen ezért a nőies attitűd jegyek domborodnak ki és a korosztály sajátosságai, gyermeki jellemzői miatt az anyai jegyek kerülnek előtérbe.

4. A kérdőív, mint vizsgálati módszerA választott vizsgálati módszerem a kérdőív. A kérdőív szerkesztése során kétféle kérdés tehető fel. Vannak úgynevezett nyitott kérdések és vannak zárt kérdések. A nyitott kérdésekre a válasz-adónak saját szavaival kell felelnie. A nyitott kérdésekre adott válaszokat körültekintően kell ele-mezni. Ha a kutató nem akarja feltétlenül bebizonyítani saját igazát, akkor csekély lesz a torzítás az elemzés során. (Dr. Majoros [1997] 74. oldal.) A zárt kérdésekre a kérdőív szerkesztője által megadott válaszlehetőségek közül kell választania a kérdezettnek. (Earl Babbie [1996] 176. oldal.). A vizsgálathoz szerkesztett kérdőív mindkét kérdéstípust tartalmazza, mindemellett a kérdőív-szerkesztés fontos momentuma a kérdések csoportosítása, helyes, átlátható sorrendbe helyezése. Ha több olyan kérdést akarunk megfogalmazni, amire ugyanazok a lehetséges válaszok, akkor a táblázatos (mátrix) kérdéseket használjuk. (Earl Babbie [1996] 184–185. oldal.). Mivel a szemé-lyiségjegyek és a képességek komplex csoportot alkotnak és nincs éles határ közöttük, emiatt a táblázatos kérdés is hasznos a sokoldalú megismerésben.

Ha a vizsgálat elemzője megfelelően szerkesztette meg a kérdőívet, akkor az adatok könnyen számszerűsíthetőek, mérhetőek lesznek. (Dr. Majoros [1997] 74. oldal.)

A választott téma mélyebb megismerése és a cél elérésének legmegfelelőbb módszere. Minél több ember véleményét tudom meg, annál eredményesebb lesz a vizsgálatom és annál közelebb leszek a válaszhoz.

5. Az attitűd fogalmaAz attitűdöt, mint olyat a szakirodalmak több tudományág felől is megközelítik. A Pedagógiai Lexikonban több megfogalmazás is található. „Eredetileg a kísérleti pszichológiában cselekvésre való készenléti állapotot, beállítódást jelölt, ma már a szociálpszichológia egyik középponti fo-galma. Tartós beállítódást, értékelő viszonyulást jelent valamilyen tárgy, személy vagy gondolat irányában.” (Báthory–Falus [1997] 117. oldal.) Nem megfigyelhető csak a személy viselkedéséből lehet következtetni rá. (Báthory–Falus [1997] 117. oldal.) Ezzel szemben a Pszichológia pedagó-gusoknak című könyvben az attitűd, „olyan mentális (kognitív) reprezentáció, mely összegzi egy tárggyal kapcsolatos értékítéleteinket, ezáltal irányítja viselkedésünket, szervezi a világ megisme-rését.” (szerk.: N. Kollár–Szabó [2004] 369. oldal.) Ha a fogalmakat összegezni akarjuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az attitűd értékítéletet, hozzáállást jelent valamivel kapcsolatban. Az attitűd szociálpszichológiai jelentősége abban keresendő, hogy minden embernek, aki a társa-dalomban él fontos, hogy a többi ember hogyan viszonyul az adott kultúrában fontos dolgokhoz.

120 121

Az attitűdöket egy kisebb vagy nagyobb csoport, egy kultúra vagy szubkultúra is osztja nemcsak az egyén. Ebből az a következtetés vonható le, hogy bizonyos attitűdök csoportnormákká is vál-nak. (Báthory–Falus [1997] 117. oldal.) Ha a csoport minden tagja ugyanazt az értéket közvetíti, az a csoportkohéziót is erősíti, és ha valaki ezekkel az értékekkel szembe megy, akkor próbálja a csoport visszaterelni az elfogadott normákhoz. (Báthory–Falus [1997] 117. oldal.)

6. A jó óvodapedagógus ismérvei„Az óvodapedagógusi képességek a képességek egészéből vezethetők le”. (Kovács–Bakosi [2004] 76. oldal.) De ez nem csak a képességek felsorolása, hanem a képességekre jellemző törvény-szerűségek, a képességek közötti összefüggések, valamint a képességek rendszerének sokfélesége. (Kovács–Bakosi [2004] 76. oldal.) Az óvodapedagógusnak szüksége van, hogy rendelkezzen olyan képességekkel, amelyek csak az ő munkájához szükségesek, mint például az empátia képessége stb… (Kovács–Bakosi [2004] 77. oldal.)

7. Óvodapedagógusi feladatokAz óvodapedagógusi feladatok közé tartozik a nevelési feladatok megvalósítása, az óvodai légkör biztosítása. Az óvodapedagógusnak vezető szerepe van, a gyermekek adottságainak, fejlettségi szintjének pontos ismeretére van szüksége, a gyermekeknek példakép, valamint nagy hatással van a gyerekekre. Az óvodapedagógus az óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkciók szerves egységének megvalósítója A gyermekek természetes kíváncsiságának állandó fenntartása és kielégítése is fontos feladata. A megfelelő kapcsolatrendszer kialakítása a családdal, az iskolával, a fenntartóval, különböző szervezetekkel. Az óvodapedagógus feladata a különböző tárgyi felté-telek biztosítása, valamint a zökkenőmentes óvodai élet segítése is. De a feladatok megvalósításá-hoz szüksége van az óvodapedagógusnak a képességeire, valamint egy-két speciális képességre is. Amelyek feltárására tesz próbát ezen vizsgálat.

8. SzakirodalomJelen pillanatban a szakirodalmi források közül az Óvodai Nevelés című folyóiratot tekintettem át 2000-ig visszamenőleg. Az elmúlt 13 évben a szakperiodikákban több cikket találtam, amelyek az adott témában relevánsak. A konkrét témával kapcsolatban pedig nem találtam egyetlen cikket sem, csak bizonyos utalások vannak a témával kapcsolatban. Ami észrevehető, hogy a témával vagy a téma egyes részleteivel foglalkoznak kutatók, felsőoktatásban dolgozó oktatók és óvodape-dagógusok, azaz gyakorlati szakemberek is. Az áttanulmányozott és általam elemzett cikkekben utalásokat találtam a különböző attitűdökre, esetlegesen az attitűdök változására. Egy fővárosi felmérés tükrében végzett kutatás, a saját gyermekek születését is befolyásoló tényezőnek mondja az attitűdök változásában. A felmérés kimondta, hogy olyan személy is volt, aki azért nem maradt a pályán, mert semmilyen megbecsülést nem kaptak a szülőktől, a gyerekektől, a pedagógustár-saktól. Volt, aki úgy vélekedett, hogy az egyetlen mozgatórugója munkájának a hivatástudattal átfűtött gyermekszeretet. (Óvodai Nevelés, 2000/10. szám. pp. 420–423.)

9. Hogyan tudunk változtatni?Vannak különböző 30–60 órás tanfolyamok. Például képesség-, önismeret- és módszertani tré-ningek, amelyek segítségével már meglévő tudásunkat gyarapíthatjuk, innovatívak és napraké-

szek lehetünk. (Óvodai Nevelés 2000/10. szám 420–423. oldal.) Szaktekintélyt ad a pedagógusnak, ha sok tapasztalattal és speciális többlettudással rendelkezik, ezt folyamatosan megújítja, tudását meggyőzően, személyes kisugárzásokkal és hatékonyan képes átadni. Jól értesült, a gyermekek számára fontos információk birtokában van. Emeli a tekintélyt, ha túl sokat tud az óvodapedagó-gus, mert akkor a gyermekek tudják, hogy bármiben kérhetik a segítségét és bátran kérdezhetnek, mert „az óvónéni meg tudja mondani”. De a legfontosabb, hogy mindennek a kiindulási alapja a feltétel nélküli szeretet, amely át kell, hogy hassa az egész óvodai életet (Óvodai Nevelés 2012/9. szám 3–4. oldal.).

ÖsszegzésFontos, hogy az óvodapedagógusok folyamatosan képezzék magukat annak érdekében, hogy hi-vatásunk elismerést, megbecsülést, és több figyelmet kapjon, hiszen bizonyos hatások alakítják, befolyásolják attitűdjeinket. Ezek a hatások lehetnek társadalmi hatások, a szakmai elvárás (pl.: új program), új módszerek. Hivatásunkban fontos az innováció és a többlettudás megszerzése is, ahhoz, hogy kivívhassuk magunknak a pedagógusi társadalomban való megfelelő helyet. Ebben a formában a vizsgálat egyenlőre hiányosnak tűnik, de amikor a szakirodalmak egésze feldolgo-zásra kerül és a vizsgálat eredménye meglesz remélhetőleg egy átfogó és összehasonlítható képet kapok a szubjektív véleményekből és kialakíthatom az objektívet arról, hogy milyen képességeket tartanak fontosnak az emberek egy XXI. századi óvodapedagógusnak.

Felhasznált irodalom

Antal Judit (2012): A fegyelmezés alternatívái. In: Óvodai Nevelés, 2012/9. szám. pp. 3–4.Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja A Kormány 363/2012. (XII. 17.) kormányrendelete az

óvodai nevelés országos alapprogramjárólBáthory Zoltán–Falus Iván (1997): Pedagógiai Lexikon I., Keraban Kiadó, Budapest.Dr. Majoros Pál (1997): Kutatásmódszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.Earl Babbie (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest. Kovács György–Bakosi Éva (2004): Óvodapedagógia I., Debrecen N. Kollár Katalin–Szabó Éva (2004): Pszichológia pedagógusoknak, OSIRIS Kiadó, Budapest.Nagyné Szarka Júlia (2000): Az óvónők szakmai elkötelezettsége II. In: Óvodai Nevelés, 2000/10.

szám. pp. 420–423.

122 123

A fiatalok szabadidő-eltöltési és művelődési szokásaiSPaRE-TImE aCTIVITy anD CulTuRal HabITS oF younG aDulTS

Wierl Tímea andragógia szakos hallgatóDebreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

AbstractThe intention of this project is to analyse the cultural practices of young people and the ways they spend their free-time, mostly because these habits determine each civilizational element of the future. Culture has always carried a necessary role in society, and what is more, it can serve as a basic monitoring factor for that. Based on a trend called ’Cultural Studies’, this research can prove that the general function of culture is to create the conditions needed for the smooth operation of society. There are several ways to perform this project, including dissection of relevant literature, other youth explorations, and an even more efficient technique: surveying. As schools have significant role in the formation of a lot of different habits, they would be the right location for surveying. Also taking the popular interest into consideration, school education can affect the cultural behaviour of young adults, and lead them in a better or a worse direction.

1. TémaválasztásA fiatalok művelődési szokásai minden szempontból meghatározzák a jövő kulturális jellemzőit, ugyanis a felnőttkori kultúrával és művelődéssel kapcsolatos magatartások az ifjúsági életszakasz-ban alakulnak ki. A kultúra, így a művelődéssel kapcsolatos értékek fenntartása pedig meghatáro-zó elem a mindenkori társadalmak életében. Mivel például, ahogy Vitányi Iván (2010) is hangsú-lyozza, a kultúra - bár általános értelemben rekreációként említi a közgondolkodás - legfőbb sze-repe, hogy megszabja és alakítja azokat a kereteket, amelyek között a társadalom működik. Úgy fogalmaz, hogy a történelem magában hordozza a kultúra új jelenségeit, amelyek keretté alakulva megszabják azt. Korábban ezt a nézőpontot erősítette a Cultural Studies irányzat megteremtőinek alapfelvetése is, miszerint a társadalom működése csakis a kultúra tágabb kontextusainak értel-mezésén keresztül elemezhető. A kultúra feladata tehát, hogy megalkossa a társadalom dinamikus működéséhez szükséges feltételeket. Ennek következtében a kultúrával és művelődéssel való fog-lalkozás minden időben aktuális, ezért kutatásom témájául a fiatalok művelődésbeli szokásainak feltérképezését választottam. Így tehát vizsgálni szeretném az ifjúság szabadidő-töltési, művelő-dési, valamint kulturális fogyasztási attitűdjét, és a művészetek iránti igényét.

2. A kutatási probléma aktualitása, a téma indokoltságaKiszely Márta és Szecsődy Kristóf (2010) szerint a kulturális életben való részvétel azon túl, hogy szórakozást is jelent, más szemszögből is igen fontos. A művelődés során tapasztalt élményeink

látókörünk szélesítésében nagy szerepet játszanak. A kultúra a társadalmi élet természetes ve-lejárójaként fontos szerepet tölt be többek között az ismeretszerzés, a kommunikációs készség, az önismeret és az önkifejezés terén, valamint akár a konfliktuskezelés fejlesztésében. Ezért is nagyon fontos tehát az, hogy szabadidőnket milyen formában és milyen keretek között töltjük el. Kutatásom központi témájának jellegéből fakadóan társadalmi összefüggéseket vizsgál, így min-den időben aktuális.

Korábbi vizsgálatok tapasztalataira hagyatkozva megállapítható, hogy a kultúrafogyasztás mi-nőségét meghatározza a településtípus, ugyanakkor hatással van milyenségére az életkor dimen-ziója is. Antalóczy Tímea, Füstös László és Hankiss Elemér (2010) „Jelentés a magyar kultúra állapotáról” című kutatás eredményeire utalva megfogalmazták, hogy a tapasztalatok szerint a fiatal korosztály a legaktívabb az intézményesített kultúrafogyasztásban. A szerzők kiemelik, hogy az életkor előrehaladtával, az évek múlásával az egyén érdeklődése jellemzően a hagyományos kultúraközvetítő rendszer irányába mozdul. Meglátásuk szerint a hagyományos kulturális intéz-mények programkínálata így viszont nem feltétlenül az ifjúsági korosztálynak kedvez. Ez pedig felveti a kérdést, hogy a fiatalok előtt milyen lehetőség nyílik a művelődésre. Habár a szerzők legaktívabb kultúrafogyasztóknak a 18–29 éves korosztályt tekintik, kutatásomban a középisko-lás korosztály felsőbb, végzős évfolyamait szeretném vizsgálni. Úgy gondolom, hogy ebben az életkori szakaszban már kialakulnak és stabilizálódnak a szokások, a kulturális fogyasztás mi-nősége állandósul, amit nem mellesleg az iskolai orientáció is befolyásolhat. A kultúrafogyasztás településtípusok szerinti eltérésének lényeges momentumát pedig az a tapasztalat adja, hogy a megyeszékhelyeken, városokban nagyobb a kulturális aktivitás, mint a kisebb településeken. Ez magyarázható azzal, hogy a kistelepülések kulturális intézményrendszerének fenntarthatósága fi-nanszírozhatatlanná válik, valamint lakosságának összetétele is hatást gyakorol a kulturális aktivi-tás jellemzőire. Általános paradigma, hogy a magas kultúrát fogyasztók száma alacsonyabb, mint a tömegkultúrát kedvelőké. A kutatások eredményei rámutattak, hogy a kisebb településen élők szívesebben fordulnak a tömegműfajok felé, mint városban, vagy a megyeszékhelyen élők, akik viszont nagyobb számban fordulnak a magas kultúra irányába. Ezt nyilvánvalóan az intézményi ellátottság megléte, illetve annak hiánya, valamint a jellemző iskolai végzettség is magyarázza. A települési kulturális intézmény fenntarthatóságának garanciáját egyértelműen a programkínálat jelenti, ami a fenntarthatóság érdekében a lakosság művelődési igényeit hivatott kielégíteni. Mivel a kistelepülések lakóinak érdeklődése tekintetében a tömegkulturális műfajok dominánsak, így a programkínálat a tömegkultúra irányába mozdul. Az iskolai végzettség dimenzióját bevonva a vizsgálatok eredményei azt tükrözik, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők jelentik a magas kultúra fogyasztói bázisát. A kultúrafogyasztás tekintetében nembeli eltéréseket is mu-tatnak a vizsgálatok, mely adatok szerint a férfiak szívesebben választják a tömegkultúra műfaját, míg a nők figyelme a magas kultúra irányába mozdul. A szerzők a kultúrafogyasztókat kulturális tevékenységeik jellemzőinek ismeretében öt csoportba sorolták. Tipológiájukban a kulturálisan passzívaktól a mindent fogyasztók, könnyed szórakozók, valamint a kulturálisan érdeklődők cso-portjain keresztül a kulturális elitig jutunk.

A kultúra és művelődés témakörrel való foglalkozás fontosságára hívja fel a figyelmet Benedek Mariann (2010) vizsgálati eredménye, melyet a főváros lakosságának körében végzett. A 2008-ban végzett felmérések adatai szerint budapesti viszonylatban a kultúra iránt való elkötelezett-ség csökkenő tendenciát mutat, hiszen a megkérdezetteknek csak 13 százaléka tartja azt számára fontos tényezőnek (2003-ban ez 29% volt). A kultúra támogatásának kérdéskörével foglalkozva arra a következtetésre jutott, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők tartják kiemelten fontosnak azt. Valamint abban viszont a megkérdezettek majd száz százaléka egyetértett, hogy az

124 125

állam feladata a kultúra támogatása, kulturális intézmények tekintetében pedig a színházaknak kellene a legfőbb állami támogatásokat élvezniük. A Benedek Mariann által összefoglalt felméré-sek legszembetűnőbb – ámbár legelkeserítőbb – eredményei szerint tehát a kultúra fontossága az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat.

Csepeli György és Prazsák Gergő (2010) a kulturális területeket vizsgálva megállapították, hogy a magyarországi lakosság nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedik a televíziózással töltött idő tekintetében. Ez alapján elmondható, hogy sokak kulturális, művelődési és egyben szabad-idős tevékenységének meghatározó, és sokszor egyetlen tevékenysége a tévénézés. Ehhez képest szabadidős tevékenységként a könyvolvasás, vagy a kiállítás-látogatás rendkívül alacsony kedvelt-ségi mutatóval rendelkezik. Tanulmányuk viszont kiemeli az Antalóczy, Füstös és Hankiss (2010) meglátása által is fontosnak mutatkozó fesztiválokat, mely rendezvények vonzónak bizonyultak a társadalom széles rétege számára. Ezáltal az alacsonyabb iskolai végzettségűek, illetve bármely korosztály közelebb kerülhet a minőségibb művelődéshez. Ugyanakkor nem tévesztendő szem elől természetesen, hogy a fesztiválok körébe tartoznak a falunapok, búcsúk, melyek egyértelmű-en a könnyedebb szórakozást biztosítják.

Bauer Béla (2011) kutatási eredményeit összegezve megállapította, hogy a társadalom kettésza-kítottsága az utóbbi években tovább fokozódott. Létrehozva ezzel a kulturális javakban dúskáló, illetve az azt szinte teljesen nélkülözők csoportját. A szerző a korábban említett jelenségekre hívja fel a figyelmet meglátásával, miszerint legkevesebben az elitkultúrához kötődő művelődési tere-ket látogatják, illetve szerinte is nagy különbségek tapasztalhatóak a főváros népességének és a kistelepülések lakóinak művelődésében. Minden korábbi kutatás eredményét egybevetve Bauer a kor sajátosságát tartja meghatározó elemnek, amikor tanulmányában úgy szól, hogy szabadidő-töltés szempontjából a fiatalok mintateremtőkké váltak. Általa felvetett lényeges jelenség, hogy az oktatásban eltöltött idő hosszabbodásával kitolódott az ifjúsági életszakasz korhatára. Viszont a kulturális cselekvések közötti választás minősége így is rendkívül alacsony. A szerző úgy fogal-maz, hogy „eltűnt a társas cselekvés iránti vágy a fiatalok kulturális tevékenységéből. […] a fiata-lok számára a beszédcselekvés színtere ma már az internet adta lehetőségekhez kötődik.” (Bauer 2011a p. 223.) Tehát a fiatalok mindennapjaiban domináns szerephez jutó internet-használat a szabadidős szokásokat egyértelműen alakítja és meghatározza. Mindemellett azonban az ifjúság életében központi helyet foglalnak el a valamelyest szubkulturális terek, melyek identitásuk ala-kulásában is fontos szerepet játszanak. Bauer ezeket két kategóriába sorolja. Így említést tehetünk beszélgetésre alkalmas terekről (pl. kávéház), illetve könnyed szórakozás helyéül szolgáló terekről (pl. diszkó). Az ifjúságkutatások eredményei rámutattak továbbá arra is, hogy a fiatalok valójában nem rendelkeznek sok szabadidővel. A szabadidő eltöltésének szempontjából érdemes a hétvége-ket és a hétköznapokat külön vizsgálni, hiszen hétköznapokon az ifjúsági korosztály tagjai, mint az emberek többsége kevesebb szabadidővel rendelkeznek. Az eddigi felmérésekben megkérde-zett fiatalok válaszai alapján megfigyelhető, hogy hétköznapokon növekvő tendenciát mutatott az otthon (a kategóriába sorolható az albérlet és a kollégium is) eltöltött idő aránya. Ugyanakkor az is megállapításra került, hogy rendkívül alacsony azoknak a fiataloknak a száma, akik kulturális intézményben töltik szabadidejüket. Bauer (2011) a szabadidő eltöltése kapcsán megjegyzi, hogy mindez függ az életkortól és a lakhely településtípusától is. Említést tesz az Ifjúság 2008 vizsgá-latban végzett megfigyeléseinek adatai alapján arról, hogy az ifjúsági korcsoporton belül is minél fiatalabb az egyén, annál dominánsabb szerepet játszanak mindennapjai során baráti kapcsolatai. Tehát korcsoporton belül is a fiatalabb réteg szabadidejében jelentős a barátokkal való együttlét. Ehhez kapcsolódóan a kutatások említést tesznek arról, hogy a fiatalabb réteg mellett a fővárosiak

szintén nagyobb számban töltik szabadrendelkezésű idejüket baráti társaságban, mint a korosz-tályhoz tartozó idősebbek, vagy a kisebb településen élők.

Az eredmények egyértelmű kiváltó okának tekinthető az internet-használat fokozott jelenléte a háztartásokban, valamint az ezáltal egyre inkább net-generációként említett korosztályi sajátos-ság, vagyis az internet felfutása mellet a legkülönfélébb technikai eszközök mindennapos alkal-mazása melyek szintén befolyásolják a szabadidős tevékenységek jellegét. A fiatalok mintaadókká válása megmutatkozik az internettel való kapcsolatukban, mivel a technika felgyorsult fejlődését a net-generáció igényei határozzák meg központi felhasználóbázisként. A vizsgálatok rávilágítottak, hogy az internet használata szintén a legfiatalabbak csoportjában okozott rendkívüli változásokat. Ságvári Bence (2011) mindezek alapján hat életstílus-csoportot alakított ki különböző fogyasztói dimenziók figyelembevételével. Szerinte létezik digitális elit, digitális bennszülött, digitális közép-osztály, hagyományos tömegkultúra-fogyasztók, hagyományos szórakozók csoportja, valamint az elveszett nemzedék kategóriája. Mindezen elméletek és kutatási eredmények alapján láthatjuk a téma mélységét és összetettségét. A vizsgálatok rámutatnak tehát a kultúra társadalmi beágya-zottságára ugyanúgy, ahogy a szabadidő-eltöltési és művelődési szokások rétegekhez kapcsolódó sajátosságaira és meghatározottságára.

3. A kutatás tervezett módszerei, célkitűzésekMivel kutatásom fő feladata, hogy feltérképezze a fiatalok szabadidő-töltési és művelődési szo-kásainak jellemzőit, vizsgálja kulturális fogyasztói attitűdjét, a művészeti tevékenységekhez való hozzáállását, vizsgálódásom alapjául szolgál az ifjúság-kutatások eredményeinek alapos áttekin-tésén túl a kultúra és művelődés társadalmi összefüggéseit reprezentáló szakirodalmak elemzése. Ezenfelül a kutatás alkalmazott módszeréül a kérdőíves adatgyűjtési módszert választottam, amit szükség esetén fókuszcsoportos interjúval is kiegészítenék. Terveim szerint két debreceni közép-iskola humán, illetve reálorientációjú osztályát, valamint egy környező kisebb település közép-iskolájának valamely csoportját bevonva szeretném végezni a felmérést. Úgy gondolom, hogy a középiskolák humán, illetve reálosztályát is vizsgálva pontosabb képet adhatok az érdeklődésbeli különbségek okán kialakuló esetleges eltérésekről. Továbbá a nagyváros és kisebb település lakó-inak eltérő lehetőségeit és szokásait is bemutathatom, ha egy a nagyváros vonzáskörzetében lévő környező kistelepülés tanulóinak szokásait is felmérem. Az általam vizsgált korcsoportot a 17-20 éves fiatalok csoportjában határoztam meg. Úgy vélem, mivel ez az időszak jellemzően már a továbbtanulásra való felkészülés időszaka, így megjelenik a mindennapjaikban a valamelyest spe-cializálódó érdeklődés, ezáltal jól felhasználható adatokkal szolgálhat vizsgálatuk. Korosztályuk sajátosságai megmutathatják a kultúra és művelődés irányába tett lépéseik által szabadidőtöltésük, valamint identitásuk alakulását is.

Kutatásom során szeretnék kitérni Székely Levente (2008) megállapítására, miszerint a fogyasz-tói szokások jellemzőinek szempontjából a család befolyásoló hatásán túl nagy szerepe van a kortárs csoportoknak, valamint az iskolai iránymutatásnak. Az iskolának kiemelt szerepe van a szokások kialakulásában, ugyanakkor a kortárs csoportok helyszínét is jelenti. Így kutatásomban kitérnék az iskola szerepére is. Azt szeretném vizsgálni, hogy az iskolai oktatás milyen funkciót tölt be a művelődéssel kapcsolatos magatartás kialakításában. Csoma Gyula (2006) nézetei sze-rint ugyanis a közoktatás és a művelődés között probléma feszül. Egyrészt egyre kevesebb szerep jut a közoktatásnak a művelődésben, másrészt mégis az iskola jelenti annak alappillérét.

Vizsgálni szeretném a fiatalok kulturális aktivitását, művelődéssel kapcsolatos szükségleteit. Horváth Sándor (2003) szerint a művészi tevékenység olyan munkafajta, amiben a kreativitás-

126

nak és az ahhoz kapcsolódó tehetségnek kimagasló szerepe van. Ennek tekintetében vizsgálni szeretném, hogy a fiatalok mennyiben értékelik a művészeteket, mi a véleményük magukról a művészekről. Vajon egyáltalán mit jelent számukra a művészet, és mennyiben kötődnek művésze-ti ágakhoz? Mennyire jellemző vajon szabadidős szokásaikra a kreatív tevékenység és a valóban hasznos időtöltés?

4. ÖsszegzésVéleményem szerint a vizsgálat során a következő feltételezések igazolást nyernek: A humán ori-entációjú fiatalok gyakrabban látogatnak kulturális intézményeket. A reál beállítottságú tanulók szabadidejük nagy részét internet használattal töltik. A kulturális intézményeket gyakrabban lá-togatók szívesen olvasnak szépirodalmat. A kisebb településen élők lakhelyük adottságaiból faka-dóan nem igénylik a magas kultúrát.

Mindezek alapján kutatásom során tehát mindenképp szeretnék kitérni a humán, illetve reál beállítottságú tanulók érdeklődésének különbözőségeiből fakadó kulturális attitűdjének differen-ciálódására. Vizsgálnám érdeklődési körükhöz kötődő szabadidő-eltöltési és művelődési szoká-saiknak jellemzőit. Valamint felmérném a fiatalok lakóhelyének kultúraközvetítő intézményrend-szeri ellátottságát és az ehhez kapcsolódó esetleges kultúrafogyasztási szokásaiknak eltérését.

Felhasznált irodalom

Antalóczy Tímea–Füstös László–Hankiss Elemér (2010): Magyarország kulturális térképe. In. An ta-ló czy T. Füstös L. Hankiss E. (szerk.): Mire jó a kultúra? Magna Produkció, Budapest

Bauer Béla (2011a): A kulturális szemlélet spiráljai a magyar fiatalok kulturális és szabadidős szo-kásainak különbözőségei az ezredfordulón In. Bauer B. Szabó A. (szerk.): Arctalan(?) nemzedék. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest

Benedek Mariann (2010): A kulturális fogyasztás budapesti színterei In. Antalóczy T., Füstös L., Hankiss E. (szerk.): Mire jó a kultúra? Magna Produkció, Budapest

Csepeli György–Prazsák Gergő (2010): Kultúra, internet, autonómia In. Antalóczy T., Füstös L., Hankiss E. (szerk.): Mire jó a kultúra? Magna Produkció, Budapest

Horváth Sándor (2003): Művészek a munkapiacon. In. Daubner Katalin, Horváth Sándor, Petró Katalin (szerk.): Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. Aula Kiadó, Budapest

Kiszely Márta–Szecsődy Kristóf (2010): A kulturális élet szerepe az (egyéni és szociális) készségek fejlődésében és ápolásában In. Antalóczy T., Füstös L., Hankiss E. (szerk.): Mire jó a kultúra? Magna Produkció, Budapest

Ságvári Bence (2011): A net-generáció törésvonalai – kultúrafogyasztás és életstílus-csoportok a magyar fiatalok körében In. Bauer B. Szabó A. (szerk.): Arctalan(?) nemzedék. Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet, Budapest

Székely Levente (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció. In. Új Ifjúsági Szemle, 2008/4 szám pp. 67–74.

Vitányi Iván (2010): Mire jó a kultúra? In. Antalóczy T., Füstös L., Hankiss E. (szerk.): Mire jó a kultúra? Magna Produkció, Budapest

Internetes forrás:Csoma Gyula: Közoktatás és művelődés

http://www.erikanet.hu/system//adatbazis_fajl.php?fajl_id=53150&meret=5 (megtekintés: 2014. 01. 20.)