„Karakter 95” Építő és Szakipari Kft.Nyíregyháza

N+DL System Kft.Kótaj

Kácsor Ferenc Eger

Út–Finis Kft.Fót

Mérték Építészeti Stúdió Kft.Budapest

Nóra 97 Kft.Polgár

Tiszántúli Református EgyházkerületDebrecen

Zombor és Társai Építőipari Kft.Nyíregyháza

Scholtz Róbert

Újabb szkíta kori lelet Nyíregyházáról

Kevesen tudják, hogy az idén 70. életévét ünneplő Németh Péter – Szabolcs megye honfoglalás és kö-zépkori emlékeinek elismert kutatója – Árpád népé-nek hagyatéka mellett egy másik keleti eredetű néppel, a szkítákkal is foglalkozott. Ennek egyik ékes bizonyítéka a „Nyíregyháza földjének régészeti leletei az őskortól a magyar középkorig” című tanul-mánya, mely „A régi Nyíregyháza” kötetben jelent meg.1 A szabolcsi megyeszékhely közigazgatási ha-tárain belül napvilágra került szkíta kori lelőhelye-ket három oldalon – egy fényképpel illusztrálva, a teljességre törekedve – mutatta be2, noha, mint azt néhány lappal később írja „Érzelmileg és történetileg talán a honfoglalás korának emlékei állnak szívünk-höz és szellemi világunkhoz legközelebb.”3

Az 1973 óta eltelt majd negyven év alatt Nyíregyháza szkíta kori lelőhelyeinek száma jelentősen meg-szaporodott. A korszakra keltezhető több temető és településrészlet mellett két szórvány leletegyüttes is múzeumunkba került.4 Az egyiket a Morgó melletti Volántelep építése, a másikat a Szent István úti épít-kezések során találták. Előbbi leletegyüttest Németh Péter, utóbbit Gál Balázs adományozta a Jósa András Múzeumnak (2008. december 1.).5 A volántelepi leleteket 2006-ban tettük közzé6, jelen tanulmányban a Szent István úti tárgyakat mutatjuk be.

1 Németh Péter: Nyíregyháza földjének régészeti leletei az őskortól a magyar középkorig. In: A régi Nyíregyháza. (Szerk.: Ördögh János) Nyíregyháza, 1973. 7–27.2 Németh 1973. 12–15, 26.3 Németh 1973. 20.4 Robert Scholtz: Scythian age finds on the M3 motorway in Szabolcs-Szatmár-Bereg County, Hungary. Skýtske nálezy z výskumov na dial’nici v oblasti Szabolcs-Szatmár-Bereg, Mad’arsko. (189., Pl. 1. 1–2.) Východoslovenský Pravek 8. 2007. 189–202. Nyíregyháza déli határa mentén az M3-as autópálya építkezési munkálatai során Mandabokor és Rozsrétszőlő körül több új lelőhelyet tártak fel a régészek. Gergely Balázs kolozsvári régész egy birituális te-metőrészletet tárt fel 2005-ben (Gergely Balázs: Nyíregyháza, Mandabokor-Ági-telep. Régészeti kutatások Magyarországon 2005. 290.). Jakab Attila, Nagy Márta és Pintye Gábor vezetésével két kisebb településrészlet került napvilágra Rozsrétszőlőtől nyugatra, a Szelkó-tó északi partján (Jakab Attila–Nagy Márta: Nyíregyháza, Rozsrétszőlő-Szelkó-dűlő. Régészeti kutatások Magyarországon 2005. 292., Pintye Gábor: Nyíregyháza, Rozsrétszőlő-Szelkó-dűlő II. Régészeti kutatások Magyarországon 2005. 292–293.). A leletek feldolgozása folyamatban van.5 2005 januárjában ajándékként került a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészeti gyűjteményébe egy kisméretű bronztárgy. A leletet Fábián László csengeri múzeumigazgató szolgáltatta be. Elmondása alapján a bronztárgyat Nyíregyházán, a Korányi Frigyes és a Krúdy Gyula utca metszéspontjánál elte-rülő telken találták, a Volántelep építkezése során végzett földmunkálatok során. A földből kifordított leletet az egyik munkás hazavitte, majd a Csengeri Múzeumnak ajándékozta. Innen került aztán vissza a megyeszékhelyre. A nyíregyházi Volántelep már az 1980-as évek óta ismert régészeti lelőhely. A leltár-könyvi bejegyzés szerint a tárgyakat Németh Péter ajándékozta a múzeumnak 10 évvel a beruházás befejezése után. A leletek pontos előkerülési helye nem ismert. Scholtz Róbert: Szkíta kori leletek Nyíregyháza–Volántelep lelőhelyről. (Skythenzeitliche Funde von der Fundstelle Nyíregyháza–Volántelep.) Jósa András Múzeum Évkönyve (továbbiakban: JAMÉ) 48. 2006. 185–201.6 Scholtz 2006.

1. kép A Nyíregyháza–Szent István úti lelőhely Méretarány 1:10.000

Scholtz Róbert10

Előkerülési körülmények

Gál Balázs „múzeumbarát” elmondása szerint a leleteket 2005. július 8-án, a Szent István utca 16/B ház előtt gyűjtötte (1. kép). A területen gázvezeték fektetéséhez szükséges földmunkálatokat végeztek, melynek során egy több korszakú régészeti lelőhelyet bolygattak meg. A múzeumnak adományozott leletek a kb. 150-170 cm mély, 100 cm széles árok mellé kidobott földben hevertek. A lelőhely kiterjedését a terület beépítettsége miatt nem sikerült megállapítani.7

A leletanyag

1.: Kör átmetszetű, hengeres testű, erősen korrodá-lódott, égett vastárgy töredéke. Felszínét kalcináló-dott emberi hamvak borítják (3. kép 1). M: 5,8 x 2,6 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.1.2.: Tojáshéjszín, ovális átmetszetű, gyűrűs testű csontgyöngykarika. Felszínén égési nyomok láthatók (3. kép 2). M.: 0,7 cm, átm: 1,1 cm. A falvastagsága 0,1–0,2 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.2.3.: Fekete, külső felületén fényezett, korong nélkül készített, samottal soványított, enyhén behúzott, le-kerekített, ujjbenyomkodásokkal tagolt peremű, ívelt oldalú tál két perem- és négy oldaltöredéke (3. kép 3). M: 2,4 x 2,8 – 5,4 x 3,8 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.3.4.: Téglaszínű, barna és fekete, koromfoltos, agyag-mázzal bevont, korong nélkül készített, samottal soványított, réteges törésű, hordó alakú edény oldal- és aljtöredéke (3. kép 7). M: 16,8 cm. Aljátm.: 12,7 cm JAM Ltsz.: 2009.732.4.5.: Fekete, külső felületén fényezett, korong nélkül ké-szített, samottal soványított, enyhén behúzott, lekere-

kített peremű, ívelt oldalú tál perem- és négy oldaltöredéke (3. kép 4). M: 3 x 1,6 – 5,4 x 3,7 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.5.6.: Sötétszürke, korongolt, finoman iszapolt, réteges törésű, vékony falú, edény oldaltöredéke (2. kép 1). M: 2,7 x 3,7 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.6. (Késő középkor)7.: Szürke, koromfoltos, belül téglaszínű, korongolt, apró szemű kaviccsal soványított korsó fenék és vízszintesen besimított bordákkal tagolt oldal- és nyaktöredéke (2. kép 2). M: 3,8 x 5 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.7. (Késő középkor)8.: Sötétszürke szögletes átmetszetű kőtöredékek (3. kép 5-6). M.: 4,1 x 3,8 és 4,5 x 4,4 cm. JAM Ltsz.: 2009.732.8. A temetkezéshez tartozásuk kétséges.9.: Kis mennyiségű, rosszul égetett emberi hamv. Feltehetően egy fiatal nő maradványai.8

7 2010 őszén, a kérdéses területen a Bocskai és a Szent István utcákat összekötő „kiskörút” útépítési munkálatait végezték. Az építkezés során szep-tember 7. és 10-én régészeti helyszínelést végző Bakos János (JAMÉ) régészeti jelenséget, vagy leleteket nem talált. Bakos János szíves szóbeli közlése. Az információt köszönöm.8 Itt szeretném megköszönni dr. Szathmáry László antropológus segítségét, aki a hamvak azonosítását elvégezte.

2. kép A késő középkori leletanyag. 1–2.: kerámia.

Újabb szkíta kori lelet Nyíregyházáról 11

A leletek és párhuzamaik

FémekIsmeretlen rendeltetésű vastárgy (3. kép 1). A kör át-metszetű, hengeres testű tárgy korrodáltsága miatt eredeti alakjának meghatározása nem lehetséges. Elképzelésünk szerint karperec, nyárs, vagy lándzsa-hegy lehetett. A korszakhoz tartozását a rátapadt emberi hamvak miatt kétségtelennek tartjuk.

GyöngyA szkíta jellegű Alföld-csoport temetkezéseiből nap-világra került ékszerkészletek többnyire hajkariká-ból, karperecből, gyöngysorokból állnak.9 Az Alföld csoport ékszerei között a leggyakoribbak a gyön-gyök.10 Utóbbiakat leggyakrabban üvegpasztából, ritkábban borostyánból, vagy csontból/agancsból készítették. A hazai szkíta kori leletanyagban a mi-énkhez hasonló gyűrűs testű csontgyöngy jelenleg nem ismert (3. kép 2). A Vekerzug kultúrával foglal-kozó kötetében Jan Chochorowski 40 gyöngytípust különböztetett meg alapanyag, szín, forma és díszí-tés alapján. A hengeres testű csontgyöngyöket a 38. csoportba sorolta.11 E csoportba tartozó gyöngyöt legutóbb Gyucha Attila közölt Gyulavári 15. lelőhely-ről (Békés megye). Véleménye szerint: „A gyulavári-hoz hasonló csontgyöngyök meglehetősen ritkán fordulnak elő az Alföld csoportsírjainak mellékle-tei között, telepekről pedig egyáltalán nem isme-rünk példát rá.”12

KerámiaA Szent István úti leletegyüttesben két korszak kerámiatípusai különböztethetők meg. A szkíta korra 3 edény

– két tál és egy fazék (3. kép 3–4, 7) –, míg a késő középkorra egy korsó keltezhető (2. kép 1–2). Az előbbiek kivé-tel nélkül korong nélkül készített, ún. kézzel formált edények, míg a késő középkori korsót már lábbal hajtott, gyorskorongon készítették. A tálak színe fekete, külső felületük polírozott. Peremük kiképzése alapján két csoportba oszthatók: díszített és díszítetlen.

9 Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora. [30] In: Hatalmasok viadalokban. Az alföld szkíta kora. / Sie sind in Kämpfen siegreich. Das Zeitalter der Skythen in der Tiefebene. (Szerk.: Havassy Péter) Gyulai Katalógusok 10 Gyula, 2001. 9–36.10 Bottyán Árpád: Szkíták a magyar Alföldön. RégFüz I. 1. 1955. 58.11 A lengyel szerző több mint 6200 gyöngy adatainak felhasználásával készítette el tipológiai táblázatát. A felgyűjtött gyöngyök csupán 0,1%-a készült csontból. Jan Chochorowski: Die Vekerzug-Kultur. Charakteristik der Funde. 51–56., Abb. 10. 38. PWN, Warszawa–Krakkó, 1985.12 Hengeres testű csontgyöngy többek között Békéscsaba–Fényes, Szentes–Vekerzug, valamint a szlovákiai Chotín/Hetény lelőhelyekről ismert. Bővebben lásd: Gyucha Attila: Újabb szkíta kori telepnyomok Békés megyéből. (Later Scythian Age settlement vestiges from Békés County.) Békés Megyei Múzeumok Közleményei (BMMK) 23. 2002. 59–88.

3. kép A szkíta kori leletanyag. 1.: vas, 2.: csont, 3–4, 7.: kerámia, 5–6.: kő.

Scholtz Róbert12

Behúzott peremű tálA korszak igen gyakori formái a korong nélkül készített, behúzott peremű tálak (3. kép 3–4). Díszítetlen példányaik a Kárpát-medence területén már a HC periódusban is szép számmal megtalálhatók.13 Az edénytí-pus a telepeken kívül valamennyi fő temetkezési formával is előfordul, s elsősorban hamvak, ételmellékletek tárolására vagy urnafedőként használták. Eredetét a kutatás a helyi késő bronzkori kultúrák körében keresi.14

Az ujjbenyomkodással díszített, behúzott peremű tálak (3. kép 3) ritka leletnek számítanak a korszakon belül. Jan Chochorowski15 és Kemenczei Tibor kerámiatipológiai rendszereiből egyaránt hiányoznak.16 A díszítés-mód a Kárpát-medencei régészeti kultúrák körében már a késő bronzkor és a kora vaskor idején is kimu-tatható.17 A középső vaskor fazekasai a tálak mellett leggyakrabban a hordó alakú edények felső harmadát díszítették ujjbenyomkodásokkal tagolt, vízszintes bordával.18

Hordó alakú edényA hordó alakú fazekak a szkíta korban általánosan elterjedt edénytípusok (3. kép 7). Az északkelet-magyar-országi lelőhelyek egyik legjellemzőbb edényei.19 A típus képviselőiről elmondható, hogy általában egyenes vagy enyhén behúzott pereműek, enyhén kihasasodó – tojásdad – testűek, aljuk profilált vagy lapos. Anyaguk legtöbbször durva, samottal soványított, színük vörösessárga, vörösesbarna – téglaszínű – és szürkésbarna között változik. Az edények fala vastag, felületük általában rücskös, finomabb iszaplével/agyagmázzal csak ritkán vonták be (pl.: Berkesz 12. objektum). A hordó alakú edényfoma általánosan elterjedt a szkíta pe-remkultúrák körében is. A típus jellegzetes képviselőit Nyugat-Podoliától a Dnyeper középső folyásáig, déli irányban Szlovéniáig, s Bulgáriáig megtaláljuk.20 Egyedül az Erdély csoport területén fordul elő ritkábban.21 Korai típusai a hazai preszkíta leletanyagban is feltűnnek: pl. Algyő A gödör.22 A kutatás helyi késő bronz-kori – Gáva kultúra – eredetüket feltételezi.23 Legújabban Kemenczei Tibor foglalkozott e kerámiatípussal. Véleménye szerint a forma igen hosszú életű; legkorábbi darabjai Nyíregyháza–Közvágóhíd és Ónod bronz

„schildformiger fußplatte” fibulákkal jól keltezhető temetkezéseiből származnak, míg a legfiatalabb a Kr.e. 4. századra keltezhető (Muhi–Kocsmadomb 33. sír).24 A Szent István úti fazéknak a felső harmada sérült, ezért nem állapítható meg, hogy volt-e eredetileg díszítve.

13 Párducz Mihály: Szkíta korunk ethnikumának és kronológiai helyzetének kérdéséhez. 82. In: Antik Tanulmányok 15. 1968. 135–148.14 Galántha Márta: A sándorfalva–eperjesi szkíta kori temető. Bölcsészdoktori értekezés. Szeged, 1987., Ioan Németi: Das späthallstattzeitliche Gräberfeld von Sanislău. [119–121] Dacia 26. 1982. 115–144., Chochorowski 1985. 32., Abb. 1. 1., D. Matúz Edit: A Szeged–Algyő 258. Kútkörzet területén feltárt preszkíta temető. (Gräberfeld in Brunnenbezirk 258 von Szeged–Algyő.) 140. In: StudArch 6. 2000. 139–164.15 Chochorowski 1985. 32–35. Abb. 1.16 Tibor Kemenczei: Studien zu den denkmälern skytisch geprägter Alföld gruppe. Budapest, 2009. 97.17 Kemenczei Tibor: Kora vaskori leletek Dél-Borsodban. (Früheisenzeitliche funde in Süd-Borsod.) Herman Ottó Múzeum Évkönyve (HOMÉ) 25–26. 1988. 91–105.18 A lengyel szerző 484 edényt sorolt ebbe az edénytípusba, melyek 10,8 %-a ujjbenyomkodással tagolt bordával volt a felső harmadában díszítve (Chochorowski 1985. 37–38., Abb. 3. 4., 9.).19 A hordó alakú edényeket Bottyán Á. (Bottyán 1955. 23.) és Párducz Mihály is a szkíta kori kultúra vezető edényformájának tartotta (Párducz Mihály: Szkítakori sír Tarpán. (Ein Grab aus der Skythenzeit aus Tarpa.) 82. JAMÉ 11. 1967–1968. 1969. 81–88. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a bögréket köve-tően a leggyakoribb edényforma (Kiss Zsuzsanna: Szkítakori kerámia Szabolcs-Szatmár megyében. 18 Szakdolgozat /kézirat/, Budapest, 1983.).20 Chochorowski 1985. 38.21 Kiss 1983. 24.22 Matúz 2000. 141., 143., 9. kép 5., 7.23 Németi 1982. 124., Kiss 1983. 27–28.24 Kemenczei 2009. 97.

Újabb szkíta kori lelet Nyíregyházáról 13

Tárgyalás

A múzeumba került leletek feltehetően egy vagy több hamvasztásos temetkezés mellékletei voltak. Az el-hunytat – fiatal nőt – felékszerezve, használati tárgyaival együtt helyezték a máglyára. A halotti máglya elhamvadását követően a hamvak (egy részét) a korong nélkül készített, hordó alakú edénybe gyűjtötték ösz-sze, s helyezték a sírba. A környékünkön feltárt, hasonló korú temetkezések alapján feltételezzük, hogy az urnát a behúzott peremű tállal takarták le (pl.: Nyíregyháza–Közvágóhíd).25 A leletek szórványvolta miatt azonban nem állapíthatjuk meg biztosan, hogy eredetileg az ép edényeket, vagy csak töredékeiket helyezték a sírba (pl.: Muhi–Kocsmadomb).26

Szabolcs megye vaskori urnatemetőivel először Jósa András foglalkozott. 1903-ban megjelent „népsze-rűsítő” írásában az alábbi – napjainkig érvényes – megfigyeléseit vetette papírra: „A mi La Téne kultúrára valló számos urna temetőnkben azon edények, melyekben az elégetett hullák csontjainak egy részét, gyöngyeiket, baltáikat, bronzékszereiket elhelyezték, az urnák maguk nem korongon készültek. Durva anyagból, rosszul ki-égetve találjuk azokat, legfeljebb körömbenyomatokkal vannak díszítve; úgy hogy ezen edényeket a középeurópai archeológusok kőkorszaki edényeknek tartanak. Azonban a minden urna körül elhelyezett apróbb fületlen, vagy magasra felnyúló füllel ellátott, jó gyurmából, többnyire korongon készült feketés szürke, gyakran éles hasú, tehát némileg római (görög, kiemelés tőlem) befolyásra valló – edények ugy különböznek az urnáktól, mint a meisseni porczellán a zsaluzsáni fazéktól. Ugy látszik, hogy azon időben tüntetőleg ki akarták mutatni azt, hogy »Iza por, és homuk vogmuk.« Szerényen léptek a Mindenható elé. Elégetett csontvázuknak csak kis részét engedték, – a szin-tén megégetésnek kétségtelen jeleit mutató használati tárgyaikkal együtt – az urnába helyezni. Az urnák körül el-helyezett öt-hat darab apróbb edény finomabban készült és valószinüleg ételeket tartalmaztak, nehogy az elhunyt a tulvilágon ujra meghaljon éhen. A halottak hiusága akkor még nem követelte meg az érckoporsót, márvány síremléket, a drága koszorúk özönét, hanem utravalónak beérték egy kis töltött káposztával, dobos-tortával, vagy kitudja miféle más nyalánkságokkal.”27

25 Jósa András: Őstemető Nyíregyházán. Litografált kézirat. Nyíregyháza (JAM régészeti adattár).26 Hellebrandt Magdolna: Muhi–Kocsmadomb, szkíta-kelta temető. (Muhi–Kocsmadomb, skythisch-keltisches gräberfeld.) ArchÉrt 1996–1997. 125–159.27 Jósa András: Múzeumunk gyarapodása 1903. 68–73. In: Csallány Dezső: Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei (1901–1907). Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1968.

Scholtz Róbert14

Összefoglalás

Nyíregyháza közigazgatási határain belül napjainkra közel két tucat szkíta kori lelőhelyet ismerünk.28 A ki-sebb-nagyobb kiterjedésű temetőrészletek és szórványleletek29 mellett, a megyeszékhely délnyugati határá-ban több település- és temetőrészlet került napvilágra az utóbbi húsz évben.30

1. táblázat: A nyíregyházi szkíta kori lelőhelyek jegyzéke

Nyíregyháza szkíta kori lelőhelyei

Lelőhelynév Év Megnevezés Irodalom

1. Bródi-halom31 1893 Szórvány vascsákányok —

2. Bujtos Szórvány Németh 1973. 13.

3. Ér alatti szőlők ? Temető? Németh 1973. 13.; Bóna 1986. 43.

4. Határhegy ? Szórvány kerámia Kiss 1983. 22.

5. Hímes32 1935 Szórvány nyílhegy Alisp.Jel. 1935. II. félév. 1936. 73.; Németh 1973. 26.; Bóna 1986. 43.

6. Honvédkórház33 ? Feldúlt temetkezés? Németh 1973. 13.; Kiss1983. 23–24.

7. Hunyadi utca 1912 Feldúlt temetkezés Alisp.Jel. 1912. II. félév. 1913. 98.; Bottyán 1955. 64.; Németh 1973. 12.; Bóna 1986. 43.

8. Korányi Frigyes u. 11. ? Szórvány vasbalta —

9. Közvágóhíd 1889, 1891, 1986 Temető Bottyán 1955. 31., II. t., III. t. 1–21., XX. t. 12., 14., 16., XXI. t. 1.; Párducz 1969. 85., XXI. t. 1–2.; Németh 1973. 13.; Bóna 1986. 41., 43.; Istvánovits–Kurucz 1992. 38., XVI. t. 1–5.34

10. Lichtmann D.-féle sertéshízlalda35

1889 Temető Alisp.Jel. 1899. II. félév. 1900. 124. Németh 1973. 13–14.; Bóna 1986. 43.

28 Scholtz 2006. 2. táblázat, 3. kép.29 Németh 1973. 12–15., Bóna István: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Magyarország műemléki topográfiája X. (Szerk.: Entz Géza) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 42–44. 30 Scholtz 2007. 189. 31 A Bródi-halom a rétközi kisvasút végállomása és a vásárosnaményi vasútvonal között állt (Németh 1973. 15.).32 Németh Péter szerint a Hímes-szőlő megegyezik az Ér alatti szőlők lelőhellyel (Németh 1973. 26.).33 A cs. és kir. 10. huszárezred „modern hygiéniai szempontok szerint megépített kórháza” a Tokaji-út mellett állt (Borovszky Samu: Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. 81 Budapest, 1911. ).34 Istvánovits Eszter–Kurucz Katalin: Mátészalka és környékének története az őskortól a népvándorláskorig. In: Mátészalka története. (Szerk.: Újváry Zoltán) Ethnica. Debrecen, 1992.21–84.35 Lichtmann Dezső sertéshízlaldája a lovassági laktanyától (Huszár-telep) egy kilométerre délre, a (Nyíregyháza–Debrecen) vasútvonal mellett helyezkedett el (Borovszky 1911. 382.).

Újabb szkíta kori lelet Nyíregyházáról 15

12. Lovaskaszárnya ? Szórvány —

13. Mandabokor I. (M3/23. lh.) 1993/4 Telep Istvánovits 1997. 75–79.36

14. Mandabokor II. (M163/153. lh) 2004 Temető Gergely 2006. 290.

15. Morgó-temető Szórvány kerámia Németh 1973. 13.

16. Nyírfa utca 1910 Temető Bottyán 1955. V. t. 6–14., XX. t. 9–10.; Párducz 1952. 152–153., LXIV. t.; 1953.

30–31. XII. t. 1–11.37; Németh 1973. 13.; Bóna 1986. 41., 43.

17. Őz utca Szórvány kerámia Kiss 1983. 63.

18. Pazonyi utca 60-62. és 49. 1898, 1925 Temető Alisp.Jel. 1925. II. félév. 1926. 101–103.; Németh 1973. 12.; Bóna 1986. 43.

19. Rozsrétszőlő–Szelkó dűlő M3/148b és 214. lh

2005 Telep Jakab-Nagy 2006. 292; Pintye 2006. 292–293.

20. Sarkantyú u. 17. 1958 Temetkezés/ek? Kiss 1983. 67.; Németh 1973. 13.; Bóna 1986. 43.

21. Simapuszta 1934 Temetkezés/ek? Alisp.Jel. 1934. II. félév. 1935. 83.; Németh 1973. 15.; Bóna 1986. 43.

22. Vay Ádám u. 47. 1925, 1929 Temetkezés/ek Kiss 1983. 67–68.; Bóna 1986. 43.

23. Volántelep 1980-as évek, 2005 Temető Scholtz 2006.

A lelőhelyeket térképre vetítve megállapíthatjuk, hogy a szkíta jellegű Alföld-csoport népe38 Nyíregyháza te-rületén egy jól védhető és a közlekedés szempontjából egyaránt megfelelő helyen telepedett le. A mocsaras-vízjárta területek szélén nyitott, több száz síros temetőik jelentős népsűrűséget feltételeznek.39 A Szent István úti urnasírt a temetkezési rítus és a jellegzetes emlékanyag egyaránt a szkíta korszakhoz köti. A leletek a középső vaskor jellegzetes, hosszan élő típusait képviselik, ezért pontosabb kormeghatározó értékkel sajnos nem rendelkeznek. A leletegyüttest a Kr.e. 6–4. század közé keltezzük.

A Szent István úti leletanyag – minden hiányossága ellenére is – újabb adatokkal szolgált a korszak kutatói számára. Közzétételével egy újabb szkíta kori lelőhellyel gazdagodott szakirodalmunk, s tovább színesíthet-tük megyeszékhelyünk középső vaskoráról alkotott képünket.40

36 Istvánovits Eszter: Nyíregyháza–Mandabokor. Kora vaskori település a Kr.e. VI–IV. századból. In: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmen-tései. Path into the past, Rescue excavations on the M3 motorway. (Szerk.: Raczky Pál–Kovács Tibor–Anders Alexandra) Budapest, 1997. 75–80.37 Párducz Mihály: Hallstatt-kori temető Szentes–Vekerzugon. MTAK 1953. 21–67.38 Kemenczei 2009.39 Németh 1973. 12. Bővebben lásd: Almássy Katalin: Földrajz és régészet. Az együttműködés lehetőségei. In: A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza. (Szerk.: Frisnyák Sándor) Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszék, Nyíregyháza, 2002. 65–69.40 A rajzokat a szerző és Magyar Andrea rajzoló készítette, akinek munkáját köszönöm.