68

STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA

69

STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA

(SEP)

Vol. VII

Közreadja:

A CORPUS INSCRIPTIONUM LATINARUM III2 PANNONIAI KÖTETÉT ELŐKÉSZÍTŐ

BIZOTTSÁG MAGYARORSZÁGI MUNKACSOPORTJA

70

FELIRATTANI ÚJDONSÁGOK

2015-BEN

Szerkesztette:

FEHÉR BENCE – KOVÁCS PÉTER

TITE Könyvek 8.

Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület

Budapest 2015

71

TITE Könyvek 8.

ISSN 2063-5753

ISBN 978-963-89727-8-1

© szerzők

Kiadó: Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület –

Corpus Inscriptionum Latinarum magyarországi munkabizottsága

Felelős kiadó: Galambos István

Nyomdai munkálatok: Digitalpress

72

KOVÁCS PÉTER

SZT. MÁRTON ÉS PANNONIA

A savariai születésű

1 (Sulp. Sev. v. Mart. 2.1, Sóz. III.14.38, Greg. Tur. Hist. Franc. I.36,

Greg. Tur. De virt. s. Mart. I.3, Ven. Fort. v. s. Mart. I,45-47, Paul. De vita s. Mart. 1,11-13

PL 61, lOllA, Synax. Eccl. Const. Nov. 10.3 p. 2112) Szent Márton életével foglalkozó

hagiográfiai források egyik fontos részlete, hogy a szent a leszerelése után Galliából egy

látomás hatására visszatér arianizmussal fertőzött szülőföldjére, ahol megtéríti édesanyját,

apjával ugyanez nem sikerül, majd a város eretnek papsága visszakergeti Italiába (Sulp.

Sev. v. Mart. 5.3, 6.3-4, Ven. Fort. v. s. Mart. I,104-122, Paul. De vita s. Mart. I,228-248

PL 61, 1014D-1015A, Sóz. III.14.39). A Mártonnal foglalkozó tudományosság (kivétel

Gáspár 2002) egyik alapvető kitétele, hogy ezen események mindegyikére Savariában

került sor.3 Jelen helyen az utóbbi kérdéssel foglalkozom röviden.

Bár az eseményekról több későantik forrás is beszámol, mégis valamennyi Sulpicius

Severus még a 390-es években írt Szent Márton-életrajzára megy vissza; először

Sózomenos Egyháztörténetében a nyugati aszkétizmus kapcsán számolt be egy

emberöltővel később a szentről, majd 470 körül Paulinus Petrocordensis, illetve 575 körül

Venantius Fortunatus öntötte versbe Sulpicius Severus munkáját, többször is meglehetősen

szabadon használva annak munkáját.4 Az események leírásában található eltérések innen,

illetve félreértésből fakadnak. Sulpicius Severus eredeti beszámolója szerint a katonságból

leszerelt Martinus Hilariusnál időzött egy ideig (5.1 aliquamdiu apud eum commoratus est),

ahol egyházi clerus tagja lett (5.2 exorcista), és egy látomás hatására, illetve a pictaviumi

püspök javaslatára elhatározta felkeresi szülővárosát5 és szüleit (5.3 patriam parentesque).

Pictaviumból Italián keresztül igyekezett Pannonia felé, amikor az Alpokban rablók

1 Az időponthoz ld. Barnes 2010, 224-228.

2 A hely Sózomenosra megy vissza: Τῇ αὐτῇ ἡμέρᾳ μνήμη τοῦ ἁγίοῦ πατρὸς ἡμῶν Μαρτίνου

ἐπισκόπου Ταρακίνης. Οὕτος ὑπῆρχεν ἀπὸ Σαβαρίας τῆς Παννονίας, ἐπίσημος τὸ γένος καὶ

παρὰ τοῖς Ἰλλυριοῖς μέγας γνωριζόμενος. 3 Zeiller 1918, 297-301, Nagy 1939, 157, 210-211, Meslin 1967, 42, 64, Fontaine 1967, 431-433,

Stancliffe 1983, 112-113, Brennecke 1984, 243-247, Gáspár 2002, 121, Bratož 2008, 298-310, Tóth

2015. 4G. Schoo, Die Quellen des Kirchenhistorikers Sozomenos. 1911, 142; Sozomenos: Historia

Ecclesiastica. Kirchengeschichte. Vier Teilbände. Griechisch-Deutsch. Übersetzt und eingeleitet von

G. C. Hansen. Fontes Christiani 73, 1–4. Turnhout 2004, 294-395 n. 274-275; Cedilnik 2004, 166-

168; A. Huber, Die poetische Bearbeitung der Vita S. Martini des Sulpicius Severus durch Paulinus

von Perigueux. Diss. München 1901; A. V. Nazzaro, La Vita Martini di Sulpicio Severa e la

parafrasi esametrica di Venanzio Fortunato, in: Convegno internazionale di studio. Venanzio

Fortunato e il suo tempo (Treviso, 29 nov.-1 dic. 2001). Treviso 2003, 171-210; Venantius

Fortunatus, Gelegentliche Gedichte. Das lyrische Werk. Die Vita des hl. Martin. Eingeleitet,

übersetzt und kommentiert von Wolfgang Fels. Bibliothek der mittellateinischer Literatur 2. Stuttgart

2006; Venantius Fortunatus, Gelegentliche Gedichte. Das lyrische Werk. Die Vita des hl. Martin.

Eingeleitet, übersetzt und kommentiert von Wolfgang Fels. Bibliothek der mittellateinischer

Literatur 2. Stuttgart 2006. 5 A patria szó világos jelentése (szülőváros: cf. P. G. W. Glare, Oxford Latin dictionary V. Oxford

1968, 1310) alapján más pannoniai város nemigen jöhet számításba.

73

fogságába esett (5.4-6), ahol az egyik latrot megtérítette. Szabadságát visszanyerve

Mediolanumon keresztül vezetett az útja, és a város után emberi formában jelent meg neki a

gonosz (6.1-2). Ezután kereszténységre térítette anyját és másokat, míg apjánál nem járt

sikerrel (6.3 matrem a gentilitatis absolvit errore, patre in malis perseverante: plures

tamen suo salvavit exemplo). Később (dehinc adverbium) az arianizmussal fertőzött

Illyricumban (6.4 cum haeresis Arriana ... maxime intra Illyricum pullulasset) egyedül

összetűzésbe kerül az eretnek papokkal (6.4 perfidiam sacerdotum solus paene acerrime

repugnaret), akik miatt sokat kénytelen elszenvedni (6.4 multisque suppliciis esset

affectus), így a nyilvános elveretést (6.4 et publice virgis caesus est) és a városból való

kiűzést is (6.4 ad extremum de civitate exire compulsus). Illyricumból visszatért Italiába

(6.4 Italiam repetens), ahol kolostort akart alapítani a Hilarius száműzetése utáni zavaros

galliai helyzet miatt (6.4 Mediolani sibi monasterium statuit), de a város ariánus püspöke,

Auxentius innen is kikergette (6.4 multisque affectum iniuriis de civitate exturbavit). E

leírás szinte minden eleme megjelenik a Sulpiciust követő forrásokban (ld. a 2. táblázatot),

de némi eltérés is tapasztalható. Sózomenosnál az egész út és a szüleivel kapcsolatos

történet kimarad, Martinus Illyricumban tartózkodik, amikor szembekerül az ariánus

püspökökkel, akik meghurcolják, majd innen Mediolanumba megy (III.14.39). Sulpicius

latin szövegének félreértéséből származhat, hogy apja tribunusi rangját tulajdonítja

Martinusnak (III.14.38 συνταγματάρχης), illetve Tours/Civitas Turonum helyett szerinte az

italiai Terracina püspöke lett. Venantius Fortunatus beszámolójából a pictaviumi

tartózkodás és látomás marad ki, a leszerelés után egyből a latrokkal való találkozással

folytatja (I,78-87). Paulinus követi a leghűbben (még szóhasználatában is) az életrajzot, de

a gonosz megjelenésére szülőföldjéhez közeledve (I,213 Ergo iter inceptum peragit

patriaeque propinquat) az Alpokban (és nem Mediolanum közelében) kerül sor (I,214-217

Hesperia ingressus transcursis Alpibus arva. / hic rursum iugis sanctis conatibus hostis /

humanam speciem mentito corpore fingens / obvius adverso sese obtulit). A történtekkel

kapcsolatos kronológiai és értelmezési problémák mind a hagiográfiai munkák sajátos

megfogalmazásából fakadnak. Sulpicius nem nevezi néven Martinus utazásának célpontját

(bár Illyricum és a patria szó használata alapján világosan Savariára gondolt), sőt az

életrajz tagolása miatt az sem teljesen világos, hol is került sor a szüleivel való találkozásra:

Savariában, vagy még Italiában (leginkább a Mediolanumhoz közeli Ticinumra

gondolhatunk, ahol a szent nevelkedett, apja talán az itteni fabricát vezette: Not. Dig. Occ.

IX,28). Sulpicius Severus ezeket az eseményeket még Illyricum és az ariánusokkal való

küzdelem elé teszi, ahogyan arra a dehinc adverbium is világosan utal. Ezzel ellentétben

Paulinus világosan arra gondolt, hogy Mediolanumból a szent útja egyenesen Pannoniába

vezetett (ld. a gonosz megjelenését előtte az Alpokban: I,213-217). Nem sokat segít a

kérdés eldöntésében a Pictaviumból az Alpokon (Alpes Cottiae) keresztül Mediolanumba

(It. Ant. 459,6-460,8 [Augustodunum]-356,1-360,2) vagy Burdigalából Mediolanumba (It.

Ant. 458,5-459,6 és 549,7-557,11), majd onnan Savariába vezető útvonal sem – az utóbbi

Poetovióig egybeesik a szentföldi zarándoklatok útvonalával: It. Burd. 558,1-559,11(13)6 –,

mivel ugyan Raetián keresztül rövidebb út vezetett a Duna mentén Pannoniába (pl. az

Argentoratéba vezető út mentén: It. Ant. 241,1-5, 247,4-252,5), de a háborús időszak miatt

(Iulianus caesar hadjáratai) joggal választhatta Martinus is a biztonságosabb Italián

6 K. Miller, Itineraria Romana. Römische Reisewege an der Hand Tabula Peutingeriana. Stuttgart

1916, 106, 202, 253, 453-457.

74

keresztül vezető utat. Ez alapján egy lehetséges ticinumi megálló miatt, amely

Mediolanumtól 22 MP-re éppen a Galliába vezető utak első állomása7: It. Ant. 339,6-340,1

(Arelate), 346,10-347,1 (Argentorate), 356,1-8 (Vienna), It. Burd. 557,8-10 (Burdigala),

nem feltétlenül kellett az italiai utat választani. Ugyanakkor a fenti auctor-helyek alapján az

sem teljesen egyértelmű, hogy a szülei és szülövárosának felkeresése azonos esemény volt,

a patria szó (5.3) külön történő használata alapján, az életrajz szerzője külön helyszínre is

gondolhatott, míg az esemény célja egy ottani esetleges visszavonulása is lehetett

(monasterium alapítása), amelyet elűzetése miatt később csak Mediolanumban valósíthatott

meg, Ugyanígy bizonytalan kell maradjon, kit is kell az életrajzban említett ariánus

sacerdotes alatt értenünk, akiket Sózomenos egyértelműen püspököknek (ἐπισκόποι) fordított. Bár Severus szóhasználatában is inkább püspökre gondolhatunk

8, de a többesszám

használata miatt inkább a városi papságot kell alatta értenünk, hiszen elég kevés az esély

egy a sirmiumihoz hasonló, püspökök előtt folyó hitvita lefolytatásához, a források sem

erősítenek meg egy ilyet. Savariai püspököt ókeresztény forrásaink nem említenek, adat

híján pedig felettébb bizonytalan a 350-es évek ismert, de bizonytalan székhelyű

püspökeinek bármelyikével is azonosítanunk – ld. az erre vonatkozó kísérleteket a 355-ös

mediolanumi zsinat óta (Athanasius 2014, Nr. 50.4 Nr. 13-14) pannoniai tisztségüket

(Epiph. Panarion LXXVII.3.2) bizonyosan betöltő Gaius és Paulus esetében –, ahogyan

nem ismerjük az ariminumi zsinat további arianus résztvevőinek, Migdonius (var.

Magdonius) és Megasius (Coll. Antiar. A I.4, V.3, B VIII.1) városát sem, amely

Pannoniában (és Illyricumban) bárhol lehetett.9 Egyik sem zárható ki, de Mursa és Sirmium

kivételével bármelyik nagyobb pannoniai város kapcsolatba hozható velük.

Hasonló módon bizonytalan a fenti események pontos keltezése is. A Martinusra vonatkozó

kronológia az eltérő forrásadatok miatt bizonytalan. Az esemény időpontja egyrészt függ

születési időpontjától, leszerelésének és Hilariusnál való tartózkodásának pontos

időpontjától, illetve a végső időhatárt Hilarius száműzetésének vége adja meg. Sulpicius

Severus látszólag szoros kronológiai adatokat tartalmaz: 15 éves korában vonul be

kényszerrel katonának (2.5 cum esset annorum quindecim, captus et catenatus sacramentis

militaribus implicatus est), és a scholae palatinaeben szolgált (2.1 inter scolares alas),

három év után 18 évesen keresztelkedik meg katonaként (2.6 cum esset annorum

duodeviginti, ad baptismum convolavit; 3.5 triennium fere ante baptismum in armis fuit) és

még két évig szolgál (3.5 per biennium fere posteaquam est baptismum consecutus, solo

licet nomine, militavit) Constantius és Iulianus Apostata alatt (2.1 ipse armatam militiam in

adulescentia secutus ... sub rege Constantio, deinde sub Iuliano Caesare militavit). Utána

egy ideig Hilariusnál tartózkodik (5.1 relicta militia sanctum Hilarium Pictavae (sic!)

episcopum civitatis ... expetiit et aliquamdiu apud eum commoratus est). A gallinariai

alapítása után 360-ban visszatérő Hilariust előbb Rómában próbálja meg sikertelenül

felkeresni (6.7 nec multo post, cum sancto Hilario comperisset regis paenitentia potestatem

indultam fuisse redeundi, Romae ei temptavit occurrere profectusque ad urbem est), majd

visszatér Galliába (7.1 Cum iam Hilarius praeterisset, ita eum est vestigiis prosecutus).

Ezek az adatok viszont nemigen egyeztethetőek össze Sulpicius Severus és Gregorius

7 Ibid., 227.

8 Bratož 2008, 304 n. 59 (példákkal).

9 Zeiller 1918, 141, 150, 174, Nagy 1939, 209-210, Meslin 1967, 62-63, Gáspár 2002, 7, 115, 148-

149, Cedilnik 2004, 294-296, Bratož 2008, 306-309.

75

Martinusra vonatkozó fix kronológiai megjegyzéseivel, amelyek alapján a 316/317-es

születési dátumát meghatározták (Sulpicius szerint 70 évesen találkozik Magnus Maximus

feleségével 386 körül: Dial. II.7.4 Martino ... iam septuagenario, míg Gregorius fix éveket

ad meg a szent születésére és halálára: Hist. Franc. I.36 (Constantinus uralkodásának 11.

évében születik: Huius imperii anno undecimo ... beatissimus praesul Martinus apud

Sabariam Pannoniae civitatem nascitur), I.48 (397-ben 81 esztendősen hal meg: Arcadi

vero et Honori secundo imperii anno sanctus Martinus Turonorum episcopus ...

octuaginsimo et primo aetatis suae anno, episcopatum autem vicissimo sexto ... filiciter

migravit ad Christum; X.31.3 obiit apud Condatensim vicum urbis suae anno LXXXI.

aetatis). A két adatsor nem egyeztethető össze (legalább húsz éves eltérés van a kettő

között), ezért is alakult ki a szent születési dátumára vonatkozó hosszú és rövid

kronológia.10

További problémákat okoz, ha a Barnes által kidolgozott kronológia szerint

csak 357 végén szerelt volna le11

, így a 356-os baeterraei zsinat után száműzött Hilariusszal

való talákozására ebben az esetben aligha kerülhetett volna sor.12

Ebben az esetben valóban

az életrajz összes kronológiai és életrajzi támpontja megkérdőjelezhető, így soha nem került

volna sor a Hilariusszal való találkozóra.13

Ha ez így igaz, a pannoniai látogatás vizsgálata

is felesleges (és a katonai szolgálata sem keltezhető, lévén az arra vonatkozó adatok is

fiktívek lehetnek!), mivel Sulpiciuson és az őt követő forrásokon kívül más adat nem áll

rendelkezésre. Martinus katonai szolgálatának kezdetét illetőleg azonban nem szükséges a

352-es kezdő időpontot feltétlenül fixnek vennünk, Constantius alatti katonai szolgálatát

nem kellett feltétlenül Magnentius italiai vagy galliai legyőzése után megkezdenie, ugyanis

nem tudjuk, hol szolgált (szolgált-e még egyáltalán) Martinus apja, illetve hol élt a család.

Ha valóban visszatértek Pannoniába, akkor 352 előtt is bevonulhatott, egyedül annyi

bizonyos, hogy 355 után meg szolgálnia kellett egy rövid ideig Iulianus seregében (aki 355

novemberi caesarrá kinevezése után csak 356-ban kezdhette meg tényleges katonai

tevékenyéségét Galliában14

). Így Martinus leszerelésére 356-ban is sor kerülhetett, és

találkozhatott még Pictaviumban Hilariusszal is. A száműzött püspök pedig később levél

útján is támogathatta az ifjú hazatérési szándékát. Ugyancsak segíthetne egy pontosabb

kronológiai megállapításában, ha pontosan azonosítani lehetne Martinus leszerelésének

idejét, amely Sulpicius életrajza szerint (4.1-6) Martinus és Iulianus találkozásakor, a

Vangionesnál (Civitas Vangionum/Worms) történt donativumosztás során, illetve a

barbárokkal kötött békekötés után (4.7-9) történt, és ezt összhangba lehetne hozni Iulianus

hadjáratának eseményeivel, amelyeket Ammianus Marcellinus XVI–XVII. könyvei és

mások révén meglehetősen jól ismerünk.15

Más forrás Iulianus wormsi tartózkodását nem

10

Babut 1912, 68-71, Zeiller 1918, 297-301, H. Delehaye, Saint Martin et Sulpice Severe, in:

Analecta Bollandiana 38, 1920, 5-136, kül. 19-33, Nagy 1939, 157, 210-211, Meslin 1967, 42, 64,

Fontaine 1967, 498-508, Stancliffe 1983, 111-133, Brennecke 1984, 243-247, Barnes 1996, Gáspár

2002, 120-121, Bratož 2008, 288-292, Gračanin 2008, 76-79 (a Sulpicius Dialogijában szereplő 70

éves adat kielégítő bibliai magyarázatával), Barnes 2010, 199-208, 224-227. 11

Barnes 1996. 12

Smulders 1995, 126-131. 13

Babut 1912, 68-71, Brennecke 1984, 243-247, Barnes 2010, 203-205. 14

D. Kienast, Römische Kaisertabelle. Grundzüge einer römischen Kaiserchronologie. Darmstadt

19962, 323.

15 Barnes 1993, 226-227, Barnes 1996, K. Rosen, Julian. Kaiser, Gott und Christenhasser.Stuttgart

2006, 122-177, kül.157-158, Barnes 2010, 206-208.

76

említi (cf. Amm. XV.11,8; a XVI.2.12 szerint a várost alemannusok szállták meg, ezért

felszabadítására mindenképpen szükség volt), a békét pedig a 357 őszén az alemannokkal

kötött foedusszal próbálták azonosítani. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy donativum

adására nem csak győzelem után kerülhet sor, hanem a sereg és az uralkodó találkozásánál

is, így írja ezt le Sulpicius is: 4.1 Interea irruentibus intra Gallias barbaris Iulianus Caesar

coacto in unum exercitu apud Vangionum civitatem donativum coepit erogare militibus,

azaz az esemény a hadjárat kezdetére, 356-ra is keltezhető, amely év eseménye lehetett

Worms máshol nem említett felszabadítása is. Bármelyik elméletnek is van igaza, a két

forráscsoport nem egyeztethető össze, valamelyikben téves adatok találhatóak. Akár az

életrajz, akár Gregorius adatai a valósak, Martinus illyricumi útjára 356–360 között

bármikor sor kerülhetett (nem tudni, mennyi ideig tartózkodott Pictaviumban, volt-e ott

egyáltalán), de utána még tágabb időkeretet kell adnunk mediolanumi tartózkodására (6.4

összecsapása Auxentiusszal, kiűzetése), majd gallinariai visszavonulására (6.5). Mindezek

alapján Martinus 357 és 359 között bármikor, leginkább az első két év valamelyikében

felkereshette szülővárosát, látogatása valóban a pannoniai arianizmus csöcspontjával esett

egybe.

2. TÁBLÁZAT

Esemény Sulpicius

Severus

Paulinus Venantius

Fortunatus

Sózomenos

Savariai

születés

2.1 Sabaria

Pannoniarum

oppido

oriundus fuit

1,11-12 Quem procul

in nostram misit fe-

cunda salutem Panno-

nia

I,45-46 Ergo-

ne dignus ero

Martini gesta

beati Pannoni-

ae geniti, qua

clara Sabaria

vernat ...

III.14.38 ὃς ἀπὸ Σαβαρείας τῆς Παννονίας ἐπίσημος ἦν τὸ γένος

Látomásra,

Hilarius

támogatásával

hazaindul

5.3

admonitus

per soporem,

ut patriam

parentesque

,,, visitaret,

ex voluntate

sancti Hilari

profectus est

I,195-198 namque pa-

trem ac matrem prae-

ceps addevius error /

sacrilegos ritus et saxa

vel aera colentes /

praeualida nimium vi-

ventes morte preme-

bat. / ergo iter adgres-

so pietas comes ibat ...

– –

Találkozás a

latrokkal az

Alpokban

5.3 ac pri-

mum inter Al-

pes devia se-

cutus incidit

in latrones

I,202-205 ac dum nu-

biferas propere trans-

cenderet Alpes, / sae-

vorum insidiis excep-

tus forte latronum / in-

stantes gladios mani-

bus post terga revinc-

tis / risit ...

I,78 Hinc loca

latronum ince-

dens, ratus ire

per Alpes ...

–

77

Mediolanum

után jelenés

6.1 inde pro-

gressus cum

Mediolanum

praeterisset,

diabolus in

itinere, hu-

mana specie

assumpta, se

ei obvium tu-

lit ...

I,213-217 Ergo iter

inceptum peragit pa-

triaeque propinquat /

Hesperia ingressus

transcursis Alpibus

arva. / hic rursum

iugis sanctis conatibus

hostis humanam speci-

em mentito corpore

fingens / obuius adver-

so sese obtulit

I,88-90 Hinc

loca praeteri-

ens pulcherri-

ma Mediolani

/ Florea rura

tenens, pera-

moena vireta

viator / obvius

occurrit vetus

et temerarius

hostis

–

Anyja és má-

sok megtérí-

tése, apjával

sikertelen

6.3 Itaque ut

animo ac

mente conce-

perat, ma-

trem a genti-

litatis absol-

vit errore,

patre in malis

perseverante:

plures tamen

suo salvavit

exemplo.

I,228-237 Ast ille ut

Domino duce contigit

ora parentum, / Cum-

que patrem durata usu

suadente teneret / Per-

ditio ingestae renuen-

tem verba salutis, /

Dum saltim matrem

Christo donante rece-

pit. / O tanto partu

felix, enixaque natum /

Per quem nata Deo

est, unaque et mater et

infans / Facta, puerpe-

rio genitrix generanda

beato. / Ante utero pe-

perit per quem nunc

orta lavacro est. / At-

tamen exemplo plures

cessere salubri / Mi-

rantes recte tantorum

insignia morum.

I, 104 Interea

matrem gentili

errore resol-

vens ...

–

Arianizmus

Illyricumban

6.4 cum hae-

resis Arriana

per totum or-

bem et maxi-

me intra Illy-

ricum pullu-

lasset

I, 238-242 Ac tum

forte malus funesti

dogmatis error / Spar-

serat in populos in-

cauto corde sequaces /

Virus ab insano quod

fuderat Arrius ore. /

Praecipue tamen in-

fectum lues ista te-

nebat / Illyricum, toto

penitus grassata vene-

no.

I,108-110

Dogmaque, sa-

crilego quod

fuderat Arrius

ore, / Tempe-

state gravi to-

tum popula-

verat orbem, /

Per magis Il-

lyricum male

naufraga lin-

gua natabat.

78

Küzdelem az

arianusok

ellen

6.4 Dehinc ...

cum adversus

perfidiam

sacerdotum

solus paene

acerrime

repugnaret

I,243-244 Hic stabili

virtute potens tum

tendere contra / Audet,

et opposito fluctus

dum pectore frangit

I,111-114

Hinc quoque

coeperunt na-

sci nova prae-

lia iusto, For-

tior ut fieret

reparatis bel-

liger armis; /

Ad virtutis

opus per mul-

ta pericula

crescens. / Vir

pius ergo sa-

gax, fideique

fidelis athleta,

/ Sparsa vene-

na heresis re-

primens, dum

dimicat hostis

III.14.39 διέτριβε δὲ τὰ πρῶτα παρ’ Ἰλλυ-ριοῖς· ἐπεὶ δὲ προθύμως ὑπὲρ τοῦ δόγματος ἀγωνιζόμενός τινας τῶν ἐνθάδε ἐπι-σκόπων ἐφ-ώρασε τὰ Ἀρείου φρο-νοῦντας

Megveretés 6.4 multisque

suppliciis es-

set affectus –

nam et publi-

ce virgis cae-

sus est

I,245-246 Saepe sa-

cerdotes, populum

dum saepe coercet: /

Cunctorum insidiis op-

pressus, verbera pas-

sus

I,116 Supplici-

is lacerus, fla-

gris datus ...

III.14.39 ἐπι-βουλευθεὶς καὶ πολλά-κις δημοσίᾳ τυπτηθεὶς

Kiűzés a

városból

6.4 ad extre-

mum de ci-

vitate exire

compulsus

I,247 pulsus ad extre-

mum terrena habita-

cula liquit

I,116 urbe re-

pulsus

III.14.39 ἐξηλάθη

visszatér

Italiába,

Mediolanumba

6.4 Italiam

repetens ...

Mediolani

sibi monaste-

rium statuit.

I,249 Ergo ut ceden-

dum ratus est

I,257-259 paulum con-

structa statuit requie-

scere cella / hic, ubi

gaudentem nemoris,

vel palmitis umbris /

Italiam pingit pulcher-

rima Mediolanus.

I,146-147 Hoc

ubi praepro-

pere Martinus

comperit inde,

/ constituit

cellam sub

vertice Medio-

lani.

III.14.39 καὶ εἰς Μεδιόλα-νον ἐλθὼν καθ’ ἑαυτὸν διέτριβεν

BIBLIOGRAFIA

Babut 1912 E.-Ch. Babut, Saint Martin de Tours. Paris 1912.

Barnes 1993 T. D. Barnes, Athanasius and Constantius: Theology and

politics in the Constantinian Empire. Cambridge/Mass. –

London 1993.

79

Barnes 1996 T. D. Barnes, The military career of Martin of Tours.

Analecta Bollandiana 114, 1996, 25-32.

Barnes 2010 T. D. Barnes, Early Christian Hagiography and Roman

History. Tübingen 2010.

Beckwith 2008 C. L. Beckwith, Hilary of Poitiers on the Trinity from De

Fide to De Trinitate. Oxford 2008.

Bratož 2008 R. Bratož, Martino e i suoi legami con la Pannonia cristiana.

Cristianesimo nella storia 29, 2008, 283-316.

Brennecke 1994 H. Chr. Brennecke, Hilarius von Poitiers und die

Bischoffsopposition gegen Konstantius II. Untersuchungen

zur dritten Phase der arianischen Streites (337–361). Berlin –

New York 1994.

Cedilnik 2004 A. Cedilnik, Illirik med Konstantinom Velikim in Teodozijem

Velikim. Balkansko-podonavski prostor v poročilih

Atanazija, Hilarija, Sokrata Sholastika, Sozomena, Teodoreta

in Filostorgija – Das Illyricum zwischen Constantin dem

Grossen und Theodosius dem Grossen. Der Balkan-

Donauraum in Berichten von Athanasios, Hilarius, Sokrates

Scholastikos, Sozomenos, Theodoretosund Philostorgios.

Ljubljana 2004 = Göttinger Forum für Altertumswissenschaft

9, 2006, 37-72.

Fontaine 1961 J. Fontaine, Vérité et fiction dans la chronologie de la “Vita

Martini”. in: Saint Martin et sont temps. Studia Anselmiana

46. Roma 1961, 189-236.

Fontaine 1967 Sulpice Sévère, Vie de Saint Martin I. Introduction, texte et

traduction par Jacques Fontaine. II. Commentaire (jusque à

Vita 19) par Jacques Fontaine. III. Commentaire (fin) et

index par Jacques Fontaine. Sources Chrétiennes 133-135.

Paris 1967-1969.

Gáspár 2002 D. Gáspár, Christianity in Roman Pannonia. An evaulation of

Early Christian finds and sites from Hungary, BAR IS 1010.

Oxford 2002.

Gračanin 2008 H. Gračanin, Rimska Južna Panonija v času svetega Martina

Tourskega – Roman South Pannonia in the Time of St.

Martin of Tours. In: Sveti Martin Tourski kot simbol

evropske kulture – Saint Martin de Tours,symbole de la

culture europénne. Ljubljana 2008, 45-91.

Meslin 1967 M. Meslin, Les ariens d’occident, 335-430. Paris 1967.

Nagy 1939 Nagy T., A pannoniai kereszténység története a római

véderőrendszer összeomlásáig. DissPann II/12. Budapest

1939.

80

Smulders 1995 P. Smulders, Hilary of Poitiers’ Preface to His Opus

Historicum. Leiden 1995.

Stancliffe 1983 C. Stancliffe, St. Martin and his historiographer. History and

miracle in Sulpicius Severus. Oxford 1983.

Tóth 2015 Tóth E., Szent Márton Savariában és Ticinumban. Vasi

Szemle 69, 2015, 3-8.

Zeiller 1918 J. Zeiller, Les origines chrétiennes dans les provinces

Danubiennes de l’Empire Romain. Paris 1918.

FORRASOK

Sulpicius Severus, Vita Sancti Martini 5.3 nec multo post admonitus per soporem, ut patriam parentesque, quos adhuc gentilitas

detinebat, religiosa sollicitudine visitaret, ex voluntate sancti Hilari profectus est, multis ob

eo obstrictus precibus et lacrimis ut rediret. Maestus, ut ferunt, peregrinationem illam

ingressus est, contestatus fratribus multa se aduersa passurum: quod postea probauit

euentus.

6.3 Itaque ut animo ac mente conceperat, matrem a gentilitatis absolvit errore, patre in

perseverante: plures tamen suo salvavit exemplo. 4 Dehinc cum haeresis Arriana per totum

orbem et maxime intra Illyricum pullulasset, cum adversus perfidiam sacerdotum solus

paene acerrime repugnaret multisque suppliciis esset affectus – nam et publice virgis

caesus est et ad extremum de civitate exire compulsus – Italiam repetens …

Paulinus, De vita s. Martini I,228-248 PL 61, 1014D-1015A Ast ille ut Domino duce contigit ora parentum, / Cumque

patrem durata usu suadente teneret / Perditio ingestae renuentem verba salutis, / Dum

saltim matrem Christo donante recepit. / O tanto partu felix, enixaque natum / Per quem

nata Deo est, unaque et mater et infans / Facta, puerperio genitrix generanda beato. / Ante

utero peperit per quem nunc orta lavacro est. / Attamen exemplo plures cessere salubri /

Mirantes recte tantorum insignia morum. / Ac tum forte malus funesti dogmatis error /

Sparserat in populos incauto corde sequaces / Virus ab insano quod fuderat Arrius ore. /

Praecipue tamen infectum lues ista tenebat / Illyricum, toto penitus grassata veneno. / Hic

stabili virtute potens tum tendere contra / Audet, et opposito fluctus dum pectore frangit, /

Saepe sacerdotes, populum dum saepe coercet: / Cunctorum insidiis oppressus, verbera

passus, / Pulsus ad extremum terrena habitacula liquit: / Attamen ore fidem tenuit, vel

corde salutem.

Sózomenos, Historia Ecclesiastica III.14.38 Θρᾷκες δὲ καὶ Ἰλλυριοὶ καὶ ὅσοι τὴν καλουμένην Εὐρώπην οἰκοῦσιν, εἰ καὶ ἀπείρατοι ἔτι μοναχικῶν συνοικιῶν ἦσαν, ἀλλ’ οὐ παντελῶς φιλοσόφων ἀνδρῶν ἠτύχουν.ἐγνωρίζετο δὲ τότε παρ’ αὐτοῖς Μαρτῖνος, ὃς ἀπὸ Σαβαρείας τῆς Παννονίας ἐπίσημος ἦν τὸ γένος, ἐν ὅπλοις δὲ λαμπρῶς στρατευσάμενος καὶ συνταγματάρχης ἐγένετο.προτιμήσας δὲ τὸ θεῖον τὸν φιλόσοφον μετῄει βίον.39 διέτριβε δὲ τὰ πρῶτα παρ’ Ἰλλυριοῖς· ἐπεὶ δὲ προθύμως ὑπὲρ τοῦ

81

δόγματος ἀγωνιζόμενός τινας τῶν ἐνθάδε ἐπισκόπων ἐφώρασε τὰ Ἀρείου φρονοῦντας, ἐπιβουλευθεὶς καὶ πολλάκις δημοσίᾳ τυπτηθεὶς ἐξηλάθη, καὶ εἰς Μεδιόλανον ἐλθὼν καθ’ ἑαυτὸν διέτριβεν.

Venantius Fortunatus, Vita sancti Martini I,104-122 Interea matrem gentili errore resolvens / Illa istum mundo, hic illam generavit

Olympo, / Decrepitamque senem sancto facit amne renasci, / Et meliore sinu generant sua

viscera matrem. / Dogmaque, sacrilego quod fuderat Arrius ore, / Tempestate gravi totum

populaverat orbem, / Per magis Illyricum male naufraga lingua natabat. / Hinc quoque

coeperunt nasci nova praelia iusto, / Fortior ut fieret reparatis belliger armis; / Ad virtutis

opus per multa pericula crescens. / Vir pius ergo sagax, fideique fidelis athleta, / Sparsa

venena heresis reprimens, dum dimicat hostis, / Suppliciis lacerus, flagris datus, urbe

repulsus: / Nam Patris ac Geniti aequalem, vel Flaminis almi / Vim, genus, et specimen,

virtutem, lumen, honorem, / Unum velle trium, sua per tormenta, fatetur. / Dulcia membra

viri per amara flagella cavantur, / Et Christi iuvenem veterata piacula torquent: / Sed

gravior fit poena levis per nomen amantis.

82

TARTALOMJEGYZÉK

FEHÉR Bence

A tartományi epigráfiai anyagok demográfiai értelmezhetőségének korlátairól 5

FEHÉR Bence

Varia et ridicula I. Addenda et corrigenda ad Vol. I. Titulorum Aquincensium 18

KOVÁCS Péter

Megjegyzések a valeriai Constantia helynévhez 41

KOVÁCS Péter

Megjegyzések II. Constantius szarmaták elleni háborúinak forrásaihoz 44

Péter KOVÁCS

Supplementum ad vol. I Titulorum Aquincensium 70

KOVÁCS Péter

Szt. Márton és Pannonia 72

KOVÁCS Péter

Újabb római fogadalmi feliratok Komárom-Esztergom megyéből 82

KOVÁCS Péter – PROHÁSZKA Péter

Adatok egy elveszett szentendrei római mérföldkőhöz 88

KOVÁCS Péter – PROHÁSZKA Péter

Ferdinand Neigebaur 1847-ben kelt levele soproni római kori régiségekről 92

MATHÉDESZ Lajos

Római szarkofágok a mai Szlovákia területén 102

NOVOTNIK Ádám

Megjegyzések Senio Comatonis f(ilius) dunapentelei sírkövéhez 109

TÓTH István

Fragmente des Manuscriptes Die römischen Inschriften Ungarns VII. Aquincum 116