Szerkesztő - Herausgeber: Ilon Gábor

A kötet rezüméit fordították - Die Resümee des Bandes übersetzten: Bak Zsuzsanna, Éppel Ferenc, Kissné Vastagh Ágnes

Borítóterv - Umschlaggestaltung: Erdélyi Gyula

A borítón ismeretlen művész 17. századi Pápát ábrázoló metszete látható.

Kiadja - Herausgeber: Rómer Flóris-Esterházy Károly Alapítvány, Pápa

Felelős kiadó - Verantworlicher Herausgeber: Ilon Gábor

ISSN: 0238-7913 Engedélyszám: 56560

Műszaki szerkesztő - Technischer Redakteur: Lengyák András

Készült a ROTUNDA MŰHELY (Szombathely) gondozásában Hergestellt von dem Unternehmen ROTUNDA MŰHELY (Szombathely)

T A R T A L O M

Múzeumtörténet

Ilon Gábor: Három évtized a megyei múzeumi szervezetben (Különös tekintettel az 1980-1993 közötti évekre)

G. Ilon: Auszüge aus den letzten drei Jahrzehnten der Museumorganisation, im Komitat, vor al­lem in Bezug auf die Periode zwischen 1980-1993 5

Természettudományok és múzeum

Erdélyi Gyula: Adatok a Marcal menti tózegtavak és láprét, valamint a vaszari és lovászpatonai halastavak madárfaunájához

Gy. Erdélyi: Bezugsdaten auf die Vogelfauna der Torfseen und der Moorwiese, längs dem Flus­se Marcal und entlang dem Ufer von Fischteichen in Vaszar und in Lovászpatona 15

Mozgai Zsolt: Adalékok a Bakony-hegység ásványlelőhelyeihez az 1980-as években Zs. Mozgai: Angaben zu den Minerallagerstätten im Gebirge Bakony in den 1980-en Jahren 39

Régészet és természettudományok

Ilon Gábor: A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészí­tése 1970-1994

G. Ilon: Ergänzung zum 4-ten Band des damaligen Papaer Kreises für arclieologische Topogra­phie Ungarns 1970-1994 63

Regénye Judit: Adatok a határvonal módosulásához a zselízi csoport késői szakaszában (Néhány Balaton körüli lelőhely alapján)

J. Regénye: Beiträge zur Veränderung der Grenzlinie in der späten Phase der Zseliz-Gruppe 139 Vörös István: Étel- és állatáldozat leletek Nagydém-Középrépáspuszta középső bronzkori teme­

tőjében /. Vörös: Funde von Speisebeigaben und Opfertieren in dem mittelbronzalterlichen Gräbensfeld

Nagydém-Középrépáspuszta 149 Tóth István: Feliratos római kőemlékek Pápán /. Tóth: Steinüberreste mit auf Schriften in der Stadt Pápa 157 Mithay Sándor: Bronz-, avares középkori leletek Bakonytamási-Hathalom-pusztáról

(Anyagközlés) S. Mithay: Funde aus dem Bronze - Awarenzeitalter und aus dem Mittelalter in Bakonytamâsi-

Hathalom-puszta (Datenangaben) 169 Ery Kinga: Embertani adalék az Eszak-Bakony avar kori népességéhez K. Ery: Antropologische Erläterung zur Bevölkerung im Awarenzeitalter auf dem nördlichen

Gebiet vom Gebirge Bakony 185 Eon Gábor: Ujabb avar kori sírok Bakonytamásiból G. Ilon: Neuere awarische Gräber aus Bakonytamasi 191 Almási István-Haramia László-Molnár László: Talajellenállás-mérés a régészeti kutatásban /. Almási-L. Haramia-L. Molnár: Earth's resistance measurements in archeology 201 Varga István: Középkori mázatlan cserépkályhák természettudományos vizsgálata E.

(Dunántúli „oroszlános" kályhacsempék) /. Varga: Naturwissenschaftliche Untersuchung der mittelalterlichen unglasierten Kachelöfen II.

(„Löwenartige" Kacheln in Transdanubien) 213

Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok

Haris Andrea: Megjegyzések Pápa műemlékvédelméhez A. Haris: Bemerkungen über den Baudenkmalschutz in Pápa 219 Hermann István: A pápai Esterházy-kastély nagykönyvtára az 1900/1916-os leltárkönyv alapján /. Hermann: Bibliothek im Schloß Esterházy in Pápa auf Grund des Inventars 1900-16 223 Koncz Pál: Könyvkötések Pápáról a 18-19. századból P. Koncz: Bucheinbände in Pápa aus den 18-19. Jahrhunderten 237

Varga Éva Teréz: Gondolatok egy XVJJI. századi mézeskalácsos ütőfáról É. T. Varga: Gedanken über ein Lebkuchenformholz im 18-ten Jahrhundert 247 Győry Endréné: Családi gyűjteményünk Frau E. A. Győri: Familiäre Sammlung 253 Eppelné Csizmadia Katalin: A fizikatanítás emlékei a pápai Türr gimnáziumból a századfordulóról Frau K. Cs. Éppel: Demonstrationsmittel in dem Türr Gymnasium aus der Zeit der Jahrhundert­

wende — 265

Függelék

A konferencia programja és pillanatképei Programm und Momentbilder der Konferenz mit dem Titel: 30 Jahre in der Organisation für Mu­

seum - 279

ACTA MUSEl PAPENS1S PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ

5 -1995

TÓTH ISTVÁN

F E L I R A T O S RÓMAI KŐEMLÉKEK PÁPÁN

Pápa város és közvetlen környéke területén a római korban nem volt sem katonai sem polgári település1. Ebből következőleg a városból vagy környékéről ma nem ismerünk olyan lelőhelyet, ahonnan feliratos kőemlék került volna elő. Pápa városa viszont, őrzési helyként, három pannóniai kőemlék irodalmában is szerepel: egy alkalommal egy ma is meglévő síremlék2, két ízben pedig a szakirodalom által elveszettként nyilvántartott feliratok esetében3. Ez utóbbiak egyike azonban mais megtalálható Pápán, a Dunántúli Református Egyház­kerület Múzeumában, míg a másikat nem tudtuk fellelni.

A három kőemlék Pápára kerülésével kapcsolatosan csak áttételes információink vannak. Borsos István 1899-ban megjelent Katalógusa4 részletesen ismerteti ugyan a pápai főiskola régiségtára kialakulásának történetét, de ehelyütt a feliratos kövekről, azok előtörténetéről érdemi híradással nem szolgál5. Valószínűnek látszik, hogy a három kőemlék - amelyek a provinciális római epigráfia három jellegzetes alaptípusát (vallási felirat, sírtábla, szarkofág) képviseli - tanulmányi, demonstrációs célzattal kerülhetett a pápai főiskola „Törté-neti-philologiai múzeumának" gyűjteményébe6.

Az alábbiakban e három kőemléket szeretnénk ismertetni, értelmező, forráselemző kommentár kíséretében. Elsőként a korábban elveszettnek hitt7, ám valójában meglévő emlékkel foglalkozunk. I. Gyermekszarkofág. Fehér mészkő. Lelőhelye: Brigetio (Ószőny, Komárom). Őrzési hely: Pápa, Dunántúli

Református Egyházkerület Múzeuma (1. kép). Méretei: H. 118, M. 46, V. 54 cm Falvastagság: 10-13 cm. Belső mélység: 32 cm (egyik oldalán fejpárna). A fedőlap: H. 127, M. 19, V. 59 cm Mind a sírláda, mind a fedőlap előoldala díszített, az oldallapok és a hátoldal durván simított felületű. A fedőlap

jobb első sarka hiányzik8. A sírláda egyetlen díszítménye az előlapon található felirat keretelése. Az egyetlen léctagból álló egyszerű

keret a függőleges oldalán két-két félkörívet alkotva fogja közre a feliratot: e díszítmény, az ún. „pannon-nori-cumi keretdísz" egyik legegyszerűbb változata9.

A fedőlap háztető formájú, négy sarkán negyedköríves akroterionok, a hosszú oldalak közepén félköríves képmező. E középső képmezőben, az előoldalon, egy kezeit melle elé emelő gyermek mellképe látható, a megmaradt bal oldaE sarokakroterionon egy középre néző delfin, fölötte ívelt szárú, háromlevelű palmetta látható.

(Az elpusztult jobb oldali akroteion díszítménye minden bizonnyal e kép antitétikus párja volt.) A fedőlap jobb oldaE sarkát minden bizonnyal a sírládát feltörő sírrablók verték le, még az ókorban.

A szarkofág egész kidolgozása megfelel a 3. század elején Brigetióban dolgozó kőfaragó műhely mindenna­pos gyakorlatának: több egészen pontos párhuzamát ismerjük10.

A felirat E. Maionica és R. Schneider lejegyzése alapján került közlésre a CIL n i 11033. szám alatt11, lelőhelyként Szőny, „in silva prope villám comitum Zichy" szerepel. A későbbiekben FröhEch Róbert 1 2, ül. Barkóczi László 1 3 említi. Valódi őrzési helye - a pápai Református Főiskola - láthatólag feledésbe merült, hiszen 1976-ban már „verschoEen" megjelöléssel közli a RIU 579. szám alatt Barkóczi László.

A felirat a CIL közlésében - amit változatlan formában ismétel meg Borsos, Barkóczi és a RIU - így hangzik:

D(iis) M(anibus) j Sempronio qu(i) Leon / tio filio carissim / o qui vixit an(nos) II men(ses) / /// Semp-ron(ius) Romulus / Candi d (atus) fü io (?) pater / faciendum) c( uravit).

A fenti olvasat néhány ponton korrekcióra szorul. Az 1. sorként jelzett DM betűk jelenleg nem fedezhetők fel, így azokat csupán feltételesen, kitöröttnek tekintve írhatjuk a felirat elejére.

A 2. sorban álló qui szó 1 betűje világosan olvasható a V fölött a kereten, így azt nem kell kiegészítésként jelezni.

A 6. sort mély törés teszi nehezen olvashatóvá és így gyakorlatilag értelmezhetetlenné. A sor kezdetén álló CANDI[D ] betűk után 3 betűnyi helyet követően egy O betű olvasható. Ez után áü a RATER szó tisztán olvasható öt betűje. A Corpus által adott feloldás - candi[d (atus fil]io(?) - nehezen akceptálható, mivel a) a candidatus katonai rangfokozat feltüntetése mellett minden esetben ki szokás tenni annak a csapattestnek a nevét, amelyben a feliraton megnevezett centuriojelölt szolgált14, illetőleg b) a EHo megjelölés már szerepel a felirat 3. sorában, ismételt feltüntetésének semmi értelme sem volna.

A betűk pontosabb vizsgálata alapján a következő megállapításokat tehetjük: a CAND betűcsoport után kezdődő mély törés tetején nem a Corpus által feltételezett ID betűk felső része látható, hanem az LE betűké, azaz a le[g(ionis)] szó kezdetéé. A törés végén pedig nem egy O betű látható, hanem egy A jobb oldali szára, amelyhez egy D kapcsolódik, az AD Egatúra jól ismert formájában. A sor olvasata így szerintünk: cand(idatus) le[g(ionis) I A]d(iutricis)... etc.

protome

D M

SEA?RONiO QV • LEON

TTO • F IUO • CARISSIM

O QVI VIXIT AN II AEN

5 III SEAVRON R O M V L V S

C A N) tt / jJrXS^? A T E R.

F C 1.1. kép: A szarkofág felirata a Cl L-ben Abb. 1.1.: Die Aufschrift des Sarkophags in CIL

I~ SEMP RD NI O'Qx/'CEO N

^ T ï O f l L I O C A K V S S W n

VJll SE Wk00§>m^^ — I I i _ Ii - T T ' m 11 j 1 M M _ J Ç J Ç T ~

1.2. kép: A szarkofág felirata (rajz) Abb. 1.2.: Die Aufschrift des Sarkophags (Zeichnung)

1.3. kép: A szarkofág Abb. 1.3.: Der Sarkophag (Foto: G. Hon)

1.4. kép: A szarkofág feliratos mezője Abb. 1.4.: Das Aufschriftfeld der Sarkophags (Foto: G. Ilon)

Ezzel, megítélésünk szerint, a felirat helyes olvasása a következőképpen alakul15:

fD(iis) M(anibus) ?] / Sempronio qui Leon j tio filio carissim o qui vixit an(nos) II men(ses) j III Semp­ronius) Romulus / cand( idatus) le[g(ionis) II A]d(iutricis) / faciendum) c(uravit).

Eszerint a szarkofágot Sempronius Romulus, a Brigetióban állomásozó legio I Adiutrix centuriojelöltje (candidatus)16 készíttette kétéves és három hónapos korában elhalt fia, Sempronius Leontius számára.

A feliraton megnevezett két személy nevének mindegyik eleme közismert és általánosan elterjedt volt a Római Birodalom nyugati területein17. A Sempronius családnév Pannoniában főként a tartomány nyugati és déli területein, ezen belül is főként Savariában és környékén terjedtél 1 8 az 1. és 2. század folyamán. Ez a körülmény pontosan megfelel annak a ténynek, hogy e családnév viselőit a kutatás egyértelműen Aquileiából származtat­ja 1 9 , és - néhány más, jellegzetes italikus családnév viselőivel együtt - velük hozza kapcsolatba a tartományba kapcsolódását az itáliai és nyugati gazdaság és kereskedelem vérkeringésébe20.

A Romulus cognomen, ugyanúgy mint a Leontius, ugyancsak széleskörűen elterjedt volt, jellemző módon éppen Pannoniából meglehetősen nagy számú előfordulásukat ismerjük21.

Mármost, ami a Pápán őrzött, brigetiói származású szarkofágon megnevezett személyeket illeti, valószínűnek látszik, hogy azok egy 1-2. századi nyugat-pannoniai (legvalószínűbben: savariai) család leszármazottai voltak, akik a 2. század közepén lezajlott nagy háborúk után települtek át a Borostyánkő út melletti, gazdaságilag hanyatló területről a konjunktúrát élvező limesvidékre22.

II . Pápa közvetlen közelében, az Ugod melletti Dióspusztán került elő 1898-ban23 az a nagyméretű (202 x 90 cm) családi sírkő, amely hosszú időn keresztül a Várkertben (2. kép) állott 2 4, ma pedig a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe tartozik. Feiratát közölte a Corpus Insciptionum Latinarum két alkalommal is 2 5 . Majd Jankó László írta le a kőemléket részletezően26.

A két összeillő darabra tört homokkő sírtábla egy késő római sír fedőlapjaként került elő. Lelőhelye tehát másodlagos, így abból semmilyen további érdemi következtetés nem vonható le, sem a sírkő plasztikai díszítését, sem az eredetileg alatta nyugvó személyek lakosságtörténeti kapcsolatait illetőleg.

A sírtábla képmezőjében három erősen lekopott felületű mellkép látható, annak megfelelően, hogy a felirat három halott emlékét örökíti meg. Az erősen megkopott felület, minden bizonnyal az alapanyag porózus voltának és nem az esetleges huzamosabb koptatásnak a következménye.

A háromalakos képmező fölött Medusafővel és delfinekkel díszített tympanon helyezkedik el, kétoldalt pedig sarokakroterionok zárják le a sírtáblát. A képmező és a felirat közötti felületen egy jobb felé vágtató lándzsás vadász és az előle menekülő szarvasmarhaszerű állat (őstulok?)27 képe látható. A feliratot virágkandeláberes, levéldíszes oszlopfővel ellátott lapos pilaszterek keretezik. A plasztikai kidolgozás pontos párhuzamait Sava-riából és Scarbantiából28 ismerjük, egyes elemek - mint pl. a jobbra vágtató lovas - jelenlétére pedig Brigetio síremlékanyagából tudunk példákat idézni 2 9.

A szobrászati motívumok eme kétirányú kötődése, valamint a Bakonyban is előforduló homokkő nyers­anyag30 elképzelhetővé teszi, hogy a síremlék eredeti készítési helyeis valahol Pápa környékén lehetett, hiszen ezen a területen haladt át a Sav aria-Arrabona-Brigetio közötti belső-pannoniai főútvonal31, és a környéknek értelemszerűen szoros kapcsolatai lehettek a Bakony vidékével.

A feltűnően hosszú, 12 soros feürat minden nehézség nélkül olvasható és értelmezhető32. így szól:

L(ucius) Petronifus] j L(ucii) l(iberlus) Licco an(norum) XCV j Galla Cnodavifilia) / an(norum) XXCV Gallio J Veruclonis F(ilius) nepos / an(norum) XILX h(ic) s(iti) s(unt) Rufus j L(ucii) Petroni(i) Locconis fiili-

us) I et L(ucius) Petronius Cato j mocus libertus parentibus suis posuerunt / et sororis filio Catamocus v(ivus) sibi fecit.

A felirat betűi tisztán olvashatóak, hibáktól, fölös ligatúráktól mentesek33. A felirat egész képe alapján az emlék keletkezését - az eddigi véleményekkel egybehangzóan34 az 1. és 2. század fordulója körüü évekre tehetjük35.

Egybecseng ezzel a feliraton megnevezett személyek neveinek elemzése. A családfő és leszármazottai a Petronius nomen gentilét viselik, ez a név - akárcsak az előző felirat esetében megbeszélt Sempronius -észak-itáliai, közelebbről aquileiai származásra utal3 6, amelynek Pannoniában elsősorban a Borostyánkő út mellett, így többek között Savariában és Scarbantiában mutathatók ki visel ói 3 7 . A családfő illyr cognoment visel 3 8, míg családtagjai többsége kelta (Catomocus, Cnodavus, Gallio, Veruclo), i l l . semleges, de az észak-itá­liai kelta lakosság körében gyakori latin (Galla, Rufus) neveket viselnek39. Ez a kép pontosan megfelel annak a körülménynek, hogy a családfő - L. Petronius Licco - felszabadított rabszolga volt, mégpedig minden valószínűség szerint egy aquileiai kereskedőcég alkalmazottja, aki vélhetőleg Pannónia végleges megszállása idején - az 1. század közepe után - érkezett a tartományba, mint dominusánakr- cégének - képviselője40. Neve

előfordul egy aquileiai feliraton41 is, amelyen egy bizonyos L. Petronius Fuscus quattuorvir (városi elöljáró) familiája tagjai vannak felsorolva, más családi neveket viselő személyek társaságában. E felirat - minden bizonnyal egy kereskedőtársaság albuma - egyértelművé teszi az aggastyánkorban (95 évesen ) elhunyt L. Petronius Licco aquileiai kapcsolatait. Életútját, meglehetősen pontos időrendi támpontok alapján, a követke­zőképpen rekonstruálhatjuk:

Legvalószínűbben a Kr. u. 6-9. közötti Dráva-Száva közi nagy pannon-dalmata lázadás idején eshetett római fogságba, s ekkor még minden bizonnyal gyermekkorúként, hiszen máskülönben nem rabszolgának adták volna el, hanem katonának sorozták volna be, mint oly sok más sorstársál42. A rabszolgagyemnek Aquileiába került, ahol gazdája kereskedésre nevelte, majd a Borostyánkő-út teljes hosszának római fennhatóság alá kerülése idején - legkésőbb 50 körül - az immáron felszabadított rabszolgát, aki bizonyára beszélte a pannóniai illyrek és valószínűleg az itt élő kelták (boiusok) nyelvét, elküldte az újonnan provincializált területre, az üzletház érdekeinek képviselőjeként. Az ekkor javakorabeli férfi - kb. 40 évesen - látható sikerrel végezte feladatát, hiszen az ő nevét viselő Petronius Catamocus libertusa és egy személyben gyermeke is volt L. Petroniusnak (másként nem nevezné őt és feleségét „szülei"-nek!), azaz a kereskedő-libertus saját rabszolganőjétől született fiaként látta meg a napvilágot. Eme ismeretlen nevű rabszolganő halála után Petronius Licco másodszor is megnősül, ez esetben helyi születésű peregrinus jogállású asszonyt véve feleségül. (Bár az is meglehet, hogy Catamocus anyja - rabszolga létére - egyáltalán nem volt Licco felesége, csupán gyermekének anyja. Ez esetben a szóban forgó asszony, jogi értelemben első és egyetlen felesége is lehetett a családfőnek.) Ez utóbbi, ugyancsak igen magas kort megélt (85 év) asszony két gyermeket szült: Rufust és egy ismeretlen nevű leányt, Veruclo feleségét, a 18 évesen elhalt Gallio (nepos unoka) anyját, akit a sírkő állításakor még életben lévő (vívus) Catamocus saját nővérének (soror) nevez. Jellegzetes körülmény, hogy míg Petronius Catamocus apja libertus jogállását örökölte, addig az őslakos asszony - Galla, Cnodavus leánya - gyermekei anyjuk peregrinus státusát, kettejük közös unokája - Gallio, Veruclo fia - pedig apja és anyja után ugyancsak peregrinus jogállásúnak számított E sajátos jogi helyzet az őslakosság civitas-szervezeteinek viszonyaival függött össze, Pannoniában több hasonló esetet is ismerünk.

Az elmondottak alapján azidőszámításunk kezdete körüli években született 40-50 táján Pannoniába érkezett, és 90-100 táján meghalt L. Petronius Licco családi viszonyait az alábbi módon rekonstruálhatjuk:

XY serva ~ L.Petronius ~ Galla L.libertus Cnodavi Licco (95) filia (85) Petronius Rufus XY ~ Veruclo Catamocus LPetroni soror libertus Licconis Catamoci (vivas) fdius Gallio Veruclonis filius,

nepos (18)

Az e stemmában rögzített áfiapot tehát az 1. és 2. század fordulóján rögzítette e - bizonyos szempontból tipikusnak is nevezhető pannóniai család helyzetét. A család harmadik generációjából, az elhalt Gallio személyén kívül mást nem ismerünk. Ha voltak is e generációnak további tagjai, életük a 2. század közepe után válságosra is fordulhatott: Pápa környéke a limes viszonylagos közelségében minden bizonnyal súlyosan megszenvedte a 160-as évek súlyos háborús csapásait a pannóniai őslakosság nagyarányú pusztulását, i l l . végérvényes elmenekülését amelynek eredményeképpen a 2. század végére belső-Pannonia lakossága nagy­részt kicserélődött4 4.

III . A két fent tárgyalt kőeinlékkel ellentétben ma sem lelhető fel Pápán az a feliratos tábla, amelyet a RIU 440. (Barkóczi László) ugyancsak „elveszett"-ként jelez (3. kép).

A táblát Borsos István még látta, tőle származnak a tárgy hiteles méretadatai, amelyeket a későbbi irodalom45

elmulasztott átvenni. Borsos szerint a tárgy: „fogadalmi tábla, melynek egyik fele - fájdalom - letörött. Magassága 50 cm, szélessége 39 cm, vastagsága pedig mintegy 5 cm. Betűi nagyok és szépek" 4 6.

A méretadatokból következőleg a tábla eredeti szélessége mintegy 80-85 cm lehetett Figyelembe véve Borsos megjegyzését a „nagy és szép" (tehát bizonyára szabályos méretezésű) betűkről, feltételezhetjük a szöveg arányos, szimmetrikus elrendezését. így-kiindulópontként-elkészíthetjük a tábla elméleti rekonstrukciójának rajzát Eme rekonstrukció alapjául a Borsos és a CIL által egyező módon közölt töredék betűi szolgálnak:

Deo M[agno / / Aeter[no ] / gam pr[ ] / a[ ] / Claudia P[ ] / ove pecunfia sua] / fecit wx vfoto].

A szótöredékek alapján bizonyos, hogy a hétsoros felirat adományozási - ezen belül is legvalószínűbben építési - tábla volt, amely egy bizonyos Claudia P nagylelkűségét hirdette Deus Aeternus, azaz az „Örökkévaló Isten" tiszteletére. Az általános értelmű istennév - más lehetőségek mellett47 - Jahvét a zsidók Istenét takarhatta48.

A felirattöredék reménybeE kiegészítését a 6. és 7. sor alapján kísérelhetjük meg. E két sor ugyanis, mint fentebb láttuk, egyértelmű kiegészítést tesz lehetővé, s ennek következtében e két sor kiegészítése megszabja

az egy-egy sorban elhelyezhető betűk számát is. így a 6. sor 13. betűjét tekinthetjük irányadónak a 2—5. sorokra nézve - a 4. sor kivételével - , tekintve, hogy a felirat szimmetrikus elrendezése esetén (amire a 4. sor ad bizonyítékot) csupán az esetleg nagyobb betűméretekkel írt ajánlás (1. sor) és a szöveg elfogytával ritkított betűkkel írt utolsó (7.) sor tartalmazhatott ennél kevesebb írásjelet.

2.1. kép: Az ugod-kisdióspuszíai sírkő fotója Abb. 2.1.: Das Foto des Grabsteines aus Ugod-Kisdióspuszta

LLLlCCO'AN'Xe s GALLA-CNODAVIf

ANXXCV-CALLIO V E RVCLONISTN L RDS

LPETRONIlkCDHBF ET- L-PETRON1VSÜATD

« MOCVSLIBERTVS PAR.EN TlBVSSVISPoSVÊRVrT ETSORORlS-ETIinZZl

1 2 CAT A M OC VSV-SIBI'F tCJ 2.2. kép: Az ugod-kisdióspusztai sírkő felirata a RIU közlése szerint

Abb. 2.2.: Die Aufschrift des Grabsteines aus Ugod-Kisdióspuszta nach RIU

Ezek szerint a további kiegészítés során olyan lehetőségeket kell keresnünk, amelyek megfelelnek az alábbi három kritériumnak:

- összhangban áll a felirat építési jeUegével, - egy-egy sorba nem kerül több 13 betűnél, és valószínűleg - zsidók Istenének tiszteletére vonatkozik.

Ennek alapján: 1. sor: A [Magnus] és a 2. sorban álló Aetemus jelzők közé sernrnilyen más szó nem illeszthető be (még egy et sem). Ezért e sor esetében azt kell feltételeznünk, hogy ennek betűi nagyobb méretűek voltak a többi sornál, s így e sort e két szó 8 betűje töltötte ki arányosan.

2. sor: a sor második felében egy olyan szónak kellett álmia, amely a felirat által megjelölt építményt nevezte meg, és amely egy szót alkotott a 3. sor elején megmaradt —Igam szótöredékkel. Ennek, valamint a fent megnevezett további kritériumoknak egyszerre felel meg a fsynagojgam kiegészítés.

3. sor: Az első pillantásra talán valószínűnek látszó pr[o salute...], pr[o se et...] típusú formulák valamelyikét nem csak vallási megfontolások teszik kevéssé valószínűvé48, de e formuláknak a felirat egész szövegébe való beillesztésének nyelvi nehézkessége is. így ehelyütt inkább egy, közvetlenül a synagogara vonatkozó kifejezést, jelzőt, vagy más értelmező appositiot vélünk helyesnek. A számításba vehetőlehetőségek közül legcsábítóbbnak a pr[oseucham] (acc) kifejezés tűnik, mivel e görög szó a császárkori zsidó közösségek által a synagoga szinonimájaként volt használatos4 9, Pannoniából egy másik feliratról is ismeretes50, és pontosan megfelel a Duna-vidéki, közelebbről pannóniai zsidó közösségek más esetekben is megfigyelt polyglott nyelvhasználatá­nak51. E kiegészítés elfogadása esetén a 2. és 3. sor olvasata a következő: ..[synago]l gam pr[oseucham]. Az accusativust a 7. sorban álló fecit indokolja.

4. sor: A szimmetriatengely közelében kezdődő rövid sor kiegészítése aligha lehet más, mint a [solo], azaz az építkezés költségeinek egyedül való viselésére történő, megszokott utalás.

5. sor: A sor első felét kitöltő családnév - Claudia - nem szorul kommentárra. Az erre következő P[ ] cognomen kiegészítése reménytelennek látszik. Egyetlen, epigráfiai alapon indokolható feltevés kockáztatható meg: Amennyiben a 6. sor elején álló három betű que-ként olvasható, akkor a P[ — ] cognomennek - a 13 betűs sorhosszúságot figyelembe véve - nagyon rövidnek kellett lennie ahhoz, hogy a sorba még egy szó (ti. amelyhez a -que kapcsolódott) elhelyezhető legyen. Ez esetben elképzelhető például egy Claudia P[ia? filio]l que típusú kiegészítés. Másik lehetőségként felvethető, hogy a 6. sor elején álló betűk helyes olvasata OVE. Ez esetben az 5-6. sorban egy P[ ] OVE formában olvasható és alig értelmezhető - talán héber ? - női névről lehetne szó. Magunk az alábbi értelmezést részesítjük előnyben.

A 6. és 7. sorok hiányzó részeinek kiegészítése problémamentes: ... pecun[ia suapfecit ex v[oto]. Ezzel az olvasattal kapcsolatban megjegyzést érdemel az utolsó sorban álló ex v oto - „fogadalom következtében" -formula, mivel ez a jellegzetesen a római religio körébe tartozó fogalom alapjában volt idegen a zsidó vallásosság tartalmától és formájától egyaránt. E kétségtelen igazság mellett azonban utalnunk kell Pannónia egy másik, Intercisából származó zsinagógafeliratára (lásd alább), amelyet egy archisynagogus (azaz: hitköz­ségi elöljáró) állított egy tartalmilag hasonló formula - votum reddit libens - kíséretében. Az itt javasolt kiegészítés tehát - úgy tűnik - a pannóniai zsidóság többnyelvűsége mellett, egyfajta vallási értelemben vett „rugalmasságára" is utalni látszik.

A fentiek figyelembevételével a felirat teljes rekonstrukciója a következőképpen javasolható:

Deo Mfagno] / Aeter[no synago] / gam prjoseucham] / a [solo] / Claudia P[ia? filio], j que? pecun [ia sua] I fecit ex v[oto].

DEO • Ifta g no

Azaz: Az Örökkévaló Hatalmas Istennek! Ezt a gyülekezeti termet, az imádság helyét, Clau­dia Pia és fia építtette saját költségén, fogadal­ma következtében.

A E T E * l » o

G A M • P R \

A császárkori zsidó vallási gyakorlatban egyáltalán nem ment ritkaságszámba hogy nők, akár egyedül, akár férjük, családtagjaik társa­ságában adományozóként, konkrétan zsinagó­gák építtetőiként tűnjenek fel 5 2 . A jelen felirat most e vallásos gyakorlathoz szolgáltat újabb adalékot.

5 CLAVDIA • !j

OVE • PECVl[í s'a $ua 3.1. kép: Az elveszett fogadalmi tábla felirata

a CIL-ben Abb. 3.1.: Die Aufschrift der verschwunde­

nen Gelübdetafel

A E T E RsKt O ' SYNAGO G A M ' PK\05E"VCMAH 1

A'VSOLO C L A V . D I A ^ l A * FI LlÇt} Q V £ . r P E C VHIIÁ F E C I T * EX 7 YOTO &

3.2. kép: Az elveszett fogadalmi tábla kiegészítése Abb. 3.2.: Die Ergänzung der verschwundenen Gelügdetafel

A Pannoniából ismert zsidó vallási vonatkozású emlékeket több ízben is összegyűjtötték és rendszerezték, legutóbb Scheiber Sándor készítette el corpusszerű összeállításukat53. A rendkívül változatos összetételű emlékanyagban a most kiegészített feliraton kívül két másik esetben is találkozunk szervezett vallási közösség - zsinagóga - említésével. Ezek a következők:

- Intercisa (Dunaújváros)54

Deo Aeterno pro sal(ute) d(omini) n(ostri) Severi Alexandri Pii Felicis Augusti et lul(iae) Mamaeae Aug(uistai) mat(ris) Aug(usti) vot(iun) red(dit) l(ibens

Cosmiuspr(aepositus) sta(tionis) Spondill(?) a(rchi)synag(ogus) Iudeor(um).

A feliratot tehát Alexander Severus császár és anyja üdvéért álEtotta egy bizonyos Cosmius nevezetű vámtiszt, aki egyben a zsidó hitközség elöljárója volt

Keltezése: Alexander Severus kora, 235-238. - Mursa (Osijek, Eszék) 5 5

Az erősen töredékes feliratot Septimius Severus és fíai üdvéért állította egy ismeretlen nevű személy, aki: [... projseucdham [Iiudaeorum vetujstate [collapsam a sojlo [exstruxit].

- Tehát:... az öregségtől megroggyant zsidó imaházat saját költségén újjáépíttette. Keltezése: Septimius Severus kora, 193-211, talán: 202. E két település mellé csatlakozik most harmadikként Brigetio, mint olyan, amelyben - Pannoniában -

szervezett zsidó hitközség létezett. Míg a mursai és intercisai felirat keltezése - a rajtuk feltüntetett császámév révén - egyértelmű, addig a Pápán

Őrzött brigetiói felirat esetében semmiféle közvetlen keltezési támponttal nem rendelkezünk. Ezért a feliraton említett brigetiói vallási közösség időponthoz kötését áttételes úton kell megkísérelnünk.

Brigetióból (és Carnuntumból) ismeretes egy, a nyugati tartományokban rendkívül ritka, keleti érem: a Simon Bar Kochba által, az utolsó nagy zsidó felkelés idején, tehát 132-135 között, Jeruzsálemben kibocsátott veret56. A ritka lelet idekerülésének egyedül lehetséges magyarázata az lehet, hogy a pannóniai csapatok - köztük a Brigetióban állomásozó legio I Adiutrix - különítményei részt vettek a Bar Kochba felkelés véres elfojtásában, Jeruzsálem lerombolásában57, és a hazatérő csapatok kíséretében, hadifogolyként, rabszolgaként érkezett néhány olyan személy is, akik számára ez az érme a szülőföldet idéző emléktárgy lehetett.

Gyakorlatilag bizonyosra vehetjük, hogy ez lehetett a legkorábbi időpont, amikor a hazatérő katonák kíséretében zsidó származású személyek Brigetióba kerülhettek. Ekkor azonban elsősorban jogfosztott rabszol­gák, hadifoglyok esetleges felbukkanásával számolhatunk (azokkal is elenyésző számban), semmiképpen sem olyanokkal, akik hivatalosan engedélyezett vallásos közösséget hozhattak volna létre. Az ezt az időpontot követő évtizedekben, a század közepén kirobbant és tizenöt éven át húzódó véres markomann háborúk időszakában gyakorlatilag szintén kizárt távolról érkező betelepülők megjelenése a feldúlt tartományban. A háborúk befejezését követően - 180 után — viszont gyors ütemben töltődik fel a megfogyatkozott lakosságú tartomány távolról érkezett telepesekkel, köztük nagy számban keletiekkel58. Keletről érkező betelepülők feltűnően nagy számban bukkannak fel éppen Brigetióban, a 2. század végén és a 3. század elején e város vezető rétegének nagy része került ki a vagyonos szíriai kereskedők soraiból.

Mármost: talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy ez az időszak lehetett az, amikor a háborús periódus utáni újjáépítés szülte konjunktúra idecsalogatta a hazájukból elüldözött, idegen tájakon boldogulni kényszerülő zsidókat is, akik - ekkor már két-három generációval a Bar Kochba felkelés után - sok tekintetben alkalmazkodtak az új életfeltételekhez, egyben pedig immár teljes jogú római alattvalókként, lehetőséget kaptak az önálló szervezet létrehozására A Severus-dinasztia császárai közismert módon támogat­ták a keletieket, Alexander Severus különösen szimpatizált a zsidókkal. Úgy hisszük: a mursai és intercisai zsidó közösségekhez hasonlóan a brigetiói synagoga létezését is erre a korszakra, tehát a 193 és 238 közötti mintegy fél évszázados periódusra keü tennünk

J E G Y Z E T E K

1 Magyarország Régészeti Topográfiája, 4. A pápai és zirci járás. Szerk.: Torma I . (Bp., 1972.) 193 skk. 2 RIU 370. Leih.: Ugod (Kisdióspuszta). 3 RIU440.579. 4 Borsos L: A pápai ev. Ref. Főiskola régiségtárának és történet-philologiai múzeumának katalógusa

(Különlenyomat az Értesítőből (Pápa, 1899. Főis. Könyvnyomda ) Kis Tivadar). 5 Borsos 4.: „Irodalmi téren ... Fröhlich Róbert másolta le." - A CIL Fröhlich említése nélkül közli a

feliratokat. 6 Hasonló helyzetre vö.: Szmrecsányi M.: Az egri érseki Líceum lapidáriumának tárgymutatója. Eger 1932.

(1-3. - Vö. hozzá: Tóth L: Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 8-9 (1970-71) 47. skk. és Alba Regia 13 (1974) 265. skk.

7 RIU 579: „Verschollen". - Nyilvánvaló tévedés Barkóczi, Brigetio 57. No. 116 utalása a szarkofág szőnyi őrzési helyére, hiszen a tárgy már 1899-ben Pápán volt (Borsos). - A szarkofág 1936-ban „a Főiskolai Könyvtár előszobájában (volt) elhelyezve". Ld.: Tóth E.-Horváth L.: Pápa megyei város múltja, jelene és környéke. Pápa, 1936. 127.

8 A fedőlap jelenleg megfordítva van rátéve a sírládára, azaz a díszített előlap a fal felé fordul. 9 Erdélyi G.: A pannóniai síremlékek ornamentikája. Eger, 1929. 34. skk.

10 Vö.: Barkóczi, Brigetio XXL2.: XXTV.2, 3.: XXVIE, 1. 11 Arch.-epigr. Mittheilungen I I , 153. vö. még: W. Kubitscek, uo. XIV, 134. 12 FröhEch R., Arch.Ért 11 (1891) 224.; Arch-epgr. Mitt. 1891. 50. 13 Barkóczi, Brigetio 57. No. 116.' 14 W. Kubitschek, PWRE 3 (Stuttgart 1899.) 1467. skk.: „Sie (sc. candidati) erscheinen auch mit Angabe des

Truppenkörpers, in welchem sie stehen." 15 A betűk magassága: 1-\ sor: 5 cm, 5-6. sor: 4 cm, 7. sor: 2 cm. 16 A.v. Domaszewsky: Die Rangordnung des römischen Heeres. (3. Ausg.) Köln-Wien, 1981. s.v. 17 A. Mócsy, Nomenciator s.v. 18 L. Balla, in: A. Mócsy-T. Szentléleky (szerk): Die Römischen Steindenkmaler von Savaria. Bp., 1971.29.

19 A. Mócsy: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. 37, 94 skk.: Bal-la L.: A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének Évkönyve 1 (1962) 17. skk.

20 Alföldi A.: Századok 70 (1936) 129. skk.; A. Mócsy: Pannónia and Upper Moesia. London-Boston, 1974. 31. skk.

21 Mócsy: Nomenclator s.v. 22 Ballá: Steindenkmaler 28.: Uő, Ant Tan. 12 (1967) 260. skk 23 VÚ.: MRTih. 244. No. 75/5., 31. t 2.kép. 24 Tóth E.-Horváth L., im. 148.: „Egy festői facsoportban, a Szerelemdombon római sírkőre bukkanhatunk." 25 CIL IE 6480 10954. 26 Jankó L.: A kisdiósdi PetTonius-sírkő. Arch. Ért. 42. (1928) 207-210. 27 A szóban forgó állatot helyesen „ökör"-nek minősíti Tóth E.-Horváth L , ih., téves viszont a RIU Mócsy

Andrástól származó „laufender Hirsch (?)" meghatározása. 28 Virágkandeláber: Savaria: Steidenkmaler, Bild 80, 83,91.; Scarbantia: Póczy K., Scarbantia. A római kori

Sopron. Bp., 1977. 5. kép; Uő., Sopron római kori emlékei. Bp., 1965. 6. kép.: RIU 198. Taf.LXXIX.LXXXV.

29 Barkóczi: Brigetio Tab X.3. 30 Vö.: Rómer E: A Bakony. Győr, 1860. (Reprint: Bp, 1990.) 6.; továbbá: Juhász A.: Évmilliók emlékei.

Magyarország földtörténete és ásványi kincsei (2. kiad.) Bp., 1987. 34. - Itt említjük meg, hogy Rómer, uo. 163. említ egy Ugodon 1824-ben előkerült és időközben elkallódott római kőkoporsót.

31 A. Graf: Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. (Diss.Pann.I:5.) Bp., 1936. 88 sk.: Tóth E.: A Savaria-Bassiana útszakasz. Arch.Ért. 104 (1977) 65. skk.

32 CILIE 6480 10954.; Janló L., im.: MRT ih. 244. No. 75/5., 31.t. 2. kép.: RIU 370. 33 Ligatúrák: 2. sor: XCV (egymásba írva), 10. sor: posueruNT, 12 sor: fecIT. Ez utóbbi ligatúra Pannoniában

korhatározó értékű az 1. század végi, 2. század eleji feliratokon jelentkezik. - A Caomocus Catamocus eltérés nem lehet nyelvi-nyelvtani hiba, csupán az eredeti kelta nyelvi kiejtés megközelítésére irányuló ortográfiai bizonytalanság.

34 Mócsy: Die Bevölkerung 244. Nr. 160/1. 35 Egybeesik ez az időpont az észak-itáliai családok nyugat-pannoniai fénykorával: Ballá, Steindenkmaler

361; vö. még egy újabban publikált Savaria környéki sírkő Petronius-családját: Medgyes M.: Egy újabb savariai sírtábla. Savaria 5-6 (1971-72) 195. skk.

36 Mócsy: Bevölkerung 100. skk 37 Uo. 157 sk.; vö.: Alföldi A.: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. Századok 70 (1936)

36. 38 Mócsy: Bevölkerung s.v. 39 Mócsy: Bevölkerung s.v. 40 Mócsy: Pannónia and Upper Moesia. London, 1974. 31. sk, 76. skk. 41 CIL V 8973. 42 Vö.: Mócsy A.: Pannónia akorai császárkor idején. Bp., 1974. 44. 43 Mócsy, Die Bevölkerung 105. skk. 44 Barkóczi L.: The Population of Pannónia... Acta Arch. Hung. 16 (1964) 292. skk. 45 így: Barkóczi, Brigetio No. 250.: Z. Kádár, Die kleinasiatischen-syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn.

Leiden, 1951. 55. - Foglalkozik a felirattal még: F. Cumont, Revue Archéologique 1 (1888) 188. skk.; és Veidinger Gy.: A keleti vallások emlékei Pannoniában. Bp, 1930. No. 140.

46 Borsos még egy fontos adatot közöl: „Papp Gábor püspök ajándéka." A szóban forgó Pap (Kovács) Gábor (1827-1895), 1875-78 között ószőnyi, 1878-tól komáromi lelkész volt, s 1874-től viselte a Dunántúli Egyházkerület püspöki címét (L.: Zoványi Jenő cikkei a „Theologiai Lexikon" részére. Bp., 1940. 339. sk.) - 1877-ben a Pápáról Budapestre távozott Liszkay József helyére a pápai gyülekezet őt hívja meg pápai lelkésznek, a püspök azonban e meghívást elhárítja. (Vö.: Tóh E.: A pápai Református Egyház története. Pápa, 1941. 251.) - Talán feltételezhető valamiféle összefüggés az el nem fogadott meghívás és a kőemlék (ül. több más ószőnyi származású régiség) Pápára kerülése között.

47 F. Cumont: Les religions orientales dans le paganisme Romain. Paris, 1929. 120.; S. Sanie, Hommages a M.J. Vermaseren. Leiden, 1978. 1092. skk

48 S. Scheiber: The Jewish Quarterlz Review (N.S.) 45 ( 1954 ) 45, 189.; Z. Kádár: Die kleinasiatisch-syri-schen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Leiden, 1961. 25. sk. az intercisai felirat (CIL I I 10301) a(rchi)synag(ogus) szavának helyes értelmezésével. Vo. még ehhez legújabban: T. Rajak-D. Noy, Afchisy-

nagogoi: Office, Title and Social Status in the Greco-Jewish Synagoge. Teh Journal of Roman Studies 83 (1993) 94. skk., az intercisai felirat: 94. sk. App. No. 27.

49 S. Krauss: Synagogale Alterthiimer. Berlin-Wien, 1922. 18. skk. irodalommal. 50 D. Pinterovic, Osjecki Zbornik 7 (1960) 28. és 9-10 (1962-63) 61. skk.; A.Scheiber, Jewich Inscriptions

in Hungary. Bp-Leiden, 1983. No. 8. 51 G. Radan: Comments on the History of Jews in Pannónia. Acta. Arch. Hung. 25 (1973.) 272. sk. 52 Rajak-Noy No. 18 (férj-feleség), 19 (anya-fia), 20 (több családtag), 29 (több családtag), etc. 53 Scheiber, JIH. - A korábbi munkák közül feltétlenül meg kell említenünk Krausz S., Római emlékek

pannon zsidókról. In: Izr. Magyar írod. Társ. Évkönyve 1902. 243-304. c. művét, valamint Kádár Z. 1961. e témára vonatkozó részeit.

54 CIL I I I 3327 10301.; Erdélyi G.-Fülep F. in: Intercisai. (Arch.Hugg. 33.) Bp., 1954. No. 329.; Kádár Z., im. 25 sk.; Scheiber, JIH No.4.; RIU 1051.; Rajak-Noy 91. No. 27.

55 D. Pinterovic, Osjecki Zbornik 7 (1960) 28., és 9-10 (1962-1963) 61. skk.; G. Radan, Acta Arch. Hung. 35 (1973) 266.; Scheiber, EH No. 8.

56 Barkóczi L.: Num. Közi. 56-57 (1957-1958) 29.; Scheiber EH p. 63.; - Acarnuntumi példány: E. Swoboda: Seine Geschichte und seine Denkmaler. (4.Aufl.) Graz-Köln, 1964. 201.

57 Erról: Mócsy: Pannónia. PW-RE Suppl. 9. 627. 58 Barkóczi L.: Acta Arch. Hung. 16 (1964) 292. skk.

RÖVIDÍTÉSEK J E G Y Z E K E

Barkóczi, Brigetio CIL Mócsy, Nomenclator

Mócsy, Bevölkerung MRT PW-RE Rajak-Noy

Scheiber, JIH

Barkóczi L., Brigetio. Bp., 1951. (Táblakötet: 1944.) Dissertationes PannonicaeE: 22. Corpus Inscriptionum Latinarum A. Mócsy: Nomenclator provinciarum Europae Latinarum et alliae Qsalpinae. Bp., 1983. Dissertationes Pannonicae El : 1.

A. Mócsy: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp., 1959. Magyarország Régészeti Topográfiája Pauly-Wissowa: Rellencyclopaedie der klassischen Altertumswissenschaft T. Rajak-D. Noy: Archisynagogoi: Office, Title and Social Status in the Greco Jewish Synagoge. In: The Journal of Roman Stüdes 83 (1993) 75-94. A. Scheiber: The Jewish Inscriptions from Hungary. Bp.-Leiden, 1983.

STEINÜBERRESTE M I T A U F S C H R I F T E N IN D E R S T A D T PÁPA

Die Stadt Pápa kommt als Aufbewahrungsort auch in der Literatur drei pannonischer Steinüberreste vor. Einmal im Fall eines noch heute vorhandenen Grabsteines, zweimal im Zusammenhang mit zwei, in der Fachliteratur als verschwunden registrierten Aufschriften. Die unter Punkt I I . beschriebene ist auch noch heute in der Stadt, in der Sammlung des „Esterházy-Museum" zu finden. Die drei Steinüberreste, die die drei charakteristischen Grundtypen der provinziellen römischen Epigraphik representieren (religiöse Aufschrift, Grabtafel, Sarkophag), werden mit Demonstrationszweck im Unterricht in die Stadt, in die Sammlung des .Jiistorisch-philologischen Museum" der Reformierten Hochschule gekommen sein.

Der Autor gibt in seinem Aufsatz eine ausführliche Beschreibung dieser drei Überreste (religiöse Aufschrift, Grabtafel, Sarkophag), und seinen Vorschlag, die Aufschriften in vielen Punkten neu zu interpretieren. Außerdem wird auch der Historisch-kunsthistorische Hintergrund der einzelnen Überreste bis zum Stand der Vor- und Familiennamen und bis zur Rechtsstellung der Betroffen beschrieben.

Die Rekonstruktion der unter Punkt EI. erwähnten Überrestsaufschrift ist von sehr großer Bedeutung. Demnach wird die Synagoge der jüdischen Glaubengemeinde in Brigetio schon zwischen 193-238 gestanden haben.

István Tóth Janus Pannonius Universität

Philosophische Fakultät H-7624 Pécs, Damjanich u. 30.