Page 1
1
FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET
PROFESSZOROK HÁZA
INSTITUTE FOR HIGHER EDUCATION RESEARCH THE PROFESSORS’ HOUSE
Polónyi István
A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21 századfordulón
különös tekintettek a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer
elemek (óvoda, gyógypedagógiai ellátás, szakképzés, felnőttképzés) kondícióira
2004
(171726 leütés, szóközzel – 4,3 szerzői ív)
Budapest V. Báthori utca 10.
1395 Budapest, Pf.: 427, IHER, P.O.BOX 427, Hungary
Tel.:+36 1 3027749, Fax:+36 1 2695201/125
[email protected]
www.hier.iif.hu
Page 2
2
Tartalom:
1. Bevezetés – célok, módszerek ................................................................................................ 4
2. Demográfiai folyamatok ........................................................................................................ 5
3. A cigány népesség demográfiai jellemzői, s annak oktatáspolitikai következményei ........... 8
3.1 Néhány bevezető megjegyzés a módszertan problémáiról ........................................ 8
3.2 A hazai össznépesség és a cigány népesség várható alakulása ................................ 11
3.3 A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon.................... 16
4. Az óvodai ellátás .................................................................................................................. 22
4.1 Bevezetés – korosztályi létszám és az óvodások száma .......................................... 22
4.2 Az óvodák fenntartói szerkezete .............................................................................. 25
4.3 Rövid regionális kitekintés ....................................................................................... 26
4.4 Az óvodai ellátás finanszírozása .............................................................................. 28
4.5 Az óvodai ellátás kiadásai és néhány hatékonysági jellemzője nemzetközi
összehasonlításban ............................................................................................................... 29
4.6 Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában ............................................................. 32
4.7 Az állami támogatás aránya az óvodai ellátás kiadásaiból....................................... 37
4.8 Befejezésül az óvodai ellátás finanszírozásáról ....................................................... 40
5. Gyógypedagógiai képzés ...................................................................................................... 41
5.1 A fogyatékos tanulók létszámának alakulása ........................................................... 41
5.2 A gyógypedagógiai oktatási rendszer néhány jellemzője ........................................ 48
5.3 A finanszírozás ......................................................................................................... 51
5.4 Befejezésül a gyógypedagógiai képzésről ................................................................ 55
6. Szakképzés ........................................................................................................................... 57
6.1 Az iskolarendszerű szakképzés ................................................................................ 57
6.2 A szakképzés arányai ............................................................................................... 64
6.3 Iskolarendszeren kívüli szakképzés ......................................................................... 67
6.4 A szakképzésről befejezésül ..................................................................................... 68
7. A felsőoktatás ....................................................................................................................... 70
7.1 A felsőoktatási létszámok és kiadások ..................................................................... 70
7.2 A tandíj ..................................................................................................................... 74
7.3 A hallgatók támogatása ............................................................................................ 76
7.4 Cigány tanulók a felsőoktatásban ............................................................................. 79
7.5 A felsőoktatás képzési szerkezete – és az esélykiegyenlítés .................................... 82
7.6 Befejezésül a felsőoktatásról .................................................................................... 86
8. Felnőttképzés ........................................................................................................................ 87
8.1 A felnőttképzés fogalma ........................................................................................... 87
8.2 A felnőttképzés hazai részvételi jellemzői ............................................................... 89
8.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés részvételi jellemzői ..................................... 89
8.2.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés ............................................................ 90
8.2.3 A munkahelyi képzés ....................................................................................... 91
8.3 A felnőttképzés részvételi jellemzői a fejlett országokban ...................................... 92
8.4 A felnőttképzés ráfordításai ..................................................................................... 95
8.4.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási ráfordításai ........................ 95
8.4.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés államháztartási kiadásai ................... 100
8.4.3 A felnőttképzés egyéni és munkáltatói kiadásai............................................. 101
8.4.4 A felnőttképzés szereplőinek összes ráfordítása ............................................ 103
8.5 Hátrányos helyzetűek a felnőttképzésben .............................................................. 104
8.6 Összegzés a felnőttképzésről .................................................................................. 108
Page 3
3
9. Zárógondolatok a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer
elemek finanszírozásáról ........................................................................................................ 109
10. Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 111
Page 4
4
1. Bevezetés – célok, módszerek
A hazai oktatás rendszerváltás óta elmúlt időszakában az oktatási alrendszer lényegében
minden elemére (a közoktatásra, a szakképzésre, a felsőoktatásra, a felnőttképzésre) új
törvények születettek, - s jól lehet ezeket a törvényeket ezen időszak alatt igen sokszor
módosították1 is, - mégis .ebben a másfél évtizedben kialakult, s konszolidálódott a hazai
oktatásügy jogi, működési keretrendszere.. Ezen időszak alatt kialakult, s – a kisebb, nagyobb
változások ellenére - nagyjából stabilizálódott az oktatás alrendszereinek finanszírozási
módszere.
Közel három és fél kormányciklus után képet lehet alkotni arról, hogy az oktatás a kialakult új
magyar demokráciában milyen gazdasági kondíciókat tudott elérni, s hogyan értékelhetők
ezek a kondíciók nemzetközi összehasonlításban. Az oktatás átfogó gazdasági adatai - az
alapfokú, vagy középfokú oktatásra - viszonylag jól ismertek, ugyanakkor az oktatási
alrendszer olyan elemei esetében, mint az óvoda, és a gyógypedagógiai ellátás, vagy mint a
szakképzés és a felnőttképzés alig ismertek. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezek az
alrendszer-elemek nem különülnek el finanszírozás szempontjából a közoktatástól. Pedig
talán éppen ezek az alrendszer elemek játszanak legjelentősebb szerepet a hátrányok
kiegyenlítésében.
Jelen munkában azt a célt tűztük ki, hogy a hazai oktatás– különös tekintettel a hazai oktatási
statisztikákból hiányzó, s a hátrányok kiegyenlítésében fontos szerepet játszó-
alrendszereinek:
a.) óvoda,
b.) gyógypedagógiai képzés,
c.) iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés, és a
d.) felnőttképzés
gazdasági jellemzőit, kondícióit elemezzük, bemutassuk ezek elmúlt évtizedbeli, a
századforduló körüli tendenciáit, - nemzetközi összehasonlításra is kitekintve. Célunk
1 2003 XII. 31-ig a közoktatásról szóló törvényt 25-ször, a szakképzésről szólót 13-szor, a felsőoktatásról szólót
29-szer, s a 2001-ben elfogadott felnőttképzési törvényt is már 3-szer módosították.
Page 5
5
továbbá, hogy a tendenciák alapján, s a demográfiai folyamatok tükrében oktatáspolitikai
következtetéseket fogalmazzunk meg.
Az eredeti célkitűzéseket kibővítve a vizsgálódást kiterjesztettük a felsőoktatásra is, - hiszen a
tömegessé váló felsőoktatás esetében egyre nyilvánvalóbban felmerül ezen a területen is a
hátrányos helyzetű rétegek oktatáshoz való hozzáférésének kiszélesítése.
Elemzésünk alapvetően a költségvetési és a zárszámadási törvények adataira, a minisztériumi
dokumentumokra, esetenként szakértői becslésekre – s természetesen hazai és nemzetközi
oktatási statisztikákra – támaszkodva mutatja be a vizsgált oktatási alrendszerek ráfordításait,
forrásait, forrás-szerkezetét. Továbbá a fejlődési trendek vizsgálatával, s ezekre épülő
előrebecslésekkel, valamint modell alkotással, s erre épülő előrejelzésekkel igyekszik a feltett
kérdésekre választ találni.
2. Demográfiai folyamatok
Mielőtt az egyes alrendszerek jellemzőit vizsgálnánk célszerű egy pillantást vetni a 90-es
évek demográfiai folyamataira, az oktatás szempontjából releváns korcsoportok létszámának
alakulására.
Az élveszületések száma az 1975 évi 194 ezer fős – a „Ratkó gyerekek” gyerekei nyomán
kialakult – csúcsról folyamatosan és megállíthatatlanul csökkent a 80-as és 90-es években is, s
a 90-es évek végén 2000-es évek elején 100 ezer alatt stagnálni látszik (1998-ban 97,3, 1999-
ben 94,6, 2000-ben 97,6, 2001-ben 97,0, 2002 96,8, 2003-ban pedig 94,7 ezer fő volt.)
Az oktatás szempontjából releváns népesség alakulása 1990-2002
efő 3-5
éves
6-13
éves
14-17
éves
18-21
éves
1990 372 1202 671 576
1991 374 1144 702 577
1992 369 1099 721 584
1993 366 1061 702 622
1994 366 1029 666 669
1995 370 1007 632 700
1996 368 989 598 720
Page 6
6
1997 360 983 566 700
1998 349 985 534 665
1999 340 984 511 630
2000 329 973 499 597
2001 314 963 494 565
2002 300 950 494 533
2003 289 933 494 511
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
efő
3-5 éves
6-13 éves
14-17 éves
18-21 éves
Forrás: Polónyi 2000
Ennek következtében az óvodás korú és az általános iskolás korú népesség a 90-es években
mindvégig, a középfokú iskolába járó népesség pedig a 90-es évek első harmadától csökkent,
s csökken ma is. A felsőoktatási korú népesség esetében ez a tendencia a 90-es évek közepétől
jelentkezik.
A gyógypedagógiai ellátásban részesülő gyermekek számának alakulása sok tekintetben más
tendenciákat mutat, - erről majd az alrendszer elemzése során lesz szó. A felnőttképzés
potenciális résztvevőinek száma is bonyolultabb megfontolásokat igényel, amelyről az adott
fejezetben lesz szó.
Érdemes egy pillantást vetni az egyes iskolai szintek részvételi jellemzőinek hosszú távú
alakulására, amelyek nagyjából közismert tendenciákat mutatnak. Az általános iskolai
részvétel a telítődési görbe legfelső szakaszában van, s az óvodai részvétel is hasonló
tendenciákat mutat. A középiskolai és a felsőoktatási részvétel hosszabb stagnálás után a 90-
Page 7
7
es években intenzív növekedést mutat, az iskolai szakképzés pedig ugyanezen időszakban
jelentős csökkenést.
Iskolázási arányok a nappali tagozaton 1980-2000-ig
(nettó arányszámok, százalék)
(%)
3-5 éves
népességből
óvodás
gyermek
6-13 éves
népességből
ált. isk.
tanuló
14-17 éves
népességből
szakmunkás és
szakiskolai tanuló
14-17 éves
népességből
középiskolás
tanuló
18-22 éves
népességből
egyetemi és
főiskolai hallgató
1970/71 51,5 .. 29,1 30,3 6,3
1980/81 77,9 98,8 30,4 40,1 9,2
1990/91 85,5 99,1 30,3 40,2 8,5
1996/97 86,6 87,8 25,1 55,0 12,9
1997/98 86,3 97,8 24,4 57,7 14,1
1998/99 86,5 97,7 22,5 60,7 15,3
1999/00 87,3 98,0 20,0 60,3 17,5
2002/03 84,1 98,0 18,6 64,2 29,0
Forrás: 1970/71-es adatok Népesség- és társadalom statisztikai zsebkönyv 1998, 1980/81-es adatok Magyar
Statisztikai Évkönyv KSH Budapest 1994, a többi adat Magyar Statisztikai Évkönyv 2000, KSH Budapest 2002,
2002/2003 adatok saját számítás a Statisztikai tájékoztató Oktatási évkönyv 2002/2003 OM Budapest 2002
adatai alapján
0
20
40
60
80
100
120
1970/71 1980/81 1990/91 1999/00 2002./03.
3-5 éves népességbőlóvodás gyermek
6-13 éves népességbőlált. isk. tanuló
14-17 éves népességbőlszakmunkás és szakiskolai tanuló
14-17 éves népességbőlközépiskolás tanuló
18-22 éves népességbőlegyetemi és főiskolai hallgató
Page 8
8
3. A cigány népesség demográfiai jellemzői, s annak oktatáspolitikai következményei
Már az első mondatban hangsúlyozni szeretném, hogy a hátrányos helyzetűek oktatáspolitikai
problémája nem azonos a cigányság oktatásának problémájával, - de az egészen biztos., hogy
a cigányság oktatási problémáinak megoldása nélkül nem lehet előrelépni a hátrányos
helyzetűek oktatáspolitikai problémájának kezelésében.
Ebben a részben a cigány népesség számának és iskolázottságának néhány sajátosságát
igyekszem bemutatni. A bemutatott adatok nem igazán újak, mégis rendkívül fontosak és
figyelmeztetőek2.
3.1 Néhány bevezető megjegyzés a módszertan problémáiról
A cigány népesség demográfiai jellemzőinek feltárása egyáltalán nem könnyű feladat.
Alapvető problémát jelent ugyanis a cigány népesség körülhatárolásának kérdése.
A cigány populáció létszámának meghatározását számos alkalommal elvégezték az elmúlt
több mint száz év alatt.
A XX. század végén végzett különböző megközelítésű számlálások különböző számú
cigánynépességet állapítottak meg3: az összlakosság 1,4 %-ától (1990 évi népszámlálás), 3,9
%-áig (1993 KSH vizsgálat), illetve 6,6%-áig (1996 Sonda Ipsos).
Az egyik legmegbízhatóbbnak az 1993-94 telén, Kemény István, Havasi Gábor és Kertesi
Gábor által vezetett, az MTA Szociológiai Intézete által végzett országos reprezentatív
2 Ennek a fejezetnek valamivel bővebb változata megjelent: Polónyi István: A cigány népesség demográfiai,
iskolázottsági és foglalkoztatási helyzete – s az abból adódó oktatáspolitikai következtetések In: Reisz Terézia –
Andor Mihály: A cigányság társadalomismerete Iskolakultúra-könyvek Iskolakultúra Pécs 2002. 3 Az 1990-es országos népszámlálás során azt tekintették cigány nemzetiségűnek (illetve nyelvűnek), aki annak
vallotta magát. Ez alapján 1990-ben 48.072 fő vallotta magát cigány anyanyelvűnek, és 142.683 fő cigány
nemzetiségűnek, (ami az összlakosság valamivel kevesebb, mint 1,4 %-a).
A KSH 1993-ban a cigányság létszámát, életkörülményeit feltáró, nem önbevalláson alapuló vizsgálatot végzett.
Ennek során a vizsgálatot "jó helyismerettel rendelkező számlálóbiztosok" végezték, akik az életvitel szerint
osztályozták a háztartásokat (cigány életvitelű, átmeneti/bizonytalan, nem cigány életvitelű). Ezen vizsgálat
során a magyar lakosság 3,9 %-a volt cigány életvitelű 1993-ban.
A Szonda Ipsos 1996-os kutatása 6,6 %-ra becsülte a cigányok arányát a 18 év feletti életkorú népességben.
Page 9
9
cigánykutatások adatait tartják. (Kemény I - Havas G - Kertesi G 1994) 4
Ezen vizsgálat során
azokat tekintették cigányoknak, akiket a környezetük cigánynak tekintett. Az 1994. január 1-
jei (eszmei dátumon) Magyarországon mintegy 450 ezer fő volt a cigánynépesség száma, akik
mintegy 100 ezer háztartásban éltek.
A cigányság lélekszáma Magyarországon 1893–19935
Év Népszámlálás szerint Minősítés
szerint
Forrás
Anyanyelv Nemzetiség
1893 65000 Cigányösszeírás. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal
1900 5662 Népszámlálás
1910 9799 Népszámlálás
1920 6989 Népszámlálás
1929 80-100000 Szakértői becslés: Gesztelyi Nagy László
1930 7841 Népszámlálás
1930 100000 Szakértői becslés: Kemény Gábor
1938 100000–150000 Szakértői becslés: Drózdy Győző
1941 18640 27033 Népszámlálás
1949 21387 37598 Népszámlálás
1960 25633 56121 Népszámlálás
1963 222000a) Reprezentatív adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal
1970 34957 Népszámlálás
1970 220-250000 Megyei Tanácsok becslései. Minisztertanács Tanácsi Hivatala
1971 320000 Reprezentatív adatfelvétel. MTA Szociológiai Kut. Csop.
1977-78 325000 Megyei Tanácsok becslései. Minisztertanács Tanácsi Hivatal
1980 27915 640406 Népszámlálás
1990 48072 142683 Népszámlálás
1993 394000b) Reprezentatív adatfelvétel. Központi Statisztikai Hivatal
1993–94 482000 Reprezentatív adatfelvétel. MTA Szociológiai Kutatóintézet
a) Telepeken élő cigányok.
b) Magánháztartásokban élő cigányok.
A cigány népesség számának és arányának mérésével, és előrebecslésével, illetve annak
lehetséges és szükséges voltával kapcsolatosan egy viszonylag éles vita bontakozott ki a 90-es
évek végén a kérdéskörrel foglalkozó néhány kutató között. Ladányi János és Szelényi Iván
"Ki a cigány?" című írásukban7 arra mutattak rá, hogy rendkívül vitathatóak azok a kutatási
erőfeszítések, amelyek a cigányság, vagy más etnikum lélekszámának, részarányának,
társadalmi összetételének elemzésére irányulnak. Ugyanis ezen etnikai csoportok
körülhatárolása elkerülhetetlenül önkényes, a csoportképző ismérvek szükségszerűen
4 A szerzőnek több publikációja jelentek meg ezzel összefüggésben: Pl. Kemény Istvánnak az Educatioban (1996
tavasz), és a Magyar Tudományban (1997/6), Kertesi Gábornak az Esélyben (1996/3). továbbá: Kettesi Gábor -
Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Soci-typo, Budapest, 1998., valamint Kemény I. - Havas
Gábor: Cigánynak lenni. In.: Társadalmi Riport 1996. Századvég-TÁRKI, Bp. 1996. 5 Forrás: Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig http: //www. ksh. Hu /pls
/ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html 6 Az eredeti közleményben 6404 fő szerepel – ami nyilvánvalóan sajtóhiba
7 Lásd Kritika 1997. decemberi számában
Page 10
10
vitathatóak. Kertesi Gábor – akinek Kemény Istvánnal és Havas Gáborral 1993-1994-ben
közösen végzett empirikus vizsgálatát is támadja az említett cikk - „Az empirikus
cigánykutatások lehetőségéről” című írásában8 száll vitába a Ladányi-Szelényi
szerzőpárossal. Kertesi igen alapos elemzést ad a mérés és mérhetőség problémájáról,
valamint az 1993-94-es vizsgálat céljairól és módszereiről, kitérve más vizsgálatok eltérő
eredményeinek okaira is. Végül Kertesi saját kutatói elkötelezettségéről is ír: azt
hangsúlyozza, hogy ő "a cigánysággal kapcsolatos kutatási célok közül, társadalmi
horderejénél fogva, kitüntetetten fontos célnak tekinti az etnikai klasszifikációhoz tartozó
előítélet és diszkrimináció nyomán keletkező társadalmi határvonal és e választóvonal két
oldalára kerülő népességek összehasonlító vizsgálatát”.
A cigány népesség demográfiai vizsgálataival, demográfiai előreszámításaival kapcsolatosan
is fel-fel merülnek hasonló viták. Például a Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai
forgatókönyvek 1997–2050 címen közreadott tanulmányával kapcsolatosan – amely a
népesség előrejelzések kapcsán a hazai cigány népesség előreszámítására9 is közöl
forgatókönyveket – Neményi Mária10
(MTA Szociológiai Kutatóintézetének) fejezi ki abbéli
kételyeit, hogy mennyiben tekinthető helyesnek az előreszámítás bázisaként használt cigány
népesség-meghatározás. Neményi szerint „összemosódik a kutatás tárgya – adott esetben a
„cigány” populáció leírása – egy társadalmi viszonyrendszer szomorú következményével, és
amikor a kutató azt hiszi, hogy objektív módszerekkel egy sajátos népcsoportot ír le,
valójában a megkülönböztetés áldozatainak kilátástalan helyzetéről tudósít.” Neményi nem
tudja elfogadni a KSH 1993-as reprezentatív adatfelvételének módszereit, s így adatait sem.11
Ezek a fenntartások sok tekintetben jogosak. Más a helyzet azonban az előreszámítás
módszereivel kapcsolatban tett megjegyzésekre. Nem igazán logikus támadni az
előreszámítás azon előfeltevését, hogy a roma népességet sem az asszimiláció, sem a
8 Replika, 29. Szám, 1998.
9 A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig, KSH, Budapest, 1999. augusztus.
10 http://www.akm.tti.hu/nemenyi_maria_kis_roma_demografia.htm illetve Neményi M.: Cigánynak születni,
szerkesztette Horváth Ágota, Landau Edit és Szalai Júlia, Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó,
Budapest, 2000. 277–282. oldal 11
Mint Neményi írja: „…a KSH valójában kérdezőbiztosaira bízta, hogy az összeírt lakásban lakók
összességéről a következő megállapítást tegye: „cigány életvitelű közösség” tagjai-e, „átmeneti életvitelű
közösségnek” tekinthetők, vagy pedig „nem cigány életvitelű közösségről” van-e szó. Jobb nem belegondolni,
minek alapján döntötték el az adatfelvételt végzők, hogy az együtt élő személyek cigány származásúak, a cigány
kultúrát, hagyományokat ápolóak-e, vagy esetleg csak egy részük kötődik vérségi vagy életviteli okokból a
cigánysághoz. Nem tudok másra gondolni, minthogy a bőr-, haj- és szemszín, testalkat „rasszjegyeit”
kiindulópontnak tekintve olyan jellegzetességeket kerestek, amelyek a többségi társadalom szemében a cigány
életvitel attribútumai, és amelyeket a magyar lakosság körében végzett előítélet-vizsgálatok oly bőségesen tártak
fel az elmúlt évek során.”
Page 11
11
nemzetközi vándorlás érdemben nem fogja érinteni12
- ez ugyanis egyszerű módszertani
előfeltevés – (ehhez képest lehet kiszámítani mind az asszimiláció, mind a kivándorlás
létszámcsökkentő hatását). Azok az előfeltevések sem igazán támadhatók, amelyek a
termékenység és a várható élettartam mai adataiból igyekeznek a cigány népesség jövőbeli
demográfiai jellemzőire következtetni – (nem igazán van ugyanis más megalapozott becslési
módszer)13
.
Mindezek előrebocsátására azért volt szükség, mert jelen tanulmány is a szóban forgó - az
1993-as reprezentatív adatfelvétel segítségével korrigált 1990-es népszámlálási adatokra
épülő 2050-ig kitekintő – cigány népességre vonatkozó KSH előrebecslést, valamint az 1993-
as KSH felvétel adatait, továbbá a Kemény-Havas-Kertesi munkákat14
használja
vizsgálódásaihoz. A fentiekben bemutatott néhány vélemény rámutat arra, hogy egy ilyen
népesség-előreszámítás természetesen számos leegyszerűsítést és hibalehetőséget tartalmaz.
Mint minden jövőre vonatkozó vizsgálat. Ebből azonban nem következik az, hogy az ilyen
elemzésekre nincs szükség, - sokkal inkább az, hogy a hibalehetőségeket mindig szem előtt
tartó rendszeres elemzésekre van szükség, mert a hibák éppen azzal korrigálhatók, ha a
rendszeres vizsgálatok eredményeit rendszeresen szembesítjük a tényekkel15
.
3.2 A hazai össznépesség és a cigány népesség várható alakulása
12
Neményi azt kérdezi, hogy: „Vajon csak az egyszerűbb számíthatóság kedvéért, vagy Kasszandraként a szerző
tudja, hogy a kiszorítás, a marginalizáció, a szegregáció az elkövetkező 50 évben is fennmarad?” 13
Neményi szerint: „Azt feltételezni, hogy a termékenységi arányok a továbbiakban is jelentősen eltérnek a
többségi arányoktól, megint csak abból a statikus szemléletből fakad, hogy a cigánynak tekintett populáció tagjai
körében az elkövetkezendő években sem fog jelentősen növekedni az iskolázottság, a szakképesítés megszerzése
– ezen belül különösen a nőké –, hiszen ha e téren történne változás, ugyanaz következne be, mint Európa
legkülönfélébb kultúrájú, vallású, nemzetiségű népeinél a 20. század folyamán, ahol ez az egyszerű összefüggés
(magasabb iskolai végzettség – alacsonyabb termékenységi ráta) mindenütt a gyermekszám radikális
csökkenését eredményezte.” Függetlenül attól, hogy ez a Neményi megállapítás igaz, azonban akkor sem
kifogásolható módszer, ha a cigány lakosság jelenlegi demográfiai jellemzőiből indul a becslés – (természetesen
az előreszámítása során feltételeztek termékenység csökkenést) 14
Illetve Puporka Lajos - Zádori Zsolt (szerk.) (1999) A magyarországi romák egészségi állapota Roma
Sajtközpont anyagát, amely szintén az előző adatforrásokra építkezik. 15
Ezzel együtt jelen sorok szerzője elfogadja Ladányi János és Szelényi Iván Még egyszer az etnikai besorolás
„objektivitásáról” című írásának végső megállapítását (Replika 30. Szám 1998.) „… arra a kérdésre, mekkora a
magyarországi cigány (vagy bármelyik más etnikai csoportba sorolható) népesség száma, és milyen a társadalmi
összetétele, a definíciótól függõen többféle tudományos válasz adható; a különféle definíciók megalkotásának és
az ezekből adódó adatok előállításának pontosan rögzíthető szabályai vannak; az etnikai klasszifikációs folyamat
társadalmi értékek által igen erősen meghatározott, az „egyetlen helyes” definíció kiválasztása pedig nem
objektív, tudományos ítélet, hanem politikai döntés kérdése”.
Page 12
12
A Kemény-Havas-Kertesi vizsgálat alapján tehát 1994-ben mintegy 450 ezer főre (a lakosság
4,4 %-ára) becsülhető a hazai cigány népesség. Az 1971-es hasonló elveken nyugvó vizsgálat
közel 320 ezer fő (kb. 3 %-nyi) cigánypopulációt becsült, - ami bő 20 év alatt 41 %-os
növekedést jelent. Az összlakosság viszont 1981 óta évi 1-3 ezrelékes fogyást mutat. A
jövőben további eltolódás várható Kemény és szerzőtársai szerint. Jelenleg az élveszületések
száma ezer lakosra számítva a cigányoknál 28,7 - ugyanakkor az összlakosságnál mindössze
9,9, míg a halálozás tartósan 13 és 14 fő körül mozog. Húsz éves időtávon számolva az ország
lakóinak száma 9,6 millió körül várható, míg a cigányság létszáma 700 ezer fő körül fog
alakulni, azaz a népesség több mint 7%-át teheti majd ki. (Puporka-Zádori 1999., 10. Old.)
"Még markánsabb a gyermekszületésre vonatkozó adat: ma minden nyolcadik
Magyarországon született gyermek cigány származású.” (Puporka-Zádori 1999., 10. Old.)
Tegyük hozzá, hogy a cigány családoknál is mind általánosabbá válik a családtervezés, és
kevesebb gyermek születik.
A gyermekszám az összlakosságénál sokkal nagyobb a magyarországi cigányok körében, de
sokkal nagyobb a halálozások száma és aránya is, és ennek következtében sokkal kisebb a
várható élettartam is. Egyes (nem reprezentatív) vizsgálatok (Pik K 1991) szerint a férfiak
12,5 a nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a nem cigányok.
A cigány és a teljes lakosság generációk szerinti megoszlása 1993-ban
0
5
10
15
20
25
30
35
40
Cigányok Teljes népesség
0-14 évesek
15-29 évesek
30-39 évesek
40-59 évesek
60- évesek ésidősebbek
Page 13
13
A fenti folyamatok következményeként erősen eltér a cigány lakosság és a teljes népesség
generációs megoszlása. A teljes populáció generációs megoszlását az „idősödő” társadalom
korcsoport megoszlása jellemzi, - azaz alacsony létszámú fiatal korcsoport, majd viszonylag
magas középkorú korcsoport, s lassan csökkenő létszámú idős korcsoportok. A cigány
populáció generációs megoszlása a fiatal közösségek képét mutatja, azaz a népességen belül a
gyermek korosztály létszáma a legnagyobb, s az idősebb korosztályok létszáma csökken.
A hazai népesség-előreszámítások keretében készült előrebecslés a cigányság számáról és
arányáról is.
A teljes populáció előreszámítása során abból indultak ki, hogy az össznépesség
termékenységét tekintve folytatódik a 90-es évek közepén megkezdődött folyamat16
, a teljes
termékenység (amely az 1990-es 1,92-ről 1996-ban 1,46-ra, 1998-ban 1,33-ra, 2000-es évek
elejére pedig 1,3 körüli értékre csökkent) – a gazdasági fejlődéstől, a társadalmi jóléttől és a
családpolitikától függően – hosszabb távon 1,3–1,9 között alakul17
A közepes változat szerint
a 2000. év körüli 1,28-as szintről 2030-ra 1,6-ra emelkedik a termékenység. A várható
élettartamok tekintetében – a jelenlegi igen kedvezőtlen helyzet18
– lassú javulására lehet
számítani, amelynek nyomán 2010-ig mintegy 3 évnyi élettartam-növekedéssel számolnak a
szakértők, s azzal, hogy 2050-ig a hazai halálozás mutatói a nyugat-európai mutatókhoz
zárkóznak fel19
.
16
"A gazdasági-társadalmi váltás radikális változásokat hozott a fiatal generációk családalapítási,
gyermekvállalási magatartásában. Ennek a változásnak a lényege abban foglalható össze, hogy a korábbi, a
demográfiában keleti típusúként emlegetett házasságkötési, gyermekvállalási mintát nagyon gyorsan felváltják a
nyugati típusú házasodási, szülési jellemzők. Ennek egyik szembetűnő jele az, hogy az első gyermek
megszületése a nők életében lényegesen későbbi életkorban történik meg. Amíg korábban 20-22 év volt a nők
átlagos kora első gyermekük megszületésekor, ez rövid idő alatt 25-28 év lesz a kohorszokban. Mindennek az a
következménye, hogy a jelenlegi átmeneti időszakban hiányoznak a korábban fiatal korban szült gyermekek."
(Hablicsek László: Öregedés és népességcsökkenés demográfiai forgatókönyvek, 1997-2050 Demográfia 1998.
XLI. évf. 4.) 17
Az előreszámítás itt és később bemutatott adatai: Hablicsek László: Demográfiai forgatókönyvek 2000–2050.
Hipotézisek és eredmények 2000. Január (http: // www. ksh. hu/ pls/ ksh/ docs/ intezmenyek/ nki/ magyar/
freeadat/ projprep1/ prjp1.html) alapján 18
Amelyet az jellemez, hogy 1980 és 1990 között a férfiak várható élettartama 65,45 évről 65,13 évre csökkent
(s a nőké is csak igen szerény mértékben 72,7, évről 73,71 évre növekedett) A 90-es éve végén – 1999-ben és
2000-ben - némi javulás tapasztalható: a férfiak esetében 66,32-ről 67,11 évre, a nők esetében 75,13-ról 75,59
évre növekedett a születéskor várható élettartam. 19
Itt a közepes és a felső hipotézisről volt szó, az alsó hipotézis azzal számol, hogy „folytatódna az a különleges
halandóságalakulási szakasz, amelyet leginkább Magyarországon figyelhetünk meg az 1960-as évektől,
nevezetesen a mortalitás süllyedésének visszafordulása, a férfiak, azon belül a középkorúak elhalálozási
gyakoriságainak jelentős emelkedése, a férfiak és a nők élettartamai közötti különbség jelentős megemelkedése.
Page 14
14
A népesség előreszámítása, 1995-2050
Korcsoport 1995 2000 2010 20 30 40 50
0-19 éves (efő) 2725,4 2371,2 2040,3 1894,1 1817,1 1635,7 1521,6
20-64 éves (efő) 6083,7 6220,9 6126,7 5733,7 5366,5 4958,1 4408,7
65- éves (efő) 1436,6 1472,4 1510,3 1730,3 1803,8 1918,7 2106,2
Összesen (efő) 10245,7 10064,4 9677,3 9358,1 8987,3 8512,5 8036,5
Teljes termékenységi arány 1,6 1,3 1,4 1,6 1,6 1,6 1,6
Szül. várható élettartam 69,8 70,9 72,5 74,3 76,0 77,4 78,3
A cigány népesség előreszámítása során először az induló demográfiai jellemzőkkel kell
tisztában lenne. Hablicsek László elemezése20
szerint 1995-ben a cigány népesség létszáma
491 ezer főre tehető. Az élveszületések száma 13 ezer, a halálozások száma 4–5 ezer fő
évente. Ezek szerint a roma népesség évente 9 ezer fővel gyarapodik. A keresztmetszeti
átlagos gyermekszámot (más néven a teljes termékenységi arányt) 3,0-ra, a férfiak születéskor
várható átlagos élettartamát 54,4 év, a nőkét 64,3 évre becsülte Hablicsek. A feltevés szerint a
0–19 évesek száma 240 ezer, a 20–64 éveseké 237 ezer fő, s 14 ezer fő a legalább 65 évesek
száma. A fiatalok, valamint az aktív korúak aránya a roma népességen belül 49–48 százalék.
A roma népességben mintegy 3 százaléknyi idős, legalább 65 éves ember él.
Az előreszámítás közepes hipotézise szerint a roma termékenység gyorsan lecsökken 2,4
körüli szintre. Majd a csökkenés lelassul: 2030-ban 2,2 felett várható, majd ezt követően
jelentős csökkenés várható, s végül megközelíti az országos átlagot. A végső gyermekszám
2050-re már jóval az egyszerű reprodukciós szint alatt lehet (1,83).
…. 1960 óta a 45-49 éves férfiak elhalálozási gyakorisága több mint háromszorosára, a nőké 40 százalékkal
emelkedett. 30 éves kortól 65 éves korig a férfiak 49 százaléka meghal, ez több mint az 1920-as évek átlaga. A
30 éves nők 76 százaléka éri meg a 65. életévet, annyi, mint 40 évvel ezelőtt. Az európai közepes helyzetből a
magyarországi mortalitás a legrosszabbá vált 1980-ra és ezt a pozícióját "megőrizte" az utóbbi 15 évben. A
súlyos magyarországi halandósági helyzet megítélése mára annyiban változott, hogy a volt Szovjetunió
utódállamaiban elképesztő halandóság-romlást mértek az utóbbi három évben. Ugyanakkor ütemes
csökkenésnek indult például a cseh és a lengyel halandóság.” (Hablicsek 2000.) 20
Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig (2000) http: //www. ksh. Hu /pls /ksh
/docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html, (megjelent Cigánynak születni.. 2000.)
illetve Hablicsek László: Kísérlet a magyarországi roma népesség előreszámítására 2050-ig. In: Tanulmányok a
cigányság helyzetéről. Aktív Társadalom Alapítvány, 2000/5. (megjelenés alatt)
Page 15
15
A születéskor várható élettartamot tekintve az előreszámítás alapváltozata szerint a roma
férfiak élettartama az 1995. évre becsült 54,4 évről 72 évre, a nőké 64,3 évről 80 évre
emelkedne a következő 50 év alatt, vagyis alulról közelítené a jelenlegi európai átlagokat.
A roma népesség előreszámítása, 1995-2050
Korcsoport 1995 2000 2010 20 30 40 50
0-19 éves (efő) 272,0 280,6 300,0 323,6 359,5 365,1 362,0
20-64 éves (efő) 266,5 309,6 388,2 476,7 544,5 618,8 684,3
65- éves (efő) 15,2 19,0 24,5 34,4 57,3 88,8 128,4
Összesen (efő) 553,8 609,2 712,7 834,7 961,2 1072,6 1174,7
Teljes termékenységi arány 3,22 2,72 2,70 2,76 2,56 2,31 2,09
Szül. várható élettartam 60,67 62,17 64,76 67,78 70,69 73,39 75,80
Végülis 2050-ben a cigány népesség várható létszáma 700-1.100 efő között várható, az
össznépesség létszáma pedig 7.400-8.800 efő között. A leginkább valószínű változat szerint a
cigány népesség aránya az alábbiak szerint várható az összpopulációban és a jellemző nagy
korcsoportokban.
A cigány népesség arányának várható alakulása korcsoportonként 2000-2050
2000 2010 2020 2030 2040 2050
A cigány népesség aránya az összpopuláción belül
(%)
6,1% 7,4% 8,9% 10,7% 12,6% 14,6%
A cigány népesség aránya a 0-19 éves
korosztályban (%)
11,8
%
14,7
%
17,1
%
19,8% 22,3% 23,8%
A cigány népesség aránya a 20-64 éves
korosztályban (%)
5,0% 6,3% 8,3% 10,1% 12,5% 15,5%
A cigány népesség aránya a 65- éves korosztályban
(%)
1,3% 1,6% 2,0% 3,2% 4,6% 6,1%
A cigány népesség arányának várható alakulása az iskolás korcsoportban 2000-2050
Korcsoport 2000 2010 2020 2030 2040 2050
A cigány népesség aránya az 5-9 éves
korosztályban (%)
12,5% 15,6% 17,5% 20,8% 23,0% 24,1%
A cigány népesség aránya a 10-14 éves
korosztályban (%)
11,1% 15,1% 16,2% 19,0% 22,2% 23,4%
Page 16
16
A cigány népesség aránya a 15-19 éves
korosztályban (%)
9,4% 12,4% 15,5% 17,4% 20,7% 22,9%
A számítások tehát azt mutatják, hogy a cigánynépesség aránya a teljes populáción belül 2030
körül éri el a 10 %-ot, s 2050-ben megközelíti a 15 %-ot. Hasonló arányok becsülhetők a
munkaképes korú népesség tekintetében is. Ugyanakkor az általános iskolai korosztályban
2010 körül 15 %, 2030 körül 20 % lesz a cigány gyermekek aránya. A középiskolás korú
korcsoportban ugyanezek az arányok 10 évvel később várhatók.
3.3 A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon
A cigány lakosság iskolázottsági adatai erősen eltérnek az országos átlagtól. Az 1993. évi
KSH vizsgálat megállapította, hogy bár jelentősen emelkedett a cigány népesség
iskolázottsági színvonala, azonban a távolság a többségi társadalométól tovább növekedett.
A cigány népesség korcsoportjainak iskolai végzettség szerinti megoszlása 1993-ban21
0 osztály 1-7. osztály 8 osztály Szakmun-
kásképző
vagy
szakiskola
Szakközép-
iskola vagy
gimnázium
Főiskola
vagy
egyetem
14-19 1,5 32,3 55,2 10,4 0,4
20-24 1,1 22,2 59,7 15,6 1,5
25-29 2,5 22,5 59,4 13,2 2,0
30-34 3,2 26,4 50,0 17,2 2,7 0,4
35-39 6,3 39,1 44,4 7,4 2,3 0,2
40-44 8,3 36,4 44,7 8,5 1,5 0,4
45-49 12,9 44,2 34,8 5,6 1,3 0,9
50-54 24,0 47,1 24,8 2,1 1,2 0,4
55-59 41,5 35,9 14,9 5,6 1,5
60-64 46,1 44,2 7,9 0,6 0,6
65-69 31,5 59,2 4,6 3,8
70- 50,0 39,4 7,7 1,0 0,8 1,9
átlagosan 9,4 32,8 45,5 10,4 1,5 0,3
21
Forrás: Kemény-Havasra hivatkozva A magyarországi romák ...(1999) 23. old
Page 17
17
A cigány és a nem cigány népesség iskolázottságát összehasonlítva azt állapíthatjuk meg,
hogy 1993-ban a nem cigány férfiak befejezett iskolaéveinek száma valamivel több mint két
osztállyal volt több, mint a cigány férfiaké, a nők esetében pedig több mint 3 osztály volt a
különbség a nem cigány nők javára.
A cigánynépesség és az összlakosság iskolázottsága korcsoportok szerint
Cigány lakosság iskolai végzettsége 199322
Össznépesség iskolai végzettsége 199023
0
osztály
1-8.
osztály
Befejezett
közép-
iskola
Főiskola
vagy
egyetem
0 osztály 1-8. osztály Befejezett
közép-
iskola
Főiskola
vagy
egyetem
15-19 1,5% 87,5% 10,8% 0,6% 88,7% 10,7%
20-24 1,1% 81,9% 17,1% 0,5% 70,3% 29,2%
25-29 2,5% 81,9% 15,2% 0,5% 63,7% 26,9% 8,9%
30-34 3,2% 76,4% 19,9% 0,4% 0,5% 64,6% 26,1% 8,9%
35-39 6,3% 83,5% 9,7% 0,2% 0,4% 64,3% 26,4% 8,8%
40-44 8,3% 81,1% 10,0% 0,4% 0,5% 63,3% 27,0% 9,2%
45-49 12,9% 79,0% 6,9% 0,9% 0,7% 66,4% 23,7% 9,1%
50-54 24,0% 71,9% 3,3% 0,4% 1,2% 69,9% 21,3% 7,6%
55-59 41,5% 50,8% 7,1% 0,0% 1,5% 70,0% 20,1% 8,5%
60-64 46,1% 52,1% 0,6% 0,6% 1,7% 66,8% 22,2% 9,3%
65-69 31,5% 63,8% 3,8% 0,0% 2,2% 65,2% 23,1% 9,5%
70- 50,0% 47,1% 1,8% 1,9% 7,7% 61,4% 21,2% 9,7%
átlagosan 9,4% 78,3% 11,9% 0,3% 1,2% 67,8% 23,9% 7,2%
22
A fenti táblázat alapján számított adatok 23
Saját számítás a "Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. KSH, Budapest 1996" adatai alapján
Page 18
18
0,0%
10,0%
20,0%
30,0%
40,0%
50,0%
60,0%
70,0%
80,0%
90,0%
100,0%
15-
19
20-
24
25-
29
30-
34
35-
39
40-
44
45-
49
50-
54
55-
59
60-
64
65-
69
70-
Főiskola vagy egyetem
Befejezett közép-iskola
1-8. osztály
0 osztály
0,0%
10,0%
20,0%
30,0%
40,0%
50,0%
60,0%
70,0%
80,0%
90,0%
100,0%
15-
19
20-
24
25-
29
30-
34
35-
39
40-
44
45-
49
50-
54
55-
59
60-
64
65-
69
70-
Főiskola vagy egyetem
Befejezett közép-iskola
1-8. osztály
0 osztály
A cigány népesség iskolázottsága
korosztályonként
1993-ban
A teljes népesség iskolázottsága
korosztályonként
1990-ben
Igen egyértelmű a cigány és a nem cigány férfiak és nők iskolázottságában mutatkozó
különbség24
:
Nem cigány férfiak és nők iskolai végzettsége
1993-ban
A cigány nők és férfiak iskolai végzettsége
1993-ban
Férfi Nő Együtt Férfi Nő Együtt
0 osztály 0,23 0,33 0,28 5,94 12,09 9,08
1-7 osztály 8,21 13,84 11,17 28,06 36,96 32,61
8 osztály 32,80 38,66 35,88 48,24 43,39 45,77
Szakmunkásk
épző
27,02 12,54 19,42 15,61 5,97 10,68
Középiskola 21,42 25,98 23,81 1,86 1,39 1,61
Felsőfok 10,32 8,65 9,45 0,28 0,19 0,24
Összesen 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00
Ugyanakkor jelentős különbség van a budapesti és a vidéki cigányok iskolázottsága között, - a
fővárosi adatok jóval kedvezőbbek. De eltérnek az iskolázottsági adatok a romungrók, a
24
Forrás: Kemény-Havasra hivatkozva A magyarországi romák ...(1999) 24. old
Page 19
19
beások és az oláh cigányok között is, - legkedvezőbb a romungrók, legkedvezőtlenebb az oláh
cigányok helyzete.
A sok kedvezőtlen adat között felismerhetők kedvező folyamatok is. Az adatok tanúsága
szerint a 90-es évek közepén, végén a 15-19 éves cigány fiatalok iskolai végzettsége már alig
mutat elmaradást. Ugyanakkor az idősebb korosztályok iskolázottságában igen jelentős
különbségek vannak. Például a 30-34 éves korosztály esetében a cigány fiatalok között 2,5 %-
ponttal több az iskolázatlan, közel 12 %-ponttal több a csak 1-8 osztályt végzett, 6 %-ponttal
kevesebb az érettségizett, és 8,5 %-ponttal kevesebb a diplomás. Az 50-54 éves korosztály
esetében pedig a cigány népesség között 22,8 %-ponttal több az iskolázatlan, 2 %-ponttal több
a csak 1-8 osztályt végzett, 18 %-ponttal kevesebb az érettségizett, és 7,2 %-ponttal kevesebb
a diplomás.
A 90-es évekre jelentősen javultak a cigány gyermekek továbbtanulási mutatói, - azonban a
leszakadás mértéke gyakorlatilag nem csökkent: „megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás
elõtti három évtizedben a beiskolázás a cigány gyerekek körében is általánossá vált. 1971-tõl
1994-ig a 20-29 éves korosztályban 77%-ra nõtt azok aránya, akik megszerezték a 8 általános
végzettséget. A korábbiakhoz képest ugyan jelentõsen megnövekedett az érettségit adó
középiskolákban továbbtanuló cigány fiatalok száma (1981: 3,6%, 1994: 10,6%), de a
különbség cigányok és nem cigányok között gyakorlatilag semmit sem csökkent.” (Kállai
Ernő- Törzsök Erika (Szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P
Budapest 33. old) Egy 192 iskolára kiterjedő vizsgálat szerint nyolcadikat végzett cigány
tanulóinak 1997-ben a 13, 1998-ban a 15,8, 1999-ben a 19%-át vették fel érettségit adó
középiskolába (szakközépiskola, gimnázium)25
. Ezek az adatok a 1994-es számokhoz képest
nagyon lassú javulást mutatnak.
25
A külügyminisztérium 2000-es anyaga szerint: „Napjainkban a nem cigány tanulóknak kb. 91,4 %-a jut be
középszintű oktatásba, míg a roma tanulóknak 33,6 %-a.” (Doncsev Toso (Szerk): Állami intézkedések a
magyarországi cigányok társadalmi integrációja érdekében Budapest 2000
(http://www.mfa.gov.hu/Hungary/roma/social.htm))
A befejezett iskolévek számának alakulása korcsoportonként a cigány és a
teljes populáció esetében (1990 ill 1993)
0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
15
-19
20
-24
25
-29
30
-34
35
-39
40
-44
45
-49
50
-54
55
-59
60
-64
65
-69
70
-
Cigány lakosság iskolai végzettsége 1993 A teljes populáció iskolai végzettsége 1990
Page 20
20
A továbbtanulók aránya a cigány és a nem cigány népesség körében26
1994 (%)
Iskolatípus Teljes népesség Cigányok
Szakiskola 6,0 9,4
Szakmunkásképzõ 35,5 31,2
Szakközépiskola 32,0 10,0
Gimnázium 24,2 0,6
Összesen: 97,7 51,2
Összességében tehát a cigányok iskolázottsága súlyos lemaradást mutat, s bár a helyzet lassú
javulását lehet megállapítani, nincs áttörés a helyzetben. Úgy tűnik az oktatási rendszer nem
tud azonos esélyeket biztosítani a cigány gyermekeknek, ami annál is aggasztóbb mivel
várhatóan egyre nagyobb arányt fognak kitenni az iskolás gyermekek között. Pedig az
iskolázás alapvető szereppel bír a cigányság társadalmi helyzetének alakításában. Ugyanis az
iskolázás határozza meg alapvetően a foglalkoztatási jellemzőket is.
Befejezés helyett
A cigányság magyarországi helyzete a rendszerváltás óta eltelt időben annyiban javult, hogy
ennek a helyzetnek nagyon sok eleme feltárásra került. Ugyanakkor a foglalkoztatási
helyzetük, és ennek nyomán szociális, anyagi helyzetük igen jelentősen romlott. Felerősödött
diszkriminációjuk.
A roma tanulók oktatási rendszerben való hátrányos megkülönböztetése a szegregációból és
az oktatásuk során alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmatlanságából adódik. Az iskolán
26
Forrás: Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2000 EÖK P Budapest
33. old
Page 21
21
belüli hátrányos megkülönböztetés okai sok esetben nem a cigány tanulókkal szembeni
előítéletesség, hanem a megfelelő feltételek és felkészültség hiányában keresendők. Az ekként
minősíthető iskolai gyakorlat a csökkentett értékű oktatástól a különböző mértékű
elkülönítésig terjed. (Doncsev Toso 2000.)
Ennél keményebben fogalmaz Radó Péter27
„Mind ez ideig nem született olyan
oktatáspolitikai koncepció, amely a cigány gyermekek iskolai sikertelensége mögött álló
problémák mindegyikére (hátrányos megkülönböztetés, szociális helyzet, kisebbségi jogok, az
oktatás minősége) stratégiailag átgondolt választ kínált volna. …. Az oktatáspolitikai
eszközrendszernek a cigány tanulók szempontjából három kiemelkedően fontos elemét
szükséges megemlíteni. Az első a határozott antidiszkriminációs politika, …... A második a
kisebbségi jogok biztosítása az oktatásban, …... A harmadik a nem kis részben a cigány
kisebbséghez tartozásból fakadó, a rossz szociális és gazdasági pozíciók által okozott
esélykülönbségek enyhítését szolgáló támogatások rendszere..”
Aligha lehet kétségbe vonni, hogy a cigányság helyzetét csak rendkívül jelentős
erőfeszítésekkel lehet javítani, - s még ez esetben is nagyon nehéz lesz kitörni abból az ördögi
körbõl, amit az iskolázatlanság, az alacsony presztízsû munka, és a munkanélküliség képez.
27
Radó Péter: Társadalmi kohézió és oktatáspolitika (http:// www. oki. hu/ cikk.asp?Kod = 2001-02- ta- rado-
tarsadalmi.html)
Page 22
22
4. Az óvodai ellátás
4.1 Bevezetés – korosztályi létszám és az óvodások száma
Az óvódás korú gyermekek száma a 90-es évek közepéig, 1995-ig – évi 374 és 366 ezer fő
között ingadozva - stagnált, majd ezt követően igen intenzíven csökkent, 2001-ben 320 ezer
fő alá esett. Az óvodások száma viszont 1995-ig enyhén növekedett – 391 ezer főről 399 ezer
főre – s ezt követően csökkent, 2001-re 350 ezer fő alá esett. Az óvodások és az óvodáskorú
gyermekek egymáshoz viszonyított száma 1990 és 1995 között (105-ről 108 %-ra) növekvő,
majd azóta nagyjából állandó, bár 2000-es évek elején ismét növekvő, aminek az az oka, hogy
az iskolakezdési kor több gyermek esetében eltolódik. Ezt mutatja az is hogy az óvodások
átlagéletkora 2001-ig növekedett.
Az óvodás korú gyermekek és az óvodások számának alakulása 1990-2001
3-5 éves gyermekek száma (efő) Óvodások száma (efő)
1990 372 391
1991 374 394
1992 369 394
1993 366 397
1994 366 396
1995 370 399
1996 368 394
1997 360 384
1998 349 375
1999 340 366
2000 329 353
2001 314 342
2002 300 332
Page 23
23
250
270
290
310
330
350
370
390
410
19
90
19
91
19
92
19
93
19
94
19
95
19
96
19
97
19
98
19
99
20
00
20
01
20
02
efő
3-5 éves gyermekek
száma (efő)
Óvodások száma
(efő)
Forrás: Statisztikai évkönyvek, Oktatási Évkönyvek
Az óvodás korú gyermekek és az óvodások számának alakulása 1990-2001
Az óvodások korévek szerinti megoszlása 1990-2002
1990/91 1992/93 1994/95 1996/97 1998/99 1999/00 2001/02 2002/03
3 éves és
fiatalabb
88090 91750 89608 82039 75442 71192 68602 68587
4 éves 109968 106795 107712 104914 100850 98462 88433 87713
5 éves 119068 115963 115881 118815 111004 110489 100012 98992
6 éves 72487 78041 80729 87896 85087 84452 80490 74607
7 éves és
idősebb
1516 1871 2254 664 2484 1109 4748 4808
Átlag életkor
(év)
4,46 4,47 4,49 4,54 4,57 4,58 4,60 4,58
3 éves és
fiatalabb
22,5% 23,3% 22,6% 20,8% 20,1% 19,5% 20,0% 20,5%
4 éves 28,1% 27,1% 27,2% 26,6% 26,9% 26,9% 25,8% 26,2%
5 éves 30,4% 29,4% 29,2% 30,1% 29,6% 30,2% 29,2% 29,6%
6 éves 18,5% 19,8% 20,4% 22,3% 22,7% 23,1% 23,5% 22,3%
7 éves és
idősebb
0,4% 0,5% 0,6% 0,2% 0,7% 0,3% 1,4% 1,4%
Együtt 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
Forrás: Oktatási Évkönyvek
Page 24
24
Az óvodások korévek szerinti megoszlása 1990-2002
0
50000
100000
150000
200000
250000
300000
350000
400000
4500001990./
91.
1991./
92.
1992./
93.
1993./
94.
1994./
95.
1995./
96.
1996./
97.
1997./
98.
1998./
99.
1999./
00.
2000./
01.
2001./
02.
2002./
03
7 éves és idősebb
6 éves
5 éves
4 éves
3 éves és fiatalabb
Óvodások átlagéletkora
4,00
4,10
4,20
4,30
4,40
4,50
4,60
4,70
1990./
91.
1991./
92.
1992./
93.
1993./
94.
1994./
95.
1995./
96.
1996./
97.
1997./
98.
1998./
99.
1999./
00.
2000./
01.
2001./
02.
2002./
03
(ko
rév)
Óvodások átlagéletkora
Page 25
25
4.2 Az óvodák fenntartói szerkezete
Az óvodafenntartók közül meghatározó szereplők az önkormányzatok.
A 90-es évek közepe óta az önkormányzati óvodákba járó gyermekek száma igen jelentősen
csökkent, a többi fenntartóhoz tartozó óvodák ellátottjainak száma viszont növekedett28
.
Ennek ellenére - a többi fenntartó némi térnyerése ellenére - az óvodás gyermekeknek több
mint 90 %-a ma is önkormányzati óvodába jár.
Az óvodás gyermekek megoszlása az óvoda fenntartói szerint
(fő)
Év Települési
önkor-
mányzat
Megyei,
fővárosi
önkor-
mányzat
Központi
költség-
vetési
szerv
Egyház,
felekezet
Alapítvány,
természetes
személy
Egyéb Összesen
1996 379626 4768 3947 4038 1948 394327
1997 368913 4432 4236 4055 1850 383486
1998 359179 3962 5031 4805 1890 374867
1999 350454 2940 5230 5655 1425 365704
2001 314837 6221 7718 5988 5855 1666 342285
2002 305270 5523 7234 6174 6363 1143 331707
Forrás: Oktatási Évkönyvek
Úgy tűnik, hogy az óvodalétesítés az egyház számára sem igazán kívánatos, - az egyházi
óvodába járó gyermekek száma nem éri el az összes ellátott 2 %-át. Ez gyakorlatilag
megegyezik az alapítványok és magán személyek által fenntartott óvodák
gyermeklétszámának az összlétszámon belüli arányával.-
28
Az ellátottak számának alakulása az óvodákban 1996-hoz viszonyítva.
Év Települési
önkormányzat
Megyei,
fővárosi
önkormányzat
Központi
költségvetési
szerv
Egyház,
felekezet
Alapítvány,
természetes
személy
Egyéb Összesen
1996 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
1997 97,2% 93,0% 107,3% 100,4% 95,0% 97,3%
1998 94,6% 83,1% 127,5% 119,0% 97,0% 95,1%
1999 92,3% 61,7% 132,5% 140,0% 73,2% 92,7%
2001 84,6% 161,9% 151,7% 145,0% 85,5% 86,8%
2002 81,9% 151,7% 156,4% 157,6% 58,7% 84,1%
Page 26
26
Az óvodai ellátottak megoszlása fenntartók szerint (%)
Év Települési
önkormányzat
Megyei,
fővárosi
önkormányzat
Központi
költségvetési
szerv
Egyház,
felekezet
Alapítvány,
természetes
személy
Egyéb Összesen
1996 96,3% 1,2% 1,0% 1,0% 0,5% 100,0%
1997 96,2% 1,2% 1,1% 1,1% 0,5% 100,0%
1998 95,8% 1,1% 1,3% 1,3% 0,5% 100,0%
1999 95,8% 0,8% 1,4% 1,5% 0,4% 100,0%
2001 93,8% 2,3% 1,7% 1,7% 0,5% 100,0%
2002 93,7% 2,2% 1,9% 1,9% 0,3% 100,0%
Az ellátási mutatók - azaz az egy csoportra jutó gyermekszám ill. az egy pedagógusra jutó
gyermekszám - legalacsonyabbak a megyei önkormányzatok által fenntartott óvodákban
valamint az alapítványi és egyéb óvodákban. Legmagasabbak pedig a települési
önkormányzati és az egyházi óvodákban.
Egy csoportra jutó gyermek/egy pedagógusra jutó gyermek
Év Települési
önkor-
mányzat
Megyei,
fővárosi
önkor-
mányzat
Központi
költség-
vetési
szerv
Egyház,
felekezet
Alapítvány,
természetes
személy
Egyéb Összesen
1995 25,3/12,5 20,7/8,9 25,0/12,1 19,0/9,8 20,7/10,0 25,1/12,4
1997 24,7/12,2 20,3/8,7 23,4/11,3 18,4/9,7 20,3/9,4 24,5/12,0
1998 24,2/12,9 19,9/9,2 23,6/12,9 18,3/11,3 19,5/11,1 24,0/12,8
1999 24,0/12,6 21,0/9,9 23,7/12,5 18,5/11,4 19,8/10,8 23,8/12,6
2001 22,3/10,7 18,0/8,6 21,3/9,2 22,6/10,0 17,7/9,1 20,1/9,4 22,1/10,6
2002 22,3/10,6 17,7/8,6 20,7/9,1 23,0/10,2 18,1/9,1 17,3/8,5 22,1/10,5
Forrás: Oktatási Évkönyvek ill. saját számítás
4.3 Rövid regionális kitekintés
Országosan az óvodások száma 1990 és 2001 között mintegy 13 %-kal csökkent az óvodák
száma pedig 2 %-kal, az óvodapedagógusok száma 4 %-kal mérséklődött. A régiókat tekintve
ugyanakkor az óvodák száma a Nyugat-Dunántúli régióban (annak minden megyéjében),
valamint Közép-Magyarországon (ezen belül Pest megyében), - tehát a leggazdagabb
régiókban és megyékben - növekedett. (Ez akkor is így van, ha Pest megye nem gazdag
Page 27
27
megye, ugyanis nyilvánvalóan a megyén belül a Budapesttel agglomerációs kapcsolatban lévő
– végül is gazdag – területeken növekedett az óvodák száma).
Az óvodák és az óvodások száma régiónként 1990/91-2001/02
Óvoda Óvodás
1990/
1991
1999/
2000
2001/
2002
1990/
1991
1999/
2000
2001/
2002
Közép-Magyarország 954 982 991 98477 94521 88481
Közép-Dunántúl 534 508 504 46312 41762 38224
Nyugat-Dunántúl 527 540 542 38056 34661 31982
Dél-Dunántúl 586 578 576 39442 35972 33464
Észak-Magyarország 686 680 669 50075 47381 44712
Észak-Alföld 768 714 713 65087 62524 59479
Dél-Alföld 663 641 638 53680 50050 45943
Összesen 4718 4643 4633 391129 366871 342285
Forrás: Oktatási Évkönyvek, illetve Területi statisztikai évkönyvek
Az egy csoportra jutó, és az egy pedagógusra jutó gyermekszám országosan 9 %-kal csökkent
1990 és 2001 között. A csökkenés oka nyilvánvalóan az, hogy a gyermekszám csökkenéssel
nem csökkent azonos ütemben sem a csoportok, sem a pedagógusok száma. Mind az egy
csoportra jutó, mind az egy pedagógusra jutó gyermekszám csökkenése legnagyobb Közép-
Magyarországon ahol 14-15%, de a Nyugat-Dunántúlon, Dél-Alföldön, Közép-Dunántúlon és
a Dél-Dunántúlon is 9-11 % körül van, - mindössze Észak-Magyarországon és az Észak-
Alföldön marad el az országos átlagtól jelentősen. A gazdasági fejlettség (amit itt az egy főre
jutó GDP-vel mérünk) és az óvodai ellátás mutatói közötti korreláció elemzése azt mutatja,
hogy az egyes területeken a gazdasági fejlettséggel csökken az egy óvodapedagógusra jutó
óvodások száma. A gazdagabb régiók és megyék óvodai ellátása jelentősen javult a 90-es
évek alatt, s az ellátás polarizáltsága – a gazdag és szegényebb régiók között - nem változott
jelentősen. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az egy óvodapedagógusra jutó
ellátottak számát tekintve Magyarország nemzetközileg igen kedvező – mondhatni gazdasági
fejlettségét messze meghaladóan kedvező – helyzetben, a legalacsonyabb értéket mutató 10
OECD ország között van.
Page 28
28
4.4 Az óvodai ellátás finanszírozása
Az óvoda finanszírozás megegyezik a közoktatás finanszírozásának általános szisztémájával,
azaz a működés költségeit a fenntartónak folyósított állami, központi normatíva, s a fenntartó
saját hozzájárulása fedezi.
Az egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatíva és az egy nemzetiségi, etnikai
óvodai ellátottra adott központi kiegészítő normatíva összege 1990-200429
(eFt/fő)
Év
Egy óvodai ellátottra
nyújtott központi
normatíva
Egy nemzetiségi, etnikai
ellátottra adott
kiegészítő normatíva
Kistelepülési
kiegészítő
normatíva
Egyéb
normatíva
Egyházak
kiegészítő
normatívája
1990 5,0
1991 15,0 5,0
1992 19,0 5,0
1993 27,5 5,5
1994 27,5 5,5
1995 27,5 5,5
1996 54,0 15% 10 %
1997 60,0 19,5 +18,0 20,0/10,0
3,0X +30%
1998 67,0 23,0 +20,0
20,0/10,0 3,2
X/0,9
q +30%
1999 80,0 25,0 +22,0 *
30 12
X/16
q +30%
2000 100,0 27,5 46,0//24,0/12,0 26
X/20
q 54,3
2001 115,6 29,0 48,0/24,0/12,0 27,5
X/21,8
q 68,1
2002 135,3 33,0 48,0/24,0/12,0 32
X/24
q 74,6
2003 182,5 44,0 48,0/24,0/12,0 20
q//34
132,8
2004 189,0 45,0 50,0/25,0/12,5 20
q//20/40
31 133,8
A központi költségvetés által nyújtott normatív támogatás 1990 és 2002 között lényegében
azonos elvek alapján történt. A központi költségvetésben alapvetően két normatívát
határoznak meg: az egy óvodai ellátottra nyújtott központi normatívát, és az egy nemzetiségi,
etnikai ellátottra adott kiegészítő normatívát. Emellett a 90-es évek második felétől további
kiegészítő normatívákat is megállapítottak. Ezek alapvetően a kistelepülési óvodai ellátás
költségeihez járultak hozzá (az 1100, a 3000 illetve a 3500 lakos alatti települések számára
nyújtottak többlettámogatást), továbbá a súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar
29
A költségvetési törvények alapján 3000 lakos alatti településen 60 fő alatti egyetlen óvoda esetében
2999 lakos alatti/3000-3500 lakos közötti települések kiegészítő normatívája
30 Központi költségvetés szintjén 1000,0 millió Ft – igényelhető amennyiben egyetlen intézmény működik
intézménytípusonként – a felosztás pályázati rendszerben történt 999 fő lakosság alatt/1000-2999 lakos között/3000-3500 lakos között
q Étkeztetés Súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar miatt kiscsoportos képzés
31 Súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavar miatt kiscsoportos (6 órás heti ill. teljes) képzés
Page 29
29
miatt kiscsoportos képzéshez nyújtottak kiegészítő támogatást. E mellett az egyházakkal
kötött megállapodás értelmében az egyházi intézmények az alapnormatívák felett kiegészítő
támogatásban is részesültek.
4.5 Az óvodai ellátás kiadásai és néhány hatékonysági jellemzője nemzetközi
összehasonlításban
A hazai oktatási statisztika szerint az óvodai ellátás összes kiadás a GDP arányában a 90-es
években és a 2000-es évek elején 0,70 és 0,88 % között volt. A 90-es évek végén némi
ingadozással 0,76 % körül alakult. Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez
viszonyított aránya a 90-es évek elején 22-23 % körül volt, majd a 90-es évek közepén 18 %-
ra csökkent, s a 2000-es évek elején ismét 22-24 % körüli értékre emelkedett.
Az óvodai ellátás néhány kondicionális jellemzőjének alakulása 1999-2002
Év A költségvetés óvodai
kiadásainak aránya a
GDP %-ában
Az egy gyermekre jutó költségvetési kiadás az óvodai
ellátásban32
(Ft/fő)
Az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre
jutó GDP-hez viszonyított aránya (%)
1985 0,63 15919 16,3% 1990 0,74 41267 20,5% 1991 0,79 52526 21,8% 1992 0,84 62790 22,1% 1993 0,87 79167 23,0% 1994 0,88 96834 22,8% 1995 0,77 108837 19,8% 1996 0,72 124035 18,3% 1997 0,76 169604 20,2% 1998 0,75 201913 20,3% 1999 0,77 241823 21,4% 2000 0,70 264086 20,1% 2001 0,72 314448 21,5% 2002 0,76 397429 24,1%
Forrás: Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyv 1999, és 2001, 2002 OM Budapest 2001, 2002, 2003 illetve az
egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya saját számítás
32
A költségvetésből az állami oktatási intézmények oktatási kiadásai, kizárólag állami intézményekben tanuló
egy gyermekre számítva
Page 30
30
0,00%
0,20%
0,40%
0,60%
0,80%
1,00%
1,20%
1,40%
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
GD
P %
0,0%
5,0%
10,0%
15,0%
20,0%
25,0%
Eg
y f
őre
ju
tó G
DP
%
A költségvetésóvodaikiadásainakaránya a GDP%-ában
Az egy ellátottrajutó kiadásnakaz egy főre jutóG D P - h e z
v i s z o n y í t o t t
a r á n y a ( % )
Az óvodai ellátás költségvetési jellemzői
Az óvodai ellátás mutatóit nemzetközi összehasonlításban vizsgálva igen kedvező helyen
állunk, - úgy is fogalmazhatunk, hogy gazdasági fejlettségünket meghaladó a helyzetünk,
vagy úgy is, hogy az átlagnál jelentősen rosszabbak a hazai óvodai ellátás oktatás-
hatékonysági mutatói. Magyarországon az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-
hez viszonyított aránya igen magas, - az OECD országok között a 7. helyen állunk ezzel a
mutatóval, - hasonlóan az egy pedagógusra jutó ellátott aránnyal is igen előkelő helyen állunk,
az ötödikek vagyunk.
Az óvodai ellátás néhány mutatója az OECD országokban
A 4 éves és
fiatalabb óvodás a
3-4 évesek
arányában (2001)
Óvodai
intézmények
kiadásai a GDP
arányában (2001)
Egy ellátottra jutó
intézményi kiadások az
egy főre jutó GDP-hez
viszonyítva (2000)
Egy
pedagógusra
jutó ellátott
(2001)
Ausztrália 38,1 0,1
Ausztria 62,1 0,5 19 18,1
Belgium 119,4 0,5 12 16,7
Kanada 20,8 0,2 22 11,5
Csehország 76,5 0,5 18 12,7
Dánia 84,6 0,8 15 6,9
Finnország 38,7 0,4 16 13,0
Franciaország 119,3 0,7 16 19,2
Németország 70,4 0,6 20 24,6
Görögország 29,2 14,5
Magyarország 80,7 0,7 21 11,4
Izland 122,7 5,2
Írország 26,1 10 14,5
Page 31
31
Olaszország 98,9 0,5 23 12,8
Japán 76,8 0,2 13 18,5
Korea 18,2 0,1 13 22,2
Luxemburg 68,8 11,0
Mexikó 35,2 0,5 15 21,9
Hollandia 48,9 0,3 14
Új-Zéland 85,9 0,2 7,6
Norvégia 75,9 0,7 36
Lengyelország 29,0 0,5 24 12,8
Portugália 67,9 0,3 13 16,9
Szlovákia 68,5 0,4 15 10,0
Spanyolország 107,5 0,5 17 16,0
Svédország 73,1 0,5 13 10,3
Svájc 21,5 0,2 11
Törökország 15,6
Egy. Királyság 81,0 0,4 27 22,1
USA 47,4 0,4 23 14,9
Forrás: Education at a Glance 2003 OECD Paris 2003
0
20
40
60
80
100
120
140
Ko
rea
Ka
na
da
Svá
jc
Len
gye
lors
zá
g
Me
xik
ó
Fin
no
rszá
g
US
A
Ho
lland
ia
Au
sztr
ia
Po
rtu
gá
lia
Szlo
vákia
Né
me
tors
zá
g
Své
do
rszá
g
No
rvé
gia
Cse
ho
rszá
g
Ja
pá
n
Ma
gya
rors
zá
g
Eg
y.
Kirá
lysá
g
Dá
nia
Új-Z
éla
nd
Ola
szo
rszá
g
Sp
an
yolo
rszá
g
Fra
ncia
ors
zá
g
Be
lgiu
m
(%)
0
0,1
0,2
0,3
0,4
0,5
0,6
0,7
0,8
0,9
GD
P %
A 4 éves és fiatalabb óvodás a 3-4 évesek arányában
Óvodai intézmények kiadásai a GDP arányában
Az óvodai részvételi arány és a óvodai kiadások az OECD országokban
Page 32
32
0
5
10
15
20
25
30
35
40
Új-Z
éla
nd
Svájc
Belg
ium
Kore
a
Port
ugália
Svédors
zág
Japán
Hollandia
Mexik
ó
Szlo
vákia
Dánia
Fin
nors
zág
Fra
ncia
ors
zág
Spanyolo
rszág
Csehors
zág
Ausztr
ia
Ném
eto
rszág
Magyaro
rszág
Kanada
US
A
Ola
szors
zág
Lengyelo
rszág
Egy. K
irály
ság
Norv
égia
GD
P %
0
5
10
15
20
25
30
fő
Egy ellátottra jutó intézményi kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva
Egy pedagógusra jutó ellátott
Az óvodai ellátás néhány hatékonysági mutatója az OECD országokban
Magyarországon az egy ellátottra jutó kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya
igen magas, - az OECD országok között a 7. helyen állunk ezzel a mutatóval, - hasonlóan az
egy pedagógusra jutó ellátott aránnyal is igen előkelő helyen állunk, az ötödikek vagyunk.
Nem nehéz észrevenni, hogy az óvodai mutatók javulása – vagyis a hatékonysági mutatók
romlása – nagyjából az ellátottak számának csökkenésével fordítva arányos – azaz a
gyermekszám csökkenés nem járt együtt sem a pedagógusok számának, sem az óvodák
számának csökkenésével. Miközben az óvodások száma 1990 és 2001 között mintegy 13 %-
kal csökkent az óvodák száma mindössze 2 %-kal, az óvodapedagógusok száma pedig 4 %-
kal mérséklődött.
4.6 Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában
A 90-es évek közepe óta az óvodás gyermekek száma csökkent. Ugyanakkor a veszélyeztetett
gyermekek száma a 90-es végén nem csökkent ezzel együtt (sőt kezdetben inkább nőtt), s
csak a 2000-es évek elejétől csökken a számuk – és stagnál az arányuk 3,4 %.
Page 33
33
A hátrányos helyzetű ellátottak az óvodai ellátottak között
(fő) 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/0 2000/1 2001/2 2002/3
Óvodás 399339 394327 383486 374867 365705 342285 331707
ebből
Gyógypedagógiai 1149 1476 1707 1910 2091 4249 4916
Veszélyeztetett 12224 12561 12440 12961 12238 11500 11582
Tanulási,
magatartási,
beilleszkedési
zavarral
küszködő
2011 3637 3742 3658 3985 6780 7075
0
2000
4000
6000
8000
10000
12000
14000
1995./96.
1996./97.
1997./98.
1998./99.
1999./0.
2000./1.
2001./2.
2002./3.
(fő)
0
50000
100000
150000
200000
250000
300000
350000
400000
450000
összes ó
vodás (
fő)
Veszélyeztetett
Fogyatékos
Tanulási,
magatartási,
beilleszkedési
zavarral küszködő
Óvodás
0,00%
0,50%
1,00%
1,50%
2,00%
2,50%
3,00%
3,50%
4,00%
1995./96.
1996./97.
1997./98.
1998./99.
1999./0.
2000./1.
2001./2.
2002./3.
Veszélyeztetett
Tanulási, magatartási,
beilleszkedési zavarral
küszködő
Fogyatékos
Page 34
34
Viszont mind a fogyatékos, mind a tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokkal
küszködő gyermekek aránya éppen akkor stagnált amikor a veszélyeztettek aránya nőtt, s
akkor növekedett amikor az stagnált. E két gyermekcsoport együttes aránya a 2002-es évre
lényegében elérte a veszélyeztetettek arányát.
A veszélyeztetett s fogyatékos és a tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral
küszködő ellátottak aránya az óvodában
1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3.
Veszélyeztetett 3,06% 3,19% 3,24% 3,46% 3,35% 3,36% 3,49%
Tanulási,
magatartási,
beilleszkedési
zavarral küszködő
0,50% 0,92% 0,98% 0,98% 1,09% 1,98% 2,13%
Fogyatékos 0,29% 0,37% 0,45% 0,51% 0,57% 1,24% 1,48%
Tanulási,
magatartási,
beilleszkedési
zavarral küszködő és
fogyatékos együtt 0,79% 1,30% 1,42% 1,49% 1,66% 3,22% 3,61%
Forrás: Oktatási évkönyvek
Több vizsgálat mutat arra, hogy ezek a kategóriák alapvetően a cigány gyermekek számával
és arányával mozognak együtt.
Fontos tehát, hogy a cigány gyermekek óvodáztatásának néhány sajátosságára kitekintsünk.
A cigány gyermekek óvodáztatásának egyik sajátossága – mint Babusik33
megállapítja -„hogy
minél kisebb tanulólétszámú egy óvoda és/vagy minél kisebb településen helyezkedik el,
annál nagyobb valószínűséggel lesz az intézményben tanuló roma gyerekek aránya magas.”
Az adatok tanúsága szerint az összes óvodás és a cigány óvodás gyermekek óvodai részvételi
aránya nem tér el jelentősen.
33
Babusik Ferenc (2003b) : Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. 6. sz.
Page 35
35
Az egyes korcsoportok aránya az óvodások között
0
5
10
15
20
25
30
3 év alatt 3 - 4 éves 4 - 5 éves 5 - 6 éves 6 - 7 éves 7 év felett
korcsoport % (összes)
roma korcsoport %
Adatok forrása: Babusik 2003a
A Babusik adatai alapján végzett számítás szerint az óvodások átlagos életkora 4,86 év, míg
az óvodás cigány gyermekek átlagéletkora 5,03 év. Tehát jogos Babusik megállapítása:
„adatainkból az a meglepő kép bontakozik ki, hogy azon roma gyerekek esetében, akik járnak
óvodába, az óvodába járás korának eltolódása korántsem olyan magas, mint azt egyébként
informális megfigyelések alapján várnánk. Fontos volt kiemelni azt a látszólagos evidenciát,
hogy azon roma gyerekekről van itt szó, akik járnak óvodába: az adatok alapján vélhetően
nem az a roma gyerekek óvodáztatásának leglényegibb kérdése, hogy későbbi életkorban
kerülnek óvodába (láttuk, az eltolódás csupán pár százalék), hanem az, hogy milyen arányban
nem kerülnek ebbe az alapfokú intézménybe, az óvodába nem járásnak milyen okai
lehetnek.”34
Babusik azt is megállapítja, hogy „minél magasabb az óvodai roma arány, annál magasabb az
óvodában a veszélyeztetettnek nyilvánítottak aránya is – noha ez a megállapítás a 3 év alattiak
korcsoportja esetében kivételesen nem állja meg a helyét.” Ugyanakkor rámutat, hogy „az
óvodák töredékében működik gyógypedagógiai képzés (4 %), viszont közel felében (46,4 %)
van cigány kisebbségi program…. Adataink szerint a résztvevő roma gyerekek aránya
független az óvoda méretétől és roma arányától, viszont az intézmény kapacitásterhelésétől
erősen függ: minél leterheltebb az óvoda, az összes roma gyerekből annál kevesebb vehet
részt a számukra kidolgozott programban.”
34
Babusik 2003a
Page 36
36
Tegyük hozzá, hogy az országos statisztikai adatok alapján azt lehet vélelmezni, hogy a
cigány gyermekek tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködőnek illetve
fogyatékosnak minősítése és a veszélyeztetettnek minősítése bizonyos mértékben egymást
kiegészítő diszkriminációs módszerként működik
A cigány gyermekek esetében különösen jelentős probléma – a majdani iskolai nehézségek
aspektusából – az óvodába nem járás. Babusik vizsgálatai szerint35
„az óvodáskorú roma
népesség közel ötöde olyan településen él, amelyben nincs óvoda. E települések
elhelyezkedése (zárványfalvak, zsákfalvak, a szomszédos településektől földrajzilag elzárt
települések) alapján sejthető: a gyerekek nehezen juthatnak el azon településekre, amelyek
óvodai ellátási körzetébe saját lakóhelyük tartozik….. Minél kisebb az adott település, az
óvodába nem járás indexe36
annál nagyobb: a 2000 fő alatti vagy a körül ingadozó
településeken az óvodába nem járás 0,5 – 0,6, tehát az óvodáskorút nevelő családok 50 – 60
százalékában él óvodába nem járó óvodáskorú. A nagyobb településeken ez az index 10
százalék körüli vagy az alatti.”
Más vizsgálatok szerint a cigány gyermekek 11 százaléka ötéves kora után sem jár óvodába,
noha a közoktatási törvény kötelezővé tette az ötéves kori iskolaelőkészítést 37
Mindezek az adatok megerősítik a nemzeti és kisebbségi jogok országgyűlési biztosának
megállapításait, miszerint „még mindig megoldatlan az iskolaelőkészítés, mindenekelőtt az
óvoda három évig tartó rendszeres látogatásának a kérdése”, továbbá, hogy „központi
intézkedésre lenne szükség az óvodáztatás tényleges ingyenessé tétele érdekében, hiszen ma
még sok cigány család a csökkentett étkezési költségeket sem tudja vállalni, így nem
valósítható meg az óvodáztatás kötelezettsége, és csorbul az esélyegyenlőség”38
Úgy tűnik tehát, hogy az óvodás korú gyermekek számának csökkenése ellenére nem javulnak
az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának
növelése.
35
Babusik 2003a 36
„Az óvodába nem kerülést legjobban jellemző index az a szám, amely megmutatja, hogy az óvodáskorú
gyermeket nevelő roma családokra mennyire jellemző a gyermek óvodába nem járása. A megfelelő index – egy
hányados - tehát: az adott településen óvodába nem járó roma gyerekek száma osztva az óvodáskorú gyermeket
nevelő roma családok számával.” (Bábusik 2003) 37
Mester, 1999 –re hivatkozva Fiáth Titanilla (2000) 38
http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/2002/5f.htm
Page 37
37
4.7 Az állami támogatás aránya az óvodai ellátás kiadásaiból
A normatívák és az ellátottak számának ismeretében, valamint az összes költségvetési kiadás
és az összes óvodai kiadás adatai alapján meghatározható a központi állami támogatás aránya
az összes óvodai kiadás arányában39
.
Az adatok tanúsága szerint a központi állami támogatás aránya a 90-es évek elején 30-35 %
körül érte el maximumát, majd az államháztartás reformja kapcsán 25 % körülire esett vissza
1995-ben. Ezt követően azonban ismét jelentősen növekedett, s a 90-es évek végén, s a 2000-
es évek elején 44-50 % körül ingadozik. Jól látható a tendencia, hogy a központi állami
támogatás egyre jelentősebb szerepet vállalt az óvodai ellátás finanszírozásából, s mára
nagyjából a felét teszi ki annak, - bár a 2000-es évek elején ismét csökkent valamelyest.
Az állami kiadások aránya az összes óvodai kiadáson belül.
Év Óvodások
száma
Ebből
nemze-
tiségi
Óvodai
ellátás
norma-
tívája
eFt/fő
Nemze-
tiségi és
etnikai
norma-
tíva
eFt/fő
Egyházi
többlet
támogatás
Települési
kiegészítő
támogatás40
(mill Ft)
Étkeztetés41
(mill Ft) Összes
központi
támogatás
(mill Ft)
Költség-
vetés
oktatási
kiadásai
(mill Ft)
Egy
óvodásra
jutó
összes
kiadás
eFt/fő
Összes
óvodai
kiadás
(mill Ft)
1990 391129 14009 5 0 1955,6 15400 41267 16140,7
1991 394091 18372 15 5 6003,2 19727 52526 20700,0
1992 394420 19401 19 5 7590,9 24752 62790 24765,6
1993 397153 19680 27,5 5,5 11029,8 30822 79167 31441,4
1994 396184 19070 27,5 5,5 10999,8 38427 96834 38364,1
1995 399339 20470 27,5 5,5 11094,3 43234 108837 43462,9
1996 394327 20486 54 15% 617,5 22077,1 49325 124035 48910,3
1997 383486 20440 60 23 76,2 2416,0 25970,1 64962 169604 65040,8
1998 374864 19703 67 25 101,1 2361,6 325,1 28394,6 75317 201913 75689,9
1999 365704 19792 80 27 125,5 1000,0 5660,8 36574,8 87748 241823 88435,6
2000 353100 19890 100 27,5 304,1 4145,4 6700,0 47003,7 92732 264086 93248,8
39
A számítás metodikája a következő: Az OM statisztikák (Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv adatai )
közreadják az óvodáknak nyújtott összes költségvetési (azaz az államháztartási) támogatást, továbbá az összes
óvodai kiadást. Más oldalról a központi költségvetési törvényekből megállapíthatóak az adott évi normatívák. A
normatívák és az adott évi óvodás létszám alapján kiszámítható az összes központi óvodai támogatás, amelyet
levonva az összes költségvetési (államháztartási) kiadásból megkapjuk a fenntartók (azaz az önkormányzatok)
hozzájárulását az óvodai ellátáshoz. 40
A számítás során azzal számoltunk, hogy (mint azt a 90-es évek végének adatai mutatják) az óvodásoknak
valamivel több mint 8 %-a élt 1000 lakosnál kisebb településen, nagyjából 19 %-a 2000 főnél kisebb, kb. 26 %-a
3000 főnél kisebb, 29 %-a 3500 főnél kisebb településen, s végül valamivel több mint 34 %-a élt 5000 lakosnál
kisebb településen40
. 41
Az étkezők száma és az étkezési normatíva alapján számolva
Page 38
38
2001 342285 25015 115,6 29 407,8 4148,5 6917,1 51763,6 106214 314448 107630,8
2002 331707 26324 135,3 33 460,6 4020,3 7459,2 57684,3 129834 397429 131830,0
2003 330000 26000 182,5 44 836,6 3999,6 6200,0 72397,2 155000 476914,8 157381,9
Adatok forrása: Költségvetési törvények, Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyvek illetve saját számítás
(2003 részben becsült)
Az óvodai ellátás forrásainak aránya 1990-2003
Év Központi
költségvetés aránya
Önkormányzati
támogatás
aránya
Magán
hozzájárulás
aránya
% % % %
1990 12,1% 83,3% 4,6% 100,0%
1991 29,0% 66,3% 4,7% 100,0%
1992 30,7% 69,3% 0,1% 100,0%
1993 35,1% 62,9% 2,0% 100,0%
1994 28,5% 71,5% 0,0% 100,0%
1995 25,5% 73,9% 0,5% 100,0%
1996 45,0% 55,0% 0,0% 100,0%
1997 39,9% 59,9% 0,1% 100,0%
1998 37,5% 62,0% 0,5% 100,0%
1999 41,4% 57,9% 0,8% 100,0%
2000 50,4% 49,0% 0,6% 100,0%
2001 48,1% 50,6% 1,3% 100,0%
2002 43,8% 54,7% 1,5% 100,0%
2003 46,0% 52,5% 1,5% 100,0%
Az óvodai ellátás forrásszerkezetének alakulása 1990-2003
0,0%
10,0%
20,0%
30,0%
40,0%
50,0%
60,0%
70,0%
80,0%
90,0%
19
90
19
91
19
92
19
93
19
94
19
95
19
96
19
97
19
98
19
99
20
00
20
01
20
02
20
03
Központi
költség-
vetés
aránya %
Önkor-
mányzati
támogatá
s aránya
%Magán
hozzá-
járulás
aránya %
Ez a forrás-összetételi arány sok tekintetben eltér az egész közoktatás forrásszerkezeti
arányaitól, ahol a központi állami támogatásnak a 95-ös 50 %-os részesedése 2002-re mintegy
Page 39
39
80 %-ra növekedett, s az önkormányzati támogatás arány, ami a kilencvenes évek közepén
valamivel több mint 40 %-volt, a 2000-es évek elejére 15 % alá csökkent.
A közoktatás forrás-szerkezete 1991-2002
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Összes közvetlen
önkormányzati forrás
(mill Ft)
27369 53238 63261 94777 105929 80021 93032 111220 113940 83844 110373 72580
Össz központi forrás (mill
Ft)
81585 90385 104738 105837 106943 155278 198150 225900 266906 325887 364759 410298
Intézményi bevétel (mill
Ft) 13889 10793 14117 15900 23500 28100 30000 33929 37900 39559 41080 42510
MINDÖSSZESEN (mill
Ft) 122843 154416 182116 216514 236372 263399 321182 371049 418746 449290 516212 525388
Össz közoktatás kiadás a
GDP %-ában
4,9% 5,2% 5,1% 5,0% 4,2% 3,8% 3,8% 3,7% 3,6% 3,6% 3,5% 3,4%
Közoktatási kiadásból
- központi támogatás 66,4% 58,5% 57,5% 48,9% 45,2% 59,0% 61,7% 60,9% 63,7% 72,5% 70,7% 78,1%
- önkormányzati saját
forrás
22,3% 34,5% 34,7% 43,8% 44,8% 30,4% 29,0% 30,0% 27,2% 18,7% 21,4% 13,8%
- intézményi bevétel 11,3% 7,0% 7,8% 7,3% 9,9% 10,7% 9,3% 9,1% 9,1% 8,8% 8,0% 8,1%
Adatok forrása: Az összes kiadás az MKM ill OM Oktatási Évkönyvek, a központi támogatás és az intézményi bevétel OM Gazdasági Helyettes Államtitkár: Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 1990-2006 Budapest 2001 május 21.
A közoktatás forrás-szerkezete 1991-2002
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90%
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
- központi támogatás
- önkormányzati saját forrás
- intézményi bevétel
Page 40
40
4.8 Befejezésül az óvodai ellátás finanszírozásáról
Mint az előző fejezetben láttuk az óvoda központi támogatási preferenciája alacsonyabb mint
a közoktatás egészéé. Pedig igen sok szempont – népesedési meggondolások, a
gyermekszegénység, a hátrányos helyzetűek iskolai indulási hátrányának csökkenése –
fontossá tenné az óvoda finanszírozás magasabb állami preferenciáját.
Végül is az óvodai ellátás finanszírozása abban a tekintetben megfelel az esélyegyenlőség
elvárásainak, hogy az ellátás nagyrészt független a család egyéni szociális helyzetétől. A
finanszírozás nem hat igazán a hatékonyság javításának irányában, ennek következtében az
ellátás költség-hatékonysága romlott – bár ezt úgy is lehet értelmezni, mint az óvodai ellátás
javulását. Ugyanakkor nem javultak az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos
helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának növelése.
Az óvodai finanszírozás területén az előrelépés két területen lenne igen fontos. Az egyik a
költséghatékonyság javítása, a másik pedig a hátrányos helyzetű rétegek óvodáztatásának
előmozdítása.
A nemzetközi összehasonlítás tanúsága szerint a hazai óvodai ellátás igen kedvezőtlen
költséghatékonyságot mutat. Az egy ellátottra jutó kiadás az egy főre jutó GDP-hez
viszonyítva igen magas, az egy pedagógusra jutó gyermekszám pedig igen alacsony. Fontos
lenne ezen a területen racionálisabbá tenni az óvodai ellátást, s az így felszabaduló forrásokat
a hátrányos helyzetűek óvodai ellátásának előmozdítására fordítani. A gazdasági, szociális
hátrányokkal küszködő családok gyermekei óvodáztatásának előmozdítása olyan – ismert -
eszközökkel lehetséges, mint a (rászorulók számára) ingyenes étkeztetés; a gyermekek utáni
segélyezés összekötése az óvodai/iskolai beiratkozással; ösztöndíjak, pénzbeli támogatások
biztosítása az óvodai/iskolai beiratkozott gyermekek számára.
Page 41
41
5. Gyógypedagógiai képzés
Ebben a részben a fogyatékos - vagy ma már általánosan elterjedt nemzetközi terminológia
szerint különleges gondozást igénylő (special needs provision) – tanulók ellátásának és
oktatásának néhány finanszírozási és intézményhálózati kérdéseit tekintjük át röviden, - némi
nemzetközi kitekintéssel. Hozzá kell tenni, hogy ez korántsem egyszerű probléma, ugyanis a
fogyatékosok oktatásának statisztikai adatai meglehetősen szűkösen állnak csak
rendelkezésre. Különösen igaz ez a fogyatékosok ellátásának, oktatásának finanszírozási
adataira, amelyek a szélesebb körben hozzáférhető statisztikákban általában nincsenek
elkülönítetten bemutatva.
5.1 A fogyatékos tanulók létszámának alakulása
Mielőtt a különleges gondozást igénylő tanulók képzésének konkrét finanszírozási kérdéseivel
foglalkoznánk érdemes rövid kitekintést tenni ezen tanulók létszámának és korosztályi
arányának alakulására.
A fogyatékos gyermekek nevelését, oktatást ellátó iskolába járók száma42
és korosztályi
aránya Magyarországon 1950-2000
A fogyatékos tanulók létszám43
A fogyatékos tanulók a 6-13
éves korosztályhoz viszonyítva
1950/51 8078 0,70%
1955/56 10818 0,90%
1960/61 17278 1,20%
1965/66 23429 1,70%
1970/71 28857 2,60%
1975/76 34640 3,20%
1980/81 37285 3,10%
1985/86 42053 3,10%
1990/91 36742 3,10%
1995/96 37262 3,70%
42
A fogyatékos általános iskolai tanulók mellett az óvodások, és az előkészítősök, valamint a 9-10. Osztályba
járók létszámát is tartalmazza. 43
Forrás: 1950-1985 között Oktatás, művelődés 1950-1985, KSH, Bp. 1986, ezt követő adatok Statisztikai
Tájékoztató - Művelődési Évkönyv – Oktatás 1995, 1997, 1999 ill. saját számítás a következő demográfiai
adatok alapján: Hablicsek László: Népesség-előreszámítások, demográfiai forgatókönyvek a nemzetközi
vándorlás figyelembe vételével, 1994-2010, Budapest, 1995. április
Page 42
42
1999/00 40603 4,10%
2000/01.
2001/02 50824 5,10%
2002/03 54883 5,60%
A fogyatékos tanulók száma és arányuk a 6-13 éves népességhez viszonyítva
Magyarországon 1950-2002
A hazai adatok a fogyatékos tanulók korosztályi arányát – a 80-as évekbeli stagnálása mellett
– lényegében egy viszonylag folyamatos növekedés jellemzi. Az 50-es években ezen tanulók
korosztályi aránya mindössze 0,7 % volt, s létszámuk pedig alig több mint 8 ezer fő. A 70-es
évek közepétől a 90-es évek elejéig korosztályi arányuk már 3,1-3,2 % (s létszámuk 35-40
ezer fő). A kilencvenes évek végére korosztályi arányuk már kissé 4 % fölé emelkedett (s
létszámuk 40 ezer fő), a 2000-es évek elején pedig meghaladja arányuk az 5 %-ot, létszámuk
pedig 50 ezer főt.
A 90-es évtized utolsó hat évét abból a szempontból is megvizsgáltuk, hogy a különleges
gondozást igénylő tanulóknak a fogyatékosság jellege szerinti megoszlása hogyan alakult. Az
adatok arról tanúskodnak, hogy 1994 és 2000 között a különleges gondozást igénylő tanulók
korosztályi aránya 0,6% ponttal növekedett. Ez a növekedés az enyhén értelmi fogyatékosok
0
10000
20000
30000
40000
50000
60000
1950/ 51
52/5
3
54/5
5
56/5
7
58/5
9
1960/ 61
62/6
3
64/6
5
66/6
7
68/6
9
1970/ 71
72/7
3
74/7
5
76/7
7
78/7
9
1980/ 81
82/8
3
84/8
5
86/8
7
88/8
9
1990/ 91
92/9
3
94/9
5
96/9
7
98/9
9
2000./01
2002./03
fő
0,0%
1,0%
2,0%
3,0%
4,0%
5,0%
6,0%
7,0%
8,0%
%
A fogyatékos tanulók száma
A fogyatékos tanulók aránya a 6-13 évesekhezviszonyítva
Page 43
43
korosztályi arányának 0,4 % pontos, a középsúlyos értelmi fogyatékosoknak 0,1% pontos és a
mozgási, beszéd és halmozottan fogyatékosok korosztályi arányának 0,1 % pontos
emelkedéséből adódik össze.
Úgy tűnik tehát, hogy a különleges gondozást igénylő tanulók arány növekedése alapvetően a
szellemi fogyatékosok számának növekedéséből adódik.
A fogyatékos általános iskolai tanulók megoszlása fogyatékosság jellege szerint
Magyarországon44
Látási
Fogyaté-
kosok
Hallási
fogyaté-
kosok
Mozgási,
beszéd és
halmozottan
fogyatékosok
Közép-
súlyos
értelmi
fogyatékos
Enyhe
értelmi
fogyatékos
Együtt
1994/95 392 753 1683 3079 29116 35023
1995/96 366 745 1939 3196 29828 36074
1996/97 401 752 1927 3378 30089 36547
1997/98 398 700 2057 3524 30430 37109
1998/99 379 740 2235 3866 31431 38651
1999/00 349 676 2530 3990 31891 39436
Arányuk a 6-13 éves korosztályhoz viszonyítva
1994/95 0,04% 0,07% 0,16% 0,30% 2,83% 3,40%
1995/96 0,04% 0,07% 0,19% 0,32% 2,96% 3,58%
1996/97 0,04% 0,08% 0,19% 0,34% 3,04% 3,69%
1997/98 0,04% 0,07% 0,21% 0,36% 3,09% 3,77%
1998/99 0,04% 0,08% 0,23% 0,39% 3,19% 3,92%
1999/00 0,04% 0,07% 0,26% 0,41% 3,24% 4,01%
Célszerű nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni a fogyatékos tanulók összetételének
és korosztályi arányának alakulását. Az UNESCO mintegy 50 országra kiterjedő áttekintése45
szerint mindössze néhány olyan ország van, ahol a speciális iskolába járók aránya meghaladja
az iskolás népesség 3 %-át.
Az OECD országok adatait tekintve is azt találjuk, hogy Magyarországon az értelmi
fogyatékosok korosztályi aránya többszöröse az ott tapasztalhatónak.
44
Adatok forrása: Művelődési Évkönyv Oktatás, illetve Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 1995, 1997,
1999 45
Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995
Page 44
44
Az enyhe értelmi fogyatékos – vagy nemzetközi szóhasználattal enyhe tanulási nehézségekkel
küzdő – tanulók magas hazai arányát több tényezővel szokták magyarázni, részint
meghatározási különbségekkel, részint a cigány gyermekek nagy arányban speciális iskolába
való irányításával, továbbá azzal, hogy a normál tantervű iskolák megfelelő feltételek
hiányában nem képesek befogadni ezeket a tanulókat46
.
A speciális iskolába járó tanulók száma az iskolás korú népesség arányában az
UNESCO áttekintés szerint
Az egyes részvételi arány csoportokba tartozó országok aránya47
1986 1993
Kevesebb mint 0,1 % 20 % 13 %
0,1-0,4 % 25 % 31 %
0,5-0,9 % 18 % 25 %
1,0-1,9 % 12 % 21 %
2,0 – 2,9 % 12 % 6 %
Több mint 3,0 % 14 % 4 %
Összes vizsgált ország 100 % 100 %
Az alap- és alsó középfokú oktatásban részt vevő fogyatékos tanulók aránya néhány
OECD országban 1996-ban (%)48
Vak, gyengénlátó Siket,
halláskárosult
Testi és
mozgásfogyatékosok
Enyhe értelmi
fogyatékos
Új-Zéland 0,13 0,11 0,10 0,03
Törökország 0,02 0,09 0,01 0,27
Finnország 0,02 0,15 0,20 0,46
Olaszország 0,04 0,09 0,18 0,92
Írország 0,07 0,18 0,26 1,03
Magyarország 0,05 0,11 0,04 3,56
Végül is azt állapíthatjuk meg, hogy miközben Európa más részein a fogyatékos tanulók
korosztályi aránya alig éri el az 1 (legfeljebb a 2) %-ot, azon közben nálunk – alapvetően
besorolási problémák és a beiskolázás diszkriminatív jellege nyomán – a csökkenő
gyermeklétszám ellenére növekszik, s a 90-es évek legvégén 4 % felett van. A csökkenő
gyermeklétszám ellenére történő növekedés – a már említett diszkriminatív jellege miatt –
alighanem a cigány gyermekek növekvő számával és növekvő arányával van összefüggésben.
Mint közismert a népesség előreszámítások szerint 2000-ben a 0-4 éves korosztályban 15 %,
46
Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a magyar közoktatásról 2000 OKI, Budapest, 2000 331. Old. 47
Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (20 old. 10. Tábla) 48
Forrás: Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a közoktatásról 2000. OKI, Budapest 2000. 331. oldal
Page 45
45
az 5-9 éves korosztályban 12-13 %, a 10-14 éves korosztályban 11 % a cigány gyermekek
aránya.
A cigány gyermekek felül reprezentáltsága a hazai gyógypedagógiai képzésben közismert, s
egyre szélesebb körben vizsgált tény. Vannak olyan vélemények, melyek szerint ez részint
csak statisztikai besorolási probléma, részint pedig a képzés-zavarral küszködő gyermekek
iránti nagyobb odafigyelésből adódik49
.
Félő azonban, hogy másról van szó. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési
biztosa 1999. évi tevékenységéről szóló jelentésében50
így ír: „Az elmúlt évben vizsgáltuk az
ún. kisegítő iskolai oktatás helyzetét, amelynek alapján arra a - sokakat talán meglepő -
következtetésre jutottunk, hogy a kisegítő oktatási rendszer nem tekinthető másnak, mint
egyfajta zsákutcának, amelybe a roma fiatalok sajnálatos módon igen nagy számarányban
kényszerülnek bele. Más szavakkal megfogalmazva, a kisegítő oktatási rendszer nevezhető a
cigány ifjúsággal szembeni diszkrimináció egy sajátos fajtájának is, amely alatt ebben az
esetben egyértelműen szegregációt, mesterséges kirekesztést, elkülönítést értünk.”
„A cigány tanulók oktatási rendszeren belüli szegregációjának Közép-Európa más
országaiban sem ismeretlen módja e tanulók enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekek
számára szervezett ún. speciális iskolákba, illetve osztályokba való átirányítása. Becslések
szerint az ilyen intézményekben tanuló gyermekek fele cigány származású, tehát hatszor-
hétszer akkora az arányuk, mint a közoktatási rendszer egészében. A speciális intézményekbe
való átirányítás szabályainak többszöri szigorítása sem vette elejét annak, hogy ezek az
iskolák a cigány tanulók tömeges "lerakataiként" működjenek. A cigány tanulók hatalmas
49
„A speciális oktatásban részt vevők adatait az oktatási statisztika 2001-től az összes oktatási statisztikával
együtt kezeli, így az intézmények és pedagógusok számát tekintve nincsenek elkülönült adatok. A tanulók egy
része integrált képzésben vesz részt ….. Valószínűleg a statisztikai adatkezelés megváltozott módja is okozhatja,
hogy az előző évekhez viszonyítva nőtt a speciális képzésben részt vevők aránya. Míg 1998/1999-ben az
óvodások 0,5%-a és az általános iskolások 3,85%-a részesült gyógypedagógiai képzésben, addig országosan
ezek az arányok 2001/2002-ben az óvodában 1,2%, az általános iskolában 4,9% körül alakultak.” …„A
gyógypedagógiai képzésben részt vevő gyerekek arányának növekedését részben az magyarázza, hogy ma már
nagyobb figyelem irányul a részképességzavarral (diszlexia, diszkalkulia) rendelkező gyerekek speciális
igényeire. Általában a területi különbségek mögött az eltérő minőségű és nagyságú gyógypedagógiai
szolgáltatások húzódnak. Ott, ahol nagyobb arányban vonják be a gyerekeket a speciális képzésbe, nagyobb az
integrált képzés aránya, általában több az utazó tanár, illetve a gyógypedagógus.” (Jelentés a magyar
közoktatásról 2003 4.7.1. fejezet) 50
Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 1999. január 1.-
1999. december 31.- VII. fejezet (Az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt, illetőleg a Nektv. 3. § (5) bekezdésében
szabályozott diszkriminációtilalmi rendelkezéssel kapcsolatos ügyek); 6.Hátrányos megkülönböztetés az
oktatásban: iskolai szegregáció és az eltérő tantervű iskolai oktatással kapcsolatos ombudsmani vizsgálat
megállapításai.
Page 46
46
száma ebben a semmilyen továbbtanulási vagy elhelyezkedési esélyt nem kínáló
intézménytípusban nem a cigány tanulók szellemi alkalmatlanságának, hanem a velük
szembeni diszkriminációnak és a rendes közoktatási intézmények pedagógiai kudarcának a
jele. A jelenség felszámolására irányuló lehetséges intézkedéscsomagnak tehát egyszerre kell
szolgálnia a diszkriminatív gyakorlat felszámolását és a cigány tanulókat magukból nagy
számban kivető "rendes" közoktatási intézmények fejlesztését. A cigány tanulókat a kisegítő
iskolákban ért hátrányos megkülönbözetés feltérképezésére 1998-ban átfogó országos
vizsgálatot kívánunk végezni.51
”
Cigány tanulók a kisegítő iskolában
Tanév Tanulók száma
összesen
Ebből cigány Cigányok
aránya
1974/75 29617 7730 26,1%
1977/78 31666 9753 30,8%
1981/82 33079 12107 36,6%
1985/86 39395 15640 39,7%
1992/93 32099 13662 42,6%
1999/2000 40603 … 80,3%52
Forrás: Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 1999. január
1.-1999. december 31. 4. számú melléklet: A kisebbségi ombudsman a cigány gyermekek speciális(kisegítő)
iskolai oktatásával kapcsolatos vizsgálati jelentése 7. Táblázat http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/beszamol.htm
Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a „kisegítő oktatási formában a cigány fiatalok
létszáma indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul nagy, és maga a rendszer - amely
egyébként az egyéni adottságokban megnyilvánuló esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését
célozná - tág lehetőséget enged a diszkrimináció közvetett formájának a megvalósítására.” A
51
Dr. Kaltenbach Jenő A kisebbségi ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó tapasztalatairól
Budapest, 1998. február 52
Becslés Bábosik(2000) adatai alapján.
Gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes gyógypedagógiai
képzésben résztvevő tanulójának %-ban - az iskolai roma tanulóarány és iskolaméret függvényében
0 - 9,99 % 10 - 14,99 15 - 24,99 25 - 39,99 40 - 100 % Összes
120 tanulóig 83,3 85,7 100,0 92,6 91,9
121-200 27,8 72,7 86,5 77,0 83,5 80,5
201-320 87,0 50,0 62,5 82,1 94,6 80,8
321 feletti 35,1 60,6 69,4 79,9 95,9 76,3
Összes 63,3 59,1 71,1 80,4 90,2
Forrás: Babusik Ferenc (2000): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolák körében -
http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár)
Page 47
47
jelentéshez kapcsolódó melléklet statisztikai53
adatokat is bemutat a cigány tanulók kisegítő
iskolai részvételét illetően.
Cigány tanulók a kisegítő iskolában
A táblázatot és a grafikont kiegészítettük Bábusik Ferenc (2000, 2001) vizsgálatai alapján a
90-es évek végére becsült adatokkal. Bábusik vizsgálatai az országgyűlési biztosnál is
kedvezőtlenebb képet mutatnak:
„Az általános iskolákban megszervezett gyógypedagógiai képzést folytató osztályokban
(tagozatokon, valamint integrált képzést folytató osztályokban) a roma gyerekek aránya
jelentősen felülreprezentált. Ez a felülreprezentáltság legerősebben összefügg azzal, hogy
milyen magas az iskolában tanuló roma gyerekek aránya, tehát elviekben független a sérültség
lehetséges individuális okaitól.
• Azok az iskolák, amelyekben folyik gyógypedagógiai képzés, elsősorban olyanok,
melyekben magas a roma gyerekek aránya. A gyógypedagógiai képzést folytató általános
53
A jelentés hangsúlyozza, hogy: „A vizsgálati jelentésben közzétett statisztikai táblázatok adatait nem lehet
100%-os pontosságúnak tekinteni, hiszen a kisebbségi, illetve az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján nem
lehetséges valamely kisebbséghez tartozó személyek - ideértve az iskolai tanulókat is - regisztrációja. Az
adatokat különböző szociológiai módszereket alkalmazva, a vizsgálat tárgyával már hosszabb ideje foglalkozó,
szakmailag elismert kutatóktól kölcsönöztük. A statisztikai adatok alapján mindenesetre egyértelműen
megállapítható, hogy a speciális iskolai oktatásban részt vevő gyermekek körében kirívóan magas a cigány
tanulók aránya.„
Összes
gyógypedagógiai
tanuló
Cigány tanuló
0
5000
10000
15000
20000
25000
30000
35000
40000
45000
19
74
/75
19
77
/78
19
81
/82
19
85
/86
19
92
/93
19
99
/20
00
Page 48
48
iskolák – amellett, hogy magas roma tanulóarány jellemzi ezeket –, elsősorban kisméretű
iskolák (összefüggésben a roma népesség kistelepülési elhelyezkedésével),
• Amennyiben egy általános iskolában van gyógypedagógiai képzés, az abban résztvevők
közel 80–90 százaléka roma fiatal.
• Adataink tehát nemcsak megerősítik az eddigi szórványos kutatásokban leírtakat, melyek
szerint a gyógypedagógiai képzésben való roma részvétel arányai erős szegregációra utalnak,
de a kisebbségi ombudsman speciális tantervű iskolákra vonatkozó jelentésében
megfogalmazott megállapításoknál sötétebb képet festenek a "normál" általános iskolákról –
legalábbis ebben a vonatkozásban.” (Babusik 2001)
5.2 A gyógypedagógiai oktatási rendszer néhány jellemzője
A fogyatékos(nak minősített) tanulók számának növekedése nyomán mind a gyógypedagógiai
intézmények (mai szóhasználattal gyógypedagógiai tanterv szerint működő általános iskolák),
mind a kisegítő osztályt (ill. fogyatékos tanulók részére szervezett osztályt) működtető
általános iskolák száma 1999-ig folyamatosan növekedett, - (a gyógypedagógiai intézmények
száma közel négyszeresére, a kisegítő osztályt működtető iskolák száma ötszörösére
növekedett 1950 és 1999 között). – ezt követően stagnál ill. csökken. A tanulócsoportok
száma 1955 és 1999 között 753-ról 3687-re, 2001-ig pedig 3883-ra emelkedett, az ezen a
területen foglalkoztatott pedagógusok száma pedig 939 főről (1955) 6776 főre (1999) nőtt. A
gyógypedagógiai intézményrendszer az egész országot behálózza, - legtöbb különleges
gondozást igénylő tanuló 1999-ben Budapesten (5474 fő), Borsod-Abaúj-Zemplém (3797),
Pest (3738), és Szabolcs-Szatmár-Bereg (3100) megyékben lakott. A legtöbb fogyatékos
tanulókat oktató-nevelő, ellátó általános iskola54
a 90-es évek végén Pest (77), Borsod-Abaúj-
Zemplém (70), és Szabolcs-Szatmár-Bereg (67) megyékben és Budapesten (52) volt. (Itt is
szembetűnő – a beiskolázás már említett diszkriminatív jellege miatt - a cigány népességgel
való együttmozgás, hiszen közismert, hogy az ország összes cigány népességének mintegy 14
%-a él Borsod-Abaúj-Zemlém, közel 13 %-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.)
54
Kisegítő osztályt is működtető általános iskolával együtt értve
Page 49
49
A gyógypedagógiai intézmények, és tanulócsoportok számának alakulása 1950-2002
év Általános
iskolai fel-
adat-ellátási
helyek
száma
összesen
Önálló
dolgozók
általános
iskolai fel-
adat-ellátási
helyek
száma
Általános is-
kolai
feladat-
ellátási he-
lyek száma
nappali
Általános is-
kolai
feladat-
ellátási hely.
nappali nem
gyógyp.
Csak gyógy-
pedagógiai
tanterv
Fogyatékos
tanú-lók részére
szervezett
osztállyal
működő
általános isk
felh.(4.-ból)
Tanuló-
csoportok
száma *
1 2.=3+4 3 4.=5+6 5 6 7 8
1950 6185 6134 51 86 65
1955 6297 6220 77 68 753
1960 6395 6307 88 119 1120
1965 6187 42 6145 6036 109 183 1590
1970 5638 35 5603 5480 123 304 2023
1975 4657 39 4618 4468 150 396 2636
1980 3835 35 3800 3633 167 407 2952
1985 3756 35 3721 3546 175 461 3230
1990 3740 17 3723 3548 175 440 3252
1995 4015 15 4000 3809 191 468 3268
1999 3902 5 3897 3696 201 476 3687
2000 3875 7 6185 3678 190 456 3820
2001 3852 8 6185 3665 179 439 3886
2002 3793 11 3782 3607 175 439 3611
*: 90-ig az óvodai és készségfejlesztő csoportok is, 90-től csak általános iskolai csoportok
Forrás: OM Statisztikai Osztály
0
50
100
150
200
250
300
350
400
450
500
1950
1955
1960
1965
1970
1975
1980
1985
1990
1995
1999
2000
2001
2002
0
1000
2000
3000
4000
5000
6000
7000 Csak gyógy-pedagógiai tantervszerint működőá l t a l á n o s i s k o l a
Fogyatékos tanulókrészére szervezettosztállyal működőá l t a l á n o s i s k o l a
Tanuló-csoportokszáma
Általános iskolaifeladat-ellátásihelyek számaösszesen
A gyógypedagógiai intézmények, és tanulócsoportok számának alakulása 1950-2002
Page 50
50
Az adatok tanúsága szerint a gyógypedagógiai oktatás területén viszonylag kedvezőek a
pedagógus ellátás mutatói55
.
Az általános iskolák és a fogyatékos gyermekeket oktató-nevelő, ellátó általános iskolák
fenntartó szerinti megoszlása 1999/2000
Általános iskolák Fogyatékos
gyermekeket oktató-
nevelő, ellátó
általános iskolák
Települési önkormányzat 3343 90,4% 555 82,0%
Megyei önkormányzat 58 1,6% 100 14,8%
Központi költségvetési szerv 31 0,8% 2 0,3%
Egyház, felekezet 177 4,8% 7 1,0%
Alapítvány, természetes személy 75 2,0% 12 1,8%
Gazdálkodó szerv, és egyéb 12 0,3% 1 0,1%
Összesen 3696 100,0% 677 100,0%
A fogyatékos gyermekeket oktató-nevelő, ellátó általános iskolák fenntartói szerkezete nem
jelentősen, de néhány vonatkozásban eltér az általános iskolák fenntartói szerkezetétől. Az
egyik szembe tűnő eltérés a nem önkormányzati fenntartók rendkívül alacsony aránya.
Különösen meglepő az egyházak és felekezetek alacsony fenntartói részesedése56
. A másik
eltérés, az önkormányzati fenntartói körön belül a megyei önkormányzatok nagyobb
részesedése, amely abból adódik, hogy a gyógypedagógiai oktatást megyei önkormányzati
feladatként határozza meg a törvény.
55
Mint a már idézett ombudsmani jelentés írja: „A statisztikai adatok azt mutatják, hogy több mint tíz év átlagát
tekintve az emelkedő tanulói létszám mellett a pedagógusok aránya erőteljesebben növekedett, így az egy
pedagógusra jutó gyerekek “száma” 8,3-ról 6,6-ra csökkent, az egy osztályteremre jutó tanulói létszám is
kedvezőbb lett: 15,4-ről 12,1-re csökkent /…../ A szakos ellátottság (a gyógypedagógiai intézményekben
dolgozó pedagógusok és a képzett gyógypedagógusok aránya) azonban nem mutatott ilyen kedvező képet, mert
1980-ban még 71%-os volt ez az arány, 1997-re azonban 61,2%-ra csökkent.” 56
Persze csak akkor meglepő az egyházak és felekezetek alacsony fenntartói aránya a fogyatékosokat oktató-
nevelő intézmények körében, ha azzal a karitativitás elvárásával tekintünk az egyház oktatási
intézményfenntartói motivációjára. (Miután alighanem inkább a nézetformálás, és lelki nevelés motivációja a
meghatározó, - így aligha meglepő, hogy ezen a területen az egyház fenntartói szerepe igencsak mérsékelt.)
Page 51
51
5.3 A finanszírozás
A fogyatékosok oktatásának finanszírozása a világ országainak igen nagy részében állami
feladat. A már említett UNESCO áttekintés57
szerint a vizsgált mintegy félszáz ország több
mint három negyed részében az állam finanszírozta az ilyen kiadások több mint 80 %-át.
Az állam részesedése a különleges oktatási ellátás finanszírozásában (Az egyes
kategóriákba jutó országok száma)58
Az egyes kategóriákba jutó
országok száma
%
100 % 23 40 %
Több mint 95 % 13 23 %
80-94 % 8 14 %
50-79 % 7 12 %
30-49 % 3 5 %
Kevesebb mint 30 % 3 5 %
57 100 %
A fogyatékosok ellátásának és oktatásának finanszírozása nálunk a közoktatás finanszírozásán
belül történik. A finanszírozás két meghatározó forrása részint a központi költségvetés által a
fenntartók részére normatív módon (azaz fejkvóta szerűen) az ellátottak után folyósított
normatíva, részint a fenntartó saját hozzájárulása az ellátó, oktató intézmény működéséhez, -
(tehát lényegében nálunk is 100%-ig „állami” – azaz közösségi – forrásból történik a
finanszírozás).
Először a központi költségvetés által folyósított normatívák nagyságát és alakulását vizsgáljuk
meg.
A központi költségvetés két normatívát „ismer” a fogyatékosok ellátását, és oktatását végző
intézmények működéséhez való hozzájárulás tekintetében. Az egyik a bentlakásos
intézmények finanszírozását, a másik az oktatást végző intézmények finanszírozását szolgálja.
57
Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 58
Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (25 old. 16. Tábla)
Page 52
52
A normatívák nominális összege igen imponálóan növekszik, azonban reálértékük igen
jelentősen csökkent a 90-es évtized során, amely csökkenés az utóbbi években megállt, s
mérsékelt növekedés indult. (A reálérték alakulásának érzékeltetésére itt a normatívának az
egy főre jutó GDP-hez való arányát mutatjuk be.)
A fogyatékosok ellátása és oktatása normatíváinak alakulása
(eFt/fő) Fogyatékosok
bentlakásos
intézményi
ellátása
Gyógy-
pedagógiai
ellátás
A normatívák az egy főre jutó GDP-hez
viszonyítva (%)
Fogyatékosok bentlakásos
intézményi ellátása
Gyógypedagógiai
ellátás
1991 172,0 56,0 71,40% 23,20%
1992 201,0 65,0 70,50% 22,80%
1993 275,0 70,7 79,90% 20,60%
1994 275,0 70,7 64,70% 16,60%
1995 275,0 70,7 50,10% 12,90%
1996 289,5 96,8 42,80% 14,30%
1997 337,3 103,0 40,20% 12,30%
1998 391,0 130,0 39,20% 12,90%
1999 432,5 194,0 38,20% 17,10%
2000 472,0 220,0 36,00% 16,80%
2001 664,0 250,0 45,40% 17,10%
2002 714,4 300,0 43,30% 18,20%
2003 670,0 430,0 37,90% 24,40%
2004 710,0 444,0 36,60% 22,90%
0,0%
10,0%
20,0%
30,0%
40,0%
50,0%
60,0%
70,0%
80,0%
90,0%
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
Fogyatékosok
bentlakásos
intézményi ellátása
Gyógypedagógiai
ellátás
A fogyatékosok ellátása és oktatása normatíváinak alakulása az egy főre jutó GDP
arányában 1991-2000
Page 53
53
Ha a fogyatékosok ellátásának és oktatásának normatíváit, illetve azok egy főre jutó GDP-hez
viszonyított arányát a legfontosabb oktatási normatívákhoz viszonyítjuk, akkor is hasonló
folyamatokat ismerhetünk fel, - nevezetesen egyes normatívák (pl. a fogyatékosok
bentlakásos intézményi ellátásának normatívája) reálértéke folyamatosan csökken, más
normatívák (így pl. a gyógypedagógiai ellátás normatívája) a 90-es évek első felének
csökkenése után az évtized végén növekednek.
A fogyatékosok ellátásának, oktatásának és néhány fontosabb oktatási normatíva
alakulása 1991-2000 között
(eFt/fő) 1991 1995 2000 2004
Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása 172 275 400,0 780
Óvodai nevelés 15 27,5 100,0 440
Általános iskolai oktatás 30 41,0 104,0 440
Gimnáziumi érettségi vizsgára felkészítő oktatás 44 62,5 126,0 440
Szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás 54 66,0 126,0 440
Szakmai-elméleti oktatás 33 42,1 104,3
440 Szakmai gyakorlati képzés 36 40,6 60,0
Gyógypedagógiai ellátás 56 70,7 220,0 440
A normatívák az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (%)
Fogyatékosok bentlakásos intézményi ellátása 71,40% 50,10% 31,60% 40,20%
Óvodai nevelés 6,20% 5,00% 7,90% 22,70%
Általános iskolai oktatás 12,40% 7,50% 8,20% 22,70%
Gimnáziumi érettségi vizsgára felkészítő oktatás 18,30% 11,40% 9,90% 22,70%
Szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás 22,40% 12,00% 9,90% 22,70%
Szakmai-elméleti oktatás 13,70% 7,70% 8,20%
22,70% Szakmai gyakorlati képzés 14,90% 7,40% 4,70%
Gyógypedagógiai ellátás 23,20% 12,90% 17,30% 22,70%
Page 54
54
A gyógypedagógiai oktatás és ellátás valamint néhány oktatási normatíva alakulása az
egy főre jutó GDP-hez viszonyítva
A gyógypedagógiai oktatáshoz, ugyanúgy mint a közoktatáshoz a fenntartó (jelen esetben
meghatározó módon az önkormányzatok) is hozzájárulnak. Az önkormányzati hozzájárulás
aránya a közoktatáshoz a 90-es évek végén csökkenő tendenciát mutat – illetve fordítva is
fogalmazhatunk: a közoktatás támogatásában a központi állami támogatás aránya növekszik.
1995-ben az önkormányzati közoktatás működési kiadásainak közel 44 %-át finanszírozták az
önkormányzatok, 1999-ben valamivel több, mint 30 %-át, 2000-ben pedig mintegy 23 %-át.
A gyógypedagógiai oktatatás esetében ugyanezekkel az arányokkal számolva az összes
gyógypedagógiai ellátási és oktatási kiadás 1995-ben mintegy 12 milliárd Ft, 1999-ben pedig
közel 20 milliárd Ft volt. Ez 1995-ben a GDP 0,21 %-ára, 1999-ben pedig 0,19 %-ára rúgott.
1995-ben a költségvetés oktatási kiadásai a GDP-hez viszonyítva 5,46 %-ot tettek ki, 1999-
ben pedig 5,13 %-ot, azaz ennek 1995-ben a 3,6 %-a, 1999-ben 3,9 %-a voltak a speciális
Page 55
55
oktatás kiadásai. A korábban már említett UNESCO áttekintés59
szerint az, jelentős
különbségek vannak abban, hogy a speciális oktatás kiadásai mekkora hányadát teszik ki az
összes oktatási kiadásnak: a kevesebb mint 1 %-tól a több mint 7 %-ig. A hazai adat alapján
úgy tűnik mi a középmezőnyben helyezkedünk el.
A speciális oktatás kiadásainak aránya az összes oktatási kiadás arányában (Az egyes
kategóriákba jutó országok száma)60
Az egyes kategóriákba jutó
országok száma
Több mint 7 % 4
5,0-6,9 % 7
3,0-4,9% 4
1,0-2,9% 4
Kevesebb mint 1 % 7
26
5.4 Befejezésül a gyógypedagógiai képzésről
A hazai különleges gondozást igénylő tanulók ellátásának és oktatásának néhány – alapvetően
finanszírozási és intézményrendszerrel összefüggő – sajátosságait áttekintve azt állapíthatjuk
meg, hogy a hazai viszonyok nagyjából megfelelnek a nemzetközi tapasztalatoknak.
Ugyanakkor szembe tűnő ezen tanulók létszámának – a nemzetközi összehasonlításban is
kiemelkedően – nagy ütemű növekedése, és mára igen magas korosztályi aránya, amely a
hazai beiskolázási, besorolási módszer nemzetközitől elütő jellegére utal. Több tényező is arra
mutat, hogy ez a besorolás a cigány gyermekekre nézve diszkriminatív, - s a különleges
gondozást igénylő tanulók számának növekedése az iskolaköteles korú cigány gyermekek
számának növekedésével függ össze.
Egyértelműen látszik, hogy az ombudsmani vizsgálat ellenére a fenti folyamat nem állt meg.
Mára – a 2000-es évek elejére – a gyógypedagógiai ellátásban részesülő tanulók aránya
meghaladja az 5 %-ot. Ennek részint az oktatási rendszer szegregációs hajlama az oka.
Részint pedig a finanszírozás is abban az irányban hat, hogy a jelentősen magasabb
normatívák arra motiválják a fenntartókat, hogy a gyógypedagógiai rászorultság
59
Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 60
Forrás: Review of the Present Situation in Special Needs Education UNECSO 1995 (26 old. 17. Tábla)
Page 56
56
szükségességét szorgalmazzák, (ami nyilvánvalóan ösztönzőleg hat az ezt megállapító
bizottságok munkájára).
A finanszírozás oldaláról a megoldás egy olyan finanszírozás lehet, amely a gyógypedagógiai,
illetve egyéb különleges gondozást igénylő tanulók számától függetlenül nyújtana támogatást
a fenntartók számára. Például a közoktatási tanulólétszám központilag meghatározott
százalékára (pl. 3 %-ára) nyújtana kiemelt normatívát, függetlenül attól, hogy ténylegesen
hány főt igyekeznek a fenntartók ebbe a csoportba sorolni. Ebben az esetben nincs
finanszírozási nyomás abban az irányban, hogy minél több gyermek kerüljön a kiemelt
finanszírozást biztosító kategóriákba.
Az iskolarendszer diszkriminatív jellegének megszüntetése azonban nyilvánvalóan nem
elsősorban finanszírozási probléma. Az egy másik kérdés, hogy lehet a finanszírozás
eszközével is harcolni a diszkrimináció ellen. Mind alapfokú, mind közép, mind pedig
felsőoktatás esetében lehetséges – és egyes fejlett országokban szokásos – finanszírozási
megoldás, hogy az állami hozzájárulás feltétele az, hogy a támogatásra számot tartó iskolában
a diszkriminált népcsoportnak a befoglaló település, térség vagy régió populáción belüli
arányait (pontosabban annak az adott iskolai korosztályra vonatkozó korosztályi arányait) kell
a tanulói között felmutatnia ahhoz, hogy a támogatást megkaphassa.
A közelmúlt cigány tanulók miatti iskolaszétválására aligha került volna sor, ha – a jelenleg
automatikus normatív (sőt az egyházi iskolák esetében kiegészítő normatív) támogatás –
feltétele fenntartótól függetlenül az, hogy a település cigány lakosságának az iskolás
korosztályra vonatkozó arányának megfelelő beiskolázást kell ahhoz felmutatni, hogy a
fenntartó a központi normatív támogatást megkapja.
Aligha kétséges, hogy pl. a cigányság iskoláztatása nemzeti kérdés, amelyet a
nemzetgazdaság erőforrásaival kell megoldani. Ebből a forrásból pedig akkor kaphat
valamely oktatási intézmény fenntartó, ha megfelelő erőfeszítést tesz ezekért a közös célokért.
Page 57
57
6. Szakképzés
A 90-es években a középfokú képzés struktúrája jelentősen átalakult: a középiskolák és a
középiskolai tanulók száma növekedett, a szakmunkásképző iskolák tanulóinak száma viszont
csökkent. Igen fontos jelenség az iskolarendszeren kívüli szakképzés megjelenése.
Az iskolai szakképzés (szakmunkásképzés, szakiskola, és szakközépiskola) tanulóinak száma
az elmúlt évtizedben lassan csökkent (az 1993-as közel 400 ezer fő volt, a 2000-es évek elején
pedig mintegy 370 ezer fő).
A középfokú oktatásban résztvevő tanulók száma 1991-2002
0
50
100
150
200
250
300
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
ezer
fő
GimnáziumI
tanuló
Szakközép-
iskolaI tanuló
Szak(munkás)
iskolaI tanuló
6.1 Az iskolarendszerű szakképzés
A szakképzésről szóló törvény a szakközépiskolát, a szakmunkásképző iskolát és a
szakiskolát, valamint a munkaerő-fejlesztő és -képző központot nevezi meg a szakképzés
intézményeinek. (Ez később, 1995-ben kiegészül a speciális szakiskolával). A törvény rögzíti,
hogy az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ)
tartalmazza, amelyben meg kell határozni a szakképesítés megnevezése mellett többek között
a szakképesítés iskolai rendszerű szakképzésben történő megszerzéséhez szükséges képzés
időtartamát, az elméleti és gyakorlati képzési időt, a szakképesítés szintjét; a szakmai
képzésben való részvétel életkori feltételeit.
Page 58
58
„Az új keretek biztosították a gazdasági kamarák fokozott szerepvállalásának lehetőségét, s
megnyitották az új, már az európai normáknak megfelelő szakmai kvalifikációs rendszer
bevezetésének a lehetőségét.”61
A helyzet azonban nem ilyen kedvező, mint arra később
kitérünk.
A hazai szakképzés finanszírozásának több forrása van62
.
- Az első az iskolai rendszerű képzés tanulólétszám-arányos normatív támogatása az állami
költségvetésből. Ezt a támogatást az iskolafenntartók kapják, kötöttség nélkül, abból a
célból, hogy saját egyéb bevételeikkel kiegészítve, a jogszabályok alapján iskola-
fenntartási kötelezettségüket elláthassák.
- A második forrás a fenntartók hozzájárulása
- A következő forrás a szakképzési hozzájárulási kötelezettség, amely évtizedek óta az
iskolai rendszerű szakképzés működésének és fejlesztésének egyik fő forrása. A
bérköltség alapján számított 1,5%-os kötelezettségből az 1996. évi törvény alapján 0,2%-
ot a vállalatokon belüli, munkaviszonyban állók képzésére fordíthatják a hozzájárulásra
kötelezettek.
- Ezektől a forrásoktól elkülönül a munkanélküliek, illetve a munkanélküliséggel
veszélyeztetettek képzése, amelyet a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprésze
finanszíroz a foglalkoztatási törvénynek megfelelően.
Mivel alapvetően nincs az oktatás és képzés területén ágazati költségvetés, a tényleges
költségekre vonatkozóan is részben becslések állnak rendelkezésre.
61
Benedek András: Piacgazdaság és szakképzés A XXI. század kihívásai Magyarországon: néhány szakképzési
példa (http://www.om.hu/j44741.html - letöltés 2003. február) 62
Szép Zsófia: A szakképzés finanszírozásának forrásai a nemzetközi gyakorlatban és Magyarországon Forrás:
http://info.om.hu/j4.html
Page 59
59
Egy főre jutó költségvetési kiadás és a normatívák összegének alakulása a
szakképzésben
Szakközépiskola Szakmunkásképzés
Év Egy főre
jutó költ-
ségvetési
kiadás
Elméleti
norma-
tíva
Gyakor-
lati kép-
zés nor-
matívája
Normatív
támoga-
tás
Normatív
támoga-
tás feletti
kiadás
A nor-
matív
támo-
gatás
feletti
kiadás
aránya
(%)
Egy főre
jutó költ-
ségvetési
kiadás
Elméleti
norma-
tíva
Gyakor-
lati kép-
zés nor-
matívája
Normatív
támoga-
tás
Normatív
támoga-
tás feletti
kiadás
A nor-
matív
támo-
gatás
feletti
kiadás
aránya
(%)
1990 70384 52577
1991 84416 54000 54000 30416 36,0% 69550 33000 36000 69000
1992 103448 63000 63000 40448 39,1% 89647 39000 37000 76000 13647 15,2%
1993 118155 66000 66000 52155 44,1% 106727 42100 40600 82700 24027 22,5%
1994 126913 66000 66000 60913 48,0% 128146 42100 40600 82700 45446 35,5%
1995 135555 66000 66000 69555 51,3% 142135 42100 40600 82700 59435 41,8%
1996 153054 73100 73100 79954 52,2% 164406 46800 48600 95400 69006 42,0%
1997 175000 78500 36000 114500 60500 34,6% 175000 65000 36000 101000 74000 42,3%
1998 195000 86000 45000 131000 64000 32,8% 195000 86000 45000 131000 64000 32,8%
1999 231000 105000 50000 155000 76000 32,9% 200000 80000 50000 130000 70000 35,0%
2000 240295 126000 60000 186000 5429563
22,6 % 218595 104300 60000 164300 5429564
24,8 %
2001 277803 143700 66000 209700 6810365
24,5 % 254403 120300 66000 186300 6810366
26,8 %
2002 309783 161200 74000 235200 74583 24,1 % 283883 135300 74000 209300 74583 26,3 %
Forrás: 1997, 1998, 1999. évi adatok a szakközépiskola esetében a Jelentés..2000 alapján, a szakmunkásképzés
esetében saját becslés A normatívák és a 2001, 2002 évi adatok az éves költségvetési törvény alapján saját
számítás, ill. becslés.
A szakképzés egy főre vetített kiadásai az elmúlt évtizedben szinte töretlenül növekedtek, -
annak ellenére, hogy a normatívák növekedése korántsem volt ennyire töretlen.
A fenti adatok és a szakképzési hozzájárulás alapján meghatározható az iskolai szakképzés
forrás-szerkezete és a kiadások alakulása az elmúl időszakban.
63
2000-ben a normatíva feletti kiadásként az adott évi költségvetési törvény által az egyházi iskolafenntartónak
juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe 64
2000-ben a normatíva feletti kiadásként az adott évi költségvetési törvény által az egyházi iskolafenntartónak
juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe 65
2001-ben és 2002-ben a normatíva feletti kiadásként az adott évi költségvetési törvény által az egyházi
iskolafenntartónak juttatott kiegészítő közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe 66
2001-ben és 2002-ben a normatíva feletti kiadásként az egyházi iskolafenntartónak juttatott kiegészítő
közoktatási normatíva összegét vettem figyelembe
Page 60
60
Az iskolai szakképzés kondíciói 1993-2002
(md Ft) 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 200267
Iskolai szakképzés tanulói
(nappali) (fő)
396986 388486 386381 384298 376414 367053 363049 364830 369167 368000
Összes költségvetési kiadás
(milliárd Ft)
41,3 45,9 50,2 57,4 65,9 71,6 80,1 85 99,5 109,2
95,2% 95,2% 94,7% 94,1% 95,0% 92,3% 91,5% 86,6% 86,5% 85,8%
Ebből:
állami normatív
hozzájárulás (Md Ft)
27,1 26,5 26,5 29,8 41,1 48,1 53,2 65,1 74,4 81,8
62,4% 55,0% 50,0% 48,9% 59,2% 62,0% 60,8% 66,3% 64,7% 64,3%
önkormányzati és egyéb
(Md Ft)
14,2 19,4 23,7 27,6 24,8 23,5 26,9 19,9 25,1 27,4
32,7% 40,2% 44,7% 45,2% 35,7% 30,3% 30,7% 20,3% 21,8% 21,5%
Szakképzési hozzájárulás (Md Ft) 2,4 2,5 2,8 3,1 7,9 8,5 10,8 13,2 15,5 18
5,5% 5,2% 5,3% 5,1% 11,4% 11,0% 12,3% 13,4% 13,5% 14,2%
Összes szakképzésre fordított
kiadás
43,4 48,2 53 61 69,4 77,6 87,5 98,2 115 127,2
100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
Összes szakképzési kiadás a GDP
arányában (%)
1,22
%
1,10% 0,94% 0,88% 0,81% 0,77% 0,77% 0,75% 0,77% 0,75%
Egy iskolai szakképzésben részt vevő
tanulóra jutó kiadás az egy főre jutó
GDP-hez viszonyítva
31,8% 29,2% 25,0% 23,5% 21,9% 21,2% 21,3% 20,5% 21,3% 20,8%
Forrás: saját számítás az MKM Statisztikai tájékoztató Művelődési Évkönyv, Oktatás éves adatai alapján,
valamint a szakképzési hozzájárulás az adott éves költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvény adatai
alapján
A szakképzés (szakmunkásképzés, szakiskola, és szakközépiskola) tanulóinak száma az
elmúlt évtizedben lassan csökkent. A szakképzési kiadások volumene viszont – nominálisan –
igen intenzíven növekedett az elmúlt évtizedben. A szakképzési ráfordítások GDP-hez
viszonyított aránya ugyanakkor igen jelentős csökkenést mutat a vizsgált évtized alatt, -
lényegében kétharmadára mérséklődött.
A szakképzési kiadások forrás-szerkezete is viszonylag jelentősen átalakult. Az állami
hozzájárulás a 2000-es évekre 60 % felett stagnál. Viszont a fenntartói támogatás az évtized
alatt szinte végig csökkent, s a 2000-es évekre valamivel több mint 20 % körül állt be.
Ugyanakkor a szakképzési alap részesedésének emelkedése.
67
A 2002-es (és részben a 2001-es) adatok becsültek
Page 61
61
0,00%
0,10%
0,20%
0,30%
0,40%
0,50%
0,60%
0,70%
0,80%
0,90%
19931994
19951996
19971998
19992000
20012002
A szakképzés államinormatívtámogatása a GDP-hez viszonyítva
A fenntartóktólszármazótámogatás a GDP-hez viszonyítva
A szakképzésihozzájárulás a GDP-hez viszonyítva
A szakképzési kiadások összetételének alakulása 1992-2002
0%
20%
40%
60%
80%
100%
19931994
19951996
19971998
19992000
20012002
milli
árd
Ft
Szakképzési hozzájárulás
önkormányzati és egyéb
állami normatívhozzájárulás
Page 62
62
Összes szakképzési kiadás a GDP arányában (%)
0,00%
0,20%
0,40%
0,60%
0,80%
1,00%
1,20%
1,40%
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Összes szakképzési kiadás a
GDP arányában (%)
Mindezen folyamatok eredményeként az egy tanulóra vetített támogatás az egy főre jutó
GDP-hez viszonyítva ugyancsak igen jelentős mértékben - lényegében kétharmadára -
csökkent.
Összességében a rendszerváltást követő évtized az iskolarendszerű szakképzés forrásainak
szűkülését hozta magával, amely folyamat egészen a 90-es évek közepéig, második
harmadáig tartott, majd ezt követően a források stagnálását láthatjuk. Mindezt jellemezhetjük
úgy is mint a szakképzés költséghatékonyságának növekedést. E folyamattal együtt a források
átrendeződésének is tanúi lehetünk. A fenntartói támogatás jelentősen lecsökkent, - viszont
növekedett a szakképzési hozzájárulás aránya. Ezt is tekinthetjük a szakképzés
finanszírozásának – legalább részben - gazdaságilag hatékonyabb átrendeződésének. (Bár ez
Page 63
63
inkább a szakképzési hozzájárulásra vonatkozik, s messze nem ilyen kedvező a fenntartói
hányad csökkenése)
Egy iskolai szakképzésben részt vevő tanulóra jutó kiadás az egy főre jutó
GDP-hez viszonyítva
0,00%
5,00%
10,00%
15,00%
20,00%
25,00%
30,00%
35,00%
19931994
19951996
19971998
19992000
20012002
Egy iskolaiszakképzésben résztvevő tanulóra jutókiadás az egy főre jutóGDP-hez viszonyítva
„A magyar szakképzés 1990–96 között túljutott a nagyvállatok megszűnése okozta gyakorlati
oktatással kapcsolatos válságán, mivel részben központi forrásokból, részben a Szakképzési
Alapból biztosított kamatmentes hitelkonstrukcióval tanműhelyek százai kerültek át az
iskolákba. Időközben a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló törvény is
módosult. Így lehetővé vált, hogy a döntésekben mind makro-, mind mikroszinten fokozottan
vegyenek részt a szociális partnerek, a munkaadók, a munkavállalók és a kamarák.68
”
A 2000-es évek elején sok kritika éri az iskolai tanműhelyekre alapozott szakmunkásképzést,
amely a vélemények69
szerint nem elégíti ki a gazdaság igényeit.
68
Benedek András: Piacgazdaság és szakképzés A XXI. század kihívásai Magyarországon: néhány szakképzési
példa (http://www.om.hu/j44741.html - letöltés 2003. február)
69
Lásd: Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) konferenciáján. Solti Gábor nemzetközi és oktatási
igazgató előadása. (Népszabadság 2002. december 20. Lásd továbbá: Magyar oktatási tájékoztatóban. METRO
2002.02.22. jelzésű cikke, mely szerint a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara megrendelésére a
Page 64
64
6.2 A szakképzés arányai
A hazai tendenciák az iskolarendszerű szakképzés arányának csökkenését mutatják. Érdemes
a hazai szakképzés arányait nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni.
A (felső)középfokú oktatás részvevői70
A résztvevők megoszlása a
programok célja szerint
A résztvevők megoszlása a programok típusa szerint
ISCED
3A71
ISCED
3B
ISCED
3C
Általános
(General)
„Elő-szak-
képzés”
Pre-
vocational
Szakképzés
(Vocational)
Ebből iskolai és
munkahelyi
kombinált
képzés
(Of wich:
combined school
and work-based)
GDP/fő
Ppp
US$
Ausztrália 34,3 65,7 34,3 65,7 26800
Ausztria 43,5 48,1 8,5 21,7 7,2 71,1 36,4 25788
Belgium 57,3 46,7 33,2 66,8 2,8 26570
Kanada 90,9 9,1 90,9 9,1
Csehország 63,5 0,5 36,0 18,6 1,1 80,2 40,5 14262
Dánia 45,3 54,7 45,1 0,2 54,7 54,1 28448
Finnország 100,0 44,7 55,3 10,7 24414
Franciaország 67,0 33,0 42,6 57,4 11,7 23267
Németország 36,8 63,2 36,8 63,2 48,7 24931
Görögország 67,9 32,1 67,9 32,1 16244
Magyarország 74,6 1,7 23,6 36,0 53,7 10,3 10,3 12254
Izland 66,8 0,5 32,7 66,6 1,1 32,3 14,4 27608
Írország 78,1 21,9 76,6 23,4 28895
Olaszország 80,8 1,3 17,9 35,7 39,8 24,6 24395
Japán 73,9 0,8 25,3 73,9 0,8 25,3 26484
Korea 63,9 36,1 63,9 36,1 17636
Luxemburg 61,2 14,4 24,3 36,5 63,5 13,7
Mexikó 97,0 13,0 87,0 13,0 9164
Hollandia 64,8 35,2 31,7 68,3 20,4 27662
Új-Zéland 65,0 17,4 17,6 19808
Kienbaum bérezési tanácsadó társaság által készített tanulmány tanúsága szerint a hazai szakképzés
hiányosságaival veszélybe kerülhet Magyarország "hagyományos" erőssége a nemzetközi versenyben. A magyar
munkapiacon egyre egyértelműbben kitapintható a szakképzett munkaerő hiánya, amiért elsősorban a rossz hazai
szakképzési rendszer felelős: az oktató intézmények még mindig nem alkalmazkodtak a munkavállalói piacon
felmerült új igényekhez. A hazai szakképzés hiányosságaként említették, hogy az iskolából kijövő diákok
önállótlanok, sokszor kevés naprakész gyakorlati ismerettel rendelkeznek, sőt, olykor még köszönni, fellépni is
meg kell tanulniuk. http://www.mot.hu/cikk.php?ident=8 70
Upper secondary enrolment patterns (2000) Enrolment in public and private upper secondary institutions by
programme destination and type of programme Education at a Glance 2002 235. p. Table C2.5 71
ISCED 3 — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás
Az oktatás ezen szintje általában (az 1. szint kezdésétől számított) 9 év nappali tagozatos előtanulmányt, vagy
tárgyi és szakmai gyakorlat együttesét feltételezi.
3A — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás — általános jellegű
3B — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás — szakképzés
3C — A középiskola felsőbb évfolyamain folyó oktatás (három évnél rövidebb) — munkaerőpiac-orientált
Page 65
65
Norvégia 42,7 57,3 42,7 57,3 29311
Lengyelország 78,0 22,0 35,7 64,3
Portugália 75,9 17,0 7,0 72,2 27,8 17556
Szlovákia 78,1 21,9 21,4 78,6 39,7
Spanyolország 66,5 33,5 66,5 33,5 5,8 19194
Svédország 51,2 48,8 24308
Svájc 30,0 60,0 10,0 34,3 65,7 57,9 29892
Török 90,1 9,9 51,0 49,0 9,9 6825
Egyesült Királyság 24,3 75,7 32,7 67,3
USA 35724
Ország átlag 63,9 7,8 26,6 48,3 5,1 46,9 17,1
Az adatok elemzéséből az derül ki, hogy a gazdasági fejlettség és az ISCED 3A (tehát a felső
középfokon zajló általános) képzésben történő részvétel viszonylag erős negatív korrelációt
mutat, - azaz minél fejlettebb egy ország annál alacsonyabb a felsőközépfokú általános
képzésben történő részvétel. Ha az általános, szakmai alapozó, és szakképző programokon
való részvétel arányát vizsgáljuk a gazdasági fejlettséggel összefüggésben, azt találjuk, hogy a
magasabb gazdasági fejlettségű országokban magasabb a szakképző programokban részt
vevők aránya.
0,0
10,0
20,0
30,0
40,0
50,0
60,0
70,0
80,0
90,0
100,0
Törö
k
Mexik
ó
Magyaro
rszág
Csehors
zág
Görö
gors
zág
Port
ugália
Kore
a
Spanyolo
rszág
Fra
ncia
ors
zág
Ola
szors
zág
Fin
nors
zág
Ném
eto
rszág
Ausztr
ia
Japán
Belg
ium
Ausztr
ália
Izla
nd
Holla
ndia
Dánia
Írors
zág
Norv
égia
Svájc
(%)
0
5000
10000
15000
20000
25000
30000
35000
(GD
P/fő)
ISCED 3A
GDP/fő
Page 66
66
Az adatok elemzése arra is rámutat, hogy a hazai adatok sok tekintetben eltérnek ezektől a
trendektől. A hazai szakképzésben résztvevők aránya az elmúlt fél évtizedben igen jelentősen
csökkent, s ma alig haladja meg a 10 %-ot, s a csökkenés hosszabb távon is folytatódni
látszik. A hazai helyzet valamivel jobb, ha a szakközépiskolában járókat is figyelembe
vesszük – akik nem szakképzettséget, hanem „előszakképzettséget” adó (prevocational)
képzésen vesznek részt. Figyelemre méltó az is, hogy miközben nálunk a középfokra járó
gyerekeknek mindössze a már említett valamivel több mint 10 százalékának a képzése
történik munka-helyi képzéssel kombinálva, ugyanakkor Svájcban ez 58 %, Dániában 54 %,
Ausztriában 36 %, Hollandiában több mint 20 %.
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
Törö
k
Mexik
ó
Magyaro
rszág
Csehors
zág
Görö
gors
zág
Port
ugália
Kore
a
Spanyolo
rszág
Fra
ncia
ors
zág
Svédors
zág
Ola
szors
zág
Fin
nors
zág
Ném
eto
rszág
Ausztr
ia
Japán
Belg
ium
Ausztr
ália
Izla
nd
Holla
ndia
Dánia
Norv
égia
Svájc
(%)
0
5000
10000
15000
20000
25000
30000
35000
GD
P/fő
Vocational
GDP/fő
Miközben az iskolarendszerű szakképzés területén azt tapasztalhatjuk, hogy messze
elmaradunk a fejlettebb országok részvételi arányaitól, ugyanakkor a felsőoktatás esetében -
mint közismert - éppen az ellenkezőjét láthatjuk. (Például a felsőoktatási részvételi arány
tekintetében Ausztria, Németország, Olaszország és Svájc is mögöttünk áll néhány
százalékkal.) A hazai oktatás tehát jelentősen eltér szerkezetében a fejlett országok nagyobb
részétől. Részint igen alacsony az iskolarendszerű szakképzés aránya, részint igen jelentős,
talán túlduzzadtnak is mondható a felsőoktatás aránya, s ez utóbbin belül is meghatározó a
hosszú idejű képzések hányada.
Page 67
67
Az iskolarendszerű szakképzés nyilvánvalóan a szakmunkásképzés visszaszorulása miatt
alacsony. A szakmunkásképzés radikális visszaszorulásának az okai pedig viszonylag
egyértelműek. A szakmunkásképzés lényegében a hazai oktatási rendszer „Bermuda-
háromszöge” – amit a felelőtlen oktatáspolitikai irányítás hagyott lezülleni. A PISA 2000
vizsgálatok rámutattak, hogy a szakiskolába és szakmunkásképző intézetbe járó tanulók
olvasási képességei alig jobbak az általános iskolába járókénál, s 20 %-kal maradnak el a
szakközépiskolába, s majdnem 30%-kal a gimnáziumba járótársaik teljesítményétől.
Magyarországon a szakiskolák és a szakmunkásképzők egyre inkább a (társadalmi, szociális,
etnikai okokból leszakadó) peremcsoportok képzésének intézményei lesznek. Ez annyira
szembetűnő, hogy egyes oktatáskutatók (Pl. Farkas Péter) véleménye szerint ezeket az
intézményeket egyértelműen ennek a feladatnak kellene rendelni.
6.3 Iskolarendszeren kívüli szakképzés
Az 1993. évi szakképzési törvény által bevezetett Országos Képzési Jegyzék, s a törvényben
lehetővé tett iskolarendszeren kívüli szakképzés megteremtette a szakképzés oktatási piacát,
amely a rendszerváltást követően kialakult gazdasági és foglalkoztatási helyzetben rendkívül
jelentős szerepet játszott a szakképzésben.
A képzések száma és megoszlása a képzés jellege szerint72
A képzés jellege 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
A képzések száma 4 218 4 351 5 346 6 743 7 108 7963 7807
% % % % % % %
Szakképesítést megalapozó
szakmai alapképzés
3,6 1,2 8,7 2,9 2,9 3,5 3,5
Az állam által elismert
(OKJ-) szakképesítést adó
képzés
80,2 85,6 74,9 81,3 79,9 81,1 80,4
Az állam által el nem ismert
szakképesítést adó képzés
7,0 3,9 8,1 7,2 7,7 5,7 5,4
Szakmai továbbképzés 3,4 2,0 1,4 1,4 1,2 1,0 1,5
Megváltozott
munkaképességűek
rehabilitációs képzése
0,0 0,6 0,5 0,3 0,3 0,2 0,3
Elhelyezkedést, vállalkozást
segítő képzés
0,0 0,3 0,4 0,7 0,8 0,5 0,7
Egyéb képzések 7,0 6,4 5,9 6,2 7,2 8,0 8,3
Összesen 100 100 100 100 100 100 100
72
Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM Budapest 2002
valamint Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai – 2002 -
http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2010&articleID=512&ctag=articlelist&iid=1 letöltés 2004
Page 68
68
Az iskolarendszeren kívüli képzésekre beiratkozottak száma és megoszlása a
képzés jellege szerint73
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Összes (fő) 104 731 94 007 94 007 132 789 144 342 156625 149473
Ebből % % % %- % % %
Szakképesítést megalapozó
szakmai alapképzés
5,8 1,2 9,3 2,8 3,1 3,8 3,4
Az állam által elismert (OKJ-
) szakképesítést adó képzés
73,7 87,1 77,6 85,1 82,2 84,0 83,8
Az állam által el nem ismert
szakképesítést adó képzés
6,7 3,9 6,6 5,3 6,9 4,5 4,1
Szakmai továbbképzés 3,1 1,9 1,2 1,3 1,3 1,2 1,5
Megváltozott
munkaképességűek
rehabilitációs képzése
0,5 0,5 284 0,2 0,1 0,3
Elhelyezkedést, vállalkozást
segítő képzés
0,2 0,3 1 001 0,7 0,4 0,7
Egyéb képzések 10,7 5,2 4,5 4,9 5,6 5,9 6,3
100 100 100 100 100 100 100
Az adatok tanúsága szerint az iskolarendszeren kívüli szakképzésben tanulók száma a 90-es
évek végén elérte az iskolarendszerű szakképzésben tanulók nagyjából harmadát. Az
iskolarendszeren kívüli szakképzés egyre jelentősebb részt képvisel a szakképzésben,
különösen az át illetve továbbképzések területén. Fontos szerepe van a gazdaság változó
szakképzési igényeinek kielégítésében, - amely változásokhoz az iskolarendszerű szakképzés
csak lassan alkalmazkodik.
6.4 A szakképzésről befejezésül
A középfokú szakképzés rendkívül fontos eleme az oktatási rendszernek. Aligha képzelhető
el – még viszonylag hosszabb időtávon sem – olyan gazdaság, ahol csak felsőfokú
végzettségű munkaerőre van szükség. Bármennyire tudásalapú is egy gazdaság valószínűleg
még hosszú ideig lesznek olyan munkakörök, amelyeket alap vagy középfokú
szakképzettséggel kell ellátni. Ennek szem elöl tévesztése súlyos munkapiaci zavarokhoz
vezethet.
73
Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM Budapest 2002
valamint Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai – 2002 -
http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2010&articleID=512&ctag=articlelist&iid=1 letöltés 2004
Page 69
69
De a szakképzés más szempontból is egyre fontosabb szerepet játszik. Nevezetesen a
hátrányos helyzetű rétegek iskoláztatásának aspektusából.
A hazai oktatási rendszernek kiemelt figyelmet kell fordítania a hátrányos helyzetű csoportok
képzésére. A speciális (gyógypedagógiai) általános iskolában, vagy általános iskolai osztályba
járt fiatalok iskolai szakképzése rendkívül fontos feladat, amely feladat fontosságát még
jobban aláhúzza a hazai oktatási rendszer diszkriminatív jellege, amely ezekbe az iskolákba,
osztályokba kényszeríti a cigány fiatalok meghatározó hányadát.
Ezen fiatalok számára az általános iskola után olyan iskolai képzést kellene biztosítani74
,
amely hosszabb (1-2-3 éves) pályaorientáló programmal indul, amelynek során
megállapítható, hogy a gyógypedagógiai általános iskolákban illetve osztályokban végzettek
felkészíthetőek-e az önálló szakmai munka végzésére, vagy csak irányított-ellenőrzött
munkák elvégzésére alkalmasak. Az orientációs szakasz olyan szakképző szakaszhoz
csatlakozna tehát, amely a „hagyományos” – tehát az általános iskolai elővégzettséghez kötött
– szakképzéstől, a speciális, „fogyatékos” szakmák elsajátításán keresztül, az egyszerű
betanított és segéd munkákig nyújt felkészülési lehetőséget a tanulók képességei alapján75
.
74
Lásd erről Farkas Péter (1997) 75
Farkas (1997) a német szakképzést hozza fel példaként a kisegítő iskolában végzettek szakképzésére.
„Németországban a szakképzési tőrvény előírásai szerint fiatalkorúakat csak államilag elismert szakmákban
szabad oktatni. Ez a kategória ott hosszú, 3-3,5 éves képzési idejű, széles alapképzésre épülő szakképesítést
jelent. A követelményekre jellemző, hogy a tanulót önálló munkavégzésre készítik fel. A fogyatékosok számára
azonban létrehoztak egy „második” szakmarendszert. Ma kb. 130 fogyatékos szakma van. A fogyatékos
szakmák egy része a hazai ágazati szakmákkal vethető össze, 12-24 hónap képzési idővel, de vannak a teljes
értékű szakmákhoz közel álló képesítések is, amelyek abban térnek el a normál szakmától, hogy nem önálló,
hanem irányított munkavégzésre készítenek fel. Ebben az esetben a képzési idő három év is lehet.”
Page 70
70
7. A felsőoktatás
A felsőoktatásnak első meggondolásra nincs igazán keresnivalója a hátránykiegyenlítésben.
Ha alaposabban belegondolunk azonban a felsőoktatás kiterjedésével ez a megközelítés egyre
inkább tarthatatlanná vált. Mielőtt azonban erre térnénk ki, érdemes röviden áttekinteni a
felsőoktatás 90-es éveinek hazai tendenciáit.
7.1 A felsőoktatási létszámok és kiadások
1990 és 2002 között a nappali tagozatos hallgatólétszám a hazai felsőoktatásban több mint
2,5-szeresére, az összhallgatólétszám pedig 3,5-szeresére növekedett. A 100 ezer lakosra jutó
hallgatólétszám így 2002-ben kicsivel több, mint 3800, ami az OECD országok hasonló
adataival egybe vetve igen előkelő helyet jelent. Ez a képzési volumen néhány magyar
oktatás-közgazdász szerint meghaladja azt a szintet, amit az ország gazdasági fejlettsége
racionálissá tesz, s ez már rövidebb távon is a diplomás túlképzés és a növekvő diplomás
munkanélküliség veszélyével fenyeget.
A felsőoktatási hallgatólétszám alakulása Magyarországon 1990-2002
Nappali tagozatos
hallgató létszám
(efő)
Esti levelező,
távoktatási
tagozatos hallgató
(efő)
Összes hallgató
(efő)
1990 76601 100% 31775 100% 108376 100% 1991 83191 109% 31499 99% 114690 106% 1992 92382 121% 33492 105% 125874 116% 1993 105240 137% 39320 124% 144560 133% 1994 118847 155% 51093 161% 169940 157% 1995 132997 174% 62589 197% 195586 180% 1996 145843 190% 69272 218% 215115 198% 1997 156904 205% 97789 308% 254693 235% 1998 168183 220% 111214 350% 279397 258% 1999 177654 232% 128048 403% 305702 282% 2000 183876 240% 143413 451% 327289 302% 2001 192974 252% 156327 492% 349301 322% 2002 203379 266% 178181 561% 381560 352%
Megjegyzés: A felsőoktatásban folyó rövid idejű, valamint főiskolai és egyetemi szintű, továbbá doktori hallgatók
együtt.
Forrás: Oktatási Minisztérium Statisztikai Osztály
Page 71
71
A rendszerváltást követően gyorsan kialakult a felsőoktatásban a nem állami szektor. Az
ezredforduló körül a hallgatóknak közel 15 %-a jár nem állami intézménybe. Fontos
hozzátenni, hogy a többszektorúságnak nincs hatása az esélyek kiegyenlítéséhez.
A hallgatólétszám megoszlása a felsőoktatási intézmények tulajdonosa, fenntartója
szerint
Összes
felsőoktatási
hallgatók
Állami Egyházi Alapítvány,
természetes
személy és
egyéb
Összesen
1990 100,0% 0,0% - 100,0%
1995 89,9% 5,0% 5,0% 100,0%
2002 85,8% 5,2% 9,0% 100,0%
Forrás: saját számítás az Oktatási Minisztérium adatai alapján
A elmúlt évtizedben a magyar felsőoktatási kiadások és az állami támogatás terjedelmét a
GDP-hez viszonyítva vizsgálva először a 90-es évek elejének viszonylag radikális
támogatáscsökkenése tűnik fel. Ez annak a következménye, hogy az eladósodott és túl sok
támogatási feladatot magára vállaló államháztartást 1995-ben elkerülhetetlenül meg kellet
reformálni, ami a felsőoktatás támogatáscsökkenését is magával hozta. Ezt követően azonban
a kiadások és a támogatások stabilizálódtak. A 90-es évtized közepe óta az összes kiadás (egy
év kivételével) a GDP-hez viszonyítva 1,5-1,7 % között alakult, a felsőoktatás állami
támogatása pedig a 90-es évek eleje óta (ugyancsak egy évet kivéve) a GDP 0,85 % körül
mozgott. Szembe tűnő a kiadásoknak a választások évében történt növekedése, majd azt
követő visszaesése. Úgy tűnik mind a 94-es, mind a 98-as kormányváltás előtt a felsőoktatási
támogatás és így a kiadások kisebb megemelkedésének lehetünk tanúi, amit azután igen
gyorsan visszaesés követ.
A magyar felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás állami támogatásának alakulás 1991-
2002
Felsőoktatási kiadások a
GDP arányában (%)
A felsőoktatás állami támogatása a
GDP arányában (%)
1991 2,26% 1,29%
Page 72
72
1992 2,12% 1,31%
1993 2,08% 1,29%
1994 2,11% 1,33%
1995 1,65% 0,92%
1996 1,65% 0,84%
1997 1,63% 0,85%
1998 1,65% 0,87%
1999 1,87% 1,04%
2000 1,53% 0,89%
2001 1,58% 0,85%
2002 1,56% 0,85%
Forrás: Saját számítás az éves költségvetési törvények és az éves költségvetési beszámolók alapján
0,00%
0,25%
0,50%
0,75%
1,00%
1,25%
1,50%
1,75%
2,00%
2,25%
2,50%
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
Felsőoktatási kiadások a
GDP arányában (%)
A felsőoktatás állami
támogatása a GDP
arányában (%)
A magyar felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás állami támogatásának alakulás 1991-
2002
A felsőoktatási kiadások szinten maradása és a hallgatólétszám növekedés együttes hatásaként
Magyarországon az elmúlt évtizedben az egy hallgatóra vetített felsőoktatás kiadásnak az egy
főre jutó GDP-hez viszonyított aránya igen drasztikusan csökkent. A 90-es évek elején ez a
mutató jóval 100 % felett volt, tehát a magyar felsőoktatásban egy hallgatóra nagyjából
másfélszer annyit költöttek, mint az egy lakosra jutó GDP. Ma – a 2000-es évek elejére –
viszont az egy főre jutó GDP felénél alig költenek többet.
Page 73
73
Az egy hallgatóra jutó kiadások alakulása néhány OECD országban
1992 1995 1997 1998 2000
OECD Country mean 45 % 46 % 45 % 45 % 42 %
Ausztria 32% 39% 43% 48 % 39 %
Dánia 38% 38% 29% 37 % 42 %
Egyesült Királyság 66% 40% 40% 45 % 39 %
Franciaország 31% 33% 34% 34 % 33 %
Hollandia 52% 45% 45% 44 % 44 %
Spanyolország 29% 35% 32% 30 % 33 %
USA 61% 61% 59% 61 % 59 %
Magyarország 141% 70% 55% 53 % 58%
Forrás: Expenditure per student for tertiary education Expenditure per student relative to per capita Adatok
forrása Education at a Glance 1995. 92. p., Education at a Glance 1998 120. p., Education at a Glance 2000 95.
p, Education at a Glance 2001 68. p., Education at a Glance 2003 198. p.
Tehát a magyar felsőoktatás elmúlt évtizede a radikális expanzió korszaka volt, amely
nagyjából szinten maradó összkondíció mellett zajlott le, s ennek eredményeként az egy
hallgatóra jutó kiadások rendkívül radikálisan csökkentek. Ennek nyomán mára az egy
hallgatóra vetített kiadásoknak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya harmadára
csökkent, s nagyjából az OECD ország átlag körül, valamivel afölött van. Ezt a folyamat egy
igen jelentős költség-hatékonyság javulást mutat, amit a felsőoktatás szereplői komoly feltétel
romlásként éltek meg. Miközben a folyamat gazdaságossági megítélése pozitív, a képzés
minőségére kifejtett hatása sok szempontból negatív.
Ez az évtized a magyar felsőoktatás jelentős oktatás-szervezési és strukturális átalakulásával
járt, amely átalakulás nagyban hozzájárult a fajlagos kiadások csökkenéséhez. Az oktatás-
szervezési átalakulások közül az évfolyam, s nyomában az előadási és gyakorlati csoportok
létszámának emelkedését, a kontakt órák számának csökkenését kell kiemelni. A strukturális
változások legfontosabb elemei: a felsőoktatási hallgatólétszám növekedésében az „olcsóbb”
szakok dominanciája, a „fizetős” hallgatók számának növekedése, valamint az intézményi
integrációk.
Összességében a hazai felsőoktatás kondíciói 1991-2002 között abszolút mértékben (tehát az
összes felsőoktatási állami támogatásnak a GDP-hez viszonyított aránya tekintetében), de
különösen relatív mértékben (tehát az egy hallgatóra jutó támogatás tekintetében) csökkentek.
Ennek a folyamatnak az eredményeként a fejlett országoknak nagyjából megfelelő arányú
támogatás alakult ki. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a tendenciák – miközben a
Page 74
74
költséghatékonyság javult - a hazai felsőoktatás színvonalának sok tekintetben ártottak. Itt
részint az oktatói béreknek – a 2002-es emelése után is értendő - alacsony színvonalára részint
a dologi kiadások rendkívül beszűkült lehetőségei miatt pl. a felszereltség szűkösségére, az
épületállomány elhanyagoltságára kell gondolni.
7.2 A tandíj
A magyar felsőoktatás működését korábban szabályozó 1985-ös törvény elvileg a tanulmányi
eredménytől függő, rendkívül alacsony tandíjat határozott meg, amit gyakorlatilag az
intézmények be sem szedtek.
A rendszerváltás utáni, 1993-as törvényi szabályozás azután a tandíjat, mint a felsőoktatás
egyik forrását határozta meg. A tandíj – állami intézményekben történő – bevezetése azonban,
a választások, s a kormányváltás nyomán halasztódott. A törvény módosítása kötelezővé tette
„az állami felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó
kompenzálását”, olyan eszközökkel, mint tandíjmentesség, illetve tandíjkedvezmény;
hallgatói támogatás, hallgatói hitel, továbbá személyi jövedelemadó-kedvezmény. Ezzel egy
időben el is halasztották a tandíj bevezetését, kompenzációs rendszer hiánya miatt.
Végül is a tandíjat 1995-ben a korábban már említett államháztartási reform keretében 1995.
szeptember 1-jén vezették be76
. Az alaptandíj havi összege az átlagkereset mintegy 5 %-át
tette ki77
.
A tandíjat is érintő következő jelentősebb változás 1996-ban következett be, amikor is
bevezetésre került az államilag finanszírozott hallgatólétszám valamint a költségtérítés
fogalma. Ennek nyomán a kormány évente meghatározza az államilag finanszírozott
felsőoktatási hallgatólétszámot78
. Erre a létszámra folyósítja az állam a finanszírozást. A nem
állami felsőoktatás is kap az államilag finanszírozott létszámból, tehát a nem állami
76
A tandíj két részből állt: alap- és kiegészítő tandíjból. Alaptandíjat minden hallgatónak kellett fizetnie. Ennek
összege 1995. szeptember 1-jén havi 2000 forint volt. A kiegészítő tandíjat a felsőoktatási intézmény állapította
meg, ennek összege nem haladhatta meg az alaptandíj évi összegének a négyszeresét. Az intézmények a
hallgatók számának 20%-áig a legrászorultabbak részére, kiemelkedő tanulmányi eredmény esetében alaptandíj-
fizetési mentességet vagy kedvezményt kellet hogy adjanak. 77
Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 1995-ben 38,9 ezer forint volt 78
Ténylegesen az évente a felsőoktatásba felvehető államilag finanszírozott hallgatólétszámot határozza meg,
továbbá azt, hogy a már felvettekre milyen lemorzsolódással kalkulál.
Page 75
75
felsőoktatás hallgatóinak egy része is állami finanszírozásban részesül. Ugyanakkor az állami
felsőoktatási intézmények is felvehetnek a finanszírozott keretszám felett költségtérítéses,
tehát teljes tandíjat fizető hallgatókat is. Lényegében tehát két fajta hallgató jár a magyar
felsőoktatásba, függetlenül attól, hogy állami, vagy magán intézmény hallgatója e: államilag
finanszírozott hallgató, aki igen alacsony tandíjat fizetett, és költségtérítéses hallgató, aki a
teljes képzési költségét kifizette.
Az 1998-as választásokat és kormányváltást követően ismét változott a tandíjra vonatkozó
törvény. Az új kormány az államilag finanszírozott hallgatók számára eltörölte a tandíjat.
A magyar felsőoktatás hallgatóinak megoszlása tagozatok és finanszírozási forma
szerint
Áll
amil
ag f
inan
szír
ozo
tt n
appal
i
tag
oza
tos
hal
lgat
ólé
tszá
m
(efő
)
Kö
ltsé
gté
ríté
ses
nap
pal
i
tag
oza
tos
hal
lgat
ó (
efő
)
Áll
amil
ag
fin
ansz
íro
zott
es
ti,
lev
elez
ő t
ago
zato
s h
allg
ató
(ef
ő)
Kö
ltsé
gté
ríté
ses
est
i, l
evel
ező
és
táv
ok
tatá
si
tag
oza
tos
hal
lgat
ó
szám
a (e
fő)
Öss
zes
álla
mil
ag
fin
ansz
íro
zott
efő
Öss
zes
kö
ltsé
gté
ríté
ses
efő
Öss
zes
hal
lgat
ó
(efő
)
Kö
ltsé
gté
ríté
ses
arán
y a
nap
pal
i
tag
oza
tos
hal
lgat
ók
kö
zött
Kö
ltsé
gté
ríté
ses
arán
y a
rés
zid
ős
hal
lgat
ók
kö
zött
Kö
ltsé
gté
ríté
ses
arán
y
1991 84,9 23,8 108,7 0 108,7
1992 94,2 25,1 119,3 0 119,3
1993 105,8 30,2 136,0 0 136,0
1994 119,0 38,4 157,4 0 157,4
1995 121,6 7,9 30,0 20,0 151,6 27,9 179,5 6,1% 40,0% 15,5%
1996 134,7 7,4 26,8 30,0 161,5 37,4 198,9 5,2% 52,8% 18,8%
1997 143,1 9,9 40,7 40,0 183,8 49,9 233,7 6,5% 49,6% 21,4%
1998 150,2 12,9 47,0 48,0 197,2 60,9 258,1 7,9% 50,5% 23,6%
1999 156,2 15,4 43,0 64,0 199,2 79,4 278,6 9,0% 59,8% 28,5%
2000 160,0 16,0 43,0 75,0 203,0 91,0 294,0 9,1% 63,6% 31,0%
2001 165,3 27,7 27,0 121,0 192,3 148,7 341,0 14,4% 81,8% 43,6%
2002 170,4 33,0 27,1 151,1 197,5 184,1 381,6 16,2% 84,8% 48,2%
Forrás: Oktatási Évkönyvek (Oktatási Minisztérium statisztikai kiadványai)
A “fizetős” – tehát a költségtérítéses – hallgatók igen jelentős arányt képviselnek ma már a
felsőoktatásban. Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a térítést fizető hallgatók alapvetően a
Page 76
76
részidős képzés területén – azaz elsősorban a felsőoktatási felnőttképzés területén - jelentek
meg meghatározó módon (itt már arányuk meghaladja a 80 %-ot). A nappali tagozatos
képzésen a költségtérítéses hallgatók aránya alig haladja meg a 15 %-ot.
Érdemes megvizsgálni a magyar felsőoktatás hallgatóktól származó bevételeinek alakulását.
Ezen bevételek alapvetően három térítésből tevődnek össze: a tandíjból és a kollégiumi
térítési díjakból. A hallgatóktól befolyó pénz 1991 és 2002 között – a GDP arányában
vizsgálva – tizenhatszorosára növekedett. Tehát a magyar felsőoktatás forrásai között egyre
fontosabb szerepet játszik a hallgatók befizetéseiből (meghatározóan a tandíjból) származó
bevétel.
A hallgatóktól származó bevétel alakulása 1991-2002
Összes
hallgatótól
származó bevétel
(milliárd Ft)
A hallgatóktól származó
bevétel aránya az összes
felsőoktatási kiadáshoz
viszonyítva (%)
A hallgatóktól
származó bevétel
a GDP-hez
viszonyítva (%)
1991 0,3 0,50% 0,01%
1992 0,3 0,50% 0,01%
1993 0,3 0,40% 0,01%
1994 0,4 0,40% 0,01%
1995 2,9 3,10% 0,05%
1996 3,4 3,00% 0,05%
1997 7,0 5,00% 0,08%
1998 19,8 11,80% 0,19%
1999 14,2 7,20% 0,13%
2000 18,2 9,30% 0,14%
2001 19,7 8,60% 0,14%
2002 25,1 10,40% 0,16%
Forrás: Saját számítás az éves központi költségvetési törvények alapján
7.3 A hallgatók támogatása
A felsőoktatás támogatásának nem jelentéktelen hányada közvetlen hallgatói támogatás. A
magyar felsőoktatási hallgató – amennyiben államilag finanszírozott hallgatóról van szó -
több címen kap állami támogatást. Minden ilyen hallgató kaphat tanulmányi teljesítménye és
szociális helyzete alapján támogatást, továbbá a nem lakóhelyükön tanulók kollégiumi
Page 77
77
ellátást, vagy lakhatási támogatást. Ugyancsak minden államilag finanszírozott hallgató kap
tankönyv-, jegyzet támogatást.
Mindezeket számba véve az összes magyar felsőoktatási kiadás valamivel több mint 9 %-a –
(az összes felsőoktatási állami támogatásnak pedig közel 17 %-a) – a hallgatók közvetlen
támogatása. Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy ez a támogatás egyre kisebb hányadot
képvisel a GDP-hez viszonyítva. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy közben a
hallgatólétszám igen jelentősen növekedett – egyértelmű, hogy a hallgatók fajlagos
támogatása igen jelentős mértékben mérséklődött, lényegében 7-ed részére zsugorodott.
Miközben tehát egyre több jogcímen kapnak a hallgatók támogatást, azon közben ez a
támogatás egyre kevesebbet ér.
A felsőoktatási expanzió tehát a hallgatók közvetlen támogatásának csökkenését is magával
hozta, - (különösen szembetűnő ez, a kollégiumi férőhelyek számának alakulásában, ahol is
1991-ben lényegében minden második hallgatóra jutott egy kollégiumi férőhely, 2002-ben
pedig csak minden ötödikre)
Fontos hangsúlyozni, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hallgatói támogatást az
intézményekben túlnyomórészt a tanulmányi teljesítmények alapján osztják el, - alapvetően
kényelemből (mert ezt könnyű mérni, összehasonlítani). Ráadásul ez tűnik igazán
igazságosnak is, hiszen a teljesítményt jutalmazza. Pedig sokkal inkább a hátrányos helyzetű,
s hátrányos helyzete miatt tanulási gondokkal küzdő, vagy anyagi gondokkal küszködő – s
esetleg az anyagi gondok miatt dolgozni kényszerülő, s emiatt alacsonyabb tanulmányi
teljesítményt nyújtó – hallgatókat kellene inkább támogatni. A felsőoktatási intézmények
azért nem mozdulnak el ezen a területen, mert nem akarnak ujjat húzni a pénzbeli
támogatások elosztásában a jogi szabályozás alapján meghatározó szereppel bíró hallgatói
képviseletekkel – amelyekben a hátrányos helyzetű tanulók alig vesznek részt. Annak
ellenére, hogy az oktatáspolitika ezt a problémát már a 90-es évek vége felé világosan látta – s
a második világbanki hitel kapcsán az elmozdulás igénye meg is fogalmazódott – lényeges
elmozdulás mégsem történt ezen a területen. Az elmúlt évek egyetlen változása az elkülönített
és célzott ösztöndíjak megjelenése (cigány tanulók ösztöndíja, valamint a régiók, települések
ösztöndíjai stb.)
Page 78
78
Az összes hallgatói támogatás alakulása 1991-2002
Hallgatók összes
támogatása a felsőok-
tatási kiadásokhoz
viszonyítva (%)
Hallgatók
támogatása a
GDP-hez
viszonyítva (%)
Az egy hallgatóra jutó
közvetlen hallgatói
támogatás az egy főre jutó
GDP-hez viszonyítva
1991 8,5% 0,19% 24,0%
1992 10,3% 0,22% 24,4%
1993 10,7% 0,22% 22,2%
1994 9,9% 0,21% 18,6%
1995 10,7% 0,18% 14,0%
1996 10,0% 0,17% 11,9%
1997 9,1% 0,15% 9,8%
1998 9,0% 0,15% 9,2%
1999 8,9% 0,17% 9,8%
2000 9,6% 0,15% 8,4%
2001 9,0% 0,14% 7,5%
2002 9,2% 0,14% 7,0%
Forrás: saját számítás a költségvetési törvények alapján
A hallgatói támogatás fontos eleme a 2000-es évek elején bevezetett diákhitel, amely egy
államilag koordinált és kondicionált hitel. A hallgatók 10 és 25 ezer forint közötti összegű
hitelt vehetnek fel havonta, ami az országos bruttó átlagkereset mintegy 20 %-a. A felvett
összeget kamataival79
végzés után kell visszafizetni. A visszafizetés oly módon történik, hogy
a munkába állás után az évi kereset 6 %-át a hitel teljes törlesztéséig levonják.
A felsőoktatás, a tandíj eltörlése ellenére is viszonylag jelentős egyéni terheket jelent
Magyarországon. Az összes képzési költség mintegy 40 %-át teszi ki az állam szerepvállalása,
s 60 %-át az egyéné és családjáé. Ez utóbbinak több mint háromnegyedét az elmaradt
keresetek adják. (Ha az elmaradt kereseteket nem vennénk figyelembe, akkor a kiadások
háromnegyedét az állam állja és csak egy negyedét az egyén és családja).
79 A kamat pillanatnyilag 9.92 % - (az infláció pedig pillanatnyilag 4,7 % körül van)
Page 79
79
A különböző szereplők relatív vállalási aránya egy nappali tagozatos hallgató
finanszírozásból
Összes közösségi
költség
Összes egyéni illetve családi
költség
Munkáltatói költség
2000. évi
adatok alapján
Közösségi
költség
eFt/fő
Közvetlen magán-
költség
(tandíj, tankönyv,
taneszköz)
(eFt/fő)
Közvetett
magán-
költség
(elmaradt
kereset)
(eFt/fő)
Közvetlen magánköltség a
munkaadók oldalán
(elmaradt, termelés
helyettesítés
(eFt/év/fő)
Felsőfokú
oktatás
39,4% 13,8% 46,8% 0,0%
39,4 % 60,4% 0,0 %
(74,1%) (25,9%)
Forrás: saját számítás
Összességében a hazai felsőoktatás finanszírozását abban foglalhatjuk össze, hogy
rendelkezik azoknak az elemeknek a nagy részével, amelyek a szociálisan hátrányos rétegek
számára is elvileg – anyagi oldalról – lehetővé tehetnék a felsőoktatásban való részvételt,
azonban hiányzik a tudatosság, az oktatáspolitikai prioritás a kormányzat, de különösen az
intézmények oldalán.
7.4 Cigány tanulók a felsőoktatásban
Egyre többször hallani, hogy a cigányság felzárkóztatásának egyik kulcskérdése a cigány
értelmiség kinevelődése, s ezáltal a cigányok felsőoktatási részvétele. De nem csak erről van
szó, hiszen a cigányság egyenrangú társadalmi integrációja magától értetődően megkívánja a
diszkriminációtól mentes részvételt az oktatás minden szintjén, így a felsőoktatásban is.
A cigány tanulók felsőoktatási továbbtanulása alapvetően a középfokú továbbtanulási és
iskolaválasztási esélyeikkel függ össze.
Page 80
80
Az 1992/93-as adatok alapján80
Radó Péter megállapítja, hogy „a nem cigány tanulók 76,5
százaléka szerzett az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig az ugyanazon
évjárathoz tartozó cigány tanulók körében ez az arány csupán 5,9 százalék. A középiskola
befejezését tekintve az esélyegyenlőtlenség mértéke több, mint ötvenszeres. Figyelembe véve,
hogy a középiskolából felsőfokú intézménybe való továbbtanulás pontján nincs
esélykülönbség cigány és nem cigány tanulók között ez azt jelenti, hogy egy cigány
tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány
társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó
középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik81
.” Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy
„… a cigány tanulók érettségit adó középfokú intézményből ugyanakkora eséllyel jutnak
tovább a felsőoktatásba, mint nem cigány társaik. Mivel azonban a középfokra való bejutásnál
már hatalmas esélykülönbség van, a cigány hallgatók azonos mértékben alulreprezentáltak a
főiskolákon és egyetemeken. A felsőfokú képzésben résztvevő hallgatók száma tehát sem a
cigányság arányának, sem az értelmiségi képzéssel kapcsolatos igényeinek nem felelnek
meg82
.”
Az ombudsman 1998. évi jelentésében található adatok szerint a roma tanulóknak csak
mintegy 3 %-a kerül középiskolába, és a felsőoktatásban tanulóknak csupán a 0,22 %-a
roma83
Az 1998/1999-es tanévben az általános iskola elvégzése után a cigány tanulók 57%-a tanult
tovább szakmunkásképzőben, 15%-uk szakközépiskolában, 9%-uk szakiskolában és 4%-uk
gimnáziumban, 15%-uk nem tanult tovább84
.
80
Az 1992/1993-as tanév volt Magyarországon az utolsó, amikor adatvédelmi szabályozás hiányában az
iskolastatisztikák még információkat gyűjthettek a cigány tanulókról. 81
Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról Budapest, 1997. Szakértoi tanulmány a
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára 1997 (Forrás: http://www.meh.hu/nekh/Magyar/rado.htm -
letöltés 2003 január 25) (kiemelés PI) 82
Radó (1997) Im. 83
Aáry-Tamás L. (szerk.) 1998. A Kisebbségi Ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó
vizsgálatáról. Kaltenbach Jenő, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa, Budapest 24. oldal
(Kiemelés PI) 84
Liskó Ilona: Cigány tanulók a középfokú iskolákban Új Pedagógiai Szemle 2002. 11. (Forrás:
http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2002-11-ta-Lisko-Cigany.html – letöltve 2003 január)
Page 81
81
A továbbtanulók aránya évente a végzősök százalékában
1996/1997 1997/1998 1998/1999
Nem
cigány
Cigány Nem
cigány
Cigány Nem
cigány
Cigány
Nem tanul tovább 2,3 16,5 2,8 16,1 3,2 14,9
Speciális
szakiskola
4,4 8,6 5,4 10,4 3,2 9,4
Szakmunkásképző 36,5 61,6 34,9 57,5 36,8 56,5
Szakközépiskola 38,3 9,3 37,3 12,0 38,1 15,4
Gimnázium 18,3 3,7 19,3 3,8 18,4 3,6
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
N 167,0 168,0 176,0 176,0 177,0 182,0
Forrás: Liskó (2002) Im. hivatkozással a Cigány szegregáció, iskolai adatok, 2000. OI dokumentumra
Mint korábban láttuk 1996/96-ben a felsőoktatási hallgatók 0,22 %-a volt cigány, -
2001/2002-ben ez az arány 0,6 %-ra tehető85
. Ha ebben az ütemben alakul a cigány
hallgatók felsőoktatási aránya akkor 2010-ben nagyjából 1,3-1,5 %, 2020-ban 2,1-2,5 %
körül prognosztizálható, - ami – mint korábban láttuk - messze elmarad korosztályi
arányuktól. Csak bízni lehet abban, hogy az elkövetkező időszakban a kormányzati
erőfeszítések jelentősebbek lesznek az eddigieknél a cigány fiatalok oktatási esélyeinek
javítását illetően – (és tegyük hozzá minden más – pl. foglalkoztatási, lakhatási stb. – területen
is).
A felsőoktatás területén is igaz az, hogy a finanszírozás eszközével is lehet harcolni a
diszkrimináció ellen. A felsőoktatás esetében is lehetséges – és egyes fejlett országokban
szokásos – finanszírozási megoldás, hogy az állami hozzájárulás feltétele az, hogy a
támogatásra számot tartó intézményben a diszkriminált népcsoportnak a befoglaló régió
populáción belüli arányait (pontosabban annak az adott iskolai korosztályra vonatkozó
korosztályi arányait) kell a hallgatói között felmutatnia ahhoz, hogy a támogatást
megkaphassa86
.
85
A számítás lényegében ugyanazon az elven készült, ahogyan az 1996/96-est Radó Péter készítette. Az
ösztöndíjban részesülő cigány hallgatók száma van viszonyítva az összes hallgatóhoz, - (feltételezve mindkét
esetben, hogy csak cigány hallgató veszi igénybe az ösztöndíjat, s azt is hogy minden cigány hallgató igénybe
veszi) 86
Hozzá kell tenni, hogy ennek megvalósítása a mai központi felvételi (hallgató elosztási) rendszer mellett nem
igazán megoldható. A mai rendszerből törvényszerűen következik a sokak által vitatott felvételi
pontszámengedmény és más hasonló módszerek. Decentralizált – az autonóm felsőoktatási intézmények saját
hatáskörébe utalt – felvételi rendszer esetén a támogatáspolitikával lehet meghatározott követelményeket
érvényre juttatni.
Page 82
82
7.5 A felsőoktatás képzési szerkezete – és az esélykiegyenlítés
A felsőoktatásnak a 90-es évek eleje óta tartó hazai kiterjedése az oktatáspolitika által csak
igen felületesen irányított folyamat, ennek tulajdonítható a hazai felsőoktatás kibővülésének
az jellemzője is, hogy a képzési szerkezet meglehetősen torz szerkezetével járt/jár együtt.
Különösen szembetűnő a vertikális képzési szerkezet torzulása.
A magyar felsőoktatás vertikális struktúrájának problémáit abban lehet összefoglalni87
, hogy a
aránytalanul magas hányadot tesznek ki a felsőoktatási hallgatók között a hosszú képzési
idejű programok hallgatói, s nincs (illetve rendkívül alacsony számú) a rövid idejű
posztszekundér képzésen résztvevők száma.
A felsőoktatás vertikális szerkezete az OECD országokban
Hozzánk közel hasonló
fejlettségű országok88
Posztszocialista
OECD országok
Legmagasabb felsőoktatási beisko-
lázási arányú európai országok
(A jellemző
korosztály arányában) Magyar
-ország
OECD
ország-
átlag
Portu-
gália
Spanyol
- ország
Török-
ország
Cseh-
ország
Lengyel
-ország
Egy.
Király-
ság
Hollan-
dia
Norvé-
gia
Svéd-
ország
B típusú felsőfokú 0,2%X 11,2% 6,5% 4,1% 6,4% 4,5% 0,8% 11,1% 0,8% 6,3% 1,5%
A típusú felsőfokú89
3-4 éves90
11,6%X 17,5% 7,4% 12,5% 9,6% 2,9% 12,0% 33,2% 33,3% 33,3% 23,0%
5-6 éves91
12,0%X 5,5% 10,1% 15,4% 8,3% 13,0% 1,9% 1,3% 3,8% 2,0%
6 évnél
hosszabb92
0,2% 0,1% 1,2% 0,1%
Együtt 23,8% 34,2% 24,0% 32,0% 16,0% 15,7% 25,8% 46,2% 35,4% 43,4% 26,5%
Forrás: Education at a Glance 2000. 173. old
87
Polónyi István: Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés társadalmi, gazdasági integrációját
meghatározó tényezők In.: Hrubos Ildikó (szerk): Az ismeretlen szakképzés Az Akkreditált iskolai rendszerű
felsőfokú szakképzés kutatásának tanulságai, Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Könyvkiadó Budapest 2002.. 88
A „hozzánk közel hasonló fejlettségű ország” megjelölés Magyarországra nézve kissé hízelgő, ugyanis amíg
Magyarország egy főre jutó GNP-je 1997-ben nagyjából 7000 dollár (PPP$), Törökországé pedig 6500 dollár
körül volt, - addig Spanyolországé 15000 dollár felett, Portugáliáé pedig 14000 dollár felett volt. X Saját számítás az 1999/2000. évi OM statisztika alapján
89 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Tertiary-type A”, - a mi fogalmaink szerint főiskolai
és egyetemi programok 90
Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: Medium first degree programmes (3 to less than 5
years)” – tehát 3-4 éves programok 91
Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Long first degree programmes (5 to 6 years)” – 5-6
éves programok 92
Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Very long first degree programmes (more than 6
years)” – 6 évesnél hosszabb programok
Page 83
83
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Mag
yaro
rszág
OE
CD
ors
zág
-
átl
ag
PT
, E
, T
átl
ag
UK
, N
L, N
, S
átl
ag
5-6 éves
felsőfokú
3-4 éves
felsőfokú
Rövid idejű
felsőfokú
A felsőoktatás vertikális szerkezete különböző fejlettségű OECD ország-csoportokban
A felsőfokú képzés hazai részvételi adatait az OECD országok számaival összehasonlítva
több megállapítás fogalmazható meg:
- A hazai rövid idejű felsőfokú (AIFSZ) képzés részvételi aránya jelentősen elmarad mind a
hozzánk hasonló fejlettségű, mind a fejlettebb OECD országok számaitól.
- A 3-4 éves képzéseken résztvevő hallgatók hazai korosztályi arányának átlaga elmarad az
OECD átlagtól, s jelentősen elmarad a fejlett országokban kialakult arányoktól. Az adatokból
elég egyértelműen látszik, hogy a felsőoktatás kiterjedése – a rövid idejű képzések térnyerése
mellett – meghatározóan a 3-4 éves programok arányának növekedésével zajlott le. Ennek
eredménye, hogy a fejlett országok esetében a 3-4 éves képzések alkotják az összes részvétel
több mint 80 %-át, a rövid idejű képzés kb 15 %-át, s igen alacsony az 5 éves vagy hosszabb
programok aránya. A hazai részvételi arány ebben a tekintetben inkább alacsonynak tűnik.
Page 84
84
- Az 5-6 éves képzéseken résztvevők hazai aránya viszont mind az OECD átlaghoz, mind a
fejlett országok számaihoz mérten magas. Elég egyértelműen látszik, hogy a felsőoktatás
hazai kiterjedése a 3-4 éves és az 5-6 éves programokon résztvevők számának növekedésével
zajlott le, a rövid idejű képzés pedig csak az utóbbi időben alakult ki. Kicsit leegyszerűsítve
azt lehet mondani, hogy a hazai felsőoktatás kiterjedése a rövid idejű képzések helyett az 5-6
éves képzések részvételi arányának növekedésével történt.
A nemzetközi összehasonlításból tehát igen egyértelmű a hazai felsőoktatás vertikális
szerkezetének torzulása, s nyilvánvaló az AIFSZ képzés hazai elmaradása. Pedig ez a
posztszekundér képzés nem egyszerűen csak a munkapiac hatására alakult ki, hanem fontos
szerepet játszott annak létrejöttében az oktatáspolitikának az a törekvése, hogy a kiterjedő
felsőoktatásba a hátrányosabb helyzetű rétegekből is nagyobb számban bejussanak fiatalok.
A rövid idejű felsőoktatási képzés nemzetközi elterjedésében meghatározó oktatáspolitikai
szempont volt a társadalmi mobilitás, az esélyegyenlőség növelése. Jellemző a hazai
oktatásirányításra, hogy az oktatási rendszerbeli esélyegyenlőség vizsgálatáról lényegében
nincs átfogó és megbízható felmérés, és elemzés a 90-es évek második felében. Bár az
oktatási rendszerbeli esélyegyenlőtlenségekről nincs egyértelmű adatunk, s így megbízható
elemzésünk sem, ugyanakkor aligha vitatható, hogy a felsőoktatásba kerülés területén az
esélyegyenlőségét növelni szükséges. Ebben - mint a nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják -
igen fontos szerepe van a rövid idejű felsőfokú képzésnek.
Az igen kevés hazai vizsgálat egyike93
jól mutatja az AIFSZ hallgatók szociális helyzetének
sajátosságait. A hallgatók vizsgálata alapján egyértelműen látszik, hogy az AIFSZ képzés
elsősorban azoknak a tanulóknak a továbbtanulási lehetősége, akik „oktatási múltjuk”
következtében kiszorultak a továbbtanulás hagyományos formáiból. Az AIFSZ képzés
hallgatóinak nagyobb része a szakközépiskolában végzettek közül kerül ki. Felük jó, mintegy
harmaduk közepes vagy rosszabb érettségi átlaggal rendelkezik. A hallgatók nagyobbik része
korábban sikertelenül felvételizett a felsőoktatásba. Érdemes egy korábbi (1996-os) hallgatói
vizsgálat adataival összehasonlítani a posztszekundér hallgatók összetételét94
.
93
Konczné & Verrasztó 2001 94
Az összehasonlításhoz itt Gazsó Ferenc: A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer (Századvég 1997 tél)
munkájának adatait használjuk.
Page 85
85
Édesapa/nevelőapa legmagasabb iskolai végzettsége az AIFSZ hallgatók esetében (2000-
ben)
Összesen
Befejezett általános iskola vagy kevesebb 1,7 %
Szakmunkásképző 30,1 %
Befejezett középiskola 39,8 %
Felsőfokú végzettség 28,4 %
Összesen 100,0 %
A nappali tagozatos hallgatók összetétele az apa iskolai végzettsége szerint 1996-ban95
Összesen
Befejezett általános iskola vagy kevesebb 3,4 %
Szakmunkásképző 13,9 %
Befejezett középiskola 32,3 %
Felsőfokú végzettség 50,4 %
Összesen 100,0 %
Az adatok összehasonlítása alapján nyilvánvaló, hogy az AIFSZ képzésben részt vevő
hallgatók között jelentősen nagyobb a szakmunkás apák, s jelentősen kisebb a felsőfokú
végzettségű apák gyermekeinek aránya. Ez arra mutat, hogy az AIFSZ képzés valóban az
esélykiegyenlítődés irányába hat. Pontosabban hatna, - ugyanis a hazai felsőoktatásban e
rövid idejű képzésben rész vevő hallgatók száma 2002-ben is mindössze 6128 főt tett ki a
381560 főből, azaz mindössze 1,6 %-ra rúgott.
Túl mutat ennek a dolgozatna a keretein annak elemzése, hogy a posztszekundér képzés hazai
elterjedésében hogyan lehetne az oktatáspolitika közömbösségén és a felsőoktatási
intézmények ellenérdekeltségén túllépni, - mindenesetre hozzá kell tenni, hogy ez a torzulás
nem egyszerűen csak az esélykiegyenlítődést nehezíti, hanem egyben a források jelentős
pazarlását is eredményezi. (1998-as árszinten és szerkezettel számolva az OECD átlaghoz
95
Forrás: Ezredforduló Alapítvány által támogatott 1000 főre kiterjedő reprezentatív adatfelvétel (Csegény Péter,
Kákai László, Madár Csaba, Szabó Andrea) alapján Gazsó Ferenc: A társadalmi folyamatok és az oktatási
rendszer - Századvég 1997 tél - 95. oldal
Page 86
86
hasonló képzési szerkezet az összes felsőoktatási kiadás mintegy 20 %-ának megtakarítását –
illetve más célra, pl. fejlesztésre, bérfejlesztésre történő felhasználását – tehetné lehetővé)96
.
7.6 Befejezésül a felsőoktatásról
A tömegesedő felsőoktatás egyre nyilvánvalóbban meg kell nyíljon a hátrányos helyzetű
rétegek számára is. Ez azonban tudatos, határozott felsőoktatás-politika érvényre juttatását
követelné meg.
A hátránykiegyenlítés elősegítése a felsőoktatásban számos finanszírozási eszközzel
előmozdítható. A egyik ilyen eszköz az állami támogatáspolitika olyan alakítása, amely a
diszkriminált rétegek felsőoktatásba való bekerülését mozdítja elő. De ilyen eszköz lehet a
hallgatói támogatás szociálisan érzékennyé alakítása is, amely az anyagilag hátrányos
helyzetű rétegek számára jelenthetne jelentősen nagyobb anyagi biztonságot a tanulás során.
Fontos eszköz a célzott ösztöndíj-politika, azaz a hátrányos helyzetűek támogatására
létrehozott központi, regionális, települési ösztöndíjak. Számos intézményen belüli eszközre
is szükség lenne ezen rétegek felsőoktatási integrálására. A rövidebb idejű képzési programok
kiszélesítésétől ide sorolhatók a felsőoktatási felkészítő programok, a speciális
szakkollégiumok, és tanulókörök. Sajnos sem a hazai oktatáspolitika, sem az oktatási rendszer
intézményei még nem ismerték fel a sürgető helyzetet, amely megköveteli, hogy a cigány
tanulók, és más hátrányos helyzetű rétegek oktatásának megkeressék a speciális eszközeit.
96
Lásd részletesebben: Polónyi István – Tímár János : Tudásgyár vagy papírgyár Új Mandátum Könyvkiadó,
Budapest, 2001
Page 87
87
8. Felnőttképzés97
8.1 A felnőttképzés fogalma
A felnőttnevelés alatt az iskolarendszerű, az iskolarendszeren kívüli, tanfolyamszerű
képzéseket, valamint a szabadabb ismeretnyújtásokat, továbbá a kötetlen formájú elsajátítást
szokás érteni98
. Helyszíne az iskolán és a különböző képző szervezeteken kívül a munkahely,
a közművelődés, és szórakozás színterei és az otthon egyaránt lehet.
A felnőttképzés rendszere
97
Ez a rész alapvetően épít a „Felnőttképzés érdekeltségi rendszere” elnevezésű T 034249 számú OTKA
pályázat (témavezető Dr. Polónyi István) keretében készült kutatásokra 98
Lásd például: Durkó Mátyás: Felnőttoktatás In: Online Pedagógiai Lexikon /fõszerk.: Báthory Zoltán - Falus
Iván/, (letöltés dátuma: 2002 nov.)
Iskola-
rendszerű
felnőtt-
képzés
Iskola-
rendszeren
kívüli
(tanfolyami)
szakképzések
Munkahelyi
képzés
Kötetlen ismeretnyújtás, elsajátítás
Page 88
88
A felnőttképzés helyett a 90-es évek közepétől, végétől az élethosszig tartó tanulás (lifelong
learning, lifelong education) fogalma nyert teret. Az életen át tartó oktatás/tanulás több és más
mint a hagyományos értelemben tekintett felnőttképzés, ennek célrendszere részint a
felnövekvő nemzedék iskolázottságának növelését, részint a lakosság képzettségének
emelését, továbbá a foglalkoztatottak széleskörű szakmai továbbképzését foglalja magában.
Az élethosszig tartó oktatás/tanulás alapvető szervező tényezői az akkreditáció és a
kreditálhatóság, tehát az, hogy a különböző formális és informális úton szerzett ismeretek,
képességek, gyakorlati tapasztalatok hogyan építhetők össze kompetenciákká, s ezek hogyan
ismertethetők el, hogyan dokumentálhatók a munkapiac számára. (bár hozzá kell tenni, hogy a
teljes kreditálhatóság jórészt még mindenhol csak az elvi szinten, vagy legfeljebb az első
lépéseknél tart.)
A nemzetközi adatok tanúsága szerint az oktatás tömegesedése törvényszerűen magával hozza
a felnőttképzés, az élethosszig tartó tanulás kiterjedését is. Ezt több okkal szokták indokolni.
Az egyik szerint a fejlett gazdaságok és társadalmak alapvetően függenek a tudás, az
információ és a gondolatok kezelésétől, ami nélkülözhetetlenné teszi polgáraik folyamatos
oktatását. A technológiai változások valamint a tudás és információ növekedésének sebessége
indokolja az élethosszig tartó tanulás szükségességét. De a társadalmi kohézió is
nélkülözhetetlenné teszi az élethosszig tartó tanulást, ugyanis a tudás alapú társadalmakban a
tanulás jelentősége egyre nagyobb, s akik a tanulásból kimaradnak - előbb vagy utóbb -
társadalmi kirekesztettséget szenvednek el.99
Jól kitapintható tehát a felnőttképzés átalakulásának tendenciája. A felnőttképzés szerepe
korábban egyfajta kompenzálás, pótlás volt, - nevezetesen az igazságtalan oktatási
rendszerből gazdasági, vagy társadalmi okok miatt kimaradtak számára lehetővé tenni a
magasabb szintű végzettség megszerzését. „Jellegzetesen ilyen szerepe volt Európában még
sokáig, különösen Európának azokon a térségein, ahol totalitárius rendszerek jöttek létre a
társadalmi igazságosság nevében (a második világháború előtt a fasiszta, a második
világháború után pedig a kommunista rendszerekben). Az Egyesült Államok esetében ilyen
szerep jutott a felnőttképzésnek részben az 1930-as évek elején – Roosevelt New Deal-jéhez
kapcsolódva – részben pedig az 1960-as években, Johnson Nagy Társadalom programja
keretében /…/ A felnőttképzésnek ilyen pótló szerepe még ma is van – különösen azokban a
99
Oktatás - rejtett kincs. 1997 : 82.
Page 89
89
társadalmakban, ahol az új bevándorlók aránya magas /…./Ez a pótló, igazságtevő szerepe a
felnőttképzésnek azonban látnivalóan eltörpült, visszaszorult mára./…./ A felnőttképzés e
megváltozott szerepét éppen az jellemzi az 1990-es évek végén, hogy benne a felsőfokú
végzettségűek aránya dominál. …..A felnőttképzésben mindinkább az iskolázottabb
társadalmi csoportok vesznek részt – az iskolázatlanabbak pedig egyre kevésbé. A
felnőttképzés nem pótolja, helyettesíti az iskolázottság hiányait, hanem folytatja és
kiegészíti.” 100
.
Arról van szó, hogy az élethosszig tartó tanulás kiterjedésében egyre nagyobb szerepet játszik
részint az egyének iskolázottsági versenye, a státusverseny, részint az oktatás fogyasztása.
8.2 A felnőttképzés hazai részvételi jellemzői
A következőkben áttekintjük a hazai felnőttképzés részvételi jellemzőinek alakulását, rövid
nemzetközi kitekintéssel kiegészítve.
8.2.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés részvételi jellemzői
Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek száma jelentős változásokon ment keresztül
az elmúlt húsz évben. A dolgozók általános iskolájába járók száma rendkívül lecsökkent –
ami nyilvánvalóan azzal van összefüggésben, hogy egyre inkább csökken az általános iskolát
be nem fejezők száma.
A középiskolába járó felnőttek száma a 80-as évek első felének csökkenése után hosszan
stagnált, majd a 90-es évek végén lassan növekedésnek indult.
A felsőoktatásba járó felnőttek száma változott legradikálisabban. A részidős felsőoktatásban
résztvevők száma igen dinamikusan növekedett, 1995-ben elérte az 50 ezer, 1998-ban közel
100 ezer főt, 2001-ben pedig megközelítette a 160 ezer főt, 2002-ben a 180 ezret.
100
Kozma Tamás (2000) Negyedik fokozat? Info-Társadalomtudomány 49: 61-74.
Page 90
90
Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek létszáma Magyarországon 1950-2001
Év Részidős általános iskolai
képzés (dolgozók általános
iskolája)
Részidős középiskolai
képzés (dolgozók
középiskolája)
Esti, levelező,
távoktatási
felsőoktatás
1950 49329 12160 5992
1960 99315 85509 15241
1970 21275 113874 26715
1980 21974 130332 37109
1985 15311 84604 35154
1990 12528 68162 25786
1991 12538 66204 23888
1992 11569 70303 25132
1993 9421 76335 30243
1994 7500 81204 38290
1995 5588 75891 50024
1996 4183 74653 56919
1997 3165 78292 80768
1998 3016 84862 111214
1999 3146 88462 128048
2000 2940 92770 143413
2001 2793 97684 156327
2002 2785 96599 178181
Adatok forrása: Oktatási statisztikai évkönyvek
8.2.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés
Az 1993. évi szakképzési törvény által bevezetett Országos Képzési Jegyzék, s a törvényben
lehetővé tett iskolarendszeren kívüli szakképzés megteremtette a szakképzés oktatási piacát,
amely a rendszerváltást követően kialakult gazdasági és foglalkoztatási helyzetben rendkívül
jelentős szerepet játszott a szakképzésben. Az adatok tanúsága szerint az iskolarendszeren
kívüli szakképzésben tanulók száma a 90-es évek végén, 2000-es évek elején elérte az
iskolarendszerű szakképzésben tanulók nagyjából harmadát. (Adatokat lásd a szakképzésről
szóló fejezetben)
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés egyre jelentősebb részt képvisel a szakképzésben, az át
illetve továbbképzések területén. Fontos szerepe van a gazdaság változó szakképzési
igényeinek kielégítésében, - amely változásokhoz az iskolarendszerű szakképzés csak lassan
alkalmazkodik.
Page 91
91
8.2.3 A munkahelyi képzés
A felnőttképzés rendkívül fontos eleme a munkahelyi képzés, illetve a vállalatok által
kezdeményezett képzés. Több országban ösztönzi és támogatja az állam a munkahelyi
képzést, mint a felnőttképzés egyik legfontosabb összetevőjét. A hazai munkahelyi képzésről
alig van átfogó adat, mégis jelentős részvételi arányra lehet következtetni. Elegendő, ha csak
olyan munkahelyi képzésekre gondolunk, mint:
- a közigazgatásban dolgozók a 90-es évek elején bevezetett államilag szabályozott
kötelező képzési és vizsga rendszere;
- a biztosítók és pénzintézetek igen széleskörű továbbképzési rendszere;
- egyes nagyvállalatok (pl. MÁV, Magyar Posta stb.) kiépített és szervezett képzési
rendszere, de számos versenyszférában működő közép és nagyvállalat munkahelyi képzési
rendszere is ismert;
- a gazdasági és kereskedelmi kamarák (tovább)képzési rendszere.
A 90-es években több nemzetközi kutatás igyekezett feltárni a vállalati emberi erőforrás-
politikák, erőforrás-stratégiák jellemzőit, - s azon belül a képzés szerepét. Ilyen vizsgálat volt
pl. a Price Waterhouse Cranfield kutatás101
. A kutatás arra mutatott rá, hogy a vállalatok
humán erőforrás politikájában a képzés és átképzés meghatározó szerepet játszik a fejlett
európai országokban. A vizsgálat a képzés szerepének növekedését állapította meg.
101
A Price Waterhouse Cranfield kutatást 1989-ben indították el azzal a céllal, hogy pontos képet kapjanak az
európai emberi erőforrás politikákról és trendekről. A projekt első évében 1990-ben, a kutatás öt országra terjedt
ki: Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, Svédországra, és Spanyolországra. A második évben
további öt országgal egészült ki a felmérés: Dániával, Olaszországgal, Hollandiával, Norvégiával és Svájccal. A
kutatásnak két alapvető célja volt: (1) vizsgálni az egységesülő európai piac hatása az emberi erőforrás
gazdálkodás európai gyakorlatára, (2) a személyügyi gyakorlat különbségeinek feltárása. A kutatás során a 200
fő alatti alkalmazotti létszámmal működő vállalatokat nem kérdeztek meg, mivel elsősorban a formális
személyzeti politikára kívántak összpontosítani, amellyel az ilyen kis méretű vállalatok többsége nem
rendelkezik. A kutatás során majdnem 35000 kérdőívet postáztak s több mint 6300 kérdőív érkezett vissza a
kutatás második évére, amelyek közül 5449 volt használható.
Lásd Holden, L. – Livian, Y.1993:101-116.
Page 92
92
8.3 A felnőttképzés részvételi jellemzői a fejlett országokban
A felnőttképzés részvételi jellemzőit tekintve a fejlett országokban igen jelentős
különbségeket találunk, a viszonylag alacsonytól a közel 60 %-os (finn) részvételig.
Részvételi arányok a felnőttképzésben az OECD országokban (2000)
Teljes részvételi hányad (16-65 évesek
közül)
Finnország 56,8
Dánia 55,7
Svédország 52,5
Norvégia 47,9
Új-Zéland 47,5
Egyesült Királyság 43,9
Svájc 41,8
USA 39,7
Ausztrália 38,8
Kanada 37,7
Hollandia 37,4
Csehország 25,5
Írország 24,3
Belgium (Fl) 21,2
Magyarország 19,3
Portugália 14,2
Lengyelország 13,9
Forrás: Education Policy Analiysis 2001 OECD Paris 2001 147. old
A tábla oszlopának pontos megnevezése: Total participation rate: Full time students aged 16-24 and people who
obtained less than 6 hours of training are excluded
Ha korcsoportonként megvizsgáljuk a részvételi arányokat a formális és a felnőttképzésben
azt állapíthatjuk meg, hogy a részvételi arány tekintetében a felnőttképzés a 19-21 éves
korosztálytól kezdődően kezdi átvenni az iskolarendszerű képzés szerepét. A legmagasabb
részvételi jellemzőjű országokban – Finnországban és Dániában – 50 éves koráig a népesség
több mint 60 %-át képzési aktivitás jellemzi. De ha a vizsgált 20 fejlett ország átlagát
vizsgáljuk akkor is azt látjuk, hogy a népesség 50 éves koráig a részvétel meghaladja az
egyharmados arányt. A hazai részvétel ettől elmarad, - nálunk a legmagasabb részvétel a 19-
21 évesnél tapasztalható (valamivel több mint 30%), ami azután korcsoportról-korcsoportra
csökken, s 40 éves kor után 20 % alá esik.
Page 93
93
A nemzetközi összehasonlítás tehát a hazai felnőttképzési részvétel viszonylag jelentős
lemaradásáról tanúskodik.
Részvételi arányok a formális és a felnőttképzésben az OECD országokban 1998
Részvétel a formális oktatásban
Részvétel a felnőttképzésben
Korév-
csoportok
3-
5
6-
7
8-
12
13-15 16-
18
19-
21
22-
24
25-
29
30-
34
35-
39
40-
44
45-
49
50-
54
55-
59
60-
65
Lengyelország 30, 100,1 97,9 96,7 85,1 46,5 24,8 7,2
16,1 14,0 18,7 21,6 15,5 17,8 16,9 17,1 9,5 5,2 0,5
Magyarország 84,8 99,9 100,5 97,0 81,6 35,5 15,9 6,1
25,4 31,8 28,7 29,4 24,6 22,8 16,9 19,5 15,5 7,7 0,0
Csehország 71,9 100,0 100,0 99,9 81,8 26,9 17,3 5,8
32,2 25,5 30,0 31,6 33,6 27,7 30,8 33,2 26,8 17,1 5,1
Írország 52,8 100,4 99,7 100,9 82,1 41,9 14,6 6,6
37,1 36,7 33,1 30,3 26,4 28,4 22,3 19,5 19,6 12,6 5,4
Portugália 61,6 108,0 111,8 104,2 78,3 42,0 23,3 9,6
22,2 15,6 24,9 28,4 22,3 13,6 10,2 9,7 10,6 4,2 5,1
Belgium 98,0 96,7 96,0 95,8 89,2 55,2 22,3 7,8
0,0 18,3 26,3 25,9 24,6 22,4 22,1 23,1 22,7 16,5 9,2
Németország 77,4 96,1 99,2 99,6 91,8 50,6 29,1 12,3
8,0 23,9 22,5 20,3 23,4 22,7 21,2 19,9 15,7 14,0 3,7
Svájc 39,4 100,0 100,2 99,1 86,3 43,5 22,1 10,1
33,9 61,0 50,3 55,7 47,2 42,7 46,8 41,9 35,8 29,5 22,0
Ausztrália 50,1 100,2 99,5 98,8 83,8 50,6 28,6 18,9
76,7 63,3 44,8 43,0 41,5 39,4 41,3 33,9 29,7 24,7 14,1
Kanada 44,0 96,8 98,3 100,4 80,6 41,3 24,1 9,8
78,4 63,2 51,0 48,7 40,6 40,3 43,6 29,8 34,0 27,1 10,1
USA 58,9 102,6 101,3 101,5 74,8 42,8 25,5 11,6
44,7 47,8 49,9 46,6 45,0 44,6 47,4 45,6 42,5 34,3 19,5
Egyesült
Királyság.
81,7 99,1 98,8 99,2 66,3 40,7 18,8 11,8
71,4 53,6 57,3 55,8 51,9 51,1 56,6 47,2 35,1 29,6 16,3
Svédország 66,4 95,9 101,0 99,1 97,1 42,2 36,8 22,5
54,3 43,6 45,9 56,1 55,3 59,5 62,9 57,1 58,8 48,0 25,4
Új-Zéland 93,2 101,7 99,0 96,6 72,1 42,4 21,5 12,2
79,4 66,6 61,5 55,3 50,3 51,7 49,7 44,4 46,0 36,2 18,5
Hollandia 66,0 99,3 99,3 99,4 88,5 57,7 29,0 9,4
41,2 42,2 57,1 49,4 43,3 42,8 38,7 34,6 29,2 18,0 16,4
Norvégia 73,3 99,4 99,2 99,6 92,0 49,3 35,9 15,3
58,4 69,4 54,1 55,5 54,6 53,0 55,5 50,5 45,3 33,1 18,8
Dánia 84,4 97,1 99,7 98,8 82,8 45,4 36,3 18,9
66,1 65,9 62,9 66,9 61,3 59,2 67,5 63,4 52,5 41,5 24,1
Finnország 37,7 84,1 99,6 99,9 89,1 45,9 43,5 21,3
72,7 67,8 70,9 71,1 70,5 67,6 63,4 61,1 53,9 41,8 20,2
Ország átlag 65,1 98,8 100,1 99,2 83,5 44,5 26,1 12,1
45,5 45,0 43,9 44,0 40,7 39,3 39,7 36,2 32,4 24,5 13,0
Forrás: Education at a Glance 2000 OECD Paris
Az egyes oszlopok pontos megnevezése: Enrolment in formal education, illetve Participation in adult education
and training
Page 94
94
0
20
40
60
80
100
120
3-5
éves
6-7
éves
8-1
2 é
ves
13-1
5 é
ves
16-1
8 é
ves
19-2
1 é
ves
22-2
4 é
ves
25-2
9 é
ves
30-3
4 é
ves
35-3
9 é
ves
40-4
4 é
ves
45-4
9 é
ves
50-5
4 é
ves
55-5
9 é
ves
60-6
5 é
ves
részvéte
li hányad %
Portugália - Lengyelország F
Magyarország F
Ország átlag - Felnőttképzési
részvételben
Dánia-Finnország F
Ország átlag - Iskolai képzési
részvételben
Az OECD országok felnőttképzési részvételi arányainak átlaga 1998
De lehet-e a felnőttképzés területén kívánatos szinteket meghatározni ? Az OECD 1996-os
jelentése – az életen át tartó tanulással összefüggésben - a következő részvételi arány
célkitűzésekre tesz javaslatot a felnőttképzés területén102
:
az alacsony végzettséggel rendelkező felnőttek (az ISCED 2. szint vagy ez alatti oktatási
szint) 20%-a vegyen részt minden évben alapozó felnőttoktatásban;
a tartósan munka nélkül lévők 100%-a vegyen részt átképző programokban minden évben;
a foglalkoztatottak 40%-a vegyen részt a munkájához kapcsolódó képzésben minden
évben.
A hazai felnőttoktatási részvétel elég jelentősen lemaradt ezektől az ajánlásoktól, s a fejlett
országok mutatóitól is, de korántsem biztos, hogy a lemaradás számottevő, ha a gazdasági
fejlettséget is figyelembe vesszük. Az OECD országok egy főre jutó (vásárlóerő paritáson
tekintett) GDP-je és az egyes korcsoportok részvételi arányai között viszonylag magas
korrelációt találunk (0,5009 – 0,6577)103
.
A gazdasági fejlődés és a felnőttképzési részvétel együttes vizsgálata arról győz meg, hogy
Magyarország részvételi arányai nagyjából megfelelnek gazdasági fejlettségének.
102
Synthesis of Country Reports .... 1998. 103
Érdemes megjegyezni, hogy a legmagasabb korreláció a a gazdasági fejlettség és a 60-65 éves korosztály
felnőttképzési részvételi aránya között tapasztalható, legalacsonyabb pedig a 45-49 éves korcsoportnál.
Page 95
95
8.4 A felnőttképzés ráfordításai
A következőkben megvizsgáljuk a hazai felnőttképzési állami tehervállalás terjedelmét.
8.4.1 Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási ráfordításai
Az iskolarendszerű felnőttképzés finanszírozása lényegében megegyezik a felnövekvő
nemzedék iskolai képzésének finanszírozásával. (Mint azt korábban láttuk a közoktatási
intézmények költségvetésének forrásai a./ - a fenntartótól kapott támogatás, amelynek
forrásai: a/1.) az állami költségvetés által nyújtott normatív támogatás. a/2.) az állami
költségvetésből származó címzett és céltámogatások, és a a/3.) fenntartó saját hozzájárulása.
További források b./ - elkülönített állami alapoktól kapott támogatás, c./ - egyéb támogatások,
d./ - a tanuló által igénybe vett szolgáltatások díja és e./ - az intézmény más saját bevételei .)
Az alap és középfokú felnőttképzés finanszírozása megegyezik a fentiekben vázoltakkal, tehát
a fenntartók normatív, - egy tanulóra vetítve meghatározott központi támogatást – kapnak.
Ugyanakkor a felnőttképzési tanuló létszám (illetve a normatíva felnőttképzésre vonatkozó
összegének) figyelembe vétele többször változott 1992 óta. 1992 és 1995 között az esti és
levelező képzés normatívája a nappali tagozatos képzés egyharmada volt. 1996-ban az
általános iskolai esti, levelező oktatásban részt vevők után az alap normatíva 40%-a,
gimnáziumi, szakközépiskolai esti levelező oktatásban pedig 35%-a volt. 1997 és 1999 között
az esti oktatás munkarendje szerint tanulót kettővel, a levelező vagy más sajátos munkarend
szerint oktatott tanulók számát öttel elosztva kellett figyelembe venni. 2000 óta pedig a felnőtt
oktatásban esti oktatás munkarendje szerint tanulók számát kettővel, a levelező oktatás
munkarendje szerint öttel elosztva; a más munkarend szerint oktatott tanulók létszámát a
normatív állami hozzájárulás meghatározásakor nem lehet figyelembe venni.
A közoktatási normatívák 1991-2004
eFt/fő/év
Általános iskolai képzés
Oszt eFt/fő/év
Gimnáziumi
képzés
Szakközépiskolai
elméleti képzés
Szakközépiskolai
gyakorlati
képzés
1991 30,0 44,0 44,0
1992 36,0 51,0 63,0
1993 41,0 62,5 66,0
1994 41,0 62,5 66,0
Page 96
96
1995 41,0 62,5 66,0
1996 7-8 62,1 75,7 80,0
1997 7-8 68,0 87,0 90,0 36,0
1998 7-8 75,0 96,0 100,0 45,0
1999 1-8 83,0 108,0 105,0 50,0
2000 1-8 104,0 126,0 104,3 60,0
2001 1-8 120,0 143,7 120,0 66,0
2002 1-8 135,0 161,2 135,3 74,0
2003 5-8 194,0 240,0 190,0 102,0
2004 5-8 202,0 248,0 197,0 106,0
Forrás: Adott évi költségvetési törvények
Az iskolarendszerű felnőttképzés – közoktatási részének – 1991 és 2004 közötti finanszírozási
normatíváit az alábbi táblázat foglalja össze.
Az iskolarendszerű felnőttképzés normatívái 1991-2001
Év Felnőttképzés
Általános iskola
(eFt/fő)
Középfokú képzés
(gimnázium-szakközépiskola)
(eFt/fő)
1991 10,0 14,7-18
1992 12,0 17,0-21
1993 13,7 20,8-22
1994 13,7 20,8-22
1995 13,7 20,8-22
1996 21,6 24,8-25,6
1997 22,0 26,1-26,6 (12)
1998 36,8/14,7 43,0/17,2 - 44/17,6 (22,5/9)
1999 41,5/16,6 54/21,6 - 53,3/21,3 (25/10)
2000 52,0/20,8 63,0/25,2 (30/12)
2001 60,2/24,1 71,9/28,7 (33/13,2)
2002 67,5/27,0 80,6/32,2 (37/14,8)
2003 97,0/38,8 120,0/48,0 (51/20,4)
2004 101,0/40,4 124,0/49,8 (53/21,2)
2000-től Gimnáziumi és szakközépiskolai (elméleti) normatíva egyforma
1997-től zárójelben feltüntetve a szakmai gyakorlat normatívája
1998-tól külön-külön feltüntetve az esti és a levelező képzés normatívája
A finanszírozás szempontjából nem közömbös az iskolarendszerű felnőttképzésben részt
vevők iskolatípusonként és képzési formánként való megoszlása. A képzési formák tendenciái
vizsgálva látszik, hogy az alapfokú oktatásban az esti, a közép- és felsőfokon pedig inkább a
Page 97
97
levelező képzés dominál, bár mindegyik képzési szinten egyre jobban növekszik a levelező
(és távoktatási) formák aránya.
Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek száma 1991-2002
Év Általános iskola Gimnázium Szakközépiskola Felsőoktatás
Nap-
pali
mun-
ka-
rend
Esti
munka-
rend
Leve-
lező
munka-
rend
más,
sajátos
munka-
rend
Nap-
pali
mun-
ka-
rend
Esti
munka-
rend
Leve-
lező
munka-
rend
más,
sajátos
munka-
rend
Nap-
pali
mun-
ka-
rend
Esti
munka-
rend
Leve-
lező
munka-
rend
más,
sajátos
munka-
rend
Esti
tagozat
Leve-
lező
tago-
zat
Távok-
tatási
tago-
zat
1991 11004 720 5446 14466 4922 41370 4372 27127
1992 10267 677 5518 15991 5836 42958 4298 29248
1993 8312 670 5498 17090 7759 45988 4640 34680
1994 6124 434 5192 18299 10351 47362 5453 45640
1995 4800 405 4314 18154 6520 46903 5764 56825
1996 3708 391 3709 19265 5573 46106 5750 63522
1997 2569 596 3251 22483 5336 47222 6538 91261
1998 2519 497 8904 21129 12470 42359 6866 84827 19521
1999 2345 801 14243 18835 16237 39147 7861 94812 25375
2000 2940 37000 55770 10526 99031 33856
2001 126 1953 714 0 908 23885 15087 1327 9779 19849 25865 984 12796 108087 35444
2002 114 2094 483 94 1353 28469 14779 1290 5769 20766 20891 3282 13031 126885 38265
Forrás: Az OM Statisztikai Főosztály adatközlése alapján – amiért ezúton mondunk köszönetet Kozma Lukács
Judit osztályvezető asszonynak
A szakközépiskola adataihoz hozzáadtuk a szakiskola (igen kis számú) adatait is.
Az általános iskola „esti munkarend” című oszlopa az alapismereti és esti képzést együtt tartalmazza
Az általános iskola „levelező munkarend” oszlopa a levelező mellett a munkás-továbbképzési tagozatot is
tartalmazza
A felsőoktatás „levelező tagozat” oszlopa a szakosító képzésen résztvevőket is tartalmazza
0
20000
40000
60000
80000
100000
120000
140000
160000
180000
200000
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
fő
Dolgozók általános iskolái Dolgozók középiskolái Esti, levelező felsőoktatás
Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevőinek száma 1991-2002
Page 98
98
A normatívák és a létszámok alapján kiszámítható, hogy az elmúlt időszakban hogyan alakult
a központi állami támogatás összege az iskolarendszerű alap és középfokú felnőttképzésben.
A számítás alapján megállapítható, hogy az alap és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés
központi támogatásának éves összege rendkívül kicsi. Ez az összes állami oktatási
kiadásnak104
kevesebb mint egyszázad része.
Az állami támogatás mellett a fenntartói (ez esetben ez alapvetően önkormányzati)
hozzájárulást is figyelembe kell venni az összes kiadás meghatározásához. Ez a hozzájárulás
az egész közoktatás vonatkozásában határozható meg, - csak az iskolarendszerű
felnőttképzésre lebontva nem áll rendelkezésre. De közelítő számításként úgy tekinthetjük,
hogy az alap- és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés és a közoktatás esetében ezek az
arányok azonosak.
A közoktatás forrás-szerkezete
Központi
támogatás
Önkormányzati
saját forrás
Intézményi bevétel
1991 66,4% 22,3% 11,3%
1992 58,5% 34,5% 7,0%
1993 57,5% 34,7% 7,8%
1994 48,9% 43,8% 7,3%
1995 45,2% 44,8% 9,9%
1996 59,0% 30,4% 10,7%
1997 61,7% 29,0% 9,3%
1998 60,9% 30,0% 9,1%
1999 63,7% 27,2% 9,1%
2000 72,5% 18,7% 8,8%
2001 70,7% 21,4% 8,0%
2002 78,1% 13,8% 8,1%
Adatok forrása saját számítás az Oktatási Évkönyvek, illetve Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 1990-
2006 OM Gazdasági Helyettes Államtitkár Budapest 2001 május 21.dokumentum adatai alapján
Ezek alapján az alap és középfokú iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási támogatása
kiszámítható. Az adatok azt mutatják, hogy az alap- és középfokú iskolarendszerű
felnőttképzés államháztartási kiadásai a GDP 0,04-0,05 %-a körül voltak a 90-es évek végén,
s ez az arány a 90-es évek közepe óta stagnál.
104
Az összes állami oktatási kiadás a 90-es évek végén a GDP-hez viszonyítva 4,9 és 5,2 % között volt.
Page 99
99
Az iskolarendszerű felnőttképzésnek fontos része a felsőoktatás is. A felsőoktatási
felnőttképzés állami ráfordításainak kiszámítása esetében figyelembe kell venni, hogy a
felsőoktatási felnőttképzésben tanuló hallgatók csak kisebb része államilag finanszírozott ma
már.
Az évente felvehető államilag finanszírozott esti, levelező tagozatos létszám a 90-es évek
végén 10 ezer alatt volt. Miközben a részidős felsőoktatási hallgatók száma 1990 óta 7-
szeresére növekedett, az államilag finanszírozott létszám a 90-es évek közepének szintjén
befagyasztva maradt, majd a 90-es évek második felében csökkenni kezdett, így az összes
részidős felsőoktatatási hallgató közül ma már 15 % alatt van az államilag finanszírozott
létszám.
A felsőoktatási felnőtt hallgatók megoszlása finanszírozás szerint 1991-2002
Államilag
finanszírozott
esti, levelező
tagozatos
hallgató (efő)
Költségtérítéses
esti, levelező és
távoktatási
hallgató száma
(efő)
Összes esti
levelező,
távoktatási
tagozatos
hallgató (efő)
Államilag
finanszírozott
arány (%)
1991 23,9 23,9 100,0%
1992 25,1 25,1 100,0%
1993 30,2 30,2 100,0%
1994 38,3 38,3 100,0%
1995 38,5 11,5 50,0 77,00%
1996 38,9 18,0 56,9 68,40%
1997 40,8 40,0 80,8 50,50%
1998 47,2 48,0 95,2 49,60%
1999 35,6 64,0 99,6 35,70%
2000 28,1 113,4 141,5 19,90%
2001 20,0 136,3 156,3 12,80%
Adatok forrása: A 2000-es adat OM statisztika, a többi OM belső tanulmányból ill. saját becslés alapján
A felsőoktatás egy egyenértékű hallgatójára vetített állami támogatásának összegéből
kiszámítható az egy részidős hallgatóra jutó állami támogatás nagysága, majd ezek után
meghatározhatóak a felsőoktatásban diplomáért tanuló felnőttek képzésének állami
ráfordításai. A kiszámított adatokból azt lehet megállapítani, hogy a felsőoktatásbeli
felnőttképzés államháztartási kiadásai a GDP-hez viszonyítva a 90-es évek második felében
0,11 % körül stagnáltak, majd a 2000-es években csökkentek, s ma 0,05 % körül vannak.
Page 100
100
Az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási támogatása 1991-2201
Alapfokú iskolai
felnőttképzés összes
államháztartási támogatás
Középfokú iskolai
felnőttképzés összes
államháztartási támogatás
Felsőfokú iskolai
felnőttképzés összes
államháztartási támogatás
Az összes állam-
háztartási ráfordítás a
GDP arányában
Millió Ft % Millió Ft % Millió Ft % %
1991 167,5 0,007% 1503,9 0,060% 3960,7 0,159% 0,226%
1992 196,4 0,007% 1974,2 0,067% 4514,5 0,154% 0,228%
1993 184,0 0,005% 2348,1 0,066% 5707,8 0,161% 0,232%
1994 135,7 0,003% 2656,8 0,061% 7998,2 0,185% 0,249%
1995 110,3 0,002% 2541,1 0,045% 7024,8 0,125% 0,172%
1996 124,9 0,002% 2670,6 0,039% 7318,2 0,106% 0,147%
1997 96,3 0,001% 3298,5 0,039% 9095,8 0,106% 0,146%
1998 133,0 0,001% 3551,9 0,035% 12003,7 0,118% 0,154%
1999 143,9 0,001% 4106,9 0,039% 11232,4 0,106% 0,146%
2000 157,6 0,001% 5248,5 0,041% 9186,4 0,072% 0,114%
2001 183,6 0,001% 6503,0 0,045% 7039,4 0,049% 0,095%
Forrás: saját számítás
Ha összegezzük az iskolarendszerű felnőttképzés államháztartási kiadásait akkor azt
állapíthatjuk meg, hogy – az abban részt vevők létszámának intenzív növekedése ellenére – az
államháztartás ilyen irányú kiadásai a GDP-hez viszonyítva nagyon jelentősen csökkentek (és
csökkennek ma is) a 90-es évek közepe óta. Az erre fordított összeg ma már az összes állami
oktatási kiadásnak (ami a 90-es évek végén a GDP-hez viszonyítva 4,9 és 5,2 % között volt)
nem éri el az egy ötvened részét. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az iskolarendszerű
felnőttképzésből az állam egyre inkább kivonulni látszik.
8.4.2 Az iskolarendszeren kívüli szakképzés államháztartási kiadásai
Korábban már láttuk az iskolarendszeren kívüli szakképzés részvételi jellemzőit. Ha a képzés
költségviselőit vizsgáljuk meg azt tapasztaljuk, hogy 2000-ben a résztvevők közel 30 %-ának
részvételi díját a munkaügyi központok finanszírozták, valamivel több mint 30 %-át a
résztvevők maguk, valamivel több mint 15 %-át a szakképzési hozzájárulásra kötelezett
szervezet – azaz valószínűleg a résztvevő munkaadója.
Page 101
101
A részvételi díjak összege és megoszlása a befizetők szerint105
A részvételi díjak befizetői 1998 1999 2000
eFt % eFt % eFt %
A szakképzési hozzájárulásra
kötelezettek
112 777 5,4 210 024 3,7 833 601 10,7
A költségvetési szervezetek 75 187 3,6 145 650 2,6 621 280 8,0
Munkaügyi központok 1 193 427 56,6 2 815 344 50,0 3 093 959 39,7
Nonprofit szervezetek 0 0,0 168 623 3,0 169 416 2,2
A fel nem sorolt, hozzájárulásra nem
kötelezettek
250 128 11,9 541 327 9,6 227 193 2,9
A képzésben részt vevők 475 333 22,6 1 752 976 31,1 2 428 967 31,2
Egyéb 0 0,0 0 0,0 414 862 5,3
Összesen 2 106 851 100,0 5 633 944 100,0 7 789 278 100,0
Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM NSZI Budapest 2002
Ha a befizetett részvételi díjak forrásait elemezzük, azt találjuk, hogy közel 40 %-ot a
munkaügyi központok fizettek, közel 10 %-ot pedig költségvetési szervek – tehát a
befizetések mintegy fele származik az államháztartástól.
Összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy 2000-ben az iskolarendszeren kívüli
szakképzések forrása mintegy 50 %-ban az államháztartás volt. Ez a mintegy 3,9-4,0 milliárd
forint a GDP-hez viszonyítva 0,03 %-ot tesz ki.
8.4.3 A felnőttképzés egyéni és munkáltatói kiadásai
A felnőttképzés egyéni és munkaadói kiadásairól nincsenek statisztikai adataink, tehát
alapvetően becslésekre tudunk támaszkodni. Az alábbiakban bemutatunk egy ilyen becslést a
2000. évre vonatkozóan.
105 Adatok forrása: Az iskolarendszeren kívüli …2002
Page 102
102
A felnőttképzés résztvevőinek költségei 2000-ben
2000. évi adatok
alapján
Részt-
vevők
száma
A résztvevők költségei Munkáltatók
költségei
Kiadások a 2000. évi GDP-%-
ában
Közvetlen
magán-költség
(tandíj,
tankönyv,
taneszköz)
(mill Ft)
Közvetett
magán-
költségek
(utazás)
(mill Ft)
Egyéb közvetett
magán-
költség
(elmaradt
kereset)
(mill Ft)
Közvetlen
magánköltsé
g (elmaradt,
termelés
helyettesítés)
(mill Ft)
Egyén Munkál-
tatók
Együtt
Alapfokú oktatás 2940 58,8 58,8 213,6 0,001% 0,002% 0,003%
Középfokú oktatás 92770 2319,3 1855,4 8140,6 0,033% 0,064% 0,096%
Felsőfokú oktatás 141512 23900,5 2830,2 16035,6 0,209% 0,125% 0,334%
Iskolarendszeren
kívüli tanfolyami
oktatás
144342 3872,4 721,4 5365,7 0,036% 0,042% 0,078%
Munkahelyi képzés 400000 46017,5 0,360% 0,360%
Összesen 30150,95 5466,15 75773,0 0,278% 0,592% 0,870%
Megjegyzések a táblázatban bemutatott számításokhoz:
A.) A munkahelyi képzésben résztvevők számát a gazdaságilag aktívak 10 %-ára becsültük (Így adódik ki
összesen az OECD statisztikában Magyarországra megadott 19 %)
A résztvevők közvetlen magánköltségeinek számítása esetében figyelembe vett adatok:
Az alapozó oktatás esetében közvetlen magánköltségként a tankönyvköltségeket (átlagos becsült
összege 20 eFt/fő/év) vettünk figyelembe. Más közvetlen költségként utazási költségként havi átlagosan
2 eFt-ot kalkuláltunk.
A középfokú oktatás területén közvetlen magánköltségként a tankönyvköltségeket (átlagos becsült
összege 25 eFt/fő/év) vettünk figyelembe. Más közvetlen költségként utazási költségként havi átlagosan
2 eFt-ot kalkuláltunk
A felsőfokú oktatás esetében 40 eFt/év tankönyv vásárlási költséggel számoltunk. utazási költségként
havi 2 eFt/fő összeget vettünk figyelembe. Tandíjként félévente 80 eFt/fő-vel számoltunk 114 ezer főre
(a többit államilag finanszírozottnak tekintettük)
A statisztikai adatok szerint az iskolarendszeren kívüli szakképzés tandíjaként a résztvevők 2000-ben
2429 millió Ft-ot fizettek, - ehhez résztvevőnként 10 eFt tankönyvkiadást számoltunk még hozzá, -
továbbá a szomszédos oszlopban 5 eFt utazási költséget.
A munkahelyi képzésnél egyéni kiadásokkal nem számoltunk
B.) Elmaradt keresetet a felnőttképzés esetében az egyénnél nem vettünk számításba – feltételezve, hogy nem
kell fizetés nélküli szabadságot igénybe vennie.
C.) A munkáltatói közvetlen magánköltségek számításánál figyelembe vett adatok:
Az alapfokú oktatáson résztvevők esetében egy hónap éves tanulmányi szabadsággal és 55,9 eFt/hó
bruttó bérrel és 33 % járulékkal számolva
A középfokú oktatáson résztvevők esetében egy hónap tanulmányi szabadsággal és 67,5 eFt/hó bruttó
bérrel és 33 % járulékkal számolva
A felsőfokú oktatáson résztvevők esetében egy hónap tanulmányi szabadsággal és 85,2 eFt/hó bruttó
bérrel és 33 % járulékkal számolva
Az iskolarendszeren kívüli tanfolyami képzésen résztvevők esetében fél hónap tanulmányi
szabadsággal és 55,9 eFt bruttó havi fizetéssel és 33 % járulékkal számolva
A munkahelyi képzésnél munkaadói kiadásként dolgozónként 50 eFt képzési és ugyanennyi helyettesi
költséget vettünk figyelembe (ez utóbbinál 33 % járulékkal is számolva)
Page 103
103
8.4.4 A felnőttképzés szereplőinek összes ráfordítása
Ha összegezzük a felnőttképzés összes résztvevőjének ráfordításait, a GDP arányában
vizsgálva azokat, azt állapíthatjuk meg, hogy a felnőttképzés összes ráfordítása valamivel
több mint 1 %-ot tesz ki a GDP-hez viszonyítva.
A képzési aréna szereplőinek felnőttképzéssel kapcsolatos költségei a GDP-hez
viszonyítva 2000-ben
2000-ben Egyén, résztvevő Munkaadó Államháztartás Összesen
Iskolarendszerű
felnőttképzés
0,243% 0,191% 0,114% 0,548%
Iskolarendszeren
kívüli szakképzés
0,036% 0,042% 0,030% 0,108%
Munkahelyi képzés 0,360% 0,360%
Összesen 0,279% 0,593% 0,144% 1,016%
Forrás: saját számítás
A felnőttképzés kiadásainak valamivel több mint felét az iskolarendszerű felnőttképzési
részvétel adja, s több mint egyharmadát a munkahelyi képzés.
Meglepőbb a felnőttképzés forrásainak forrásvizsgálata: a költségek több mint felét ugyanis a
munkáltatók viselik, s a résztvevők teherviselése is meghaladja a kiadások egynegyedét. Az
államháztartás teherviselése viszont alig haladja meg a 10 %-ot.
A felnőttképzés költségeinek megoszlása a képzési aréna szereplői között 2000-ben
2000-ben Egyén, résztvevő Munkaadó Államháztartás Összesen
Iskolarendszerű
felnőttképzés 23,9% 18,8% 11,2% 53,9%
Iskolarendszeren
kívüli szakképzés 3,5% 4,1% 3,0% 10,6%
Munkahelyi képzés 0,0% 35,4% 0,0% 35,4%
Összesen 27,5% 58,4% 14,2% 100,0%
Forrás: saját számítás
Összességében a felnőttképzési kiadások elég szerény volumenét állapíthatjuk meg. Azt is
fontos észrevenni, hogy a munkaadók tehervállalása viszonylag nagy arányú, az
állam(háztartás)i pedig viszonylag alacsony, - s mint korábban láttuk csökkenő.
Page 104
104
8.5 Hátrányos helyzetűek a felnőttképzésben
Az alábbiakban áttekintjük a felnőttképzés azon célcsoportjait, amelyek hátrányos helyzete
miatt kiemelt oktatáspolitikai figyelmet kell kapjanak, - áttekintjük továbbá ezen célcsoportok
ésszerű finanszírozását, azok belekerülést, s a finanszírozás forrásmegoszlásának lehetséges
módjait.
1.) A felnőttképzés egyik alapvető célcsoportja a munkanélküliek. Mint láttuk korábban az
OECD egyik 1996-os ajánlása szerint a munkanélküliek 100 %-át célszerű lenne képzésbe
vonni. Tegyük hozzá, hogy az OECD országokban – a 100 %-ra vonatkozó ajánlása ellenére -
a munkanélküliek részvételi aránya 46 % (Svédország) és 8 % (Lengyelország) közé esett a
90-es évek közepén. Ugyanakkor az Európai Unió 1999. évi foglalkoztatási irányelvei azt
fogalmazzák meg, hogy “a képzésben, vagy más hasonló programokban résztvevő
munkanélküliek számának bővítésére az egyes tagállamok - kiinduló helyzetüktől függően -
célul tűzik ki, hogy fokozatosan elérik a három legsikeresebb tagállam átlagos mutatóját, de
legalább a munkanélküliek 20 %-át.”106
. Magyarországon a (regisztrált) munkanélküliek
száma mintegy 400-500 ezer fő körül alakult a 90-es évek második felében, a 2000-es évek
elején pedig 360-390 ezer fő volt. A képzésbe vont munkanélküliek száma (éves átlagos
létszám) a 90-es években 66-88 ezer fő között mozgott évente, s ez a munkanélküliek 13-24
%-át tette ki107
.
Hazai célkitűzésnek tehát a munkanélküliek képzésbe vonására egy minimálisan 20,
maximálisan 40 % körüli arány tűzhető ki, ami a jelenlegi munkanélküli létszámot figyelembe
véve évi 50-100 ezer ember képzést jelenti. Egy ilyen képzés átlagosan 91-92 eFt/fő-be
került108
, tehát – 100 ezer fő, tehát 40 % bevonásával számolva évi 9,2 milliárd Ft lenne
(2000-es áron számolva)
Ennek a célcsoportnak a finanszírozása legcélszerűbb a munkaügyi központok által vezérelt,
közvetlen módon. Itt ugyanis valószínűleg a munkaügyi szervezet a leginformáltabb abban a
tekintetben, hogy mely képzések biztosítanak nagyobb elhelyezkedési esélyeket.
106
Laky-Kozmáné 1999:152. 107
Például 2000-ben 88173 munkanélküli vett részt képzésben, s a regisztrált munkanélküliek száma 390492
volt Szövegbeli és ezen adatok forrása: Laky-Kozmáné (1999) (2000). (2001) Ugyanez az arány 2002-ben 24 %
volt. Laky-Kozmáné (2003) alapján 108
Lásd: Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996-2000 FMM, Budapest 2002
Page 105
105
A fenti célcsoporttal együtt lehet kezelni – ugyancsak a munkaügyi központok irányításával
és finanszírozásával – a szabadságvesztés büntetésüket töltőket is. Itt nagyjából évi 15 ezer fő
bevonását lehetne megcélozni, ami mintegy 1,3 milliárd Ft-ra rúg évente.
2.) A munkanélküliségtől veszélyeztetettek képzése. Ebbe a célcsoportba az alacsony
iskolázottságúak, az elavult szakmai képzettséggel rendelkezők, az idősebb kori
munkanélküliségtől veszélyeztettek, a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévők, a romák
tartoznak elsősorban. Létszámuk – mivel a gazdaságilag aktív népességből mintegy 800 efő
rendelkezik befejezett, vagy befejezetlen általános iskolai végzettséggel - kb. 1 millió főre
becsülhető. Ugyanakkor ezen célcsoportból a képzésbe vontak száma mintegy 50 efő – ami
mintegy 5 %-a a célcsoport összlétszámának109
.
Ezen célcsoport esetében is a munkanélküliekhez hasonló elérendő arányt, azaz 40 %-ot lehet
tételezni. Ha azt feltétezzük, hogy ez az elképzelt 400 ezer fő negyede iskolarendszerű (ebből
20 ezer általános 80 ezer középfokú iskolába) a fennmaradó rész pedig iskolarendszeren
kívüli, tanfolyami képzésen vesz részt évente, akkor ennek teljes belekerülése évente mintegy
31 milliárd Ft110
tesz ki (2000-es áron), - amiből 4 milliárd forint az iskolarendszerű képzés
államháztartási kiadása.
Ennek a célcsoportnak a képzésfinanszírozása az iskolarendszerű képzésnél a jelenlegi,
államilag (és önkormányzatilag) fizetett módszerét célszerű megtartani.
Ugyanakkor a fennmaradó 27 milliárd forint iskolarendszeren kívüli képzés finanszírozása
esetében olyan voucher rendszerű finanszírozást lenne célszerű megvalósítani, amely
utalványnak a fedezetét részben az önkormányzatok, részben a központi kormány állja. (A
munkaadók részvételétől valószínűleg célszerű eltekinteni ennél a célcsoportnál, - hiszen az
elbocsátástól fenyegetett csoportokról van szó.) Ez azt jelenti, hogy – a program felfutása után
– évente 300 ezer 90 ezer Ft/db képzési utalványt adna el a (központi) állam az
önkormányzatoknak pl. darabonként 45 ezer forintért. (Azaz 45 ezer forintot a központi
109
Mintegy 100 ezer fő jár a dolgozók általános és középiskolájába, s kb. 50 ezer fő az iskolarendszeren kívüli
képzésben részt vevő nem munkanélküliek száma, tehát együttesen 150 ezer fő, amelyből nagyjából a harmada
tartozhat a vizsgált célcsoportba. 110
A dolgozók általános iskolájában 25 eFt/fő, a középiskolában 37 eFt/fő levelezős központi normatívával,
valamint 20 %-os önkormányzati hozzájárulással számolva (2000-es áron és arányokkal). A tanfolyami képzések
esetében 90 eFt/fő-vel kalkuláltunk.
Page 106
106
kormányzat állna). Ez a központi kormányzatnak és az önkormányzatoknak is 13,5 milliárd
forint évi kiadást jelentene.
3.) Az ideiglenesen inaktívak – a gyesen, gyeden lévők, katonai - ill. polgári - szolgálatukat
töltők – száma a 2000-es évek legelején évente mintegy 200 ezer főt tett ki, - (bár erősen
csökkenő ütemet mutatva).
A 2000. január elsejétől a gyesen, gyeden lévők tandíjfizetési kötelezettségeit megszüntették a
felsőoktatásban. E mellett a foglalkoztatási törvény 2001-ben módosult, s a gyesen, gyeden
lévők képzésének támogatása megjelent a törvényben111
A jelenlegi finanszírozási forma kissé aszimmetrikus: a felsőoktatásban rugalmas és egyszerű,
de foglalkoztatáspolitikai szempontból nem orientálható, - más képzési formák esetében pedig
bürokratikus, bár jól orientálható pl. foglalkoztatáspolitikai aspektusból. Abból a szempontból
is aszimmetrikus a rendszer, hogy az egyén választásától függően jelentősen eltérő összegeket
finanszíroz. Valószínűleg egységessé, viszonylag kevéssé bürokratikussá, s
foglalkoztatáspolitikailag orientálhatóvá lehetne tenni a finanszírozást egy, a munkaügyi
központok által kezelt voucher rendszerrel.
Egy a gyesen, gyeden lévők negyedére kiterjedő, s 100 eFt/fő összegű vouchert nyújtó
program évi belekerülése évi 5 milliárd forint lenne.
4.) Szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak valamint a rehabilitálandók,
(rokkantak, egészségügyileg károsodottak, szenvedélybetegek) aktivizálása célú képzésbe
vonása rendkívül fontos lenne. Ennek előmozdítására célszerű megoldás lehet egy olyan
voucher alapú finanszírozásra épülő felnőttképzési projekt, amely ezen célcsoportból évi 150-
200 ezer fő képzésbe bevonását célozza meg, - (a projekt keretében olyan voucher
felhasználási kötelezettséget lehetne előírni, amely pl. a munkapiacon jól hasznosítható
szakképzési programokon, és/vagy az önfoglalkoztatást elősegítő ismereteket nyújtó képzési
programokon való részvételt ösztönözne).
111
A 2001.évi XXIV-es törvény szerint a gyeden és gyesen lévők képzési támogatásban ill. hozzájárulásban
részesülhetnek (ami elérheti a teljes tandíjmentességet) a heti 20 órát meg nem haladó tanfolyami, szakmai
képzéseknél a gyermek másfél éves korától. (A támogatást kérni a területileg illetékes Munkaügyi Központban
lehet).
Page 107
107
A célcsoport 10 %-ra kiterjedő, s egy 100 eFt/fő vouchert nyújtó projekt 18 milliárd forintot
igényelne évente. Ebben az esetben is az lenne az ésszerű, hogy a voucherek fedezetét a
központi állam és az önkormányzatok fele-fele arányban állják, - hiszen a célcsoport aktiválás
jelentősen csökkentheti az önkormányzatok szociális terheit.
Az egyes célcsoportok felnőttképzésbe vonása és finanszírozási lehetősége
Célcsoportok Célcsoport
nagysága
(efő)
Bevonás (%) Milli-
árd
Ft/év
Finan-
szírozás Jelenleg Elképz
elés
HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK
Munkanélküliek 360 Kb. 24 % 40 %
(100%)
9,2 Állami
Szabadságvesztés büntetésüket töltők
15 Kb. 2-5 % 100% 1,3 Állami
Munkanélküliségtől veszélyeztetettek -
(alacsony iskolázottságúak, elavult
szakmai képzettséggel rendelkezők,
idősebb kori munkanélküliségtől
veszélyeztettek, szociálisan kiszolgáltatott
helyzetben lévők, romák stb)
1.000 Kb. 5 % 40 % 31,0 Voucher
(állami +
önkor-
mányzati)
Ideiglenesen inaktívak, (gyesen, gyeden
lévők, katonai - ill. polgári - szolgálatukat
töltők)
200 Kb. 5 %
25 % 5,0 Voucher
(állami)
Szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes
korú inaktívak valamint a
rehabilitálandók, (rokkantak,
egészségügyileg károsodottak,
szenvedélybetegek)
1.800 Kb 0 % 10 % 18,0 Voucher
(állami +
önkor-
mányzati)
Forrás: Saját számítás 2000-es árakon
Az élethosszig tartó tanulás kiterjesztésének alapkérdése a finanszírozás. Nevezetesen olyan
finanszírozási források és módszerek fellelése, megkonstruálása, amelyek a felnőttképzési
aréna minden szereplőjét képzési ráfordításaik növelésére ösztönöz. Különösen igaz ez a
hátrányos helyzetű csoportok képzésbe vonására, ahol a saját forrásra aligha lehet
támaszkodni. Alapvető feladat tehát az egyes célcsoportok sajátosságaihoz illeszkedő
finanszírozási forrásmegosztást, és finanszírozási módszert megtalálni. Fontos szerephez
Page 108
108
juthat a finanszírozásban a voucher rendszer, amelyet a munkanélküliségtől veszélyeztetettek,
a szociálisan nehéz helyzetűek, a rehabilitálandók és részben az ideiglenesen inaktívak
esetében is alkalmazni lehet. Az ebben a körben alkalmazható oktatási utalvány fedezetét
részben a központi kormányzat, részben az önkormányzatok állhatnák.
8.6 Összegzés a felnőttképzésről
Összességében a hazai felnőttképzés – a fejlett országokhoz hasonlítva – viszonylag alacsony
fejlettségi szintet mutat, azonban ez nagyjából összhangban van jelenlegi gazdasági
fejlettségünkkel. A hazai felnőttképzés jelenlegi helyzetét mind a vállalatok, mind az állam
részéről viszonylag alacsony részvételi hajlandóság jellemzi. A rendszer mozgatórugója
jelenleg meghatározóan az egyéni érdekeltség. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a
felnőttképzésnek alapvetően azok az alrendszerei fejlődnek, ahol a potenciális résztvevők
egyrészt magas várható egyéni megtérülési rátában reménykedhetnek, másrészt pedig
jelenlegi keresetük elegendő forrást biztosít a megélhetésük mellett a képzési költségek
fedezetére. Úgy tűnik tehát, hogy alapvetően a magas iskolázottságú és keresetű rétegek a
jelenlegi hazai felnőttképzés meghatározó résztvevői. A felnőttképzés kiterjedéséhez
szükséges, hogy mind a munkáltatók, mind pedig – s valószínűleg elsősorban – az állam
felismerjék érdekeltségüket abban, s olyan támogatási és képzés-, befektetés-ösztönzési
rendszereket (pl egyéni tanulási számlák, tandíj-hitelrendszerek, utalványrendszerek stb.)
építsenek ki, amelyek elősegítik a többi réteg bekapcsolódását a felnőttképzésébe. Ehhez
persze világos állami felnőttképzési oktatáspolitika szükséges, amely egyértelműen azonosítja
az egyes célcsoportokat, s azok képzésbe vonási céljait, s ezen célcsoportokhoz megfelelő
ösztönzési és támogatási rendszereket rendel.
Page 109
109
9. Zárógondolatok a hátránykiegyenlítésben alapvető szerepet játszó oktatási alrendszer
elemek finanszírozásáról
A költségvetési kiadásoknak a GDP-hez viszonyított arányát vizsgálva azt állapíthatjuk meg,
hogy az oktatási kiadások 1992 után csökkenni kezdtek. A csökkenés a csökkenő létszámú
közoktatási korosztályokra vezethető nyilvánvalóan vissza, de szerepet játszott benne az
1992. évi államháztartási reform is.
A költségvetés oktatási kiadásainak aránya a GDP %-ában oktatási szintenként
Magyarországon112
Óvoda Alap és
középfok
Felsőfok Egyéb oktatás
és egyéb
kiadás
Összesen
1990 0,74 3,85 0,81 0,28 5,68
1991 0,79 4,14 0,88 0,32 6,13
1992 0,84 4,42 1,06 0,28 6,60
1993 0,87 4,28 1,07 0,32 6,54
1994 0,88 4,10 1,08 0,34 6,40
1995 0,77 3,44 0,96 0,29 5,46
1996 0,72 3,13 0,86 0,27 4,98
1997 0,76 3,00 0,94 0,29 4,99
1998 0,75 2,93 0,91 0,30 4,89
1999 0,77 2,91 0,97 0,53 5,18
2000 0,70 2,71 1,09 0,61 5,11
2001 0,72 2,76 1,05 0,67 5,19
2002 0,76 2,97 1,04 0,73 5,49
112
Adatok forrása: MKM ill. OM Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyvek
Page 110
110
A költségvetés oktatási kiadásainak aránya a GDP %-ában oktatási szintenként
Magyarországon113
0,0
0,5
1,0
1,5
2,0
2,5
3,0
3,5
4,0
4,5
5,0
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1998
1999
2000
2001
2002
Óvoda
Alap és középfok
Felsőfok
Egyéb oktatás és egyéb kiadás
De sem a hátrányos helyzetű rétegek oktatási rendszeren belüli finanszírozása, sem tágabb
értelemben vett hátránykiegyenlítés nem emiatt van mostoha helyzetben a hazai oktatási
rendszerben. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rendszerváltást követő másfél évtized
alapvetően az oktatási rendszer alaptörvényeinek megteremtésével, majd az EU csatlakozás
előkészítésével telt – bár ez utóbbinak az oktatási rendszerre nem igazán jelentős a hatása – s
így az oktatáspolitika figyelme csak a legutóbbi időben kezd a hátrányos helyzetű rétegek felé
fordulni. Így azután mind a hátránykiegyenlítés finanszírozási eszközei meglehetősen
kezdetlegesek.
Ugyanakkor mind a demográfiai folyamatok, mind az oktatási rendszerre egyre nagyobb
súllyal nehezedő olyan oktatáspolitikai elvárások mint az igazságosság, méltányosság,
esélyegyenlőség, társadalmi kohézió egyre tudatosabb oktatásirányítást és finanszírozást fog
kikényszeríteni.
2004-04-09
113
Adatok forrása: MKM ill. OM Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyvek
Page 111
111
10. Felhasznált irodalom
1. A gazdasági szervezetek saját munkavállaló számára biztosított képzések az 1999. évben
I.-II. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Felnőttképzési Főosztálya
Budapest 2002
2. A Magyar Köztársaság költségvetésének törvényei (2000, 2001-2002.)
3. A munkahelyi képzések főbb adatai KSH Budapest 2002
4. A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig, KSH, Budapest,
1999. augusztus.
5. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai – 2002 -
http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=2010&articleID=512&ctag=articlelist&iid=1 letöltés 2004
6. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai 1996–2000 FMM NSZI
Budapest 2002
7. Az oktatás-kutatás 2000-2002. évi költségvetési javaslata Oktatási minisztérium Budapest
1999. Ápr. 19
8. Az oktatás-kutatás költségvetési ráfordításai 1990-2006 OM Gazdasági Helyettes
Államtitkár Budapest 2001 május 21
9. Babusik Ferenc (2000): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolák körében -
http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár)
10. Babusik Ferenc (2001): A roma gyerekek iskolai arányai az egyes speciális képzésekben –
II., Esély 2001/1,
http://www.szochalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1781
11. Babusik Ferenc (2002): Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolákban. In.: A
cigány népesség esélyei Magyarországon. Kávé Kiadó, Bp. 2002.
12. Babusik Ferenc (2003a): A roma óvodáskorúak óvodáztatási helyzete. Új pedagógiai
Szemle, 2003. június
13. Babusik Ferenc (2003b) : Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. 6. sz.
http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2003-06-ta-babusik-roma.html
14. Babusik Ferenc (2003c): Késői kezdés, lemorzsolódás – cigány fiatalok az általános
iskolában - http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 január)
15. Barzsiné Hadházi Edit (2002): Empirikus vizsgálatok a képzés és fejlesztés területén -
kézirat
16. Becker, G (1975).: Human Capital. The University of Chicago Press, Chicago
17. Doncsev Toso (Szerk) (2000): Állami intézkedések a magyarországi cigányok társadalmi
integrációja érdekében Budapest 2000 (http:// www. mfa. gov. hu/ Hungary/
roma/social.htm)
18. Dr. Nemeskéri Gyula (2002): A képzés, mint az emberi erőforrás fejlesztésének kiemelt
eleme Humánpolitikai szemle 2002 január
19. Education at a Glance. OECD, Paris 1996, 1997, 1998, 1999, 2000
20. Education Policy Analysis. 1997, 1998, 1999, 2000, OECD, Paris
21. Education Policy Analysys 2001 OECD Paris 2001
22. Elbert, Norbert F. - Karoliny Mártonné - Farkas Ferenc – Poór József (2000):
Személyzeti/emberi erőforrás menedzsment kézikönyv, KJK Kerszöv, Budapest
23. Farkas Péter: (1997) A peremcsoportok szakképzésének helyzete Jelentés a magyar
közoktatásról 1997 háttértanulmányai http://www.oki.hu/cikk.php?kod=jelentes97-hatter-
farkas-peremcsoportok.html#
24. Fehérvári Anikó (2000): Az iskolarendszeren kívüli képzés Egy hallgatói vizsgálat
tapasztalatai Iskolakultúra 2000. 5
Page 112
112
25. Felsőoktatási Világkonferencia. Felsőoktatás a 21. században. Elképzelés és cselekvés,
Educatio, 2000. 1.sz.
26. Fiáth Titanilla (2000): A magyarországi roma népesség általános iskolai oktatása - átfogó
szakirodalmi recenzió -Szerk.: Babusik Ferenc - Delphoi Consulting – 2000 -
http://www.delphoi.hu (letöltés 2004 jabuár)
27. Fillela, J. (1993): Is There a Latin Modell in the Management of Human Resources? In:
Hegewisch, A. – Brewster, C. (1993): European Developments in Human Resource
Management, Kogan Page, London,.
28. Finding the resources for lifelong learning: Progress, problems and prospects synthesis of
contry reports. Alternative approaches for financing lifelong learning. OECD Directorate
for Education, Employment, Labour and Social Affairs Education Committee 2000 febr 7
29. Foglalkozási szerkezet 1994-1999. KSH, 2000. június.
30. Foglalkoztatottság és kereseti arányok 1997-1998. KSH, 1999.
31. Friedman, M. (1986): Kapitalizmus és szabadság - Akadémia Kiadó, Budapest, - MET
Publishing Corp., Florida-Budapest
32. Fuller, B. - R. Rubinson (1999): Az iskolázottság hatása a nemzetgazdaság növekedésére
In.: Oktatási rendszerek elmélete. Szöveggyűjtemény (Szerk.: Halász G. - Lannert J.)
Okker Kiadó Kft,
33. Györgyi Zoltán (2002): Tanulás felnőttkorban Kutatás közben OI. 2002. Budapest
34. Hablicsek László (1995) : Népesség-elõreszámítások, demográfiai forgatókönyvek a
nemzetközi vándorlás figyelembe vételével, 1994-2010, Budapest, 1995. április
35. Hablicsek László (1998): Öregedés és népességcsökkenés demográfiai forgatókönyvek,
1997-2050 Demográfia 1998. XLI. évf. 4.
36. Hablicsek László (2000): Demográfiai forgatókönyvek 2000–2050. Hipotézisek és
eredmények 2000. Január (http: // www. ksh. hu/ pls/ ksh/ docs/ intezmenyek/ nki/
magyar/ freeadat/ projprep1/ prjp1.html)
37. Hablicsek László (2000): Kísérlet a magyarországi roma népesség előreszámítására 2050-
ig. In: Tanulmányok a cigányság helyzetéről. Aktív Társadalom Alapítvány, 2000/5.
38. Hablicsek László (2000): Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig http: //www.
ksh. Hu /pls /ksh /docs /intezmenyek /nki /magyar /regdata /rompap6 /rompap6.html
39. Halász Gábor – Lannert Judit (szerk) (2000): Jelentés a magyar közoktatásról 2000 OKI,
Budapest. 2000.
40. Halász Gábor-Lannert Judit (Szerk.) (1996) Jelentés a magyar közoktatásról 1995. OKI,
Budapest
41. Havas Gábor - Kemény István - Liskó Ilona (2000): Cigány gyerekek az általános
iskolában. OKI, 2000
42. Holden, L. – Livian, Y. (1993): Does Strategis Training policy exist? Some Evidence
from Ten European Countries In: Hegewisch, A. – Brewster, C. (1993): European
Developments in Human Resource Management, Kogan Page, London,
43. Horváth Ágota - Landau Edit - Szalai Júlia (Szerk) (2000): Cigánynak születni Aktív
Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest.
44. Horváth Róbert (1992): A mai demográfiai elmélet a paradigmaváltás tükrében.
Demográfia, 1992. 3-4.sz.
45. Hotkoop W: Nyugat- és Dél-Európa felnőttképzési rendszere., in the International
Enyclopedia of Adult Education (ed. A.C. Tuijnman), Pergamon 1996,
46. Hrubos Ildikó (szerk) (2002): Az ismeretlen szakképzés Oktatáskutató Intézet, Új
Mandátum, Budapest
47. Kállai Ernő- Törzsök Erika (Szerk) (2000): Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés
2000 EÖK P Budapest
Page 113
113
48. Kemény I. - Havas Gábor (1996): Cigánynak lenni. In.: Társadalmi Riport 1996.
Századvég-TÁRKI, Budapest
49. Kemény István - Havas Gábor - Kertesi Gábor (1994): Beszámoló a magyarországi roma
(cigány) népesség helyzetével foglalkozó 1993 októbere és 1994 februárja között végzett
kutatásról. MTA Szociológiai Intézet
50. Kemény István (1992): A magyarországi cigány lakosság. In.: Kemény István:
Szociológiai írások. Replika Könyvek 1. Szeged
51. Kertesi Gábor - Kézdi Gábor (1998): A cigány népesség Magyarországon. Soci-typo,
Budapest
52. Kertesi Gábor (1998): Az empirikus cigánykutatások lehetőségéről Replika, 29. Szám,
1998.
53. Konczné Remler Tímea – Verrasztó Zsuzsa (2001): Az akkreditált iskolai rendszerű
felsőfokú szakképzés helye és szerepe az oktatási rendszerben – Statisztikai táblák –
Oktatáskutató Intézet - kézirat – 2001
54. Kovacsisné Nagy Katalin -Klinger András (Szerk.) (1996): Demográfia (KSH, Budapest
55. Ladányi János - Szelényi Iván (1997): Ki a cigány? Kritika 1997. December
56. Laky Teréz - Kozmáné Takáts Edit: A munkaerőpiac keresletét- és kínálatát alakító
folyamatok. Munkaerő-piaci helyzetjelentés. Munkaügyi Kutatóintézet. A “Közösen a
Jövő Munkahelyeiért” Alapítvány Kiadványa. Budapest, 2001, 2000, 1999 és 1998.
57. Magyar Statisztikai Évkönyv 1995, 1997. KSH. Budapest 1996, 1998.
58. Magyar Statisztikai Évkönyvek. KSH. Bp., 1990...1998.
59. Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. KSH, Budapest 1996
60. Miltényi Károly (1994): Az utóbbi évek népesedési trendjei és ezek gazdasági háttere.
Demográfia, 1994. 2. sz.
61. Munkaerő-kereslet és -kínálat 1995-2010, I., II. kötet (Szerk.: Gállos János - Tímár János)
- Munkaügyi Minisztérium - Világbank Emberi Erőforrás Fejlesztési Program, 1996.
62. Neményi Mária (2000): Kis roma demográfia In. Horváth Ágota - Landau Edit - Szalai
Júlia (Szerk) (2000): Cigánynak születni Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum
Kiadó, Budapest.
63. Nyers Józsefné, Palócz Éva (2001): A Szakképzési Hozzájárulási kötelezettség vállalati
részének felhasználása: egy vállalati felmérés tükrében OM 2001
(http://www.gvi.hu/szakkepzes.html - letöltés 2003 május)
64. Oktatás - rejtett kincs - A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az
UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről - Osiris Kiadó - Magyar
Unesco Bizottság Budapest, 1997.
65. Pik Katalin (1991): A munkavégzés és az egészségi állapot összefüggése. Vizsgálat egy
Pest megyei faluban élő idős cigányok és hasonló korú nem cigányok körében. In.: . Utasi
Ágnes - Mészáros Ágnes (Szerk) (1991): Cigánylét MTI PTI
66. Polónyi István – Tímár János (2001) : Tudásgyár vagy papírgyár Új Mandátum
Könyvkiadó, Budapest, 2001
67. Polónyi István (1998): Az életen át tartó tanulás Magyarországon - Magyar Felsőoktatás -
1998. 3. sz.
68. Polónyi István (1999): Az élethossziglani tanulás finanszírozása. Educatio, 1999. Tavasz
69. Polónyi István (2002): A hazai felnőttképzés jellemzői Kézirat
70. Polónyi István (2002): Az oktatás gazdaságtana Osiris Könyvkiadó Budapest 2002
71. Polónyi István (2002): A cigány népesség demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatási
helyzete – s az abból adódó oktatáspolitikai következtetések In: Reisz Terézia – Andor
Mihály: A cigányság társadalomismerete Iskolakultúra-könyvek Iskolakultúra Pécs 2002.
72. Polónyi István (2001): A különleges gondozást igénylő tanulók ellátásának és oktatásának
néhány finanszírozási jellemzője Educatio 2001 Nyár (339-348. old)
Page 114
114
73. Polónyi István (2001): Az élethosszig tartó tanulás finanszírozási lehetőségei Javaslatok a
felnőttképzési törvény feladatainak finanszírozási módszereire – In.: Kihívások és
válaszok OKI online kiadvány Budapest 2001 (http:// www. oki. hu/ cikk. asp? Kod=
kihivasok -polonyi. html)
74. Polónyi István (2000): Magyarország emberi erőforrás helyzete a XXI. században és
annak oktatáspolitikai kihatásai - OI kézirat - 2000
75. Puporka Lajos - Zádori Zsolt (szerk.) (1999) A magyarországi romák egészségi állapota
Roma Sajtközpont
76. Radó Péter (2001): Társadalmi kohézió és oktatáspolitika (http:// www. oki. hu/
cikk.asp?Kod = 2001-02- ta- rado- tarsadalmi.html)
77. Sági Matild (1997): Társadalmi folyamatok a rendszerváltás után (http:// www.oki.hu/
tanulm/ hatter/ sagi-0.htm
78. Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2001, 2002 Oktatási Minisztérium, Budapest
2001, 2002
79. Statisztikai tájékoztató, Művelődési évkönyv 1992, 1994, 1995, 1997, 1998, 1999. I.
Oktatás - Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest
80. Synthesis of Country Reports on Alternative Approaches to Financing Lifelong Learning
(Draft) Prepared for the OECD- Septemnber 1998, (Prof. Andy Green, Dr. Ann Hodgson,
Prof. Gareth Williams, Institute of Education University of London)
81. Szép Zsófia (1997): Az élethosszig tartó tanulás finanszírozásának alternatív ehetőségei -
kézirat
82. Szép Zsófia (2000): A szakképzés finanszírozásának forrásai a nemzetközi gyakorlatban
és Magyarországon Forrás: http://info.om.hu/j4.html (letöltve 2001.06.23)
83. Vállalatok humánerőforrás-gazdálkodási jellemzőinek vizsgálata a Dél-Alföldi Régióban
Budapest NSZI 2002
84. Vállalatok humánerőforrás-gazdálkodási jellemzőinek vizsgálata az Észak-Alföldi
Régióban Budapest NSZI 2003
85. Varga Júlia (1998): Oktatás-gazdaságtan, Közgazdasági Szemle Alapítvány
86. Vukovich György (1997): Népesedési helyzetünk nemzetközi megközelítésben -
Társadalom és gazdaság Közép- és Kelet-Európában 1997/2 - Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem Fólyóirata - XIX. évf. 2. szám
![A FELSŐFOKÚ JOGI OKTATÁS FŐBB MAI RENDSZEREI [The main contemporary systems of university legal education]](https://static.documents.pub/doc/80x56/6316cedfc32ab5e46f0df685/a-felsofoku-jogi-oktatas-fobb-mai-rendszerei-the-main-contemporary-systems.jpg)
