MÉSZÁROS PATRÍCIA - PALUCH TLB OR - SZALONTAI CSABA Avar kori temetők Kiskundorozsma határában. Előzetes beszámoló az M5 autópályán feltárt lelőhelyekről A szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Nemzeti Autópálya Rt között megkötött szerződés alapján, az M5 és a hozzá kapcsolódó un. M430 jelzetű tervezett autópálya nyomvonalán végzett megelőző feltárások keretében 2003-ban és 2004-ben három, egymástól független, de egymáshoz igen közel lévő avar kori temetőt tártunk fel. Jelen dolgozatunkban a 3 temető feltárásáról és az ott tapasztaltakról számolunk be. 1 Mindhárom lelőhelyünk Kiskundorozsmától Északra helyezkedik el, a Maty-ér egy ágának keleti és nyugati partján, a mederrel párhuzamosan futó, a környezetéből alig kiemelkedő partoldalon és dombhátokon (1. kép). Szeged-Kiskundorozsma Daruhalom dűlő II. 26/94 (M5Nr. 62=M43/4) A lelőhely a Maty-ér egyik ágának nyugati partján helyezkedik el, az M43 autópálya nyomvonalának 1 + 100-1+350 km szelvényében. A megelő- ző feltárást 2003. június 05. és október 17. között végeztük el. 2 A feltárás során szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a régészeti lelőhely kiterjedése nagyobb az előzetesen kalkuláltnál, ezért a feltárási határt jelentősen kibőví- tettük. Ennek köszönhetően a feltárás teljes hossza 381 méter lett, és az így feltárt terület nagysága az eredeti 15.000 m 2 helyett 32.444 m 2 lett. A lehumuszolt felületen összeses 525 régészeti jelenséget találtunk (2. kép). A feltárt régészeti objektumok nagy többsége a lelőhely keleti felében ke- rült elő, mintegy 150 méterre a Maty-értől. Ide összpontosultak az Árpád-kori településjelenségek és itt került elő a bemutatásra kerülő avar kori temető is. Az ásatás nyugati felében elsősorban az Árpád-kori településhez tartozó külső gazdálkodási egységek, karámok, vermek, kisebb házak kerültek elő. Az avar kori temető a Maty-ér partján helyezkedett el, egészen közel a mederhez. Ez a megfigyelés adalékul szolgálhat az avar kori klimatikus és vízrajzi viszonyok tanulmányozásához. 1 Az ásatási dokumentáció jelenleg feldolgozás alatt van: MFM RégAd 4204-2003 és 4393- 2004. A leletanyag restaurálása napjainkban folyik, a teljes befejezéshez azonban még több hónapra van szükség. Az embertani feldolgozást Marcsik Antónia (SZTE) végzi, a vizsgálatok folyamatban vannak. 2 Ásatásvezető: Paluch Tibor - Szalontai Csaba.
Transcript
MÉSZÁROS PATRÍCI A PALUC H TLB OR SZALONTA I CSABA
Avar kor i temetők Kiskundorozsma határában. Előzetes beszámoló az M5 autópályán feltár t lelőhelyekről
A szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Nemzeti Autópálya Rt között megkötött szerződés alapján, az M5 és a hozzá kapcsolódó un. M430 jelzetű tervezett autópálya nyomvonalán végzett megelőző feltárások keretében 2003ban és 2004ben három, egymástól független, de egymáshoz igen közel lévő avar kori temetőt tártunk fel. Jelen dolgozatunkban a 3 temető feltárásáról és az ott tapasztaltakról számolunk be.1
Mindhárom lelőhelyünk Kiskundorozsmától Északra helyezkedik el, a Matyér egy ágának keleti és nyugati partján, a mederrel párhuzamosan futó, a környezetéből alig kiemelkedő partoldalon és dombhátokon (1. kép).
SzegedKiskundorozsma Daruhalom dűlő I I . 26/94 (M5 Nr. 62=M43/4)
A lelőhely a Matyér egyik ágának nyugati partján helyezkedik el, az M43 autópálya nyomvonalának 1 + 1001+350 km szelvényében. A megelőző feltárást 2003. június 05. és október 17. között végeztük el.2 A feltárás során szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a régészeti lelőhely kiterjedése nagyobb az előzetesen kalkuláltnál, ezért a feltárási határt jelentősen kibővítettük. Ennek köszönhetően a feltárás teljes hossza 381 méter lett, és az így feltárt terület nagysága az eredeti 15.000 m2 helyett 32.444 m2 lett. A lehumuszolt felületen összeses 525 régészeti jelenséget találtunk (2. kép).
A feltárt régészeti objektumok nagy többsége a lelőhely keleti felében került elő, mintegy 150 méterre a Matyértől. Ide összpontosultak az Árpádkori településjelenségek és itt került elő a bemutatásra kerülő avar kori temető is. Az ásatás nyugati felében elsősorban az Árpádkori településhez tartozó külső gazdálkodási egységek, karámok, vermek, kisebb házak kerültek elő.
Az avar kori temető a Matyér partján helyezkedett el, egészen közel a mederhez. Ez a megfigyelés adalékul szolgálhat az avar kori klimatikus és vízrajzi viszonyok tanulmányozásához.
1 Az ásatási dokumentáció jelenleg feldolgozás alatt van: MF M RégAd 42042003 és 43932004. A leletanyag restaurálása napjainkban folyik , a teljes befejezéshez azonban még több hónapra van szükség. Az embertani feldolgozást Marcsik Antónia (SZTE) végzi, a vizsgálatok folyamatban vannak. 2 Ásatásvezető: Paluch Tibor Szalontai Csaba.
A körülmények úgy hozták, hogy a temető pontosan beleesik a nyomvonal területébe, így az teljesen feltártnak tekinthető. Egyetlen sír van, amely a temető rendjétől külön került elő (21. sír), melyet a legnyugatibb sírtól 28 méterre délnyugatra találtuk meg. Minden valószínűség szerint tudatosan temették el az itt nyugvó halottat ilyen távolságban a közösség többi tagjától. Mint a temetkezési szokásaiból és a mellette talált leletekből a későbbiekben látni fogjuk, nem is minden ok nélkül.
A temető képe szabályos rendet mutat (3. kép). A sírok „L " alakban helyezkednek el. 4 egymással párhuzamos sírsort fedezhetünk fel a térkép tanulmányozása során. A 4 sírsor mindegyike hiányos, azaz a sírok nem töltik ki minden esetben a sorokat. A sorokon belül meghatározott ritmus szerint követik egymást a sírok.3 A sírok tájolása ÉNyDk, erősen Észak felé térnek el, de 15 sírt NyK , vagy KNy irányban ástak meg.
A sírgödrök meglehetős egyhangúságról tanúskodnak. A gödrök téglalap alakúak, falaik függőlegesek, aljuk egyenes. Néhány sírnál tapasztaltuk azt, hogy a hosszanti, és esetenként a rövidebb oldalakon is kb. 510 cm széles padkát alakítottak ki .
A felnőtt sírgödrök hosszának átlaga 225 cm, szélességének átlaga 94 cm. A sírgödrök mélysége is egyenletes képet mutat. A gyermekeket sekélyebb sírgödörbe temették el, a felnőttek esetében a sírgödrök mélységének átlaga 75 cm. A temető nagyságához képest viszonylag soknak tartható a gyereksírok száma (27 eset).
Egy olyan sír került elő, amely teljesen elüt a többitől: a 485. számú sírt ugyanis fülkesírnak ásták meg (4. kép). Külön érdekessége volt a fülkesír feltárásnak, hogy a humuszolást követő nyesés során nemcsak az akna foltja jelentkezett (255. objektum), hanem egyértelműen és határozottan látszott a fülke foltja is.
Néhány sír esetében a sírgödrök sarkaiban egyegy kiugró kis fület találtunk. A fül vonalában a sírgödrök sarkában kör átmetszetü, oszlopra utaló nyomokat figyeltünk meg. Ilyen esetekben gyakori volt, hogy a sír aljában is kör alakú lemélyedést figyeltünk meg. Minden bizonnyal a föld felszíne fölé emelkedő, valószínűleg tetőszerű konstrukciót emeltek a halott fölé sírhant gyanánt.
Ugyancsak a felszín fölött jelentkező emlékre, fejfára következtethettünk a 132. sír esetében, melynek betöltésében a felszíntől egészen a halot
3 A sírok és az ott található Árpádkor i objektumok feltárása után, újabb réteget szedtünk le az agyagos altalajból. Ennek köszönhetően, számos új sír foltj a került elő. Ezek helye szinte pontosan prognosztizálható volt. Szükség volt ennek a munkának az elvégzésére, ugyanis a sírok sárga agyagos betöltése sok esetben nehezen volt megkülönböztethető a bolygatatlan, ugyancsak sárga agyagos altalajtól .
tig észleltünk egy hengeres fekete betöltési réteget, melyből mi egy fejfa meglétére gondoltunk.
A sírok 62%ban találtunk koporsót. Néhol már a betöltés elszíneződése mutatta a koporsó alakját, máshol a halott szintjén egyenes vonalként észleltük meglétét. A koporsók oldalai párhuzamosak, és általában szűkre tervezték, és emiatt a halott testét szorosan össze is csavarták annak érdekében, hogy beleférjen a koporsóba. Ritkán fordult elő vájt koporsó létére utaló nyom. Igen gyakori volt a sírokban az un. Szent Mihály lova. A sírgödrök alján jelentkező kis lemélyedések nagy többsége ovális, ritkábban kör alakú volt. Néhány esetben találtunk kisméretű, téglalap alakú lenyomatokat is.
Olyan eset is előfordult, amikor a halott házátjelző tetőszerkezet nyomai és a Szent Mihály lova egy sírban együtt jelentkezett (pl. 130., 489. sír).
A sírok közül 3 korabeli rablásnak esett áldozatul. A rablásokra jellemző, hogy a feldúlt csontváz részei a sírgödör alján hevertek szétszórva. A sírok 8%a a későbbi korok roncsolását szenvedte el, az Árpádkori település keleti része ugyanis egybeesik a temető területével. Sok csontvázat pedig állatjárás bolygatott meg (mintegy 19 db sír).
A halottak minden esetben hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű pozícióban feküdtek a sírban. Ritkán fordult elő, hogy a halottat enyhén oldalra fektetve találtuk meg (pl. 275. sír). Sok esetben észleltük azt, hogy a halottat nagyon erősen becsavarták valamilyen vászonba, és emiatt a csontváz nem anatómiai rendben került elő.
A sírok igen nagy százalékában (53 sír, azaz 57%) fordult elő állatcsont. Túlvilági útravalóként egyaránt tettek állatokat a felnőttek és a gyermekek esetében. Az állatcsontok helyzete meglehetősen változatos képet mutat. Gyakori eset, hogy a koporsóra helyezték az állatot, ilyenkor az esetek többségében szarvasmarha csontok kerültek elő a halott feletti rétegekből. Gyakori, hogy a halott feje mögé, a sír aljára tették az állati részeket. Ebben a helyzetben egyaránt megtaláljuk a ludat, a tyúkot és az emlősöktől származó részeket is (lapockák, csigolyák, ritkábban hosszúcsontok). Tíz sírban tojásmaradványokat is találtunk. A sírba tett ételmellékletek másik leggyakoribb helye a halottak lába volt. Előfordult, hogy részleges marhacsontvázat temettek a halott lábához (152. sír).
A használati tárgyak között leggyakrabban a személyes eszközök (pl. vaskés) fordultak elő, de gyakori az edény is, melyet vagy a fejnél, vagy pedig a lábak környezetében találtunk meg. A használati tárgyak legmeglepőbb eleme a 188. sírban a halott derekán előkerült sarló volt, melyet minden bizonnyal rituális okok miatt tettek a felnőtt nőre.
4 A lelőhely állatcsontanyagát Csorba Attil a (MFM ) dolgozza fel.
A viseleti elemek között a nők esetében a leggyakoribb vascsatok mellett a kása és dinnyemaggyöngyökből álló nyakláncok, és a karika ékszerek (bronz fülbevaló, gyürü) dominálnak. A 488. sírban előkerült granulációdíszes arany fülbevaló volt a leggazdagabb lelet (12. kép 1).
A férfi sírokban a bronz karika ékszerek mellett, több sírban találtunk veretes övet is, melyek díszei lemezes technikával készültek, a csatok pedig öntöttek. A veretek anyaga az esetek többségében bronz, de előfordul ezüst övdísz is.
Az itt eltemetett közösség egyik leggazdagabb sírja a 21. sír volt. A dereka mellett talált készségek a bronz véretekkel díszített övéről csüngtek le. A csontok között a nyakcsigolya alatt a vállnál került elő egy bizánci solidus (12. kép 7): I I . Constans solidusa, Konstantinápolyban az 1. műhelyben készült (MI B 39), 667668 szeptember/novemberben. A pénz körbenyírt, és felületén harapásnyomok fedezhetők fel. I I . Constans solidusai közül ez a legutolsó típus. W. Hahn szerint azért csak egy évig verhették, mert igen kevés van belőle.5
A temető kora, a sírokban bennük talált ékszerek, lemezes övdíszek, gyöngyök és kerámia alapján a közép és késő avar közti átmenetre, azaz a 7. század végére tehető.
A kis létszámú avar közösség teljes temetője feltárt, melynek a későbbi beható elemzése újabb adalékokkal szolgálhat majd a Szeged és környékének avar kori településtörténetéhez.
SzegedKiskundorozsma Kettőshatár I . 26/4 (M5 Nr. 63=M43 5. lelőhely)
A bemutatásra kerülő lelőhely területén 2, egymástól független avar kori temetőt tártunk fel. Ezek közül az első 200, a második pedig 300 méterre keletre helyezkedik el az előbb bemutatott temetőtől. A 2 lelőhelyet mindössze a Matyér medre választja el egymástól.
A lelőhely feltárására 2004. április 26. és 2004. június 30. között került sor, az M43 autópálya 1+8502+000 km között. Itt korábban nem ismertünk régészeti lelőhelyet (NAGY 1980; NAGY 1995), annak létéről csak a 2004 áprilisában elvégzett — ellenőrző — terepbejárás során szereztünk tudomást. Időközben azonban az M5 autópálya építése 2004. május 15én megkezdődött, így a 3 hektárnyi felület feltárására mindössze 2 hónap állt rendelkezésünkre, mégis sikerült teljes mértékben elvégezni a feltárást.
5 A solidus meghatározását Somogyi Péternek köszönjük. 6 Ásatásvezetö: Mészáros Patrícia Paluch Tibor Szalontai Csaba. 7 Itt szeretnénk köszönetet mondani minden régész, technikus és más kollegáinknak, akik a rendkívül megfeszített tempóban is végig segítségünkre voltak a nem mindennapi lelőhely feltárásában.
A tervezett nyomvonal mintegy 350 méter hosszú, és 90 méter széles területen érintette és veszélyeztette a régészeti lelőhelyek területét. A feltárt terület nagysága 31.422 m2, melyen összesen 848 régészeti jelenséget találtunk. A nyomvonal alatt a lelőhely teljesen feltárt.8
A régészeti lelőhely Kiskundorozsmától északra helyezkedik el az un. Kettőshatár úttól nyugatra, mintegy 500 méterre. A lelőhely nyugati széle a Matyér egyik ágának keleti partján, a mederre merőlegesen elhelyezkedő dombháton húzódik. A lelőhely keleti vége a Kettőshatári úttal párhuzamosan elhelyezkedő vizes, mocsaras mederig ér el. Ez a meder a Balaton nevű egykori vízállásos térszínnel azonosítható.
A lelőhelyen 4 korszak régészeti jelenségeit tártuk fel: az őskorból 1 kelta edényégető kemencét találtunk. A lelőhely középső és nyugati részén egy 45. századi település részleteit tártuk fel. Köztük hagyományos tárolóvermeket, nagyméretű egymásba ásott gödörkomplexumokat, előtérgödrös kültéri sütöfőző kemencéket, árkokat és épületrészleteket találtunk.
A 45. századi településsel azonos területen egy jelentős kiterjedésű Árpádkori településrészlet is előkerült. A feltárt jelenségek között karámokat, árkokat, vermeket, külső kemencéket és házat is találtunk. Az objektumok többsége vagy az 5. századi településsel, vagy pedig az avar temetővel volt szuperpozíciós helyzetben.
A lelőhely keleti felében egy késő avar kori településrészletet is találtunk. A mintegy hektárnyi feltárt településen árkokat, nagyméretű gödröket és 5 külső kemencét is találtunk. Az objektumokból nagy mennyiségű késő avar korra keltezhető kerámiatöredék került elő, köztük jelentős mennyiségű kézzel formált kerámia, sütőharang töredék, és kézzel formált cserépbogrács is.
A fenti korszakok mellett két, egymástól elkülönülő avar temetőt tártunk fel. A két temető szélső sírjai egymástól mintegy 60 méterre találhatók. Mivel mindkét temető önállónak tekinthető, ezért ezeket magunk is egymástól függetlenül ismertetjük. A nyugatabbra eső, nagyobb temetőt I . , a tőle keletre eső másik temetőt pedig I I . számon tartjuk nyilván.
Az I . temetőben 298 sírt tártunk fel (5. kép). A temető nagyrészt feltártnak tekinthető, de a sírok mind az északi, mind a déli oldalon a nyomvonal kisajátítási határából kiesnek. Déli oldalon — a kb. 50 méterre folyó Matymedre szab határt a temető továbbterjedésének ezért itt nem valószínű, hogy
8 Az ásatási dokumentáció jelenleg feldolgozás alatt van: MF M RégAd 43932004 Az állatcsontanyag tisztítása és leletanyag restaurálása éppen csak elkezdődött. így értelemszerűen sem az embertani és az állatcsont anyag feldolgozása nem kezdődhetett még el.
sokkal tovább terjedne a temető. Az északi oldalon nincs biztos fogódzónk arra nézve, hogy hol érhet véget a temető. Egyetlen közvetett adatunk lehet erre nézve: a temetőt nyugatról és keletről egyegy, kb. 79 méter széles, tagolt temetőárok határolta le. A két árok egymásra szögben helyezkedik el, és a nyomvonal északi oldalán alkothatnak egy hegyesszöget. Ennek kiszerkesztésével megkaphatjuk, hogy hol húzódhat a temető feltáratlan részének a határa.
A temetőben nagyon sűrűn helyezkednek el a sírok. A temető nyugati széle mentén egyértelműen soros rend figyelhető meg, de a belseje felé haladva egyre kevéssé lehet ezt tapasztalni, még annak ellenére is, hogy vannak olyan területek, ahol a sírok egy része mégis szabályos soros rendet mutat.
A sírok egy részét a korábbi, 45. századi település objektumaiba ásták bele. Ilyen esetekben általában a korábbi korszak jellegzetes betöltése lett a sírgödrök visszadobált betöltése is. A sírok másik részét az Árpádkori település objektumai roncsolták, különösen a településen gyakran fellelt árkok voltak, amelyek számos sírt megbolygattak. A bolygatások között meg kell említenünk a modernkor által okozott roncsolásokat is: a nyomvonalat kétszer is keresztülszelő öntözőrendszer csövei számos esetben rongálták a sírgödröket és a csontvázakat is.
A sírok tájolása ÉNyDk, amitől csak kisebb eltérések voltak. A sírgödrök lekerekített sarkú téglalap alakúak, falaik leggyakrabban függőlegesek. Alju k egyenes, és gyakran megfigyelhető bennük az un. Szent Mihály lova.
Előfordultak padkás, és kétoldali padkás sírok is. Kevés sírnál ugyan, de találtunk olyan sírgödröt is, amelynek mind a 4 oldalán megtalálható volt a padka.
Igen gyakran figyeltük meg, hogy a sírgödörben sírkamrát alakítottak ki a halott számára. A sírgödrök hosszanti oldalában, és ritkán a rövidebb oldalon is megfigyelhettük ennek nyomait. Általában egy kb. 10 cm széles fül fut a falakban, amely valószínűleg arra szolgálhatott, hogy a koporsó fölött lezárják a gödröt. Ez gyakran párosul a hosszanti oldalakban kialakított 22, ritkábban 44 ovális, vagy négyzet alakú kis fali fülkékkel, melyek néha egészen a nyesési szintig felnyúltak. Ezek valószínűleg a kamrát fedő tetőzetet tartó gerendák nyomai lehetnek. Olyan sírt is találtunk, amelyben a kétoldali padka és a gerendázat egyszerre előfordult (pl. 131. sír).
A sírok kisebb részében találtunk olyan gerendázatra utaló nyomokat, amelyek a sírgödrök aljától a nyesési szintig haladtak a sír 4 sarkában (vagy a sarok közelében a hosszanti falon), azaz minden valószínűség szerint a felszínen álló szerkezetet tarthatták.
A sírgödröket általában mélyre ásták, a felnőttek sírjainak mélysége 40180 cm között váltakozott, a gyermekekét ennél sekélyebbre ásták.
A sírok nagy százalékában (34%) találtunk koporsót, vagy arra utaló nyomot. Általában már a sírgödrök feltárásának megkezdése után körvonalazódott a koporsó foltja, máskor a koporsó szélét jelző határozott egyenes vonalként észleltük a koporsó meglétét. Néhány esetben sikerült megfigyelnünk a koporsók ácsolt deszkáinak lenyomatát is. Párhuzamos oldalúak, és alig haladják meg a halott testének méretét.
Az előbbi temetőhöz hasonlóan itt is igen gyakori volt a sírokban az un. Szent Mihály lovának maradványa. A sarkokban található ovális, négyszög vagy kör alakú lemélyedéseket néhány esetben keskeny árok kötötte össze a rövidebb oldalon. Egy esetben (756. sír) a hosszanti oldalakon is megtaláltuk az árkokat.
A későbbi korok bolygatása mellett igen jelentős volt korabeli bolygatás, a sírrablás pusztítása is. A feltárás során azt tapasztaltuk, hogy a sírrablások elsősorban a temető északkeleti részén domináltak, azon a részen, ahol a temető fiatalabb periódusát feltételezzük. Ennek igazolását azonban csakis a részletes temetőelemzés adhatja meg.
A rablások egy része általában a felsőtestre irányult. A 47 esetben megfigyelt sírrablás közül 34 a halott felsőtestét érintette és 1 esetben érte csak az alsó végtagokat. 12 alkalommal pedig nem lehetett eldönteni a rablás irányát, mert a feldúlt csontvázak szétszórva hevertek a sírgödörben. Gyakori megfigyelés, hogy a halott combcsontját egy éles szerszámmal a térd fölött elvágták. Másik figyelemre méltó jelenség, hogy bár a sírgödröt nem érte bolygatás a csontváz koponyája még sem volt megtalálható a sírban. Erre hat esetben találtunk bizonyítékot.
A halottak sírgödörben megtalált helyzete alapján megállapíthatjuk, hogy a hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű pozíció volt az általános. Előfordul félrefordított, felhúzott lábú pozíció és oldalra vagy hasra fektetés is. A holtesteket általában erősen valamilyen vászonba csavarták be, és úgy helyezték a koporsóba. Feltűnő, hogy mennyire jó állapotban kerültek elő az emberi csontok.
6 db kettős sírt is feltártunk, ezek között felnőttfelnőtt, és felnőttgyermek egyaránt előfordult. Az utóbbiak között előfordultak a felnőttel ellentétes irányban tájolt gyermekvázak is.
Hangsúlyoznunk kell a sírokban előfordult állat, étel és ital melléklet nagy számát. A sírok igen nagy százalékában (133 sír, azaz 45%) fordult elő állatcsont, nemtől és kortól függetlenül. Az állatcsontok a Daruhalom I I . temetőhöz hasonlóan egyaránt előkerülnek a halott fölül, a koporsóról, a halott feje mögül, feje alól (67. sír) vagy a halott lába környékéről, máskor (65. és a 614. sír) pedig a sírgödör oldal mentén' terítették ki a nagytestű állatot.
Az állatok között igen gyakoriak a nagytestű emlősök, illetve a szárnyasok is. 16 sírban találtunk itt is tojásmaradványokat. A sírba tett ételmellékletek másik leggyakoribb helye a halottak lába volt.
A régészeti leletanyag ismertetésénél kizárólag az ásatási megfigyeléseinkre támaszkodhatunk, mert a leletanyag jelenleg még csak a tisztítás fázisában van.
A viseleti és használati eszközök között a leggyakoribb lelet a vaskés és vascsat volt, illetve a nőknél az orsógomb. A női sírok többségében találtunk gyöngyöket és bronz, ritkábban ezüst, vagy még ritkábban arany fülbevalókat, vagy hajkarikákat (12. kép 23, 8), és több esetben bronz, vagy vas karpereceket, és ezüst gyűrűket is. Néhány női sírban tűtartót és fém csövecskéket is találtunk. Férfi és női sírban egyaránt előfordultak olyan faragott csontlemezek, amelyek a derékról lelógó tarsolyt zárhatták. A Daruhalom I I . temetőhöz hasonlóan itt is találtunk a halott derekára helyezett vassarlót (791. sír).
A sírokban talált edények kézzel formáltak, jellegzetes késő avar kori fazekak. Az edények általában a bokánál, vagy a combcsontok mellett, vagy közöttük kerültek elő.
A férfi sírok egy részében bronz, vagy ezüst véretekkel díszített övet találtunk. Az övek legidősebb része lemezes technikával készült, de nagyobb számban került elő öntött garnitúra is.
A veretes övek között un. tüszős öv is elfordult. Az öntött veretek között áttört griffesindás, laposindás, liliomos és pikkelyes díszek is előfordultak. Néhány sírban fegyver, íjcsont és fokos is előkerült a használati tárgyak mellett.
A használati tárgyak legmeglepőbb eleme — akárcsak a Daruhalom I I . lelőhely esetében — a 791. sírban a halott derekán előkerült sarló volt, melyet minden bizonnyal rituális okok miatt tettek a felnőtt nőre.
A feltárt temető korát — előzetesen — a 7. század végétől a 89. század fordulójáig, illetve néhány sír esetében a 9. század első harmadára keltezzük.
Ettől a temetőtől keletre, mintegy 60 méterre egy másik avar temetőt is feltártunk. A I I . számú temető a korábban leírt dombhát legmagasabb pontján helyezkedik el. Ebben a temetőben 43 sírt találtunk, és minden sírja beleesett a nyomvonalba, azaz teljes egészében feltártnak tekinthető (10. kép).
A sírok nem alkotnak szabályos rendet. Tájolásuk NyK , pici eltéréssel Észak irányában. A sírgödrök általában téglalap alakú foltként jelentkeztek,
néhol pedig — mint azt később látni fogjuk — a rablógödör miatt egészen nagyméretű foltként jelentek meg.
A sírgödrök függőleges falúak, aljuk egyenes. A sírok mélysége 60 és 300 cm között mozgott, az átlagmélység 154 cm volt. Feltűnő a sírgödrök — átlagtól eltérő — mérete. A gödrök hossza 190 cm és 300 cm, szélessége pedig 75 cm és 170 cm között volt.
Néhány sírban olyan sírkonstrukciót figyeltünk meg, mint az előző temetőben. Találtunk olyan cölöpnyomokat, amelyek a felszínen álló építményt tarthattak, és találtunk olyan falba vájt kis fülkéket és keskeny körbefutó vájatot, amelyek a sírkamra tetejét tartó faszerkezetet hordozták. Ugyancsak számos esetben találtunk Szent Mihály lovára utaló nyomokat a sírgödör aljában.
A sírok mindegyike koporsós volt, erre a sírokból előkerült, nagyméretű koporsóvasalások utalnak.
Egyedivé — és a kis temető későbbi értelmezése során rendkívül fontossá — az teszi a I I . számú temetőt, hogy a benne feltárt összes sír korabeli rablásnak esett áldozatul.
A rablásnak sajátos technikája volt. Két esetben találtunk olyan keskeny árkokat, amelyek minden bizonnyal a rablók „kutatóárkai" lehettek. Az egyik esetben a kutatóárok — valószínűleg — nyesett alján megjelent az egyik sír eltérő betöltése és a rablók ráástak a sírgödörre. A sírok majd mindegyikénél látható volt az, hogy a felszínen kissé szabálytalan, s esetenként nagyméretű rablófoltok kb. 2030 cm mélyen már csak az egykori sírgödrön belül haladnak lefelé, és a sírgödör formáját már nem roncsolták tovább.
Két esetben igen szerencsések voltak a rablók, ugyanis 1 rablóaknából 2 (11. kép), egy még szerencsésebb helyzetben pedig 3 sírgödröt is ki tudtak rabolni.
A 43 sírból 23ban találtunk állatcsontot. A fennmaradó sírok esetében is fenntartható a gyanú, hogy azokban is lehettek állatmellékletek, de azok áldozatul estek a sírrablók tevékenységének.
A sírgödörben csak az összedobált, hiányos csontvázakat találtuk meg. A csontok között állatcsontokat találtunk, és mindegyik sírban volt korongolt fazék is. Előfordult az is, hogy egy sírgödörben 3 emberi koponya is előfordult, míg a szomszédos sírgödrökből hiányoztak a koponyák. Ez egyértelműen arra utal, hogy a sírok egy részét biztosan egy adott pillanatban rabolták ki .
A sírgödrökben maradt csontokat általában egy kupacba dobálták a rablók, máshol a betöltés felsőbb rétegeiből kerültek elő. Az ásatáson is feltűnő volt, hogy a csontok és a mellékletek többsége alapján a kis közösség tagjai
között a felnőtt férfiak voltak túlsúlyban. Az antropológiai feldolgozás jelen állapotában azonban nem tudunk semmi konkrét adatot mondani az esetlegesen előforduló női vagy gyermek sírokról.
Az intenzív rablás után ottmaradt leletek között nagyméretű koporsóvasalások, korongolt, kisméretű, vonalköteggel díszített fazekak, vagy kézzel formált edénykék kerültek elő majd mindegyik sírból. A csontok között íjcsontok, nyílhegyek, vaskard töredéke (?), kengyeltöredék és más lószerszám volt.
A temető igazi gazdagságát — és egyúttal a.tudatos és sikeres rablás motivációját — a rablók által véletlenül otthagyott darabok jelzik. A vékony aranylemezből préselt indás — egyedi — kisszíjvégek, vagy rozetták, az aranyozott bronz rozetta, az arany fülbevalók vagy a bizánci stílusú császárportrét (?) ábrázoló, aranyozott ezüst pajzs alakú öv veret (12. kép 46) azt sugallják, hogy az ide temetkezett közösség oly nagy gazdagságban élhetett, hogy a korabeli rablók számára komoly bevétellel kecsegtetett a pompás sírok kifosztása. A leletek sejtetni engedik, hogy az egykori közösség valószínűleg a Szeged környéki avar népesség egyik vezető családja, csoportja lehetett.
A I I . temető időrendi helyzetét csak a teljes leletanyag beható elemzésével adhatjuk meg. Előzetesen 2 támpontunk van a keltezéshez. A sírokból előkerült néhány tárgy (különösen az edények) arra utal, hogy a temető korát a 8. századra legvégére tehetjük. A másik segítséget az itt feltárt avar kori település nyújtja. Az avar sírok és a településobjektumok ugyanis három esetben érintkeztek egymással. A megfigyeléseink alapján kijelenthetjük, hogy a 3 sírt egyértelműen később ásták meg, mint a település ezen részeit, azaz a feltárt temető minden bizonnyal fiatalabb, mint az avar település. A települést viszonylag jól keltezi az előkerült jelentős mennyiségű kézzel formált kerámia is, melyek között sütőharang töredékek, pecsételt rácsmintás edények és kézzel formált cserépbográcsok is voltak. E leletek alapján a település kora a 8. század második felére tehető, azaz a temető az ezt követő időszakban keletkezhetett.
A rövid bemutatónk összefoglalását azzal zárjuk, hogy a három ismertetett avar kori temető részletes elemzése számos érdekes történeti, népességtörténeti és időrendi következtetés levonására lesz alkalmas. Annyi első ránézésre is megállapítható, hogy a daruhalmi temető időben pontosan akkor ér véget, amikor a folyómeder másik partján, 200 méterrel arrébb, egy másik (vagy ugyanaz a?) közösség, egy másik temetőt nyit meg használatra. Talán ez a közösség lakhatta a temetőjétől 100 méterre levő kis falut. A I I . számú temető kezdete pedig nagyjából arra az időszakra tehető, amikor a Kettőshatár I . temető használata lezárult.
A Kettőshatár úti I . temető jól illeszkedik a Szeged környéki nagy sírszámú késő avar kori temetők sorába, és a temetőrészletünk még így részletében is Csongrád megye legnagyobb temetői közé tartozik (Makkoserdő: 339 sír, Fehértó A: 376 sír, Kundomb: 319 sír).9
IRODALOM
NAGY 1980 Nagy E.: Kiskundorozsma régészeti topográfiája és településtörténete. Szakdolgozat JATE BTK Szeged, 1980. Kézirat. NAGY 1995 Nagy E.: Az őskortól a magyar honfoglalásig. In: Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szerk.: Kövér L. Tóth Sándor L . Szeged 1995, 5974.
1. kép: A feltárt lelőhelyek elhelyezkedése a dorozsmai határban
9 A rajzokat Czabarka Zsuzsanna készítette. Fogadja köszönetünket munkájukért !
2. kép: SzegedKiskundorozsma Daruhalom dűlő I I . : ásatási légifotó
3. kép: SzegedKiskundorozsma Daruhalom dülő I I . : az avar temető térképe (rajz)
5. kép: SzegedKiskundorozsma Kettöshatár I . temető: ásatási légifotó. A meder túlpartján a Daruhalom I I . lelőhely látható
4. kép: SzegedKiskundorozsma Daruhalom dülő I I . : a 485. számú sír (fülkesír)
6. kép: SzegedKiskundorozsma Kettőshatár I . temető: A halott számára kialakított sírkamra fa tartószerkezetének nyomai a 161. sírban
