TARTALOM2004/NVÁR

Pro Minoritate

Király László: Százéves zsoltár 3

Dokumentum

Bolzanói nyilatkozat a kisebbségek védelméről a kibővült Európai Unióban 5

Európai kisebbségvédelem - határokon átnyúló megoldások

Michael Keating: Tőbbnemzetiségű demokráciák a szuverenitás utánivilágrendben 17

Halász Iván: Tirol- egy tartomány szerepe az osztrák .Jiatárontúli"politikában 36

Van-e, lehet-c .Jcisebbségi kérdés" a Szentszék egyetemesküldetésében? (Német László SVD atyával, a Szentszék voltEBESZ-képviselőjével ViziBalázs beszélget) 60

Nemzetiségpolitikai gondolkodás a Kárpát-medencében

Filep Tamás Gusztáv: A humanista voksa 66Beretzky Ágnes: C. A. Macartney nézetei a revízióról és a magyar

kisebbség helyzetéről (1929-1941) 91

2 Tartalom

Eiler Ferenc: Ewald Ammende 1930-as délkelet-európai körutazás ánakhátteréhez 111

Ewald Ammende: Beszámoló magyarországi, romániai, jugoszláviaiés bulgáriai utazásomról 1930. július l-jétől 14-ig l l S

Műhely

Vineze Gábor: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemfelszámolása 1919-ben 130

Szemle

Böszörményi Jenő: Régóta várt szövegek(Vizi Balázs és Majtényi György szöveggyűjteményéről)

Csaplár Krisztián: Lent délen (Ress imre könyvéről)Romsies Gergely: A Janus-arctól a kaleidoszkópig

(Kántor Zoltán szöveggyűjteményéről)Rózsafalvi Zsuzsanna: Dilemmák egy iskolatörténet mentén

(Fukári Valéria könyvéről)

156162

169

174

Szerzőink 179

Eíler Ferenc

EWALD AMMENDE I 930-ASDÉLKELET-EURÓPAI KÖRUTAZÁSÁNAKHÁTTERÉHEZ

Ewald Ammende, észtországi német újságíró 1925-ben alapította meg az Euró-pai Nemzetiségi Kongresszust, melynek konferenciáira a kontinens szervezettnemzeti kisebbségei 1938-ig minden évben elküldhették képviselőket, ameny-

nyiben annak elveivel, illetve politikájával egyetértettek. I Ammende azzal a céllalhívta életre a szervezetet, hogy az - elsősorban a kisebbségek közti szolidaritásmegteremtésére illetve megerősítésére, valamint a nemzetközi nyilvánosság erejéreépítve - idővel egy nemzetközi szinten is elismert érdekképviseleti szervvé növimajd ki magát, melynek illetékességét mind az érintett államok, mind pedig a Nép-szövetség elismeri.

A fötitkárrá választott politikus, aki élete végéig lényegében motorja volt a szer-vezetnek, rendkívül fontosnak taltotta a Kongresszus államoktól való függetlensé-gének deklarálását, a teljes és tényleges függetlenségre azonban valójában már csakaz anyagi háttér megteremtése miatt sem törekedett. A húszas évek közepén mégmeglehetősen óvatos német külügyminisztérium csak 1928/29-re fogadta el teljesenaz új, kezdettől fogva jelentős mértékben német kisebbségi vezetők irányítása alattálló szervezet létét, s csak ekkor döntött a Kongresszus anyagi bebiztosítása mellett,a magyar külügyminisztérium és a miniszterelnökség azonban már az első pillanat-tól kezdve komoly összegek kel járult hozzá a szervezet müködéséhez.

A magyar külügyminisztérium kezdettől fogva támogatta az Ammende-projektet- természetesen titokban -, és a magyar kiscbbségek pártjait is arra biztatta, hogyminden évben küldjék el delegáltjaikat az éppen aktuális konferencia helyszínére."A némct politikust Bethlen István többször is fogadta, de közvetlenül fordulhatottKhuen-Héderváry Sándorhoz, a külügyminiszter állandó helyetteséhez és PatakyTiborhoz, a minisztcrelnökség nemzetiségi és kisebbségi ügyekkel foglalkozó osz-tályának vezetőjéhez is. A magyar konnány a Kongresszust több szempontból isfontosnak tartotta. A szervezct egyrészt meglehetősen nagy publicitást biztosított anépszövetségi kisebbségvédelem kritikájának, mivel a nagy európai lapok rendsze-

III------- ._---------------------- _____ ---=EilerFerenc

resen beszámoltak a konferenciák határozatairól. Emellett remélhető volt, hogyaszervezet egyfajta katalizátorként működve megkönnyíti anémet és magyar kisebb-ségek együttműködését az utódállamokon belül. Nem elhanyagolható szempontnakszámított az scm, hogy a magyar kisebbségek jelentős politikusai évente így egyszerbiztosan kiutazhattak Nyugat-Európába (legtöbbször Svájcba), ahol találkozhattakegymással és más kisebbségek küldötteivel. Ráadásul ilyenkor személyesen is tájé-kozódhattak a magyar petíciók állásáról. Emellett Ammende leveleiben és budapes-ti látogatásai alkalmával személyesen is beszámolt nemcsak az általa irányított szer-vezet helyzetéről, illetve törekvéseiről, hanem a Népszövetség körül keringő hírek-ről, olykor anémet kormány Népszövetséggel kapcsolatos szándékairól, valamintaz európai államokban tett körutazásai során szerzett benyomásairól is.

Az 1930-as év Ammende számára meglehetősen nehéznek indult. 1928-banugyanis a német külügyminisztérium nehezen megszerzctt bizalmát kockára tetteazzal, hogy előzetes egyeztetés nélkül kezdett lobbizni a nép szövetségi Titkárságkisebbségi szekeióvezetőjének jelöltje ellen, valamint hogy 1929-ben minden elő-zetes bejelentés nélkül a kongresszus vezetősége hivatalos állásfoglalást készített atervezett népszövetségi reform kapcsán.' Ráadásul a magyar külügyminisztérium ésa magyar csoport is megneheztelt rá a szervezet elméleti kérdésekre koncentráló te-vékenysége miatt, s kilátásba helyezte a magyarok kilépését, amennyiben a Kong-resszus az 1930-as konferenciáig nem jelentet meg egy, a tagcsoportok helyzetétrészletesen ismertető beszámolót." Bár a főtitkár ebbe végül beleegyezett, azzal tisz-tában volt, hogy az ultimátumként megszabott határidő aligha lesz tartható. Ráadá-sul a dél szláv államban bevezetett királyi diktatúra, s a pártok feloszlatása kezdettőlfogva azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az ottani némct és mindenek előtt a ma-gyar kisebbség küldötteinek kiutazását meg fogja akadályozni. A magyar külügy-minisztérium pedig mindcnképpen elvárta, hogya főtitkár ezt a nehézséget a szer-vezet szlovén nemzetiségű, s jó belgrádi kapcsolatokkal rendelkező elnöke, JosipWilfan segítségével elhárítsa.

Ilyen kőrülmények között került sor Ammende 1930. július 1. és július 14. közöttikörutazására.' A főtitkár maga szenvedélyes utazó volt, s életének jelentős részétszállodákban és vonaton tőltötte. Körutazásai azonban mégis elsősorban a szervezetéletben tartását, működtetését szolgálták. Mindenkor hangsúlyt helyezett arra, hogylehetőség szerint ne csak a kisebbségek vezető személyiségeivel találkozzék, hanema minisztériumi bürokráciák magasabb posztokon lévő tagjaival is. Emellett a sajtóerejével tisztában lévő (azt időnként túlbecsülő) profi újságíróként lehetőség szerintnem mulasztotta el felkeresni a kisebbségi és az országos sajtó általa személyesen isismert újságíróit sem.

A főtitkár útjának ebben az esetben is több célja volt. Mivel a Kongresszus egylaza szervezet volt, melynek tagjai évente egyszer találkoztak csak egymással, ezértennek az utazásnak is az egyik legfontosabb feladata a kapcsolatok ápolása lett.

~~Id Ammende 1930-~sd~lkelet-európai körutazásának hátteréhez 113------

Emellett Ammende a szervezetépítés jegyében igyekezett minél több kisebbségetbekapcsolni a .Jcongresszusi közösség" munkájába. Ezúttal a jugoszláviai román ki-sebbség vezetőit igyekezett rábírni a genfi utazásra. A romániai bolgárok ekkor mártagjai voltak a szervezetnek, s - mint az a beszámoló hangneméből is kitűnik - a ju-goszláviai macedón-bolgár kérdésben a főtitkár maga sem zárkózott el a kisebbségfelvételének lehetősége elől. Az új tagok elismerésének kérdése azonban mindenkorkényes kérdésnek számított. A román kisebbség jelentkezése érdekében már évek-kel korábban beindított akció a magyar külügyminisztérium nemtetszését váltottaki, míg a jugoszláviai macedónok felvételét a szervezet elnöke, Wilfan fogadtanemtetszéssel. 6

Ammende budapesti és szófiai megbeszéléseinek egy része természetesen a Nép-szövetségre koncentrált. Nem elsősorban a kisebbségvédclcm terén megfigyelhetőhiányosságokra, hanem a kisebbségvédelmi eljárás rendjének reformjára. A főtitkármindkét fővárosban azt a nézetet képviselte, hogy a reform ügyét nem szabad felad-ni, annál is inkább, mivel a feltételek sokkal kedvezőbbek, mint eddig bármikor.Nem tudni, hogy Arnmende mennyire hitt ebben, s mennyiben volt az a célja, hogybeszélgetőpartnereit, valamint a jelentés egy példányát megkapó némct külügymi-nisztériumot az aktív fellépésre buzdítsa. Az azonban biztos, hogy helyzetértékelésetéves volt: a kisebbségi eljárásrend reformját az 1929-es madridi tanácsülésen a le-hető legkevésbé radikális módon, azaz a kisebbségek követeléseit alig figyelembevéve lezárták. Bár a kérdésről továbbra is tárgyaltak a Népszövetség VI. Bizottságá-ban, lényegi változtatásokra valójában már semmi esély scm volt.

Ammende külföldi utazásain mindenkor rendkívül hangsúlyos szerepet kapott anémet kisebbségek érdekében történő lobbizás is, hisz természetesen mindenekelőtt német politikus volt, aki a német kisebbségek, s ezzel összefüggésben Német-ország külpolitikai érdekeit tartotta szem előtt. Ez ebben az esetben sem történt más-ként. Mind Jugoszláviában, mind Romániábanjelentősen romlott a némct kisebbsé-gek helyzete, ezért a Kongresszus elnökeként azt az álláspontot képviselte, hogyhelyzetük javítása érdekében ideje lenne petíciót benyújtaniuk a Népszövetséghez.Míg azonban a jugoszláviai szituáeiót meglehetős en reménytelennek, a romániainémet kisebbség jövőjét - tekintettel a beígért kisebbségi statútumra és a német ki-sebbségi oktatás támogatásának kilátásba helyezésére - az adott pillanatban sokkalbiztatóbbnak ítélte meg."

A beszámolót Ammende elsősorban természetesen nem a szervezet bécsi irodájá-nak archívumába szánta. Két másolati példányt is készített: egyet a német, egyet amagyar külügyminisztériumnak.f Az összefoglaló egyik legfontosabb funkciójaugyanis a két külügyminisztérium megrendült bizalmának helyreállítása, illetve to-vábbi biztosítása volt. Ennek tudható be az is, hogy a főtitkár a Kongresszus haté-konyságát, és a kisebbségekre, valamint a térség államaira gyakorolt közvetlen ha-tását igyekezett - jelentősen túlozva - a lehető legélénkebb színekkel ecsetelni.

114 Eiler Ferenc

A két szöveg egyébként tökéletesen megegyezik egymással, azzal a nem elhanya-golható különbséggel, hogy budapesti látogatásának eredményét csak az Auswar-tiges Amt számára készült példányban foglalta össze ...

Jegyzetek

IAz Európai Nemzetiségi Kongresszusról lásd: Sabine Bamberger-Stemmann: Der EuropaischeNationalitátenkongrefl 1925 bis 1938. Nationale Minderheiten zwischen Lobbyistentum und Groll-machtinteressen. Verlag Herder-Institut, Marburg, 2000; Bellér Béla: Az Európai NemzetiségiKongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében. 1925-1929. Századok, 1981,5. sz., 995-1040; Eiler Ferenc: Nemzetközi kisebbségi kongresszusok a két világháború között.Regio, 1996,3. sz. 141-168; Eiler Ferenc: Revízió és/vagy kisebbségvédelem? Az Európai Nemze-tiségi Kongresszus a magyar külpolitikai törekvések tükrében. (kézirat); Rudolf Michaelsen: DerEuropaische Nationa- litiiten-Kongrell 1925-·1928. Aufbau, Krise und Konsolidierung. Verlag PeterLang, Frankfúrt am Main-Bern-New York-Nancy, 1984.

2 Welczeck budapesti német követjelcntése anémet külügyminisztériumnak Bethlen Istvánnal folyta-tott beszélgetéséről. Budapest, 1925. augusztus 27. Politisches Archiv des Auswartigen Amtes(PAAA), Kulturabteilung, R 60462. számozatlan.

3 A VI. osztály feljegyzése a külügyrniniszternek. Berlin, 1929. április 25. PAAA, Kulturabteilung, R60527, L 497539.

4 Jakabffy Elemér: Adatok családunk történetéhez. XII. fejezet. Részvételeim a nernzetkisebbségekkongresszusain. 28-·29. (kézirat) Teleki László Intézet, Kőzép-európai Tanulmányok Központja,Könyvtár/Kézirattár. A kötet végül 1931-benjelent csak meg. Ewald Ammendo (Hrsg.): Die Na-tionalitatcn in den Staaten Europas. Samnilung von Lageberichten. Wilhelm Braumüller, Wien-Leipzig, 1931.

5 A 15 napos körút egy nagyobb, Kőzép-Európa keleti felét átfogó utazás első része volt. Az út máso-dik, Németország, Szlovénia, Lengyelország és a Baltikum nagyvárosait érintő felét Amrnende július17. és augusztus 4. között tette meg. Ewald Ammende: II. Teil: Ostpreussen, Litauen, Estland. Polen,die Gottschec. PAAA, Kulturabteilung, R 60528, számozatlan.

6 Ammeude figyelmet a magyar külügyminisztérium már 1928-ban felhívta arra, hogy nem tartja sze-renesés ötletnek a jugoszláviai románok felvételének szorgalmazását, A külügyrninisztérium utasí-tása Arnbrózy Lajos béesi magyar követnek. Budapest, 1928. febmár 8. Magyar Országos Levéltár(MOL), K 64. 1928-47-190; Wilfan szerepéről lásd Prokopy Imre beszámolója genfi útjáról. Buda-pest, 1931. szeptember 19. MOL, K64. 1931-47-712.

7 A tervezett jugoszláviai általános petíció nem készült el, rnert a kisebbségek számára kedvezőtlen1929. dec. 5-i népiskolai tőrvényről folytatott német különtárgyalások eredményre vezettek. 1930.szeptember 1. cs 1933. április 3. között négy minisztcri rendelettel sikerült megteremteni anémetnépiskolai oktatás előfeltételeit és kereteit. Hans-Ulrich Wehler: Nationalitiitenpolitik in Jugo-slawien. Die deutschc Mindcrheit 1918-78. Vanderhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1980. 24-25.A várakozás ok ellenére a romániai kisebbségi statútum nem készült el, a németek azonban itt semnyújtottak be petíciót a kérdésben. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az egyébként a népcsoportonbelül egyre kevesebb támogatottságot élvező RudolfBrandsehot 1931-ben kinevezték kisebbségi ál-lamtitkár helyettesnek.

8 Ewald Arnmende: Bericht über meine Reise nach Ungam, Rurnanien, Jugoslavien u. Bulgarien vom1. bis 14. Juli 1930. MOL, K 64. 1930--47-489; ua. PAAA, Kulturabteilung, R 60528, számozatlan.

Ewald Ammende

BESZÁMOLÓ MAGYARORSZÁGI,ROMÁNIAI, JUGOSZLÁVIAI ÉS BULGÁRIAIUTAZÁSOMRÓl 1930. JÚLIUS I-JÉTŐL 14-IG'

BUdapest,jÚniUS 30.2Megbeszélés Khuen-Héderváry gróf, külügyminisztériumi államtitkárral akövetkező Assemblée elökészületeiről.' K.-nak az a véleménye, hogy most

jött el az ideje annak, hogy a kisebbségi kérdésben előrelépés történjék, mivcl mostmár a jóvátétel problémája és a múlt év egyéb mozzanatai nem zavarnának. Aztmondja, hajlandó odahatni, hogya Közgyűlés VI. Bizottságában- tudvalevöleg ezfoglalkozik a kisebbségi kérdéssel- személyesen gróf Apponyi képviselje Magyar-országot. 4 A Briand-féle memorandum kérdésében csatlakozik a memorandumbanismertetett nézethez." Ebben az ügyben szoros a kapcsolat Olaszországgal. Délutántanácskozás Baranyai államtitkárral és Pataky osztályfönökkel, valamint dr. Osz-walddal a miniszterclnökségröl." Az urak is rendkívül érdeklődnek a Páneurópa-ügy iránt. Ami a kongresszusunkat illeti, megállapodunk abban, hogy mindent elkell követni annak érdekében, hogyajugoszláviai magyar csoportot helyi küldöttek- dr. Deák stb. - képviseljék. 7 Csak abban az esetben kell dr. Prokopynak póttagkéntkülföldről Genfbe utaznia, ha lehetetlen útlevelekhez jutni." Mint ismeretes, ő rö-viddel ezelöttig Jugoszláviában élt, és ő volt az, aki a Népszövetség Titkárságánakbenyújtotta a jugoszláviai magyar kisebbségre vonatkozó legutóbbi három panaszt.Az urak nyomatékosan arra kérnek, hogy személyesen keressem fel Zomborban dr.Deákot azért, hogy - tekintettel a jelenlegi nehéz helyzetre - bátorságot önts ek beléés a jugoszláviai magyarok más vezctőibe, például dr. Strelitzkybe."

Zombor, július 1.Látogatás dr. Deáknál és a jugoszláviai magyarok vezetői nél. Kora reggel érkezem,és dr. Deáknál átfogó tanácskozást tartunk. Ennek a magyar csoportnak a helyzetemég tovább romlott. Különösképpen azáltal, hogy egyetlen magyar sem kap többéútlevelet a határ túloldalán élő rokonainak meg látogatásához. Az embereket tökéle-tesen elszigeteltek anyaországuktól. A helyzetet súlyosbítja, hogy a gazdasági élet-

116 Ewald Ammende----------------------------

ben - főleg a jövedelemadó megállapítása terén - tökéletes önkény uralkodik.A kormánypolitika nacionalista-soviniszta tendenciájáról már a vasútállomásokpénztárainak feliratai is árulkodnak. Ezeken az áll, hogy minden állampolgár csakjugoszlávul beszélhet. Megállapodunk, hogy abban az esetben, ha dr. Deák nemkapna útlevelet Genfbe, titkárságunk - dr. Wilfan segítségével- megpróbál interve-niálni ez ügyben." Dr. Deák bátorsága, mellyel fellép, igazán elismerésre méltó.Miután leveleit néhány héten át felbontották, illetve eltüntették, ismeretlen tettes el-len panaszt emelt az államügyésznél. Amikor megtagadták tőle az útlevelet a Nép-szövetségi Ligák Uniójának genfi kongresszusára való kiutazáshoz, egy táviratotküldött Ruyssen főtitkámak, melyben rögzítette ezt a tényt. 1 1 A hatalom helyi birto-kosainak ez nagyon kellemetlen volt, mint ahogy kiderült az ezt követő, belgrádi hi-vatalnokok által tartott kihallgatásokon. Az estét Strelitzky úrral töltjük együttVámoscher úr birtokán, Zomboron kívül. 12 Csatlakozik a dr. Deák úrral kötött meg-állapodáshoz. Zombori tartózkodásomból azt a benyomást szerzem, hogya jelenle-gi nyomásnak a magyar kisebbségek szempontjából egy kérdésben előnyös hatásavolt, mégpedig abban, hogy néhány tétovázó személy végre belátta, hogy a magyarpárttói való eltávolodás, illetve a különböző jugoszlávelemekkel való paktálás sem-

'1 dmé 13nu yen ere menyre nem vezet.

Újvidék, július 2.Pertznél ebédelek.14 Itt megtudom, hogya sajtócenzúra egy ideje már nem olyanerős, ami arra vezethető vissza, hogy Dr. Moser panaszt tett a kormánynál. 15 Délutánés este Belgrádban vagyok Dr. Krafttal és dr. Hriboweekkel.I6 Azt a nézetet képvise-lem, hogy miután már minden stádiumot végigjártak, és dr. Kraft a hivatalokkalfolytatott megbeszéléseken valósággal megalázta magát, nem vonható kétségbe jószándékuk, mc1lyc1 arra törekedtek, hogy belső [Jugoszlávián belüli - E. F.J meg-egyezés jöjjön létre. Ezért aztán most már a lehető leggyorsabban be kellene nyújta-ni egy általános, iskolai és kulturális petíciót a Népszövetségnek. Szerintem ennekúgy kellene megtörténnie. hogy nem bocsátkoznának ismételten tárgyalásokbaBelgráddal, mivel annak megint csak időhúzás lenne az eredménye. Közvetlenül atárgyalóasztaltól pedig panaszra menni Genfbe, tekintettel az ismert szerb pszicho-lógiára, nem igazán lehetséges, illetve nem igazán tanácsos. Dr. Kraft csatlakozik avéleményemhez. Abban is egyetért velem, hogy dr. Bakker utazásának, illetve be-számolójának szenzációs sikere után hatástalan lenne egy újabb újságíró köruta-ZáS.17Az is csak késleltetné az ügyet.

Belgrád, július 3.Délelőtt tárgyalás dr. Grasslal és dr. Krafttal aNémet Népszövetségi Ligában." Ki-alakítjuk álláspontunkat. A Ligának körülbelül egy héten belül elő kell teremtenie apetícióhoz még szükséges adatokat, illetve kiegészítéseket. Először délelőtt, majd

Beszámoló magyarországi. romániai .. jugoszláviai és bulgáriai utazásomról 1930. július I-jétől 14-ig I 17

délután egy hosszabb tárgyalás anémet követtel, von Hassellel." Délután hajóvalutazom Pancsovára, és onnan vasúton tovább Verseebe. (Késő este érkezem meg.)

Versec, július 4.Ajugoszláviai román csoport vezetőjével, Trojan Oprea főpappal folytatott tárgya-lás kora reggelig zajlik annak házában. Német részről a verseci németség vezetője,Singer ügyvéd is jelen van. Opreával együtt van veje, dr. Telegut, aki maga Temes-várról jött át, és aki a kapcsolatot tartja a bukaresti körökkel. A beszélgetés - minteddig minden Opreanál tett látogatásom alkalmával- az esetleges jugoszláv represz-száliák kérdése körül forog." Singer megerősíti, hogy a román kisebbségnek pilla-natnyilag még nehezebb sora van Jugoszláviában, mint a németeknek. A helyzet ak-kor változott, amikor a jelenlegi bukaresti kormánypárt a liberálisokkal szembenarra az álláspontra helyezkedett, hogy a jugoszláviai kisebbségnek csatlakoznia kel-lene kongresszusunkhoz és annak munkájához. Erről elutazásom előtt kaptam egylevelet Bukarestből, Gh. Popp államtitkártói? A helyzet így mindazonáltal kompli-kált lesz, mivel a Temesváron élő jugoszláviai román menekültek ugyancsak elhatá-rozták, hogy elküldik képviselőiket Kongresszusunkra. Bizonyos tekintetben így akisebbség exponenseinek nem kellene előtérbe kerülniük. Elmagyarázom az urak-nak, hogy emigránsok csakjorce majeure esetén vehetnek részt kongresszusunkon,így például ha a helyi képviselők nem kapnak útlevelet stb?2 Ezt elég nehezen lehet-ne megállapítani a románokról, amennyiben a többi jugoszláviai csoport képviselte-ti magát Genfben. Megegyezünk abban, hogy Oprea döntését azután hozza meg,miután befejezi romániai utazását, melynek célja, hogy összeköttetésbe lépjen az ot-tani körökkel. Pirkadatkor hagyom el Versecet a temesvári vonattal. Temesvárondélben Dr. Muthnál vagyok.i'' Megtudom tőle, hogya sváboknál még mindig tart apénzügyi és gazdasági válság, és hogyalegnehezén, vagyis a Sváb Bank likvidá-cióján stb. már állítólag túl vannak. 24 Este vendégségbe megyek a magyar párt elnö-kéhez, Ambrózy báróhoz" A vele és más magyar vezetőkkel folytatott beszélgeté-seimből azt látom, hogy magyar részről már nem akarnak várni a további genfi fellé-péssel. 26

Temesvár, július 5.Délben Dr. Muthtal Dr. Gabrielnél vagyunk, majd délután a Hírlapnál dolgozó dr.Pogány autójával Nagyváradra utazom, ahol kisebbségi újságíró kongresszust tarta-nak - szinte kizárólag magyar részvétellel" Dr. Sulyokkal (Kolozsvár) való egyez-tetés után utazom oda, hogy tisztázzam az első genfi kisebbségi újságíró kong-resszuson való részvétel kérdését." Este érkezem meg, és hosszabb megbeszéléstfolytatok a szövetség elnökével, dr. Krenner magyar képviselővel, valamint dr. Su-lyokkal."

I I 8 Ewald Arnrnende---_ .._- ..... _------------------_._-_ ..__._------------

Nagyvárad, július 6.A kongresszus megnyitása után, mely keretében a román honoráciorok mellett én isszót kapok, váratlan intermezzo történik: hirtelen a közlekedésügyi minisztériumállamtitkára, Crisan lép a terembe. Elöször a kongresszust üdvözli, majd hozzámfordul, hogy a bukaresti kormány nevében üdvözöljön, és kifejezze abbéli remé-nyét, hogy személyesen is meggyőződöm majd ajelenlegi román konnány demok-ratikus és kisebbségbarát elveiről Bukarestben. Ha meggondoljuk, hogy néhány évemég a balkáni államokba tett utazásaim előtt gyakran a legnagyobb akadályok tor-nyosultak, úgy ezt az esetet kétségtelenül mozgalmunk hatásfokban és tekintélybenazóta elért megerősödéseként értékelhetjük. Az üdvözlés után én kapok szót, hogymegtartsam referátumomat a kisebbségi újságírók közötti szolidaritás, és a köztüklévő kapcsolatok alaposabb megszervezésének szükségességéről. Miután befeje-zem, egy határozatot fogadnak el, melyben a szövetség üdvözli az újságíró-szövet-ségben illetve a genfi kongresszuson való részvételt, és soraiból kijelöl három tagote kérdés kidolgozására.i'' Délután dr. Sulyokkal elutazunk a kolozsvár-bukarestivonattal.

Nagyszeben. július 7.Egy megerőltető utazást követően, több átszállás után, kora reggel érkezem meg.Délelőtt Csákyval, aki aznap utazik onnan el, megbeszélést folytatok a helyzetjelen-tésről, amelyet immár Plattner készít el a romániai németség számára. 3 I Együtt ebé-de1ek Plattnerrel, és megállapodunk, hogy eddigi látogatásaimhoz hasonlóan a leg-nagyobb sietséggel összehivunk egy politikai előadó- és vitaestet, melyen én bevezetés-ként egy referátumot tartok a kisebbségvédelem nemzetközi és romániai helyzeté-ről. Este összegyűlik egy körülbelül 100 vezető személyből álló társaság. A pillanatannyiban jelentős, hogyaNéptanács egy nappal korábban hozta meg azt a határoza-tot, hogy egy petíeiót állít össze a Népszövetség részére. 32 A beszédemet kővető vitaalatt teljes egyetértés alakul ki abban, hogy mielőtt e1kűldenénck egy panaszt Genf-be, még meg kell várni, hogy az állami költségvetés milyen módon illetve mérték-ben fogja támogatni az őszi költségvetési tárgyalások során a kisebbségi iskolákat,(egyházakat) és hogy mi lesz a sorsa addigra a kisebbségi törvény javaslatnak. Én isazt tanácsolom, hogya bukaresti hatóságok felé nyíltan azt az álláspontot kell kép-viselni, hogy már nem kerülhető el a nemzetközi útra terelt eljárás beindítása. Esteautóval utazom Kopisba [Kiskapusra], a bukaresti vonat átszálló állomására.

Bukarest, július 8.Kora reggel érkezem meg. Mivel ezúttal hálókocsiban utazhattam, kipihentem ma-gam annyira, hogyamegbeszéléseket már reggel elkezdhettem. Ez nagyon jól jön,mivel Zamoutali, a besszarábiai orosz kisebbség vezetője aznap tért vissza Párizs-ból.33 Arra kér, hogy interveniáljak az orosz egyházi kérdések érdekében. (A romá-

Beszámoló magyarországi, romániai,_ jugoszláviai és bulgáriai utazásom~ól 1930. július I-jétől 14-ig 1/9

nok sem a bolgár, sem az orosz egyházat nem akarják elismerni.) Erre lehetőségemis nyílik, mivel együtt ebédelek Gh. Poppal, aki most államtitkár az oktatási rninisz-tériumban. Megállapodunk abban, hogy a következő napokban találkozik Popp ésZamoutali. Popp velem szemben minden kérdésben rendkívül nyiltan beszél. Meg-jegyzi (bizalma san), hogy amennyiben a kisebbségi iskolák illetve egyházak nemkapják meg az általa igényelt megfelelő költségvetési támogatást, akkor dernonstra-tív szándékkal le fog mondani. Hasonlóan közli, hogy a kisebbségi statútum - elő-ször kerettörvényként - már az ősszel elkészül. Ami az országon kívüli román ki-sebbségeket illeti, azt mondja, hogy az érdeklődés irántuk most napról napra nő, éshogy megpróbálja elérni a kormánynál c csoportok állami támogatásának megdup-lázását. Ezért is különlegesen fontos számára a jugoszláviai románok részvételekongresszusunkban. Hozzám hasonlóan úgy véli, hogya verseci csoport részvételeönmagában is azzal a következménnyel járna, hogya szerb Timok-völgyben élő300 000 román körében beindulna egy önszerveződési folyamat - és a jugoszlávoképpen ettől félnek. Estefelé még egyszer találkozom Poppal, aki kijelenti, hogy dob-rudzsai utazásom során Bazargie előtt még feltétlenül el kell menjek Szilisztriába,hogy találkozzam az ottani bolgárokkal- illetve képviselőikkel, akik a kormánypárttagjai. Ebből nem enged, és bele kell egyeznem, hogy Angeleseu belügyminisztéri-umi államtitkár este - úgyszólván úti marsallként - két hivatalnokát adja mellém.Délután Kügelgennél vagyok a Bukarester Tageblatt-ban, valamint Branisteanunálaz Adverul-ban [Adevárul=- E. F.].34 Este együtt vacsorázom Brandschsal és néhánymás úrra 1.35 Brandsch a Maniu-kormányt és annak a kisebbségek érdekében kifejtetttevékenységét illetően továbbra is optimista" (Egyébkéntjúlius 22-én ünnepli 50.születésnapját.) Ezzel kapcsolatban azonban meg kelljegyeznem, hogy csaknem azösszes kisebbség vezetőinek őszintén el kell ismernie, hogya Maniu-kormány - azeddigi pártokkal a legkülönbözőbb szempontokból összevetve - jobban bánt a ki-sebbségekkel." Éjfélkor elutazom két kísérőmmel Szilisztriába, illetve addig aDuna menti állomásig, ahonnan gőzhajó viszi tovább az utasokat Szilisztriába.A kereszteződésben megszállunk egy hotelben. Mindenfelé tisztelgő hivatalnokokés zsandárok várnak ránk. Szilisztriában ünnepélyesen a prefektúrára vezetnek min-ket. Mégis sikerül elérnern. hogy egy darabig egyedül maradhassak a bolgárral és el-vonulhassak vele a bolgár gimnáziumba.f

Szilisztria,július 9.Mialatt a gimnáziumban tartózkodtunk, elmesélték nekem a bolgárok, hogy vidé-ken még nincs egyetlen bolgár iskola scm. A prefektus rendes ember, aki sokat fára-dozik azért, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a bolgárok és a románok között. Kabinet-jében megismerem a helyi törökök vezetőjét, aki szintén a Maniu-párt képviselője.Meglepetésemre Dobrudzsának ezen a részén kitünően szervezett török kisebbségél: saját vallási közössége, kulturális szövetsége, egy tanítóképzője és nagyszámú

120 Ewald Ammende

iskolája van. Román részről kifejezettenjól bánnak velük, favorizálják őket, amiértis ez a esoport és parlamenti képviselője kimondottan kormánybarát. Meghívtak,hogy látogassam meg központi szervezetüket, és ott megismerhettem egy sor törökvezetőt, élükön a muftival. A prefektussal együtt aztán dél felé elindultunk Bazar-gieba. Ragaszkodott hozzá, hogy engem és kísérőimet saját autóján vigyen B-ba. Azutazás nagyszerű volt, mert Dobrudzsa egy pompás, gazdag sztyeppe-vidék, hason-ló Dél-Oroszországhoz. A táj rendkívül jellegzetes. Azonban, mint az agrárállamokmindegyikében, itt is súlyos értékesítési válság van, mivel a búzának nincs ára.A Bánátban is panaszkodtak erre. Nagyon úgy néz ki, mintha a közeljövő Európá-nak súlyos általános gazdasági válságot hozna. Ezért a gazdag Dobrudzsa ma sze-gény. Lakosságának arányai szerint legtöbben a bolgárok vannak, aztán a törökök,majd a románok. 39 Mintapéldája annak, hogy milyen igazságtalanul bántak Párizs-ban a béketárgyalásokon az államokkal és a népekkel. Habár bolgárok lakják, ésgazdaságilag és földrajzilag Bulgáriához tartozik, ezt a gazdag területet elvették abolgároktói, miáltal Várnát, ezt a külkereskedelmi központot csaknem teljes hátor-szágátóI elvágták. Kereskedelempolitikai szempontból Várna valósággal elsorvad.Dobrudzsa elvesztése - a folyamat már 1913-ban elkezdődött - a lehető legsúlyo-sabban érintette Bulgáriát. Ennek az eseménysorozatnak a csúcspontját azonban azagrárreform vagy helyesebben elkobzás jelenti. Régi török előírások alapján elvet-ték a parasztoktói földjeik túlnyomó részét, melyekre úgynevezett kolonistákat, a.rnacedónokat", azaz az addig Macedóniában élő kueovlahokat telepítettek le.40

Ezek betörtek a bolgárok házaiba, és ott vad természetükhöz híven teljesen elkép-zelhetetlen állapotokat okoztak. Nemrégen elfogadtak egy törvényt, mely - állítá-sok szerint - csekély mértékben javít a helyzeten, de amely a Maniu-konnány elöttelkövetett jogtalanságokat immár e kormány részéről is de facto szankeionálja.A Dobrudzsa-kérdés lehetetlen volta azáltal is jellegzetes, hogy a tartománybólszármazó menekültek és emigránsok ezrei jelenleg kénytelenek akaratuk ellenéreVárnában és Szófiában tartózkodni. Másrészt az olyan városok, mint Bazargie (bol-gárul Dobrieh) tiszta bolgár települések nagyszámú értelmiséggel, sok orvossal,ügyvéddel stb., akik majdnem mindnyájan Németországban tanultak. B.-ba valómegérkezésünkkor már várt ránk a helyi honoráeiorok társasága az ottani, Nieolen-ko ncvű, Csemovicból származó prefektus vezetésével, aki egy nagyon rendes ro-mán. Megpróbáltak rábeszélni, hogy ne Tosevnél, hanem a prefektusnál szálljakmeg." Ebbe nem egyeztem bele, de abba bele kellett mennem, hogy ott helybenrészt vegyek egy ünnepélyes banketten - melyről természetesen bolgár barátaink kivoltak zárva. Csak néhány kormányhü bolgár volt jelen, köztük a polgármester és aManiu-párt egyik képviselője, akik nyíltan beszéltek velem az agrártörvényről stb.Az étkezés után közöltem bolgár barátaimmal- akik már láthatóan deprimáltak vol-tak -, hogy mivel már vége a hivatalos programnak, mostantól kezdve szeretnékTosev és barátai társaságában tartózkodni. (Azt hitték, hogy már végérvényesen ho-

Beszámoló magyar9...r:~z~Ri!~_'!1áni~jugoszláviai lis bulgáriai utazásomról 1930. július I-jétől I 4-ig 121

rogra akasztottak.) Dr. Stefan Ivanov házában gyűlt össze a teljes bolgár értelmiségitársaság, és egy nagyon szívélyes és érdekes véleményesere bontakozott ki.42 Meg-lepő volt a Németországban (német főiskolákon) tanult bolgárok nagy száma. Este-felé kirándulás Baleikbe. Ez egy csodaszép, hasonlóképpen bolgárok által lakotthely a Fekete-tenger partján. (A román királynő nyári rezidenciája.) Amikor este abolgárok Bazargicban bankettet tartottak, történt egy incidens, melyet aztán a buka-resti sajtó is megszellőztetett. A szomszédos asztalnál ülő 3-4 macedón (kucovlahtelepes ) ezzel a közbekiabálással provokálta a bolgárokat: "A zsidókat ki kell hajíta-ni Palesztinába, a bolgárokat pedig Szófiába. " Amikor egy ártatlan bolgár dalt mu-zsikáltak, ezek félbeszakították, s helyette felhangzott a román horogkeresztesek in-dulója. A bolgárok rendkívüli önfegyelmet tanúsítottak, és elhagytuk a lokált.Másnap mégis az állt a bukaresti Universulban, hogy én a bolgárokkal a román him-nusz ellen demonstráltam. Aztán ráadásul még egy vezércikk is lejött, mely a bolgárirredentisták rnesterkedésciröl számolt be. Erről a közjátékról beszéltem a prefek-tussal és ő biztosított róla, hogy közismert baj keverők ármánykodásáról van szó.Eközben a magam részéről az Adeverulban beszámoltam az eset tényleges lefolyá-sáról. A román sajtó és tudósításai külön megérnek egy misét. Az egész ügy a követ-kezőképp történt: mielőtt még megérkeztünk Bazargicba a Diminiatza [Dimineata-E. F.] helyi tudósítója jelentette Bukarestbe, hogy Lord Kerson és csekélységem ál-lítólag útban vagyunk B.-ba egy népszövetségi tanulrnányútra." Különböző dolgo-kat tulajdonítottak kettőnknek, s lényegében az egész Szilisztriáig stb., illetveeddigaz ideig abszolvált programot kettőnk ügyének tüntették fel. Ez a kacsa aztán elter-jedt az összes balkáni államban, és Szó fiába való megérkezésemkor a legolvasot-tabb bolgár lapban, a Soraban is találkoztam vele. Dobrudzsában, mint ahogyegyébként Bulgáriában is, különösen nehéz most a gazdasági helyzet. A kitűnő bú-zatermésért a parasztok szinte semmit sem kapnak.

Várna, július 10.Mielőtt elutazom B.-ból még van egy hosszú beszélgetésem az Idinstvo cimű helyibolgár újság németül beszélő szerkesztőjével. Ö azt mondja, hogy az anyagi nehéz-ségek a bolgár kisebbség munkáját minden területen hátráltatják. A legtöbb más ki-sebbséggel ellentétben a bolgárokat az anyaország, mely maga is elszegényedett, lé-nyegében egyáltalán nem támogatja. Úgy tűnik, hogy Szófiában is félnek attól,hogy egy ilyen irányú támogatást félre lehetne értelmezni. Újabban azonban elkezd-tek az eddiginél jobban törődni a külföldön élő csoportok kulturális támogatásával.Másfél órás autóút után dr. Ivanovval megérkezünk Várnába, erre a csodálatos feke-te-tengeri fürdőhelyre. (A kereskedelem szinte teljesen visszafejlődött.) A maga-sabban fekvő parton csodálatos parkok találhatók, alatta pedig egy több kilométerhosszú tengerpart húzódik, a legszebb fóvennyel. A strandok teljesen modernek, ésmondhatjuk, hogy Várna biztosan Európa egyik legszebb fürdője. Beiktatok egy rő-

122 __ -----.:cE-'-'-w=ald=-t:-_m_me_"_de

vid pihenőt, és úgy döntök, hogy csak a következö nap este utazom tovább Szófiába.Este vacsorát ad a helyi több ezer főre tehető dobrudzsai menekültek - emigránsok-bizottsága. Ez az alkalom ismételten rámutat arra, hogy a menekültek és emigránsok(olyan emberek, akiket nem engednek be Romániába) kérdése milyen negatív ha-tással van a két szomszédos nép közötti légkörre. A menekült-, emigráns- és honta-lankérdés az egyik legnehezebb és legaktuálisabb probléma az utódállamokban.

Várna, július ll.A tengeri fiirdéstől megerősödve utaztam el az esti vonattal (a hálókocsi árak hihe-tetlen olcsók) Szófiába. Pár kilométerrel Várna után egy európai fogalmak szerintszenzációs esemény történt. Anélkül, hogy bárki is felfigyelt volna rá, egy jelenték-telen kinézetű kocsit kapcsoltak vonatunkhoz. Véletlenül tudom meg, hogy a királyvan benne." Az állomásokon aztán látni lehet rendes civil öltönyben, amint le s föllépked. Kűlönősen a lokomotív iránt érdeklődik, és azt - amint útitársaim mesélik-állítólag gyakran maga is vezeti. A publikum egyáltalán nem zavartatja magát, ami-kor megpillantja. Alig üdvözlik, de ennek ellenére nagyon kedvelt és népszerű.

Szófia, július 12.A klíma itt már összehasonlíthatatlanul kellemesebb, azaz hűvösebb, mint Dobru-dzsában és Romániában. A mai napon egy, a cseh Sokol-ünnephez hasonló nagy ün-nepséget tartanak." Fiatal férfiakból álló cseh küldöttségek is vannak itt. Ezek azurak értenek ahhoz, hogy miként kell a szláv relációkat minden irányban ápolni.Nemsokára Belgrádban lehet majd látni őket, aztán Szófiában vagy akár Varsóban.Az ilyen jellegű relációkat aztán kereskedelmi egyezmények megkötése stb. szoktakövetni. Kétség scm fér hozzá, hogy a csehek Európa összes népei közül a legelsőhelyen állnak a baráti politikai kapcsolatok gazdasági célra történő kiaknázása te-rén. Várnában is mindenütt látni őket. Jelenleg azonban legfőképpen a görög keres-kedőknek és a görög pénzügyi képviseletek vezetőinek a befolyása érvényesül Szó-fiában. Ök tárgyalnak a Szó fia-Szaloniki út megépítéséről, és az a hír járja, hogyolasz befolyás bújik meg mögöttük. Végtére is nem titok a Venizelosz és Mussoliniközötti jó kapcsolat." Amikor úgy két éve a Celic-csel (Lloyd Triestino) Alexandriá-ból Görögországba utaztam, azt mesélte nekem a személyzet, hogy Venízélosra Gö-rögországba való visszautazása során megérkezéséig egész idő alatt olasz rendőrökvigyáz tak a hajón. Már apályaudvaron találkoztam Tadger őrnaggyal, a spanyol-zsidó csoport vezetőjével és Prof. Dimitrovval, aki, mint ismeretes, tavaly a jugo-szláviai bolgár kisebbséget képviselte póttagként kongresszusunkon, tekintettelarra, hogy megállapítottuk a rendkívüli helyzet fennállását." D. rendkívül értelmesember, és az emigránsoknak ahhoz a köréhez tartozik, mely nem Macedóniából, ha-nem Ó-Szcrbiából származik. (Nis, Zaribrod körzete stb.) A két csoport között van-nak nézetkülönbségek. A bolgárok között egyébként is megfigyelhető némi elége-

Beszámoló magyarcJrszági, romániai, jugoszláviai é~J~.!lIEáriaiutazásomról 1930. július I-jétől 14-iE__ ln

detlenség - a jogértelmezésben meglévő szolidaritás ellenére - a Szófiát többszö-rösen domináló macedón menekültek bizonyos mértékig demagóg kezelésévelszemben. Épp ülésezik a zsidó szinódus képviselőtestülete." Megkérnek, hogy tart-sak egy rövid referátumot, s én ez alkalommal hangsúlyozom (Dimitrov is jelenvan), hogy a zsidók maguk mennyire kiálltak a bolgár kisebbségek érdekei ért. To-vábbá, hogy éppen a bolgár példán bizonyosodott be, hogy mindenek előtt a nemzetialapon álló zsidók játszhatnak szerepet az antiszemitizmus ellen folytatott harcban,és a többségi népekkel kialakított kapcsolat rendezésében. Aztán megbeszélést tar-tok Levinson szerkesztővel a külügyminisztérium sajtóosztályáról, és a hivatalosbolgár lap szerkesztőjével. Megállapodunk egy interjúban. Dr. Mézan révén sikerüleljutnom a Sokol és a fiúcsapatok nagy ünnepi gyűlésérc." Szófia város vezetője,Vasov generális elvisz közvetlenül a király kíséretéig, így a színpompás látványtkülönösen jól élvezhetem.i'' Délben Tadger a Bulgarie-ban ebédet ad, ami után adobrudzsai bolgárok elnökével, Stojanovval beszélgetek. Ök azok, akik kong-resszusunk nyugodt és okos taktikáját leginkább megértik. Ugyanez érvényes dr.Dimitrovra, aki ezúttal is bejelentette a kongresszuson való részvételi szándékát.A dobrudzsaiak itt is megerősítették nekem a következő, felettébb érdekes romániaieseményt. Az az impulzus, amit a dobrudzsai, tehát romániai bolgár kisebbség akongresszusunkon való részvétellel kapott, kiterjedt immár a másik romániai bolgárcsoportra, a besszarábiai bolgárokra iS.51 Ez az ősrégi csoport, me ly az orosz időkelőtt Belgrádban - egy tiszta bolgár településen - a legelső bolgár gimnáziummalrendelkezett (még mielőtt magukon a bolgár területeken hasonló létrejött volna),három évvel ezelőtt még, amikor náluk jártam, teljesen dezorganizált volt. Németnéptársaink arról panaszkodtak, hogy semmit sem lehet velük kezdeni. Dobrudzsabefolyásának hála, mindez megváltozott, és Besszarábiában már létezik egy jól mű-ködő bolgár kulturális szövetség is. Ezen a példán lehet legjobban illusztrálni anemzetiségi kongresszus talán legérdekesebb hatását - azt az ösztönzést, melyetminden nép a benne való részvétel révén népcsoportjainak megszervezésére kap.Ugyanez történt az oroszokkal is, mivel mára már ők is megszervezték magukatBesszarábiában, mint ahogy azt más helyütt már említettem. A Maniu-kormány eb-ben kétségtelenül támogatóan közreműködött. Az elmúlt évben egyébként szemé-lyesen beszélhettem Maniuval a dobrudzsai bolgárok kongresszusunkon való kép-viseletéről. A liberálisok idején ilyesmi biztosan lehetetlen lett volna. Délután négyórára meghívást kaptam Burov külügyminiszter magánlakás ára. 52 Másfél órán ke-resztül a lehető legnyíltabb hangnemben beszélgettünk az aktuális kérdésekről, és akövetkező genfi közgyűlés alatt várható fejleményekről. Burov közölte, hogy ezút-tal fel fog lépni a kiscbbségi kérdésben. Ehhez az utolsó macedón petíció sorsa szol-gál neki kiindulópontul. Ú gy gondolja, hogy maga Marinkovic adta meg neki a leg-jobb lehetőséget egy ilyen irányú akcióra azzal a kijelentésével, miszerint a jugo-szláviai macedónok nem bolgárok.t' Úgy véli, hogy meg kellene nyerni a Népszö-

124 Ewald Ammende

vetséget annak a pontnak a tisztázására - anélkül, hogy megkérdeznék, hogy kinekvan igaza -, hogy a jugoszláviai Macedóniában vannak-e olyan emberek, akik méga bolgár kultúrközösséghez tartoznak, illetve valaha odatartoztak. Szerinte alapvetőkérdésről van szó, és a kisebbségi kongresszus is foglalkozhatna azzal az általánoskérdésfelvetéssel, hogy mit kellene tenni - a Népszövetségnek stb. - abban az eset-ben, ha egy kisebbség létezése mint olyan, vita tárgya, vagyis a többségi nép aztegyszerűen letagadja. Burov követelni akarja, hogyaNépszövetség egy a helyszín-re kiküldendő vizsgálóbizottság útján foglalkozzék a kérdés tisztázásával." Legér-dekesebb az, amit a közte és a lengyelek közt fennálló viszályról mesél. Ismeretes,hogy Zaleski állt annak a hármas bizottságnak az élén, mely a macedón petíciót el-süllyesztette." Burov egy drámai vitában közölte a lengyel követtel, hogya meg-aláztatásokhoz hozzászokott bolgár népet az elmúlt években semmi sem deprimáltaannyira, mint az a tény, hogya szabadsághoz és hatalomhoz jutott lengyel nép az újhelyzetben a legbrutálisabb módon elvetette a rokon bolgár nép panaszát. Erre amegbeszélésre Zaleski állítólag egy hosszú levélben reagá It, melyben kifejtette,hogya lengyelek ártatlanok, mivcl Henderson már előre megfogalmazott pontokkalérkezett a hármas bizottság ülésére. 56 Burovnak - így - természetesen könnyű lenneerre a mentegetőzésre azt válaszolnia, hogy ez sem szolgáltathat alapot arra, hogymellőzzék a tiszta emberiességi és jogi álláspontot a macedón kérdésben. A lengye-lek továbbá azt mondták, hogya petíciót egyáltalán nem véglegesen utasították el,hanem hogy az egy bizonyos idő elteltével ismét napirendre kerülhet. Itt tehát a nép-szövetségi eljárásban alkalmazott szabotázs egy klasszikus esetéről beszélhetünk. 57

(Húsvétkor azt hallottam Hágában, hogy Drummond állítólag már ott a bolgár petí-ció bizonytalan származásáról és hiányos indoklásáról beszélt.) Burov osztotta né-zetcimet a Briand-propozícióról, és hálásan jegyezte meg, hogy Berlinből tájékoz-tatták a nemet válasz irányelveirőI. Ezekhez az elvekhez bolgár részről már csatla-koztak, ha más megfogalmazásban is. Különösen azt hangsúlyozta, hogy Bulgáriasemmilyen körülmények között sem menne bele egy olyan európai "bizottságba",mely nem folyamatosan a szövetség minden tagállamából tevődne össze. Tökélete-sen egyetértettünk abban, hogy a kisebbségi kérdés érdekében való fellépés számárasohasem lesz ennyire kedvező időpont, rnint mai. Neki is az a véleménye, hogyaplénumon illetve a VI. Bizottságban - a felosztott szerepek elve alapján - fel kelllépni különböző kérdések fel vetésével illetve egy sor javaslattal, hogy ily módonvégre elhatározzák egy vizsgálóbizottság felállítását. A beszélgetésből az a benyo-másom támadt, hogy bolgár részről a reparáció problémájának megoldódása ótaszabadabbnak érzik magukat, mint korábban. 58 Azt is sejttette, hogy a kisebbségiproblematikában érdekelt kisebb államok, így Bulgária fellépésének hatékonysága,mindenek előtt attól függ, hogy Németországban a régi következetességgel folytat-ják-e a strescmanni kurzust (a kisebbségi kérdés terén)." Itt valóban döntő kérdésrőlvan szó. Immár jelentős mértékben Németországtói és lépéseitől függ, hogy miként

Beszámoló mag}'~rországi. romániai. jugoszláviai és bulgáriai utazáso~!91 1930. július I-jétől 14-ig 125

fognak alakulni nemzetközi porondon a kisebbséggel kapcsolatos ügyek. Miutánígy a nap folyamán mindent elintéztem, úgy döntöttem, hogy este elutazom.

Belgrád, Budapest, Bécs, július 13.Az egyórás belgrádi tartózkodást arra használtam, hogya Petrograd hotelben talál-kozzam Dr. Hribowcekkel (a német követség sajtófőnöke). Megtudom tőle, hogyamint az várható volt, az Isoide Reiter-ügy minden tanúj a (pontosabban az általamegnevezett tanúk mindegyike) kiesett." Azt vallották, hogy Reitert soha az élet-ben nem látták. Megállapodunk dr. Hribowcekkcl, hogy amennyiben kiadnának egyhivatalos kommünikét, akkor mi azt ironikus kommentárokkal ellátva jelentetnénkmeg. Ennek ezúttal is Bécsben kellene történnie, ugyanis bebizonyosodott, hogyasajtótevékenység onnan sokkal hatékonyabb a Reiter-ügyben, mint Berlinből. Min-denesetre sikerült elérnünk csaknem a teljes semleges sajtót, és részben az angolt is.Ezen a példán jól látszik, hogy milyen sikereket lehet elérni a sajtómunka helyesmeg szervezésével. Délben Budapesten vagyok és este érek Béesbe. Mostani balká-ni utazásom pontosan 14 napig tartott. Ez még egy tapasztalt Kelet-Európa-utazószámára is biztos rekord lenne. Legfontosabb benyomásom, melyet utazásom soránrögzítettem, kétségtelenül az a felismerés, hogy az olasz-francia viszály a balkániállamokra is kihat. Mindenfelé bizonytalanság és nyugtalanság uralkodik. Ami aManiu-kormányt illeti, az bizonyos mértékben még mindig haladó politikára törek-szik. Mindenesetre vannak olyan akadályok, melyeket talán nem fog tudni legyűrni.Jugoszláviában olyan rezsim van hatalmon, me ly általában - hogy drasztikusan fe-jezzem ki magam - fütyül a külföld benyomásaira és a külföldre gyakorolt hatására.Csak abban az esetben remélhető, hogy a generálisok felfogása megváltozik, ameny-nyiben a külpolitika emiatt túlságosan nagy nehézségekbe ütközik, és Marinkovieúr kénytelen lesz beavatkozni. Ebből a megállapítás ból is látszik, hogy milyenirányba lehetne alakítani a Jugoszláviával szembeni politikát - hacsak nem szülct-nek még engedmények. Ebben az összefüggésben érdekes, hogy a románok is erre afelismerésre jutottak. Már semmit sem várnak a Belgráddal való közvetlen tárgyalá-soktól, hanem igyekeznek mindent elkövetni azért, hogy a Jugoszláviában élő ro-mánság megszervezze magát, és egyúttal kilépjen a nemzetközi porondra.

Jegyzetek

I Ewald Ammende: Bericht über meine Reise nach Ungarn. Rumánien, Jugoslavicn ll. Bulgaricn vom1. bis 14. Juli 1930. Magyar Országos Levéltár, K 64. 1930-47-489; ugyanaz Politisches Archiv desAuswartigcn Arntes. Kulturabteilung, R 60528, számozatlan.

2 Budapesti látogatásának eredményét csak anémet külügyminisztériumnak küldött beszámolóbanfoglalja össze.

126 Ewald Ammende

) Khuen-Héderváry Sándor (1881-1947) 1920-tól 1925-ig a külügyminisztérium politikai osztályá-~ak vezetője. Ettől kezdve 1933 végéig a külügyminiszter állandó helyettese.

4 Igy is történt. Apponyi a vitákban az eljárás lehetséges reformjának kérdésére koncentrált. A VI. Bi-zottság üléscit szeptember 19-én, 22-én és 24-én tartották. Die Minderheitendebatte in der VI.Kommission der Vollversammlung dcs Völkerbunds 1930. Nalion und Staat, 1930. november.130-143.

5 Az 1930. május 17-i memorandum Briand eredeti, előző évben vázolt elképzeléseivel szemben azeurópai gazdasági együttmüködés kérdését háttérbe szorította, s a hangsúlyt a politikai együttműkö-désre-egységre, lényegében az európai status quo fenntartására helyezte. Ammende nem fejtette kirészletesen Khuen-Héderváry vele szemben megfogalmazott álláspontját. A memorandum hivatalosvéleményezésekor mindenesetre a magyar kormány - hasonlóan a többi európai kormányhoz -- nemmutatott lelkesedést a francia kezdeményezést illetően. A Briand memorandum fogadtatásáróllásdKövics Emma: Az európai egység kérdése és Németország 1919-1933. Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 1992, 144 -178; Ormos Mária: Franciaország és a keleti biztonság 1931-1936. Akadémiai Ki-adó, Budapest, 1969.45-51.

6 Baranyai Zoltán (1888 -1948), a Nemzetek Szővetsége mellett létesített magyar titkárság vezetőjeGenfben. Amrnende tévedett, Baranyai nem volt államtitkár. Pataky Tibor (1889-?) A két világhá-ború közötti teljes időszakban a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi ügyosztályának veze-tője, először mint miniszteri osztály tanácsos, majd később mint CÍmzetes államtitkár. OszwaldGyörgy Pataky alá beosztott tisztviselőként dolgozott a miniszterelnökségen, Hasonlóan főnökéhez.ő is végig helyén marad a két világháború között.

7 Deák Leó (1888-- 1945), jugoszláviai magyar kisebbségi politikus, a Magyar Párt alelnöke 1924-1929 között. 1927-től a királyi diktatúra kikiáltásáig tartománygyülési képviselő. A NemzetiségiKongresszuson a jugoszláviai magyarok leginkább aktív delegáltja. A pártok feloszlatása után is akisebbség egyik meghatározó befolyású vezetője maradt.

S Prokopy Imre, Báes-Bodrog megye utolsó magyar főispánja. 1925 végétől a Magyar Párt főtitkára.1927-ben áttelepült Magyarországra. Budapestről nyújtotta be petícióit a Népszövetséghez a jugo-szláviai magyar kisebbség sérelmeinek tárgyában. Petíciós tevékenysége mögött természetesen amagyar kormány állt. 1931-ben a miniszterelnökség megbízásából részt vett a Nemzetiségi Kong-resszuson. Célja az volt, hogy amennyiben a jugoszláv hatóságok nem engedik kiutazni Deák Leót,megakadályozza Szántó Gábor, ajugoszláv kormány által kiszemelt, s azzal együttműködő politikuseredményes fellépését.

9 Strelitzky Dénes (1888-1953) 1922 után a jugoszláviai Magyar Párt titkára, majd elnökségi tagja.1927-29 között képviselő a belgrádi parlamentben. A Nemzetiségi Kongresszusra Deák mellett őutazott ki legtöbbször magyar küldőttként.

10 Josip Wilfan (1878--1955), olaszországi szlovén kisebbségi politikus, római parlamenti képviselő1921-28 között. Ekkor emigrált Bécsbe. 1925-38 között a Nemzetiségi Kongresszus elnöke.

II Théodore Ruyssen (1868-1967), a Népszövetségi Ligák Uniójának főtitkára.12 Vámoscher Ervin a jugoszláviai Magyar Párt intézőbizottságának tagja.II Ammeude nem fejtette ki részletesen, hogy mire gondolt. Megjegyzésében feltehetően az motiválta,

hogya Magyar Párt - még a demokratikus keretek között - a választások alkalmával a többséginépiek pártjaival való együttműködésben gondolkodott. Beszámolójában nincs nyoma annak, hogytalálkozott volna a diktatúraval különbőző megfontolásokból együttmükődni kész Szántó-féle cso-port tagjaival.

14 Franz Pertz (Perz), az újvidéki Deutsches Vo/ksb/att főszerkesztője.15 Hans Moser (1889-1980), a délszláv állam német párt jának egyik alapítója, 1923-29, majd 1932-35

között parlamenti képviselő.16 Stefan Kraft (1884-1959), a jugoszláviai német kisebbség vezetője a két világháború között.

1922-től 1929-ig a Német Párt ügyvezető elnöke, 1923--29 között, majd 1931-39 kőzőtt parlamentiképviselő. Hribowcek újságíró, a belgrádi német követség sajtófőnöke.

Beszámoló magyarországi. romániai, jugoszláviai és bulgáriai utazásomról 1930. július I-jétől 14-ig 127

17 Christina Bakker van Bosse (1884---1966) holland feminista és pacifista politikus. 1930-tól a HollandNépszövetségi Liga elnöke, a Népszövetségi Ligák Uniója kisebbségi szekciójának egyik alelnöke.1929 szeptemberében határozta el a bizottság zürichi ülésén, hogy 5 hetes körutazást tesz Délke-let-Európában, s még abban az évben teljesitette is vállalását. Főbb állomásai Trieszt, Görz, Belgrád,Bánát, Erdély, Bukarest és Budapest voltak. Beszámolójában Olaszországot ítélte el leginkább, dc adélszláv államot is nagyon kemény kritikában részesítette. Beszámolójának szövegét lásd DerBericht der Frau Dr. Bakker van Bosse. Nation und Staat, 1930. március. 398-403.

18 Georg Grassl (1863-1948), a jugoszláviai németek egyik vezető politikusa. 1925-től képviselő abelgrádi parlamentben. 1932-41 között szenátor.

19 Ulrich Hassei (1881-1944) 1930 májusától 1932. november elejéig Németország belgrádi, majd1938 februárjáig római követe.

20 Ammende be akarta kapcsoini a kongresszus munkájába a jugoszláviai románokat is. Bár az I930-askongresszusra bejelentkezett Soharde Tri ff professzor, az utolsó pillanatban lemondta részvételét.A román kisebbség ezután sem küldött képviselőket a szervezet üléseire.

21 Ghita Popp (1883-1967), a romániai Nemzeti Parasztpárt politikusa. 1930. június 17-től október30-ig, majd 1930. október 10-IőI 1931. április 4-ig államtitkár helyettes.

22 force majeure (francia) akadály, kényszerhelyzet23 Kaspar Muth (1876-1966) romániai német kisebbségi politikus. 1921-36 közr a Német-sváb Nép-

közösség elnöke. A bánáti svábok vezető politikusa. I920-ban, majd 1932- 33-ban kamarai képvise-lő, 1931-32-ben szenátor.

24 A világgazdasági válság a romániai német pénzintézeteket sem kímélte. A berlini pénzügyminiszté-rium 1930 januárjában például 3 millió márka támogatást volt kénytelen nyújtani a Hermann- stadterallgemeine Sparkasse és a temesvári Banater Bankverein-nak, hogy azok elkerüljék az összeomlást.A németországi támogatás ellenére voltak olyan bankok, mint pl. a Schwabische Handels- undGewerbebank, melyek nem tudták elkerülni a csődöt. Aufzeichnung des Konsuls Seiler. Berlin,1930. április 12. Akten zur deutschen auswattigen Politik, Serie B, Band XlV. 493--494.

25 Arnbrózy Andor (1878 ··1932) romániai magyar kisebbségi politikus, az Országos Magyar Párt alel-nöke 1922-24 közt, majd éveken át az elnöki tanács tagja. Emellett haláláig a párt bánsági tagozatá-nak elnöke.

26 Az Országos Magyar Párt 1930. szept. 5-énjuttatta el következő petícióját a Népszövetséghez, tilta-kozásul a kultúrzóna kialakítása ellen.

27 Josef Gabriel (1862-1950) 1893-33 között a romániai német szociáldemokrata párt újságjának(Volkswille/ Arbeiterzeitung) főszerkesztője. 192I-től 1930-ig a bánáti szociáldemokrata szervezetelnöke. Pogány László (?--1956) a Temesvári Hírlap vezetését 1926 márciusában vette át felelősszerkesztőként, s ettől kezdve 1940-ig, a lap megszünéséig az újság élén állt.

28 Sulyok István (1891- 19637) romániai magyar kisebbségi hirlapíró, politikus. Erdélyi pályafutásasorán többek közt a Magyar Kisebbség és az Erdélyi Lapok munkatársa. Az Erdélyi Magyar NépligaEgyesület főtitkára, a Kisebbségi Újságírók Európai Szervezete elnökségének tagja. 1932-33 közöttparlamenti képviselő.

29 Krenner Miklós (Spectator) (1875-1968) a két világháború közötti erdélyi magyar közélet egyik ve-zető publicistája, az Országos Magyar Párt reformszárnyának tagja. Az Erdélyi és Bánsági Népki-sebbségi Újságírók Szervezetének elnöke. Ammende téved, mikor Krennert képviselőnek tartja.

JO A kisebbségi újságírók kongresszusa a Nemzetiségi Kongresszushoz kapcsolódóan, az azon amúgyis résztvevő újságírók részvételével zajlott le 1930. szeptember 6-án. A ralálkozón mintegy 50 újság-író vett részt. Elnöki tisztében megerösítették az olaszországi szlovén Engelbert Bcsednjakot, s min-den nemzetiség egy-egy személlyel képviseltette magát az elnökségben. Magyar részről Sulyok lettaz alelnök.

JI Richard Csaki (1886-1943) erdélyi szász kisebbségi politikus. Az 192I-ben alapított Romániai Né-metek Kulrurális Hivatalának vezetője 1923 és 1931 között, 1932-33-ban pedig a Romániai Néme-tek Szövetségének ügyvezető elnöke Bukarestben. 1933-43 között a stuttgarti Deutsches Auslands-

128 Ewald Ammende

institut vezetője. Herrnann Plattner (1885-1965) erdélyi német újságíró, tanár, politikus. 1920-tól1939-ig a Sicbenbürgisch-deutsches főszerkesztője. 1933-37 kőzőtt parlamenti képviselő. Ő készí-tette el a romániai németek helyzetét bemutató részt a Kongresszus által kiadott, s 1931-ben megje-lent kötetbe.

12 A szász népi szervezet lépcsőzetesen épült fel. Az Erdélyi Német-szász Néptanács a hierarchia csú-csán állt. Tagsága a kerületi választmányok delegáltjaiból és a német parlamenti képviselőkből tevő-dött össze. A szervezeti kérdésekről lásd Harald Roth: Politische Strukturen und Strömungen bei denSiebenbürger Sachsen 1919-1933. Köln, Weimar, Wien, Böhlau Verlag, 1994. 31-52.

33 George Zamoutali romániai orosz parlamenti képviselő. A Nemzetiségi Kongresszus üléseinekmegjelent jegyzőkönyvei szerint 1929-ben, 1930-ban, 1931-ben, 1935-ben, I936-ban és 1937-benvett részt a szervezet éves konfereneiáin.

14 Karl Konrad Emil von Kügelgen (1876--1945) balti német pedagógus, újságíró, író. 1924-45 köztfőleg Berlinben élt, és ott különböző német kisebbségekkel kapesolatos sajtó- és politikai állásokattöltött be. I930-32-ben a Bukarester Tageblatt főszerkesztője. Beno Branisteanu Az Adevárul és aDimineata munkatársa.

35 Rudolf Brandsch (1880-1953) erdélyi szász kisebbségi politikus. 1919 és 1933 között parlamentiképviselő, 1931-32 között kisebbségi államtitkár helyettes. Az Európai Német Népcsoportok Szö-vetségének elnöke 1922 és 1931 között. Többször is részt vett a Nemzetiségi Kongresszus ülésein.1933 után elvesztette tényleges politikai befolyását a népcsoporton belül.

16 Iuliu Maniu (1873-1953) román politikus, a Nemzeti Parasztpárt vezetője 1926 és 1947 között.1928-30, és 1932-33 között miniszterelnök.

37 Bár a magyar kisebbség az ősellenségnek tartott Liberális Párthoz képest mindenképpen nagyobb -de mindenképpen korlátozottnak tekinthető - bizalommal fordult a Maniu-kormány felé, Ammen-de megjegyzését 1930 nyarán feltehetően egyetlen magyar politikus sem erősítette volna meg nyil-vánosan. Az Országos Magyar Párt véleményét a Maniu-korszakróllásd Mikó Imre: Huszonkét év.Az erdélyi magyarság politikai története 1918. dec. l-jétőI1940. aug. 30-ig. A Studium kiadása, Bu-dapest, 1941. 85-130.

18 Ammende egy konkrét személyről beszél, de elmulasztja az illetőt megnevezni.39 Wilhelm Winkler, nemzetközi hírü bécsi statisztikus Dél-Dobrudzsáról az I920-as állapotokat te-

kintve a következő etnikai arányokat ismertette: 1. bolgárok 128 116 (49,2%) 2. törökök-tatárok113 127 (43,4%) 3. románok 6908 (2,7%) 4. cigányok 5297 (2,7%). Wilhelm Winkler: StatistischesHandbuch der europaischcn Nationalitaten. Wilhelm Braumüller Verlag, Wien-Leipzig, 1931.228.

40 Egy 1924. április 22-i törvény alapján a kisebbségi (bolgár, török) lakosság földbirtokainak 70%-átkártalanítás nélkül sajátították ki. Ewald Ammende (Hrsg.): Die Nationalitaten in den StaatenEuropas. Sammlung von Lageberichten. Wilhelm Braumüller, Wien-Leipzig, 1931. 460-61.

4l Dr. Teodor Tosev Bazargici ügyvéd. 1928-ban, 1930-ban és 1931-ben és 1932-ben vett részt a Kong-resszus munkájában.

42 Stefan Ivanov 1929-ben és 1934-ben képviselte a dél-dobrudzsai bolgárokat a kongresszuson.43 Az információ téves volt. Ammende ugyanis egyedül utazott, ezenkívül pedig a Népszövetség soha-

sem ismerte el szervezetét "partnernek", tehát elő sem fordulhatott, hogy bánnilyen megbízást adottvolna a főtitkárnak.

44 Ill. Borisz 1918-tól 1943-as haláláig uralkodott.45 A Sokol nérnet mintára, es eh nemzeti alapon, I 860-ban Prágában kifejlesztett, helyi csoportokból

álló tornaegylet. A Sokol-ünnepségeket 4 évente rendezték.46 Elefthériosz Venizelosz (1864-1936) liberális görög politikus, miniszterelnök. 1924-ben párizsi

emigrációjából visszatérve rögtön miniszterelnök lett. Még ugyanabban az évben ismételten emig-rációba kényszerült. A második görög köztársaság alatt tért esak vissza, s átvette a liberális párt ve-zetését. 1928-30 között ismét miniszterelnök.

47 Avram Perets Tadjer (Abraham Tadger) (1872-1961) először I926-ban vett részt a Kongresszuson.Ezután még háromszor, 1927-ben, I929-ben és utoljára I930-ban képviselte a bulgáriai zsidó eso-

Beszámoló magyarországi. romániai. jugoszláviai és bulgáriai utazásomról 1930. július I-jétől 14-ig 129

portot. Dimitrov 1929-ben megfigyelőként vehetett még csak részt, 1933-ban azonban ő képviselte ajugoszláviai macedón-bolgárokat a Nemzetiségi Kongresszuson.

48 Laikusokból és rabbikból álló reprezentatív tanácsülés, melyet azért hívtak össze, hogy megtanács-kozzák a zsidó közösség körében felmerülő hitbeli kérdéseket, és döntsenek a gyakorlati teendőkről.

49 Saul Mevorakh Mezan (1893-1943).50Vladimir Vasov (1868-1945) bolgár generális.51 Winkler már emlitett könyvében a besszarábiai bolgárok számát 1920-ban 147 000 főre teszi.

Wilhelm Winkler: i. m. 228.52 Atanas Burov (1875··1954) bolgár üzletember, bankár, politikus. A világháború utáni Bulgária

emblematikus politikusa. 1926-31 között külügyminiszter.5JVojislav Marinkovié (1876-1935) az I920-as években a Demokrata Párt egyik vezető politikusa.

1921·-22-ben belügyminiszter, I924-ben és 1927-32-ben külügyrniniszter, majd néhány hónapigminiszterelnök.

54 A VI. Bizottságban Burov valóban felszólalt, s ha konkrétan nem is említette a macedón-kérdést,egyértelmű volt, hogy a Tanács tevékenységének kritikájához mi szolgáltatta a kiindulópontot. DieMinderheitendebatte in der VI. Kommission der Vollversammlung des Völkerbunds. i. m. 138.

55August Zalcski (1883-1972) lengyel politikus, 1926 és 1932 között külügyminiszter.56 Arthur Henderson (1863--1935) angol politikus, 1929-3 I között Nagy-Britannia külügyminisztere.

A genfi leszerelési konferencia elnöke 1932-33-ban.57 James Eric Drummond (1876-1951) brit politikus, a Nemzetek Szövetségének első főtitkára

1919-1933 között.581929-es és 1930-as hágai konferencián a Yourtg-terv keretében szabályozrák a Bulgária által még fi-

zetendő jóvátétel összegét, 400 millió frankban állapítva meg azt.59Stresemann nevéhez kőthető a ném et kisebbségek támogatását célul kitűző aktív kisebbségpolitika

1925-ös meghirdetése. Ezt azonban mindenkor alárendelte Németország nemzetközi érdekeinek.A német kisebbségi vezetők reményeivel ellentétben Németország népszövctségi tagságát nemhasználta fel arra, hogy a Tanács tagjaként minden lehetőséget megragadj on a kisebbségek érdekei-nek képviseletére. Az I928-as híres, és a határozott kisebbségpolitika nimbuszát megteremtő úgyne-vezett Faustschlag-ot is, melyben a lengyelországi németek érdekeit védve szóváltásba keveredett alengyel külügyminiszterrel, elsősorban a németországi belpolitikai helyzet motiválta. Carole Fink:Stresemanns Minderheitenpolitik 1924-1929. Wolfgang Michalka-Marshall M. Lee: Gustav Stre-semann. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1982. 375-399.

60 Hilde Isoide Reiter (1894-?) író, újságíró, szerkesztő. 1922-től a nagybecskereki Neue Zeit szer-késztője. 1928-29-ben többször is járt Németországban. 1930. május 15-én hazaárulás vádjával le-tartóztatták. Egy hónapig tartották fogságban, közben megfenyegették és fizikailag is bántalmazták.Az erőszaknak engedve Wilhelm Neunerre, az egykori német képviselőre vallott, akit a hatóságokkommunista összeesküvés vádjával tartottak fogva. Rövid idő elteltével mindketrőjükkel szembenelejtették a vádat. Reiter 1931 novemberétől 13 éven át az újvidéki Deutsches Volksblatt szerkesztő-ségében dolgozott. Az esetet részletesen. nagy terjedelemben ismerteti az Európai Német Népcso-portok folyóirata. Empörende Methoden der Südslawischen Polizei: Der Skandal um die Verhaftungdes ehemaligen deutschen Abgeordneten Dr. Neuner und der Schriftleiterin Hilde Reiter. In Nationund Staar, 1930. júl. aug., 695-701.