Kaiserzeitliche Siedlungen in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri / Római...

TARTALOMJEGYZÉK

5

RACZKY PÁL: Előszó I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Foreword 1.

. . . . 7

TOMKA GÁBOR: Előszó II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Foreword 2.

. . . . 9

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Abbreviations

11

BEVEZETŐ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Introduction

15

FÜZESI ANDRÁS – ORAVECZ HARGITA: Középső

neolitikus kori településrészletek Kántorjánosi határában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... The Middle Neolithic Settlements in the Vicinity of Kántorjánosi

27

FÜZESI ANDRÁS: I. A homoki-dűlői neolitikus

kori településrészletek szerkezete és a temetkezések ………………….... . .……………….……. The Structrure of Neolithic Settlements and the Burials from Homoki-dűlő

27

ORAVECZ HARGITA: II. A homoki-dűlői

újkőkori településrészletek leletanyagának elemzése ……….... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .… Analysis of the Findmaterial of Neolithic Settlements from Homoki-dűlő

45

GYÖRGY LÁSZLÓ: A rézkori

megtelepedés emlékei Kántorjánosi határában ……………………………… .……..…………. The Relics from the Copper Age Settlement in the Vicinity of Kántorjánosi

... 81

Függelék

MAY ZOLTÁN: A homoki-dűlői

két rézkori tőr anyagösszetétel-vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Material Composition Analysis of the Two Copper Age Daggers from Homoki-dűlő

155

KALLI ANDRÁS: Késő bronzkori

településrészlet Pócspetri határában …………………………………………… . .…………… The Late Bronze Age Settlement in the Vicinity of Pócspetri

159

MASEK ZSÓFIA: Római császárkori

települések Kántorjánosi és Pócspetri határában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kaiserzeitliche Siedlungen in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri

1179

ANTE VIAM STRATAM. A MNM MEGELŐZŐ FELTÁRÁSAI KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI HATÁRÁBAN

6

Függelék

SÁNDOR ILDIKÓ: Terra sigillaták

Kántorjánosi és Pócspetri határából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Terra Sigillaten aus den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri

343

HULLÁM DÉNES: Római császárkori

temetkezések Kántorjánosi és Pócspetri határában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Burials from the Roman Imperial Age in the Vicinity of Kántorjánosi and Pócspetri

351

HAJDU TAMÁS – BALASSA TÍMEA – PAP ILDIKÓ:

A Pócspetri határában feltárt római

császárkori szarmata sírok embertani leletei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The Anthropological Material of the Sarmatian Graves

from the Roman Imperial Age Discovered in the Vicinity of Pócspetri

395

BAJKAI ROZÁLIA: Avar kori

településrészletek Kántorjánosi és Pócspetri határában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Awarenzeitliche Siedlungsreste in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri

407

KOLLÁTH ÁGNES: (Kora) újkori

jelenségek és leletek Kántorjánosi–Homoki-dűlőből …………………….………………..… . . (Early) New Age Findings at the Site Kántorjánosi–Homoki-dűlő

481

VÖRÖS ISTVÁN:

Kántorjánosi–Homoki-dűlő állatcsontmaradványai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . The Animal Bone Relics at the Site Kántorjánosi–Homoki-dűlő

487

BÁRÁNY ANNAMÁRIA:

Szarmata kori kutyaleletek Pócspetri lelőhely állatcsontanyagából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dog Remains from the Sarmatian Age in the Animal Bone Material of the Site Pócspetri

519

ÉLETKÉPEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Images of Everyday Life

545

MUNKATÁRSAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Collaborators

550

TÉRKÉPMELLÉKLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... Maps

.

552

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

11

AB Analele Banatului. Timișoara

Acta Biol Szeged Acta Biologica Szegediensis. Szeged

Acta Univ. Carol. Med. Mon. Acta Universitatis Carolinae. Medica. Monographia. Praha

ActaArchHung Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae. Budapest

AFSB Arbeits- und Forschungsberichte zur sächsischen Bodendenk-

malpflege. Dresden

Agria Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis.

Eger

Am J Phys Anthrop American Journal of Physical Anthropology. Baltimore

AK Archäeologisches Korrespondenzblatt. Mainz

Alba Regia A (Szent) István Király Múzeum Évkönyve. Székesfehérvár

Altum Castrum Altum Castrum. A visegrádi Mátyás Király Múzeum Füzetei.

Visegrád

AMP Acta Musei Porolissensis. Zalău

Antaeus Antaeus. Communicationes ex Instituto Archaeologico Acade-

miae Scientiarum Hungaricae (ex: Mitteilungen des Archäo-

logischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissen-

schaften). Budapest

Ante viam stratam Szabó Á. – Masek Zs. szerk.: Ante viam stratam. A Magyar

Nemzeti Múzeum megelőző feltárásai Kántorjánosi és Pócspetri

határában az M3 autópálya nyírségi nyomvonalán. Budapest,

2012.

Anthrop Közl Anthropologiai Közlemények. Budapest

ArchCum Archaeologia Cumanica. Kecskemét

ArchÉrt Archaeologiai Értesítő. Budapest

ArchHung Archaeologia Hungarica. Budapest

Arrabona A Győri Xántus János Múzeum Évkönyve. Győr

ASMC Archaeologica Slovaca Monographiae. Communicationes. Nitra

ASMS Archaeologica Slovaca Monographiae Studia. Nitra

ATh Acta Theriologica. Białowieża

BAR Int. Ser. British Archaeological Reports. International Series. Oxford

BAR Suppl. Ser. British Archaeological Reports. Supplementary Series. Oxford

BBÁMÉ A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. Szekszárd

BBVFA Bonner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichtliche Archäologie.

Bonn

BiMÉ A Bihari Múzeum Évkönyve. Berettyóújfalu

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed


12

BK Balácai Közlemények. Veszprém

BMP Bibliotheca Musei Porolissensis. Zalău – Cluj-Napoca

BRGK Bericht der Römisch-Germanischen Kommission des Deutschen

Archäologischen Instituts. Frankfurt am Main

BudRég Budapest Régiségei. Budapest

CAR Collectio Archaeologica Resoviensis. Rzeszów

ComArchHung Communicationes Archaeologicae Hungariae. Budapest

Cumania A Bács–Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének

Évkönyve. Kecskemét

DAW – MNC Denkschriften der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften

Mathematisch-Naturwissenschaftlichen Klasse. Wien

DissPann Dissertationes Pannonicae ex Instituto Numismatico et Archaeo-

logico Universitatis de Petro Pázmány nominatae Budapesti-

nensis provenientes. Ser. I. Budapest

DMÉ A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen

Dolg Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéké-

ről. Szeged

EphNap Ephemeris Napocensis. Cluj–Napoca

Folia Anthrop Folia Anthropologica. Budapest

FolArch Folia Archaeologica. Budapest

FontArchHung Fontes Archaeologici Hungariae. Budapest

Germania Germania. Anzeiger der Römisch-Germanisches Kommission

des Deutschen Archäologischen Instituts. Mainz

GS Godišnjak Sarajevo. Sarajevo

HMRK Heves Megyei Régészeti Közlemények. Eger,

HOMÉ A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Miskolc

Int. Arch. Internationale Archäologie. Rahden – Westfalen

IPH Inventaria Praehistorica Hungariae. Budapest

J For Sci Journal of Forensic Sciences. Colorado

JAMÉ A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. Nyíregyháza

JAMK Jósa András Múzeum Kiadványai. Nyíregyháza

J Hum Evol Journal of Human Evolution. Elsevier. The Netherlands

JKA Julius-Kühn-Archiv. Mitteilungen aus der Biologischen Bundes-

anstalt für Land- und Forstwirtschaft. Julius Kühn-Institut.

Berlin

JPMÉ A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs

KZA Klasyfikacje Zabytków Arheologicznych. Kraków

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

13

Kölner Studien Kölner Studien zur Archäologie der Römischen Provinzen.

Rahden/ Westfalen

MAB Monumenta Archaeologica Barbarica. Warszawa

MAS Materiala Archaeologica Slovaca. Nitra

MFMÉ A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged

MFMÉ – MonArch A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Monumenta Archaeologica.

Szeged

MFMÉ – StudArch A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica. Szeged

MGAH Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae. Budapest

MHB Monumenta Historica Budapestinensia. Budapest

MKBKM Múzeumi Kutatások Bács–Kiskun megyében. Kecskemét

MKCsM Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében. Szeged

MRGZ Monographien des Römisch-Germanischen Zentralmuseums.

Mainz

MRT Magyarország Régészeti Topográfiája. Budapest

MSzTRT Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéké-

ről. Szeged

NK Numizmatikai Közlöny. Budapest

OpuscArch Opuscula Archeologica. Zagreb

OpuscHung Opuscula Hungarica. Budapest

ŐL Ősrégészeti Levelek. Budapest

PBF Prähistorische Bronzefunde. München

PMÉ Pápai Múzeumi Értesítő – Acta Musei Papensis. Pápa

PMMF Pest Megyei Múzeumi Füzetek. Szentendre

PZ Praehistorische Zeitschrift. Berlin – New York

RégFüz Régészeti Füzetek. Budapest

RKM Régészeti Kutatások Magyarországon. Archaeological Investi-

gations in Hungary. Budapest

RWSzRP Roczniki Wyzszej Szkoly Rolniczej w Poznani. Poznan

SAL Schriften des Archäologischen Landesmuseums. Neumünster

SDSS Studia Danubiana Series Symposia. Bucureşti

SlovArch Slovenská Archeológia. Bratislava

SMK A Somogyi Múzeumok Közleményei. Kaposvár

SovArch Sovjetskaja Arheologija. Советская Археология. Moszkva.

Москва – Лeнингрaд

Specimina Nova Specimina Nova. Dissertationum ex Institutis Historicis Uni-

versitatis Quinqueecclesiensis. Pécs


14

StudArch Studia Archaeologica. Budapest

StudCom Studia Comitatensia. Tanulmányok Pest Megye Múzeumaiból.

Budapest

Stud Hist Anthropol Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici –

Studia Historico-Anthropologica Hungarica

SzIKMK A Szent István Király Múzeum Közleményei. Székesfehérvár

SzKMÉ A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve. Orosháza

Tisicum Tisicum – A Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Múzeum Évkönyve.

Szolnok

TSUFA Tübingen Schriften zur Ur- und Frühgeschichtlichen Archäologie.

Münster – New York

VAH Varia Archaeologica Hungarica. Budapest

VMMK A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. Veszprém

VNVB Verhandlungen des naturforschenden Vereines in Brünn. Brünn

WMMÉ A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve. Szekszárd

ZGy Zalai Gyűjtemény. Zalaegerszeg

ZM Zalai Múzeum. Zalaegerszeg

ZTZ Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie. Journal of

Animal Breeding and Genetics. Berlin – Hamburg

ZSlovNMA Zborník Slovenského Národného Múzea Archeologia. Bratislava

BEVEZETŐ

15

A KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI LELŐHELYEK*

*A Bevezető szövege Füzesi András (természetföldrajz, ábrák), Masek Zsófia – Szabó Ádám (Kántorjánosi, M3–52. lh.,

ásatási jelentés), Szenthe Gergely – Varga Zsuzsanna (Kántorjánosi, M3–52d. lh., ásatási jelentés), György László (Pócspetri, M3–

201. lh., ásatási jelentés), kéziratai és az ásatási dokumentációk felhasználásával, továbbá Masek Zsófia kiegészítéseivel készült.

Sz. Á.

A FELTÁRÁSOK HÁTTERE

A Budapesttől északkelet felé, Ukrajna irányába tartó M3-as autópálya útvonala az országhatárig,

Beregdaróc – Beregdéda (Дийда) határátkelőig1 tervezett.

2 A több megyén áthaladó autópálya építésének

Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei szakasza a 2000-es évek második felétől tart. Az utóbbi években a

Nagykálló és Vásárosnamény közötti rész készül fokozatosan,3 jelenleg a 49-es útig, a Vajáig tartó szakasz

forgalomnak való átadásával.4 (Vö. 1. kép és Térképmelléklet I.).

1. kép

Az M3 autópálya megépített és tervezett útvonala; Szabolcs–Szatmár–Bereg megye;

az M3–201. és az M3–52–52d. lelőhelyek Pócspetri és Kántorjánosi községektől északra.

Ld. Térképmelléklet I.

1 Beregdaróc, Szabolcs–Szatmár–Bereg megye – Beregdéda/Дийда, Beregszászi járás, Kárpátalja, Ukrajna. 2 Forrás: http://motorways-exitlists.com/europe/h/m3.htm#m3_m30 (2013. január 15.). 3 Forrás: http://www.nif.hu/hu/fejlesztesek/gyorsforgalmi_utak/m3_nyiregyhaza-vasarosnameny_kozotti_szakasz. (2013. január 15.). 4 Forrás: http://www.autopalya.hu/AAK_Cikk/20131/SK20130115.

http://motorways-exitlists.com/europe/h/m3.htm#m3_m30

http://www.nif.hu/hu/fejlesztesek/gyorsforgalmi_utak/m3_nyiregyhaza-vasarosnameny_kozotti_szakasz


16

Az építkezés kezdete előtt, az akkor hatályos törvény5 által általánosan előírt és biztosított módon, az

egyéb nagyberuházásokhoz és az M3 korábbi szakaszaihoz hasonlóan6 a nyomvonal adott részében is

megelőző régészeti feltárások sorozata vette kezdetét. A feltárásokat több intézmény végezte, a nyíregyházi

Jósa András Múzeum munkatársai által végzett lelőhelyfelderítések alkalmával megállapított helyszíneken.

A rendszerváltást követő nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárásokban 2002 óta

közreműködő Magyar Nemzeti Múzeum az M3-as autópálya Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei szakaszának

régészeti munkáinak elvégzésében is részt vett. A múzeum Régészeti Tára a megyében több lelőhely feltá-

rását is elvállalta. Ennek keretében került sor a Kántorjánosi és Pócspetri községek közigazgatási területére

eső M3–52–52d. és 201. lelőhelyeken folytatott ásatásokra is (2., 6. képek és Térképmelléklet I-VI.).

KÁNTORJÁNOSI

A község Magyarország Észak-alföldi régiójában, Szabolcs–Szatmár–Bereg megye keleti részén,

az Északkelet-Nyírségben, a mátészalkai kistérségben, illetve járás területén helyezkedik el, a megye-

székhely Nyíregyházától 32 kilométerre keletre.7

Homoki-dűlő nyugati pereme, M3–52–52d. lelőhely

2. kép

A lelőhely elhelyezkedése és kiterjedése Kántorjánosi és Vaja között, a környező lelőhelyekkel. Ld. Térképmelléklet II.

A településtől északra fekvő területen a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai az 1993. és 2005.

évi felderítések – terepbejárások – során több, egymástól részben elkülönülő, részben egymással összefüggő

5 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről, ld. Magyar Közlöny 78. (2001) 5646-5678 [vö. még Kulturális

Közlöny 16. (2001)] – módosítását ld. Magyar Közlöny 132. (2012) 32450-32455: a 2011. évi CXLIX. törvény. 6 Vö. RACZKY – KOVÁCS – ANDERS 1997; RACZKY – ANDERS 2001; ANDERS 2007, 9–13. – a nagyberuházáshoz kötődő fel-

tárásokhoz általában is. 7 A községre ma vonatkozó adatokhoz vö. MKH 2012, Kántorjánosi.

BEVEZETŐ

17

lelőhelyet azonosítottak. Közülük a legnagyobb kiterjedésű az M3–52. volt, amelyet a terepbejárások adatai

alapján négy részre osztottak. Az egyes részek az M3–52a–d. jelzeteket kapták. A lelőhelyeket összesen

21 ha-os területen határolták körül.8 Az M3 autópálya-építkezés földmunkái a helyszínen tervezett felüljáró

miatti, észak–déli irányú kiszélesítéseknek köszönhetően mind a négy lelőhelyrészt érintették. A lelőhely-

együttes nyugati felét végül az M3–52. (KÖH-szám: 34833), míg keleti felét M3–52d. megnevezés alatt

(KÖH-szám: 34834) vezették be a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyilvántartásába és eszerint szerepel-

nek az ásatási dokumentációkban is. (2. kép; Térképmelléklet II.)

A lelőhely természetföldrajzi adottságai

A mikrorégió, amelyben a lelőhely található, az Északkelet-Nyírség kistájba tartozik. A felszíni

formák között jellemzően a homokbuckák különböző típusai a leggyakoribbak. A futóhomokkal borított

területeken a felső pleisztocén időszakban képződtek a típusos és aszimmetrikus (fejletlen nyugati szárú)

parabolabuckák, szegélybuckák és szélbarázdák, valamint ezek ötvöződéséből létrejött átmeneti formák.

A homokformák láncolatai között ún. nyírvizek, az északkelet–délnyugati irányú, mára részleteiben

megmaradt vízhálózat elemei állnak. Eredetileg, ez a vízhálózat dél–északi lefolyással a Tisza irányába

vezette el a területre eső csapadékot. A medreket a pliocén korú ősvizek hordalékai alakították, majd a

Nyírség korszakvégi vetődése – emelkedése – következtében megváltozott a lejtésük. A felső pleisztocén

kori homokmozgások következtében a medrek egyes részei levágódtak, feltöltődtek, irányuk megváltozott,

jelenleg lefolyástalan medencékbe, ún. nyírvízlaposokba torkollanak (3. kép).9

3. kép

A nyírségi kistájak határai és és felszíni formái; középen az M3–52–52d. lelőhelyek területe.

A kettős lelőhely környezetében három nyírvíz áll, amelyek közül kettő nyugat, illetve kelet felől

határolja a területet, egy pedig annak közepén található. Az M3–52. lelőhely nyugati fele a környék

8 A területen MOL vezetékfektetés miatt az utóbbi években keskeny nyomvonalas, szondázó jellegű ásatások is történtek. Ennek

kapcsán az M3–52. lelőhely a MOL–38. számot kapta, ld. ISTVÁNOVITS 2008, 207., no. 105.; vö. még JAKAB 2008, 206., no. 184. 9 LÓKI 2002, 323.; MIKE 1991, 392-409., 454., 231. ábra.


18

legmagasabban fekvő részén, egy 150,3 m magas, ovális alakú homokdombon terül el, amelyhez keletről

egy észak–déli irányú, ívelt homokhát kapcsolódik. Az M3–52d. jelű rész szélesebb, észak–déli irányú,

145 m magas hát északi részén helyezkedik el.

A két részt egy mélyebben fekvő, ÉÉK–DDNy irányú, részlegesen feltöltődött, mára mocsaras

területben – természetvédelmi területként nyilvántartott ún. fűzlápban – végződő mélyedés választja el. A

humuszolás során szerzett adatok alapján, ez a holocén kései időszakában töltődött fel annyira, hogy

magasabban fekvő részein lehetővé vált a megtelepedés. A nyírvizek medreiben lerakódott holocén kori

üledékek mellett10

ezt mutatják a lelőhelyen feltárt objektumok is. Ezek alapján az őskorban még vagy

aktív vízfolyásként, vagy az év egy részében vízzel borított területként rekonstruálható. A római

császárkorra azaz a szarmata időszakra a felső rész már megtelepedésre alkalmas volt. A helyszínt egy

szintén ÉÉK–DDNy tájolású vízmosás határolja keleti irányban.

A terület eróziós folyamatainak emlékei a lelőhely humuszolása során is megfigyelhetők voltak. A

Vaja–Kántorjánosi műúttól nyugatra húzódó – a feltárás kezdetén még részben akácerdővel, részben

mezővel takart – dombtetőn már a legfelső réteget is sárga, finom homok alkotta, amelybe helyenként

sötétebb, tömör homoklencsék illeszkedtek. Ezeket már az őskori objektumok is vágták. A lepusztult

humusztakaró, a mély szántásnyomok és a kivágott akácos gyökerei miatt az egyrétegű, sekély mélységű

őskori szint jelenségeinek meg-figyelhetősége is rosszabb volt a dombon, mint a mélyebben fekvő

területeken. A rétegtani viszonyokat a domb keleti aljában vont É–D irányú szondában lehetett

megfigyelni és rögzíteni (4. kép, alul): itt, a nyomvonaltól északra, egy homokrétegekkel takart, a

mocsaras terület felé vastagodó második humuszréteg húzódott. Másodlagos helyzetét mutatja, hogy

viszonylag nagy mennyiségű neolit szórványanyagot tartalmazott. A felső humusztakaró a keleti lapály

felé egyre vastagodott, itt a szubhumuszban a régészeti jelenségeknek csak kisebb része jelentkezett. Az

M3–52. lelőhely keleti szélén és az M3–52d. lelőhely nyugati részén az altalajt kemény, vízzáró agyag

alkotta. Az 52d. lelőhely keleti, alacsonyabb, kisebb esésű homokhátán az erózió is kisebb mértékű

lehetett, mint a nyugati dombtetőn (vö. 4. kép, felül).

4. kép

Fent: az ásatási szelvény vázlatos metszete nyugat–keleti irányban, bal oldalt a tengerszint feletti magasság jelölésével (m);

lent: a Vaja–Kántorjánosi műúttal párhuzamos északnyugati nyúlvány és a keleti szelvényfal szondáinak metszetei.

10 MFGI TÉRKÉP 1–2.

BEVEZETŐ

19

A feltárás körülményei

A két ásatási felszínen 2010. május 12-étől szeptember 24-éig végzett megelőző feltárást a Magyar

Nemzeti Múzeum Régészeti Tára, az M3–52. lelőhelyen Szabó Ádám és Masek Zsófia, az M3–52d. lelő-

helyen Szenthe Gergely és Varga Zsuzsanna vezetésével.11

Az ásatás kezdetén a feltárandó terület leg-

mélyebb részén észak–déli irányú határvonal megállapítására került sor (5. kép). A feltárás folyamán

azonban egy összefüggő lelőhely tárult fel, amelynek elválasztása az adott ponton mesterséges volt.

A humuszolás összességében 49126 m2 nagyságú területet érintett, amelyből a régészetileg fedett

és feltárt rész 44822 m2 volt.

12 A kettős lelőhelyen összesen 636 régészeti jelenség került elő, ebből 314

darab az 52., 322 darab az 52d. felületen.13

A feltárás önmagában jelentős nagyságú területe a lelőhely mintegy negyedét fedte. A nyugat–

keleti irányban húzódó nyomvonal sávját a lelőhely nyugati oldalán a Vaja–Kántorjánosi településeket

összekötő, észak–déli irányú, jelzet nélküli, aszfaltozott út választotta ketté, amelynek vonalát az 5–5

méteres védősávval együtt nem lehetett feltárni. Az így kutatatlan terület szélessége 21–24 m. A tervezett

felüljáró miatt a feltárási területet az út mentén, a láp felé eső északkeleti oldal kivételével három

irányban keskeny, hosszú nyúlványok formájában ki kellett szélesíteni. Ezáltal a lelőhelyről nem csak

kelet–nyugati irányban bontakozott ki teljes hosszában keresztmetszerű kép, hanem a lelőhely nyugati

harmadában, észak–déli irányban is. A kelet–nyugati szelvény 786 m hosszú volt, szélessége 51 és 93 m

között váltakozott; az észak-déli szelvény 384 m hosszan, 5 és 22 m közötti szélességben kutatott. (5. kép;

Térképmelléklet IV–V.)

A feltárás menete

A két felszínen a lelőhely humuszolása a műúttól keletre kezdődött. A kijelölt földdepó helyszíne

az 52d. lelőhelytől keletre esett, az 52. lelőhely területén áthaladó műút munkagépek számára átjárhatatlalan

volt, ezért az úttól keletre a nyomvonal északi és déli peremén közlekedőutakat kellett hagyni. Ezek

elhumuszolása után az 52d. lelőhely feltárása zavartalanul folyhatott. Az 52. lelőhely humuszolása

viszont közel három hónapig, augusztusig tartott. A műúttól nyugatra fekvő részre, a homokdombra a

nyár közepétől élt területre lépési engedély. Ezt követően a feltárást az akácos kivágása és a gyökerek

eltávolítása után lehetett oda is kiterjeszteni. A közlekedő út alá eső, valamint az út menti objektumok

feltárása érdekében az 52. lelőhely keleti területrészét szakaszosan adtuk át, az átadott részek pedig

depóként szolgáltak tovább. Erre a délkeleti, őskori objektumokkal igen sűrűn fedett, és az út menti

akácosnak köszönhetően szintén két részletben humuszolt keskeny terület feltárásának érdekében is

szükség volt. Így nyílt lehetőség továbbá, a terület legmélyebben fekvő vizes részének feltárására is. Ezt

csak a fűzláp partjára való vissza-visszatéréssel lehetett elvégezni az esős nyár szárazabb időszakaiban. A

bőséges csapadéktól is táplált magas talajvízszint a szomszédos fűzlápból is folyamatos utánpótlást nyert.

Mindennek ellenére két–három kisebb gödör kivételével ezt a területrészt is sikerült teljesen feltárni.

A feltárt jelenségek és időrendjük

Nyolc régészeti korszak jelenségei kerültek feltárásra, közülük az 52. lelőhelyen mindegyik

előfordult. A közel azonos objektumszám ellenére az 52d. felületrészen viszont csak két korszak

jelentkezett. (Térképmelléklet VII.)

Neolitikum

A feltárt jelenségek közül összesen 140 keltezhető a középső neolitikum időszakára. A területhez és

objektumszámhoz mérten közepes mennyiségű leletanyag az Esztári-kultúrába sorolható. Az objektumok az

11 Vö. még SZABÓ – SZENTHE 2011, 251–252., no. 226., amelyből a hibásnak bizonyult adatokat itt helyesbítjük. 12 3907 m2 20 m-es polygonon kívüli területre esett, további 397 m2 negatív szonda volt. 13 A feltárás határainak koordinátái (EOV): 881 382.99, 294 626,88 (É); 881 500.28, 294 260,91 (D); 881 200.09, 294 405.72

(Ny); 881 925.22, 294 679,71 (K).


20

52. lelőhelyrészen a nyugati dombhát keleti lejtőjén sűrűsödtek. A keleti dombháton, az 52d. lelőhelyen

fekvő neolitikus településrészlet nagyobb felületen került feltárásra. A telep területén, elszórtan elhelyez-

kedve hat temetkezés is előkerült. Az 52d. településrészletének megfigyelhetőségét, a településszerkezet

értékelhetőségét javította, hogy a neolit kort egyedül egy szarmata kori település rétegezte felül.14

5. kép

Kántorjánosi, M3–52–52d. lh. Az ásatások összesítő térképe.

Ld. Térképmelléklet IV–V.

Rézkor

Az 50 rézkori objektumból egy gödör és egy kút anyaga a kora rézkori Tiszapolgár-kultúra, míg

egy további gödör a középső rézkori Bodrogkeresztúri-kultúra időszakára keltezhető. A rézkori leletanyag

döntő többsége, 47 objektum által a késő rézkori Baden-kultúra kezdeti időszakába, a Boleráz-fázisba

tartozik. A településrészlet a nyugati dombhát alján, megközelítőleg a nyomvonal közepén indult és a

műút mellett létesített délkeleti nyúlványban mutatta a legnagyobb intenzitást; itt nyugati és keleti

irányban is biztosan folytatódik.15

Bronzkor16

A nyugati dombtetőn csak kora bronzkori megtelepedés mutatható ki. A korszakhoz 51 objektum

köthető. A Makó–Nyírség-kultúra/Szaniszló-csoport jelenségei szórványosan lehúzódtak a domb keleti

14 Ld. FÜZESI 2012 és ORAVECZ 2012, jelen kötetben. 15 Ld. GYÖRGY 2012, jelen kötetben. Ld. még MAY 2012, u.i. 16 A bronzkori objektumok és leletanyaguk közlésére a későbbiekben kerül sor, előreláthatólag az M3 autópálya régészeti

feltárásaival foglalkozó következő tervezett múzeumi kiadványban. Az archaeozoológiai leletekhez ld. VÖRÖS 2012, 510–511.

BEVEZETŐ

21

lejtőjére is. A korszakba biztosan sorolható, bőséges kerámiaanyagot tartalmazó gödrök mellett egy cölöp-

szerkezetes épület is ide tartozik feltételesen.17

Római császárkor – szarmata kor

A szarmata kori telepjelenségek, összesen 143 stratigráfiai egység, a nyugati dombtető kivételével

a kettős lelőhely csaknem egész területén megtalálhatók elszórtan. Az objektumok négy települési

egységbe rendezhetők, leletanyaguk közepes mennyiségű. A két lelőhely anyaga a szarmata korszakon

belül egymástól nem választható el. A fűzláp mellett az 52. és 52d. lelőhelyek szarmata kori objektumai

összeérő településrészletként jelentkeztek.18

A nyugati dombtetőn, a nyomvonal szélén két sekély mély-

ségű, közel teljesen kirabolt szarmata sír került elő.19

Avar kor

Négy félig földbe mélyített, kőkemencés ház képviselte a 6–7. századot, a korai avar korszakot.

Mind a négy közvetlenül a műút mellett, a nyugati dombhát keleti lejtőjén helyezkedett el.20

Közép és (kora) újkor

Az 52. lelőhelyrészen a nyugati dombháton a teljes nyomvonal szélességén áthaladt két keskeny

árok vonala, amelyek feltételesen a középkorra keltezhetők. Két további kora újkori–újkori kisebb árok

közvetlen a Vaja–Kántorjánosi műút keleti széle mellett, azzal párhuzamosan húzódott. A korszakhoz az

egész területről csak néhány szórványlelet köthető.21

A települések lakóinak jobb megismeréséhez, életmódjuk részleges rekonstruálásához a lelőhely

objektumaiból előkerült anthropológiai és archaeozoológiai anyag is szervesen hozzájárul.22

PÓCSPETRI

A község Magyarország Észak-alföldi régiójában, Szabolcs–Szatmár–Bereg megye délnyugati

részén, a Nyírségben, a nyírbátori kistérség illetve járás területén helyezkedik el, a megyeszékhely

Nyíregyházától 27 kilométerre délkeletre.23

Pócspetri-Nyírjes-felső-Erdőszél, M3-201. lelőhely

A Nyírjes-felső elnevezésű határrész Pócspetri községtől északra fekszik. Ezen belül az M3–201.

lelőhely (a továbbiakban 201. lelőhely) egy észak–déli irányú, Pócspetri és Magy községek között vezető

földút keleti oldalán húzódik, az Erdőszélnek nevezett területen (6. kép; Térképmelléklet III.).

A lelőhely természetföldrajzi adottságai

A Nyírség szívében fekvő terület a Közép-Nyírség kistájához tartozik. A 201. lelőhely területének

nagy része szántóföldként szolgált. Nyugati oldalán egy észak–déli irányban húzódó, erdősített

homokdomb emelkedik. Ennek megfelelően a humuszréteg és az altalaj jellege területenként változó. A

lelőhely keleti részén fekete, tömör, gazdag szántóföld alkotta a humuszt, míg a nyugati oldalon húzódó

17 A feltárt objektumok közül 10 jellegtelen leletanyaga által az őskoron belül pontosabban nem keltezhető. 18 Ld. MASEK 2012, jelen kötetben. Ld. még SÁNDOR 2012, u.i. 19 Ld. HULLÁM 2012, jelen kötetben. 20 Ld. BAJKAI 2012, jelen kötetben. 21 Ld. KOLLÁTH 2012, jelen kötetben. 22 Az embertani maradványok meghatározásai a vonatkozó korszakos tanulmányokban szerepelnek. Részletes elemzésük közzé-

tételét ld. BALASSA – PAP 2013. Az állatcsontokhoz ld. VÖRÖS 2012, jelen kötetben. 23 A községre ma vonatkozó adatokhoz vö. MKH 2012, Pócspetri.


22

homokdombot homokos, barna erdőtalaj borította. A lelőhely egyes részein az altalaj különböző összetételű

és állagú – a délin sárga homok, az északin barna erdőtalajjal kevert homok, míg a keletin agyagos – volt.

Ma a vízelvezetést a Máriakerti-vízfolyás mesterséges csatornája segíti, amely a 201. lelőhelytől keletre

húzódik, észak–déli irányban. A helyszín ennek ellenére ma is erősen vízjárta terület, akárcsak

évszázadokkal korábban, az I. és II. katonai felmérések térképei alapján.

6. kép

A lelőhely elhelyezkedése a Pócspetri és Magy között vezető földút mellett. Ld. Térképmelléklet III.

A feltárás körülményei

A lelőhelyen 2010. április 14. és november 26. illetve 2011. április 11. és június 7. között folytatott

feltárást a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tára, György László ásatásvezető és Tóth András

ásatásvezető-helyettes irányításával összesen 36951 m²-en. A területen 697 régészeti jelenség került elő. 24

A lelőhelyből az M3 autópálya tervezett nyomvonalába megközelítőleg 1 hektáros terület esett. A

kijelölt felület 2010. július havának végére feltárásra került. A feltárás folyamán azonban kiderült, hogy a

lelőhely jóval nagyobb az előzetesen megállapítottnál, ezért szükséges volt az ásatási felület kibővítése

keleti, déli és nyugati irányokban, ezért az ásatás befejezésére csak 2011. tavaszán került sor.

A feltárás menete A két idényben folyó ásatás olykor embert próbáló feladatokat állított a résztvevők elé, amely

elsősorban a felülről és alulról egyaránt bőven érkező víznek volt köszönhető. Az ásatás a lelőhely északi

részének humuszolásával kezdődött. A lelőhely nagyobb kiterjedése miatti bővítés munkáit csak egy hónap

szünet után lehetett elkezdeni a keleti rész nyesésével. Ott az agyagos altalaj miatt gyakran megállt az

esővíz, emellett a talajvíz is hátráltatta a munkát. Az objektumok itt már csak szórványosan jelentkeztek.

Hasonló volt a helyzet a lelőhely déli részén is, ahol a feltárást a magas talajvíz mellett már a fagy is

nehezítette. A szarmata sírok anyagát csak a szivattyúzásnak és a technikusok kitartó munkájának

24 A feltárás határainak koordinátái (EOV): 869 888.73, 289 028.49 (É); 869 872.98, 288 654.92 (D); 869 817.45, 288 718.26

(Ny); 870 104.21, 288 876.63 (K).

BEVEZETŐ

23

köszönhetően lehetett megmenteni. 2010. december elején a tartós fagyok miatt a feltárást fel kellett

függeszteni. 2011-ben, az előző idényhez képest jóval kisebb területen, kevesebb objektum került feltárásra.

A feltárt jelenségek és időrendjük A lelőhelyen három régészeti korszak jelenségei kerültek elő (Térképmelléklet VIII.).

Bronzkor

Az emberi megtelepedés legkorábbi nyomát a

késő bronzkori Gáva-kultúra teleprészlete jelenti, 89

feltárt objektummal. Az őskori objektumok a lelőhely

középső és É-i részén helyezkedtek el. Számos gödör

mellett egy kutat lehet még ebbe az időszakba sorolni. A

korszakba tartozó legfontosabb leletek a humuszolás

során előkerült kiemelkedő értékű bronztárgyak voltak.25

Római császárkor – szarmata kor

A lelőhelyen a legnagyobb számot a szarmata kor

emlékei képviselték összesen 207 régészeti jelenség

által. A település csaknem az egész lelőhelyre kiterjedt.

Az objektumok a lelőhely középső és keleti részén

helyezkedtek el a legsűrűbben. A szarmata kori épületek

közül megkülönböztetett jelentőségű az a ház, amely

megszenesedett gerendáinak maradványai már a nyesett

felszínen látszottak. A teljes feltárási területet átszelte,

és a települést vágta két észak–déli tájolású, a korszakba

tartozó árok.26

A lelőhely déli részén talált szarmata

temetőrészlet közel kizárólag körárkos temetkezéseket

rejtett.27

A körárkos temetőrészlet több sírjából kiemelt

famaradványok – koporsók, halotti ágyak – a korszak

helyi legfontosabb leletei közé tartoznak. 28

Avar kor

A lelőhelyen megjelenő legfiatalabb régészeti korszak a késő avar időszak volt. Objektumai a

lelőhely középső részén húzódtak. A korszakba 16 objektum, több földbe mélyített épület, kemence, ill.

néhány árokrészlet tartozik.29

A lelőhely 369 jelenségét kerámiaanyag hiányában nem lehetett keltezni. (Vö. Térképmelléklet VI. és

VIII.) A kutak teljes feltárása gépi segítséggel történt, azonban egyik kút alján sem lehetett leletanyagot

vagy faszerkezetet megfigyelni.

A lelőhely embertani leletei a szarmata temetőrészletre korlátozódtak.30

Archaeozoológiai leletek

mindegyik korszakból viszonylag nagy számban kerültek elő.31

25 Ld. KALLI 2012, jelen kötetben. 26 Ld. MASEK 2012, jelen kötetben. Ld. még SÁNDOR 2012, u.i. 27 Ld. HULLÁM 2012, jelen kötetben.. 28 A faleletek konzerválása folyamatban van, vizsgálati eredményeik ebben a kötetben még nem szerepelhetnek. 29 Ld. BAJKAI 2012, jelen kötetben. 30 Ld. HAJDÚ – BALASSA – PAP 2012, jelen kötetben. 31 Ld. BÁRÁNY 2012, jelen kötetben.

7. kép

Az ásatás összesítő térképe

Térképmelléklet VI.


24

A feltárásokon közreműködő személyek, intézmények

A feltáró intézmény mindhárom lelőhely esetében a Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár volt.

Az M3–52. lelőhelyen Kolláth Ágnes régész, Bajkai Rozália, Csiki József Attila, Hullám Dénes,

Mácsai Viktor, Mészáros Krisztina technikusok valamint Masek Zsófia ásatásvezető helyettes és Dr.

Szabó Ádám ásatásvezető dolgoztak. A feltárás konzulense prof. Raczky Pál volt.

Az M3–52d. lelőhelyen Eleki Ferenc, Szabó Lőrinc Márk, Szenthe Pál, Zolcsák Attila, Tóth Balázs

technikusok valamint Varga Zsuzsanna ásatásvezető helyettes és Szenthe Gergely ásatásvezető dolgoztak.

A feltárás konzulense Dr. Kurucz Katalin volt.

Az M3–201. lelőhelyen Beck Attila, Bilicz Enikő, Bittner Bettina, Bori Brigitta, Boruzs Katalin,

Fodor Péter, Tóth András ásatásvezető helyettes és György László ásatásvezető dolgoztak.

Fémkereső műszeres vizsgálatot a lelőhelyeken Bacskai István és Sarnek Tamás végeztek.

A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat – Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi

Központ részéről Kurucz Katalin és Lukács József koordinálta a feltárásokat.

A Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár részéről Mráv Zsolt volt a koordinátor.

Az előkerült tárgyakat a helyszínen Nagy Melinda és Kiss Mária konzerválták és restaurálták.

A térinformatikai munkákat és a feltárási dokumentáció digitális feldolgozását az M3–52–52d.

lelőhelyek esetében a Geoservice Kft., az M3–201. lelőhely esetében az Archeodata 1998 Bt. végezték.

Fővállalkozó a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. volt. A kivitelezés gépi és kézi munkaerejét a

Leveller Kft. biztosította. Külön köszönet illeti Csepregi Lászlót az M3–52–52d. lelőhelyeken nyújtott

segítségéért.

A Magyar Nemzeti Múzeumban a leletek elsődleges feldolgozásában közreműködtek:

A tárgyakat Kiss Mária és Nagy Melinda mellett Dombóvári Judit, Hunyadi Ágnes és Tóth Ferenc

restaurálta.

Az M3–52 lh. anyagát leltározta Csiki József Attila, Mácsai Viktor. Az előfeldolgozásban

közreműködött Soós Eszter. Az M3–52d. lh. anyagát leltározta Eleki Ferenc, Szabó Lőrinc Márk, Varga

Zsuzsanna, valamint Hetesi Szilvia. A 201. lelőhely anyagának elsődleges feldolgozása a csapat közös

munkája volt.

Az M3–52–52d. lelőhely neolitikus leletanyagát Andics Bernadett rajzolta.

A római érméket Vida István határozta meg.

Külön köszönet jár a vajai Vay Ádám Múzeum vezetőségének és munkatársainak, elsősorban

Molnár Sándor igazgatónak, hogy az M3–52–52d. lelőhely feltárását végző csapatok munkáját segítették.

Köszönjük Vaja város önkormányzatának pártfogó támogatását is. Végül, de nem utolsósorban az ásatásokon

dolgozó, elsősorban a környező településeken élő segédmunkások népes csapatát is köszönet illeti.

BEVEZETŐ

25

IRODALOM

ANDERS 2007 Anders A.: Megelőző régészeti feltárások az M3-as és

M35-ös autópályák nyomvonalán (2003–2006), Magyar

Múzeumok 2007.1. 9–13

BAJKAI 2012 Bajkai R.: Avar kori településrészletek Kántorjánosi és

Pócspetri határában. In: Ante viam stratam. Budapest,

2012. 407–480.

BALASSA – PAP 2013 T. Balassa – I. Pap: Investigation of the Neolithic, Copper

Age and Roman Period Human Remains Unearthed at

Kántorjánosi – Homoki-dűlő (M3-52 and 52d sites). Stud.

Hist. Anthropol. 105. (2013) s.a.

BÁRÁNY 2012 Bárány A.: Szarmata kori kutyaleletek Pócspetri lelőhely

állatcsontanyagából. In: Ante viam stratam. Budapest, 2012.

519–544.

FÜZESI 2012 Füzesi A.: I. A homoki-dűlői neolitikus kori településrész-

letek szerkezete és a temetkezések. In: Ante viam stratam.

Budapest, 2012. 27–44.

GYÖRGY 2012 György L.: A rézkori megtelepedés emlékei Kántorjánosi

határában. In: Ante viam stratam. Budapest, 2012. 81–154.

HAJDÚ – BALASSA – PAP 2012 Hajdu T. – Balassa T. – Pap I.: A pócspetri határában

feltárt római császárkori szarmata sírok embertani leletei.

In: Ante viam stratam. Budapest, 2012. 395–406.

HULLÁM 2012 Hullám D.: Római császárkori temetkezések Kántorjánosi

és Pócspetri határában. In: Ante viam stratam. Budapest,

2012. 351–394.

ISTVÁNOVITS 2008 Istvánovits E.: Kántorjánosi határa. RKM 2008 (2009). 207.

JAKAB 2008 Jakab A.: Kántorjánosi, Homoki II. forduló. RKM 2008

(2009). 206.

KALLI 2012 Kalli A.: Késő bronzkori településrészlet Pócspetri hatá-

rában. In: Ante viam stratam. Budapest, 2012. 159–178.

KOLLÁTH 2012 Kolláth Á.: (Kora) újkori jelenségek és leletek Kántor-

jánosi–Homoki-dűlőből. In: Ante viam stratam. Budapest,

2012. 481–486.

LÓKI 2002

Lóki J.: A tiszai Alföld. In: Dr. Karátson D. szerk.: Magyar-

ország földje. Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére.

Budapest 2002. 481–486.

MASEK 2012 Masek Zs.: Római császárkori települések Kántorjánosi és

Pócspetri határában. In: Ante viam stratam. Budapest,

2012. 179–342.

MAY 2012 May Z.: A homoki-dűlői két rézkori tőr anyagösszetétel-

vizsgálata. In: Ante viam stratam. Budapest, 2012. 155–158.

MFGI térkép 1 Magyarország Földtani Térképe, M=1:200.000, Magyar

Földtani és Geofizikai Intézet, http://loczy.mfgi.hu/flex-

viewer/atlasz200/.

MFGI térkép 2 Magyarország Földtani Alapszelvényei, M=1:50.000, Ma-

gyar Földtani és Geofizikai Intézet, http://loczy.mfgi.hu/

fdt_alapszelvenyek/.

http://loczy.mfgi.hu/flex-viewer/atlasz200/

http://loczy.mfgi.hu/flex-viewer/atlasz200/

http://loczy.mfgi/


26

MIKE 1991 Mike K.: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek tör-

ténete. Budapest, 1991.

MKH 2012 Magyarország közigazgatási helynévkönyve 2012. január 1.

Gazetteer of Hungary 1st January, 2012 , Központi Statisztikai

Hivatal. Hungarian Central Statistical Office, Budapest, 2012.

http://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2012.pdf

ORAVECZ 2012 Oravecz H.: II. A homoki-dűlői újkőkori településrészletek

leletanyagának elemzése. In: Ante viam stratam. Budapest,

2012. 45–80.

RACZKY – ANDERS 2001 Raczky P. – Anders A. szerk.: Régészetünk jelentős fel-

tárási 1975–2000, Budapest, 2001 (évszám nélkül).

RACZKY – KOVÁCS – ANDERS 1997 Raczky P. – Kovács T. – Anders A. szerk.: Utak a múltba

– Paths into the Past. Az M3-as autópálya régészeti lelet-

mentése – Rescue excavations on the M3 motorway. Buda-

pest, 1997. 124–126.

SÁNDOR 2012 Sándor I.: Terra sigillaták Kántorjánosi és Pócspetri ha-

tárából. In: Ante viam stratam. Budapest, 2012. 343–350.

SZABÓ – SZENTHE 2011 Szabó Á. – Szenthe G.: Kántorjánosi–Homoki-dűlő–nyugati

pereme. RKM 2010 (2011). 251–252.

VÖRÖS 2012 Vörös I.: Kántorjánosi–Homoki-dűlő állatcsontmaradványai.

In: Ante viam stratam. Budapest, 2012. 487–518.

MASEK ZSÓFIA:

179

RÓMAI CSÁSZÁRKORI TELEPÜLÉSEK

KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI HATÁRÁBAN

ÖSSZEFOGLALÓ

Az M3 autópálya nyírségi nyomvonalán feltárt, két elemzett császárkori lelőhely közül a kántorjánosin (M3‒52‒52d.)

négy szarmata kori megtelepési egység vált szét, amelyek kisebb, viszonylag zárt egységekben jelentkeztek a területen. A gödör-

csoportok mellett a külső kemencék nagy száma és az épületek kis száma elsősorban gazdasági hasznosítású területre utal. A le-

letanyag jellege egységes, keltezése C1b–C2 fázis, nagyobb hangsúllyal a korszak végére, a 3. század középső harmadára. A kerá-

miaanyag egyértelműen a szarmata területekhez köthető formai jegyekkel bír, benne a szomszédos területek anyagának hatása

csak szórványosan tűnik fel. A pócspetri lelőhely területén (M3‒201.) összetettebb szerkezetű, több korszakon át használt tele-

pülés képe rajzolódott ki. Egy leégett, félig földbe mélyített ház kizárólag kézzel formált kerámiaanyaga a párhuzamok alapján

Przeworsk-jellegűnek határozható meg, keltezése B2/C1–C1a. A császárkori jelenségek legnagyobb része egy 2‒3. századi (C1a–b)

településhez tartozik, amelyet 24 terra sigillata-töredék keltez. A település szórt jellegű. Összességében a szomszédos császár-

kori kultúráktól a kézzel formált és a korongolt anyag is jól elhatárolható, és a jellegzetesen szarmata kerámiaművesség kiala-

kulásába enged bepillantást a térségben. Ezt a települést észak-déli irányban 340 m hosszan átvágja egy egyenes vonalú kettős

árok. Funkciója bizonytalan, de felmerül róla, hogy esetleg az ún. nyírségi külső Csörsz-árok vonalához tartozhatott. A feltá-

rás déli peremén elkülönült egy késő szarmata kori gödörcsoport, amely feltehetően a körárkos szarmata temetővel egykorú tele-

pülés kezdetét jelzi. A két lelőhely alapján a Közép-Nyírség és Északkeleti-Nyírség területén a 2. század végétől a császárkor végéig

szarmata rítusú csontvázas sírokkal, valamint szarmata anyagi kultúrával rendelkező településekkel számolhatunk. Pecsételt kerámia

nem tűnik fel egyik településen sem, amelynek kronológiai okai is lehetnek.

BEVEZETÉS

A Felső-Tisza-vidék római császárkori történetét és régészetét összefoglaló igénnyel elsőként

Istvánovits Eszter, majd Bóna István dolgozták fel.1 Az azóta eltelt évtizedek alatt, elsősorban a

nagyberuházásokhoz kötődő megelőző feltárások és leletmentések eredményeképpen, az ismert régészeti

leletanyag mennyisége ugrásszerűen megnőtt. A Nyírség területéről az utóbbi évtizedben közlésre

kerültek kisebb császárkori településrészletek,2 de az újabb leletegyüttesek többsége az országos

tendenciáknak megfelelően egyelőre csak a múzeumi raktárakat gazdagítja. A Felső-Tisza-vidék

országhatárokon kívül eső területeiről, illetve a csengersimai határátkelő területéről ezzel szemben az

utóbbi években nagy mennyiségű leletanyag, elsősorban település- ill. kerámiaanyag közlése jelent meg.3

Hasonló magyarországi publikációs helyzet lehetővé tenne mélyebb, kulturális határokon átívelő,

regionális összehasonlítást. Területünkön egyelőre azonban az egyes anyagi kultúrákra, jelen esetben a

szarmata Barbaricumra jellemző lelettípusok elhatárolására és értékelésére van szükség.

A két nyírségi településrészlet4 143 (M3–52–52d.) illetve 178 (M3–201.) db császárkori stratigrá-

fiai egység feldolgozását jelentette (ld. Térképmelléklet IV–VI.).5 Leletanyaguk közepes mennyiségű,

belső abszolút kronológia kidolgozására nem alkalmasak; a kerámia keltezését szinte kizárólag terra

sigillata segíti. A kerámiaanyag értékeléséhez a régebbről ismert, kevés zárt lelettel és nagy lelet-

együttesekkel rendelkező Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei anyag mellett a szarmata Barbaricum más

1 ISTVÁNOVITS 1986; BÓNA 1986; BÓNA 1993. 2 PINTYE 2006; ISTVÁNOVITS 2007. 3 A legfontosabbak: MATEI – STANCIU 2000; GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009; GINDELE 2010. 4 A lelőhelyek leírását ld. itt, Bevezető, 15–23. 5 A leletanyagok feldolgozásának lehetőségéért szeretnék köszönetet mondani György László, Szabó Ádám és Szenthe Gergely

ásatásvezető régészeknek. Szintén szeretném megköszönni az elsődleges feldolgozásban részt vevők, közülük kiemelten Soós

Eszter, György László és Bori Brigitta munkáját, akik a leletanyag rajzolását és fényképezését végezték. A tanulmányt Istvánovits

Eszter lektorálta, értékes megjegyzéseit ezúton is megköszönöm. A leletanyag a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának

Germán–Szarmata Gyűjteményében van beleltározva: MNM GSz 2011.1.1.1–2011.1.40.1. (52. lh.); MNM GSz 2011.2.1.1–

2011.2.77.1. (52d. lh.); MNM GSz 2011.3.1.1–2011.3.187.8. (201. lh.)


180

régióiból közölt települések leletanyagát is segítségül kellett hívni. Az összehasonlító vizsgálattal az –

elsősorban 2–3. századi – leletanyag tágabb kontextusba helyezhető, és a távolabbi párhuzamok, vagy a

párhuzamok hiánya alapján egy–egy tárgytípus kulturális szerepéről is fogalmat alkothatunk. A formai

elemzésen túl a tanulmány kiemelt célja a kerámia gyártástechnológiájának részletes vizsgálata. Az

eredmények repre-zentativitását ebben az esetben csak későbbi kutatások igazolhatják.

A leletanyag feldolgozását mindkét lelőhely esetében a településszerkezet vizsgálata követi, a

meghatározott települési egységek szerinti bontásban. A közleményt a régió összefoglaló kutatásának

áttekintése zárja, kiegészítve a kántorjánosi és pócspetri lelőhelyek elemzésének eredményeivel. A két

lelőhely terra sigillata-anyagának értékelése a Függelékben található.6

I. KÁNTORJÁNOSI–HOMOKI-DŰLŐ NYUGATI PEREME, M3–52. LH.

A kántorjánosi ásatási területen feltárt szarmata kori objektumok száma 104, a stratigráfiai

egységek száma 143. A császárkori megtelepedés nyomai a Vaja–Kántorjánosi műúttól közvetlenül

keletre kezdődtek, és legnagyobb területen a feltárási terület keleti részére eső homokdombon

koncentrálódtak. A műúttól nyugatra elterülő homokdombon csak két erősen rabolt szarmata sír került

elő.7 A szarmata kori objektumok több települési egységbe rendeződtek, így nem tekinthetők egy-

értelműen egyetlen, folyamatosan használt település nyomának. A két feltárási terület (M3–52. és 52d.)

anyaga azonban egymástól nem választható el, mert éppen határukon, a terület legmélyebb részén, egy

kisebb láp partján húzódott az egyik településrész. A különböző települési egységek leletanyagának

technológiai és formai jegyei egységesek. Ezért a továbbiakban az M3–52–52d. lelőhely leletanyagát

együtt értékelem.8

KERÁMIAANYAG

Statisztikai értékelések

A gyorskorongolt finomkerámia dominanciája – átlagosan kb. 70% – a kézzel formált kerámiához

képest a szarmata Barbaricum egyes régióiban már a 2–3. századtól kimutatható, és a késő szarmata

korban stagnálást vagy enyhe növekedést mutat.9 Ettől a megszokott képtől egyes települések jelentősen

eltérő képet, a kézzel formált kerámia jóval nagyobb arányát jelzik.

Közülük bizonyos leletanyagok – pl. a biharkeresztesi és a lajosmizsei telepkerámia – esetében

jóval kisebb mintavételekről van szó.10

Ezektől a leletanyag tipológiai sajátosságait tekintve is jól

elválasztható a szegvár–oromdűlői, 2. századi település anyaga, amely jelenleg a legkorábbra keltezhető

császárkori település az Alföld központi területén. A kézzel formált kerámia aránya e településen 55–

58%.11

Szintén statisztikailag mérvadó a Kiskunhalas–Tesco lelőhely anyaga, amelyben a kézzel formált

és a korongolt kerámia arányai közel azonosak.12

A kántorjánosi leletanyagban, abszolút töredékszámban mérve a korongolt kerámia enyhe számbeli

fölénye mutatható ki. A vizsgált edényszám esetében azonban az arány már megfordul.13

Ennek egyik oka

az apróbbra töredezett, homogén jellegű kézzel formált kerámia nagy száma lehet. Másrészt az

eredményeket torzítja a lelőhely egyetlen kerámiával kirakott kemenceplatnija, amely a korongolt

6 SÁNDOR 2012. 7 Ld. HULLÁM 2012b, 351–352. 8 Az 52d. lelőhely objektum- és stratigráfiai egység-számai 10000-rel kezdődnek. 9 VADAY 1999, 555. A nagy 2–3. századi telepanyagok közül Gyoma, Újhartyán és Kompolt–Kistér rendelkezik hasonló arányokkal. 10 M. NEPPER 1984, 46.; M. NEPPER 1985, 229.; KULCSÁR – VÖRÖS 1989, 87. 11 ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 71. 12 ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 97. 13 Töredékszám alatt a lelőhely selejtezetlen anyagának teljes töredékszámát értem. Közülük egy–egy edény töredékeiként csak

az összeillő töredékeket értékelem, illetve ritkábban olyan különlegesebb technológiai jegyű edények össze nem illő töredékeit,

amelyeknél az összetartozás teljesen bizonyosra vehető.

MASEK ZSÓFIA: RÓMAI CSÁSZÁRKORI TELEPÜLÉSEK KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI HATÁRÁBAN

181

edények töredékszámát erősen megnövelte. A 10028/10044., 10045. külső kemenceplatni figyelembe-

vétele nélkül az edényszám és töredékszám arányai teljesen azonosak. Így ezen a településen a kézzel

formált kerámia, gyenge, 56%-os túlsúlya tekinthető mérvadó adatnak.

A kántorjánosi technológiai csoportok aránya a szegvár–oromdűlői 2. századi, illetve a kiskun-

halasi 2. sz. végi – 3. sz. eleji település leletanyagához hasonlít.

Lelőhely Technológiai csoport Töredékszám

(db)

Edényszám

(db)

Töredékszám

(%)

Edényszám

(%)

M3–52. 1–2., 5.14 367 321

M3–52d. 1–2., 5. 1048 705

Σ 1–3., 5. 1415 1026 100 100

M3–52. 1. Korongolt 196 169

2. Kézzel formált 170 151

M3–52d. 1. Korongolt 548 318


Σ 1. Korongolt 744 487 53 48

2. Kézzel formált 666 536 47 52

M3–52d. az 10028. obj. nélkül 1. Korongolt 329 256


Σ (52+52d az 10028. obj. nélkül) 1. Korongolt 525 425 44 44


A korongolt kerámiában a formailag meghatározható leletanyag aránya mindössze az edényszám

40%-a. A kevés formailag meghatározható edény a település erősen töredezett kerámiaanyagának

köszönhető.15

Az adatot a korongolt kerámia kezdetleges felületkezelése is befolyásolja. Például a tálak

kis számát a késő szarmata kori anyaghoz képest egyértelműen meghatározza, hogy külső és egyidejűleg

belső simításuk vagy fényezésük még nem terjedt el, így oldaltöredékeik nehezen mutathatók ki. A

telepanyag formai–funkcionális értékelésénél a formailag értékelhető anyag százalékos megoszlását

szükséges elemezni.

Edénytípus Edényszám % %

nem határozható meg 294 60

meghatározható összesen: 193 40

hombár 111 23 57

tál 35 7 18

gömbös testű edény 15 3 8

korsó 16 3 8

fazék alakú edény 2 1 1

pohár 1 0 1

egyéb bizonytalan 13 3 7

14 E számokba beleértendő az 52 lh. 1 db és az 52d. lh. 2 edényhez tartozó 4 db terra sigillata-töredéke. A táblázatokban és a

diagramok magyarázatain a megnevezések előtti számok a továbbiakban a leírósablon kódjait jelentik. 15 Az arány a kompoli telep anyagához hasonlít. Más szarmata telepeken a formailag meghatározható anyag aránya 75–83% is

lehet, ld. VADAY 1999, 555.; VADAY – HORVÁTH 1999, 41. gr.; VADAY et AL. 2011, 209., 496.).


182

A kántorjánosi anyagban a hombárok aránya nagy: a 2–3. századi anyagokhoz jobban hasonlít,

mint a későszarmata telepekéhez.16

A tálak a korai és késő szarmata telepeken közel azonos arányban

képviseltek.17

Ezt a képet a kántorjánosi anyag is megerősíti. A gömbös testű edények aránya a legtöbb

településen a tálakéhoz közelít.18

Ezzel szemben a kántorjánosi kerámiaanyag legjobban a gyomai,

kiugróan alacsony számmal mutat rokonságot. Ez a jelenség valószínűleg a szarmata gömbös testű

edények kialakulásának illetve elterjedésének folyamatát mutatja. Erre egyértelműbb bizonyítékkal

szolgál a pócspetri telep, ahol a gömbös testű edények klasszikus formái még egyáltalán nincsenek jelen

(ld. alább). A korsók aránya a telepeken meglehetősen változatos, a 8%-os adat átlagosnak tekinthető.

A kézzel formált kerámia formailag meghatározhatatlan része 33%.19

A formai–funkcionális

típushoz kötött anyag szinte kizárólag fazekakhoz tartozik. Rajtuk kívül még poharak, csészék és fedők

készültek kézzel formált kerámiából.

Edénytípus Edényszám %

fazék 349 98

pohár, csésze 5 1

fedő, fedő? 5 1

A kézzel formált és korongolt kerámia meghatározhatósága más–más arányokban végezhető el. A

formailag meghatározható edényszám összes és százalékos eloszlása mellett érdemes a formai típusokhoz

kötött peremek számát is megvizsgálnunk, amely hitelesebben érzékelteti a kerámiafajták egymáshoz

viszonyított arányát.20

Edénytípus Edényszám (db) % % Peremszám (db) %

nem határozható meg 471 46 – 10 –

fazék 348 34 63 45 35

hombár 112 11 20 23 18

tál 35 3 6 26 20

korsó 16 2 3 6 5

gömbös testű edény 15 1 3 8 6

egyéb bizonytalan, korongolt edénytípus 13 1 2 10 8

csésze, pohár 6 1 1 4 3

fedő, fedő? 5 1 1 4 3

fazék alakú edény 2 0 1 2 2

16 A késő szarmata kori telepeken a hombárokként azonosított anyag általában meghaladja a korongolt kerámia felét. Az arányok eltolódása kronológiai és/vagy életmódbeli különbséggel is magyarázható, de ennek vizsgálatához további adatok szükségesek. A jelenséget Vaday Andrea a nagy felületű feltárásokkal, valamint Kompolt esetében kereskedelmi utak közelségével magyarázta, ld. VADAY 1999, 556–557., Fig. 6., a kései anyagokhoz VADAY – RÓZSA 2006, 92., 19. kép; VADAY et AL. 2011, 210., 497. Az értékelést nehezíti, hogy a korongolt és kézzel formált anyag formai vizsgálata általában együtt történik. Mivel a kézzel formált kerámia töredezettségének foka a korongolt kerámia arányait erősen torzíthatja, így összehasonlító értékelésre a technológiai típusokon belül is szükség van. 17 VADAY 1999, 556., Fig. 6. 18 VADAY 1999, 556., Fig. 6. 19 Ide azokat a túl vékony falú, vagy egyedi ívelésű töredékeket soroltam, amelyek esetében felmerülhetett, hogy nem fazekakból származnak. Mivel a formailag meghatározható anyag nagy része biztosan fazekakhoz tartozott, ezért a jellegtelen oldaltöredékek is nagy valószínűséggel hozzájuk köthetők. Egy nagyobb formavariációkkal rendelkező, pl. germán jellegű anyag esetében az anyagfelvétel más módszereket követelhet meg. 20 A peremszám vizsgálatát szarmata anyagban először Rózsa Zoltán alkalmazta, ld. RÓZSA 2000, 86. E vizsgálatnál felmerülhet az aljtöredékek arányának elemzése is. A kántorjánosi anyagban az aljtöredékek száma (77) jóval kisebb a peremeknél (128). A pócspetri anyagban hasonlót tapasztalhatunk (121:154). Ennek egyik, metrikus oka az edények általánosan szűk talpa, és a széles szájú formai típusok nagy száma lehet. Az aljtöredékek hasonló kiképzésüknek köszönhetően formai besorolásra jóval kevésbé alkalmasak a szarmata anyagokban, mint a peremtöredékek, ezért a formai típusok arányainak vizsgálatához a peremszámok alkalmasabbak. Hogy melyik érték közelíthet jobban az egyes településeken használt edények valós számhoz, a további kutatás módszertani kérdése marad.


183

A fazekak a településeken általában hasonló arányban mutathatók ki, mint a tárolóedények.

Egyedül Kompolton haladja meg magasan a fazekak száma a hombárokét.21

A kántorjánosi anyag

hasonlóságát a kompoltihoz a kézzel formált kerámia magas arányszáma is mutatja. A hombárok nagy

mérete és homogenitása következtében általában feltételezhető, hogy a statisztikai adatok sokkal

magasabb értéket mutatnak a valós edényszámnál. Ezt igazolja a peremszámok alapján történt vizsgálat,

amely alapján a főzésre alkalmas edények száma a tárolóedények kétszeresét teszi ki.

Ebből a mezőgazdaság kisebb teljesítőképességére és az élelemtárolás kulturális különbségeire

következtethetünk a későszarmata telepekhez képest, amelyre a tárolóedények és kézzel formált fazekak

viszonylag kis mérettartománya is utal. A következő diagramok a korongolt edénytípusok mennyiségét

(edényszám, függőleges tengely) és a kézzel formált fazekak peremátmérőinek eloszlását (cm, vízszintes

tengely) mutatják:

Ezt a jelenséget a tárológödrök kis mérete, űrtartalma is alátámasztja.22

A feltárt lelőhely az

objektumtípusok (elsősorban gödrök, külső kemencék) alapján mezőgazdasági jellegű teleprészletként

határozható meg, azaz az előkerült leletanyag a közösség gazdasági viszonyait – a régészeti lehe-

tőségekhez mérve – megfelelően tükrözheti.23

Korongolt kerámia

Az anyag előkészítése, soványítás

A kántorjánosi korongolt kerámia messze elmarad a korszak jó minőségű anyagaitól. A felhasznált

agyag azonban szabad szemmel megállapíthatóan nem tér el nagymértékben más telepek leletanyagától.

Csak néhány esetben sikerült olyan anyagminőséget rögzíteni, amelyek az agyag elégtelen tisztítására,

eldolgozására utalnak (mészrögös kövér agyag vagy rosszul eldolgozott, zárványos, ill. levegős agyag

összesen 6 edény esetében). Megkülönböztethető volt a durva, homokos agyag, valamint a finomabb,

csillámos homok erős jelenléte a töredékek anyagában, de ezek is viszonylag kis számban jelentkeztek

(21 ill. 18 edény esetében). Természettudományos vizsgálatok nélkül nem válaszolható meg, hogy a

homok soványítóanyagként vagy természetes összetevőként szerepel-e a korongolt kerámiában. Az anyag

túlnyomó részének soványítatlansága inkább az utóbbit valószínűsíti. Valódi soványítást, tört kerámia

alkalmazásával csak néhány esetben lehetett megfigyelni (4 edény), egy oldaltöredék esetében pedig a

meszes soványítás alkalmazása tételezhető fel.

A soványítatlan, tömör, homogén anyagú kerámia a lelőhelyen többnyire nagyon puha,

krétaszerűen kenődik. E jelenség magyarázatát az égetéstechnológia kezdetlegességében vagy az agyag

21 VADAY 1999, 556.; VADAY – HORVÁTH 1999, 185., 42. gr. 22 Hasonló jelenséget állapítottak meg a kompolti telepen, ld. VADAY – HORVÁTH 1999, 197. 23 Vö. VADAY 1999, 556–557. és ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 97–98.

0

1

2

3

4

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

hombár

gömbös testű e.

fazék alakú e.

tál

korsó

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

fazék


184

természetes összetevőiben, esetleg utódlagos folyamatokban (is) kell keresni. Egyes szarmata anyagok

nagyon rossz minőségére a makroszkopikus úton vizsgált telepanyagok esetében eddig a homok

természetes, nagyarányú jelenléte kínált magyarázatot.24

A kántorjánosi anyag esetében ez az indoklás

inkább kizárható; a homokos anyagú töredékek minősége nem vált el a többitől.

A korongolt kerámia soványítatlansága a pócspetri telep anyagától szembetűnően eltérő jelenség.

Felületkezelés

A kántorjánosi korongolt kerámia nagy része, közel 40%-a simítatlan felületű. A leletanyag másik

nagy csoportjának, közel a felének (47%) felületkezelését korong használata közben hozták létre. Ez az

arány a korongolt felületkezelések legkülönbözőbb típusai között oszlik meg. A korong használata nélküli

fényezés és az – utóbbival azonos technológiai eljárásként kezelhető – besimított díszítés csak nagyon

ritkán jelentkezik az anyagban.

További markáns részét képezik az anyagnak a híg agyagbevonattal (slippel) ellátott edény-

töredékek (8%). Ez a felületkezelés a korongolt felületkezelési típusokkal együtt is jelentkezhet.

Felületkezelési típus Töredékszám %

1., 7. Simítatlan, fényezetlen 282 39

3. Esztergált 174 24

2. Korongon fényezett 166 23

5. Slip 57 8

4. Korong használata nélkül fényezett, besimított 15 2

6. Fényezett, technológia nem állapítható meg 20 3

13. Erodált, technológia nem állapítható meg 12 1

1. Simítatlan és fényezetlen felületűnek nevezem a kerámiának azon részét, amelyen korongon

simításnak vagy fényezésnek nyomai nincsenek jelen, és a felület épnek tekinthető. A határozott simítás

hiánya ellenére többnyire ezeken a töredékeken sem tapasztalható a külső felszínen az eldolgozás teljes

hiánya. A valóban „kezeletlen” felületű anyag (7.), ahol a korongon felhúzás ujjbegynyomainak finom

rajzolata látszik az edényen, csak 4% esetében volt megfigyelhető. A többi edény esetében a felület finom

vagy durvább, ferde, párhuzamos vonalkötegeket hagyó eldolgozása figyelhető meg. Az égetés-

technológia rossz minősége, a leletanyag puhasága miatt azonban ezek akár másodlagos (pl. mosási)

nyomok is lehetnek. A jobb kiégetésű telepanyagok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a finom

eldolgozás is egy különálló felületkezelési technológiaként legyen számontartva a szarmata kerámia-

anyagban. A két felülettípust (kezeletlen és finoman eldolgozott) ebben a leletanyagban biztonsággal nem

lehet elkülöníteni, ezért a kettő százalékos arányát együtt tüntettem fel.

2. A simítás és gyenge fényezés többféle technológiával érhető el. Ezek különböző – egymástól

nem független – változók alapján csoportosíthatók: az eszköznyomok jellege alapján; a felületkezelésen

átesett edényfelület állaga alapján (azaz, a nyomok a korongon felhúzás után közvetlenül, vagy szikkadás

után, hozzávetőlegesen bőrkemény állapotban elvégzett folyamatra utalnak-e); a fényezés erőssége

alapján; vagy a felületkezelt rész és a matt felület esetleges színárnyalati különbségei alapján.

Régészeti szempontból a legnagyobb jelentőséggel annak kimutatása bírna, hogy az edényeket a

korongon való felhúzás, és egy szikkadási fázis után tömegesen tovább alakították a korongon (ez

elsősorban az esztergálás munkafázisát jelenti). Ezért fő szempontnak a csoportosítás során azt vettem,

hogy a technológiai nyomok azonosíthatók-e az esztergálással, illetve száraz vagy nedves agyagra

utalnak-e. A másik fő szempontnak az eszköznyomok jellegét választottam, amelyből jó esetben az

24 VADAY 1999, 559. A kérdés pontos megválaszolása további összehasonlító vizsgálatokat igényel.


185

alkalmazott eszközre következtethetünk.25

A fényt az anyagminőség, az alkalmazott eszköz, és az

égetéstechnológia is befolyásolhatja, ezért ezt a csoportosítás során másodlagos szempontnak vettem.

Sokatmondó tény az is, hogy ebben a kis mintában minden főbb felületkezelési nyom esetén előfordul

fényes és fénytelen variáció is. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a fény jelenléte nem csak az alkalmazott

eszközön múlik. Az edény felületénél sötétebb fényű felületkezelés a kántorjánosi anyagban csak

kivételesen jelentkezik, ellenben annál gyakrabban tűnik fel a késő szarmata – hun korban.

Mindezek alapján a korong használata közben kialakított felületkezelésnek két fő típusát

különítettem el: az áttörölt (simított) vagy fényezett felületű, valamint az esztergált felületű edényeket.

Az első nagyobb típusba olyan felületkezelések tartoznak, amelyek során az edény falából nem

távolítottak el anyagot, az eszköz csak a felület jellegében hozott létre változást. Ennek feltétele az, hogy

az agyag felülete még a megfelelő nedvességtartalommal rendelkezzék. Ezeket a felületkezeléseket

valószínűleg közvetlenül a korongon való felhúzás után alakították ki.

A korongon áttörölt, fényezett felületkezelés altípusai és előfordulásuk gyakorisága a következő:

Altípus Töredékszám (db) %

2.1 gyenge fényűen áttörölt, fényezésnyomok nélkül 41 25

2.2 fényezésnyomok nélkül áttörölt és fénytelen 19 12

2.3 gyenge fényűen áttörölt, fényezési sávok nélkül, erősen elhúzott szemcsenyomokkal 12 8

2.5 felületet fedő fényezett, keskeny sávok 24 15

2.6 ritkás, sávos fényezésnyomok 12 7

2.7 „vizes” kontúrú, felületet fedő sávos átsimítás (tompább eszköz, fakés?) 23 14

2.8 korongon fényezett szélesebb sávok, esztergálásnyom nélkül (?) 31 19

Az első négy altípus közös jellemzője, hogy az eszköz kontúrjainak nyomai nem figyelhetők meg

az edénytöredékeken. Ez – a korábbi szakirodalomban általában „simított”-ként megjelölt anyag –

fényezetlen és fényes is lehet. A technológiai csoport kisebb része (2. és a csak a pócspetri lelőhelyen

előforduló 4. altípus) esetében merülhet csak fel, hogy ugyanezt a felületkezelést bőrkemény állapotban,

száraz felületen végezték el. Ennek ellenére ezek a töredékek esztergáltnak biztosan nem nevezhetők,

hiszen annak feltétele volna a felületkezelést végrehajtó eszköz nyomának rajzolata az edényfalon. A 2.1

altípus meghatározásának szempontja volt, hogy az egységesen fényezett felület minősége, a külső réteg

keménysége alapján kizárható legyen egy fényes bevonat (engobe) használata. Ezek a töredékek a késő

szarmata anyagban már átlagos minőségnek számító, de itt kiugróan jó minőségűen fényezett

edénytöredékek.

A „klasszikus” korongon fényezés, amely esetében a fényezőeszköz kontúrja a besimításhoz

hasonlóan jól látható az edény felületén, csak a leletanyag igen kis részére jellemző (a típus 15%-ára).

Technológiája megegyezik a 6., „sávos” fényezésű altípuséval. Már az esztergálás felé mutat a 8. altípus,

amely töredékek besorolása lényegében bizonytalan. Szintén bizonytalan, hogy hasonló típusú

eszközökkel készítették-e a 7. altípus töredékeit, vagy itt egy önálló technológiai nyommal állunk-e

szemben. Ezen edények esetében az eszköznyomok határozottan, mégis elmosódott, szaggatott kontúrral

jelentkeznek, a nyomok gyakran eltérnek a vízszintestől, „csúszkálnak”, egymást jobban fedik. Esetükben

túl nedves felületű agyaggal, vagy túl puha eszközzel számolhatunk.

A felületkezelési altípusok százalékos megoszlását tekintve látható, hogy ezek a kántorjánosi

anyagban nagyjából egyenletesen oszlanak meg, a korongon áttörlés és az erős eszköznyomokat hagyó

fényezés közel fele–fele arányban mutatható ki.

3. A korongolt felületkezelés másik csoportjába az esztergált felületű edények tartoznak. Az

esztergálás munkafázisa során a korongon felhúzott edény felületéből anyagot távolítanak el egy éles

25 A mai szóhasználatban pl. az esztergálás esztergakéshez kötődik, de egyelőre nem zárható ki, hogy ebben a korban egyéb esz-

közöket is használtak.


186

eszköz, a mai technológia szerinti terminológiával élve, esztergakés segítségével. Ez az edényfelületen

sajátos nyomot hagy: az eszköz többnyire éles kontúrjai jól kivehetők a felületen, amely sávozott hatást

kelt. Durvább felületkezelés esetében az edényfelület tulajdonképpen keskeny vízszintes síkokból,

lapokból áll.26

Az esztergálás segítségével végezhetők el, véglegesíthetők éles tagolások, díszítések a

felületen; alakíthatók ki véglegesre a bonyolultabb perem- és a tagolt talpiképzések.

Altípus Töredékszám (db) %

3.1 esztergált, gyenge fényű 19 14

3.2 esztergált, fénytelen 98 70

3.3 kiesztergált tagolás 13 9

3.4 esztergált, fénytelen, rendkívül széles sávok 10 7

A késő szarmata kori kerámiaanyagban a korongolt fényezés és esztergálás elkülönítési lehetősége

nehézkes. Az edények falán sok esetben az esztergálásnyomoknak tűnő jegyek erős fénnyel párosulnak. A

nyom technológiai rekonstrukciója egyelőre bizonytalan. Szintén bizonytalan az erős, utólag (?) fényezett

tagolások kialakításának technológiája is. A kántorjánosi leletanyagban a helyzet jóval egyszerűbb: az

anyag túlnyomó része egyszerű, fénytelen esztergálás nyomait viseli magán. A fényes esztergálás nagyon

ritkán tűnik fel. A gyenge fényű edények fő előállításai technológiája tehát a korongon való áttörlés volt.

Az edényfal árkokkal–bordákkal tagolása korongolással és esztergálással is történhetett.

A korongolt felületkezelésekről együttesen elmondható, hogy ebben a korai, 3. századi anyagban

igen sokféle nyom elkülöníthető egymástól, amelyek legalább háromféle technológiai folyamatot jelölnek

(áttörlés, korongon fényezés, esztergálás). Közülük az egyszerű áttörlés és a korongon fényezés többnyire

gyenge fényű edényeket eredményezett. Ezek számát az esztergálás fénytelen változata magasan

meghaladja, mégis, összességében a különböző technikájú fényezett edények vannak többségben (185 ill.

117 db, azaz 62% fényezett).

4. A korong használata nélkül fényezett edények esetében a következő altípusokat különítettem el:

Altípus Töredékszám (db)

4.1 korong használata nélkül gyengén fényezett 6

4.2 korong használata nélkül kavicsolt, fénytelen 1

4.3 függőleges simítás 4

A 4.1. altípus homogén redukált égetésű, puhára égett szürke kerámián jelentkezett (köztük egy

korsófülön). Besimított díszítéssel egyedül a 2. altípus kombinálódott. A függőleges simítású edények

közt a feltételezhetően korsóhoz tartozó töredékeken kívül egy hombár vagy gömbös testű edény 13 cm

26 Az edényfelület jellegét a „síkozott felület” kifejezés írja le legjobban, azonban használata a szakirodalomban többértelmű,

ezért itt nem célravezető.

2.1; 14%

2.2; 6% 2.3; 4%

2.5; 8%

2.6; 4%

2.7; 8%

2.8; 10% 3.1; 6%

3.2; 33%

3.3; 4% 3.4; 3%

A korongolt felületkezelések altípusainak együttes megoszlása

2.1

2.2

2.3

2.5

2.6

2.7

2.8

3.1

3.2

3.3

3.4


187

átmérőjű pereme is előfordult. A típus ritka előfordulása arra hívja fel a figyelmet, hogy a fényezést szinte

kizárólag fazekaskorong használatával érték el.

5. A híg agyagbevonat – slip – a fényezéstől nehezen választható el.27

A kántorjánosi és pócspetri

anyagban a felületkezelések sokszor rossz minőségen, kopottan jelennek meg. Az erősen kopott felszínű

kis töredékeknél a pontos technológia nem állapítható meg. Abban az esetben, ha a felületkezelés fénye

sávokba rendeződik, és a technológiai nyom jól látható, akkor a fényt általában a simítás adja. Ez a

felületkezelés is tud rétegesen leválni a felületről.28

A kántorjánosi anyagban vékony, sokszor töredékes, általában a redukált égetésű edény

színárnyalatától kissé világosabb vagy oxidáltabb (világosabb barna, vagy szürkés árnyalatok) híg

agyagbevonat volt megfigyelhető. Többnyire világosbarna bevonat tűnt fel az oxidált égetésű, slipes

edényeken is, de ezek száma nagyon csekély. A slipes töredékek nagyjából fele simítatlan, fényezetlen.

Az anyag másik fele a korongon áttörölt (2.1., 2.2. altípus) és fénytelen esztergálás (3.2., 3.4.) közt oszlik

meg, azaz a korongolt felületkezelés után még agyagbevonattal is ellátták őket. A slippel bevont edények

nagy része utólag kézzel eldolgozott felületű, egyedül néhány esztergált edény esetében hiányzik ez a

hibák javítására szolgáló munkafázis.

Ez a felületkezelés technológiailag különbözik a késő szarmata kori fényes bevonatoktól,

amelyeket elsősorban a barbár sigillatautánzatokon és az ún. tojáshéj színű engobe-bal ellátott edényeken

írt le a kutatás.29

Felületkezelési típus Töredékszám (db)

5 1 Slip, eldolgozott 15

2, 5 1 Korongon fényezett v. áttörölt, slip, eldolgozott 4

3, 5 (1) Esztergált, slip, (eldolgozott) 8

A korongolt kerámia díszítése

A besimított díszek motívumai közül egyedül a hullámvonaldíszítés jelentkezik.

A hombárok egyszerű besimított díszítése öt esetben tűnik fel bordadísszel együtt, és háromszor

anélkül. A borda minden esetben a besimított dísz tetejét határolja. A borda nélküli hullámvonaldíszek

szintén elsősorban hombárok vállára jellemzők. Egymás alatt besimított két hullámvonal csak egy borda

nélküli és egy fölül bordával tagolt hombár válltöredékén jelenik meg.

Díszítéstípus Edényszám

1.1 Besimított hullámvonal 8

1.2 Besimított kettős hullámvonal 2

1.3 Besimított sokszoros hullámvonal 1

2.1 Árkolás 8

2.2 Egyes borda 14

2.3 Egyes árok–bordadísz 2

2.4 Kettős árok 3

2.5 Lépcsős tagolás 4

2.6 Rádli 4

3.2 Bekarcolt kettős cikk–cakkvonal 1

27 Vö. VADAY – HORVÁTH 1999, 183. 28 Ahogyan a besimított díszítések is, amelyek esetében az engobe használata kizárható. 29 VADAY – RÓZSA 2006, 94.; VADAY et AL. 2011, 229–230.


188

Ezek a jellegzetességek elsősorban a gyomai leletanyag nagy mennyiségű párhuzamait idézik.

Gyomán a besimított hullámvonaldísz már az A fázisban megjelenik a szűk szájú hombárok és egyéb,

elsősorban gömbös testű edénytípusok nyakán, akár egymás alatt kettő is.30

A díszítések a nyakon, vagy

közvetlen a nyak alatt indulnak, utóbbi esetben a bordadísz alatti besimítás is jelentkezhet.31

A gyomai B

fázisban a formákkal együtt a díszítéstípusok is gazdagabbak lesznek.32

A gyomai anyagra a nyakról indított

díszítés jellemző, amely számos esetben a nyak alján elhelyezett egyes bordadísszel kombinálódik.

Ettől a rendszertől két besimított díszű edény tér el az anyagban: egy szórvány talptöredék, talpa

fölött közvetlen besimított cikk–cakkvonallal, korongolás nélkül besikált felülettel és egy sötétbarna,

sávokban korongon fényezett, sokszorosan besimított falú, tagolt peremű, meredek falú, nagyméretű mély

tál. Az edény teljes felületét kitöltő, több sávban alkalmazott hullámvonalas besimítás nagyon ritka

jelenség a 2–3. századi szarmata anyagban, és a későszarmata díszítőstílustól is idegen marad. Gyomán a

teljes felületre kiterjedő díszítés, besimított hullámvonal- vagy cikk–cakkvonal csak a B fázisban jelenik

meg, azonban közeli párhuzamként nem értelmezhető.33

Az anyag tizenegy besimított díszítésű edénye többnyire korongon fényezett vagy esztergált

felületű. A három kivétel közül az egyik a már említett korong nélkül polírozott aljtöredék; valamint két

slipes edénytöredék. Kezeletlen vagy szabad kézzel eldolgozott felületű edényeken a besimított díszítés

nem jelenik meg. A jelenség feltehetően azzal függ össze, hogy a besimított, lendületes hullámvonalak

kialakításához, ugyanúgy, mint a korongolt felületkezelésekhez, fazekaskorong használata lehetett

szükséges. A kántorjánosi anyag alapján feltételezhetjük, hogy a besimított díszítés és a korongolt

felületkezelések elterjedése párhuzamosan történt a szarmata területen.

A korongolt díszítések egyszerűek és viszonylag ritkák a kántorjánosi anyagban. Szinte kizárólag

korongolt felületkezeléssel rendelkeznek, vagy legalább (két esetben) a tagolás kiesztergálása bizonyos

volt. Közülük az egyszerű árkolás formailag meghatározható edényeken csak egy hombárvállon, valamint

egy pohár oldalán tűnik fel. Kettős korongolt árkolás két oldaltöredéken jelentkezett, egyiket gyenge

fényű esztergálással alakították ki, míg a másik kézzel eldolgozott felületű volt. Ezeken túl bordadísszel,

kettős korongolt árkolással és besimított dísszel is bír egy finom agyagbevonattal ellátott, vékony falú,

keményre égetett, kiváló minőségű szürke edénytöredék (5. tábla 8.). Az edény válla alá „lecsúszott”

besimított díszítés párhuzamát a ritka, erősen kihajló peremkialakítás figyelembe vételével kell keresni.34

Az egyes bordadísz az árkolásnál erősebben kötődik a formához: három kivétellel biztosan a vállon

található, 10 esetben hombárhoz vagy gömbös testű edényhez kötődik. Ez egybevág a szarmata kerámia

általános jellemzőivel, amelyre a többszöri bordákkal való tagolás nem jellemző, valamint a bordázás

bizonyos edénytípusok általánosan elterjedt formáiról (pl. tálak) szinte teljesen hiányzik. Érdekes módon

a korongolt felületkezelést ezeken az edényeken négy eset kivételével nem lehetett megfigyelni. Ez azt

jelentheti, hogy az egyszerű bordát a korongon való felhúzás során is könnyen ki tudták alakítani,

ellentétben a keskeny, határozott árkokkal, amely erősebben kötődik a korongon alakítás második

munkafázisához. A jelenség nagyobb mintákon való ellenőrzésre szorul.

Kombinált árok–bordadísz csak két hombárvállon fordul elő. Többszörös bordadísz és a különböző

árok–borda kombinációk, valamint a besimított díszítés korongolt tagolásokkal két oldalról való

határolása az anyagból teljes mértékben hiányzik, ami szintén egybevág más korabeli szarmata telepeken

megfigyelt tendenciákkal, amelyek jelentőségét eddig nem emelte ki a kutatás.

30 VADAY 1996, Fig. 49. 9., 14., Fig. 51. 5., Fig. 52. 15., 17. 31 VADAY 1996, Fig. 51. 5. 32 VADAY 1996, pl. Fig. 67. 4., Fig. 70. 3–19., Fig. 71. 33 VADAY 1996, Fig. 148. 13–15. E díszítéstípusok csak egy–egy edényhez köthetők, közülük a cikk–cakkdíszes meredek falú tál

már a késő szarmata – hun kori formák felé mutat (Fig. 85. 13.) a két egymás alatti hullámvonal pedig egy egyszerű, duzzadt és

enyhén tagolt peremű, meredek falú félgömbös tálon jelentkezik (Fig. 87. 8). 34 Pontos párhuzamát közölt anyagból egyelőre nem ismerem.


189

Gyomán a korongolt tagolások, elsősorban bordadíszek a hombárok nyakának alján jelentkeznek.

A besimított díszt ezek fölött a nyakon, alatta a vállon, vagy többszörösen alakították ki.35

Többszörös

tagolás csak nagyon ritkán tűnik fel, de ezek sem minden esetben keretelik a besimítást.36

A díszítést

keretelő tagolások egy kivétellel (kettős borda alatti árok, egy ritka típusú fazék alakú edényen37

) egy–egy

bordát jelentenek.38

Ugyanebbe a díszítéstípusba és hasonló formai típusba tartozik egy–egy edény Algyő–Pörös-ér39

és

Kishunhalas–Tesco40

lelőhelyről. Mindkettő 2–3. századi kontextussal bír. Az újhartyáni, kompolti és

kiskunhalasi anyagban – a közel azonos korú, illetve idősebb gyomai anyaggal szemben – a besimított

díszek minimális számban vannak csak jelen.41

A 3. századi Kompolton is csak egyetlen esetben tűnik fel

nyakborda alatti hullámvonaldísz.42

Ez a díszítésrendszer jellegzetesen eltér a késő szarmata szűk szájú hombártípusok vállon kiala-

kított besimított sávjától. Közvetlen a perem alatti besimított díszítés a késő szarmata korban elsősorban a

széles szájú, vízszintesen behúzott peremű, erősen összeszűkülő talpú hombárokon tűnik fel, ahol a

tagolást szintén a vállon, azaz a besimítás alatt helyezték el. Az eddigi közlések alapján valószínűnek

látszik, hogy a váll besimított sávja menti többszörös tagolás csak a 4. században terjedt el a szarmata kori

hombáredényeken. A díszítésrendszer kialakulásának körülményei a központi Barbaricum anyagának

nagyobb arányú közlésével előbb–utóbb pontosabban meghatározhatók lesznek.

A késő szarmata kori tárolóedények jellegzetes díszítőstílusa a felső-Tisza-vidéki régióban a

kántorjánosi település életének megszűnte után jelent meg. Amennyiben egyenes vonalú fejlődést lehetne

feltételezni a Barbaricum kerámiaanyagában, időrendi jelentőséget lehetne tulajdonítani annak is, hogy a

kései díszítésrendszer felé mutató egy–egy bordadísszel keretelt, a vállon kialakított besimítás, amely

Gyomán is csak a B fázisban tűnik fel, Kántorjánosin nincsen meg. Ez a második század közepe – vége

felé húzná a leletanyag keltezését. A viszonylag kis edényszám, valamint a regionális fejlődés isme-

retlensége miatt azonban ez az adat csak bizonytalanul használható fel a keltezéshez.

Végül egy kisméretű gömbös testű edény nyakon elhelyezett, kettős, egymás alatti bekarcolt cikk–

cakkvonalas díszítése emelendő ki. Az esztergált, sötétbarna slippel bevont felületű, keményre égetett

edény felszíne fekete, törése vörösbarna, díszítése gyengén kivitelezett. A díszítéstípus szarmata területen

nem terjedt el, legközelebbi párhuzamát az aranyosmeggyesi/Medieșu Aurit-i település anyagában

találtam meg, egy tagolt szájú, kisméretű gömbös testű edényen.43

Égetéstechnológia

A korongolt szarmata kerámia égetéséről korábban elterjedt vélemény volt, hogy az oxidált égetésű

edények arányszáma a késő szarmata – hun korban a korábbihoz képest lecsökken. Ezt Vaday Andrea a

Szolnok megyei anyag alapján cáfolta, a szarmata telepeken általános arányt 1:3–2:3 arányban állapította

meg.44

A kántorjánosi telepanyag ezt az átlagot negatív irányban erősíti meg: a redukált égetésű kerámia

aránya messze meghaladja a korábban közölt adatokat (76%–18% arányban). Az érték a szegvár–

oromdűlői telepen is hasonló, 80% körüli volt.45

35 VADAY 1996, pl. Fig. 67. 4., Fig. 70. 3–19., Fig. 71. 36 VADAY 1996, Fig. 70. 7., Fig. 71. 10. 37 VADAY 1996, 112., Fig. 71. 1. 38 VADAY 1996, Fig. 70. 3., Fig. 71. 8., Fig. 72. 17., Fig. 122. 11. 39 SÓSKUTI 2010, 2. kép 12. 40 ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 9. kép 3. 41 VADAY – SZEKERES 2001, 241.; ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 95. 42 VADAY – HORVÁTH 1999, 29. tábla 29. Az edény válla töredékes. 43 MATEI – STANCIU 2000, Pl. 12a. 14. 44 VADAY 1999, 558. 45 ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 72.


190

Égetésminőség Edényszám %46 %

1. redukált, egységesen átégett 222 46 46

2. redukált mag, sötétebb felület (+héj) 81 17

Σ:

30

3. redukált mag, világosabb felület (+héj) 7 2

4. redukált mag, oxidált héj, redukált felület 9 2

5. redukált mag, redukált egyenetlen árnyalatok a felületen (vagy a teljes törésen) 10 2

6. redukált mag, oxidációs foltok a felületen (vagy a homogén redukált felületű edény törésén) 9 2

7. oxidált mag, redukált felület (+héj) 28 6

8. oxidációs, egységesen átégett 40 8 8

9. elégtelen oxidáció: redukált mag, oxidált felület 11 2 Σ:

10

10. elégtelen oxidáció: redukált mag, oxidált héj, foltos felületi oxidáció 6 1

11. elégtelen oxidáció: oxidált mag, redukáltabb, de egységesen oxidált felület 26 5

12. elégtelen oxidáció: oxidált mag, egységesen oxidáltabb felület 6 1

13. vegyes égetés: foltosra átégett 8 2 2

14. nem állapítható meg (másodlagosan égett vagy töredékréteg) 22 4 4

A szarmata kerámia készítésének szervezeti hátterének megismeréséhez csak nagy sorozatokon

ismételt, részletekbe menő vizsgálatokkal juthatunk. A kántorjánosi korongolt kerámia égetése a késő

szarmata kori telepanyagokhoz képest változatosan gyenge minőségű. Ez az anyag keménységére és a

színárnyalatok megoszlására is vonatkozik. A korongolt kerámiában kevés a keményre (20%), és nagyon

kevés a csengő hangúan jó minőségűre (9%) égetett edénytöredék.

A kántorjánosi anyagon sokféle elégtelen égetésminőség jelenik meg. Ezek bevonásával

lényegében teljessé váló sorozatot kaptam, amelyben a jól kiégetett kerámiáktól az elégtelen égetési

eljárásokon át a vegyes égetésig minden előfordul, és a különböző redukciós és oxidációs égetés-

minőségek ellentétpárokként egymással szembe állíthatók. Ezért a néhol nagyon kis töredékszám ellenére

a teljes égetési sor összevonások nélküli, részletes közlése mellett döntöttem.

A kántorjánosi korongolt kerámia közel fele homogén redukciós égetéssel készült, azaz a felszín és

a törésfelület egységes színű. Ezen az égetésminőségen belül a világosszürke, valamint a középszürke

szín uralkodik. A 2. égetésminőség esetében a sötétszürke szín dominál (56 db, 68%). A késő szarmata

anyagban a 2. égetésminőség általában egy árnyalattal sötétebb felületetet, azaz mérsékelt felületi

redukciót jelent; ezzel szemben itt kevésbé szabályozott égetésre, gyorsabb atmoszféraváltozásra utalnak

az erős színárnyalati különbségek (pl. világosszürke törésű fekete kerámia). Vonatkozik ez a nagyon kis

esetszámú 3. égetésre is, amelynél értelemszerűen a világosabb árnyalatok a dominánsak.

A 4. égetésminőség a késő szarmata kori kerámiaanyagra nem jellemző, szemben a gepida kori

kerámiával.47

A gepida kerámia esetében a törésfelületében és felületén is általában egységes, azonos

46 100% ebben az esetben a korongolt kerámia edényszáma.

1; 46%

2; 17% 3; 1%

4; 2%

5; 2%

6; 2%

7; 6%

8; 8%

9; 2%

10; 1%

11; 5% 12; 1% 13; 2%

14; 5%

Az égetésminőségek aránya 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

red. 46%

el. ox. 30%

ox. 8%

el. ox. 10%

v. 2% nm. 4%

Az égetéstípusok aránya

redukált

elégtelen redukció

oxidált

elégtelen oxidáció

vegyes

nm.


191

színűre átégett, esetleg foltokkal tarkított felületű edények egy részén jelzi a vékony, határozott,

oxidáltabb (pl. világosszürke, vörösbarna) héj a tökéletlen égetést. A néhány, ugyanebbe a körbe

sorolható kántorjánosi töredék abban tér el a gepida anyagtól, hogy a redukált magnál – az oxidatív

égetési fázis után – árnyalatokkal sötétebb felület képződött, az oxidált héjak pedig szinte kizárólag

barnás árnyalatokban tündökölnek (pl. sötétszürke felület, vörösbarna héj, világosszürke mag). Az 5. és

6., redukált és oxidált foltokkal tarkított szürke kerámia ezekhez a tendenciákhoz hasonlóan a redukált

égetés szabályozatlanságára, gyenge minőségére mutatnak rá. A 7. égetésminőség ugyan megjelenik az

anyagban, de a töredékek elsősorban világos- vagy középszürkék, vörösbarna törésfelülettel. A vörös

törésű fekete kerámia elhanyagolható számban van csak jelen (öt edény), s mivel az égetésminőség

jelenléte a 3–6. számúhoz hasonlóan esetlegesnek értékelhető, ezek a töredékek önálló anyagtípust nem

alkotnak.

A világosszürke szín csak az 1. égetésminőségben uralkodó. Az egyéb redukált égetésminőségek

végeredménye elsősorban sötétszürke felületű kerámia lett. Fekete kerámiát a 2., 4., és 7.

égetésminőséggel értek el (összesen 11 edény esetében).

Összesítve a fenti két diagram eredményét, azt láthatjuk, hogy e változatos égetésminőségek

végeredményben kiegyenlítették egymást, és a redukált kerámia a szürke minden árnyalatát bőségesen

felmutatja:

Az oxidált kerámia a jól átégett töredékeken túl szintén számos minőségbe sorolható. A késő

szarmata anyagban korábbi munkám során csak egyetlent különíthettem el: az elégtelen oxidáció azon

változatát, amikor a töredék felszíne egységesen oxidált, de réteges törésfelületének közepén szürke mag

húzódik (9.). Ezzel szemben itt egyenetlenebb égetési folyamatra utaló jegyekkel is találkozhatunk. A 10.

minőség esetében a gyenge oxidáción átesett edénynek a felülete is foltos maradt. Ez a minőség közel áll

az 5. és leginkább a 6. számú, már inkább rossz redukciónak, semmint rossz oxidációnak nevezhető

égetéshez. Három különböző égetési fázisa miatt leginkább a 4. égetésminőség fordított eljárásaként

definiálhatjuk.

47 Ezt készülő doktori disszertációm késő szarmata és gepida kori anyagára (Rákóczifalva–Bagi-földek 5–8–8A. lelőhelyek),

valamint a hódmezővásárhely–kishomoki gepida település leletanyagára alapozom. Utóbbi lelőhely anyagfelvételét Soós

Eszterrel közösen végeztük el.

1.1; 38%

1.2; 33%

1.3; 12%

1.4; 17% 4; 0%

Az 1. égetésminőség színárnyalatai (n= 222)

1.1

1.2

1.3

1.4

4

1.1; 9%

1.2; 16%

1.3; 45%

1.4; 7%

4; 8%

foltos; 15%

A 2-7. égetésminőség felületi színárnyalatai (n= 146)

1.1

1.2

1.3

1.4

4

foltos

1.1; 27%

1.2; 26%

1.3; 25%

1.4; 13%

4; 3% foltos; 6%

A redukált kerámia felületi színárnyalatai (n= 368) 1.1

1.2

1.3

1.4

4

foltos


192

A 11. égetésminőségbe az oxidált magú, és szintén oxidált, de enyhén foltos vagy – reduktív

irányba – sötétebb felületű edényeket soroltam be (pl. világosbarna felület, vörösbarna törés). Ez a

minőség az égetési folyamat végének romlásával, tökéletlenségével a 3. minőségre emlékeztet, ahol a

redukció bizonyult kissé gyengének. A ritka 3. minőséggel szemben a 11. minőség igen nagy százalékát

képviseli a rosszul oxidált kerámiának, többségük barna foltosra égett felülettel rendelkezik.

Végül a 12. égetésminőség, amelybe a magnál oxidáltabb felületű (vörösesebb) edényeket sorol-

tam, az égetés utolsó fázisában a végső színt adó égetési folyamat felerősödését mutatja, azaz lényegében

a 2. minőség (fokozott felületi redukció) párját alkotja. Töredékszáma csekély.

Az egységesen oxidált edények jó minősége az elért színárnyalatokban is tükröződik: szinte azonos

arányban (40–40%) téglavörösre, vagy halvány téglavörösre, narancssárgára égett. A maradék 18%-on a

barnás színárnyalatok osztoznak. A 9. és 12. minőség szinte kizárólag homogén vörös felületű, réteges

törésű kerámiát jelent, néhány barna töredékkel, míg a 10–11. égetésminőség túlnyomórészt vöröses–

világosbarna–sárgásbarna foltos felületűre égett. Összességében az oxidált égetésű kerámia alig több mint

fele (56%) égett ki egységesen vörös felszínűre.

A kapott eredményeket adatok híján egyéb korabeli telepanyagokkal nem lehet összevetni.

Összegzésképpen annyi állapítható meg, hogy míg az égetés fő tendenciái az anyagban megegyeznek a

szarmata területen elterjedttel, addig alaposabb vizsgálat nyomán kiderült, hogy a leletanyag több mint

fele (52%-a) elégtelen égetésen esett át; míg a leggyakoribb egységesen átégett, „jó minőségű” anyag-

típus a kenődően puha, világosszürke–középszürke színű kerámia (a korongolt anyag 26%-a). Mindez

egy kezdetlegesebb fazekasságra utal, amelyben az égetési folyamat hosszát és minőségét a készítők nem

tudták jól szabályozni és biztosítani. Kérdés, hogy ilyen rossz minőségű árut előállítani csak az üllőihez

hasonló nagyságrendű selejtanyag48

képződése mellett lehetett-e. Másik lehetőségként felvethető, hogy a

rossz minőség inkább annak az óvatosságnak köszönhető, hogy minél nagyobb arányú használható árut

készítsenek, akár gyenge minőségben is. Ez a tömegtermelés létezése ellen szólhat. A kérdés

megválaszolásához több fazekasműhelyre, vagy az ismert műhelyek áruinak részletesebb technológiai

értékelésére lenne szükség.

A technológiai minőség a formai típusok esetében különböző arányú lehet. A hombártöredékek

kétharmada (66%) kapott korongolt felületkezelést, és nagyrészt (70%) az 1., jó minőségű redukciós

égetéstípusba tartoznak. A hombárok jobb minőségi szintje a leletanyag általános jegyeihez képest fölveti

annak lehetőségét, hogy egyes formai típusokra specalizálódott fazekasműhelyekkel lehessen számolni

szarmata területen is.49

A hombárok előállítására szakosodott műhelyek feltételezését valószínűsíti az is,

hogy ezen nagyméretű edények előállítása nagyobb gyakorlatot és komolyabb technikai hátteret

igényelhetett.

48 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR – MÉRAI 2011, 347. 49 Hasonlóan az aranyosmeggyesi fazekasműhely feltételezett funkciójához, ld. GINDELE 2011, 431.

1.5; 2%

2.1; 40%

2.2; 42%

3.1; 0%

3.2; 0%

3.3; 5% 3.4; 0%

3.5; 3% 3.6; 5% 3.7; 3%

A jól oxidált kerámia színárnyalatainak aránya (8. égetésminőség) (n=40) 1.5

2.1

2.2

3.1

3.2

3.3

3.4

3.5

3.6

3.7

1.5; 1%

2.1; 29%

2.2; 27%

3.1; 2%

3.2; 5%

3.3; 5%

3.4; 0%

3.5; 1%

3.6; 2%

3.7; 1%

foltos; 27%

Az oxidált kerámia felületi színárnyalatainak aránya (8-12. égetésminőség) (n=89)

1.5

2.1

2.2

3.1

3.2

3.3

3.4

3.5

3.6

3.7

foltos


193

Formai tipológia

A kántorjánosi leletanyag formai típusainak párhuzamai elsősorban a térség közölt leletanyagában

kereshetők.50

Ezen túl szükségesnek mutatkozik elvégezni a vizsgálatot az ismert nagy felületű fel-

tárásokból származó középső szarmata kori leletanyaggal is, attól függetlenül, hogy ezek mely tájegysé-

geken találhatók. A teljes anyagra érvényes, hogy a távoli régiókból idézett párhuzamok nem a közvetlen

összefüggéseknek vagy kronológiai bizonyítóerejüknek köszönhetően érdemelnek figyelmet; gyakori

idézésük a kutatási állapotnak köszönhető.

Hombárok

A kántorjánosi hombárok egy formai típusba, a szűk szájú, karcsú hombárok kis- vagy közepes

méretű változatai közé tartoznak.51

Peremátmérőjük 12–22 cm közötti. A császárkori és a szarmata

telepek másik legelterjedtebb típusának, a széles szájú, erősen behúzott peremű hombárok típusának52

megjelenésére nem utalnak sem a nagyobb oldaltöredékek, sem a peremkiképzések. A település

tárolóedényei kizárólag jól iszapolt finomkerámiából készültek, az ún. északi típusú hombárok53

az

anyagból szintén hiányoznak.

A teljes formát csak minimális számú esetben rekonstruálhatjuk (14. tábla 2.). A nagyobb

hombártöredékek között közepesen (2.; 11. tábla 11.) és vízszintesen kihajló, ferdén levágott peremű

(3.4.; 14. tábla 1.) példányok is mutatkoznak.

A kántorjánosi hombárok egymástól jól elkülöníthető peremtípusokba sorolhatók. Az álló – azaz a

perem belső síkja nem hajlik ki –, duzzadt, lekerekített peremű edények (1.) között érdemes meg-

különböztetni az enyhén ívelt nyakú (pl. 4. tábla 8.), valamint a kónikus nyakú (pl. 8. tábla 11.)

darabokat, amelyek különböző vonalvezetésű edényeket jeleznek. Hasonló jelenség figyelhető meg az

enyhén vagy közepesen kihajló, megvastagodó, lekerekített peremű edények (2.) esetében is: az ívelt

nyakúak (pl. 4. tábla 10.) mellett magas, kónikus nyakúak is megjelennek (pl. 1. tábla 7.).

Az 1. és 2. peremtípus az Alföld legelterjedtebb szarmata hombárperem-típusai közé tartozik.

A valószínűleg 2. századi szegvári telepről még szinte teljesen hiányoznak.54

A legegyszerűbb kiképzésű

1. típusú perem elkülönítésére a 2.-tól eddig nem került sor az anyagközlésekben. A rövid, duzzadt

peremek belső ívelésének teljes hiánya valószínűleg fontosabb tipológiai tulajdonság, mint a hosszabb,

duzzadt peremek kihajlásának pontos szöge, amely a gyorskorongolt anyagban egyenletesen

(véletlenszerűen?) oszlik meg a nagyjából 45 fokos tartományig. Az 1. peremtípus megjelenése regionális

különbségekre is rávilágíthat, hiszen pl. az újhartyáni anyagból szinte teljesen hiányzik.55

Az 1. típust a

jövőben szintén el kell különítenünk az ún gyűrűsen megvastagodó peremektől, amelyek esetében az

edényfal kifelé és befelé is megvastagszik.56

Az 1. és 2. peremkiképzéshez tartozó peremátmérők 12–21

cm között mo-zognak, de a 15 cm körüli kisebb tartományban több található belőlük.

A hombárperemek harmadik típusát a vízszintesen kihajló, viszonylag rövid peremek (3.) adják.

A peremtípusnak számos változata különböztethető meg: a kántorjánosi töredékek szinte mind külön

variációt képeznek. Megjelenik az egyszerűen kihajló, vízszintesen levágott perem (3.1.; 8. tábla 2.), az

enyhén fedőhornyos, külső élén kissé felhúzott perem (3.2.; 5. tábla 7., 1. tábla 10.), a hosszú, külső élén

tagolt hombárperem (3.3.; 7. tábla 2.), valamint a vízszintesen kihajló, ferdén levágott, de nem visszahajló

peremkiképzés is (3.4.; 14. tábla 1.). A vízszintesen kihajló peremek a nagyobb átmérőjű edények közé

tartoznak (17–22 cm).

50 Legnagyobb részük Istvánovits Eszter kiadatlan kandidátusi értekezésének katalógusában található, ld. ISTVÁNOVITS 1986. 51 VADAY 1989, 138. 52 PÁRDUCZ – KOREK 1958, 30–31. A jelenség értékelését ld. alább. 53 ISTVÁNOVITS 1986, 28–35.; ISTVÁNOVITS 1993, 20–21. 54 ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 73. 55 Pl. VADAY – SZEKERES 2001, 23. kép. 56 Tálak esetében a gyűrűs peremtípust ugyanígy határozta meg RÓZSA 2000, 89.


194

A 3. típus a legkorábbi telepanyagokban is jelen van a lekerekített peremek mellett, amelyek

számát Újhartyánon meg is haladja.57

A vízszintes peremeken előforduló fedőhorony (3.2.) önmagában

nem korhatározó, megvan már az újhartyáni és a kompolti telepen is, Gyomán azonban úgy tűnik, csak a

B fázisban terjed el.58

Az altípus elkülönítendő a széles, hármas tagolású késő szarmata – hun kori

peremkiképzéstől.59

A vízszintesen kihajló, hosszú, külső élén tagolt hombárperem (3.3.) ritkán a korai

telepanyagokban is feltűnhet: Gyomán teljesen hiányzik, de Újhartyánon megtalálható,60

és viszonylag nagy

mennyiségben van jelen Kompolton.61

A ferdén és függőlegesen levágott perem (3.4.) párhuzamai ritkák.62

Önálló peremtípusba (4.) sorolható a 4. tábla 13. ferdén levágott, erősen lehajló, 21 cm átmérőjű

peremtöredék. Párhuzamait a megyei leletanyagban számos helyen,63

valamint helyi variációit Új-

hartyánon és Kompolton is megtaláljuk,64

de a típus mindenhol ritkának számít.

A vízszintes peremű hombártípusok átfogó rendszerezésre várnak. A kevésszámú és eltérő altípusú

kántorjánosi töredékek jelezhetik azt, hogy ezt a peremtípust nem a legközelebbi műhelyek készítették, de

nagyobb anyagközlések híján csak feltételezhető – a kompolti anyag alapján – hogy elsősorban az Észak–

Alföldön terjedhettek el. A kompoltihoz hasonló változatosságú peremkiképzések a késő szarmata – hun

kori anyagokban nem jelentkeznek: a vízszintesen kihajló peremek egyszerűsödnek, vastagok és

rövidebbek lesznek, mint korábban; vagy egy másik jól elkülöníthető típust: vaskos, erősen behúzott,

lekerekített élű peremeket alkotnak, amelyek más formához (széles szájú hombárokhoz) köthetőek. A

kompolti jellegű vízszintes peremek jelenléte ezért a 3. század felé húzza a keltezést.

1. ábra

A kántorjánosi hombárok tipológiája

57 VADAY – SZEKERES 2001, 240. 58 Pl. VADAY – HORVÁTH 1999, 51. tábla 5–8.; illetve VADAY – SZEKERES 2001, 240., 10. kép 2., 20. kép 6., 28. kép 7., 23. kép

13–14., 16.; VADAY 1996, Fig. 73. 5., Fig. 74. 12., 15. Megyei párhuzama pl. ISTVÁNOVITS 1986, CXLVI. tábla 7. (Tiszavasvári–

Józsefhalom-Téglás); ISTVÁNOVITS 1993, VI. tábla 14. (Apagy–Peckestanya). 59 VADAY 1989, 138.; RÓZSA 2000, 90.; SÓSKUTI 2005, 245. 60 VADAY – SZEKERES 2001, 11. kép 7., 27. kép 6., 31. kép 10. 61 VADAY – HORVÁTH 1999, pl. 19. tábla 25., 25. tábla 8., 27. tábla 16., stb. Megyei párhuzama pl. ISTVÁNOVITS 1986, CLXXIV.

tábla 7. (Tiszavasvári–Paptelekhát, tagolt és besimított vállú). 62 VADAY – HORVÁTH 1999, pl. 28. tábla 35., 30. tábla 4. 63 ISTVÁNOVITS 1993, 4. tábla 4. (Apagy–Peckestanya); ISTVÁNOVITS 1986 CLXXIV. tábla 15. (Tiszavasvári–Paptelekhát),

CXCIII. tábla 3., CXCVIII. tábla 2. (Tiszavasvári–Paptelekhát); CCXXXIII. tábla 1. (Újfehértó). 64 VADAY – SZEKERES 2001, 11. kép 17., 31. kép 3., 6.; VADAY – HORVÁTH 1999, 31. tábla 16.

1

2

3.1

3.2

3.3

4


195

A hombárformák eredetkérdései

Az újhartyáni település anyaga kapcsán Vaday Andrea a karcsú, magas testű hombárok római

eredetét feltételezte.65

Hasonló típusba sorolható a gyomai telep hombárjainak túlnyomó többsége is,66

és

ez a karcsú testű változat Kántorjánosin is megjelenik (6. tábla 7.). A kántorjánosi anyag nagyobb része

azonban a gyomai hombárok profiljához képest arányaiban szélesebbnek tűnik, és inkább a késő szarmata

kori, öblösebb formák felé mutat.67

A közölt Jász–Nagykun–Szolnok megyei leletanyagban is inkább a

szűk szájú hombárok kései, erősebben hasasodó típusai uralkodnak, amelyeket Vaday Andrea két további

(egy szűkebb és egy szinte hordótestű, öblös) csoportra osztott.68

A középső szarmata kori telep-

anyagokban mai tudásunk szerint – Kompolt kivételével – uralkodó karcsúbb forma csak ritkán van jelen

a Szolnok megyei anyagban, például egy hosszú, bordás nyakú, kónikus vállú edény esetében, amelynek

hasonlóságaira a kelta–dák jellegű anyaggal Vaday Andrea is figyelmeztetett.69

A Szabolcs–Szatmár–

Bereg megyei anyagból szűk nyakú, gyűrűsen megvastagodó peremű nyúlánk testű hombárt közöltek

példaként Tiszalök–Ciberésről, amelynek hombár-, tál- és gömbös testű edénytípusai pontos megfelelői a

kántorjánosi anyagnak.70

Valamivel későbbi jellegzetességeket mutat pl. a Tiszadada–Kálvinháza,

Homokos-i telep, amelyen szintén jelen vannak a szűk szájú hombárok.71

A szarmata telepek másik jól elkülöníthető, jellegzetes hombártípusa a széles szájú, behúzott

peremű, magasan vállasodó, majd erősen összeszűkülő talpú edény. Kevés ide tartozó, teljesen rekonstru-

álható hombárunk van, de a széles szájú, vastag, erősen behúzott, egyben vízszintesen kihajló peremek

elsősorban ehhez a formai típushoz köthetőek. Ezért a peremtípus elterjedésének vizsgálata is fontos

információt hordoz: az alföldi szarmata finomkerámiában a közölt anyag alapján a Békés megyei

anyagokban feltűnően korán és nagy számban jelennek meg. A gyomai anyagból kiindulva leghamarabb

a 3. század közepe táján terjedtek el a területen.72

Ezzel szemben a Szolnok megyei anyagban a késő

szarmata – hun kornál korábban nem tűnnek föl.73

Vaday Andrea már ekkor is utalt rá, hogy a széles

szájú, vastag, behúzott peremű öblös tárolóedények nagy számban a Körösöktől délre eső területen

terjedtek el.74

Az edénytípus széles körben elterjedt a kései Békés megyei anyagokban,75

de jellegzetes típust

képvisel Rákóczifalva–Bagi-földek késő szarmata – hun kori telepén is.76

A Hajdú–Bihar megyei

anyagokból közlések híján csak néhány hasonló, besimított díszű edényt ismerünk, amely esetükben

szintén a 3. századnál későbbi keltezést valószínűsíti.77

A pannoniai ripa menti területekről (azaz Pest és

Bács–Kiskun megye területéről) hasonló edények eddig nem kerültek közlésre, amely a közvetlen

pannoniai hatás ellen szól. Hasonló formai jegyeket mutat a kompolti telep leggyakoribb hombártípusa,

azonban az erősen szűkülő, zömök test itt más peremtípusokkal jelentkezik.78

Közvetlen technológiai,

időrendi kapcsolatuk az elemzett edénytípussal egyelőre kétséges. Az északkeleti területre, a Felső-Tisza-

vidékre jellemző, hogy ez a formai típus elsősorban az északi típusú hombárokon jelenik meg.79

65 VADAY – SZEKERES 2001, 240. Legjobb barbaricumi párhuzama a szolnok–szandai temető sírkerámiái közül került elő, vö.

VADAY 1989, Kat. 294, T. 98. 4. 66 VADAY 1996, Fig. 67–76. 67 Pl. VADAY 1997, 11. kép (Tiszaföldvár–Téglagyár). 68 VADAY 1989, 138. 69 VADAY 1989, 139., Abb. 33. 21. 70 ISTVÁNOVITS 1986, CVII. tábla 8. 71 ISTVÁNOVITS 1986, Kat. 193., 103–107. A település feltehetőleg a 3. század második felétől létezett. 72 A B fázisban még csak szórványosan jelennek meg, ld. VADAY 1996, Fig. 70. 19. 73 VADAY 1989, Abb. 32–33. 74 VADAY 1989, 139. 75 VADAY – RÓZSA 2006, 97.; VADAY et AL. 2011, 213. 76 MASEK 2011, 51. 77 ISTVÁNOVITS 1981, I. tábla, Kat. 31., 33., 62. 78 VADAY – HORVÁTH 1999, 36. tábla 5., 37. tábla 18., 31. tábla 16. 79 A térség anyagának további elemzését ld. a pócspetri hombárok értékelésénél.


196

Párducz Mihály a kárpát-medencei, így a szarmata Barbaricum anyagában két hombártípust

különített el: egy szűkebb, és egy öblösebb típust. Ezt a megkülönböztetést a szakirodalom azóta is

használja, annak ellenére, hogy a megállapítást nem szarmata telepanyaggal kapcsolatban fogalmazta

meg.80

A 2. formai típus lényegében a Richthofen Bolko által is vizsgált ún. „Krausengefäss”-ek forma-

világával azonos. Ezeket az edényeket három területen vizsgálta: a dák, a római, és a késő császárkori

erdélyi germán leletanyagban, és a formai típus La Tène hagyománya, azaz dák eredete mellett érvelt.81

Párducz ezzel szemben már az 1940-es években megfogalmazta, hogy az elsőbbség a római kori barbár

kultúrák között a szarmata településeket illeti.82

A dák anyagok edénytípusai szerinte a szarmatával közös

vaskori hagyományból születtek, ezért a dák edények nem tekinthetők előképnek.

Ma már látható: Párducz Mihály elmélete annyiban pontatlan volt, hogy minden tárolóedénytípus

eredetét egyszerre kereste, azokat is ide sorolva, amelyekről egyébként Richthofen Bolko tanulmányában

nem esett szó. A magyar kutatás ehhez még, többek között Párducz Mihály eredményeire hivatkozva,

hozzátette, hogy amint a pannoniai hombárok is helyi kelta hagyományból erednek, úgy a daciai

példányok sem a korábbi dák anyag leszármazottai, hanem a helyi kelta karakterű anyagból fejlődhettek ki.83

Az előbbieket összegzőleg mára azonban az a kép körvonalazódik, hogy a széles szájú, behúzott

peremű, az ún. Krausengefäss-ekhez hasonlító formai típus a 2–3. századi szarmata telepanyagokra nem

jellemző, hanem csak később terjedt el az Alföld területén, s akkor is csak regionálisan. A két fő formai

típus eredetkérdése tehát nem vizsgálható közösen. A szűk szájú, karcsúbb hombárok altípusainak

esetében valóban számolhatunk közvetlen vaskori ill. római hatással és a szarmata kultúra kisugárzásával

is;84

míg a széles szájú, behúzott peremű hombárok esetében inkább a szomszédos császárkori kultúrák

Alföldre gyakorolt hatását tételezhetjük fel.

Az eredetkérdések szempontjából kiemelkedően fontos volna a legkorábbi szarmata kori

települések anyagának közlése, valamint a szarmata szállásterület peremvidékéről előkerült telepek

értékelése is. A kántorjánosi szarmata telep e szempontból egyértemű képet közvetít. Tárolóedényeinek a

szomszédos császárkori kultúrák edénytípusaival közvetlen kapcsolata nincsen, azok – a vaskori vagy

római hagyományra épülő – szarmata kori edénytípusoknak határozhatók meg. A széles szájú, behúzott

peremű hombárok hiánya megerősíti, hogy e vaskori hagyomány – esetleg a szarmata szállásterület

peremvidékein továbbélő – közvetlen átvétele valószínűtlennek tűnik, szemben a többszörös átvételek

lehetőségével. Amennyiben a kántorjánosi adatokat legalább a régióra általánosítjuk, ez az időpont

hozzávetőlegesen a 3. század közepe utánra keltezhető. Az északi típusú hombárokkal való kapcsolat

anyag hiányában nem elemezhető. A kérdés további kutatásához elsőrendű fontosságú lesz az

aranyosmeggyesi, kora császárkori, kulturálisan szabad dákként értékelt fazekasközpont leletanyagának

közzététele, amely a feltételezések szerint tárolóedények készítésére specializálódhatott.85

Tálak

A Drag. 37 tálformát utánzó szarmata félgömbös tálak változatai már a legkorábbi szarmata

telepeken is tömegesen jelen vannak, és a szarmata kultúra végéig jelentős részét képezték a

kerámiaanyagnak.86

Közülük az előképhez legközelebb álló, szinte függőleges falindítású edények

olyannyira ritkák, hogy velük kapcsolatban Vaday Andrea arra figyelmeztetett, hogy ezeket nem

tarthatjuk közvetlen, korabeli imitációnak, csak egy későbbi formaváltozatnak.87

Ezt a 2–3. századi

szarmata telepek leletanyaga is alátámasztja, amelyekben a függőleges falú, mély félgömbös tálak csak

80 PÁRDUCZ – KOREK 1958, 30–31. 81 BOLKO 1931, 261. 82 PÁRDUCZ 1941, 31.; PÁRDUCZ – KOREK 1958, 31. 83 BARKÓCZI – BÓNIS 1954, 151. 84 PÁRDUCZ – KOREK 1958, 31. 85 GINDELE 2011, 431. 86 VADAY – SZEKERES 2001, 241. 87 VADAY 1989, 150., Abb. 40. 38.


197

ritkán tűnnek fel.88

A korai telepek uralkodó táltípusa az előképnél nyitottabb, többé–kevésbé ívelt falú

félgömbös táltípus, amely a kántorjánosi tálak 1. típusát is képezi (pá.: 19–28 cm).

A 2. típusba a kónikus falú tálakat soroltam (pl. 2. tábla 2., 21. tábla 11., pá.: 14–30 cm), amelyek

az 1-hez hasonlóan nagy számban vannak jelen. E tompa hastörésű, vagy teljesen kónikus falú tálak a

Közép-Tisza-vidéken kifejezetten ritkák.89

A 3. típusba mindössze egyetlen tál volt sorolható (8. tábla 1.). A csonkakúp alakú, bikónikus tálak

a félgömbös tálak mellett a késő szarmata telepek legáltalánosabb táltípusát képezik, de tömeges

gyártásuk kezdeti időpontja bizonytalan.90

A 3. század első felében terjedő használatra utal a síranyagok

mellett az, hogy kis számban már a gyomai B fázisban feltűnnek.91

Az egyetlen kántorjánosi töredék ezt a

képet alátámasztja, és a táltípus elterjedését a Barbaricum északkeleti pereméig tolja ki.92

Korai keltezését

az is sejteti, hogy arányai – a későbbi mély tálaktól eltérően – a lelőhely félgömbös és kónikus testű

tálaihoz közelítenek.

Az anyag legegyedibb tálja a 4. tábla 1. töredék (4.). A kissé zárt forma a szarmata leletanyagban

szokatlan. Az edényfelület teljes besimított díszítése, és a többszörös, ritkás bordadísz sem mondható

jellemzőnek a szarmata kerámiaanyagra. Legközelibb párhuzama Apa–Moşia Brazilor településének 2.

fázisából ismert rácsmintás besimítással.93

2. ábra

A kántorjánosi tálak tipológiája

Tálperemek

A település anyagában nagyon kevés rekonstruálható formájú edényt találunk. A nagyobb

töredékek alapján feltételezhető, hogy a kónikus falindítású, többnyire erősen behúzott peremű tálak

kónikus, vagy esetleg bikónikus alakúak lehettek, míg az álló peremek a félgömbös tálak fő peremtípusát

képviselik. Az anyag pontos értékeléséhez azonban a peremek önálló vizsgálatára van szükség.

88 Pl. VADAY – SZEKERES 2001, 15. kép 2.; VADAY – HORVÁTH 1999, 35. tábla 13.; VADAY 1996, Fig. 57. 12–13., 16–17. (A

fázis); Fig. 87. 10–16., 90. 3–10. (B fázis). 89 VADAY 1989, 148., pl. Abb. 40. 1. 90 Jász–Nagykun–Szolnok megyében kisméretű példánya sírmellékletként már a 2. század végén – 3. század elején is előfordul,

ld. VADAY 1989, 149. 91 VADAY 1996, Fig. 85. 6., 13–14., 16. 92 Ez a jellegzetesen szarmata táltípus a határvidéken a kulturális besorolás fontos eszköze lehet, ld. pl. a piskolti késő szarmata –

hun kori telep leletanyagát, ld. GINDELE 2010, Abb. 54–55. 93 GINDELE 2010, Abb. 36. 9.

2

1

2 2

3

5

4

7

1

3

4/6


198

A kántorjánosi tálperemek a következő típusokba sorolhatók:

1. erősen behúzott, megvastagodó peremek, kívül a perem alatt erős tagolással (pá.: 18–28 cm)

2. erősen, vagy enyhén behúzott, megvastagodó peremek a perem alatt enyhén tagolva

(pá.: 14–30 cm)

3. enyhén behúzott, enyhén megvastagodó, tagolatlan peremtöredék (21. tábla 1., pá.: 20 cm)

4. álló, kifelé enyhén megvastagodó, a perem alatt enyhén tagolt, lekerekített peremek

(4. tábla 5., pá.: 15–29 cm)

5. gyűrűsen megvastagodó, lekerekített, tagolatlan peremek (2. tábla 3., pá.: 19 cm)

6. behúzott és erősen megvastagodó, négyzetes átmetszetű peremek (4. tábla 1., 6. tábla 1., pá.:

27–28 cm)

7. enyhén kihajló, magas, konkáv belső ívű peremtöredék (9. tábla 5., pá.: 21 cm).

A kántorjánosi tálak között a behúzott peremű edénytípusok uralkodnak. Az erősen behúzott

peremű tálak (1.) között a nagyobb mérettartomány uralkodik.94

A peremátmérők szórása a 2. és 4.

peremtípus esetében a legnagyobb.

Az 1. és 2. peremtípus már az újhartyáni anyagban is markánsan jelen van az egyszerű duzzadt,

gömbös peremek mellett.95

A fal magasan ülő lépcsős tagolása az edények kisebb részén már Újhartyánon

és Szegváron is megjelenik, tehát a kezdetektől fogva számolhatunk ezzel a – szintén a terra sigillatákról

másolt – kialakítással.96

A lépcsős tagolás Kántorjánosin kevés esetben, mindössze négy edényen tűnt föl,

három behúzott peremű edényen és egy oldaltöredéken.

A kompolti anyagra szintén az egyszerű, megvastagodó, függőleges állású vagy behúzott peremek

jellemzőek. A tálak egy jellegzetes csoportja enyhén zárt szerkezetű: szájuk erősen behúzott, peremük

megvastagodó, gyűrűs, vagy ferdén levágott; erősen visszahajtva és mély hornyolással kiemelve.97

Ezek a

peremek a kántorjánosi 1. típusnak feleltethetők meg. A gyomai telepanyag táljai között számos önálló

típus határozható meg, amely a többi középső szarmata kori telepre, így a kántorjánosira sem jellemző. A

behúzott és megvastagodó, lekerekített, vagy ferdén levágott, tagolt peremek csak az újhartyáni teleppel

azonos keltezésű „B” periódusban terjednek el, de a korábbi típusokat még ekkor sem nem szorítják ki.98

Ezek a peremtípusok a késő szarmata korig általánosan elterjedtek a Felső-Tisza-vidéken, amelyre

többek között Beszterec–Vár és Apagy–Peckestanya települések leletei utalnak.99

A többi peremtípus csak néhány edényre korlátozódik. A 3. peremkiképzés párhuzamai a megyei

anyagban számos lelőhelyen megtalálhatók, de máshol is ritkán tűnik fel.100

A 4. típus pontos párhuzamai

mély, téglaszínű, homorú, vagy profilált talpú félgömbös tálak a megyéből, szarmata szállásterületről

(Tiszavasvári, Vasmegyer).101

Kiképzésük, színük alapján a Drag. 37 forma tudatos, korabeli utánzatának

tarthatók. Az 5., szintén ritkább típus földrajzilag is közeli párhuzamai közöltek Apagyról.102

A 6.

négyzetes peremkiképzés Közép-Tisza-vidéken103

és a Felső-Tisza-vidéken104

is alig jelenik meg.

A 7. peremkiképzéshez közeli párhuzam származik a gyomai A fázisból, ahol szintén félgömbös

tálakon jelenik meg.105

A megyei leletanyagból függőleges falú, középszürke tálon hasonló perem

94 Vaday Andrea megállapításával összhangban, amely szerint az erősen behúzott kónikus tálak kis változatai a késő szarmata anyag

ritkán feltűnő jellegzetességei, ld. VADAY 1989, 148. 95 VADAY – SZEKERES 2001, pl. 22. kép. 96 VADAY – SZEKERES 2001, 22. kép 1., 27. kép 10–11.; ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 21. kép 2. 97 pl. VADAY – HORVÁTH 1999, 34. tábla 18., 35. tábla 10., 12., 38 tábla 12., 24. 98 VADAY 1996, Fig 92., 96. 99 ISTVÁNOVITS 1986, XIII. tábla 14.; ISTVÁNOVITS 1993, I. tábla 2., 4., 7., 8–10., 12., 14., VI. tábla 12. 100 ISTVÁNOVITS 1986, LXXVIII. tábla 6. (Rétközberencs–Paromdomb), LIX. tábla 15. (Nyíregyháza–Ilonatanya), CVII. tábla

12. (Tiszalök–Ciberés), CCXXXVI. tábla 4. (Vasmegyer–Vastanya). 101 ISTVÁNOVITS 1986, CXXIX. tábla 6. (Tiszavasvári, szórvány), CCXXXVI. tábla 3. (Vasmegyer–Vastanya), CCXXXVII. tábla

(Vasmegyer, szórvány). 102 ISTVÁNOVITS 1993, I. tábla 5., 15. 103 VADAY 1989, T. 103. 3. (Tiszabura–Lejtő). 104 ISTVÁNOVITS 1986, CXL. tábla 9. (Tiszavasvári–Fehértói út, 1. dűlő). 105 VADAY 1996, Fig. 54. 9–11.


199

Beszterec–Vár területéről ismert,106

további párhuzam Nyíregyháza–Ilonatanyáról származik.107

Hasonló

peremkiképzések a beregsurányi jellegű kerámia körére is jellemzőek, de ezek pereme erősebben kihajló,

sokszor tagoltabb; éles hastörésű tálakhoz tartoznak és pecsételt díszűek is lehetnek.108

A hasonlóság talán

e ritka típus eredetének római irányát is jelzi.

A tálak közül kiemelendő a 6. tábla 1. példány, amelynek enyhe lépcsős tagolása fölött többszörös

rádlinyom látható. A szarmata rádliról az elmúlt évtizedek szakirodalmában több egymásnak mondó

vélemény is megjelent.109

E tál esetében a rádlinyom díszítésként értékelhető, mert az edény egy

határozottan elkülönülő régiójában (a perem és a tagolás között), egyenletesen kialakítva helyezkedik el.

Szerepén nem változtat, hogy kialakítása ugyanúgy történt, ahogyan a szarmata anyagban sokkal

gyakrabban megjelenő, szerszámnyomként értékelhető rádlik képződtek: a fazekaseszköz (fakés,

esztergakés, stb.) „berezgésével”. Párhuzamát Szegvár–Oromdűlőről ismerjük.110

Gömbös testű edények

A gömbös testű edények formailag jól meghatározható példányai a kisméretű gömbös testű

edények, bögrék közé tartoznak (1–2.). Rajtuk kívül ebbe a formai típusba kell sorolnunk az ún.

fazékszerű edényeket is (3.), amelyből a telepen kettő volt meghatározható.

A kisméretű gömbös testű edények arányaik és peremkiképzéseik alapján csoportosíthatók.

Megkülönböztethető köztük egy nyúlánkabb testű, keskeny peremű edényváltozat szűk, magas talppal

(1.; 10. tábla 9.), ill. egy megvastagodó, lekerekített peremű, zömökebb testű altípus (2.1.; 4. tábla 15.).

Az erősen kihajló peremű széles szájú bögrék (2.2.) között enyhén felhúzott peremű, tagolatlan testű

példány (13. tábla 1.), valamint egy bordával díszített vállú edény is előfordul (7. tábla 11.). Ugyanez a

zömök, erősen hasasodó kis edénytípus vízszintesen kihajló peremmel is feltűnhet (2.3.; 7. tábla 8.).

Peremátmérőjük 9–13 cm közötti, kivéve az egyetlen vízszintesen kihajló peremű edényt (15 cm).

3. ábra

A kántorjánosi gömbös testű edények tipológiája

A 2. zömökebb, széles szájú edénytípus különböző peremtípusokkal ellátva a gyomai B fázisban

már bőven feltűnik telepanyagban is.111

A párhuzamok közül egyet szorosan összeköthetünk a ritka,

106 ISTVÁNOVITS 1986, XIII. tábla 9. 107 ISTVÁNOVITS 1986, LIX. tábla 5. 108 GINDELE – ISVÁNOVITS 2009, Abb. 45. és Abb. 48. 109 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2000b, 504.; VADAY 2001, 449.; VADAY – SZEKERES 2001, 241. 110 ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 21. kép 2. 111 VADAY 1996, Fig. 106–107.

2.1 1

2.2 2.3

3


200

vízszintesen kihajló peremű altípus kettős árkolással díszített jánosi példányával (2.3.). 112

Az újhartyáni

telep kevés hasonló edénytípusa ellenére a közepesen kihajló peremű, bordadíszes 2.2. altípus legjobb

párhuzamát itt találjuk a telepanyagokban.113

Ugyanennek az edénytípusnak egyetlen további példánya

ismert Jász–Nagykun–Szolnok megye területéről, Tiszaburáról.114

Vaday Andrea a bordadísz La Tène

jellegű hagyományának hangsúlyozásán túl a keltezést nem kísérelhette meg, hiszen a lelőhely anyaga

hosszú életű temetőre utaló szórvány kerámiákból áll.115

Az itt párhuzamként idézett szeged–öthalmi és

dévavényai edényekkel együtt az edénytípus elterjedése a teljes Barbaricumot lefedi, melyek közül

legjobban a két telep példánya keltezhető.116

Szabolcs–Szatmár–Bereg megye területéről a 2.1. altípus

analógiája Nyíregyháza–Vasúti temető lelőhelyről, Paszab–Kerekespartról szórványként, Tiszadob–

Borzikról 3. századi – 4. század eleji síredényként;117

a 2.2. altípus további, tagolatlan párhuzamai szintén

Nyíregyháza–Vasúti temetőből, Gáva–Szugi-részről, Nyíregyháza–Oros, útépítés II. kemence anyagából,

Tiszalök–Ciberésről és Tiszavasvári–Paptelekhátról ismertek.118

A fazékszerű edényeket (3.) az elemzett bögréknél a formai különbségen túl jóval nagyobb átmérő

is jellemzi. Mindkét edény erősen kihajló, kissé fedőhornyos peremű széles szájjal bír, kónikus

falindításukon kívül formájuk nem rekonstruálható (1 tábla 2., 2. tábla 12.). A fazékszerű edények

létezésére a gyomai telep kapcsán hívta fel a figyelmet Vaday Andrea, ahol nagyobb számban a B

fázisban tűnnek fel, de a gyomai edények jellegzetes vízszintes peremkiképzése a ferdén kihajló

jánosiakkal nem egyezik meg.119

Szintén ferdén kihajló, enyhén fedőhornyos pereme valamint kettős

árokkal díszített nyaka van annak a téglaszínű, vörös bevonatos fazék alakú edénynek, amely Tisza-

dadáról daciai importként ismert.120

A forma párhuzamait a megyei anyagból Tiszavasvári–Deákhalmi-

dűlőből is közölték.121

Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a Barbaricum keleti peremén, délen és az

északkeleti régiókban számolhatunk kisszámú jelenlétükkel; az edénytípus kialakulásában friss római

hatás is szerepet játszhatott. A beregsurányi–csengersimai jellegű kerámia hatását a párhuzamok kései

keltezése valószínűtlenné teszi.122

Nagyméretű gömbös testű edények létezésére csak néhány oldaltöredék utal az anyagban, amelyek

formai típusa, egyúttal elkülönítésük a hombároktól erősen bizonytalan (1. tábla 13., 21. tábla 8.). A szűk

szájú, szinte hengeres vagy kónikus nyakú „hombárperem-töredékek” pl. egy magas nyakú, de zömök és

erősen, szinte bikónikusan hasasodó, szűk talpú, bordadíszes vállú ritka edénytípushoz (palackhoz?) is

tartozhattak, amelyet a megyei anyagból Ibrányról és Újfehértóról ismerünk.123

Korsók

A két nagymértékben rekonstruálható forma a szűk szájú, középtájon hasasodó edényeké. Közülük

az egyik (6. tábla 2.) a szarmata kerámiaanyagban általánosnak tekinthető, ovális testű, tagolatlan

korsóforma (1.). A másik edény (5. tábla 11.) tagolt peremű, lépcsősen tagolt vállú, hasáig függőlegesen

simított felületű, kiváló minőségű és vékony slippel bevont felületű (2.), amely már speciálisabb, ritkább

formát mutat. Mindkét korsó ugyanabból a kemenceplatniból származik. További, ugyanebből a stratigráfiai

egységből előkerült válltöredékek és tagolása alapján egy peremtöredék is a 2. formai típushoz tartozhat.

112 VADAY 1996, Fig. 106. 6. 113 VADAY – SZEKERES 2001, 28. kép 12. 114 VADAY 1989, T. 105. 7. 115 VADAY 1989, Kat. 314. 116 PÁRDUCZ 1950, Taf. CXXXV. 35.; PÁRDUCZ 1960, Taf. 16. 3. 117 ISTVÁNOVITS 1986, LIII. tábla 1., LXXIV. tábla 7., LXXXVIII. tábla 2., Kat. 196, 108–109. 118 ISTVÁNOVITS 1986, XXII. tábla 4., LIII. tábla 3., LXVI. tábla 2., CVII. tábla 5., CLXXVII. tábla 9. 119 VADAY 1996, 112., Fig. 50. 3., Fig. 75. 1–5. 120 ISTVÁNOVITS 1986, LXXXVI. tábla 11., Kat. 193., Nr. 53. (Tiszadada–Kálvinháza, Homokos. Az importanyag a késő

szarmata kori telep életének 3. századi kezdetére utal.) = ISTVÁNOVITS 1993, VI. tábla 3. 121 ISTVÁNOVITS 1986, CXXXVIII. tábla 2–3. 122 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 58, 03.04.11. típus. 123 ISTVÁNOVITS 1986, XXVII. tábla 3., CCXXXI. tábla 4. Mindkettő szórvány.


201

A korsóperemek a következő altípusokra oszthatók:

1. Álló, enyhén ívelt, tagolatlan, lekerekített perem.

2. Enyhén kihajló, duzzadt, lekerekített perem. Kónikus nyakuk alapján feltételesen az 1. formai

típushoz sorolhatók.

3. Enyhén kihajló, duzzadt, lekerekített, kívül tagolt perem. A 2. formai típushoz tartozik.

Feltételesen korsókhoz tartozik még két peremtöredék:

4. Enyhén kihajló, lekerekített, kívül a perem alatt tagolt, oxidált égetésű perem. A lelőhely

legtöbb korsójához hasonlóan a 10028/10045. sz. platniból került elő.

5. Enyhén kihajló, ferdén szélesen levágott, rövid, ívelt nyakú, bordával tagolt vállú edénytöredék.

A korsók peremtöredékeinek átmérője egységesen 9–11 cm.

4. ábra

A kántorjánosi korsóperemek tipológiája

Az 1. formai típus széles körűen elterjedt lehetett, párhuzamait a tiszavasvári környéki szarmata

telepekről,124

valamint a gyomai és a kompolti anyagból is ismerjük.125

A gyomai A fázis leletanyagában feltűnő korsóperemek a legegyszerűbb, 1. peremtípussal

egyeznek meg, különböző kihajlási szögekkel.126

Használatuk a B fázisban folytatódik,127

amelyek közül

egyesek ovális testű korsókhoz tartozhatnak, míg mások kisebb, nyúlánkabb hasas korsók részei voltak.128

Emellett megjelennek a vaskos peremű 2. típus párhuzamai is.129

A pannoniai limes-menti Újhartyánon jellegzetesen más formavilágú, karcsú, magas testű

korsótípusokkal találkozunk, amelyek friss római hatásról tanúskodnak.130

Ezen túl megtalálható itt egy

zömökebb, erősen hasas, ívelt nyakú korsó is, amely a jánosi 2. formai típusnak telepanyagből közölt

legjobb párhuzama.131

Mindkét újhartyáni korsótípus tagolt vállú. Egy további korsóperem szűk szája és

erősen kihajló, vastag pereme miatt érdemel említést,132

amely szintén eltér a gyomai anyag elterjedtebb

peremtípusaitól, és a római hatású korsótípus tulajdonságai felé mutat. Az újhartyáni korsók (2.) azt

124 ISTVÁNOVITS 1986, CLVI. tábla 4. (Tiszavasvári–Józsefhalom-Téglás), CLXX. tábla 7. (Tiszavasvári–Mézesmáj), CLXXVIII.

tábla 2., 8., CLXXXIV. tábla 2. (Tiszavasvári–Paptelekhát). 125 VADAY 1996, Fig. 81. 9–10., 25–27.; VADAY – HORVÁTH 1999, 25. tábla 21., 32. tábla 24., stb. A gyomai ovális korsók

tagolatlanok és a kántorjánosiaknál tömzsibb testűek. 126 VADAY 1996, Fig. 52. 25., 5., 18. 127 VADAY 1996, pl. Fig. 81. 24., 29., 31., 34. 128 Pl. VADAY 1996, Fig. 81. 1. A perem alatt keskeny bordával tagolt, regionálisnak tűnő gyomai peremtípus az A és B fázisban

is jelen van, ld. VADAY 1996, Fig. 52. 19., 81. 9., 11–12. 129 VADAY 1996, Fig. 81. 5., 10., 25., 33. A tagolt vállú korsótípus a 3. peremkiképzéssel nem terjedt el a Békés megyei telepen,

valamint a 4. és 5. peremtípusra sincs a gyomai korsók között pontos párhuzam. 130 VADAY – SZEKERES 2001, 240–241., 29. kép 1. 131 VADAY – SZEKERES 2001, 19. kép 11. 132 VADAY – SZEKERES 2001, 32. kép 14.

1

2

3

4

5


202

mutatják, hogy erősen regionális formák mellett olyan típusokkal is számolhatunk, amelyek a Barbaricum

egymástól távoli területein is jelen voltak a 2. század végétől.

A telepanyagokból előkerült korsók összevetését a sírkerámiával akadályozza, hogy ilyen

nagyméretű edények a szarmata edénymellékletekre nem jellemzőek. Kivételt képez pl. a szentes–

kistőkei temető 120. sírja, amelynek ovális, tagolatlan testű, duzzadt peremű, perem alól indított rövid,

szűk fülű korsója a kántorjánosi 1. típussal pontosan megfeleltethető.133

A kántorjánosi korsók fennmaradt fülei közvetlen a perem alól induló, és a vállhoz csatlakozó

keskeny, húzott szalagfülek. A fülek enyhén, röviden íveltek, középen erősen árkoltak, kialakításuk az

anyagban egységes. Fontos technológiai részlet, hogy a fülek a peremmel összedolgozatlan felületet

alkotnak. Ez a – pl. a római kerámiában általánosan elterjedt megoldás – a késő szarmata anyagra az ismert

közlések alapján már nem jellemző.134

Helyettük mind a szalag- mind a hurkafüleket az edényperemmel

erősen összedolgozták, így a fül valóban a „peremből” indulónak tűnik.135

Ezeken a késő szarmata kori

korsótípusokon a fényezés elterjedt, míg Kántorjánosin a korsók peremének fényezése még nem fordul elő.

Összességében a kántorjánosi korsók legjobban az újhartyáni telep anyagával, és a gyomai B fázissal

állíthatók párhuzamba, amellett, hogy a telepek formakincse részben eltérő jellegzetességeket mutat.

A korsók díszítőrendszere

A kántorjánosi korsókon csak egy esetben van jelen a korongolt felületkezelés (6. tábla 2.),

amelynek hasát esztergálták. A korsók nyaka és válla függőlegesen simított, besimított díszítés nem

jelenik meg rajtuk.

A felület gyorskorongon való alakítása csak forgástestek esetében lehetséges. A korongolt

felületkezelést az edényfül akadályozta, ezért az a nyak és a váll régiójában nem volt elvégezhető. Ez a

tény minden bizonnyal összefügg azzal, hogy a szarmata füles edények nyaka általában függőleges

simítással ellátott. Ezt a jelenséget azokban az esetekben, amikor az a hasrész közel azonos minőségű

(fényű) korongolt felületkezelésével párosul, helyesebb felületkezelésnek, és nem díszítésnek érté-

kelnünk. A korábbi publikációk nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a függőleges simítás és a

korongolt felületkezelés mekkora mértékben függ össze a korai szarmata leletanyagokban, így e

technológiai hagyomány kezdeti időpontja és elterjedésének folyamata még nem vizsgálható

mélyebben.136

Mindenesetre a nyak- és vállrész besimított díszítését előtérbe helyező császárkori

díszítésrendszert szintén a korongolt felületkezelések elterjedt használata alakíthatta ki. Vagyis az edényt

elsősorban azon a részén díszítették, ahol esztétikusra alakítása, fényezése a korongon nem volt lehetséges.

Pohár

A 11. tábla 4. sekély, széles árkolással díszített oldalú, függőleges falú pohár párhuzamait

elsősorban síranyagokban kereshetjük. A széles árkolások a poharakon kimondottan ritkán tűnnek fel.

Egy árkolással tagolt függőleges falú pohár került elő Szeged–Makkoserdő lh. 97. sírjából.137

Távolabbi

analógia egy ívelt falú, mély pohár erősen és sűrűn árkolt díszű oldala, amely a szentes–sárgaparti temető

37. sírjából származik.138

Egy magas, függőleges falú pohár szélesen árkolt fallal Nyíregyháza–

Császárszállás, Homokbánya elpusztult település területéről ismert szórványleletként.139

A párhuzamok

pontosabb keltezésre alkalmatlanok.

133 PÁRDUCZ 1944, XXXII. tábla 14. További párhuzam, peremből induló füllel: MRT 10, 67. tábla 3. (ismeretlen lh., vsz. Békés m.). 134 Pl. VADAY et AL. 2011, 509–510., Pl. 1–2. 135 A jelenség regionális és/vagy kronológiai jelentőségét további kutatásoknak kellene tisztáznia, amelyhez talán elegendő volna a sírkerámia tüzetesebb vizsgálatát elvégezni. A Jász–Nagykun–Szolnok megyei anyagban a fülek többsége a perem alól indul, ld. VADAY

1989, Abb. 34–36. A formakincs eltéréseire utal, hogy míg a korai anyag füleinek többsége enyhe vagy erősebb ívben fut, addig Újhartyánon a vízszintesen induló, majd derékszögben törő fül is megjelenik, ld. VADAY – SZEKERES 2001, 32. kép 12. Vizsgálható ezen túl a korsófülek perem fölé ívelése is, amely elsősorban a dél-alföldi anyag peremből induló korsóira jellemző, ld. VADAY 1989, 139. 136 A töredékes telepanyagok helyett ebben a kérdésben is a sírkerámia vizsgálata hozhat új eredményeket. 137 PÁRDUCZ 1950, CXXI. tábla 31. 138 PÁRDUCZ 1950, XXXI. tábla 28. 139 ISTVÁNOVITS 1986, LI. tábla 4.


203

Egyéb korongolt edénytípusok hiánya

A császárkori barbár kultúrák közül a szarmata korongolt kerámiára egyedülállóan jellemző ritka

edénytípusok, a hordóedények és felső füles edények sem a kántorjánosi, sem a pócspetri szarmata

anyagban nincsenek meg.

A felsőfüles edényeket Párducz már legkorábbi telepközlésében is a szarmata kerámia jellemző

tárgytípusaként emelte ki.140

Elterjedésének időpontjáról nagyon keveset tudunk, csak annyi állítható

biztosan, hogy a 2–3. századi, nagy anyagmennyiségű szarmata telepanyagok esetében nem találkozunk

velük. Egyelőre nem zárható ki, hogy csak a 4. században terjednek el az Alföldön.

A telepek nagyméretű hordóedényeinek kései keltezését Vaday Andrea a gyomai anyag hatására

módosította, így ma már nem a késő szarmata kortól, hanem a 3. század első felétől számol velük a

kutatás.141

Azonban máig Gyoma és Kompolt az egyetlen 2–3. századi közölt telepanyag, ahonnan

hordóedényeket ismerünk.142

A szállásterület többi régiójában, köztük a Felső-Tisza-vidéken erősen

kérdéses, hogy mikortól számolhatunk az edénytípus megjelenésével. A legkeletibb ismert hordóedény

Szabolcs–Szatmár–Bereg megye területéről Nyírbogdány–Poroshegy lelőhelyről származik.143

E kerámiatípusok sajátos formája önálló funkciókra utal.144

Jelenlétük egyértelműen a szarmata

anyagi kultúra jelenlétére mutat rá, ezért felgyűjtésük a határterületeken elsőrendű fontosságú lenne. A

két elemzett telepen való hiányuknak a többi anyag párhuzama alapján elsősorban kronológiai ill.

regionális, és nem kulturális okai lehetnek.

Kézzel formált kerámia

Soványítás

A kézzel formált kerámia soványítása az anyagban egységesen tört kerámiával történt.

Túlnyomórészt nagy mennyiségű, apróra tört, kb. 1–5 mm szemcsenagyságú kerámiát használtak a

soványításhoz. A finomabb vagy nagyobb szemcséjű anyaggal durván soványított töredékek képezik a

következő nagyobb mennyiségű altípusokat. Kis mennyiségben a tört kerámiához kisebb–nagyobb

mennyiségű meszet is keverhettek. A meszes töredékek nagy részében a mész és a kerámia azonos

nagyságú és mennyiségű a kerámia szövetében, ezért valószínűleg tudatos soványításnak értékelhetőek

(3.6, 3.8 soványítástípusok).145

140 PÁRDUCZ 1935, 201. 141 VADAY 1989, 159.; VADAY 1996, 116. 142 VADAY 1996, 109., 116.; VADAY – HORVÁTH 1999, 187. 143 ISTVÁNOVITS 1986, XLIX. tábla 3. A kis teleprészlet tálanyaga, az erősen behúzott és kívül erősen vagy enyhén tagolt peremtípusok a kántorjánosi telepével azonosak. Több adattal a leletanyag keltezésére nem rendelkezünk. 144 VADAY 1989, 157–160. 145 E töredékek nagy része két objektumból származik (10046/10067., 10058/10199.), és mindössze néhány nagyméretű edényhez tartozhattak, egyik kívül–belül foltos, a másik egyenletesen világosbarnára égett felületű, válla ujjbenyomkodással tagolt (10. tábla 7.).

2.1; 5%

2.2; 67%

2.3; 20%

3.4; 1%

3.6; 3% 3.7; 0%

3.8; 3% 3.9; 1%

5.4; 0%

A kézzel formált kerámia soványítástípusai (n=667)

2.1

2.2

2.3

3.4

3.6

3.7

3.8

3.9

5.4


204

Égetésminőség

A kézzel formált kerámia közel kétharmada a 10. számmal jelzett égetésminőségbe volt sorolható:

az enyhe, elégtelen oxidáció következtében a felület oxidált, vagy foltosan redukált, míg a törésfelület

réteges, azaz a külső oxidált réteg alatt az edény színe szürke, barna vagy fekete árnyalatú maradt. Az

edények kisebb hányada (14%) teljesen foltosra égett át. A további égetésminőségek csak nagyon kis

számban jelentkeztek. Ezek az egységes redukció (2%), a redukció elégtelen fajtái, az oxidációs foltokkal

tarkított redukció (4–6, 13%), az oxidációs égetés (2%). Az oxidáltan átégett edények töredékei általában

halvány, vörösbarna–sárgásbarna színűek, azaz az egységesen átégett felület ellenére sem beszélhetünk jó

minőségű égetési folyamatról. A kisebb arányban jelentkező égetésminőségű töredékek soványítása vagy

formavilága az anyag többi részéről nem tér el.

Felületkezelés

A kézzel formált kerámián a szarmata anyagon általánosan jelentkező eldolgozási nyomok mellett

csak ritkán lehetett egyéb jelenségeket megfigyelni. Néhány töredéken (7 db) megjelent az eddig csak a

késő szarmata – hun kori anyagnál leírt146

csillámló homokbevonat az edények falán. A 8. tábla 4. s-profilú

táljának hasán erős, seprűzésszerű nyomok figyelhető meg. Az anyagban csak néhány hasonló oldaltöredék

található.

Összességében a kántorjánosi kézzel formált kerámia egységes anyagminőséget alkot, amelyben az

egyes technológiai tulajdonságok kisebb eltérései nem állnak össze egy–egy önálló anyagtípussá. Ez

jelentősen eltér a pócspetri anyag tulajdonságaitól (ld. alább).

Díszítés

A közölt szarmata települések többségének anyagához hasonlóan a kézzel formált kerámia

díszítése ritka, és jobbára a perem díszítésére korlátozódik.147


3.1 Bekarcolt hullámvonal 2

4.1 Ujjbenyomkodással díszített perem 9

4.2 Vízszintes sorban fekvő, ovális ujjbenyomkodással dísz. váll 2

4.1+4.3 Ujjbenyomkodással dísz. perem és vízszintes sorban függőleges, sűrű ovális ujjbenyomkodással dísz. váll 1

5.1 Ferdén bevagdalt perem 4

5.2 Merőlegesen bevagdalt perem 1

A kézzel formált edények felülete nagyobb mennyiségben díszített a gyomai telepen, ahol a váll

benyomkodott díszítésének párhuzamait is megtaláljuk.148

A vállon elhelyezett ujjbenyomkodások

146 VADAY 1989, 174. 147 Újhartyánon egy benyomkodott díszű váll volt, ld. VADAY – SZEKERES 2001, 29. kép 3. Kompolton a perem díszítése fordult elő. 148 VADAY 1996, Fig. 64. 15–17., Fig. 115. 24.

1; 2% 3; 0% 4; 1%

5; 6% 6; 6%

8; 2%

9; 7%

10; 62%

13; 14%

A kézzel formált kerámia égetésminőségei (n=667) 1

3

4

5

6

8

9

10

13


205

Kiskunhalas–Tesco 2. sz. végi – 3. század eleji telepanyagára is jellemzőek.149

A díszítéstípus e két

lelőhelyen a 2., többnyire erősen kihajló peremű, gömbölyű vállú fazéktípusra jellemző. Kántorjánosiban

nagyméretű fazekak vállán tűnik föl (8. tábla 12., 10. tábla 6., 12. tábla 5.), amelyek pontos edény-

típushoz nem köthetők. A térségből ugyanez a díszítéstípus hordótestű kis edények vállán150

és egyéb

edénytípusokon151

is megtalálható.

Formai tipológia

Fazekak

A kézzel formált fazekak többsége a csengersimai település anyagához hasonlóan két alaptípusra

választható szét.152

A szarmata településeken gyakoribbak a széles szájú, enyhén öblösödő fazekak (1),153

amelyek általánosságban véve a csengersimai 2. típusnak (02.02) felelnek meg.

A fezéktípus ritkán álló (12. tábla 6.) peremmel, gyakrabban enyhén (7. tábla 4.) vagy közepesen

(2. tábla 4.) kihajló peremmel rendelkezik.

A 2. típust a szűkebb szájú, erősen öblösödő vállú edények alkotják. Ezek a a csengersimai telep

másik vezető típusát képviselik, különböző típusaik a település teljes élete alatt használatban voltak.154

Kántorjánosin a másik fő típushoz hasonlóan álló (21. tábla 5.), enyhén (9. tábla 10.), vagy közepesen

kihajló (12. tábla 8.) peremmel bírnak.

A leletanyagban a széles szájú fazekak enyhén kihajló peremű változatai a leggyakoribbak, vala-

mint a szűkebb szájú, erősen kihajló peremű, kónikus vállú fazekak töredékei.

Néhány rekonstruálható fazék egy 3. típusba tartozik, amelyet a megnyúlt arányok, hosszú,

hengeres vagy kónikus nyak, és középtájon öblösödő test jellemez (9. tábla 11., 10. tábla 5). Hosszú,

hengeres teste miatt ide sorolhatunk egy bekarcolt hullámvonallal díszített falú, szűk fazekat is (8. tábla 13.).

Szarmata területen ritkának számít a fazekak álló peremkiképzése. Kisszámú párhuzamát az

újhartyáni és gyomai anyagban is megtaláljuk.155

A 3. típushoz hasonló, mélyen öblösödő forma a

legkorábbi szarmata sírmellékletek között156

és a gyomai anyagban is feltűnik.157

Szintén ritka elem a

kézzel formált fazekak éles tagolású vonalvezetése (9. tábla 11.). Analógiaként szarmata területről pl. egy

kiemelt vállú és éles hastörésű kézzel formált fazék idézhető Újhartyánról.158

Ezek az elemek önma-

gukban természetesen nem döntik el az anyag kulturális besorolását. Álló peremű edények a germán

jellegű anyagra nagyobb számban jellemzőek,159

és a mélyen öblösödő nagyméretű fazekak is

megjelennek a Felső-Tisza-vidéken, a szarmata kultúra határain túl is.160

Fedők, csészék

A fedők vagy csészék egyszerű, kónikus falú, díszítetlen edények töredékei. A széles, tagolatlan,

alacsony talpú edények esetében fedőgomb feltételezése valószínűtlen, ezért ezeket csészének határoztam

meg. Bizonyos ez pl. a 12. tábla 4. csésze esetében, amelynek az arányai is eltérnek a fedőkétől. Jó

149 ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 94., 7. kép. 150 ISTVÁNOVITS 1986, XII. tábla 1. (Beszterec–Vár, szórványlelet), XV. tábla 1. (Érpatak–Zsindelyestanya. A sír értékeléséhez ld. az

utolsó fejezetet.) 151 ISTVÁNOVITS 1986, LI. tábla (Kisvarsány–Hidéri). 152 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 24–26., Abb. 23–26. A 3. típust, a kisebb méretű edények elkülönítését nem láttam szükségesnek,

mert formailag a nagyobb méretű fazekak típusaival egyeznek. 153 VADAY 1989, Abb. 53. 154 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 57., 85. 155 VADAY – SZEKERES 2001, 18. kép 14. (1. fazéktípus), 25. kép 17. (2. fazéktípus); VADAY 1996, Fig. 112. 8–10. 156 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2006, 9. kép 6. 157 VADAY 1996, Fig. 113. 2–3., 5–6., Fig. 114. 1. 158 VADAY – SZEKERES 2001, 18. kép 12. 159 Pl. GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 26. (Csengersima–Pete). 160 Pl. GINDELE 2010, Abb. 11. 4–5. (Berveni–Holmoş).


206

formai párhuzama származik Záhonyból.161

Szintén csésze lehetett a 10. tábla 6. behúzott peremű kis

edénytöredék.

Tál

Az egyetlen kézzel formált tál egy magas, éles hastörésű kónikus tál, amelynek felülete hasán

finoman seprűzött. Anyaga, soványítása a lelőhely kézzel formált kerámiájához hasonló, de felület-

kezelése és formája idegen. Legközelebbi párhuzamai a csengersimai telep 02.04.02. típusát alkotják.162

Egyedisége miatt és mert más szarmata jellegű anyagban sincs jó párhuzama a térségben, a forma átvétele

helyett valószínűbb, hogy az edény a Felső-Tisza-vidék kevert dák–germán kultúrájú barbár területeiről

került Kántorjánosi területére.

5. ábra A kántorjánosi kézzel formált edények tipológiája

Terra sigillata

A településről egy westerndorfi Drag. 31 típusú tányértöredék, valamint két pfaffenhofeni Drag. 37

típusú táltöredék került elő. Közülük egy reliefes Drag. 37 töredék a Dicanus műhelyhez köthető, és a 3.

század második harmadára keltezhető.163

A westerndorfi töredék a 3., két pfaffenhofeni a 4. települési egységről származik. A 4. egységre, a

keleti dombhátra eső túlsúly talán csak annak köszönhető, hogy ez a legnagyobb kiterjedésű és

legnagyobb anyagmennyiséget szolgáltató településrész. A Dicanus-műhely edényét tartalmazó külső

kemence munkagödre (10165/10207.) a később felvázolt, kisebb egységekre tagolódó településszerkezet

szerves elemét képezi. A teleprészlet a 4. települési egységen tapasztalt néhány szuperpozíció ellenére

viszonylag rövid életű lehetett. Mivel a feltárt leletanyag egységes jegyeket mutat, ezért a terra sigillaták

post quem keltezése nagy vonalakban a kántorjánosi lelőhely egészére vonatkoztatható.

161 ISTVÁNOVITS 1986, CCXXX. tábla 7. 162 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 29. 163 Ld. itt a Függelékben: SÁNDOR 2012.

1 2 3


207

KISLELETEK

Érmek

A lelőhely területéről egy Hadrianus (15. tábla 1.) és egy Marcus Aurelius consecratiós ezüstérme

(15. tábla 2.) került elő, mindkettő fémkereső műszer segítségével.164

1. Av.: HADRIANVS – AVG COS III P P, a portré jobbra néző. Rv.: GER – MANIA; Germania jobbra áll, jobbjában

lándzsa, balra pajzson támaszkodik. Hadrianus; keltezése: 134–138; verde: Roma; RIC 302a. Az 10071/10094. objektum

betöltéséből.

2. Av.: DIVVS M ANT – ONINVS PIVS; fej jobbra néz. Rv.: CONSECRATIO; sas áll villámon, jobboldalt, bal felé

fordulva. Divus Marcus Aurelius; kelt. 180; verde: Roma; RIC 269. A nyugati dombtetőről, kidobott földből került elő. A szarmata

sírok betöltéséből vagy a környező területről származhat.

A kántorjánosi településen az alföldi tendenciáknak megfelelően165

a két érmének pontos keltező

értéket nem tulajdoníthatunk. A Felső-Tisza-vidéken a pénzforgalom fellendülése Traianus korára tehető. A

két érem az eddig kialakult képbe, a 2. századi érmek gyakoriságába jól illeszkedik.166

Az ismert pénzek

jórészt szórványleletek, így a két kántorjánosi érem jelentősége abban áll, hogy bizonyosan szarmata

környezetből származnak, emellett olyan korszak emlékei, amikor szarmata megtelepedéssel a térségben

még nem (134–138) vagy alig (180) számolhatunk. A felső-Tisza-vidéki szarmata sírok éremanyaga alapján

korábban is számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a római pénzeket ezek a közösségek korábbi szállás-

területükről hozhatták magukkal.167

A kántorjánosi leletek ugyanezt a tendenciát erősítik.

Fémanyag

Bronzfibula Kisméretű, egytagú, oldalthajtott lábú bronzfibula. Szalagos kengyele magasra, előre ível, töve sokszorosan rovátkolt;

elkeskenyedő, hosszú, kis tagolt gombban végződő lábának élei lecsapottak, zárt tűtartója alacsony. Tűje hiányzik. H.: 3,6, sz.:

0,3–0,6, rugósz.: 0,9, m.: 1,9 cm.

A Hadrianus érmével azonos objektumból (10071/10094.) került elő egy oldalthajtott lábú egytagú

bronzfibula (15. tábla 5.). Az egytagú, oldalthajtott lábú, zárt tűtartójú fibulák római és barbaricumi

germán területen is elterjedtek. Keltezésük a 2. század második felére – 3. századra tehető.168

A Jász–

Nagykun–Szolnok megyei anyagban ritkának számítanak, közülük legjobb párhuzam egy török-

szentmiklós–surjáni szórvány példány.169

A C1–C2 fázisra keltezik a zempléni temető 150. sírjából

előkerült darabot.170

Bronzcsengő palástja Kisméretű, egy lemezből hajlított kúp alakú bronzcsengő. Tetejét apró (á.: 0,2 cm) lyuk üti át, a palást kétszer két keskeny,

vízszintes bekarcolt vonallal díszített. A tárgy erősen összenyomódott, nyelve hiányzik. M.: 1,4, á.: (0,4) – 1,6, lemezv.: 0,1 cm.

A 10204/10251. objektumból származik egy kisméretű, díszített bronzcsengő összenyomott

palástja (15. tábla 6.). Párhuzamait sírokban találjuk. Madarason két gyermeksírból a kisgyermekek

karjára fűzve, és három férfisírból került elő egy–egy rovátkolt díszű, öntött bronzcsengő. A

kántorjánositól a készítéstechnikában és az öntött bronzfülek használatában eltérnek. Az öt sír a temető

korai fázisára keltezhető.171

Szintén a 2–3. századra keltezhető a debrecen–lovászugi síregyüttes négy db

füles bronzcsengője.172

164 A fémkereső műszerrel előkerült leleteket Sarnek Tamás közreműködésének, az érmek meghatározását Vida Istvánnak

(MNM Éremtár) köszönöm. 165 VADAY 1989, 186. 166 ISTVÁNOVITS 2002, 278–279. 167 ISTVÁNOVITS 2002, 279. 168 VADAY 1989, 90. 169 VADAY 1989, Abb. 17. 13. 170 HULLÁM 2012, 10. ábra 9. 171 KŐHEGYI – VÖRÖS 2011, 271., 259. kép 3–4., 282. (Női sírokból csak két vascsengő került elő Madarason. ld. uo. 303.). 172 ISTVÁNOVITS 1990, 95., XII. tábla 7.


208

Vaskések 1. Az 10092/10119. sz. kemence-munkagödörből került elő egy középső pengeállású, fokozatosan elkeskenyedő hegyű, téglalap

metszetű és a tengely síkjában enyhén ívelt nyéllel rendelkező, kis méretű vaskés. H.: 9,8, pengeh.: 6,1, max. pengesz.: 1,8 cm.

2. Egy kis méretű vaskés töredéke szórvány az 52d lelőhely területéről. Rövid nyele téglalap metszetű, a penge felé

kiszélesedő; pengéje kissé ívelt hátú, éle a tövénél szélesedik, a nyélhez ívelten csatlakozik. Hegye hiányzik. H.: 7,2, pengeh.: 4,7,

pengesz.: 1–1,6 cm.

Az 10092. objektum ép, középső pengeállású vaskésének (15. tábla 9.) szimmetrikus késtípusát

Vaday Andea a 3. századtól keltezte.173

A szórvány felső pengeállású vaskés (15. tábla 8.) töredékessége

miatt a III. típus 1. és 2. csoportjába is tartozhat. Elsősorban 2–3. századi leletegyüttesekből ismert.174

Azonos típusú felső pengeállású kés származik Tiszavasvári–Paptelekhát 2–3. századi temetőjéből.175

Gyöngyök 1. Lekerekített élű négyzetes hasáb alakú, közepes méretű, széles furattal bíró piros opak üveggyöngy, h.: 0,6, á.: 0,9 cm.

2. Lecsapott sarkú, téglalap alakú, vékony karneolgyöngy átlósan félbetörve, h.: 1, sz.: 0,7, v.: 0,4 cm.

A kézi bontás során két gyöngyszem került elő a 10207/10254. középoszlopos épület betöltéséből

(15. tábla 3–4.). Mindkét gyöngy általánosan elterjedt típusokhoz tartozik.176

Orsógombok, orsókarikák

A lelőhelyen korongolt kerámiából faragott, csiszolt orsókarikák (3 db) és szimmetrikus bikónikus

orsógombok (3 db) fordultak elő. Két karika és két orsógomb a 220/259. sz. hármas külső kemence

betöltéséből származik (15. tábla 10–12., 14.), egy orsógomb egy kétoszlopos épületből (12/13.), egy

orsókarika pedig egy további épületből, ahonnan a két szem gyöngy is (10207/10254., 15. tábla 13.). Az

orsógombok a Vaday Andrea által felállított rendszer alapján különböző típusokba sorolhatók. A 15. tábla 10.

aszimmetrikus gomb tengelyének mindkét vége kiszélesedik (2b típus változata).177

A szimmetrikus,

erősen lekerekített élű, fekete darab (15. tábla 11.) tengelyének egyik vége lecsapott sarkú (1b). A lapos,

edényfalból kivágott orsókarikákról felmerült, hogy szövőszéknehezékként is szolgálhattak.178

Csontkorcsolya

A 113/128. gödörből származik egy ép csontkorcsolya. Egyik felületén egyenesre csiszolt, a

diafízis és az epifízisek sarkai is megmunkáltak. Szarvasmarha jobb alsó metacarpusából készült.179

Kőanyag

Fenőkövek

A lelőhely fenőkövei változatos kőzetekből és különféle méretekben készültek. Közülük

kiemelendő az a mély vörösbarna színű, nagyméretű hasábos töredék, amelynek egyik síkja – talpa –

laposra csiszolt, a másik a használattól erősen íveltre kopott (16. tábla 2.). Mérete folytán tarsolykészlet

részének alkalmatlan volt, és a földre, vagy egyéb sík felületre támasztva használhatták.

Őrlőkövek

A lelőhelyen kevés őrlőkőtöredék került elő, de közülük számos esetben megőrződött legalább a

kőeszköz egy síkja. Egy kőtöredék a felső őrlőkő körcikk alakú, peremmel ellátott saroktöredékének

173 VADAY 1989, 120. 174 VADAY 1989, 120–121., Abb, 27. 17–21. 175 ISTVÁNOVITS 1990, XXIV. tábla 2. 176 VADAY 1989, Abb. 20. I.2.b. típus (vörös üveggyöngy) és Abb. 24. 11. (lecsapott sarkú keskeny karneolgyöngy). 177 VADAY 1989, Abb. 28. 178 VADAY 1989, 127. 179 Vörös István meghatározása.


209

határozható meg (16. tábla 4.). A legjelentősebb őrlőkőtöredék (16. tábla 5.) a 222/265. számú kisméretű

gödörből, a láp partján húzódó 3. települési egységből származik. 1. Kézimalom félbetört felső őrlőköve. 41 cm átmérőjű, 8,5 cm magas, közepén 5 cm keskeny, pereme ívelten

összeszűkül, alsó síkja 36 cm átmérőjű, közepe kissé konkáv ívű. Két középső nyílása mentén tört el. A nyílások teteje 3 ill. 4,5

cm, lefelé 6–7 cm-re szélesednek ki. Egymással tompaszöget bezáró, derékszög alakú sarkaik alapján a téglalap alakú

nyílásokból 3 lehetett. Középtengelyének átmérője a kopás és törés miatt bizonytalan. A kő felső peremén, a töredék közepén egy

3,5 cm széles, 4,5 cm mély, a perem mentén 6,5 cm széles, kissé tölcséresen szűkülő (vsz. erősen kopott peremű) nyílás, a

hajtókar illeszkedési pontja látható.

Mindkét kézimalomkő a kiskundorozsma–nagyszéki szarmata telep anyaga alapján rekonstruált,

kelta hagyományú, L-alakú hajtókaros daráló felső köve lehetett.180

Nagyszéken a félbetört malomkő jó

párhuzama, ép felső köve is előkerült, amelyet Y-alakú furattal, valamint három hajtókar-nyílással láttak

el. „Az Y elágazási pontjainál kiképzett körívszakaszok a központosítást, míg szárai a gabonának a kövek

közé juttatását szolgálták.”181

TELEPÜLÉSSZERKEZET

Első települési egység

A lelőhelyen négy szarmata települési egység választható szét (17. tábla 1.).

Közülük az első a Vaja–Kántorjánosi műúttól keletre eső felület északnyugati sarkában jelentkezett

(17. tábla 2.). A települési egység egy házból és három gödörből áll. A ház északi fala a szelvényhatárba

esett; a településrész északi irányba, a mocsár felé valószínűleg tovább húzódik. A nyomvonal futása

miatt esetleg a műúttól nyugatra is folytatódhat, azaz semmiképpen sem tekinthető teljesen feltártnak. Az épület (171/204.) átmérője 440×530 cm (területe 23,3 m2), relatív mélysége sekély, 24 cm. Lekerekített sarkú téglalap

alakú, meredek falú, éles sarkokkal rendelkező, oszlophely nélküli.

A gödörbe telepített külső kemence (53/63., 80.) munkagödre enyhén ovális alakú volt. Északi oldalán sekély, 60 cm

mély lépcső, amelytől délre a gödör teljes szélességében erőteljesen lemélyül. Déli szélén sekély padkára épített tűzhely

maradványai. A kemencét felhagyása után felbonthatták, mélysége ellenére ugyanis erősen rongált állapotban került elő mind a

platni, mind a kemence oldalfala. Mérete 86×44 cm. Hossza az eredetihez közelíthet, szélessége bizonytalan. (18. tábla 3.) Az elszórtan jelentkező gödrök kör vagy enyhén ovális alakúak, faluk ívelt, mélységük sekély. A ház hosszanti tengelye K–Ny-i irányú, kissé ÉNy–DK felé tájolt. A kemence hosszanti tengelye

ÉNy–DK-i. Az objektumok elhelyezkedésében rendszer nem mutatkozik.

Második települési egység

A második települési egységbe 20 objektum sorolható (17. tábla 4.). Ezek a jelenségek a műúttól

keletre, a nyomvonal déli oldalán, és a délkeleti nyúlvány indításánál csoportosulnak; azaz az úttól

nyugatra eső dombhát keleti lejtőjének alján. Szintén nem tekinthető teljesen feltártnak, a jelenségek a

műút alatt és délkeleti irányban is folytatódhatnak. Ehhez a településrészhez is tartozik egy épület, amely

két középoszlopos szerkezettel bír. A domboldal alján fekvő épület és a kemencék a szubhumuszból indultak, ezért erősen rongáltan kerültek elő. A ház

foltja magasan jelentkezett, ezért alakja nehezen volt követhető. Lekerekített sarkú, egyenes aljú épület, két középső oszlop-

hellyel. Méretei 320×345 cm, területe 11 m2. A nyugati cölöplyuk kör alakú (12/22., 70×80 cm), míg a keleti ovális alakú,

nagyméretű oszlophely volt (12/23., 50×100 cm). Tájolása kissé ÉNy–DK-i irányúnak rekonstruálható. A települési egység területére öt darab egy, és egy darab két tűzhellyel ellátott külső kemence esett.

Kettő keletre esik az épülettől, a másik négy közel észak–déli irányban húzódik a nyugati dombhát lejtőjén. 1. Az egyik legjobb állapotú, 14/96. sz. kemence fala 15 cm magasan állt, enyhe boltíve viszonylag magas kupolára

enged következtetni. A kemence tűztere közel kör alakú, szája megnyúlt, hasa enyhén, legyezőszerűen szélesedik, platnija

vastagon átégett (109×112 cm, 36. tábla 2.). A kemencétől enyhén északnyugatra néző munkagödör ovális alakú, egyenes aljú

volt (14/36., 84×134 cm). A munkagödör betöltésében elhelyezkedő omladékréteg jelzi, hogy a kemence még a szétszántás előtt

pusztulhatott el (18. tábla 1.).182 2. Szintén az épülettől keletre került elő magasan a humuszban a 8/9. kemence platnija.

180 OZSVÁTH 2003, 136. 181 OZSVÁTH 2003, 135., 6. kép. 182 A 36. tábla 1. kép a keleti feltárási szelvény nyomvonalba eső déli peremének (a munkagépek közlekedőútjának) humuszolása

előtt készült.


210

3. A 118/133. munkagödör két kemencét tartalmazott (136., 137. str.). A munkagödör egy őskori és egy avar

objektummal is szuperpozícióban állt, így csak a hossza határozható meg a metszetfal alapján. A 136. sz. déli kemencebokorból

csak az összetöredezett platni részlete maradt bontható állapotban (47×90 cm). A 137. sz. északabbi kemence (110×126 cm) fala

30 cm-es magasságban állt, szája dél-délnyugat felé néz. Déli illetve délkeleti falának nagy részét a platnira omolva találtuk. A

platni átmérője 86×120 cm, tengelye DNy–ÉK irányú. A kemencék gödörbe építettek, a 137. szája alatt (a platni alatt) 17 cm

vastag hamus betöltés található.

4. A nyugati dombhát lejtőjén előkerült három további külső kemence igen rossz megtartású volt. A 110/125. számú egy

kör alakú gödörbe telepített kemence és munkagödre. A kemencéből annak magas helyzete miatt csak a tűzhely omladékának

alsó körvonalai maradtak meg. Szája dél felé nézett. Az ovális munkagödör a beásás széle felé igen sekély, majd tölcséresen

mélyül, alja egyenes; betöltése a régebbi gödörbetöltéstől jól elválik.

5. A 103/118. sz. kemenceplatni töredékei alatti hamus, faszenes betöltés alapján (vastagsága 4–12 cm) a kemencét

feltehetően megújították, esetleg egy sekély gödörbe másodlagosan telepítették. A munkagödör észak felé néz, alakja ovális, fala

ívelt, alja egyenes, sekély mélységű.

6. A 104/119. kemencéből csak enyhén átégett körvonalak maradtak meg, szája északra néz. A munkagödör alakja kör

alakú, fala meredek, közepe erősen lemélyül, fala ívelt, alja egyenes. A munkagödröt egy sekély, kör alakú gödörbe telepítették,

középső tengelyében két keskeny cölöplyuk helyezkedik el. A 110/125. és 104/119. kemencéknek otthont adó gödrök a tárológödrök sorába illeszkednek, azaz

a kemencéknek legalább egy részét a településrészlet felhagyott vermeinek másodlagos felhasználásával

alakították ki. A településrészleten – az 1. egység kemencéjéhez hasonlóan – a kemencéket mind a gödör

déli oldalán, északra nyitott szájjal alakították ki, kivéve a 118. sz. gödör kettős kemencéjét, amelyek

munkagödre nyugati irányban, azaz a domb oldalában húzódott.

A második települési egységen az épület közelében csak két kör alakú gödör került elő, amelyek

közül az egyik tetején két egymásra fektetett kutya váza feküdt (18. tábla 4.). A többi gödör a kemencék

környékén húzódott, nagyjából két ÉNy–DK-i irányú sorba rendeződve. Közülük a nyugati gödörsor 150–190 cm átmérőjű, kör vagy kissé ovális alakú, 22–46 cm mélységű gödrökből áll, míg a

keletiben egy sorban húzódik két sekély mélységű kisebb (átm. 105–125 cm), valamint három nagyobb (255–308 cm, mélység

64–76 cm) gödör.

Harmadik települési egység

A harmadik települési egység a terület legmélyebben fekvő területén húzódik (17. tábla 3.).

Lényegében a mai fűzláp déli peremét veszi körbe. Ezen a legmélyebben fekvő területen más korszak

jelenségei alig mutatkoztak, a szarmata korban ellenben intenzíven hasznosították. A terület 2010 nyarán

többnyire víz alatt volt, a jelenségek feltárása csak az alapvető dokumentációra és leletmentésre szorít-

kozott mindkét feltárási csapat esetében.

A mai láp partján megközelítőleg egy körív mentén három hármas kemencebokor, három egyszerű,

valamint egy kettős kemence sorakozik. 1. A 220/259. sz. hármas kemencebokor ovális alakja bizonytalan körvonalú (620×640 cm), középen erős, négyzetes

lemélyülésének betöltése sötétebb színű volt. Az északi 260. sz. kemencét feltehetően az altalajra építették, míg a 311. és 312.

kemencék az objektum betöltésének szélén álltak, és esetleg az objektum használatának egy második periódusához tartoztak. A

311. kemence kisméretű, szögletes alakú platnija a munkagödör nyugati szélén, betöltése közepén helyezkedett el. Rosszul

átégett, töredékes (39×62 cm). A 312., déli kemence platnija bontás közben jelentkezett, fölötte a munkagödör betöltése

húzódott. A viszonylag jó állapotú, közepesen átégett platni átmérője 83 cm.

2. A következő hármas külső kemence munkagödre az 57/67. objektum (302×430 cm). A középen enyhén, teknősen

lemélyülő munkagödör mindhárom kemencéhez ívelt, ovális alakban, azonos mélységben csatlakozott; a kemencék az egymás

felé fordított oválisok csúcsain helyezkedtek el. A kemencék sekély döngölésre épültek az altalajra. A szimmetrikus elrendezés

és a gödör egyrétegű betöltése is egyidejű használatra utal. A kemencéket a gépi nyesés alig rongálta, bolygatásuk a terület

mélyszántásához köthető; csak erősen rongált platnijaik maradtak meg.

3. A 68/78. sz. külső kemence magasan a humuszolt felszín fölött jelentkezett, platniját (95×63 cm) a szántás rongálta. A

kemencéhez a munkagödör dél-délnyugat felől csatlakozhatott.

4. A 10314/10364., 10365. sz. egyszerű szerkezetű kemence lekerekített sarkú, négyzetes alakú (225×243 cm). A

kemence a munkagödör déli oldalához csatlakozik. Keményre égett, tapasztott platnija kör alakú (116×130 cm).

5. Közel hozzá, rá merőleges tájolásban helyezkedik el a 10316/10367., 10368. sz. külső kemence, amelynek tűztere az

objektum keleti oldalán található. Ennek munkagödre kör alakú, erősebben lemélyített (m. 34 cm), fala és alja egyenes (á. 135

cm). Kemencéje kör alakú, metszetében jól kivehető az erősen átégett platnira omlott vastag kemenceomladék.

6. A 10310/10359. objektum alapja egy nagyméretű, lekerekített sarkú, téglalap alakú gödör (410×505 cm). Keleti,

10371. számú kemencéjének relatív mélysége a legnagyobb, alján vastag, jól átégett platni húzódik. A munkagödör közepe mély


211

ovális ívet alkotva erősen lemélyül. Ez a mély beásás biztosan a 10371. kemencéhez tartozott. A déli, 10374. sz. kemence szintje

a 10371.-hez közelít. A nyugati 10360. számú kemence tőlük jóval feljebb, humuszolási szinten jelentkezett, jól átégett, bíbor-

vörös platnija töredékes. Tapasztásába kézzel formált kerámiát is építettek.

7. A 10321/10376. objektumhoz két kemence tartozott. A szántás és a humuszolás a magasan fekvő kemencéket a

platniig megsemmisítette, a közöttük fekvő sekély gödör jellege, alakja rekonstruálhatatlan. Az első metszetben mindkét

kemence nagy, vsz. kör alakú jelenségnek mutatkozik. A gödör észak felé bizonytalanul nyúlik túl a 10375. kemencén.

A hármas kemencék szerkezete egymáshoz hasonló volt, a sütőfelületek egymástól hasonló távol-

ságokra, egy–egy nagyméretű gödör három oldalán álltak. A negyedik oldal nyitott volt, és minden

esetben a vizes terület felé nézett. A 220. és 10310. objektum esetében a két különböző rétegben fekvő

kemencék alapján feltételezhetjük, hogy a tüzelőhelyek használata egymást követte; a gödrök középső

erős lemélyülése is talán egy másodlagos használathoz köthető a különböző betöltések alapján. Az 57. és

a 10376. objektum esetében a kemencék egyidejű használata valószínűsíthető. Az egyes tűzterű kemen-

cék szintén a parthoz igazodhattak, de szigorú rendszer a tájolásban nem mutatkozik.

A kemencék mellett számos gödör található, közülük legtöbb az 57. kemencétől délre sűrűsödik a

terület nyugati oldalán, de a legtöbb kemence mellett található elszórtan néhány sekélyebb, egyszerű, kör

alakú objektum. Az 57. kemence melletti gödörcsoporthoz tartozik 10 szarmata és három ismeretlen korú,

feltételesen szintén római kori gödör, amelyek átmérője változatos (80–200 cm), alakjuk kör vagy ovális,

faluk ívelt, sekély mélységük 18–49 cm között ingadozott. A gödrök két észak–déli irányú, ívelt sorba

rendeződve veszik körül a kemencét. Ezen a szarmata települési egységen épületnyomokat nem találtunk.

Negyedik települési egység

A legnagyobb településrészlet az 52d. lelőhely közepének dombhátán húzódik, megközelítőleg

nyugat–keleti irányban (17. tábla 5.). Északi és nyugati pereme is nagyon határozottan jelentkezik a

nyomvonalban; északi széle szinte pontosan egy kissé északkelet–délnyugati irányú vonalra fűzhető fel.

Keleti és déli része a nyomvonalon túl is folytatódik.

Itt az 1. és 2. egységhez hasonlóan kevés, mindössze két épületet tárhattunk fel. 1. A 10207/10254. ház (á. 420×430 cm) tartószerkezetéről egy közepesen nagy, az egyik oldal mentén elhelyezkedő

(10296. str.) és egy nagyméretű középoszlop (10297. str.) árulkodik. Alja és falai egyenesek, tájolása nagy vonalakban a fő

égtájak felé irányított. Néhány méteres körzetében objektum nem található.

2. DNy–ÉK irányítású a 10127/10165. sz., 310×345 cm oldalhosszúságú, ívelt falú, szabálytalanul bemosódott aljú

épület, szerkezetre utaló nyomok nélkül. A 10207/20254. sz. ház közelében helyezkedik el. A dombháton szintén számos külső kemence sorakozott, amelyek elrendezése a település-

szerkezetet is segít rekonstruálni. Összesen egy darab három, egy két, valamint tizenegy db egyetlen

platnival ellátott kemence esett bele a nyomvonalba. 1. A 10226/10274. sz. munkagödör alakja lekerekített sarkú négyzet (350×432 cm), falai íveltek, alja egyenes. Kelet felől

csatlakozik hozzá a kör alakú kemence, amelynek csak jól átégett, vastag platnija maradt sértetlen. A munkagödör padka nélküli,

a kemence feltehetően az altalajba vájt, alatta gödörbetöltés vagy alapozáshoz készült döngölés jelenléte bizonytalan.

2. Az 10166/10210. sz. sekély, erősen ívelt oldalú, kerekded munkagödörhöz (160×172 cm) DDNy felől csatlakozik a

kemence. A tűzhelyből a szétszántott platni maradványait tárták fel (á. 120 cm). (18. tábla 6.)

3. A 10147/10186. kemence munkagödre kör alakú volt (10184., 210×225 cm), oldala ívelt, alja egyenetlen, a szintén

megközelítőleg kör alakú platni maradványai közel a humuszolás szintjéhez estek. A kemence a gödörtől DK-i irányba nyúlik el.

4. Az előző közelében található 10125/10161., 10162. kemence azonos tengelyű, de az ÉK–DNy tengelyű objektum

munkagödre DK felé található. A munkagödör a metszet alapján a kemencétől ellentétes irányba fokozatosan sekélyedik, alakja

túlbontás miatt kérdéses.

5. Az 10126/10163. objektum a 10130/10164. sz. kemencéhez északról kapcsolódó munkagödör volt. A töredékes platni

a humuszolás szintjén jelentkezett. A munkagödör kifejezetten nagyméretű, szabálytalan hosszúkás alakú (200×360 cm), amely a

kemencétől távolodva fokozatosan mélyült, északi felében a betöltés vastag, vörös foltokkal tarkított (elbontott

kemenceomladék?). (Az objektumhoz északról egy további gödör – 10131/10169. – kapcsolódik, amelynek viszonya az

összebontás ellenére a külső kemencével nem tisztázott). 6. A 10165/10207. munkagödör kisebb méretű (80×120 cm), ovális alakú, oldalai íveltek, alja egyenes. A gödör ÉK-i

végében egy kisméretű, ovális kemenceplatni (10208. str.) helyezkedett el.

7. A 10095/10128. obj. kerek tűzhelye is a humuszolás szintjén jelentkezett (10127. str., á. 70×75 cm). Az erősen

túlbontott munkagödör ovális alakú volt (h.: 240 cm), mélysége sekély, fala és alja teknősen mélyül.

8. Az 10070. sz. kemence munkagödre (10092. str., 200×260 cm) ovális foltként rajzolódott ki, fala erősen ívelt, alja

egyenes. Az elszántott kemence közel kör alakú (10093. str., á. 90×120 cm), viszonylag jó megtartású platnija a gödörtől nyugati


212

irányba esik. Betöltésének alján széncsíkok, 9–10 cm relatív mélységben a kemence előtt 3–7 cm vastag égett fekete, helyenként

vörös paticsos–szenes réteg (kemenceomladék, vagy az utolsó égetés nyoma) jelentkezett.

9. A 10102/10137. kemence (á. 64×80 cm) platnija már nem volt megfogható. A hozzá kapcsolódó kerekded

munkagödör (10138. str., á. 200×250 cm) széle ívelt, alja egyenetlen, relatív mélysége nagy (70 cm). A kisebb méretű objektum

morfológiája alapján feltehetően gödörbe telepített kemence lehetett.

10. A 10176/10100. ovális, É–D tengelyű, viszonylag mély munkagödörhöz (á. 256×104, m. 106 cm) három kemence

csatlakozott északi és nyugati irányból (10101., 10102., 10103. str.). A kemencék közel azonos mélységben jelentkeztek, méretük

hasonló (á. 77–87 cm). Az objektum keleti oldalán sekélyebb betöltésű volt, amelyet talán a lejáratként értékelhetünk, azonban

délkelet felől a munkagödörhöz további jelenségek csatlakoztak, amelyek viszonya a kemencebokorral nem tisztázott

(10088/10115. obj).

11. A 10028/10044., 10045. sz. külső kemencéhez tartozik a lelőhely egyetlen kerámiatöredékekkel kirakott platnija. A

munkagödör (á. 214×260 cm) ovális alakú, sekély, sík aljú, hossztengelye KDK–NyÉNy-i irányú. A kemence (á. 103×105 cm) a

hossztengely keleti oldalán nyúlik el. A platni kétszeresen tapasztott, közülük az alsó kerámiatöredékekkel sűrűn kirakott. A

platniba több, szinte ép edényt helyeztek bele, amelyeket a fénykép tanúsága szerint (18. tábla 5.) részben összetörve helyeztek a

kemencébe, részben a helyszínen roppantották össze a nagyobb darabokat.

12. A 10042/10060., 10061. ovális foltja ferde falú, egyenes aljú munkagödröt rejtett (á. 211×330 cm). A 10061. sz.

kemence (á. 88×90 cm) max. 53 cm magasan állt, boltozatának indítása és ovális alakú szája is fennmaradt. Platnija keményre

égett. A kemence szája ÉK-re néz, előtte a betöltésben kevés keményre égett vörös tapasztást dokumentáltak, amely az objektum

pusztulását jelezheti.

13. A 10043/10062–64. sz. külső kemence két sütőfelülettel rendelkezik. A kerek, a területen közepes mélységű munka-

gödör (á. 240×244, m. 55 cm) oldalai íveltek, alja homorú. A kemencékből (á. 54×74, ill. 79×98 cm) néhány cm omladékréteg

alatt húzódtak a keményre égett fekete, sötétvörös platnik. A két kemence azonos magasságban jelentkezett, a gödörbetöltésben

rétegek nem figyelhetők meg, amely a két kemence egykorú használatára utal.

A kemencék a lelőhelyen több típusra oszthatóak. Egy kis részük ferde fallal, sekély mélységgel és

egyenes aljjal rendelkezik (pl. 10070., 10314. obj.). Mások szabálytalanabbak, de szintén sekélyek:

hosszan ívelt oldalfallal, egyenes vagy középen, esetleg a kemencével szemben fokozatosan, enyhén

lemélyedő aljjal rendelkeznek (pl. 57., 10226., 10166., 10147., 10126–10130. obj.). A harmadik típus

erősen lemélyülő középrésszel bír (53., 110., 220., 10102., 10310. obj.). A keleti települési egységen

mindhárom típus megtalálható volt. Gödörbe telepített kemencét itt egyetlen esetben sem dokumentáltak.

Néhány kisebb, mély, kerekded alakú és tárolóvermek sorába illeszkedő jelenség (pl. 10102/10137–

10138. obj.) alapján azonban feltételezhetően, a nyugati feltárási részhez hasonlóan, itt sem hiányoztak.

A településrészleten előforduló további objektumok túlnyomó része a közepes méretű, ívelt falú,

hengeres, vagy kissé méhkasos gödrök közé tartozik. Rajtuk kívül mindössze néhány amorf, sekély

jelenség volt szarmata kori beásásként értelmezhető.

A nyomvonal északkeleti peremén két kisebb szarmata gödör egy újabb települési egység szélét

jelezheti (10216/10263. és 10217/10264. obj.; 35. tábla 5.).

A településszerkezet értékelése

A szarmata házakban köztudottan ritkán találhatunk kemencét vagy nyílt tűzhelyet; a feltárásokon

megfigyelt tüzelőberendezések többnyire nem köthetőek épületekhez.183

A szabadtéri kemencék a

szarmata telepek egy részén vízpartok közelében csoportosulnak, amely a hozzájuk köthető tevékenység

vízigényével és a tűzveszéllyel jól magyarázható.184

Egyedül Kecskemét–Belsőnyír lelőhelyről áll

rendelkezésünkre nagyszámú külső kemence morfológiai vizsgálata. Itt Kántorjánosihoz hasonlóan a

jelenségek számos típusra, altípusra bonthatók, a külső kemencék tűzhelye, előtere számos formát ölthet.

Az objektumot fedő szerkezet nyomait – előtérgödörbe mélyülő nagyobb cölöplyukakat – csak egy

esetben lehetett megfigyelni.185

A külső kemencék funkcionális kérdéseit legutóbb szintén Gallina Zsolt

183 Ld. legutóbb SZALONTAI – TÓTH 2000, 62., 15. lj. A belső terek fűtésének módjára utalhatnak a szarmata településanyagokban

feltűnő ún. peremes tűzhelyek töredékei. A legutóbbi lelet Nyíregyháza–Pazonyi-út császárkori településéről került elő, ld. a

korábbi párhuzamokkal együtt ISTVÁNOVITS 2007, 177., 18. tábla 3. 184 Pl. Nagymágocson, ld. VÖRÖS 1998, 59.; vagy Kiskundorozsma–Nagyszéken, ahol az 54 db kemence többsége a Maty-ér partján

húzódott, ld. SZALONTAI – TÓTH 2000, 62. 185 GALLINA 2000, 39.


213

foglalta össze.186

A kántorjánosi lelőhelyen ipari tevékenységre utaló nyomokat nem találtunk, ezért az

objektumok elsősorban sütőkemenceként értékelhetőek.

A 4. településrészleten a hármas és a kettős kemence elsősorban a keleti égtáj felé nyitott (utóbbi

platnijai ÉÉNy-ra és NyDNy-ra nyíltak). Az egy sütőfelületű kemencék minden égtáj felé irányítva

előfordulnak, helyzetükben mégis bizonyos szintű szabályrendszer fedezhető fel. A kemencék irányítása

ÉK–DNy, vagy arra merőleges tengelyű volt. A településrészlet gödreinek nagy része szintén hasonló,

elsősorban ÉK–DNy-i irányú rövidebb sorokat alkot, amelyekbe az ismeretlen korú gödrök egy része is

illeszkedni látszik. Ezek figyelembevételével egy, a fő égtájakra átlósan helyezkedő településszerkezet

rajzolódik ki, amelynek kisebb egységei között nagyobb üres, objektummentes sávok húzódnak. Az

egymáshoz közel eső kemencék több esetben azonos tengely mentén, de egymással ellentétes tájolásban

illeszkednek a gödörsorokba, és szegélyezik egyúttal az objektummentes területeket.187

A feltárt terület elsősorban gazdasági jellegű településrészletként határozható meg. A 4. települési

egység két épülete egymáshoz közel, a nyomvonal déli szélén húzódott. A kemencék nagy száma

lakóépületek nélkül többféle módon magyarázható. Egyrészt lehetséges, hogy a településen belül

elkülönülő kisebb gazdasági egység(ek) estek bele kizárólag a nyomvonalba. A lakóépületek sűrűbb

zónája, amennyiben létezett, a 4. településrész esetében a feltárt résztől déli és északi irányba is

húzódhatott.188

Másik lehetőség az, hogy lakóépületként olyan földfelszíni építményekkel, könnyű-

szerkezetes konstrukciókkal vagy házakkal számolhatunk, amelyek régészetileg kimutatható nyomokat

nem hagytak. Ezt az elképzelést erősíti a bizonyos mértékig strukturált, a közepes intenzitás ellenére nagy

üres foltokkal tarkított településszerkezet. Szintén ezt támaszthatja alá az a tény, hogy a lelőhely négy

települési egysége a kemencék – lakóépületek arányában hasonló képet mutat. Tekintve az ásatás közel

öthektárnyi területét, valószínűtlennek tűnik, hogy a nyomvonal a „belterületeket”189

teljes mértékben

kikerülte volna. Érdemes kiemelni azt is, hogy a legtöbb kemencével bíró 3. és 4. települési egység

egyike a térség legmélyebb vizes területének partján, a másik a közeli homokdomb tetején húzódott: azaz

a gazdasági egységek helyszínének elkülönítését a terület eltérő lokális földrajzi adottságaival nem

magyarázhatjuk meg.

A közelmúltban előzetesen közölt, nagy felületen kiásott szarmata települések esetében sok esetben

nagy mértékben strukturált településszerkezetet regisztráltak a feltárók. Többek közt Kiskundorozsma–

Nagyszék II, Polgár–Kengyel-köz szarmata lelőhelyein utcás–soros jellegű, falusias települést tártak fel,

és már az előzetes közlésekben is kísérletet tettek intenzíven és kevésbé intenzíven használt területek,

„telkek”, „utcák”, „udvarok”, kiemelkedő közösségi helyzetre utaló épületek elkülönítésére.190

Mindkét

idézett lelőhelyen egymás mellett fordultak elő cölöpszerkezetes, vagy alapárkos, nagyméretű épületek,

186 GALLINA 2000, 40–42. Az általa idézett néprajzi párhuzamok olyan visszaemlékezéssel egészíthetők ki, amely hosszan szól a

20. század eleji Kiskunhalas környéki tanyavilágban is használatos „nyári kemencék” építéséről. A leírás egyik fő érdeme, hogy

kiemeli a kis épület folyamatos, kísérleti úton történő javítgatását. – „Annak, amit legelőször készítettem, nem raktam padkaszerű

alapot, hanem egyenesen a földhöz ragasztottam. Elébe gödröt ástam, amibe fűtéskor bele lehetett menni, és így nem kellett

lehajolni, amikor a kenyeret betolták, majd kiszedték. Ha azonban mást sütöttek az asszonyok, akkor igen kényelmetlen volt a

gödörbe hol le, hol föl lépkedni. Ráadásul, ha esett az eső, akkor jó nagy, bokáig is érő víz futott benne össze. (…) Később ezért

eltaláltuk, hogy a hátulját és a két oldalát is benádazzuk. Így is lett, de ez sem volt jó. Ha a szél délről fújt, akkor füstölt mint a

hajderménkű, alig lehetett megmaradni előtte. (…) Gondoltam, hogy az elejét is becsinálom, de akkor meg hol megy ki a füst?

(…)” CSONKA 2009, 131–134. Hasonló, „toldozó–foltozó” szemlélet nyomát szarmata települési objektumok esetében az üllői

barbár fazekastelep égetőkemencéivel kapcsolatban figyelték meg, ld. ISTVÁNOVITS – KULCSÁR – MÉRAI 2011, 342–344. 187 Elsősorban a 10147/10185., 10186. és 10125/10161., 10162. illetve a 10126/10163.–10130/10164. és 10165/10207., 10208.

számú kemencék. Hasonló jelenséget (szomszédos tüzelőobjektumok ellentétes tájolása) kompolti füstölőkemencéknél is

megfigyeltek, ld. VADAY – HORVÁTH 1996, 201. 188 A déli irányt a két félig földbe mélyített épület helyzete erősíti, azonban a terepbejárási adatok szerint a lelőhely elsősorban

észak felé folytatódik tovább; természetesen ez csupán a neolitikus lelőhely folytatását is jelentheti (vö. Térképmelléklet II.; VII.). 189 WICKER 1995–96 településszerkezeti elemzéseinek értelmében. 190 HAJDÚ et AL. 1997, 106–108.; SZALONTAI – TÓTH 2000, 61.; SZALONTAI – TÓTH 2003, 70–71. További példa BÉRES 2005,

212., 214–215.; PETŐ 1992, 8–9., 14. (Soroksár I. B). Az erős belső struktúrával rendelkező települések közé tartozik az üllői

fazekastelep is, ld. ISTVÁNOVITS – KULCSÁR – MÉRAI 2011.


214

valamint félig földbe mélyített veremépületek is. Ugyanez elmondható a Nagymágocs–Pap tanyai

teleprészletről is, ahol kerítésárkok segítségével különítettek el kisebb gazdasági egységeket, amelyeken

épületek és egyéb típusú jelenségek is találhatók.191

Egy–egy nagyobb beruházás során megkutatott

térségek már nagyobb területen is lehetővé teszik a római kori településszerkezet változásainak

rekonstruálását.192

A korábbi kutatás egy kisebb területen sűrűn elhelyezkedő szarmata gödrök sokaságát általában

egymás után használt, sorban kiásott objektumoknak vélte. Ma már egyértelműnek látszó adatok utalnak

arra, hogy ezeket bizonyos esetekben egy–egy gazdasági egységnek tekinthetjük (településszerkezetben

betöltött szerepük, a szuperpozíciók hiánya és a leletanyag egységessége alapján). Több esetben a

leletanyag nagy mennyisége alapján feltételezik, hogy ezeket a gödrös területeket gazdasági funkciójuk

megszűnte után célzottan töltötték fel hulladékanyaggal.193

Szerencsés helyzetben egyértelműen jelzik a

terület gazdasági egységeinek határait, pl. a Szatymaz–Makraszéki Iskola 51/41B lelőhelyen, ahol a

gödrös terület és a különböző szerkezetű épületek elhelyezkedése egy olyan üres területet zár szabályosan

közre, amelyet gazdasági udvarként értékelhetünk.194

Ez a lehetőség a kántorjánosi 4. településrésszel

kapcsolatban sem vethető el. Ebben az esetben azonban a terület nem néhány egyenrangú gazdasági

egységként, hanem egyetlen nagy gazdasági hasznú területként határozható meg, amelyen lakóépületek

jelenlétét nem kell feltételeznünk.

A zárt, utcás–soros szerkezetű lelőhelyektől eltérő településképet mutatnak a Wicker Erika által

„külterületként” értékelt lelőhelyek, amelyeket csupán egy–egy egyszerű épület jelenléte, néhány gödör

és kemence, nagyszámú karám, cölöplyukas szerkezetű épületnyomok, kopolyakutak jellemeznek.195

A

szerző értékelése szerint ezek nem önálló gazdasági egységeket képeztek, hanem egy nagyobb település

közösségi gazdálkodásának színhelyeiként értékelhetők.196

Ezzel szemben Kompolton Vaday Andrea a

laza településszerkezeten belül kisebb, önálló egységeket különített el, amelyeknek csak egy részéhez

tartozott épület.197

Az eltérő településképek ellenére a kántorjánosi településrészletek az utóbbi példákkal

bizonyos szinten párhuzamba állíthatók: ugyanúgy nem értelmezhetők egy zárt, soros szerkezetű

megtelepedési rendszernek, sem szórtabb, tanyasias jellegű „szállásoknak”. A közösség gazdasági

alapegységeinek, háztartásainak rekonstruálását a rendelkezésre álló adatok, és a kevés közölt település

alapján egyelőre sem Kántorjánosi sem pl. Kiskundorozsma–Izsák esetében nem tartom megoldhatónak.

A kántorjánosihoz hasonló jellegű, nagy objektumszámú „zárt külterületek” fogalmi tisztázása és

strukturális értékelése mindenképpen a jövőbeli szarmata telepkutatás fontos feladata lesz.

A kérdés kutathatóságát jelzi, hogy a kántorjánosihoz hasonló településstruktúra az Alföld más

tájain is feltűnik, pl. Kecskemét–Belsőnyír lelőhelyén, ahol közel 200 gödör, árok, kút és 21 tüzelő-

berendezésre mindössze egy ház jutott az ásatási területen.198

A lakóházak hiányának kérdésköre a

Dusnok–Izsákpusztai ásatás értékelésénél is felvetődött.199

A kérdés az, hogy e települések esetében

joggal következtethetünk-e szinte automatikusan egy nagyobb, szervezett struktúrában élő közösség

elkülönülő gazdasági színtereire, vagy csak a kisebb települési egységek lakóházait nem tudjuk

régészetileg megfogni?

191 VÖRÖS 1998, 56. 192 WICKER 1994, 1995–96. 193 PETŐ 1992, 14.; ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 98. 194 BÉRES 2005, 208–209., 13. kép. 195 WICKER 1995–96. 196 Ld. a „külterület” és „belterület”, az „állattartás színterei” vagy a külterületi „pásztorházak” fogalmának használatát. 197 VADAY – HORVÁTH 1999, 201–202. Ezeket „munkafelületnek”, „használati felületnek” nevezte. Az épület nélküli települési

egységeknek csak egy részén kerültek elő ipari jellegű tevékenységre utaló nyomok. Ugyanitt a térségben az M3 vonalán feltárt,

eltérő szerkezetű szarmata településekre is felhívta a figyelmet. 198 GALLINA 2000, 35. 199 BALOGH 2001, 33.


215

A település leletanyaga az objektumszámhoz viszonyítva csekély mennyiségű. A leletanyag

szegényessége összevág a lelőhely egyes rétegtani megfigyeléseivel. A kemencék a 4., valamint az 1–2.

települési egységben is többnyire olyannyira rongált állapotban kerültek elő, amely nem róható fel

egyedül a szántásnak. Egyes, mélyebben fekvő, jól megfigyelt kemencék rossz állapota és a

munkagödrükből több esetben kibontott nagymennyiségű tapasztástöredék valószínűleg az objektumok

szétbontását illetve lassú pusztulását, a település tervezett felhagyását jelzik. Egyes hosszú életű telepekre

a külső kemencék sütőfelületének három–négyszeres megújítása is jellemző.200

A többszörös megújítási

nyomok szinte teljes hiánya a szuperpozíciók csekély mennyiségével együtt a kántorjánosi település

viszonylag rövid életére utal.

II. PÓCSPETRI–NYÍRJES-FELSŐ–ERDŐSZÉL

KERÁMIAANYAG

Statisztikai értékelések

A pócspetri település anyagában a két fő technológiai típus (korongolt és kézzel formált kerámia)

arányainak statisztikai adatai közel megegyeznek a kántorjánosi telepével, ami nagy vonalakban hasonló

korszakú, azaz középső szarmata kori településre utal. Ezt a képet árnyalja, hogy a 201. lelőhely

települési egységei között a technológiai megoszlás szempontjából jelentős különbségek vannak, pl.

gyorskorongolt szemcsés kerámia csak az egyik (V.) települési egységben tűnik fel.201

A területen

különböző korszakok emlékei kerültek feltárásra, ezért a teljes lelőhely statisztikai adatait csak

korlátozottan használhatjuk fel más települések anyagával való összevetésre.

Technológiai csoport Töredékszám (db) Edényszám (db) Töredékszám (%) Edényszám (%)

Ʃ 1284 875 100 100

1. Korongolt 563 380 44 44


3. Gyorskorongolt szemcsés 2 2 0 0

4. Lassúkorongolt?202 7 7 1 1

5. Terra sigillata 23 19 2 2

6. Egyéb római kerámia 2 2 0 0

A formailag meghatározható kerámia aránya (korongolt helyi áru) a kántorjánosi telep

tulajdonságaihoz szintén közel áll. A formailag meghatározhatatlan töredékek nagy száma ebben az

esetben is a településanyag töredékességének köszönhető. A formailag meghatározható korongolt helyi

áru összehasonlítása a kántorjánosi adatokkal a két elemzett település között a formai–funkcionális

típusok, a kerámiakészletek hasonlóságát mutatja. Különbségek egyrészt a gömbös testű edények nagyon

alacsony számában foghatók meg, másrészt a korsók aránya enyhe emelkedést mutat a pócspetri

anyagban, de ez két olyan leletegyüttesnek köszönhető, amelyek valamely szelekciónak köszönhetően

számos korsótöredéket tartalmaztak.203

200 Pl. Kiskundorozsma–Nagyszék, SZALONTAI – TÓTH 2000, 62–63. 201 Lásd a településszerkezet elemzésénél. 202 A technológiai típusba néhány kisméretű, kérdéses technológiájú oldaltöredéket soroltam. Ezek többsége az avar település közeléből

származik. Két – különböző anyagú – töredék a késő szarmata kori (VI.) települési egység objektumaiból került elő. Ezek önmagukban

elégtelenek egy késő szarmata kori lassúkorongolt anyagtípus kimutatásához. A technológiai típust a továbbiakban nem tárgyalom. 203 219/256. sz. kerámiacsoport (8. tábla 7–9.) és 388/489. sz. gödör (14. tábla 3–6.).


216

Edénytípus Edényszám % %

nem határozható meg 246 63

meghatározható összesen 145 38

hombár 83 21 57

tál 25 7 17

gömbös testű edény 5 1 3

bikónikus edény 4 1 3

korsó 17 4 12

csésze 1 0 1

egyéb bizonytalan 10 3 7

A kézzel formált kerámiaanyag felvételénél a kántorjánosihoz hasonló módszert követve

mindössze 15% az edénytípus szerint meghatározhatatlan edényszám. A kézzel formált edények között itt

is a fazekak uralkodnak, a mellettük minimális számban feltűnő egyéb anyag azonban változatosabb, mint

a másik telep esetében.

Edénytípus Edényszám %

fazék 379 96

fedő 5 1

fedő/csésze 5 1

pohár 2 1

tál 2 1

füles edény 1 0

A formailag meghatározható edényszám összes és százalékos eloszlása, valamint a peremszámok

megoszlása:

Edénytípus Edényszám % % Peremszám %

nem határozható meg 303 36 11

fazék 377 45 70 67 47

hombár 83 10 15 23 17

tál 27 3 5 26 18

korsó 17 2 3 8 6

egyéb bizonytalan, korongolt edénytípus 10 1 2 3 2

gömbös testű edény 5 1 1 1 1

fedő 5 1 1 5 4

fedő/csésze 5 1 1 5 3

bikónikus edény 4 0 1 2 1

pohár, csésze 3 0 1 3 2

füles kézzel formált edény 1 0 0 0 0

Az arányokat tekintve a kézzel formált fazekak mennyisége kiugróan nagy, még a kántorjánosi

értékeket is messze meghaladja (35: 18 vs. 47: 17). A korongolt edénytípusok egymáshoz viszonyított

aránya mindkét településen hasonló. Érdemes megfigyelni, hogy a hombárok és tálak aránya a

peremszámok használata során ugyanabba az irányba mozdult el mindkét anyagban, azaz míg a töredékek

a hombárok jóval magasabb (háromszoros–négyszeres) számát mutatják, valójában feltehetően közel

azonos arányban voltak jelen a telepeken, mint a tálak. A kisebb különbségek azt jelzik, hogy a ritkább,


217

főként kézzel formált kisméretű edénytípusok (csésze, pohár) – és részben a fazekak – helyét a

kántorjánosi anyagban más edénytípusok, elsősorban a korongolt gömbös testű edények vehették át.

A peremátmérők nagyságát szintén érdemes a kántorjánosi anyaggal összevetni. A 201. lelőhely

anyaga szinte minden edénytípus esetében szórtabb képet mutat az 52. lelőhelynél. Emellett a hombárok

és a fazekak között is kisebb átmérők dominálnak Pócspetrin. A fazekak esetében a 22 cm átmérőn túli

tartomány teljesen hiányzik.204

Korongolt kerámia

Az anyag előkészítése, soványítás

A korongolt kerámia tizede (11%) finom, vagy durva homokos anyagú volt, illetve nagyon kis

mennyiségben meszet tartalmazott. Ez az arány a kántorjánosi kerámiánál jóval nagyobb, ugyanakkor a

homok tudatos soványítóanyagként való értékelése itt is kérdéses. A pócspetri finomkerámia kisebb része

(7%) soványítottnak tekinthető. E töredékek mintegy fele apróra tört kerámiával gyengén vagy erősebben

soványított, amelyek közt szinte csak hombárok perem- és oldaltöredékei voltak azonosíthatóak. A

soványított kerámia másik fele apróra tört, vagy nagy szemcséjű, rögös meszet tartalmaz. A meszes

töredékek szinte kizárólag oxidált égetésűek, köztük minden főbb formai típus előfordul.

Az anyag „tisztasága” tehát a kántorjánosi kerámiától elmarad. A soványítás és az anyag

minőségének, keménységének összehasonlítása azt mutatja, hogy az áru keménysége nem függ az

adalékanyagok jelenlététől. A két telepanyag a kerámia keménységének szempontjából is eltér egymástól:

a pócspetri anyagban – a soványítás „sikertelensége” ellenére – jóval több a közepesen keményre (26%)

vagy jól kiégetett (24%) töredék.205

Égetéstechnológia

A pócspetri korongolt kerámiában a redukált és oxidált égetésűek aránya a kántorjánosi anyaggal

szemben a szarmata kori telepeken átlagosnak vehető, kétharmad–egyharmad értéket mutatja.

204 Függőleges tengely: edényszám (db), vízszintes tengely: peremátmérő (cm). 205 Az arány a késő szarmata kori déli településrészlet (VI.) anyagának figyelembe vétele nélkül is csak 54–26–20%-ra (puha–

kemény–nagyon kemény) módosul.

0

1

2

3

4

5

7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

hombár

tál

korsó

bikónikus edény

0

1

2

3

4

5

6

7

8

5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 35

pohár-fazék

tál

fedő/csésze

tárolóedény

1; 30%

2; 12%

3; 5% 4; 7% 5; 9%

6; 2% 7; 0%

8; 18%

9; 7%

10; 2% 11; 4%

12; 2% 13; 0% 14; 2%

Az égetésminőségek aránya 1234567891011121314

1; 31%

2; 34%

3; 18%

4; 15% 5; 0% 6; 2%

Az égetéstípusok aránya 1

2

3

4

5

6


218

Az égetésminőségekben tapasztalható jelentősebb különbség a kántorjánosi anyaghoz képest a

homogén redukált égetésű kerámia kisebb száma (31%), valamint a jól oxidált áru magasabb arányszáma

(18%). Emellett az elégtelenül oxidált és redukált anyag mennyisége mindkét anyagban közel azonos

mértékű. Ez azt is jelenti, hogy a kántorjánosi anyaghoz képest az oxidációs kerámia minősége sokkal

jobbnak tekinthető. Ezzel szemben a redukált égetésű kerámiában, arányait tekintve nagyobb teret kap a

rosszabb minőségű anyag.

Az 1. égetésminőségben ezen a lelőhelyen is a világosszürke, kevésbé a középszürke szín az

uralkodó. Összességében a redukált kerámia felületi színárnyalatai itt is kiegyenlítik egymást, de a

kántorjánosi anyagnál jóval több a foltosra, valamint a feketére égett kerámia. A fekete szín elérése

többnyire a 2. és 4. égetésminőséggel, azaz a redukciós égetési folyamat végén fokozott redukcióval történt.

Az oxidált égetésű kerámiában az élénkvörös töredékek jóval nagyobb arányban vannak jelen, mint

a halványabb, narancssárga színűek. Mellettük egy önálló kis anyagtípust alkotnak a halványvörösre

(rózsaszínűre) jól átégett töredékek. Ezek az arányeltolódások a 8. anyagminőséget és az oxidált égetésű

töredékek összességét vizsgálva is érzékelhetőek.

Felületkezelés

A simítatlan, fényezetlen felületű kerámiaanyag aránya a pócspetri településen is nagyon magas,

közel a töredékek fele ide tartozik. Az egyszerű korongolásnyomokat mutató edények száma ebben az

esetben is nagyon csekély, a többség felülete a korongolás után többé–kevésbé gondosan eldolgozott.

Felületkezelési típus Töredékszám %

1, 7 Simítatlan, fényezetlen 159 43

2 Korongon fényezett 106 29

3 Esztergált 50 13

4 Korong használata nélkül fényezett, besimított 10 3

5 Slip 11 3

6 Fényezett, technológia nem állapítható meg 6 2

13 Erodált, technológia nem állapítható meg 28 7

1.1; 28%

1.2; 23% 1.3; 18%

1.4; 3%

4; 12%

foltos; 16%

A redukált kerámia felületi színárnyalatai (n= 339) 1.1

1.2

1.3

1.4

4

2.1; 25%

2.2; 47%

2.3; 1%

2.5; 20%

3.1; 2% 3.3; 4% 3.5; 1%

A jól oxidált kerámia színárnyalatainak aránya (8. égetésminőség) (n=98)

2.1

2.2

2.3

2.5

3.1

3.3

3.5

2.1; 15%

2.2; 34%

2.3; 1% 2.5; 19%

3.1; 5%

3.2; 3%

3.3; 10% 3.4; 2%

3.5; 2% 3.6; 6% f.; 3%

Az oxidált kerámia felületi színárnyalatainak aránya (8-12. égetésminőség) (n=180) 2.1

2.22.32.53.13.23.33.43.53.6foltos


219

A korongon áttörölt és fényezett edények között (2.) a technológiai nyomok nélkül, egyenletesen

átsimított felületkezelési típus uralkodik (2.2., 43%). Az eszközkontúrok nélküli anyagban (2.1–2.4.)

összességében kétszer olyan sok a fénytelen, mint a gyenge fényű töredék. A jól látható eszköz-

nyomokkal bíró, korongon fényezett sávok közel ugyanolyan mértékben jelennek meg, mint a másik

anyagban (2.5–2.6., 18%). A korongon áttörlés és az erős eszköznyomokat hagyó fényezés típusai

Kántorjánositól eltérően nem egyenlő arányban oszlanak meg, hanem az anyagban a fénytelen áttörlés

uralkodik.

Az esztergált felületű kerámia Pócspetrin erősen alulmarad a 2. felületkezelési típushoz képest. Az

esztergált anyagban csakúgy, mint Kántorjánosban, uralkodik a fénytelen felületkezelés, amely itt sokszor

nagyon széles sávokban, „lapokban” jelentkezik az edény falán (3.2. és 3.4., 82%). Az esztergálást az

edények felületén tagolásra (még?) alig alkalmazzák, mindössze két oldaltöredék esetében volt

regisztrálható (3.3.).

A pócspetri korongolt felületkezelésekben ugyanazokat az altípusokat lehetett elkülöníteni, mint a

kántorjánosi telepanyagban, de ezek más arányokban vannak jelen. A fénytelen esztergálás, valamint a

változatos minőségű, gyenge fényű anyag helyett a pócspetri anyagban a fénytelen áttörlés a

leggyakoribb. Ennek eredményeképp a leletanyagban a fényezetlen töredékek vannak többségben (52%).

Ezek az adatok – valamint önmagában a fényezett töredékek kis száma – azt a képet erősítik, hogy az

esztergálás munkafázisának felületkezelésre és tagolásra való alkalmazása, valamint a különböző

felületkezelések fényezett változatai a korongolt felületkezelések megjelenése után fokozatosan terjedtek

el.206

Ezzel a folyamattal járhatott együtt a besimított díszítések terjedése is, amelyek a 201. lelőhely 2–3.

századi anyagából teljesen hiányoznak.

Korongolás nélkül fényezett felületű töredékek mindössze 9 db edényhez tartoztak. Egy fültöredék

kivételével korsók függőlegesen simított felületű nyak- és válltöredékeire, valamint néhány függőlegesen

fényezett felületű hombárra korlátozódnak. Utóbbiak a déli (VI.) településrészletről származnak (567/690.

obj.), így a 2–3. századi anyagban csak a korsók függőleges fényezése igazolható.

Bevonatos réteg a kántorjánosi anyaggal szemben nagyon ritkán fordult elő a korongolt kerámián

(11 edény), ám ezek több eltérő típusra oszthatók. A híg, barnás–szürkés árnyalatú vékony slip ugyanúgy

együtt jár eldolgozott felülettel és korongolt fényezéssel (2.2–2.3.) is, mint Kántorjánosin. A 219/256.

obj. két oxidált égetésű korsóján és hombáron (26. tábla 7–9.) színtelen, fényes engobe jelentkezett,

amelyre jó analógiát a 2–3. századi barbár kerámia köréből nem ismerek. Szintén kérdéses az értékelése a

32. tábla 3–4. két korsó (388/489. obj.) felületkezelésének, amelyeket néhol erősen kopott, feketés színű

máz borít. Az egyik edény vállán éles, szabálytalan vonal jelzi a bevonat határát. Az engobe a nyakon és

vállon függőleges széles sávokban elsimított ill. fényezett, a korsók hasa korongon simított.

206 További telepanyagok vizsgálatáig azonban az sem zárható ki, hogy ebben az esetben is csak a műhelyhagyományok különb-

ségéről van szó a két elemzett telepanyag között.

2.1; 13%

2.2; 43%

2.3; 10%

2.4; 1%

2.5; 10%

2.6; 8% 2.7; 4%

2.8; 11%

A korongon áttörölt, fényezett felületkezelés altípusainak megoszlása

2.1

2.2

2.3

2.4

2.5

2.6

2.7

2.8

3.1; 15%

3.2; 54%

3.3; 3%

3.4; 28%

Az esztergált felületkezelés altípusainak megoszlása

3.1

3.2

3.3

3.4


220

Díszítés

A pócspetri 2–3. századi finomkerámia gyakorlatilag díszítetlennek tekinthető. Az anyag csekély

mennyiségű dísze nagyrészt a korongolt tagolásokban merül ki és figyelmet érdemel, hogy még ezek is a

korai korsókon, valamint a déli késő szarmata kori településrészen (VI.) és a temető területén (VII.)

koncentrálódnak. A korai teleprészleteken (II–IV.) regisztrálható volt összesen: egy árkolás, egy sekély

kettős árok (29. tábla 1., széles szájú hombárperem), 4 bordadísz (közülük kettő a 26. tábla 7. és 9.

korsók nyakán) két lépcsős tagolás (24. tábla 7. korsóváll), valamint egyetlen esztergálási hibából adódó

rádli egy hombár falán.

A déli teleprészletről származik egy kettős árkolású tálperem (33. tábla 5.), lépcsős tagolású egy

kónikus falindítású tál a 343/429. körárokból (30. tábla 5.). Tagolt vállú és részben bordadíszes az anyag

négy bikónikus edénye. Egyetlen nagyméretű edényvállon volt bekarcolt díszítés, az egész települést

vágó kettős árokból (V). Besimított díszítés mindössze a déli teleprész (VI.) két töredéken jelenik meg.207

A két, közel egykorú és egymáshoz viszonylag közel fekvő kántorjánosi és pócspetri telep

korongolt kerámiájának technológiája sok részletben eltér egymástól (keménység, soványítás,

égetésminőségek, felületkezelési típusok). Az adatok egyértelműen eltérő műhelyekre utalnak. Jóval

fejlettebbnek egyik sem mondható a másiknál, azonban a pócspetri anyag önálló soványítási, égetés-

minőségbeli csoportjai sokfélébb, összetettebb – több gyökerű? – anyagot mutatnak, amelyet a

mérettartományok különbségei és formai sajátosságok is megerősítenek. A pócspetri telepanyag díszítet-

lensége, egyúttal a kántorjánosi anyagban a korongolt fényezés és a besimított díszítés elterjedése talán

általános fejlődési folyamathoz igazodhat.

Formai tipológia

Szűk szájú hombárok

A pócspetri hombárok mind a formák, mind a peremkiképzések tekintetében sokszínűbbek a kántorjánosi anyagnál. Az edények több formai típusba rendezhetők. A gyakoribb típus az erősen öblösödő, tojásdad alakú forma lehetett, amelyből egyetlen példány volt részben kiegészíthető (1.; 26. tábla 8.). Az edénytípus enyhén ívelt nyakkal, kónikus vállal (pl. 22. tábla 5.) és mély hasasodással járhatott együtt. Az 1. formai típushoz hasonló edények kis számban a gyomai és a kompolti telepen is rekonstruálhatók voltak,

208 és mivel a szomszédos barbaricumi területeken a forma idegen, ezért a korai

szarmata hombárok egy eddig kevéssé ismert típusának határozhatók meg. Más töredékek hosszú, meredek nyakkal bírnak, amelyek csak feltételesen sorolhatók a

tárolóedények formai–funkcionális típusához (2.; pl. 31. tábla 6.). A 2. formai típus néhány gyomai edény vonalvezetésével hozható összefüggésbe, amelyeken az erősen vagy vízszintesen kihajló peremek uralkodnak.

209 Ezek széles szájú, tömzsibb edényekhez, és magas nyakú, a pócspetri 1. típusnál

mélyebben öblösödő, nagy tárolóedényekhez is tartozhattak. A kompolti telep kisszámú hasonló peremtöredékét Vaday Andea palackként határozta meg.

210 Hasonló edényszájak a csengersimai

anyagban is jelen vannak, kis számban, elsősorban a település késői szakaszában (az 5–6 fázisban).211

További eltérő formára utalnak azok a rövid, ívelt nyakkal bíró (3.; 20. tábla 7. ill. 28. tábla 1.)

peremtöredékek, amelyek a kisebb és nagyobb mérettartományokban, különféle kihajlási szögű peremekkel is jellemzőek. Ezek az edények egyeztethetők össze leginkább azzal a szűk szájú, nyúlánk testű, magasan öblösödő, jól ismert szarmata hombártípussal, amely a kántorjánosi anyag 1. típusát alkotja.

207 Értékelésüket ld. a formai elemzésnél. 208 Pl. VADAY 1996, Fig. 67. 2., 6., Fig. 70. 10., 12., Fig 72. 6.; VADAY – HORVÁTH 1999, 21. tábla 3–4., 37. tábla 18. 209 Pl. VADAY 1996, Fig. 49. 1–2., 5., Fig. 50. 3. (A fázis); Fig. 70. 1., 3., 6–7. (B fázis). 210 VADAY – HORVÁTH 1999, 186.; 43. tábla 16., további pl. 52. tábla 12. 211 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 51., 03.02.01 típus.


221

Szűk szájú hombárperemek A kántorjánosi anyag 1. peremtípusa a pócspetri anyagban is feltűnik, de csak egyetlen nagyméretű

példányban, amely a déli településrészről származik (33. tábla 9., pá. 20 cm). Az enyhén–közepesen kihajló peremtípusok (2.) esetében Kántorjánositól eltérően az anyag további

osztályozást követel meg. Az enyhén kihajló peremek vastag, lekerekített, kis átmérőjű töredékek (pá.: 11–14 cm). A közepesen kihajló peremek között duzzadt, lekerekített (2.1.), elkeskenyedő (2.2.), és ferdén levágott példányokat is találunk. A ferdén levágott peremek között érdemes megkülönböztetni a háromszögesen megvastagodó (2.3.; 22. tábla 5.), valamint a nem megvastagodó és síkozott peremű típust (2.4., 30. tábla 3.).

Az enyhén–közepesen kihajló, duzzadt, lekerekített peremek (2.1.) a település leggyakoribb típusát képviselik, peremátmérőjük 11–17 cm. Pontosan ugyanekkora mérettartományba sorolhatók a 2.2–2.4 altípusok is, kivéve egy déli településrészletről származó, nagyméretű edényt (2.4.; 34. tábla 3., pá.: 23 cm). Az elkeskenyedő és a ferdén levágott peremek minden anyagban alárendelt szereppel bírnak, a gyomai és a kompolti telepen csak néhány található belőlük.

212 Háromszöges peremű, magas, cilindrikus

nyakú, mélyen hasasodó edényforma ismert Nyíregyháza–Oros, útépítés II. kemence anyagából,213

valamint az apagyi telepről is.

214 A csengersima–petei telep anyagából mindössze egy darab ferdén

kihajló, síkozott peremű edényt említhetünk.215

A vízszintesen kihajló peremek (3.) között az egyszerű tagolatlan töredékek rövidebb változatai

(3.1.) a 2.4. típus erősebben kihajtott variációiként is értékelhetők. Vízszintesen kihajló pereme van a hengeres nyakú, tagolatlan testű 1. formai típus gyomai párhuzamának is.

216

Az egyszerű peremek mellett vastag, hosszú, lekerekített (3.2.) vagy megvastagodó, ferdén levágott peremek (3.3.) fordulnak elő. A 3.2.-vel azonos vaskos peremek a gyomai B fázisra terjednek el.

217

Egyértelműen a hosszú peremek vannak többségben már Kompolton,218

amelyek behúzott változatai a szarmata anyagra nem jellemzők.

219 A gyomai telepen általános, elkeskenyedő peremek itt nem jelennek

meg.220

Szintén nincs tagolás a perem tetején vagy külső élén. Az egyik töredéken látható perem alatti tagolás (26. tábla 4.) valószínűleg korongolási hibának tartható.

Önálló, Kántorjánosin is megjelenő peremtípust képvisel egyetlen hosszú, enyhén galléros, pereme alatt tagolt töredék (4.; 28. tábla 10., pá.: 18 cm).

Az edények mérettartománya szórt, peremátmérőjük 12–23 cm közti. Összességében a két település anyagát összehasonlítva Pócspetrin jóval több az erősen kihajló,

lekerekített perem, mint a kántorjánosi anyagban, ahol az álló–enyhén kihajlóak vannak többségben. Más, egyszerűbb variációik jelennek meg a vízszintesen kihajló peremű hombároknak, és csak Pócspetrin megjelenő típusok a ferdén levágott peremű edények, melyek azonban nem túl elterjedtek az anyagban. A párhuzamok összessége elsősorban a gyomai anyaggal rokonítja az anyagot, a különbségek mögött regionális eltéréséket sejthetünk. Széles szájú hombárok

Két példányban megjelenik a szarmata anyag másik fő formai típusa: a széles szájú, erősen behúzott peremű, kónikus vállú edényforma (4. formai típus).

221 Ezek a peremek méretükben, vaskossá-

212 VADAY 1996, Fig. 50. 8., 72. 1–3. (2.2); Fig. 49. 2. (2.3); Fig. 51. 5. (2.4); VADAY – HORVÁTH 1999, 28. tábla 19., 21. (2.2),

27. tábla 23., 35. tábla 5. (2.4). 213 ISTVÁNOVITS 1986, LXVI. tábla 1. A kemence anyaga a lelőhely más objektumaitól eltérően (pl. 9. gödör) késő szarmata kori

jellegzetességeket nem mutat. 214 ISTVÁNOVITS 1993, IV. tábla 11. 215 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 58., 03.04.13. típus, 2a fázis. 216 VADAY 1996, Fig. 50. 2. 217 Vö. VADAY 1996, Fig. 70–74. A gyomai telep kezdeti fázisában a keskenyebb, finomabb típusok dominálnak, míg a szegvári

telepről a vízszintes peremek hiányoznak. 218 VADAY – HORVÁTH 1999, a jellegzetes peremtípusokra ld. pl. 28. tábla 16–36. (74. obj. anyaga). 219 Ellentétben a csengersima–petei teleppel. Vö. GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 58–61. 220 Pl. VADAY 1996, Fig. 50. 3–6. 221 A formai típusról általánosan ld. a kántorjánosi anyag értékelését.


222

gukban is elütnek az anyag többi részétől. Mindkét edény válla gyengén, szélesen árkolt. Két különböző peremtípusba sorolhatók: a behúzott és kifelé megvastagodó perem (5.1 peremtípus; 34. tábla 5., pá.: 17 cm) jobban elterjedt szarmata területen. Idegenebb forma a 29. tábla 1. erősen, ívelten kihajló, belül erős éllel ellátott edénypereme (5.2, pá.: 26 cm).

Az egyetlen, a gyomai B fázisba sorolható edény keskenyebb és erősebben behúzott peremű, valamint besimított díszű.

222 A kontextushoz köthető, közölt szarmata anyag további példányai kivétel

nélkül késő szarmata koriak, de nem Szabolcs–Szatmár–Bereg megye területéről származnak. Az Istvánovits Eszter értekezésében közölt két, soványítatlan finomkerámiából készült töredék a szarmata területen túlról, a Beregből származik. Egy világosszürke, simított felületű, vízszintesen kihajló, fedőhornyos peremű

nyakán enyhe bordával díszített töredék került elő Vámosatya–Várelő lelőhelyről;

223

egy erősen behúzott, vízszintes peremű vaskos bordával díszített nyakú hombárperem lelőhelye Tivadar–Halász-patak.

224 Ezeken túl az 5.1.

225 és az 5.2.

226 töredékhez is jó párhuzamokat találunk a csengersima–

petei telep anyagában. A párhuzamok kizárólag a település 5–6. fázisára jellemzőek. Két töredék alapján az edénytípus átvételének kérdése nem tárgyalható, ehhez a szarmata

szállásterület pereméről további késő szarmata kori anyagok elemzésére volna szükség. A forma átvételét a más régiókban megismert folyamatok alapján tételezhetjük fel. A két töredék nem tartható egyértelműen a szarmata területen túlról származó árunak.

6. ábra: A pócspetri hombárok tipológiája

Tálak

A pócspetri település anyagában a kántorjánosihoz hasonlóan többséget alkotnak a félgömbös tálak

(1.) formai típusai, de az altípusokban már jelentős különbségeket találunk. A 201. lelőhelyen ritkán

jelennek meg a kónikus tálak (2.). Tekintve, hogy a szarmata bikónikus tálak típusára nincs adatunk a

lelőhelyről, a formára a peremtípusok és a falindítás szöge és alapján is következtethetünk.

A félgömbös tálak között többségben vannak a meredek falindításúak. Gyakoriak a kifelé

megvastagodó peremű, meredek falú, alacsony edények (1.1.; pl. 20. tábla 9., 11, pá.: 21–29 cm).

Hasonló arányok kívül erősen tagolt, enyhén behúzott peremmel (31. tábla 9.) is előfordulnak. A behúzott

peremek ebben az anyagban csak a félgömbös formához rendelhetők.

222 VADAY 1996, Fig. 70. 19. 223 ISTVÁNOVITS 1986, CCXXIX. tábla 2. 224 ISTVÁNOVITS 1986, CCXXIX. tábla 9. 225 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 59., 03.04.22. 226 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 59., 03.04.20–21., Abb. 61., 03.04.35.

1

2.1

2.2

2.3

2.4

3.1

3.2

3.3

4

1/2.4

4/5.1

4/5.2


223

A kifelé megvastagodó, gömbös peremű, alacsony tálak és a 31. tábla 9. sz. edényhez hasonló

behúzott peremű, függőleges falú tálak a gyomai telep B fázisában, Újhartyánon és Kompolton is jelen

vannak, nem túl nagy számban.227

A 26. tábla 1. enyhén behúzott, lekerekített, széles külső hornyolású

tálperem szintén a félgömbös tálak altípusaként értékelhető. A ritka forma pontos párhuzama színben is

(világos drappszínű) a Nyíregyháza–Északi temető (Morgó) szarmata temetőjéből ismert.228

A meredek falú, duzzadt peremű félgömbös tálak (1.2.) átmérője 14–24 cm. Egy függőleges falú,

mély félgömbös tálnak enyhén duzzadt, magas pereme van széles sekély, hornyolással (26. tábla 3.). A

kántorjánosi anyag 4. peremtípusával egyezik meg. A déli településrészletről további meredek falú,

duzzadt peremű félgömbös tálak származnak; mind alacsony (33. tábla 4.), mind mély változatban (33.

tábla 5.) előfordulnak. A 26. tábla 3. táltól eltérően pl. a 33. tábla 5. sz. töredék arányai, technológiai

jegyei és kontextusa alapján a kései utánérzések közé tartozik.229

Kissé lapított vonalvezetésű, ívelt falú félgömbös tálak (1.3.) az ismert szarmata anyagokhoz képest

(ld. pl. a kántorjánosi telep 1. formai típusát) csak minimális számban vannak jelen, enyhén behúzott

peremmel és lépcsős tagolású oldalfallal (30. tábla 5., pá.: 19 cm).

Az egyetlen kónikus falindítású tál (2.) pereme duzzadt, kívül enyhén tagolt (33. tábla 11.). A

nagyméretű, vaskos tál a déli településrészletről került elő.

7. ábra:

A pócspetri tálak tipológiája

Az anyagban további, itt többségükben egyedi táltípusok jelennek meg. A zárt, erősen behúzott

szájú, öblös vállú, vízszintesen kihajló peremű tál (3.; 27. tábla 7.) jó párhuzamai szarmata anyagokból

származnak, és többnyire mély, kónikus hasú edényeket mutatnak.230

Analógiái a megyei anyagból is

ismertek.231

Éles válltörése és hengeres nyaka van egy duzzadt, lekerekített peremű, kónikus falú mély tálnak

(4.; 19. tábla 13.), amelynek szarmata anyagokban nincsen jó párhuzama. Beilleszthető ellenben a

227 VADAY 1996, Fig. 93. 11–20., Fig 101. 1., 3., vö. még Fig. 92., 101.; VADAY – SZEKERES 2001, 10. kép 7.; VADAY – HORVÁTH

1999, 50. tábla 1–4. 228 ISTVÁNOVITS 1986, LII. tábla. A lelőhelyet a szerző a III. századra keltezte (Kat. 111, 66–67.) 229 VADAY 1989, 150., Abb. 40. 38., vö. a kántorjánosi anyag értékelésével. 230 VADAY 1996, Fig. 88., különösen a behúzott szájúak. 231 ISTVÁNOVITS 1986, LXXVIII. tábla 1. (Rétközberencs–Paromdomb), LIX. tábla 3. (Nyíregyháza–Ilonatanya), CLXX. tábla 5.

(Tiszavasvári–Mézesmáj).

1.1

1.2

1.3

2

3

4

5

6

7

8


224

csengersima–petei bikónikus korongolt tálak sorozatába, amelyek feltehetőleg a helyi kézzel formált

kerámia formáit utánozzák.232

Éles, magas válltörésű egy kónikus falindítású, vízszintesen kihajló peremű tál (5.; 27. tábla 1.),

amelynek pontos párhuzamát nem találtam.233

Egy vízszintesen kihajló, elkeskenyedő és ferdén levágott peremtöredék, ívelt nyakkal szintén

táltöredékként értékelhető (6.; 24. tábla 2.). Valószínűleg egy ívelt nyakú, gömbölyded zárt tálhoz

tartozik, melyek a gyomai anyagban is megjelennek, ám ott az elkeskenyedő mellett lekerekített

peremmel is szerepelnek.234

A peremtípushoz analógiakánt a szegvári anyag is idézhető.235

Ez a kelta–dák

kultúrkörből ismert forma elsősorban a 2–3. századi anyagban van jelen.236 A gyomai A fázisban

viszonylag erősen elterjedt hombárokon és szélesebb szájú, fazékszerű edényeken.237

A 3–6. táltípusok mind nagyméretű edények, átmérőjük 25–28 cm közötti.

Néhány további peremtöredék formai típusa bizonytalan marad. Egy enyhén behúzott,

megvastagodó, ferdén levágott és enyhén hornyolt peremű tál (7) jó párhuzama közölt Tiszadob–

Orgonapartról.238

Egy álló, megvastagodó, ferdén levágott, kívül többszörösen hornyolt peremű tál (8)

tagolt pereme és függőleges falindítása alapján a csengersimai jellegű anyag felé mutat,239

szarmata

anyagból párhuzamot csak Tiszavasvári–Fehértói út, 1. dűlő anyagában találtam.240

Vízszintesen kihajló

peremű tál is lehetett egy további nagy átmérőjű, négyzetes átmetszetű téglavörös peremtöredék (19. tábla

5.). Egy csengersima–petei peremtípus párhuzama alapján feltehető az is, hogy esetleg tárolóedényhez

tartozhatott.241

Az M3–52–52d. és M3–201. lelőhely anyaga között jellegzetes különbség az erősen behúzott

peremű edények szinte teljes hiánya. Ez arra utal, hogy az erősen behúzott peremek nem tartoztak a

legkorábbi császárkori tálformák szerves hagyományába az Alföld teljes területén. Ezt Szegvár–

Oromdűlő és a gyomai telepanyag fejlődése, az A és B fázisai közti változás is támogatja. A pócspetri

leletanyag tálformái kulturálisan több gyökérből táplálkoznak. Az uralkodó típust mégis azon egyszerű,

félgömbös tálak adják, amelyek a későbbi, jellegzetesen szarmata tálformák előképének értékelhetőek.

Gömbös testű edények

A korai település leletanyagából a gömbös testű edénytípusok hiányoznak. A gömbös testű

edények funkcióját betöltő edényeket vagy a hombárokhoz sorolt edények, vagy a kézzel formált fazekak

között kell keresnünk. A hombárszerű peremek között az átmérő ill. a kiképzés alapján funkcionális

különbséget tenni nem lehet. Csak feltételezhetjük, hogy pl. a 30. tábla 3. sz. töredékhez hasonló, kis

átmérőjű és keskeny falú edények a 26. tábla 8.-hoz hasonló, nagyobb edények mellett más formákkal is

együtt járhattak. Ezen túl csak néhány aljtöredéket idézhetünk a telepobjektumokból, amelyek erős

kihasasodásuk miatt nem tarthatók hombároknak (20. tábla 1., 27. tábla 11.).

232 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 34–35., Abb. 41–42. Gömbös, álló pereme és hengeres, alacsony nyaka leginkább a 03.01.03.,

03.01.06. és 03.01.12. típusokkal rokonítja. Ezek az altípusok kisebb számban pecsételt kerámiával együtt is előfordulnak, de

többségük a 2a–2b. ill. 4. fázisra keltezhető. 233 Legközelebb hozzá a korszakból a gyomai anyag egy edénye áll, ld. VADAY 1996, Fig. 55. 21. 234 VADAY 1996, Fig. 86. 5., Fig. 95. 1–7.; Fig. 99. 11–16., Fig. 102. 8. 235 ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 31. kép 3. 236 VADAY 1989, 139.; ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY – PINTYE 2005, 73. 237 VADAY 1996, Fig. 49. 1–3., Fig. 50. 4–6., 8. A többi korai telepanyagban csak szórványosan van jelen: VADAY – HORVÁTH

1999, 28. tábla 19. 238 ISTVÁNOVITS 1986, XC. tábla 2. Az anyag behúzott tálformái a pontosabb keltezést nem teszik lehetővé. 239 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 44., 03.01.23–24., Abb. 46., 03.01.40–41. típusok. 240 ISTVÁNOVITS 1986, CXL. tábla 5. 241 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 41., Abb. 56., 03.04.02/04.04.02. és 03.04.03/03.04.04. típusok. Az oxidált és redukált égetésű

töredékek a település 1a–2b fázisára jellemzőek.


225

A 343/429. sz. körárokból kerültek elő egy enyhén kihajló, lekerekített peremű, tagolatlan testű,

középtájon öblösödő kis gömbös testű edény töredékei. Az edény a sír mellékletét is képezhette, tekintve,

hogy a bolygatott sírban edénymellékletet nem találtak.

Bikónikus edények

Pócspetrin négy bikónikus edény töredéke volt azonosítható (27. tábla 6., 10., 30. tábla 7., 33.

tábla 6.; 37. tábla 3–4.). Ezek a felső-Tisza-vidéki bikónikus edények gyakoribb típusához, az alacsony,

széles szájú altípushoz tartoznak. A bikónikus edények másik, magasabb változata ebben az anyagban

nem tűnik fel.242

Az edények válla, párhuzamaikkal azonos módon, kivétel nélkül enyhén tagolt.

Minőségük vegyes: három felülete foltos szürkére égett, törésfelületük réteges, korongolt felületkezelés

nem figyelhető meg rajtuk. A negyedik edény szürke–vörösbarna–lilás foltosra, feltehetően másodlagosan

átégett; keményre kiégett, korongon fényezett. Utóbbi a déli településrészlet egyik gödréből származik

(555/676. sz. gödör). A további három töredék közül kettő két szarmata sír körárkából került napvilágra

(261/301., 264/307.), egy pedig egy részleges marhavázat tartalmazó gödörből (350/439.), amely két

körárkot is vágott (340/423. és 341/425.).

Az edénytípus kizárólag a déli teleprészleten, valamint a szarmata temető területén található meg.

A szarmata település többi egységét ez a késő szarmata kori edénytípus nem keltezheti a késő

császárkorra; sőt, kijelenthető, hogy az I–IV. teleprészlet életének idejében a bikónikus edényeket még

nem használták. Ez a keltezés összevág a korábban feltételezettel, hiszen az apagyi telepet többek között

az északi típusú hombárok és a pecsételt kerámia megjelenése miatt Istvánovits Eszter a 4. századig

keltezte.243

A pócspetri telep alapján valószínűsíthető, hogy az edénytípus az ún. apagy–besztereci

települések anyagának csak késő szarmata kori horizontjában terjedt el. Az elterjedési terület keleti határa

a Nyírségben eddig Apagy volt, amelyet a pócspetri anyag kissé keletebbre tol.244

A bikónikus edények koncentrálódása a temető területén felveti az edénytípus szerepének

jelentőségét a temetkezési és áldozati rítusban.245

8. ábra

A pócspetri késő császárkori bikónikus edények

Korsók

A 201. lelőhely legtöbb rekonstruálható korsója az ovális testű, széles szájú korsók közé tartozott

(1.). Az enyhén kihajló, magas, perem alatt kissé behúzott szájú (1.1.) példány kiképzése megvan

Gyomán és a Közép-Tisza-vidéken is.246

Ritkábbak az erősen, hosszan kihajló peremű, (1.2.) tagolatlan

oldalú, fekete engobe-bal bevont felületű korsó formai párhuzamai.247

242 ISTVÁNOVITS 1993, 19–20. 243 ISTVÁNOVITS 1993, 22–23. 244 ISTVÁNOVITS 1986, 17. ábra. 245 Vö. HULLÁM 2012b, 365. 246 VADAY 1996, Fig. 81. 25.; VADAY 1989, 97. tábla 6. (Szolnok–Szanda-Netovább). 247 VADAY 1996, Fig. 81. 32.


226

Önálló típust alkot két, egyazon objektumból előkerült korsó (2.; 26. tábla 7., 9.; 37. tábla 7.). Az

edények nyúlánk testűek, hengeres nyakúak, válluk keskeny bordával tagolt, talpuk széles, tagolatlan.

Peremük megvastagodó, kihajló és lekerekített; rövid fülük a váll fölé csatlakozik. Mindkét edény

mésszel soványított, oxidált égetésű, korongolt felületkezelésük nincsen, fényes engobe-bal bevontak.

Azonos velük technológiailag a 26. tábla 8. sz. edény. Az alacsonyabb korsó száját a fülre merőlegesen,

„oldalt”, kiöntőnyílást formálva kihúzták az égetés előtt.

E korsókhoz szarmata kontextusból közölt pontos párhuzam nincsen. A Szamos túlpartjáról két

nagyméretű, szórvány, szürke korsó idézhető távoli párhuzamként. Fehérgyarmat–Téglagyárról hengeres,

szűk nyakú, hasas korsót közöltek.248

Függőlegesen induló szalagfüle van, nyaka magasan a fültapasztás

fölött bordával tagolt. Talpa enyhén tagolt (korongolt?). A pócspetri korsóknál hasasabb edény. A

szamostatárfalvi korsó249

pereme ferdén kihajló és ferdén levágott, pereme hosszú, kissé tölcséres, teste

nyúlánk. A pócspetri korsóknál szintén öblösebb edénytípusba tartozik. Tagolt válla és vonalvezetése a

kántorjánosi tagolt korsótípushoz is idézhető párhuzamként.

A 2. típusú korsók nyúlánk teste a római formák hatásáról árulkodik, ugyanakkor kivitelezésük (a

túl rövid fülek, széles, tagolatlan talpak, deformált száj, durván eldolgozott engobe) inkább barbár

műhelyre utal. Kulturális meghatározásuk bizonytalan.

Két további peremtöredék valószínűleg tölcséres nyakú korsókhoz köthető (3.). Egy töredék ferdén

levágott peremű, tölcséres szájú, és tagolt nyakú (3. tábla 14.). A másik szintén erősen kihajló peremű,

vastag bordával tagolt, a borda alól szalagfül indításának töredékével (3. tábla 16.). Mindkettő oxidált

égetésű, és a IV. települési egységből származnak. Kiképzésük a csengersimai anyag felé mutat, de ott

kevés az oxidált égetésű töredék.250

A bordával tagolt peremű korsóhoz további párhuzamok idézhetők

abból a térségből.251

Nagyméretű füles tálnak rekonstruáltak egy hasonló peremet Tiszavasvári–

Keshalomról. A sötétszürke edényperem szalagfüllel ellátott.252

Az 52. lelőhelynél megfogalmazott tendenciák a korsók fülkiképzéséről a pócspetri anyagra is

igazak. A 2–3. századi telep ovális testű korsóihoz csak húzott, tagolt szalagfülek tartoztak. Testük

többnyire egy árokkal tagolt. A 2. típusú nyúlánk korsók keskeny szalagfüle éles árokkal tagolt. A

lelőhelyen megjelenik a hurkafül, de a 30. tábla 2. kerek átmetszetű, peremből induló, fényezett hurkafül,

és a 27. tábla 9. hurkafültöredék is szarmata körárokból, azaz nem a 2–3. századi telepről származik.

9. ábra

A pócspetri korsók tipológiája

248 ISTVÁNOVITS 1986, XX. tábla 2. 249 ISTVÁNOVITS 1986, LXXX. tábla 1. 250 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 53. Erős bordával tagolt elsősorban a 04.03.01. típus. 251 Pl. GINDELE 2010, Abb. 10. 1. (Berveni–Holmoş). 252 ISTVÁNOVITS 1986, CXXXV. tábla 5.

1.1

1.2

2

3


227

Pohár

Egy vékony falú, lekerekített peremű, enyhén behúzott szájú pohár (22. tábla 2.) jó párhuzama

Érpatak–Zsindelyestanya egyik sírjából került elő. A pohár széles, enyhén behúzott szájú, kónikus falú.253

Távolabbi analógiája a Tiszavasvári–Városföldje, Jegyző tag 2–3. századi temetőjéből ismert hengeres

falú, kihajló peremű kisméretű edény,254

vagy a Tiszavasvári–Deákhalmi-dűlőről származó hengeres falú

pohár.255

Besimított díszű edények

Az anyagban mindössze kétszer fordult elő besimított díszítés, a töredékek csak bizonytalanul

rendelhetőek formához.

A 33. tábla 3. sz. válltöredék feltehetően egy ovális alakú korsóhoz tartozik. A váll egyes vagy

kettős (azaz ebben az esetben egy föl–le mozdulattal előállított, hurok alakú vonal) függőleges besimítása

ritkán alkalmazott díszítőmotívum. Közeli párhuzama egy balra dőlő egyes ferde vonalakkal besimított

hombárváll Tiszadob–Rejetanyáról.256

Az alföldi hun kori korsókon egyedül Csongrád–Kenderföldeken

és Mezőkövesd–Mocsolyáson fordul elő, amely a motívum keltezését az 5. század felé húzza.257

A Felső-

Tisza-vidék szarmata területén túl egyedül Lazuri–Râtul lui Bela D1–D2 fázisra keltezett anyagában tűnik

fel, szűknyakú edényeken.258

A 33. tábla 7. sz. töredék ovális egyfülű, ill. hengeres nyakú, egy- vagy kétfülű késő szarmata korsó

töredéke is lehet. A töredéken a rácsmintás besimítás mellett látható függőleges mező töredéke jelezheti az

osztott mezőkből álló, ún. murgai jellegű díszítést, de a korsók közvetlen fül melletti részén, a minta

lezárásaként is előfordulhat függőleges simítás. A rácsmintás besimítás a késő szarmata – hun kori széles

szájú korsókon elterjedt motívum,259

és a tiszalöki kiöntőcsöves korsó vállán is feltűnik.260

A szomszédos

barbár régészeti kultúrák területéről a motívumot főként erősen kónikus vállú edényekről ismerjük.261

Az analógiák alapján mindkét töredék a késő szarmata – hun korra keltezhető. Mindkettő a déli

(VI.) településrészletről származik.

10. ábra A pócspetri lelőhely késő császárkori besimított díszű edényei

253 ISTVÁNOVITS 1986, XIX. tábla 2. 254 ISTVÁNOVITS 1990, VII. tábla 3. 255 ISTVÁNOVITS 1986, CXXXVIII. tábla 3. 256 ISTVÁNOVITS 1986, XCI. tábla 7. A bikónikus edény és az erősen behúzott, kónikus falú tál késő szarmata kori környezetre

utal, amelynek a többi anyag sem mond ellent. 257 PÁRDUCZ 1959, XVIII. tábla 18.; LOVÁSZ 1997, 126/129.; MGAH II 2005, 33. tábla 2. 258 GINDELE 2010, 141., Abb. 20. 11–12. 259 Szentes–Berekhát, ld. CSALLÁNY 1941, XXXII. tábla 1.; KŐHEGYI 1969, 2. ábra; két kondorosi edény, egyikükön árkádívvel

kombinált rácsminta, ld. VADAY – RÓZSA 2006, 11. tábla 1., 8. tábla 27.; egy–egy tápéi és endrődi hastöredék, ld. VÖRÖS 1991–

92, 12. tábla 6.; VADAY et AL. 2011, 269., 31. tábla 4.; valamint Piskolt, ld. GINDELE 2010, Abb. 54. 11. 260 PÁRDUCZ 1959, XXII. tábla 5. 261 Pl. GINDELE 2010, Abb. 10. 9. (Berveni–Holmoş).


228

Kézzel formált kerámia

Technológia

Anyagminőségek

A pócspetri kézzel formált kerámia különböző anyagminőségekre bontható, amelyeket az

anyagfelvétel során külön jeleztem.

1. Rosszul eldolgozott, vastag falú, könnyű és általában puhára égett anyagú kerámia. Felülete és

törésfelületének külső héja oxidált, törése redukált. Színvilága vörös-, világos- vagy sárgásbarna.262

2. Közepesen vagy jól összedolgozott, jellemzően az 1. típusnál kissé vékonyabb falú, nagyon

puha, könnyen kenődő, oxidált felületű anyag. A törésfelületek többsége réteges, de sok a teljesen oxidált

törésfelületű is. Színeiben a sárgásbarna–világosbarna árnyalat uralkodik, a töredékek felszíne fele–fele

arányban foltos ill. egységes színárnyalatú.263

3. Jól összedolgozott, jellemzően viszonylag vékony falú, tömör, az 1. anyagtípusnál jellemzően

keményebbre égetett, elsősorban redukált vagy vegyes égetésű anyag. Színárnyalatai között a világos–

sötétbarna árnyalatok és a fekete uralkodik.

4. Az 1. és 2. típussal rokon, attól összedolgozottabb hatású, vastag falú, jóval könnyebb és puhább

anyagú töredékek. Színük vöröses–lilásbarna, törésfelületük réteges vagy foltos. Az anyagminőség szinte

a neolit házikerámiát idézi. Az 1–2. típus legrosszabb minőségű változatának tartható.

5. Anyagminőségében és soványításában a kézzel formált kerámiát idéző, de redukált égetésű puha,

porózus, könnyű anyag. (Égetőkemencében, redukciós eljárás során kiégett?). Mindössze egy homogén

világosszürke színű, réteges törésű, fekete falmagú fazék (27. tábla 12.) sorolható ide.

6. A 3. minőséghez hasonló, kevésbé egyenletesen összedolgozott anyagú, de egyenletesen vékony

falú, keményre és könnyűre égetett, foltos redukált égetésű anyag. Színei változatosak: világosbarna–

fekete felületűek vagy barna–szürke–fekete foltosak, törésfelületük egységes, réteges vagy foltos is lehet.

Kötődik hozzá a 9–12. sz. felületkezelés. Csak a 113., 115., 117., 124. leltári számú stratigráfiai

egységekben fordult elő.

7. A 6. számúhoz hasonló minőségű, ám foltosan oxidált égetésű anyagtípus. Színárnyalatai az

élénkvörös–világosbarna–lilásvörös árnyalatokig terjednek, törésük általában foltos, néha világosszürke–

barnásszürke foltokkal tarkítva. Csak a 113., 117., 124. leltári számú stratigráfiai egységekben fordult elő.

A 6–7. minőségek lényegében egy önálló anyagtípus különböző megjelenési formáit jelentik, ahol az

oxidáció feltehetően teljesen szabályozatlan körülmények között történt. A színvilág esetlegessége

ellenére az anyag keménysége, kis porozitása a lelőhely legjobb minőségű kézzel formált anyagai közé

sorolja az edényeket (37. tábla 8–14.).

262 Az anyagtípus lényegében a késő szarmata kori kézzel formált kerámia általánosan elterjedt anyagtípusával egyezik. 263 Ez az anyagtípus, valamint kisebb mértékben az 1. számú alkotja a kántorjánosi kézzel formált kerámia legnagyobb részét,

amelyek mellett kis számban a 3. is megjelenik. Az 52–52d. lelőhely esetében az anyagminőségek elkülönítése további elemzésre

nem lett volna felhasználható, ezért mennyiségi elemzés nem készült róluk.

1; 14%

2; 40% 3; 23%

4; 10%

5; 0% 6; 8% 7; 5%

A kézzel formált kerámia anyagminőségeinek megoszlása (n=573)

1

2

3

4

5

6

7


229

Soványítás

A kézzel formált kerámiában számos soványítástípus volt megfigyelhető. Ezek között a kántor-

jánosi anyaghoz hasonlóan a tört kerámiás soványítás uralkodik, de emellett az anyag kb. negyede más

típusba volt sorolható. Ezeket érdemes az anyagminőségek figyelembe vételével továbbvizsgálnunk:

Az 1., 2. és 4. minőség egymáshoz nagyon hasonló arányokat, a tört kerámiás soványítás magas

dominanciáját mutatja, egyedül a mész jelenlétének kisebb arányát érdemes kiemelni az 1. anyagtípusban.

A 3. anyagtípus esetében jellemző a homok és tört kavics adalékanyagként való gyakori felhasználása. A

6–7. anyagtípusra kizárólagosan jellemző a gondosan apróra tört soványítóanyag használata, esetenként

mész hozzáadásával. A soványítás az anyagminőségek meghatározásakor nem volt szempont. A sová-

nyítóanyag szempontjából elkülönülő három hagyomány így fontos adatokat nyújt az anyagminőségek

értékeléséhez.

Felületkezelés264

A kézzel formált kerámia túlnyomó részén semmilyen különleges felületkezelés nem volt

megfigyelhető. Az edények kis részén vékony agyagbevonat jelentkezett, amelyek elszórtan fordultak elő

a telepen. Ennél jelentősebbek a 9–12. sz. felületkezelések, amelyek az edény külső felületének a

szarmata kézzel formált kerámiától idegen eldolgozását jelentik, összesen 70 db töredéken. Kevés köztük

az erősebben, seprűzésszerűen eldolgozott hasi felület (9.), jóval több a finoman, gyenge, rövid

simításnyomokkal összedolgozott felület (10.), amelyek egy részén finom bevonatos réteg is jelentkezett,

amely az edények belsején is megfigyelhető volt (11.). Végül finoman, simításnyomok nélkül eldolgozott,

gyenge fényű volt néhány további töredék (12.), amelyek fénye vékony bevonat, esetleg égetési

különbség eredménye lehet. Mindössze néhány stratigáfiai egységben jelentkeztek (113., 115., 124., 126.,

264Az égetésminőségek elemzése az anyagminőségek létrehozásának szempontjai miatt önmagában nem árul el többet a lelet-

anyagról. Ezért az égetésminőség leírására az anyagfelvétel során nem volt szükség, csak a töredékek színét rögzítettem.

72%

7%

13% 1% 2% 5%

A kézzel formált kerámia fő soványítástípusai (n=689)

tört ker.

tört ker. és homok

mész és tört ker.

tört kő

tört kő és ker.

háromsoványítóanyag

69%

6%

20%

0% 3% 2%

Az 1., 2., 4. anyagtípus soványítása (n= 332) tört ker.



tört kő

tört kő és ker.


47%

35%

5% 6% 1% 6%

A 3. anyagtípus soványítása (n=160)

tört ker.



tört kő

tört kő és ker.


93%

7%

A 6-7. anyagtípus soványítása (n=73)

apróra tört ker.

apróra tört mészés ker.


230

134.). A 9–12. felületkezelések kevés kivétellel a 6–7. sz. anyagminőséghez kötődnek, de kis számban az 1.

és 3. minőséggel is együtt járhatnak. A 10–12. számmal jelölt felületkezelési típusok nem választhatók el

egymástól élesen, egy hagyomány részét képezik, de velük egy edényen belül jelentkezhet az erősen

eldolgozott hasrész is (29. tábla 8.). Mindez megerősíti azt, hogy a 6–7. anyagtípusú edények egy önálló

technológiai hagyomány megjelenései a lelőhelyen. A kerámiatípus jelentőségére a formai elemzésnél térek

vissza.

Díszítés

A pócspetri kézzel formált kerámia díszítése ritka, de viszonylag változatos. Leggyakrabban a

perem ujjbenyomkodással való díszítését alkalmazták (ritkább formákon ld. 23. tábla 5., 29. tábla 8.), de

ovális és kör alakú benyomkodások a vállon is megjelenhetnek egy–egy vízszintesen vagy kissé

szabálytalanul elhelyezett sorban (pl. 25. tábla 3–4., 31. tábla 3.). Erős benyomkodásokat egy erősen

benyomott gombú fedő (?; 25. tábla 13.) és egy kónikus falú – inkább – csésze (24. tábla 5.)

talpán/gombján is alkalmaztak. Jóval ritkább a perem ferde bevagdalása (23. tábla 4., 24. tábla 4.), egy

esetben pedig az éles törésű edényváll finoman vagdalt (25. tábla 12.). Egy fazék nyaka magas, bekarcolt

hullámvonallal díszített (25. tábla 6.). A hagyományosan kelta–dák kultúrkörből eredeztetett plasztikus

díszítések, bordadíszek és bütykök, amelyek pl. a csengersima–petei település 1a–2b fázisában is jelen

vannak,265

a pócspetri anyagból teljesen hiányoznak.


3.1 Bekarcolt hullámvonal 1

3.4 Egyéb bekarcolás 1

4.1 Ujjbenyomkodással díszített perem 12

4.2 Vízszintes sorban fekvő, ovális ujjbenyomkodással dísz. váll 1

4.3 Vízszintes sorban függőleges, sűrű ovális ujjbenyomkodással dísz. váll 1

4.2/3 Ovális ujjbenyomkodás 1

4.4 Kör alakú ujjbenyomkodás váll 4

4.5 Szabálytalan, nagyméretű sűrű ujjbenyomkodás (csésze/fedő fogón) 3

4.6 Nagyméretű körömbenyomkodás 1

5.1 Ferdén bevagdalt perem 2

5.3 Ferdén bevagdalt váll 1

Formai tipológia

Fazekak

A kézzel formált fazekakat a kántorjánosi és csengersimai település anyagához hasonlóan két

alaptípusra lehet szétválasztani.266

A csengersimai 2. típusnak (02.02) megfelelő széles szájú, enyhén öblösödő fazekak (1.) átmérője a

pócspetri anyagban 10–22 cm között változik. Megkülönböztethetők köztük hordószerű, tömzsibb (24.

tábla 4.), felső harmadban hasasodó, nyúlánkabb testű (20. tábla 3.), valamint erősen összeszűkülő hasú,

tojásdad alakú edények (34. tábla 6.).

Peremkiképzésük enyhén (1.1.; 23. tábla 5.) vagy közepesen kihajló (1.2.; 23. tábla 6.); durván

eldolgozott, lekerekített, vagy ferdén levágott pereműek. Ritkábban kissé megvastagodó, lekerekített

peremmel is jelentkeznek, mind rövidebb (25. tábla 2.), mind hosszabban kinyúló variációkban (22. tábla

11.). Nyakuk általában gyengén ívelt, a szögben csatlakozó perem és kónikus nyak csak elvétve tűnik föl.

265 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 33., Abb. 40. 266 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 24–26., Abb. 23–26.


231

Leginkább a csengersimai 02.02.01–02. típusokkal állíthatók párhuzamba, amelyek ott a kezdeti

korszaktól az 5. fázisig mutathatók ki.267

Egy nagyméretű, kónikus falú edény (28. tábla 7.) a 02.02.03 (1a–2b fázis), esetleg a 02.03.04.

típus kezdeti fázisban jelentkező edényeivel állítható jó párhuzamba.268

Az erősen kihajló peremű, hordótestű edények a plasztikus díszű, dák jellegű edények

vonalvezetését idézik (22. tábla 11.), más ritkább formák jó analógiái szintén jelen vannak Csengersimán

(26. tábla 2.).269

Díszítéseik között az ujjbenyomkodásos peremdíszítés, a teljes anyag két ferdén

bevagdalt peremdísze, illetve egy esetben bekarcolt hullámvonal fordul elő. Mindhárom díszítés előfordul

a szarmata, és a szomszédos germán–dák jellegű kevert barbár anyagi kultúrában is.

A 2. típust a szűkebb szájú, erősen öblösödő vállú edények alkotják. Nagyobb töredékeik

középtájon hasasodó fazekakra utalnak (22. tábla 12.). Felső részük többnyire gömbölyded (20. tábla 2.,

4.); ritkán erősen kihajló, kónikus nyakkal ellátottak (19. tábla 12.). Kis számban szinte álló, belül erősen

megvastagodó, majd elkeskenyedő peremmel jelentkeznek (2.1.; 21. tábla 12.), de többnyire enyhén (2.2.;

32. tábla 7.), vagy közepesen–erősen (2.3.; 28. tábla 11.) kihajló, lekerekített vagy ferdén levágott

peremmel fordulnak elő.

Közéjük sorolhatunk egy kisméretű, erősen behúzott szájú, magas nyakú, benyomkodott peremű

edényt is enyhén törő vállal (27. tábla 5.), valamint egy éles válltörésű, ferdén bevagdalt vállú kis fazekat

(25. tábla 12.). Utóbbi díszítéstípusa a csengersimai 210–211. díszítéssel rokon, amely egy esetben – a

többi kisméretű töredék ill. egy pohár – szintén tört vállú fazéktípuson jelentkezik.270

Jó párhuzam nélküli

egy nagyon rossz minőségű, nagyméretű edény erősen kihajló, fedőhornyos, apró benyomkodással

díszített pereme (25. tábla 5.).

Ezen a típuson is leggyakoribb az ujjbenyomkodásos peremdíszítés. Emellett vállon elhelyezett,

kör alakú ujjbenyomkodás fordul elő rajtuk.

Önálló edénytípusba sorolhatók azok az erősen kihajló, szűk szájú töredékek, amelyek erősen

öblösödő formájú, összehúzott szájú tömzsi edények, vagy a kántorjánosi telep 3. típusához hasonló,

kisméretű, nyúlánk, palackszerű edények peremei lehettek (pl. 21. tábla 13.). Párhuzamaikat

sírkerámiában és telepeken is megtaláljuk.271

A 4. típusba azokat a széles szájú edényeket soroltam, amelyek egyenletes, szabályos ívben enyhén

öblösödnek, azaz egyszerre széles szájúak és gömbölyded vonalvezetésűek; testük tojásdad alakú.

Tagolatlanok és díszítetlenek; többnyire álló, elkeskenyedő vagy vízszintesen eldolgozott peremmel (29.

tábla 3–6.), ritkább esetben enyhén kihajló, lekerekített (27. tábla 12.) ill. erősen kihajló, ferdén levágott

peremmel rendelkeznek (29. tábla 8.). Szinte kizárólag az 5–7. anyagminőséghez köthetőek, ezzel

összefüggésben a többi típustól eltérően viszonylag vékony, egyenletes falvastagság is jellemző rájuk (37.

tábla 8–13.). Ez a formai típus a szarmata kézzel formált kerámiára nem jellemző.

272 A csengersimai lelet-

anyagból a 02.02.05. fazéktípussal állítható párhuzamba, amelyet a település kezdeti fázisától a 2b fázisig kelteznek, túlnyomórészt azonban a kezdeti fázisban és az 1a-ban vannak jelen.

273 A kisméretű, hasonló

vonalvezetésű példányok keltezése hasonló.274

A Felső-Tisza-vidék szarmata településeinek területéről is

267 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 25. 268 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 25., 28. 269 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 25., 02.02.01., 352/5, 4. fázis. 270 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 32. A díszítéstípusok keltezése 1a–4. fázis (uo. Abb. 38.), a fazéktípusé 1a–2b. fázis (uo. Abb.

23., 02.01.03. típus). 271 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2006, 9. kép 3.; VADAY 1996, Fig. 113. 1., 9–11. 272 Vö. VADAY 1989, Abb. 53–54. 273 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 26. 274 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 27–28., 02.03.02. és részben 02.03.05. típus.


232

kerültek közlésre hasonló vonalvezetésű edények, de ezek értékelése a kontextus hiánya miatt bizonytalan.

275

A 29. tábla 8. erősen kihajló, tagolt (ferdén levágott, és kissé felhúzott) peremű, széles szájú tojásdad

edény elsősorban a csengersimai 02.01.06. típusnak felel meg.276

Az edénytípus egyedi példánya a

lelőhelyen az a nagyméretű, széles szájú, tojásdad alakú, nagy benyomkodásokkal ritkásan díszített vállú,

kiegészített tárolóedény (31. tábla 3.; 37. tábla 14.), amelynek párhuzamai szintén Csengersimán találhatók

meg legközelebb (keltezésük a kezdeti fázistól 1b-ig).277

Az edénytípus a csengersimai telep korai fázisaival

egykorú Lazuri–Lubi tag lelőhelyén is megjelenik, benyomkodott plasztikus bordadíszű vállal.278

11. ábra

A pócspetri kézzel formált fazekak tipológiája

275 Pl. ISTVÁNOVITS 1986, XXX. tábla 4. (Nyíregyháza–Császárszállás–Homokbánya, tojásdad alakú, sárga felületű, kavicsos

soványítású fazék); CXLVII. tábla 3., 5., 12. (Tiszavasvári–Józsefhalom-Téglás, álló peremű, hordótestű edények). 276 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 24. Keltezése 1a–2b fázis. Párhuzamként idézhető még az Abb. 28. 02.03.04. típusának

egyik, szintén 2a fázisra keltezett edénye is. 277 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 23., 02.01.04 típus. 278 GINDELE 2010, Abb. 14. 37.

1.1 1.2

2.1

2.2

2.3 3

4

1

2 4

1


233

Csésze, füles csésze(?), fedők

A fedők csak kis mérettartományban jelennek meg. Erősen széttartó, kónikus falú, és mélyebb,

ívelt falú változataik különböztethetők meg. Szinte minden azonosítható fedő gombja felül mélyen

benyomott volt.279

Peremüket ujjbenyomásokkal díszíthették (25. tábla 13.), egy esetben egy benyom-

kodott peremű edény arányai inkább a csészeként való azonosítás mellett szólnak (24. tábla 5.). Egy kis

hurkafül talán dák típusú kónikus falú csészéhez tartozhatott (26. tábla 6.).

Tálak

Az anyagban két tál töredéke volt azonosítható (25. tábla 9–10.), mindkettő a II. teleprészről került

elő. Egyikük (25. tábla 9.) fehér színű, nagyméretű kőzúzalékkal durván soványított, anyaga világos-

barna–sötétbarna foltos. Soványítása a lelőhely anyagában egyedi, idegen. Hasonló, egyszerű, félgömbös

tálak Csengersimán a kezdeti fázistól a 2b relatív fázisig mutathatók ki,280

párhuzamuk megvan Lazuri–

Lubi-tagon, valamint Oraşu Nou császárkori telepén is.281

Feltételesen mély tálnak határozható meg egy további edény a 328. házból (30. tábla 9.).

Párhuzamait Csengersimán a kezdeti fázis egy ívelt falú mély táljában találjuk meg ill. esetleg a kónikus

falú mély tálak között kereshetjük.282

Egy hasonló vonalvezetésű edény a Kisvarsány–Hidéri anyagból

hasának közepén fülindítással ellátott.283

12. ábra

A pócspetri kézzel formált kerámia egyéb formai típusai

A kézzel formált kerámia értékelési lehetőségei a 201. lelőhelyen

4. formai típus

A 4. formai típus kisebb méretű fazekai és a nagyméretű tárolóedényének párhuzamai

összességében a csengersimai település kezdeti fázisától az 1b relatív fázisig keltezhetők. Ezek az

edények szinte kizárólag a 328. házból (I.) kerültek elő. A leletegyütteshez tartozik még az az erősen

kihajló falú, erős hastörésű edény, amelyhez a párhuzamokat a csengersimai telep kezdeti fázisától

túlnyomórészt a 2b fázisig keltezhetjük.

A ház keltezésénél a továbbiakat kell még figyelembe vennünk: a technológiai és formai jegyek a

későbbi telep anyagával nem mutatnak folyamatosságot. A ház anyaga nem tartalmaz germán jellegű

279 A benyomkodott fedőgombok párhuzamai pl. ISTVÁNOVITS 1986, LI. tábla 10. (Nyíregyháza–Császárszállás–Homokbánya),

CXXX. tábla 2. (Tiszavasvári–Belterület, Krúdy u.), CXL. tábla 21–22. (Tiszavasvári–Fehértói út, 1. dűlő). 280 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 31., 02.05.05. típus. 281 GINDELE 2010, Abb. 15. c típus, Abb. 57. 6. 282 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 31. (02.05.08. típus), Abb. 29. mély táltípusai (02.04.01–02.). 283 ISTVÁNOVITS 1986, LI. tábla.


234

díszkerámiát, dák jellegű kerámiát, sem korongolt leletanyagot. Egyetlen objektum leletanyaga

természetesen egy teljes horizont felvázolására elégtelen. Mivel azonban egy gazdag kerámiaanyagú leégett

házról van szó, feltételezhetjük, hogy benne egy háztartás edénykészlete őrződött meg. Ezek a

jellegzetességek (a házikerámia szinte kizárólagos jelenléte, benne a dák hatások lecsökkenése a korábbi

fázishoz képest) a csengersimai telepen egyedül az 1a–1b fázisra jellemzőek. A különbség egyrészt a

házikerámia nagyobb formai gazdagságában rejlik, valamint abban, hogy ott már megjelenik a barbár

korongolt kerámia, amit azonban valószínűleg a közeli Aranyosmeggyes műhelyközpontjához köthetünk.284

A kerámiaanyag összetétele és a formai jegyek vizsgálata tehát hasonló keltezést támaszt alá. A

csengersimai 1a–1b fázist a Przeworsk kultúra újabb terjeszkedési fázisával, új népelemek érkezésével

magyarázzák.285

A dák hagyomány hiánya ugyanerre, s nem korábbi periódusra utal a pócspetri ház

esetében is. Az 1a–1b relatív fázisok a B2/C1–C1a időszakokra, a markomann háborúk korszakára és a 2.

század végére keltezhetőek.286

Ennél későbbi keltezés a 328. ház esetében nem fogadható el, hiszen a

szarmata jellegű kerámiaanyag kezdetét nagy mennyiségű rheinzaberni terra sigillata keltezi.287

A szarmatától idegen anyag- és formai típust képviselő edények közül egy fazék sír körárkából is

előkerült (29. tábla 8., 336/416.). Erősen kihajló pereme és öblös válla olyan csengersimai

fazéktípusokkal rokonítja, amelyek az 1a–2b fázis közé keltezhetők.

1. és 2. formai típus

Az anyagtípusok közül a jellemzően redukáltabb, keményebb égetésű, viszonylag vékony falú; tört

kerámiás és homokos soványítású 3. típus elsősorban a II. települési egységre jellemző. A 3. anyagtípus

fele e területről származik, és nagymértékben kötődik a kézzel formált kerámia 2. fazéktípusához. Az 1.

és 2. fazéktípus azonban a pócspetri lelőhely II., III. és IV. településrészletének anyagában hasonló

mennyiségben mutatható ki.

A kézzel formált kerámia díszített töredékei elsősorban a II. településrészleten vannak jelen. Az

ujjbenyomkodásos peremek a lelőhelyen eloszlanak, de a többi díszítéstípus – két töredék kivételével – a

II. települési egység anyagában található meg. Az erősen kihajló peremű, gömbös vállú,

ujjbenyomkodással díszített fazékvállak legjobb párhuzamai szarmata területről a Kiskunhalas–Tesco

szarmata telepről származnak.288

Ezek a 2. sz. végére – 3. sz. elejére keltezhetőek. Későbbi szarmata

anyagból azonos típusú edényeket egyelőre nem ismerünk, ellenben a szomszédos barbár kultúrák

területén a díszítés továbbél.289

Ez a helyzet az anyag kulturális értékelését és keltezését is nehezíti.

A II. települési egység kézzel formált kerámiaanyaga ugyanabból a dák jellegű hagyományból

építkezik, mint a szarmata kultúra határán kívüli császárkori lelőhelyeken. Emellett jelen van néhány

Przeworsk-hatású elem is. Sokatmondóbb azonban az, hogy a germán jellegű kézzel formált finomkerámia,

a durva kerámiából a bikónikus tálak, mély tálak típusai,290

valamint számos jellegzetes fazéktípus is291

a

201. lelőhelyről hiányoznak. Nem mutat hasonlóságot ez az anyag a 4. fazéktípussal jellemezhető korai ház

anyagával sem. A nagyobb mennyiségben feltűnő jellegzetességek párhuzamai szarmata területen is

megvannak. Mindezek alapján a kézzel formált kerámia – az azonos tradíciók ellenére – már más kulturális

egységbe tartozik, mint a Felső-Tisza-vidék dák–germán jellegű kevert anyagai.

Az arányeltolódás a II. ill. a III.–IV. települési egységek anyaga között annak is köszönhető lehet,

hogy a kézzel formált kerámia mennyisége a II. települési egységen a legnagyobb. Emellett azonban a

284 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 45–47., 90., Abb. 71. 285 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 64.; GINDELE 2010, 131. 286 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 53. A B2/C1–C1a időszakon belüli korábbi, a markomann–szarmata háborúk korára való keltezés

azért is valószínűbb, mert a C1a fázis vége már a 2a kerámiahorizonttal esik egybe. 287 Ld. alább. 288 ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 94., 7. kép. 289 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 36., 201.a. 290 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 23–24., 27–28., Abb. 21–22., 29. 291 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, pl. 02.01.01., 02.01.07., 02.02.06., 02.02.07.


235

kerámia változatosabb formai jegyei és díszítettsége, az anyagtípusok különböző arányai, és nem

utolsósorban a kézzel formált kerámia kiugró aránya lehetségessé teszi a finom kronológiai különbséget a

II. ill. a III. és IV. települési egység között. Az időrendi különbség a telep két része között nem lehetett

nagy, de a változással együtt megfogható a formák és az anyagtípusok homogenizálódása abba az

irányba, amely már a szarmata települések általános képéhez hasonlít.

Gyorskorongolt szemcsés kerámia

A déli települési egységen (VI.) gyorskorongolt szemcsés kerámia két töredéke került elő. A

kisméretű fazéktöredékek (37. tábla 5–6.) sok szitált kaviccsal és homokkal soványítottak, felületük

sötétbarna–fekete foltos, törésük fekete. A peremtöredék hosszú, erősen kihajló, lekerekített, nyakánál

vonalvezetése élesen törik. A gyorskorongolás nyomai mindkét töredéknél egyértelműek. A töredékek a

szarmata szállásterület északi peremén már a 3. század közepén is megfigyelhető292

és az 5. századig

előforduló gyorskorongolt házikerámia293

helyi, eddig a publikációk számára ismeretlen variánsának

példányai ugyanúgy lehetnek, mint szomszédos régészeti kultúrák termékei. Utóbbira példaként a

beregsurányi kör szemcsés kerámiájának nagy sorozata idézhető Csengersimáról,294

vagy a 4–5. századra

keltezett településhorizontból a Szatmár megyei Bolda (Alsóboldád) fazekasműhelyének leletanyaga.295

Terra sigillata

A pócspetri lelőhelyről 20 edény 23 töredéke került elő, amellyel a Felső-Tisza-vidék legnagyobb

mennyiségű terra sigillatát tartalmazó közölt anyagává lépett elő.296

Műhely Edényszám Töredékszám Drag. 37 Drag. 18/31 Drag. 33 ?

Rheinzabern 14 18 7 3 1 3

Westerndorf 4 4 3 (?) 1 – –

Pfaffenhofen 2 2 1 – – 1

Összesen 20 24 8–11 4 1 4

Az M3–201. lelőhelyen csak 4 települési egységen került elő terra sigillata-anyag. Ezek műhely

szerinti bontása a leletanyag keltezésében és a településdinamika megértésében is segíthet. A II. és IV.

településrészlet terra sigillata-anyagának összetétele közel azonos. Mindkettőben magasan dominál a

rheinzaberni anyag, de a pfaffenhofeni terra sigillaták beáramlásának idejét is megérték. Velük szemben a

III. településrészletről csak egyetlen rheinzaberni töredék került elő. Ez feltehetően az árkokkal erősen

tagolt, szórt jellegű, kevés anyagot tartalmazó jellegének köszönhető, s nem rejt kronológiai különbséget

magában. A temető és a déli településrészlet jelenségeiből egy terra sigillata-töredék sem került elő.

Műhely / Települési egység II. III. IV. V. Szórvány

Rheinzabern 6 1 6 1

Westerndorf 1 2 1

Pfaffenhofen 1 1

Összesen 8 1 9 1

292 VADAY – HORVÁTH 1999, 179–181., 185. (Kompolt–Kistér). 293 ISTVÁNOVITS 1999 (Tiszavasvári–Városföldje, Jegyző-tag). 294 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 62–63., Abb. 63–68. 295 MATEI – STANCIU 2000, Pl. 44–58. 296 Ld. a Függeléket, SÁNDOR 2012.


236

Egyéb római kerámia297

A felső-Tisza-vidéki szarmata területről terra sigillatán kívüli római kerámiaanyag kis számban

korábban is ismert volt.298

Ehhez a körhöz a pócspetri telep két edénytöredéke sorolható.

Rózsaszín talptöredék A IV. települési egység területéről származik a 27. tábla 8. (37. tábla 1.) jól iszapolt, mély rózsaszínű, világosszürke

törésű, keményre égetett, vékony falú pohár vagy kehely kisméretű, kónikusan szélesedő falú talptöredéke. Felülete és talpa

korongon simított. A töredék az egyenletesen vékony falat előidéző felhúzás, és az égetés minősége alapján is római

terméknek tarható.

Barbotindíszes edény Szintén a IV. települési egység területéről került elő egy jól iszapolt, halvány vörösbarnára átégett római barbotindíszes

meredek falú tál peremtöredéke (31. tábla 4.; 37. tábla 2.). Felületét erősen kopott mély narancssárga–vörösbarna színű foltos

engobe borítja. Pereme enyhén megvastagodó, lekerekített, fala a perem alatt tagolt; oldala enyhén ível. Függőlegesen egymás

alatt két kis kör alakú barbotin díszíti.

A barbotindíszes meredek falú tálakat a közelmúltban Korom Anita gyűjtötte össze a szarmata

Barbaricumból és Pannonia területéről.299

Az edénytípus eddig elsősorban a Duna–Tisza-közéről volt

ismert, ezért egyértelműnek tűnt, hogy gyártási helyük Pannoniában kereshető.300

A pócspetri töredék az

ismert lelőhelyektől jelentős távolságra esik. Technológiai és formai jegyei mindenben megfelelnek a

pannoniai ripához közel eső területen talált edényeknek. Értékelését viszont nehezíti, hogy barbotindíszes

edényeket Dacia területéről is nagy mennyiségben ismerünk. A porolissumi barbotindíszes edények

között megtaláljuk a meredek falú táltípust.301

A rekonstruált díszítőrendszerű porolissumi edényeken a

pannoniai, csak gyöngyökből álló díszítéstípus nem fordul elő, a gyöngyök minden esetben más

elemekkel kombinálódnak. Azonban a függőleges gyöngysor, mint ezen edények egyik motívuma,

nagyszámú töredékről ismert.302

Provinciális területen kívülről gyöngyözött barbotinos edényeket Zilah

legnagyobb császárkori telepéről közöltek.303

Kizárólag függőleges barbotincsepp-sorokkal díszített

behúzott szájú edény Dacia délnyugati határán, Tibiscum szomszédságában, Obreja területén is előkerült,

azonban ez a pannoniai példányokkal nagyobb rokonságot mutat, mint a porolissumi anyaggal.304

A pócspetri edény töredékessége miatt tehát nem dönthető el, hogy a szarmata Barbaricum nyugati

területeiről már ismert pannoniai áru jutott volna el idáig is, vagy az edény Daciából származik. Dacia,

szűkebben Porolissum mellett szól a földrajzi közelség, ellenben Pannonia mellett a viszonylag nagy

mennyiségű terra sigillata-töredék, amelyekkel együtt más típusú edények is részt vehettek a

kereskedelemben.

KISLELETEK

Érmek

A lelőhely területéről két szórvány érem került elő fémkereső műszer segítségével. 1. Av.: DIVA – FAVSTINA. Jobbra néző mellkép. Rv.: [...], álló alak. Denarius; Faustina Senior; keltezése: 141–161;

verde: Roma. Erősen kopott, típusa meghatározhatatlan.

2. Barbár pénzutánzat, réz (?). Av.: OTOTO – OTOTO. Balra néző fej. Rv.: OHTOH[.]TOHTOH. Félholdban három

pont. AE 3; átlyukasztott.

297 A töredékek meghatározásában köszönöm Gindele Róbert és Sidó Katalin segítségét. 298 A legkeletebbi lelőhely eddig Apagy volt, vö. ISTVÁNOVITS 1986, 15. ábra. 299 KOROM 2005. 300 KOROM 2005, 9. kép 6., 75–76. A kiskunhalasi töredék azóta még egyszer közlésre került: ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 17. kép 2. 301 GUDEA 1998, Fig. 1. (4. edénytípus). 302 GUDEA 1998, Fig. 11. 303 MATEI – STANCIU 2000, Pl. 172. 6–7., Pl. 243. 1. (Zalău–Bd. Mihail Viteazul nr. 104–106.). 304 OPREANU 2004–2005, Fig. 4. 3.


237

A Diva Faustina denarius (35. tábla 2.) a kántorjánosi település érmeinél és a pócspetri szarmata

temető305

értékelésénél megfigyelt tendenciákat erősíti. Nagyobb figyelmet érdemel a barbár pénzutánzat

(35. tábla 1.). A szarmata területen előforduló utánzatok közül azt a típust képviseli, amelyet a stilizált,

ismétlődő jelekből álló körirat-utánzatok, és a hátlapon látható asztrális szimbólumok jellemeznek. Az

eddig ismert példányokhoz hasonlóan ez is átlyukasztva került elő.306

Szarmata szállásterületen kívüli előfordulásáról a Kárpát-medencei Barbaricumból nem ismerek

adatot, ezért a tárgy önmagában is megerősíti a lelőhely szarmata kultúrához való tartozását – legalábbis a

római császárkor bizonyos szakaszában. A tárgy szórvány volta miatt további következtetésekre,

keltezésre nem alkalmas.

Fémanyag

Fibulák Az 5/5. nagy árok betöltéséből került elő egy bronz számszeríjfibula töredéke. A kéttagú, felsőhúros, oldalthajtott lábú

fibula kengyele és lába félköríves metszetű. Oldalt kúpos, fején felfelé álló félgömbös gombbal ellátott. Lábának végén a tűtartót

egy kis szegecs rögzíti. Rugójának fele és a tű hiányzik. H.: 4,1, sz.: 1,9 cm.

Fémkeresővel került elő a nyomvonalon kívüli területről egy kisméretű, aláhajtott lábú egytagú bronzfibula. Kengyele

rombusz átmetszetű, elkeskenyedő lábán gombszerű díszítés látható. H.: 3,8, m.: 1,5 cm.

A 35. tábla 3. számszeríjfibula párhuzamai minden szomszédos régészeti kultúrában megtalálhatók.

A Közép-Tisza-vidékről pontos párhuzama eddig nem közölt. Az oldalthajtott lábú, kéttagú, gombbal

ellátott fejű fibulák karjai vagy nem végződnek gombokban, vagy töredékesek.307

Madarason egy–egy

példány férfi és női sírból is előkerült a temető kései fázisából.308

Egy ritka, egyedi megoldást, a fibula

szegeccsel való megerősítését a szarmata Barbaricumból csak egytagú fibuláról ismerem, Tiszakürtről.309

A zempléni temető 160. sírjából előkerült, gyöngysordrótokkal díszített példányt a C1–C2 fázisra

keltezték.310

A 35. tábla 4.-hez hasonló, egytagú, aláhajtott lábú bronzfibulák keltezése tág időhatárok között

mozog. Északnyugat-Románia lelőhelyein azonban elsősorban a C2–C3 fázisban vannak jelen,311

azaz

általában pecsételt kerámiával jellemezhető településhorizontokban.312

Bronz baltacsüngő A 200/236. sz. középoszlopos házból került elő egy kisméretű bronz baltacsüngő. Keskeny, lekerekített sarkú téglalap

alakú, egyik végén kis karikával. H.: 1,4; sz.: 0,5, v.: 0,2 cm, a karika átmérője 0,4 cm.

A szarmata területről előkerült baltacsüngők ezüst- és bronz példányai között Vaday Andrea

megkülönböztette az öntött és a lemezből készített változatokat, amelyek használata között kronológiai

különbséget nem lehetett kimutatni. Szarmata területen a 2. századtól már számolhatunk jelenlétükkel, a

sírok anyaga alapján elsősorban nők és gyermekek viseletéhez tartoztak.313

Az 1980-ban lezárt anyag-

gyűjtés a Felső-Tisza-vidékről még egyetlen példányt sem ismert, a legészakkeletibb példány Debrecen–

Felsőjózsáról volt ismert.314

A férfiak sírjaiból a madarasi szarmata temetőben is hiányoztak. Vörös

Gabriella a madarasi csüngők értékelésekor a balta alakú csüngőktől megkülönböztette az ásó alakúakat.

305 HULLÁM 2012B, 371. 306 KERÉNYI 1955–56; VADAY 1989, 61. 307 VADAY 1989, 89., Abb. 17. 1–8. 308 KŐHEGYI – VÖRÖS 2011, 280., 263. kép 7. (104. férfisír); 298., 273. kép 16. (295. női sír). 309 VADAY 1989, 87., Abb. 15. 9. 310 BUDINSKÝ-KRIČKA – LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990, Taf. XX. 17.; HULLÁM 2012, 89., 10. ábra 16. 311 GINDELE 2010, 137. 312 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2011, 149. 313 VADAY 1989, 54–55. 314 VADAY 1989, Abb. 6.


238

A keskeny, egyenes élű és aljú pócspetri darab (35. tábla 5.) e tipológia szerint a balta alakúakhoz

tartozik.315

Bronzveret Kisméretű, ovális alakú keskeny bronzlemez. Hosszanti tengelyének közepén két félköríves nyúlvánnyal ellátott,

amelyekben egy–egy szegecsfej helyezkedik el. A lemeztest középtengelyében négy apró beponcolt pont sorakozik. H.: 2,2, sz.:

1,9; v.: 0,1 cm. Fémkereső műszerrel került elő, a nyomvonalon kívüli területről.

A 35. tábla 6. töredékes bronzlemez valószínűleg római veret töredéke lehet. Oldalsó függesztő-

lyukakkal és csüngőkkel ellátott téglalap alakú katonai veretet közöltek pl. a daciai Drobetáról.316

Ólomgyöngy Szürkés színű fémből (ólom?) készült kettős csonkakúpos, széles tengelynyílású gyöngy. Oldalán tengelyirányú vagy

ferde rovátkák díszítik. Fémkereső műszerrel került elő, a nyomvonalon kívüli területről.

Pontos párhuzamát közölt anyagból nem ismerem, kora bizonytalan (35. tábla 7.).

Vasszögek Szórványként került elő egy négyzetes metszetű, négyzetesre elkalapált fejű, ferde vasszög (35. tábla 9.). H.: 4, sz.: 1,1,

v.: 0,6 cm. Feltételesen vasszög, esetleg ár töredéke is lehetett egy egyenes, négyzetes metszetű vastöredék a 4/4. árok

betöltéséből (35. tábla 8.). H.: 3,6 cm.

Lándzsacsúcs Vasból készült rövid lándzsahegy, kerek átmetszetű köpűvel, fokozatosan kiszélesedő pengével. A penge enyhén ívelt,

metszete alapján kissé gerincelt lehetett. Hossz.: 13,3, sz.: 2–1,8–3,1, pengev.: 0,8 cm; köpűátm.: 2 cm.

A 35. tábla 10. kisméretű lándzsacsúcs viszonylag hosszú és széles köpűje, valamint arányaiban

széles, rövid pengéje jelen állapotában megfelel a rövid lándzsák egyik korábban meghatározott

típusának.317

A penge fokozatosan kiszélesedő, majd élei párhuzamosan haladnak egymással. A penge

hegyének felülete azonban óvatosságra int. A tárgy inkább egy hosszabb, keskenyebb arányú, babérlevél

alakú lándzsa töredéke lehet, amely pontosabb típusmeghatározásra töredékessége miatt nem alkalmas.

Nyílhegy A 4/4. árokból került elő 10 cm mélységben egy hosszú, lapos nyelű, ép vas nyílhegy. Nyele téglalap, hegye ovális

átmetszetű. Hossz.: 6,1 cm; sz.: 1,3 cm, v.: 0,4 cm.

A szarmata Barbaricumból a 35. tábla 11. példányhoz hasonló nyílhegy nem ismert. A kisszámú

ismert szarmata nyílhegy háromágú, nyéltüskés kiképzésű.318

Késő szarmata horizonthoz tartozik az

egyetlen lapos, ám szintén tüskés nyelű nyílhegy.319

A pócspetri példány jó párhuzamait sem római, sem

Przeworsk-anyagban nem találtam.320

E lapos és széles tüskéjű, ovális metszetű heggyel ellátott

kezdetleges nyílhegyek legjobb analógiái a Baltikumból ismertek.321

Vaskés Fémkeresővel került elő a vas lándzsaheggyel azonos pontról egy középső pengeállású, egyenes hátú vaskés töredéke. A

penge háta gyengébb, éle erősebb ívben indul a tüskéből. Hossz.: 6,2, tüskeh.: 2,6, pengesz.: 1,7, tüskeá.: 0,4 cm.

A 35. tábla 12. vaskéstöredék a kések II/2. vagy II/3. típusához tartozott. E típusok keltezése a

Közép-Tisza-vidéken a 3. sz. – 4. sz. elejére tehető.322

315 KŐHEGYI – VÖRÖS 2011, 303. 316 BENEA 2002, Abb. 14. 7. 317 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1995, 20., 7. kép. 318 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1995, 11–12. 319 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1995, 2. kép 14. 320 A Przeworsk-kultúra nyílhegytípusaira ld. pl. STASIAK-CYRAN 2003, 317., Abb. 3. 321 NOWAKOWSKI 2003, 366., Abb. 5. A leletek a Bogaczewo-kultúrához tartozó Paprotki Kolonia urnatemető 72. sírjából szár-

maznak, keltezésük B2/C1–C1a fázis. Az idézett leletegyüttesben a hosszú, széles tüskével ellátott lapos nyílhegyek különböző fejű

változatai egyszerre vannak jelen. 322 VADAY 1989, 120., Abb. 27.


239

Csonttárgyak

A település területéről négy simítóeszköz ill. csontkorcsolya került elő szarmata objektumból,

amelyek ló és gímszarvas végtagokból készültek.323

Különleges lelet a 36. tábla 1. csiszolt csonttárgy, amelynek rendeltetése bizonytalan. Orsógombon

kívül eszköznyél ill. fegyver markolatdísze is lehetett. Az egyszerű díszítmény (pl. kardcsüngő)

értelmezés ellen szól a forgástest kónikus falú tengelyének finom kidolgozása (esetleg kopásnyomai).

Csont markolatgombok (egyéb csontból készült kardszerelékekkel együtt) római területről és a germán

Barbaricumból is nagyobb számban ismertek.324

A jól körvonalazható típusokon kívül a kör alakú

keresztemetszetűeknek – és más alakúaknak is – számos ritkább vagy egyedi példánya ismert. Közöttük

pontos párhuzam tárgyunkhoz nem található, mégis a tárgy feltételesen ebbe a körbe sorolható.325

A

széles körűen elterjedt típusokba nem sorolható csont markolatgombok használata sem lépte át

valószínűleg a 3. század második felét, amely a pócspetri telep gödréből előkerült tárgy kontextusának

nem mond ellent.326

Szarmata területről távoli analógiaként csupán egy csontmarkolatú kés idézhető

Hódmezővásárhely–Gorzsáról. 327

A csiszolt, esztergált csonttárgy töredéke a 281/359. gödörből származik. Henger alakú, középen átfúrt. A tengely enyhén

szélesedik (1,1–1,4 cm), ezzel ellentétben a tárgy átmérője kónikusan szűkül (max. 3,1 cm). Testét két esztergált vájat tagolja;

külső–belső élei lecsiszoltak. Átm.: 3,1, m.: 1,6 cm.

Orsógombok, orsókarikák, átfúrt agyagtárgyak

Az orsógombok (36. tábla 2–3.) a szarmata telepeken általánosan elterjedt, szimmetrikus bikónikus

orsógombok közé tartoznak.328

A kántorjánosi anyagnál is idéztem, hogy az orsókarikákon kívül (36.

tábla 4–5.) szabálytalan alakú, átfúrt agyagkarikák is jelen vannak a leletanyagokban, amelyekről

felmerült, hogy hálónehezékként szolgáltak volna.329

A 201. lelőhely két ilyen tárgya (36. tábla 6–7.) jól

elválasztható a szabályosra csiszolt orsókarikáktól.

Ezek a tárgyak e lelőhely esetében is elsősorban épületekhez köthetőek. A 36. tábla 3. a 328. ház

betöltéséből és cölöplyukából került összeillesztésre; a 36. tábla 4. a 280/325., míg a 36. tábla 7. a

480/600. sz. épületből származik. A 36. tábla 5–6. tárgyak lelőhelye a 343/429. körárok.

TELEPÜLÉSSZERKEZET

A pócspetri császárkori település 149 objektuma és 178 stratigráfiai egysége több települési

egységbe rendeződik a területen (38. tábla 1.).330

Ezek elkülönítése részben pusztán topográfiai volt, azaz

jól elhatárolható egységeket alkotnak a lelőhelyen belül (II–IV., VI.). Az V. települési egységnek vett

nagy kettős árok a rétegtani viszonyok alapján érdemli meg az önálló tárgyalást. Végül a 328., a III.

települési egység területére eső házat külön egységbe soroltam (I). A III-tól való elválasztását a leletanyag

jellege követeli meg, amely a terra sigillatával keltezett településrésznél korábbi és attól különböző

kulturális párhuzamokkal bír.

I. települési egység 1. A 328/407. ház a nyesett felszínen (a mai felszíntől számítva 90 cm mélységben) egy 370×350 cm méretű, négy-

szögletes foltként jelentkezett. Téglalap alakú, függőleges oldalú, egyenes aljú földbe mélyített épület (374×357 cm, max. relatív

323 Vö. BÁRÁNY 2012, 521. 324

MIKS 2007, 168–177. 325

MIKS 2007, 173–177. 326

MIKS 2007, 177. 327 PÁRDUCZ 1944, XXV. tábla 1. 328 VADAY 1989, 126., Abb. 28. 329 VADAY 1989, 127. 330 A temető területére eső jelenségeket ezek a számadatok nem tartalmazzák.


240

mélység 30 cm). Betöltése erősen kevert, sötétbarna, laza, homokos humusz. Középső részén kb. 10 cm relatív mélységben több,

kisebb–nagyobb felületen megmaradt a leégett padló maradványa, vastagsága 4–5 cm.

A felső részén elhelyezkedő omladékréteg a 328/430. számot kapta. Az átégett föld- és agyagfoltok, elszenesedett fama-

radványok már a foltban láthatók voltak (39. tábla 1a., 2.). Az omladékszint teljes területén helyenként szürke hamuval kevert,

világosbarna, laza, paticcsal és faszénnel kevert, homokos humusz található, melyet több helyen sárga homokfoltok tarkítanak. A

famaradványok a ház oldalfalaira merőlegesen, ill. párhuzamosan helyezkedtek el, hol ritkásabban, foltokban, hol sűrűn egymás

mellett sorakozva (39. tábla 1b., 3.). A szenült maradványokat 16 egységre különítették el a felszedés során. Az épület É-i részé-

nek közepén egy kb. 70×75 cm méretű ovális területen égett, tapasztott felület jelentkezett. Az omladékszint ezen a részen előke-

rült kerámiatöredékei a 328/441. számot kapták (39. tábla 4.). A cserepek kb. 135×70 cm-es területen szóródnak. Ettől K-re egy

hasonló, de kevésbé jó állapotban fennmaradt, tapasztott, égett terület is előkerült, mérete: 60×70 cm. Az épület D-i oldalának

közepénél egy ovális cölöplyuk helyezkedik el (328/591). Oldala ferde, alja ívelt. Relatív mélysége 20 cm, átm.: 40 cm.

A 328. épület leégése ellenére szerkezete nem rekonstruálható pontosan. A gépi humuszolás miatt

szinte kizárt, hogy az épületet sekélyen földbe mélyített objektumként értelmezhetnénk, hanem az

épületnek csak a legalja maradt in situ állapotban; eredeti mélysége bizonytalan. Az omladék foltja

alapján a ház bizonyos részein, elsősorban a Ny-i oldalán, és DNy-i sarkában vastag, égett paticsos réteg

húzódott, amelyet keskenyebb faszéncsíkok kereteznek (39. tábla 2.). E jelenségek in situ állapota

bizonytalan, éppúgy lehetnek beomlott maradványok is. Keleti oldalán ezzel szemben jóval szenesebb sáv

különül el. Az épület peremét mind a négy oldalon vékony faszéncsík szegélyezte.331

A metszetek alapján

a ház közepére hullott famaradványok vastag gerendák voltak.

A fal fonott szerkezetére a maradványok nem utalnak egyértelműen. A nagyobb felületű, keskeny

csíkokból álló szenes foltok a keleti és DNy-i részen az épület berendezésének, pl. kisebb faszerkezetnek

vagy fekhelynek nyomai is lehetnek. A nagyobb famaradványok a tetőzet, és az oldalfal behullott

maradványaiként is értelmezhetőek. A fal mentén húzódó vékony széncsík utalhat a földbe vájt épületfal

deszkával bélelésére. Ebben az esetben a felmenő fal, hogyha volt, a négyzetes objektumon kívül kellett,

hogy húzódjon.

Kiemelendő, hogy az objektum felső rétegéből elcsomagolt anyagból csak edényperemeket lehetett

rajzolni (29. tábla 3–7., 428. str.), míg az omladékréteg alján fekvő anyagból nagyrészt aljtöredékek

származnak (30. tábla 8–11., 31. tábla 1., 430. str.). Ebből is adódik, hogy az edények a ház pusz-

tulásakor a földön állhattak, mégpedig a dokumentáció tanúsága alapján elsősorban az északi részen és

középen (39. tábla 3.). A 441. strat. számú kerámiacsoporthoz tartozik kisebb töredékeken túl a 31. tábla

3. és 37. tábla 14. kiegészített, az égéstől erősen deformált alakú tárolóedény. Egyes töredékeit más strat.

számon csomagolták, azaz a fal mellett a földön álló edény töredékei nagy területen szóródhattak szét,

miután egy leeső gerenda összezúzta azt (39. tábla 4.). 2. A 328. épület körül számos kisméretű, kerek gödör húzódik, elsősorban nyugati és déli irányban. Közöttük felté-

telezhetjük az épülethez tartozó gödröket is, de közülük csak kettő keltezhető a szarmata korra (445/558., 454/567., á. 100–160,

m.: 26–36 cm). Közvetett bizonyíték lehet a települési egység korai, a 457. árkot és 328. épületet megelőző életére, hogy három e

csoportba tartozó, kisméretű, leletanyag nélküli gödröt vág a 457. sz. árok keleti oldala.

II. települési egység

A II. települési egységbe 38 objektum 49 stratigráfiai egységét soroltam. Ezek az objektumok az

autópálya nyomvonalának keleti szakaszán, a lelőhely legmélyebben fekvő részén szórtan jelentkeznek, a

jelenségek egy–egy kisebb koncentrációjával (38. tábla 2.). A teleprész jellege különbözik a III., IV. és

VI.-tól, amelyeken a gödrök zártabban helyezkednek el. Egyedül ezen a területen köthetők feltételesen a

császárkorhoz cölöpszerkezetes épületek. A településrész nyugati határa bizonytalan. A 200. és 201., IV.

települési egység felé eső, magányosan elhelyezkedő két objektumot (JB–19, JB–23 négyzet), valamint a

140. és 150. objektumokat (JB–13) elsősorban az objektumtípusok jellege miatt (középoszlopos ház ill.

külső kemence) soroltam az amúgy is szórt jellegű teleprészhez.

331 A dokumentáció vizsgálata alapján az épület keleti felét kissé túlbontották. Ez a terület a falhoz szorosan kapcsolódó

tartószerkezet, pl. alapárok nyoma nem lehet.


241

Földbe mélyített épületek 1. Az 210/247. obj. a nyomvonal keleti szakaszának középvonalára esik. Nagyméretű (430×362 cm), lekerekített

sarkú téglalap alakú, ferde oldalú, enyhén fokozatosan mélyülő aljú, földbe mélyített épület. Betöltése sötétszürke, tömör,

agyagos humusz. Közepén egy azonos betöltésű, nagyméretű (90×100 cm, rel. mélység 40 cm) ovális, ferde oldalú, ívelt aljú

cölöplyuk található (268. str). Nyugati szélét modern árok bolygatta. A ház az egyszerű középoszlopos épületek klasszikus

példája (39. tábla 6.).

2. A 200/236. sz. épület szintén sekélyen földbe mélyített, lekerekített sarkú, téglalap alakú, függőleges oldalú és egyenes

aljú (á. 405×290, rel. mélysége 14 cm). Közepén egy igen kisméretű, kerek cölöplyuk helyezkedik el (239. str., á. 27, m. 10 cm).

Betöltéséből egy kis bronz baltacsüngő származik (35. tábla 5.). A légifotók tanúsága szerint mindkét ház egy–egy sötét

humuszlencse mélyen fekvő határába mélyül be.

A 210. ház körül csak kisebb ismeretlen korú gödröket találunk. A 200. ház közelében egyetlen nagyméretű, kerek,

függőleges oldalú, ívelt aljú szarmata gödör volt (201/237.). Betöltése a házéval egyezik – fekete, tömör, agyagos humusz – de

13 m-re a háztól található, így csak feltételesen köthetjük hozzá.

3. A 172/188. objektum (39. tábla 5.) erősen lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbe mélyített, ÉK–DNy hossztengelyű

épület (268×254 cm, m. 42 cm). ÉNy-i sarkában, a ház kemencéjével átellenben egy háromszög alakú padka található, amelyet

talán a bejárat helyeként értékelhetünk. Ezen a részen a ház sarka köríves. Tartószerkezet nyomai nem kerültek elő. Az épület

DK-i sarkában egy kisméretű kemence található (172/234.). A ház sarkához tapasztott, jelen formájában téglalap alakú, köríves

sarkú jelenség két oldala is rongált, eredeti alakja bizonytalan. Ezzel szemben a kemence tetejének vörösre átégett tapasztása 22

cm magasan megmaradt (vast.: 2 cm), alatta, néhány cm-es padkán vagy döngölt, sárga színű alapozáson egy viszonylag jó

állapotban maradt sütőfelület maradványa húzódott. A kemence mérete 80×50, a platnié 90×52 cm, vastagsága 5 cm.

Az épület déli oldalához egy kör alakú, oldalt kerámiadarabokkal kirakott kemence sekély maradványa csatlakozik

(172/231., á. 80×100, m.: 18 cm). Platnijának csak oldalsó töredékei maradtak meg – a platnit talán a belehelyezett edény-

töredékekkel együtt fölszedték az objektum elhagyásakor. A kemence az épület falából kinyúlik, hozzá sötétebb betöltésű

munkagödör kapcsolódik, amely az épület közepén szinte annak mélységével egyezik meg, de a szélek felé sekélyedik, és alatta

kivehető a ház világosszürke színű, sárga homokfoltokkal tagolt betöltése. A metszetek alapján az épület felhagyása után az

objektumot külső kemencévé alakították át. Ekkor az épülethez csatlakozó 234. kemencét már nem használhatták, mert azt

meredeken, ferdén vágja a munkagödör.

4. A 181/197. obj. közepes méretű, lekerekített sarkú, kissé szabálytalan téglalap alakú, földbe mélyített, sekély

épület. Legnagyobb hossza 300×190 cm, mélysége 30 cm. D-i oldalánál egy félkör alakú kemence csatlakozik hozzá, amely

külön objektumszámot kapott (198/233.). Az épület Ny-i oldalához, abból kinyúlva egy kemence csatlakozik (181/230 .). K-i

részén, az épület alján egy további, kerek tűzelőhely húzódik (181/232 .). A kemencék közül csak a 233. strat. számú tartozhat

az épülethez. A DNy-i sarokba épített, félköríves szélű, háromszögletes alakú kemence vörösre átégett, rossz állapotban lévő,

2 cm vastag platnija 80×92 cm nagyságú volt, alapozása kerámiatöredékekből, elsősorban kézzel formált anyagból készült, a

felület mérete 80×95 cm.

A 232. strat. számú, földbe vájt kemence a 172/231. sz.-hoz hasonlóan kinyúlik az épületből. A kisméretű, kerek

kemencéből csak a rossz állapotban lévő, vörösre égett platni maradványa maradt meg (56×54, vast.: 2 cm). Oldalát néhány kerá-

miatöredékkel rakták ki, szintén a 172/231.-hez hasonlóan. A 232. tűzhelynek rossz állapotban lévő teteje is megmaradt néhány

omladékfoltban, becsült magassága 24 cm. A tűzhely nyílása Ny-i irányba néz. A platni vastagsága 4 cm, területe 92×83 cm.

Alapozása nem volt. A ház betöltése ebben az esetben is többrétegű. A 230. sz. kemence előtt a metszetfalban megfigyelhető

fekete, agyagos humusz egy sekély, alaprajzilag sajnos nem rögzített, de a fényképeken jól kivehető, NY–K irányú beásáshoz,

egy téglalap vagy ovális alakú munkagödörhöz tartozik, amely a 233. sz. kemencét már nem érte el. A házhoz tartozó világosabb

betöltési réteg a 233. kemence előtt és a 232.-től K-re látható a metszetfalban. Kérdéses a 232., ház belsejébe épített kemence

helyzete, egykorúsága a 230. számúval bizonytalan, de nyugati szájnyílása alapján ugyanaz a munkagödör szolgálhatta ki, mint a

230. számút.

A II. teleprészhez így két félig földbe mélyített, középoszlopos épület, valamint két tartószerkezet-

nyomok nélküli, kemencés ház tartozik. Míg előbbiek szuperpozíció nélküliek, addig utóbbiakat külső

kemencévé alakították át. A két, kemencés épület szerkezete és másodlagos felhasználásuk hasonlósága is

arra utal, hogy egykorúak lehetnek.

Gödrök

A települési egység gödreit a kisebb egységek figyelembevételével érdemes sorra vennünk. Az ásatási felület északi szélén a gödrök többsége kerek vagy kissé ovális, ferde falú, ívelt, ritkábban egyenes aljú

objektum. Átmérőjük 125–195 cm közötti, max. 70–80 cm mélyek. Egy gödör függőleges oldalú, egyenes aljú volt (178/194).

Méhkas alakú gödrök a terület leletanyag nélküli jelenségei közt sem fordulnak elő. Ettől a területtől délre sűrűn elhelyezett tárológödrök csoportját tárták fel (JB–15, AB–11 négyzet). Ezek szinte mind-

egyike kerek, méhkasosodó, egyenes aljú gödör volt. Átmérőjük 115–200 cm közötti, mélységük az ívelt falú gödrökével közel

azonos (max. 78 cm). Kettőben közülük kutyavázakat tártak fel (163/178., 169/185. obj). A gödörcsoport három déli objektuma –

és a mellettük fekvő ismeretlen korúak szintén – függőleges oldalú, egyenes aljú, sekélyebb gödrök.


242

A következő kis jelenségcsoport a 210. háztól keletebbre található (AB–13 négyzet). Itt sokféle gödörrel találkozunk.

Néhány nagyobb objektum ovális vagy kerek, meredek oldalú és egyenes aljú (217/254., 218/255. obj., á. 200–220 cm, m.: 54–

80 cm). A 218. gödör betöltése fekete, tömör, agyagos humusz, alul sárga homokos és tömörebb szürke bemosódási rétegek

váltják egymást. Függőleges oldalú, egyenes aljú a 220/257. (á. 120, m. 40 cm), méhkasosodó, egyenes aljú a 385/486 sz. (á. 130,

m. 70 cm) gödör. Egy ovális alakú, egyenes aljú sekély gödörben több kézzel formált fazék nagyobb számú töredéke hevert egy

kupacban (387/488., 498.). A közeli 219/256. beásás egy sekély gödöralj lehetett, benne kb. 90×100 cm-es felületen nagyszámú

edénytöredékkel, amelyekből több edényt, köztük két korsót lehetett kiegészíteni (26. tábla 7–9.). Végül szarmata anyagot tartal-

mazott egy kerek, méhkasosodó falú, egyenes aljú gödör (388/489.); betöltése fekete, tömör, agyagos humusz, alul szürke

homokcsíkok váltakozásával rétegzett. Anyagában szintén számos korsótöredék található (32. tábla 2–6.). A gödör magányosan

helyezkedett el a feltárási felület keleti peremén, a 400. árok közelében.

A szarmata gödrök betöltése a nyomvonalban elsősorban tömör, agyagos, vagy laza, fekete, homokos humusz, amely

feltehetően annak köszönhető, hogy a területet fedő sötét humuszlencse szélébe ill. a keleti objektumcsoport esetében annak

közepébe ásták őket.

A méhkasosodó tárolóvermek szorosan, csoportba rendezetten kerültek elő. A kisebb–nagyobb,

ferde vagy hengeres falú gödrök esetében a funkció kérdésesebb. Szintén kérdéses a terület keleti szélén,

a legmélyebb területen előkerült nagyobb gödrök szerepe. Helyzetük, meredek falindításuk és két esetben

réteges, feltehetően iszapolódott betöltésük alapján felvethető, hogy sekély kutak ill. vízgyűjtők

lehettek.332

Ezt a területről származó nagyszámú korongolt korsó töredéke is támogatja. Ebben az esetben

azonban feltételeznünk kell azt is, hogy ezek a sekély, mélyen fekvő jelenségek nem kizárólag állatitató-

helyekként értékelhetőek, hanem emberi használatra is alkalmas minőségű vizet szolgáltattak.

Külső kemencék

A területen tárták fel a lelőhely három külső kemencéjét.

1. Az elsőről (172/231.) a 172/188. ház leírásánál esett szó. A felhagyott épületből kialakított

kemencéhez egyetlen, kerámiatöredékekkel kirakott sütőfelület tartozhatott, munkagödrének alakja

feltehetően a ház körvonalát követte.

2. Hasonló sorsra juthatott a 181–198. sz. objektum. A kemencés épület felhagyása után abba két

kemencét építettek, amelyeket azonos, az épület területének csak egy részét hasznosító munkagödör

szolgálhatott ki.

3. A 148/160., két sütőfelülettel bíró objektum az egyetlen, amely kemencének épülhetett.

Betöltése nem utal többfázisú használatra. A településrész nyugati peremén, a IV. települési egység

közelében húzódik szinte magányosan. A téglalap alakú (á.: 160×190 cm, m.: 45 cm), ferde oldalú, egyenes aljú munkagödör betöltése egységes fekete, tömör,

agyagos humusz. Déli oldalához csatlakozik a 148/161. sz. kerek kemence. A jó állapotú, erősen átégett platni felett 14 cm

magasan állt a kemence oldalfala is (á.: 80×95 cm). Keleti oldalánál található a 148/162. sz., félkör alakú kemence. A szintén jó

állapotú platni mélysége a felszíntől 6–7 cm (á.: 72×117 cm). Közelében egyetlen ovális, ferde falú, egyenes aljú gödör

jelentkezett.

Cölöpszerkezetes épületek

A települési egység területén több cölöpszerkezetű objektum is feltárásra került. 1. A 184/200. objektumot öt, két sorba rendezett cölöphely alkotja. Északi oldalát három cölöphely adja (h.: 3,4 m), a

délit kettő (h.: 2,8 m). Enyhén ÉNy–DK-i irányú. Keleti oldala 2,7 m. Az oszlopok kerek, ferde oldalú, ívelt aljúak (á. 24–32 cm,

m. 8–33 cm, de egy kivétellel 30 cm körüli mélységűek). Közvetlen a 181. sz. kemencés épülettől délre helyezkedik el.

2. Ugyanettől az épülettől közvetlen Ny felé található a 186. sz. szerkezet, amely több, 7–8 jelenségből áll. A 186. objektum

7 strat. egysége mellett talán a 185/205. jelenség is ide kapcsolható. Így egy kissé DNy–ÉK irányú struktúrát kapunk, három helyen

kettős cölöphellyel ellátva, amelynek az ÉK-i sarka a nyomvonalon kívül esik. A kerek vagy ovális, többnyire egyenes, néha ívelt

aljú cölöphelyek 24–44 cm átmérőjűek, s jellemzően sekélyebbek a 184. szerkezetnél (11–20 cm). A kettős oszlophelyek közül az

északi két esetben kisebb a délinél, így talán oldalsó támasztókat alkothattak északi irányból. A legnagyobb, DNy-i oszlopnak

nyugati részén bontottak ki erősebb lemélyedést, s talán a 185., hosszúkás objektum is ferde állású oszlopra utal.

3. A nyugati (JB–15 négyzet) V-alakú szerkezetet kerek, függőleges vagy ferde falú, egyenes aljú, 20–40 cm átmérőjű,

11–20 cm mélységű cölöphelyek alkották, amelyek sorába illeszkedik egy kisebb leletanyag nélküli gödör is (164/179.). 4. A

keleti V-alakú szerkezet öt jelensége (390–394. sz. objektumok) közül három ovális alakú (á. 68×90–68×120 cm, m. 20–34 cm).

332 A területen 2010-ben is magasan jelentkezett a talajvíz, ami a szóban forgó jelenségek megfigyelését is megnehezítette.


243

A 184., 186., 187. objektumok jelenségeinek betöltése a nagyobb objektumoktól eltérően sárga, homokkal kevert fekete vagy

sötétbarna, laza humusz. A keleti V-alakú objektum betöltése a felszíni humuszlencse miatt szürke, tömör agyagos humusz.

Ezek az objektumok egy cölöphely kivételével leletanyagot nem tartalmaztak. A 186/212.

oszlophely betöltéséből egy terra sigillata-töredék került elő, amely a 186. sz. szerkezetet post quem

keltezi. A területen néhány késő bronzkori objektum mellett más korszakba tartozó jelenség nem került

elő. A 184. és 186. sz. szerkezet a nyomvonal északi részén, szarmata gödrök és a két kemencés épület

közelében helyezkedett el. A déli, főként méhkas alakú gödrökből álló objektumcsoporttól Ny-ra található

a 187. sz. objektum, amely hat, V-alakba rendezett oszlophelyből áll; a szerkezet „csúcsa” DNy felé

mutat. Ugyanez a szerkezet ismétlődik meg a feltárási felület keleti peremén: a 390–394. sz. objektumok

egy öt cölöpből álló, szintén DNy felé zárt, V-alakú rendszert mutatnak. A szerkezet hasonlósága alapján

a két utóbbi objektum feltehetően azonos korszakba sorolható. A 184., 186., 187. sz. objektumok pedig a

szarmata településszerkezetbe illeszkedő helyzetük, valamint a terra sigillata-töredék alapján valószí-

nűleg a római korra keltezhetők.

A 184. objektum négyzetes földfelszíni építmény lehetett. A 186. sz. objektum szerkezete egy-

értelműen nem rekonstruálható, de szabálytalanságai és az oszlopok sekély mélysége alapján felvethető,

hogy talán valamilyen könnyűszerkezetű, elsősorban gazdasági célú épület alapját képezte. A V-alakú

szerkezetek félig fedett, állattartásra szolgáló, vagy időszakos szálláshelyek nyomaként értékelhető

objektumok lehettek.

Árok A feltárási terület keleti határán húzódik É–D-i irányban, kissé ÉK felé ívelő vonalvezetéssel egy

keskeny, ferde oldalú, egyenes aljú, leletanyag nélküli árok (400/508. obj.). Betöltése fekete, tömör, agyagos humusz, feltárt szakasza 33 m, legnagyobb szélessége 56 cm, mélysége 18 cm. Az árok hozzávetőlegesen a régészeti lelőhely határán húzódik, amely itt nagyjából a 132 m-es

szintvonalat követi (vö. Térképmelléklet III.). A lelőhely keleti szakaszán szinte csak császárkori és

ismeretlen korú objektumok kerültek elő, így feltételezhető, hogy az árok is római kori lehet. Ebben az

esetben egy települést határoló árokról lehet szó, amelynek szerepe a csapadék elvezetése és a terület

jelölése lehetett. Sekély mélysége és keskenysége miatt sem védelmi, sem komolyabb vízvédelmi

szerepre nem volt alkalmas.

Összegzés

A pócspetri szarmata település keleti településrésze több kisebb egységre különül el. Az

objektumok legnagyobb sűrűsége egy–egy kissé szabálytalan alakú, tartószerkezet nélküli, négyzetes

alaprajzú, kemencés ház körül tömörül. A 181. ház körül néhány gödör és két cölöpszerkezetes felszíni

építmény található; a 172. ház mellett egy zártabb tárolóverem-csoport, és egy V-alakú könnyű-

szerkezetes építmény nyomai. Tekintve azt, hogy mindkét épületet másodlagosan külső kemencévé

alakították át, bizonytalan, hogy a környező objektumok az épületek, vagy a kemencék használatával

azonos periódusba tartoznak-e. Annyi azonban valószínűsíthető, hogy két egykorú gazdasági egységgel

állunk szemben. A kemencés épületeknek köszönhetően szinte bizonyos, hogy a cölöpszerkezetes

épületek gazdasági hasznúak lehettek. Két középoszlopos, földbe mélyített épület lényegében

magányosan helyezkedett el a lelőhelyen; időbeli viszonyuk megállapítására a kemencés házakkal

semmilyen támpontunk nincsen, sem arra, hogy lakóépületekként szolgálhattak-e. Egy keleti

gödörcsoport objektumai között víznyerő helyek koncentrációját sejthetjük. A teleprészt kelet felől egy

keskeny árok határolhatta. A településrészen a lakó- és tárolóegységek zártabb tömbje mellett egy nagy,

strukturálatlannak tűnő, gazdasági célokra használt terület rajzolódik ki.


244

III. települési egység

A III. települési egységbe a szelvény északi részén elkülönülő, árkokkal erősen tagolt, többfázisú

településrészletet soroltam (38. tábla 3.). Határa a déli kivételével minden oldalról bizonytalan; kelet felé

akár a II. településrész északi folytatásával is kapcsolatban állhat. Délen a IV. településrésztől kb. 40

méteres sáv választja el. 43 objektum 46 stratigráfiai egysége tartozik ide.

Épület

A települési egységhez egy félig földbe mélyített épület köthető. A 486/600. objektum téglalap alakú, függőleges oldalú, egyenes aljú épület (á. 350×330, m.: 60 cm). Betöltése

sötétszürke, laza, homokos humusz faszénnel és sárga homokpettyekkel keverve. Közepén és az É-i sarkában salakból és

paticsból álló kisebb omladékréteg található, alatta, a ház K-i oldalánál egy összetört edény darabjai feküdtek (34. tábla 6.). ÉNy-

i sarkában egy kisebb, ovális gödör (496/609., á. 88×70, m. 8 cm) betöltése a házéval egyezett. Ennek É-i részén egy azonos

mélységű, kisméretű, ovális, függőleges oldalú, egyenes aljú fekete, hamus, faszenes folt (cölöplyuk?) jelentkezett (486/610., á.:

27×36 cm). DK-i sarkánál egy ovális, meredek oldalú, enyhén a ház oldala alá futó, egyenes aljú, szürke betöltésű gödör található

(486/611., á.: 96×84, m.: 16 cm).

Az épület tartószerkezetének nyomai egyértelműen azonosítható módon nem jelentkeztek. ÉNy-i

sarkában egy kis szenült folt feltételesen egy sekély oszlophely maradványa lehet. A DK-i oldalán

elhelyezett sekély gödör valószínűleg a házzal együtt funkcionált.

Árkok

A területen található árkok számos szuperpozíciós helyzet vizsgálatát lehetővé teszik.

1. A 457/570. sz., megközelítőleg a fő égtájaknak tájolt középtengelyű, trapéz alakú árok teljesen

feltárt. Az árok által közrezárt belső terület a középtengelyek mentén 45,5×37,8 m, azaz 1720 m2.

A 457. árok ferde oldalú, egyenes aljú, sekély (m.: 15–52 cm), betöltése sötétszürke, tömör humusz. Az árok három

helyen szakad meg, mindhárom esetben más szerkezettel. Az árok keleti oldalán középtájon 3,4 m-re szűnik meg. Előtte, az

árkon belül, azzal párhuzamosan, 60–70 cm távolságban fut egy rövid, keskeny, sekély árok (450/563., h.: 6,2 m, szél.: 48 cm,

m.: 12 cm). A 457. árokkal való egykorúságára utal helyzete mellett közvetlenül az is, hogy ezt is vágja a 293/371. sz. (3.)

szarmata árok. A 450. sz. kis árok részben a 457. megszakadása elé húzódik, részben ferde irányban egy 1,8 m széles bejáratot

hagy az árkon belülre. A jelenség egyfajta elrekesztés nyomaként értékelhető.

A 486. épület mellett, az ívelt árokszakasz ÉNy-i sarkán a „bejárat” középtengelyében, az árok vonalától kb. 3 m

távolságra helyezkedett el egy ferde oldalú, egyenes aljú, szarmata anyagú gödör (482/596., á. 146, m. 50 cm). Feltételesen ez is

az árok szerkezetéhez tartozó oszlophelyként értelmezhető.

Az objektum déli oldalán egy 15 m széles bejárat található. A 457. árok délkeleti szakasza (437.) ívelten fut, mígnem

DNy felé irányul. Az árok másik, nyugati szárnya ellenben K, ÉK felé ível. Ezen a ponton az árok kiszélesedik, és aljában egy

ovális, ferde oldalú, egyenes aljú gödör került elő (494/608., á. 145×108, m.: 105 cm). Betöltése sötétszürke, tömör humusz

ugyanúgy, mint az ároké. A jelenség az árokhoz tartozó konstrukció nyomának, egy nagyméretű oszlophely gödrének tűnik,

mivel az árok közepén húzódik, annak sávjából egyéb szuperpozíciós objektumokkal szemben nem lóg ki, és a környezetében

semmilyen egyéb szarmata jelenség nem volt megfogható. A gödör és az árok összetartozása az árok szarmata korára is újabb

bizonyítékot nyújt. Ez alapján az árok DNy-i oldalán egy nagyméretű kapu egykori létezését feltételezhetjük.

Az árok DK-i sarkánál két árokszakasz (457/570., 437/549.) fut össze úgy, hogy találkozásukban a 458/571. sz.,

ismeretlen korú gödör vágja őket. (A 457. ároktól keletre egy további ismeretlen korú gödör húzódik, de az az árok alatt

található). A 458. sz. sekély gödör feltehetően az árokhoz tartozó oszlop gödre lehetett, amely a két árokszakasz kerítésének

összeerősítésében játszhatott szerepet. Lehetséges, hogy a 437. árokkal csak később egészítették ki a rendszert, ez esetben az első

fázisban az árok szinte teljes déli oldala nyitott volt.

A 457. árok keleti oldalán több ismeretlen korú gödröt vág, őt pedig a 293/371. sz. (3.), K–Ny-i

irányú árok vágja. A 486/600. épület az árok által bezárt terület ÉNy-i sarkában helyezkedik el (38. tábla

3.). Az árok a háztól ÉNy-i irányba 7,3 m hosszan megszakad, azaz a ház és az árok egymáshoz

irányítottnak, így egykorúnak tarthatók annak ellenére, hogy az árokból semmilyen leletanyag nem került

elő. A 457. árok és a hozzá tartozó jelenségek keltezése a 297. árokkal való rétegtani viszony és a 486.

házhoz való kapcsolat alapján határozható meg.

Az árokrendszer három bejárata közül az északnyugati a 486. épülethez tartozhatott. Ennek

ellenére, a széles déli bejárat alapján a nagyméretű kerítés funkciója elsősorban az állatállomány

elkerítése lehetett. Erre utal az is, hogy egyéb szarmata kori objektum csak egy (454/567.) származik az


245

árok által körbezárt területről, ám az olyan gödrök szomszédságában található, amelyeket az árok már

vág, így leginkább az is egy korábbi periódushoz tartozhatott.

2. A 457. ároktól északra húzódik a 297/375. és a 464/577. sz. keskeny kettős árok. A kettős árok a 457-hez hasonlóan nem tartozik a település első, sem utolsó fázisához, mert egy kerek gödör (479/493.) a

464. árok alatt húzódik, egy további pedig a 297. fölött (303/381.). A 297. árok keleten É–D-i irányú, majd 9 m után nyugati

irányba forduló, ferde oldalú, egyenes aljú sekély árok; feltárt hossza 53,4 m, sz.: 133 cm, m.: 34 cm. A K–Ny-i szakaszon

párhuzamosam fut vele a 464/577. sz., hasonló szerkezetű, 29,3 méteren feltárt árok.

A kettős árok a 457., kisebb árok vonalát követi, ezért vagy egykorú azzal, esetleg annál később

létesült. Funkciója kérdéses. A 457. árok a feltárt árokszakasz felé zárt, így azzal együtt nehezen

értelmezhető a használata. Talán a 457. árok befejezetlen megnagyobbítása, áthelyezése lehet.

3. Jobb híján hasonló funkciót tételezhetünk fel a K–Ny-i irányban a felszínen keresztül húzódó

293/371. sz. ároknak is. A másik lehetőség, hogy egy teljesen más szarmata kori rendszer része lehetett. Ez a ferde oldalú, egyenes aljú, 57,6 m hosszan feltárt árok vágja a 457. árkot (sz.: 75–90 cm, m.: 20–53 cm), míg K-en a

4–5. sz. nagy árok előtt megszűnik. Folytatását képezheti a 86/88. sz. árok, amely a 4–5. árok alá fut. A nagy árkoktól keletre

nem került kibontásra.333 4. A 315/493., szintén K–Ny-i irányú árokszakasz a 297. árok É–D-i irányú szakaszához

csatlakozik kelet felől. Találkozásuk megfigyelését egy bronzkori objektum zavarja, ám annak metszetében közvetlen egymás mellett figyelhető

meg a két azonos szerkezetű jelenség. A 315. árok becsatlakozása a 297. vonalába, így a kettő egykorúsága valószínűsíthető.

Azonos lehet a 8/8. sz. árokkal, amely a 4–5. sz. nagy árkok alatt húzódik, azoktól keletre a 40/42. kútba fut bele.334 A ferde

oldalú, egyenes aljú árok feltárt hossza összesen 19 m, szélessége 80–83, mélysége 14–20 cm.

A 457. sz. árokrendszer és így a 486. sz. épület ezek alapján semmiképpen sem élhetett a nagy

árkokkal párhuzamosan, hiszen köztük még egy árok-periódus jelenléte bizonyítható. A K–Ny-i irányú

két árok avar kori keltezése ugyanezen okból, hogy ti. a nagy árok alatt húzódnak, szintén kizárható.

5. Végül a 467/580. sz., É–D-i irányú árok a 297. árok K–Ny-i szakaszának keleti részéhez

csatlakozik merőlegesen. Ferde oldalú, egyenes aljú, sekély árok, bontott hossza: 16,7 m, szél. 94 cm, m. 22 cm. Szerkezete, betöltése (sötétszürke,

tömör agyagos humusz) alapján szarmata kori lehet. Mivel a 293. ároktól délre nem folytatódik, feltételesen a 293 – 464 – 315.

sz. árkokkal azonos korszakba sorolható.

Gödrök

A településrészen a gödrök két nagyobb csoportban jelentkeztek a szelvény északkeleti részén. A szelvény északkeleti sarkában található hét gödör többsége nagyobb, kerek vagy ovális, ferde falú, szűk, ívelt aljú

gödör. Méretük 85×120–78×240 cm. Egy sekélyebb gödör (303/381.) vágja a 297. árkot.

Tőlük keletre, 13 db szarmata leletanyagot tartalmazó gödör kerek, vagy ovális alakú, függőleges, vagy kissé ferde falú,

egyenes aljú objektum. Közepes méretűek, átmérőjük 102×130–166×220 cm-ig terjed; mélységük sekély vagy közepesen mély:

12–66 cm. A 40/42. kút a 8/8. árokkal metszésben áll, de viszonyuk a 8/8. árok sekély mélysége, a betöltés hasonlósága miatt

nem dönthető el biztosan. A kút hosszan elnyúló ovális alakú (á.: 180×460 cm), középen ovális alakban lemélyedő. ÉNy-i és K-i

részén sekélyebb részek veszik körbe az aknát. Az akna betöltése rétegzett, bontása kézi erővel 120 cm mélységig, markolóval a

talajvíz miatt kb. 2 m mélységig volt folytatható; szerkezet nyomai nem jelentkeztek.

Elsősorban a nagy árkoktól keletre és alattuk, a szelvényhatár peremén, a gödrök szabálytalan É–

D-i irányú sorokba rendeződnek. Itt található egy kút is. További településszerkezeti következtetések

levonására a terület nem alkalmas.

Összegzés

A területen az árkok alapján három ill. négy relatív periódus különíthető el. Az elsőbe sorolhatók a

457. és 464. árkok alatti jelenségek, azaz kérdéses, hogy a telep első, néhány gödörrel jellemezhető

fázisához árkok is tartoztak-e. A településrészen egyetlen jól elhatárolható egység vehető ki (457. sz.

333 A 86. és 293. árokszakaszok közt 2010-ben humuszolási határvonal húzódott, a 86/88. árok nyugati „vége” a dokumentáció

alapján szelvényszéli metszetfal. 334 A 8/8. és a 315/393. árkok egymás felé eső végeiken az aktuális szelvényfalig lettek metszetre bontva, a kettő közt 1,6 m

feltáratlan rész maradt.


246

kerítésárok és a 486. sz. ház). Ehhez az egységhez egyéb jelenségeket – gödröket – kötni nem tudunk. A

457. árokszerkezet jelenségei és a 486. ház után létesülhetett a többi árok, ehhez a periódushoz viszont

épületet nem tudunk kapcsolni. A szarmata gödrök többsége a szelvény keleti részén, a 467 – 297 – 315.

obj. számú illetve a 315. = 8. és 293.= 86. obj. számú árkok között két egységben csoportosul. A sekély

gödrök közt méhkasosodó falúak egyáltalán nem fordulnak elő. Feltehetően a gödörrendszerrel egykorú a

terület egyetlen kútja is. A gödörcsoportok – és a kút – egykorúsága a későbbi árokrendszerrel kétséges.

Az árkok funkciója e bizonytalanság miatt (a 457. árkon kívül) nem határozható meg, azaz karámokként,

vagy különböző funkciójú tereket elválasztó kerítésárkokként és vízelvezetőként is értékelhetőek. Két K–

Ny-i irányú árkot, csakúgy, mint a településrészlet számos gödrét, vágja a 4–5. sz. nagy árok, amelyek a

legkésőbbi császárkori jelenségek a területen.335

IV. települési egység

A IV. települési egység a lelőhely legintenzívebb részét jelenti, ahol bronzkori, szarmata és avar

települések rétegezték felül egymást (38. tábla 5.). A szarmata leletanyagú gödrök több esetben bronzkori

gödörcsoportok közvetlen környezetéből származnak szuperpozíció nélkül (IA–25, JA–21 négyzet),

amely másodlagos helyzetű bronzkori anyagra, esetleg az őskori jelenségekbe keveredett szarmata anyag

jelenlétére is utalhat. Az árkok közül a szarmata korra keltezett jelenségek keltezése az avar teleprészlet

miatt szintén bizonytalan. 46 objektum 47 stratigráfiai egysége tartozik ide.

Épület

A településrészlethez csak feltételesen köthető egy tartószerkezet nélküli, földbe mélyített épü-

let (280/325.). A 280/325. sz., négyzetes alakú (á.: 316×302), közepesen mély (m.: 46 cm), lekerekített sarkú épület fala meredek, alja

egyenes, betöltése laza, szürkésbarna, homokkal erősen kevert humusz. A metszetfotók alapján a ház világosszürke színű, néhány

cm vastagságú, döngölt padlóval rendelkezett. A padlószint a ház keleti oldalán egy foltban (sávban?) vastagon elszenesedett. A

ház keleti oldalát vágja a 279/324. árok. Anyaga két kézzel formált fazékoldal, valamint egy gyorskorongolt hombár

faltöredékéből készített orsókarika (36. tábla 4.).

A területen további négyzetes objektumok találhatók, amelyek korszaka, funkciója kérdéses. A 39/41. sz., négyzetes

objektum az 5/5. árok alatt helyezkedik el (JB–07), amelynek keleti felét elvitte. Ép hossza 350 cm, m.: 26 cm. Betöltése a 280.

sz. épületéhez hasonlít (szürke, sárga homokkal kevert, laza humusz). Egyenes alján meg-megszakadó sötétbarna padlóréteg

(vagy szenült csík?) húzódik. Ismeretlen korú. Az 56/58. sz., félig feltárt épület szintén szuperpozíciós: egy avar kori árok

(57/59.) alatt húzódik. A keleti felében található oszlophely (56/123.) a fényképek alapján az épület betöltésének tetejéből indul,

azaz valójában nem tartozhat a házhoz. Az objektum betöltésének alján szintén sötétbarna–fekete padlóréteg húzódik. A 93/95.

sz., kissé szabálytalan alakú (á.: 470×320 cm, m.: 32 cm) objektumot szintén egy avar árok vágja (77/79.) Betöltése a közeli 280.

épülettel megegyezik, alján helyenként keskeny sötétbarna réteg húzódik. DNy-i negyedében a 101/103., szarmata gödörrel áll

metszésben, de a gödör és az épület viszonya nem állapítható meg. Leletanyaga bronzkori. Végül a 304/309., négyzetes alaprajzú

(á. 290×275, m. 40 cm), egyenes falú, lapos aljú épület szuperpozíció nélküli, leletanyaga alapján a bronzkorra keltezett.

E négy jelenségről felmerülhet a 280. házzal való analógia alapján, hogy valójában szarmata kori

épületekről van szó az őskori vagy semmilyen anyag ellenére. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a

terület avar házainak betöltésrétegei, a 298/376. alján húzódó szürke padlóréteg, és tájolásuk azonos az

elemzett objektumokéval. Az 5/5. árok alatt húzódó ismeretlen korú objektum avar kori keltezése nem

jöhet szóba, ellenben a többi jelenségé igen. Közéjük sorolható a 280. sz., gyér szarmata anyagú ház is.

Mindezek alapján a terület szarmata kori településszerkezetéhez egyetlen félig földbe mélyített épületet

sem köthetünk biztosan.

Gödrök A terület északi részén a függőleges falú, kerek gödrök átmérője 84–180 cm között, mélységük 10–65 cm. Köztük

található néhány méhkasosodó gödör, amelyek rendszertelenül szóródnak a területen (414/526, 408/516, 301/346). Átmérőjük és

mélységük kissé nagyobb az előző csoportnál (á. 135–180, m. 33–80). Ezzel szemben a déli, zártabb gödörcsoportban többnyire

méhkas alakú gödröket találhatunk. Átmérőjük 130–215 cm, leginkább 140–160 cm közti, mélységük 55–86 cm, jellemzően 70

335 Ld. a VI. települési egységet.


247

cm körül. Köztük néhány függőleges falú, egyenes aljú, vagy ferde falú, összeszűkülő aljú gödör helyezkedik el, átmérőjük 68–

200 cm közti, mélységük viszonylag nagy (78–91 cm).

A gödrök betöltése világosbarna–sötétbarna, laza, homokos humusz. Egy nagyméretű, amorf, sekély, szelvényfal melletti

gödör funkciója kérdéses (74/76.). Egy kisméretű, ovális, ferde oldalú, ívelt aljú gödörben szenes–paticsos vastag omladékfolt

(268/313, 50×56 cm-en), egy további, „nagy árok” alatti gödörben (79/81.) nagyobb másodlagos helyzetű omladék jelentkezett.

Az elkülönülő gödörcsoportok elhelyezkedésében különösebb rendszer nem mutatkozik,

egykorúságukra nézve nincs adatunk, de a szuperpozíciók hiánya viszonylag rövid ideig használt területre

utal. Feltűnő, hogy a méhkas alakú vermek a II.-hoz hasonlóan e települési egységen belül is zártabban

helyezkedtek el, mint a különböző típusú, kisebb–nagyobb gödrök: a teleprész déli szélén. Ezek időrendi

helyzetére ugyanaz igaz, mint a II. teleprész esetében: a különböző típusú gödrök inkább más–más

funkciót sejtetnek, és eltéréseik nem utalnak kronológiai különbségre.

Árkok

A területen négy árkot kelteztek szarmata korra a leletanyag alapján. 1. A 365/455., 48 m hosszú, É–D-i irányú árok ismeretlen korú és szarmata gödröket vág. A 300. sz., K–Ny-i irányú avar

árok vágja őt. Az árok az avar településszerkezet sruktúrájába illeszthető, római kori létesítése ezért bizonytalan.

2–4. Szintén bizonytalan a szarmata leletanyag ellenére a – Ny–K-i irányban – 283/328., 260/299. és 252/291. sz. három,

egymással párhuzamos, keskeny árok kora. A 283. 3 db ismeretlen korú gödörrel áll metszésben, a 252. egy ismeretlen korú

gödröt vág, a 260. egy bronzkori és két ismeretlen korú fölött létesült. Betöltésük sárga homokkal kevert, laza, sötétbarna humusz,

amely megegyezik a szomszédos 77/79., avar kori árok betöltésével. A 77. árok szintén vág minden útjába kerülő objektumot. Az

avar kori és a három szarmata korira keltezett árkot is vágja a 98/100. árok, amely a 260. árokba torkollik.

Tekintve, hogy mind a szarmata, mind az avar település többfázisú volt, elméletileg elképzelhető a

keskeny árkok szarmata korra való keltezése. A településszerkezeti sajátosságok azonban – szarmata kori

„vermesgödrös” terület vs. avar kori, árokkal tagolt felszín; valamint az egymáshoz illeszkedő É–D-i

árokrendszer – az avar kori keltezést valószínűsítik.

Összegzés

A IV. települési egységen a három különböző kor, elsősorban az avar kori telep jelenléte miatt

mind a szarmata kori épületek, mind az árkok jelenléte bizonytalan. Nem kizárt, hogy létesült egy–egy

félig földbe mélyített, cölöphelyek nélküli épület a területen, de a településrész képét ezek kevéssé

befolyásolták. A gödörcsoportok laza jelenléte, köztük a nagyobb mennyiségű méhkas alakú verem a

terület elsődlegesen tárolásra szolgáló szerepére utal. A 4. és 5. árokkal metszésben álló, a területen

található szarmata gödrök mind idősebbnek bizonyultak az ároknál.

V. települési egység: a „kettős nagy árok”

Az autópálya nyomvonala egy É–D-i irányú, Magy–Pócspetri települések közt húzódó dűlőutat

vágott ketté. A helyzet megoldása, az út fenntartása érdekében az autópálya fölött ezen a ponton

műtárgyat létesítenek, ezért az ásatási terület észak–déli irányú bővítésére volt szükség. Így nyílt

lehetőség a dűlőúttal párhuzamos, É–D-i irányú, végig a szelvénybe eső kettős árok mintegy 340 m

hosszan való feltárására (41. tábla 1.).

A kettős árok szerkezete A kettős árok nyugati ága (4/4.) a lelőhely teljes hosszában végigfutó, változó szélességű és mélységű, ferde oldalú, ívelt

aljú árok. É-i szakasza enyhén ÉK–DNy irányba fut, majd kb. 45 m után D felé fordul. Szélessége ezen a részen 170–240 cm

között változik. Mélysége 50–100 cm. Középső és déli szakasza egyenesen É–D irányba halad. Középső részén szélessége 300

cm, mélysége 90–110 cm. Déli szakaszán szélessége 220 cm, mélysége 50–70 cm. Oldalához több kisebb, rövid árok csatlakozik

(4/143., 4/144., 4/151., 4/156., 4/636., 4/695., 4/697.). Az árok betöltése sötétbarna, fekete humusz, délen fekete, tömör, agyagos

humusz. Számos metszeten a főárok nyugati oldalán, a betöltés alján és a 143., 144. mellékárkok alján keskeny, sárga–szürke be-

töltési rétegek húzódnak, míg a főárok nyugati oldala egységesen tömör betöltésű.

A keleti ág (5/5.) szintén a lelőhely teljes hosszában végigfutó, változó szélességű és mélységű árok; futása végig

párhuzamos a nyugati ággal. Szélessége az É-i részen 180–220 cm, mélysége 70–90 cm. Középső részén szélessége 200–330 cm,

mélysége 70–90 cm, D-i részének szélessége 150–200 cm, mélysége 50–70 cm. Betöltése sötétbarna, fekete humusz, helyenként

sárga homokkal keverve. Az ásatási felület déli részébe a szelvényhatár szabálytalan alakja miatt csupán egy rövid, keskeny


248

szakasza esett bele, feltárt hossza ezért csak 223 m. Bemosódott, világosabb színű rétegek ennek az alján is a nyugati oldalon

találhatók. A két árok közti távolság az északi részen 2,7–3 m, a déli részen 4 m.

Az árok nyugati ága általában mélyebb és szélesebb, de ez nem mindig következetes a feltárt

szakaszon.

A 4. árok számos metszetében egy egyszerű ároknál összetettebb konstrukció figyelhető meg: Ny-i

és K-i oldalán egy–egy sekély mellékárok futhatott, amelyek foltja a fő árokétól nem vált el. Ezek

többnyire szélső padkaként kerültek kibontásra, máshol a bontás a mellékárkok betöltését is pontosan

követte. A mellékárkok közül a nyugati sekélyebb lehetett, mert ritkábban esett bele a metszetekbe, és a

további mellékárkok indításánál dokumentált ötágú metszetek (M169, M180) is a keleti mellékárkot

mutatják mélyebbnek. A nyugati mellékárok metszete a mélyebb részeken ferde, összetartó falúnak,

sekélyebb részeken ívelt falú és aljú beásásnak tűnik; mélysége és szerkezete talán eredetileg is változó

lehetett. Bizonytalan, hogy a mellékárkok végig a humuszolt felszínbe estek-e vagy sem, de a mellékárkok

szakaszosságára nincs adat az árok alaprajzában. Az árok bizonyos szakaszain a főárok összeszűkül,

ilyenkor mindkét mellékárok keskenyebbé válik, hármas v-alakú metszetet mutat (pl. M147).

Valószínűleg ez a nyugati mellékárok vált el határozottan a felület déli részén, és kapta a 4/636. számot. A ferde oldalú, egyenes aljú árkot 31,8 m-en keresztül követték (sz.: 86, m.: 18 cm), déli vége a főárokhoz csatlakozott.

A másik lehetőség, hogy egy további sekély mellékárok tartozott a konstrukcióhoz Ny-ról, legalábbis talán erre utal néhány

ismeretlen ill. szarmata korú, a 4/4.-gyel párhuzamos, de attól elváló árokszakasz, amelyek a felület É-i részén kerültek elő (6/6.,

19/19., 43/45.). A 4. árok vonalából két esetben kivált keleti irányban két–két további árokszakasz, majd ívelten

visszatért a főárokba. A kiugrások megközelítik az 5. árkot, de azt nem érik el, annak vonala mindkét

esetben egyenesen É–D-i irányú marad (ld. pl. 40. tábla 1. jobb oldalán). Az északi kiszélesedés (4/143., 4/144.) külső árkának hossza 13,2 m, a belsőé 7,9 m. A ferde oldalú, egyenes aljú, ívelt

árkok szélessége 60–63, mélysége 30–38 cm (40. tábla 3.). Ettől 76 m-re délre ugyanez a jelenség ismétlődik (4/151., 4/156.

árkok), annyi különbséggel, hogy itt kissé mélyebb, és erősebben ívelt árokszakaszok nyílnak a főárokból (hosszuk: 12,3 ill. 4,7

m, szélességük és mélységük azonosan 50 és 56 cm ‒ 40. tábla 8.).

A felületbe eső déli végén két további sekély, ferde oldalú, egyenes aljú árok tartozik a kettős

főárokhoz. A többitől eltérően ezek a 4. és az 5. árok között húzódnak DK-i irányban. A két, a főárkok

között ferdén ívelő árkot és a két nagyméretű oszlophelyet (?) is feltételesen a két árok között húzódó

valamilyen konstrukció alapjának tarthatjuk. A 4/697. árok belefut az 5.-be (h.: 7 m, sz.: 45, m.: 10 cm), míg a 4/695. csatlakozása már nem esett bele a szelvénybe

(h.: 630, sz.: 60, m.: 18 cm). Utóbbi vonalába pontosan beleesik egy lekerekített sarkú, téglalap alakú, meredek falú, egyenes aljú

kis gödör (570/696., h.: 84, sz.: 60, m. 24 cm), amelynek betöltése nem válik el az árokétól. A fényképek alapján az árokban egy

hasonló jelenség húzódott az előzőtől kb. 2 méterre É-ra, mely külön számot nem kapott (40. tábla 9.).

Az 5. árok falai a 4.-nél széttartóbbak, mint a nyugati ágé; alja lapos, ritkábban elhegyesedő. A

másik ág szimmetrikusságával szemben ennek nyugati oldala meredekebb, míg keleti fala lépcsőzetesen

vagy ferde vonalban laposodik K felé. Csak a keleti oldalán találjuk nyomát mellékárok létezésének. Ez

csak kevés metszetben jelentkezik egyértelműen (40. tábla 4.), többnyire az árok keleti ellaposodása

padkaként és egy egykorú sekély árok bizonytalanul követhető aljaként is értékelhető. Összegezve a

fentieket, a kettős, mellékárkokkal tagolt árok metszete legalább öt lemélyülésből állt, amelyek

aszimmetrikus rendszert alkotnak. A nyugati oldal a tagoltabb és mélyebb, míg a keleti főág nyitottabb és

kelet felé fokozatosabban sekélyedik. A nyugati ágból kinyúló, ill. a két árok közt ferdén futó

mellékárkok a két árok közötti sávban többféle egykorú konstrukció alapját képezhették, amelyek

rekonstruálásához túl kevés adat áll rendelkezésre.

A kettős árok keltezése

A keleti, 5. sz. árok 14 objektummal áll metszésben (bronzkori, szarmata és ismeretlen korúak), és

mindegyiket vágja. A nyugati ág, az 4. sz. árok 24 objektumot vág (bronzkori, szarmata és ismeretlen

korúakat), és négy bizonyult nála fiatalabbnak. Mind a négy avar kori jelenség. Az ásatási dokumentáció

alapján további két avar kori objektum fiatalabb az ároknál, de egy esetben az árok alatti gödör kora


249

kérdőjelezhető meg az előkerült egyetlen töredék alapján (38/40.), a másik esetben a szuperpozíció

bizonytalan (110/112.).336

A 98/100. és 4/4. árok közös, Ny–K irányú metszete nem mutat elválást a két

objektum betöltése között. Ezért, Bajkai Rozália elemzésével összhangban azt tartom valószínűnek, hogy

a 98. sz., avar korra keltezhető árok funkciója a vízelvezetés lehetett, mégpedig az ekkor még nyitva álló

4. sz. árok irányába. Ez részben magyarázatot adhatna a nagy árokban talált nagyobb számú avar kerá-

miatöredékre is.

Az árkokban mindhárom, a lelőhelyen megtalálható korszak anyaga jelentős számban fordult elő:

Korszak / Obj. 4/4. 5/5., 5/35. Összesen

db % db % db %

Szarmata 37 27 51 53 88 37

Bronzkor 79 57 29 30 108 46

Avar 22 16 17 17 39 17

A rétegtani viszonyok alapján a kettős árkot a legkésőbbi császárkori jelenségnek, esetleg az avar

település korai fázisához tartozó objektumnak tarthatjuk. A bronzkori keltezést nem a későbbi leletanyag,

hanem az árok alatt húzódó szarmata kori gödrök jelenléte zárja ki egyértelműen. Az avar kori

településrész elhelyezkedése – az ároktól keletre nincsen avar kori jelenség – arra utal, hogy az

figyelembe vehette az árok helyzetét. Az 5/35. strat. egység edénytöredékei, az árok közepén egy

kupacban heverő, összetört, részben kiegészíthető állapotú, kézzel formált császárkori fazekak ellenben

az árok szarmata kori feltöltődése mellett érvelnek (40. tábla 5., 19. tábla 16., 20. tábla 1–5.). Mindezt

összevetve a kettős árok valószínűleg a római korra keltezhető, azon belül pedig a 3. század közepéig terra

sigillatával keltezett településrész után létesülhetett. Betöltődése már a római korban elkezdődhetett. Az

avar kori kerámia alapján a kettős árok a humuszolás szintjéig nem temetődött be teljesen az avar korig.

Kérdéses, hogy az árkok császárkori leletanyagából mi tartozik az árok használati idejéhez (19.

tábla 1–10.). Egy Drag. 37 tál (19. tábla 1.) nagyméretű töredéke arra utal, hogy a korábbi település

belekeveredett hulladékanyagával is számolhatunk a töredékek között.

Funkció – hosszanti sáncrészlet?

Az árok ugyanazokat a földrajzi adottságokat használta ki, mint a mai dűlőút (41. tábla 1.). A

tízezres térképről leolvasható, hogy a Magy–Pócspetri út a térségben egy kis szakaszon kettévált. Nyugati

oldala a szintvonalat követte, míg keleti szárnya az árokkal egyvonalban haladt, amelyet nyugatról fasor

szegélyezett. A – már a harmadik katonai felmérésen is – feltüntetett fasor és a katonai térképek által

jelzett egyenes É–D-i irány arra utal, hogy ez a nyomvonal a régibb (41. tábla 2.). A dűlőút észak felé

nyugatról kerül egy kis mélyedést, majd egy nagyobb szőlődombot. Az árok az ásatási felület északi

részén enyhén kelet felé ível. Folytatása a légifotókon nem vehető ki a mára részben beerdősített északi

szőlődombig (41. tábla 4.), ezért bizonytalan, hogy követi–e a mai dűlőút vonalát, vagy a szőlődomb

gerince felé, azaz a térképen jelzett Szőlő-alja és a Szilágyi-tanya felé halad-e. Mindenesetre az egykori

szőlődombon a térképek egy olyan bevágásban futó egyenes dűlőutat jelölnek, amelynek sem észak, sem

dél felé nincsen folytatása a mai tájban, ellenben a kettős árokkal azonos irányú (41. tábla 1–2.).337

Az út

nem a domb gerincén (legmagasabb pontja 140,2 m), hanem attól nyugati irányba fut (kb. 133 m

magasságú kisebb buckákon át). A tízezres térképen a dombtól északra, a dűlőút fölött az Ördöghát

336 Ld. BAJKAI 2012, 414. 337 Az első katonai felmérésen a Pócspetri–Szőlőhegy gerincén futó út még egyenesen halad tovább déli irányba, csatlakozik a dűlőút

mai nyomvonalához, majd délen egy további, mára eltűnt szakaszon újabb szőlődombra emelkedik föl Pócspetri közvetlen északi

határában. E vonal mellett a dombokat kikerülő, máig létező útszakaszok is léteztek. A dombok ekkor még műveletlenek voltak.


250

kifejezés olvasható. Az árok déli folytatása párhuzamosan halad a pócspetri dűlőúttal; igaz, a mai dűlőút

nem az árok, hanem már a szarmata kori temető fölött futott (41. tábla 4.).

Az árok a rendelkezésre álló – a feltárással egyidőben készült – légifelvételeken nem követhető

hosszan; de É–i és D–i irányban is folytatódik a dűlőút közelében. A bizonytalanságok és a dűlőút

kanyargása ellenére feltehető, hogy ez a kettős árok olyan nyomot hagyott a tájban, amelynek hatása máig

érvényesül. Ezért pontos keltezésének ismerete nélkül is feltehető, hogy egy nagyobb rendszer részét

képezte; amelynek kutatása azonban a rendelkezésre álló légifotók értékelésén túl a jövő feladata lesz. A

másik szóba jöhető lehetőséget, hogy a dűlőút véletlenül húzódik éppen ugyanarra, mint a kettős árok,

sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk; hiszen a szűken vett földrajzi környezet hatása ebben az

esetben is biztosan döntő volt.

Az Ördög-hát elnevezés nem csak a lelőhelytől északra, hanem nyugatra is olvasható a térképeken

a Magyi-erdő másik megnevezéseként (41. tábla 2.).338

Hasonló helynévi adatok, elsősorban Ördögárok-

elnevezések késztették arra a kutatást az utóbbi évtizedekben, hogy általuk egy hosszanti sáncot, a

nyírségi „külső-Csörsz” létezését feltételezzék.339

Ezt az elméletet a kutatás többnyire elfogadta.340

Ennek

egyik oka az, hogy a földrajzi névanyag az alföldi hosszanti sáncok kutatásában a kezdetektől fogva

fontos szereppel bír, akár megerősítést nyernek a későbbi kutatásban, akár téves adatoknak bizonyulnak.

A másik ok, hogy az alföldi sáncrendszer topográfiájának ismeretében e második, külső sánc létezése

könnyen elfogadható elmélet. A rekonstruálható vonal követi a Csörsz ismert belső vonalának fő irányát,

és egy ismert sáncszakasszal is összeköthető (41. tábla 3.).341

Harmadik oka pedig, hogy a kutatásban

egyre több adat merült föl az 1960-as évek óta, amelyek sorra ugyanannak a vonalnak a létezését

erősítették meg, és hosszabbították meg az ismert déli, nyírábrányi szakasz felé. A kutatásban máig

felmerült településnevek É–K–D-i irányban: Nagyhalász, Kemecse, Vasmegyer, Kék, Nyírbogdány,

Nyíribrony, Nyírtura, Apagy, Levelek, (Magy, M3–201), Kisléta, Nyírbogát, Encsencs és Nyírlugos.342

Az e települések területére eső vonatkozó elnevezések egységesen az Ördögárokból képzettek, a Csörsz

megnevezés és származékai – a tiszántúli helynévi anyag jellegével összhangban343

– nem tűnnek fel a

térségben. Az árok feltételezett vonalába a pócspetri lelőhely jól illeszkedik.

Az ún. külső Csörsz léte azonban mindaddig hipotézis marad, amíg pontos vonala azonosítva nem

lesz. Néhány adatból, térképi forrásokból, vagy pl. egy mai csatorna vonalával megegyező faluhatár

szisztematikus kutatásával344

talán közelebb lehetne jutni a kérdés megoldásához, de amíg ez meg nem

történik, bármely régészeti jelenség értékelése csak feltételes maradhat.

A pócspetri kettős árok alulmarad az eddig feltárt hosszanti sáncok többségének mélységétől. Ez

azonban ellenérv nem lehet egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az ország más területeihez képest

nyomtalanul (?) eltűnt objektum esetében valójában milyen régészeti jelenségre lehet számítani.345

Az ún.

Bácska–Kiskunság–Körös-menti Ördögárok mélysége a pócspetri objektumot nem sokkal haladja meg,

hogyha a humuszolás 60–70 cm-nyi mélységét is figyelembe vesszük.346

Az elmúlt évtizedek kutatásai

során a Csörsz-árok több esetben kettős árokszerkezetet mutatott, amelyhez további jelenségeket – kisebb

338 A tízezres térképen (Ördög-hát, Ördög-háti-erdő) és a III. katonai felmérés térképszelvényén (Ördöghát). 339 BALÁS 1961, 77.; KISS 1961, 170., 191., 268., 414.; NÉMETH 1973, 74. lj.; ISTVÁNOVITS 1986, 122.; ISTVÁNOVITS 1990, 101.;

ISTVÁNOVITS – KURUCZ 1992, 33. 340 BÓNA 1993, 101.; GARAM – PATAY – SOPRONI 2003, 44. 341 A nyírségi vonallal való kapcsolatra már Patay Pál és munkatársai is utaltak, ld. GARAM – PATAY – SOPRONI 2003, 44. 342 A kutatás adatait ellenőrizni a megyei levéltárak segítségével, valamint itt kiegészíteni azokat – Magy–Ördögháton túl – az adott

kereteken belül nincs lehetőségem; a téma további kutatásokat igényel. 343 BALÁS 1961, 14. 344 Kék és Vasmegyer közös határa az adatok szerint egy hosszú szakaszon ma is az Ördögárok vonalán húzódik. Természetesen itt

is lehetséges, hogy a szomszédos csatorna neve a hosszanti sánccal nincs kapcsolatban, ld. GARAM – PATAY – SOPRONI 2003, 44. 345 Nyírábránynál sáncátvágás nem történt, ld. GARAM – PATAY – SOPRONI 2003, 44. Vö. a biztosan a Csörszhöz tartozó csincsei

sáncátvágás eredményével, ld. FISCHL 1995. 346 Az átvágásoknál 145, 125, 150 cm mélységet mértek, ld. PATAY 2006, 112., 115. Hozzá tartozó előárkot vágtak át Körös-

szegapátinál, ld. PATAY 2007, 130.


251

árkokat – is lehetett kötni a feltárási területeken. Abban azonban ellentmondásos a kutatás, hogy az árkok

mely oldalán kell ezekben az esetekben a sáncot feltételezni.347

A pócspetri kettős ároknál előkerült

jelenségek a hosszanti sáncok ismert régészeti képével nem állnak ellentmondásban, hiszen a sánc

szerkezetére utaló nyomokat alig ismerünk.348

A keskeny, sekély mellékárkokat a Csörsz és egyéb

szarmata árokszerkezetek esetében is (pl. Apostag) az árkot határoló cölöpsorok, paliszádfalak

alapárkának értelmezik.349

A szarmata telepeken több esetben tártak fel az elmúlt évtizedek nagyberuházásai során

nagyméretű árokszerkezeteket, amelyek összefoglalását Vörös Gabriella és Váradi Adél is elvégezte. A

nagyméretű, több esetben kettős árokként megjelenő, néha cölöpsorral tagolt aljú árkok szinte minden

esetben az élővíz felől szegélyezik a szarmata lelőhelyeket, ezért elsősorban vízvédelmi szerepüket emeli

ki a kutatás.350

Más nagyméretű szerkezetek, mint pl. a kiskundorozsma–nagyszéki „nagy árok”, vagy az

Apostag–Szilas-Kelet lelőhelyen feltárt árokrendszer azonban más magyarázatot kíván, és funkciója

egyelőre kérdéses maradt.351

A vízvédelmi árok-szerep a pócspetri település esetében sem zárható ki

teljesen. Ennek elfogadásához azonban további településszerkezeti kutatások lennének szükségesek,

hiszen a nagy kiterjedésű 2–3. századi telepet az árok gyakorlatilag félbevágja; ahhoz nem tartozhatott.

Elsősorban a déli, késő szarmata kori településrész kiterjedésének pontosabb ismerete lenne szükséges.

Ezen a gödörcsoporton túl a térségben késő szarmata kori települést nem ismerünk; a vízvédelmi rendszer

kialakítása azonban nagyméretű falusias település közeli létét követeli meg.

Összegezve, a pócspetri kettős ároknak a nyírségi külső Csörszhöz, vagy bármely más hosszanti

sánchoz való tartozása bizonytalan. Kétséges marad mindaddig, amíg annak máshol régészeti bizonyítéka

elő nem kerül. Addig azonban nem vethető el a lehetőség, hogy a feltárt árok a jövőbeli kutatás egyik

kiindulópontja lehessen.

VI. települési egység: déli településrészlet

A települési egységbe a feltárási terület déli szélén, a többi településrésztől élesen elkülönülő

jelenségcsoport 17 objektuma és 20 jelensége tartozik (38. tábla 4.). Ezen a területen más korszak anyaga

nem került elő, az ismeretlen korú, feltételesen szarmata gödrök száma további 16. Feltételesen ugyanerre

a korszakra helyezhető 3 árok 5 stratigráfiai egysége is.

Gödrök A terület gödrei jobbára közepes méretű (á.: 134–190 cm), ovális vagy kerek, függőleges oldalú, egyenes aljú, sekély (m.:

10–22 cm) gödrök. Köztük szabálytalanul néhány méhkas alakú gödörrel, amelyek kissé nagyobbak (á.: 153–220) és mélyebbek

(m.: 24–42 cm) voltak a többinél. Eltérő funkciót, talán anyagnyerőhelyet feltételezhetünk az 556/690 sz. nagyméretű, ferde

oldalú, szabálytalan alakú, kisebb beásásokkal tagolt egyenetlen aljú gödör esetében (á.: 440×410, m.: 84–130 cm). Részben a

déli szelvényfal alá esett.

Füstölő

A felület déli határának közvetlen közelében tárták fel a lelőhely egyetlen füstölőkemencéjét.352

Az 560/681. objektum két kerek gödörből és a kettőt összekötő kürtőből áll. A K-i gödör volt a tüzelőgödör (682. str. á.:

194×170 cm, m.: 18 cm), míg kissé nagyobb volt a nyugati füstölőgödör (684. str., 210×190, m.: 18 cm). A füstölőgödör ovális,

ferde oldalú vagy enyhén méhkasosodó volt. A kürtő K–Ny irányú, rövid, ferde oldalú, egyenes aljú árokként jelentkezett (683.

str., á.: 70×50, m.: 14 cm). A keleti oldalára eső tüzelőgödör közepén 10 cm mélységben égett, faszenes réteg és elszenesedett

nagyobb famaradványok, az objektum utolsó égéstermékének nyoma bontakozott ki (39. tábla 7.). A

füstölő kürtőjének teteje a humuszolt felszínbe már nem esett bele. Ez az adat az objektumok felső része,

347 KULCSÁR 1997, 376.; DOMBORÓCZKI 1997, 100. 348 GARAM – PATAY – SOPRONI 2003, 15. 349 GARAM – PATAY – SOPRONI 2003, 15. és WICKER – KNIPL 2011, 79. 350 VÖRÖS 1998, 54.; VÁRADI 2000, 128–129. 351 SZALONTAI – TÓTH 2000, 64–65.; WICKER – KNIPL 2011, 78–79. 352 Az objektumtípusról összefoglalóan ld. VÖRÖS 1998, 61–62.


252

így a császárkori járószint erős pusztulását igazolja, amelyet a gödrök mélységének értékelésekor is

figyelembe kell vennünk.

Árkok, összegzés

A gödörcsoport néhány szuperpozíció ellenére is egységesen strukturált. A jelenségek 4–5 DNy–

ÉK irányú sorba rendezhetők; a településrész széle határozottan elkülönül a szórtan elhelyezkedő további,

szinte kizárólag ismeretlen korú objektumok zónájától.

A gödörsorokkal azonos irányítású egy keskeny árok, amely a gödröktől indul és hosszan, közel 60

méteren át húzódik ÉK felé. Az árok teljesen feltárt; szinte pontosan a közepén 1 m hosszúságban megszakad, É-i fele az 521/640. (h.: 29 m), D-i

szakasza az 521/648. számot kapta (h.: 26,9 m); leletanyag csak az északi feléből származik. Mindkét rész ferde falú és egyenes

aljú, szélességük 75 cm, mélységük 20 cm.

Az 521. árok és a déli gödörcsoport iránya egyértelműen illeszkedik egymáshoz. Bizonytalanabb az

árok északi végződésének szerepe; de nem zárható ki, hogy a szarmata temető keleti pereméhez illesz-

kedett. A temető legkeletebbi sírjainak körárka kb. 10 méterre Ny-ra ér véget a 4/4. nagy ároktól.

Összességében feltételezhető, hogy a nagy árok (V.), a déli gödörcsoport (VI.) és a temető (VII.) feltárt

részei azért nincsenek egymásban szuperpozícióban, mert egymáshoz illeszkednek. Ebben az esetben a

VI. gödörcsoportban a temetővel egykorú település északi peremét sejthetjük. Az V. és VI. településrész

esetleges találkozása kívül esett a szelvényen, a gödörcsoport és a nagy árok viszonya ezért bizonytalan.

Az 521. árok temetővel való egykorúságára utalhat az is, hogy hasonló, ismeretlen korú árkokat a temető

északi peremén és délnyugati, bizonytalanul azonosítható határának közelében is feltártak.353

Az árkok közül a két délnyugati (501/618., 502/619.) feltételesen szintén egy megszakadó résszel ellátott vonalként

értelmezhető.354 Szerkezetük ferde falú, egyenes aljú (á.: 45–60 ill. 40–60, m.: 40 ill. 30–40 cm). A temető DK-i és DNy-i

oldalához közel húzódó két, egymástól széttartó árok megszakadásai a temető déli sírjaival közel egy vonalba esnek. Az északi

árok (378/456.) mindössze 1,2 méterre húzódik a temető legészakibb körárkától; és egy nagyméretű szarmata gödröt vág

(379/477.). Az ároknak sem keleti, sem nyugati széle nem tisztázott, de DK-i irányban biztosan belefutott a 4/4. árokba.355 A

bizonytalanul értékelhető adatok és a bolygatások ellenére feltételezhető, hogy ezek a jelenségek egy, a temetőt három oldalról

határoló, DNy felé nyitott árokrendszer tagjai lehetnek.

VII. települési egység: a temető területének kerámiaanyaga

A szarmata temető területén a sírokon kívül kisebb–nagyobb gödrök, cölöphelyek is előkerültek.

Közülük csak a szarmata anyagúakat értékelem, rajtuk kívül több leletanyag nélküli objektum is metszésben

áll a temető jelenségeivel. A szarmata gödrök csak egy esetben metszik a temető objektumait: egy részleges

szarvasmarhavázat tartalmazó gödör két körárkot is vágott (350/469., 340/423.). A 371/462., 508/625. és

382/483. gödrök közvetlen egyes körárkok mellett létesültek. A szarmata gödrök nagyon kisszámú (20

töredék), szinte kizárólag gyenge minőségű, felületkezelés nélküli, korongolt kerámiát tartalmaztak, kézzel

formált kerámiát alig. Jellegük a temető objektumainak kerámiájától, amely elsősorban a körárkok

betöltéséból került elő, nem választható el. Korábbi teleprész a késő szarmata kori temető alatt tehát nem

igazolható, a gödrök akár a temetővel egykorú, vagy későbbi jelenségek is lehetnek.

A temető területének kerámiaanyaga a sírmellékleteken túl viszonylag nagyszámú, 124 töredéket

tartalmaz. A korongolt kerámia aránya (76%) a déli, késő szarmata kori településrészlethez hasonlít. A

formai jegyek közül elsősorban a bikónikus edények jelenléte (3 db, két körárokból és egy a 350. sz.

gödörből) utal ugyanerre; mélyebb formai elemzésre a töredezett anyag nem alkalmas. A kézzel formált

kerámia közül ki kell emelnünk egy rekonstruálható profilú kézzel formált fazekat, amelynek minősége és

353 A temető délnyugati határát egy újkori tanya, ill. a tízezres térképre vetített felszínrajz alapján a Magy–Pócspetri dűlőút

jelenségei pusztították el. 354 Az adat a szelvényhatár miatt bizonytalan. 355 A jelenség strat. lapja szerint teljes bontására 2011-ben került volna sor; felszínrajzán mindkét vége 2010. évi bontási határ.

DK-i irányba való folytatása a 2010. szeptember 3-án készült légifotón látszik a felszínen jelölve. A 4/4. árokkal ott találkozik,

mielőtt az a JC–07 négyzetben a humuszolt felszínből kifutott.


253

formája a szarmata anyagtól idegen; legközelebbi párhuzamait a csengersimai anyagban találtam (ld.

följebb). A fazék a 336/416. körárokból került elő.

A kerámiaanyag összetételének magyarázataként két lehetőség kínálkozik: 1. Közeli teleprész

bemosódott hulladékanyaga. Ebben az esetben kiemelendő, hogy a véletlenszerű szelekció ellenére az

összetétel a közeli 2–3. századi telepek anyagától markánsan eltér; azaz a temető kerámiaanyaga nagy

vonalakban adattal szolgál a sírok keltezésére is. 2. A korongolt kerámia nagy aránya mesterséges

szelekcióval is magyarázható, vagyis az összetétel a temető „használatának” (temetkezési és áldozati

rítusok, valamint a rablások során a sírokból kikerült sírkerámia356

) eredménye is lehet.

A TELEPÜLÉSRÉSZLETEK IDŐRENDI VISZONYA

A településszerkezet elemzését az ásatási felület szabálytalan alakja korlátozza, és befolyásolja az

elkülönített települési egységek meghatározását is. Egymáshoz való viszonyukat a kerámia technológiai

és formai jegyeinek összehasonlító vizsgálata segítheti.

Település

i egység

Obj.-k

száma

Str. e.-k

száma

1.

korongolt

2.

kézzel form.

3.

szemcsés

4.

lassúkor. (?)

5–6.

római Összesen

Tör. Ed. Tör. Ed. Tör. Ed. Tör. Ed. Tör. Ed. Tör. Ed.

I. 1 5 68 40 68 40

II. 39 49 174 86 307 231 1 1 10 7 492 325

III. 43 46 97 48 52 28 1 1 1 1 151 78

IV. 46 47 108 94 114 84 3 3 11 11 236 192

V. 2 10 58 45 86 41 1 1 1 1 146 88

VI. 18 21 49 47 25 23 2 2 2 2 78 74

VII. 65 53 59 17 124 70

Szórvány 11 6 1 1 1 1 13 8

Összesen 149 178 562 379 712 465 2 2 8 8 24 21 1308 875

A korongolt kerámia a nyomvonal keleti felébe eső objektumok (II.) anyagában rendkívül alacsony

arányban jelenik meg (27%). 50–65% közötti a korongolt kerámia a III–VI. egységek esetében, a

különbségek a viszonylag kis anyagmennyiség miatt további elemzésre nem alkalmasak. Arányaiban a

legtöbb korongolt kerámia a temető objektumainak betöltéséből került elő.

Települési egység Korongolt Kézzel formált Egyéb

I. – 100% –

II. 27% 71% (ts) 2%

III. 64% 35% (ts) 1%

IV. 50% 44% (ts, római) 6%

V. 52% 47% (ts) 1%

VI. 65% 32% (szemcsés) 3%

VII. 76% 24% –

Az egyes települési egységeken belül a korongolt kerámia technológiai jellegzetességeinek aránya

is vizsgálható. A nagyon gyengén kiégetett, puha kerámia a II. és a III. teleprészen leggyakoribb (60%

körül), míg a IV. települési egységen az anyag keménysége egyenletesen megoszlik. A kerámia minősége

356 A 16. sír töredékes poharát a körárok betöltéséből előkerült töredékekkel lehetett kiegészíteni. Vö. HULLÁM 2012b, 358–359.,

10. tábla 12. Köszönöm György Lászlónak, hogy erre a jelenségre felhívta a figyelmem.


254

a déli településrészleten (VI.) egyértelműen a legjobb, a töredékek kétharmada nagyon keményre kiégett.

A korongolt felületkezelés a II. települési egység esetében szintén nagyon kis számban van jelen (a

korongolt anyag 23%-a). A III–IV. és VI. teleprészeken a felületkezelés aránya egymáshoz hasonló, 56–

69%. A nagy árok (V.) esetében a kerámiaanyag összetétele a – részben alatta húzódó – IV. egységgel

szinte azonos. A leletanyag nem mutatkozik alkalmasnak összehasonlító elemzésre a nagyszámú

objektum miatt, amelyeket az árkok vágnak.

A 328. ház (I.) az egységes, jellegzetes kézzel formált kerámiaanyaga alapján – ld. a 4. kézzel

formált fazéktípus elemzését – a csengersimai 1a–1b fázisokkal állítható párhuzamba, amely a B2/C1–C1a

korszakra keltezhető.

A kézzel formált kerámia jellege és a kevés, kifejezetten gyenge minőségű korongolt kerámia

amellett szólnak, hogy a II. településrész a legkorábbi szarmata jellegű anyagot tartalmazó települési

egység. A településrészlet a jelenségtípusok számát tekintve a legösszetettebb (kemencés és kemence

nélküli épületek, cölöpszerkezetes épületek, külső kemencék, gödrök), helyét önálló településként is

megállja. Egykorúsága a III.–IV. egységekkel bizonytalan. Az egymást átfedő használat mellett szól a IV.

egység terra sigillata-anyagának összetételének azonossága, valamint a III. települési egység több fázisa,

amelyek közül legalább az elsők (szarmata árkokkal vágott gödrök, a nagyméretű árokkal kerített 486.

ház) azonos időben létezhetett a II. életével.

A kerámia vizsgálata alapján a császárkori település központi területe a 3. században nyugatabbra,

kissé magasabbra húzódhatott. A III. és IV. teleprész közötti minőségi különbségek (a III. anyagában

több, de gyengébb minőségű korongolt kerámia) időrendi különbségek megállapítására nem alkalmasak.

Míg az északi részen (III.) árokkerítések és gödörcsoportok húzódtak egymást többszörösen vágva, addig

a IV. egységben jobbára egymás mellett sorakozó gödrök találhatók. A két terület különböző funkciókat

láthatott el; az eltérő jellegű anyagösszetételt a településrészek különböző szerkezete is magyarázhatja.357

A II–IV. településrészek keltezését terra sigillata-anyag segíti.

Ezt a telepet vágja az a kettős árok, amelyet a rétegtan és a belőle előkerült fibula alapján a késő

császárkorra keltezhetünk. Kérdéses, hogy vele egykorú település kezdetét jelzi-e a déli szelvényhatár

mellett feltárt gödörcsoport és egy füstölőkemence (VI). Ennek az anyagát a korongolt kerámia nagy

mennyisége, kiváló minősége, korongon fényezett edénytöredékek, besimított díszek és késő szarmata

edénytípusok jellemzik. A településrész általánosságban a C3–D2 fázisokra keltezhető, pontosabb

időrendje bizonytalan. Feltételezhetően a körárkos szarmata temetőhöz tartozó település szélét jelzi. A

lelőhely kontinuitása a germán jellegű 328. ház és a legkorábbi szarmata anyagi kultúrába sorolható

emlékek; valamint a 2–3. századi telep és a későszarmata kori jelenségek között is bizonytalan.

III. TELEPÜLÉSHÁLÓZATI KÖVETKEZTETÉSEK ÉS A KELTEZÉS KÉRDÉSEI

A pócspetri lelőhely 328. sz. leégett épülete a párhuzamok alapján a B2/C1 fázisra, a markomann–

szarmata háborúk idejére, legkésőbb a C1a fázisra keltezhető. Segítségével a Felső-Tisza-vidék első olyan,

germán anyagi kultúrához köthető telepanyagát ismerhetjük meg, amely később szarmata szállásterületté

váló térségben helyezkedik el. (Ezt a pócspetri késő szarmata kori körárkos temető közvetlenül

bizonyítja.) A leletanyag arra utal, hogy a Felső-Tisza-vidéken a szarmata kultúra elterjedése előtt ill.

részben azzal párhuzamosan nemcsak a síranyagok,358

hanem a telepkerámia esetében is olyan jellegű

kulturális hatással számolhatunk, amelynek legközelebbi párhuzamai a beregsurány–csengersimai

települések korai fázisaihoz húznak. A kulturális váltás időpontját, jellegét további olyan mikrorégiók

357 Ld. az apostagi telep elemzését: ROSTA – LICHTENSTEIN 2011, 97–98. Hozzá hasonló következtetések azonban a pócspetri

telep esetében nem vonhatók le. A legtöbb leletanyag a kemencés házakkal jellemzett „lakóövezetből” származik, a gödrös

részeken az anyag jelentősebb koncentrációja nem mutatható ki. 358 Legutóbb HULLÁM 2012, 88–89.


255

vizsgálatával lehetne pontosítani az Északkeleti-Nyírségben, amelyek területéről mind germán, mind

szarmata jellegű leletanyagok ismertek.359

A régészeti adatok alapján a Felső-Tisza-vidéken a Przeworsk-hatású anyagi kultúra hirtelen, tiszta

megjelenése tételezhető fel a B2/C1 fázisban. Ezt a hatást a csengersimai település kutatásának

mintájára360

Pócspetrin is új népességek megjelenéseként értékelhetjük. Ezért a tágabb földrajzi térség

korábbi császárkori lakosságáról a ház anyaga nem árulkodhat. Anélkül, hogy a pócspetri lelőhely sorsát

– a magányosan álló 328. ház leégését, majd a szarmata telep létrejöttét – történeti folyamatokkal

hoznánk párhuzamba, megállapítható, hogy ez a Przeworsk-jellegű hatás a beregsurány–csengersimai

térséggel szemben itt csak rövid életű lehetett, és a markomann–szarmata háborúk korszaka után a

szarmata leletanyag éles töréssel váltotta.

A pócspetri és a kántorjánosi település közül a kerámiaanyag belső adottságai alapján a

kántorjánosi település leletanyaga fejlettebb, klasszikusabb szarmata formákat mutat, amely a földrajzi

közelségük miatt azt is jelentheti, hogy későbbre keltezhető. Ezt a terra sigillata-anyag összetétele is

támogatja. A kántorjánosi település a Nyírség peremén található, légvonalban hozzávetőlegesen 15 km-re

fekszik a Kraszna folyásához, amelyre már kizárólagosan jellemző a beregsurányi jellegű településanyag.

A volt mátészalkai járás területén, amely nagyrészt a Szatmár–Beregi-síkság földrajzi kistájával esik egybe,

két évtizeddel ezelőtt még nem volt ismert ásatásból származó császárkori anyag.361

Kántorjánosihoz keleti

irányban legközelebb Mátészalka és Kocsord települések területe esik, ahol pecsételt kerámia előkerült.

Kulturálisan értékelhető anyag ismert a Krasznától keletre, Kocsord–Nyilas-dűlő lelőhelyről. A pecsételt

táltöredék és a szűk, osztott korsóperemek alapján a kerámia nem szarmata hagyományt követ.362

A kántorjánosi telep segítségével a két típusú településanyag között a „határ” mindössze 15 km-re

szűkül a térségben. A két erősen rabolt kántorjánosi sír segítségével ugyanez a csontvázas temetkezési

rítus keleti határáról is elmondható. A kántorjánosi két sírhely a kisvárdai és nagykárolyi

temetőrészletekkel együtt a jelenleg ismert legkeletibb szarmata rítusú sírok vonalát jelöli ki.363

A földrajzi közelség a szarmata területre eső telepek keltezését is meghatározhatja. A kulturális

határra eső mikrorégiók esetében – a kérdést erősen leegyszerűsítve – elméletileg számolhatunk ún.

határkultúrák kialakulásával, mozaikos lelőhelyhálózattal (amelynek esetében egy–egy lelőhely kulturális

hovatartozása egyértelműen meghatározható, de az egy kultúrához sorolt lelőhelyek zárt településtömböt

nem alkotnak), illetve olyan gyorsan változó kulturális zónákkal is, hogy a különböző horizontok közti

időrendi különbség régészetileg nehezen mutatható ki. Szarmata területen a germán és a szarmata anyagi

kultúra széles határsávjával találkozunk a kutatás mai állása szerint Aquincum térségében, amelynek

pontos jellege nagyobb anyagközlések hiányában egyelőre kérdéses. Kulcsár Valéria tartós egymás

mellett éléssel és gyorsan mozgó szállásterületi határral magyarázta a térség kevert jellegű leletanyagát.364

Dinnyés István ehhez hasonlóan, a szállásterület többszörös változásával, emellett azonban hosszú

időszakokra egymást nagyobb foltokban átfedő anyagi kultúrákkal számol.365

A szarmata és a

Szilágysági–dombidék germán–dák jellegű császárkori régészeti anyaga közti élesebb határra utalnak

Gindele Róbert kutatásai.366

A kántorjánosi és pócspetri anyag is éles kulturális határra mutat rá. Benne a

határkultúrák jellege nem figyelhető meg, csak a szomszédos területek kisszámú edénye, vagy csekély

hatása jelenik meg. Hasonló a helyzet Kompolt–Kistéren is, ahonnan kevés, de jól meghatározható,

359 Ilyeneket elsősorban az északkeleti Nyírségból, pl. Rétközberencs vagy Kisvárda település területéről ismerünk. ISTVÁNOVITS

1986 katalógusa alapján. 360 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, 90. 361 ISTVÁNOVITS – KURUCZ 1992, 21. 362 ISTVÁNOVITS – KURUCZ 1992, 31., Kat. 8. 4., 9. kép 2–5. 363 ISTVÁNOVITS 1986, Kat. 74, 50–51. (Kisvárda–Nagyboldogassszony u. 1–4. sír); ISTVÁNOVITS 1990, 98. – a nagykárolyi

(Carei) leletegyüttes, korábbi irodalommal. 364 KULCSÁR 1997, 377. 365 DINNYÉS 2011. 366 GINDELE 2010, 195.


256

jellegzetesen germán anyagot ismerünk a szarmata telepről.367

A mozaikos leletanyagú mikrorégiók vizs-

gálatára a Felső-Tisza-vidéken nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű, zárt kontextusú leletanyag.

A terra sigillata-anyag mindkét település központi, nagy mennyiségű, jellegzetes leletanyagot

tartalmazó települési egységeihez terminus post quem keltezést ad. A településrészek a markomann–

szarmata háborúk lezárulta utáni évszázadban léteztek. A kántorjánosi kerámiában semmi nem utal arra,

hogy a település a 4. századot megérte volna.

Csengersima–Pete lelőhelyen mindössze hét terra sigillata töredék került elő. A töredékek nem

keverednek a műhelyekhez köthető jelenségek leletanyagával, hanem a település korábbi fázisaihoz

köthetők.368

A két típusú kerámiaanyag (terra sigillata és a porolissumi hatású pecsételt kerámia) éles

elválása a csengersimai lelőhelyen azt a feltételezést valószínűsíti, hogy a két nyírségi település sem érte

meg a pecsételt kerámia gyártásának kezdetét. A másik, módszertanilag áthidalhatatlan problémát jelentő

lehetőség, hogy a pecsételt kerámia gyártásának kezdetén az áru a szarmata Barbaricumban még egy

régészetileg kimutatható, hosszabb időhorizonton keresztül nem terjedt el.

A 201. lelőhely központi teleprészei (II–IV.) esetében – a B2/C1–C1a fázis jelenléte és a leletanyag

párhuzamai miatt – leghamarabb a C1a–b keltezéssel számolhatunk. A kerámiaanyag alapján a kántorjánosi

anyag egy fázissal későbbre keltezhető, mint a pócspetri telep központi része. A kántorjánosi telep

esetében ezért a C1b–C2 időszak, a 3. század első fele és középső harmada valószínűsíthető, nagyobb

hangsúllyal e korszak végén; a pfaffenhofeni terra sigillaták beáramlásának idején.

A pecsételt áru megjelenését a térségben a legújabb kutatások a C1b fázis végére – a C2 fázisra

keltezik.369

A felső-Tisza-vidéki szarmata településeken és egy esetben szarmata sírban is,370

kis számban

előfordul a porolissumi hagyományú pecsételt kerámia, amelyet importként értékel a kutatás.371

Kérdés,

hogy előfordulásának hiánya a szarmata régészeti kultúra peremén keltező értékűnek tekinthető-e? Annak

ellenére, hogy a két településtömb egymástól jól elhatárolható, a lelőhelyek anyagában kölcsönhatás

mutatkozik, s ez alól sem a pócspetri, sem a kántorjánosi telepek sem kivételek, csupán a pecsételt

kerámia horizontjának edénytípusai hiányoznak a germán ill. germán hatású anyagból. Ezért e telepek

keltezése a pecsételt kerámia keltezésére is visszahathat. Amennyiben azonban a pecsételt kerámia

gyártása Csengersimán valóban elkezdődött a C1b relatív fázisban, úgy az áru a 3. század második feléig

még nem terjedt el a szarmata telepeken.

Bármely lehetőség is igaz, a két nyírségi település esetében mindenképpen a terra sigillata-anyag

gyors beáramlásával és földbe kerülésével, „rövid keltezésével” számolhatunk.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy a fentebb vázolt keskeny „határmezsgye” egyelőre csak

látszólagos: az Északkeleti-Nyírségből ugyanis késő szarmata kori települést nem ismerünk. Ezzel

szemben a határ túloldalán (a Szamos és a Tisza völgyétől nyugatra, Csengersimától észak felé) a

pócspetri és kántorjánosi telep terra sigillatával keltezhető horizontjaival feltételezhetően egykorú, a

pecsételt kerámia gyártását megelőző, a csengersimai település korai fázisaival jellemezhető telepanyag

hiányzik. Mindkét jelenség kutatási helyzet eredménye is lehet.

367 VADAY – HORVÁTH 1999, 189–191. 368 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2011, 19., Abb. 4. 369 GINDELE 2011, 436.; GINDELE – ISTVÁNOVITS 2011, 148–149., 158. 370 PINTYE 2008. 371 Legutóbb GINDELE 2011, 443.; GINDELE – ISTVÁNOVITS 2011, 161–162., 160., Karte 2.


257

APPENDIX:

BÓNA ISTVÁN ÉS A FELSŐ-TISZA-VIDÉK RÓMAI KORÁNAK KUTATÁSA

A Felső-Tisza-vidék római korának történetét Bóna István két tanulmányában is hosszan kifejtette,

amelyek mindmáig meghatározó és összefoglaló hivatkozási pontjai a kutatásnak. Az 1986. évi

tanulmány és a későbbi átdolgozás között jelentős különbségek vannak; kijelentéseit 1993-ban több

helyütt árnyalta, módosította. Ennek alapja legnagyobb részben Istvánovits Eszter kéziratban maradt

kandidátusi értekezése volt. Bóna István 1986-os dolgozatának állításaira Istvánovits Eszter ugyanabban

az évben megvédett értekezése már nem reagálhatott, és az idézett leletanyag tételes ellenőrzése,

felülvizsgálata azóta sem történt meg, amit az is nehezít, hogy a hivatkozott anyagok többsége a kutatás

számára jobbára máig elérhetetlen. Amire e tanulmány keretein belül lehetőség és szükség is van, az a

Bóna István által idézett, és korábban vagy az elmúlt két évtizedben közölt anyag értékelésének revíziója.

A két elemzett település csak így illeszthető helyre a térség római kori régészeti anyagában.

Az első nagyobb problémás témakör a szabad dákok megjelenése, letelepedésük kérdése a dák

háborúk időszakától fogva.372

A dákok megjelenésének fontos bizonyítékaként, történeti folyamatok

tanújaként értékelte Bóna István a tyukodi kincset, amelyet a 2. század elejére keltezett, dák etnikumhoz

kötését pedig a kincslelet edénye alapján végezte el. A tyukodi kincs máig közöletlen kézzel formált

edényét Németh Péter valójában az előzetes közlésben dák vagy vandál hatásúként értékelte.373

A

beépített belterületen talált éremlelet római kori megtelepedésre önmagában nem adhat bizonyítékot. A

térség 2. század eleji történetéhez azért sem adhat támpontot, hiszen záróveretei Commodus idejéből,

189-ből származnak.374

Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a lelet elrejtését Bóna István később

(ugyanabban a tanulmányban) a Geszteréd–Poroshát–Herpály-csoport beköltözésével is összefüggésbe

hozta.375

A Bóna István által szintén 2. század eleji dák anyagnak értékelt Csenger–Dombkert (Sanyikert)

lelőhelyről nem dák, hanem 3–4. századi szarmata leletekről ír Csallány Dezső.376

Ugyanennek az érvrendszernek része volt az érpataki sír kézzel formált edénye, amely viszont

szerinte is szarmata sírból származik.377

1993-ban már maga is másodlagos dák hatásúnak értékelte, s nem

a beolvadó lakosság bizonyítékaként.378

A tojásdad, erős talpperemmel ellátott fazék ujjbenyomkodással

tagolt vízszintes lécbordája379

máig erősen dák hatásúként értékelhető díszítésmód, amely a szarmata

anyagban nagyon ritkán tűnik fel, a környező germán–dák alapú keverékkultúrában azonban gyakrabban

megjelenik,380

és a csengersimai telep alapján legalább a 3. századig jelen van. Istvánovits Eszter

anyaggyűjtésének köszönhetően egyértelműsíthető, hogy az Alföld számos más dák jellegű edényéhez

hasonlóan ez is egy D–É-i tájolású, csontvázas rítusú temetőből származik, amelyből szarmata korongolt

kerámia is előkerült.381

Az apagyi telep vélt dák fazekashagyományait Bóna István a 3. századi települések értékelésénél

részletezte.382

Istvánovits Eszter az apagyi anyag elemzése során a szarmata mellett kelta és beregsurányi

jellegű hagyományt különített el.383

A barbár sigillatautánzatokat Bóna István még római terméknek

372 BÓNA 1986, 56. 373 NÉMETH 1973b. 374 B. SEY 1974. 375 BÓNA 1986, 65. 376 CSALLÁNY 1956. Bóna értékelésének téves voltán nem változtat az a szempont sem, hogy tudomásunk szerint a terület mind a

korai, mind a késő római korban a szarmata szállásterület határain kívül esik. 377 BÓNA 1986, 56. 378 BÓNA 1993, 99. 379 Ld. VISY 1970, 15., Kat. 45, Taf II. 10. 380 Pl. az aranyosmeggyesi urnákon, ld. MATEI – STANCIU 2000, Pl. 31. 1., 3.; Csengersimán, ld. GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009,

Abb. 40., 242. díszítéstípus, keltezhető a 2b relatív fázisig; vagy Zilah térségében, ld. GINDELE 2010, Abb. 60., Abb. 62. 7. 381 ISTVÁNOVITS 1986, Kat. 38. (Érpatak–Zsindelyestanya). 382 BÓNA 1986, 60. 383 ISTVÁNOVITS 1993, 21–22.


258

tartotta, így a dák hatás megnevezése alatt ebben az esetben daciai római ill. közvetlen (császárkori,

szabad) dák hatás hangsúlyozása keveredik.

Ami a dáknak megnevezett hombárokat illeti,384

a nyírbélteki hálómintás példány385

formailag és

díszítésben is a szarmata anyagban széles körben elterjedt típust képvisel. A korai keltezéssel szemben a

besimított rácsmintának késő császárkori párhuzamai terjedtek el szarmata területen.386

Érdemes felhívni

a figyelmet arra, hogy Csengersimán ez a díszítéstípus a hombárokon nem jelenik meg. A besimított

díszek között csak néhány nyakon besimított hullámvonallal találkozunk.387

A csengersimai fazekastelep

virágkoránál későbbre keltezett Lazuri–Ratul lui Bela/Lázári–Bélarét lelőhelyen megjelenik a besimított

rácsminta, de inkább zárt tálakon és gömbös tesű edényeken, a szarmata anyagra jellemző vállon kiemelt

sáv helyett általában a nyakra felcsúszva.388

A hombárok elsősorban bekarcolt hullámvonalkötegekkel

díszítettek.389

Az adatok alapján a díszítőstílus Északnyugat-Románia császárkori hombáredényeiről hiányzik, és

kifejezetten szarmata területekhez kötődik. Nyírbéltek település a nyírségi és az Ér-menti szarmata

szállásterület keleti ill. északnyugati határán fekszik.390

Az apagyi hombártípusok és a hálós besimítás dák

eredete tehát ma már nem fogadható el.

A közölt anyag alapján a Bóna István által feltételezett kora 2. századi dák megtelepedésre utaló

nyomokat nem ismerünk Szabolcs–Szatmár–Bereg megye területéről. A dák jellegű anyag a területen zárt

kontextusból csak szarmata térfoglalás utáni, dél–északi tájolású sírokból ismert, és kizárólag kézzel

formált anyagra korlátozódik; a korongolt dák kerámia teljességgel hiányzik. A dák leletanyag

Kárpátalján a Tisza vonalát nem lépi át.391

Tisztán dák leletanyaggal Dacia előterében, Északnyugat-

Romániában sem számolhatunk Dacia megalapítása után, a telepeken a római, dák és germán jellegű

hatások keverednek. A legnyugatabbi település, ahol a dák hatások uralkodnak, a szatmári

Aranyosmeggyes–Şuculeu fazekastelep lelőhelye, de ezzel egy időben nyugatabbra, Csengersimán a

Przeworsk-hatások erősebbek a dák hagyománynál.392

A szarmata szállásterület kora császárkori

leletanyagának elkülönítése a jövőben ezekből a friss kutatási eredményekből kell, hogy kiinduljon.

A szarmaták Bóna István szerint a 2. század első évtizedeiben jutottak el a Nyírség területére a dák

háborúkkal való közvetlen összefüggésben. Azonban arra semmilyen történeti adat nem utal, hogy a dák

háborúk lezárása utáni szarmata háborúk ezt a térséget közvetlenül is érintették.393

Szintén lezáratlan kérdés volt Bóna István művében a bevándorlás iránya, és a vidéken

megtelepedett első szarmata népcsoportok eredetkérdése. Nála a Tisza mentén északkeletre vándorlás

elmélete, az Északkeleti–Kárpátokon való átkelés és a Csenger felőli, azaz a Kraszna–Szamos-vidéki

vándorlási útvonal is feltűnik.394

Ennél fontosabb azonban, hogy az általa a 2. század elejére keltezett

„pásztortáskák” csatjai,395

azaz a szarmata csatos kör valójában a markomann háborúk időszakánál

korábbra nem keltezhető.396

Ennek megfelelően, Istvánovits Eszter kutatásai szerint az i. e. 1. sz. – i. sz. 2.

sz. vége között mintegy három évszázadnyi lakatlansággal számolhatunk a Nyírségben.397

Ezt a képet

384 BÓNA 1986, 56. 385 PÁRDUCZ 1950, 59., Kat. 444., CXL. tábla 7. 386 Apagyon kívül ISTVÁNOVITS 1986, LXXXV. 9., 11., 13. (Tiszadada–Kálvinháza, Homokos), CXXVI. 4–5. (Tiszavasvári–Belterület). 387 GINDELE – ISTVÁNOVITS 2009, Abb. 56. 388 GINDELE 2010, Abb. 25. 389 GINDELE 2010, Abb. 21–24. 390 Az Ér-menti szarmata szállásterületről összefoglalóan ld. GINDELE 2010, 195. 391 A dák kérdéskör összegzését ld. ISTVÁNOVITS 1986, 17–25. 392 GINDELE 2010, 194. 393 BALLA 1974, 149–151.; OPREANU 1997, 269–271.; ISTVÁNOVITS 2002, 278. 394 BÓNA 1986, 58.; BÓNA 1993, 99. Istvánovits Eszter a délnyugati irányt tartotta valószínűnek, ld. ISTVÁNOVITS–KULCSÁR 1993, 32. 395 BÓNA 1986, 58. 396 ISTVÁNOVITS 1986, 46–51.; ISTVÁNOVITS 1990, 102. 397 ISTVÁNOVITS 1986, 17.


259

csak az utóbbi évek feltárásai árnyalták, amelyek valószínűleg a 2. század első felében létesült szarmata

temetőket is napvilágra hoztak Nyíregyháza térségében.398

A 2. század eleji szarmata megtelepedés Bóna István tanulmányai közül csak az 1986. éviben

szerepel. Véleményét 1993-ban Istvánovits Eszter kutatásainak hatására módosította, és már csak

szórványos, stratégiai jellegű megtelepedéssel számolt.399

Az 1986. évi tanulmányban Bóna azonban még

jelentős számú anyagot kötött a tömeges megtelepedéshez a szarmata csatos körön túl is. Istvánovits

Eszter értekezésében a korai szarmata kerámiaanyag elemzése csak korlátozottan szerepel, egyes

tárgytípusokat kiemelve, külön elemezve. Az 1986-ban értékelt kerámiaanyag ezért szintén revízióra szorul.

A Bóna István által idézett kora 2. századi szarmata kerámiaanyag egy része szórvány, egy-három

edényből álló leletegyüttes. Közülük a „Szabolcs megyei” szórványok, továbbiak Nagykálló–Butyka,

Tiszalök–Rázompuszta és Tiszaeszlár lelőhelyekről hosszú életű gömbös testű edényformák, amelyek

önmagunkban pontos keltezésre alkalmatlanok, mégis, valóban valószínűleg a 2–3. századra

keltezhetőek.400

Ezzel szemben a Nyíregyháza–Vasúti-Újtemető, Vasúti közraktárral szemben, és Vasúti

megálló401

lelőhelyek anyagában jellegzetesebb kerámiát találunk. A Nyíregyháza–Vasúti közraktárral

szemben mélyen hasasosó bikónikus edénye402

és Nyíregyháza–Vasúti újtemető három edénye403

közül a

lecsiszolt szélű bikónikus edény,404

és a mély, kónikus falú félgömbös tál405

a 2. század elejénél jóval

későbbre keltezhető.406

A markomann–szarmata háborúkat követő korszakból Bóna István az 1986-os tanulmányban még

csak három településterületet tudott kiemelten elemezni: Tiszalök, Tiszavasvári és Nyíregyháza térségét,

amelynek egyértelműen kutatástörténeti okai vannak.407

A büdszentmihályi408

hombár a szarmata telepek

egyik legáltalánosabb formáját képviseli, amelyről – a széles szájú alaptípussal ellentétben – nem merül

föl a dák eredet lehetősége.409

A további idézett, Bóna által fazéknak nevezett büdszentmihályi cilindrikus

peremű, mélyen hasasodó, kissé bikónikus edény kifejezetten 4. századi forma.410

A rövid jelentésekből

ismert települések kezdete a hivatkozott korabeli szakirodalom alapján nem volt meghatározható. Ezek a

telepanyagok Istvánovits Eszter értekezésében közöltek, csakúgy, mint a terra sigillaták alapján

keltezhető, elsősorban tiszavasvári környéki együttesek, amelyeket már Bóna is a 3. század első felére

keltez.411

A teljes anyagközlés alapján a Bóna által említett korai, 2. század kezdetére keltezett

települések sem indulnak a 3. századnál hamarabb.412

Indoklás nélkül helyezte Bóna István a tiszaeszlár–

bashalom-csengősparti telepet a 3. századra, szemben Kovalovszki Júlia általánosabb és jobban el-

fogadható, 3–4. századi keltezésével.413

398 Pl. ISTVÁNOVITS – ALMÁSSY 2006; ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2006, 218. 399 BÓNA 1993, 99. 400 VADAY 1989, 154–155., Abb. 42. 401

BÓNA 1986, 58., 100. lj. két edényt jelöl meg, melyek valójában két különböző lelőhelyről származnak, ld. PÁRDUCZ 1950,

Kat. 448. és 450. 402 PÁRDUCZ 1950, CXXXIX. tábla 29. 403 BÓNA 1986, 58., 99. lj. csak egy edényt jelez. A hivatkozott (PÁRDUCZ 1950, CXL. tábla 1.) és újraközölt (BÓNA 1986, 59. 13.

kép) harmadik edény a többi szórványanyaghoz hasonlóan pontosabb keltezésre nem alkalmas. 404 PÁRDUCZ 1950, CXXXIX. tábla 20. 405 PÁRDUCZ 1950, CXXXIX. tábla 30. 406 A felső-Tisza-vidéki bikónikus edényekhez ld. ISTVÁNOVITS 1993, 20–23. A félgömbös tálak értékeléséhez ld. a kántorjánosi anyag

vonatkozó részeit. A kifejezetten mély, kónikus falindítású – a késő szarmata kori bikónikus tálak arányaihoz hasonlító – félgömbös

tálak elsősorban a késő szarmata – hun kori telepanyagokra jellemzőek, pl. VADAY 1994, Tab. III. 21–23.; MASEK 2012, 9. ábra 5. 407 BÓNA 1986, 59–60. 408 BÓNA 1986, 59. 409 Ld. a hombárok formai eredetének témáját a kántorjánosi telepanyag elemzésénél. 410 BÓNA 1986, 59., 102. lj.; PÁRDUCZ 1959, 332., Kat. 47, XXV. tábla 6. Párhuzamait ld. VADAY 1989, 156., Abb. 43. 14.;

VADAY 1994, Tab. III. 25., 37.; MASEK 2012, 9. ábra 18. 411 BÓNA 1986, 60. 412 ISTVÁNOVITS 1986, 107–115. Ezért BÓNA 1993, 100. is már a markomann–szarmata háborúk után indítja őket. 413 BÓNA 1986, 60.


260

Az ismert lelőhelyek alapján és a feltételezett történeti folyamatok – a germánok korai előre-

nyomulása – miatt úgy értékelte, hogy a Severus-kori újfehértói érem a szarmata településterület keleti

határát jelzi.414

A nyírségi Csörsz vonalán túl lakatlan területsávval számol már a 2. század középső

harmadától, azaz a térségbe érkező germánok a korábban már megtelepedett szarmatákhoz igazították

volna a határaikat.415

Ezt a képet a jelentősebb sírleletek szóródása is megerősítette.416

A szarmata

lakosság csak a 3. század elején húzódott volna vissza nyugatabbra.417

Ezzel szemben később Istvánovits

Eszter gyűjtése és értékelése alapján Kr. u. 180 után ír ugrásszerű népességnövekedésről, amely

kifejezetten csak a Csörsz-árok vonaláig húzódott volna. A belső sáncon kívülre húzódó szállásterülettel

csak az Érmellék vidékén, valamint a Kraszna mentén számol ideiglenesen.418

Ezt a véleményt az is befolyásolhatta, hogy a korábbi munkában Bóna István inkább a

Diocletianus-kori sáncépítés mellett foglalt állást.419

Ezért állíthatta azt, hogy a késő szarmata korra –

azaz a sáncépítés korára – Szabolcs–Szatmár–Bereg megye nagyobb része már a szarmata szállásterületen

kívül esett.420

Az 1993-as munkára egyrészt – ismét Istvánovits Eszter munkája alapján – már egy külső,

mára szinte nyomtalanul eltűnt sáncvonallal is számol.421

Másrészt a sáncépítés időpontjáról is árnyaltabb

véleményt fogalmazott meg, amely szerint a külső sáncot később, Nagy Konstantin alatt építették volna,

és a belső sánc mögé csak e császár halála után húzódtak volna vissza a szarmaták.422

Ezzel a térség

leletanyagának keltezését egy fél évszázaddal későbbre tolta; vagyis régészetileg mindez azt jelenti, hogy

a késő szarmata kori szállásterület határa bizonytalannak tekinthető. Istvánovits Eszter is területi

elkülönítést mutatott ki a szarmata és a vandál–viktovál síranyag között,423

de a Csörsz vonalának 3.

század végi határszerepét nem fogadta el.424

Végül szükség van még a Geszteréd–Poroshát–Herpály-csoport értékelésére is. Bóna István szerint

a csoport legkeletibb lelőhelyei Nyíregyháza, Újfehértó és Geszteréd lennének.425

A sugallt képpel

ellentétben426

ezek nem keletről szegélyezik a (Bóna 1986. évi tanulmányának értelmében) korábbi

szarmata szállásterületet, hanem egybeesnek annak keleti határával. A környék megtelepedettségét,

szarmata lakosságot egy – föntebb is idézett – Severus-kori, újfehértói pénz is igazolja Bóna István

szerint.427

A zavart növeli, hogy míg Bóna néhol itt talált szarmata lakosságról, másutt a csoporthoz

tartozó ismeretlen köznépről ír.428

Értékeléseiből az körvonalazható, hogy eredetileg egy, halmos temetők

alá temetkező népességet igyekezett elhatárolni, míg később világossá vált, hogy valójában csak egy

magas státuszú közösség sírjait írta körül. A szarmata leletanyaghoz és szállásterülethez való viszony

pontos meghatározása alulmaradt az etnikai és történeti értékelés fenntartásának igényével szemben.

Hogyha Bóna István 1993. évi tanulmányának értelmében elfogadjuk a külső Csörsz létezését, és

azt, hogy ez a sánc esne egybe a szarmata szállásterületi keleti határával már a 2. században, akkor a

Geszteréd–Poroshát–Herpály-csoport mindegyik lelőhelye a szarmata szállásterületen belülre kerül; azaz

a két tanulmány között logikai ellentmondás feszül. A Csörsz így nem vágja ketté a feltételezett csoport

szállásterületét sem, hiszen Geszteréd és Újfehértó is a külső sáncon belül található.429

414 BÓNA 1986, 60. 415 BÓNA 1986, 59. 416 ISTVÁNOVITS 1986, 10. ábra; BÓNA 1986, VI. tábla; ISTVÁNOVITS 1990, 100., 6. kép; ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1993, 35., Fig. 1. 417 BÓNA 1986, 60–61. 418 BÓNA 1993, 100. 419 BÓNA 1986, 60. 420 BÓNA 1986, 60. 421 A kérdést ld. föntebb, a pócspetri V. települési egység elemzésénél. 422 BÓNA 1993, 101–102. 423 ISTVÁNOVITS 1986, 59. 424 ISTVÁNOVITS 1986, 126. 425 BÓNA 1986, 63–66. 426 BÓNA 1993, 104. – „szarmata településterület külső peremén”. 427 BÓNA 1986, 60. 428 BÓNA 1986, 65.; BÓNA 1993, 106. 429 BÓNA 1986, 66.


261

Mivel Bóna ekkor még – a szarmata csatos kör feldolgozása híján – a szarmata terjeszkedést a kora

2. századra keltezte, ezért jogosan láthatott a Geszteréd–Poroshát–Herpály-csoportban egy következő

népességhullámot; az 1986-os tanulmányt belső ellentmondás nem terheli. Az 1993. éviben azonban úgy

keltezte későbbre a régészeti anyag figyelembevételével a markomann–szarmata háborúk utánra a

szarmata terjeszkedést, hogy emellett a geszterédi csoport történeti és etnikai értékelésén nem változtatott.

A Geszteréd–Poroshát–Herpály-csoport keltezését mindkét tanulmányban a 2. század végétől indította.430

Ez azt eredményezte, hogy a későbbi tanulmány szerint a két esemény, a szarmaták betelepedése nyugati

irányból és a „kurgánok népének” megjelenése kelet felől ugyanazon a területen azonos időszakra esik,

amelyet a szerző nem hangsúlyozott.

Annak részletes értékelése, hogy az egy csoportba sorolt temetők keltezése nem tehető ugyanarra a

korszakra, hogy a kifejezetten 2. század végi keltezést eddig egyetlen megnevezett halmos temető

esetében sem mutatta ki a kutatás; valamint hogy egyes síregyüttesek (Hortobágy–Poroshát, Herpály)

felső kronológai határa is meghaladja a Bóna István által javasolt 270-es időpontot, túlfeszíti a dolgozat

kereteit. A szarmata világ peremén jelentkező, germán hatású leletanyaggal rendelkező síranyagok,

temetők egyre inkább kirajzolódó képe431

valójában a települések alapján fölvázolt szarmata szállás-

területi határoknak nem mond ellent, sőt, a jelenségek egymást kiegészítik. A nyírségi Csörsz ismert

vonalán kívül egy széles sávban még biztosan szarmata jellegű leletanyaggal számolhatunk, de ez már a

hosszanti sáncok korai régészeti kutatása során is érezhető volt.432

A Geszteréd–Poroshát–Herpály-

csoport-fogalom használatára – a szarmata koros kutatás korábbi általános hagyományainak megfelelően

– nincsen szükség. A szállásterület határának eltolódásait a jövőben történeti érvelések nélkül, és a

hosszanti sáncok értékelésétől függetlenül kell tisztáznunk.

A két település elemzése ezekhez a kutatásokhoz nagyban hozzájárul. A pócspetri település

legkorábbi fázisa a korábban feltételezett dák őslakosság helyett a térség 2. századi Przeworsk-hatású

kapcsolataira utal. A 2–3. századi teleprész arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a markomann–szarmata

háborúk időszaka után közvetlenül nem csak stratégiai fontosságú helyeken való megtelepedéssel

számolhatunk a térségben,433

hanem már az első nagyobb kiterjedésű telepek létrejöttével is. A változatos,

több kerámiahagyományban gyökerező korongolt és kézzel formált kerámia a jellegzetesen szarmata

kerámiaanyag kialakulásába enged bepillantást a térségben. A 201. lelőhely kései településrésze és a késő

császárkori, szarmata rítusú temető mutatja, hogy a külső Csörsz feltételezett vonalától való késő római

kori visszahúzódás ellen régészeti adatok szólnak.

A kántorjánosi települést elsősorban topográfiai helyzete és „klasszikus” szarmata anyagának

együttes figyelembevétele teszi kiemelkedő fontosságúvá. A 2. század végi – 3. század eleji régészeti

anyag eddigi tudásunk szerint a Nyírségben a feltételezett külső Csörsz vonalát nem lépte át.434

A közölt

anyag a 3. század közepétől is hasonló képet adott.435

A kántorjánosi lelőhely segítségével megállapítható,

hogy messze a Csörsz vonalán kívül, a feltételezett külső sáncon is túl, a Kraszna völgyétől alig 15 km-re

a 3. század közepén szarmata rítusú csontvázas sírokkal, valamint külső hatásoktól szinte mentes szarmata

anyagi kultúrával rendelkező településekkel számolhatunk.

430 BÓNA 1986, 65.; BÓNA 1993, 104. 431 ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1994; ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2000; von CARNAP-BORNHEIM 2001; ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2003;

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR – von CARNAP-BORNHEIM 2006. 432 GARAM 1969, 116.; SOPRONI 1969, 45. A szarmata jellegű, elsősorban szórvány kerámiaanyag etnikai meghatározását ekkor

még joggal érezhették kérdésesnek a kutatók. 433 ISTVÁNOVITS 1986, 56–59.; ISTVÁNOVITS 1990, 101. A legkeletebbi szarmata csatok Kállósemjénről és Nagykárolyból (Carei)

ismertek, ld. ISTVÁNOVITS 1986, 9. ábra. 434 ISTVÁNOVITS 1990, 101. A legkeletibb lelőhelyek Gáva–Katóhalom – Kállósemjén – Nagykároly vonalon fekszenek, ld.

ISTVÁNOVITS 1986, 19. ábra. 435 A legkeletibb lelőhelyek vonala: Beszterec – Nyírbogdány – Nyíribrony – Apagy, ld. ISTVÁNOVITS 1986, 19. ábra.


262

LEÍRÓSABLON

1. Lelőhely leltári száma

1. M3‒52. lh.

2. M3‒52.d. lh.

3. M3‒201. lh.

2. Leltári alszám

3. Rajzolt anyag egyéni leltári száma

4. Töredékszám

5. Edényszám

6. Edényrész

7. Edénytípus

8. Technológia

1. gyorskorongolt

2. kézzel formált

3. gyorskorongolt szemcsés kerámia

4. lassúkorongolt áru?

5. terra sigillata

6. egyéb római kerámia

9. Soványítás

1. Szennyező- vagy feltételes adalékanyagok

1.1. rosszul eldolgozott, zárványos kövér agyag

1.2. mészrögös, kövér agyag

1.3. erősen csillámló, finom homokos kövér anyag

1.4. durva homokos anyag

2. Tört kerámia

2.1. közepesen sok, apróra tört ker. (1-5 mm)

2.2. sok, apróra tört ker. (1-5)

2.3 sok, tört ker. (1-10)

2.4. kevés, tört ker. (1-3) és homok

2.5. sok, tört ker (1-5) és csillámos homok

2.6. sok, tört ker (1-10) és durva homok

3. Mész és tört kerámia

3.1. kevés-közepesen sok apró mész (1-3)

3.2. sok mész, szemcse-rög (1-8)

3.3. közepesen sok mész (1-5) és csillámos homok

3.4. kevés, apróra tört mész és sok, apróra tört ker. (1-5)

3.5. közepesen sok mész (1-3) és sok, durva ker. (1-10)

3.6. sok, apróra tört mész és sok, apróra tört ker. (1-5)

3.7. kevés nagy mészrög (1-10), sok, apróra tört ker. (1-5)

3.8. közepesen sok, durva kerámia és mész (1-10)

3.9. sok, apróra tört mész/erősen meszes alapanyag

4. Tört/szitált kő és tört ker.

4.1. közepesen sok szitált kavics (1-2)

4.2. sok, szitált kavics és csillámos homok

4.3. nagyon sok, durva kőzúzalék

4.4. kevés, apró tört kavics (1-3), köz. sok tört ker. (1-5)

4.5. sok, apróra tört kavics (1-2) és csillámló homok

4.6. sok, apróra tört kavics (1-5) és ezüstcsillám (1-2)

4.7. sok, apróra tört kavics és ker. (1-2)

5. Három soványítóanyag

5.1. kevés, apróra tört mész és ker. (1-2), és durva homok

5.2. közepesen sok apróra tört mész, sok, tört ker (1-10),

durva homok

5.3. sok, tört kavics és ker. (1-5) és csillámos homok

5.4. kevés apró tört kavics (1-3), közepesen sok ker. (1-5),

kevés mészrög

5.5. sok, apróra tört kavics és ker. (1-2), kevés nagy

mészrög

10. Égetésminőség

1. redukált, egységesen átégett

2. redukált mag, sötétebb felület (+héj)

3. redukált mag, világosabb felület (+héj)

4. redukált mag, oxidált héj, redukált felület

5. rosszul lefojtott redukált égetés: egyenetlen redukált

árnyalatok a felületen vagy a teljes törésen

6. rosszul lefojtott redukált égetés: oxidációs foltok a

felületen (vagy a homogén szürke ker. törésén)

7. oxidált mag, redukált felület (+héj), kevés foltos fel.

8. oxidációs, egységesen átégett

9. elégtelen oxidáció: redukált mag, oxidált felület

10. elégtelen oxidáció: réteges törés: red. mag, ox. héj,

foltos felületi redukció

11. elégtelen oxidáció: oxidált mag, redukáltabb, de

egységesen oxidált felület

12. elégtelen oxidáció: oxidált mag, egységesen

oxidáltabb felület

13. vegyes égetés: foltosra átégett felület

14. nem megállapítható (másodl. égett vagy töredékréteg)

11. Anyagminőség

1. puha

2. kemény

3. nagyon kemény

4. kézzel formált, 1. anyagminőség







12. Felületkezelés

1. finoman eldolgozott

2. korongon áttörölt, fényezett

2.1. gyenge fényűen áttörölt, fényezésnyomok nélkül

2.2. fényezésnyomok nélkül áttörölt és fénytelen

(bőrkeményen áttörölt)

2.3. gyenge fényűen áttörölt, fényezési sávok nélkül,

erősen elhúzott szemcsenyomokkal

2.4. fényezésnyomok nélkül áttörölt, fénytelen, nagyon

erősen elhúzott szemcsenyomokkal

2.5. korongon fényezett, keskeny sávok

2.6. korongon ritkásan, sávosan fényezett

2.7. puhább eszközzel történt sávos átsimítás

2.8. korongon fényezett szélesebb sávok, nincs

esztergálásnyom vagy kérdéses

3. esztergált

3.1. esztergált, gyenge fényű

3.2. esztergált, fénytelen

3.3. kiesztergált tagolás

3.4. esztergált, fénytelen, nagyon széles sávok

4. korong használata nélkül fényezett

4.1. korong használata nélkül gyengén fényezett

4.2. korong használata nélkül kavicsolt, fénytelen

4.3. függőleges simítás


263

5. híg agyagbevonat

6. gyengén fényezett, technológia nem megállapítható

7. kezeletlen

8. csillámló homokbevonat

9. finom párhuzamos vonalakkal, seprűzésszerűen eldolg.

10. finom, gyenge, rövid simításnyomokkal összedolg. fel.

11. finom, gyenge, rövid simításnyomokkal összedolg. fel.,

kívül-belül, finom bevonattal

12. finom, simításnyomok nélkül eldolg., fényes fel.

13. erodált, nem megáll.

13. Díszítés

1. Besimítás

1. Besimított hullámvonal

2. Besimított kettős hullámvonal

3. Besimított sokszoros hullámvonal

4. Besimított kettős függőleges vonalak

5. Besimított hálóminta

2. Korongolás

1. egyes árok

2. egyes borda

3. korongolt sekély árok-bordadísz

4. korongolt kettős árok

5. lépcsős tagolás

6. kettős lépcsős tag

7. rádli

8. erős korongolási vagy esztergálásnyomok

3. Bekarcolás

1. hullámvonal

2. kettős cikk-cakkvonal

3. hullámvonalköteg (sekély)

4. egyéb bekarcolás

4. Benyomkodás

1. ujjbenyomkodással díszített perem

2. vízszintes sorban fekvő ovális ujjbeny.-sal dísz. váll

3. vízszintes sorban függ. sűrű ovális ujjbeny.-sal dísz.

4. kör alakú ujjbenyomkodások

5. szabálytalan, nagyméretű sűrű ujjbenyomkodások

csésze/fedő fogója alatt

6. nagyméretű körömbenyomkodások

5. Bevagdalás

1. ferdén bevagdalt perem

2. merőlegesen bevagdalt perem

3. vállon ferde bevagdalás

6. Rátett dísz

7. Reliefes sigillata

14. Külső felület jellege

1. foltos

2. sávos

3. engobe

15. 1. szín

16. 2. szín

17. Törésfelület jellege

1. foltos

2. többbrétegű

18. 1. szín

19. 2. szín

20. 3. szín

21. Belső felület jellege

22. 1. szín

23. 2. szín

Színek:

1. szürke

1.1 világosszürke

1.2 középszürke

1.3 sötétszürke

1.4 barnásszürke

1.5 sárgásszürke

2.vörös

2.1 téglavörös

2.2 halvány téglavörös, narancssárga

2.3 mélyvörös

2.4 rózsaszín

2.5 halvány narancssárga, bőrszínű

2.6 világossárga

3. barna

3.1 világosbarna

3.2 sötétbarna

3.3 vörösbarna

3.4 szürkésbarna

3.5 sárgásbarna

3.6 halvány vörösbarna

3.7 lilásbarna

4.fekete

5. piszkosfehér

24. Alj kihajlása

1. meredek

1.1 enyhén konkáv

1.2 egyenes

1.3 domború

2. közepes

2.1. konkáv

2.2. egyenes, kónikus

2.3. enyhén domború

3. erősen kihaljó

3.1. konkáv

3.2. egyenes

3.3. domború

4. álló

4.1. enyhén konkáv

4.2. hengeres

25. Alj levágása

1. függőleges alj

2. élesre eldolgozott talpperem

3. tompára eldolgozott talp

4. nagyon alacsony talpp. = jól eldolgozott bocskor

5. függőlegesen levágott talpperem

6. alacsony, lekerekített talpperem

7. alacsony, erősen ívelt „nyak” alatt többszörösen síkozott

8. alacsony, ívelt „nyak” alatt ferdén visszavágott

9. alacsony, széles, kétszer ferdén levágott

10. magas, keskeny, függ. levágott, élein lekerekített

11. keskeny, magasan ferdén levágott

12. kiszélesedő, mélyen ferdén levágott

13. kiszélesedő, erősen lekerekített

14. bocskor (kézzel formált)


264

26. Talp jellegzetességei

1. Korongolás nélkül

1.1 elsimított

1.2 enyhén homorú, korongolatlan

2. Korongon alakított

2.1 egyenes, korongolt, esztergálatlan

2.2 homorú, korongolt

2.3 egyenes, finoman esztergált

2.4 kissé homorú, esztergált

2.5 talpgyűrű, homorú, korongolt

2.6 széles talpgyűrű, közepe korongolt

2.7 széles talpgyűrű, széles hornyolás, közepe korongolt

3. Korongon alakított, kézzel eldolgozott

3.1 egyenes, korongolt, majd eldolgozott

3.2 homorú, korongolt, eldolgozott

4. Egyéb levágásnyomok

4.1 késsel levágott, gyenge fényű, majd eldolgozott

4.2 zsinórral levágás koncentrikus nyomai, eldolgozatlan

4.3 zsinórral levágás koncentrikus nyomai, részben eldolg.

4.4 durván levagdalt talp

27. Méretek

Perem- és aljátmérő, az edényrész megnevezésének

megfelelően (cm)

28. Formai típus jelölése

Az edénytípuson belül kialakított rendszerben

(E: edény, P: perem; sigillaták esetében műhely röv.)

201. lh.:

29.: a jelenséghez rendelt települési egység I‒VII.

(Sz.: szórvány; VII. esetében á.: árok, s.: sír, g.: gödör)

nm.: nem mérhető, nem meghatározható

265

265

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

KATALÓGUS

Kántorjánosi–Homoki-dűlő nyugati pereme, M3–52‒52d. lh.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14 15. 16. 17 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

1 1 1 1 1 alj tál 1

2 1 4.2 1.1 1 1.4 1.3 2 1.4 1 1.4

9

1 2

1 1 oldal nm. 1

1 1 3.3

1.4

1 3

1 1 oldal hombár 1

5 2 3.1

1 1.2 1.3

1 3

1 1 oldal hombár 1 1.1 4 2 1

1.3

2 3.3 1

1 1.2 1.3

1 3 1 1 1 perem fazék alakú edény 1

1 2 2.5

1.3

22 3

1 3 2 1 1 alj nm. 1

1 2 3.1

1.2

2.2 6 1.1 8

1 3 5 13 1 perem-alj fazék 2 2.2 10 1

1 3.5 1.3 1 3.5 4

Pá.: 16,

aá.: 10 2.1

1 3 7 1 1 perem tál/fedő 2 2.2 13 1

1 3.1 3.2

kb. 15

1 3

1 1 oldal nm. 2 2.3 10 1 8

1 3.5 3.2

4

1 4 5 1 1 perem tál 1

1 2 3.1

1.3

30 2

1 4

1 1 oldal nm. 1

2 1 1

1.2

2 1.2 1 1.2

1 4

1 1 oldal fazék 2 2.2 10 1

3.6

1 3.6 4

3.6

1 4

1 1 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.3 4

1 4 9 1 1 alj nm. 2 2.2 3 8

1.1

4

4

1 3 1.1 7

1 4

1 1 oldal nm. 1

5 2 1

1 1.1 4

1 4

1 1 oldal nm. 1

1 2 2.5

1.1

1 4

1 1 oldal nm. 1

1 2 1

1.2

1 4

1 1 oldal nm. 1

1 1 3.3 2

1.3

1 5 1 6 1 perem hombár 1

1 1 2.5 1

1.1

16 2.2

1 5

3 3 oldal nm. 1

1 1 2.8

1.1

1 5

2 2 oldal nm. 1

1 1 1

1.1

1 5 10 1 1 perem fazék 2 2.2 13 1

1 3.1 3.2

18 2.2

1 5 7, 8 3 3 alj fazék 2 2.2 13 1

1 3.1 4

10, 10, nm.

1 5

2 2 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.3 3.2

1 6

2 1 oldal hombár 1

13 1 1

1.1

1 3.6 1

1 6

3 1 oldal tál/gömbös testű edény 1

2 1 1

1.3

1.2

1 6 3 1 1 alj nm. 1

1 2 3.1

1.1

2.3 12 2.3 7

1 6

2 2 oldal nm. 1

1 1 1

1.4


8 1 1

1.5

20 3.2

1 6

1 1 alj nm. 2 2.2 13 1

1 1.4 1.3

nm. 2 1.1 10

1 6

4 4 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.5 3.2

1 6 2 1 1 perem fazék 2 2.2 13 1

1 3.5 3.2

30 3.2

1 7

1 1 oldal nm. 1

1 1 1

1.1

1 7

1 1 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.1 4

1 8 6 1 1 alj nm. 1

1 1 1

1.1

2.2 1 1.2 10

1 8 1 2 1 perem tál 1 1.2 5 1 1 2.6 1 1.1 1.3

1.1

18 2

1 8 2 1 1 perem tál 1

1 1 2.1

1.4

19 1; 5

1 8 4 1 1 perem fazék 2 2.2 13 1

1 3.1 3.3

13 2.1

1 8 5 1 1 alj fazék 2 2.2 10 1

1 3.1 3.2 2 3.3 4

1 2 4.4 11

1 8

1 1 oldal nm. 1

1 1 1

1.4

1 8

1 1 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.1 4

1 8

1 1 alj nm. 2 2.2 13 1

1 3.1 4

15

1 9

1 1 oldal nm. 1 1.4 1 1 1

1.1

1 9

2 1 oldal nm. 2 2.2 10 1

3.5

2 3.5 4

4

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

266

1 9 1 1 1 alj nm. 1

6 1 1

1 3.5 4

4

1 3.5 4 1 6 1.1 6


1 1 1

1.4

13 2.1

1 11

4 1 oldal hombár 1

1 2 2.6

1.1

1 12

1 1 oldal nm. 1

6 1 1

3.1

1.1

1 12

1 1 oldal nm. 2 2.3 13 1

1 3.5 4

1 12

6 1 oldal hombár 1

1 1 1

1.1

1 13

2 1 oldal nm. 1 1.4 1 1 2.1

1.2

1 14 1 1 1 váll hombár 1 1.4 3 1 4.1 4

1.3

2 1.3 3 3.6

3.6

1 14 2 1 1 alj nm. 1

1 1 7

1.1

1.2 6 2.1 10

1 14

1 1 oldal nm. 1 1.4 1 1 1

1.1

1 14

1 1 oldal nm. 1

1 1 4.1

1.3

1 16

3 2 oldal fazék 2 2.2 5 6

1 3.4 4

1 17

2 2 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.4 4

1 17 9 1 1 perem fazék 2 2.2 5 6

5.1 1 3.4 4

nm. 2

1 17 6 1 1 perem fazék 2 2.2 6 1

1 3.3 4

16 3.2

1 17

1 1 oldal nm. 1

1 1 4.1

1.1

1 17

1 1 oldal hombár 1 1.1 1 1 3.1

1.1

1 17

2 2 oldal nm. 1

1 1 2.1

1.3

1 17

1 1 oldal nm. 1

1 1 4.1

1.2

1 17

1 1 oldal nm. 1

1 1 9

1.1

1 18


3.5

1 18

1 1 oldal fazék 2 3.6 8 4 8

3.5

1 18

18 18 oldal fazék 2 2.2 10 1

3.5

2 3.3 4

1 18

1 1 oldal fazék 2 2.2 10 1 8

3.5

2 3.3 4

1 18

7 7 oldal fazék 2 2.2 13 1

1 3.5 4

1 18


4

1 18 2 3 2 perem fazék 2 2.2 1 6

4

15 2.1

1 18 1, 32 2 2 perem fazék 2 2.2 13 1

4.1 1 3.5 4

14 3

1 18

1 1 perem nm. 2 2.2 8 5

3.5

nm.

1 18

3 3 perem nm. 2 2.2 13 1

1 3.5 4

nm.

1 18 13 1 1 perem fazék 2 2.3 5 1

1 3.2 4

20 1.2

1 18

2 2 alj fazék 2 2.2 13 1

1 3.6 4

1.1 2 1.1 11, nm.

1 18

4 4 oldal nm. 1

1 1 9

3.4

1 18

2 2 oldal nm. 1

1 1 2.8

3.4

1 18

1 1 oldal nm. 1

7 1 1

1.3

3.3

1.3

1 18

2 2 oldal nm. 1

2 1 9

1.3

1.2

1 18

1 1 oldal nm. 1

1 1 1

1.1

1 18

1 1 oldal nm. 1

7 1 3.3

4

3.4

1 18 45 1 1 perem tál 1

1 1 3.2

1.2

20 3

1 18 48 1 1 perem tál 1

1 1 2.5

1.3

14 2

1 18 47 1 1 perem nm. 1

2 1 1

1.3

3.4

10

1 18 46 1 1 perem nm. 1

2 1 6

1.3

3.4

10

1 18 44 1 1 perem fazék alakú edény 1

1 2 3.1

1.3

15 3

1 19

1 1 oldal nm. 1

3 2.1

3.7

3.3

1 19

1 1 oldal nm. 2 2.2 10 1

3.6

2 3.6 4

1 20

1 1 oldal fazék 2 2.2 10

1.4

2 3.1 1 3.1

3.1

1 20

2 1 oldal nm. 2 3.4 6

1.5

3.2

3.2

1 20


3.3

2 3.3 1

3.1

1 20 9 4 1 alj-oldal pohár 2 2.2 6

1 3.1 4

4

1 3.1 4 1.2 3 1.1 3,2

1 20

2 1 oldal hombár 1

1 3 2.8

1.3

1 20

1 1 oldal nm. 1

2 2 9 1

1.3

1.2

1.3

267

267

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

1 20

1 1 oldal nm. 1

14

2.6

3.2

1 3.2 3

3.2

1 20

1 1 oldal nm. 1

1

2.3 1

1.2

1.4

1.4

1 20

1 1 oldal nm. 1

5

5 1

1 1.1 1.2

1.1

1.1

1 20

1 1 perem nm. 1

3

7 5

1.4

2 1.4 1 1.4

1.4

1 21 4 1 1 fül korsó 1

2 1 10

1.3

1.2

1 21

1 1 oldal hombár 1

3 2 2.8

1.2

1.3

1.3

1 21

1 1 oldal hombár 1

1 2 2.8

1.2

1 21

1 1 oldal nm. 1

2 1 5 1

1.3

1.1

1 22

1 1 oldal hombár 1

5 2 2.6

2 1.1 1.2

1 23 1 3 1 perem korsó 1

1 1 7

1.1

10 2

1 23 2 1 1 oldal hombár 1

8 1 3.1

2.1

1 23

1 1 oldal hombár 1

1 2 3.2

1.4

1 23

1 1 oldal hombár 1

1 2 1

1.4

1 23

1 1 váll gömbös testű edény 1

7 1 2.6 7

4

3.3

1 23

1 1 perem nm. 2 2.2 13 1

1.3

3.3

nm.

1 23

1 1 oldal nm. 1

13 1 2.8

1 3.3 4

1 24

3 1 oldal gömbös testű edény 1

1 1 10

1.1

1 24

2 2 oldal nm. 1

1 1 10

1.2

1 24

1 1 váll gömbös testű edény 1

1 1 1

1.4

1 24

1 1 oldal hombár 1

1 1 10

1.1

1 24 4 1 1 perem tál 1

1 1 2.2

1.4

28 2; 1

1 24 1 1 1 perem tál 1

1 1 3.2

1.1

23 2

1 24 2 1 1 perem gömbös testű edény 1

1 1 2.2

1.4

12 2.1

1 24 3 2 1 perem-oldal tál 1

1 1 2.5 1.3

3.4

28 1; 6

1 24

2 2 oldal hombár 1

11 1 1

1 3.5 3.2

1 24 5 1 1 alj nm. 1

1 1 1

1.4

1.2 1 1.1 6

1 24

2 2 oldal nm. 2 2.3 13 1

1 3.5 3.2

1 24

1 1 alj nm. 2 2.2 13 1

1 3.5 3.2

2.2 3 1.1 nm.

1 24 8 1 1 perem fazék 2 2.2 10 1

3.5

2 3.5 3

16 1.1

1 25

1 1 oldal nm. 1

1 1 2.1

1.1

1 26 1 1 1 perem tál 1

8 1 13

2.2

20 4

1 26

1 1 oldal nm. 1

1 1 9

1.2

1 26

1 1 oldal nm. 2 2.2 1 6

4


3 1 1

1.4

2 1.4 1 1.4

1.4

20 2.2

1 28 1 1 1 perem tál 1

1 1 2.8

1.2

18 1

1 28

1 1 váll hombár 1

1 1 6 6

1.4

1 28

1 1 oldal nm. 1

8 1 9

2.1

1 29 4, 10 3 1 perem hombár 1

1 1 7

1.1

21 4

1 29

4 4 oldal nm. 1

1 1 1

1.1

1 29

2 1 oldal nm. 1

1 1 3.2

1.1

1 29

7 7 oldal nm. 1

1 1 1

1.2

1 29


1 1 3.2

1.2

1 29

2 2 oldal hombár 1

1 1 3.2

1.2

1 29

1 1 oldal hombár 1

1 1 1

1.2

1 29

8 8 oldal nm. 1

1 1 1

1.4

1 29

1 1 oldal hombár 1

1 1 3.1

1.3

1 29 30 1 1 váll nm. 1

1 1 3.1 1

1.3

1 29

1 1 oldal tál 1

1 1 3.2

1.3

1 29 13 1 1 alj nm. 1

1 1 3.2

1.2

2.3 12 1.1 8

1 29

1 1 alj nm. 1

1 1 3.2

1.2

nm. 6 1.1

1 29

1 1 váll nm. 1

1 1 3.2 4

1.1

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

268


1 1 3.2

1.2

15 2.1


1 1 3.2

1.2

15 1.1


1 1 3.2

1.2

21 1.1

1 29 7, 8,

40 3 3 perem tál 1

1 1 3.2

1.2

15, 15, 16 4


1 1 1

1.2

11 2.1


1 1 1

1.2

20 2


1 1 7

1.2

15 2

1 29

5 5 oldal nm. 1

14 1 1

nm

1 29

6 6 oldal nm. 1

11 1 1

1 3.5 3.2

1 29

2 2 oldal nm. 1

8 1 10

2.2

1 29

3 3 oldal nm. 1

8 1 10

2.1

1 29 11 1 1 perem nm. 1

8 1 7

2.2

7

1 29

1 1 alj nm. 1

8 1 1

2.2

3.2 6 1.1

1 29

43 43 oldal nm. 2 2.2-3 10 1

1 3.5

2 3.5 4

1 29

10 10 oldal nm. 2 2.2-3 10 1

1 3.3

3.3 4

1 29

8 8 oldal nm. 2 2.2 13 1

1 3.5 4

4

1 29

2 2 oldal nm. 2 2.2 1 6

1.3

1 29

1 1 perem nm. 2 2.2 10 1

3.3

4

1 29

1 1 alj nm. 2 2.2 10 1

3.3

4

1.2 2 1.1


1 1 1

1.2

17 2

1 31

1 1 oldal nm. 1

1 1 4.1

1.3

1 32

1 1 oldal nm. 1

14 1 1

1 3.1 4

1 32

1 1 oldal hombár 1

1 1 1

1.2

1 33


7 1 3.2

1.1

2 1.1 2

2.4

1 34

1 1 oldal tál 1

1 1 1

1.1

1 34

1 1 oldal hombár 1

1 1 1

1.3

1.3

3.3

1 35

1 1 oldal nm. 1

1 1 3.2

1.1

1 36 1 1 1 ép edény csupor 2 2.1 13 1

1 1.5 4

Pá. 7,7,

aá.: 5,7

1 37

1 1 oldal hombár 1

1 1 1

1.3

1 39

3 3 oldal nm. 1

1 1 13

1.2

2 1 108 54 1 perem-oldal korsó 1

6 3 3.4 5

3 3.3 1.3 1 3.3 1

11 3

2 1

13 1 oldal nm. 1

11

1

1 3.5 1.3

3.5

2 1

10 0 oldal nm. 1

11

1

1 3.5 1.3

3.5

2 1 1 18 1 nyak-alj korsó 1

6 2 1

1 3.5 3.1

2.2 6 1.1 7,5

2 1

8 1 váll-oldal korsó 1

8 2 5 1

3 3.1 2.2

2 1

6 3 oldal korsó 1

12 2 1

2.2

2 2.2 3 2.2

2.2

2 1

2 2 oldal nm. 1

9

1

2.1

2 2.1 1 2.1

2.1

2 1 122 1 1 alj korsó 1

12 2 5 1

3 3.1 2.2

3.3

2.2

2.3 1 1.1 8

2 1 68 1 1 alj korsó 1

8 2 1

2.2

2.2 12 1.1 9


8 2 1

2.2

10,5 4


8 2 5 1

3 3.1 2.2

9 3

2 1

2 1 oldal nm. 1

1 3 1 2

1.1

2 1


2 2 1 7

1.4

2 1.4 1 1.4

1.4

2 1

4 3 váll hombár 1

7 2 1 7

1.1

3.3

3.1

2 1

2 2 oldal nm. 1

7 2 1

1.1

3.3

3.1

2 1

2 2 oldal nm. 1

7 2 1

1.1

3.3

1.1

2 1

1 1 oldal nm. 1

7 3 3.4

1.4

3.3

3.3

2 1

3 3 oldal nm. 1

11

2.8

3.1

3.3

3.3

2 1

3 3 oldal nm. 1

11

2.8

3.4

3.3

3.2

2 1

1 1 oldal tál 1

2

5 1

1.3

1.1

1.3

269

269

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

2 1

2 2 oldal nm. 1

1 2 1

1.1

2 1

2 1 nyak-váll nm. 1

1 1 1

1.2

2 1 10 29 1 profil tál 1

13

3.4 1 2.6

2.7 1 1.5 1.3

3.3 12 3.2

Pá.: 26,5,

aá.: 9,5 1; 6

2 1

5 5 oldal nm. 1

1

1

1.1

2 1

3 3 oldal nm. 1

1

1

1.4

2 1

2 1 oldal nm. 1 1.4 7 2 3.3 1 4

1.4

3.3

3.3

2 1

1 1 oldal nm. 1 1.4 7 2 3.3 1 4

1.3

3.3

3.3

2 1

1 1 oldal nm. 1 1.4 7 2 2.8 4 1 1.3 3.2

3.3

3.3

2 1

3 3 oldal nm. 1 1.4 14 2 1

3.1

3.3


1 2 1

1.1

18 1.1

2 1 5, 88 8 1 perem-oldal hombár/gömbös testű e. 1

1 3 5 1 7 15 1

1.2

12 2.1


1

1

1.4

11 2


1

5 1

1.4

22 ?

2 1 87 2 1 perem-váll nm. 1 1.3 7 2 1 7

1.4

2 1.4 4 1.4

1.4

12

2 1 23 7 1 alj-oldal hombár/korsó 1

3 2 1

1.4

1.1

1.4

2.2 2 1.1 8

2 1 103 2 1 perem hombár/gömbös testű e. 1

1

4.3

1.1

13

2 1 84 1 1 alj nm. 1 1.3 7

1

1.1

2 1.1 4

3.6

4.1 3 1.2 8

2 1 53 2 1 alj nm. 1 1.3 14

5 1

1 1.1 3.4

1.2 3 1.2 9

2 1

1 1 nyak korsó 1

5 2 1

1 1.2 1.3

2 1

2 1 váll hombár 1 1.3 7

1 7

1.4

3.3

1.4

2 1

1 1 oldal nm. 1

13

3.2

1 3.2 4

2 1

1 1 oldal nm. 1

14

5 1

1.2

1.1

1.1

2 1 126 1 1 alj nm. 1 1.3 1

1

1.1

1.1 1 1.2 8

2 1


2.2

3.3

3.2

2 2

1 1 oldal nm. 1

1

1

1.2

2 2

1 1 oldal nm. 1

8 2 4.3

2.1

2 2

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

8

3.1

1 3.1 4

3.1

2 3

1 1 oldal nm. 1

2 2 10

1.3

1.2

2 3

1 1 oldal nm. 1

2 2 2.1

1.3

1.1

2 3 21 1 1 perem hombár 1 1.2 1 3 2.5

1.2

17 3.3

2 3 20 1 1 váll hombár 1

2 3 2.8 3.3 7 1

1.2

2 1.2 1 1.2

2 3

1 1 oldal hombár 1

2 3 2.7

1.2

2 3.4 1 3.4

2 3

1 1 oldal nm. 1

1 2 2.8

1.2

2 3

1 1 oldal nm. 1

14 2 1

1 3.1 1.3

2 3

1 1 oldal nm. 1

8 1 2.2

2.2

2 3 22 1 1 fogó fedő 2 2.3 5 6

1 3.2 4

5,2

2 3

2 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.5

2 3.3 4

2 3

2 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.5

4

2 3 13 1 1 perem fazék 2 2.2 9

3.5

2 3.3 4 3.3

13 2.1

2 3 7 1 1 perem fazék 2 2.1 9

1 3.3 1.3

nm. 2

2 3


3.5

2 3.3 4

2 3

1 1 nyak nm. 2 2.1 5 6

1 3.1 1.3

2 3

1 1 oldal nm. 2 2.2 9

2.1

2 3.3 4 3.3

2 4 1 2 1 alj hombár 1

2

1.3

1.1

3.2 5 3.1 9,5

2 5

2 1 váll nm. 1

7

7

1.3

2 3.3 3 3.3

1.3

2 5

1 1 oldal hombár 1

1

2.2

1.1

2 5

1 1 oldal hombár 1

4

2.2 5 1

1.1

2 3.4 1 3.4

1.1

2 5

1 1 oldal nm. 1

1

3.1 5

1.2

2 5

1 1 oldal nm. 1

8

3.2

3.6

2 6

1 1 oldal nm. 1

8

2.2 1

2.2

2 6

1 1 oldal nm. 1 1.3 7

1

1.3

3.3

4

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

270

2 6

1 1 oldal nm. 1

1

5 1

1.4

2 6

1 1 oldal nm. 1

1 3 2.3

1.3

2 6

1 1 oldal nm. 1

2 3 2.1

1.3

2 1.3 1 1.3

2 6

1 1 oldal nm. 1

1 2 2.8

1.2

2 6

1 1 perem nm. 1

2 2 7

1.2

1.1

2 6

2 2 oldal nm. 2 2.2 10

3.6

2 3.3 1

3.1

2 6

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

8

3.6

2 3.3 1

3.1

2 6

2 1 alj-oldal fazék 2 2.2 10

1 3.1 3.2 2 3.3 4

4

2 7

1 1 oldal nm. 1

8

1

2.2

2 7

1 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.1

4

4

2 7

1 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.1

2 3.3 4

4

2 8


3.1

3.1 4

4

2 8

2 2 oldal nm. 2 2.2 13

1 3.4 3.4

2 8

2 2 oldal nm. 2 2.3 13

1 3.4 3.4

2 8

6 6 oldal nm. 2 2.3 10

3.5

1 3.6 1

2 8

3 3 oldal nm. 2 2.2 13

1 3.6 1.3

2 8

1 1 oldal nm. 2 2.2 4 6

4

2 3.3 4

4

2 8


1 3.1 4

2 8

1 1 oldal nm. 1

1

2.2

1.1

2 9

1 1 oldal hombár 1

2 3 3.2 1

1.3

2 1.3 1 1.3

1.3

2 10

1 1 alj hombár 1

2

13

1.3

1.1

nm. nm 1.1


1 3 3.2 3.3 11

1.2

15 2.3

2 11

2 2 oldal nm. 2 2.2 1 6

4

2 11

2 2 oldal nm. 2 2.2 8 5

3.5

2 11

2 2 oldal nm. 2 2.3 10

3.6

1.3

3.1

2 12 2 4 1 perem fazék 2 2.2 10

4.1 1 3.6 4

4

16 3.1

2 12

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.6

2 3.3 4

2 12

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.4

4

3.1

2 13 1 5 1 profil gömbös testű edény 1

2

3.2 5

3 3.2 1.3

1.2

2.2 12 4.1 Pá.: 13,

aá.: 6,5 2.2

2 13

1 1 oldal hombár 1 3.3 2

1

1.3

1.1

2 13

1 1 oldal hombár 1

1

9

1.1

2 13

1 1 oldal nm. 1

2

5 1

1.2

1.1

1.2

2 13 5 2 1 perem fazék 2 2.3 13

4.1

3.1 4

16 2.2

2 13 6 4 1 perem-oldal fedő 2 2.2 6

1 3.1 4

4

1 3.1 4

16

2 13

3 1 nyak fazék 2 2.2 6

1 3.1 3.4

3.4

3.4

2 13


1 3.1 3.2 1 3.3 4

1 3.1 3.2

2 13


3.1

1 3.1 3

3.1

2 13


3.1

3.4

3.1

2 13


3.1

3.4

1 3.1 3.2

2 14 1 1 1 perem tál 1

8

3.2

2.2

26 1; 3

2 14

1 1 oldal hombár 1

2

2.6

2 1.2 1.3

1.2

2 14

1 1 oldal nm. 1

2

2.1

1.3

1.2

2 14

1 1 oldal nm. 1

2

10

1.3

1.2

2 15

1 1 oldal hombár 1

2

3.2

1.2

2 1.2 1 1.2

2 15

2 2 oldal nm. 1

1

1

1.1

2 15

1 1 oldal nm. 1

2

10

1.3

1.1

1.3

2 15

1 1 alj nm. 1

2 2 2.3

1.2

2 1.2 1

2 15

1 1 váll nm. 1

6 3 4.3

3.2

1.3

3.2

2 16 4-5 2 1 perem hombár 1

1

3.2 1 6

1.1

22 3.4


12

1

2.1

2 2.1 3 2.1

18 1

2 17

1 2 oldal nm. 1

1 1 1

1.1

271

271

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

2 17

2 2 oldal nm. 1

1 2 1

1.2

2 17

2 2 oldal nm. 1

2 2 2.1 5 1

3 3.4 1.3

1.2

2 17 6 3 1 perem-oldal fazék 2 2.1 10

5.2 1 3.5 3.2

4

1 3.1 3.2

12 2.2

2 17

1 1 perem nm. 2 2.1 6

3 3.1 4

4

4

2 17

2 2 oldal nm. 2 2.2 10

3.6

4

3.1

2 17

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.5

2 3.5 4

2 17

1 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.2

2 1.3 3

3.5

2 18

5 5 oldal nm. 2 2.2 9

3.6

4

3.6

2 18

3 3 oldal nm. 2 2.2 10

1 3.3 3.2

4

2 18

2 2 oldal nm. 2 2.2 10

3.1 1.3

1.3

3.3

2 18 5 2 1 perem fazék 2 2.3 10

1 3.6 1.3

1.3

1 3.1 3.2

23 2.1

2 18

1 1 oldal tál 3

8

3 2.3 2.1

2.1


4

2.7

4

2 3.3 1 3.3

4

21 1; 7

2 19

3 3 oldal nm. 2 2.2 10

3.5

4

3.5

2 19

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

5

2 3.3 1

1 5 1.2

2 19

1 1 oldal nm. 1

1 3 2.3 2

1.2

2 19

1 1 perem nm. 2 2.2 13

4.1 1 3.1 4

2 20

1 1 oldal nm. 1

1

2.2

1.1

2 20

1 1 oldal hombár 1

1

3.2 1

1.2

2 21 1 1 1 alj hombár 1

2 3 3.4

1.3

1.1

1.1

1.2 3 4.4 10

2 21

1 1 alj fazék 2 2.1 10

3.3 4

4

3.5

1.1 3 1.1

2 22


1

3 1.3 3.2 2 3.1 1

3.1

2 23

1 1 perem nm. 1 2.2 2 2 7 5

3 1.1 1.3

1.2

2 23

1 1 oldal nm. 1 2.2 1 2 1 2.6

1.1

2 24

1 1 oldal nm. 1

1 3 2.7

1.2

2 24

3 3 oldal nm. 1

1 3 2.8

1.1

2 24


3.3

2 3.3 1

3.1

2 25 2 1 1 perem tál 1

5 2 3.4 5

1 3 3.1 1.2/

1.3 1.1

3 3.1

1.2/

1.3 24 2

2 25

1 1 perem nm. 1

4 2 2.8

3.1

2 3.3 1 3.3

1.1

2 26

1 1 oldal nm. 1

8

1

2.2

2 26

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.2

2 3.3 4 3.1 1 3.1 3.2

2 26

1 1 alj fazék 2 2.3 10

1 3.1 3.2 2 3.1 4

4

4.2 3 1.1

2 27

1 1 oldal tál 1

4

2.7

4

2 3.3 1 3.3

4

2 27

1 1 oldal hombár 1

1 3 2.7 1

1.1

2 27 1 1 1 alj nm. 1

3 3 2.3

1.1

2 1.1 1

1.2

12

2 28

1 1 oldal nm. 1

7 2 3.2 5

1.3

3.3

3.2


11 3 2.5

1 3.3 3.2

16 1.2

2 29

1 1 oldal nm. 1

11

9

1 3.3 3.1

2 30

2 1 oldal hombár 1

1

2.3

1.1

2 30

2 1 oldal fazék 2 2.3

3.1

3.1 4 3.1

3.1

2 31

1 1 oldal tál/gömbös testű edény 1

1 3 3.4

1.2

2 31

1 1 oldal nm. 2 2.3 10

3.5

2 3.3 4

3.3

2 31

2 2 oldal nm. 2 2.3 10

3.5

2 3.3 4

4

2 31

1 1 oldal nm. 2 2.3 10

1 3.3 4 2 3.3 4

1 3.1 3.2

2 32

4 4 oldal hombár 1

2 2 2.7

1.4

2 1.4 1 1.4

2 32

1 1 oldal nm. 1

1 3 2.2 1

1.1

2 32

4 4 oldal nm. 1

2

1

1.3

1.1

2 32

1 1 oldal hombár 1

5 3 2.6

1 1.2 1.3

2 32

1 1 oldal nm. 1

1

2.3

1.3

2 32

1 1 oldal hombár 1

2 2 2.2

1.3

1.1

2 32

1 1 oldal nm. 1

2 3 2.2

1.3

1.1

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

272

2 32

1 1 oldal bögre? 1

13 2 2.5

1 3.1 4


1 3 3.1

1.2

19 3.1

2 32 11 1 1 alj nm. 1

2

1

4

1.1

2.3 12 1.1 3,9

2 32

1 1 alj nm. 1

7

3.1

4

3.3

2.2 12 2.3

2 32

1 1 oldal nm. 1

9 2 9

3.3

2 3.3 1 3.3

3.3

2 32

1 1 oldal hombár 1

5 3 2.7

1.2

1 1.2 1

1 1.2 1.3

2 32

1 1 oldal nm. 1

2

2.2

1.3

1.3

4

2 32

1 1 oldal nm. 1

2

2.2 5 1

3 3.1 1.3

1.1

1.3

2 32

1 1 oldal nm. 1

2 2 2.8 3.3

1.3

1.2

2 32

1 1 oldal tál 1

8

10

2.1

2 32

1 1 perem nm. 1

2

2.2

1.3

1.2

2 32

1 1 perem nm. 1

1

2.5

1.3

2 34

1 1 oldal nm. 1

8 2 2.3

3.3

2 34

1 1 oldal nm. 1

1 3 2.8

1.3

2 34

1 1 oldal nm. 1

2

3.2 5 1 7 3 1.4 1.3 2 1.2 1 1.2

1.3

2 34

1 1 oldal nm. 1

2 3 2.5

4

1.1

1.1


1 2 2.5 2.8 7 1

1.1


7 3 5 1 7 17

1.3

3.3

3.3

2 34 4 1 1 alj nm. 1

2

5 1

1.3

1.2

1.2

2.2 6 4.1 3,4

2 34 7 1 1 alj nm. 1

1 3 2.6

1.2

1.3 3 1.1 12

2 34

1 1 alj fazék 2 2.2 10

3.5

2 3.5 4 3.3

2 34


3.5

2 3.5 4

1 3.3

2 34


3.3

3.3 4 3.5

3.5

2 34 12 1 1 perem fazék 2 2.2 10

4.1

3.5

3.5 4

4

nm. 2

2 35

1 1 oldal nm. 1

2 2 10 4.5

1.2

1.1

2 35

1 1 alj tál/gömbös testű edény 1

1

1

1.1

3.3 12 2.5

2 36

5 1 oldal nm. 1

4 1 3.2

1.3

2 3.1 1 3.1

3.1

2 36

3 1 oldal nm. 1

4 1 3.2

1.3

2 3.1 1 3.1

3.1

2 36

2 1 oldal nm. 1

4 1 3.2

1.3

2 3.1 1 3.1

3.1

2 36

1 1 oldal hombár 1

1 1 2.7

1.1

2 36

1 1 oldal nm. 1

2 1 2.1

1.3

2 1.3 1 1.3

1.3

2 36 18 1 1 perem tál 1

2 1 2.1

1.3

2 1.3 1 1.3

27 1

2 36

2 2 oldal nm. 1

1 1 3.2

1.2

2 36

1 1 oldal nm. 1

4 1 2.1 1

1.3

2 3.1 1 3.1

3.1


1 1 3.1

1.4

10 2.2

2 36 5 1 1 oldal pohár 1

11 1 3.1 4 1 3.1 3.3

2 36

3 3 oldal nm. 2 2.2 10 1

3.5

2 3.5 4

2 36 20 1 1 alj fazék 2 2.2 10 1

1 3.5 3.2 2 3.3 4

3.5

1.1 3 1.1 11

2 36


1

1 1.3 3.2 2 3.1 1

3.1

2 36

2 1 oldal hombár 1

1 3 2.5

1.1

2 36

2 2 oldal nm. 1

2

1

1.3

1.1

2 36

1 1 oldal hombár 1

1

3.2

1.2

2 36

1 1 oldal nm. 1

1

3.1

1.3

2 36

1 1 oldal nm. 1

1 2 2.1

1.2

2 36

1 1 oldal nm. 1

2 2 3.2 1 4

1.3

1.2

2 36

2 2 oldal nm. 1

8

1

2.1

2 36 35 1 1 perem korsó 1 1.3 1 2 1

1.2

nm. 1

2 36 29 1 1 perem tál 1

7

1

1 1.4 1.3

3.3

29 4

2 36 31 1 1 perem tál 1

5

1 2.6 1 1.2 1.3

1.1

26 2


8 2 2.5

2.2

19 1.2

2 36 23 10 1 profil gömbös testű edény 1 2.1 7

3.4 5 1 9 3 3.2 4

3.3

4

1.2 12 2.4 Pá.: 12,5,

aá.: 4,5 1

273

273

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN


8

3.2 16

2.3

2.1

2.3

2 36 42 1 1 perem nm. 1 1.2 11

3.2

2.2

2.1

2.2

19

2 36 46 1 1 perem tál 1 1.3 2

2.1

1.3

1.4

1.3

nm. 5

2 36 83 1 1 perem tál 1 1.3 2

2.1

1.3

1.4

1.3

14 2

2 36 74 1 1 perem tál 1 1.3 7

2.1

1.3

3.6

1.3

24 4

2 36 28 4 1 perem-oldal hombár 1 1.4 6

2.1 1 7 1 3.1 1.3

3.1

3.1

18 2.2

2 36


2.1 1

1 3.1 1.3

3.1

3.1

2 36

1 1 oldal hombár 1

9

1

1 2.1 3.2 2 2.3 1 2.3

2.2

2 36

1 1 oldal hombár 1

11

2.2

1 2.2 3.2

2.2

2.2

2 36

3 3 oldal hombár 1

9

2.1

2.1

2 2.1 1 2.1

2.1

2 36

2 2 oldal hombár 1

9

3.2

2.1

2 2.1 1 2.1

2.1

2 36

1 1 oldal nm. 1

8

3.2 5

3 3.7 3.3

3.3

3.3

2 36

1 1 oldal tál 1 1.3 13

2.1

1 3.6 1.4

2 36

1 1 alj nm. 1

7

3.2

1.3

2 1.2 4 1.2

nm

nm. 12 1.2

2 36

1 1 alj nm. 1 1.3 6

13

1 3.2 1.4

2.2 13 1.1

2 36

1 1 talp nm. 1

7 3 6

4

2.1

1 3.3 3.2 nm. nm 2.5

2 36

1 1 perem nm. 1

8 2 13

2.1

2 36

1 1 váll nm. 1

1 2 7 17

1.2

2 36

1 1 oldal nm. 1

1 2 2.3

1.1

2 36

2 2 oldal nm. 1

1 3 2.7

1.3

2 36

2 2 oldal nm. 1 1.3 1

2.1

1.3

2 36

1 1 oldal hombár 1

1 3 2.8

1.2

2 36

1 1 oldal hombár 1

1

1

1.1

2 36

3 3 oldal nm. 1

2

1

1.3

1.1

2 36

3 3 has tál/gömbös testű edény 1

2

1

1.3

1.1

2 36

1 1 váll nm. 1

14

13 7

nm

1.1

1.3

2 36

1 1 has nm. 1

2 2 2.6

1.4

1.2

1.4

2 36

1 1 oldal tál 1 1.3 1

2.1 3.3 2.6

1.3

2 36

1 1 oldal nm. 1

2

1 15

1.4

2 1.4 1 1.4

1.4

2 36

1 1 oldal nm. 1 1.4 11

1

3.2

2 3.2 3

3.3

2 36

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.1

4

2 37

4 1 oldal hombár 1

1 2 3.2 1

1.1

2 37

1 1 oldal nm. 1

14

2.7

1 2.1 1.2

2 38

20 20 oldal fazék 2 2.2 10

3.5

2 3.5 4 3.5

3.5

2 38


3.5

4

4

2 38


1 3.5 4 2 3.5 4

1 3.5 3.4

2 38


3.5

2 3.5 4

1 3.5 3.4

2 38


1 3.3 4

3.3 4

4

2 38 31 1 1 perem fazék 2 2.2 13

3.4 4 1 3.5 4

3.5

26 1.2

2 38 7 1 1 perem tál/fedő 2 2.2 13

5.2 1 3.3 1.3

nm.

2 38


3.4

1.3

1.1

1.1

2 38

1 1 oldal nm. 1

8

1

2.2

2 39

1 1 oldal hombár 1

1 3 2.8 1

1.2

2 39

1 1 oldal nm. 1

1 3 1

1.2

2 41

1 1 oldal hombár 1

6

2.3

3.2

1.3

1.3

2 42

1 1 oldal nm. 1

8

2.8

2.1

2 43

1 1 oldal nm. 2 2.2 8 6

3.1

2 43

2 2 oldal nm. 2 2.2 5 6

1 1.2 1.3

2 43

1 1 oldal nm. 1

14

3.1

3.5

2 43 2 1 1 fül korsó 1

1

4.1

1.2

2 43

1 1 alj tál 1

10

2.5

1 3.2 4 2 2.1 4 2.1 1 3.2 4 nm. 6 3.2

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

274

2 44

4 1 oldal nm. 1

2 3 3.4 1 1

1.2

1.1

2 44

1 1 oldal nm. 1

2 2 3.2 1

1.3

1.1

2 45

1 1 oldal hombár 1

1 3 2.5

1.1

2 45

1 1 oldal hombár 1

2 3 2.7

2 1.3 1.2

1.2

2 45

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

8

3 3.3 3.4 2 3.6 4

2 45

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.2

2 3.1 4

2 46

1 1 oldal nm. 1 1.3 2 2 2.1

1.3

2 1.4 1

1.1

2 47

1 1 oldal hombár 1

2 1 2.3

1.3

2 1.3 1 1.3

2 47 (36) 1 6 1 profil csésze 2 2.1 10

3.5 4

4

3.5

1.2 13 1.1 Pá.: 12,

aá.: 9

2 47 (36)

1 1 oldal hombár 1 1.3 10 3 1

1 3.2 1.3 2 1.4 1 1.4

1.4

2 47 (36)

1 1 oldal nm. 1

1 2 3.1 3.3 15

1.1

2 48

1 1 alj nm. 1

1 1 1

1.4

2.2 12 3.1

2 50

3 1 oldal hombár 1

3 1 1

1.1

2 1.1 4 1.1

1.1

2 51 10 8 1 perem-oldal gömbös testű edény 1 1.3 1 2 3.2 1

1.2

9 2.2


1

7

1.2

11 2.1

2 51

3 1 oldal hombár 1

12

3.4 1

2.1

2 2.1 3

3.2

2 51

2 1 oldal hombár 1

1

2.2 1

1.1

2 51

1 1 oldal nm. 1

2

1

1.2

1.1

1.2

2 51 3 1 1 oldal tál 1

1

3.2 1 2.1 2.7

1.3

2 51 20 3 1 perem fazék 2 2.2 10

3.6

4

3.2 4

nm. 3

2 51

1 1 oldal nm. 2 5.4 9

3.6

2 51

2 1 váll fazék 2 2.1 5 6

3.2

4

4

2 51

1 1 oldal nm. 1 2.2 13

1

1 3.2 1.3

2 52

1 1 oldal nm. 1

1 3 3.1 1

1.2

2 52

1 1 oldal hombár 1

1 2 3.1 1

1.2

2 52

1 1 oldal nm. 1 1.3 5 2 1

1 1.2 1.3

2 52

1 1 oldal nm. 1

2

9 1

3 1.4 1.3

1.2

1.2

2 52

1 1 oldal nm. 1

9 1

1.2

2 52

2 1 oldal hombár 1

8

1 7

3.5

2 52

1 1 oldal nm. 1

11

2.2 5 1

1 3 1.1 3.1/

3.3 3.6

3.6

2 52

1 1 oldal nm. 1

9

9 5 1

3 1.1 3.1

3.1 1 3.1

3.1

2 52


1 3.5 3.3 1 3.1 4

1 3.1 4

2 53

1 1 oldal nm. 1

11

2.2 1

1 2.1 3.2


5

7

1 1.2 1.3

13 2

2 53

1 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.5

4

4

2 55

5 1 oldal nm. 2 2.2 10

3.5

4

4

2 55

2 1 oldal nm. 2 2.2 9

1 3.1 1.3

2 55

4 3 oldal nm. 2 3.8 5 6

3.2

4

3.2

2 55

1 1 oldal nm. 2 2.3 5 6

1 3.3 4

3.2

4

2 55

1 1 oldal hombár 1

8 2 3.2 3.3 7

3.6

2 55

1 1 oldal nm. 1

1

1

1.1

2 55 1 1 1 alj nm. 1

1

1

1.1

2.2 12 1.1 8

2 56

2 2 oldal nm. 1

14 2 3.2

1 2.1 3.2

2 56

1 1 oldal hombár 1

1 1 3.2

1.1

2 56

10 1 oldal hombár 1

8

3.2

2.1

2 56

1 1 alj hombár 1

8

3.2

2.1

1.2 3 3.2

2 56

1 1 oldal nm. 1 1.4 1

1

1.2

2 56

3 3 oldal nm. 1

11

1

1 3.3 3.1

2 56

2 2 alj fazék 2 2.3 5 6

1 3.2 1.3

1.1

2 56


3.6

2 3.1 1 3.1

275

275

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

2 56

1 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.6

2 56


7

5

2 3.1 1 2.1

2.1

2 56


1 5 3.2

1.3

2.1

2 56


1 3.1 3.2

3.2

3.2

2 57

1 1 oldal nm. 1

1

1

1.1

2 57 6 1 1 alj nm. 1

2 2 3.2

1.2

1.1

2.3 1 1.1 7

2 57

3 3 oldal nm. 2 2.2 13

1 3.1 4

2 57 11 1 1 alj fazék 2 2.2 13

1 3.3 4

1.2 14 1.1 6

2 57

1 1 alj fazék 2 2.2 13

1 3.3 4

2.2 3 1.1

2 57

1 1 oldal nm. 2 2.2 9

3.3

2 3.2 4

2 57

1 1 oldal hombár 1

13

1

1 2.2 1.2

2 57 1 1 1 perem tál 1

1

1

1.2

26 2

2 57 4 1 1 perem tál 1

14

1

1 3.3 1.3

25 1

2 57

1 1 oldal tál 1

14

1

1 3.3 1.3

2 57

1 1 oldal nm. 1

8

1

3.3

2 58

1 1 oldal nm. 1

14

1

1 2.2 1.2


1

2.7 1

1.1

2 60

2 1 oldal nm. 1

8

3.2

2.1

2 60

1 1 oldal nm. 1

2

2.1

1.3

1.1

1.3

2 60

1 1 oldal nm. 1

2

9

1.2

1.1

1.2

2 60

1 1 oldal nm. 1

1

1

1.4

2 60

1 1 oldal nm. 2 2.2 6

1.3

2 4 3

3.1

2 60

1 1 alj nm. 1

2

1

1.2

1.1

1.2

2.2 12 1.1

2 61 1 3 1 nyak-váll hombár 1

1 1 3.2 7 1

1.2

2 61

1 1 oldal nm. 1

1 1 1

1.1

2 62

2 1 oldal hombár 1

9

2.8

2.1

2 2.1 1 2.1

2.1

2 62

1 1 oldal nm. 1

1

1

1.4

2 63


8

3.2

2.1

2 63

1 1 alj tál/gömbös testű edény 1 1.3 2

2.8

1.3

1.2

1.3

3.3 12 2.4

2 63

3 3 oldal nm. 1

1

2.5

1.1

2 63

2 2 oldal hombár 1

1

2.1

1.1

2 64

1 1 nyak nm. 1

2

4.3

4

1.3

2 64

1 1 oldal nm. 1

8

3.3 7

2.2

2 64

1 1 oldal nm. 1

1

13

1.1

2 76 (36)

1 1 alj nm. 1

2 2 1

4

1.2

nm. 12 2.3

2 Ő 19

4 4 oldal fazék 2 3.6 10 6

1 3.3

3.5 3.7

4

3.1

2 Ő 19

1 1 oldal fazék 2 2.3 10 6

1 3.3

3.5 3.7

4

3.1

2 Ő 19

2 2 oldal fazék 2 2.3 10 6

3.1

1.3

3.1

2 Ő 19

5 1 oldal fazék 2 3.8 10 6

1 3.1

3.2 1.3

1.3

3.1

2 Ő 19

2 2 oldal fazék 2 3.6 10 6

1 3.1

3.2 1.3

1.3

3.1

2 Ő 19


3.2

2 3.2 4 3.1

3.1

2 Ő 19 3 2 1 perem fazék 2 3.7 13 6

1 3.1 3.2

12 2.1

2 Ő 29


3.5

2 3.2 4 3.3

3.3

2 Ő 29


3.5

2 3.3 4

3.2

2 Ő 29


3.5

2 3.3 1

3.4

2 Ő 29


3.3

2 2.3 3

3.3

2 Ő 29


3.1

3.3

2 2.3 3

3.3

2 Ő 29


3.3

2 3.3 4

4

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

276

2 Ő 29


3.3

2 1.3

3.3

2 Ő 29


3.3

2 3.2 4

1 3.1 3.2

2 Ő 29


3.2

2 3.3 4

1 3.2 4

2 Ő 29


1 1.4 3.2

4

1 3.1 4

2 Ő 29


1 3.2 1.3

3.2

3.3

2 Ő 29

1 1 talp fazék 2 2.2 5 6

3.2

4

3.2

2 Ő 29


1 3.2 4 1 3.2 4

3.2

2 Ő 29


3.2

2 3.2 4

4

2 Ő 29

2 2 oldal nm. 1

1

13

1.1

2 Ő 29

1 1 perem fazék 2 2.2 6

3.1

1 3.1 4

3.2 4

2 Ő 29 28 1 1 alj fazék 2 2.2

3.1 3.2 2 1.4 4

1 3.1 4 1.2 3 1.1 9

2 Ő 29 36 5 1 váll-oldal fazék 2 2.2 10 6

3.1 1 3.3 4 1 3.3 1

1 3.3 3.2

2.

fazékt.

2 Ő 29 7 2 1 perem-oldal fazék 2 2.3 6 6

4.1

4.3 1

3.1

3.3 4

4

1 3.1 4

16 2.1

2 Ő 29

2 1 váll fazék 2 2.3 13

1 3.1 4 1 3.1 4

1 1.4 4

2 Ő 29


1 3.1 4

3.1 4

3.2

2 Ő 29

5 1 váll-oldal fazék 2 2.3 13 6

1 3.3

3.5 1.4 1 3.2 4

1 3.3 1.3

2 Ő 33 5 1 1 perem fazék 2 2.2 10

3.6

nm. 3

2 Ő 33


3.6

2 Ő 35


1 1.4 4 2 1.4 4

4

2 Ő 37 3, 50 2 1 perem fazék 2 2.2 13 4

4.1 1 3.1 3.2 1 3.3 4

1 3.3 4

14 2.1

2 Ő 37 25, 78 3 1 perem fazék 2 2.1 6 6

1 3.1 3.2 1 3.1 3

1 3.1 4

16 3.2

2 Ő 37 69 1 1 alj fazék 2 2.2 5 6

3.2

4

3.1 3.2 1.1 2 1.1 10

2 Ő 37 73 1 1 perem fazék 2 2.1 5 6

4

4

1 3.1 4

9 1.2

2 Ő 37 4 1 1 perem fazék 2 2.1 13 6

5.1 1 3.3 4

16 1.2

2 Ő 37 9 8 1 oldal fazék 2 2.3 10

4.2 1 3.1

3.2 4 2 3.3 1

3.3

2 Ő 37


3.3

2 3.3 4

3.3

2 Ő 37


3.3

2 3.3 1

3.3

2 Ő 37


3.5

2 3.3 4

3.2

2 Ő 37


3.5

2 3.5 1 3.5

3.5

2 Ő 37

1 1 alj fazék 2 2.2 10

1 3.5 3.2 2 3.3 4 3.3

3.5

2 Ő 37


3.1

4

3.1

2 Ő 37

1 1 nyak fazék 2 2.2 10

3.1

4

3.2

2 Ő 37


3.1

2 3.3 4

3.2

2 Ő 37


3.3

1.3

3.3

2 Ő 37


3.3

2 3.3 1

3.2

2 Ő 37


3.3

2 3.3 4

4

2 Ő 37


3.2

4

3.5

2 Ő 37


1 3.2 4

4

3.3

2 Ő 37


3.2

2 3.2 4

1.3

2 Ő 37


1 3.2 4

4

4

2 Ő 37


4

2 3.5 4

4

2 Ő 37


1 3.3 1.3 1 3.1 3

1 3.1 3.2

2 Ő 37


1 3.3 1.3

4

1 1.3 4

2 Ő 37


3.1 3.2

4

1 3.2 4

2 Ő 40

2 2 oldal nm. 2 2.2 10 6 11

1 3.6 3.2

1.3

1 3.3 3.2

2 Ő 41


3.5

2 3.3 4

4

2 Ő 41


3.1

2 3.5 1 3.5

3.5

2 Ő 41


1 3.1 3.2 2 3.3 4

3.2

277

277

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

2 Ő 41


1 3.1 3.2 2 3.3 4

3.1

2 Ő 41


3.5

2 3.3 4

4

2 Ő 41 1 7 1 perem fazék 2 2.2 10 5 9

3.1

1.3

3.1

19 2.1

2 Ő 41

1 1 alj fazék 2 2.3 9

1 3.3 3.2 1 3.3 4

3.1

2 Ő 41

1 1 alj fazék 2 2.2 8 5

3.3

1 3.3 1

3.1


1 3.1 1.4 2 3.5 4

1 3.1 4

13 2; 2.2

2 Ő 41 49 1 1 perem fazék 2 2.2 13

1 3.1 1.3

nm. 2.1

2 Ő 52

1 1 oldal nm. 1

8

1

2.1

2 Ő 52

1 1 oldal nm. 2 2.2 6

3.1

4

4

2 Ő 63

1 1 alj nm. 1

14

1

1 3.1 4

nm. 1 1.1

2 Ő 67 1 1 1 perem fazék 2 2.2 13

1 3.1 4

nm. 3

2 Ő 67


3.5

2 3.5 4

1 3.1 3.2

2 Ő 67

1 1 oldal nm. 1

1 2 10

1.3

2 Ő 67

1 1 oldal nm. 1

1 2 3.2

1.1

2 Ő 76 29 1 1 nyak fazék 2 2.1 10 6

4.2

3.1

2 3.3 1 3.3

3.1

2 Ő 76 39 2 1 perem-oldal fedő 2 3.4 5 6

1 3.2 4 2 3.2 4 3.2 1 3.2 4

20 kb.

2 Ő 76

5 1 oldal fazék 2 3.4 10 6

1 3.1 4 2 4 3

3.3

2 Ő 76

3 1 oldal fazék 2 3.6 10 6

1 3.3 4

4 3

3.3

2 Ő 76

1 1 oldal fazék 2 3.6 10 6

1 3.3 3.5

4 3

3.3

2 Ő 19-

76

19.10,

76.1stb. 8 1 perem-oldal fazék 2 3.8 10 6

4.1 1

3.2

3.3 4

4

1 3.2 4

24 1; 3.2

2 Ő 76

6 1 oldal fazék 2 3.8 10 6

1 3.2

3.3 4

4

1 3.3 4

2 Ő 76

1 1 nyak fazék 2 3.6 10 6

3.3

4

3.3

2 Ő 76

1 1 oldal fazék 2 2.2 10 6

3.3

4

3.3

2 Ő 76

1 1 oldal nm. 2 2.3 1 6

4

4

4

2 Ő 76

1 1 oldal fazék 2 3.6 10 6

1 3.5 3.7 1 4 3

3.3

2 Ő 76

1 1 oldal fazék 2 2.1 13 6

1 3.3 4

2 Ő 76 48 1 1 perem csésze/pohár 2 2.1 1 6

3.2

4

3.2

5

2 Ő 28


3.1

2 3.1 4

1.3

2 Ő 28


3.1

2 3.3 4

3.3

2 Ő 28


3.1

2 3.1 4

3.1

2 Ő 28


3.3

2 2.3 3

3.3

2 Ő 28


3.5

2 3.3 1

3.5

2 Ő 28


3.5

2 3.3 3

3.3

2 Ő 28


3.5

2 4 3

3.3

2 Ő 28


3.5

2 3.3 4

1.4

2 Ő 28


3.5

2 3.3 4

4

2 Ő 28


1 3.5 5 4 2 1.4 4

3.5

2 Ő 28


1 3.5 5 4 2 1.4 4

4

2 Ő 28


3.5 5 4 2 3.3 4

1.3

2 Ő 28


3.5 5 4 2 4 3

3.3

2 Ő 28


1 3.5

2 3.1 1

1.4

2 Ő 28


1 3.1 3.2 2 4

3.1

2 Ő 28


1 3.1 3.2 2 3.1 4

3.1

2 Ő 28


1 3.1 3.2 1 3.3 4

1 3.5 3.2

2 Ő 28


1 3.5 3.2 2 3.3 1 3.2 1 3.2 3.3

2 Ő 28

3 3 oldal fazék 2 2.3 10 6

1 3.1 3.2 2 3.1 4

3.2

2 Ő 28

3 3 oldal fazék 2 2.2 10 6

1 3.1 3.2 1 3.2 3

3.1

2 Ő 28


1 3.1 4

4

4

2 Ő 28

2 1 oldal fazék 2 2.3 10 6

3.5

2 3.1 4

3.2

2 Ő 28

1 1 has fazék 2 2.2 10

1 3.3 3.2 2 3.3 4

1 3.1 3.2

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

278

2 Ő 28


3.5

3.3 1 3.7

3.2

2 Ő 28


3.1

2 Ő 28

4 1 talp fazék 2 2.2 10

4

4

1 3.1 4

2 Ő 28 100 2 2 perem csésze/pohár 2 2.2 13

1 3.1 3.2

nm.

2 Ő 28 58 1 1 perem fazék 2 2.2 10

4.1 1 1.4 4

4

4

nm. 2

2 Ő 28 44 1 1 perem fazék 2 2.2 10 4

3.3

2 3.3 3 3.3

3.3

10 3.2

2 Ő 28 28, 57 5 1 perem fazék 2 2.3 5 6

5.1 1 3.2 4

4

4

17 2.2

2 Ő 28 42 1 1 perem fazék 2 2.2 10 5

1 3.1 3.2 2 3.1 4 3.1 1 3.1 3.2

19 2.1

2 Ő 28 27, 81 2 1 perem fazék 2 2.3 10

5.1 1 1.4 3.2

4

1 1.4 3.2

28 kb. 3.1

2 Ő 28 28 4 1 perem-oldal s-profilú tál 2 2.3 13 6 9

1 3.2 3.3 1 3.2 3

1 1.4 3.2

15

2 Ő 28 19 1 1 alj fazék 2 2.3 6 6

3.1 4

1.3

3.1

4.1 2 1.1 10,5

2 Ő 28 32 1 1 alj fazék 2 2.2 13 4

1 3.3 3.2 1 3.3 4

1 3.2 4 1.2 3 1.1 9

2 Ő 80 1 1 1 alj fazék 2 2.1 10 4

1 3.1

3.3 3.2 2 3.3 4

1 3.2 4 4.2 3 1.1 12

2 Ő 80 2 1 1 alj fazék 2 2.1 10 4

1 3.1 3.3 2 3.3 1

3.1

1.2 3 1.1 12

2 Ő 80 12 1 1 perem fazék 2 2.2 10

3.1

3.2

3.1

nm. 2

2 Ő 80


3.1

4

3.3


4

4

4

12

Pócspetri–Nyírjes-Felső–Erdőszél, M3–201. lh.

1 2. 3. 4. 5 6. 7. 8 9. 10. 11. 12. 13. 14 15. 16. 17 18. 19. 20. 21 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.

3 1

1 1 alj nm. 1 1

2 1

1.1

3.2 4 1.1

III

3 2 1 1 1 perem tál 5 8

3

7

2.3

2.1

18 Rh V

3 2

2 2 oldal hombár 1 1 1.3 2 1

1.1

V

3 2

2 2 oldal nm. 1 1

2 1

1.1

V

3 2

2 2 oldal nm. 1 1

2 2.2

1.1

V

3 2

1 1 oldal nm. 1 2

1 2.2

1.3

1.4

1.4

V

3 2 16 1 1 perem tál 1 1

2 1

1.1

25 P 2 V

3 2 11 1 1 alj nm. 1 1

2 1

1.1

2.2 9 1.2 8

V

3 2 17 1 1 alj nm. 1 4 1.4 1 1

1.3

2 1.1 1.3 1.1

1.1

1.2 3 nm. 10

V

3 2

1 1 fül korsó 1 8

3 1

2.2

V

3 2

2 2 oldal nm. 1 8

3 1

2.1

V

3 2

1 1 oldal nm. 1 8

3 2.1

2.1

V

3 2 21 1 1 perem tál? 1 8 1.2 2 1

2.1

35

V

3 2

1 1 has nm. 1 8 1.2 2 1

2.2

V

3 2 18 1 1 alj nm. 1 8

3 3.2

2.2

3.2 7 nm. 9

V

3 2

1 1 oldal nm. 1 8

1 1

3.1

V

3 2

1 1 has nm. 1 14

2 2.5

1 3.3 3.7

V

3 2 8 1 1 perem fazék 4 6 2.2 1 1

3.5

2 3.5 1.3 3.3

3.1

nm.

V

3 2

1 1 perem fazék 2

2.2 5

3.5

1.3 3.3

3.1

nm.

V

3 2

1 1 oldal nm. 2

2.2 7

1 2.2 3.7

V

3 2

1 1 oldal nm. 2

2.2 3

3.3

2 3.3 4

4

V

3 2

4 4 oldal nm. 2

5

2.5

V

3 2

1 1 talp nm. 1 1

1

1.1

nm. nm. nm. nm.

V

3 2

1 1 oldal nm. 1 4

13

1.3

2 1.1 1.3

1.2

V

3 2

1 1 oldal nm. 1 9

13

3.2

2 3.3 1.1 3.3

3.3

V

3 2 48 1 1 alj hombár 1 4

1

2 3.2 1.3 2 3.1 1.3 3.1 1 3.1 1.2 1.1 3 1.1 12

V

3 2

1 1 talp nm. 2

2.2 7

4

2 4 3.3

3.3

nm. nm. nm. nm.

V

3 2

1 1 oldal fazék 2

5.1 7

3.3

4

3.3

V

279

279

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

3 2

1 1 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.1 3.2

4

3.5

V

3 2

1 1 oldal fazék 2

2.2 7

4

2 2.2 4

3.2

V

3 2

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.3

4

3.5

V

3 3

1 1 oldal hombár 1 2 1.3 2 3.2

1.3

1.4

1.4

V

3 3

2 2 oldal nm. 1 1

3 6

1.3

V

3 3

1 1 oldal nm. 1 1

1 13

1.2

V

3 3 29 1 1 alj nm. 1 1

2 1

1.2

2.2 5 1.1 7

V

3 3

1 1 has nm. 1 1

2 3.2 2.8

1.1

V

3 3

1 1 oldal nm. 1 8

2 1

2.3

V

3 3

1 1 oldal nm. 1 6

1 3.4

3.5

1.3

V

3 3

1 1 váll hombár 1 8

1 1 3.1

3.5

V

3 3

1 1 talp nm. 1 1

2 1

1.1

nm. nm. 1.1

V

3 3

1 1 nyak nm. 1 1

2 1

1.1

V

3 3

1 1 oldal hombár 1 2

1 3.4

1.3

1.1

V

3 3

1 1 oldal nm. 1 9

2 2.2

3.3

2 3.3 1.3 3.3 1 3.1 1.3

V

3 3 14 1 1 perem hombár 1 5 1.3 2 2.2

1 1.1 1.3

1.2

23 3.2 V

3 3 26 1 1 perem hombár 1 5 1.3 2 2.2

1 1.1 1.2

1.1

nm. 3.2 V

3 3 16 1 1 perem hombár 1 13

2 2.2

1 2.2 3.2

11 2.1 V

3 3

2 2 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

V

3 3

4 4 oldal fazék 2

2.2 7

3.3

1 3.3 1.3

3.3

V

3 3

1 1 oldal fazék 2

3.4 7

3.3

2 3.3 1.3 3.5

3.5

V

3 3

2 2 oldal fazék 2

2.5 5

3.1

2 3.3 1.3 3.3 2 3.1 3.2

V

3 3

2 2 oldal fazék 2

2.4 5

3.5

1.3

3.5

V

3 3

1 1 oldal fazék 2

3.6 3

1 3.1 3.2 2 4 1.4 4

4

V

3 3

1 1 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

4

3.5

V

3 3

1 1 oldal fazék 2

2.4 3

3.2

2 3.2 4

4

V

3 3

2 1 oldal fazék 2

3.6 3

1 3.1 3.2 2 3.1 4 3.1 1 3.1 4

V

3 3 5 1 1 perem fazék 2

2.3 5

1 3.1 3.5 2 4 3.1

3.1

16

V

3 3 4 1 1 alj fazék 2

3.6 5

2 3.1 3.5 1 3.5 4

1 3.5 4 1.2 3 1.1 10

V

3 3 15 1 1 oldal fazék 2

4.5 2 3

2 3.1 3.2

3.2

3.3

V


3

V

3 3

1 1 alj hombár 1 4

1

1.3

2 3.1 1.3 3.1

1.3

2.1 3 nm. 9

V

3 3

2 2 oldal nm. 1 3

1

1.5

2 1.5 1.1 1.5

1.5

V

3 3

1 1 oldal nm. 1 10 1.3

1

3.1

2 2.1 1.3 2.1

2.1

V

3 4 1 1 1 alj nm. 1 2

2 1

1.2

1.1

2.1 3 1.1 6

III

3 5

3 3 oldal nm. 1 1

1 1

1.1

III

3 5

1 1 oldal nm. 1 6

1 1

1 3.3 1.1 1 3.3 1.1

1.2

III

3 5

1 1 oldal nm. 1 11

1

3.1

2 3.3 1.2 3.3 1 1.1 3.1

III

3 5

1 1 oldal nm. 1 14

13

1 3.3 4

III

3 5

1 1 oldal nm. 2

2.2 5

3.5

III

3 6

2 1 nyak nm. 1 9

3 4.3

2.2

2 2.1 1.3 2.1

2.2

III

3 6

6 1 has hombár 1 4

1 3.1

1.1

1.4 1.1 1.4

1.1

III

3 6

2 1 oldal nm. 1 11

2.8

3.4

3.3

3.3

III

3 6 7 1 1 perem hombár 1 2

1 7

1.3

1.1

1.3

16 2.1 III

3 7 1 1 1 perem fazék 2 6 2.2

1 3.2 4

4

1 3.2 4

12 2.1 III

3 7 2 1 1 alj fazék 2 6 2.2

1 3.2 4

4

1 3.2 4

9

III

3 7

1 1 oldal nm. 2 10 3.7

1 3.1 3.3 2 3.3 4 3.1

3.1

III

3 8

1 1 váll nm. 1 1

3 2.8 3.3 2.2

1.3

III

3 8


3 2.2

1.4

1.3

1.1

III

3 9 1 4 1 perem-oldal tál 1 4 5.1 1 2.5 5?

4

1.3 4 1.3

4

27 E 4 III

3 12

1 1 fül korsó 1 2

4.3

1.1

III

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

280

3 13


3 2.6 2.8

1.2

III

3 13

1 1 oldal nm. 1 1

1 3.3

1.1

III

3 13

1 1 oldal nm. 1 1

1 2.6

1.4

2 1.4 1.1 1.4

1.4

III

3 13

1 1 oldal nm. 1 9 3.1 1 1

2.2

2 2.2 3.1 2.2

2.2

III

3 13

1 1 oldal nm. 1 9

2 2.2

2.2

2

3.3-

3.1-

3.3

3.1 3.2

3.2

III

3 13

1 1 oldal nm. 2 6 2.6

1 3.3 4

4

1.3

III

3 13 33 1 1 perem tál 1 8

14 3.1 2 3.2 1

1 2.2 3.7 1 2.2 1.3

2.2

23 E 1.1 III

3 13

2 1 váll korsó? 1 8

1 2.7

2.2

III

3 14 2 1 1 oldal nm. 4 10 4.7 1 14

3.3

2 1.1 3.2

3.2

III

3 14

1 1 oldal nm. 2 9 2.2 1

3.5

2 3.5 1.3 3.3

3.3

III

3 15

1 1 fül korsó 1 1

3 5?

3 4 1.1

1.1

1.1

IV

3 16 1

1 kiegészített fazék 2 10 2.3

1 3.2 3.3 2 3.1 4

1 3.2 4 1.2 14 1.1 Pá.: 13

aá.: 8,5 1.2 V

3 16 2 9 1 perem-váll fazék 2 10 2.3

1 3.3 3.7 2 3.3 4 3.3 1 3.1 3.2

16 1.1 V

3 16 3 6 1 perem-váll fazék 2 13 2.3

4.1 1 3.1 4 1 3.1 4

1 3.1 4

17 2.3 V

3 16 4 5 1 perem-váll fazék 2 10 5.3

4.1 1 3.3 3.2 2 3.1 4

1 3.2 4

16 2.3 V

3 16 5 4 1 perem-váll fazék 2 10 2.2

1 3.1 1.3 2 3.1 4

4

18 1.1 V

3 16

2 2 oldal fazék 2 10 2.1

1 3.6

2 3.3 4

3.2

V

3 16


1 3.1 3.2 2 3.1 4 3.1 1 3.1 4

V

3 16

1 1 nyak fazék 2 10 2.1 2

1 3.1 3.2

4

3.2

V

3 16 12 5 1 alj-oldal gömbös testű e.? 1 8

1 13

2.1

3.1 6 1.1 5,6

V

3 16


1 13

1.1

V

3 17

1 1 oldal fazék 2 13 2.2 2

1 3.1 4

III

3 17

1 1 oldal fazék 2 13 2.2 2

3.1

2 3.7 4

3.7

III

3 17

1 1 alj fazék 2 10 2.2 1

1 3.6 3.4 2 3.3 4 3.1

3.1

1.2 3 1.1

III

3 17


3.3

2 3.3 4

4

III

3 17


1 3.1 1.4

III

3 17

1 1 talp/fedőgomb fedő/csésze 2 10 2.3

1 3.1 3.2 2 3.5 4 3.5 1 3.5 1.3 2.2 13 1.1

III

3 17

1 1 alj fazék 2 10 3.4

3.3

2 3.3 4 3.3

3.3

1.2 nm. nm.

III

3 17 2 2 1 perem hombár 1 1 2.1 2 2.2

1.1

18 3.1 III

3 17

1 1 alj nm. 1 2 2.1 1 1

1.2

2 1.2 1.1 1.2

1.2

3.1 3 4.3

III

3 17 6, 10-11 3 1 perem tál 1 11 3.1 2 2.2 1

2.2

2.1

2.2

29 E 1.1 III

3 17 4, 18 2 1 perem tál 1 10 2.1 1 3.2

1 3.5 3.2 2 3.5 4 3.5

1.4

21 E 1.1 III

3 17

2 2 oldal nm. 1 1

2 3.2

1.2

III

3 17


3 3.2 2.1,2.7

3.3

2 3.7 2.1 3.7

3.3

III

3 17

1 1 oldal nm. 1 6

2 1

3.4

2 3.4 1.3 3.4

3.1

III

3 17

1 1 alj tál 5 8

2.3

2.1

Rh III

3 19

1 1 oldal nm. 2 10 2.1 1

3.5

4

3.7

III

3 20

1 1 alj fazék 2 10 5.3

1 3.3 3.7 2 3.7 1.3 3.7 1 3.3 3.7 1.1 3 4.4

IV

3 21

1 1 oldal nm. 1 8

2.2

2.1

IV

3 21

1 1 oldal nm. 2 14 2.3

6

1 3.7 1.3

2.4

IV

3 22

2 1 oldal hombár 1 1 2.1 3 3.2

1.2

1.2

1.1

IV

3 22

1 1 oldal nm. 1 8

2.2

2.2

IV

3 22


3.5

2 3.5 3.2

3.2

IV

3 22


1 3.1 3.2 2 3.1 4

1 3.2 3.3

IV

3 23

1 1 oldal nm. 1 8 3.1

13

2.2

IV

3 24

2 2 oldal nm. 1 1 2.1 2 2.2

1.2

IV

3 24

1 1 oldal nm. 1 8 2.2 1 2.8

2.1

IV

3 24 6 1 1 perem tál 1 8 3.1 3 3.2

2.2

23 P 2 IV

281

281

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

3 24

1 1 alj nm. 1 12 3.1 2 3.2 1

2.2

2 2.2 3.7 2.2

2.2

2.1 8 2.2

IV

3 24 7 1 1 perem hombár 1 1 2.1 1 2.5

1.1

16 3.3 IV

3 24

1 1 alj fazék 2 10 2.2

1 3.5 3.2 2 3.3 4

4

1.2 1 1.1

IV

3 25

1 1 alj fazék 2 10 2.1 2

3.1

2 3.1 4

1 3.4 4 1.1 2 nm.

IV

3 25

1 1 alj nm. 1 8 3.1 2 3.4

2.2

1.3 2 2.2

IV

3 25

2 1 oldal nm. 1 1 3.2 3 2.2

1.1

IV

3 25

1 1 oldal nm. 1 1

3 2.3

1.3

IV

3 25

1 1 oldal nm. 1 1

3 2.2

1.4

2 1.4 1.1 1.4

1.1

IV

3 25

1 1 oldal nm. 2 ? 2.1

3.2

2 3.2 2.1

2.2

IV

3 26 1 2 1 perem, alj kisméretű fazék 2 10 2.2

3.5

2 3.5 4

1 3.2 4 1.2 1 3 1.1 Pá. 10,

aá. 8 1.1 IV

3 27

2 2 oldal tál 5 8

7

2.3

2.1

Rh IV

3 27

1 1 alj nm. 1 8

1 3.4

2.5

1.2 3 2.4

IV

3 27

1 1 perem nm. 1 8 3.1 2 2.2

2.1

14

IV

3 27 13 1 1 perem hombár 1 1

1 2.2

1.1

12 3.1 IV


1 7

1.1

12 2.2 IV

3 27

1 1 oldal nm. 1 8

2 2.2

2.1

IV

3 27

2 2 oldal gömbös testű e. 1 1

1 1

1.1

IV

3 27


3 3.4

1.1

IV

3 27


3 2.6

1.2

IV

3 27

1 1 perem-oldal fedő 2

2.3 3

4

5,5

IV

3 27

1 1 alj fazék 2 10 2.3

1 3.3 3.2

4

4

1.1 14 1.1 6

IV

3 27

1 1 alj fazék 2 13 2.1

1 3.1 1.3 1 2.1 3.2

1 3.1 3.2 1.2 3 1.1 6

IV

3 27


1 3.1 3.2 2 3.3 4

1 3.1 3.2

IV

3 27


1 3.1 3.3

IV

3 28

1 1 oldal nm. 1 8

1 2.2

3.1

IV

3 29

6 1 oldal nm. 1 12

3 3.4

2.5

2 2.5 2.4

2.5

IV

3 29


3 3.4

1 3.7 1.3 1 3.7 3.2

IV

3 29

1 1 oldal nm. 1 8 3.1

3.1

2.1

IV

3 29

1 1 oldal nm. 1 9 3.1

3.1

2.1

2 2.1 1.3 2.1

2.1

IV

3 30

1 1 oldal pohár 5 8

2.3

2.1

Rh IV

3 30

1 1 oldal nm. 1 12

2 3.4

2.5

2 2.5 2.4

2.5

IV

3 30


3 2.6

1.2

IV

3 30

1 1 oldal nm. 1 1

3 2.2

1.4

2 1.4 1.1 1.4

1.4

IV

3 30


3 2.3

1.3

1.2

1.1

IV

3 30


3 2.3 5?

3 3.5 3.3

2.1

2.1

IV

3 30 8 1 1 perem fazék 2 13 3.6 2

1 3.1 3.2 1 2.1 1.3

3.2

15 2.1 IV

3 30 4 1 1 perem kisméretű fazék 2 9 2.3

3.1

2 3.1 1.3 3.1 1 3.1 1.4

9 3 IV

3 30

1 1 oldal nm. 2 13 3.7 2

1 3.1 3.2 1 2.1 4

3.1

IV

3 30

1 1 oldal nm. 2 9 3.4

1 3.3 3.1 1 2.1 4

3.3

IV

3 30

1 1 oldal nm. 4 4 4.5 2

4

2 3.2 4

4

IV

3 31


1 3.1 1.4 2 3.1 4

4

IV

3 31


1 3.5 4 2 4 3.3

3.1 1.3

IV

3 31

1 1 alj fazék 2 10 2.2

1 5 1.4 2 3.3 4

4

1.2 3 1.1 12

IV

3 31

1 1 alj fazék 2 10 2.3

1 3.3 4 2 3.1 4

4

1.1 14 1.1 16

IV

3 31

1 1 oldal hombár 1 5 2.1 2 2.2

1 1.2 1.3

1.1

1.1

IV

3 31

1 1 oldal nm. 1 11

2 2.2

3.1

2.4

2.2

IV

3 31 4 1 1 perem tál 1 5 1.4 1 2.2

1 1.4 4

3.2

4

25 P 2 IV

3 32 6 1 1 perem tál 1 8 1.2

13

2.2

12

IV

3 32

1 1 oldal nm. 1 1

1

1.2

IV

3 32


3.1

2 2.1 4 3.1

3.1

IV

3 32


3.1

2 3.1 4

1.3

IV

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

282

3 32

1 1 oldal fazék 2 ? 3.4

3 5 3.2 2 3.2 3.7 2.1

2.1

IV

3 32

2 1 talp fazék 2

2.3 3

4

2 1.3 4 1.3

4

nm. nm. 1.1 nm.

IV

3 33 1 1 1 perem korsó 1 9 1.2 3 13

2.2

2 2.2 3.4 2.2

2.2

nm.

IV

3 33 3 1 1 perem fazék 2 13 2.2

1 3.1 3.3 1 3.3 1.3

3.2

15 1.1 IV

3 33

1 1 oldal nm. 1 11

2 2.1

1 3.2 4

3.3

2.2

IV

3 33


2.6

1 3.3 4

1 3.2 4

IV

3 33


1 3.1 3.2 1 3.3 4

1 3.3 3.2

IV

3 34

1 1 oldal nm. 1 9

1 1

2.1

2 2.1 1.3

2.2

III

3 36

1 1 oldal nm. 1 12

3 2.1

2.1

2.2

2.1

IV

3 37

1 1 oldal nm. 2

2.3 5

3.1

3.1

3.3

IV

3 38

1 1 oldal nm. 2 9 2.3 1

3.1

2 3.1 1.3 3.1

3.1

IV

3 39

1 1 oldal nm. 1 1 2.1 2 1

1.1

IV

3 39

1 1 oldal nm. 1 2

3 2.3

1.3

1.1

1.1

IV

3 39

1 1 alj nm. 1 1

3 2.2

1.1

2.2 3 nm. nm.

IV

3 39

1 1 alj nm. 1 1

3 3.2

1.1

1.1 3 4.2 10

IV

3 39 7 1 1 perem tál 1 1

3 2.5

1.3

27 P 2 IV

3 39

1 1 oldal nm. 1 3

5 1

3 1.1 1.3 2 1.1 1.3 1.1

1.3

IV

3 39


1 3.1 3.2 2 3.1 4

1 3.1 4

IV

3 39

1 1 oldal nm. 4 6 4.1

3.3

3.1 3.2 2 3.1 4 3.1

3.2

IV

3 40

1 1 alj fazék 2 10 2.2

3.1

2 3.3 4

4

1.1 3 nm. 10

IV

3 40

1 1 oldal nm. 1 1 2.1 1 2.2

1.2

IV

3 40

1 1 oldal nm. 1 1

2 6

1.1

IV

3 42

1 1 perem csésze 1 8

2 1

2.5

9

IV

3 42

1 1 oldal nm. 1 2

2 2.1

1.2

1.1

IV

3 43 12, 15 2 1 perem fazék 2 6 2.3

4.1 1 3.2 4

4

1 3.2 4

20 2.3 IV

3 43


3.1

2 3.3 4

4

IV

3 43


3.4

2 3.1 4

4

IV

3 43

1 1 alj fazék 2 10 2.2

1 3.5 3.2 2 3.1 4

1 3.5 4 1.2 3 1.1 11

IV

3 43

1 1 alj fazék 2 10 2.3

3.5 3.2 2 3.3 4

1 3.3 4 1.2 3 1.1 11

IV

3 43

1 1 alj fazék 2 10 2.3

3.5 4 2 3.3 4

1 3.2 4 nm. 3 1.1 8

IV

3 43

1 1 alj fazék 2 10 2.2

2.5

2 2.2 1.3

3.4

1.1 13 1.1 12

IV

3 43

1 1 alj fazék 2 10 2.1

2.6

1 3.3 4

1 3.3 4

IV

3 43

1 1 alj fazék 2 6 2.1

1 1.3 4 2 4 3.1

3.1

1.1 2 1.1 6

IV

3 43


3 2.8

1.2

IV

3 43

2 1 oldal nm. 1 9

3 3.4

2.5

2 2.5 3.2

2.5

IV

3 43

1 1 oldal nm. 1 11

3 3.4

2.5

2 2.5 2.2

2.5

IV

3 43 8 1 1 perem hombár 1 11

1

2.5

2 2.5 2.2 2.5 2 2.5 3.2

13 2.3 IV

3 43

2 1 alj nm. 1 3

13

1.1

2 1.1 1.3

4

1.2 3 nm. nm.

IV

3 43

1 1 oldal nm. 1 14

13

1 3.1 4

IV

3 43


2.6 2.8

1.2

IV

3 43

1 1 perem tál 5 8

ég.

21 Rh IV

3 43

1 1 perem tál 5 8

7

2.3

2.1

20 Rh IV

3 44

1 1 oldal hombár 1 5 2.2 2 2.1

1 1.4 1.2 2 1.4 1.1

1.1

IV

3 44

1 1 oldal hombár 1 1 2.2 3 2.2 2.6

1.1

IV

3 44

1 1 oldal hombár 1 2 1.4 1 2.2

1.4

2 1.4 1.1 1.4

1.1

IV

3 44


2 2.1 2.6

1.3

IV

3 44

1 1 oldal nm. 1 11 1.2 2 3.2

2.2

2.1

2.2

IV

3 44

1 1 alj fazék 2 10 2.1

1 3.1 3.2 2 3.3 4

3.3

IV

3 44

1 1 alj fazék 2 6 2.2

1 3.2 4

4

1 3.5 1.3

IV

3 45

1 1 oldal nm. 1 9

13

2.2

2 2.2 1.3 2.2

2.2

IV

3 45

1 1 oldal nm. 2 10 2.3 1

2.1 3.7 2 2.1 3.2 2.1

2.1

IV

283

283

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN


13

1.1

13 2.1 II

3 47

2 1 oldal nm. 1 11

2.2

2.2

2.1

2.2

IV

3 47

2 2 oldal nm. 1 1

2 1

1.1

IV

3 47 1, 8 5 1 perem-oldal fazék 2

3.4 7

4.1 1 2.1 3.2

3.7

1 2.1 3.2

18 2.3 IV

3 47

3 1 oldal fazék 2 9 3.4 1

1 2.1 3.2

3.7

1 2.1 3.2

IV

3 47


1 3.3 3.2 1 2.3 4

1 3.3 4

IV

3 47 14 1 1 perem fazék 2 9 2.2 1

1 3.5 1.3

17 1.2 IV

3 47


1 3.5 1.3

IV

3 47

3 3 oldal fazék 2 10 2.3 1 5

3 2.6 3.5 2 3.3 4

1 3.2 4

IV

3 47


1 3.3 3.2 2 3.3 4

1 3.1 4

IV

3 48

1 1 oldal nm. 1 1

1 1

1.1

IV

3 48

1 1 oldal nm. 1 8

1 2.2

2.2

IV

3 48


3.2

2 3.3 4

4

IV

3 49

1 1 oldal nm. 2 ? 2.2

3.2

2 3.2 3.5

3.5

II

3 50

1 1 oldal gömbös testű e. 1 2 2.1 3 13

1.3

1.2

1.2

II

3 51

1 1 oldal tál 5 8

7

ég.

Pf II

3 51

1 1 oldal nm. 1 1

3 3.2

1.1

II

3 51

1 1 oldal nm. 1 1

2 2.3

1.3

II

3 51

1 1 oldal nm. 1 11

1 1

2.2

2.1

2.2

II

3 51


3.2

2 3.3 4

1 3.3 4

II


2.3 3

1 3.2 4 2 3.2 4 3.1 1 3.1 3.2

19 1.2 II

3 52

2 2 oldal fazék 2

2.2 3

1 3.1 3.2 2 3.5 4

1.3

II

3 52

1 1 oldal fazék 2

4.7 5

3.2

2 3.2 4 3.2

3.1

II

3 52

1 1 oldal fazék 2

2.3 4 5

1 3.5 3.3 2 3.3 4

4

II

3 52

1 1 oldal nm. 1 1

13

1.1

II

3 52

1 1 oldal nm. 1 1

2.2

1.1

II

3 52

1 1 oldal nm. 1 4

13

3.4

2 3.1 1.3 3.1

3.2

II

3 53

3 1 oldal tál 5 8

7

2.3

2.2

Rh II


2.1 3

5.1 1 3.1 3.2

4

4

11 1.2 II


3.4 3

4.1 1 3.1 3.2 2 3.3 4

4

13 1.2 II

3 53 4, 6 2 1 perem fazék 2

2.1 5

1 3.1 3.3 2 3.5 4 3.5

3.5

17 1.1 II


2.1 3

1 3.2 4

4

4

13 nm. II


2.2 3

1 3.2 4

4

4

14 2.3 II

3 53 3, 17 3 1 perem fedő 2

2.3 5

3.5

3.5

3.5

pá. 13,

gá. 4 II

3 53

1 1 alj nm. 2

3.7 7

3.3

2 4 3.3

3.3

2.2 14 nm. nm.

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.2 3

3.1 3.2

4

4

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.5

2 3.5 4 3.5

4

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

3.6 5

1 3.4 3.5 2 3.5 4

4

II

3 53

2 2 oldal fazék 2

3.4 7

1 3.5 3.7 2 2.3 1.3 2.3 1 3.5 3.7

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.3 7

1 3.5 3.7 2 3.5 1.3 3.5

3.5

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.3 7

1 2.1 3.7

3.7

3.3

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.2 7

1 3.3 3.2 2 3.3 4

4

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.3 7

1 2.1 3.7

3.7

3.3

II

3 53

1 1 oldal fazék 2

2.3 7

1 3.2 3.3

4

3.2

II

3 53

1 1 oldal tál 5 8

2.1

2.3

W II

3 53

1 1 oldal bogrács? 4 4 4.6 2

1.4

2 3.3 4

4

II

3 53

1 1 oldal nm. 1 1

2 1

1.1

II

3 53

1 1 oldal nm. 1 6 1.4 1 1

1 3.1 3.2 2 3.1 3.2

3.1

II

3 53

1 1 oldal nm. 1 10 1.2 1 1

3.3

2 2.1 1.3 2.1

2.1

II

3 54

1 1 oldal nm. 2

2.2 4 5

1.5

3.3

3.3

II

3 54

1 1 perem fedő 2

2.2 5

3.5

2 3.5 1.3 3.5

3.3

15

II

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

284


5.4 3

1 3.1 3.2 2 3.5 4

1 3.2 4

16 2.3 II

3 55 10 1 1 perem tál 1 8

1 1

2.2

20 E 1.2 II

3 55

1 1 oldal nm. 1 9 1.4 2 1

3.3

2 2.1 1.2

1.2

II

3 55

1 1 oldal nm. 1 1

3 2.5

1.1

II


2.2 5

3.1

1 3.2 3.7

nm? 2.2 II

3 55

1 1 alj fazék 2

3.7 7

1 3.3 3.5 2 3.3 1.3

1.4

1.1 2 1.1 15

II

3 55

1 1 alj fazék 2

2.2 4

1 3.3 4 2 3.3 4

4

1.1 3 1.1 11

II

3 55

1 1 oldal fazék 2

2.2 7

3.3

2 3.3 1.3 4

3.3

II

3 55

3 3 oldal fazék 2

3.4 5

1 3.1 3.2 2 3.2 4 3.2

3.1 1.4

II

3 56

2 1 oldal nm. 2

2.3 4

3.5

2 3.5 4

1 3.5 1.3

II

3 56

2 2 oldal nm. 2

2.3 4

3.5

2 3.5 4

3.5

II

3 56

2 2 oldal nm. 2

2.3 4

3.1

2 3.5 4

1 3.5 1.3

II

3 56

1 1 oldal nm. 2

2.3 4

3.1

2 3.3 3.2

3.2

II

3 56 3 1 1 perem kisméretű fazék 2

2.1 3

4

3.2

4

7 3 II

3 56

3 1 oldal nm. 1 8

1 1

2.5

II

3 56

1 1 oldal nm. 1 1

1 1

1.1

II

3 57 2 1 1 perem tál 1 6 1.4 1 1

1 3.2 1.3

3.1

3.1

26 E 6 II

3 57

1 1 oldal nm. 1 1

1 1

1.1

II

3 58

1 1 oldal nm. 2

2.2 5

3.4

2 3.4 4 3.2

3.2

II

3 58

1 1 oldal nm. 2

2.2 5

3.3

1.3

1.3

II

3 58

1 1 oldal nm. 2

2.3 3

1 3.2 4

4

4

II

3 59

1 1 perem tál 5 8

2.3

2.1

22 Rh II

3 59 18 stb. 18 1 perem-has korsó 1 8

1 13 2.5

2.2

11

II

3 59

2 1 oldal fazék 2

2.2 4

1 3.1 3.3 2 3.1 4

1 3.2 4

II

3 59 8 2 1 profil fedő/csésze 2

2.3 4

4.5 1 3.1 3.2

4

1 3.1 3.2

II

3 59

4 2 oldal nm. 1 5 1.4 1 1

1 3.1 3.2

1.3

3.2

II

3 59

1 1 oldal nm. 1 9 3.2

1

2.2

2 2.2 1.2 2.2

2.2

II

3 59

1 1 oldal nm. 1 1

2 1

1.2

II

3 59

1 1 oldal nm. 1 1

1 1

1.1

II

3 59

1 1 oldal nm. 1 1

2 2.8

1.1

II

3 59

6 6 oldal fazék 2

2.2 5

3.5

2 3.5 1.3

1 3.1 3.2

II

3 59

4 1 oldal nm. 2

3.6 4 5

3 3.5 3.3 2 3.3 3.2

1 3.1 3.2

II

3 59

1 1 oldal nm. 2

2.2 7

1 3.5 1.3 1 3.3 3.2

1 3.3 3.2

II

3 59

3 3 oldal fazék 2

2.3 2 3

3.3

2 3.3 4

4

II

3 59

1 1 oldal fazék 2

2.1 2 3

3.3

4

3.3

II

3 59

2 2 oldal fazék 2

2.2 3

1 3.3 3.2

II

3 59

1 1 oldal-gomb fedő 2

2.2 7

1 2.1 3.2 1 2.1 3.2

1 3.2 4

II

3 59

1 1 talp fazék 2

2.3 3

1 3.2 3.4

4

4

nm. nm. 1.1

II

3 59

1 1 alj fazék 2

2.2 4

2.6

2 3.3 4

4

1.1 3 1.1

II

3 59

1 1 alj fazék 2

2.1 5

3.5

2 3.3 4

1 1.3 4 nm. 3 1.1

II

3 59

1 1 alj fazék 2

2.1 2 3

3.3

2 3.3 4 3.3

3.3

1.2 2 1.1

II

3 59

1 1 alj fazék 2

3.6 5

3.3

nm. 2 1.1

II

3 59

1 1 alj fazék 2

2.2 2 3

1 3.3 3.4

4

3.2

nm. 3 1.1

II

3 59

1 1 alj fazék 2

2.3 5

3.3

2 3.3 4

1 3.1 4 1.1 nm. nm.

II

3 59

1 1 perem fazék 2

2.3 2 3

3.1

4

4

nm.

II


2.2 5

4.1

3.3

3.4

3.3

12 1.2 II

3 59

1 1 váll nm. 2

2.2 3

4.2 1 3.5 3.2 2 3.1 3.2

3.2

II

3 60

11 1 alj-oldal fazék 2

3.7 5

1 3.3 3.5 2 3.3 4

3.4

II

3 61

1 1 oldal nm. 1 8

1

2.5

II

3 61

1 1 oldal nm. 2

2.3 5

1 3.4 3.5 2 3.1 4

2 3.3 4

II

3 61

1 1 oldal nm. 2

2.3 5

3.1

2 3.3 4 3.3

3.3

II

285

285

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

3 61

1 1 oldal nm. 2

2.2 4 8

3 2.5 3.1 2 3.3 4

3 4 1.3

II

3 61 1 2 1 perem-oldal fazék 2

3.4 3

1 3.3 3.4 1 3.7 1.3

2.3 II

3 62

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.5

II

3 62

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.3

1 3.3 3.2

II

3 62

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.5

3.2

3.2

II

3 62

1 1 oldal nm. 1 6

2 1

3.1

3.2

3.4

II


3.7 3

4.1 1 3.2 4

4

1 3.3 3.4

14 1.1 II

3 64

1 1 oldal nm. 2

2.2 4

3.5

2 3.3 4 3.1

3.2

II

3 65

1 1 perem tál 5 8

20 Rh II

3 66

2 1 oldal tál 5 8 2.2

7

Rh II

3 66

1 1 oldal nm. 1 1

1

1.1

II

3 66

1 1 perem-oldal pohár 2

2.2 3

1 3.1 4

1.3

3.1

II

3 66

1 1 oldal fazék 2

2.3 4

3.3

2 3.3 4

4

II

3 66

2 1 oldal fazék 2

3.8 4 5

3 1.3 3.3

4

3.2

II

3 67

2 2 oldal nm. 1

1.4

1

3.5

3.2

3.5

II

3 67

3 2 oldal nm. 1

1.4 2 1

1 1.2 1.3

3.2

3.5

II

3 67

4 4 oldal nm. 1 4 1.4 2 1

1.3

2 3.1 3.2

3.5

II

3 67

2 2 oldal nm. 1 5 1.4 2 1

1 1.2 1.3 2 3.1 3.2

3.5

II

3 67

4 4 oldal hombár 1

1.4

1

3.5

3.1 3.2

3.5

II

3 67

1 1 oldal hombár 1

1.4 2 3.1 1

3.1

3.2

3.5

II

3 67

2 2 oldal nm. 2

2.2 5

1 3.3 3.5 2 1.3 3.3

II

3 67

1 1 perem nm. 2

2.6 5

3.5

10

II

3 68

2 2 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

2 3.5 3.2 3.5

3.5

II

3 68

5 5 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

3.2

3.2

II

3 68

3 3 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.3 3.5 2 3.5 1.3 3.5

3.5

II

3 68

3 3 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.3 3.5 2 3.3 1.3 3.3 1 3.3 3.2

II

3 68

4 4 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.5 4 2 3.5 3.2

1 3.5 4

II

3 68

1 1 talp nm. 2

2.3 4

1 3.2 3.3

nm. nm. 1.1 nm.

II

3 68 9, 28 2 1 perem-oldal kisméretű fazék 2

2.2 5

4.4 1 3.3 3.5 2 3.1 3.2 3.1 1 3.1 4

10 2.3 II

3 68

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

4.3 1 3.1 4 2 3.3 3.2

3.5

II

3 68

1 1 alj fazék 2

3.4 2 3

1 3.1 1.3 2 3.1 4

3.1

1.1 11 1.1 8

II


2.2 5

3.5

2 3.5 4 3.5

3.5

9

II

3 68

3 3 perem fazék 2

2.2 5

3.5

2 3.5 4 3.5 1 3.5 4

nm.

II


1

1.1

14 2.1 II

3 68

1 1 perem korsó 1 8

1

2.2

10

II

3 68

1 0 oldal korsó 1 8 1.2

1

2.2

II

3 68

1 0 fül korsó 1 11

13

1 2.2 3.2

2.2

2.2

II

3 68 22 4 1 perem-oldal kisméretű fazék 2 6 2.3

5.1 1 3.3 3.2 1 3.1 4

1 3.3 4

10 1.2 II

3 68 21, 34 2 1 perem-oldal fazék 2

3.4 2 5

4.4 1 3.5 4

14 2.3 II

3 68

2 1 oldal fazék 2

2.3 5

4.6

3.5

2 3.5 4

3.2

II

3 68

1 1 talp fazék 2

2.3 3

3.1 4 2 3.3 4

4

nm. nm. 1.1 nm.

II

3 68

1 1 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.5 3.4 2 3.5 4

4

II

3 69

1 1 perem fazék 2

2.2 5

3.5

3.2

3.5

nm.

II

3 70 14 stb. 11 1 perem fazék 2

2.3 5

4.1 1 3.5 3.1

22 2.3 II

3 70 72 2 1 alj fedő/csésze 2

2.2 5

4.5 1 3.1 3.7

6

II

3 70

3 1 oldal fazék 2

5.4 5

5.3 1 3.5

2 3.3 4

4

II

3 70

1 1 alj nm. 1 8

1 1

2.5

8

II

3 70 64, 73 6 1 perem-váll fazék 2

2.2 5

3.1

3.5

1 3.2 3.5

1 3.2 3.5

11 1.2 II

3 70

1 1 alj fazék 2

2.2 5

3.5

1.1 13 1.1 nm.

II

3 70

1 1 oldal nm. 2

2.2 5

3.4

3.5

3.2

3.2

II

3 70

1 1 perem tál 2

2.2 5

1 3.1 3.3 2 3.1 4

1 3.1 1.3

15

II

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

286

3 70

12 12 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

2 3.1 1.3

3.2

II

3 70

7 7 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

2 3.1 1.3 3.1

3.5

II

3 70

1 1 oldal fazék 2

2.6 5

3.5

2 3.1 1.3 3.1

3.5

II

3 70

2 2 oldal nm. 2

2.2 3

1 3.3 3.2

4

1 3.2 4

II

3 70

1 1 oldal nm. 2

2.1 3

1 3.2 4

4

3.2

II

3 70

12 12 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

2 3.1 1.3

3.2

II

3 70

8 8 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

2 3.1 1.3 3.1

3.5

II

3 70

1 1 oldal nm. 2

3.6 7

1 2.1 3.7

II

3 70 9 2 1 perem tál 2

4.3 3

1 3.1 3.3 1 3.2 1.3

1 3.1 3.2

22

II

3 70

5 0 oldal tál 2

4.3 3

1 3.1 3.3 1 3.2 1.3

1 3.1 3.2

II

3 72 8-13 6 1 profil tál 1 8

1 1

2.1

3.3 12 2.7 Pá.: 24,

aá.: 9 E 1.2 II

3 72


1 3.2 1

1.3

II

3 72

2 2 oldal nm. 1 8

1

2.5

II

3 72 16 1 1 perem tál 1 8 1.2

1

2.5

nm. E 1.1 II

3 72 17 1 1 alj tál? 1 8

1

2.5

3.2 1 2.6 10

II

3 72

2 1 váll nm. 1 11

2.2

2.5

2.2

2.2

II

3 72


1 1

1.1

1.3

1.2

II

3 72

1 1 nyak nm. 1 2

2 1

1.2

1.1

1.1

II

3 72

2 1 váll nm. 1 1

3 3.1

1.2

II

3 72

1 1 alj nm. 1 3

1 1

3.1

1.4

3.4

2.3 13 nm. nm.

II

3 72

1 1 oldal fazék 2

2.2 4

3.3

2 3.3 4

3.2

II


5.2 7

4.1 1 3.3 4 1 3.3 3.2

1 3.3 3.2

17 2.3 II

3 73

3 3 oldal fazék 2

5.2 7

1 3.3 4

II

3 73

3 3 oldal fazék 2

2.2 7

1 3.3 4

II

3 73

1 1 alj fazék 2

5.3 3

1 3.3 3.2 2 3.2 4

4

1.1 3 1.1 9

II

3 74

3 1 alj fazék 2

3.4 5

3.5

3.5

3.1

1.1 3 1.1 10

II

3 76

1 1 oldal nm. 1 8

1

2.1

II

3 77

1 1 oldal nm. 1 8

7

2.5

II

3 78

1 1 oldal nm. 2

2.2 5

1 3.1 3.2

II

3 79 20 3 1 perem-váll hombár 1 1 1.3

3.2

1.1

14 3.2 II

3 79

2 2 oldal nm. 1 1 1.3

3.2

1.1

II

3 79

1 1 váll nm. 1 2

3.2 2.2

1.2

1.1

II

3 79

1 1 oldal nm. 1 11

1

3.4

3.3

3.3

II

3 79

1 1 oldal hombár 1 9 3.2 3 3.4

3.6

2 3.6 1.3 3.6

3.6

II

3 79

4 4 oldal nm. 1 8 3.1

1

2.2

II

3 79

2 1 perem fedő/csésze 2

2.2 5

1 1.1 3.4

15

II

3 79

1 1 fül füles csésze? 2

2.2 5

1 1.1 4

II

3 79

1 1 oldal nm. 2

2.3 5

3.5

3.2

1 3.3 3.2

II

3 79

4 4 oldal fazék 2

3.7 4

1 3.3

2 3.3 4

4

II

3 79

2 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.5

2 3.5 1.3

1.3

II

3 79

2 2 oldal fazék 2

2.6 3

3.2

2 3.1 1.3 3.1

3.5

II

3 79

2 2 oldal fazék 2

2.3 7

1 3.5 3.2 1 3.5 3.3

II

3 79

4 3 oldal fazék 2

2.3 3

1 3.5 3.2

4

1 3.1 4

II

3 79

3 3 oldal fazék 2

2.2 2 3

3.5

3.3 4 3.5

3.5

II

3 79

2 2 oldal fazék 2

2.2 2 3

1 3.1 3.2

II

3 79

1 1 oldal fazék 2

2.2 3

1 3.2 3.7 1 3.1 4

1 1.1 3.5

II

3 80 3 4 1 perem tál 1 5

2 2.2

1 1.2 1.3

28 E 5 II

3 80

5 1 oldal hombár 1 2 1.3 2 2.2

1.3

1.2

1.3

II

3 80 1 ? 1 kiegészített korsó 1 9 3.1 2 5 2.2

3.3

2 3.3 1.2 3.3

3.3

Pá.: 11,

aá.:11,6 II

3 80 2 ? 1 kiegészített korsó 1 8 3.1 2 5 2.2

2.1

nm. nm. nm. Pá.: 11,

II

287

287

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

aá.: 13

3 80 4 ? 1 r. kiegészített hombár 1 9 3.2 2 5

2.1

2 2.1 1.1 2.1

2.1

12,5 1;2.4 II

3 81

1 1 oldal tál 5 8

2.1

2.4

2.1

Rh II

3 81

2 1 alj fazék 2

3.8 7

1 3.1 3.2

1.3

3.7

1.2 3 1.1 11

II

3 81

2 1 alj fazék 2

3.5 5

3.5

4

3.5

0 1 1.1 8

II


2.1 3

1 3.1 3.2

3.2

1 3.1 3.2

13 2.3 II

3 81

1 1 oldal nm. 1 1

1

1.2

II

3 81

3 1 alj fazék 2

3.6 7

1 3.1 2.4 2 3.3 3.2 3.3 1 3.3 3.5

12

II

3 82

1 1 oldal nm. 1 2

1

1.2

1.1

1.1

II

3 83 1 1 1 perem-oldal kisméretű fazék 2

2.3 3

4.1 1 3.1 4 2 3.1 4

4

10 2.1 IV


2.3 3

1 3.1 3.2 1 3.2 4

1 3.2 4

14 1.2 IV

3 84 1 1 1 perem tál 1 5

3 3.2

1 1.3 1.4

25 E 3 IV

3 84

1 1 oldal nm. 1 1

3 3.4

1.1

IV

3 84

1 1 oldal nm. 2

5.3 3

1 3.1 3.2

4

3.4

IV

3 84

1 1 oldal nm. 2

5.3 3

3.2

2 4 3.1

3.1

IV

3 84

1 1 perem füles tál 2

2.2 3

3.1

4

3.1

17

IV

3 85


3 2.2 1

1.2

1.1

1.1

IV

3 85

1 1 oldal korsó 1 8

1 1

2.5

IV

3 86

1 1 talp pohár 6 9

3 2.8

2.4

2.2

2.4

3,8

IV

3 86

1 1 oldal nm. 1 1

3 2.2

1.3

IV

3 86

1 1 oldal fazék 2

2.2 4

1 3.5 3,3 2 3.3 4

4

IV

3 87

1 1 oldal nm. 1 8 1.3

1

2.2

IV

3 89 1 1 1 alj-oldal bikónikus edény 1 5

2 1 2.5 1 1.1 1.2 2 1.1 1.2 1.1

1.1

2.2 1 1.2 7

VII/á

3 89

1 1 alj nm. 1 1

1

1.1

2.2 12 1.1 7,5

VII/á

3 91 1 1 1 fül korsó 1 2

1

1.2

1.1

VII/á

3 92

1 1 oldal nm. 1 11

1

3.1

2.2

2.2

VII/á

3 92

1 1 oldal nm. 1 6

1

1 1.3 3.2 2 3.1 1.3

3.1

VII/á

3 92

1 1 alj nm. 2

2.2 3

3.2

1

1

1.2 3 1.1 8

VII/á

3 92 5-6 7 1 perem-oldal kisméretű fazék 2

2.2 8 1

1.1

2 1.1 4 1.1

1.1

10 4 VII/á

3 92 7 1 1 perem-oldal bikónikus edény 1 5

3 1 2.2 2.5 1 1.1 1.3 2 1.1 1.3 1.1 1 1.1 1.3

14

VII/á

3 92 8 2 1 alj-oldal gömbös testű e.? 1 1

3 3.4

1.3

2.2 9 2.3,

4.3 8

VII/á

3 93

4 1 oldal fazék 2

2.6 2 7

3.7

2 3.7 3.5 4 1 3.7 4

VII/á

3 93

2 2 oldal nm. 1 1 1.4

1

1.1

VII/á

3 93

1 1 alj nm. 1 3

1

1.1

1.3

1.1

nm. nm. nm. 8

VII/á

3 93

1 1 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.5 3.6

VII/á

3 93

3 1 alj-oldal fazék 2

5.2 3

1 3.1 3.2 2 3.4 4

4

1.1 2 nm. nm.

VII/á

3 95

3 1 profil pohár 2

2.2 3

1 3.1 4 2 3.3 4

2 3.3 4

Pá.: 5,

aá.: 5 VII/á

3 95

3 2 oldal nm. 1 8 1.3

1

2.2

VII/á

3 95

1 1 oldal nm. 1 8

1

2.2

VII/á

3 95

1 1 oldal nm. 1 14

1

1 1.1 3.1

VII/á

3 95 5 2 1 alj nm. 1 3

13

1.4

2 1.4 1.3

2.3 1 1.1 8

VII/á

3 95

1 1 oldal nm. 1 4 1.3

1

3.2

2 1.1 1.3

1.1

VII/á

3 95

1 1 oldal nm. 1 3

5?

3? 1.1

4

4

VII/á

3 95 5a 1 1 perem hombár 1 5

1

1 1.4 1.3 2 1.4 4

1.1

14 2.1 VII/á

3 95 5b 1 1 perem hombár 1 4 1.3

1

3.2

2 3.1 4 3.1

3.1

17 2.1 VII/á


3 5

3 3.1 3.2 2 3.3 4

4

VII/á

3 96 1 1 1 oldal tál? 5 8

2.1

W IV

3 96 2 1 1 oldal tál? 5 8

7

2.1

Rh IV

3 97 1 (orsók.) 1 1 oldal hombár 1 3 1.4

1

1.1

2 1.1 1.3 1.1

1.1

IV

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

288

3 97

1 1 oldal fazék 2

5.4 3

3.1

4

1 3.1 3.2

IV

3 97

1 1 oldal fazék 2

2.4 3

3.1

2 3.1 4 3.1

3.1

IV

3 98 2 1 1 oldal nm. 5 8

2.1

2.2

Pf IV

3 98

1 1 oldal nm. 1 1

3 6

1.3

IV

3 98

1 1 fedőgomb nm. 2

2.5 3

1 3.2 4

5,4

IV

3 99 1 1 1 alj tál 5 8

2.1

2.2

7 W IV


2.5 2 3

1 3.1 3.2

22 1.1 IV

3 100 7 3 1 alj fazék 2

2.3 2 4

1 3.3 3.2 2 3.1 4

1 3.1 4 1.1 3 1.1 12

IV

3 100

1 1 oldal nm. 1 5

3 2.2

1 1.2 4

1.3

1.3

IV

3 100

1 1 oldal nm. 1 5

3 2.2

1 1.2 1.3 2 1.2 1.1 1.2

1.1

IV

3 100

1 1 alj fazék 2

2.3 4

3.1

2 3.1 3.2

3.2

1.2 4 1.1 9

IV


2.2 3

1 3.2 4

4

1 3.3 4

14 2.3 IV

3 102 1 1 1 perem hombár 1 1 1.3 2 1

1.3

18 4 IV


4.7 3

3.2

4

4

22 2.3 IV

3 103

1 1 oldal fazék 2

2.2 3

4.2/4.3

3.1

IV

3 103

1 1 oldal fazék 4

2.3 2 4 5

2.6

2 1.1 4

4

IV

3 103

1 1 oldal fazék 2

4.7 5

3? 3.2 3.3 2 3.3 1.3

1.3

IV

3 103

1 1 fedőgomb fedő 2

2.2 4

1 3.3 3.7 2 3.3 4

4

4,5

IV

3 104

1 1 oldal nm. 1 6

3.2 3.3 1 2.1

3.1

1.3

3.2

III

3 105 6 2 1 alj fazék 2

2.2 5 5

1 3.3 3.7 1 3.7 1.3

1 3.3 3.2

12

IV

3 105

1 1 perem nm. 1 1

3.2

1.2

nm.

IV

3 105

1 1 oldal nm. 1 9

2.8

3.3

2 3.3 1.3 3.3

3.3

IV

3 105

2 2 oldal fazék 2

2.6 2 4

1 1.2 3.7 1 3.3 3.7

IV

3 105

1 1 oldal fazék 2

2.6 4 5

1.5

1 3.3 3.7

IV

3 105

3 1 oldal fazék 2

2.6 2 3

1 3.1 3.2 2 3.3 4

4

IV


2.6 2 3

4.1 1 3.1 3.2 2 3.1 4

4

15

IV

3 106 1 1 1 perem hombár 1 2 1.3 2 1 2.4

1.2

1.1

1.1

26 2 III

3 107

3 1 oldal nm. 1 8

1

3.3

III

3 107

1 1 oldal fazék 2

3.4 5

4.4

3.5

2 3.5 4 3.5

3.5

III

3 107

1 1 oldal fazék 2

2.5 7

1 3.3 3.2

3.7

3.2

III

3 108 1 1 1 perem tál 1 8

2 1

2.5

25 P 1 III

3 108

1 1 oldal nm. 2

2.2 3

3.2

4

3.2

III

3 109

1 1 oldal nm. 1 1 2.2 1 3.2 2.2 2.5

1.2

1.1

1.1

III

3 110

1 1 oldal hombár 1 1 1.3

1

1.1

III

3 110

1 1 oldal fazék 2

2.1 5

1 3.1 3.3

3.1 4

1 3.1 4

III

3 110

1 1 alj nm. 2

2.1 5

1 1.5 1.3 1 1.5 1.3

1.3

1.2 3 1.1 7

III

3 111

1 1 oldal nm. 1 9 1.3 2 1

3.3

2 3.3 3.2 3.3

3.3

IV

3 113,

124

113.3-

124.7 2 1 perem fazék 2

2.2 10 10

1 2.2

1.5,

1.1 2.2

1 2.2 1.1

4

I


2.2 2 10 7, 13 3.4 1 2.1 3.1,

1.1 1 2.2 3.7

1 2.2 3.2

4 I

3 113 4, 8, 21 3 1 perem-oldal kisméretű fazék 2

3.6 2 9 10

1 1.4

1.2

3.2

10 4 I

3 113 16 1 1 oldal fazék 2

3.6 2 9 10

1 3.1 3.2

1.2

3.2

I

3 113 23 1 1 oldal fazék 2

3.4 2 9 10

1.4

1.4

3.1

I

3 113 13 1 1 oldal fazék 2

2.2 2 10 1

1 3.1 3.3

3.3

2.2

I

3 113 10 1 1 oldal fazék 2

2.2 2 10 1

5

1 3.1 1.2

3.3

I


2.2 2 9 13

1 3.5 3.2

1.1

1.1

9 4 I


2.2 2 3 12

1 1.3 4 1 1.3 4

1 1.3 4

15 4 I


2.2 2 9 10

3.2

4

1.3

12 4 ? I

3 113,

126

113.5,

126.6 1 1 alj fazék 2

2.2 2 10 1

2.2

1.2 2 1.1 7,5

I

3 113 6, 13 3 1 alj fazék 2

2.2 10 12

1 2.2 3.1 4 1 2.2 3.3

1 3.1 2.2

8,5

I

289

289

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

3 113 25, 26 2 1 oldal fazék 2

2.2 2 10 9

1 2.2 3.6 1 2.2 1.1

1 2.2 1.1

I

3 113 9, 20 2 1 oldal fazék 2

2.2 2 10 7

1 3.3 4 1 3.3 4

1 1.1 3.2

I

3 113 12, 22 2 2 oldal fazék 2

2.2 9 12

1 3.2 4

I

3 113 19 1 1 oldal fazék 2

2.2 2 10 12

1 3.3 3.1

3.1

3.1

I

3 113 17 1 1 oldal fazék 2

4.7 4 5

3 5 3.1,

3.2 3.6

3.6

I

3 115 1, 2 29 1 perem-alj fazék 2

2.2 9 10

1 3.1 3.2, 4 2 3.1 4 3.1 1 3.1 4 1.1 3 1.1 Pá.: 16,

aá.: 11 4 VII/á

3 115 3 1 1 oldal hombár 1 3

2 1

1.1

2 1.1 1.3 1.1

1.1

VII/á

3 115 4 1 1 oldal nm. 1 1

2 13

1.1

1.1

0

VII/á

3 115 5 1 1 alj hombár 1 4

1 1

1.3

2 1.1 4

1.1

1.1 3 nm. 11

VII/á

3 117


2.2

1 1.1 1.2 2 1.1 4 1.1

1.1

VII/á

3 117 1 1 1 perem tál 1 5 1.3

1

1 1.1 1.2

nm. P 2 VII/á

3 117

1 1 oldal nm. 2

2.2 9 9

3.3

2 3.3 4 3.2

3.2

VII/á


2.1 3

1 3.2 4

4

4

8 2.2 VII/á

3 120

1 1 perem-oldal kisméretű fazék 2

2.1 3

3.2

4

1 3.3 4

10

VII/á

3 120

1 1 oldal fazék 2

2.1 4

1 3.1 1.4

4

4

VII/á

3 122

1 1 alj-oldal korsó 1 1

1

1.1

9

VII/á

3 122

1 1 oldal nm. 1 3

1

1.1

2 1.1 1.2 1.1

1.1

VII/á

3 122

1 1 oldal nm. 1 4

1

1.3

3.1 1.3 3.1

3.5

VII/á

3 122

1 1 oldal fazék 2

2.2 7

1 3.3 1.4 2 3.3 4 3.3 1 3.3 1.3

VII/á

3 123 1 4 1 perem-oldal gömbös testű e. 1 9

13

3.3

2 3.3 1.3 3.3

3.3

6-8 2.1 VII/á

3 123 9 1 1 perem hombár 1 2

1 1

1.4

1.1

1.3

10 2.4 VII/á

3 123 10 1 1 perem tál 1 1

1 1 2.5

1.1

19 E 1.3

P 2 VII/á

3 123 2 1 1 perem tál 1 9

13

3.1

4

3.1

nm. P 2 VII/á

3 123 7 1 1 perem-fül korsó 1 2

4.2

1.3

1.1

1.3

10

VII/á

3 123

1 1 has hombár 1 5

1

1 1.1 1.3 2 1.1 4

1.1

VII/á

3 123

1 1 oldal nm. 1 9

1

3.2

2 3.1 1.3 3.1

3.1

VII/á

3 123

1 1 oldal nm. 2

2.2 4

3.3

2 3.3 4

4

VII/á

3 123 3 1 1 alj nm. 1 9

13

3.3

2 3.3 1.1 3.3

3.3

VII/á

3 123 5 1 1 alj nm. 2

2.2 7

3.3

2 3.3 4 3.3

3.2

VII/á

3 124 1 2 1 alj-oldal fazék 2

2.2 2 4

1 3.1 3.3 1 3.2 3.3

2.2

1.1 2 1.1 10

I

3 124 12 3 1 alj-oldal fazék 2 14 2.1 2 9

1 1.1 5

1.3

1 1.3 5 1.1 2 1.1 8,5

I

3 124 4, 6 2 1 oldal fazék 2

2.2 10 10

1 2.2 1.4 1 2.2 1.4

3.3

I

3 124 3 1 1 nyak fazék 2

2.2 9 10

3.2

4

3.2

I

3 124 8 1 1 talp fazék 2

2.2 9

5

1 3.1 3.2

0

nm. 3 nm. nm.

I

3 124 11 1 1 oldal fazék 2

2.2 4 1

1 5 1.1 1 3.2

I

3 124 10.b 1 1 oldal fazék 2

2.2 9 1

1.1

I

3 124 5 1 1 has fazék 2

2.3 9 1

1 3,1 1.1

I


2.2 9 10

1 3.1 3.2,

1.1 I

3 124,

126

124.10,

126.3, 16 5 1 alj-oldal fazék 2

2.2 4 12

1 3.3 4 1 3.3 3.2

1 2.1 4 1.2

8,5

I


2.2 4 1

3.3

2 3.3 4

4

I

3 125

3 1 oldal nm. 1 3

1 1

1.3

2 1.3 1.1

1.1

VII/g

3 125 2 1 1 oldal bikónikus edény 1 10

1 1 2.1 1 1.2 1.3 2 3.1 1.2 3.1

1.1

VII/g

3 125

1 1 oldal nm. 1 4

1 1

1.3

2 1.1 1.3 1.1

1.1

VII/g

3 125

1 1 oldal nm. 1 4

1 1

1.4

2 1.1 1.3

1.3

VII/g

3 125

1 1 oldal nm. 1 4

1 13

3.2

2 3.1 4

4

VII/g

3 126 1

1 kiegészített tárolóedény 2

2.2 7 12 4.4 1 2.2 3.2

1.1 3 1.1 Pá.: 35,

aá.:14,5 1.1 I

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

290


2.2 2 10 13

1 2.1 3.7 1 2.2 1.1

1 2.2 1.3

11 4 I

3 126 2 2 1 alj-oldal fazék 2

2.2 2 3 10, 13

1 3.3 3.1 4

1.3

3.2

1.2

9

I

3 126 22 1 1 alj fazék 2

2.3 4 5

3 5 2.2 1 2.2 3.3

3.6

1.1 2 1.1

I

3 126 11 2 1 has fazék 2

2.1 4 12

1 2.2 3.6

I

3 126 7, 25 4 1 has fazék 2

2.2 3 13

1 3.2 3.3 4 1 1.3 4

1 3.3 3.2

I

3 126 20, 21 2 1 alj-oldal fazék 2

2.2 10 11

3 1.1 1.1/

3.3 1 1.1 3.3

1.1 2 1.1 6,3

I

3 126 15 1 0 oldal fazék 2

2.2 10 11

3 1.1 1.1/3.

3 1 1.1 3.3

I

3 126 10, 23, 24 5 1 alj-oldal fazék 2

4.7 4 11

3 5 3.1,

3.2 2 3.3 3.1

3.1

1.1 2 1.1 8

I

3 126 2, 9 4 2 oldal fazék 2

2.2 2 10 1

1 3.3 4

I


2.2 2 10 13

1 3,3 3.1/

3.2 1 3.3

2.2

I


2.2 2 10 9

1 2.2 3.6 1 2.2 1.1

1 2.2 1.1

I

3 127 5 1 1 perem tál 6 8

3 5 6.1 3 2.2

3.3 2.5

2.5

2.5

11

IV

3 127


3 3.2

1.3

IV

3 127


3 2.8

1.1

IV

3 127


3 2.7

1.2

IV

3 127


3 2.2

1.3

IV

3 127

1 1 oldal hombár 1 2 1.4 3 1

4

1.1

1.1

IV

3 128

1 1 oldal nm. 1 1

3 1

1.3

IV

3 129

3 1 perem-oldal nm. 1 10

1 5?

3? 3.2 3.3 2 3.3 3.1 3.3

3.3

VII/g

3 129

1 1 fül korsó 1 8 1.4

1

2.5

VII/g

3 129 6 1 1 alj hombár 1 6

1 13

1 3.2 1.3

4

1.1

1.2 13 nm. 10

VII/g

3 129 5 1 1 alj nm. 1 9

1 13

3.3

2 3.3 1.2 3.1

3.1

VII/g

3 129

1 1 oldal nm. 1 5

2 1

1 3.1 3.2

3.2

3.2

VII/g

3 130

1 1 oldal nm. 1 5 1.4 2 1

1 1.3 4 2 3.1 1.3 3.1

1.1

VII/g

3 130

1 1 oldal nm. 1 3

2 1

4

2 1.3 3.1

3.1

VII/g

3 130

1 1 oldal nm. 1 9 1.3 1 1

3.3

2 3.3 1.3 3.3

3.2

VII/g

3 131 31-32 2 1 perem hombár 1 1

1 2.2

1.1

14 2.1 VII/s

3 132

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

1 3.1 1.1 2 4

4

VII/g

3 132 1 1 1 alj fazék 2

2.3 7

1 3.3 3.1 2 3.3 1.2 3.7

3.3 1.2 2 1.1 10

VII/g

3 133 1 1 1 alj nm. 1 3 3.1 1 1

4

2 1.1 1.3 1.1

1.1

2.2 3 4.3 10

II


2.2 2 3 10

1 3.2 4 1 3.2 3.3

1 3.2 3.3

16 2.3 II

3 134

1 1 oldal fazék 2

2.2 5

3.5

2 3.3 1.3 3.3 1 3.3 1.2

II

3 135 1 1 1 perem-oldal tál 1 8

1 1

2.5

22 E1.1,

P 1 II


3.4 5

4.1 1 3.5 3.2 2 3.5 4 3.3 1 3.5 3.3

15 1.1 II

3 135 13 1 1 perem fazék 2

2.2 2 3

3.2

1 3.2 2.2

1 3.1 3.2

11 1.2 II

3 135 4 2 1 alj fazék 2

3.4 7

1 1.4 3.6 2 3.2 2.1

7

II

3 135

2 1 oldal nm. 2

2.3 7

1 3.1 3.2 1 3.7

2.1

II

3 135

2 1 oldal fazék 2

2.2 2 4

1 3.5 3.1 2 3.1 4

4

II

3 135

2 1 oldal fazék 2

3.4 5

1 3.5 3.2 2 3.1 4 3.3 1 3.3 3.2

II

3 135

5 1 oldal fazék 2

3.4 5

1 3.5 3.2 2 2.2 4 2.2

3.5

II

3 135

3 1 oldal fazék 2

3.4 5

1 3.5 3.2 2 3.1 3.2

1 3.5 3.2

II

3 135

1 1 oldal fazék 2

2.2 7

1 3.7 3.1

1-3

3.2

II

3 136

1 1 oldal fazék 2

5.2 2 3

1 3.3 3.1 4

II

3 137 1 1 1 alj nm. 2

2.5 4

1 3.5 4

4

nm

3 nm.

6,5

II

3 137 2 1 1 oldal hombár 1 8 2.1 2 2.2

2.2

II


2.6 4

1 3.1 3.2

4

3.6 3.1

17 2.3 II

291

291

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

3 137 4 16 1 nyak-alj korsó 1 1

2 3.2 4.3

1.2

2.2 6 3.1 8,5

II

3 137 5 16 1 perem-oldal korsó 1 5

2 2.6 4.3

3 4 1.2 4

1.1 4 1.1

1.1

13

II

3 137 5 4 1 perem-oldal korsó 1 5

2 2.2 4.3 5

1 1.1 1.3

13

II

3 137 6 19 1 nyak-alj korsó 1 2

2 2.2 4.3 5

3 4 1.3

1.2

1.2

2.2 13 3.1 6,5

II

3 137 7 1 1 alj nm. 1 2

2 13

1.1

1.2

4

2.1 11 2.1 7

II


3.6 5

1 3.5 1.2 1 1.2 3.2

1 3.5 4

16 2.3 II


2.2 5

1 3.5 3.6 1 1.2 3.2

1 3.5 4

13 1.1 II


2.3 5

1 3.5 3.6 2 3.6 3.2

3.5

II

3 138

3 3 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.5 3.6 2 3.6 3.2

3.5

II

3 138

1 1 talp fazék 2

2.3 5

1 3.5 3.2

3.2

3.5

nm. nm. 1.1 nm.

II

3 138

4 4 oldal fazék 2

2.3 5

1 3.5 3.6 2 3.5 4

4

II

3 138

1 1 nyak korsó? 1 11 3.1 3 7

2.5

2.3

2.2

II

3 139

1 1 oldal nm. 1 3

2 2.8

1.1

2 1.1 1.2

1.1

IV

3 140

1 1 oldal nm. 1 11

2 2.7

3.1

2.2

2.2

IV

3 141

1 1 váll hombár 1 1

3 2.2 3.2

1.2

IV

3 142

1 1 oldal nm. 1 2

3 2.8

1.2

1.1

1.1

IV

3 142

1 1 perem fedő/csésze 2

4.5 2 3

1 3.6 1.1 1 1.2 4

1 3.1 4

kb. 12

IV

3 143

1 1 perem nm. 2

2.2 3

1 3.1 3.2

4

4

IV

3 145 1 1 1 alj nm. 1 8

2 1

2.2

1.1 2 1.1 11

III


2.3 4

1 3.5 1.3 1 3.1 4

1 3.2 4

21 2.3 III

3 148 2 1 1 perem tál? 1 8

1 1

3.3

18 P 2 III

3 148

1 1 oldal nm. 1 8

1 1

2.1

III

3 150

3 1 oldal nm. 1 1

1 1

1.1

III

3 151 4 1 1 oldal ? 5 8

1 7

2.3

2.1

W Sz


2.2 7 1

1 3.1 3.2

1.3

1 2.3 3.2

13

Sz

3 151

1 1 alj nm. 1 14

1 1

1 2.2

2 3.7 1.3

2.2

1 1.1 8

Sz

3 151

2 2 oldal nm. 1 1

1

1.1

Sz

3 151


2 2.8

1.1

Sz

3 151

1 1 oldal nm. 1 8

1 1

2.2

Sz

3 152

4 4 oldal nm. 2

2.6 3 1

4

III

3 153 1 4 1 oldal tál 1 9

3.2

3.6

2 3.6 1.2 3.6

3.6

E 1.2 III

3 153

1 1 oldal nm. 1 8

1

2.5

III

3 157

1 1 talp nm. 1 1 1.3

1

1.1

nm.

III

3 157

1 1 oldal nm. 1 8

1

2.2

III

3 157

1 1 oldal nm. 2

2.2 3

4

III

3 158

1 1 oldal nm. 1 3

1

3.5

2 3.5 1.1 3.5

3.5

III

3 159

1 1 oldal hombár 1 1 1.3 3 2.1

1.3

VI

3 159

1 1 oldal hombár 1 4 1.3 3 2.3

1.3

2 1.1 1.3

1.1

VI

3 159


2 13

1.3

1.1

1.1

VI

3 159

1 1 oldal nm. 1 2

2 1

1.3

1.1

1.1

VI

3 159

1 1 oldal nm. 2

2.2 3

3.3

4

3.2

VI

3 159

1 1 oldal nm. 1 9

1 1

3.1

2 2.2 1.2 2.2

3.1

VI

3 161

1 1 oldal nm. 1 2

13

3.2

2 1.2 4

3.2

VII/á

3 162 1-2 1 1 alj nm. 1 13

13

1 2.4 1.1

nm. nm. 2.4 nm.

VII/á

3 163

1 1 oldal nm. 1 3

13

1.1

2 3.1 4 3.1

1.3

VII/g

3 165 1 1 1 oldal nm. 1 5

1 1?

1 3.1 1.2

1.3

1.1

3.3 12 2.5 8

VII/á

3 166

1 1 oldal nm. 1 8 2.2 1 1

2.1

VI/á

3 166

2 1 oldal nm. 1 2

2 1?

1.2

1.1

1.1

VI

3 168

1 1 oldal nm. 1 4

2 1

4

2 1.1 4 1.1

1.1

VI

3 169

1 1 oldal fazék 4 ? 4.5 2

1 3.1 3.2 2 3.3 4

1.4

VI

3 170

1 1 nyak korsó? 1 4 2.3 3 2.2 1.4

1.2

2 1.1 1.2 1.1

1.2

VI

AN

TE

VIA

M S

TR

AT

AM

. A M

NM

ME

GE

LŐ

ZŐ

FE

LT

ÁR

ÁS

AI K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

292

3 171 1 1 1 perem tál 1 14

2.7

1 1.4 3.6

19 E 1.2 VI

3 171

1 1 oldal nm. 1 4

7

4

3.1 4

3.2

VI

3 171

1 1 oldal nm. 1 9

6

3.3

2 3.3 1.2 3.3

3.1

VI

3 171

3 1 perem-oldal fazék 2

2.2 4

1 3.6 3.1 1 3.7 3.2

1 3.7 3.2

VI

3 172

1 1 oldal fazék 4 ? 2.6 2

3.2

2 3.3 4

4

VI

3 173

1 1 oldal nm. 1 2

3 2.5

4

1.3

1.3

VI

3 174 1 1 1 perem tál 1 9

3 2.1 2.4

2.5

2 2.5 1.1 2.5

2.5

20 E 1.2 VI

3 174 2 1 1 perem fazék 3 5 4.2 2

1 3.2 4

4

1 1.4 3.2

18

VI

3 174

1 1 oldal fazék 2

2.5 2 4

4

1.2

1.3

VI

3 174

1 1 oldal fazék 2

2.5 2 4

3.1 3.2 2 3.3 4 3.3 1 3.4 4

VI

3 174

1 1 oldal fazék 2

2.5 2 4

1 2.1 1.2

1.2

3.4

VI

3 175

1 1 oldal fazék 2

2.5 2 4

1 3.4

2 3.3 4

3.2

VI

3 176 1 1 1 perem bikónikus edény 1 10

3 2.5 3.2

1 3.7 1.3 1 3.6 1.2

1 3.6 3.2

16

VI

3 176

1 1 alj nm. 1 3

2 2.3

1.3

2 1.1 2 1.1

1.2

nm. 1 1.1 8,5

VI

3 176

1 1 oldal fazék 2

4.4 2 4

3.1

2 3.3 4

4

VI

3 176

1 1 oldal fazék 2

4.4 2 4

3.3

1.3

3.3

VI

3 176

1 1 oldal fazék 2

2.3 2 3

3.2

3.3 4

4

VI

3 176

1 1 oldal fazék 2

2.2 2 3

3.2

3.3 4

4

VI

3 176

1 1 oldal fazék 2

2.4 2 3

3.1 3.2

4

1.3

VI

3 176

1 1 oldal fazék 2

2.2 2 3

1.4

1.3

1.3

VI

3 176


5 1?

3 3.2 1.3

4

1.3

VI

3 177

1 1 oldal korsó? 1 2

4.3 1.5 2 4 1.3 2 1.3 1.2 1.3

1.3

VI

3 177

1 1 oldal fazék 2

2.2 2 4

3.4

2 3.3 4

4

VI

3 178 1 1 1 perem hombár 1 1

3 2.5 2.8

4

17 2.4 VI

3 178 2 1 1 perem tál 1 11

3 2.1

3.1

3.7

2.5

14 E 1.2 VI

3 178

1 1 oldal gömbös testű e. 1 2

3 2.6

2 4 1.3

1.3

1.3

VI

3 178 3 1 1 perem hombár 1 3

3 2.5

1.3

2 1.2 1.3 1.2

4

20 P 1 VI

3 178 10 1 1 oldal fazék 3 5 4.2

3.1 3.2

4

3.1 3.2

VI

3 178

1 1 oldal fazék 2

2.2 2 5

3.1

VI

3 178

1 1 oldal fazék 2

2.2 4

1 3.1 3.6

VI

3 178

1 1 oldal fazék 2

2.2 4

3.2

2 2.2 4 2.2

VI

3 178

1 1 oldal fazék 2

2.3 4

1 2.1 3.1

VI

3 179 1 1 1 perem tál 1 4

3 2.6

1.3

2 1.4 1.3 1.4

1.3

26 E2;P1 VI

3 179 2 1 1 perem hombár 1 2

3 2.5

1.3

2 1.3 1.1 1.3

1.3

13 2.4 VI

3 179 3 1 1 perem nm. 1 4

3 2.5

4

2 1.1 1.3 1.1

1.3

VI

3 179

1 1 oldal nm. 1 4

3 2.1

4

2 1.1 1.3 1.1

1.1

VI

3 179

1 1 oldal nm. 1 4

3 2.1

4

2 1.1 1.3 1.1

1.2

VI

3 179

1 1 oldal nm. 1 4

3 2.4

2 4 1.3 2 1.1 1.3 1.1

1.1

VI

3 179

1 1 oldal nm. 1 14

3 2.1

1 3.3 1.3

VI

3 179

1 1 oldal nm. 1 8

3 6

2.1

VI

3 179 11 1 1 perem ? 2

2.2 3

4

nm.

VI

3 179

1 1 oldal nm. 2

2.2 3

1 3.1 3.2

4

3.1 3.2

VI

3 179

1 1 oldal fazék 2

2.2 4

3.1

1.3

1.3

VI

3 180

1 1 perem nm. 1 8

2 2.7

2.2

VI

3 181

1 1 alj nm. 1 4

2 13

3.4

2 3.4 4 3.4

3.2

2.2 12 1.2 7

VI

3 181

1 1 oldal nm. 1 14

3 3.4

1 3.1 1.3

VI

3 182


3 2.1 4.3.

1.3

1.2

1.2

VI

3 182

3 3 oldal nm. 1 8

3 2.3

2.5

VI

3 182


3 2.1 4.3.

4

2 1.4 1.2 1.4

1.4

VI

3 182


3 2.1 4.3.

1.3

2 1.4 1.1 1.4

1.2

VI

3 182


3 2.1

4

2 1.2 4

1.2

VI

293

293

MA

SE

K Z

SÓ

FIA

: RÓ

MA

I CS

ÁS

ZÁ

RK

OR

I TE

LE

PÜ

LÉ

SE

K K

ÁN

TO

RJÁ

NO

SI É

S P

ÓC

SP

ET

RI H

AT

ÁR

ÁB

AN

3 182

1 1 oldal nm. 1 3

2 1

1.2

2 1.2 4 1.2

1.3

VI

3 182

1 1 oldal nm. 1 2

3 2.6

4

1.2

1.1

VI

3 182

1 1 oldal nm. 1 4

3 13

1.3

1.2 1.3

1.2

VI

3 182

1 1 talp nm. 1 4

2 13

1.3

2 1.1 1.3 1.1

1.2

nm. nm. 1.1 nm.

VI

3 182 2 1 1 perem tál 1 11

2 7

3.5

3.6

3.5

21 P 2 VI

3 182 1 1 1 perem hombár 1 3

3 2.8

3.2

2 3.2 4 3.2

3.2

23 2.4 VI

3 182

1 1 alj nm. 1 14

3 2.1

1 3.2 4

VI

3 182

1 1 oldal fazék 2

2.5 2 4

3.2

2 3.3 4 3.2

3.2

VI

3 182

1 1 oldal fazék 2

2.3 4

3.3

2 3.3 4

1 3.3 4

VI

3 182

1 1 oldal fazék 2

2.2 2 3

1 3.2 4

4

4

VI

3 184 1 6 1 perem hombár 1 9

2 3.2

3.6

2 3.6 1.2 3.6

2.2

17 2 Sz

3 185 1, 4-6 25 1 profil fazék 2

2.3 5

1 3.3 4 2 3.5 4

1 3.5 3.2 1.3 3 nm. pá.: 19,

aá. kb. 8 1.2 III

3 185

1 1 oldal fazék 2

2.3 5

3.5

III

3 185

1 1 oldal nm. 1 2 1.3 1 2.1

4

1.3

2 1.3 3.1

III

3 186

1 1 oldal nm. 2

2.3 7

3.1

2 1.1 2.2

1.2

III

MASEK ZSÓFIA: CSÁSZÁRKORI TELEPÜLÉSEK.KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI HATÁRÁBÓL

294

KIDOBANDÓ

OLDAL!


294

TÁBLÁK

1. tábla

Kántorjánosi, M3–52. lh. 1.: szórvány; 2–4.: 12/13. obj.; 5–6.: 14/15. obj.; 7–9., 11.: 53/63. obj.; 10., 12–13.: 57/67. obj.


295

2. tábla

Kántorjánosi, M3–52. lh. 1.: 57/67. obj.; 2–6.: 68/78. obj.;

7.: 71/83. obj.; 8.: 68/78. obj.; 9–10.: 86/98. obj.; 11.: 112/126. obj.; 12–14.: 113/128. obj.


296

3. tábla

Kántorjánosi, M3–52. lh. 1–5.: 113/128. obj.; 6.: 115/130. obj.;

7.: 116/131. obj.; 8–9.: 118/134–135. és 132/160. obj.; 10–11.: 166/199. obj.


297

4. tábla

Kántorjánosi, M3–52. lh. 1‒4.: 166/199. obj.; 5.: 171/204. obj.; 6.: 112/116. obj.; 7.: 219/258. obj.; 8–16.: 220/259. obj.


298

5. tábla

Kántorjánosi, M3–52-52d. lh. 1–2.: 220/259. obj.; 3.: 165/198. obj.; 4.: 218/257. obj. 5–13.: 10028/10045. obj.


299

6. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1–6.: 10028/10045. obj.; 7.: 10032/10049. obj.


300

7. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1–4.: 10037/10055. obj.; 5.: 10039/10057. obj.;

6.: 10043/10067. obj.; 7.: 10046/10067. obj.; 8.: 10056/10078. obj.; 9.: 10062/10084. obj.; 10–12.: 10071/10094. obj.


301

8. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1.: 10073/10096. obj.; 2–10.: 10076/10100. obj.; 11.: 10077/10099. obj.


302

9. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1–2.: 10077/10099. obj.; 3–4.: 10083/10110. obj.;

5–7.: 10087/10114. obj.; 8.: 10217/10264. obj.; 9.: 10181/10227. obj.; 10–12.: 10128/10166.obj.


303

10. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1–4.: 10156/10196. obj.; 5–8.: 10158/10199. obj.; 9–10.: 10165/10207. obj.


304

11. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1–13.: 10165/10207. obj.


305

12. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1–2.: 10174/10220. obj.;

3.: 10194/10240. obj.; 4.: 10200/10246. obj.; 5–11.: 10207/10254. obj.; 12.: 10304/10353. obj.


306

13. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1.: 10304/10353. obj.; 2.: 10306/10355. obj.;

3–4., 6–7.: 10314/10364. obj.; 5.: 10310/10359. obj.; 8.: 10317/10369. obj.


307

14. tábla

Kántorjánosi, M3–52d. lh. 1.: szórvány; 2.: 207/254. obj. (?)


308

15. tábla

Kántorjánosi, M3–52–52d. lh. 1.: 10071/10094. obj.; 2.: szórvány; 3–4.: 10207/10254. obj.; 5.: 10071/10094. obj.;

6.: 10204/10251. obj.; 7.: 10251/10300. obj.; 8.: szórvány; 9.: 10092/10019. obj.; 10–12.: 220/259. obj.;

13.: 10207/10254. obj.; 14.: 220/259. obj.; 15.: 10041/10059. obj.; 16.: 220/259. obj.; 17–18.: 10037/10055. obj.


309

16. tábla

Kántorjánosi, M3–52–52d. lh.

1.: 10039/10057. obj.; 2.: 10187/10233. obj.; 3.: 10207/10254. obj.; 4.: 10226/10273. obj.; 5.: 222/265. obj.


310

17. tábla

Kántorjánosi, M3–52–52d. lh.1.: szarmata kori jelenségek (piros) és települési egységek

(1‒4.) az összesítő alaprajzon; 2.: a 1. települési egység szerkezete; 3.: 3. települési egység; 4.: 2. települési egység;

5.: 4. települési egység (2‒5.: kék: külső kemencék sütőfelületei; piros: szarmata kori jelenségek; szürke: egyéb jelenségek).


311

18. tábla

Kántorjánosi, M3–52–52d. lh. 1-2. A 14/96. sz. kemence munkagödrének metszete

az ideiglenes szelvényfalban, és a feltárt objektum D felől; 3.: az 53/63., 80. sz. gödörbe telepített külső kemence;

4.: a 9/10. sz. két kutyaváz; 5. a 10028/10045. sz. külső kemence sütőfelülete; 6.: a 10166/10210., 10211. sz. külső kemence.


312

19. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1‒5.: 4/4. obj.; 6‒10.: 5/5. obj.;

11.: 11/11. obj.; 12.: 12/12. obj.; 13.: 15/15. obj.; 14.: 24/24. obj.; 15.: 5/35. obj.; 16.: 26/26. obj.


313

20. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1‒5.: 5/35. obj.; 6‒11.: 40/41. obj.; 12.: 70/72. obj.


314

21. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1‒2.: 70/72. obj.; 3.: 71/73. obj.; 4.: 72/74. obj.;

5‒11.: 73/75. obj.; 12‒13.: 79/81. obj.; 14.: 82/84. obj.; 15., 17.: 80/82. obj.; 16., 18.: 85/87. obj.


315

22. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1., 3.: 94/96. obj.; 2., 4‒10.: 112/114. obj.; 11‒12.: 148/160. obj.; 13.: 1426153. obj.


316

23. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 156/170. obj.; 2.: 162/175. obj.;

3.: 162/176. és 194/226. obj.; 4‒9.: 162/176. obj.; 10‒11.: 163/178. obj.; 12‒14.: 165/181. obj.


317

24. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 169/185. obj.; 2.: 170/186. obj.; 3., 5‒7.: 172/188. obj.;

4.: 172/188. és 172/231. obj.; 8.: 180/196. obj.; 9.: 181/197. obj.; 10., 12.: 194/226. obj.; 11.: 193/225. obj.; 13.: 172/231. obj.


318

25. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1‒4.: 172/231. obj.; 5‒15.: 198/233. obj.


319

26. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1., 3.: 200/236. obj.; 2.: 201/237. obj.; 4‒6.: 218/255. obj.; 7‒9.: 219/256. obj.


320

27. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 219/256. obj.; 2‒3.: 220/257. obj.; 4‒5.: 246/284. obj.;

6.: 261/301. obj.; 7.: 252/291. obj.; 8.: 259/298. obj.; 9.: 262/303. obj.; 10‒12.: 264/307. obj.


321

28. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1‒3.: 266/311. obj.; 4.: 268/313. obj.; 5.: 283/328. obj.;

6.: 281/326. obj.; 7‒8.: 298/343. obj.; 9.: 301/346. obj.; 10.: 309/355. obj.; 11.: 281/359. obj.; 12‒13.: 298/376. obj.


322

29. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 303/381. obj.; 2.: 307/385. obj.; 3‒5., 7., 9.: 328/407. obj.;

6.: 328/407. és 328/430. obj.; 8.: 336/416. obj.; 10.: 338/419. obj.; 11.: 340/423. obj.


323

30. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 341/425. obj.; 2‒3., 5.: 343/429. obj.; 4., 6.: 328/430. obj.; 7.: 350/439. obj.; 8‒11.: 328/441. obj.


324

31. tábla


3.: 328/441.; 4.: 365/455. obj.; 5‒6.: 374/476. obj.; 7.: 384/485. obj.; 8‒9.: 385/486. obj.


325

32. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 385/486. obj.; 2‒6.: 388/489. obj.; 7‒8.: 387/498. obj.; 9.: 445/558.


326

33. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 454/567. obj.; 2.: 514/632. obj.; 3.: 544/665. obj.;

4.: 545/666. obj.; 5.: 547/668. obj.; 6.: 555/676. obj.; 7.: 557/678. obj.; 8‒10.: 560/682. obj.; 11‒12.: 560/684. obj.


327

34. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1.: 561/685. obj.; 2‒4.: 568/690. obj.; 5.: szórvány; 6.: 486/600. obj.


328

35. tábla

Pócspetri, M3‒201. lh. 1‒2.: szórvány; 3.: 5/5. obj.; 4.: szórvány;

5.: 200/236. obj.; 6‒7.: szórvány; 8.: 4/4. obj.; 9‒10., 12.: szórvány; 11.: 4/4. árok


329

36. tábla


3.: 328/430. és 328/591. obj.; 4.: 280/325. obj.; 5‒6.: 343/439. obj.; 7.: 486/600. obj.


330

37. tábla

Pócspetri, M3–201. lh. 1.: római pohár talptöredéke, 259/298. obj.; 2.: barbotindíszes római peremtöredék, 365/455. obj.;

3–4.: bikónikus edénytöredékek, 264/307. és 555/676. obj.; 5–6.: késő császárkori gyorskorongolt szemcsés kerámia,

547/668. és 560/682. obj.; 7.: kiegészített korsó, 219/256. obj.; 8–14.: válogatás a 328. obj. sz. leégett ház anyagából.


331

38. tábla

Pócspetri, M3–201. lh. 1. a római kori települési egységek (I–IV., VI.), a kettős nagy árok (V.) és a szarmata temető

(VII.) elhelyezkedése; 2.: a II. települési egység nyugati része; 3.: III. települési egység; 4.: VI. települési egység;

5.: IV. települési egység (türkiz: római kor, narancs: ismeretlen kor; piros: késő bronzkor; lila: avar kori helyszíni keltezés).


332

39. tábla

Pócspetri, M3–201. lh. 1a.: a 328/407. ház foltrajza; 1b.: a 328/430. omladékréteg részletrajza; 2.: 328/407. foltfotó; 3.: 328/407.

omladék; 4.: a 328/407. ház metszete, bal oldalt a 328/441. edénycsoport és a 37. t. 14. edény töredékei; 5.: 172/188. kemencés épület;

6.: 210/247. középoszlopos épület.; 7.: az 560/681. sz. füstölőkemence keleti tüzelőgödre (682. str.) az utolsó égetés maradványaival.


333

40. tábla

Pócspetri, M3–201. lh. 1.: a 4/4. és 5/5. kettős árok középső szakasza,

baloldalt a körárkos szarmata temető kezdete, 2010. szeptember 3.; 2.: a 4/4. árok É felé; 3.:

4/4. árok É felől, a 143–144. mellékárkok indítása; 4.: 5/5. árok É felől; 5.: 5/35. sz. edénytöredékek az 5. árok betöltésében;

6–7.: 4/4. árokmetszetek É felől; 8.: a 4/4. árok a 156. és 157. sz. mellékárokkal; 9.: a 4/4. déli szakasza és a 695. mellékárok.


334

41. tábla

Pócspetri, M3–201. lh. 1.: a 4/4. és 5/5. kettős árok (türkiz) a lelőhely topográfiai térképén;

2. „Ördög hát” a III. katonai felmérésen; 3.: a Csörsz-árok ismert tiszántúli szakaszai Debrecen határáig és

Nyírábránynál (piros) ill. a külső sánccal összefüggésbe hozott települések (sárga); 4.: a 201. lelőhely légifelvétele, 2010. június 25.


335

IRODALOM

ELSŐ KATONAI FELMÉRÉS Arcanum DVD: Első Katonai Felmérés: Magyar Királyság –

Georeferált változat. Budapest, 2004.

MÁSODIK KATONAI FELMÉRÉS Arcanum DVD: Második Katonai Felmérés: Magyar Királyság

és a Temesi Bánság – Georeferált változat. Budapest, 2005.

HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS Arcanum DVD: Harmadik Katonai Felmérés: Osztrák–Magyar

Monarchia – Georeferált változat. Budapest, 2007.

BALÁS 1961 Balás V.: Az alföldi hosszanti földsáncok. RégFüz Ser II. Nr. 9.

Budapest, 1961.

BAJKAI 2012 Bajkai R.: Avar kori településrészletek Kántorjánosi és Pócspetri

határában. In: Szabó Á. – Masek Zs. szerk.: Ante viam stratam.

A Magyar Nemzeti Múzeum megelőző feltárásai Kántorjánosi és

Pócspetri határában az M3 autópálya nyírségi nyomvonalán.

Budapest, 2012. 407–480.

BALOGH 2001 Balogh Cs.: A szarmata kori füstölőkről. Késő szarmata telep

feltárása Dusnokon. In.: Kiss M. – Lengvári I. szerk.: A nép-

vándorláskor fiatal kutatóinak VII. összejövetele. Pécs, 1996.

szeptember 27–29. Pécs, 2001. 27–42.

BALLA 1974 Balla L.: Jazyg háború Dacia határain 107/108-ban. DMÉ 1972

(1974) 149–151.

BÁRÁNY 2012 Bárány A.: Szarmata kori kutyaleletek Pócspetri lelőhely állat-

csontanyagából. In: Szabó Á. – Masek Zs. szerk.: Ante viam

stratam. A Magyar Nemzeti Múzeum megelőző feltárásai Kán-

torjánosi és Pócspetri határában az M3 autópálya nyírségi nyom-

vonalán. Budapest, 2012. 519–544.

BARKÓCZI – BÓNIS 1954 Barkóczi L. – Bónis É.: Das frührömische Lager und die Wohn-

siedlung von Adony (Vetus Salina). ActaArchHung 4. (1954)

129–198.

BÉRES 2005 Béres M.: Cölöpvázas szarmata kori épületek a szatymazi

határban (Előzetes beszámoló). SzKMÉ 7. (2005) 199–234.

BENEA 2002 D. Benea: Römische Werkstätten in Dakien (I) (mit Bezugnahme

auf die Herstellung von Schmuckstücken und militärische Aus-

rüstungsgegenstände aus Bronze). In: J. Rajtár – K. Pieta – K.

Kuzmová Hrsg.: Zwischen Rom und dem Barbaricum. Fest-

schrift für Titus Kolnik zum 70. Geburtstag. Nitra, 2002. 31–55.

BOLKO 1931 Bolko R.: A hullámvonaldíszítésű agyagvedrek elterjedése és

kormeghatározása. ArchÉrt 45. (1931) 257–265.

BÓNA 1986 Bóna I.: Szabolcs–Szatmár megye régészeti emlékei I. Római

kor. In: Entz G. szerk.: Szabolcs–Szatmár megye műemlékei I.

Budapest, 1986. 56–91.

BÓNA 1993 Bóna I.: A honfoglaláskor előtti kultúrák és népek. In: Csevernyák

I. szerk.: Szabolcs–Szatmár–Bereg megye monográfiája 1. Törté-

nelem és kultúra. Nyíregyháza, 1993. 63–137.

BUDINSKÝ-KRIČKA – LAMIOVÁ-

SCHMIEDLOVÁ 1990

V. Budinský-Krička – M. Lamiová-Schmiedlová: A Late 1st

century B.C. – 2nd century A.D. Cemetery at Zemplín. SlovArch

38.2. (1990) 245–344.


336

VON CARNAP-BORNHEIM 2001 C. von Carnap-Bornheim: Das Waffengrab von Geszteréd (Komitat

Szabolcs–Szatmár–Bereg) aus „germanischer” Sicht. In: Istvánovits

E. – Kulcsár V. Hrsg.: International Connections of the Barbarians

of the Carpathian Basin in the 1st–5th Centuries A.D. Aszód –

Nyíregyháza, 2001. 125–138.

CSALLÁNY 1941 Csallány D.: A szentes–nagyhegyi gepida sírlelet (1939) és

régészeti kapcsolatai. ArchÉrt Ú. f. 2. (1941) 127–143.

CSALLÁNY 1956 Csallány D.: Csenger–Dombkert. ArchÉrt 83. (1956) 102.

CSONKA 2009 Romsics I. szerk.: Csonka Mihály élete és világképe. Budapest,

2009.

DINNYÉS 2011 Dinnyés I.: A kvád és a szarmata településterület viszonya a

császárkorban Pest megye ÉK-i részén. In: Kővári K. – Miklós

Zs. szerk.: „Fél évszázad terepen”. Tanulmánykötet Torma István

tiszteletére 70. születésnapja alkalmából. Budapest, 2011. 279–287.

DOMBORÓCZKI 1997 Domboróczki L.: Mezőszemere–Kismari-fenék. In: Raczky P. –

Kovács T. – Anders A. szerk.: Utak a múltba – Paths into the

Past. Az M3-as autópálya régészeti leletmentése – Rescue

excavations on the M3 motorway. Budapest, 1997. 99–102.

FISCHL 1995 Fischl K.: Előzetes jelentés a Csörsz-árok kutatásáról Csincsén.

SMK 11. (1995) 33–46.

GALLINA 2000 Gallina Zs.: Tüzelőberendezések egy szarmata településen. –

Feuerungsanlagen in einer sarmatischen Siedlung (Kecskemét–

Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely). In: Bende L. – Lőrinczy

G. – Szalontai Cs. szerk.: Hadak útján. A Népvándorláskor Fiatal

Kutatóinak 10. Konferenciája. Domaszék 1999. szeptember 27–

30. Szeged, 2000. 35–46.

GARAM 1969 É. Garam: Angaben zur Stratigraphie der Längswälle der

Tiefebene. MFMÉ 1969/2. 113–116.

GARAM – PATAY – SOPRONI 2003 Garam É. – Patay P. – Soproni S.: Sarmatisches Wallsystem im

Karpatenbecken. Budapest, 20032. (Zweite, erweiterte Ausgabe)

GINDELE 2010 R. Gindele: Die Entwicklung der kaiserzeitlichen Siedlungen im

Barbaricum im nordwestlichen Gebiet Rumäniens. Satu Mare,

2010.

GINDELE 2011 R. Gindele: Auf der Töpferscheibe gefertigte römerzeitliche

Keramik im oberen Theiss-Becken. In: J. Bemmann u. a. Hrsg.:

Drehscheibentöpferei im Barbaricum: Technologietransfer und

Professionalisierung eines Handwerks am Rande des Römischen

Imperiums. Akten Internat. Tagung in Bonn vom 11. bis 14. Juni

2009. Bonner Beitr. zur Vor- und Frühgesch. Arch. 13. Bonn,

2011. 429–444.

GINDELE – ISVÁNOVITS 2009 E. Istvánovits – R. Gindele: Die römerzeitliche Siedlung von

Csengersima–Petea. Satu Mare, 2009.

GINDELE – ISTVÁNOVITS 2011 E. Istvánovits – R. Gindele: Die Römerzeitliche Töpferöfen von

Csengersima–Petea. Satu Mare, 2011.

GUDEA 1998 N. Gudea: Vase romane cu decor lipit de la Porolissum. EphNap

8. (1998) 145–213.

HAJDÚ et AL. 1997 Hajdú Zs. – M. Nepper I. – Sz. Máthé M. – Raczky P. –

Kriveczky B. – Csányi M. – Tárnoki J.: Polgár–Kengyel-köz. In:

Raczky P. – Kovács T. – Anders A. szerk.: Utak a múltba – Paths


337

into the Past. Az M3-as autópálya régészeti leletmentése – Rescue

excavations on the M3 motorway. Budapest, 1997. 106–109.

HULLÁM 2012 Hullám D.: A Przeworsk-kultúra hamvasztásos temetkezéseinek

időrendi vizsgálata a Kárpát-medence északkeleti részén. In:

Petkes Zsolt szerk.: Hadak Útján XX. A Népvándorláskor Fiatal

Kutatóinak XX. Összejövetelének konferencia-kötete. Budapest –

Szigethalom, 2010. október 28–30. Budapest, 2012. 83–97.

HULLÁM 2012b Hullám D.: Római császárkori temetkezések Kántorjánosi és

Pócspetri határában. In: Szabó Á. – Masek Zs. szerk.: Ante viam


torjánosi és Pócspetri határában az M3 autópálya nyírségi

nyomvonalán. Budapest, 2012. 351–394.

ISTVÁNOVITS 1986 Istvánovits E.: Északkelet-Magyarország területének római kori

története. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1986.

ISTVÁNOVITS 1990 Istvánovits E.: A Felső–Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei.

2–3. századi sírok Tiszavasváriból. JAMÉ 27-29. [(1984–86)

1990] 83–133.

ISTVÁNOVITS 1993 Istvánovits E.: Az apagyi császárkori telep. JAMÉ 33–35.

[(1990–1992) 1993] 9–33.

ISTVÁNOVITS 1999 E. Istvánovits: Tiszavasvári–Városföldje, Jegyző-tag. A settle-

ment of the 5th century. JAMÉ 41. (1999) 173–254.

ISTVÁNOVITS 2002 E. Istvánovits: Römische Münzen im oberen Theißgebiet. In: J.

Rajtár – K. Pieta – K. Kuzmová Hrsg.: Zwischen Rom und dem

Barbaricum. Festschrift für Titus Kolnik zum 70. Geburtstag.

Nitra, 2002. 275–286.

ISTVÁNOVITS 2007 Istvánovits E.: Császárkori/kora népvándorlás kori teleprészlet

Nyíregyházán. JAMÉ 41. (2007) 155–203.

ISTVÁNOVITS – ALMÁSSY 2006 Istvánovits E. – Almássy K.: Nyíregyháza–Felsősima, Gyebrás-

tanyától ÉK-re. RKM 2005. 289.

ISTVÁNOVITS – LŐRINCZY –

PINTYE 2005

Istvánovits E. – Lőrinczy G. – Pintye G.: A szegvár–oromdűlői

császárkori telep. MFMÉ – StudArch 11. (2005) 51–115.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1993 E. Istvánovits – Kulcsár V.: New archaeological phenomena in

the ethnical picture of Eastern Hungary after the Marcomannic–

Sarmatian war. Specimina Nova 9. (1993) 27–35.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1994 E. Istvánovits – V. Kulcsár: Roman and Germanic elements in

the armament of the barrowgraves of the 2nd–3rd centuries A.D.

in the Great Hungarian Plain. In: Cl. von Carnap-Bornheim

Hrsg.: Beiträge zu römischer und barbarischer Bewaffung in den

ersten vier nachristlichen Jahrhunderten. Marburger Kolloquium

1994. Lublin – Marburg, 1994. 405–416.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 1995 Istvánovits E. – Kulcsár V.: Szálfegyverek és íjak a Dunától

keletre fekvő kárpát-medencei szarmata Barbaricumban. Stich-

waffen und Bögen im östlich der Donau gelegenen sarma-

tischen Barbaricum des Karpatenbeckens. Altum Castrum. A

visegrádi Mátyás Király Múzeum füzetei 4. (1995) 9–32.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2000 E. Istvánovits – V. Kulcsár: Iranian–Germanic contacts in the Sarma-

tian Barbaricum of the Carpathian Basin. In: M. Maczynska – T.

Grabarczyk Hrsg.: Die spätrömische Kaiserzeit und die frühe Völker-

wanderungszeit in Mittel- und Osteuropa. Łódz 2000. 237–260.


338

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2000b Istvánovits E. – Kulcsár V.: Könyvismertetés. Vaday Andrea –

Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Bíró Katalin – Florin

Gogâltan – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt–Kistér.

Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely leletmentő ásatása az

M3-as autópálya nyomvonalán. Szerk. Petercsák Tivadar – Szabó J.

József. Dobó István Vármúzeum, Eger 1999. p. 367, 18 térkép, 99

rajz- és 14 fotótábla. MFMÉ – StudArch 6. (2000) 503–506.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2003 E. Istvánovits – V. Kulcsár: Some traces of Sarmatian–Germanic

contacts in the Great Hungarian Plain. In: Cl. von Carnap-

Bornheim Hrsg.: Kontakt – Kooperation – Konflikt. Germanen

und Sarmaten zwischen dem 1. und dem 4. Jahrhundert nach

Christus. Schriften des Archäologischen Landesmuseums 1.

Neumünster, 2003. 227–238.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR 2006 Istvánovits E. – Kulcsár V.: Az első szarmaták az Alföldön

(Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról). JAMÉ 48.

(2006) 203–236.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR – VON

CARNAP-BORNHEIM 2006

E. Istvánovits – V. Kulcsár – Cl. von Carnap-Bornheim: The

barbarian warrior burial from Tiszalök–Rázompuszta in the 3rd

century history of the Upper Tisza Region. AK 36. (2006) 91–110.

ISTVÁNOVITS – KULCSÁR – MÉRAI

2011

E. Istvánovits – V. Kulcsár – D. Mérai: Roman Age Barbarian

Pottery Workshops in the Great Hungarian Plain. In: Bemmann,

J. u. a. Hrsg.: Drehscheibentöpferei im Barbaricum: Techno-

logietransfer und Professionalisierung eines Handwerks am

Rande des Römischen Imperiums. Akten Internat. Tagung in Bonn

vom 11. bis 14. Juni 2009. BBVFA 13. Bonn, 2011. 333–355.

ISTVÁNOVITS – KURUCZ 1992 Istvánovits E. – Kurucz K.: Mátészalka és környékének története

az őskortól a népvándorláskorig. In: Újváry Z. szerk.: Mátészalka

története. Debrecen, 1992. 21–84.

KERÉNYI 1955–56 Kerényi A.: A magyarországi szarmata pénzek. NK 54-55.

(1956) 14–20.

KISS 1961 Kiss L.: Régi Rétköz. Budapest, 1961.

KOROM 2005 Korom A.: Adatok a barbotindíszes meredek falú tálak kérdéséhez

a káposztásmegyeri császárkori telep kapcsán. Angaben zur Frage

der steilwandigen Schüsseln mit Barbotinverzierung in Ver-

bindung mit der Kaiserzeitlichen Siedlung von Káposztás-

megyer. BudRég 39. (2005) 71–88.

KŐHEGYI 1969 Kőhegyi M.: A Szentes–Berekháti későszarmata telep két

vasmécsese. MFMÉ 1969/1. 97–106.

KŐHEGYI – VÖRÖS 2011 Kőhegyi M. – Vörös G.: Madaras–Halmok. Kr. u. 2–5. századi

szarmata temető. MSzTRT. Szeged, 2011.

KULCSÁR 1997 Kulcsár V.: Császárkori telepásatások a 2. számú főút nyom-

vonalában (Előzetes jelentés). PMMF 4. (1997) 374–377.

LOVÁSZ 1997 Lovász E.: Mezőkövesd–Mocsolyás. In: Raczky P. – Kovács T. –

Anders A. szerk.: Utak a múltba – Paths into the Past. Az M3-as

autópálya régészeti leletmentése – Rescue excavations on the

M3 motorway. Budapest, 1997. 124–126.

MIKS 2007 Ch. Miks: Studien zur römischen Schwertbewaffnung in der Kai-

serzeit. Kölner Studien Bd. 8. Rahden/Westfalen, 2007.


339

M. NEPPER 1984 M. Nepper I.: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes Ártánd–

Kisfarkasdombon. DMÉ 1981 (1984). 1–49.

M. NEPPER 1985 M. Nepper I.: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes Ártánd–

Nagyfarkasdombon. DMÉ 1982 (1985). 101–249.

KULCSÁR – VÖRÖS 1989 Kulcsár V. – Vörös I.: Szarmata telep Lajosmizse határában.

Leletmentés az M5 útnál. (Adalék a római kori utakhoz.)

Cumania 11. (1989) 67–93.

MASEK 2011 Masek Zs.: Adatok a Marosszentanna–Csernyahov-kultúra és az

alföldi késő szarmata – hun kori kerámiaanyag kapcsolataihoz

In: Körösfői Zs. szerk.: Erdély és kapcsolatai a kora népvándorlás

korában. Székelykeresztúr, 2011. 249–292.

MASEK 2012 Masek Zs.: Kora népvándorlás kori települések kutatása

Rákóczifalva–Bagi-földek 5.–8.–8A. lelőhelyek területén. In:

Petkes Zsolt szerk.: Hadak Útján XX. A Népvándorláskor Fiatal

Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete. Budapest –

Szigethalom, 2010. október 28–30. Budapest, 2012. 43–59.

MATEI – STANCIU 2000 A. V. Matei – I. Stanciu: Vestigii din epoca romană (sec. II–IV p.

Chr.) în spaţiul nord-vestic al României. BMP II. Zalău – Cluj-

Napoca, 2000.

MGAH II 2005 I. Bóna – É. Garam – T. Vida Hrsg.: Gepidische Gräberfelder im

Theissgebiet II. MGAH Vol. 2. Budapest, 2005.

MRT 10 Jankovich Bésán D. szerk.: Békés megye régészeti topográfiája.

Békés és Békéscsaba környéke I–II. MRT 10. Budapest, 1998.

NÉMETH 1973 Németh P.: Nyíregyháza földjének régészeti leletei az őskortól a

magyar középkorig. In: Németh P. – Mező A.: A régi Nyíregyháza.

Nyíregyháza, 1973. 7–27.

NÉMETH 1973b Németh P.: Tyukod, Rákóczi u. 59. RégFüz Ser. I. 26. (1973) 53.

NOWAKOWSKI 2003 W. Nowakowski: Die Balten – nördliche Nachbarn der Vandalen.

In: A. Kokowski – Ch. Leiber Hrsg.: Die Vandalen: die Könige –

die Eliten – die Krieger – die Handwerker. Nordstemmen, 2003.

359–375.

OPREANU 1997 C. H. Opreanu: Dakien und die Jazygen während der Regierung

Trajans. AMP 21. (1997) 269–279.

OPREANU 2004–2005 C. H. Opreanu: Influenţe culturale nordice de factură germanică

în Transilvania la începutul epocii migraţiilor. EphNap 14-15.

(2004–2005) 167–176.

OZSVÁTH 2003 Ozsváth G. D.: Kézimalomkövek az M5 autópálya nyomvonalán

(Kiskundorozsma–Nagyszék). In: Szalontai Cs. szerk.: Úton–

útfélen. Múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán.

Szeged, 2003. 133–139.

PATAY 2006 Patay P.: A Bácska–Kiskunság–Körös-menti Ördög árka.

ComArchHung 2006. 107–120.

PATAY 2007 Patay P.: A Bácska–Kiskunság–Körös-menti Ördög árka II.

ComArchHung 2007. 111–138.

PÁRDUCZ 1935 Párducz M.: Adatok az Alföld rómaikori kerámiájához. Dolg 11.

(1935) 175–203.

PÁRDUCZ 1941 Párducz M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon I.

ArchHung 25. Budapest 1941.


340

PÁRDUCZ 1944 Párducz M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon II.

ArchHung 28. Budapest 1944 (1947).

PÁRDUCZ 1950 Párducz M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon III.

ArchHung 30. Budapest 1950.

PÁRDUCZ 1959 Párducz M.: Archäologische Beiträge zur Geschichte der

Hunnenzeit in Ungarn. ActaArchHung 11. (1959) 309–398.

PÁRDUCZ 1960 Párducz M.: Hunkori szarmata temető Szeged–Öthalmon. MFMÉ

1958–59 (1960). 71–99.

PÁRDUCZ – KOREK 1958 Párducz M. – Korek J.: Császárkori telep Ózdon. ArchÉrt 85.

(1958) 18–36.

PETŐ 1992 Pető M.: Szarmata falvak a dél-pesti síkságon (Beszámoló az M0

autópálya nyomvonalán 1987–1989-ben végzett leletmenté-sekről).

In: Havassy P. – Selmeczi L. szerk.: Régészeti kutatások az M0

autópálya nyomvonalán II. BTM Műhely 6. Budapest, 1992. 7–39.

PINTYE 2006 Pintye G.: Szarmata településrészlet Nyírtura–Várrét közeléből

(Nyíregyháza, keleti elkerülő út 37. lh.) JAMÉ 48. (2006) 239–254.

PINTYE 2008 Pintye G.: Egy beregsurányi típusú pecsételt edény szarmata

sírból (M3 autópálya 148/b. lelőhely, Nyíregyháza–Rozsrétszőlő,

Szelkó-dűlő). JAMÉ 50. (2008) 271–279. RIC H. Mattingly – E. A. Sydenham et al.: Roman Imperial Coinage.

London, 1923–1994.

ROSTA – LICHTENSTEIN 2011 Rosta Sz. – Lichtenstein L.: Egy szarmata telep a 2–3. század

fordulóján. In: Somogyvári Á. – Székely Gy. szerk.: A Barbaricum

ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konfe-

rencia előadásai. ArchCum 1. Kecskemét, 2011. 85–119. RÓZSA 2000 Rózsa Z.: Késő szarmata teleprészlet Orosháza északi határában.

In: Bende L. – Lőrinczy G. – Szalontai Cs. szerk.: Hadak útján.

A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak 10. Konferenciája. Domaszék

1999. szeptember 27–30. Szeged, 2000. 79–124.

B. SEY 1974 B. Sey K.: Tyukod. NK 72-73. (1974) 97.

SOPRONI 1969 Soproni S.: Limes Sarmatiae. ArchÉrt 96. (1969) 43–54.

SÓSKUTI 2010 Sóskuti K.: Szarmata településleletek egy gázszállító vezeték

Csongrád megyei szakaszáról Pusztaszertől Algyőig. In: Lőrinczy

G. szerk.: Pusztaszertől Algyőig. Régészeti lelőhelyek és leletek egy

gázvezeték nyomvonalának Csongrád megyei szakaszán. Szeged,

2010, 171–193.

STASIAK-CYRAN 2003 M. Stasiak-Cyran: Waren die Vandalen gute Jäger und Fischer?

In: A. Kokowski – Ch. Leiber Hrsg.: Die Vandalen: die Könige –

die Eliten – die Krieger – die Handwerker. Nordstemmen, 2003.

311–325.

SZALONTAI – TÓTH 2000 Szalontai Cs. – Tóth K.: Előzetes jelentés a Kiskundorozsma

határában végzett szarmata kori település- és temetőfeltárásról.

In: Bende L. – Lőrinczy G. – Szalontai Cs. szerk.: Hadak útján.

A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak 10. Konferenciája. Domaszék

1999. szeptember 27–30. Szeged, 2000. 59–79.

SZALONTAI – TÓTH 2003 Szalontai Cs. – Tóth K.: Szeged–Kiskundorozsma–Nagyszék II.

(26/72., M5 Nr. 34. lelőhely). In: Szalontai Cs. szerk.: Úton–útfélen.

Múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán. Szeged, 2003.

69–78.


341

VADAY 1989 A. H. Vaday: Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok.

Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen

Barbaricums. Antaeus 17–18. (1989), Budapest 1989.

VADAY 1994 A. Vaday: Late Sarmatian Graves and their Connections within

the Great Hungarian Plain. SlovArch 42/1. (1994) 105–124.

VADAY 1996 A. Vaday: Roman Period Barbarian Settlement at the Site of

Gyoma 133. In: S. Bökönyi red.: Cultural and Landscape Changes

in South-East Hungary II. Prehistoric, Roman Barbarian and

Late Avar Settlement at Gyoma 133 (Békés County Micro-

region). Budapest, 1996. 51–307.

VADAY 1999 A. Vaday: Sarmatian Settlements in the Great Hungarian Plain.

In: A. Vaday ed.: Pannonia and Beyond. Studies in Honour of

László Barkóczi. Antaeus 24. (1999) 547–562.

VADAY 2001 Vaday A.: Gondolatok a régészeti illemtanról egy könyv-

ismertetés kapcsán. MFMÉ – StudArch 7. (2001) 447–450.

VADAY et AL. 2011 A. H. Vaday – D. Jankovich Bésán – L. Kovács with contri-

butions of L. Bartosiewicz – A. M. Choyke – F. Gyulai in: Cs.

Bálint red.: Archaeological Investigations in County Békés

1986–1992. VAH 25. Budapest, 2011.

VADAY – HORVÁTH 1999 Vaday A. – Horváth F.: A szarmata telep értékelése. In: Petercsák

T. – Szabó J. J. szerk.: Kompolt–Kistér. Újkőkori, bronzkori,

szarmata és avar lelőhely. Leletmentő ásatás az M3-as autópálya

nyomvonalán. HMRK 1. Eger, 1999. 179–253.

VADAY – RÓZSA 2006 Vaday A. – Rózsa Z.: Szarmata telepek a Körös–Maros közén 1.

(Kondoros 124. lh. – Brusznyicki-tanya). SzKMÉ 8. (2006) 89–130.

VADAY – SZEKERES 2001 Vaday A. – Szekeres Á.: Megjegyzések az Alföld korai szarmata

telepeinek kérdéséhez. MFMÉ – StudArch 7. (2001) 231–298.

VÁRADI 2000 Váradi A.: Előzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és

késő népvándorlás kori teleprészletekről. In: Bende L. – Lőrinczy

G. – Szalontai Cs. szerk.: Hadak útján. A Népvándorláskor Fiatal

Kutatóinak 10. Konferenciája. Domaszék 1999. szeptember 27–

30. Szeged, 2000. 125–153.

VISY 1970 Zs. Visy: Die Daker am Gebiet von Ungarn. MFMÉ 1970/1. 5–29.

VÖRÖS 1991–92 Vörös G.: Késő szarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető

lelőhelyről. MFMÉ 1991–92/1. 11–30.

VÖRÖS 1998 Vörös G.: Településszerkezet és életmód az alföldi szarmaták

falvaiban. In: Havassy P. szerk.: Jazigok, roxolánok, alánok.

Szarmaták az Alföldön. Gyulai Katalógusok 6. Gyula 1998. 49–66.

WICKER 1994 Wicker E.: M5 125. Kiskunfélegyháza–Autóspihenő szarmata

kori település és temető. MKBKM 1994. 199–206.

WICKER 1995–96 Wicker E.: Egy szarmata falu külterülete. /M5 125. Kiskunfél-

egyháza – Izsáki út./ Feltárások az 1995–1996. évben. MKBKM

1995/1996. 73–80.

WICKER – KNIPL 2011 Wicker E. – Knipl I.: Árkok, sáncok, kérdések (Előzetes jelentés

Apostag – Szilas-Kelet lelőhelyen végzett feltárásról). In:

Somogyvári Á. – Székely Gy. szerk.: A Barbaricum ösvényein… A

2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai.

ArchCum 1. Kecskemét, 2011. 79–85.


342

KAISERZEITLICHE SIEDLUNGEN

IN DEN GEMARKUNGEN VON KÁNTORJÁNOSI UND PÓCSPETRI

Die vorliegenden Studien widmen sich der Analyse von zwei, auf der Trasse der Autobahn M3 in

der Nyírség freigelegten kaiserzeitlichen Siedlungen. Dénes Hullám wertet die dort ebenfalls entdeckten

Skelettgräber aus.

Vier Siedlungseinheiten konnten beim Fundort Kántorjánosi (M3–52–52d) identifiziert werden, die

räumlich in kleineren geschlossenen Gruppen nachweisbar sind. Die Grubenkomplexe, die zahlreichen

freistehenden Öfen und die relativ wenigen Gebäude verweisen auf einen Wirtschaftsbereich. Der

Charakter des Fundmaterials ist homogen, es kann auf Grundlage der Sigillaten (5 St.) und anderer

Keramiktypen in die Phasen C1b–C2 datiert werden, wobei sich ein Schwerpunkt in der Phase C2 und

hierbei im mittleren Drittel des 3. Jhs. n. Chr. abzeichnet. Formal ist die Keramik mit sarmatischen

Gebieten zu verbinden, der Nachweis entsprechender Beeinflussung aus anderen barbarischen

Nachbarterritorien ist nur bedingt möglich.

Im Gegensatz dazu steht das Bild einer komplexeren, mehrperiodischen Siedlung im Bereich des

Fundortes Pócspetri (M3–201). Das Fundmaterial aus einem eingetieften, niedergebrannten Grubenhaus

ist einzigartig. Die Keramik aus diesem Objekt ist handgeformt; sie kann auf der Basis der Parallelen

(besonders vom Fundort Csengersima–Petea) als przeworsk-artig beschrieben werden. Sie ist in die

Perioden B2/C1–C1a datierbar. Das Fundmaterial dieses Hauses zeigt keine Kontinuität mit der Keramik

der späteren Siedlung.

Die Mehrzahl der kaiserzeitlichen Objekte gehört zu einer Siedlung des 2–3. Jhs. n. Chr. (C1a–b),

die durch 24 terra sigillata-Scherben datierbar ist. Es handelt sich um eine Streusiedlung, die durch

größere Grubengruppen, einige Grubenhäuser, Außenöfen, einen Brunnen und ein mehrphasiges Graben-

system in einem gut begrenzten Bereich charakterisiert ist. Nachweisbar sind zudem Konstruk-tionen mit

zentraler Säule, die für das sarmatische Siedlungsgebiet typisch sind, sowie zwei Häuser mit gebautem

Innenofen. Ein große trapezförmiger Graben mit drei Eingängen und einem Grubenhaus in ihrem Inneren

ist ebenfalls erwähnenswert.

Das Fundmaterial ist sowohl technologisch wie auch formenmäßig vielfältig. Zusammenfassend ist

sowohl handgeformte als auch gedrehte Keramik nachweisbar, die von den benachbarten kaiserzeitlichen

Kulturen gut abzugrenzen ist. Das Inventar erlaubt einen Blick auf die Entwicklung der lokalen sarma-

tischen Töpferei.

Diese Siedlung wird von einem geraden Doppelgraben geschnitten, der in Süd-Nord-Richtung

verläuft. Er konnte auf einer Länge von circa 340 m freigelegt werden und ist in die späte Kaiserzeit

datierbar. Seine Funktion ist unsicher, es ist aber möglich, dass er dem System des sog. Äußeren-Csörsz-

Graben in der Nyírség angehört.

Am südlichen Teil des Grabungsgebietes kamen spätsarmatenzeitliche Gruben zum Vorschein, die

möglicherweise dem Rand einer großeren Siedlungseinheit zugerechnet werden kann. Sie sind zeitlich

mit dem sarmatischen Gräberfeld mit Kreisgräben parallelisierbar.

Die Kaiserzeit in der mittleren und nordöstlichen Nyírség war aufgrund fehlender größerer

Grabungen bislang kaum bekannt. Zudem war die kulturelle Zugehörigkeit der Bevölkerung des Gebietes

fraglich. Aufgrund der beiden hier vorgelegten Fundorte können wir vom Ende des 2. Jhs. n. Chr. bis zum

Ende der römischen Kaiserzeit mit Siedlungen rechnen, deren Skelettgräber vom sarmatischen Typ und

deren materielle Kultur dem sarmatischen Kreis zuweisbar sind. Trotz der Nähe der Täler der Kraszna

und der Szamos taucht hier keine gestempelte Keramik auf, was allerdings auch chronologische Ursachen

haben könnte. Das bekannte Fundmaterial beschreibt eine scharfe Grenzlinie vom Ende des 2. Jhs. n. Chr.

bzw. bis zur ersten Hälfte des 3. Jhs. n. Chr.; sie trennt die sarmatische materielle Kultur von jener

benachbarter barbarischer Kulturen der römischen Kaiserzeit am östlichen Rand der Nyírség. Vergleich-

bares wurde in der Region Érmellék und der Szilágyság-Hügellandschaft (Nordwest-Rumänien) beobachtet.

Függelék

SÁNDOR ILDIKÓ:

343

TERRA SIGILLATÁK KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI HATÁRÁBÓL

ÖSSZEFOGLALÓ

Kántorjánosi és Pócspetri lelőhelyekről 28 terra sigillata töredék került elő (M3–52 és M3–52d: 5 db; M3–201: 23 db.).

A leletanyagból hiányoznak a dél- és közép-galliai áruk; az edények Rheinzabern (17 darab, azaz 60,7%), Westerndorf (5 darab,

azaz 17,8%) és Pfaffenhofen (6 darab azaz 21,4%) műhelyeiben készültek. 16 edénytöredék a Drag 37, 4 darab tányértöredék a

Drag 31 és egy darab pohártöredék a Drag 33 típusba tartozik. 3 töredék típus szerint nem határozható meg pontosan, 4 további

töredék típusa egyáltalán nem azonosítható (összesen 7 darab). A leletanyag legkorábbi terra sigillatái a rheinzaberni Belsus I, az

E.25.26 tojásfüzér mestere, Belsus II, Belsus III, Firmus II, Atto és Attilius műhelyeiben készültek. A rheinzaberni áruk

Commodus–Septimius Severus koriak, a westerndorfi áruk a 3. század első harmadára, a pfaffenhofeni Dicanus műhelyéből

származó töredékek a 3. század második harmadára keltezhetők.

BEVEZETÉS

A Kántorjánosi–Homoki-dűlő nyugati pereme (M3–52. lh. és M3–52d. lh.) valamint Pócspetri–

Nyírjes-felső–Erdőszél (M3–201. lh.) lelőhelyeken1 összesen 28 darab terra sigillata edénytöredéket

találtak.2 (Vö. Térképmelléklet IV–VI.)

A Barbaricum felé irányuló kereskedelem a markomann–szarmata háborúk után lendült fel a

Pannonia és Dacia közötti térségben, főleg a Tisza felső szakaszán, a folyó bal oldalán és a Körösöktől

délre fordulnak elő elsősorban Rheinzabern, másodsorban Westerndorf és kisebb mennyiségben Pfaffen-

hofen termékei.3 Kivételt képez ez alól Cegléd és Abony térsége, ahol Rheinzabern és Westerndorf

esetében fordított az arány, a westerndorfi műhely áruja dominál a rheinzabernivel szemben, ami eltér a

Barbaricum többi lelőhelyén tapasztaltaktól.4

Szabolcs–Szatmár–Bereg megye területéről Istvánovits Eszter kandidátusi értekezése 12

lelőhelyről mindössze 27 db terra sigillatát tartalmaz.5 Közülük a legnagyobb mennyiséget a tiszavasvári

környéki szarmata telepanyagok szolgáltatták (összesen 20 töredéket, legtöbbet Tiszavasvári–

Józsefhalom, –Keresztfal és –Paptelekhát lelőhelyekről). A Csörsz-árok vonalán kívülről terra sigillata-

töredékek a Nyíregyháza–Északi temetőből (Morgó)6 és Orosról

7 voltak ismertek; a Rétközből, a Nyírség

keleti feléből és a Szatmár–Beregi-sík Magyarországra eső területéről addig egy sem került elő.8 A terra

sigillata áru között ezen a területen is a rheinzaberni műhely termékei voltak többségben, és kimutatható

volt a Drag 33. csészék alacsony száma más barbaricumi régiókhoz képest.9 A kántorjánosi szarmata

település a szarmata szállásterület legkeletebbi lelőhelye, ahonnan terra sigillatát ismerünk.

A KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI TERRA SIGILLATÁK

A Kántorjánosi és Pócspetri lelőhelyekről előkerült 28 db terra sigillata edénytöredék között nincs

dél- és közép-galliai, korai áru. Az edények Rheinzabern (60,7 %), Westerndorf (17,8 %) és Pfaffenhofen

1 A lelőhelyek leírását ld. itt, Bevezető, 15–23. 2 A települések és a leletanyag elemzését ld. MASEK 2012; a temetőkhöz ld. HULLÁM 2012. 3 VADAY 1998, 133. 4 GABLER 2011, 262. 5 ISTVÁNOVITS 1986, 83. 6 ISTVÁNOVITS 1986, Kat. 111. 7 ISTVÁNOVITS 1986, Kat. 129. (Nyíregyháza–Oros, Pazonyi-út). 8 ISTVÁNOVITS 1986, 83–85., 12. ábra. 9 ISTVÁNOVITS 1986, 86.


344

(21,4 %) műhelyeiből kerültek a Felső-Tisza-vidékére. A díszített és díszítetlen áruk aránya 57,1–17,8 %,

továbbá 10,7 %-át formailag bizonytalanul, 14,2 %-át pedig egyáltalán nem lehetett meghatározni.10

Műhely Drag. 37 Drag. 33 Drag. 31 Formailag nem meghatározható

Rheinzabern 11 1 3 2

Westerndorf 3? 1 1

Pfaffenhofen 5 1

1. táblázat

A kántorjánosi (M3–52–52d.) és pócspetri (M3–201.)

lelőhelyekről előkerült terra sigillata-töredékek műhely szerinti megoszlása.

A rheinzaberni műhelyhez köthető terra sigillaták mindegyike Pócspetriről került elő. Ezek közül

11 db Drag. 37 típusú tál része volt. Az egyik edény részben összeillő oldal- és aljtöredékei Belsus I

termékeként azonosíthatóak. Rajta a képmezőt lezáró kétágú fríz felett medaillonokban nyolcszirmú

virágok, közöttük ötágú virág részlete. A virágmotívum analógája megtalálható egy gorsiumi töredéken.11

A mestert H. Bernhard az I/b csoportba sorolta,12

a csoport működési idejének kezdetét Fischer 175

utánra teszi a regensburg–kumpfmühli táborra hivatkozva, tevékenységi idejük nagyjából a Commodus–

Severus kor időszakára tehető.13

Másik két töredék a Bernhard II/a csoport fazekasaihoz köthető, azon belül is az E 25/26 tojásfüzér

mestere: Belsus II, III; Firmus II; Atto és Attilus edényeivel mutatnak hasonlóságot. A díszítőmotívumok

egyenkénti vizsgálata alapján nem lehetett egy készítőmesterre szűkíteni a meghatározást. A csoport

szintén a Commodus–Severus korra keltezhető.

A rheinzaberni díszítetlen edények között három Drag. 31 tányér, egy Drag. 33 pohár és még két

töredék található, ez utóbbiakat formailag nem lehetett beazonosítani.

A kántorjánosi 52. és 52d. szarmata település öt terra sigillata edénytöredékéből az 52-ről

származó oldaltöredék minőségi jegyei alapján valószínűleg egy a Westerndorf műhelyéhez köthető

Drag. 31 tányér darabja. A pócspetri lelőhely öt töredékében szintén a westerndorfi műhely gyártmányai

ismerhetőek fel. Ezek közül három talán Drag. 37 tál, egy Drag. 31 tányér és az utolsó darab tipológiailag

nem meghatározható. A dombordíszes edényeken egyéb díszítés nem található.

A westerndorfi műhelyen belül Comitialis, Helenius és Onniorix csoportjainak termékeit lehet

elkülöníteni. Közülük Comitialis a korábbi, aki 175 után kezdhette meg működését,14

Helenius pedig a

későbbi, aki feltehetően Comitialisnál dolgozott fazekasként, mielőtt önálló műhelyt nyitott volna.15

Westerndorfot valószínűleg az első alemann betörések során pusztították el, 233 után már nem

exportált.16

A kántorjánosi 52d. lelőhelyről előkerült négy töredék Pfaffenhofen áruja, három darab összeillő,

egy edényhez tartozó. Mindkét edény Drag. 37. formájú tál. A kisebb darabon a tojásfüzér alatt talán egy

alak részlete tűnik fel, ezek alapján, a műhely kivételével, pontosabb meghatározása nem lehetséges.

A másik tál díszítései alapján, azaz a jellegzetes D1 tojásfüzér alatt gyöngysoros medaillonok

(Fölzer 830), bennük feltehetően kagylókkal (Fölzer 706) és közöttük rozettákkal, a pfaffenhofeni műhely

10 Az egy edényhez tartozó darabokat a statisztikában külön–külön számoltam. 11 GABLER 1972, 39., 167. rajz. 12 BERNHARD 1981, 84. 13 FISCHER 1990, 48. 14 PONS AENI 1976, 78. 15 GABLER – KELLNER 1994, 206. 16 GABLER 2007, 258.

SÁNDOR ILDIKÓ: TERRA SIGILLATÁK KÁNTORJÁNOSI ÉS PÓCSPETRI HATÁRÁBÓL

345

késői szakaszára keltezhető Dicanus-kör áruja.17

A D1 tojásfüzérrel díszített edények a Barbaricumban

eddig csak a Felső-Tisza-vidékén és a Pannoniától északabbra fekvő területeken találhatóak meg,18

délebbre a D3b típus fordul elő gyakrabban.19

A kántorjánosi tál díszítéseivel megegyező edény került elő

a kompolt–kistéri szarmata kori településről is.20

Pócspetriről öt Drag. 37 tál és egy formailag nem felismerhető töredék köthető a pfaffenhofeni

gyárhoz. Az egyik másodlagosan égett tál oldalán D3 típusú tojásfüzér látható, ez alapján szintén a Dicanus-

körhöz sorolható. A pfaffenhofeni gyár működési ideje i. sz. 210/220 és 259/260 közé keltezhető.21

KATALÓGUS

Kántorjánosi–Homoki-dűlő nyugati pereme, M3–52–52d. lh.

1. 257. obj. (Masek 2012, 5. tábla 4.)

Drag. 31 tál oldaltöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga, fehér szemcsés; barnásvörös.

Westerndorf

3. sz. első harmada

Ltsz.: MNM GSz 2011.1.33.1.22

2. 10114. obj. (1. tábla 12.; Masek 2012, 9. tábla 7.)

Drag. 37 tál oldaltöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; narancsosvörös, fényes.

Motívumok: tojásfüzér részlete, alatta nem meghatározható motívum.

Pfaffenhofen

3. sz. első fele

Ltsz.: MNM GSz 2011.2.18.20.

3. 10207. obj. (1. tábla 13.; Masek 2012, 11. tábla 10.)

Drag. 37 tál perem- és oldaltöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; vörös. 3 db ragasztva.

Motívumok: tojásfüzér (D1) alatt gyöngysoros medaillonokban (Fölzer 830) kagyló (Fölzer 706), felettük kis rozetták, köztük

oszloptag részlete. A motívumok elmosódottak, a tojásfüzér felső részét részben elsimították.

Pfaffenhofen

Dicanus-kör

3. sz. középső harmada

Ltsz.: MNM GSz 2011.2.36.44–45.

Pócspetri–Nyírjes-felső–Erdőszél, M3–201. lh.

4. 4. obj. (árok) (1. tábla 2.; Masek 2012, 19. tábla 1.)

Drag. 37 tál peremtöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; vörösesbarna.

Motívumok: tojásfüzér (RI–FI. 1963, E25/26, 302–303) alatt kettős bordázott félkörívben (RI–FI. 1963, KB90, 277)

gyümölcskosár (RI–FI. 1963, O26, 221), alatta kétoldalt kétágú növény részlete, mellette függőleges irányú gyöngysor tetején

rácsozott korong (RI–FI. 1963, O90, 232), ettől jobbra kettős sima medaillonban (RI–FI. 1963, K19a, 266) nem meghatározható

motívum, a képmező alsó részén kétágú levelek (RI–FI. 1963, P 145(?), 213–214) részlete.

Rheinzabern

E 25/26 tojásfüzér mestere; Belsus II, III; Firmus II; Atto; Attilus

Commodus–Severus kor

Ltsz.: MNM GSz 2011.3.2.1.

5. 40. obj. (kút) (1. tábla 9.; Masek 2012, 20. tábla 6.)

Drag. 31 tál talpgyűrű- és aljtöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; narancsosvörös. Rajta ujjlenyomatok.

Rheinzabern

17 GABLER 1992, 152. 18 Kompolt–Kistér, továbbá szlovákiai lelőhelyekről, ld. KUZMOVÁ – ROTH 1988. 19 VADAY 1999, 194. 20 VADAY 1999, 77. tábla 13. 21 CHRISTLEIN 1976, 79. 22 MNM GSz = Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Germán – Szarmata Gyűjtemény.


346


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.17.1.

6. 73. obj. (gödör) (1. tábla 3.; Masek 2012, 21. tábla 5.)

Drag. 37 tál oldaltöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; vörösesbarna.

Rajta tojásfüzér (RI–FI. 1963, E 25/E26, 302–303) részlete.

Rheinzabern

E 25/26 tojásfüzér mestere; Belsus II, III; Firmus II; Atto; Attilus


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.27.14.


Drag. 37 tál aljtöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; vörösesbarna. Rajta nem meghatározható motívum.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.27.15.

8. 79. obj. (gödör) (1. tábla 10.)

Drag. 33 pohár aljtöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; narancsosvörös.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.30.1.


Drag. 37 tál peremtöredéke. Agyag/bevonat: világosbarna, enyhén rózsaszínű; barnásvörös, fekete; másodlagosan égett.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.43.9.


Drag. 37 tál peremtöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; vörösesbarna. Rajta nem meghatározható tojásfüzér részlete.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.43.11.


Drag. 37 tál oldaltöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; szürkére és feketére égett. Motívumok: tojásfüzér (D3) részlete.

Pfaffenhofen

Dicanus-kör

3. sz. középső harmada

Ltsz.: MNM GSz 2011.3.51.2.

12. 162. és 194. obj. (gödör) (1. tábla 1.; Masek 2012, 23. tábla 3.)

Drag. 37 tál oldal- és aljtöredékei (öt darab). Agyag/bevonat: rózsaszínű; barnásvörös, enyhén fényes. Motívumok: két bordázott

kettős medaillonban (RI–FI. 1963, K56, 272) vsz. nyolcszirmú virág (RI–FI. 1963, O37, 224), a medaillonok között ötágú virág

(RI–FI. 1963, O52, 228), alatta a képmezőt lezáró kétágú növényi fríz (RI–FI. 1963, R36, 290). A MNM GSz 2011.3.66.2.

összeillik a MNM GSz 2011.3.53.1. két töredékével.

Rheinzabern

Belsus I


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.53.1; 2011.3.66.1; 2011.3.66.2.

13. 162. és 194. obj. (gödör)

Terra sigillata edény hasadt oldaltöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga, piros és fehér szemcsés; vörös. Külső felülete letörött,

belső oldalán a máz erősen kopott.

Westerndorf


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.53.19.


347

14. 172. obj. (ház) (1. tábla 7.; Masek 2012, 24. tábla 3.)

Drag. 31 tál peremtöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; vörösesbarna.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.59.1.

15. 186. obj. (épület)

Tál peremtöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; vörösesbarna; erősen kopott.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.63.1.


Drag. 31 tál peremtöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; barnásvörös, matt.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.65.1.

17. 220. obj. (gödör)

Edény díszítetlen oldaltöredéke. Agyag/bevonat: narancssárga; barnásvörös; másodlagosan enyhén égett. Felszíne kopott.

Rheinzabern


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.81.1.

18. 268. obj. (gödör)

Drag. 37 (?) tál oldaltöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; vörös.

Westerndorf


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.96.1.

19. 268. obj. (gödör)

Drag. 37 tál oldaltöredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; vörös, fényes. Rajta tojásfüzér részlete (RI–FI. 1963, E1, 296).

Rheinzabern

BF Attoni; Cerialis I, IV, V; Arvernicus–Lutaevus; Comitialis I; Belsus I.


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.96.2.

20. 283. obj. (árok)

Edény oldaltöredéke. Agyag/bevonat: halvány narancssárga; narancsosvörös.

Pfaffenhofen

3. sz. első fele

Ltsz.: MNM GSz 2011.3.98.2.

21. 281. obj. (ház)

Drag. 37 (?) tál talpgyűrű-töredéke. Agyag/bevonat: rózsaszínű; narancsosvörös.

Westerndorf


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.99.1.

22. Szórvány

Drag. 37 (?) tál oldaltöredéke. Egyenes, korongolt, piros és fehér szemcsés, homokkal soványított, téglaszínű, piros és fehér

szemcsés; vörösesbarna. Motívumok: nem meghatározható tojásfüzér részlete.

Westerndorf


Ltsz.: MNM GSz 2011.3.151.4.


348

TÁBLA

1. tábla

Pócspetri, M3–201. lh. 1.: Drag. 37 tál, Kat. 12.; 2.: Drag. 37 tál, Kat. 4.; 3.: Drag. 37 tál, Kat. 6.; 4.: Drag. 37 tál, Kat. 9.; 5.: Drag. 37 tál, Kat. 10.; 6.: Drag. 37 tál, Kat. 7.; 7.: Drag. 31 tál, Kat. 14.; 8.: Drag. 31 tál, Kat. 16.; 9.: Drag. 31 tál, Kat. 5.; 10.:

Drag. 33 pohár, Kat. 8.; 11.: Drag. 37 tál, Kat. 11. Kántorjánosi, M3–52d. lh. 12.: Drag. 37 tál, Kat. 2.; 13.: Drag. 37 tál, Kat. 3.


349

IRODALOM

BERNHARD 1981 H. Bernhard: Zur Diskussion um die Chronologie Rheinzaberner

Relieftöpfer. Germania 59. (1981) 79–93.

FISCHER 1990 T. Fischer: Das Umland des römischen Regensburg. Münchner

Beiträge zu Vor- und Frühgeschichte 42. München, 1990.

FÖLZER 1913 E. Fölzer: Die Bilderschüsseln der ostgallischen Sigillata-Manu-

fakturen. Trier, 1913.

GABLER 1972 D. Gabler: Sigillaten auf dem Gebiet des Palatiums von Gorsium.

Alba Regia 13. (1972) 9–68.

GABLER 2011 Gabler D.: Terra sigillaták Cegléd és Abony határából. StudCom

31. (2011) 254–285.

GABLER – KELLNER 1994 D. Gabler – H.-J. Kellner: Die Bildstempel von Westerndorf II.

Helenius und Onniorix. Bayerische Vorgeschichtsblätter 58.

(1994) 185–270.

GABLER – VADAY 1986 D. Gabler – A. Vaday: Terra sigillata im Barbaricum zwischen

Pannonien und Dazien. FontArchHung. 1986.

GABLER – VADAY 1992 D. Gabler – A. Vaday: Terra sigillata im Barbaricum zwischen

Pannonien und Dazien. Teil 2. ActaArchHung 44. (1992) 83-161.

HULLÁM 2012 Hullám D.: Római császárkori temetkezések Kántorjánosi és





ISTVÁNOVITS 1986 Istvánovits E.: Északkelet-Magyarország területének római kori

története. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1986.

KUZMOVÁ – ROTH 1988 K. Kuzmová – P. Roth: Terra sigillata v Barbariku. Nálezy z

germánskych sídlisk u pohrebisk na územi Slovensko. MAS 9.

Nitra, 1988.

MASEK 2012 Masek Zs.: Római császárkori települések Kántorjánosi és





PONS AENI 1976 R. Christlein – W. Czysz – H.-J. Kellner – J. Garbsch – P.

Schröter: Die Ausgrabungen 1969-1974. Pons Aeni. Vorge-

schichtsblätter 41. (1976) 1–106.

RI-FI 1963 H. Ricken – Ch. Fischer: Die Bilderschüsseln der römischen

Töpfer von Rheinzabern. Materialien zur römisch-germanischen

Keramik 7. Bonn, 1963.

VADAY 1998 Vaday A.: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták

és a rómaiak között. In: Havassy P. szerk.: Jazigok, roxolánok,

alánok. Szarmaták az Alföldön. Gyulai Katalógusok 6. Gyula,

1998. 117–143.

VADAY 1999 Vaday A.: A szarmata telep értékelése. In: Petercsák T. – Szabó

J. J. szerk.: Kompolt–Kistér. Újkőkori, bronzkori, szarmata és

avar lelőhely. Leletmentő ásatás az M3-as autópálya nyom-

vonalán. HMRK 1999. 179–233.

javascript:top.PDF(%22MEGY_HEVE_Rk_1999_kompolt%22)





350

TERRA SIGILLATEN AUS DER GEMARKUNG VON KÁNTORJÁNOSI UND PÓCSPETRI

Von den Fundorten Kántorjánosi und Pócspetri sind 28 terra sigillata Bruchstücke bekannt (M3–

52 und M3–52d: 5 St.; M3–201: 23 St.). Im Fundmaterial fehlt süd- und mittelgallische Ware; die Gefäße

konnten als Produkte aus den Werkstätten von Rheinzabern (17 Stücke entsprechend 60,7%),

Westerndorf (5 Stücke entsprechend 17,8%) und Pfaffenhofen (6 Stücke entsprechend 21,4%) bestimmt

werden. 16 Bruchstücke gehören dem Typ Drag. 37 (Schüssel), 4 Stücke dem Typ Drag. 31 (Platten) und

1 Stück dem Typ Drag. 33 (Becher) an. 3 Bruchstücke waren typologisch nicht sicher identifizierbar, 4

weitere konnten nicht bestimmt werden (insgesamt 7 Stücke).

Die frühesten Sigillaten stammen aus den Werkstätten des Belsus I (Rheinzabern), des Meisters des

E.25.26–Eierstabs, des Belsus II, des Belsus III, des Firmus II, des Atto und des Attilius. Die Waren von

Rheinzabern sind in die Zeit des Commodus und des Septimius Severus, die Gefäße von Westerndorf in

das ersten Drittel des 3. Jhs. n. Chr., die Bruchstücke der Dicanus–Werkstatt in Pfaffenhoffen in das

zweite Drittel des 3. Jhs. n. Chr. datierbar.

ÉLETKÉPEK

545

KÁNTORJÁNOSI, M3–52–52D. LH.

1. tábla

Kántorjánosi, M3–52–52d. lh. 1–2.: Az 52. lelőhely keleti része nyugat felől;

3–4.: Az 52. lelőhely nyugati homokdombja kelet felől; 5–6.: Az első „kapavágások”.


546

2. tábla

Kántorjánosi, M3–52. lh. 1–8.: a csapat. Ági, Attesz, Rozi, Viktor, Ádám, Dénes, Kriszti, Zsófi.

ÉLETKÉPEK

547

3. tábla

Kántorjánosi, M3–52. lh. 1–3.: „nélkülük nem jöhetett volna létre”; 4.: neolit kori kút alján;

5.: ásatásvezetés; 6.: leletmosás; 7.: esőnap; 8.: 2010. májusa az 52. lelőhelyen; 9.: az utolsó munkanapok a 147. kútban.


548

PÓCSPETRI, M3–201. LH.

4. tábla

Pócspetri, M3–201 lh. 1.: technikusok munkában 1. (Brigi, Betti);

2.: ásatásvezető helyettes és „rendező” (András); 3.: metszetrajz készül 1. (Péter);

4.: metszetrajz készül 2. (Brigi); 5.: a lelőhely „hősei”; 6.: technikusok munkában 2. (Brigi, Enikő).

ÉLETKÉPEK

549

5. tábla

Pócspetri, M3–201 lh. 2.: a máriapócsi brigád nyesés közben; 2.: vidám társaság; 3.: gumicsizmás ásatásvezető (Laci); 4.: egy szarmata kori koporsó maradványainak kiemelése (Brigi, Kati);

5.: mindent a tudományért 1. – szarmata sír víztelenítése (Kati); 6.: mindent a tudományért 2. – sírbontás novemberben (Brigi, Kati).

TÉRKÉPMELLÉKLET

552

I. Az M3 autópálya megépített és tervezett útvonala; Szabolcs–Szatmár–Bereg megye. Az

M3–201. és az M3–52–52d. lelőhelyek Pócspetri és Kántorjánosi községektől északra,

különböző színnel jelölve a többi nyomvonalra eső nyilvántartott régészeti lelőhely.

II. Kántorjánosi, M3–52–52d. lh. A lelőhely elhelyezkedése és terepbejárással megállapított

határai Kántorjánosi és Vaja között, a környező régészeti lelőhelyekkel.

III. Pócspetri, M3–201. lh. A lelőhely elhelyezkedése és terepbejárással megállapított határai

a Pócspetri és Magy között vezető földút mellett, a környező régészeti lelőhelyekkel.

IV. Kántorjánosi, M3–52. lh. A 2010. évi feltárás összesítő térképe.

(Felmérés, rajz: Geoservice Kft.).

V. Kántorjánosi, M3–52d. lh. A 2010. évi feltárás összesítő térképe.

(Felmérés, rajz: Geoservice Kft.).

VI. Pócspetri, M3–201. lh. A 2010–2011. évi feltárások összesítő térképe.

(Felmérés, rajz: Archeodata 1998 Bt.)

VII. Kántorjánosi, M3–52–52d. lh. A lelőhely terepbejárással megállapított kiterjedése, az

objektumok korszakok szerinti megoszlása a feltárt területen (Készítette: Füzesi András.)

VIII. Pócspetri, M3–201. lh. Az objektumok korszakok szerinti megoszlása a feltárt területen

(Készítette: Füzesi András.)

III.

II.

IV.

V.

VI.

VI.

Date post:	15-Jan-2023
Category:	Documents
Upload:	mta
View:	0 times
Download:	0 times

Kaiserzeitliche Siedlungen in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri / Római...

Documents